Szabad Játék (1)

Két hosszú éve már, hogy hősnőnk maga mögött hagyta Konohagakure no Sato-t, meg az egész hülye ninjásdit, hogy megvalósítsa álmait - hogy az első shinobiból lett popsztár lehessen, A Mézespuszedli Országában. Két tamponreklám, pár meghallgatás és három kábítószertúladagolás azonban kevésnek bizonyult arra, hogy keresett botrányhős és díva lehessen belőle, a legnagyobb sikereként egy helyi valóságshow betétdalának a vokálozása volt. ~ Ez van, Sprite.~ Gondolta, majd neszeszerébe pakolva a fél hotelszobát kereket oldott az országból, bűntársával együtt - Kitsumoval a cukormókussal...
Eleinte jó ötletnek tűnt, hogy visszatérjen Konohába, a gyökereihez. Csak éppen arra nem emlékezett, hogy mennyire gyökerek az itteniek.
- Földhözragadt tuskók, menjetek már odébb...
Mormogja az orra alatt, miközben retiküljével próbál utat törni a piactéren bambán hömpölygő embertömegben. Szerencsére még nem sokan ismerték fel a helyiek közül - leszámítva régi barátok egynémelyét -, nem akarja túlságosan nagydobra verni, hogy a Nara klán szőke üdvöskéje újra hazai színekben játszik. Nyárias, lenge öltözéke és hatalmas kövekkel kirakott napszemüvege sejtetni sem engedi azt az Akanét, aki shinobi egyenruhában, állig felfegyverkezve tette kockára életét hőn szeretett (pff... ) falujáért napról napra, éjszakáról éjszakára. A munka még várhat, most a bevásárlásra kell koncentrálnia, hisz egész klánjára neki kell főznie a tiszteletére rendezett klánvacsorán. Ironikus, nem?
Ezirányú terveit azonban váratlan fordulat töri derékbe: bolyhos barátja egyszer csak leugrik válláról, majd eltűnik a tömegben. Kétségbeesetten kiált utána:
- Kitsumo, a szőrös nénikédet! Gyere vissza, vagy leharapom a heréid te kis korcs! Fogják meg a mókusooom!

A Baywatchból kölcsönzött lassított futás ugyan hathatós esztétikai jelenségnek minősül egy Akane kaliberű hölgyike esetében, azonban megszökött állatok elfogásakor és vízbefuló delikvensek megmentésekor kifejezetten alkalmatlan módszernek minősül. Felőle aztán meg is fulladhatnának. Kitsumo gyakorlott akrobata lévén rövid úton felküzdi magát az embererdő lombkoronaszintjére, hogy vállakon és arcokon vesse meg lábát a következő nekirugaszkodás előtt. Talán nem kellett volna beleejtenie a minden reggel elhanyagolhatatlan bögre kávéjába, ezt most elkerülhette volna...
A cukormókus kegyelmet nem ismerve szedi áldozatait a piactéren, végül egy madárcsontú fiúka arcán lesz bioszemkötő. Akane számára velőtrázóan ismerős mozgáskultúrával kezd rángatózásba a férfi, mondhatni maga a megtestesült deja vú. Fura, körül nem írható érzés keríti hatalmába a szöszkét, olyannyira, hogy még a "rongyosra" olvasott fizikakönyv "Lendületmegtartás" szabálya is kimegy a fejéből, kérlelhetetlen ítéletet mondva az épp támaszkodó krapekra. Egy határozott jobb combossal küldi vissza szerencsétlen flótást a földre, jókora nézősereget vonzva maguk köré. Mindenesetre, ha áldozatának fogszabályzóra lenne szüksége, a fogmintát a lány combjáról is veheti a kezelőszemélyzet. Ügyefogyottan siet a fiú segítségére, vasmarokkal cibálva fel csuklójánál fogva, miközben úgy szabadkozik, mint kis akadémiai taknyosként a kiképzőnek, rosszul elsült próbálkozásai után:
- Bocsásson meg, az egész az én hibám, annyira sajnálom, ígérem többet nem fordul elő! Jaj, olyan figyelmetlen vagyok, ráadásul nem is gyantáztattam már vagy két napja, ez annyira kínos! Tudja, nem gondoltam, hogy ma még ilyen közeli kontaktusba kerülök valakivel... Ugye nem ment szőr a fogai közé? És amúgy honnan a faszomból tudja a nevemet?!
Bukik ki belőle a költőinek legjobb indulattal sem nevezhető kérdés, de már válaszra sincs szüksége. Lányos döbbenetében elengedi a tápászkodó Kitsumo kezét, hogy az arcához kapjon.
- Kitsumo? Kitsumo? Kitsumo?
Kapkodva borul térdre, majd öleli szorosan magához időtlen idők óta nem látott barátját, hogy ha lehetséges egyáltalán, még jobban zavarba hozza akaratán kívül. A füvész vállán áthajolva füttyent állatkájának, hogy sürgősen tegye tiszteletét keresztapjánál.
- Tudod, amit az előbb mondtam az nem neked szólt... Nem is akarom leharapni a heréd. Igazából az övét se, csak ilyenkor mindig hülyeségeket beszélek. Átkozott hasis...

Végtére is mily sivár lenne az élet pikáns bénázások nélkül? Egyébként is kell friss alapanyag az új pite-filmekhez, ez pedig elsőrangúnak ígérkezik, már amennyiben a bámészkodó tömegben vette valaki a bátorságot, hogy maroktelefonnal kamerára vegye az egészet. Értetlen szánakozás trónon futástól és a nyakába szakadó mázsányi izgalomtól kipirult arcán, ahogy barátja színeváltó ábrázatát figyeli.
- Hát, látom, még mindig színes egyéniség vagy, és attól tartok ebben semmi képletes nincs. Ittál Te kis mamlasz? Nélkülem?! Ugye nem akarsz lehányni? Gyere, együnk valamit, ne is törődj ezzel a csürhével, szóra sem érdemesek. Most pedig, ha megbocsátasz...
Épp időben bontakozik ki az ölelésből ahhoz, hogy ne kelljen nyomatékosan szembesülnie azzal, milyen élénk is Kitsumo vizuális memóriája. A tömeg felé fordulva dölyfösen kapja le szemüvegét, majd ujjal mutogatva ad leckét a retorika alapjaiból:
- Cuccolta már szét anyátok valagát egy veszett cukormókus, pittypangfalvi kretének?! Hee? Haladjatok tovább, a szomszéd soron leárazták a hentairegényeket! Ostoba muglik... Süti a dumám, nemde?
Fordul vissza Kitsumohoz, utolsó mondatát immár neki címezve. Azazhogy hűlt helyéhez, a füvésznek a jelek szerint épp elég izgalom volt ahhoz, hogy ismét kiszaladjon a lábából az erő. Már-már törődött mosollyal hajol ismét segítségére antiheroikus barátunk segítségére, akinek a jelek szerint semmi szüksége a segítő jobbra, talál Ő helyette sokkal kellemesebb kapaszkodót is. Vérgőztől sziporkázva már épp lendítené ökölbe szorított kezét, amikor megpillantja a fiú orrából vékony csíkokban bugyogó vérpatakot, s ettől valamiképp meglágyul a szíve. Fáradt sóhajjal fújja ki az eddig benntartott levegőt.
- Remélem... Tisztában vagy vele, hogy most nagyon leápoltam volna az arcod, ha nem tenném rá a kisujjam is, hogy sose lenne merszed ezt szántszándékkal megtenni... Meg legalább valami vagányat is írhatsz a naplódba a sok hibiszkusz-faszomusz spórázási szokásai helyett. De még egy ilyen, amíg józan vagyok és visszavonom amit a herédről mondtam.

//Eiko//

Már nagyon régen terveztem, hogy eljutok Konohába, bár nem tudom, hogy mért oda. Ki tudja lehet, hogy dolgom van ott. A legutolsó kalandomnál, amikor néhány gyereket vittem fel a hegyekbe, megszereztem ami az útról hiányzott, 1 nagy tekercs, 1 katana és egy wakizashi, persze az utóbbi 2 fából, azok is a tekercsbe kerültek. Mindent kipakoltam a tekercseimből, azokat, most otthon hagyom, majd a hátsókertbe vittem. A nagy tekercset kitekertem és megrajzoltam a pecsétet, amibe a dolgokat rakni fogom. Sporttáska tartalma a tekercsbe, kivéve a horgászbot, amit amúgy is egy tekercsbe tartok, mert az még kellhet. Wakizashi, katana a tekercsben pipa.Teljes maszka a tekercsben, zanbato pipa, ajándék kard minden benn volt a helyén végre. Kerestem egy hátizsákot, aminek az aljához tudom erősíteni a tekercset. Miután ezzel kész voltam felkötöttem a fegyvertartókat, majd a kikötőbe mentem megkeresni a kapitányt, aki keresett maga mellé egy társat, majd a hajónkat. Miután mindent bepakoltam, Moonnal együtt, a hajó egy tankolás után már útra készen volt. Tűz országának határáig másfél nap volt az út, így két kapitánnyal kellett mennünk. Napközben az egyik, éjszaka a másik vezetett, amíg valamelyik kormányzott, addig a másik aludt. Rendszerint én is követtem a példáját, csak enni keltem fel. Az út így átaludva nem tűnt hosszúnak, mégis 1,5 napig tartott. Az utam még a falu határába még fél nap volt, amit gyalog tettem meg, hátha kevesebbet kérdezősködnek egy turistától, még a fejpántom is elraktam, nehogy valaki keménykedni akarjon. A falu határánál könnyen átengedtek, mert a Hold semleges ország volt és még jól is jöhet nekik egy ilyen gazdag ország támogatása.
- Hova menjünk nagy fiú? - fordultam Moon felé.
- Vaú.
Ebből megértettem, hogy jó lenne mindenek előtt egy kicsit enni és valami szállást találni. Ez nem volt túl nehéz, ugyanis egy olcsó helyen szálltunk meg. A következő helyszín egy ramenes bódé volt, Ichiraku étterme.

Kirendelek egy nagy adag rament hússal a tetején, hogy Moon se panaszkodjon. Miután megettem az én adagom a húst darabokra vágva és megfújva az éhes állatnak adom. Megrendelem a következő adagot is, de most kérek egy tányért, hogy a húst külön rakhassam. Ezt is megeszem a feltét pedig ismét a farkas gyomrában landol. Ekkor egy lány ül mellém, aki egy kis kutyát rak a melette lévő székbe és 2 rament rendel. ~Nem pazarlás ez? ~ Ekkor észreveszi, hogy én is itt vagyok és rámköszön, majd affelől érdeklődik, hogy ismer-e.
- Nem hiszem, most járok itt először és elég messziről jöttem, a Hold szigetről, ami messze délen van. te idevalósi vagy?
Miközben várom a válaszát valami fura érzés kerít hatalmába, de nem tudom mi, mintha a lányból sugározna ez. Önkénytelenül is a tantoimért nyúlok, de csak átteszem a kunai tartóm oldalába.

A lány bemutatkozott, de láthatóan észrevette a mozdulatomat, mert egyből magyarázkodni kezdett. ~üres gyomorral nem képes ölni? Ajaj, akkor enni nem hívom meg. Szerencsémre itt van a zanbato a tekercsben, tehát, ha rosszra fordul a helyzet, akkor elő tudom venni. Na meg Keiko mindig kéznél van. ~
- Matari Genki vagyok. - gondolkodtam, hogy elmondjam a klánom vagy ne, de végül egyenlőre nem fedtem fel. - Miért lett a középső neved Démon? Ezt magadnak találtad ki vagy adták? Csak azért kérdezem, mert nekem is van becenevem.
Közben rendelt még két adag rament. Mivel én már végeztem a lány felém fordult és megkérdezte, hogy nem sétálunk-e. Mivel nem volt ellenemre, amíg nem akar kinyírni, igent mondtam. Kifizette a részem, de amikor nem figyelt szóltam a tulajnak, hogyha megint erre jár a lány, akkor adja vissza neki a pénzt, én pedig odaadtam a saját pénzemből a fogyasztásom. Mikor ezzel végeztem a lány után futottam.
- Mi az, amit itt érdemes látni? Mit érdemes meglátogatni a faluban s van valami, amit tudni kell a faluról?
Tényleg érdekeltek ezek, azonban a lány kisugárzása miatt nem tettem semmi hirtelen mozdulatot, mint a vadállatok szokás, nehogy rám támadjon.

Kiderült, hogy maga tette oda a Démon nevet, de az nem, hogy mért. Érdeklődésemre csak annyit mondott, hogy kövessem. Nem tudom milyen megfontolásból aktiváltam a négy láb jutsut, vagyis nem teljesen, mert csak a hallásomat és a szaglásomat erősítettem fel, ha kell, akkor egyből tudjak menekülni. A falu emlékművéhez vitt, ami egy nagy kő volt, de tele volt írva nevekkel. Gyorsan ki is derült, hogy mért. Azok nevei voltak felírva, akik csatákban és küldetés alatt haltak meg. Több híres, nekem is ismerős név volt, ugyanis még az akadémiánkon jó pár száz kilométerrel messzebb is tanítják a híres shinobik neveit és tetteit. A lány arca egy pillanatra elkomorodott, de gyorsan visszarendezte arcvonásait. Nem mintha én nem tudtam, hogy valaki figyel, ugyanis éreztem a szagát, de erről a lány nem tudhatott, ugyanis nem volt külső jegye a jutsumnak. Amíg nem támad, addig nem foglalkozom vele, de még nem is jelzem, hogy tudok róla, mivel a csatát eldöntheti a meglepetés ereje.
- Szép ötlet, hogy így emlékeztek meg a hőseitekről. Nálunk ilyen nincs, igaz a falunk főleg a turizmusból él és kevés a ninja. Hova megyünk most?
A beszéd csak elterelésre kellett, ugyanis amíg vártam a válaszát, az egyik tantot a ruhámba csúsztatta, úgy téve, mintha viszketne a derekam.

A lány a kérdésemre csak felhozta, hogy előbb elkapjuk a gyereket, aki figyelt minket. Valószínűleg meghallhatta a kijelentést, mert egyből futásnak eredt. Eiko egyből a kutyákat küldte, hogy kapják el. ~Moon farkas!~ Gondoltam, de most ezt nem hoztam fel. A fiú menekült és úgy gondolta, ha leveszi a ruháját, akkor nem tudjuk követni. Lehet, hogy a szaglást megzavarta, de a hallást nem, mivel futás közben a lába, lihegése és a környezete is hangot ad. Milyen naiv. Aktiváltam a jutsu teljes alakját. Miután négykézlábra ereszkedtem körmeim, szemfogaim megnőttek és egyből a fiú után eredtem, akit valószínűleg utol is érek. Ha ez így történik, akkor megtámadom és megpróbálom hátára fektatni azzal, hogy ráugrok. Ha sikerül akkor inaktiválom a jutsut és a tantommal próbálom kifaggatni, hogy mit akar.Ha nem sikerül, akkor aktív alakban haragos nyelv kombót próbálom bevetni.

A fiú megállt, így nem kellett támadnom. Míg Eiko nem figyelt, remélem, hogy nem, inaktíválom a jutsut. Közben a srác bemutatkozott és elmondta, hogy mért van itt.
- Gratulálok, valószínűleg azért jöttem ide, hogy feltérképezzem a terepet egy olyan országnak, ami maximum tőkével tud beszállni egy esetleges háborúba. Inkább bűnözőket keress. - mondtam a követőmnek.
Miután megtudtuk mi a neve Eiko odament hozzá és behúzott neki és kötelezte, hogy kérjen bocsánatot. Aztán a lány marasztalta, hogy ő vezessen körbe. Egy édességbolthoz mentünk, de mivel nem vettem semmit, így kinn maradtam. Most már komolyan megijedtem, így amíg a többiek benn voltak kivettem a tekercset, majd elővettem a zanbatom. Aztán egy épülethez mentünk.
- Itt mi olyan érdekes? Ez egy nagy ház!
Nem tudtam, hogy mit akarhatnak itt.

Kérdésemre nem kaptam választ, viszont egy jounin, ahogy kinéztem az emberünkből, odajött hozzánk és elkísérte a megfigyelőnket. A fiú elbúcsúzott tőlünk majd sietve követte a másikat. Eközben a lány, aki most az idegenvezetőm, felajánlotta, hogy menjünk el a gőzfürdőbe. Mivel valószínűsíthetően ott úgyis le kell tennünk a cuccunkat a hátamon lévő fegyvert visszatettem a tekercsben lévő pecsétbe.
- Nekem tökéletes a fürdő, de a kutyákkal mi legyen? - tettem fel a kérdést. - És a cuccaimat se hagynám őrizetlenül. Mond el merre van a hely és akkor miután a szobámba leraktam a dolgaim utánad megyek. De ha gondolod gyere velem és miután leraktam mindent mehetünk együtt.
Remélem nem gondol az utolsó mondatokba semmit, mert nincs semmi hátsó szándékom, hiszen nekem ott van Kanami. Ha beleegyezik az ötletembe, akkor elindulok a szállásom felé, ha mást ajánl fel, akkor azt is szívesen meghallgatom, már ha az ésszerűség határait súrolja, bár nálam ez nem akadály. De azért hozzájuk mégse rakhatom be a cuccaim.

A lány felajánlotta,hogy aludjak náluk, de szomorúan vissza kellett utasítanom ugyanis már kivettem egy szobát és az előleget is letettem már. Viszont felajánlottam, hogy szívesen beszélgetek vele az este, sőt bármikor, amíg a faluban vagyok. Miután odaértünk a gőzfürdőhöz Eiko letette a fegyvereit, kivéve a ruhája maradt rajta. A kutyáknak, vagyis a farkasomnak és az ölebének, felajánlotta, hogy a környéken van egy tó, amiben fürödhetnek. Ezúttal megjegyeztem, hogy Moon mi is.
- Nem tudom megfogalmaznia, de Moon nem kutya, hanem farkas.
Közben Eiko a kutyája felé fordult és megkérdezte, hogy jó ez neki. Aztán ismét felém fordult, hogy jól esne neki a társaság, amit én már korábban megígértem.

Miután kedvenceink elmentek a tóhoz, mi bementünk a fürdőbe. Majd beültünk a fürdőbe. Eikonak nagyon jól esett a víz, és mit ne mondjak nekem is. A lány valahonnan elővett egy üveg saket és miután töltött magának megkérdezte, hogy kérek-e.
- Köszönöm. Gyakran jársz ide? - próbáltam csevegni.
Nem nagyon szokásom a csevegés, szeretek beszélgetni, de nem nagyon ismerem a lányt, így nem tudom miről kérdezzem. Családjáról mégse kérdezhetem, az időjárásról sem beszélgethetünk, az hülyén venné ki magát. Ekkor eszembe jutott valami, ami általában bejön.
- Mesélj magadról valamit. Szívesen hallgatom.
Remélem addig se nekem kell beszélgetni és ő is úgy érzi, hogy figyelnek rá.