Re: Szabad Játék (1)

**Kusuki Eiko** Csüt. Jún. 21 2012, 10:25

Ellentétben Genkivel én nem hagytam, hogy lerántson Natsuki a víz alá, hanem gyorsan kimásztam a víz tetejére. "Innen már nehezebb lesz." Gondoltam magamban és mivel csak alig 10-15 méter mélyen voltak, így még simán lehetett látni őket.
"Lassan azért elfogy a levegőm." Majd elkezdett felfelé úszni.
Miután felértek Natsuki is csak úgy mint én kimászott a víz felszínére.
- Jó ez a kis fürcsizés.
Mondta Natsuki és elkezdett nevetni. Mivel nem vagyok már a régi így én inkább kimaradtam ebből a nevetgélésből.

**Akira** Csüt. Jún. 21 2012, 21:34

A lány nem reagált a dologra, hogy megöleltem, de mivel épp megfulladni készültem, így gyorsan a felszínre úsztam levegő után pótlásért. Mikor felértünk a levegőre, már Eiko a víz felszínén állt és épp szárítkozott, mert csurom víz volt a ruhája, Natsuki pedig követte a példáját. Natsuki miután kimászott a vízből, megmondta a véleményét az úszásról, majd nevetni kezdett, ellentétben Eikoval, aki mogorva lett. Nem tudtam mit csináljak és mert élveztem a vízet, így nem követtem a lányokat, hanem így a vízből és alulról néztem a feneküket, persze csak akkor, amikor nem látták. Aztán észrevettem egy szép követ, ami körülbelül 4-5 méter mélyen lehetett, így vettem egy mély levegőt és elkezdtem lefelé úszni. Ha sikerül elérnem a követ és még nem fulladok meg, akkor még egy kicsit bámulom a lányokat alulról és amikor már bőven fulladozni kezdenék, akkor indulok el felfelé.

**Kusuki Eiko** Pént. Jún. 22 2012, 06:18

Genki leúszott amivel mi nem is igazán foglalkoztunk.
- Tényleg ránk fért. Főleg amekkora hőt csináltam.
Jelentettem ki. Ekkor megjelent a tó szélénél a két állatunk. "Vajon hol voltak?" Kérdeztem magamtól majd a Cuki befutott hozzám. A kutyám is ninja állat te hát ugyan úgy tud menni a vízen mint én.
- Vau!
Ugatott és felugrott a kezembe.
Eközben Natsuki nézte, hogy hol van már Genki.

**Akira** Pént. Jún. 22 2012, 17:15

Elfogyott a levegőm, így elindultam felfelé minél gyorsabban, hogy ne fulladjak meg. Mikor a felszínen felbukkantam nagy levegőt vettem, hogy helyreálljon az oxigén körforgás a szervezetemben. Kiléptem a vízre, mint a lányok, amikor észrevettem, hogy Moon és Eiko kutyája is a parton vannak. Nem igazán zavart, hogy Moon nincs mellettem, mert tudtam, hogy képes magára vigyázni. Közben Eiko füttyentett, mire a kisdög elkezdett a vízen járva felé indulni. Én is füttyentettem Moonnak, aki nem tudta követni közeli rokona mutatványát, így úszva indult el felém. Nem érdekelt, hogy Eiko kutyája, akinek a nevét se tudtam, tud vízen járni, engem csak az érdekelt, hogy végre teljes legyen újra a csapatom.
- Mi a következő program? Bár már kezd sötétedni kéne valami védettebb helyre menni.

**Kusuki Eiko** Pént. Jún. 22 2012, 17:26

- Mennyünk el a közeli teaházba.
Javasolta Natsuki majd futott a part felé. Én és a kutyám is utána rohantunk. Egyrészt mivel nem volt más választás másrészről pedig unatkoztam volna.
- Genki te várd meg Moont! Mi addig elmegyünk a partra!
Kiáltottam vissza neki és mikor mi ketten, illetve a Cukival együtt hárman megérkeztünk a partra bevártuk Genkit és Moont is.
"Nem lesz rossz ez a kis teázás. Legalább sikerül vissza nyernem az erőmet."
Gondolkodtam magamban és fura, de még én is elmosolyogtam.

**Akira** Pént. Jún. 22 2012, 21:26

Natsuki azt javasolta, hogy menjünk teaházba, és futni kezdett. Eiko pedig kutyájával utánuk futott, persze még hátrafordult, hogy várjam meg Moont. ~Kösz vazze.~ Mikor oda ért Moon megsimogattam a fejét, majd a part felé indultam, Moon pedig követett, igaz csak úszva. Mikor kiértem a partra és Moon is, aki kiérve megrázta magát, a lányok felé fordultam.
- Indulás! Csak mondjátok meg merre! - Röhögtem el magam.

//Eiko lehet, hogy neked nincsenek érzéseid, de ha már Natsukit irányítod, neki adhatnál. Ja és még valami. Jó lenne, ha azt is leírnád, amit a másik csinál, mert így nehéz lereagálni, hogy mi mikor történik.//

**Kusuki Eiko** Szomb. Jún. 23 2012, 08:13

//Okés, akkor Natsuki személyében is írok vagyis amit ő tesz E/1 azt lilával színezem ki.//

Hagytam, hogy Natsuki mennyen előttem. Én amúgy sem siettem, így a háttérbe húzódtam a kutyámmal együtt.
Natsuki nem furcsálta azt, hogy én hátra mentem, hiszen tudja, hogy az ilyens fajta kiruccanás vagyis a teázgatás nem igazán való nekem.
Láttam, hogy Eiko hátra ment egészen Genki mögé, így én oda baktattam a fiúhoz, hogy egy kicsit amíg megyünk dumáljunk.
- Fi-Figyu Genki...
Szóltam hozzá kicsit idegesen.
- Én nos nagyon kedvellek téged.
Jelentettem ki és tiszta vörös arccal oldalra fordultam, de amúgy is arra kellett már mennünk és nem egyenesen. "Annyira helyes Genki, kár hogy csak pár napig van itt, de mindenesetre nekem már ez is jó."

**Matsudaro Kitsumo** Vas. Jún. 24 2012, 23:35

[Akane]

Szerencsére elfogadja a jobbom, így csak nincs harag. Ám ahogy testének csapódom egy "apró" rántás következtében, egy pillanatra kezdek kételkedni eme kijelentésemben, de végül csak ölelésbe kíván fullasztani, semmi komolyabb. Igaz, ehhez sem vagyok hozzászokva, és úgy érzem magam - jó eséllyel úgy is nézhetek ki -, mint aki karót nyelt. Halványan el is mosolyodom, mikor megjegyzi a maga sajátos stílusában, hogy jó lenne, ha nem csinálnék úgy, mintha életemben először látnám, és nem tudnám magamtól is, hogy ilyen. Pedig tudom, csak elszoktam tőle, no.
- Brokkolival is? - nézek nagyot, megpróbálva felvenni valamiféle beszélgetés fonalát, de teljességgel felesleges, mert mondja tovább szokás szerint könyv nélkül. Bólintok, tehát minimum egy brokkoli rendel, értem. Remélem, nem ölni akar majd vele... Manapság már a ninjatudomány félelmetes irányokba fejlődik. Mit csinálna ez az otthon a féltékenységtől felpaprikázódott kakasvirágommal?
Közben érkezik az újabb információáradat, költői kérdésekkel megspékelve, és máris a karjára fűzve lobogok, mint valami győzelmi zászló, amellyel peckesen jár-kel gazdája. Jelen esetben Akane. De legalább megtudom, hogy nem volt jobb ötlete a névre, azaz megint nem volt hajlandó egy fél percnél lehet sokat is mondtam - többet gondolkodni, és azt bökte ki, ami először eszébe jutott, és mivel friss élmény voltam... De mindegy is, mert így legalább közvetve egy emlék maradok a számára, míg az állatka vele van, és még mindig gondolhatom azt, hogy vele ordít, nem velem.
- Eto... - szólalok meg hosszú idő után, és egy pillanatra elgondolkodom, hogy most sorrendben próbáljak meg minden eddigi kérdésre válaszolni, vagy csak az utolsóra, de végül az utóbbi mellett döntök azon nemesen egyszerű és praktikus okból kifolyólag, hogy nem emlékszem szinte egy kérdésre sem már. - Nem olyan vészes, lehetne drágább is, mert idén elverte a jég a termést, azonkívül a déli cseresznyetermelő vidékeken kisebb összecsapások miatt is elpusztult a termés jó öt százaléka, és így a várt termés helyett csupán annak 60 százalékát termelték meg a gazdák, és így mondhatni hiány van belőle, bár még nem érződik, mert csak most érkeznek majd a szállítmányok, így a bátortalanabb gazdák miatt még egész alacsonyan maradt az ár, de könnyedén felszökhet majd még olyan 30-40 Ryoura is az áruk.
Úgy néz rám, mint aki legalább is marhát lát, jó nagyot. Kissé zavartan elnevetem magam a hajamba túrva. - Ha jól sejtem erre a kiselőadásra vártál a legkevésbé, de ha megnyugtat, egyszerű civil életem is hasonlóról szólna, mert szaporítottuk végre a Hekatomba névre elkeresztelt új, bódító hatású gombánkat, amely kedélyjavító szer, depressziósoknak ajánlják rövid távú kezelésekre, valamint nemrég értem haza kisebb körútról, ahol majdnem felnégyelt pár bandita, de végül a vezetőjük, aki egyébként egy egész rendes nő volt, megkegyelmezett nekem, cserébe pár marcona fickót tanítottam a gyógynövényészet alapjaira, na meg persze mindezen manőverért leordította a hajam az ANBU- kapitány, akit a védelmemre küldtek eredetileg, de a banditák valahogy kijátszották, és hát, elhagyott. Na persze én voltam a hibás, de sebaj. Már megszoktam, aludtam rá egyet, míg hazacipeltek, ha érted mire gondolok - kacsintok most kissé talán tőlem szokatlanul kacéran rá, próbálva viccelődni, visszautalva korábbi hasonló mondatbefejezésére. - De találtam ám valami érdekeset is - jut eszembe kis kincsem. - Ha gondolod, neked adom, de csak ha kell - kezdek el kotorni a kis oldaltáskámban, ami mindig nálam van, amikor nem kell, akkor is. Végül megtalálom, majd az orra elé lógatom a kis láncon levő medálkát - Borostyánba ragadt és megkövesedett zuzmó, igen ritka ilyen tiszta állapotban, és állítólag szerencsét hoz és megvéd a gyomorral és szemekkel kapcsolatos betegségektől, valamint nyugtat is.

**Akira** Hétf. Jún. 25 2012, 18:43

Natsuki elindult a teaház felé, tehát követtem. Eiko nem akart közösködni, így hátra, ment, de nem nagyon éreztem, hogy foglalkozni kéne vele, tehát jelentőséget se tulajdonítottam neki, viszont Natsuki furán kezdett viselkedni. Ugyanis először ő jött oda hozzám és nem nekem kellett oda mennem hozzá és még meg is szólított. Bár amit mondott nem lepett meg, de mégis furán hatott.
- Én is téged. - Remélem nem érti félre.
Natsuki közben elvörösödve elfordult, de be is kanyarodott, így hát követettem. Nekem mindegy volt merre, de mindenképp szükségem volt a zöld teára, mert hiába volt meleg a víz hideg volt és kellett valami, ami átmelegít, remélem, hogy esetleg egy adag rament is ehetek, mert a leves volt az egyik kedvencem. Mivel nem nagyon ismertem konohát, így akár csapdába is csalhatott a két lány. Bár már ismerem a képességeit nagyjából, úgyhogy ha a falusiak nem támadnak rám, akkor nem lesz baj. Maximum elmenekülök a faluból és majd visszaszököm este a cuccaimért vagy útba ejtem menekülés előtt a fogadót, bár remélem erre nem lesz szükség.

//gomen a késésért, csak épp érettségiztem, de mostmár túl vagyok rajta.//

**Kusuki Eiko** Hétf. Jún. 25 2012, 19:28

- Megérkeztünk.
Mondtam és ahogy beléptem a teázóba köszöntem Hiroshi úrnak. - Üdv Natsuki, Eiko ki az új barátotok?
Kérdezte mire hagytam, hogy had mutatkozzon be, ha van kedve. Miután ez meg volt leültünk az egyik asztalkához. Eiko szembe ült velem.
A teázóba érve nem mondtam semmit. Köszönés képpen csak bólintottam egyet. Natsuki leült és mivel hagytam had üljön Genki mellé így én előttük foglaltam helyet. - Hozhatok még valamit? - Kérdezte utólag Hiroshi.
- Köszönöm, de én csak egy teát kérek.
Jelentettem ki és Natsuki sem kért mást.

**Akira** Kedd Jún. 26 2012, 18:48

Megérkeztünk a teaházba, ami elég kis csinos hely volt. A pincér odajött hozzánk és láthatólag ismerte a lányokat. Hivatalosan, de barátságosan köszöntötte őket, majd rám kérdezett. Mivel udvarias vagyok így meghajoltam és bemutatkoztam.
- Üdvözletem. Nevem Genki a Hold országából jöttem. - Mondtam hivatalosan, majd csöndesebben folytattam. - Matari Djuka Genki. Ha hallott a Djuka klánról, akkor azért, ha nem akkor azért, fogadja el az aprót és ne mondja el senkinek, hogy klán tag vagyok, különben megismerkedhet a fogaival. - mutattam rá Moonra, aki rávicsorgott.
Remélem megértette, hogy nem akarom kihirdetni, hogy egy klánba tartozom. Neki is csak azért mondtam el, mert kellett valaki, aki tudja és így kevésbé mar a lelkiismeret. Miután végeztem leültem egy helyre, majd Eiko szembe velem, míg Natsuki mellém ült. Mikor megérkezett a pincér, megvártam a lányok rendelését én is rendeltem egy zöld teát és 2 adag sushit. Miközben a sushit és a teát vártam, próbáltam kideríteni, hogy mire is gondolnak a lányok. Eiko valószínűleg arra, hogyan végezhet ki, de ki tudja, ez nem volt túl szép, de hát ennél a lánynál ki tudja, na meg én egy ellenséges országból vagyok, Natsuki fejében viszont valószínűleg csak én jártam, bár ez meg túlságosan egoistán hangzott. Mivel nem vagyok gondolatolvasó, így csak tippelhetek. Aztán olyat mondok Eikonak, ami egy kicsit megzavarhatja a nyugalmát.
- Ha azt mondaná valaki, hogy végezz velem, akkor mi lenne az első reakciód? - remélem nem érti félre és tudja, hogy nem szándékozom ilyen helyzetbe hozni azzal, hogy valami hülyeséget csinálok amíg a faluban vagyok.

**Kusuki Eiko** Szer. Jún. 27 2012, 08:22

- Nyugodjon meg én már több ember titkát őrzöm mint amennyit el tud képzelni. Tetszik tudni ide elég sok vándor betér és ők is elszokták nekem mondani, hogy kik ők meg egyebeket. - Majd elvette az aprót és amikor kivitte a rendeléseket vissza is ment a pulthoz, hogy ne zavarjon minket a beszélgetésben. Genki ekkor megkérdezte hogy ~ Ha azt mondaná valaki, hogy végezz velem, akkor mi lenne az első reakciód? ~ Elgondolkodtam rajta majd elbeszéltem.
- Nos én őszintén szólva bárkivel szívesen végzek ami tudom egy kicsit szadistán hangzik, de mivel az illető kért meg engemet ezért én csak örülök, hogy örömöt tudok mind neki mind magamnak szerezni. Én boldog vagyok, hogy megölhetem ő pedig boldog, hogy meghal. Ez nálam így működik.
Fejeztem be a szadista dumát.
Nem értettem pontosan, hogy mért kérdezett ilyent Genki Eikotól, de biztosan csak informálni akarta magát efelől is. "Olyan helyes, hogy mindjár a nyakába ugrok." Alig, hogy belegondoltam már meg is tettem. Nem várt módon nem jöttem zavarba.

**Akira** Szer. Jún. 27 2012, 09:13

A pincér megígérte, hogy nem osztja meg a titkot, még azt is elárulta, hogy több titkot őriz, mint amennyit egyáltalán fejbe lehet tartani. Miután eltette a pénzt, felvette a rendelést és visszament a pulthoz. Utána Eiko elkezdte a szövegelést. A válasza meglepett, bár félreértette a kérdésemet. Nem az volt a feltétel, hogy én mondanám, nem is akarnék meghalni, hanem, ha parancsba adnák, hogy öljön meg. Még egy utolsó mondattal közöltem Eikoval, hogy félreértette a kérdésem, de a választ már nem nagyon tudtam egyenesen ülve megvárni, mert Natsuki a nyakamba ugrott. Először meglepődtem, de aztán hagytam a lánynak, hogy rajtam lógjon, még a végén Eikonak nem kell indok, hogy megöljön. ~Érdekes egy falu, de azt hiszem mégis csak jobb a Hold.~ Mivel Natsuki még mindig a nyakamba lógott felé fordultam, ügyelve arra, hogy ne tudjon próbálkozni semmivel.
- Ha gondolod egyszer eljöhetnél Getsugakuréba, már ha nem lesz háborús helyzet.
Azt már nem tettem hozzá, hogy a falunk ellenfele Konohának.

**Kusuki Eiko** Szer. Jún. 27 2012, 09:25

- Szívesen jönnék, de jól tudom, hogy mi jelenleg ellenségek lennénk.
Jelentette ki Natsuki majd leszállt a fiúról. Nem különösebben zavartattam magamat Genki kérdésével ugyanis, ha feladatba adják, hogy megöljem akkor kíméletlenül végzek is vele.
- Amúgy meg miért kérdezel ilyesmit Genki-chan?
Kérdeztem még a nekem fel tett kérdésére, viszont a chan-nal arra akartam vinni a hang sújt, hogy nem erősebb nálam. Amit a következőre mondtam... nos inkább nem feleltem semmit. Ha hívnak úgy sem unom magamat otthon, hanem szívesen megyek bármennyire is démoni vagyok. Nem zavart őszintén szólva a háború meg az ellenségeskedés. Léphetünk be úgy is a falujukba mint egyszerű közemberek.

**Akira** Csüt. Jún. 28 2012, 10:09

Natsuki szívesen jönne, de tudja, hogy a hold a faluja ellensége. Ezután leszállt rólam. Látszott Eikon, hogy kérdés nélkül végezne velem. Nem ismeri a képességeimet, mondjuk én se teljesen, de ez már más kérdés.
- Mért kérdezem? Nem tudom, csak érdekelt. Eiko-chan mit gondolsz arról, hogy térjünk át kellemesebb témára?
Persze, hogy érdekel, mégis csak mindketten egy viperát ölelgetünk a keblünkön. Nem azért chanoztam le, mert gyengébb lenne, vagy bármi ilyen, de ő kezdte. ~Tudod kinek mond, hogy chan, idősebb vagyok nálad.~ Ha a lány bármiféle támadással próbálkozna, akkor mielőtt Natsuki elkaphatna kiugrok a székből. Az ajtó melletti asztalt használnám és egyből futásnak erednék a szállóba, miután füttyentettem Moonnak, ahol a cuccaimat tartom, aztán ki a nagykapun és irány a hajóm. Összeszedem a kapitányom és haza megyek. Remélem erre nem lesz szükség.

**Kusuki Eiko** Csüt. Jún. 28 2012, 11:55

- Megegyeztünk.
Mondtam gyilkos tekintettel.
- Eiko fejezd be! Ne piszkáld már állandóan őt!
Állt fel a helyéről Natsuki. Igazság szerint meg sem lepődtem a viselkedésén. Én is így tettem volna, ha kellene védenem valamit/valakit.
"Jaj mit csináltam már megint? Eiko biztosan mérges lesz amiért csak így lekiabáltam, de kitudja... Lehet hogy megbocsát majd."
Gondolta magában és rendelt maguknak egy tál süteményt. - Azonnal hozom. - Szólt Hiroshi és tíz per elteltével hozta is a sütiket. - A ház ajándéka. - Mondta kedvesen az úr és vissza is ment. Elkezdtem a sütiket falatozgatni közben a másik kettőre figyelve.

**Akira** Csüt. Jún. 28 2012, 13:11

A lányok beleegyeztek, hogy más legyen a téma. Natsuki megvédett, de ezzel csak Eiko haragját vívta ki, aki felállította a helyemről. Eiko rám is dühősen nézett, de fel se vettem, mivel ma már ő is hozott kellemetlen helyzetbe. A pincér hozott egy süteményt, amire azt mondta, hogy a ház ajándéka. Nem tudtam mi legyen kezdett kényelmetlenné válni a helyzet. Meneküljek vagy még maradjak, egyenlőre a maradás mellett döntöttem, viszont jó lenne, ha valami olyan helyre mennénk, ami nyílt.
- Lányok, ha végeztünk a sütivel, menjünk olyan helyre, ami egy kicsit nyitottabb. Valamit el kell intéznem, ha nem gond.
Felálltam, majd a pincértől kértem egy étlapot, gyorsan kiszámoltam a fogyasztásom és a mosdóba indultam. Nem sok időt töltöttem el, de pont elég, hogy kiszámoljam a saját részem, végülis ez nem randi, ahol nekem kéne fizetnem, és miután megmostam a kezem, visszamentem a lányokhoz. Ha ők nem, akkor én jelzek a pincérnek és kérem a számlát, majd leteszem a részem a borravalóval együtt.

**Kusuki Eiko** Csüt. Jún. 28 2012, 13:45

- Héj fizetni szeretnék!
Szóltam Hiroshinak aki boldogan jött oda hozzám.
- Itt vannak a költségek, ha Genki ad magának plusz pénzt fogadja el és amit én adtam abból nem kérek vissza.
Láthatólag most még jobb kedve lett. Amikor Genki ki jött a mosdóból és kifizette a részét az öreg zsebre vágta. Nem árultam el a fiúnak, hogy én már fizettem mindannyiunknak. Amit keresni szoktam azt többnyire nem szórom el te hát van bőségesen.
- Szóval ismeretesebb helyre akarsz menni? Akkor nos... Van egy közeli kocsma. Nekem engedik a szeszes italt és Natsukinak is szóval induljunk.
Miközben Eiko kiadta az úti célt én hátul maradtam, mert nem tudtam pontosan melyik kocsmáról beszélt. "Moon olyan aranyos farkas." Gondoltam magamban és megakartam simogatni.

**Akira** Csüt. Jún. 28 2012, 15:35

Kifizettem a részem, ám én se vagyok hülye, láttam, hogy Eiko odaadta az egész részét, borravalónak meg elfogadtatta a pincérrel a részem. itt az alkalom, hogy esetleg lelépjek. Natsuki meg akarta simogatni Moont, aki miután rám nézett engedelmesen megengedte a lánynak. Nem tudtam, hogy Natsuki kedvessége vagy Eiko gonoszsága volt a nagyobb. Míg az előbbi maradásra az utóbbi a lelépésre sarkalt. Végülis nyert Eiko, így úgy döntöttem, hogy eltűnök. "Véletlenül" kiesett a pénztárcám a székre, amit egy másik "véletlen" folytán nem vettem észre és így mentem ki az étteremből.
- Lányok benn maradt a pénztárcám, induljatok előre, mindjárt követünk titeket. - Mondtam, miközben úgy tettem, mintha mindenhol keresgélném. Moonnak füttyentettem, hogy maradjon itt velem, én pedig visszamentem az étterembe a pénzemért. A szökésen kívül Eikonak is fizetni akartam, ha már ennyire fizethetnéke van, na meg a pincért is egy kicsit megijeszteni. Elővettem a kunait, amit általában nem használok, mert emlék, de most az egyszer változtatok ezen.
- Uram! Láttam, hogy Eiko kifizette a számla rám eső részét, maga meg szó nélkül elfogadta.
- ELnézést uram! Remélem nem akar semmit azzal a kunai-al.
- Nincs a céljaim között, hogy egy ellenséges faluban bárkit is megöljek, mert akkor 5 percen belül az anbu a nyakamon lenne.
- Akkor mi a célja.
- Csak annyi, hogy szeretném megbüntetni Eikot a sok gonoszságért, amit ma tett velem.
- Mondja mit tehetek önért?
- Kérek egy zacskó süteményt, egy kulacs teát. - Vettem elő a termoszom, majd odaadtam a pincérnek. Ő meglötyögtette és megkérdezte, hogy mi va benne.
- Víz, nyugodtan öntse ki.
A pincér úgy tett, ahogy mondtam, majd a konyhába ment és teletöltött kulaccsal és a kért sütikkel tért vissza.
- Köszönöm! Írja a lány számlájára. Megtenne még valamit? Adjon egy papírt és egy ecsetet.
Miután megkaptam a azokat is gyorsan írtam valamit Natsukinak, bocsánatot kértem tőle és megírtam, hogy nem bírom tovább elviselni Eikot, így leléptem. Még a végére odaírtam, hogy Eikonak ne mutassa meg. Odaadtam a pincérnek, hogy miután eltűntem menjen a lányok után és nyomja Natsuki kezébe. Megköszöntem a vendéglátást, eltettem a kunait és kiléptem az ajtón. Moonnal az oldalamon a szállásra indultunk a szállásra, ahol összeszedtem a még maradék cuccomat, kifizettem a számlát, majd a kikötőhöz indultam. Remélem egyszer még visszatérek és akkor technikát is tanulhatok itt. A kapunál az őrökön látszott, hogy megnyugodnak, hogy rendbontás nélkül hagyom el a falut. Az út sötétben is tartott. Mikor megérkeztem a hajóhoz a kapitány már aludt. Felmébresztettem, hogy ne ijedjen meg, hogy itt vagyok, majd egy rövid beszélgetés után vissza is aludt. Én is kerestem valami helyet a hajón, majd lepakoltam a cuccom és én is lefeküdtem. Reggel mikor felébredtem már a tengeren voltunk. Kimentem a fedélzetre és a távolódó földnek búcsút intettem.

//Kösz a játékot//

**Kusuki Eiko** Pént. Júl. 06 2012, 12:58

//Abakura Ryuu//

Egy újabb reggelre ébredtünk. Ugyan olyan unalmasan kezdődött mint a többi. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy ma bármit is csináljak, de muszáj volt aztán elindulnom. Az erdőbe vezetett utam. "Reméltem, hogy találkozok valakivel, de úgy tűnik ma sincs szerencsém." Gondoltam magamban amikor megérkeztem egy kicsi patakhoz. Nagyjából 2 méter mély lehetett a víz. Beledugtam a fejemet a vízbe és ekkor eszembe jött egy régi edzés módszer. "Tényleg vajon mi lehet Jiro senseiel? Elég régen láttam már. Lehet, hogy valamikor majd felkeresem." Tervezte meg magában és amikor indult megszárítkozni arra járt a kutyája is.
- Hát te Cuki?
Kérdeztem meg tőle persze választ nem vártam. Elég keveset tudok vele lenni, de kell neki még 1 év amíg eléri azt a szintet, hogy már magammal vihessem küldetésre. Addigra már eléri a magasságát vagyis a 120centit pedig most még alig 60. Szó mi szó kifejlett formájára sokat fog nőni, de ez most mellékes. Addig is tovább kell folytatnom az edzést vele, viszont ezúttal pihenésre vágytam ezért csak a patak mellett feküdtem és vártam hát, ha jön majd arra valaki.

**Djuka Ryuu** Pént. Júl. 06 2012, 13:47

Végre újra kint. Sikeres engedélykérés után elhagytam a Djuka bázist, és indultam is alaposabban megismerni a környéket és, még ami mögötte van. Egy hetes kiruccanást kértem, és szerencsére engedélyezték. Már jó messze voltam kiindulási helyemről, és elhatároztam, hogy addig megyek, míg csak bírom, és ha abbahagyom a futást meg kell állnom, és az a hely lesz a táborhelyem. Mivel sátrat nem hoztam magammal, így egyszerűen csak a szabad ég alatt fogok aludni, amit szerencsére, már megszoktam. Már lassan két órája caplatok, amikor is már alig tudtam állni a lábamon. Még két lépést haladtam, és összeestem kimerültségtől. Sajnálatos módon, pont az oldalamon lévő katanámra estem, amit egyébként akarva, akaratlanul mindig magamnál hordom. Azon a helyen, ahol a markolat benyomódott kissé begörcsölt, és tudtam, hogy biztosan jó ideig érezni fogom még ezt. És mit gondoltam igazam volt. Egy félórai pihenés után, ismét talpra tudtam állni, ám oldalam még mindig sajgott, de mivel élelmet sem hoztam el kellett mennem valami ehetőt szerezni, meg persze innivalót, mert a készletemet, már megittam. Kis keresgélés után rátaláltam egy nagyon szép, tisztavizű kis patakra, amibe ha jól láttam volt pár nagyobbacska hal. Nem sokat gondolkoztam. Levettem felsőmet, vele együtt hátizsákomat is, (ami elég kicsi volt, de volt benne, hej) és katanám tokját ledobva felsőm mellé, már futottam is, hogy fejest ugorva belevetődjek a vízbe. Elég jó úszó vagyok, aminek hála, alig 1-2 perc múltán, már három szép nagy Kárásszal volt átdöfve a kardomon, mikor kijöttem. Miután megszáradtam felöltöztem, és már indultam is volna tüzet rakni, amikor megláttam kicsit lejjebb egy lányt, illetve egy kutyát, aki a lány közelében volt. Kissé zavarba jőve odaszóltam:
- Bo.. bocsánatot kérek, ha esetleg megzavartalak valamiben. – mondtam kissé dadogva
Nem néztem egyenesen rá, mivel félénk típus vagyok, ha lányokkal kell beszélni, ám szemem sarkából is jól meg tudtam állapítani, hogy egy nagyon csinos hölggyel találkoztam, akinek lila ruhája, és ugyanilyen színű haja van. Nem tudtam miért, de vörös szeme volt, ám így nekem még jobban elnyerte tetszésemet, mivel így még csinosabbnak véltem, ám valami furcsa érzést is keltett bennem, ám nem tudtam mit. Reméltem nem vörösödött el az arcom, de ha sejtésem nem csal igenis vörösödni kezdtem. Mivel elfelejtettem bemutatkozni gyorsan megtettem, ám előbb leszedtem kardomról a halakat, és beletettem hátizsákomba, utána visszacsúsztattam helyére a kardot.
- A nevem Abakura Djuka Ryuu. Örvendek a szerencsének. – mondtam elég halkan, de jól hallhatóan.
Reméltem, hogy nem haragszik rám, hogyha megzavartam, és hogy elárulja nevét. Ha nem szólal meg, akkor elindulok vissza kijelölt táborhelyemre, ha viszont bemutatkozik, vagy bármit mond, akkor maradok, és ha nem zavarom beszélek vele még tovább.

**Kusuki Eiko** Pént. Júl. 06 2012, 13:58

Észrevettem, hogy a tó egyik partján valaki bemegy a vízbe, hogy halat foglyon. Hamar felkapdosott a kardjára pár kárászt mire én csak elmosolyodtam. "Hm egész helyesnek tűnik, de eddig még nem találkoztam vele itt szóval aligha marad itt pár napnál tovább." Gondoltam magamban majd nem is néztem tovább, hanem feküdtem szimplán a fűben. Ha akar valamit úgy is ide jön. Feleslegesen nem ballagok oda hozzá.
Nem sokkal később észre vett engemet amint a fűben fekszem és oda is lépett hozzám. Zavart volt és ez meg is látszott rajta. "Na mi történt csórikám ennyire tetszem neked?" Nem mosolyogtam el ezúttal, hanem vártam csak, hogy bemutatkozzon amit meg is tett.
- Üdv! Az én nevem Kusuki Eiko. Nyugodj meg nem zavarsz semmiben. Pont arra vártam, hogy valaki errefelé jöjjön és tessék most itt vagy.
Jelentettem ki, de nem bírtam tovább és elejtettem egy vigyort.
- Gratulálok! Nem sűrűn van, hogy rá nevetek egy fiúra, de be kell vallanom te egészen helyes vagy, viszont gondolom nem ide valósi vagy te, hát ez egy kicsit baj. No de mindegy.
Szépen végig vezettem mindent. Ezt többnyire magamban szoktam megtenni, de Ryuu tényleg megtetszett nekem és ha már így össze találkoztunk akkor már kihasználom az alkalmat és derűs Eikoból vissza hozom egy kicsit, de csak egy kicsit a kedvesebbiket. "Tényleg jó fejnek tűnik, bár reménykedem abban, hogy normálisan is tud majd dumálni nem csak ilyen zavartan."

**Djuka Ryuu** Pént. Júl. 06 2012, 14:41

Kissé zavarba jöttem a beszédétől, de összeszedtem magamat. Leültem, és végighallgattam, és mikor végzett úgy látszott én leszek a soros.
- fcolor=blue]Én tényleg nem ide valósi vagyok.[/color] – mondtam nyakamat dörzsölve zavarodottságtól – Én a Hold országába tartozok a Djuka klán egyik ninjája vagyok. Azaz… hát.. nem vagyok teljes jogú ninja, mert nem jártam ki az Akadémiájukat, mivel nem a Djukákhoz születtem. – és be is fejeztem, ha a lány várja a folytatást, akkor én folytatom – Ja bocsi végeztem, mivel sajnos amnéziám van, amitől elfelejtettem szüleimet, régi barátaimat és még a születési időmet sem tudom. Annyit tudok, hogy körülbelül 15 éves vagyok a Djukák orvosa szerint. Nevemet meg onnan tudom, hogy a kardom markolatába van belepecsételve a nevem. – gyorsan megmutatom - A kardom emléke az utolsó, amire emlékszek az amnézia után, vagyis hogy én magam készítettem, de erre is csak kis idő után jutott eszembe. Amúgy mával együtt, egy hétig lehetek távol a várostól, így kicsit megismerhetem a környéket. Na de ennyit magamról. Volna kedved mesélni magadról?
És érdeklődve várom válaszát. Amint végzett felállok, és megkérdezem, hogy lenne-e kedve vacsoráznia, mivel már elég késő van, és én is elég éhes vagyok. Ha igent mond, akkor készítek tüzet, és máris felteszem sülni a halakat.

**Kusuki Eiko** Pént. Júl. 06 2012, 14:56

Elmesélte, hogy amnéziában szenved, de én ezzel nem zavartattam magamat. "A jelen talán fontosabb mint maga a múlt." Gondoltam magamban majd miután ő befejezte a mondandóját én készítettem elő a mesémet. Ugyan úgy a fűben feküdtem természetesen. - Az anyám a születésemnél halt meg, illetve az én és húgom születésénél. - Eltöprengtem egy kicsit majd folytattam. - Az anyám ugyanis súlyosan megsebesült a háború alatt és nem bírta már a fájdalmakat. A húgomat a nagyszüleim elvitték a faluból és ők nevelték fel. Én az apám mellett nőttem fel, mint kiváló ninjája. A gyerekkorom csak az edzésről szólott semmi másról. Mindenkit le akartam győzni, így nem is voltak barátaim, bár akkor nem is volt szükségem rájuk. Egyedül éltem legtöbbször, mert az apám volt, hogy napokra elment egy küldetés miatt és akkor egyedül kellett otthon lennem. Egészen addig amíg nem találkoztam az én drága kutyuskámmal. Mióta meg van végre nem érzem annyira egyedül magamat.
Erre kutyám ugatott egyet és boldogan csóválta a farkát.
- Amúgy Cukinak hívják.
Mutattam be neki. Ekkor oda ment hozzá, hogy megszaglássza. Nem ment annyira közel hozzá. Fél méterről is képes volt érezni az illatokat. Láthatólag nem vélte ellenségnek sőt még össze is barátkozott vele. Ekkor a fiú megkérdezte lenne a kedvem vacsorázni.
- Szeretem a halat. Köszönöm elfogadom.
Mondtam udvariasan, mert azért most mégis csak én voltam a vendég, ha ő is itt az új.

**Djuka Ryuu** Vas. Júl. 08 2012, 10:28

Miután ő is elmesélte élete rövid történetét, bemutatta, a már mellettem lévő kutyusát. Én gyorsan megsimogattam, ám kellett már a tűz, mivel másképpen nem tudnám megsütni a halat soha sem. Így felálltam, és elindultam az erdő széle felé, és elkezdtem gyűjteni a gyújtósnak valót, és utána vágtam katanámmal néhány vastagabb tömböt is, mindezt egy jó tíz perc alatt. Utána visszamentem a lányhoz, és tőle alig egy lépésnyire megcsináltam a tűz helyét. Kövekkel körberaktam, amit a patak közelébe találtam, és már neki is kezdhettem a tűz meggyújtásának. Egy jó öt perccel később, már szépen lobogott a tűz, és már a három nagy halat is feltűztem egy-egy nyársa, és szinte beleraktam a lángokba. Persze előbb kibeleztem a halat, hisz nem szívesen enném meg azt, ami átfolyik rajta. Tudtam, hogy ez hármunknak nem lesz elég, ugye mert gondoltam a kutya is enni fog. Így a lánynak mondtam:
- Mindjárt jövök, elmegyek még halakért. Addig légy szíves figyeld halakat. – mondtam, és már szaladtam is.
Jó pár sikeres vadászat után, már a 10 szép halat húztam le a kardomról, és viszem a tűzhez. Mire végeztem a halak kipucolásával, már szépen átsült a halak, talán kicsit meg is szenesedtek. Levettem őket, és odanyújtottam a lánynak mind a három nyársat, és megkértem, hogy vegyen magának egyet, illetve a kutyájának is ha kell. Miután választott én elővettem azt, amit egyedül nem tudtam volna találni az erdőben. Fűszereket. Volt só, bor, szegfűszeg, majoránna és vegeta. Mondtam Eikonak, hogy fűszerezze úgy, ahogyan csak akarja. Én mindenből tettem rá egy picit, és Jó étvágyát kívánás után, már neki is láttam a halnak, ám hirtelene elaludt a tűz. Kis ideig bajlódtam az újra gyújtásával, ám sajnos nem mentem sokra. Miután kudarcot vallottam odamentem Eikohoz és azt mondtam.
- Ha nem tudjuk újra meggyújtani, akkor a halak pocsékba mennek. –mondtam sajnálkozva – Nem próbálnád meg te is meggyújtani? –kérdeztem utolsó mentsvárként.

Ajánlott tartalom