Re: Kikötőváros

**Hattori Arata** Szomb. Jan. 28 2017, 22:23

/Kaminari Miho/

//Arra kérlek, hogy az aláírásodban ne felejtsd el feltüntetni az adatlapodat egy karaktered esetében sem, ugyanis így mind mi JM-ek, mind pedig a Staffok könnyen tudnak "puszkázni", ha valami fontos infó kellene a karakterről. ^^ A tanto-t pedig használd egészséggel, az érte való ryo-t vond le az adatlapodról, az árakat IDE kattintva találod ^^ //

Az ezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik... mondta valaha egy nagy bölcs. Nos, valószínűleg igaza volt, de te már napok óta csak futottál és menekültél azok elől, akik kivégezték a családodat. Bár lehetséges volt, hogy tényleg halottnak hittek, az ember sosem aludhatott igazán nyugodtan, hogyha olyanok történtek vele, mint veled. Mindenre fel kellett készülnöd. A háború szele ide még nem ért el, a kikötőváros nyugodt volt, már amennyire nyugodt lehetett ebben a vészterhes időben. Hajók jöttek-mentek, a nyüzsgés pedig nagy volt; halárusok és mások lepték el, egyre-másra túlkiabálva egymást. Szerencsére a tanto-vásárlásod könnyen végbement, legalábbis könnyebben, mint vártad. Mikor sétálsz az utcákon, egyre-másra néznek rád az emberek, néhányan még össze is súgnak, hogy mit keres itt egy hivatásos shinobi. Ez csak még egy jelzés számodra, hogy minél gyorsabban le kell innen lépned, legalábbis ezt érezheted legbelül ezek hallatán.

Ha a kikötőhöz veszed az irányt, akkor két hajót látsz bent állni a dokkoknál. Az egyiken díszes felirat hirdeti, hogy "Shouha és társa - a Fák minőségi bútorai", míg a másik csak egy egyszerű halászhajó. Ismereteidet elővéve megállapíthatod, hogy a Fák minőségi bútorai felirat a Fák Országára utalhat, ahonnan általában a többi nemzet luxusminőségű bútorokat szokott vásárolni. Tán keresve sem találnál jobbat a menekülésedhez. Amennyiben odamégy és érdeklődsz afelől, hogy elvinnének-e, akkor a dokkon álló férfi - magas, borostás, cigaretta lóg a szájából és láthatóan jó erőben van - felhúzott szemöldökkel néz rád és a fejpántodra. - Miért akarna egy hivatásos shinobi felkéredzkedni a Büszke Szekérre? Tán csak nem vaj van a füled mögött, ifjú hölgy? Nos, éppen akadhat hely, de nem gondolom, hogy a fiúk örülnének egy nőnek a hajón. Mit tudsz felajánlani azért, hogy elvigyünk? Mielőtt azt hinnéd, a tested nem érdekel. Sokkal inkább az, hogy mennyi pénzed van és az, hogy hasznossá tudod-e tenni magadat.

Amíg magadban fontolgatod a választ, hamarosan enyhe köd ereszkedik a kikötővárosra. A kapitány nem tulajdonít ennek túlzottan nagy jelentőséget, azonban a zsigereidben érzed, hogy valami baj közeleg. Ha ennek hangot adsz, akkor a férfi mordul egyet és határozottan megkér rá, hogy lódulj fel a fedélzetre. Nagyjából tíz perc alatt vitorlát is bontotok, de a veszélyérzet nem múlik benned valamiért. Mintha valaki követne téged, úgy érzed... tán azok, akik lemészárolták a családodat? Netalántán a kirigakurei oinin? Nos, nem tudni, hogy éppenséggel melyikkel járnál jobban, mindazonáltal a hajó ha felmentél rá, akkor viszonylag gyorsan szeli a hullámokat. - Yua - mutatkozik be neked a kapitány. - Az első megálló egy közeli sziget. Segíthetsz pár dolgot felpakolni, aztán megálló nélkül a Fák Országába megyünk.

//A következő posztodat IDE kérem. Itt leírhatod, hogy segítesz a matrózoknak pár dolgot felpakolni a hajóra - leginkább famegmunkáláshoz kellő eszközökről van szó, ládákban elhelyezve - és hogy tovább indultok a tengeren. Ha mégsem csapódnál be a Büszke Szekér legénységéhez, a posztodat itt folytasd azzal, hogy a ködtől Miho enyhén megzavarodik és nem tudja mitévő legyen. ^^//

Terumi Mei Szomb. Feb. 09 2019, 17:54

// Kaminari Miho //

Gyors hetek, s lassú hónapok teltek el a szörnyű éjszaka óta. Már magad sem tudtad, hogy mi elől menekültél. A gyilkosoktól, akik eltiporták biztonságos otthonod, s a halálba küldték a szerető családod; félelmedben rohantál e, mikor aztán rájöttél, hogy mivel járhat maradásod és te is bevégzed... vagy pedig azért, hogy üldözz egy olyan bosszút, aminek eddig még csak a közelébe sem kerültél? Bár még az országon belül maradtál, soha nem álltál meg egy helyen, s a folyamatos rohanás elragadta minden energiád. Nem csak, hogy sokáig éheztél, de Kirigakure viszontagságai sem kíméltek. Ahhoz, hogy túlélj, sokszor hozzá kellett csapódnod a helyi bandákhoz, vagy segítened, hogy legalább egy napi elemózsiát kapj fizetségül. Nem mindig volt könnyű. Egyik nap bűnöző, a másik nap egy karaván megmentője, harmadnap ugyanannak a karavánnak a veszte... már két kezeden sem tudod megszámolni, hogy mennyit segítettél, s mennyit vettél el, vagy egyáltalán mikor kinek kellett, vagy pontosabban minek kellett kiadnod magad. Néhol dicsértek, mások pedig átkozták a neved. Ha túl messzire jutott el a híred, senki sem volt hajlandó befogadni, hiszen senki sem tudhatta, hogy ha egyik nap segítséget nyújtasz, a következőnek mikor szúrod őket hátba.

Most azonban mégis egy fogadó mosogatólánya voltál immáron kerek egy hete. A fogadó elég jó helyen volt ahhoz, hogy kevés vendég járjon erre, s hogy senki se keressen, az ismerős arcokat, vagy az ismerős inszigniákat látván pedig mindig megmaradtál az árnyékodban annak ellenére, hogy a kocsmáros arra utasított, szolgáld ki a vendégeket. A mosogatás és a kiszolgálás jó bevételnek tűnt - habár a fizetséged felét gyakorta étel és szállás formájában kaptad. Az öreg kocsmáros úgy tűnt, hogy szívén viselte a sorsodat és befogadott a pletykák ellenére, s egy pillanatra sem hozta fel az eseményeket. Azonban tudtad jól, mi volt a célod. Nem terveztél tovább maradni még így sem, hogy leélhetnéd így tovább az életed biztonságban ingyen étellel és szállással, de tudtad nagyon jól, hogy semmi sem tart örökké, ahogyan ez is, minden jó megszűnik. Még nem tudtad, mitévő légy pontosan, ugyanis pénz nélkül, de leginkább tervek nélkül nem juthattál messzire...

Épp a napi rutinos munkádat végezted a zárás után, ami mosogatásból állt. Néha-néha az öreg is besegített, de úgy tűnt, hogy több munkája adódik a raktárban. A bejárat felől csörömpölést hallottál, majd egy nagyobb puffanást, mintha valaki betörte volna az ajtót. Az öregre pillantottál, aki ugyanúgy a raktárban folytatta a munkáját, mintha nem hallott volna semmit. Lehet, hogy úgy is volt. Az öreg nem volt olyan rutinos tolvaj, no meg már fiatal sem, hogy minden neszre felfigyeljen, mint te. A csörömpölés alábbmaradt, azonban hallottad, ahogy cipők koppannak a padlón...