Határvidékek

Az ország határai. Északon hólepte hegységről van szó, míg délen erdős kontinentális éghajlatról.

//Fagy Gyermekei//

Az idő kezdett egyre zordabbá válni, így Emi nem bánta, hogy magára vette az álcázó köpenyt. Ilyen időben kicsit jobban fel kellett volna öltöznie, de úgy volt vele, most már kibírja. Volt már sokkal helyzetben is, egy kicsit hűvösebb időjárás nem fog betenni neki. A külön csapatba verődött két fiú még mindig nem érdekelte a jounint, biztos jól elvoltak maguk is. Annak viszont kifejezetten örült, hogy a másik kunoichi nem utasította vissza társulási ajánlatát.
- Nagyon örvendek, Tessa! - a tőle megszokott módon elvigyorodott, ami igencsak jól látszott, hiszen arca alsó részét egyáltalán nem fedte el a csuklya. - Valóban, a csapdák nem túl kellemesek.
Erre a kijelentésére megborzongott, mert eszébe jutott kezdő chuunin korából az első komolyabb küldetése. Érdekes módon, akkor pont ki kellett szabadítani egy nemes lányát, egész pontosan egy hercegnőt. Ám az idők változnak, akkor még nem tudta a családi titkot, így valamivel komolytalanabbul vágott bele az egész feladatba. Azon a küldetésen is voltak csapdák, fejtörők és egy nagy adag harc is.
Gondolataiból Tessa kijelentése rázta fel. Nagyon meglepte, hogy pont a legkevesebb chakrával rendelkező egyén fog ilyen bátran felszólalni, és a kezébe ragadni az irányítást. A térkép szépen fellángolt, majd hamuvá lett, ezzel tényleg hatalmas előnyhöz juttatva a másik kunoichit.
*Szép kis akció volt, kezdem megkedvelni a leányzót!* Jegyezte meg magában Emi, vagyis a jelenlegi küldetés erejéig Emiko. Eszébe jutott, hogy a Byakugannal ellenőrizze a dolgot, hogy valóban eredeti volt-e a megsemmisülés, de Tessa iránt érzett halvány bizalma elnyomta kíváncsiságát.
- Ügyes voltál - mondta a lánynak. Úgy érezte, ki kell mondani, hiszen ezek az apró gesztusok is erősíthetik a csapatszellemet.
Az idilli kis jelenetből az arcát teljesen megmutató, macskás fiú rázta fel. Kezdetben csak halkabban magyarázott valamit, aztán hangja egyre hangosabb lett. Emiko először nem értette, mire akar kilyukadni, aztán leesett neki a kijelentés súlya.
- Azt hiszed ez valami játék? - a kérdés furcsa volt, hiszen a részletek tisztázásáig a jounin is azt hitte, hogy ez egy játék. - Az rendeben van, hogy Te nem rejted el a kilétedet, de másnak attól még nem biztos, hogy fűlik ehhez a foga. Tudom, hogy erre a küldetésre egy csapat vagyunk, de utána egyikünk sem tudja, mi lesz. Ha legközelebb találkozunk, már ellenségek lehetünk, és bizony az itt tanultakat felhasználhatjuk egymás ellen. A nevemet nem titkolom, szólítsatok nyugodtan Emiko-nak. Egyelőre ez minden, amit elárulhatok magamról. Van egy olyan érzésem, hogy nem tudsz még túl sokat az illegalitásról.
Beszélőkéje most sem hagyta cserben, eléggé indulatosan adta elő véleményét. Kíváncsi volt a többiek véleményére is, ám titokban remélte, hogy Mirubi ötlete le lesz szavazva. Amennyiben mégis úgy döntenek a társai, hogy legjobb lenne felfedni magukat, úgy ő is lehúzza fejéről a csuklyát. Ekkor egyből láthatóvá válik legárulkodóbb jele, halványlila szempárja.

Tessa meglehetősen radikális lépéssel de elnyerte a vezetői posztot amit mindenki elfogadott végül ha vonakodva is. Mirubi kicsit lejáratta magát a felfedősdi ötletével, de a többiek még nem tudhatták hogy a fiú tapasztalatlan az elveszett shinobik mocskos és kegyetlen világában. Ők viszont pontosan tudták hogy aki ma barátod az holnapra az ellenséged is lehet pont olyan könnyen és ezért nem túl szerencsés könnyen elajándékozni a bizalmat mindenkinek. Az út egyre hidegebbé vált, így lassabban tudtatok csak haladni és a hó is rákezdett, így könnyebben kiszúrhatnak majd titeket. Ellenségnek vagy őrszemeknek bár még nem volt nyoma, Tessa pontosan tudta hogy már vészes közelségben jártatok a faluhoz. Ideje lenne hát tervet kovácsolni, felderítést szervezni, ujjal mutogatni egymásra vagy egyszerűen meghalni. Hogy melyiket választjátok elsőnek az a ti döntésetek volt. Vagyis inkább a térképevő kunoichié.

// Mivel a sorrend nincs megszabva és a határidő közeleg, így muszáj írnom //


Mirubi ötletét szépen leszavazták. Habár, a fiút nem érte váratlanul a dolog, de kissé csalódott volt, hogy nem tudott meg többet a csapattársairól. De ez a kis "játék" elég szép információval szolgált a mindig gyanakvó fiúnak. Először is kiindulva újdonsült "szövetséges jelöltjéből" neki rejtegetni valója van. Minden bizonnyal az arcát, tehát a kilétét akarja elrejteni. Ebből kifolyólag, a többi társa is a kilétét akarja elrejteni ami teljesen egyértelmű, hiszen miért bújnának álarc és csuklya mögé? Ha pedig el akarják fedni kilétüket, akkor vagy azért mert ténylegesen tartanak attól, hogy még ellenségek lehetnek, vagy takargatnivalójuk van. Ezt a takargatnivalót pedig fel kell fedni! Az ilyen információk még jól jöhetnek. Főleg ahhoz, hogy elnyerje a Konohaiak bizalmát és jó alibinek is szolgál az információgyűjtés a huzamosabb távollét megmagyarázására. Így hát ezt a gondolatát még nem adja fel. Főleg az a lány érdekli, aki Ifunak olyannyira rokonszenves. Túlságosan is fel van háborodva és egyből támad. Ez érdekes... Valamint, Itanashi is érdekli, hiszen Ő vele ápolja jelenleg a "legszorosabb" kapcsolatot az ittlévők közül és vele még tervei vannak. Így hát folytatja kis játékát.
- Nekem jó, de ne csodálkozzatok, ha egy véletlen folytán lekerül rólatok az álca és nem ismerjük majd fel egymást... Nem lehet tudni, hogy kiben bízhatunk majd akkor...
Mondta Mirubi, majd egy kisebb mosollyal az arcán, Itanashi mögé húzódott. Miután megbizonyosodott afelől, hogy senki nem figyel már rá, suttogni kezdett Itanashi mögött, így talán csak Ő hallja mondandóját.
- Rendben van. Segíts véghezvinni ezt a küldetést és ha sikerrel járunk, akkor segítek neked. De akkor neked is kell nekem. Csatlakozz hozzám és a tervemhez!
Ugyan magát a tervet nem említette meg a fiúnak, de reméli, hogy így elnyeri bizalmát és a kíváncsiságát is egy kicsit felkelti. Miután a fiú visszajelzett neki, felvette Ifut az ölébe és úgy követte a fejleményeket. Bárhogyan is dönt a csapat, Ő követi az utasításokat ahogyan azt szokta. Jelen esetben mást nem nagyon tehet. Az lenne a legjobb, ha már most elindulnának, hiszen a térképük tudja az utat és ennyi shinobiba senki nem kötne bele. Ha pedig a helyzet eldurvul, akkor Mirubi egyszerűen odébbáll. Nem okoz neki gondot a dolog. Igazság szerint nem is akar semmit csinálni, csupán a háttérből nézni ezt az egészet. De akkor jó eséllyel kihúzná a gyufát a többieknél, így igyekezni fog hasznosabbnak bizonyulni a szemükben, de ugyanakkor nem felfedni legbecsesebb technikáit. Azok az igazi rejtegetni való dolgok és nem az, hogy kik is valójában ők. Azok a köpenyek sem maradnak rajtuk örökké egy hevesebb harc folyamán. Egy elhibázott Katon technika leolvassza majd róluk, ha esetleg úgy alakulnak a dolgok. Bizony undorító ez a gondolkodásmód és felháborító, de ez egy ninja egyik legfontosabb erénye. De ez vezethet a bukáshoz is...

Emi legnagyobb szerencséjére az a terv, miszerint mindenki felfedi kilétét, el lett vetve. Igaz, volt benne valami, tényleg rosszul sülhetne el a küldetés, ha ellenség férkőzne a soraikba. Mint mindig, most is a csapat esze, vagyis Tessa állt elő egy nagyszerű ötlettel. Egyébként a kunoichi úgy érezte, hogy többen is kinézik ebből a csapatból, de valamilyen szinten érthető is volt. Egyelőre még vándor ninja státuszban van, ám lehet, hogy hamarosan megváltozik a helyzete. Tulajdonképpen az elmúlt hónapokban sokszor gondolkodott azon, hogy végleg eldobja Amegakure-i fejpántját és elégeti az összes személyazonosságot igazoló dokumentumát. Azokon még mindig a Hajiru Emiko név szerepelt, emlékeztetve őt keserű múltjára, valamint a még kevésbé nagyszerű jelenére. A szokásos nagy szája most kivételesen csukva maradt, a feltűnésmentesség előrébb helyezkedett azon a bizonyos listáján. Miközben Tessa elmondta az egysorosát, Emi azon igyekezett, hogy minél jobban memorizálja azt.
*Az idő kereke kicsorbult... ó, kárhozott, azért születtem hogy helyrehozzam azt! Miért nem lehetett valami egyszerűbbet? Sosem volt az erősségem a magolás, erre ezt is tanulhatom meg! Elég lett volna két vagy három szó, nem?! Ajjaj, Tessa, ezt most mínusz pontként fogom elkönyvelni neked!* Csak azért, mert hangosan nem beszélt, gondolatai még ugyan úgy szabadon futottak. Sőt, talán még jobban is tudta így kommentálni a történéseket. Ezeket senki sem hallhatta, így nem is kaphatott újabb furcsa nézést, vagy megjegyzést.
- Meglesz! - most csupán ennyit mondott válaszként, hiszen továbbra is azon ügyködött a jounin, hogy hiba nélkül memorizálja a jelszót. Mit jelszó, inkább egy jelmondat! Ám alighogy kimondta a válaszát, a másik kunoichi folytatta is a beszédet. A Hyuuga lány nagyon figyelt, hiszen Tessa sok alapszabályt fektetett le a küldetés idejére.
*Mint egy igazi vezető... sokra fogja még vinni. Ő a legfiatalabb, de mégis össze tud fogni minket, tervet készíteni és valószínűleg a térkép megsemmisítése is csak trükk volt. Ugyan nem tudhatom biztosra, de van egy olyan érésem, hogy Genjutsut használt. Majd később ellenőrzöm a Byakugannal.* Ismét egy kicsit hosszabb eszmefuttatás, ami talán már nem is áll tőle olyan távol. Rájött, hogy egyszerűbb előbb gondolkodni és csak azután cselekedni. Lehetetlen szituációkba hajlamos volt belekeveredni, viszont most érdekébe állt ezeket messziről elkerülni. A fogság számára sokkal rosszabb dolgot jelentett a halálnál.
- Bármelyik faluból is jöttél, megemelem a nemlétező kalapom az onnan származó mesterek előtt - fordult a lány felé. - Nagyon jól kiképeztek, bár az is lehet, hogy született vezető vagy - mosolyodott el Emi, majd figyelme Itanashi felé fordult, aki egy technikát szándékozott bemutatni.
A jutsu érdekes volt, azonban a kunoichi irtózott mindenféle hüllőtől, éppen ezért a kígyó sem tartozott a kedvenc állatai közé. Szerencsésnek érezte magát, hogy nem ő lett a tesztalany a bemutatóhoz.
- Tessának teljes mértékben igaza van, Itanashi! A jutsu valóban jó ötlet lenne, de mindannyian kellünk a küldetéshez. Nem tudom, hány ember fog a birtokon tartózkodni, viszont nem merném megkockáztatni, hogy valakit hátrahagyunk - már csak azért is igyekezett jó ellenérvet találni, hogy ne kelljen vészes közelségbe kerülnie a csúszómászóval. Egyeseknek tényleg furcsa ízlésük van az állatok terén. A felderítés azonban már jobban tetszett neki. A feltűnésmentesség szintén nem volt az erőssége, ám igyekezett ezen javítani. Itt volt a nagy lehetőség, hogy bevesse a Byakugant, és a többiek ne szerezzenek róla tudomást. A terv ezen része számára elég egyszerűnek tűnt. Aztán még ki tudja milyen meglepetések fogják fogadni a helyszínen.
- Rendben van, akkor az északi rész minden apró részét felderítem - gyorsan elintézte a szöveges részét a válasznak.
A vezető két megnyilvánulásán majdnem hangosan elnevette magát, úgy kellett visszanyelnie a kuncogást, ami kikívánkozott a torkából. Igaza volt, a macskás srác - Emi már csak így nevezte el - nagyon akarta, hogy felfedjék a kilétüket, ő azonban a nevét sem árulta el. A piros kabátos shinobi még inkább titokzatosabb volt, ezen kívül a chakrája is tartogatott meglepetéseket. Amikor korábban végignézte csapattársait, furcsának találta a testében keringő energiát, ám még mindig nem tulajdonított neki annyit jelentőséget, hogy rákérdezzen. Talán majd később.
*Jelenleg nekem van a legkönnyebb dolgom. Valószínűleg nem is kell majd öt óra a felderítéshez. Az viszont gyanús lesz, ha sokkal előbb visszaérek.* Töprengett el a kunoichi, aztán chakrát irányított a lábába és elindult a falu északi része felé. Dojutsuját még nem aktiválta, majd csak akkor fogja, ha ténylegesen odaér a helyszínre.

//Elnézést, pár elég szembetűnő hiba miatt javítottam a poston.//

Tessa okosan szervezte meg a felderítést aminek következtében elég részletest képet kapott a kis csapat a falu védelméről és az őrségről. Persze magáról a palota belső őrségéről még így sem tudtatok meg sok mindent, de egyszerre csak egy dolgot mindig ugyebár. Az északi oldal tűnt a legreménytelenebbnek. Meredek hegyoldal, a jég darabokra szakíthat titeket bármelyik lépésnél és akkor még ott a városfal rajta öt őrrel ezen a szakaszon. Az említett úriemberek itt három óránként váltják egymást. A déli szakasz már egészen kellemesnek tűnt első látásra, de taktikailag az sem egy leányálom. Ez található legmesszebb a palotától, majdnem a fél falun át kell vágnotok magatokat. Itt található a legnagyobb kapu melyen bárki beléphet, aki tudja azonosítani magát és nem olyan gazember mint ti. Ezt a kaput öten őrzik, ebből egy valaki ügyintéző és portás szerepet tölt be. A falakon további négy ember jár, itt 4 óránként van váltás, kivéve a portás akit nem váltanak. Valószínűleg 12 vagy 24 órában van szolgálatban. A keleti oldalról annyit sikerült kideríteni hogy 8 harcos járja a falakat, kapu nem található rajta és két óránként váltják egymást. A nyugati oldalon egy kisebb erdő miatt elég közel lehet merészkedni a falhoz, amin egy kisebb kapu is található, ezt azonban 12 őr védi és kétóránként váltják egymást. A palota ehhez és az északi kapuhoz van a legközelebb, míg a délitől a legmesszebb. A megszerzett információkat mindenki közölte Tessával, így sikerülhet megszülni a behatolás tervét.

// "Az Én nevem Mirubi és mint látjátok, nem rejtem el kilétem." //


~ "Az idő kereke kicsorbult, ... Ó kárhozott, azért születtem hogy helyrehozzam azt!" Ohh, mennyire költői! Kár, hogy hatásvadász és nem is igazán jelent semmit. Nem lesz gond, egy ilyen szöveg megjegyzésével! ~
Hát igen... Habár szereti a művészeteket, de ezeket a költő dolgokat nem igazán. Túlságosan álszent dolognak tartja. Voltak idők amikor még érdekelték ezek, de most már nem tudják. Pedig szép gondolatok ezek és valószínűleg a teljes vers, vagy szöveg is gyönyörű és kár, hogy ez a fiú már nem tudja ezeket értékelni. Túlságosan is negatívan gondolkozik. Kinek mi a negatív? Ugyebár. Minden esetre, Tessa igencsak leredukálta Mirubi esélyeit arra, hogy megtudja "csapattársai" kinézetét és egyéb érdekes, külső rejtegetnivalójukat. Nincs mese, majd a küldetés alatt kell olyan szituációba hoznia őket, hogy kénytelenek legyenek felhagyni álcájukkal. Ez már csak egy olyan "azért is" gondolkodásmód. Ám ekkor, olyan váratlan dolog történt, amire Mirubi nem számított. Önkéntelenül is, kísérleti állattá változott. Itanashi a földre csapta a kezét, majd egy kígyót idézett meg. Igaz, nem egy hatalmas példányt, de hasznos technika lehet. Egyre inkább tetszik neki a fiú képességei, viszont ami ez után történt vegyes érzelmeket váltott ki belőle. A fiú, ENGEDÉLY NÉLKÜL, Mirubira helyezte a kezét és abban a pillanatban, idegen chakrabehatást érzékelt a macskás srác. Már nem volt ideje reagálni ugyanis, egy egészen másik helyen találta magát. A világ igencsak megváltozott. Persze nem radikálisan, csupán nem azt látta maga előtt, amit az imént, hanem ott találta magát, ahol a kígyó is volt. A kígyó pedig az Ő helyén volt. Itanashi pedig elmagyarázta, hogy mi is ez és miért is mutatta ezt meg. Igaz, kissé megalázva érezte magát a fiú, hogy ilyen egyszerűséggel tudják őt ide-oda taszigálni, de lefoglalták a gondolatai.
~ *Egyre érdekesebb ez a fiú! A technikája igencsak látványos, de ostoba, hogy már most felfedi a képességeit. Viszont, a chakrája ismerős volt valahonnan. Neked nem rémlik? * Nem igazán, de nem is érdekel! Mit akarsz most tenni? ~
A kérdésre nem jött válasz. Érdekes módon, mióta Mirubi utat engedett Hishi "érzelmeinek" a hang kissé nyugodtabbnak és kevésbé követelőzőnek tűnik. Mirubi leporolta ruháját, persze nem volt rajta egy darab piszok sem, csupán úgy érezte, hogy muszáj megtennie, Ifu pedig fújva és felborzolt háttal futott el a kígyó mellett, majd a számára rokonszenves lány és Mirubi közé, lecsücsült a földre, alaposan szemmel tartva azt a csúszómászót. A jutsu és az ötlet igencsak érdekes volt Itanashitól, ugyanis remek kis technika, viszont néhány hátulütője is volt az ötletének, ami miatt a többiek le is szavazták azt. Igazság szerint Mirubinak teljesen mindegy volt, hogy hogyan hozzák ki a fiút, mivel sosem szeretett konkrét terveket készíteni, hanem csak körülbelül gondolta végig, hogy mit is kellene csinálni, aztán a körítés már teljesen mindegy. Tessa elmondta, hogy mi lesz a dolga mindenkinek. A mondandója, hagyott némi kívánnivaló dolgot maga után. Hogyan elemzi a térképet? Fejben? Lehet, hogy elraktározta az információt mint egy fényképet? Meg mi az hogy "nemérdekelhogylátjátokkivagyok-srác"? Igencsak bosszantó egy ember Mirubi számára, már csak azért is mert Ő parancsol, meg persze mert ilyen neveket talál ki, és legvégül mert meghiúsította Mirubi tervét. Valamint, a térképpel sem stimmel valami, így a fiú nyugtázta magában, hogy jobb lesz odafigyelni rá, mivel igencsak érdekes a viselkedése. Így tehát, Mirubi kapta a Nyugati részt. Mind a négyen felderítenek, addig a kis Főnök, itt vár. Még is milyen csapatmunka ez!? De nem bosszankodott tovább a fiú. Sem Itanashi sem pedig a többi társa mondandójára nem reagált, hanem tette a dolgát. Felkapta Ifut, majd a Shunshin no Jutsut használva, eltűnt egy kevéske homályos foltot hagyva maga után. Ugyan nem igazán van technikája amit be tudna vetni felderítésre, és elterelő akciót nem akart szervezni ugyanis igencsak meggondolatlan cselekedet lenne. Így a kreativitását és az anatómiai tudását kell használnia, hogy észrevétlenül be tudjon lopózni. Végig az erdőben megbújva haladt a Falu Nyugaton lévő részei felé, majd amint elég közel ért, egy egyszerű Hengét hajtott végre, és felvette egy szürke, hosszú szőrű macska alakját. Ifu pedig megérezte a méretéből adódó fölényt, így egyből megváltozott a gazdájáról alkotott képe. Szinte már peckesen és iszonyat lenézően feszített mellette. A teljesen szürke és a teknőc tarka macska, teljesen átlagosnak tűnt. Persze a megfigyelést egy fáról végezték, így elég nagy területet beláttak. Végül a megszerzett információval, visszamentek a találkozó helyre. Amint megérkeztek, Mirubi meglátta Tessát és Itanashit, majd feloldotta a Hengét és ismét az emberi formájában tündökölt. Nem igazán akart vezetőként tekinteni a lányra, mivel még semmi olyat nem tett, amivel kiérdemelte volna ezt a titulust, azon kívül, hogy Ő kapta meg a térképet amit el is égetett. Így, amikor megosztotta a megszerzett információt, nem nézett a lány szemébe, hanem inkább a macskáját simogatta, amolyan "nem érdekel" stílusban. Persze ez is csak a fenntartott látszat.
- A Nyugati oldalon van egy nagy erdő, tele magas fákkal. Onnan jól be lehet látni a falu egyes pontjait. Egy egyszerű Hengét használva sikerült észrevétlennek maradnom. Van egy kisebb kapu is, amit 12 őr véd. Körülbelül kettő órás időközönként váltják egymást, így a biztonság igencsak nagy, viszont a Palotához egészen közel van a be és kijárat. Fondorlattal és cselszövéssel, valamint egy kész tervel be lehet jutni, azonban ha az őrökkel is szeretnénk valamit kezdeni, akkor csak kettő óránk lesz ahhoz, hogy ne tudjanak rólunk. Kettő óra pedig vajmi kevés. Jah, és: "Az idő kereke kicsorbult..."
Suttogta sunyi pillantásokat vetve a lányra, majd Ifu dorombolni kezdett a kényeztetés hatására. Az ebben a furcsa, hogy még soha sem dorombolt Mirubinak. Talán megtetszett neki a stílusa? Nem tudni. Egy pedig biztos, hogy Mirubi még mindig az aki itt volt eddig is, hiszen, tudja azt a bizonyos mondatot.

Ezen írásom nem a történetet fogja tovább vinni, hanem annyiban segít nektek, hogy én vettem át a kaland mesélését, és utána olvastam a posztoknak, átolvastam a Mirubi által megfogalmazott összefoglalást is, és úgy érzem, hogy akkor most már mehetünk is, viszont itt még nem jutottatok döntésre, így egy helyben vagytok, így nem tudok újat mondani nektek. Addig fussátok a köröket, míg megegyeztek az ötletben, és leírjátok következő lépéseiteket. Hajrá!