Szabad Játék (1)

Számít mikor és hol? Nem szerintem cseppet sem, a lényegtelen dolgokat engedjük most el teljesen. Talán csak egy a fontos éljünk a pillanatnak, kiélvezve minden apró örömét, amit csak adhat. Nos Kiyo is igy tesz élvezi a pillanatot. Mély levegőt vesz és nagyot nyújtózik, ízületei halkan roppannak tiltakozva. Ők tiltakoznak, de eme egyszerű mozdulat még is oly energiával tölti el a vöröske lelkét, talán azt felmérni is képtelenség. Reggeli rutin itt is a szokásos hiába a nyaralás, szabadság vagy nevezzük ahogy akarjuk a semmitevés eme formáit. Ugyan nincs tomboló hőség, az ősz már kezd kopogtatni. Még nincs túl hideg sem, a fák levelei még kapaszkodnak az elmúló nyár utolsó napsugaraiba. Bőven elég a kellemes közérzet biztosításához egy vékony anyagú ám kisé bővebb szárú nadrág sötét színben
ez, ami most előkerült a nagy utazó táskából. A következő darab egy fehér rövid ujjú blúz ujjak végén finom fodorral. Kiyo nagyot sóhajt mikor próbálja magát bele préselni a felsőjébe. Ugyan jobban szeret fürödni és nem minden féle kölnire bízni magát, de ugyan akkor nő is. Ami egyet jelent az esetében azzal végső simítások, ami annyit jelent haját egy fehér szalaggal össze fogja, valamint kedvenc kölnijével bedörzsöli nyakát és csuklóit. Felhúzta szandálját majd a többit mindenki tudja. Az ajtó kitárul és kisétál az utcára.
Ki tudja ma milyen kalandokban lesz része? Merre sodorja a szél? Az a sorsnak nevezet alattomos entitás kit vagy mit sodor az útjába? Egy illat, ami most csábítja, finoman simogatja az orrát. Ingerli érzékeit, szinte már nyelvén érzi az ízeket. Nyelve pici ízlelőbimbói egyöntetűen sikítanak fell örömükben. Az irány a piactér, ahonnan a finom illat száll és feltehetően finom falatokkal kecsegtetnek.
-Egyet kérek-Elvette a nyársat mire kockázott hús és zöldségeket fűztek fel. -Köszönöm. -Illata a nyársnak fenséges volt. Kiyo éhes szemekkel pillantott végi kezében tartót kincsen. Első falat egy hús volt, a szaft ki csordult megy piros ajkaiközt szája sarkánál. Mielőtt még tovább szökhetett volna nyelvével elkapta a menekülőt.
~Nem szökhetsz elölem~ Mosolyogva rágcsált miközben nézte az árusok portékáját. Volt néhány remek kézműves darab, egyik ilyen egy fésű volt. Talán csont, vagy szaruból kifaragva. Díszítésé és felület megmunkálása azt súgta mindenkinek ez bizony egy igazi mesterember munkája. Kinek kezei évtizedek óta gyakorolja az apró mozdulatokat. Végül nem ezt választotta, hanem egy másik darabot. Hajcsat apró disszel egyszerűnek tűnt. Mellőzött minden felesleges diszt és cicomát. Még is ez az egyszerű már spártai az, egyszerűség az, ami a vörös hajzuhatagot ékesíteni fogja.
~Néha a kevesebb több. ~Az árust meg kérte helyezze hajába az apróságot. lévén keze tele a nyársal. Na ja egy nyárs nem kettő vagy száz. Nem tehet róla, ha néha imád kacérkodni. Kicsit közelebb hajolt a kofához és alkalma volt kihasználni szembetűnő női bájait.
Néha magában meg mosolyogta a férfiak többségének egyszerűségét. Néhányszor megrebegtetett szempilla, egy csábos pillantás és kész. A többi sejthető, nem kell nagy képzelő erő hozzá. Kicsivel később a piac azon részéhez ér, ahol kicsit nagyobb a tér. Néhány pad és egy szobor. Néhány virág a művészeti alkotás lábánál ép nemrég bonthatta szirmait és most illata keveredik a forgatagban. Utolsó falatot eltüntetve figyeli a virágok szirmait egy padon ülve. A színes földre hullt bársony puhaságú cseppeket néha felkavarja egy közelben elhaladó ember vagy ép az enyhe őszi szelő mi igyekszik kifújni a nyár utolsó meleg napsugarait kikövezve az utat a hideg télnek.

-Ehhh?-  Hangzott a jól halható reakció a kérdésre. Ez egyben egy válasz is volt, nem tudta mire vélni a kérdést. Ebből fakad az is nem igazán tud hinni az ilyenekben, ahogyan azt se érti mikor valaki istent emleget. Még azzal ki tud egyezni valahogy, egy a létezés magasabb fokán álló lény néha belekontárkodik a halandók életébe. Néha a humora kegyetlen tud lenni. Talán ép a chakra a bizonyíték erre a magasabb lényre vagy lényekre. Szerencsére a vélemények egyeznek ebben az első látára dologban. Kiyo már kezdett meg ilyedni, valami perverz szoknya pecérrel keveredett össze. Olyan típussal, aki minden hetedik percben szerelembe esik valakivel, természetesen első látásra. A rózsás dologra csak felvonta a szemöldökét, talán picit bolond inkább mert mérgeket emleget.
- Az volna akkor egy nagyon buta orgyilkos lennél, gyorsan ható mérget használsz. Egy lasú és sokáig lappangó helyett, igy nem lehetne meg mondani ki és mikor tette. Rövid esetében mivel zsúfolt helyen vagyunk a gyanú egyből rád terelődne. Hosszúnál döntöttél volna még is, elég csak ellenmérget keresni.  -Azért nem teljesen igy van, de legtöbb természetben is felelhető méregre van ellenszer. Ami meg ezek keveréke nos, csak kikel kutatni és az egyes felismert összetevőknek ellenanyagát bevenni. Igy talán enyhül a tünet és idő nyerhető amig a tökéletes ellenszérum megnem találják. Volt még egy harmadik érv, ami miatt a mérgezést kizártnak tartotta volna Kiyo. Ő csak egy hétköznapi ember, nincs politikai rangja, nem egy ismert ember, mint egy zenész. Még csak nem kunoichi, hogy egy rejtett falú titkait őrizze. Ami pedig a kézfogást illeti lehetne ez csak egy udvarias gesztus, mint köszönés, azon már túl vannak. Lenéz a kezére és halkan meg köszörülte a torkát, nem volt ő olyan, aki ilyen könnyen adja bőrét. A kegyet meg érinthesse valaki bizony ki kell érdemelni. ~ Ezt a prédát kicsi vadász nehéz lesz elejteni. Nem vagyok egy macska, akinek elég pár szép szó meg egy kis kedveség és már dorombol is. ~   Kezét elhúzta, de egyéb reakció nem volt olvasható arcáról sem szemeiből. Az ok talán titok marad örökre, vagy talán még sem? Talán ez egy kicsit gyors volt? Igen mondhatni annak, de nem azért, mert Kiyo túl szende lenne. Szempilláit meg rebbentette és most egy pillanatra úgy tekintett Yorira mintha az a képletesen értendő vadász ő volna. A vadász vagy a préda a nő és a férfi őrök csábítási harcában. Szemében egy pillanatra lelket is elemésztő tűz villant, majd illatos rózsákba szagolt újra. - Ha nem lenne sok időm hátra igyekeznék kiélvezni azt a keveset. -  Ezt egy kicsit sok féle képen is lehetne értelmezni. Akinek egy kicsit pajkosabb a fantáziája mindjárt egy nagy kekszet látna bele. Elvonatkoztatva a pék termekről Kiyo talán ezt nem igy érti, vagy csak neki nem simán ennyiből állna. -Egy hulla egyébként se túl szívderítő látvány általában. -  Azt sejtette, ez nem csak ennyi volt. Többet akar pusztán annál csak virágokat ajándékoz és vált néhány szót. Talán a vörös most érdekes társaságra lelt. - Nem volt tervem. Csak sodródom az árral a sors pedig majd elvezet oda, ahol lennem kel a jó helyre a jó időben. -  Talán elég válasz a terveket illetően. Igy lehetőséget ad Yorinak arra kicsit kibontakozón. Igy tovább tudják folyatni a macska egér játékot is.

// Egy őszi nap //

~ Na ő is igyekezne kihasználni az idejét… a végén még egy húron pendülünk majd.~ gondoltam, mikor Kiyo azt mondta, hogy ha nem lenne sok ideje akkor azt a maradékot kiélvezné. Ezzel a kijelentésével teljesen tudtam azonosulni, hiszen én is olyan típus vagyok aki a mának él, és inkább megéli a pillanatot, mint, hogy elgondolkodjon róla. Mondjuk nem voltam mindig ilyen. Sok minden változott azóta, hogy megölték a családomat, a feleségemet és a gyerekeimet. Sok minden. De ebben a pillanatban nem a múlton kell rágódni, hanem fel kell vennem a kesztyűt a velem szemben ülő lánnyal, mert úgy tűnik fel vette a harcot és megindult az adok kapok, bár szerintem a rutinos játékosok pontosan tudják, hogy ennek csak egy végkifejlete lehet. A lány kezdett bekeményíteni, és emelte a szintet. Forró pillantások, kacér utalások. Látszódott, hogy nem először csinálja ezt. Úgy néz ki, hogy ebben a helyzetben még nem dőltek el a szerepek, hogy ki a vadász és ki a vad. Bár az eredmény tükrében teljesen mindegy, csak a vége számít. ~ Most mit csináljak? Hmhm… mennyire hagyjam, hogy nyeregben érezze magát? A végén még abban a hittbe ringatja magát, hogy ő a vadász és nem a vad.~ gondoltam mikor a lány újra feldobta a labdát, és látványosan arra várt, hogy majd én lecsapom. - Örülök annak, hogy te is jobban élvezed az élők társaságát. Így élve szerintem több dolgot tudunk csinálni. - mosolyogtam a lányra. - Nem akartalak ilyen hirtelen letámadni a sok hülye kérdésemmel, csak tudod ilyenkor ősszel már rövidek a nappalok, így ha szeretnénk közösen csinálni mást is – itt elejtettem egy kis kacsintást a lánynak. - akkor azt időben kell elkezdenünk, mert hamar elszalad az idő. Nem azért támadtalak így le, mert egy perverz vagyok. Bocsánat, mert van ízlésem. - mondtam a lánynak aztán felálltam a padról. - Ha ezt túl tárgyaltuk, hogy senkinek semmi terve mára akkor mehetünk? Idefele jövet láttam egy szimpatikus kis kifőzdét ahonnan kellemes illatok szállingóztak ki. Kezdésnek ehetnénk egy pár falatot, vagy valami kis desszertet, meg megiszunk valamit a megismerkedésünkre, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább. - mondtam a partneremnek és kinyújtottam a kezem ezzel jelezve, hogy szeretném, hogy csatlakozzon hozzám. - Gyere, nem harapok nagyot.