Szabad Játék (1)

A lány válaszolt, de nagyon lehangoló volt, amit mondott. Szegény mindig is egyedül volt, tehát ezért is kerülhetett a démon szócska a nevéhez. A kérésemre, hogy meséljen valamit, nem sokat teketóriázva beszélni kezdett. Figyelmesen hallgattam, de nagyon sajnáltam szegényt, mert nem voltak társai és senki aki biztathatja vagy ugrathatná, ha olyan a helyzet. Még a saját apja is otthon hagyta egyedül, ha elment valahova. Miután abba hagyta a beszédet, visszatért a sakejához és mivel engem is kínált én is követtem példáját. Annyira sajnáltam, hogy nem bírtam megállni, hogy megérintsem. Sokáig győzködtem magam, de végül sikerült rá vennem magam, hogy megérintsem a vállát.
- Sajnálom, de itt vagyok és amíg a faluban tartózkodom számíthatsz a társaságomra. Csak húzd vissza a karmaidat.
Ennél messzebb nem mehetem, mivel nekem ott van Kanami, ezt a lánynak is elmondom, ha túl közel jönne hozzám.

Miután a lány vállára tettem a kezem, ő egyből megfenyegetett. Mivel a kezem úgy kellett, ahogy jelenleg van, így levettem a válláról a kezem. Aztán a lány kijelentette, hogy nagyon jól esett neki a fürdő. Majd elkezdett lefelé csúszni, amitől egy kicsit aggódni kezdtem, mivel meglátszott rajta, hogy egy kicsit túlzásba vitte az ívást, de szerencsére észhez tért, mielőtt megfulladt volna. Aztán felém fordult, hogy mi történt.
- Nem bíráskodásból, de szerintem túlzásba vitted a sakét és az alkohol hatására valószínűleg egy kicsit elpilledtél és nem tudtad magad tartani, ezért belecsúsztál a vízbe.
Remélem nem sértődik meg. Nem tudom mit fog reagálni, de mivel ha vártam is valamit, általában a szöges ellentétét tette, mint a legtöbb lány az ő korában. És ehhez értek, hiszen volt pár barátnőm és még mindig vannak lány barátaim.

A lány egész jól fogadta a tényt, hogy egy kicsit be van csípve. Remélem azért lassan rendbe jön. Nem nagyon tudtam, hogy mit mondjak, mivel semmi nem jutott eszembe, hogy mégis miről lehetne még beszélgetni. Aztán olyan történt, amire egyáltalán nem számítottam. A lány a nyakamba borult és bocsánatot kérve ölelt meg. Nem haragudtam, nem is volt mért, ugyanis betudtam annak, hogy nem volt sok társa, így nem nagyon tudja hogy kell viselkedni és az alkoholnak is fura hatása van az emberre, amit már én is jó párszor megtapasztaltam. Valószínűleg a környezetembe elég furcsán nézhettek ránk, de nem nagyon érdekelt. Mivel ő kezdte, így én is visszaöleltem, majd a fülébe súgtam: nincs semmi baj. Remélem a következő pillanatban nem támad rám, hogy engedjem el. De majd kiderül.

Megöleltem a lányt, de éreztem, hogy megint valami furcsa történik benne. ~Eiko többször váltja az érzelmeit, mint én egy hét alatt a fehérneműm.~ Nem tudtam mit kezdeni. Nem tudom milyen megfontolásból elengedtem. Aztán Eiko kijelentette, hogy fáj a feje. ~Azt hiszem most kéne lezárni az ivászatot.~ Aztán jött a kérdés, hogy mi történt.
-Az előbb bocsánatot kérve megöleltél. Mit szólnál, ha ezt most félretennénk? - kérdezem, miközben nyúlok át a lány válla felett a sakes üveg felé. - Remélem nem baj.
Már nekem sincs kedvem inni, mert kezdem érezni az alkohol hatását és nem akarom elveszteni az önkontrollom, mert ki tudja mi történhet. Ha jön a pincér, akkor visszaküldöm, hogy már nem kérünk többet.

Eiko viszonylag könnyen, vagyis akadékoskodás nélkül fogadta el a javaslatom, hogy hagyjuk abba az ivást. Aztán elnevette magát, valószínűleg zavartságában. Nem tudom mi van ezzel a lánnyal, de még mindig nem tudtam ki ismerni. Aztán kimászott a víz tetejére, miközben rajta volt a törülköző, majd megkérdezte, hogy meg tudom-e csinálni.
- Még szép! De mutatok valami nehezebbet. Várj egy percet, mindjárt jövök.
Az utolsó szót direkt megnyomtam, utalva arra, hogy valóban súlyokra gondoltam. Kimásztam a partra, persze törölközővel a derekamon. Kimenve felvettem az alsógatyám, majd kicipeltem a 2 db egyenként 30 kilós súlyokat. Felkötöttem a lábamra, majd a vízre léptem. Mivel már elég sokszor csináltam, most se süllyedtem el. Odasétáltam a lányhoz, majd leültem vele szembe, ügyelve arra, hogy még a térdem se érjen hozzá ki tudja hogy reagálna. Már láttam, amikor örült neki, volt, hogy megfenyegetett vagy egyszerűen szúrósan nézett rám. Tehát inkább nem kockáztattam.
- Tessék megcsináltam. - Nem akartam azzal felvágni, hogy 60 kiló plusz van rajtam, ugyanis nem volt nálam kisebb súly, ha megkérdezi, akkor majd kitalálom, hogy vajon mekkora lehet.

A lány végül nem kérdezősködött arról, hogy mekkora súlyok, viszont mesélt arról, hogy az első edzésén büntetésből kellett felvennie.
- Nekem fiatal korom óta hordanom kell. kezdetben a mesterem miatt, majd saját akaratomból, de aztán volt egy idő, amikor nem hordtam pár hónapja kezdtem újra.
A lány boldogan ült a víz tetején, látszólag semmi baja nincs. Amikor közölte, hogy ha úgy érzem, hogy rossz a kedve, akkor hozzá érhetek. Aztán röhögött egyet, de ez más volt mint a korábbi, érezhető volt, hogy ez most a boldogság miatt.Látszólag megunta a vízen üldögélést ezért kikapcsolta a chakráját és belehuppant a vízbe. Aztán szitkozódott, hogy mért nem mászott inkább vissza. Én csak mosolyogtam egyet, majd kimásztam a partra letettem a súlyokat és újra vissza ahova ültem, majd én is megszakítottam a chakra folyamot és én is úgyanúgy csurom víz lettem, mint Eiko. Miután kijöttem a vízből megrázom magam, így minden csurom víz lett. Nevettem egyet, hátha nem veszi úgy a lány, hogy rajta csúfolódok.

Eiko nem reagált arra, hogy utánoztam. Inkább kimászott a partra, majd elvonult az öltözőbe felöltözni, így követtem a példáját. Aztán füttyentett a kutyáknak, akik jöttek is.
- Nincs egy hely, ahol lehet grill húst enni?
A lány közben megdorgálta a kutyuskáját, hogy vigyázzon a gőzzel. ~Ha tudná, hogy valamikor ez lehet az elemem?~ Nem tudom, hogy célirányosan vagy csak úgy a feje után megy, de hátha meghallotta a kérdésem és elvisz egy grill helyre.

A lány ismert egy helyet így arra indultunk. Az étterem remekül nézett ki, a cégérre pedig BBQ Yashiki volt kiírva, tehát csak jó lehet. Az étterem előtt találkoztunk egy másik lánnyal, akit valószínűleg Eiko ismert, mert néven szólította. Igaz megtudtam a nevét, de vártam, hátha rájön a lány, hogy nem mutatott be a barátnőjének. Csatlakoztunk az asztalához és miután odaköszönt nekem rendeltek egy nagy adag húst. Én az ismeretlen lány mellé ültem, hogy még véletlenül se érhessek Eikohoz. Miután én is egy adag húst a grillre tettem az ismeretlen felé fordultam.
- Üdvözletem. A nevem Genki. Benned kit tisztelhetek?

Lány elég zavartan, de válaszolt. Bár tudtam a választ, mégis jó volt tőle hallani. Mivel már jó pár lánnyal volt dolgom, valószínűleg tetszhettem neki, mert a válasz elég zavart volt, bár lehet, hogy csak félénk. ~Ha úgy alakul, akkor szegény lánykának el kell mondanom, hogy van barátnőm. ~ Ha mégis bepróbálkozik, akkor barátságosan lerázom, viszont ha sírni kezd én nem tudom mit csinálok. Sosem bírtam ellenállni egy sírós leányzónak, főleg, mert tudtam, ha megkapták, amit akarnak, akkor a mosolytól, ami utána jön, még gyönyörűbbek. Közben levett 2 húst és megette. Én egyszerűen megfordítottam a sajátomat, de ezt nem lehetett megmondani, hogy zavartságomban vagy más oka van. Magamnak se tudtam megválaszolni. ~Ha legközelebb jövök, akkor Kanamit is magammal hozom, hogy ne kerüljek ilyen helyzetbe. Fene enné meg a bájt, amit a természet adományozott nekem. ~ Aztán kivettem a húsokat a tányéromra, majd egyesével egy falatra eltüntettem az összeset. ~Mit gondolhatnak a lányok? Ha tudnám, most nem lennék ekkor zűrben. ~ Újra emlékeztettem magam, hogy ezek a lányok 14 évnél nem fiatalabbak, még ha én 16 is vagyok, az apjuk akkor is szíjat hasítana a hátamból, ha megtudná, hogy közöm van hozzájuk és amúgy is nekem ott van Kanami, aki hamarosan lesz 20 éves. Igaz még tervezek ide vissza jönni, de akkor már a barátnőmmel. ~Ami a dzsungelben történik, az a dzsungelben marad.~ Ez az elv volt, amit mindig követtem, de most, ha Kanamiról volt szó, nem tudtam engedni a vadászösztönömnek, még akkor se, ha jelenleg 2 lányról is van szó.

Éppen ettem egy húst, amikor Eiko feltette a kérdést, amitől féltem, majdnem félre is nyeltem.
- Igen van, de amúgy is csak ismerkedni jöttem jelenleg. Ha nem lenne se működhetne. Túl messziről jöttem ahhoz, Hold faluból, másfél nap hajóval.
Egy kicsit megnyugodtam, de mégis honnan vette ezt a gondolatot? Most nagyon mérges voltam a lányra, mert jobban szeretem, ha én mondhatom el ezt egy lánynak, de próbáltam nem mutatni az érzéseimet, bár Eikora elég szúros szemmel néztem. Aztán Eiko bocsánatot kért a barátnőjétől. Nekem viszont eszembe jutott valami, bár ezért nem sok lány szokott rajongani, de általában arra, hogy a másik elégedett legyen, arra jó szokott lenni. Ilyet általában akkor szoktam, ha ismeretlen vidéken járok, mert a falunkba is van olyan, hogy nem ismernek egy- egy területen, amerre bóklászom.
- Én 3 napig vagyok itt. Mit szólsz ahhoz, hogy addig úgy tennénk, mintha egyedül lennék? - Félek a választól, meg a reakcióktól, de ennél jobb megoldás nem jut az eszembe.

A lány gyorsan belement az ötletembe, viszont EIko fel se vette a gyilkos pillantásomat. Végülis kije vagyok neki? Senki, egy fiú, akit pár órája ismer csak. Natsuki aztán rákérdezett, hogy valóban szeretném-e.
- Mivel az én ötletem volt, nem mondhatok nemet. Ha neked megfelel, akkor nekem igen.
Remélem, hogy nem történik semmi olyan, amit titkolnom kéne Kanami elöl, mert hát sok mindent meg ért, van annyira érett és normális, hogy egy kis ártatlan flört miatt nem hagy ott, amúgy is ismer annyira, hogy tudja, hogy nem hagynám el másért. Láttam a lányokon, hogy eléggé elgondolkoznak. Vajon mire gondolhatnak?

Natsuki benne volt az ötletembe, így nekem se volt választásom. Láttam rajta, hogy tapasztalatlan és valójában nem sok dolga lehetett fiúkkal, de nem nekem kéne beavatni az ilyen dolgokba, mert még egy lánynak se tett jót, ha olyan fiútól tanult meg dolgokat, amiket meg kell. Hirtelen eszembe jutott, hogy mért is vagyok itt, főleg azért, hogy egyek, Natsuki csak egy véletlen esemény eredménye. Mivel már nem volt egy hús sem a grillen, így fogtam párat és a sütőlapra tettem. Ekkor hirtelen Moon jelent meg mellettem. Eiko egyből felajánlotta, hogy beszél a tulajjal, hogy benn maradhasson.
- Arrigatou! - Mondtam
Közben megfordítottam a húsokat, amik már majdnem kész voltak. Közben Eiko kutyája is leugrott a helyéről, ahova gazdája pár perce rakta. Közben elkészültek a húsok, így miután felraktam újabb darabokat, 2-t Moonnak adtam én pedig megettem a maradékot. Odahívtam a pincért és kértem egy nagyobb darab húst és miután rákérdeztem a lányoknál, nekik pedig azt amit kértek, magamnak egy pohár zöld teát rendeltem. Megnéztem a Moonnak rendelt húst, de az még nem sült át annyira, hogy megfordítsam, viszont a magamnak felrakott húsok igen, így megfordíthattam, majd hamarosan azokat levehettem és gyorsan el is tüntek a gyomromból. Lassan Moon adagja is megsült, így megfordíthattam. Közben ismét felraktam 3 darab húst. Ha kérdeznek valamit, akkor persze válaszolok, de főleg az éhségemet akarom elverni. Miközben sül a hús, felveszem a hátizsákom, majd megkeresem a szemüvegem és a póló nyakába akasztom, majd ha szükségem lesz rá, akkor felveszem, mivel még nem éreztem magam 100%-osnak, de a szemüveg már kiegészített.

A tulaj kijött és nagyon dühös volt, hogy 2 állat van az éttermében. ~Mondjuk jogos. ~ Gondoltam. Aztán Eiko olyat tett, ami az eddigi viselkedése alapján nem volt váratlan. ~Ha ez így megy, akkor inkább puhatestű leszek, mert legalább rám nem vonatkozna a kijelentés.~ Natsukit se érte váratlanul Eiko reakciója és a tulaj is jól ismerhette a lányt. Moon közben a lábamhoz feküdt, mert jól ki volt képezve. Azon gondolkodtam, hogy kikéredzkedek a wc-re és elnézést kérek a lány nevében a tulajtól. Közben megsült a hús, amit magamnak raktam ki, tehát levettem a tűzről és egyesével eltüntettem. Közben Moon adagjának is alsó fele megsült, így megfordíthattam. Ekkor Natsuki felé fordultam, bár nem tudtam mit mondjak.
- Mindig így viselkedik Eiko?