Erdőségek

Az idegen nem hagyja abba egy bizonyos Bee-ről való kérdés áradatot, de ha egyszer nem tudok semmit, akkor mit mondjak?
- Hallottam már a nevét a faluban, de nem igazán vagyok beavatva a helyi szokásokba és hírességekhez, mert csak egy felbértelt ninja vagyok, akit ide osztottak. Nem nagyon tudok semmit.
Éppen csak befejeztem a mondandómat, amikor a szekér oldalra dölt, holott egyenesen haladtunk. Nem szeretem ezt az egész helyzetet, gyorsan menekülnöm kell innen. Egyből létrehozom a saját technikámat, bár még hallottam a férfi kérdését, de már válaszolni nem tudok. Higgyen, amit akar. Ezúttal a cél Moon, akinek a szemein keresztül megnézem mi történik kint. Mire visszatérek a testembe még éppen látom azt, ahogy a férfi lehajtja a függönyt és még szemtanúja vagyok valaminek, ami nem igazán tetszik. Szinte minden tiszta fehér, de sajnos jobban nem tudtam megtekinteni.
- Bocsánat, de meg kell néznem valamit!
Ezzel kimászok a kocsiból és megnézem, hogy mi a helyzet kint, ha esetleg Moon szemén keresztül nem azt láttam, amit a sajátommal.

//Légy szíves írd le azt is, amit a technikán keresztül Moonból láttam, amellett, hogy saját szememmel mit látok.//

// Kagami - Kiherélés Kimesélés a fontról //


~Ó basszus, óóóó basszus!~
Hogy a retekbe is keveredte ide? Nos, ez olyan jó kérdés, mint amikor valakitől azt érdeklődik meg, hogy mis is a Pí utolsó hét számjegye. Vagyis a válasz halvány zöld gőzöm sincs. Miért is nem lila? Konohai vagyok, csesszétek meg azért nem lila. Vagyis valóban kusagakurei, de aztán eljutottam Konohába és ott élek, de ez most pont lényegtelen. Ami viszont lényeg, hogy baromira nem tudom, hol vagyok, és szerintem emellett a fa mellett már elmentem egyszer. Vagy kétszer.
Lényeg a lényeg ideszalasztották az alakulatom, mert állítólag össze kellett varrni néhány katona sebeit. Pl a kifordult beleket visszarakni, a levágott lábat lehetőleg elásni stb. Én meg ezét jöttem ide, de ezek „Előremegyek felderíteni” szöveggel együtt úgy eltűntek, mint az ANBU a pudingos edényben! Szóval jah, eléggé magamra maradtam ebben a sűrű erdőben, vagy miben… Erdő Dansy biosz egyes ülj le!
Igaz nem nagyon megy most a koncentrálás, hiszen nehogy már nekem itt olyan lazán kelljen gondolkoznom, mint amikor kifizetem a pénztáros hölgyikénél a viagrás fagylaltot.
~ Dansei… asszem ideje lenne abbahagynod a filózást. Nem tesz jót az egészségednek. ~
Van benne valami, gondoltam magamban, miközben próbáltam a társaim nyomára lelni. Hátamat már húzta a táskám, és a benne lévő kenceficék, meg tűk, cérnák, fecskendők, meg az a rahedli gyógymótyó. Kellett nekem mozgó műtővé alakulnom, amikor elindultam ide. Most már bánom. De azért egy vakbelet kiszedek, ha azon múlik, legalább a cuccok megvannak hozzá.
Egyik késemmel megjelöltem az egyik fát, valahogy megpróbálva medvenyomnak álcázni, hogy tudjam jártam-e már erre. Amúgy élnek itt medvék egyáltalán?! 

// Elnézést de valahogy nem jött több  Majd legközelebb  //

//Jutalom tanulás a front csúszás miatt: Eien no raibaru // nyafogó rivális//

Kirigakure támadásának első felének már két hete lett vége és pár napja tanultam meg egy újabb tűz technikát. Most a kertben ülök és két dologra várok: Tsukinak nőgyógyászati vizsgálatra kellett mennie, mert egy ideje problémái vannak, 1 hónapja csúszik a dolog, amiről nem szeretünk beszélni és arra, hogy mikor jön valaki, hogy szóljon, újra szükség van rám a fronton. Nem tudom melyik okoz nagyobb dilemmát, de az elmúlt pár napban egy kicsit szétszórt voltam. Sikerült leégettnem egy tál rízst, lerakok valamit valahová és amikor keresem, mindenhol megnézem, csak ott nem, ahova raktam. Elfelejtem kivinni Moont sétálni, ha mégis kiviszem, akkor eltévedek. Nem igazán találom a helyem a faluban. Nem igazán értem, hogy mi történik velem. Túl sok gond szakadt a nyakamba. Fiatal vagyok, mégis talán elindultam a felnőtté válás útján. Szükségem lenne a segítségre, nem csak Tsukijéra, ő mindenben segít, amiben tud, sokat beszégettünk mostanában, hogy nem jól döntöttünk, amikor elhagytuk a falut, még ha akkor az is volt a legjobbnak tünő ötlet. Néha még eszembe jut, hogy haza kéne menni elnézést kérni és leülni a büntatést, majd úgy tenni, mintha mi sem történt volna, máskor attól félek, hogy ez a hajó már elment. Nem tudom, írni kéne a szüleimnek, de veszélyes, mind az ő számukra, mind az enyémre. Mi történik velem? Nincs válasz és senki nem tud segíteni, aki igen, az nagyon messze van. Tsuki is ugyanebben a mocsárban lubickol, így belülről látja ő is, amit én, nem sokkal tapasztaltabb, mint én. A gondolataimból egy kopogás zökkent ki. ~Vajon Tsuki vagy a front?~ Felkelek, megiszom az utolsó korty limonádét a poharamból, majd odasétálok az ajtóhoz és kinyitom. Meglepetésemre egyik sem. Egy fiatal, 16 éves chuunin egyenruhás lány állt előttem, körülbelül olyan magas volt, mint én, a vállain egy- egy kígyófejjel. Ahogy megnéztem észrevettem, hogy a fejekhez testek is tartoznak és a kígyók a lány testén húzódnak végig és tekerik körbe a csípőjét.
- Szia!
- Üdv! Azért jöttem, hogy tanítsalak.
Nem tudtam szólni, de a kérdés kiülhetett az arcomra: Mi van?
- Igen, tanítani jöttem. Ugyan lett volna nálam alkalmasabb tanár, viszont ő most a front háttérmunkálataiban vesz részt, így én lettem kiválasztva.
Nem igazán voltam hozzászokva, hogy lány tanít, főleg, hogy fiatalabb nálam. Nagyon mit nem is tudtam kinyögni.
- Rendben!
- Akkor be engedsz? A technika miatt nem érdemes elmenni a gyakorló térre a kerted is megfelelő lesz.
- Természetesen! Kérsz limonádét?
Állok félre és hívom be. Egyszerűen keresztül sétál a házon, majd a kertbe válaszol.
- Megköszönöm.
Én még mindig meglepetted állok, de a válasz kizökkent és egyből a konyhába megyek és egy tiszta poharat veszek el, majd kimegyek és öntök is. A lány felkapja a poharat és az egészet megissza egy kortyra.
- Köszönöm, most pedig térjünk át a technikára!
Eddigi kedves hangnemből egy kicsit szigorúbbá vált. A két kígyó ekkor lekúszott a hátáról, majd a kert közepén felemelkedtek. Ekkor a lány ismerős pecsétet mutatott mire a két kígyóból egy- egy klón emelkedett fel.
- Ők fogják bemutatni a technikát! Addig én magyarázok. A technika, amit tanítani fogok az a dinamikus belépő két személlyel létrehozható változata. Ugyanúgy rejtekhelyről létrehozható technika, mint az eredeti, de akkor lássuk.
Ekkor a lány egy kunait dobott a kert egy pontjába és a két klón egyből nekiugrott és megtámadták a kunait.
- Az ellenfél ott állt, ahol a kunai volt. Neked az lesz a feladatod, hogy a farkasodnak tanítsd meg a technikát. Nekem dolgom van, egy óra múlva visszatérek, addigra sajátítsd el!
Egy pecsétet mutatott, majd ő, a kígyó és a kunai is eltünt. ~Remek.~ Nézek Moonra, aki egy kis nyüszítés után a jobb mancsát a fejére tette, hogy ebből jó nem sülhet ki. Megsimogatam, de vagy 10 percig kellett győzködnöm. 15 perc után végre elfoglalta a helyét aott, ahol korábban az egyik kígyó volt, majd én is pecsétet mutatok, amit a lány körülbelül 20 perccel ezelőtt mutatott. Ennek hatására Moon felvette az alakomat. 8 percem maradt megtanítani neki a technikát, aztán még együtt is használni. Párszor megmutatom Moonnak, hogy mit kell tennie, amit ő a tudásomon keresztül gyorsan megtanulja, majd párszor sikerül is bemutatni rövid időn belül. Pontosan 30 perccel később az eltünése után megjelenik a lány és kéri a bemutatóját. Eldob egy kunait, ami a célpont és azt kell eltalálni. Ugyan az első két próbálkozás nem teljes siker, de 4- 5 próbálkozás után elégedetten teszi el a kunait, majd gratulál és távozik.

//Front poszt//
Egyre kevésbé tetszik ez az egész, vajon mi történik itt? Először Moon szemén keresztül nézem meg a világot, két furcsaságot veszek észre, az egyik az ég, a másik a kocsi ponyváján lévő szakadások, amik egy másik, de ismerős világba engednek belátást.Az ég túlságosan tiszta volt és felhőtlen, a kocsi monoton hangján kívül nem hallatszott más. Ezután feloldva a technikát úgy döntök, hogy kimászok a kocsiból, hogy saját szememmel is megnézzem a dolgot. Minden ugyanúgy néz ki, kivéve a szakadások. Már félig kinn vagyok, amikor furcsa hangot hallok útitársam felöl: Elveszítjülk! ~Mit veszítünk el? Mi van?~ Nem tetszik ez nekem, valami nincs rendben. Újra körbenézek és a társaimat kezdem el keresni, hátha valaki tud magyarázatot adni, ha meg nem találom, akkor elkezdek gyanakodni és más módszerekkel próbálom kitalálni, hogy mi a fene történik itt. Legalább nem vagyok pucér, azért magamra nézek, hogy mi a helyzet. Más módszer? De hogyan? Fogalmam sincs, de biztos vagyok benne, hogy nem a valóságban vagyok, vagyis nem a saját valóságomba. Mi történhetett, amíg a férfival beszéltem és vajon aa férfinak köze van-e az egészhez? Vagy ha nem neki, akkor kinek?