Szabad Játék (1)

Natsuki azt a választ adta, amire számítottam, mert már én is tapasztaltam minkét végletet. De azt meg kell hagyni, hogy az alkohol egyáltalán nem tesz jót a lánynak. Nem nagyon tudtam mit csinálni, így tovább sütögettem Moon húsát és a saját ételemet. Aztán Natsuki feltette a kérdést, amit már vártam.
- 19 éves és jelenleg több száz kilométerre tartózkodik. Tudja, hogy itt vagyok, de azt is, hogy megbízhat bennem. És mivel jelenleg csak a barátnőm, nincs kötelességem felé, bár nem szeretnék szakítani vele, tudja, hogy mindig azok boldogságát keresem, akikkel épp vagyok és jelenleg veletek vagyok. Nem szeretem, ha az emberek miattam szomorúak és ezt Kanami is tudja, tehát nem fog érte haragudni.

Natsuki megnyugodott, én viszont bepánikoltam, mert túl sokat árultam el, de aztán megnyugodtam, mivel nem használták ki. Miközben sütögettem, Eiko is követtem a példámat, viszont elfogyott a hús, tehát rendelt még egy kört a megszokott Eikos stílusban. Miközben a lány a pincérrel veszekedet én Natsuki felé fordult.
- Mesélj valamit magadról, ha már 3 napig együtt vagyunk, legalább had ismerjelek meg.
Befejeztem a mondatot, majd tovább gondoltam. ~Te már amúgy is szinte mindent tudsz rólam.~

Natsuki elkezdett beszélni. Kiderült, hogy a szülei a háborúban meghaltak és a bátyja vigyáz rá. Aztán eszembe jutott, hogy én körülbelül az ő korában már saját lakásban laktam, mert a szüleim nem tudtak elviselni és kellett nekik és nekem is a tér, mert ők már idősebbek, én pedig túl hangos voltam a számukra. Aztán Keiko jutott eszembe, akit 9 évesen vesztettem el, pedig ő volt az első a barátaim között s hozzá fonódik a legszebb emlékem. Ekkor nem tudom mért, de akaratlanul is megfogtam Keikot, a katanám, de egyből el is engedtem, nehogy félre értsék a mozdulatot. Ha megkérdezik mért, elmagyarázom, hogy a háborúról eszembe jutott egy lány barátom, akit 7 éve vesztettem el. Lehet, hogy a kunait is megmutatom. Emelett Eikoról is megtudtam valamit. ~Vajon mióta él így?~ Aztán Eikohoz fordult és a volt pasijáról, vagy igazi, ez nem derült ki, kezdett beszélni, majd elszomorodott. Magamba egyből korholni kezdtem magam, hogy már megint valaki miattam boldogtalan, pedig Eikonak megígértem, hogy ezt elkerülöm.
- El kell intéznem valamit! - Kéredzkedtem ki a wc-re, majd elindultam a mosdóba. Igazából nem kellett kimennem, de ennek a beszélgetésnek nem akartam fültanúja lenni. Úgy tettem, mintha valójában a dolgom végezném, így 5 percig ültem a wc-n, majd arcot és kezet mostam, majd a törölközővel megtöröltem őket, végül felvettem a napszemüvegem, amiben, pár másodperces tükörben nézés után, kiléptem a fürdőből és visszamentem az asztalhoz, majd néhány hús darabot tettem a grillre, de ezt már nem terveztem megenni, hanem Moonnak akartam későbbre. Közben megsült a Moonnak a hús, amit egy kis hűtés és darabolás után oda is adtam neki.

Miután a húsok megsültek én elraktam egy zacskóba őket, majd újabb darabokat kezdtem sütögetni, de már majdnem tele voltam. Pincértől rendeltem egy pohár hideg zöld teát. Mire kihozták a hús is megsült, így megettem, majd a teát is iszogatni kezdtem. Néztem a lányok reakcióját és ha azt látom rajtuk, hogy ők is végeztek, akkor elő állok az ötlettel, hogy akár indulhatnánk is, mert már tele vagyok.
- Nincs a faluban vagy a környékén valami hely, ahol szórakozni szoktatok? - Már meguntam az ülést és a hasam is tele volt, így kedvem lett volna valami izgalmasat csinálni.

A lányoknak nem volt semmi ötlete. Vagyis EIko egy pillanatra felcsillantott egy remény sugarat, de aztán nem szólt semmit, Natsuki viszont könnyen feladta. Én meg egyáltalán nem ismertem a falut, így nem is lehetett ötletem. Akkor felálltam és megfogtam Natsuki kezét, hogy kihúzzam, jelezve, hogy mennék, akárhova, csak el innen.
- Akkor csak menjünk valahova.
Hívtam a pincért, hogy fizethessünk, majd miután a részem az asztalra tettem elindultam az ajtó felé. Eikot csak azért nem húztam ki, mert féltem újra megérinteni. Kiléptem a fényre, ahol fura emberek mozgolódtak. Az ajtó előtt várom a lányokat, hogy végre indulhassunk. Akár a fogadóba, ahol megszálltam, akár Eikohoz, akár bárhova máshova a faluba. Mivel most az ülés volt az utolsó dolog, amit tenni szeretnék, még a kiképzőterepet, mint helyszín, is felhoztam, hogy gyakoroljunk.

Lassan Eiko is kiért az étterem elé, majd előre ment. Az az ötlete támadt, hogy menjünk az ő edzőterméhez. Mivel nem nagyon tudtam, hogy hova máshova mehetnénk, így követtem. A faluban sétáltunk, amikor észrevettem 5 kőbe vésett fejet egy nagy sziklán.
- Az mi? - Kérdeztem a lányokat, mutatva a kőarcokra.
Mikor megérkeztünk Eiko közölte a feltételeket, vagyis hogy csak puszta kezes technikákat lehet használni, jutsu kizárva. Felkészülök a támadásra, de nem kezdeményezek, mivel lányokról van szó. Tudom, hogy ez nem jelent semmit, de mivel nem bántottak eddig, nincs okom rá, hogy támadjak. Ha próbálkoznak, akkor elhajolok a támadások elől, és csak maximum nem fájdalmas technikákat használok.

A lány válaszolt a kérdésemre, megtudtam, hogy azok a hokagék. Mikor megérkeztünk a gyakorlótérre Eiko egyből egy ütéssel próbálkozott, ami elől elhajoltam, közben Natsuki is támadt a levegőből a hátam mögül. Nem sok volt a támadásból, keze már nem messze járt a hátamtól, amikor előre hajoltam, megfogtam a lány kezét és a hátamon átdobtam egyenesen Eikora. Mivel a valószínűleg a két lány most egymáson fetreng én várok a reakcióra és próbálom visszafogni a nevetésem.

A tervem bejött, Natsuki átesett rajtam egyenesen Eikora, aki szitkozódva lökte le magáról a társát. Aztán Eiko kiakadt és leordította a fejem, majd Tűz típus: halhatatlan főnix-szel támadt, ami a saját szabályai felrúgását jelentette. Gyorsan kerestem valamit, ha jól láttam egy fa tönk volt nem messze tőlem az erdő szélén, így gyorsan elmutogattam a helycsere jutsut, majd kihasználva az erdő fáit létrehoztam egy klónt és a lányok felé küldtem.A ruhám így is megégett, így gyorsan eloltottam. Letettem a súlyokat egy fa tövében és aktiváltam a Shikyaku no Jutsu // Négy Láb Technika teljes alakját. Várok, míg a klón eltűnik, majd a lányok felé iramodom, most már teljes sebességgel. Megpróbálom nem bántani őket, amúgy is csak rájuk akartam ijeszteni. Amint túl vagyok az első támadáson egyből inaktiválom a technikát és előkapok egy kunait, amivel Natsukit fogom támadni, vagyis csak egy vágást ejtek az arcán, majd megpuszilom a sebet és aztán várok a következő támadásukra.

Natsuki a támadásomtól ledermedt, így sikerült megvágni a gyönyörű kis arcocskáját és aztán megpuszilni. Látszott rajta, hogy nem tudja mit tegyen, majd egy kunait vett elő és újra támadt. Sikerült megvágnia, de a következő pillanatban a háta mögé kerültem és hátulról átöltem a derekát és ismét kapott egy puszit, majd el is tűntem mögüle és felmásztam egy fára, hogy a lombjában el tudjak rejtőzni. Tudom, hogy nem szép, de jelenleg az volt a célom, hogy elbizonytalanítsam a lány, ezt Eikoval nem merném megtenni. A lombok egyre feljebb másztam, hogy minél nehezebb legyen támadható felületem, viszont arra azért figyeltem, hogy én bármikor ki tudjak ugrani a lombok közül.

Felmásztam a egy fára, innen észrevettem, hogy a pálya tele van drótokkal. ~Vajon mit akar Eiko? ~ És hogy miből vettem észre a drótot? Attól még, hogy drót van egy minimális vastagsága, ami visszaveri a napfényt. Létrehoztam egy klónt és leugrattam a fáról, hogy elessen egy drótban. Nem tudom mi a tervük, de Akkor Natsuki egy kardot vett elő és egymás után 7 gömböt lőtt ki, bár a tartózkodási helyem nem sikerült eltalálni. ~Tehát villám elemű vagy drága. ~ Miközben Eiko a klónommal van elfoglalva én lemászok a fáról és az erdő takarásában Eiko mögé lopakodom és felmászok mellé.
- Mire várunk? - Kérdezem meg a lányt tisztes távolságból, miközben a kunai már a kezembe van.

//Kitsumo//

Szívélyes mosollyal ráz fogadja el a felé nyújtott jobbot, hogy aztán egy váratlan mozdulattal egy ölelésbe rántsa évek óta nem látott üdvöskéjét. Mire kibontakozik az ölelésből, a fiú ábrázatát felmérve konstatálnia kell, hogy még mindig erősen zavarban van - talán csak a nemrég elhangzottak miatt, vagy csak a szokásos Kitsumo-féle szorongás. Óvatosan a férfi vállába öklöz egy aprót, majd nevetésre görbülő szájjal igyekszik megnyugtatni:
- Töröld már le azt a bamba kifejezést az arcodról, azért nem kell egyből beszarni. Tudod, hogy soha nem okoznék neked fájdalmat... Szándékosan. Ha ez megnyugtat, akkor huszonháromféleképpen tudok fájdalommentesen ölni. Többek között brokkolival is...
Magában kuncogva várja a fiú reakcióját. Ha ezt benyeli, akkor bármit el tud hinteni neki.
- Apropó brokkoli! Ha elfelejteném, ne felejts el emlékeztetőül seggberúgni, anélkül egy fabatkát sem érne az egész bevásárlókörutam. Ha a bácsikád nem bánja, velem tarthatnál. Biztos ezernyi mesélni valód van, a civilek élete annyira varázslatos! Szívesen feladnám érte a hülye ninjásdit. Ami azt illeti, egy ideig így is volt. Vagy valami ilyesmi...
Meg sem várva barátja válaszát belé karol és ellentmondást nem tűrve vonszolja maga után a legközelebbi zöldségeshez. Hát igen, Kitsumo hamarosan kénytelen lesz megállapítani, hogy a Sors legutóbbi elválásuk óta sem ajándékozta meg a Narát különösebb empátiával az ilyen dolgok terén. Miközben kisebbfajta buldózerként tör maguknak utat a tömegben, folytatja a csacsogást:
- Kitsumo? Hogy is mondjam... A Kusagakuréban töltöt éjszaka utáni reggelen az volt a második gondolatom, hogy mindenképpen be kell szereznem egy cukormókust. Az első természetesen az, hogy mégis hova a péniszbe tűnt az összes ruhám, már ha érted a célzást... Szóval miután elhagytuk a falut, az első utam egy kisállat kereskedésbe vezetett. Soha nem voltam túl jó névadásban, és végül is neked is jókora részed volt a késztetésben, hogy én kisállatot szerezzek... Így lettél egy csöppnyi erszényes keresztapja. Sok mindenben hasonlít Rád... Bár a piát talán kicsit jobban bírja. Röviden ennyi lenne Kitsumo története. És különben is, ha van Akane-virág, akkor miért ne lehetne Kitsumo-rágcsáló? Persze lehet, hogy egy tigrishez mégis testhezállóbb név lett volna, csak az picivel nehezebben fér el a farzsebemben. És neked milyen utad volt ide? Nem szemétkedtek a határőrök? Mostanság nem egy sétagalopp egyik országból a másikba jutni. És talán nem teljesen ideillő... De Te mint kertész, vagy mandragóra-idomár, vagy mi vagy Te, csak jobban tudod... Nem felháborító 15 ryo egy kiló cseresznyéért?

A lány várta már a támadást, mikor megszólaltam a háta mögött, arra nem ragált, vagyis igen, de nem pont erre vártam. ~Honnan a halálból tudta hogy jövök és hogy csinálta, hogy még ott se vagyok már lekötözött? ~ Meg voltam kötözve, igaz nem tudtam hogyan, majd a lány, mármint Eiko pecséteket formázott, miközben én is, bár ő támadáshoz, én pedig a védekezéshez. Hirtelen egy nagy adag tűz jött ki a száján és futott végig a fémen, de én még időben használtam a helycsere jutsut, vagyis nem időben, mert a ruhámat rendesen elkapták a lángok, így amikor megérkeztem egyből le dobtam magamról, mind a pólót, mind a nadrágot, de az utóbbi ruhadarabot vissza is kaptam, mert azt sikerült megmenteni az elégéstől. Körbenéztem, hátha van valami tó, patak vagy egyéb nagyobb vízfelület. Ha meglátok valamit, akkor elkezdek futni teljes sebességgel, persze miután megkeresem a súlyokat, amit levettem, majd kitettem a tekercseket, hogy ne ázzanak el, aztán iráy a víz. Kezdetben a víz felszínén futok, majd ha elég mélyre érek, akkor megállítom a chakrámat és beesek a vízbe, hogy egy kicsit felfrissítsem magam.

Megláttam a tavat, így felé futottam, amikor elég mélyre kerültem, akkor leállítottam a chakrám és egyszerűen belezuhantam a vízbe. Amíg én lubickoltam Eiko is úgy döntött, hogy követi a példám, így ő is bejött. Viszont velem ellentétben ő nem vett le semmit, hanem úgy ahogy volt jött utánam. Nem bírtam ki nevetés nélkül, hogy ilyen feledékeny volt. Biztos megkapom a magamét, de nem nagyon érdekelt. Végül is én is behoztam Keikot a vízbe, de nem azért , mert elfelejtettem, hanem mert mindig is a részemnek tartottam, így néha elfelejtem, hogy az egy kard és nem egy testrészem, bár ha úgy vesszük, akkor a lelkem egy darabja. Natsuki is megpróbált átjutni Eiko csapdáján, majd ő is a vízbe vetette magát, mint én. Miután beérkezett a vízbe egyből megpróbált minket lehúzni. Nem tudom, hogy Eiko hagyta-e, de én mindenképp, mert imádtam a vizet. Nyugodtan tűrtem, ahogy a lány megérinti a bokám és lehúz a víz alá. Nem tudom mennyire, de nem is érdekelt, hogy a víz átlátszó, így magamhoz húztam a lányt és megöleltem, sőt még egy puszit is kapott. Gondolom lassan neki is kezd fogyni a levegője, mert nekem biztos. Elngedem a lányt és a felszínre úszok.