Re: Erdőségek

Jiraiya Kedd Jan. 31 2017, 16:35

// Hyuuga Emi - Nincs semmi gond ^^ //

Mugo, vagyis az a Konohai Jouninnak tűnő személy türelmesen hallgat. Figyeli Emi minden mozdulatát, ezt jól tudja a lány, de egyenlőre semmilyen jelét nem adja annak, hogy támadni akarna.

Mugo felvonja a szemöldökét, majd csodálkozva szól.

- Ezek szerint nem tudtál az itteni helyzetről? Kötve hiszem... A szemeidet használva könnyedén rájöhettél, hogy nagy létszámú Konohai csapatok mozognak át bejelentve a Villám Országának határán. Egy Byakugan ékes bizonyítéka a származásodnak, bár való igaz... Én elkértem volna a papírjaidat.

Tűnődik el a férfi, nem is válaszolva a többi dologra, amit a szökevény mondott.

- Meglehetősen furcsa dolog lehet, hogyha mindez csak a véletlen műve. Véletlenül ültél meg majdnem egy Kumogakurei határőrt és véletlenül botlottál belénk... Úgy, hogy a Byakuganodat használod. Sajnálom, de ezeket nehéz elhinnem.

Ekkor a férfi elrugaszkodott az óriási farakás tetejéről, majd beugrott az "arénába" tisztes távolságra a lánytól. Voltaképpen az aréna szélére.

- De adok lehetőséget arra, hogy meggyőzz. Miért jöttél ide és hogyan keveredtél bele ebbe az egészbe?

Kérdi, majd újra csak vár...

Jiraiya Kedd Jan. 31 2017, 16:35

// Akira //

A férfi csak bólint, és figyel rá, majd miután a fiú válaszolt, a szekér megugrik egy kicsit, valószínűleg egy gödör volt az út közepén, amibe sikeresen belehajtottak. Szerencsére nem történt semmi.

- Értem... És miféle hely...

A férfi folytatná a beszédet, folytatja is, azonban a Akira füle süket a szavakra, ahogyan hirtelen eltűnik a szekér nyikorgó, kopogó hangja is és a madarak dallamos csicsergése, fejébe pedig iszonyatos fájdalom nyílal.

- Ki kell vinnünk innen! Nem érti?

- Nem tehetünk semmit! Kómába esett, csak teher lenne!

Majd egy újabb mennydörgés hangjára lesz figyelmes, végül mintha elvágták volna: A fájdalom megszűnt és újra hallott mindent.

- Ha Te Kumogakurei Ninja vagy, akkor bizonyára tudsz némi információt szolgáltatni arról, hogy mi is történik most a Fronton pontosan. Talán Bee-sama is részt vesz a harcokban?
Teszi fel a kérdését csillogó szemekkel, olyan, minthogyha rajongana a említett személyért...

**Hyuuga Emiko** Pént. Feb. 03 2017, 23:48

//Na, akkor kicsit elébe megyek a holnapi villámjátéknak! Smile

//

Egyelőre mindkét fél passzivitásba vonult, már ami a harcot illeti. A Hyuuga lány ennek csak örült, hiszen percről-percre egyre többet nyert vissza értékes chakratartalékaiból. Ráadásul Mugo mintha sokkal nyitottabban állt volna hozzá az egész ügyhöz, mint azt a jounin remélte. Maszkját még mindig a kezében szorongatta, ettől úgy érezte Haruka is vele van és ez erőt adott neki. Halványlila szempárjából már nem lehetett olyan könnyen kiolvasni az érzelmeket, kissé lenyugodott a kezdeti izgalom után. Bezzeg a kráter szélén álló férfi még mindig túlságosan szkeptikus volt a helyzetével kapcsolatban. Vett egy mély levegőt, amit lassan kifújt.
Amikor észrevette, hogy elrugaszkodik a földtől és készül leugrani, tett néhány gyors lépést hátra, egészen pontosan a másik ninja landolási helyétől messzebb. Viszont a Konohai sem kísértette a sorsot, messze ért földet tőle. Halvány mosoly jelent meg Emi arcán - ez azt jelentette, hogy Taijutsu képességeit nem becsüli alá.
- Az, hogy látom a körülöttem zajló eseményeket, még nem jelenti azt, hogy tisztában vagyok a helyzettel - kezdett bele a barna hajú kunoichi. - Menekülés közben nem azon gondolkodtam, hogy milyen sérülést okozok az üldözőimnek, hanem miként tudom a leggyorsabban lerázni őket. Különben is, ki mondta, hogy mindig a Byakuganra hagyatkozom? - kérdezett vissza Emi, persze választ nem várt. Tekintete mélyen belefúródott a férfiéba, mintha csak így próbálta volna legyőzni.
*Ugyan nyitott a magyarázatomra, de a kötelessége elfogni engem. Ebből még mindig nehezen fogok kimászni.* Futott át agyán a gondolat, aztán valami merészre szánta el magát. Chakrát áramoltatott a szemébe és aktiválta Dojutsuját. Az erek kidudorodtak a halántékán, szeme halvány liláról fehérre változott. Ez nagyjából pár másodpercig tartott, ezalatt a pár méteres környezetét próbálta felmérni. Utána kikapcsolta vérvonal képességét és szemöldökét kérdőn felhúzva nézett újból Mugora.
- Sok mindent tehettem volna ennyi idő alatt és mégis mozdulatlan maradtam - szólalt meg újra a Hyuuga. - A határ megnövelt őrizete miatt kénytelen voltam valami utat találni és ez tűnt a legkevésbé veszélyesnek. Felesleges annyiszor kérdezni, miért jöttem ide. Nincs célom azon kívül, hogy elkerüljem a háborút. Ennyi az egész, ilyen egyszerű, nem kell többet belelátni. Belekeveredni meg igazán nem nehéz, főleg, hogy a paranoia miatt lassan már a szövetségesek is egymásnak esnek.
A kelleténél jobban megeredt a nyelve, de kíváncsi volt, mégis meddig feszítheti a húrt a jouninnál.

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 14:31

// Hajrá! Hajrá! Very Happy

//

A férfi csak figyelt, ahogyan eddig is és valóban érdekelte a lány története, legalábbis úgy tűnt, ám egy érdekes élettörténet helyett Emi csak felhívta a figyelmet arra, hogy attól még, hogy Byakugannal rendelkezik, nem tudhatja, hogy a tőle kívül álló személyek mit és hogyan és miért tesznek. Legalábbis nem teljesen. Így történhetett meg az, hogy amikor nem a szemeire hagyatkozott, akkor galibából galibába került, ez pedig egészen idáig sodorta.

A lány aktiválja a Byakugant, jól látja, hogy az eddig megbújó másik személy, aki a farakások körül volt, most is a farakások, vagyis az aréna mögött van, ám ezúttal már az Emi mögötti területeken. Chakrát azonban nem lát a teste felé mozogni, valószínűleg nem próbálkozik újabb Genjutsuval az ellenfél.

- Hát... Emiko. Most vagy ostoba vagy vagy csak túlságosan is elveszett. - Egy pillanat alatt megfagyott a levegő a férfi és Emi között - Vagy pedig hazudsz!

Szűkül össze Mugo szeme, homlokát haragosan ráncolja, majd egy Jounin gyorsaságával jelenik meg Emi előtt egy ütést mérve rá. Az, ahogyan elé került, közvetlen közelébe egy Shunshin no Jutsut sejtet, az ütése azonban már nem volt ilyen gyors, az elől Emi egy könnyed elhajlással ki is került és máris ellentámadhatott. Most megfoghatja, a közvetlen közelében van, lesújthat rá. Nincs menekvés a Taijusuja elől, hacsak nem tartogat más meglepetéseket az ellen!

**Hyuuga Emiko** Szomb. Feb. 04 2017, 17:13

//Most már vagyok folyamatosan.//

Sajnos a beszéd igáig tartott, tehát mégsem úszhatta meg komolyabb harc nélkül. A Hyuuga lány kissé lemondóan pillantott Mugóra, mintha a Konohai elbukott volna a tesztjén. A farakás mögött megbúvó, ám közben helyet változtató másik alak pedig még jobban ráerősített a gyanújára. Genjutsu alkalmazás próbálkozására egyelőre nem látott jelet, aminek örült, semmi kedve nem volt valami illúzióba kerülni. Viszont a veszély egyre közelebb kúszott hozzá, érezte a csontjaiban.
- Mondták már, hogy ostoba vagyok, ezen nem fogok megsértődni - vágott vissza Emi, vállát kicsit megrándítva.
Tehát eddig tudta csak húzni a férfi idegeit, valami miatt betalált nála a mondandója. Egészen pontosan lépésre kényszerítette, de az is lehet, hogy Mugo is csak kivárt, a megfelelő pillanatot akarta elkapni, amikor a kunoichi sebezhetőbb. Még a Byakugan nélkül is tisztán látta, hogy mennyire gyorsan képes reagálni.
*Azt hitte, hogy elmesélem a szörnyű gyerekkoromat és megpróbálom igazolni a tetteimet?* Tette fel magának a kérdést Emi, ám közben másra is kellett figyelnie. Ellenfele ütést készült rá mérni, ami elől azonban egyszerűen elhajolt. A róka maszk kirepült a kezéből, halk puffanással érkezett le a talajra. Halványlila szempárjába határozottság költözött, az eddigi finom kislánynak nyoma sem volt.
*Ha így akar játszani...* Gondolatmenetét azonban nem fejezte be, mivel Mugo elérhető közelségbe került.
A kunoichinak több sem kell, most végre eljön az idő, hogy ne meneküljön tovább. Bár számít rá, hogy csak harcra akarja bírni, ezúttal kicsit könnyebben megy bele a játékba. Byakuganja azonnal aktiválódik, közben a kezébe is elkezd chakrát áramoltatni. Ninjutsura nincs elég ideje, ám most nem is ebben gondolkodik. Hyuuga öröksége sokszor húzta ki a bajból, itt az ideje újból arra támaszkodni. Egyelőre semmi komollyal nem próbálkozik, csupán megpróbál mutató és középső ujjával bevinni a férfi karjába egy ütést, ezzel blokkolva valamelyik tenketsu pontját. Egy kicsit még játszik, megpróbálja felmérni közelharci tudását. A Genjutsu miatt arra számít, hogy ezen a téren alulmarad, ám egy jounin kiképző, akire genineket bíznak, csak ért valamit ehhez a shinobi ágazathoz is. Gyorsnak gyors, azt már az előbb megtapasztalta, de valószínű a Shunshin miatt.
Ha esetleg nem válna be a kis kezdő ütés, mert Mugo kitér előle, akkor az első adandó alkalommal megpróbál közelebb kerülni hozzá és a Tenketsu Shoda nevű technikával megbénítania ellenfele egész chakrahálózatát. Illetve ha ideje adódik rá, akkor megnézi a kráter pereménél bujkáló másik alakot, hátha valami meglepetésre készül. A férfi ütései elől a Hagane Mamorival igyekszik kitérni, vagy adott esetben a kezével, lábával hárítani az esetleges támadásokat.

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 17:29

Emi Hyuugához méltó gyorsasággal és reflexekkel reagálja le ellenfele támadását, az ellentámadás pedig betalál, a férfi keze meggyengül, már a következő pillanatban újra merev lesz és folyamtosan támad. Igen, egyetlen egy erős ütés nem elég egy Jounin leküzdésére, így viszont Eminek alkalma nyílik arra, hogy felmérje ellenfele Taijutsu képességeit, amikre korábban már volt lehetősége. Most azonban más a helyzet.

Ütésváltás következik, Emi folyamatosan kitér, vagy könnyed mozdulattal hárít. Furcsa, de a hídon, mintha sokkal jobban, gyorsabban és ügyesebben harcolt volna, ott meghátrálásra kényszerítette őt. Most viszont játszi könnyedséggel tereli el a mozdulatait, majd megunva a játékot, egy komolyabb ellentámadásba kezd. Használja a Hyuugák technikáját, amivel egy tenyeres csapást indítva közel a férfi mellkasához, azonnal a földre küldi. Mugo teste először remeg, majd valósággal lebénúl. A fejét is alig képes alig-alig megmozdítani.
Emi nem húzza az időt, azonnal használja a Byakuganját, hogy felmérje a terepet, meglepetésére azonban a másik személy a halmok között megbújva továbbra sem mozdul.

- Könnyelmű voltam...

Hallja az akadozó, küszködő hangot a földön fekvő felől.

- Ha el akarsz menekülni és el akarod tüntetni a nyomokat, akkor itt az idő, Emiko. A Klónom nem fog megállítani.

Folytatja. Bokáját már képes mozgatni... Szívós egy alak. Hamarosan visszanyeri a teste feletti kontrollt, hamarabb, mint azt másnál megszokhatta a lány. Mitévő lesz?

**Hyuuga Emiko** Szomb. Feb. 04 2017, 17:57

Az ütés betalált, amit eltervezett a technika pedig kifejtette a hatását. Egy ilyen szintű jounin ellen gondolta, hogy nem fog sokáig kitartani, viszont a a tervezés későbbi szakaszainak megfontolására elég időt kapott. Furcsának találta Mugo harci képességeit, a mozgása lelassult, mintha valami történt volna vele. Korábban sokkal keményebb diónak bizonyult, a hídon majdnem Emi fölé kerekedett. Alig telt el pár pillanat, a férfi máris elkezdte mozgatni a bokáját.

- Na jó, hol a csapda? - kérdezte a kunoichi, hangjában némi éllel. Tényleg nem sok ideje maradt és ahelyett, hogy azonnal menekülni kezdett volna, még itt maradt. Dojutsuja még mindig aktiválva volt, tekintete így sokkal komolyabbnak hatott, mint normál állapotában. Szemöldöke magasan a homlokára szaladt, ám még mindig várt.
- Eltüntetni a nyomokat... - ízlelgette kicsit ezt a három szót. - Vagyis most itt lenne az alkalom, hogy megöljelek, mielőtt te teszed azt, vagy ami még rosszabb, elfogsz és életem végéig valami dohos tömlöcben raboskodhatok. Esetleg a legrosszabb eshetőség, mivel Hyuuga vagyok, átadsz a klánomnak, hogy ők ítélkezzenek felettem.
Ennek a lehetőségnek az említésére hideg kúszott végig a gerince mentén, az egész teste beleborzongott.
*Kérlek, ne kelljen ezt a döntést megbánnom!* Belső hangja egyszerre volt rémült és kétségbeesett. Chakrát irányított a lábába, majd Dojutsuja segítségével felmérte a terepet. Bár Mugo azt mondta, hogy a klónja nem tudja őt megállítani, azért jobb félni, mint megijedni alapon inkább szeretné elkerülni.
Amennyiben lát valami jó menekülési utat, akkor ahogy csak tőle telik, megpróbál kijutni a kráterből. Próbál közben szökkenni is, aztán a függőleges terepen való megmaradással nemes egyszerűséggel azt tervezi, hogy felszalad a peremre. Onnan pedig elvileg szabad az út, vagyis ha nincs túl sok fa, ami akadályozná, akkor a Shunshinnal próbál messzebbre kerülni.
A második lehetőség, hogy Mugo meggondolta magát és a klónját mégis csak ráuszítja a Hyuuga lányra. Akkor pedig a Gouwan, vagy a Juuken segítségével igyekszik megsemmisíteni, hátha ezzel gyorsabban sikerül. Közben a Byakugan segítségével amennyire csak tudja, figyelemmel kíséri a férfi mozgását - mert biztos benne, hogy hamar talpra áll.
Egyelőre még azt se tudja, hogy a többiek tovább álltak-e, vagy a közelben maradtak, hátha a jouninnak erősítésre lenne szüksége. Ha van lehetősége, akkor szemtechnikájával kicsit távolabb vizsgálja át a terepet, ám főként a közelre igyekszik fókuszálni.

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 18:30

A Byakugan világosan jelezte, hogy a chakra, ami a törmelékek között bújik, nem mozdul. A földön fekvő pedig nem szól semmit. Balra, előre és jobbra tiszta volt a terep. Ha jobbra fordul, akkor egészen biztosan megint a folyó felé veszi az irányt, ott pedig ellenfelek várnak rá. Ha balra fordul, akkor újfent a határ várja, ahol Kumogakurei ninjákba és további Konohai egységekbe botolhat. Ha viszont előre megy... Arra mi várja? // Dönts //

Elindul, Byakuganja még mindig aktív. Feljut a törmelékek tetejére, ahonnan visszanéz. A Földön fekvő személy egy porfelhő kíséretében tűnik el, az eddig megbújó chakratömeg pedig ugyancsak a törmelék peremére felugorva nézi őt. Mugo az. Byakuganjával jobban szemügyre veszi, mozog a szája, de nem tudja leolvasni, hogy mit mond, majd a férfi mosolyogva biccent felé és a folyó felé veszi az irányt.

// A kalandod alakulása attól függ, hogy merre vetted az irányt ^^ Ez ügyesen megúsztad harc nélkül, Konohában lett egy támogatód. Smile

Ha nem világos, hogy miért és hogyan akkor kérdezz nyugodtan. //

**Hyuuga Emiko** Szomb. Feb. 04 2017, 19:04

Ezek szerint Mugo igazat mondott, a klónja tényleg nem akadályozta meg abban, hogy elmeneküljön. Egészen pontosan a törmelékek között megbúvó volt az igazi, mert a kráterben magára hagyott férfi egy füstfelhő kíséretében eltűnt. Emi egy pillanatra csodálkozva nézett, ám több ideje nem maradt erre. A meglepetéséket tetézte, hogy a jounin mondott valamit, ám még az aktív Byakugan segítségével sem tudta leolvasni a szájáról. Mindenesetre a mosoly jót jelenthetett. A kunoichi agya elkezdett kattogni, valami itt nem igazán stimmelt.

*Vajon ez egy teszt volt? Direkt hagyta magát a klón megütni, hogy megmutassam a következő lépésem? Ha szavaknak nem hitt, legalább a tetteimnek igen.* Még mindig a kráter peremén tartózkodott, igyekezett jobban felmérni a terepet. A folyó felé nem mehet, mert akkor újra belebotlik a kis csapatba és ezt a kis kitérőt ugyan megúszta harc nélkül, lehet másodjára már nem lesz ilyen szerencsés.
Nos, a balra fekvő területek sem tűntek túl biztatónak, mert arról jött, vagyis megint a határ felé kerülne. A kis akciója miatt pedig lehet nem csak három Kumogakurei ninja várna rá, hanem ugyanennyi osztag, vagy még több. Nem maradt sok ideje a döntésre, hiszen a háborús helyzet miatt állandóan mozogtak az egységek. Mugo csapata csak egy volt a sok közül, akik az erdőségen belül járőröztek.
Tehát az egyetlen út maradt, mégpedig megindulni előre. Fogalma sem volt, arra mit talál, akár még rosszabb helyzetbe is kerülhet, ám újból kockáztatott. Úgy döntött, hogy végig bekapcsolva tartja a Byakugant, nehogy meglepetés érje a továbbiakban.
*Van egy olyan érzésem, hogy egy jó időre itt ragadtam a Villámok országában. A határon már esélyem se lenne átkelni, mert biztosan megerősítették a védelmet. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha elkerülöm a ninjákat.* Gondolta át a helyzetét Emi, majd néhány nagyobb szökkenéssel indult útnak. A Fuuton technika hatósugarán kívül még mindig ép volt az erdő, a Shunshint inkább elvetette, mint használandó technikát. Szerencsére a fákat akár álcázásra a tudná használni, vagyis ha gyorsan kell elmenekülni, több lehetősége lesz.
A harcoló felek valószínűleg inkább a fákon közlekednek, mert gyorsabban haladnak, így Emi egyelőre maradt a talajon. Majd ha tiszta lesz a terep, akkor használja ki az ágak nyújtotta lehetőséget az utazásra. Úgy tervezi, hogy néha megáll egy helyben, mert akkor jobban tud fókuszálni a környékre és így nagyobb eséllyel kerülheti el az újabb meglepetéseket.

//Remélem jól logikáztam ki. Mugo a klónját küldte le a kráterhez és tesztelni akarta Emit. Ha támadt volna, akkor az igazi jounin még mindig el tudja kapni hátulról. A tettek jobb bizonyítékok, mint a szavak. ^^//

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 19:31

// Pontosan! Smile

//

Emi tehát előre ment, ami valójában az Óceán irányába van, bár térkép híján nem tudja ezt. Byakuganját bekapcsolva tartja, így könnyedén kerülheti ki a környezetében lévőket, de szerencsére ilyenre nem került sor. Csak néhány állat akadt az útjába, aki előbb menekültek előle, mintsem Emi odaért volna. Ami viszont bajos, hogy már jó ideje nem aludt, nem evett és nem ivott... Ami azt illeti kezd besötétedni, ekkor viszont valami furcsát lát. A Byakuganja hatósugarába egy, az erdőbe nem illő aknaszerű lejáratot vesz észre, ám pont Klánképessége peremén van ez a valami, így közelebb kell mennie.

[...]

Még mindig tisztes távolságban az erdő mélyén rejlő, eldugott valamitől, de most már jól látja: Ez egy lejárat, mégpedig egy viszonylag nagy, a föld alatt lévő folyosóra. A folyosón csak egy irányba lehet menni, mivel a másik irányt fal zárja le, ezen az irányon azonban több szoba is megtalálható. Nem tudja pontosan kivenni, hogy mik is vannak itt, de mintha ágyak és üvegcsék, valamint tekercsek lennének itt. Az akna teteje nyitva áll, talán lesz odalent élelem és víz? Talán nincs lent senki... Vagy mindenki ott van? Döntenie kell! Ha odébb megy felmérheti a terepet innen a felszínről.

1.) Ha nem érdekli a hely és tovább áll --> Teste gyengül, chakrája fogy, már fél kilométert is megtett a Byakuganra már nem számíthat, mert a látása kezd homályosodni. Ha tovább erőlteti akár órákra is megvakulhat. Azonban Shinobi érzékei mozgást vesznek észre. Pontosabban léptek zaját, mégpedig szemből.

Állapot: 60% - Fáradsz, éhezel, szomjazol

Chakratartalék: 65% - Byakugant már nem használhatsz.

2.) Ha felméri a terepet --> Bejárva az erdő felszínét a Byakugan tökéletesen megmutatja számára, hogy mi van odalent, ugyanakkor a szemei már kezdenek fájni. Túl sokszor használta mostanában és túl sokáig... A chakrája is fogy, az eredménye azonban meg lett. Odalent egy szobát lát, ahol egy sérültnek látszó alak fekszik. Mellette egy másik ül, a jobb szeme zöldes fénnyel világít. Egy kard van a falnak támasztva, egy hatalmas, vaskos kard, ami halvány kék színben fénylik... Az ágyban fekvő fiú chakrája zavart, valószínűleg a sérülése miatt. Talán beszélgetnek. Esetleg a lenti, széken ülő fickó megmenthette őt? Talán egy kis segítség fejében ők is segítenének neki?

Mozgásra lesz figyelmes, de nem lentről, hanem elölről. Byakuganja fáj, de még megnézi, hogy mi lehet az. Egy ember... Ennyire tellett.

Állapot: 50% - Byakugan használat, Fáradsz és éhezel, szomjazol

Chakratartalék: 60% - A Byakugan már nem használhatsz

// Ha van más alternatívád akkor azt is megteheted ^^ //

**Hyuuga Emiko** Szomb. Feb. 04 2017, 19:58

//Bocsi, az előzőből kimaradt, hogy a kitsune maszkot felkapta és magával vitte. Ha már késő, akkor az első két mondatomat tekintsd tárgytalannak.//

A róka maszkot a kezében szorongatta, esze ágában sem volt elengedni. A gyors menekülés közben majdnem a kráterben hagyta, az utolsó pillanatban kapta fel, hiszen erre még szüksége volt. Gyomra már egy ideje elkezdett tiltakozni az ételmegvonás miatt, azonban a harc hevében nem ért rá ezzel foglalkozni. Sajnos a kis beszélgetés közben koránt sem töltődött vissza annyira a chakrája, hogy sokáig bírja. Erre rátett még egy lapáttal, hogy folyamatosan fenntartotta a chakraáramlást a szemében, hiszen szüksége volt a Byakuganja erejére. Az idő nagy részében csupán állatokkal találkozott, emberekbe nem botlott bele, aminek örült. Az adrenalin, ami eddig hajtotta, szép lassan lenyugodott és erőteljes fáradtság lett úrrá a lányon. Azonban még tovább ment, muszáj volt kijutnia az ellenséges területről, bár teljesen eltűnni lehetetlenség volt. Egyre többször hallotta gyomra korgását, amit megpróbált elhallgattatni, de nem ment sokra.
Valami furcsát vett észre, egy alagút bejáratát az erdő közepén. Nagy volt a kísértés, hogy bemenjen, hátha talál valami menedéket és élelmet, vagy valakit, aki segítene neki. Látása homályosult, a szemében égető fájdalmat érzett. Tisztában volt vele, hogy ha most alaposan felméri a helyet, utána órákig képtelen lesz használni Dojutsuját. A levegőt egyre nehezebben vette, legszívesebben itt helyben összeroskadt volna, aztán lesz, ami lesz alapon megvárja a reggelt. Életösztöne viszont tovább hajtotta. Megrázta a fejét, egy időre elege volt a váratlan társaságból. Szemhéjai is nehezebbnek tűntek, megpaskolta az arcát, hogy éberebb maradjon. Nekivágott az erdőnek, az alagutat figyelmen kívül hagyta.
Már maga sem tudta, mióta lehetett úton, vagy mennyit haladt előre, határait feszegette. Néha másodpercekre homályosult el úgy a látása, hogy szinte nem érzékelt semmit a külvilágból. Kész, ennyi tellett tőle, innentől már nem támaszkodhatott a Kekkei Genkaira. Kikapcsolta a Byakugant, a fekete-fehér világ majdnem egységesen sötétbe burkolózott. Az éjszaka ugyan nem volt hűvös, mégis remegett egy kicsit. Ugyanakkor homlokán, a haja tövénél izzadságcseppek gyöngyöztek. Eljutott arra a pontra, hogy már fájt a gyomra, szája teljesen kiszáradt. Vízre és élelemre lett volna szüksége, de honnan...
*Ha ezt túlélem, elmegyek valami nyugis helyre. Mondjuk a Gőz országába és átadom magam a gyógyfürdők élvezetének.* Erre a gondolatra még jobban elkeserítette a helyzete. Shinobi érzékei hirtelen mozgást jeleztek, elölről valaki közeledett. Ha kell, akkor az utolsó leheletével még megküzd ezzel az emberrel. Vagy talán szerencséje lesz és megint megússza a harcot.

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 20:10

// Nem késő Smile

Apró hiba. Ha jelentősége lenne a történésekre nézve akkor nem nézném el de így igen .//

Várt és várt, majd a bokrok közül egy ember jelent meg. Egy megviselt kimonót viselt, valamint egy hasonló nadrágot és egy shinobi szandált. Mindkét karja be volt fáslizva, a jobb oldaliban egy barnás zsák lógott. Az arcát és az egész fejét is fásli takarta, a jobb szemén volt egyedül egy nyílás. Sárgás, kígyó szerű szemek.

Megálltak egymás előtt.

- Nem gondoltam volna, hogy emberbe botlok.

Mondja fojtott, rekedtes hangon.

- Nem akarok harcolni, csak gyógynövényeket gyűjtök.

Fojtatja.

**Hyuuga Emiko** Szomb. Feb. 04 2017, 20:30

//Köszi, nem lett volna jó elhagyni.//

Az a pár pillanat szinte örökkévalóságnak tűnt, amíg várt. Bal kezében görcsösen szorított a maszkját, mintha attól várna védelmet, vagy arra számítana, hogy Haruka egyszer csak megjelenik pár takoyakival, yakitorival, vagy onigirivel. A bokrok közül előlépett egy férfi, aki elég rossz állapotban lévő kimonót és nadrágot viselt. Viszont rögtön feltűnt Eminek, hogy mindkét karja be volt kötve és ahogy jobban megnézte, az arca sem látszott ki a fehér szövet alól. Amint megpillantotta a sárgás, kígyószerű szemet, azonnal rossz érzés fogta el.
*Mintha már láttam volna ilyet korábban.* Futott át az agyán, aztán a kitsune álarcot felrakta a fejére, de oldalt, tehát majdnem teljesen látszott az arca.
- Kicsit késő van gyógynövények gyűjtéséhez - válaszolt kissé halkan. Szája körbe volt repedezve a folyadék hiánytól, ám hangja még mindig kislányosan csengett.
*Remélem igazat mond és tényleg nem akar harcolni, most nem vagyok olyan állapotban. Egyébként ő sem néz ki túl jól, de a látszat néha csal. A Byakugant nem használhatom, így fel se tudom mérni, hogy ninja-e vagy sem. Illetve, ha igen, akkor milyen erős és mit titkol. Az a kígyóhoz hasonlító szem nem lehet természetes.* Gondolatmenetét nem szakította meg semmi, az idegen elég csöndes típusnak mutatkozott. Emi egyelőre mozdulatlan maradt, ám igyekezett minden lépését figyelni a férfinak.
Hasa tájékáról morajló hangok szűrödtek, egyáltalán nem keltette egy veszélyes kunoichi látszatát. Arcára próbált olyan semlegességet ültetni, amennyire tőle telt, viszont tisztában volt vele, hogy ezt nem sokáig játszhatja el. Halványlila szempárja amúgy is azonnal elárulja a világ dolgaiban kicsit jártasabb embernek, hogy kicsoda.
- Nos, ez kölcsönös, ugyanis én sem akarok harcolni - tisztázta le a helyzetet Emi.

Jiraiya Szomb. Feb. 04 2017, 20:34

A kötések alatt a férfi elmosolyodik.

- Igen, de ilyenkor csendesebb és hangulatosabb. Odaadnám, hogy megnézd őket, de sajnos a karjaim nem éppen jól funkcionálnak.

A rekedtes hang nem éppen bizalomgerjesztő.

- Éhes vagy. Itt van a közelben a laborom, ha szeretnéd, el tudlak szállásolni. Egy másik vendégem is van, bár Ő nálad sokkal rosszabb állapotban van.

Mondja, majd várja a választ.

**Hyuuga Emiko** Szomb. Feb. 04 2017, 20:52

Emi többször is összerezzent, miközben a férfi beszélt hozzá. A hangja nem volt bizalomgerjesztő, de a lánynak szüksége volt a pihenésre. Amikor felajánlotta, hogy elszállásolja, eszébe jutott az alagút, amit nemrég hagyott maga mögött. Úgy tűnt valami földalatti létesítménybe vezet, talán azt említette az idegen.
*Szépen eljöttem a bejárat mellett, aztán lehet mégis mehetek vissza. Túl sok lehetőségem nincs. Egyébként olyan furán viselkedik, meg sem lepődött a szemeimen, pedig általában azt szokták nézni. Még ebben a sötétben is feltűnőek.*
Néhány másodperci csak hallgatott, nem akarta olyan hirtelen meghozni a döntést. Volt valami furcsán ismerős ebben az emberben, de jelenleg nem tudta hová tenni. Vagy az is lehet, hogy az éhségtől és szomjúságtól képzelődött. Jelen helyzetében még azt sem tartotta olyan rossznak, hogy valakivel osztoznia kell a menedékhelyen.
- Jobb állapotban... - horkant fel a jounin, mintha valami óriási sértést vágtak volna a fejéhez. Tekintete egy pillanatra elködösült, mintha máshol járna.
- És mégis mit kérnél cserébe? Nem hiszem, hogy ebben a háborús helyzetben csupán emberbaráti szeretetből szállásolnál el.
Még mindig nem bízott az előtte álló férfiban és ennek hangot is adott. Lehet ezzel úszott el a lehetősége, hogy kicsit összeszedje magát és ne valahol az erdő közepén lelje a halál. Viszont egy esetleges csapda sem hangzott túl jól a fejében. Ösztönei hangosan kiabáltak benne, figyelmeztetni akarták a veszélyre. Csakhogy nem volt túl sok választási lehetősége, ezért megpróbálta lecsitítani a hangokat.

Jiraiya Vas. Feb. 05 2017, 15:21

A férfi nem szól semmit néhány pillanatig, végül mégiscsak megered a nyelve.

- Nincs szándékomban bármit is kérni tőled, de ha lenne mit felajánlanod, akkor azt szívesen venném.

Mondta, majd megindult Emi felé, bár a lány jól látta, hogy sokkal inkább a jobbja felé mozdul. El akar sétálni mellette?

- A háború elől rejtőzködöm, így csak annyit kérek, hogy ne csinálj semmilyen galibát ezen a környéken.

Ha Emi engedi közeledni a férfit, akkor most ér a lány jobbjára, kígyószerű, sárgás, húzott szemeivel pedig a lányt nézi. Másfél méterre állnak egymástól.

- Nem szeretném, ha megzavarnák a nyugalmam.

Mondja, majd elindul a járat felé, amint pedig oda ér megáll, várva a lány válaszát. Ami feltűnő, hogy a karjai léhán lógnak a teste mellett... Talán arra is lusta, hogy erőt fektessen beléjük?

**Hyuuga Emiko** Vas. Feb. 05 2017, 17:49

//Most már kíváncsi vagyok, hova vezet ez a szál, remélem nem a karakterhalálhoz. ^^"//

Az elméje ugyan maximálisan tiltakozott, ám úgy tűnt, hogy végül a teste fogja megnyerni ezt a csatát. Egészen pontosan a tesi igényei, mint az evés, ivás és alvás. Túl csábítóan hangzott egy hely, ahol egy időre meghúzhatja magát. A férfi továbbra is ijesztő volt, de eddig nem tett semmi gyanúsat. Vagy csak várt a megfelelő pillanatig, Emi ezt nem tudhatta biztosra. Végtagjai kezdtek gyengülni, lassan úgy nézett ki, mintha nem lenne bennük élet.
*Galibát, én!?* Jegyezte meg magának a lány, bár nem is olyan régen csapott össze Tűz szövetségi ninjákkal. *Ha ilyesmire gondol, akkor ezzel elkésett, de mára nem terveztem egyebet.* Tette még hozzá gondolatban.
- A szándékaim nekem is hasonlók, csupán szeretném elkerülni a háborút. A két szövetség egymásnak esett, úgyhogy egy ideig meg kell húznom magam - vallotta be az igazat a kunoichi. Azt persze szándékosan elfelejtette hozzátenni, hogy a hazaiakkal már összefutott nap közben.
Szempárja a férfi karjaira szegeződött, úgy nézett ki, mintha lustaságból lógtak volna az oldalán. Bár haja még mindig viszonylag rövid volt, azért néha egy-egy kóbor tincs belehullott az arcába. Főleg így, hogy a maszk egyik oldalt kissé elnyomta. Halványlila lélektükreit szabadon láthatta az idegen, mégse tett említést róluk. A Hyuuga ezt rendkívül furcsának találta.
*Hm, talán már többször találkozott a Byakugannal? Nem hinném, hogy egyszerű gyógynövény gyűjtögetőről van szó.* Gondolatai hevesen cikáztak, ám ez nem volt elég arra, hogy elnyomja a gyomrában keletkezett fájdalmat. Enyhén oldalra fordította a fejét, majd megszólalt.
- Pénzt fel tudok ajánlani. Jól jönne, ha legalább pár órára meghúzhatnám magam valahol.

**Akira** Vas. Feb. 05 2017, 18:51

Válaszolok a férfinak, aki nem válaszol, csak bólintással jelez, hogy fogta. Ekkor ugrik egyet a kocsi, de gyorsan megnyugtatom magam, hogy csak egy huppanó volt, nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. A férfi folytatja, vagyis folytatná, de a mondat lényegi része elmegy a fülem mellett, vagyis egy látszólagos falba ütközik, amit a férfi nem láthat. Hirtelen minden elnémul, viszont ezúttal az adrenalin fröccs helyett egy éles fejfájás nyilal belém, majd megint hangokat hallok. Nem igazán értem, hogy mi történik, tudni akarom, mert nem szeretem az ilyet, igaz nem is történt még velem, de akkor is. Kezdem úgy érezni, hogy megőrülök, a világ mintha megfordult volna. Mi történik velem? Talán a saját technikám lehet az oka? Nem tudom, de meg akarom tudni, mert ez nem normális. Ekkor újabb mennydörgés és ismét visszatérek a valóságba, ha valóban ez a valóság és nem a másik. Végre a férfi kérdése is eljutott hozzám.
- Csak egyszerű gennin vagyok, kevés információ jut el hozzám és Killer Bee-t még nem láttam és sajnos nem is ismerem, még ha tudom is, hogy ki ő és miket tett, de többet nem tudok.
Az ember a faluban járva hall ezt- azt és Killer Bee neve többször is elhangzott beszélgetések között, szinte mindenki hősként tekint rá és egy nagy harcosnak.

Jiraiya Kedd Feb. 21 2017, 17:25

// Akira: Téged Orochimaru vett át, mivel innen már át tudlak adni. //

Emi - Téged is nemsokára átadlak másnak, pontosabban lezárom a kalandodat és megkérlek majd, hogy keress egy mesélőt ^^

A férfi a fejét rázza.

- Nincs szükségem pénzre. Mindenem meg van, amire csak szükségem lehet. Legalábbis ilyen szempontból...

Mondja, majd leguggol a járat mellé. Nagyjából egy méter széles lehet.

- Készülj fel, mert 2-3 métert zuhanni fogunk.

Figyelmeztette a lányt, végül levetette magát. Nagyon úgy tűnik, hogy a földalatti területet Shinobik számára tervezték, elvégre egy átlagos tulajdonságokkal rendelkező ember nem képes sem kijutni egy ilyen magason lévő járatból, sem pedig biztonságosan leérkezni.

Ha Emi leugrok a férfi után --> Odalent egy folyosóra kerül, melynek egyedüli fényéül néhány sárga lángú fáklya szolgál. Körülbelül három méterenként vannak elhelyezve a folyosó két oldalán. A lány még mindig nem tudja használni a Byakuganját, az alak pedig megindult előre. Léptei lassúak, karjai még mindig a teste mellett lógnak.

**Hyuuga Emiko** Kedd Feb. 21 2017, 17:44

Emi tisztes távolságból követte a férfit, aki bár eddig semmi gyanúsat nem csinált, mégsem hagyott maga után túl kellemes érzést. Közben meg is érkeztek a bejárathoz, ami a föld alatti bázishoz vezetett. A lány nagyon szerette volna feltérképezni a terepet, mielőtt ismeretlenül beugrik, azonban teste jelezte, hogy még mindig nem képes aktiválni a Byakugant. A férfi figyelmeztetésére egy kicsit felhúzta jobb szemöldökét.
*Ennyit arról, hogy egyszerű, növényeket gyűjtögető ember. Hacsak nem kapott shinobi kiképzést, ez a zuhanás nem lesz túl kellemes a számára.*
A lány benézett a lyukon, viszont az éjszakai sötétség miatt még mindig nem látott semmit. Vagyis tényleg ismeretlenül fog leérkezni erre a helyre. Akár egy egész csapat várhatja lent, harcra készen. Egy pillanatra lehunyta a szemét és vett egy mély levegőt.
*Innen még mindig visszafordulhatok.* Jegyezte meg magának, de tudta jól, nem jutna messzire, mielőtt végleg összeesik az éhségtől és fáradtságtól. Halványlila szempárja még egyszer megpróbálta átfúrni magát a sötétségen, ám újfent normál látásának korlátaiba ütközött.
Ha már eddig eljött, úgy döntött, nem tétovázik tovább. A férfi azt mondta, nagyjából 2-3 métert fog zuhanni, vagyis úgy készült fel a landolásra. Beugrott az idegen után, aki már bizonyára azt hitte, mégis meggondolta magát. Odalent sem lett sokkal jobb a helyzet. Fáklyák ugyan világítottak, de még azok sem adtak olyan sok fényt. A Hyuuga jobban megnézte a terepet, legalább erre a helyre akart nagyjából emlékezni, ha arra kerülne a sor, hogy hamarabb kényszerül távozni.
Még ebben az állapotában sem tartott sokáig, hogy utolérje a férfit, aki túl lassan haladt. A kunoichinek olyan érzése támadt, hogy beteg és ezért van bekötözve majdnem az egész teste. Lomhán lógó karjai pedig még jobban ráerősíteni látszottak erre az elméletére.

Jiraiya Kedd Feb. 21 2017, 18:35

Az Idegen úgy tűnik, hogy nem foglalkozik azzal, hogy Emi követi-e vagy sem, bár a folyosó erőteljesen visszhangzik, így nem esik nehezére tudni, hogy a lány valóban utána ugrott és követi is őt. Felvette a tempóját, valószínűleg nem akar túlzottan közel kerülni hozzá.

- Félsz tőlem?

Kérdi a nevét még nem ismertető alak. Bizony, még be sem mutatkoztak? Lehetséges.

A folyosók két oldalán néhány ajtó látszik egymástól nem azonos távolságra. Mindegyik be van csukva, Emi nem tudhatja, hogy mit rejtenek. Ha pedig türtőzteti magát és tovább megy a fáslizott testű férfi mögött, akkor rövidesen elérik a folyosó végét, pontosabban a fordulóját, amely egyetlen egy utat nyit meg előttük jobbra. Az folyosó is ugyanolyan mint ez.

Tovább mennek.

Igazság szerint nem túl nagy ez a hely. A Folyosók nagyjából négy méter szélesek és négy méter magasak. Ez a rész pedig jóval rövidebb, mint amin az előbb jöttek, a végén pedig nem egy újabb forduló, hanem egy kétszárnyú ajtó áll. Elérve azt, a férfi előtt magától kitárul, bebocsájtást engedve egy viszonylag nagyobb terembe, amely úgy fest, mint egy laboratórium. Ez egy nagyobb szoba, melynek bellmagassága 6 méter, szélessége 20 méter. Mindegy oldala egyenlő hosszú. Három részre van felosztva: A bal oldalon szekrények és tárolók vannak, fiókos vitrinek, polcok, melyeken üvegben tartósított állatok - főleg kígyók és gyíkok - vannak, mellettük pedig növények, magvak és úgy fest, hogy aszalt gyümölcsök. A Szoba Északi részén a bejárattal szemben egy hosszú, fémből készült asztalsor áll, melyen fémtálcák és vászonba tekert valamik vannak. Továbbá részét képezik még az asztaloknak a falra erősített lombikok, üvegcsövek és vízforralók. A szoba jobb oldalán fából készült asztalok és székek állnak, melyeken tekercsek és könyvek helyezkednek el. Ami azt illeti egy fekete, fémből készült könyvespolc van a falba építve, amin alig áll néhány iromány.

A férfi nem zavartatja magát, odasétál a bal oldali területre, ahol a tárolók vannak, majd karjait lassan, remegve felemelve kihúz egy fiókot és belehelyezi a kis zsákot. Ez után Emi felé fordul.

- Tudod, komoly erőfeszítésembe kerül megmozdítani a karjaimat... Odavezetlek a szobához, ahol aludhatsz egyet, mire felkelsz elkészítem neked az ételt, ha így megfelel.

Mondja, miközben karjai oldalán lógnak ernyedten.

**Hyuuga Emiko** Kedd Feb. 21 2017, 19:19

Emi nem válaszolt rögtön, csak némán követte az idegent. Arcára igyekezett olyan semlegességet erőltetni, amennyire ebben az állapotában tőle telt. Légzése kissé szaporább lett, pedig egyáltalán nem haladtak gyorsan. Ahányszor megszólalt a férfi, mindig olyan furcsa érzés töltötte el. Találkozott már veszélyesebb alakokkal vándor évei alatt, úgyhogy nem félt kimondottan, a bizonytalanság költözött inkább elméjébe.
- Ne vedd magadra, mostanában mindenkivel bizalmatlan vagyok - válaszolta kissé szárazan.
És ezzel nem is hazudott, mert mással is pont ugyan így viselkedett volna. Talán magától a helyzettől félt, amibe került. Hosszú idő után eljutott arra a pontra, hogy nem tudta irányítani az eseményeket. Ereje majdnem teljesen elhagyta, bármit csinálhatott volna vele az idegen és talán csak az első csapás elhárítására lett volna ereje. Igyekezett ezeket a negatív gondolatokat elzavarni magától, ám végig fekete fellegként borultak rá. Egyetlen előnye volt még ennek az állapotnak, az adrenalin egyelőre dolgozott benne, ez akadályozta meg az ájulásban.
Közben rájött, hogy még be sem mutatkoztak. Ha a férfi nem élt remeteként - ami a körülményeket tekintve se lehetett igaz -, akkor bizony elsőre felismerhette melyik klán tagja a kunoichi. Éppen ezért hallgatott nevéről. Azonban a férfiéra sem volt kíváncsi, valami azt súgta, sokkal jobban jár, ha ezt az apró információt nem tudja meg.
Szerencsére a hely nem tűnt nagynak, pedig amikor elindultak, a jounin arra számított, hogy egy labirintus kellős közepébe csökken. Néhány folyosón keresztül vezetett az útjuk, amiről mindkét irányba ajtók nyíltak. Emi más helyzetben biztosan bekukkantott volna valamelyikbe, a Dojutsuja hiányában azonban veszteg maradt. Inkább csöndesen követte a férfit, aki a kérdés óta nem szólalt meg újra. Amikor elérkeztek egy kétszárnyú ajtóhoz, Emin újból úrra lett az furcsa érzés, a gerince mentén futott végig. Talán ösztönei prübálták meg figyelmeztetni valamire.
Belépve, igyekezett még inkább semleges arckifejezést magára ölteni. Finoman szólva is lesokkolta a látvány, még soha nem látott ilyen labort. Nagyjából körbenézett, de most valahogy nem fűlött a foga a részletes megfigyeléshez. Az üvegben tárolt hüllők látványa még neki is teljesen új volt. Viszont megtudta, hogy a férfi nem hazudott, valóban gyógynövényeket gyűjtött, hiszen abból is sokfélét látott maga körül. Miután az idegen eltette a növényeket, a lány felé fordult. Talán most először érezte, hogy nem valami gonosz lénnyel áll szemben, hanem egy sérült ninjával. Sok tudományágat csak hallomásból ismert, sosem találkozott velük élőben. Valami ilyesmit sejtett a háttérben, ninja tudományok, amik meghaladták ismereteit.
- Igen, az úgy jó lesz - felelte a Hyuuga. Saját szűkszavúságát a helyzetnek tulajdonította.

Jiraiya Kedd Feb. 21 2017, 20:19

A férfi nem szólt semmit a lány szavaira, hanem egyből megindult felé, hiszen Emi a bejáratban állt. Ahogyan a fáslizott férfi elhaladt mellette, látta sárgás, kígyószerű szemeit, amik bíbor színben csillantak meg a folyosó fáklyáinak fényében. A szemekből viszont nem lehetett semmit kiolvasni, az arc pedig teljességében fáslizva volt, így nem lehetett látni egyetlen egy mimikáját sem. Ez pedig talán bizonytalansággal tölti el azt, aki nézi őt...

[...]

- Ez lesz a te szobád.

Közli nem sokkal az után, hogy Emi mellett elsétált a lány pedig követte. Igazából nagyjából 50 méterre lehet a labortól, így még azt is lehet mondani, hogy nem távolodik el túl messzire a jótevőjétől, aki most megindul visszafelé.

- Nyugodtan helyezd magad kényelembe, hamarosan hozom a vacsorádat.

Mondja a folyosó homályában, miközben egyre csak távolodik.

HA Emi belép --> A szobában egy rozoga faágy fogadja, ami meg van vetve igencsak agyonhasznált párnával és takaróval. Az ágy mellett egy kis éjszakai szekrény van, amin egy meggyújtatlan viaszgyertya ácsorog, mellett egy szikrapattintó van elhelyezve. A szobában egy asztal is van, egy egyszerű, üres faasztal egy székkel. Itt az ideje, hogy a lány kényelembe helyezze magát. Talán képes használni a Byakuganját?

**Hyuuga Emiko** Kedd Feb. 21 2017, 20:37

Ahogy kikerülte őt a férfi, megint olyan közelségbe került, hogy a kunoichi láthatta sárgás, kígyószerű szemét. Legalább magyarázatot talált arra, miért látott többségében kígyókat az üvegbe zárva. Esetleg köze lehetett az állapotához, bár erre nem mert volna megesküdni. Inkább annyiban hagyta a dolgot, amúgy sem szándékozott túl sokáig itt maradni, csak ameddig nagyon muszáj. Kicsit oldalra lépett és úgy fordult meg, hogy követni tudja az idegent.
Nagyjából 50 métert tehetettek meg, amikor a kígyószemű közölte vele, hogy megérkeztek a szobához. Emi csak biccentett egyet, jelezve hogy megértette. Miután biztos távolságba ért az idegen tőle, a jounin az ajtó irányába fordult és belépett a helyiségbe. Kicsit megnyugtatta a tudat, hogy távolabb került titokzatos megmentőjétől.
*Na, akkor lássuk milyen hely vár rám!*
A folyosóról annyi világosság beszűrődött, hogy pontosan meg tudja nézni a szobát. Azonnal feltűnt neki, hogy az ágy elég rossz állapotban van, a párna és a takaró nem különben. Viszont aludt már rosszabb helyen, sőt a földön is többször, úgyhogy nem panaszkodhatott. Az asztallal és székkel egyelőre nem foglalkozott. Annak örült, hogy az ágy mellé tettek egy kis éjjeli szekrényt. A felszerelését nem igazán akarta messze tudni magától, erre a célre pedig tökéletesen megfelelt ez a kiegészítő. A gyertyát, valamint a szikrapattintót kicsit távolabb rakta, ezekre sem tartott igényt jelen helyzetben. Bár a tekercsében bőven lett volna váltás ruha, inkább ezzel sem húzta az időt. Levette ninja szandálját, majd elterült az ágyon.
A kint lobogó fáklyák néha árnyékot vetettek a falon és a mennyezeten, ám hamarosan érezte, ahogy elnehezülnek szemhéjai. Még várni szeretett volna egy kicsit az alvással, ám testének egyre kevésbé tudott parancsolni. Látása kissé homályossá vált, mint amikor elveszíti a fókuszt. Továbbra sem bízott a vendéglátóban, illetve végig azon rágódott, mennyire lenne veszélyes elaludni.
*Legalább kicsit visszanyerem az erőmet. Ha felébredve valami még rosszabb helyen találom magam, talán nagyobb eséllyel szabadulok ki. Muszáj lesz pihennem, már tényleg nem bírom sokáig.*
Ahogy hanyatt feküdt, jobb karjával letakarta szemeit, ezzel sötétség borult rá.

Jiraiya Szomb. Feb. 25 2017, 11:01

Mennyi idő telhetett el? Talán percek vagy órák? Nem tudni, azonban annyi biztos, hogy a lány olyan mélyen aludt, hogy mire felkelt a nagy tál rizs, aminek közepén egy nyers tojás foglalt helyet, valamint az a néhány zöldes levél a tányér szélén már régen kihűlt, megdermedt, fonnyadásnak indult. Egy fémtálcán volt a tál étel, mellette pedig egy kancsó víz és egy fából készült pohár.

// Emi felkelt, kipihentnek érzi magát, chakrája kissé visszatöltődött, képes használni a Byakugant //

Ajánlott tartalom