Erdőségek

Gawakatsu Hikuro írta://Tsunade//

A kérdés, melyet Hikuro feltett elérte a célját, és a lány megszólalt. ~Igen, ezzel a sikeres küldetés felé az első lépés kipipálva.~ A jounin nagyon örült, hogy megtört a jég, viszont a válasznak annál kevésbé. Kissé elsápadt, miután meghallotta, hogy társam semtudja, hogy merre kell menni Konoha felé. De ez is csak egy újabb akadály, amit majd áttörnek, ha alkalmuk nyílik rá. Viszont ami annál fontosabb, végre nem fog unatkozni. Ahogy távolodtak a kaputól, úgy közeledtek az erdő mélyéhez, egy idő után már nem is látszódhatott falujuk bejárata, ebben a jounin biztos volt, hiszen az fizikailag lehetetlen lenne, de nem nézett hátra, hogy leellenőrizze. Ki tudja? Látott ő már pár furcsa technikát az élete során. A kíváncsiság győzött ebben a buta harcban, és mikor épp nézett volna vissza elkapta a lány pillantását. A pillantást most másnak érezte, és Hikuro furcsán zavarba is jött. ~Ne már, 22 éves vagyok, ő meg olyan fiatal. De olyan aranyos. Nem, a küldetésre koncentrálj~ Megemberelte magát Hikuro, de hát mit tudna tenni, a gyenge pontja a gyengébbik nem, mint minden férfinek. Hogy elterelje magáról a gyanút rögötn meg is szólalt. A téma váltás sikeres eszköznek bizonyulhat.
- Juunji-san! - szólította meg társát. - Ha nem veszed sértésnek, mégis, hogy is mondjam, őőő, tehát hány éves is vagy? - maga sem tudta, hogy tegye fel a kérdést, de az végül csak kiröppent a száján, egész lavinát zúdítva a lány fejére. Meg se várta a választ, már folytatta is. - Értem én, persze, de egy ilyen fiatal, és aranyos lánynak, mint te nem kéne egy ilyen ronda nagy kaszát hordozni a hátán. Még megsérülhetsz, bár én azt nem hagyom. - fejezte be hősies hangon. Tudta, hogy ezzel akár meg is bánthatja, hogy ennyire lenézi, de amit omndott, az már a Raikage óta kikívánkozott belőle, és így a falutól távol, valamiért ki is csúszott. Ezután kicsit szaporábban vette a levegőt, ugyanis majdnem az egészet egy szuszra, hadarva mondta el. Kínosan érezte magát, az biztos, de úgy érezte meg kell tudnia a választ.

Gawakatsu Hikuro írta:A lány az első kérdésre épp válaszolni akart, és már el is mondta az elejét, amikor a Hikuro által elindított lavina a fejére zúdult. A válasznak csak az elejét hallotta a jounin, ami az volt, hogy tizenkil...~Bár ne fojtattam volna, hogy mondhattam ilyet egy tizenkilenc éves lánynak, de hát akkor már nem lány, kész nő. Semmibe vettem, a látottak alapján, a megjelenése alapján, ezt sosem fogja megbocsátani nekem. Most vesztettem el egy szövetségest, bár talán még megmenthető a helyzet, talán még van kiút ebből a rossz szituációból. De ahhoz gyorsan lépnem kell~ Viszont a lány gyorsabb volt, és már válaszolt is a második kérdésre jól leteremtve a Kumogakurei társát. Persze teljesen jogosan, és a jounin meg is értette a kirohanását, és nem is tudta, hogy mire gondol, amikor kimondta a szavakat, de sajnos megtette. ~Belegondolva a lánynak ezzel kellett küzdenie egész eddigi életében, hiszen, ha én ilyet mondok neki, akkor a hevesebb vérmérsékletű kortársaitól mit kaphat. Ha most itt van mellettem, és még nem roppant össze, és nem őrült meg ezektől a "csúfolódásoktól", akkor biztosan erős, mind lélekben, mind fizikailag. Talán néhány ember, aki így lemerte nézni már nem is él, talán azért van nála a kasza, hogy megölje őket.~ Mikor Hikuro erre gondolt a lány levette a kaszát a hátáról. ~Megöl, megöl, megöl, megöl, meghalok, meg fogok...~ Már csukta is be a szemét, és várta a halálos lesúlytást, de az nem érkezett. De egy kő viszont érkezett a földön, amit a csukott szem miatt nem látott, és ezért meg is botlott benne, aminek az eredménye az elhasalás lett. A földön feküdve pattant ki a szeme, és láthatta, hogy a lány csak egy tekercsbe zárja el hű fegyverét. ~Megmenekültem, de várjunk csak, miért nem akartam védekezni? Mekkora idióta vagyok.~ Bár esélye is lehetett volna arra, hogy könnyen legyőzze a lányt, Hikuro a gyengébbik nem mellett mindig elveszti az eszét, így még a gondolat sem született meg a fejében, hogy a kasza támadását kivédje. ~Most viszont valahogy meg kell oldanom ezt a helyzetet, em volt szép az, amit tettem, mondtam.~
- Juunji-san! - szólította meg ugyanúgy, mint eddig. - Kérlek ne haragudj, amiért megsértettelek. Nem tudhattam, hogy tizenki...Akarom mondani, nem számít hány éves vagy, a tettek, és a jellemek a fontosak, és én rosszat tettem azzal, hogy lenéztelek. Bocsánatot kérek. - ismerte be bűneit a jounin. - Fogalmam sem lehet róla, hogy miken mentél keresztül, és hányszor hallhattad már ezt a monológot, amit én is elmondtam, és hogy mennyire fájhatott mindez, de én megígérem, hogy mostantól nem kezellek úgy, mint egy óvodást, hanem, mint egyenrangú partnert. Ugyanis te ezt érdemled. - a mondatok közben végig a lány szemébe nézett. - Megbocsátasz, Társam? - fejezte be a jounin egy kis kacsintással és egy jókora mosollyal az arcán.