Erdőségek

A nagydarab férfi egyáltalán nem ijesztet meg. Minél nagyobb annál nagyobbat esik. Ekkor viszont a lány közbeszólt. Valahova máshova mennek és nem tudom mit akarnak, de rossz előérzetem van. Ez az előérzett hamarosan be is igazolódott mikor harc hangját hallottam. Majdan sikolyokat olyanokat amiket még nem hallottam. A szobából kijőve a lányt láttam elrohanni mellettem. Viszont az arcán halálos rémület volt és az egyik karja hiányzott. Tudtam, hogy ez nem jó jel. Ekkor kilépett az ajtón az a srác akivel ma reggel találkoztunk. Még, hogy mindennek vége. Ez számomra úgy hangzott mint valami idegbeteg sorozat gyilkos mondaná. Szörnyű érzésem volt. Nem tudtam, hogy bart vagy ellenség. a kardomat felé szegeztem ha támadni akarna. Nem tudtam, hogy mire számítsak így csak álltam ott és vártam, hogy történjen valami.

//ez nagyon ratyi lett bocs

Valóban! Shiro össze vissza beszélt a fiúnak, ahogyan próbálta őt a saját módján meggyőzni arról, hogy amit a fiú tesz rossz! És bár a kunoichi szavai erről árulkodtak, a tettei mást mondtak. A fiú könnyedén követte a kunoichi kezét a shurikentartójához, ahogyan a látottak nem ellenszenvet, vagy éppen ellenséges viselkedést váltottak ki belőle, hanem mást. A fiú újra elmosolyodott, barátságosan, ahogyan megemelte a fegyverét.
- Mennyit tudsz fecsegni...- emelkedett felétek a kard, ahogyan az helyett, hogy lecsapott volna, a fiú lágyan visszahelyezte a kardot az oldalán lévő tokba- … és mennyi igazságot tudsz összehordani! -mosolygott még mindig, ahogyan a vörös hajú lány a helyzet kihasználva bekötötte a kezét annyira, hogy ne percek alatt vérezzen el. De ahogyan meghallotta a kialakult helyzetet, nem bírta ki, hogy hogy ki ne bökje a kialakult helyzet okát.
- Ezt nem tehetitek! – kiabált rátok kétségbeesve – Udemae egy körözött bűnöző! Elárulta a bajtársait, a feletteseit, a királyát! Nem hagyhatjátok ti sem, hogy ne bűnhődjön meg! - kiabálta, ahogyan könnyek szögtek a lány szemébe.
- Hmm... nem magyarázkodok egy olyannak, aki nem volt ott! -közölte ridegen a lánnyal, aki erre immáron elveszve az eszét, magából kikelve rontott fiúra, szemtől szembe, tudván, hogy immáron semmi más választása sincs. „[color=indigo]Megöllek amit a bátyámmal tettél!![/color]” kiabálta a fiúra, ahogyan a következő pillanatban nemcsak titeket, hanem a folyosót és a fiút is meleg vörös vér terített be. A lánynak esélye sem volt. Udemae egy villámgyors és precíz csapással választotta el a lány fejét a testétől, pont elötetek, úgy, hogy az utolsó pillanatig még a kard előrántást sem vettétek észre. - Sajnálom! Így talán végre úja vele lehetsz! -nézett le a holtestre, ahogyan láttátok a szemében, hogy tudja mit tett, hogy megölt egy embert, láttátok, hogy ő nem olyan, mind akik élvezik az emberölést.

Nem tetszett nekem ez az egész, de nem tudtam miről is van szó igazából. A falon mindenhol vér és a vörös hajú lány élettelen teste a földön. Az utolsó mondataiban elmondta, hogy állítólag valami körözött bűnöző. Nem érdekelt, hogy ki ő, de azt láttam, hogy nagyon erős és esélyünk sincs szembeszállni vele. Nem is próbálta. A kardomat leeresztettem és visszahelyezte a tokba. Megfordultam és a szobánk felé mentem.
-Gyere Shiro itt nincs semmi dolgunk.- Fogtam meg a lány vállat miközben haladtam vissza. Nem akartam semmi bajt és még ha bűnöző is nem a mi dolgunk, hogy elkapjuk és egy ilyen dolog miatt nem szeretném veszélyeztetni az életünket. Mikor már az ajtóban voltam hátrafordultam és a fiúra néztem
-Nem érdekel minket, hogy ki vagy vagy, hogy mit csináltál, de minket hagy békén. Nem akarunk semmit tőled mi csak a küldetésünk miatt vagyunk itt- Bementem a szobába és leültem. Hihetetlen volt a srác. Ereje és gyorsasága lenyűgöző, de nem tűnt valami jófiúnak.

A fiú eltűnt. Olyan gyorsan, mind ahogyan megjelent! Még azon az este, kifizetve a számlát kelt útra, ahogyan Shiro magában már akkor sejthette, hogy még találkozni fog vele, ellőbb vagy utóbb, de ők ketten találkozni fognak még. Reggel pedig Kazuma sensei is megjelent, ahogyan nagy mosollyal az arcán üdvözőt titeket!
- Látom izgalmas volt az este! -nevetett fel, ahogyan nektek valahogyan biztosan nem volt kedvetek nevetgélni a történtek után. - Na de készülődjetek össze!- tapsolt egyet-kettőt- Indulunk Konohába! Úgy gondolom ideje lesz végre odaérni! – lépett ki a szobából, ahogyan ti összepakolva követtétek őt kisebb idő múlva!
De a folyóson, a vérnyomok, vagy éppen más jelek, holtestek helyet, semmi, csak a tisztaság fogadott titeket. Valaki eltüntetett onnan minden! De leérve az alagsorba a reggeli után már a ház előtt is találtátok magatokat, ahogyan Kazuma elköszönt a vendéglátóstól és bocsánatot kért az okozott károkért és felfordulásért. De gondolhatjátok, hogy mennyi pénzt kért ezért!
De útnak is indultatok, lassan és komótosan. Késésben voltatok ugyan de Kagome lábba még mindig nem volt annyira rendben, hogy gyorsabban haladhattok volna, illetve ahhoz egyikőtöknek sem volt nagy kedve, hogy a hátatokon vigyétek.
- Sok kalandban volt részetek mi?- kérdezte váratlanul a sensei.

//A kalandnak továbbra sincs vége, de új helyszínre rakjuk át, illetve ezzel egy fejezett lezárul ! A Tűz Országa :: A vég völgyébe írjatok! Máskülönben az eddig történt eseményekért mind a ketten kaptok + 15 ch szintet! //

Hidan

Nap alig alig sütött rám menetelés közben. Madarak is itt-ott csicseregték nótáikat. Már nem is tudtam, hogy hova jutottam a mély erdőbe. Nem féltem mert a biztonság érdekébe nyilakat véstem a fákba. Mert lehetséges, hogy el fogok tévedni. Elég hűvös is volt. Pedig megmondták szüleim, hogy vegyek vastagabb ruhát ha megyek túrázni. Mondjuk amúgy sem hallgatok rájuk, de most jó lett volna. Erős volt a szél, így még hidegebb lett. Egy pillanatra ki is rázott a hideg valami vagy valaki miatt. Nem mintha láttam volna ijesztőt. Lehet, hogy csak a szél volt. Éreztem, hogy közeledik felém valami kis lény. azon a mókuson kívül aki előttem elszaladt, nem volt semmi más. Csak képzelődhettem, általában nem vagyok ilyen ijedős. De, Bármi megtörténhet. Elkezdtem előmeríteni egy viccet. Hátha vidámabb leszek tőle. Kuncogtam egyet. Amin épp nevettem egy akadémiai barátomtól hallottam. Már megint komor lettem. ~ Na már megint itt tartok! Barátok.~ Hát igen nem sok volt még régebben és így elég magányos voltam. De most már van úgy, hogy nincs okom panaszkodni. Elfeledve az utóbbi gondolatokat élvezni kezdtem a szelet. Lehet, hogy hideg volt. De már annyira lehűltem, hogy már csak egy simogató levegőt éreztem.

//Takezo//

Míg túrázol és a természet dallamaira igyekszel ráhangolódni, egy kis nesz üti meg a füledet. Nem tudod behatárolni, hogy állat lenne e vagy valami egyéb, de olyan nagy feneket nem kerítesz a dolognak.Épp előző gondolatodra kanyarodnál vissza mikor szemed sarkából egy testesebb szürke foltot látsz elsurranni a fák közé. Fejed hiába lendíted utána nem látod meg. Egyszerre csak minden irányból hang érkezik. ugyanazt a szöveget mondva, így nem tudod behatárolni a hang forrását. Talán arra is rájössz, hogy a hang kivetítő jutsu-t használják éppen.
-A préda kifigyelése az első pont. Az információ szerzés a legfontosabb része a vadászatnak. Most a második pont van folyamatban. A préda megriasztása, hisz az aggodalom a vadász kezére játssza... ugye igazam van Takezo. Üdvözöllek. Én vagyok a vadász te pedig a préda. Épp ideje, hogy valaki feltérképezzen téged is.- Még időd sincs ráeszmélni, hogy hirtelen mi is történt, máris egy kis golyó gurul a lábad elé, ami nagy pukkanás kereteiben, füstbe taszít téged, látásodtól ezáltal megfosztva. Hogy mit teszel csak rajtad áll.

Elszaladt mellettem valaki és megint kiráz az az iszonyatos hideg.Vissza nézek, de semmit se látok így nyugodt szívvel fordítottam vissza a fejemet. ~ Lehet, hogy megint egy állat. Ez nevetséges! Végre ninja lettem és megijedek mindentől.~ De máris kiszökött ez a rövid gondolat a hangok észlelésénél. Nagyon mély hang volt és minden honnan jött. Vagy árnyék klónt idézet és úgy beszélnek együtt. ~ Ami nem nagyon lehetséges, mert egy igazi shinobi nem pazarolja erre a chakráját. Főleg ha az egy támadás. ~ De lehet, hogy genjutsu. . Ezért hangos nem remegő hanggal szóltam az idegen személyhez.
- Héj, bárki is vagy ne szórakozz velem! De gyere elő, ne rejtőzködj! Utána szórakozz velem!
Nem hallottam semmi választ. Tovább akartam menni, mint aki megfélemlítette a zaklató egyedet. Nem így lett, mert két lila golyót láttam lábam alá gurulni. Fel is ismertem ezeket. ~ Ezek füst bombák! Ez így nem lesz jó!~ S jól gondoltam, amint alám gurultak a golyók felrobbantak egy nagy füstfelhőbe vezetve engem. Már tudtam, hogy nem szórakozik velem.~ Akar tőlem valamit. Remélem nem az életemet! ~ A látásom füstbe ment, szó szerint. Elővettem egy kunait fegyver ként és elkezdtem előre futni úgy, hogy arcom előtt, kezemmel egy X-t formálva védtem. nehogy kiüssön egy fa ha nekimegyek. Ha kijutok innen akkor szétnézek, hogy hol van az a szemét aki ezt csinálta.

Sikeresen kirohantál a füst felhőből, és hatalmas szerencsédre egy fa se igyekezett téged kiütni. Körbenéztél, és azonnal kiszúrtad az ellenfeled. Egy veled egymagasságú, csuklyás köpenyben lévő ember volt. Pár kézjelet formált, majd tova tűnt a szemed elől. A másodperc ezred része, alatt termet mögötted, és mielőtt képes lehettél volna védekezni, már is elért téged a jobb karja mitől egy két métert repülve fájdalmasan landoltál a földön. Komolyabb bajod nem eset, és ellenfeled most kicsit hátrébb szökkent tőled.
-Egy nulla ide. Most te jössz öcsi. Mutasd, hogy mit tudsz.- Mondja és védelmi pózt vett fel. hamar kell cselekedned, mert ha beszélésre pazarlod az idődet bizonyosan megunja a várakozást és majd ő kezd támadásba lendülni. Ám az azonnali lerohanás se lehet a legjobb stratégia, hisz a sebessége, mint ahogy azt tapasztaltad szinte embertelen. Egy dolog biztos. Fel lett neked dobva a labda, Hogy ütsz ki egy olyan embert ki gyorsabb nálad, és valószínűleg fejlettebb a jutsu tárháza is.

Siker! Kijutottam és nem ájultam el. Meg láttam az ellenfelet, nem volt magasabb nálam ezért nem rettentem el tőle. Támadni akartam mikor megzavart a kézjelei. Legalábbis el vonta figyelmem, mert érdekelt mire készül. hamar mögém került és egy ütéssel eltávolított magától. Fájt az ütés. Nem haltam bele, de azért fájt. Megszólított megint és azt mondta támadjak. ~ Mennyi idős lehet már!? ~ De nem hagyhattam annyi időt neki, hogy támadjon. Kézjelet formálva egy jutsu készültem. ~ Lehet, hogy nem kéne erre pazarolnom a chakrám de nincs más ötletem. ~
- Bunshin no jutsu!
Megidéztem két klónt, hogy segítsenek nekem a harcban. Elővettünk egy-egy kunait és támadtunk. futás közben gyorsan cserélgettük a helyeket, hogy ne tudja kideríteni ki az igazi. Ha közel érünk hozzá egy vágással elintézünk majd hátra ugrunk. ha mégis ki kerüli akkor felugrok (Lehetőleg a többi is.) Majd hátrálunk egy kicsit.

//Shikaku, Ruru, Asuko, Hakuseki//

- Hát akkor én nem is panaszkodhatok a feloszló csapatom miatt:D Téged már a 4. csapatodba osztanak be ha jól számolom, nem csoda, hogy bajba vagy a nevekkel.. Remélem azért, egy rövid ideig stabil lesz ez az állapot.
Tovább beszélgettünk feloldott hangulatban, miközben elmesélte a senbon sündisznós balesetét, ami valljuk meg elég viccesen hangzott:D Remélem belőlünk nem fog hasonló dolgokat csinálni, ha esetleg megsérülnénk. Időközben Hakuseki is mellénk sétált és a saját érdekes stílusában próbál bekapcsolódni a beszélgetésbe. Épp válaszolni akartam volna, mire sikerült egy hatalmasat lőnie, majd ezt megfejelte egy dübörgő böfögéssel. Már majdnem jókora nevetés tört elő belőlem, de az eddig nyugodtnak és békésnek tűnő Asuko olyan tarkóst nyomott le neki, hogy nem kis távolságot megtéve bukott előre Hakuseki, így jobbnak láttam, ha visszatartom azt a nevetést. Nem szeretnék az ő sorsára kerülni. Mindeközben Asuko továbbra is vigyorgott, de ez a mosoly most valahogy sokkal félelmetesebbnek tűnt, mint az incidens előtt. Úgy néz ki, azért figyelni kell egyre s másra ha a társaságában vagyunk. Haku, nem illetődött meg a történteken, mondjuk látszott, hogy kicsit visszavett a nagy mellényéből, de még így is fenyegetőzik.. Lehet, hogy előbb utóbb meg kellene tréfálni úgy rendesen, hogy észrevegye, nem akkora király mint amilyennek hiszi magát. Miközben ezen gondolkodom lassan elhagytuk a falut és az erdőségekbe találtuk magunkat a falutól dél- délkeletre. Hatalmas fák voltak mindenütt. A táj nem volt teljesen ismeretlen számomra, mivel kisebb koromban volt, hogy erre jártunk anyámmal, de messze sose hagytuk el a falut. Kíváncsi vagyok most vajon milyen messze fogunk letáborozni.

Utólag rájöttem, hogy talán nem kellett volna visszaszólnom Asukonak, mert hát végül is egész jófej csajnak tűnik, de most már mindegy. Arra, hogy után mit válaszolt nem nagyon figyeltem oda, mert eszembe jutott a tájról a régi szép emlékek, mikor önfeledten garázdálkodtam errefele. Szerettem nekimenni az átutazóknak, persze legtöbbször kinevettek és megvertek, hiszen még nagyon kicsi voltam, de szerettem harcolni, és ha netán győzedelmeskedtem, annál jobban esett annak az íze. Arra azért még felfigyeltem, mikor Asuko azt mondta, h megpuszilna valamikor, gondoltam akkor még nem is olyan rossz a helyzet. Végre bejutottunk egy barlangba már kezdtem nagyon unni ezt a természeti közeget, sokkal jobban szeretem mikor érzem egy város bűzét, esetleg a kocsmaszagot. Az egyértelműen a kedvenc illatom. Asukon látszott, hogy odavan ezért a levegőért meg tájért, Zenko bárgyú tekintetéből viszont arra gondoltam, hogy neki is jobban tetszik a kocsmaszag talán. De hát messze menő következtetéseket nem lehet levonni erről a fogalmatlan arcról, majd talán később. Kíváncsian várom én is, hogy most mik lesznek a fejlemények, hogy végre ideértünk...

Miközben baktattunk előre az erdőben és vártam a fejleményeket Jogumi váratlanul magához intett minket és egy közeli pont fele mutatott. Miközben fürkészem, hogy miért mutogat a semmibe látom, hogy egy barlang bújik meg az erdő takarásában. Úgy tűnik ez lesz az állomásunk. Nem tudom milyen messze lehetünk a falutól de igyekszem felfedezni a tájat és olyan jellegzetességek után kutatok, amikről később könnyen idetalálhatok. Fel is tűnik egy hatalmas fa, aminek a törzsén mély vágásokat véltem felfedezni. Talán volt itt valami csata korábban vagy csak pár ninja gyakorolhatta a célba dobást. Ahogy belépünk a barlangba egy komplett rendszer tárult elém. Hát megmondom őszintén én valami kisebb lyukra számítottam amibe alig fogunk elférni, de így azért kényelmesebb lesz. Most, hogy megérkeztünk gondolom lesz valami konkrétabb eligazítás is a feladatainkról és ahogy látom a többiek arcára is hasonló kíváncsiság ült ki.