Re: Határvidékek

**Kushieda Unazaki Tessa** Csüt. Márc. 28 2013, 23:19

Szoros helyzet alakult ki, az már egyszer biztos volt. A fickó, aki velem szemben állt, még csak arra sem méltatott, hogy bemutatkozzon egy hölgynek, sokkal inkább támadásba is lendült. Az ember, ilyen távolsággal ami köztünk volt, arra gondolna, hogy elsőként valami dobófegyverhez, vagy ninjutsuhoz nyúl a támadás érdekében, ahogyan én is pontosan ezt gondoltam és ezért is lepett meg a tény, hogy a karjai már teljesen körbe is fonták a testemet. Kisebb nagyobb gondolkodás után a mellett döntöttem, hogy már az amúgy is kevés chakrámhoz nyúlok, melynek közreműködésével, valamint a genjutsu ismereteimmel ki is tudtam törni a fogásból, sőt alkalmam támadt egy gyors támadást is indítani. A kunai megfeszült a kezemben, ahogyan futni kezdtem ellenfelem felé, aki már lassan kezdett magához térni. Már éppen mellkason szúrtam volna, amikor teljesen visszanyerte teste felett az uralmat, így igaz elkerülte a halálos döfést, azonban egy elég szép kis sebet szerzett az oldalán.
*Mi a fene van vele?! Mintha élvezné azt, hogy sebet ejtettem rajta. Ha egy mazoistával van dolgom, akkor komolyan mondom, kiakadok.* Merültem bele egy pillanatra a gondolataimba, és mire feleszméltem, azt vettem észre, hogy két shuriken repült felém. Szerencsére még időben kapcsoltam és el tudtam hajolni előlük, ám ez a kis közjáték csak azért volt, hogy a gizda srác megidézhessen egy fegyvert, egy fegyvert mellyel, miután csapott egyet felé, az megnyúlt. Nagyon meglepett a dolog és nem is tudtam hova tenni a dolgot, ám egy gyors oldalra ugrással, megpróbáltam kitérni a támadása elől. *Remek. Esélyem sincs arra, hogy hátrébb menjek és a szokásosan távolról harcoljak, mert suhint egyet és bármilyen messze is legyen, eltalál. Közelharcba keveredni ellene, veszélyes lehet, mert akkor megint el tud kapni a nyúlékonyságával. Igaz ismét tudnám használni a chakrámat, ám lehet hogy ő is arra játszik, hogy kifogyjak a szuszból.* Gondolkoztam el, ahogyan eszembe jutott két ötlet is amivel befejezhetem a harcot, vagy ha nem is győzöm le, a fegyverét ártalmatlanítom. A kezemben lévő kunairól még mindég csepegett ellenfelem vére és ismét készen állt, hogy ismét kiontsa annak mélyvörös éltetőelemét.
A terv a következő volt, amikor a srác támad a fegyverével, kivárom a legmegfelelőbb pillanatot és az akrobatikus tehetségemnek köszönhetően megpróbálok kitérni a támadás elől. Persze közben a mellettem, s alattam lévő tényezőket is figyelembe vettem, nem akartam, hogy egy rossz helyre került kavics, vagy törmelék miatt megcsússzak és felvágottként végezzem. Tehát az utolsó kritikus pillanatban kitérek a támadása elől és ha ez sikerült, akkor a kezemben lévő kunaira szegezőik ismételten minden figyelem. Az első támadás alatt szemügyre tudtam venni ezt a kinyúló pengét és észre is vettem, hogy a pengerészeket drótok kötik össze és legnagyobb valószínűséggel ez is a fegyver gyengepontja. Ezért is használom arra a kunait, hogy a kitérés után, a kis dobókés pengéjével telibe találjam és átvágjam egy helyen azt a drótot ami egyben tartja. Ha sikerül ez a támadás, akkor a fegyvere nagy valószínűséggel tönkre megy, vagy legalábbis jelentősen megrövidül. Ezután ismét védekező pozícióban állok fel és készenlétben szemmel tartok egy kawarimire alkalmas szikla/házdarabot.
Ha a kunaial nem sikerül elvárásaim szerint áthúzni a cingár számításait akkor a második tervem lép életbe. Megvárom a srác következő támadását, mely elől megpróbálok kitérni a Acél védelem // Hagane mamori no jutsu ismeretein alapuló mozdulatokkal, majd amint elkerültem egy támadást, rögvest ellenfelemre rontok, melyet egy kisebb chakralökettel a lábamban, teszek meg. A célom az lenne ezzel, hogy legalább egy-másfeles közelbe kerüljek hozzá képest, majd amint elérem ezt a távolságot, villámgyorsan leemelem a hátamhoz rögzített gitáromat, egyszerűen megpengetem annak húrjait. Ha ilyen közelről teszem meg ezt a lépést, a húrok hangjai mindenféleképpen elérik ellenfelemet. Természetesen ezek a hangok nem átlagos hangok voltak, hanem a chakrám által felturbózott rezgések, melyeknek célja az volt, hogy eljusson ellenfelem hallószervébe, azon belül is az egyensúlyérzékszervébe. Ha mindez sikerül, akkor a srác nagyon hamar elveszíti egyensúlyérzékét, szédülni kezd, hányingere lesz, jobb esetben akár térdre is rogyik. Ez több szempontból is jó, ugyanis míg a cingár srác ismételten egy genjutsura gyanakszik és annak feloldásával próbálkozik, addig ez a támadás cseppet sem feloldható, és még csak nem is genjutsu, hanem a Hang shinobik által megkapott kiképzés egyik alapja, a hangok manipulálása amit nem lehet feloldani egy egyszerű Genjutsu Kai-al. Amint az ellenfelem beleesik ebbe a csapdába, a kezemben lévő kunaial azon nyomban kivégzem még mielőtt valami újabb trükkös szerkentyűt húzna elő.

//Gondolom nem kell nagyon bemutatnom a Hang ninják eme képességét, de ha mégis, akkor https://www.youtube.com/watch?v=qHmVK6rsQt0 //

Sai Pént. Márc. 29 2013, 03:49

[Mirubi]

Az ész valóban sokat segít, amikor az ember nincs birtokában olyan erőnek, amellyel ész nélkül is képes azonnal elpusztítani ellenfelét. Bár tény, a tapasztalatok is sokat számítanak, mert így gyorsabban tudsz kapcsolni, s sikerül elkapnod az ellenfeled, miközben zuhantok lefelé, de ekkor megzavarja valami a figyelmedet, ahogy ellenfeledét is...

[Itanashi]

//az első opciódban túl sok időt venne igénybe a dumálás, mert írtam, hogy újra fejelni készül, ami azt jelenti, hogy már lendül e feje Very Happy

Így eleve a másodikkal számoltam.//

A "tank" - azaz a debella nőszemély - fejelés közben reagált, s bár így nem ért célt második lecsapása, kunaid is megfékezte, egyszerűen beletenyerelt - eléggé berserkernek tűnhet a számodra, és valószínűleg amikor ez a gondolat megfogalmazódik mélyen benned, nem járhatsz messze az igazságtól -, s bár a fájdalomtól fel kellene legalább szisszennie, arcizmai mozdulatlanok maradnak, mintha érzéketlen kőtömb lenne az arca helyén, s ha már fejelni nem fejelhet, mert megszakadt a lendület, lábát elegáns alattomossággal emelve meg, vág a legnemesebbik részeden, ugyanakkor hirtelen történik valami, ami a figyelmét teljesen elvonja, s bár szenvedsz, mint a kutya, te is abba az irányba pillantasz, mint amerre ellenfeled, ugyanazt a zavaró eseményt igyekezve megfejteni, amely az ő gondolatait is lefoglalja. Ugyanis...

[Emi]

Nem tétováztál, a mérgező gáz ellenére nekilendültél, aktiválva taijutsudat, amelynek köszönhetően messzire rúgtad, majd utolérve a földbe passzíroztad ellenfeled. Ám ha úgy vélted, ekkor befejezettnek tekinthetted a küzdelmeteket, tévedned kellett, ugyanis a férfi testén hajszálrepedések futottak keresztül, egyre nagyobb résre nyílva, hogy hirtelen, és eléggé váratlanul egy kéz nyúljon ki a gyomrából, megragadva a lábad, s ahogy a chakra hirtelen beléd áramlik, elveszted a mozgáskoordinációd annak köszönhetően, hogy az előtörő valaki aktiválta rajtad a Ranshinshou // Kaotikus Elme Zavar nevezetű orvosi technikát. Ezután az illető, aki a férfi gyomrából "született", felegyenesedik, s egy fiatalabb fiút láthatsz magad előtt, aki kicsinyített másának tűnik a korábbi férfinak, aki csak a védőburka volt, egy egyszerű, de annál tökéletesebben kivitelezett báb. Ám mielőtt még bármit kezdhetett volna bármelyikőtök is a kialakult helyzettel, a ti figyelmetek is magára vonta ugyanaz a valami, igaz neked hátrányod volt, mert hiába akartad odafordítani a fejed reflexből, egyszerűen csak kirúgtad a saját lábad. Mert...

[Ashura]

A shunshin no jutsu és tapasztalatod miatti jó időzítés következtében kitértél a támadás elől, s megkezdted saját hadműveletedet. A hanyagul elhajított robbanócetli megtette a hatását, komolyabb porfelhőt kavart, és az ellenfeled messzebb hátrált a saját fegyverét hátrahagyva kissé hanyagul, amit megszerezhetsz, miközben rá is ereszted hasonló elemű technikádat, kinyilvánítva, hogy te sem vagy annyira rossz eme elem megzabolázásában - nehogy már elhiggye a csávó, hogy csak ő a nagymenő. Ellenfeled, bár közel volt, s így csak részlegesen sikerülhetett próbálkozása, azonnal reagálva aktiválta a Kazegaeshi // Szél Visszatérés nevű jutsut, ezzel megúszva a teljes felszeletelődést, de komoly sebeket szerzett még így is. Ám bárminemű egyéb akciót megzavart valami,...

[Tessa]

Mivel a drót chakrával felerősített fémhuzal, a kunai nem bírt volna vele, így inkább a második tervet vetted elő, amellyel sikerrel is jártál, kikerülve a fegyvert, közel kerülve csaptál a húrok közé, a fiú fülében igen tekintélyes kárt téve, még a vér is kicsordult hallójáratából, ahogy szenvedve befogta a fülét térdre rogyva. Lecsapni viszont már nem volt időd, mert valami teljesen elvonta a figyelmed, hiszen a veszélyérzékelésed miatt reflexszerűen felé pillantottál. Mert...

[MINDENKI]

... hirtelen hatalmas robbanás hangzott, s bár nem voltatok a közvetlen közelben, még itt is megremegtette a földet. A detonáció helye azonban könnyedén megállapítható a felszálló füstről. Az nem más, mint a palota, amely nektek is célpontotok volt eredetileg.

//Mirubi: 20%
Itanashi: 28%
Emi: 24%
Ashu: 45% - jutsuk 100%-nyiba kerülnek
Tessa: 23%

Lol, határidő lemaradt, szóval: határidő: ápr. 3.

**Shiren** Szomb. Márc. 30 2013, 20:44

// Beindul a dolog cheers

//

Hát igen. "Mindig légy óvatos, ha egy ügy túl könnyűnek tűnik." Tartja a mondás. Mirubi is így tett, hiszen ez csak egy "C" besorolású feladatnak tűnt elsőre. Elrabolni egy ártatlan kölyköt? Mi lehet ebben annyira nehéz? Valószínűleg a nagypapa paranoiája vagy csak a falu szokatlanul kidolgozott védelme. Nem lehet tudni. Az viszont biztos, hogy lassan pirkad. A hajnal az emberek örök reménye... A jobb elhozója, a fényesség diadala... Kár, hogy Mirubi jelenleg a "Rossz oldalon áll". Neki most a hajnal nem megváltás, hanem átok. Sietniük kell!
Egy robbanás zavarja meg a küzdő feleket, éppen akkor amikor Mirubi elkapta drótjaival ellenfelét. Annak az 5 méter drótnak elégnek kell lennie arra, hogy a fiú lábát, karját és torkát körbetekerje olyannyira, hogy mozdulni se tudjon. Ha még is megpróbál akkor viszont olyan fájdalmakat kell elviselnie majd, amire nem minden ember képes. Valószínűleg a zuhanás fájdalmas volt a megkötözött fiú számára, ugyanis a dróttól valószínűleg nem tudott lábra érkezni. Ha pedig igen, akkor a bokájára és a combjára tekeredett éles drót már át is vágta az ereket és az inakat. De Mirubi nem foglalkozott vele, ugyanis a robbanás helye sokkal inkább érdekelte. Innen is látszott, hogy a távolban lévő palotától jött a robbanás. De miért?! És a jéghegy? A robbanástól nem omlott le? Mi lett a palotával és ki és miért tette ezt? Talán a megbízójuk? Vajon csak elterelésre kellett ez az 5 fős csapat? Mirubi nem akart sokat foglalkozni ezzel a dologgal, ugyanis van egy elintézetlen ügye, amire ha nem figyel, még gond lehet belőle. A jutsuja továbbra is aktív volt, valamint ha el is engedett volna a drótok szorítása, akkor sem lehet könnyű a szétnyílt és cafatokra vágott húsból kibogarászni és kiszedni a drótot. Mirubi csak nézi ellenfelét, majd lassan megformálja a Tigris, majd a Sárkány kézjelet. Ha most lehetne látni a chakrát a kötelekben szabad szemmel is, akkor annyit látnánk, hogy a chakra a kötélben egy ponton fel van halmozva és áll egy helyben. Már csak Mirubinak kell utat engednie chakrájának.
- Ha érzed, hogy fáj, akkor még élsz. Ez talán a legfájdalmasabb jutsum... Élvezd ki, ha már a kunaim nem kellett!
Mosolygott rá Mirubi, majd a megbánás és az érdekeltség csöppnyi jele nélkül engedte chakrájának, hogy a kötelet magával rántva, kiszorítsa a lelket is a fiúból. Mirubi nem foglalkozik a fú szenvedésével és azzal sem, hogy esetleg még kellhet neki a drót. Nem akarja bemocskolni a már amúgy is véres ruházatát. Eltette a robbanócetlis kunait ami ott volt nála eddig, majd gyorsan megkereste azt is amelyiket ellenfelének hajított és azt már a kezében hagyta. Megmozgatta vállait, majd felugrott az egyik közelben lévő ház tetejére, hogy körbenézzen. Könnyen kiszúrja még harcoló társait. Hol jobb a helyzet, hol nem annyira. Tessa úgy tűnik boldogul és még a Vörös kabátos fickó is valahogy áll, de Itanashi már nem annyira. Még is a legrosszabb helyzetben Emi van. Mirubi már hívta volna magához Ifut, amikor a macska, vagy is a Mirubi másolat a Vadállat formában hirtelen megjelent mellette jelezve, hogy készen áll. Mirubi csak bólintott, majd elkezdett Emi és a furcsa alak felé sétálni. Kezében a robbanócetlis kunai mellette pedig a Ifu. Jól szemügyre veszi ezt a furcsa szerzetet. Egy kis gyerekszerű valami lóg ki a férfi hasából. Ugyan Mirubi nem látja, hogy ki az igazi és ki a bábú, így nem is vesződik ennek kiderítésével.
- Segíts a lánynak.
Mondta Mirubi a macskájának, mire a lánnyal amúgy is szimpatizáló macska a lehető leggyorsabban fut, ha úgy tetszik jelenik meg Emi mellett, majd megpróbálja felkapni és szintén a lehető leggyorsabban elvinni a fickó közeléből. Eközben Mirubi magára vonva a furcsa férfi figyelmét, megszólal.
- Undorító egy szerzet vagy! Egy féreggel kevesebb!
Ordította rá, mire remélte, hogy így talán csak rá figyel majd és eldobta felé a kunait. Meg sem várta, hogy elérje, már formálta meg a kézjelet és amint Ifu és Emi eltűnnek az útból, felrobbantja a fegyvert. Talán Eminek már sikerült annyira kifárasztani a fickót, hogy a kicsalogatott bábmestert elérjék a perzselő lángok és a robbanás hője. Akkor már csak két ellenféllel kell leszámolniuk, ugyanis Tessa valószínűleg már végzett.

**Itanashi** Vas. Márc. 31 2013, 12:19

*Mi vagy te* dühöngött magában a fiú. Még soha sem látott ilyen nőt. Ilyen harciast és vad személyt, aki beletenyerel egy késbe, hogy védje a testét. Ha nem kellene megölnie, még tetszene is a fiúnak. Azonban a lány, látva a reménytelenné vált patt helyzetet stratégiát váltott, és a fiú leggyengébb pontján támadta őt. A fiú felszisszent, teljesen feldühödött. A lány szerencsétlenségére szóljon, hogy pont egy olyan emberrel találkozott, aki úgyszintén élvezte a fájdalmakat, habár ez a fiúnak is sok volt. teste megremegett. Ha maradt benne annyi lélekerő, akkor két lábával a támadó lábat összeszorítja, és a kunait beledöfi a combjába. Az így megsebzett lánnyal már nem is a fiú végez, hanem a hatalmas vérveszteség.
Ekkor azonban történt valami, amire senki sem számított. Hatalmas robbanás rázta meg az egész területet. A palota felől szállt fel a füst. A fiúnak ki kell használnia a pillanatnyi helyzetet, míg a lány nem figyel, és a több helyen sebzett lánnyal véglegesen végezzen. Most nem készül fejelni, lába is vérzik, valamint az egyetlen szabad keze is megsebesült, igen súlyosan, elvégre egy átdöfött tenyér nem épp a legegészségesebb állapot.
A fiú ott szúrt a lány felé, ahol a legbiztosabban ért, ha sikerül neki több súlyos sebet ejtenie rajta, akkor megpróbálkozik tervével, miszerint a bilincsben tartott kezével megrántja a lányt, kibillenti egyensúlyából, majd a földre teperve végez vele. Most már sikerülni kell. A szertárasat megtartja a lányon, arcára rajzolva a kört, bele a háromszöget. Most már remélhetőleg végleg fel tudja áldozni a lány Jashin-samanak. A harcias lány vére tökéletes áldozatot jelentene, ezért nem hagyom, míg ki nem leheli a lelkét a lány. - A Nagyúr már vár téged - ismételgeti mély hangján a fiú. A kunai-al pedig egyre többet döf a lány felé, lehetőleg a testébe, pontosabban a vállába, a mellkasába, és a nyakába.
Ha a kunai támadás nem segít, a fiúnak szüksége lesz még egy kevés chakrat feláldoznia és a Doton: Shinjou Zanshu no Justu // Föld stílus: Lefejezés technikájával a fogságba ejtett lánnyal együtt a föld alá süllyedni. Ne az egész testet temeti el a fiú, csupán addig, hogy harcképtelenné tegye ellenfelét.
Ha sikeresen végez ellenfelével, felkel, majd Mirubihoz sétál.
- Gyere velem, fiú, segítened kell. - majd Ashura felé néz - Piros kabát, biztosítsátok a menekülő utat, mi elmegyünk a fiúért. Hamarosan megérkezik a kígyóm. - szól komoly hangon, azzal futni kezd a palota felé. Érdekelte, mi okozhatta a robbantást. Mindeközben a faluban rejtőző kígyót Ashura-ék felé irányította, hogy a közelükben maradjon, mikor Itanashiék megtalálják a fiút.
A palota felé menet remélhetőleg nem akadnak bele több őrbe, legfeljebb egy-két civilbe, kiket a nyilakkal és kunai-al képes megölni. Minden megmaradt chakrajára szüksége lesz, hogy sikeresen kihozza a fiút.
- Mirubi, én kihozom a fiút, te segíts nekem kijutni. Azt a technikát fogom alkalmazni, amit rajtad is végrehajtottam. Ez a legegyszerűbb módja, más lehetőségünk nem maradt. Induljunk - parancsolt rá szinte a fiúra, majd futott tovább, gyorsan.

//Sai, ha megoldható a győzelem és a csapatelosztás, akkor kérlek írd meg a palota felé vezető utat, valamint a palotát:)
Valamint a lefejezésről úgy tudom, meg is erősítették, hogy ebben a módban is alkalmazható, de a döntést rád bízom.//

**Hyuuga Emiko** Vas. Márc. 31 2013, 18:52

A jounin-t meglepetésként érte a bábból előkerülő fiatalabb fiú. Már kezdte azt hinni, hogy sikerült végzetes csapást mérnie rá, ám ekkor ellenfele megragadta és valamit csinált vele. Egyelőre nem tudta, pontosan mi is történt, hiszen semmi hatást nem érzett. Már készült volna megmozdulni, hogy ismét támadjon, amikor egy hatalmas robbanás rázta meg a környéket. Azonnal a hang irányába akart fordulni, de ehelyett saját lábával rúgott egyet, s hirtelen a földön találta magát.
*Mi történt?* Kérdezte magától, majd rápillantott az előtte álló fiúra. Ekkor minden összeállt a fejében, rájött az érintés pontos hatására. *Remek, ezek szerint teljesen összezavarta az agyamból érkező elektromos jeleket!* Habár sosem tudott olyan jól összehozni egy tervet, vagy tökéletesen kezelni a térképet, azért nagyon is helyén volt az esze. A test működését elég jól ismerte, hála a Byakugan-nak, ezért rögtön el is kezdett dolgozni a megoldáson. A kezét akarta fölemelni, ám a lába mozdult meg helyette.
*Gyerünk, össze kell szednem magam! Elvégre itt van nekem a Hyuuga örökségem, ráadásul 16 évesen kineveztek jounin-ná. Nem hiába kaptam a címet, képes vagyok ezen is felülkerekedni.* Gyermeki és naiv énjének semmi nyoma nem maradt, ezalatt a pár perc teljesen kiveszett belőle, helyére pedig egy elszánt harcos került. Tudta, hogy nincs sok ideje, hiszen a fiú bármikor újra támadhat. Arra már rájött, hogy ellenfele nagy szakértője a medikus jutsu-knak, ezen kívül még egy bábot is irányított, ami megvédte. Agyából azt a parancsot küldte ki, hogy mozduljon meg a jobb keze. Ekkor a bal lába engedelmeskedett neki, de pont erre számított. Nem ülhetett tétlenül a földön, kiszolgáltatva a fiatalabb shinobi-nak. A következő lépésnél megismételte a folyamatot, ám ezúttal a bal kezét akarta megmozdítani, helyette a jobb lába segített neki felállni. A robbanással már nem foglalkozott, hiszen nagyjából sejthette, merről jön. Inkább ki akarta használni, hogy a másik ninja is elfordította a fejét. Közben nem várt segítséget kapott. Látta, hogy valaki felé közeledik, és segíteni akar neki. Lábujjait próbálta mozgatni, tehát a kezén kezdtek el ropogni ujjcsontjai.
*Rendben, mindjárt megleszek. Ha visszakapom a teljes irányítást, akkor megkapja ez a gyerek, amit érdemel.* Miközben ezen agyal, az emberi alakban lévő cica felkapja, hogy biztonságos helyre szállítsa.
- Köszi, cicus! - Emi elmosolyodik, pedig kicsit cikinek érzi a helyzetet. Amennyiben sikerül a mentőakció és eltávolodnak a helyszíntől, megpróbál olyan parancsot adni a testének, aminek segítségével kézjeleket formálhat. A Kyuuden no Jutsu-t alkalmazza és a robbanó cetlis kunai mellé még egy villámgömbbel is megspékeli a támadást. A két támadás együttes ereje elég kell legyen, hogy a már amúgy is megtépázott báb ne nyújtson olyan hatékony védelmet és vége legyen ennek a harcnak is.
Persze az is előfordulhat, hogy nem érkezik segítség, akkor pedig egyedül kell szembeszállnia a fiúval. Ugyan még nem olyan gyors és kifinomult a mozgása, mint eddig, de megpróbálja a tőle telhető leggyorsabb módon elővenni a robbanó jegyzetes kunai-t és megcélozni vele az ellenfelét. Még elég közel van, tehát akár testre is mehet a fegyver. Ha sikerül úgy koordinálnia a mozgását, hogy távolabb ugorjon, akkor aktiválja a robbanó cetlit. Amennyiben ez a része a tervnek csődbe megy, akkor előveszi az egyik katonától zsákmányolt tőrt és ezzal próbál meg lecsapni. Ha bábot használt, akkor nagy valószínűséggel az igazi teste gyengébb és a közelharc sem az erőssége. Ugyan Emi nem tud olyan jól bánni a fegyverekkel, ám mindent megtesz annak érdekében, hogy bevigyen egy súlyos és végzetes találatot.

**Unazaki Ashura** Hétf. Ápr. 01 2013, 21:46

Ashura elmosolyodott, még a levegőben szállás közben miután eldobta a robbanócetlit - *Pont ahogy vártam!* - gondolta magában, majd folytatta a cselekményt ahogy azt előbb eltervezte. A vége az lett, hogy a szerencsétlen flótás több helyről vérzik komolyabban, amire a mosoly mellé Ashura bal szemöldöke is felszökött kérdően. Dupla vagy semmi elv alapján várta az eredményeket, vagy azonnal meghal a célpont vagy valami csoda folytán kikerüli az összes pengét és túléli karcolás nélkül, de ez a szél-visszatérítő technika meglepte. Na mindegy, a fájdalom és a hamarosan kiteljesedő vérveszteség miatt úgyis... de a gondolatával csak eddig jutott, mikor is egy bazi nagy, barom robbanás rázta meg a levegőt meg a talajt is amin éppen állt Ashura, habár szerencsére nem volt elég erős ahhoz, hogy az egyensúlyából kilendítse őt. Egy pillanat alatt felkapta a fejét, szemeivel a hang forrását keresve, s hamarosan meg is találva azt: egy gomolygó, fekete füstfelhő szállt felfelé, s bár a körülötte levő épületek miatt nem látta konkrétan, de tudta, hogy a palotából származik e komor jel. Egy kis friss levegő mélyebb belélegzése után sóhajtott egy nagyot, majd először az ellenfelére pillantott, aki maga is még a füstfelhővel volt elfoglalva, azután pedig csapattársaira kukkantott egyet. Úgy tűnt a legtöbben megvoltak, egyedül a Hyuuga lány volt hátrányos helyzetben jelen pillanatban, de ahogy látta, már valaki úgyis a segítségére rohant, úgyhogy csak megvonta a vállát, majd visszafordult hű ellenlábasa felé. Csak ekkor hallotta, hogy megszólították a ráillő alteregójának nevével, illetve, hogy valaki "parancsokat" osztogatott neki. Továbbra is ellenfele felé nézett, de bólintott.
- Bízd csak ide - mondta hangosabban, hogy hallja csapattársa, még a kendője alól is.
Legalább a légzése most valamivel jobban működik, tekintve a kendőjén keletkező lyukak most már jobb átjárást biztosítanak a be- és kiáramló oxigénnek, de még így is megfelelően takarva az arcát. Lehet ebből a darabból divatot kellene csinálnia. Végignézett vérző ellenségén, figyelve azért arra, hogy ne próbáljon meg semmit, készen állva az ugrásra, azonban míg abban a másodperc-töredékben szemei oda vándoroltak hozzá, megakadtak a földön fénylő fegyveren. Mindkét szemöldöke fenn akadt egy pillanatra, de csak addig amíg nem aktiválta a Shunshin no Jutsu-t. Ekkor előrevetette magát, majd a földön fekvő szablya fölött egy guggoló-guruló mozdulat keretében a földre érkezett, a mozdulat közepette felvéve azt a markolatánál fogva. A Shunshin technikát még mindig aktívan tartva majd a földről kilövi magát ívesen, hogy az ellensége mögé érkezzen, esetleg csúszva egy kicsit a földön a bakancsa talpával, majd ott megfordulva elkezdene futni ugyanúgy a technikával, megpróbálva egyet lesózni a könyökével az illető fejére. Remélhetőleg ezzel kiüti az illetőt, de azért próbálja úgy csinálni, hogy ne haljon meg. A célja csak annyi, hogy eszméletlenné tegye, és remélhetőleg ezt elérheti egy jól irányzott könyökléssel egy alapból rendesen vérző embernél.
Ha ez mind sikerült, akkor megáll, megállítja a technikát, majd felső testével meghajol a földön fekvő ninja "előtt".
- Köszönöm e fegyvert, barátom, mestermunkának tűnik, s remélem hogy jól fog engem szolgálni a jövőben - mondta félig komolyan, félig komikusan.
Ha az illető ezután az akció után segítséget kap és túléli, akkor megérdemli hogy éljen. Valami megváltozott Ashurában mostanában, ő is érezte, s habár nagyon nem kedvelte a gondolatot eleinte, egyre kevésbé kívánja a vért szítani. Lehet a háború miatt, lehet hogy mert várják otthon, és tudja hogy másokat is várnak otthon, de annyi biztos, egy háborúval a küszöbön nem akar megfosztani egy falut sem feleslegesen egy S szintű védelmezőtől. Miután elvonja saját figyelmét a földön fekvő emberről, ránéz újonnan szerzett szuvenírjére, és óvatosan megpörgeti egyszer-kétszer a levegőben, tesztelve az egyensúlyt illetve a chakraérzékenységet benne, azaz, hogy számára hogyan fog működni.
Sokat nem időzik ezzel azonban, inkább csak körülnéz, társait keresve, majd felugrik egy közeli tetőre, és onnan nézi a terepet, vigyázva arra, hogy ne legyen semmi ami hátráltatná őket a kijutásban. Ha szükséges, beugrana egy harcba pár ütéssel vagy rúgással, végső esetben ha nagyon szüksége van rá egy "kollégájának".

Ha azonban nem sikerül a pár sorral ezelőtt leírt módon kiütni és eszméletlenné tenni ellenfelét, akkor még megpróbálna az elvétett könyöklés után bevinni pár ütést vagy térdelést fejre, de ha nem hatásosak, akkor csak elszökellne ellenfelétől, és védekező pozícióban várná a támadást, amire majd ugye ismét ellentámadhat. Hiszen mindig is ez volt a taktikája, akcióra reakció, a legbiztosabb módszer. Kiszemelt új fegyverét mindenképpen megpróbálná megkaparintani. Elvégre egy szélpenge könyörgöm, tökéletes!

**Kushieda Unazaki Tessa** Pént. Ápr. 05 2013, 00:09

//Bocsi a minőségért, de teljesen hulla vagyok X.X //

Szerencsére a kis harcom, melyet a gumifiúval vívtam, kedvezően kezdett el alakulni mindazok ellenére, hogy milyen rosszul indultak a dolgok. A tervem tökéletesen bevált, legalábbis a második része, ugyanis a kunai, mellyel megpróbáltam átvágni a fegyvert egyben tartó zsinórt, egyszerűen nem vágta meg, sőt meg sem karcolta. Itt már lehetett érezni, hogy meg van bolondítva egy kis chakrával és ezért nőtt meg az ellenállóereje. Ezért hát nem is nagyon foglalkoztam tovább a tárgyal és annak elpusztításával, sokkal inkább az ellenre koncentráltam. A kitérés teljes mértékben sikeres volt, az utolsó pillanatban el tudtam ugrani a pengék elől és ezzel teret nyertem az ellentámadásra. A húrt meg is pengettem a srác közelébe, aminek hatására a hallókészüléke azonnal bemondta az unalmast, ami a fülén keresztül kicsurgó vér is jelzett nekem, valamint az is, hogy térdre rogyott előttem. Ám még mielőtt bármit is tehettem volna, egy pillanatra elvonta egy robaj a figyelmemet. Szinte azonnal az epicentrum felé fordítottam a fejem és csak akkor szembesültem vele, hogy abban az irányban nem más volt mint a palota, ahol a célpont már várt ránk, vagyis szerettük volna ha rablásra készen várna minket.
Mire visszatekintettem a fiúra aki előttem térdelt, az a látvány fogadott, hogy nem csak ő, de még az én testem s ruhám is vérben ázott. A fiú torka teljes mértékben át volt vágva, ám egy pillanatra nem tudtam elképzelni, hogy ez hogyan is történhetett. Én biztos nem tettem, erre mérget vettem volna, bár arra már nem igazán, hogy Yoko is így van ezzel, főleg a szavai után. *Ezzel se kellesz már többet bajlódnunk, már egy rohadtabb "al"világban tanyázik.* Mondta büszkén arra, hogy egy újabb férfiegyedet tett el láb alól. Nemtetszésemet pusztán egy sóhajjal valamint egy fejrázással tudattam, azonban nem igazán volt időm sokáig ácsorogni, hisz a harcok még javában folytak. Gyorsan körülnéztem és észrevettem, hogy Emiko a földön vert tanyát, jobban mondva rákényszerítették, hogy ott legyen, míg ellenfele egy kisfiú képében mászott ki valamiből. Nem igazán láttam, hogy mi az amit maga mögött hagyott, bár nem is izgatott. Szemem megakadt még Mirubin is aki már diadalmaskodott ellenfelén //már ha minden úgy alakul számára// és éppen a földön heverő lányon próbál meg segíteni. Ezért én sem tétlenkedtem sokkalta tovább, vettem egy kis lendületet magamon, majd felpattogtam a közelemben lévő épületek oldalán, majd azokról elrugaszkodva, a fiúcska fölött termek magasban a levegőben. Mindeközben Mirubi, legalábbis a macskája, aki a fiú arcképét vette fel, kimenekítette Emikot, így szabad tér nyílt a támadásra, melyet társam ki is használt a robbanócetlis kunaiával. Ám, hogy teljesen biztosra mennyünk a sikerben én is bevetettem egy jutsumat, azonban ez már cseppet sem genjutsu volt, vagy éppen taijutsu, ez már ninjutsu volt a javából. A kézpecsétek elmutogatása után rögvest egyműs után több tűzgolyót leheltem ki a számból, miközben magamban a jutsu nevét említettem fel. *Katon: Housenka no Jutsu//Halhatatlan Főnix Jutsu* Ami a legszebb az egészben, hogy amikor azok földet érnek, nagyobb lángra gerjednek hála Mirubi robbantásának, így a tűznek elsöprő erejűnek kell lennie, ha nem is elsöprőnek, de halálosnak mindenképp.

Sai Pént. Ápr. 05 2013, 03:48

//Na most már csak megjegyzem: alig van chakrája némelyikőtöknek, érezze már fáradtnak, levertnek és erőtlennek magát lassan Razz

Úgy fickándoztok, mint a frissen kifogott hal a parton Very Happy

Javítsatok ki, ha tévedek, de a chakraszint összefügg az élénkséggel, reakcióidővel, mindennel, nem? :O//

Mirubi ügyes technikájával ártalmatlanította az ellenfelét - legalább is ő meg volt róla győződve, de tévedése nem lényeges, mert míg ő elsétált, ellenfele vízzé alakulva szabadult ki, majd a palota felé vette az irányt.
Itanashi a fájdalomtól, bármennyire élvezte, még ő is csak ember, összerogyott, erőt nem nagyon tudott kifejteni, maximum annyit, hogy kapaszkodott a kunaiba, ami a lány kezébe szorult, jobban mondva a lány szorított rá az ő kezére, amennyire tudott, és jelen helyzetben, mikor a karjait elhagyta az erő a rúgás miatt, még képes volt megtartani, hátránya azonban ebből egy röpke pillanatig nem származott, mert a robbanás lefoglalta a nőt (döfködni nem tudod, mert nem olyan egyszerű kirántani szerintem egy kunait az ellenfél kezéből, főleg mert szerintem egyértelmű - nekem az volt gomen ˇˇ' én is mindig tanulok, mit mennyire írjak le - hogy természetesen ráfog valamelyest ő is, hogy ne tudd csak úgy kirángatni, és döfködni vele, altájon rúgva meg te sem vagy olyan erős és fitt Razz

). Ezt a törést használtad ki egyrészt arra, hogy ösztöneid további cselekvés felé lökjenek vadul, s hogy véghezvidd a jutsud, amivel végre ártalmatlanítod magadra nézve a "berserker" nőszemélyt.
Emi komoly problémával nézett szembe, neki nem volt meg a robbanásból származó előnye, legalább is nem olyan mértékben, mint a többieknek, bár gyorsan próbálkozott a teste "újraindításával", mire összerakja az új gondolatokat a végbement mozgással, sok idő telik el, jobban mondva telne, mert a fiú még inkább előbújva a bábból, kinyújtja könyörtelenül a kezét, s ujjaival megérinti a lány egyik térdét, mire érezheti, hogy az nem mozdul többé, a fiú ugyanis elvágta a megfelelő belső részeket, hogy a láb ne mozoghasson, bár arra ügyelt - igaz, ezt Emi nem tudhatta - hogy maradandó kárt ne okozzon. Ám érkezett a felmentősereg, és mivel a fiú valóban nem véletlen alkalmazott bábokat eredetileg, már Ifu közeledésére jelentősen hátrább lépett, így Mirubi robbanójegyzetének hatókörének centrumából is kikerült, viszont a Tessa jutsuja által felerősített detonáció így is csúnyán lekapta, de valószínűleg nincs időtök megvárni, míg a füst eloszlik.
Ashura mondhatni nyerő helyzetben volt, ahogy megragadta a fegyvert és megindult ellenfele felé, már a robbanás közös megszemlélése után, azonban ellenfele sem volt rest, egyszerű, de annál bosszantóbb jutsut vetett be, a Ninpo: Oboro Bunshin no Jutsu // Ninja Művészet: Ködklón Jutsu-t, tekintélyes mennyiségű vérző klónt hozva létre, amelyek között elveszett az igazi, a ködklónok ráadásul jók voltak arra is, hogy érzetre kicsit megzavarják a többieket is olyan tekintetben, hogy mennyi mozgásterük akad.
Ahogy már bizonyos információk kiderülhetek, Tessa is jól jött ki a küzdelemből, ám a gitár félrepakolásának mozzanatát megzavarta a robbanás, amiből a srác, mivel épp most süketült meg lényegében, nem sokat hallott, csak érzett, s a föld megremegése segített neki felocsúdni, így mielőtt Tessa másik énje ösztönösen cselekedhetett volna, hátragurulva tápászkodott fel, majd a Shunshin no jutsuval tűnt el a szem elől, így érhetett rá Tessa arra, hogy besegítsen Mirubinak.
A ködklónok azonban megzavarták az idillt, nem volt idő pihenésre, és a kisebb különítmény, Emit félrepakolva, aki közben fel tud épülni végre, nekiindul a palotának

A palota felé összezavarodott és félelemmel telt emberekbe botolhattok - bár ha okosak vagytok, inkább a tetőkön közlekedtek. A lakosság meg volt rettenve, és nem értette senki, mi történik körülötte. Egyesek, akiknek nagyobb volt a lélekjelenléte és a bátorság is helyén volt szívükben, azok a palota felé igyekeztek, vödrökkel a kezükben, másokat is erre biztatva, hiszen a palota égett, ezt ti is megláthattátok, ahogy közelebb értetek, s nyilván a lakosság számára sem lett volna szerencsés, ha átterjed a többi lakóházra is a felemésztő tűz.
Lényegében emiatt akadálytalanul érkeztetek a palotához, amely félig hagyományos japán épület volt, félig viszont egy kőépítmény csatlakozott hozzá, s a hagyományos rész égett, míg a kőépítmény egy része beomlott a robbanásnak köszönhetően. Összességében úgy nézett ki, mint egy homokvár, amire rálépett egy gyermek, és bedőlt az egyik fele, miközben a többi részét a szél hordja ezerfelé szétmarcangolva. Épp csak itt a gyermek lába egy nagy hatóerejű bomba volt, míg a szél maga a tűz, mely mohón harapdálta az épületet. A törmelékek alatt halottakat és sebesülteket lehetett felfedezni, előbbiek érdekesen kicsavarodott pózban, esetleg darabjaikban feküdtek csendesen, míg utóbbiak keservesen nyöszörögtek, az élettel telibbek pedig hangosan sírtak vagy üvöltöttek, hogy valaki segítsen rajtuk. Egy pillanatra azt is elkaphattátok, hogy Mirubi ellenfele megjelenve, igaz kissé megtépázottan, de kifejezetten fickándozó életerővel eltűnik a kőépületben, bizonyára, hogy ellenőrizze védence hollétét. A robbantó kiléte azonban egyenlőre homályban marad, mert semmilyen nyomot nem láttok, amely utalna kilétére, és feltűnési viszketegségben sem szenved, hogy valahol látható helyen szórakozna azon, mekkora káoszt is csinált.

//Mirubi: 20%
Itanashi: 21%
Emi: 24%
Ashu: 44% - jutsuk 100%-nyiba kerülnek
Tessa: 17%

HAtáridő: április 14. és gomen még egyszer az ennyire elnyúló késésért ˇˇ'//

**Unazaki Ashura** Vas. Ápr. 14 2013, 13:53

Ennyit arról hogy élve megússza ellenfele ezt a kis kalandot, ennyi sók klón között nem tudni melyik az igazi, így Ashurának drasztikusabb megoldáshoz kell folyamodnia, hogy leegyszerűsítse a helyzetet. Kicsit megvakarta a fejét a sok ködklón láttán, tudva hogy semmi sem árthat nekik nagyjából, talán kivéve egyedül magát a szelet, aminek már bemutatta, hogy bizony ő is nagy tudója. Két szemöldöke összehúzódott egymás felé, arcának így egy mérgesebb beütést adva, habár így S szintű ellenfelének elintézése után nyugodtabb volt mint bárki más errefelé. Újonnan szerzett trófeáját valahogy beerőszakolta az öve alá, hogy nehogy szem elől tévessze, majd egy sóhaj után, mielőtt ellenfele megpróbálná támadni a klónok segítségével, felugrik (ismét) a levegőbe, majd kicsit hátrább érkezik le, hogy az összes klónt láthassa maga előtt. Persze az is átfutott az agyán, hogy az illető csak megszökött a klónokat figyelemelterelésként használva, de biztosra kellett mennie, hogy nem bújt el a klónok között. Két kezét Tigrisbe zárta, láthatólag egy pár pillanat alatt chakrát gyűjtve, majd két tenyerét kinyújtja a klónok felé, kiengedve chakráját a Fuuton: Daitoppa // Szél Elem: Áttörés technikájának formájában. Ezt ő mindenképpen a klónok felé koncentrálná, mivel ködből és chakrából állnak össze, ezért egy nagyobb szélrobbanás valószínűleg eltörli őket e világról, felfedve az eredeti használójuk kilétét is, vagy esetleg fényt derít arra a tényre, hogy bizony eliszkolt.
Ha az illető még mindig ott van, akkor Ashura újra előkapná a tőle kölcsönzött fegyvert, kihúzva az öve alól, megpörgetve ismét párszor a levegőben, majd hű ellenlábasa felé célozva néhányszor meglendítené erőteljesebben a kardot, szél chakráját koncentrálva a pengébe, hogy úgy mond a saját gyógyszerét etesse meg a csávóval, "széllövedékeket" küldve neki ajándékba. Eközben mindenképpen mozogna, több pont között, és több pontról indítva támadásokat, hogy ne legyen pihenése vívótársának, elvégre minden szögből érkeznének a támadások.
Abban az esetben ha az illető már nincs ott, fehér hajú hősünk megvakarná arcának borostásodó részét, mélyen sóhajtva egyet a hiányzó kihívás végett. Lassan odafordult a Hyuuga lány felé, akit láthatóan elért a felmentősereg, bár elég nagy bajban van így is. Pislogott párat, majd sétálva elindult a bábos felé aki még valószínűleg a füst mögött volt, majd kivonta újonnan szerzett kardját, és őt kezdte el sorozni a szélpengék megfélemlítő sorozatával büntetni.

//Ez nem lett túl hosszú vagy részletes, de most ennyire futotta x) //

**Itanashi** Vas. Ápr. 14 2013, 15:02

Nem semmi ez a nő. A fiúnak igen meggyűlt a baja vele, lassan ő sem tudta, hogy az összekapcsolás jó, vagy rossz ötletnek bizonyult. Hisz egyikük sem tudott kézpecséteket formázni, azonban a fiú testi erejét kihasználva lassan úgy tűnt, végre felülkerekedhet a nőn, majd ellenfelének tenyerébe szorult kunaitba markolva nyomta őt a földre. A rúgás igen rosszul érte a fiút, ettől véglegesen betelt az a bizonyos pohár, majd a fiú felnevetve - hol ott a fájdalomtól üvölteni akart - a kunait megfogta, majd kitépte a lány tenyeréből. Ledobta a földre a fegyvert, ő maga pedig szépen lassan csúszni kezdett lefelé, a földbe. Bokáig süllyedt, majd egyre mélyebbre, végül eltűnt. Ám a lány is követte őt. A fiú a lány egész karját behúzta a föld alá, hogy az mozdulni se tudjon.
Ekkor jött elő ismét, arcát még mindig az a gyilkos mosoly tette még rémisztőbbé. Harcuknak vége lett, de nem érte be ennyivel. A földre hajított véres kést megragadta, majd a lányhoz sétált, és leguggolt mellé. Véres kezével megmarkolta a nő haját, majd a homlokához tartotta a kést.
- Tökéletes leszel Neki -suttogta a fiú, majd egy kört rajzolt a homlokába, abba pedig egy háromszöget. Még mindig suttogott - Jashin, ki bennem élsz, tudod, hogy téged szolgállak. Adj erőt, adj hatalmat az érdemtelenek felett. Fogadd el ajándékom, és tégy engem prófétáddá - majd a kunait beledöfte a kör közepébe. A vér a fiú arcára csapott. Mély levegőt vett, majd lassan felállt. Jobb kezével lassan végigtörölte az arcát, nyelvével végignyalva tenyerét, valamint ujjainak végét. A még mindig véres arcát az égő palota felé fordította, majd Mirubi felé kiáltott
- A palotánál találkozunk. Piroskabát, hamarosan érkezik a fiú. - majd a fiút ismét elnyeli a föld, az Iwagakure no jutsu // Földben rejtőző technika segítségével ahhoz a fához, ahol tekercseit hagyta. A lehető leggyorsabban halad a föld alatt a fiú, majd tekercsét megfogva visszatér a palotához.
Mikor a földből ismét előbúj, érzi, teste már szinte remeg a fájdalmaktól, valamint a chakrakészletének nagy részét is elhasználta, így egy kis dobozt vesz elő. Ha megérkeztek már társai, akkor, miután magának kivett két kis tablettét, odadobja nekik is, hogy vegyék be. Az energiatabletták remélhetőleg ha a chakraját nem is töltik fel nagy részben, teste ismét erőre kap, és képes lesz a fiút kihozni. Amint érzi, hogy ereje kezd visszatérni elzsibbadt végtagjaiba, álarcát felhúzza, majd a két tekercset kabátjának hátába rögzítve két kunait a kezébe vesz, hátára a kaszáját erősítve megindul a palotába. Remélhetőleg Mirubi is odaér már, ebben az esetben vele együtt megy be.
- Jövünk, fiú - nevet halkan

**Shiren** Vas. Ápr. 14 2013, 19:25

// Fagy Gyermekei //

Mirubinál van:
- 1 Kis chakraterekcs bal alkarjára tekerve
- 2x5m drót(1x5m tekercsre tekerve, 1x5m jobb karra tekerve [Amiből kiszabadult az ellenfél])
- 10 senbon (Tekercsben a bal alkarján)
- 1 robbanójegyzet (Kunai)
- 1 Kunai (1 a szandáljában)
- Saját Készítésű érzelemfokozó egy 20ml-es üvegben (Zsebében, üveg háromnegyedéig)

Mirubi fintorogva robbantja fel a kunait, miután Ifu biztonságos helyre vitte a Hyuuga lányt. Hogy a lány mivel hálálhatja ezt meg neki? Hát a bal szeme elég lesz... Persze Mirubi nagyon vágyna egy ilyen szemre, de egyenlőre nem elég ostoba és mazochista ahhoz, hogy erőszakkal szerezze meg azt és ültesse be egy még romlatlan állapotban lévő szeme helyére. A robbanás teljes ereje nem találta el a furcsa szerzeményt, azonban Tessa egy Katon jutsut vetett be, amire Mirubi fel is figyelt és nyugtázta magában, hogy a lány Katon beállítottságú, valamint azt is, hogy ez a számára még ismeretlen technika az Ő Hiendanjának egy gyengébbik változata. Tartogathat még ez a lány meglepetéseket a küldetésük alatt az egyszer biztos.
Mirubi nem várta meg amíg a robbanás eredményét megláthatja, hanem egy sokkalta érdekesebb dologra ütötte fel a fejét. Itanashi rituális gyilkosságára figyelt fel, amit a közepétől láthatott csak, de már az is meggyőzte afelől, hogy ez a fiú kelleni fog neki társnak, így tehát Itanashi mondatára csak egy flegmatikus mosollyal reagált, majd egy apró bólintás kíséretében leugrott az háztetőről, egyenesen oda ahol az összekötözött ellenfelét hagyta. Ám hűlt helyét találta. Ifu is ott volt a drót mellett, ugyanis ide rakta le fedezékbe Emit. A macska még mindig Mirubi alakjában volt, így a fiúnak nem kellett kiadnia semmilyen parancsot, csak meg kellett indulnia. Gyorsan feltekerte a jobb karjára a véres drótot, majd megindult. Ám amikor ugort volna fel a házak tetejére, hogy úgy vágja le az utat, szúró fájdalmat érzett a lábaiban és a talpában, valamint az egész testére kiható, csupán pár pillanatig tartó gyengeséget. Lábai megremegtek, a térde hátrabicsaklott és már esett volna el, amikor Ifu megragadta és megtartotta.
- Köszönöm! - Mosolyodott el a fiú - De ne velem törődj. Vigyázz inkább a lányra. Maradj mellette...
Nyögte ki Mirubi a tőle túlzottan is szokatlan, a múltjába visszamenő személyiségére jellemző kedvességet, majd megemberelte magát és izmait megfeszítve, végtagjait megmozgatva gyorsította fel vérkeringését, majd ránézett Emire.
- Ifu veled marad amíg rendbe nem jössz. De siess és gyógyítsd meg magad mert így csak a hátrányunkra válsz...
Komolyodott el a fiú, majd egy kevés chakrát halmozott fel a lábaiban. Ennek hatására azt a furcsa, zsibbadó, bizsergető érzést még inkább érezte, de nem foglalkozott vele. Ifut és Emit hátrahagyva indult meg a házak tetején, egyenesen a palota irányába.

Az odavezető út alatt, rengeteg embert lehetett megfigyelni odalent, akik felett Mirubi - kihasználva a zűrzavart - észrevétlenül elsuhant. A fiú nem tudta, hogy mire számíthat. Egyedül semmiképpen sem akart cselekedni, így szemével folyamatosan kereste Itanashit, akit végül meg is talált. Egy tablettát adott neki, amit Mirubi fel is ismert. Ilyet kapott egyszer hajdani senseiétől. Attól az idegesítő, rózsaszín púderpamacstól. Niyo Sora... Vajon mit tenne most, ha látná, hogy mi lett Mirubiból? Már amikor a diákja volt, akkor is majdnem megölte. Most, hogy az ellensége?! Most egy pillantásával is képes lenne elintézni a fiút. Mirubi bevette az Energiatablettát, majd összeroppantotta fogaival és lenyelte. Ugyan nem sok nyála maradt a küzdelem hevében és kezdett az egész szája kiszáradni, de leerőltette a szert. Ám nagyon is tisztában volt az efféle toxinok hatásaival és a chakra mibenlétével is. Ez a szer elsődlegesen felturbózza a használó Testi energiáit és így nem érzi majd magát fáradtnak, nem fognak fájni egy bizonyos fokig a sérülései és pörögni tud majd. Másodlagos hatása ugyebár a chakra regeneráció kis százalékban való gyorsítása, ugyanis a chakratermeléshez a Szellemi és Testi energiákra van szükség. A szellemei energia folyamatosan termelődik, míg a testi nem mindig. Persze a Szellemei energiák egy bonyolult mentális kapcsolat része, így ezt nem lehet "termelésnek" nevezni. Azonban mint mondtam, Mirubi mivel tisztában van ezen hatásokkal, így nagyon is jól tudja, hogy a szervezete védekezőképessége a túlzott chakrahasználat ellen, a tabletta hatóideje alatt kikapcsol. Mivel ha túl sok chakrát használ el valaki, akkor a chakrahálózatában már nem lesz képes keringeni a chakra és percek alatt meghalhat valaki így. Ez ellen a szervezet úgy védekezik, hogy az egyszerre történő túl sok chakraveszteség hatására a szervezet fájdalomérzetet küld az agyba. A fájdalom érzet átcsap gyengeségbe, végül mielőtt végleg kimerülne a chakrából a a ninja, akkor következik be az utolsó védelmi mechanizmus, az ájulás. Ennek a tablettának az alkalmazásával azonban elképzelhető, hogy ez az ájulás nem fog bekövetkezni. Ettől tart Mirubi is.
- A tabletta veszélyes. Figyeljetek oda a chakrátokra és ne emésszetek fel lehetőleg csak annyit amennyire valóban szükségetek van. Ha jó chakrakontrollal rendelkeztek akkor menni fog.
Mondta Mirubi, majd a Tigris kézjelet megformálva, alkalmazta magán a Shikyaku no Jutsu egyik fázisát. Most csak a szaglását erősítette fel, hogy kiszagolja a fiút. Bár nem tudja megkülönböztetni a szagát más emberekétől amíg nem vett tőle szagmintát, de azt így világosan tudni fogja, hogy ha valaki van a közelükben vagy a palota bármely részén. Azokat a szagokat követve, könnyen megtalálhatják a fiút. Ám van egy kis bökkenő. Amint megindultak a lángoló palota felé, Mirubi egy pillanatra meglátta korábbi ellenfelét, igencsak jó testi állapotban... Sajnos egyből el is tűnt.
- Gyerünk be a palotába. Megpróbálom kiszagolni a Gyereket, viszont fennáll a veszélye, hogy már elvitték. Sietnünk kell, ugyanis a robbanás nem véletlen.
Mondta Mirubi majd megindult a palota felé, megpróbál a fiú nyomára bukkanni.

**Hyuuga Emiko** Vas. Ápr. 14 2013, 22:27

Emi már kezdte magát jobban érezni, hiszen némileg visszanyerte az irányítást a teste felett. Sajnos nem volt elég ideje arra, hogy tökéletessé fejlessze mozgáskoordinációját. Azt hitte, hogy a robbanás elég időt ad neki, de ellenfele sem most jött le a falvédőről, ezért akcióba lépett. A karját kinyújtotta és megérintette a kunoichi lábát. A jounin először nem tudta, hogy már megint mit mesterkedett, azonban amikor megpróbálta megmozdítani jobb lábát, az nem reagált. Mintha teljesen lebénult volna arra a végtagjára. A levegőt szaporábban vette, hiszen elég rosszul állt, a társai sikeresen felülkerekedtek támadóikon.
*Nem adhatom fel, nem meghalni jöttem ide!* Tekintete komollyá és kissé dühödté vált, viszont még mielőtt akcióba lépett volna, megjelent Mirubi macskája, méghozzá nem is akármilyen alakban. Közben egy robbanás rázta meg a környéket, de ez sokkal közelebbről jött, valamelyik társa támadhatott, egy komolyabb technikával. A lánynak még sikerült megfigyelnie, hogy a fiú, aki ellen eléggé sikertelenül harcolt, visszahúzódott a bábjába.
*Tehát jól tippeltem, hogy a közelharc a gyengéje.* Legalább ennyi sikerélményt a magáénak tudhatott. Ha gyorsabban tudott volna cselekedni és ki tudott volna térni az utolsó jutsu elől, sokkal jobban járt volna. Így azonban kénytelen volt az emberi alakot felvett állatra támaszkodni, valamint ezáltal elfogadni Mirubi közvetett segítségét. Szemét egy pillanatra a földre szegezte, majd amikor újra felnézett, látta a fiút, aki igyekezett keménynek látszani.
- Rendben, nem vagyok ostoba - válaszolta a kunoichi, kissé flegmán. Persze hálás volt, hogy nem hagyták hátra, de ugyanakkor megalázónak érezte a helyzetét. Amint távolabb került a csatatértől, izmai megfeszültek, aztán elernyedtek. Az adrenalin, ami eddig hajtotta, mintha teljesen kiürült volna a testéből. Jobb kezére nézett, ami eléggé látványosan remegett. Baljával megragadta, majd fejét a füstfelhő felé fordította. Először látta, hogy a palota irányából jött a robbanás, tehát más is akcióba lépett. Amikor a macska segített neki félrevonulni, egy romos ház falánál találtak menedéket. Közben egy másik gomolygó füstoszlop is keletkezett, ez már jóval közelebb hozzá. A piros kabátos srác elindult arra, majd valamiféle karddal kezdett el suhintani.
*Tényleg kéne kezdenem magammal valamit, hiszen könnyen eldurvulhat a helyzet. Most sem olyan fényes, de más is pályázhat a fiúra, ezért készen kell állnunk. Támogató szerepet még betölthetek, hiszen itt van a szemem. Viszont előbb még a lábammal kéne foglalkoznom.* Egyelőre arra koncentrált, ami előtte volt, vagyis mozdulatlan jobb lába. Orvosi technikára gyanakodott, amit nem ismert. Tulajdonképpen semmilyen medikus jutsu-t nem sajátított el az évek során, így maradt a másik módszer. Nem tudhatta, hogy a kár, amit okozott az ellenfele, maradandó vagy csak ideiglenes. Elkezdte masszírozni a térdét, mintha csak elzsibbadt volna, hátha ettől újra megindulnak azon a részen a megfelelő funkciók. Közben igyekezett mély és hosszú lélegzeteket venni, hogy visszanyerje az energiáját. Ez persze nem volt olyan könnyű, hiszen chakrájának alig negyede maradt a szervezetében. Ugyan Ifu, a macska ott maradt mellette, ám extra óvatosságból pár percenként felnézett és igyekezett megfigyelni minden apró változást a környéken. Nem lett volna jó, ha valaki meglepi ilyen állapotban. Közben arra is figyelt, hogy pihenjen és némileg visszatöltse chakráját.

**Kushieda Unazaki Tessa** Csüt. Ápr. 18 2013, 23:51

//Elég gyérre sikeredett. Gumenne >.< //

A helyzet nem volt éppen a legfényesebb, hisz a robbanás, mely a palota felől érkezett, mindannyiunk figyelmét felkeltette, hisz a küldetésünk tárgya, ami miatt végigmentünk egy kisded színdarab előadásán, egy orvos és megannyi katona átverésén, mérges gázon, chakracellán és még rengeteg harcon, abban az épületben helyezkedett el. Ki ne kapta volna fel a fejét egy ilyen helyzetben és játszott volna el a gondolattal, hogy "mi van ha...". Minden esetre, pont ez történt velem is és mire visszanéztem az előttem térdelő ellenfelemre, az már nem is térdelt előttem, sőt mi több még csak nem is láttam sehol. *Elmenekült volna? Yoko, miért nem figyeltél rá? Hát már ezt sem lehet rád bízni?!* Vontam kérdőre másik személyemet, persze tudtam, hogy ő mit sem tehet róla, hisz ugyan azt látja és érzi amit én, így ő sem vehette észre a távozó srácot, azonban mégis jól esett megannyi szövegelés és sértegetés után végre valahára először visszaadni a kölcsönt ellen-énemnek.
Mivel ellenfelem megszökött, így gyorsan végigpásztáztam a tájat és még harcoló társaim segítségére siettem. Nagyjából mindenkinek sikerült felülkerekednie kihívóján, azonban Emikonak rosszul állt a szénája és ezt nem csak én hanem Mirubi is észrevette. Így a kettőnk manőverével sikerült visszább szorítanunk a bábos fiút. Miután a tűzlabdás manőver után földet értem, szinte azonnal térdre rogyott a lábam, hisz a szervezetem a kimerültség vészes határán táncolt. Gyorsan megpróbáltam megemberelni magamat, majd felálltam és Emikohoz mentem akit Mirubi macskája az egyik romos épület falához vitt.
- Úgy tűnik nekem is itt kell maradnom. Mondtam mosolyogva, miközben még mindég küzdöttem az előbbi nagy ugrás és chakrahasználatból származó légszomjammal. - Nem hiszem, hogy túl sok hasznomat vennék most a többiek, így a srác kihozását rájuk bízom. Mondtam, ahogyan én is nekidőltem a falnak és megpróbáltam pihenni egy kicsit. Természetesen azért figyeltem a körülöttem zajló eseményekre és bár a chakrám igencsak megcsappant, ha megtámadna pár erre tévedt katona, még talán helyt tudnék állni és védeni magam, illetve a mellettem ülő lányt. Igaz én sem voltam túlzottan nagy orvosi zseni, azonban szemeimmel végigpásztáztam Emiko testét, külső sérüléseket keresve, majd azokat a saját ruhám segítségével, melyből darabokat tépkedek le, bekötözgetem azokat. Szerencsére rajtam külső sérülések nemigazán voltak, csak apró zúzódások, így ilyen tekintetben teljes mértékben a lány ellátására tudtam koncentrálni.

Sai Hétf. Ápr. 29 2013, 01:39

//Nagyon szégyellem az újabb késést, de egyszerűen kiégtem agyilag a szakdolgozatomtól - ami minősíthetetlen lett, de leadtam xD Valamint a hét második felében pedig az esküvőszervezés szívta el az időm és energiám ˇˇ'''' //

[A palotánál]

Mirubi és Itanashi érkeztek a palotához. Mirubi igyekezett kiszagolni a gyereket, de az erős és csípős füst- és égő fehérje szag elnyomott minden mást egyszerűen hiába az erősebb szaglókészség, egyszerűen túlságosan tömény és domináns volt a fő szagállomány ahhoz, hogy finomabb árnyalatokat ki lehessen belőle olvasni. Így inkább csak óvatosan indultatok felfelé a romos és égő épületben. Jobb híján igyekeztetek követni az ellenfeled, aki feltehetően a fiút köteles védelmezni, és odavezet titeket a megfelelő szobához. Felérve mégsem érdemes azonnal berontanotok a szobába, egyrészt mert ott az ellenfél, másrészt mert halálsikoly üti meg a fületek, amely hamar elhalva válik puszta hörgéssé, így joggal feltételezhetitek, hogy most vagy az halott, akit követtetek, vagy az, aki a robbantásért legalább valamilyen mértékben felelős - mert nem biztos, hogy csak egyetlen ember műve. Viszont ha megpróbáltok belesni, láthatjátok, hogy egy sötét csuklyát viselő alak áll a szobában, viszonylag könnyűnek tetsző célpontként, s azt is láthatjátok, hogy a fiú, aki a célpontotok, előtte hever rendellenesen kicsavarodott pózban, minden bizonnyal életét vesztve.

[Az orvos lakása közeli terepen]

Emi és Tessa viszonylagos nyugalomban tudnak pihenni, a katonák java elvonult a palotához, ellenőrizni a helyzetet, míg a másik részük bár itt maradt, egyelőre közelíteni nem mert, hogy ne váljon a ninják valamely nem neki szánt technikájának áldozatává. Így is sokan haltak meg, s ez valószínűleg tovább fog nőni, hogy más(ok) is felbukkantak rajtatok kívül. Pihenésetek viszont egy hirtelen mondhatni a semmiből előbukkanó alak zavarta meg, akinek egész testét, s még arcát is sötét csuklya takarta, ám nem mutatott egyelőre semmilyen ellenséges viselkedést, pedig ezzel egyértelműen elszalasztja az első meglepetés előnyét.

Ashura viszont még nem pihenhetett le. Helyette megint neki kell "takarítani" a sok ködklónt el az útból. Szél elemű jutsuja valóban elseperte a klónokat, ám ekkor valami megcsípi az egyik vállad, s konstatálhatod, hogy a kardot tartó kezed hirtelen lezsibbad és kiszáll belőle minden erő, s a fegyver is kicsúszik a kezedből a pillanat töredéke alatt, s mielőtt bármit is reagálhatnál, újabb csípést érzel, ami most a másik vállad célozza, mielőtt arrébb tudnál menekülni, immáron viszont reflexből és fürgén, és hallhatod még, ahogy a harmadik kis senbon is elzizeg melletted, célt tévesztve. De viszont így világossá válik a férfi helyzete, aki az egyik, elöl komolyabb sérüléseket szerzett ház falán áll, hogy most nekilendüljön, hogy visszaszerezze a kardját, feltételezhetően azzal a céllal, hogy az eredeti terve szerint egy szél elemű támadással vagdaljon fel.

//Mirubi: 30%
Itanashi: 31%
Emi: 24%
Ashu: 42% - jutsuk 100%-nyiba kerülnek
Tessa: 17%

Határidő: május 6. és ismét gomen még egyszer az ennyire elnyúló késésért, bízom benne, hogy most már ilyen nem fog előfordulni ˇˇ'//

**Shiren** Csüt. Május 02 2013, 21:13

// Fagy Gyermekei //

Habár a jelenlegi környezet sokkal inkább ínyérevaló volt Mirubinak mint az a hideg és fagyos "semmi" de így a környezeti tényezők hátráltatták őt a szaglásban és a helyzet is veszélyesebb volt. Az égő palota igencsak árasztotta magából a meleget, valamint a perzselő tűz is jó hatással volt a fiú kedélyállapotára. Sokkal inkább elemében érezte így magát, azonban ezen tényezők sok kockázattal is járnak. A magából forróságot árasztó palota, amely a jeges hegy lábánál épült, igencsak megolvaszthatja azt így ledöntve. Ez igencsak nem lenne jó, valamint a perzselő tűz - bármennyire is szimpatikus és bármennyire is van Mirubira jó hatással - megégetheti és megölheti.
A hullaszag és a szénné égett emberi hús orrfacsaró bűze, durván hányingerkeltő volt, hiszen most először érzett ilyet a fiú.
~* Lélegezz mélyeket! Ez a tisztító tűz! Égeti és eltűnteti azt a mocskot, ami az emberiség létezésével jár! Ezt akartad nem?! *Ezt... De koránt sem gondoltam, hogy ez ennyire borzalmas...~
Már majdnem öklendezni kezdett a fiú, amikor is ellenfele akit követtek, megállt és betért az egyik szobába. Ezt követően egy fájdalmas, de a beteg elmének szívderítő sikoly, kiáltás, hörgés hallatszott. Valaki minden bizonnyal fájdalmas halált halt... A kérdés az, hogy ki!? Az leesett Mirubinak, hogy minden bizonnyal egy embernek lennie kell a szobában, annak aki a halálát lelte. Valószínűsíthető egy gyilkosság és egy "baleset" is, ami az égő ház mellékhatása lenne. Mirubi gondolkodóba esett, majd eszébe jutott, hogy nem egyedül van. Itanashihoz fordult.
- Dolgozzunk össze! Ha valóban egymás hasznára lehetünk a későbbiek során, akkor bizonyítsunk. - Mondta, majd megvárva Itanashi reakcióját és folytatta - Most vagy egyetlen egy ember van bent, aki halott. Ha egy ember van bent, akkor minden bizonnyal az akit követtünk. Ha kettő, akkor vagy Ő és egy áldozat, vagy pedig Ő és az aki felrobbantotta ezt a kócerájt. Tehát, valószínűleg ketten vannak bent, ugyanis nem hiszem, hogy egy shinobi meg tudna halni egy égő ház belsejében. A kérdés csak az, hogy kik vannak odabent. Elképzelhető az is, hogy az a fájdalmas halálhörgés a robbantótól jött, de az is lehet, hogy attól a férfitól akit követtünk. Észnél kell lennünk. Megyek és megnézem mi van. Ha valaki megtámadna, vagy szökni próbálna akkor megállítom. Fedezz!
Mondta Mirubi, meg sem várva a választ. Elképzelhető, hogy Itanashinak lett volna más ötlete, de Mirubi mindig is a saját feje után ment amikor csak tehette, így előkészítette a Kötelek Tánca nevezetű technikáját amit ha kell, bevet egy fizikai támadás ellen, vagy egy szökés során. Elmutogatta a kézjeleket, ezzel felhalmozva némi chakrát majd csendes, de szapora léptekkel megindult az ajtó felé, azonban amikor benézett a szobába, furcsa dolgot látott. Ugyan azon számításai miszerint ketten vannak a szobában, nem tévedtek, azonban ez a két személy egy csuklyás alak és minden bizonnyal a csapat célpontja volt. A kérdés csak az, hogy hol van az az alak akit idáig követett a csapat. Mirubi elgondolkodva, mindkét kezét maga elé tartva, készen a Nawabare bevetésére mérte fel a csuklyás alakot, aki igencsak emlékeztette a megbízójuk küldöttére.
- Ki vagy te és miért végeztél a fiúval? Barát vagy, vagy ellenség?!
Emelte fel a hangját, majd várta a választ, mindeközben pedig remélte, hogy Itanashi figyeli őt.

Ifu a másik helyen a lányokkal, csendben figyelte a fejleményeket és ahogy azt gazdája parancsolta, egy darabig Emi mellett marad.

**Itanashi** Vas. Május 05 2013, 14:20

A tabletta bevétele után a fiút ismét átjárta az erő, ismét lélegzetvételnyi erőhöz jutott. Azonban nem ideje pihenni, meg kell elégednie a tablettával, valamint a megmaradt erejével. Mirubival a romokban álló, lángoló palotába vetették magukat, követve a férfit, reménykedve, hogy elvezeti őket a fiúhoz. Itanashi ekkor már felvette álarcát, mely megóvta őt a folyosókon és termekben uralkodó füsttől.
*Ha a gyereknek bármi baja esett, akkor itt mészárlás lesz* gondolta magában a fiú, majd a hozzá beszélő Mirubi felé figyelt. Látta a fiú arcán a rosszullétet, az undort és a füst által bevörösödött szemeket.
- Dolgozzunk össze, hm - gondolkodott el a fiú. *Eddig is ez volt a cél, nem?!* véleményezte magában, majd hátához nyúlt, kaszáját igazgatta, miközben a kezében lévő két kunai egyikét övére csatolta. Jobb kezével kaszáját fogja folytatta - Az egyetlen eddigi társam, aki sohasem hagyott cserben már velem van. Azonban ha bizonyítod, mire is vagy képes, akkor segítek neked, bármiben. Ha túléljük ezt a küldetést, segítek neked - bal kezében a kunait megpörgette, majd megragadta úgy, hogy a fegyver alkarjára simuljon. - Ha a srác kiáltott, akkor viszont vigyázz, mert a falu fog megfizetni a vérével a haláláért, az egész falut felkoncolom. - ekkor azonban már Mirubi belépett a terembe, majd a benn álló férfi felé kiáltott. Itanashi kinn maradt még, csupán egy korábbi pillantásból tudta, hogy ki tartózkodik a teremben.
- Ki vagy te és miért végeztél a fiúval? Barát vagy, vagy ellenség?! - kiáltott Mirubi. *Ostoba. Ha a fiú meghalt, akkor csak ellenség lehet. Hisz a halottért nem kapunk pénzt* Bal keze egyre jobban szorította a kunai markolatát, keze már izzadni kezdett, azonban ő még kívül marad, ha bármiféle gond támadna, meglepetésszerűen be tud avatkozni, valamint egy kis ideje is jut a pihenésre, hisz egy újabb ismeretlen ellenféllel állnak szemben, nem tudhatják, milyen erős, így minden erejükre szükségük lesz.
A férfi válasza dönti el, közbeavatkozik e a fiú, avagy sem. Ha Mirubi támadása kudarcba fullad, bekiált - Miubi, feküdj - majd az ajtóba lép, és miután felmérte ellenfelét, nekihajítja a kunait. Ezek után ugrik be, hátáról a hosszú rudat előrántva csap a férfi felé. A rúdból, miközben az a levegőt szeli át, kiugrik egy hosszúkás, borotvaéles penge, mely eddig a belsejébe volt rejtve, ezzel is meglepve ellenfelét. Itanashi a férfi karját célozza, nem akarja azonnal megölni. Remélhetőleg Mirubival ketten gyorsan elfogják a férfit.

**Hyuuga Emiko** Vas. Május 05 2013, 17:15

A jounin csak figyelte, ahogy Tessa ellátta a sérüléseit. Látszott rajta, nem profi gyógyító, de mindent megtett, hogy segítsen neki.
*Ha így haladunk, a végén kénytelen leszek jobban megbízni az emberekben. Legalább is Tessa kiérdemelte és Mirubi is... félig meddig. A cicát itt hagyta segítőnek, már ez is valami. A másik kettőről egyelőre nem nyilatkozom, szerintem őket inkább elkerülöm, ha vége ennek az egésznek.* Töprengett el Emi, majd egyszer csak azt vette észre, hogy mindketten teljes csöndben üldögélnek az utcán. Távolról hallatszott némi csatazaj, a két lány azonban a felépüléssel volt elfoglalva. A kunoichi ránézett fiatalabb társára, majd arcára egy apró mosoly ült ki.
- Köszönöm, hogy elláttál - ugyan soha nem volt baja az emberekkel, de szeretett mindenről maga gondoskodni és nem másokra támaszkodni. A levegőt hosszan és hangosan fújta ki a száján. Jobb lábát megpróbálta megmozdítani, ami már kezdett javulni. Úgy tűnt, hogy a bénulás nem végleges, aminek azért örült.
- Nos, a lábam lassan újra használható lesz - mondta Tessának a jó hírt. A ninja egyelőre nem erőltette a felállást, hiszen nem tudhatta, mit okozhat egy újabb terhelés a végtagjának. Tekintete ekkor a csapat harmadik tagjára vándorolt, akiről teljesen megfeledkezett.
- Nem tudom, hogy érted-e vagy sem... - itt tartott egy kis szünetet - de köszönöm, hogy kimentettél a szorult helyzetből - remélte, hogy a macska elég okos ahhoz, hogy legalább a hanghordozásából kitalálja, mit is akart neki mondani a lány. - Ifu-nak hívnak, ugye? - kérdezte Emi, majd hátát nekidöntötte a romos házfalnak. Halványlila szemei az eget kezdték el bámulni, s közben valami rossz érzése támadt ezzel az egész helyzettel kapcsolatban. A gyomrában érzett gombóc lehetett a csata utóhatása, de a jounin már megtanult bízni az ösztöneiben.
*Itt valami nagyon nincs rendben.* Hangosan nem mondta, csupán belső hangja közölte ezt vele. Ahogy megfordult a fejében a gondolat, a semmiből, hirtelen előbukkant egy csuklyás alak. Feketébe volt öltözve, akárcsak korábban a titokzatos megbízójuk. A rövid távú memóriája azért még jól működött, ezért hasonlította össze rögtön a két alakot.
*Rendben, ennyit a nyugodt, csendes pihenésről.* A kunoichi szeme összeszűkült, mintha csak támadástól tartott volna. Szívverése felgyorsult, vérét pedig adrenalin árasztotta el. *Ennyire harcolni akarok?* Kérdezte magától, hiszen az izgatottság jeleit mutatta. Azzal, hogy csak így megmutatta magát a köpenyes alak, könnyű célponttá vált. Emi már fel tudott volna állni, viszonylag rövid idő alatt, hogy bevigyen egy támadást. A robbanó cetli még mindig nála volt, azt nem használta el a korábbi harcban. Legalább volt még nála egy ütőkártya, ami némi előnyhöz juttathatja, ha komolyra fordulna a helyzet. Tessa ugyan jobb állapotban volt testileg, viszont a chakramennyisége nem túl sok, amit valószínűleg tovább fogyasztott, amikor korábban létrehozta a támadó jutsuját. A jounin előkapta a robbanó cetlit és a kunai-t, amit összefűzött és célra tartott.
- Egy rossz mozdulat és használni fogom! - talán nem tűnt olyan fenyegetőnek egy falnál ülve, de teljesen komolyan gondolta, amit mondott. Meg akarta kérdezni, hogy ki is ő, de az már talán túlzás lett volna. Tekintetét nem vette le az idegenről, közben pedig remélte, hogy Tessa szintén fel tud valamivel készülni ellene. Ketten talán többre mennek, főleg, hogy a másik lány képes illúziókat létrehozni. Ha Tessa jelez neki, vagy csak parancsot ad a támadásra, akkor megpróbálja a tőle telhető leggyorsabban végrehajtani a feladatát. A rózsaszín hajú kunoichi eddig mindig jó taktikát talált ki, így nincs semmi oka a kételkedésre.

**Unazaki Ashura** Vas. Május 05 2013, 23:57

A kabát kezdett szakadozni, több hiányzó folt volt már rajta, mind ellenségétől mind a saját kezéből indított jutsuk maradéka ez. Kezdett kényelmetlen lenni, ahogy a szél átfújt az egészen, bár ezen az érzésen Ashura hamar felülkerekedett, elvégre a saját eleme a szél és a hideg, egy kis akaraterőt beledobva már figyelmen kívül is hagyja e kényes, zavaró tényezőt, s csak a harcra tud koncentrálni. Jól lehet, beleszólt is az a cseppnyi adrenalin is. Technikája elintézte a ködklónokat, a semmivé lettek a jutsu után, ezzel ismét bizonyítva ellenfelének, hogy bármivel is próbálkozik, őt a saját elemével illetve technikáival nem fogja legyőzni. Győzelem ittasan körülnézett a földszinten, hátha már itt meglátja hogy melyik kocsma oldalába trancsírozta bele a széllöket az ellenségét, szeme csak úgy cikázott a táj szétbarmolt jellegzetességei között. Homloka erősen ráncba rándult, szemöldökeit közelebb húzta egymáshoz, egy apró bosszúság: az utca falain sehol sem látni a célszemélyt. Megszorította jobb kezében a kard markolatát, még mindig próbált hozzászokni az új fegyver kezeléséhez. Nem árt majd a régi katanáját és magával hordani, csak úgy biztonság kedvéért. Meg azért hogy játszadozhasson jövőbeni ellenlábasaival. Mindig is szerette meglepni az embereket harc közben, sosem a legerősebb és leghatásosabb módszereivel kezd, és ha egy ártatlan kis katana van a hátán, ugyan, mire lehet jó egy "egyszerű" szablya az oldalán? Azonban harc közben nem illik a távoli jövőre gondolni, egy sértés azok szemében akikkel éppen hadakozol! Talán épp ezért szokta ezt csinálni Ashura. Néha jobb kérdés az hogy "Vajon mi lesz ma a vacsora?" mint az hogy "Na most ezt hogyan öljem meg?" Elvégre a gyilkolás az ösztönösen megy Ashurának, az ételválasztás már annyira nem. Túl sok érdekes és új kaja van amit még nem ízlelt, és mindet meg akarja kóstolni!
Köhömm, de ahogy már mondtam, vissza a harchoz! Beszippantott egy szempillantás alatt egy kis extra levegőt jobb orrlyukából, majd fellépett a közelében lévő falra, s azzal felfutott az általa választott ház tetejére. Elkezdte a terepet pásztázni szemeivel. Bal oldalt még egymás hegyén-hátán vannak az előző kellemetlen védőburokban legyilkolt őrök tetemei, majd jobbra haladva van egy nagyobb kihagyás, ez volt az a hely ahol Ashura használta a Daitoppa jutsut, majd újra szemünk elé kerül a következő adagnyi hulla. Hmm.
*Vajon hol lehet az a kis... Áu!*
- Mi a?!... - szisszent fel Ashura ahogy érezte hogy valami beleszáll a jobb vállába, majd az a karja lezsibbad, lebénul egy időre, s a kard hamar kiesik a kezéből.
A második senbon is beérkezik, ám az nem bénítja le a másik oldalát legalább (legalábbis így vettem le?), így még kihúzhatja mindkettőt, miután elhajol a harmadik érkező elől. Ha nem is tudja kihúzni őket, hamar észreveszi a másik fal tetején álló ninját. A szablya már rég elindult lefelé a tetőn, lecsusszant a széléről és esik lefelé. Ám Ashura előnyére, az eredeti tulaj is nekilendült, valószínűleg meg sem állva a fegyverig.
*Na erre vártam az eleje óta, végre!* - eresztette el még ezt a gondolatot mielőtt levetette magát a kard felé a tetőről a fehér hajú Unazaki is. Pontosan tudta hogyan vet itt véget a harcnak. Mivel ő azért zuhanva hamarabb érne a kard közelébe, mint ahogy ellenfele futva, s mivel valószínűleg az eredeti tulaj a szablya felé nézne, hiszen azt akarja megszerezni, Ashura megpróbálna belenézni a szemébe akár csak egy másodperc töredékéig is. A pillanatban amikor ez megtörténik, Ashura beveti a Kokuangyo no Jutsu // Utazás a Fekete Sötétségbe nevű genjutsut, minek hatására beférkőzik az áldozat látásvilágába, először erősen eltorzítva minden képet, hogy összezavarja, majd minden gyorsan elsötétülne, így gyakorlatilag "átmenetileg" vakká lesz az illető. Mivel ez nem egy mindennapi technika, s elég aljas, úgy várja, hogy egy jó ideig nem is szabadul ki ennek hatása alól tisztelt párbajozó társa.
Ashura reptében még ezután elszeretné kapni a kardot, ha lehetséges, s megpróbálná kiütni az illetőt a szablya markolatával míg az vak. Ha nem sikerül elkapnia, akkor a könyökével próbálná meg tarkón találni, még zuhanás közben. Ha a technika sem sikerül, s az ellenség hozzájut valamilyen úton-módon a fegyverhez, mindenképpen az előző lehetőségekhez hasonlóan testközelben próbálna maradni, ahol nem lendítheti meg elég erősen a széltechnikákhoz a kardot, illetve állandó gyors mozgással próbálná mindig azt elvenni az illetőtől, vagy akár pár csapást lesújtani kritikus pontokra mint a fej, térdhát, gerinc, hogy harcképtelenné tegye. Egy jó harcos talán most megérdemli hogy túlélje.

Sai Szomb. Május 11 2013, 02:03

[A palotában]

Mirubi felkészülten, ugyanakkor a meglepetés erejét elengedve lép be a szobába, míg Itanashi kintről fedezi, s követelőzőn teszi fel kérdését. Kicsit talán vakmerően is, hiszen nem tudhatja, hogy az ellenfele milyen képzettségű könnyen lehet akár ninja is, sőt, akár egy "szörnyeteg" is, a maga nemében. Mert még azt sem lehet sejteni a csuklya miatt, amely szó szerint az egész testét takarja, hogy férfi vagy nő egyáltalán. Igaz, ha valaki képzelegni akart volna a megjelenése alapján, ki, mi lehet ő, minden bizonnyal maga a Halál jutott volna az eszébe, épp csak a kaszája hiányzott.
Az alak lassan emelte Mirubira a tekintetét - legalább is erre lehetett következtetni a csuklyája alól kisejlő fejtartásából. De nem ő adott választ, és nem is a feltett kérdésre: vér csöppent Mirubi arcára, s amint felkapja a tekintetét, felfedezheti az eddig követett ellenfelüket, kevésbé élénk, még kevésbé természetes pózban "levigyorogni" a plafonról, amelyre tűzetett. De legalább már el lehet könyvelni, hogy ő ordított. Egyszerre két kimondatlan kérdéssel is lám, kevesebb.
Az alak sem maradt csendes.
- Barát? Ellenség? Egyik sem - feleli őszintén elgondolkodva, és ahogy megszólal, hangja is felidézheti bennetek megbízótokat. Mert nem csak a hangszíne, a hanglejtése és a hanghordozása is teljességgel hasonló volt, ami már túl sok tényező, hogy csak úgy a véletlen játéka legyen, és ne feltételezhesse az ember, ha emlékszik az egyikre, hogy a másik, amit hall, ugyanaz. - De értékelem a lelkesedéseteket, mint a megbízótok - adja is meg az alátámasztást eddigi esetleges sejtéseteknek, s ahogy jobban szemügyre veszitek - ki közelebbről, ki messzebbről szemlélve - megpillanthatjátok az arcát, mintha a sötétség eloszlott volna az arca elől, amely eddig rejtette vonásait. Azonban hogy milyen hatással lesz rátok a kiléte, az már rajtatok múlik, hiszen jól ismerhetitek az előttetek álló Nidaime Otokagét, Yakushi Kabutot.

[Az orvos lakása közeli terepen]
Ashu (hát, gondoltam, egyértelmű, hogy az is hasonló hatást fog gyakorolni egy ideig, de sebaj, akkor így nézem XD rugalmas vagyok, csak lassú xD) zuhantában már tervezett is, ám ellenfele sem volt teljesen bamba, futás közben már készítette is a hasonló kedvességet, mint amit kapott korábban is, s a Fuuton: Reppusho // Szél elem: Erős Szélvihar Tenyér - t bevetve - hiszen számolt azzal a kellemetlen meglepetések sorozata után, hogy nem feltétlen hagyod annyiban a dolgot, és miért ne megint közeli dologgal próbálkoznál. A pechje viszont az, hogy a technikája eldurrantásához a szemedbe talál nézni, amire vártál, és aktiválhattad a jutsud, amelynek következtében lényegében megvakult ellenfeled. Meg is illetődött, de képzettebb shinobi évén nem torpant meg, nem tétovázott, hanem gyors irányváltással távolabb került, bevállalva azt a kockázatot, hogy netalán nekihátrál valaminek teljes drafttal. A helyzetbe viszont belerondít még valami, két "csáptenger" tűnik fel a színen - valójában nem csápok voltak, csupán sok apró (5-5), de a mennyiség miatt már láthatóvá váló chakrafonal, amelyet a bábosok alkalmaznak általában - s az egyik a kardot, amelytől te is messze kerültél belepréselődve a falba és át is szakítva azt, a másik az ellenfeled ragadja meg - az ellenfeled úgy, hogy ha kell, mozgatni is tudja, mint valami báb, a "szemévé" válva lényegében -, mentve mind a kettőt. Az elkövető pedig nem volt más, mint a szintén eléggé sérült, de még harcképes kissrác, aki Emivel harcolt korábban. Bőre most természetellenesnek tetszett, s biztosra vehetted, a korábbi robbanást csak azért élhette túl, mert a testét is manipulálta - bár nem feltétlen ismered, de a Chiyo által is használt karba épített védelemmel, amely ernyőként borít be, és chakrával felerősítve valamennyire kibír egy ilyen támadást, igaz, jó pár helyen égési sérülésekkel is volt tele, valószínűleg a védelem bizonyos hiányosságai miatt, mindenesetre volt olyan állapotban, hogy még bele merjen kontárkodni a harcotokba.

Emi és Tessa Ifuval kiegészülve a csuklyás alakkal volt elfoglalva. Emi azonnal - fenyegetettségét átérezve - rámordult az alakra, Tessa viszont csak nézte kissé megdermedve, míg Ifu fenyegetően fújva borzolta fel a "szőrt" a hátán, legalább is Mirubi alakjában görbítette jellegzetes szőrborzolós pózba a gerincét. A férfi - mert ez hamar ki fog derülni - mozdult, de csak lassan, hogy mindannyian láthassátok, hogy a csuklyája felé nyúl, hogy könnyedén leemelje azt. Tessa szeme mindenképp kikerekedik, ahogy felismeri a férfiben saját faluja Kagéjét, aki könnyedén szólal meg, leguggolva a sérült konohai kunoichihez, a jól ismert gyógyító chakrát idézve a tenyerére, hogy ha Emi hagyja, rendbetegye.
- A körülmények megváltoztak, a feladatotok immáron a távozás, a célpont meghalt, mert így láttam jobbnak - megbízóként szíve joga. - De mivel nem szokásom elveszetteket magamra haragítani, a jutalmatok a cuccaitoknál vár benneteket a falun kívül, a fánál - mosolyog rátok, de mosolyában van valami mindig ott bujkáló gúnyos él.

//Mirubi: 30%
Itanashi: 31%
Emi: 24%
Ashu: 42% - jutsuk 100%-nyiba kerülnek
Tessa: 17%

Határidő: május 14.//

**Shiren** Szomb. Május 11 2013, 12:40

Ahogy Mirubi belépett a szobába, meglátta azt a csuklyás, semmitmondó alakot. Persze a megjelenése és a hatás amit keltett vele igencsak félelmetes és igencsak "hatásos" de sajnálatos módon Mirubi nem tudta komolyan venni ezt a ruhát és ezt a megjelenési formát, mivel mostanság mindenki nagykabátban, csuklyával a fején rohangál. Azonban ez nem sokáig maradt így. Valami furcsa, langyos, de inkább hűvös anyag érkezett Mirubi homlokára, ami szépen lefolyt egészen a szájáig. A fiú nyelvével megízlelve a nedvet, felnézett, így Vizuálisan is tapasztalta, hogy ez amit benyelt, vér!
Mosolyogva nézte volt ellenfele felszögezett, élettelen testét, amit igencsak érdekes pózban hagyott el az élet. Hogy ez Hishimon lett volna aki örömmel és áhítattal nézte a halál ezen formáját? Részben igen, de részben Mirubi is jelen volt. Az ilyen pillanatokban az érzések kavarognak a fiúban mindig, így az elnyomott fél is napvilágot lát olykor-olykor. Mirubiban tehát innentől fogva világossá vált, hogy az aki elintézte ezt a férfit, valószínűleg barát. De mivel megölte a fiút, így nem lehet tudni, hogy valóban nem-e akarja Mirubit és Itanashit is elkapni. Tehát a "barát" fogalmát inkább írjuk át. Azonban egyre inkább kezd fény derülni mindenre. Az alak megszólal. Száját olyan szavak hagyják el, melyek nem sokat nyomnak azon a dolgon, hogy van-e okuk tőle tartani, vagy sem. Azonban a hangja és a hanglejtése inge csak emlékezteti Mirubit a megbízójuk hangjára, ahogyan a külseje is. A hang kedves, de még is van benne valami undorítóan tenyérbemászó, amitől az ember rosszul lesz. De pont ilyen ember Mirubi is. Hangja és beszéde éppoly meggyőző mint ennek az alaknak. Ez pedig kell is neki, ha egy olyan csoportot akar irányítani amivel az egész Világra befolyással lehet. A csuklyás férfi - a hangjából ítélve - tovább erősítette, sőt teljesen alátámasztotta azt a gyanút - ami immáron bizonyítást nyert - hogy ez az alak a megbízójuk. Ám a kiléte sokkalta jobban felkavarta a kedélyeket, valamint sokkalta nagyobb félelmet keltett a fiúban, mint maga a megjelenése. Ahogy az alak felé fordult és a sötétség eltűnt az arcából, világossá vált megbízója kiléte és az is, hogy mekkora zűrbe sikerült keverednie a friss Chuuninnak.
- Nidaime Otokage... Kabuto. - Motyogja Mirubi, majd egyből eszébe jutottak azok a képek és azok a tanítások, amiket az Akadémián tanítottak neki, valamint amit a nagyapja is mesélt - A Hang Rejtett falvának vezetője aki számos merényletet követett már el Konohagakure ellen... Genetikai kísérleteket ötvözött chakrahasználattal és alkalmazta azt számtalan követőjén! - Ekkor Mirubi szája remegni kezdett és lassan mosolyra húzódni - Miért bízott meg minket ezzel a Küldetéssel ha a végén megölte a célpontot?
Tette fel a kérdést Mirubi, majd ezután észhez tért és a gondolatok hadát háttérbe szorítva, jobb térdét letéve a parkettára, meghajolt a mélyen tisztelt Otokage előtt, akit ugyan a faluk közötti konfliktusok miatt meg kellene vetnie, de Mirubi már régen nem tartja magát Konohai shinobinak és ez jó alkalom arra, hogy hamis képet fessen magáról, amivel talán idővel belopva magát a Szörnyeteg szívébe, megszerezze annak bizalmát és ezzel nagyobb befolyásra tegyen szert a Világban, valamint talán más önös érdekeit is valóra tudná váltani ezen kapcsolattal. Persze sok reményt még nem fűz hozzá, de már most elkezdte ennek előkészületeit. Tehát meghajolva a földön szólal meg.
- Csodálója vagyok Kabuto-sama, és nagyon nagyra tartom a kutatásait, valamint azokat amiket eddig tett...
Hallatszott a fiú hangján, hogy folytatná a beszédet, de nem akar tiszteletlennek tűnni, így inkább elhallgat, várva a válaszokat vagy az esetleges reakciókat, azonban a Nawabare még mindig készen áll, ha gyorsan kellene reagálni...

**Itanashi** Hétf. Május 13 2013, 16:53

Az ajtó mellett hátával támasztotta a fiú a falat. Izzadt tenyere szorította a kunai-t, el nem engedte. Ha egy élőlény nyakát fogná ilyen erősen, már biztos kilehelte volna a lelkét. Mirubi kérdésekkor Itanashi a kunait átforgatta, alkarja felé, így jobb fogást találva, ha hirtelen kell akcióba lépnie, könnyebben tudjon vele ölni. Várta a pillanatot, mikor fog társa segítségért kiáltani. A másodpercek óráknak tűntek. Ám nem jött a segítségkérés. A fiú csak állt és várt, nem értette, mi ez a csend. Majd hirtelen szemei kitágultak.
- A megbízónk? Személyesen? Ő ölte meg a gyereket? De miért? - motyogta magában a fiú, majd fejében végigfutott egy gondolat, mi van ha ez is csak egy csapda? Ha ezzel akarják őket elfogni, és kivégezni? Sajnos Itanashi elméje az elmúlt időszakban kellően sötét és elborulttá vált ahhoz, hogy a legapróbb helyzetekben is az élethalál harcot tervezgesse, így a kést most talán még erősebben szorította, mint eddig. Majd hirtelen elzsibbadt egész teste.
- Yaaaakushi...Kkkabuto? - dadogta. Habár Mirubi elemzésének a fele ismeretlen volt számára, pontosan tudta, ki is az a személy, akinek a neve elhagyta Mirubi száját. Tudta jól, ki az a Kabuto. Ő lenne a megbízó? Mi célja lehet a gyerekkel, főleg most, hogy megölte? Vagy a város pusztulását akarta csak elérni? Egy falu, mely veszélyezteti a terveit, ily módon elpusztította? De mit keres itt? A kunai kiesett a fiú kezéből, majd mint aki hipnózisba esett, lassú léptekkel tért be a szobába, megállva az ajtóban.
Mikor meglátja a földön térdelő Mirubit, ő sem cselekszik másképp, félredobva eddigi büszkeségét. A földre térdelve nézett lassan fel, ekkor látta meg a köpenyes alakot csak igazán. Arca fehéres színe szürke haja mögé volt rejtve. A jól ismert szemüveg pedig egyértelműen elárulta, ki is ő valójában. Ő valóban a Hang rejtek vezetője, Kabuto.
Mirubi rövid elemzése még nagyobb hatással volt a fiúra, ki térdén fekve lassan felült, majd álarca felé nyúlt. Lehúzta kapucniját, ekkor megmutatta valódi, fehér haját, mely szinte a válláig ért. Majd lassú mozdulatokkal arca felé nyúlt, és az őt takaró álarcot leemelte. Világos zöld szemei a csuklyást nézték, arcán a vágások, valamint bal nyakán lévő sav-marta sebeket végre felfedte.
Mirubi, ha oldalra tekint, megláthatja, kit is takart valójában a sok álarc, a jelmez, a letépett ruha, valamint a Vér kanji-val ellátott álarc. Most megláthatja, hogy a személy, aki mindvégig együtt dolgozott vele, az a nem is olyan rég megismert Chunnin vizsgás társa, Sendo volt. A sebhelyes arcú fiú szemei ragyogva bámultak a férfira
- Uram - szólította meg Kabutot - Rendelkezzen velünk. Mi ketten szolgálatára állunk. Ha a gyermek halála pedig baleset volt, engedje meg, hogy példát statuáljunk az egész falunak. Engedje meg, hogy elhozzuk a káoszt és a Nagyúr büntetését a falu összes lakosára. - A fiú kiegyenesedik már, de még mindig a földön térdel. A plafonról lecsöpögő vér a fiú figyelmét is felkelti, a mellé csöppenő vérből pedig a földre rajzolja Jashin jelét, apró méretében. - A Nagyúr készen áll, hogy megsegítsen a küldetésemben. - hajtja le utoljára a fejét.

**Hyuuga Emiko** Hétf. Május 13 2013, 20:52

Emi egy percre se vette le tekintetét a csuklyás alakról, mert nem akart újabb kellemetlen meglepetéseket magának. Tessa ezúttal nem bizonyult jó segítségnek, hiszen csak állt és némán figyelte az eseményeket.
*Ez remek... pont most kellett ledermednie.* Bosszankodott egy sort a kunoichi, közben pedig arra lett figyelmes, hogy Ifu sem igazán szívleli az új jövevényt. Ugyan nem látta, hogy a macska pontosan mit csinált, de a fújás elég rossz jelnek számított. A lány szeme összeszűkült, majd még erősebben kezdte markolni a fegyvert a kezében. Ha nem lett volna ilyen kevés chakrája, minden bizonnyal aktiválta volna a Byakugan-t, hogy felmérje ellenfele chakráját. A lába ugyan még mindig nem mozdult, azonban nem állt szándékában ezen a helyen meghalni. Amint az alak megmozdította a kezét, a jounin idegei pattanásig feszültek.
*Ha ennyire húzni akarja az időt, másképp is csinálhatná.* Miután a gondolata végére ért, rájött, hogy csak a csuklyát vette le az ismeretlen. Amint megpillantotta a férfit, az idegessége elszállt, helyette valami más költözött a testébe. Ha megkérdezték volna tőle, biztosan nem tudott volna pontosan válaszolni. Nem kellett hozzá a Dojutsuja, hogy megérezze, erős ellenféllel áll szemben. Tekintetét immáron le tudta venni a férfiról, s azon nyomban Tessára pillantott. A kunoichi elkerekedett szemekkel állt, valószínűleg felismerte az idegent.
*Nekem nem mond semmit az arca. Fogalmam sincs ki lehet, de ha jót akarok magamnak, akkor nyugton kell maradnom.* Csitította le magát a jounin. Emi olyannyira elkerülte a feltűnést, valamint a hírekből is kimaradt, tehát jó sok mindenről lemaradt. Amikor a ninja leguggolt mellé, meglátta a zöld chakrát, ami körülvette a férfi kezét.
- Gyógyító jutsu - motyogta maga elé a lány, majd lassan biccentett. Ekkor vette csak észre, hogy a kunai, amire rátette a robbanó cetlit, szép lassan beleolvadt a bőrébe - képletesen szólva. Letette a fegyvert, hiszen csak így volt esélye arra, hogy megint normálisan tudjon járni. Egy félig sánta shinobi nem sokáig élt volna. Közben elmondta a férfi, hogy változott a terv, megölte a gyereket, mert így látta jónak.
*Mi van? Így látta jónak? Ennyit az izgalmas kalandról, amire vártam! Azzal nem volt semmi gondom, hogy el kell rabolni egy gyereket, de ez a mészárlás már nem igazán tetszik. Ha legközelebb valaki a főkapun való bejutást említi, magam fogom szétverni a Gouwan segítségével.* Legszívesebben a földre köpött volna vagy, ami még rosszabb, egyenesen a férfi arcába irányítja a nyálat, ám meggondolatlansága szerencsére ebben a helyzetben agya valamelyik hátsó részére volt száműzve. Megbízójuk nem igazán örült volna ennek a reakciónak. A segítséget nem volt szíve megköszönni, ezért csak hosszabban lebillentette a fejét, de szavak nem hagyták el a száját. A férfi szavai kellemetlen érzést hagytak hátra benne. A lába szerencsére már működött, így fel tudott állni. Semmi sem zavarta jobban, mint az, hogy az előző perceket teljesen kiszolgáltatva kellett töltenie.
*Menjünk már innen végre!* Ezek voltak az első gondolatai, amint körbenézett és realizálódott benne a pusztítás, amit okoztak ezzel a küldetéssel. *A fene az egészbe! Rossz vagyok, de nem ennyire.*

**Unazaki Ashura** Kedd Május 14 2013, 21:55

Az események meglepő fordulatot vettek mialatt Ashura volt talán az egyetlen, aki még mindig a jó kis harccal volt elfoglalva. Igazából több kívánsága nem is lehetne, nem igazán fűlne hozzá a foga hogyha a gyerek elrablásával kéne foglalkoznia, bár az sem biztos már hogy az egyáltalán életben van van a robbanás után. Épp ezért csökkent Ashura tisztelete hű ellenlábasának irányában, elvégre ő ehhez a faluhoz tartozik, és azzal hogy nem próbálta megmenteni urának fiát, cserben hagyta őt és saját kötelességét is. Ezek után már nem is olyan biztos, hogy az Unazaki életben hagyja, hisz ezentúl már szinte jobban jár ha itt meghal mint hogy utána a saját ura száműzze a bakiért. Ezért is tetszik jobban a fehér hajúnak, hogy ő a saját maga - s bár mellette jó sok más személy - ura, csakis saját parancsait követi, és egyetlen kötelessége a klán fenntartása. Ami bár nem is olyan egyszerű feladat önmagában, de legalább, ahogy már mondtuk, nem kell senki másnak megfelelnie. No de azért térjünk vissza a harchoz, elvégre ha Ashura azért van itt, akkor már engedjük őt tovább haladni.
Fehér haja lobogott a szélben, ahogy száguldott lefelé még a kard mellett a levegőben, már szemöldökeit jobban összehúzta, s arcáról is lefagyott az apró mosoly, mikor meglátta, hogy ellenfele is tartogat számára egy meglepetés. De már nem volt visszafordulás, csak egyetlen pillantás kellett neki ellenségétől, és már el is érte amit akart. Gondolta ő, legalábbis egy pár másodperc erejéig. Ekkor jött az, hogy bár megvakult és vissza is vonult ellenfele, az ő jutsuját még beleküldte Ashurába, de rendesen. Vörös köpenye már kezdett erősen darabjaira hullani, de eztán még ez is, a szél technika átküldte a mögötte levő falon, a második emeleten leérkezve pedig hősünk fordult még párat fájdalmas, koránt sem tíz pontos tigrisbukfenc formájában. Na ennek hatására aztán végleg búcsút mondhatott skarlát öltözékének, hűséges köpenye cafatokra szakadt a becsapódás közepette, sőt, maszkja is lehámozódott arcáról. Szerencséjére a házba még nem követték őt, így nyugodt környezetben tudott elhaló hangon nyögni egyet-kettőt. Természetesen távolról sem volt végzetes ez a leérkezés, ám de fájdalommentesnek sem volt nevezhető. Egyik kezével guggoló pozícióba húzta magát, míg a másikkal lecsapott a földre, s arcán ilyenkor megjelent egy elégedett, sunyi mosoly. Gyorsan felkapott egy darabot a köpenyéből, s körbetekerte a fején mint a sunagakurei népek szokták néha. Így arca ismét takarásban volt, s stílusosnak is érezhette magát, egy sivatagi fejviselettel a hó földjén csak az igazi divat diktátorok járkálnak.
*Ejj ejj, ez bizony egy jó lövés volt barátom. Na, nézzük akkor, hogy mire is vagy te képes még ezek után. Lehet, hogy nem kéne visszafognom magam, de az is lehet hogy csak egy kis segítségre volna szükségem, hogy továbbra is "kényelmeskedhessek".* - gondolta magában miközben vett egy pillantást a kinti világra a falon tátongó lyukon.
Megdörzsölte tenyereit, majd erős nekifutásból kiugrott a lyukon, s újra ellenfele, pontosabban ellenfelei előtt találhatta magát a földszinten. Gyorsan szemügyre vette még jelenleg vak ellenfelét illetve új kis szárnysegédjét, s kuncogott egyetlen hang erejéig.
- Bábmester. Találkoztam azért nálad veszélyesebbel már - bizony, az vicces is volt, a bábmester és az ő több száz bábja, még ma is nehéz elképzelni hogy onnan élve hazaért -, no nem baj, így érdekesebb is lesz. Hát sok sikert, barátaim - mondta komoly hangon bár vicceskedve, drága Ashurám - de, azért úgy poén ha mindenkinek egy párbaj társa van.
Azzal a mozdulattal oda nyúlt egyik kisebb vérző sebéhez, amit az épület falai hagytak rajta, elvégre nem úszta meg karcolás nélkül, s azzal a gyors mozdulattal összerakta két kezét, s ismét e technikához, e néphez fordult segítségért.
- Kuchiyose no Jutsu - bár nem volt szokása kimondani technikáit, most úgy érezte illendőbb volt.
Abban a pillanatban egy füstfelhő jelent meg az Unazaki mellett. S amint a füstfelhő kitisztult, látható volt, hogy kit is idézett meg a fehér hajú. Egy két lábon járó, még Futabánál is nagyobb, hatalmas öltönyben díszelgő aligátor, ami éppen kiveszi a szájából az égő cigit -ami méreteit tekintve inkább rőzséből volt mint egyszerű dohányból -, majd elpöccinti azt.

Határvidékek - Page 5 Mr__Alligator_by_Clareon

Ez nem volt más, mint Félszemű, maga a törzs vezére, habár kinézetre nem igazán mondanák meg hogy bármilyen törzs tagja. Fél szemével megnézte magának mindkét ellenfélt, majd tett egy lépést a bábos felé.
- Rég láttalak. Éppen ideje volt, hogy már elhívj harcolni, már nem is tudom napját mikor utoljára vettem részt egy jó kis csetepatéban - mondta mély, rekedtes hangján a monstrum.
Ashura bólintott egyet a hatalmas barátja felé, majd összerakva tenyereit chakrát irányított kezeibe, s eztán kinyújtotta őket előre, ismét használva a Fuuton: Daitoppa // Szél Elem: Áttörés technikát, egy rettentő erős léghullámot indítva a két ellenséges ninja felé, majd várva, hogy hova érkeznek le, akár kikerülés akár találat esetén. Elővenné az öve alól az egyszerű katonai katanát amit még pár perccel ezelőtt lopott az egyik őrtől, és azzal próbálna meg úgy kerülni vak ellenfele közelébe, bízva abban hogy a genjutsu hatása még eltart egy darabig, s ott próbálna meg ügyeskedni a pengével, vágásokat ejtve a könyök- és térdhajlatoknál, vagy a nyaknál ha adódik rá lehetőség.

Félszemű a bábost célozná támadásaival, ő is türelmesen megvárva, hogy hova érkezik le. Közben már gyűjti a chakrát a szájába, rég eldöntve hogy mit fog használni először a fiú ellen. Ha megtalálta egy bizonyos ponton a bábost, akkor elmutatva három pecsét jelet karmaival kilövelli a szájából a Suiton: Mizujinheki // Víz Elem: Vízfal Formáció nevű jutsut, védekezés helyett arra használva, hogy a felcsapódó hullámok elkapják, esetleg ellökjék vagy fenntartsák a bábmestert. Majd miután ez meg volt, és akár sikerült akár nem, a pecsétnélküli Suiton: Lekuu no Jutsu // Víz Elem: Jégdárda technikát használva jeges, rendkívül erős és hegyes vízlövedékeket küldene a srác irányába, amik ha betalálnak, nagy valószínűséggel feldarabolják, vagy ha nem is, rendesen nagy kárt hagynak benne.

Sai Pént. Május 24 2013, 18:01

[A palotában]

Ahogy a csuklyás alak kiléte lelepleződött, mind a kettőtökben megérlelődött a csodálat egyfajta érzete, és végül mind a ketten az Otokage lábai előtt térdelve kötöttetek ki saját céljaitok érdekében ajánlva fel magatok neki. A férfi nem leplezett módon elmosolyodott, miközben megigazította az orrán ülő szemüveget.
- Azt tesztek a faluval, amit csak kedvetek szerint szeretnétek. A legfőbb szolgálatot már úgyis megtettétek - simít végig Mirubi fején futólag, ahogy ellép köztetek, nem törődve többet veletek. Jól sejthető, akármi is volt a célja, számításai immáron bejöttek, és megkapta, amit akart. S az is könnyedén megfejthető, hogy nem a fiú volt a lényeg, sokkal inkább az, amivé fajult ez az akció. Legalább is könnyedén ez az utóérzetetek születhet.
S amennyiben nem tesztek semmit, a férfi nemes egyszerűséggel kilép a szobából, hogy aztán elnyelje a lépcsőforduló.

[A téren]

- Emi, Tessa (úgy tűnik, immáron NJK-ként) -

Hamarosan érezhetted, hogy a lábad, igaz még zsibog a nagy megrázkódtatás emléke miatt, ami az agyadban még élénken megvan, de már olyan, mint régen volt, minden helyre lett téve benne, amit szétszedett ellenfeled. A férfi, akinek az arca számodra nem mond semmit, felállt, s veled többé nem foglalkozott, helyette Tessa felé fordult, majd vállára téve a kezét, mind a ketten köddé válnak.

- Ashura -

Hogy te is megerősítsd a soraid, megidézted segítségül egy másik krokodil társad, aki azonnal rendelkezésedre állt, hogy képletesen vállt vállnak vetve együtt harcoljatok. Az ellenfeleid - már amelyikük látott azé főleg - szeme összeszűkült, míg a másik azzal foglalatoskodott, hogy megszüntesse a genjutsud, annak biztos tudatában, hogy társa meg fogja védeni. Közben valamit kommunikálnak, amelyből csak annyit vagy képes elcsípni, hogy "a gyerek halott", illetve eredeti ellenfeled káromkodását, mielőtt megindítanád a támadásod.
A bábos gyors mozdulatokkal ránt be maguk elé egy nagyobb faldarabot, amely ugyan igen megsínyli a támadást, annyira kitart, hogy megússzák a sűrűjét, sőt, egy pillanatra szem elől is téveszthessétek őket, és bosszantó vagy sem, mire ismét láthatnád őket, a helyüket, már nyomuk sincs, valószínűleg megfutamodhattak, mert hiába kapkodod a fejed, váratlan támadást sem sikerül felfedezned sehol, és be sem csapódik semmi láthatatlanul. Úgy tűnik, a küldetés bukásával már nem volt okuk maradni.

//gomen, jogos, Ashu XD Szóval határidő: május 30. Gomen ˇˇ'//

**Unazaki Ashura** Vas. Május 26 2013, 10:59

//Sai, nem írtál határidőt ;_; //

Látni lehetett ahogy nem tetszik a két férfinak, hogy Ashura kiegyenlítette egy kicsit a számokat, s erre csak egy félmosoly jelent meg fehér hajú hősünk arcán. A félmosoly lefagyott az arcáról, mikor félfüllel meghallotta, hogy mit suttogtak egymásnak ellenfelei. A kölyök meghalt... Hát ez nem éppen az a hír amit Ashura hallani akart. Mivel még csak ő volt az egyetlen aki még mindig harcolt, nem tudhatta, hogy Kabuto keze volt az egészben, s úgy hihette hogy így oda az egy milliónak, ami valljuk be, nem kis összeg.
*Esküszöm az égre, ha ráteszem a kezem arra a baromra aki ezt tette... Nos, remélem, hogy lesz egy millió ryo-ja kéznél, mert ha nem, hát, akkor nyugodtan adhat egy búcsúpuszit a golyóinak. *
Ekkor megindította a támadást a kettő ninja felé, a saját szél technikájával és hüllő társa víz jutsuival. Attól, hogy a fizetség még nagy eséllyel elmarad, a kardot még mindig meg akarta szerezni magának, elvégre üres kézzel hazatérni nem illik. A közös "ostromukat" egy földdarab tartja fenn, ami jól bírja a gyűrődést. A jégdárdák sorozata után már gyakorlatilag csak egy-két centi maradt a falból, amit Futaba egy ordítás keretében lecsap a helyéről a farkával. A két ninjának hűlt helye volt. Ashura megpörgette a kezében a katanát, körbe nézett, hátát Félszemű háta felé fordította, ellentámadást várt. Ám az azonban nem érkezett. Sehonnan, se híre, se hamva nem volt ellenfeleinek.
- Gyertek elő! Gyáva férgek! Merre vagytok?! - ordította Félszemű, már várva a nagy harcot.
Egy pár perc várakozás után az Unazaki lehajtotta a fejét, s a lopott katanáját eldobta. Köpött egy nagyot a földre, majd Félszemű felé fordította fejét, láthatólag nem mosolygott, de nem is volt túlságosan megviselve.
- Nézz körül a közelben, ha itt vannak még valahol, akkor kezdj el tombolni körülöttük és jövök. A palota köré már ne menj, inkább akkor majd gyere vissza - mondta barátjának, aki erre csak bólintott egyet mérgelődve, mély hangjával "suttogott" maga elé.
Felmászott a legközelebbi ház tetejére, s körbenézett, nem ellenfeleit, hanem "társait" keresve. Szeme gyorsan megakadt a Hyuuga lányon, homlokát összeráncolta, mivel Tessát azonban nem látta mellette. Megindult felé, átugrált a különböző tetőkön, majd mikor megérkezett, csak megállt felette, ökölbe szorított kezekkel. Vörös köpenye már nem volt rajta, az egyetlen dolog amiről még felismerhette a nő, hogy ruházatának darabját a fejére tekerte, hogy az arcát ne lássák, illetve amiről még egyszerűbben felismerhető volt, a fehér hajának tincsei kilógtak a feje köré tekert textiláru alól. Szemei nem sokat sugalltak, csak végignézett a lányon, sérüléseket keresve.
- Hol van a lány? - mondta szigorú, számon kérő hangon. Nem szokott így kérdezni, mivel általában komolytalannak akar behatni, de ez most meglehetősen fontos volt.

Ajánlott tartalom