Re: Határvidékek

**Itanashi** Hétf. Jan. 14 2013, 10:32

Az események sorra követték egymást, a hamarosan eluralkodó káoszból lassan körvonalazódott a csapat terve. Azt, hogy mi történhetett abban a teremben, ahova be voltak zárva, azt csupán a benn levők tudták, vagy talán ők sem? Az őr az imént lépett ki a mosdóból, majd a másiktól kapott parancsot megtagadva rátámadt, majd kezdetét vette az őrület. A mosdóból kilépő őr köteleivel megpróbálta megölni társát. A terv első fázisa élbe lépett.
Abban az esetben, ha Mirubinak nem sikerül megölni az őrt, és közel vagyok hozzá, segédkezek neki, és fegyverhiány miatt alkalmazom a Senei Jashu // Rejtett Árnyékkígyó kezek technikát, mellyel az őr arcát a szó szoros értelmében darabokra tépnek a sziszegő, fekete fejű kígyók. Ám reméltem, nem kell alkalmaznom a technikát, nem akartam pazarolni az erőm.
Ha sikerült az őrt likvidálnunk, akkor az orvost megnyugtatva, és leszögezve, ebben az esetben nincs más tennivalója, mint csendesen hallgatni. Ehhez nem is kell más, mint a világ legegyszerűbb dolga, a megfélemlítés. Nem hinném, hogy szemrebbenés nélkül végignézte az őr legyilkolását, remélhetőleg elég volt az a néhány mozdulat ahhoz, hogy remegő teste elé lépve a vezetőnk, Tessa-val elbeszélgessen egy kicsit. Ha rajtam múlna, már rég egy kunai-al a mellkasában lenne feláldozva Jashin samanak. Amíg ők az orvossal foglalkoznak, én is belekezdek feladatomba.
Kicsit odébb állok, hogy mindenkit jól szemügyre tudjak venni, még egyszer, utoljára. Miután végigpásztázta szemem az utolsó személyt is, kezeit összeteszem, majd egyik kedvenc technikámat alkalmazom.
A földből egyszerre nő ki és formálódik meg 5 alak. Ahogy emelkednek ki, úgy alakítva testüket, és külsejüket, hogy ez az egyben felvegye a csapatunk mind az 5 tagjának alakját. Ha sikeresen járok, a terem igen csak szűkös lesz a halott őrnek, a remegő orvosnak, a csapatnak, valamint az öt Tsuchi Bunshin // Földklónnal. Tessa elé állok.
- Én nem megyek el a faluból, csak ha megvan már a gyerek. Azonban ők nyugodt szívvel kisétálhatnak a faluból, adva a látszatnak - majd a halott őr mellé sétálok és a Henge no jutsu-t alkalmazva felveszem az nemrég elhunyt őr alakját, lemásolva arcát, ruházatát, majd elkobozom tőle a fegyvereit /Sai-ra bízom/. ~Micsoda egy gusztustalan alak bőrébe kell bújnom~ undorodtam magamban, miután az átalakuláson átestem.
A klónok készen állnak, Mirubi mellé állva szólok - Valakinek el kell játszania a másik őr szerepét. Úgy érzem, ha már a te kezeden szárd a vére, remek alkalom más bőrébe bújni. - ám mondandóm a többieknek is felvetettem. Így nincs más hátra, mint előre, az indulásunkat Tessa fogja megadni, már ha belemegy az ötletembe. Mirubi mellé állok, majd kezeim testem előtt keresztezve várok.
- Az időnk...elérkezett. - suttogtam. Bár nem akartam halkan mondani, mégis a hang ily módon hagyta el a számat. Az ajtóba állok, és ha mindenki készen áll, akkor a másik őrrel, aki elvállalja a szerepét kivisszük a klónokat a falu kapujáig.

**Kushieda Unazaki Tessa** Csüt. Jan. 17 2013, 11:08

Ha címet kellene adnom egy könyvben lévő fejezetnek, mely a jelenleg zajló momentumokat tartalmazná, biztosan azt a címet adnám neki, hogy "Az események tömkelege". Az "A" terv teljes mértékben kudarcba fulladt, nem tudtunk békés módon bejutni a városba annak ellenére sem, hogy egy ismert banda képébe bújtunk. Nincs mit tenni, a "B" terv vette át a szerepet, mely már kicsivel több bonyodalmat tartalmaz mint elődje. -Reménykedjünk, hogy a C tervre nem kerül sor, mert igen már olyan is van- Mirubi miközben az őr alakjában volt, kissé furcsán, de válaszolt a kérdésemre, jobban mondva a kulcsmondatra, mely arra hivatott, hogy azonosítsuk vele magunkat. Ekkor már biztos voltam benne, hogy a mellék helységben nem szimpla pirospacsi történt a két férfi között, így nem maradt választásunk, a másik, még talpon lévő őrnek is távoznia kellett az élők soraiból. Mirubi ezt nagyon jól tudta és már tervezgette következő lépését is acélszemély kiiktatására, amiben természetesen Itanashi és Ashura is segédkezik neki. Az én szerepem az volt, hogy az orvossal foglalkozzak aki épp Emiko életéért küszködik.
*Nem szeretem ezt csinálni, viszont a küldetésünk megköveteli, hogy a lehető legprecízebben járjunk el. Nem iktathatjuk ki az orvost, mert az egyből feltűnne az embereknek, hogy nincs rendelés napközben, ezt követően már az őrök is gyanút fognának.* Emiko eközben ügyesen eljátszotta ismét az orvosnak, hogy gondja van aminek következtében az orvos közelebbről kezdte el vizsgálni, ám a kötelességtudata volt a férfinak a legnagyobb ballépése. Emiko rákarolt a férfira a karjánál és a nyakánál fogva ezzel szabad utat biztosítva a számomra. Az orvos mögé sétáltam, aki már valószínűleg halálra volt rémülve, azonban ez nem volt elég, rá kellett tenni eggyel a félelmére, hogy biztosan a kezünkre játsszon. Elővettem azt a tépett papírdarabot amit a beléptetéskor használtunk elterelőnek, majd egy ügyes mozdulattal, miután felhúztam a férfi felső ruházatát, feltapasztottam azt a hátára. Valószínűleg az orvost kiverte a víz az események miatt, így az izzadt hátán biztosan megáll majd a papír.
- Nyugodjon meg Sensei, addig amíg azt teszi amit mondunk, nem fogjuk bántani. Egy robbanójegyzetet ragasztottam fel a hátára arra az eshetőségre ha makacskodna és megpróbálná értesíteni az őröket. Gondolom mondanom sem kell, hogy mi fog történni a jegyzettel és magával is ebben a pillanatban. Közöltem a férfival a jelenlegi helyzetet, majd egy kis szünetet hagyva, folytattam a beszédet. - Abban az esetben, ha a nap hátralévő részét végig rendeléssel tölti és nem próbál meg értesíteni senkit, akkor életben hagyjuk. Mindannyian magánál fogunk maradni és figyelni fogjuk minden egyes lépését. Remélem mindent világosan értett. Közöltem a menetrendet az orvossal, ám kicsit blöfföltem a robbanójegyzettel kapcsolatban, mivel még a falun kívül letettem minden felszerelésem a gitáron kívül, így maradt a papír megoldás. Mindeközben Itanashi már létrehozta az öt klónt a képmásunkra.
- Itanashi, Mirubi akkor rátok bízom a megtévesztést. Játsszátok el, hogy a képmásaink elhagyják a falut, ti pedig őrségváltásig beálltok a két férfi helyére. Amint megtörtént a váltás, itt fogunk találkozni. Innen fogunk tovább indulni a következő helyszínre. Piroska! Fordultam Ashura felé, akinek még mindég nem tudtam a nevét. - Te fel fekszel az asztalra és te leszel az egyik ápolt beteg akit az orvos kezel. A te arcodat egyik őr sem látta így te szemmel tudod tartani az orvost. Ha bármi gyanúsat lép, végezz vele. Közöltem, ahogyan átvonultam a mellék helységbe, hogy ott pihenjek egy kicsit és töltsem a chakrámat.

**Unazaki Ashura** Csüt. Jan. 17 2013, 23:03

Az események csak úgy gurultak egymás hegyén hátán ebben az észveszejtő klinikán, mintha a sárga házból jöttek volna ezek a "bandatagok", legalábbis biztosan ez jött le a szegény őrnek mindabból ami eddig történt az ájulástól kezdve a győzködésen át a véres hányásig. Már szinte Ashura feje is kezdett fájni a sok baromságtól amit összehordanak, ezért is utál ismeretlenekkel dolgozni. Bár ez részben az ő hibája is, elvégre nem igazán segédkezik az egész tervelésben illetve ötletelésben, no de még mindig csak felügyeli Tessát, elvégre saját életét nem félti, nincs sok esélye annak, hogy ő vagy akár klántársa itt veszti az életét, legalábbis ha minden kötél szakad, és rajta múlik. Ahogy a jelek álltak, az egyik őrt már eltették láb alól, és súlyosan közelgett a másik páncélos halálának pillanata is, így Ashura láthatólag abbahagyta egy időre a beszédet, illetve "színészkedését", és készült a pillanatra. Mikor Mirubi nekirontott nagy sebességgel a szegény embernek, a fehér hajú shinobi inkább csak a kijárat felé lépett, figyelve arra, hogy sem az őr sem az orvos ne tudjon elmenekülni, és persze ezzel együtt volt rálátása/hallása arra, hogy jön erre valaki. Az őr halálának pillanatában Ashura sóhajtott egyet, kinézett az ajtón, figyelve bármire ami annak a jele lenne, hogy valaki felnézett a hangzavarra. Mikor visszafordult, végignézett a vérfürdőn ami előtte bontakozott ki. Összekulcsolta karjait, majd úgy állt tovább az ajtó előtt, várva arra, hogy Tessa elintézze az orvos támogatását számukra, és hogy elmagyarázza a B tervét a többieknek. Tetszett neki a jó improvizációs képessége, mindenképpen volt jövője a klánban a lánynak.
Ashura szíve szerint mindig röhögött volna egy jót amikor meghallotta a "Piroska" jelzőt, de bólogatva, és csak egy apró kuncogással közelebb lépett az asztalhoz, látszólag egy jutsuhoz készülve.
- Azt javaslom a vért meg a hullákat valahogy takarítsátok el innen. Kétlem, hogy sok beteg lépne be egy hulla- és vérszagú klinikára. A... toalett, gondolom megteszi, ha rázárjuk az ajtót, arra hivatkozva, hogy eldugult a csőrendszer - mondta konstruktív kritikáját a fal új, vörös festésével és a szoba új dekorjával kapcsolatban fehér hajú emberünk.
Eztán egy Henge no Jutsu-val felvette egy régebbi áldozatának, egy fiatal harcművésznek az alakját, fekete, rövid haj, sárkány tetoválás a háton, kiedzett test. Csak megteszi kezelt betegnek, elvégre ha bármilyen őr bekukkant ide, kétesélyes, hogy felismeri-e egy plakátról Ashura igazi arcát, így jobb, ha álcát ölt mint a többiek.

Amíg a többiek visszatérnek, felmászik az asztalra, mint jó kis beteg, figyelve az orvos minden mozzanatára, és esetleges betegek jövetelénél megjátssza a lázas beteget. Elvégre hideg van odakint, nehéz megfázni, még ha nem is pont Ashurának. Ha bármi okot lát rá, gyorsan felpattanna, hogy kivégezze az orvost és az esedékes idegeneket akik a szobában vannak, leleplezés veszélyekor.

// Elnézést a gyér postért, most jutott eszembe. //

Sai Pént. Jan. 18 2013, 01:34

Az események felgyorsultak. Mirubi levadászhatta következő áldozatát, tekintve, hogy az őr ideges volt, dekoncentrált, és legfőképp abszolút nem készült arra, hogy pont a társa támadna neki. Így Itanashinak még csak mozdulnia sem kellett, hogy segítse a másikat.
Bár az orvos figyelmét Emi nem tudta elvonni a kiáltásával, ezt felismerve, felnyúlt érte, elvégre a férfi mellette állva dermedt le a váratlan események hatására, így bőven volt idő lefogni, hogy aztán Tessa is meglépje, amit meg kellett tennie, és blöfférzékét ismét elővéve fenyegeti meg, s az orvos - hiszen csak egy gyarló ember, aki ugyanúgy szeretne élni, mint mindenki ezen a földtekén - azonnal bólintva belement, megértve a kondíciókat. Persze ettől még viselkedhet majd furán, de egyelőre be van rezelve, és a berezelt ember mindig nagyon jó kisfiú vagy kislány.
Itanashi létrehozta a másolataikat, s Mirubit igyekszik rávenni, hogy menjen vele őrködni. Ez mindenképp jó, mert elvonja rólatok a feltűnést, és mindenki csak arra fog emlékezni, hogy ahogy jött a banda, úgy el is hagyta a várost. Ti pedig nyugodtan járkálhattok. Épp csak Itanashinak és Mirubinak ki kell majd várnia a váltást, mert addig őrködniük kell a kapunál. Nem nagy ár azért, hogy nyugodalmasan beszivárogjanak. Az viszont szívás, ha az őröknek volt családjuk, mert bizony, akkor hiányozni fognak hosszú távon, de egy-két napotok mindenképp akadhat. Egy biztos, de talán kettő is. Szóval bár benn vagytok, az idő azért a maga módján mégis siettet benneteket.
Ám most egyelőre rendet kell pakolni a káosz után - ahogy arra Ashura is felhívta a figyelmet - és stratégiát kell kidolgozni a továbbiakra, míg a fiúk ~~a bányában dolgoznak~~ őrt állnak a kapunál a váltásra várva.

//Köv post: jan. 23.//

**Shiren** Hétf. Jan. 21 2013, 20:37

Ennél szebben és tisztábban ölni? Kinek mi a szép ölés, gyilkosság, mészárlás, vérfürdő, kínzás... Ezek a kezek most először ontottak ki emberi életeket. Ezen a napon, ebben a néhány percben pedig bepótolták az elmaradást és rögtön kettő patkány is áldozatul esett Mirubi tudathasadt, embertelen énjének. Persze nem csupán az Ő hibája. Lehetne hosszasan vitázni azon, hogy végül is Mirubi végzett velük, hiszen az is az Ő vágyai, gondolatai, érzései. Csupán egy elfojtott, elkorcsosult forma. A tudatmódosító, vagy is érzelem fokozó hatása pedig csökkenni kezd. Mivel a fiolában lévő adag negyedét itta meg és az is csak egy közepes erősségű koncentrátum volt, így a ható idő is maximum fél óra, ha az egészet megissza. Itt pedig ez a pár perc teljesen elegendő volt. Tulajdonképpen az alkohol egyes túladagolási tüneteit erősíti fel és hozza felszínre ez a szer. Egy átlag embernél ezt az állapotot az "őszinteség" állapotának neveznék a köznyelvek. Amikor valaki olyannyira részeg, hogy eddigi aggályait és félelmeit elfelejti, teljesen megfeledkezik a fizika törvényeiről és minden másról. Csupán a saját érzéseire hagyatkozva mond ki és tesz meg olyan elfojtott dolgokat amit józanul soha sem. Persze ebben az állapotban az ember nem képes a józan gondolkodásra. Ez a szer pedig azt is lehetővé teszi, ugyanis a Hajnalharmat gomba ragacsos nedve mérgező. Egy késhegynyi mennyiség még nem halálos, csupán bódító hatású. Ezt ellensúlyozva a Páncélfű hatásaival, tökéletes "érzelemfokozót" kapunk. Azonban ezért is veszélyes ennek a fiúnak túlzottan fogyasztani az alkoholt, mivel akkor egy fékezhetetlen vadállatot kapunk...
A kunai pengéje egy pillanat alatt vágta át az őr torkát. Egy egyszerű mozdulat volt csupán. A fegyver hegye a férfi jobb oldalán lévő nyakizomba szúródott először. Kiáltani és nyelni nem tudott, hiszen Hishimon karja elszorította a nyakát. A kés pedig lassan, komótosan, türelmesen szántotta végig a férfi nyakát, éppen annyira, hogy csupán csak két centire hatoljon be a kés hegye. Azonban a szer hatása múlni kezdett és Hishimon szorongatása is megszűnt. Sem Mirubi "kedvesebb" énjét nem tudta már elnyomni, sem pedig az őr nyakát. Persze utóbbira már nem is volt igazán szükség, mivel a kiáltáshoz vagy a komolyabb erejű hangok kiadásához használatos szerveket már teljesen szétroncsolta a kés. Azonban akadt egy kis gond... Ami igazából senki másnak nem gond, csupán Mirubinak, aki emlékezett halványan arra amit Hishimon tett, de egy félig elmetszett torkú, könnyező férfi látványa kissé sok volt neki. Látta a szenvedő könnycseppjeit legördülni az arcán, elérve a vágást. A sós könnynek még jobban kellett volna fájnia, azonban az a fájdalom olyannyira elhanyagolható volt, hogy szinte megváltásnak is lehetett volna nevezni. A bepánikolt fiú, nem bírta tovább. Fegyverét megszorítva, kegyelemből teljesen átszúrta a hörgő félhalott nyakán a kést. Egészen a gerincéig hatolt a penge, majd egy erőteljes mozdulattal jobbra rántotta azt, így a férfi bal nyakizmait is elvágta. A vér Mirubi arcára spriccelt. A ruhája az előző gyilkosságtól így is eléggé megviselt lett, de most még inkább. De az események itt nem álltak le. A fiú, öklendezni kezdett, majd a vérrel borított padlóra ürítette ki gyomortartalmát. Mivel nem evett másfél napja, így csak a sárga gyomornedv ürítődött ki, de az sem volt szép látvány. Vajon mit gondolhatnak most róla a társai? Ennyire gyenge idegzetű lenne? Még magán is meglepődött, hogy ily ennyire nem bírja a fájdalmat az emberek szemében... Nem... Nem a fájdalom volt az ami miatt nem bírta tovább. Nem a sajnálat, hanem a természetes beidegződés amit az emberben már születésétől beletáplálnak. Az, hogy az emberi test megsebzése és kifordítása, felnyitása undorító és természet ellenes. Ha azt nevelték volna bele az emberekbe, vagy azt nem általánosították volna, hogy vízhez érni igenis jó dolog és szabad, akkor most minden ember undorodna, hányna attól ha vízhez ér. Elvont példa, de a lényeg ugyan az. Mirubi is tudja ezt, és meg kell keményítenie magát. Az elfojtott Énje, Hishimon olyan mocsok, őrület és megvetés birtokában van, amely lehetővé teszi számára, hogy leküzdje az ingereket és élvezze a gyilkosság legundorítóbb fajtáit is. Ez pedig a jövőben csak a teljes érzelmi egyesüléssel lehetséges. Akkor vége szakad a Skizofréniai állapotnak, mivel a páciens, vagy is Mirubi, egyé válik a másik féllel. Ezt pedig még nem szabad engednie, ugyanis akkor a józan esze és a taktikai, valamint a tervezői képessége is cserbenhagyja. Borult elmével nem lehet képes embereket irányítani... nagy nehezen összeszedte magát, majd figyelve a többieket próbálta összetenni a fejében azt amit csinálnia kellene. Először is, megfordult és jól szemügyre vette az általa kivégzett őrt. A nyakánál a mély vágásból még mindig szivárgott a vér. A fiú már nem tekintett olyan undorral a holtestre. Valószínűleg csak a hirtelen lesokkolt, hiszen nem volt teljesen magánál. A hullát természetesen nem akarta kivinni a rendelőből, így ott rejtette el, ahol tudta. A személyzeti Wc-ben, vagy akár egy orvosi köpenyes szekrényben. Vagy egy kabinban, ahol a páciensek átöltözhetnek. Ha nem talál semmit, akkor csak beteszi a legeldugottabb sarokba és ezt a problémát a társaira hagyja... A vért pedig természetesen a katona ruháival törli fel. Nem baj ha pár csepp ott marad, hiszen ez még is csak egy orvosi rendelő. Orrvérzés és vérfelköhögés is szóba jöhet. Amint végzett a "rendrakással" teszi azt amit Tessa mondott. Óh! Mit hagy ki ez a fiú?! Az elején majd meghalt attól, hogy lássa mindegyik társa teljes arcát. Most pedig kihagyta a lány szemeinek meglesésének lehetőségét... Hiába is... A hányás és a gyilkosság mellett nem juthat idő mindenre. Végignézte ahogy Itanashi létrehoz néhány másolatot. Igen tehetséges lehet az elemi technikák terén ha itt is képes Földklónt létrehozni. De legalább tudja most már az elemét. Doton... Személyiség jegyekhez már megtanulta, hogy nem mindig lehet társítani az elemet. Így Itanashi valószínűleg nem egy lusta, lomha, csupa izom alak... Tehát, valószínűleg az eleme nem a személyiségétől függ, hanem valami más van a háttérben. Talán az anyatermészetet tartja barátjának? Nem lehet tudni, de minden esetre, Mirubi emlékezetből felvette annak az őrnek az alakját akit a mosdóban végzett ki, majd miután Itanashi is elkészült, szó nélkül indult meg a klónokkal. Ifu is követte őket. Eddig sem volt gond vele, így most sem lesz. Szóval már csak jól kell színészkedniük.

**Hyuuga Emiko** Kedd Jan. 22 2013, 22:24

Sajnos a figyelemelterelés nem úgy vált be, mint ahogy azt Emi eltervezte. Szerencsére kissé erőszakosabb módszerhez folyamodott, így le tudta fogni egy kis ideig az orvost. Ez pont elég volt arra, hogy Tessa akcióba lépjen, és ráragasszon egy robbanó jegyzetet a doki hátára. A jounin egy apró mosollyal nyugtázta, majd szép lassan elengedte a férfit. Sejtette, hogy megint valami trükk lesz csak, hiszen felszerelésüket a piros kabátos ninja javaslatára kint hagyták. Mindenesetre nem szólt semmit, csak szépen felkelt az ágyról és kissé arrébb sétálva gyorsan megváltoztatta a szeme színét a Henge no Jutsu segítségével. Ekkor vette csak észre, hogy közben mekkora felfordulás kerekedett. Mirubi tényleg nem tudott csendesen és szépen gyilkolni. A második őr is találkozott elkerülhetetlen végzetével, méghozzá nem túl gyengéd módon. Ami még jobban meglepte, hogy a fiú gyomortartalmának egy része a padlón kötött ki. Orrát egy kicsit felhúzta, de nem mutathatta túl finnyásnak magát.
*Azért még mindig nem olyan vészes, mint a démonok.* Jegyezte meg magának, utalva egy korábbi kalandjára, ahol majdnem élve felfalták.
- Részeg vagy? - kérdezte halkan, de magabiztosan. Ő maga már átesett ezen a folyamaton, szóval tudta, hogy mi fán terem a másnaposság, illetve a kelleténél többet ivás. Tényleg olyan tüneteket produkált, mint aki túl sok alkoholt vett magához. A chakrája is más volt, amikor kijött a mosdóból.
Aztán elkezdődhetett a terv tovább gondolása. Szerencsére Itanashi rendelkezett egy olyan jutsuval, ami pont kapóra jött ebben a helyzetben. A lány kissé meglepődött, amikor a fiú könnyedén hozta létre a földből készült másolatokat. Ugyan neki is megvolt a Raiton: Kage Bunshin, mint lehetséges megoldás, de tényleg jobb ötletnek bizonyult az, hogy csak a két fiú ment vissza kapuhoz. Az a jutsu amúgy is elég sok chakrát emészt fel, nem biztos, hogy kitartott volna a váltásig. Így tehát maradt a rendelőben, ahol elég nagy káosz uralkodott. A mosdó sem volt éppen a legtisztább, mert Mirubi itt is akciózott egy sort. Látszólag mindenkinek megvolt a feladata, ám Emi nem hallotta a sajátját, így kénytelen volt szembenézni a ténnyel, hogy rá hárul a takarítási feladat. A piros kabátos ninjának eddig könnyű dolga volt, alig csinált valamit, inkább csak a megfigyelő szerepet töltötte be. Tessa átvonult egy másik helyiségbe pihenni, hiszen ő használta fel a legtöbb chakrát ötük közül.
- Piroskának tényleg igaza van a takarítással kapcsolatban - szálalt meg végül maga is. A titokzatos shinobira ráragasztott név pedig megtetszett neki, így elkezdte használni. - Na, majd én rendet rakok valahogy! - jelentette ki büszkén, ám még maga sem tudta teljesen, hogy mire vállalkozik. Szerencsére ott voltak a halott katonák ruhái, illetve néhány orvosi lepedő is hevert a szekrényekben. A két hulláról már Mirubi gondoskodott, így csak az apróbb munkálatok maradtak hátra. Emi neki is állt szépen a rendelő kicsinosításának. A falat kissé nehéz volt lemosni, de a fertőtlenítő szerek találomra való összekeverésével egész szép eredményt ért el. Az erős fertőtlenítő illata pont kapóra jött, hiszen elfedte a vér- és hullaszagot. Ezek után követte Tessát a másik helyiségbe, hiszen neki is kijárt egy kis pihenő a takarítás után.

**Itanashi** Szer. Jan. 23 2013, 17:57

Hány és hány ember fordulhat meg ebben a rendelőben naponta? Ki gondolná, hogy egy ájult lány ennyi gondot fog okozni. talán még a csapat tagjai sem. Ám pont ez a szép az egészben, hisz minden úgy, olyan természetesen történt, mintha a kis csapat már rég összeszokott szervezetet alkotna. A kis rendelő, melyben még mindig többen voltak a kelleténél, lassan lecsillapodott, egy pillanatra elcsendesedett, majd ismét megtelt élettel. A két lány tisztítószer után kutatott, mellyel a szétfröccsent vért tudják feltörölni. Ám Itanashi és Mirubi más feladat előtt álltak.
A klónok már készen álltak, az ajtóban vártak. Itanashi felvette az őr ruháját, majd az ajtóba állt.
- A váltásig a kapunál maradunk, utána vissaztérünk. - a szintén őr ruhájába öltözött fiú felé nézett - Induljunk - majd kinyitotta az ajtót és kisétált. A klónok követték őt, aki az utolsó hajszálig hasonlított az imént kiiktatott őrre, hála a Henge no jutsu-nak.
- Nem kis vérfürdőt rendeztél le ott benn - szólt társa felé, elégedett hangon. ~Igen, ő az, aki kell nekem. Az ős segítségével képes leszek erősebbé válni, képes leszek megmutatni a nagyúr igazi erejét~ gondolkodott magában. Itanashi sokat beszélt magában. talán a magány, talán az elzárkózás vezethette idáig az ifjút, ám mindig tisztában volt vele, hallják őt, Ő hallja őt és elégedett munkájával.
A hideg még mindig zavarta, szinte már hozzászokott a rendelő meleg térségéhez, így ökleit összeszorította, majd kissé gyorsabb tempóban kísérte tovább a csapatot. Mirubihoz nem szól, míg a kaput el nem érik.
ha elérik a kaput, adva a látszatnak útbaigazítást ad a klónoknak, majd azokat elküldi a messzi, havas távolba. Ha már látóhatáron kívülre érnek, a technikát egyszerűen feloldja, megsemmisítve ezzel őket. Majd folytatják az őrködést, amíg le nem jár a munkaidejük.
Elkapva egy egy nyugodtabb pillanatot a fiút kérdezgeti.
- Mit éreztél, mikor megölted azt a férfit? Most öltél először? A gyomrodból ítélve nem öltél azelőtt, mégis azt kell, hogy mondjam, meggyőző volt, ahogy csináltad. Érzéketlenség, kegyetlenség, brutalitás. Ezek mind olyan tulajdonságok, melyeket az emberek félnek, ám a szívük mélyén ők is csak eltorzult korcsok. A legtöbb ember ilyen. - majd körbenéz - Sőt...leginkább az összes. Mind démonok vagyunk, akiket húsba zártak, mely gyámoltalan, védtelen és esetlen külsővel ruház fel, de a lelkünk mélyén mind démonok vagyunk. Ilyen vagy te is, ne tagadd. láttam a szemedben, miközben a férfi torkát vágtad át. - egy kicsit elhallgatott. Egy pár pillanat erejéig elcsendesedett, majd egy, Mirubi számára ismeretlen, talán még saját magának is ismeretlen hangon folytatta. Ez a hang nyugodt volt, természetes volt, ám legfőképp gyilkos volt.
- Mint korábban mondtam, ha segítesz nekem elérni céljaim, abban az esetben segíthetek neked. Egy ilyen fiú, mint te nagy jövő előtt áll. Az én segítségemmel mi ketten rendkívüli dolgokra lehetünk képesek. Mi ketten olyan erőket képviselhetünk, melyek elsöpörhetik ezeket a - néz rá egy-egy távoli őrre, lakosra - férgeket. Ha segítesz nekem, a siker után felfedem kilétem előtted és segédkezek terveidben.

**Kushieda Unazaki Tessa** Csüt. Jan. 24 2013, 14:10

Csak a fejemet tudtam csóválni mindazok után amit a Mirubi csinált. Miközben mi az orvossal foglalkoztunk, ő szépen kifilézte az utolsó őrt, de nem is akárhogyan. Keresztül vágta a torkát, ami köztudottan a legrosszabb választás, ugyanis ott futnak a legnagyobb erek, s ennél fogva onnan ömlik ki a legtöbb vér. A legtisztább és legmegbízhatóbb formája a kivégzésnek, az a szíven döfés, vagy a közismert Harakiri, ugyanis ezen esetekben minimális a vér szivárgása, a halál teljesen biztos és azonnali. Na de nem volt mit tenni, ami történt az megtörtént, ám az ezután következő momentumon lepődtem meg a legjobban. Mirubi térdre rogyott, majd öklendezni kezdett, mintha nem is shinobi lett volna, mintha nem a gyilkolásra képezték volna ki. Otogakureban minden olyan emberi érzést kiöltek bennünk gyerekkorunkban, mely akadályozhat vagy tétovázásra késztethet abban, hogy szemrebbenés nélkül ontsunk ki életeket. Talán ez a momentum is közrejátszott abban, hogy az lettem aki, egy vándor, sőt talán a legjobb kifejezés erre, egy szökött kunoichi aki már-már egy éve nem volt hazájában és nem is véletlenül. Gondolataim szinte azonnal elkóboroltak azon időre még amikor falumnak teljesítettem küldetéseket. Odaléptem a halott férfi testéhez, majd kezemet a szemeire téve, lecsuktam azokat. - "Közös, hogy meghal ki él, s természet útján szebb valóra kél." Idézetem, ahogyan eddig is, most egy közismert drámából, a Hamletből elevenítettem fel a sorokat.
- Segítek én is! Jelentettem ki, ahogyan megfogtam az egyik ruhadarabot, amit az őrről cibáltak le, majd nekiláttam Emikoval együtt feltakarítani a rendelőt. Nem volt túlzottan nagy munka, igaz a vér sok volt, alig győztük ruhával, ám végül sikerült valahogyan felkaparnunk a mocskot. Mindeközben már Mirubi és Itanashi elindultak, hogy "kivezessenek" minket a faluból és átvegyék a két őr szerepét. Nagyon reméltem, hogy azok ketten nem fognak semmilyen hülyeséget tenni miközben őrködnek és nem fognak lebukni, valamint ami a legfontosabb, ha le is buknak, minket lebuktatni. A takarítást követően elvonultam a másik helyiségbe, hogy nyugodtan tudjak pihenni egy kicsit ezzel a chakrámat visszaregenerálva, s ahogyan vártam, hamarosan Emiko is feltűnt, hisz nem maradhatott bent a rendelőben. Miután bezárta maga mögött az ajtót, ráemeltem tekintetemet és egyenesen a szemébe néztem.
- Van egy olyan érzésem, hogy valamit rejtegetsz... szegeztem a lánynak a mondatot, majd tekintetemet ezúttal a szeméről a mennyezetre csúsztattam. -...már korábban is feltűnt, hogy kerülted a szemkontaktust, nem csak velem hanem mindenkivel, és most is a rendelőben inkább csukva tartottad a szemed, vagy elfordultál, hogy ne láthassunk téged és ennek biztos van valami oka. Nem szeretek mások magánéletébe furakodni, vagy éppen adottságokról kérdezősködni, pusztán ha valami hátráltathatja, vagy éppen segítheti azt, hogy a küldetésünk sikeres legyen, arról tudnom kell, hogy megfelelő tervet tudjak készíteni. Ha valami történt veled a múltban ami miatt inkább rejtegetni valód van, akkor nem vagy egyedül, igaz nem látszik de sok sebet hordok magamon. Ha viszont valami adottságod van amit rejtegetsz, előlem nincs túl sok. Gondolom te is kitaláltad már, de nem igazán én vagyok a csapat legerősebbik tagja... Mondom mosolyogva. Nem erőltettem rá semmit Emikor, nem akartam kikényszeríteni belőle választ, pusztán érdekelt, hogy jól elemeztem e a helyzetet és tényleg van e valamije amit rejteget.

Sai Pént. Jan. 25 2013, 00:19

//Akkor Tessa külön kérésére csak ma érkezik a válasz - bár ahogy elolvasgattam, nyugodtan mehetett volna még egy kör, na de akkor görgetek egy kicsit a dolgon, aztán beszélgessetek még, mert belekezdtetek pár dologba önállóan//

Eddig minden rendben ment, már amennyire a káosz leplezését és romjainak eltakarítását rendben megy mindennek lehet titulálni. A kapuban várakozó harmadik, az idős portás nyugtázta, hogy a fiatalok távoztak, s a két őr is visszaért, s nem látszott rajta nyoma sem annak, hogy gyanakodna bármire is.
A két fiatal pedig a Hengét alkalmazva őrködik tovább, hogy majd, bár ők ezt még nem tudják (csak ha el akarnak addig jutni a postjukban, mert nincs több megbeszélni valójuk xD), hogy két óra múlva leváltják őket, és mehetnek a kamik hírével.
A rendelő pedig nyugodt, Ashu "romantikázik" az orvossal, felügyelve minden mozdulatát, na nem azért, mintha annyira rá lenne állva a középkorú férfire, hanem hogy az ne csináljon semmi olyat, amivel bajt hozhatna a saját, és a ti fejetekre is. Míg a két lányka elvonul pihenni, hogy regenerálódjon, s ha már, akkor Tessa beszélgetést is kezdeményez azonnal kihasználva azt, hogy négyszemközt maradtak.

//Határidő: jan. 30.//

**Shiren** Vas. Jan. 27 2013, 20:59

// Elnézést a pofátlan és felvezetetlen lényegre törésért és a silány minőségért de rohanásokban vagyok ismét ^^ //

Mirubi tulajdonképpen nem is igazán izgatta magát annyira a többiek miatt, mint ahogy azt kellene. A furcsa lány kérdésére, csak rázta a fejét, hogy Ő bizony nem részeg, majd szépen lassan összeszedte magát. Mivel nem volt sok a hasában így a gyomortartalom is amit később a többiek feltakarítottak csak sárgás, nyálkás folyadék... Nem nagy cucc. A fiú miután sikeresen elpakolta a hullát, összerakta a tervet a fejében, majd sikeresen nyugtázta, hogy túl van élete első gyilkosságain.
~ *Most mond, hogy nem csodás ahogy megöltük azokat a patkányokat?! Ugye vissza tudsz emlékezni te is? *Igen... A szükséget látom benne és azt is, hogy végre elkezdtük megvalósítani tettekkel is a tervünket, de a "szépet" nem látom benne! *Ugye nem sajnáltad meg? Tudod, hogy a családja is ugyan erre a sorsra jut. Ha jól emlékszem, a célunk egy és Te sem hiszed, hogy bármilyen emberi lény egész életében ártatlan lesz... vagy igen? *Nem. Nem egy a célunk. Te csak anarchiát és zűrzavart akarsz... Semmi rendszer sincs a tetteidben! Én nekem meg vannak a terveim. Nem csak a harcnak élek... *A harc szenvedélye halálos függőséghez vezet, mert a háború drog. Te sem fogsz tudni leállni majd amint ráérzel az ízére! És ne feledd... Én a lényed része vagyok. Most már örökre melletted maradok és benned fogok élni! Mivel Te ÉN VAGYOK! Csak úgy tüntethetsz el, ha agyhalott leszel, vagy átadod magad az érzelmeidnek és így felszínre török! *Gyenge... ~
Mirubi nem folytatta a "beszélgetés" ugyanis elérték a kaput, ahol kikísérte "társait" majd beállt az őrségbe. Természetesen ha csak tehette nem szólt senkihez, csupán ahhoz az alakhoz akiről tudta, hogy Itanashi az. Persze nem kellett keresnie az Ő társaságát, ugyanis megtette ezt a másik személy, akit Mirubi figyelmesen hallgatott, közben fürkészve a tájat. Eszébe sem jutott, hogy esetleg jó ninja módjára innen is figyelje az embereket és a falut... De nem tehetett róla, hiszen a fiú szavai olyan tetszetősek voltak számára. De nem csak neki tetszettek, hanem Hishimonnak is. Mint ha a fiú tudta volna, hogy mivel csábíthatja el Mirubit.
- ...Igen... Most öltem először... De igazából nem teljesen Én voltam. De ezt most hagyjuk... Viszont amit mondtál a férgekkel kapcsolatban... - Elhallgatott, majd a távolba nézett és a jövő képe lebegett a szemei előtt - ... Össze kell fognunk a továbbiakban. A jövőben is! Ha valóban e-képpen vélekedsz, akkor a céljain párhuzamosan haladhatnak tovább. De ha szövetségre lépsz velem a jövőben, akkor számítanod kell arra, hogy a céljain keresztezni fogják egymást... Akkor pedig el kell döntenünk, hogy melyikünk az erősebb! - Ismételten elhallgatott, hagyott egy kis időt feldolgozni a hallottakat - A válaszod?

Ha Itanashi belemegy:
- Reméltem, hogy belemész a dologba. Egy Szervezetet akarok alapítani... Ilyen gondolkodású tagokkal mint amilyen Te is és Én is vagyunk. Mit gondolsz?
Többet már nem akart mondani, ugyanis még túl korai lenne. Miután megkapta a választ, már nem kérdez vagy mond semmit. Csak a feltett kérdésekre felel. Várja a váltást.

Ha Itanashi nem megy bele:
Mirubi továbbra is nézi a tájat és várja a váltást.

**Itanashi** Vas. Jan. 27 2013, 21:26

Látszódott, a fiú igen csak elgondolkodott Itanashi gondolatmenetén. Ám ezt még ő maga sem gondolta volna, hogy ennyire egy vonalon mozog kettejük elméje. A fiú felvetette, miszerint Itanashihoz hasonló embereket keres. Ez a fiú valóan ilyen elmés? Mily fiatal, mégis mennyire előre gondolkodik, mennyire látja a világot. Mikor azt a választ kapta, miszerint nem ő ölte meg, nem kérdezett semmit, csupán elmosolyodott. ~Ezek szerint egy belső hang súgja neki, mi a helyes út.~ gondolta magában. Mikor a fiú mondandójának végére ért, Ita tétovázott a válasszal. nem mintha sokat gondolkodott volna, csupán még mindig a fiú rejtélyes énjét akarta megfejteni.
- Nem. Még nem. Egyenlőre segítelek, de nem vetem magam alárendeltjének a terveidnek. Ahhoz még nem bizonyítottál. Bevallom, sok mindenben hasonlítunk egymásra, talán túlságosan is, mind a ketten ismeretlenek vagyunk a másiknak. Te sem tudod, ki vagyok igazából, és én sem vagyok hajlandó belépni sehová, míg nem ismerem eléggé a másikat. Ám hamarosan bizonyíthatod rátermettséged. Ma eldől, kinek milyen sorsot írtak valahol. Kinek mit szán a mai nap. Hidd el, nem véletlen, hogy mind a ketten ebben az elhagyatott faluba kerültünk, és az sem, hogy őrök bőrébe bújva dolgozunk együtt. És hidd el nekem, a küldetésünk sikere sem a véletlenen fog múlni.. - jelenti ki határozott hangnemben. lehet, ez a kijelentés a fiút rosszul éri, Itanashi célja az volt, hogy még többet tudjon meg a fiúról, és bizonyítsa be, átmegy-e személyes vizsgáján.Mindeközben mellkasát tapogatta, keresve valamit, majd mikor megtalálta, ujjaival összeszorította azt. - Tudom - nyaklánca öklében nyugalmat és erőt biztosított a fiúnak, szavait is nyugodtság jellemezte. Magabiztos volt abban amit mond, abban amit cselekszik. Itanashi mindvégig csendben szemlélt, míg le nem járt a váltás pillanata. A váltás megtörténte után egy szemektől elzárt helyen, legyen az egy elzárt utca, ismét henge no jutsut alkalmazva egy civil alakját veszi fel Itanashi. Indulhatnak vissza a rendelő felé. Ám még mielőtt elérnék, a fiúhoz fordul ismét.
- Mi a véleményed a technikáról? Melyet a saját bőrödön tapasztalhattál régebben. - veti fel ismételtem tervét a fiú. fejében többször lejátszotta már a nap további részeit, bár nem ismerte még most sem társait, tisztában volt vele, ezzel megkönnyíthetné a dolgukat, valamint a sajátját is.
- A rendelő tökéletes hely lenne a fiú fogva tartásához, míg vissza nem érünk. - majd ismét elhallgatott és továbbindult a rendelő felé.

**Hyuuga Emiko** Hétf. Jan. 28 2013, 23:08

Ezek szerint valami más mozgott a háttérben, hiszen Mirubi megrázta a fejét a kérdésére.
*Tehát akkor nem alkohol hatása alatt állt. Akkor mégis a mi a jó fene lehetett ez, ami ennyire megváltoztatta?* Tette fel a remek kérdést magának a szőke hajú jounin. Furcsa volt, ahogy a rózsaszín hajú kunoichi odasétált a halotthoz és látszólag meggyászolta. A Hyuuga csak nézte a történéseket, a hulla elrejtésében azonban nem segédkezett.
Emi örült, hogy azért nem kellett egyedül feltakarítania. Tessa is segített neki, habár látszott rajta, hogy pihenésre van szüksége. A piros kabátos úriember pedig, kényelembe helyezve magát szemlélte a két takarító hölgyet. A kunoichi egy gonosz vigyort villantott felé, csak azért, mert érezte a feszültséget, ami a nem túl bőbeszédű férfiból áradt. Bár nem volt biztos benne, halványan sejtette, hogy ellene irányul. Különösebb jelentőséget nem tulajdonított ennek, de jól esett egy kicsit szemtelenkedni. Legalább most komolyabb feladat is jutott neki, és nem csak a kispadról figyelte az eseményeket. A két lány elvonult a másik szobába, először Tessa, aztán Emi. Mivel a Henge no Jutsu-t fenntartotta, ezért most már nem kellett tartania a lelepleződéstől. Éppen ezért sokkal kedélyesebben lépett a szobába és telepedett le az énekesnő mellé. Amikor létrejött a szemkontaktus kettejük között, a Hyuuga kicsit megborzongott. Olyan érzése támadt, mintha Tessa átlátna rajta, pedig ez inkább az ő reszortja volt a Byakugan miatt. Amikor a lány rátért a lényegre, a jounin néhány pillanatra ledermedt. Ezt talán észrevette a másik kunoichi, talán nem.
*Na, most aztán rendesen benne vagyok a közepében! Nem hittem volna, hogy a zűrzavar közben ennyire feltűnik neki a kis játékom. Persze nagyon jó megfigyelő, ügyel a részletekre, emellett kellően okos is, már csak a Genjutsu használat miatt is.* Töprengett el Emi az imént elhangzottakon. Szerencsére Tessa megértő volt és nem akart kicsikarni belőle vallomást. A csend kezdett túlságosan zavaróvá és hosszúvá válni, ezért végül csak megszólalt a jelenleg zöld szemű ninja.
- Igazad van, most megfogtál! - próbált közben nevetni, hogy oldja az elsősorban benne felgyülemlett feszültséget. Aztán megint elhallgatott, mintha kereste volna a megfelelő szavakat, vagy kibúvókat. Másra nem tudta terelni a szót, hiszen belement a beszélgetésbe. - Mindkét verzió igaz rám valamilyen szinten. A múltam miatt is van rejtegetnivalóm, de az nem olyan fontos, mint a különleges képességem. Gondolom még emlékszel, amikor mondtam neked, hogy jól értek a csapdák kikerüléséhez. Nos, ennek megvan az oka, amit azonban nem szívesen fednék fel. Őszinte leszek hozzád, benned bízom a legjobban a csapatból, de meg kell értened, hogy óvatos vagyok. Még ha csak neked mondanám el a titkomat, nagy valószínűséggel olyan taktikát találnál ki, ami felfedi a többiek előtt is a képességemet. Vészhelyzetben lehet, hogy használni fogom, de csak akkor, ha minden más eshetőség kudarcba fullad - a mondat végén vett egy mély lélegzetet és folytatta. - Már a küldetés elején nagyjából tisztában voltam az erőviszonyokkal. A kevés chakraszint miatt pedig ne aggódj, hiszen mindvégig a kezedben tartottad az irányítást, ami nem kis dolog! Nekem már a kapunál gondot okozott volna épkézláb megoldást kitalálni, ezért is terültem el olyan szépen a földön. Akkor már én is kérdeznék valamit, ha nem gond. Ugye a térképet nem égetted el, az is Genjutsu volt? - tekintete kíváncsiságról árulkodott, tehát tényleg érdekelte. - Ugyan a bejutásnál és a kórtermi alakításnál megerősítetted a gyanúmat, hogy az illúziók világában is jártas vagy, de az elején még csak halvány sejtésem volt erről.
Ha már így leültek őszintén beszélgetni, nem hagyhatta szó nélkül a korai megfigyelését. A jounin kezdett úgy tekinteni Tessára, mint a húgára, hiszen jóval fiatalabb volt nála a lány. Éppen ezért ő sem erőltetett semmit, ha ezt a titkot meg akarja tartani, akkor nyugodtan megteheti.

Sai Pént. Feb. 01 2013, 02:22

//Egyezzünk ki abban, hogy mind a két banda beszélgesse ki magát, és kössétek össze a két szálat azzal, hogy a két srác visszaér az őrségből, és eldöntitek, hogy hogyan is legyen a továbbiakban, azaz, hogy milyen akciótervetek van a folytatásra a küldetéssel kapcsolatban, erre kaptok időt, legkésőbb!! február 15-ig, de természetesen előbb be lehet fejezni, és akkor sikoltozni értem, de addig, míg ez nem történik meg, én itt felesleges vagyok, mehet az ésszerű keretek közötti szabadjáték ^^//

**Kushieda Unazaki Tessa** Szer. Feb. 06 2013, 09:12

Kicsit érdekes szituáció alakult ki abban a helyiségben, melyben jelenleg helyet foglaltunk, ugyanis botor módon szinte azonnal, ahogyan szétváltunk a csapattól, súlyos kérdéseket szegeztem neki Emikonak, aminek meg is lett a hatása. A leveőgi egyből mintha hűvösebbé vált volna és a lány is elkezdett töprengeni magában, bár ez teljesen érthető volt a részéről, ugyanis senki sem örülne, ha csak úgy csitt-csatt tudomást szereznének a titkaikról.
*Nem is tudom, hogy mit gondoltam... Ezzel talán teljesen elidegenítettem magamtól a lányt. Csak úgy letámadtam a kérdésemmel, mintha természetes dolog lenne az, hogy mindenről tudok. Baka!* Szidtam magamat egy kicsit, ám Emiko egy nagyobb levegő után beszélni kezdett. A viselkedése teljesen megváltozott, látszott hogy nem szívesen beszél erről a dologról és az eddig ismert, mindenre képes magabiztos személyből, igaz pusztán egyetlen pillanatra csak, egy zavarodott lány lett. Ezért a kis jelenetért még jobban megtetszett Emiko, sőt mi több tiszteltem is érte, hisz megmutatta ezzel, hogy ő is ember, s végül megnyílt. Beszélni kezdett nekem arról, hogy mind a kellemetlen múlt, mid pedig a különleges képesség igaz rá ám hogy mi is pontosan az a képesség, nem árulta el és ennek okát rendesen alá is támasztotta.
- Értem. Teljesen igazad van, erre lehet, hogy a tervek készítésekor nem gondoltam volna! Mondtam bohókásan, miközben vigyorgó szám szélén kiöltöttem nyelvemet, s kezemmel a fejemre koppintottam. - Mindenesetre, ha jól sejtem, akkor nagy valószínűséggel egy Dojutsu használóhoz van szerencsém. Ez megmagyarázná azt, hogy miért értesz a csapdák kikerüléséhez, valamint miért is rejtegetted a szemeidet az orvosnál. Vontam le következtetéseket, ám közel sem voltam teljesen biztos ebben a dologban.
Amikor Emiko a chakrról kezdett beszélni és arról, hogy tudja a kettőnk közötti differenciákat, kicsit megszeppentem. Igaz elmondtam neki, hogy nem vagyok olyan erős, de hogy a küldetés elejétől tudta, hogy mennyi chakrával rendelkezem, kicsit elgondolkodtatott. *Isteni nagy szerencsém van, hogy Emikonak olyan a jelleme amilyen. Ha tényleg egy vérbeli, mindenre képes elveszett ninja tudta volna így felmérni a helyzetet és én előhozakodok a vezető titulussal, talán ott helyben nekem is eshetett volna.* Ez a dolog megborzongatott, ám amit ezután mondott a lány, az kellemes meglepetésként ért és ráadásul nagyon is jól esett.
- Az eddigi shinobi pályafutásom során egyetlen dicsérő szavat sem kaptam még, sőt mindég azt sulykolták belém és a többiekbe, hogy bármennyire is jól sikerült egy akció, sikerülhetett volna jobban is. Gondolom mondanom sem kell, hogy ez nem igazán tetszett nekem és ezért lett belőlem énekes. Az emberek elismernek engem, szeretik azt amit csinálok ami nagyon jó érzés, ám ez mégis más, mert a shinobi énemről van szó. Mondtam mosolyogva a lánynak, majd ő is feltette a kérdését mely a Genjutsumat célozta meg. Igazándiból ez már mindenki számára egy nyílt titok volt, így nem is nagyon volt okom arra, hogy ne beszéljek róla. Egy könnyed mozdulattal a hátamhoz emeltem a kezem, hogy a táskámhoz nyúljak, ám ekkor jutott az eszembe, hogy azt még odakint elrejtettem az egyik fában. - Fene, el is felejtettem, hogy a cuccaim nincsenek nálam... A genjutsuval kapcsolatban, telitalálatod van. Először akkor használtam a genjutsut amikor állítólagosan elégettem a falu térképét. Nem volt túl nagy trükk, ám meggyőző tud lenni a tapasztalatlan szemeknek. Ugyan ez igaz volt a kapunál is, a papíroknál amiket adtam és itt az orvosnál is. Egész idő alatt genjutsut használtam és azt tartottam fent, ezért is tűnhetek a szemedben ennyire kimerültnek. De ami a legjobban tetszett, az közös alakításunk volt az orvosnál. Mondtam halkan nevetve, nehogy a zaj átszűrődjön a rendelőbe ahol az orvos a rendelési ideje vége felé jár. - Akkor amikor köhögni kezdtél, egy egész szobára kiterjedő genjutsut használtam, hogy megtévesszem az orvost és az őröket is, méghozzá azzal, hogy köhögés közben vért öklendeztél fel. Nem volt túl szép látvány, ám az időzítésünk meglepően tökéletes volt. Látnod kellett volna az orvos arcát, teljesen elfehéredett tőle. Kacagtam fel ismét, majd egy széles vigyorral nyugtáztam magamban, hogy Emiko az a lány akire a küldetésünk alatt lehet számítani, talán még a küldetés után is.

**Shiren** Vas. Feb. 10 2013, 11:46

// Elnézést a késlekedésért //

Mirubi hallgatja Itanashit. Néhány szónál és mondatnál egy kis mosolyt enged láttatni az arcán. Az alárendelt szó is tetszett neki. Tehát a fiú, már most kezd úgy tekinteni rá, mint vezetőre? Nem. Itt a kölcsönös bizalomnak kell kialakulnia kettejük között. Ezt Mirubi is tudta. Ha valóban egy olyan emberekből álló csoportot akar létrehozni, amely segít elérni a céljait, akkor kelleni fog legalább egy ember, aki tud annak valós céljairól és terveiről is. A kérdés, hogy Mirubi megnyílhat-e a fiú előtt. Itanashi befejezte mondandóját. Egy pillanatnyi csend állt be. Az erdő csendesnek látszott és a kissé havas táj is nyugodtnak tűnt. Azonban a fagyos levegőt még inkább elviselhetetlenebbé tette a csípős szél, ami Mirubi egyáltalán nem szeretett. Nem érzi magát "elemében". Már csak az elemi beállítottságai miatt sem. A Tűz alapjáraton vad, pusztító és fájdalmat okoz, de tisztít és új életet is ad. Akár csak Mirubi céljai. A víz pedig szintén tisztít, lágyan csordogál, de tud vad és félelmetes is lenni. Egyik elem sem erre a helyre való, mert ha ezek elszabadulnak, annak nem lesz jó vége. Viszont, visszatérve az elemi beállítottságra és az ezzel együtt járó személyiségre. Mirubi sosem szerette a hideget. A tűz alapjáraton meleg, míg a víz lágy és kellemes, de megfagy a hidegben. Így semmiképpen sem jó neki ezen a helyen. Valószínűleg az elemi technikái sem éri el a maximális hatásfokot, ugyanis Őt mindig is a körülmények és az érzelmei befolyásolták. Az érzelmi állapot Mirubinál meg van. Meg van benne a fájdalom a gyűlölet és a pusztításvágy és az emberek iránti mérhetetlen gyűlölet is. Persze az alapvető perverziója a nők felé és a gyerekek gyámoltalansága és tisztasága mindig a fejében van, azonban nagyon jól tudja, hogy az a gyerek aki most még teljesen mentes a bűnöktől, néhány év múlva ugyan olyan erkölcstelen és romlott fekély lesz a Föld hátán mint a többi ember.
A szemből fújó hűvös szellőnek Mirubi hátat fordított, majd hunyorogva kezdte el fürkészni a palota mögött lévő, hatalmas, jeges szirteket. Az ötlete miszerint a hegy egy nagyobb részét könnyedén le lehetne robbantani, vagy olvasztani még nem vetette el. De most nem Ő a csapat vezetője. A magánakciózás pedig hátráltatná őket. A pár perc néma csendet Mirubi törte meg.
- Értelek. Nagyon is értelek. Tudod, addig nem kezdhetünk közös munkába amíg nem bízunk eléggé a másikban és nem tudjuk a másik valódi, igazi céljait... - Mondandóját abbahagyva egy égészen más gondolatmenetbe kezdett. Valószínűleg ismét a hangulatingadozásai miatt történt - Rengeteg ember létezik a világon. A legtöbbjük kapzsi, gonosz és csak a saját önös érdekeik vezérelik őket. Elfelejtették már az Őseik hitét és azokat a felsőbb erőket amik irányítják a Világunkat. Ők azok a patkányok akiknek semmi keresnivalójuk a Földön! Csak a romlást és a fájdalmat hozzák a Világra! A másik embertípus ennek az ellenkezője. Aki rendet, békét, megértést és szeretetet akar. Kapcsolatban van a felsőbb hatalmakkal és azok törvényei, utasításai szerint cselekszik. Követi az Ősi Energiák útmutatásait. De elvakítja őket a "jóság" és nem veszik észre, hogy azok a szabályok amiket saját maguknak állítottak fel, hamisak! Végül, vannak akik csak azért léteznek, hogy a helyet foglalják. Nem tesznek hozzá semmit a világ rendjéhez és nem tesznek semmi negatívat vagy pozitívat. A létezésükre, pusztán a teljesség látszatának fenntartása érdekében van szüksége az emberiségnek. Ugyanis ha ezek az emberek nem lennének, az emberiség rádöbbenne, hogy miféle világban is él és így megpróbálna ellene tenni. Ezt pedig senki nem akarja. Az erkölcsi fertő megállítása csak egy úton lehetséges. Azzá kell válni mint a többi elvakult, erkölcstelen, vallásos érdektelen ember. A három embertípust kell megértened és felvenned tulajdonságaikat, hogy végül ne állhasson senki utadba! Legyél erkölcstelen, gonosz, aki követi az Ősi tanításokat, de ne értelmezd félre a parancsokat! Legyél érdektelen senki aki nem kelt gyanút és nincs köze semmihez, majd Végezz mindenkivel aki megérdemli a halált! Ezt jelenti az Én hitem. De ezt szinte nincs ember aki megértené. A gyilkosság és a gonoszság nem bűn ha egy bizonyos cél érdekében teszed. Ez az Istenek szava. De ezt mások nem érthetik. Ha te szólsz Istenhez, imádkozol. Ha Isten szól hozzád, skizofrén vagy... Ez a fajta felfogás viszi lassan de biztosan a halál szélére az egész emberiséget a teljes környezetével együtt! Ezt kell megállítani azzal, hogy az emberiséget eltüntetjük a Föld színéről és csak olyanokat hagyunk életben, akik osztoznak a céljainkon. De kissé előre szaladtam... Bizonyítsunk egymásnak!
Mondta a fiú, majd elhallgatott. Ha volt még valamilyen észrevétel, vagy kérdés aminek Itanashi hangot is adott, válaszol rá, majd kivárják a váltás és mennek vissza a rendelőbe. Mirubi nem veszi fel egyik falusi alakját sem, hanem marad az őr alakjába. Jól jöhet még és a koncentrációja, valamint a chakrakontrola is egészen jó, így nem okoz gondot az illúzió fenntartása. Meg hát persze nem akar saját alakjában mászkálni ugyanis a ruhája teljesen véres. Még a végén túl nagy feltűnést kelt. Megvárta Itanashit, majd válaszolt a kérdésére.
- Nagyon érdekes és bonyolult technika. Ehhez hasonló technikáról csak egyszer hallottam. Az is egy legendás ninja, pecsét technikája. Gondolom vérszerződésben állsz a kígyókkal így annak minden tagjával. A chakrakapcsolatod a megidézett kígyóval, átadod nekem abban a pillanatban. Így egy fordított idézést hajtasz végre... Én vagyok az "áldozat". Bár, így belegondolva nem olyan nehéz technika, ugyanis a teljes leképezést már az idézés és a pecsétbe foglalt vérszerződés viszi véghez. A Yondaime Hokage technikája pedig bonyolultabb. Ha jól emlékszem és jól logikázom akkor ott a chakrakapcsolaton lebontja magát részecskékre, majd újból felépíti. Az egyik legveszélyesebb technika a világon... De a tiéd veszélytelen, így használhatjuk. Szerintem a kígyód hagyd a rendelőben, hiszen még jól jöhet ha a gyereket hirtelen kell eltüntetnünk.
Mondta a fiú, majd ha nem jön közbe semmi, akkor visszatér a rendelőbe, az őr alakjában.

**Itanashi** Hétf. Feb. 11 2013, 19:58

//Mivel az előző körben írtam a visszatérést, valamint a Mirubival folytatom beszélgetésünkben sem indult új kört, választ kapva csupán a kérdéseimre, így a körből kimaradok, ha nem baj//

**Hyuuga Emiko** Kedd Feb. 12 2013, 22:30

Emi-nek azonnal feltűnt, hogy megváltozott mindkettejük hozzáállása. Tessa is barátságosabbra vette a hangvételt, ám érezhetően meglepődött a hallottakon. Talán túl sok mindent zúdított rá az elmúlt pár percben.
*Nem hinném, hogy túlságosan bízna bennem, de meg kell kockáztatnom. Az jó jel, hogy megnyílt előttem és kicsit többet is elárult magáról. Valószínűleg nem sokat fogunk találkozni a jövőben, ám ha mégis, úgy érzem egy hasznos szövetségesre leltem.* Gondolkodott el a jounin, hiszen most volt idejük megvitatni mindent, illetve a rendelőből átszűrődő zajok is csak megnyugtatóak voltak. Azért kíváncsi lett volna, hogy a piros kabátos ninja hogyan boldogul, de valószínűleg mindent sikeresen megoldott egyedül is. Közben a beszélgetés folytatódott, ami már kevésbé volt kellemetlen, ám Tessa így is rátapintott a lényegre. A kunoichi már nem volt ideges, inkább megkönnyebbül egy kicsit, hogy nem kell annyira titkolóznia.
- Igen, eltaláltad, Dojutsu használó vagyok. Azért nem csak ez az egy ütőkártyám van, úgyhogy ne aggódj! Ha szükség lesz rá, akkor bevetem minden erőmet - kacsintott a Hyuuga lány. - Annyira szeretném megkönnyíteni a dolgodat, hogy elmondom, főként a Taijutsu-hoz értek, de van egy-két távolsági technikám. Gondolom már elkezdtél agyalni a terv következő részén.
Eléggé meglepte a jounin-t, hogy a másik kunoichi mennyire más nevelést kapott, mint ő. Persze az Eső faluban sem volt minden szép és jó, viszont a tehetséges embereket megbecsülték. Lehet, a távozása óta sok minden változott, ennek ellenére bízott benne, hogy nem fajultak el túlságosan a dolgok. Na, nem mintha szándékozott volna visszatérni, csak aggódott a következő generációért. A zenekar és a gitár miatt nem volt nehéz kitalálnia, hogy Tessa mellékállásban énekes.
*Érdekes párosítás, azért nem mindenki lesz zenész a shinobi pályafutása mellett. Vagy éppenséggel már az énekesi karrierjét helyezi előbbre és csak második a ninjáskodás?* Ennyire nem akart vájkálni a lány magánéletében, tehát a kérdést meghagyta csupán felvetődött gondolatnak.
- Nem akarok ítélkezni senki felett, de nem lehet túl jó hely ahonnan jöttél. Igaz, nekem sincs mire büszkének lennem, de legalább azt elmondhatom, hogy 16 évig egészen jól bántak velem a falumban - magyarázta a szőkés hajú kunoichi. Azt nem akarta az orrára kötni, hogy nem elveszett ninja, hanem törvényesen van távol Amegakurétól, de nem akarta lerombolni az eddig kialakított, kissé gonoszabb képet magáról. Ha azt hiszik róla, hogy elveszett ninja, talán nem fog kilógni annyira a többiek közül. Amikor szóba került a Genjutsu, büszkeséggel töltötte el, hogy sikerült felismernie elsőre. A Byakugan már sokszor húzta ki szorult helyzetből, és még mindig számíthatott rá.
- Legalább a térkép megvan, viszont nem tudom, hogy mennyit ér, ha nincs itt. Tényleg sikerült megjegyezned a részleteket? Úgy hallottam, hogy a Genjutsu-hoz nagyon éles elme szükséges. A doki arcát pedig szívesen megnéztem volna! - nevette el magát a végén Emi. - Láttam az üzenetedet, csak először nem értettem. Azért mégis elkezdtem köhögni, mert gondoltam, hogy van valami plusz terved. Később pedig rájátszottam, mert láttam, hogy az orvos eléggé aggódik értem - lehet, felesleges volt ezt megemlítenie, de már nagyon belejött a beszédbe és ilyenkor kicsit nehezen állt le. - Kíváncsi vagyok, a két sráccal minden rendben van-e.

Sai Hétf. Feb. 18 2013, 00:54

//Nos, mivel nem írtatok konkrét tervet, hát ennek fényében folytatom Twisted Evil

//

A két "őr" visszaérkezett a szállásra, és mindenki kicsit pihenni tért, hogy regenerálják elvesztett chakrájukat. Úgy véltétek, ráértek, mivel látszólag minden rendben, épp csak arról nem győződtetek meg, hogy a két őrnek van-e családja, vagy legalább egy kutyája, aki várja otthon, így a gondok újabb fellege borult rátok, mert elvesztegettétek az időtök.
Mivel mégis csak ninja ösztönökkel rendelkeztek, hajnalban arra ébredtek, hogy az utcákról kisebb felbolydulás hangjai szűrődnek be, s bár nem tudjátok, ez már a dolgok közepe megint, mert az egyik őr felesége kiment a kapuhoz, hogy megtudakolja, a férje ugyan merre kóricálhat, s mivel sem ott, sem pedig megszokott kocsmáiban nem találta, riasztotta az őrséget, s mivel elég emlékezetes volt a bejöveteletek, bár láttak "titeket" távozni, mégis gyanakodni kezdtek a sok, immár utólag, ebből a szempontból gyanúsnak tetsző eseményre, és egy közel 50 fős csoport, akik java ugyan egyszerű katonának tűnt, de akadt köztük kevésbé könnyű célpontnak tűnő, bizonyára testőri feladatokat ellátó, ninjának tűnő személy is, "rohamozta" meg az épületet, s mire komolyabban reagálhattatok volna, máris két - hamar rádöbbentek, mérgező - füstbomba telíti meg az egész orvosi rendelőt, megvakítva titeket, s mivel nem tudtok úgy rákészülni, hogy nem szabad lélegezni, mivel nem vagytok tudatában a füst mérgező mivoltának, így hatását megérezve elgyengítve titeket - mintha a testetekben áramló füst kikergetné fokozatosan, de tempósan belőletek a chakrát.

//Határidő: febr. 21.//

//Bocsánat, ez lemaradt: szóval mindenki 50%-nyi chakraszintről indul, és a technikái duplaannyi chakrát fognak igénybe venni, mint vennének egyébként.//

**Shiren** Kedd Feb. 19 2013, 21:46

// Ajjaj

Itt aztán lesznek kemény dolgok >< - Elnézést a hosszért és a minőségért de csak napok múlva tudnék tartalmasabb és átélősebb postot írni arra meg nincs most idő //

A csapat igencsak könnyelmű volt, ami nagyon nagyon rossz dolgokhoz vezetett. A csapat lepihent a rendelőben, ugyanis ma estére nem tervezték a támadást. Egyrészről valószínűleg nincs elég információjuk a faluról és a földesúri palotáról, valamint a chakrájukat is vissza kell nyerniük. Azonban senki nem számolt azzal - vagy csak nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget - hogy a megölt őröknek családja is lehet. Így a Mirubi kezei által elintézett emberek szépen a nyakukra hozták a bajt. Persze nem mintha lett volna más választása a csapatnak...
A fiú nem szokta meg a hirtelen felkelést. Ilyen téren mindig is szerencséje volt, hiszen nem kellett hirtelen és korán felkelnie. De itt meglátszik a hátránya is, hiszen felpattan és meg is szédült, valamint egy pillanatra nem tudta hol van és nem esett le neki, hogy vajon mi történik. Ugyan az orráig sem látott a füsttől, érzékeny volt a chakrájára. Főleg amikor azt cseszegetik, így hamar megérezte, hogy valami nincs rendben a chakratartalékaival. Nem érzi úgy, hogy feltöltődött volna. Sőt! Még kevesebb is a chakra mint volt... Mirubi leguggol, majd lenéz. Természetesen azért még guggoló helyzetben látja a talajt és a lábát, valamint Ifu is könnyen megtalálta a hangja és szaglása alapján a gazdáját. Egy macskának ez nem lehet gond. Azonban a szürke pulcsiban és a rikító piros nadrágban a fiú kétes célpont. A szürke kapucnis pulóver nem látható, de a piros nadrág igen, így most döntenie kellett. Végigfutotta az összes lehetőséget.
~ Vagyunk összesen heten. Ebből egy macska és egy túsz. Rajtam kívül valaki biztosan a fogolyra figyel, így közelebb van hozzá mint Én. - Ugyan a fiú nem volt még ilyen helyzetben de a stressz hatása gyorsan elmúlt nála, hiszen ma már 2 embert is elintézett, ami éppen elég megrázó volt. Ez már semmiség - Tehát nem kell vele foglalkoznom. Ezek között a látási viszonyok között nem tudhatom, hogy honnan csap le egy ellenség, azonban itt van Ifu aki a fülem és az orrom lehet. - Mirubi felállt és felvette bal kezével a macskáját, míg a jobba a szandálja és a bokája közül húzta ki a kunait védekezés céljából - Valószínűleg nem csak Én nem látok, így nem kell elrejtenem magam, hanem csak fel kell készülnöm. - Az orrát mélyen belevájta pulcsijába, hogy ne szívjon be több füstöt, majd megpróbált figyelni a környezetére - most már jöhet aki kar ~
Nyugtázta magába a helyzetet, majd hallgatta az eseményeket.

**Hyuuga Emiko** Pént. Feb. 22 2013, 18:30

Miután Tessával minden megbeszéltek, amit jónak láttak, nyugovóra tértek. Sajnos odáig már nem jutottak el, hogy tovább gondolkodjanak a terven, szóval mindenki nyugovóra tért. Emi még azért ránézett az orvosra, de mivel elég jól viselkedett és a piros kabátos, rejtélyes shinobi amúgy is vigyázott rá, nagyjából megbékélve a helyzettel szenderült álomba. A doki rendelője nem volt éppen egy kényelmes lakosztály, ám a jounin aludt már nehezebb körülmények között is. Mivel sosem tartozott a remek terveket kieszelő kunoichi-k közé, ezért nem számolt azzal, hogy a két halott őrt keresni kezdik másnapra. Beérte annyival, hogy végre feloldhatta a Henge no Jutsu-t, ami alig került neki chakrába, emrt csak a szemét változtatta meg, de így is örült, hogy végre megint önmaga lehet.
A reggeli ébresztő kicsit sokkolóra sikerült, mert szó szerint rájuk akarták törni az ajtót. Bizonyára elég sok ember jöhetett el, mert a hangjukat ugyan nem hallotta, viszont ilyen tömegben az apró neszek is felerősödtek. A jounin már elszokott a hirtelen felkeléstől, ám rögtön eszébe jutott minden. Rájött, hogy túl sokat kockáztatna, ha hagyná magát elfogatni, tehát azonnal harcra készen felugrott. Még azzal sem volt ideje foglalkozni, hogy a szemeit rejtegesse, viszont úgy tűnt, nem is lesz nagyon szükség erre. Hirtelen sűrű füst töltötte meg az egész rendelőt, ami nem csak a látást korlátozta, hanem valami mást is csinált a jelenlévőkkel. A kunoichi gondolta, hogy valami méreggel van dolguk, hiszen ebben a faluban nem igazán voltak ninják, inkább közkatonákkal védték a helyet. Amikor felderítő úton volt, nem látott chakrát, ebből vonta le a következtetést. Sajnos, mire észbe kapott, már jelentős mennyiséget szívott be a gázból. Teste mintha valami változáson ment volna keresztül, vagy legalább is a chakrájával csinált valamit ez a keverék.
*Igazán remek!* Bosszankodott Emi, de további belső monológokra nem ért rá. Valamit tennie kellett, mielőtt még végleg elfogyott volna a chakrája. Keze magától mozdult, amikor végigpörgette a kézjeleket és aktiválta a Byakugan-t. Tegnap azt mondta Tessának, hogy ha eljön az idő és nincs más lehetőség, akkor be fogja vetni az ütőkártyáját. Jelenleg azonban olyan sűrű volt a füst, hogy eléggé kétségbe vonta, a többiek látnak-e a mutatványából bármit is. Kezét szája és orra elé emelte, hogy minél kevesebb füst jusson be szervezetébe. A baj már megvolt, de nem kellett fokozni. Számított rá, hogy főként harci tapasztalattal rendelkező civilek fogják bekeríteni őket, ám a Dojutsuja kissé aggasztóbb dolgokat is megláttatott vele. Néhány chakra keringési rendszert vélt felfedezni a közeledő támadó erők között. Számolni ugyan nem sok ideje volt, úgyhogy csak nagyjából állapíthatta meg a létszámot. Chakrával nem rendelkező embereknél ráadásul még nehezebb volt a dolga, hiszen ők nem különöltek el úgy egymástól.
*Valahogy a többiek tudtára kell adnom, hogy hány emberre számíthatunk. Közel 50 katonát számoltam, tehát jelentős túlerőben vannak. Ehhez még hozzájön az is, hogy a csapat három tagja nem dúskál a chakrában. Ajjaj, ez nehezebb lesz, mint gondoltam!* Kezdett tényleg aggódni, mert ilyen körülmények között elég jó célpontok voltak. A felszerelésüket kint hagyták, így csak a jutsukra, valamint az esetleges kézitusa tudásukra hagyatkozhattak. Sosem gyakorolta a hosszú ideig való lélegzet visszafojtást, de jelenleg nem látott más lehetőséget, mint bevetni az egyik Raiton elemű jutsuját. Társai chakráját már megismerte, így nem kellett attól tartania, hogy szövetségeseinek okozna sérülést. Közelebb araszolt az ajtóhoz, mert innen várta az egyik fő támadást. Ha látja, hogy megindulnak befelé a katonák vagy máshol próbálkoznak bejutni, akkor elmutatja a szükséges kézjeleket és alkalmazza a Raiton: Raitongu//Villám elem: Villámszórás technikát. Ez direkt arra lett kitalálva, hogy nagy számú ellenfelet győzzön le a használó. Amennyiben nem rohamozza meg elég ember a rendelőt, ahhoz hogy ezt a jutsu-t alkalmazza, úgy a Juken//Enyhe Ököl Stílus-t veti be. Ez a legalapvetőbb Hyuuga Taijutsu, mindennek az alapja, de így is elég komoly pusztítást tud véghezvinni az emberi szervezetben. Ha erre kerülne a sor, akkor megpróbálja megkeresni a chakrával rendelkező embereket, mert náluk hatékonyabb ez a módszer. Ráadásul ezzel kedvezne az állásnak, hiszen a közkatonáktól megfelelő harci képzettséggel könnyen el lehet venni egy-egy fegyvert. A ninják jelenleg nagyobb veszélyt jelentenek és biztosan felkészültek a bent uralkodó körülményekre.

**Itanashi** Pént. Feb. 22 2013, 21:31

Hangok. Hangokat hallok. és lépteket már megint a hangok? A fiú nem szerette a fejében szóló hangokat. De azok csak egyre hangosabbak lettek. És közeledtek. A fiú kinyitotta a szemét. Majd rájött, a hangok nem a fejében szóltak, hanem az épület előtt. Ám mielőtt bármit is tudott volna csinálni, a termet hirtelen füstbombák lepték el, mely az egész teremben szétterjedt. A gáz mérgező volt.
A fiú arcához kapott, köhögött. Érezte, ahogy a testében áramló chakrája megbolondul, hirtelen fáradni kezdett.
- A francba. - köhögött. Nem lélegezhette tovább a mérgező füstöt, valamivel el kellett takarnia az arcát, hogy mérsékelje a belélegzést. Erre nem is talált volna alkalmasabb eszközt a ruhájánál. A rajta levő ruhadarab jobb karját egy mozdulattal leszakította, majd orra és szája elé tekerte, jó erősen, levegőt is alig kapott benne.
*Mert kinn kellett hagyni minden felszerelésünket, ugye? Ha itt lenne a maszkom, most nem lennék ekkora szarban* dühöngött magában. És még a virágok is kinn vannak.
Tudta jól, ha benn maradnak, a füst káros hatásának következtében nem fognak tudni harcolni, és legyőzik őket, elfogják, és kivégzik mindannyiukat. Nem tehetnek mást, ki kell törniük a rendelőből. Van a füstöt kell legalább eltüntetni. A fiú a kezeit összetette, majd belekezdett egy technikába. Azzal tisztában volt, hogy a technika nem fogja az egész füstmennyiséget felszívni, de legalább mérsékelheti a mennyiséget, valamint az ellenfél ellen is felhasználhatják. A benn levő füstöt koncentrálni kezdte egy adott pontba, megformázva saját magát, létrehozva néhány füstklónt. A lehető legtöbb füstöt megpróbálja belefektetni a technikába.
Ha sikerrel jár a fiú, felnevet, majd felkészül a rendelő lerohanására. Tudta, hogy a füst a támadás első lépésére szolgált, a lerohanás nem lehet messze. Azonban ha technikája sikerül, akkor azt ellenfelei ellen is bevetheti azzal, hogy az ajtón kiküldve feloldja a technikát, ha addig nem kapnak halálos támadást, így a mérgező füstöt az ellenfél is megkapja. Bár nem tudta, kikkel állnak szemben, egy ilyen füst nem lehet senkire pozitív hatással.

**Unazaki Ashura** Vas. Feb. 24 2013, 10:31

A délutáni felügyelet incidensek nélkül történt, habár szinte olyan szinten hogy már unalmas kezdett lenni Ashurának, és ráadásul a sok fekvés miatt nem is tudott éjszaka teljesen elaludni. Pirkadat felé közeledve azonban neki is sikerült elbóbiskolnia, bár álmaiban nem tudott sokáig jutni. Alig aludt el egy fél órája, hirtelen lépéseket hallott meg a folyosó felől, ami csak egy kicsit volt gyanús, a takarítónők még ilyenkor nem szoktak bejárkálni. Legurult az orvosi ágy azon oldalán ami nem az ajtó felé nézett, és leguggolt mellette. Oldalra nézett, és látta, hogy az orvos még a székében ül, horkolva. Na igen, valószínűleg nem csak hogy az őröket, de még talán őt is hiányolta valaki otthon. Ashura résen maradt, figyelte az ajtót, ökölbe szorítva a kezét készült bármire, azonban erre most ő sem volt felkészülve, pedig alap procedúra szobák "tisztogatásánál". Kívülről két kicsi, gömb alakú füstbomba gurult be a rendelőbe, Ashu arca elernyedt egy kicsit, és mielőtt még kiengedték tartalmukat csak egy sóhajra, meg egy apró gondolatra maradt ideje.
*Hogy az a jó k...* - és a mérgező füst már el is kezdett terjengeni a szobában.
Ashu egy-két köhécselés közepette visszafordult a mögötte levő pultra, ahova lerakta a kendőjét, és gyorsan visszaillesztette az arcára, mielőtt visszaváltozott rövid, fekete hajú énjéről a dicsőséges, fehér hajú, igazi valójára. Érezte, hogy ezzel a méreggel valami nem kóser, a teste se volt rá teljesen felkészülve, mivel a hatás hamar elért hozzá, de az a jó kis méregellenálló képessége remélhetőleg megakadályozza a méreg tovább terjedését, és idővel valószínűleg kidobja majd a mérget magából. Remélhetőleg. Nagyon nem tetszett neki az ötlet, hogy a legközelebbi fegyver itt egy sebészi kés, és még a chakráját is leszívták, no de abból kell gazdálkodnia amije van. A kinti lépések hangjából ítélve, mik csak egyre sűrűbben koppantak a rendelő padlóján, ki lehetett találni, hogy rohadtul túlerőben vannak. Ami nem is lenne ügy Ashura számára, ha nem egy apró rendelőben lennének, és ne szívták volna le a fele chakráját. Csak annyit tudott, hogy innen hamar ki kell jutniuk, egy épületet egyszerűen körbevehet egy egész városnyi helyőrség, és hogy egy egész városnyi nép keresse őket a városon keresztül, biztosan jobb alternatíva ennél, elvégre akkor legalább szabad levegőn vannak, és valahogy letudják rázni üldözőiket.
*Már csak egy jóképű falat kell kinézni, hogy azon "kisurranhassunk". Remélhetőleg megbecsült csapattársaim veszik a lapot miután kirúgom a ház falát, hogy tipli van. Hmm... már csak a találkozással lenne baj, ha útközben elvesztenénk egymást... nem ügy, majd imprózunk! Ha tudunk... Hmm, talán a fallal kapcsolatban segíthetne egy régi barát is!*
Ashura, kihasználva, hogy még nem hogy saját emberei, hanem még az ellenség sem lát semmit a füstön keresztül, elkezd kutakodni a mögötte levő pulton, és egy pár pillanat múlva meg is találja amit keresett, egy szikét. Egy gyors mozdulattal ejt az ujján egy kis sebet, amiből kiszivárog egy kis vér. Elmutatja a jutsuhoz szükséges jeleket, majd egy közeli falhoz nyomja azt a tenyerét, aminek az ujján sebet ejtett, és a rúnák máris megjelennek e falon.
- Kuchiyose no Jutsu! - Ashu azért a falhoz rakta a kezét, hogy lehetőleg a megidézett állat a másik oldalon érkezzen meg. Elvégre nem férne el ebben a kis rendelőben.
Hamarosan egy nagy dobbanás hallatszik, hogyha esetleg a rendelőnek még másik szobája is van abban az irányban, a dobbanás mellé még sok bútor törését is lehet hallani. Megérkezett nem más, mint [url=]Futaba[/url], a harcos aligátor! Igazi izomtenger ként nem ért semmilyen jutsuhoz, azonban sokkal gyorsabb, mozgékonyabb és erősebb mint többi társa. Ashura átugrik az orvosi ágy másik oldalára, s két kezét a fejére rakja, védekezés képpen.
- Le a fejjel! - kiáltja a szobában levőknek.
A következő pillanatban csak annyi látszik, hogy vakolattal és téglával együtt a fal elkezd lebomlani, és egy hatalmas aligátor ököl kezd el áttörni a másik oldalról, nyílást gyártva így az épületen.
- Ahhahahha! Végre, egy kis akció! - hallatja magát a rettentő mély hangú, izomtenger.
- Csak serényen azzal a fallal! - kiáltja neki röhögve Ashura az orvosi ágy alól, majd felugrik annak tetejére, meghajolva egy kicsit Futaba előtt.
Ha esetleg van több fal a szabad ég felé vezetve, akkor Futaba azokon csak átmenne, aranyos kis krokodil alakokat hagyva az épületben. Kiérve Ashura és Futaba feltérképezi a kinti helyzetet.

Ha nincs semmi ellenség láthatáron, akkor a maszkos Ashura megköszönné a hatalmas állatnak a segítségét, és visszaküldené a falujába.
- De tudd, hogy az adósom vagy! Faltörő kos ként használsz, és még csak nem is engeded hogy szórakozzak egy kicsit! - Futaba röhögve tűnik el egy füstfelhőben.
Ashura majd egy közeli helyen elrejtőzködne, és megvárná amíg a többiek követik, hogy együtt menekülhessenek tovább. Ha kell, betol egy egyszerű Kakuremino no Jutsu-t //Láthatatlanság Köpenye//, ami bár elég alap jutsu, az egyszerű őröket simán átveri amíg a többiek előjönnek.

Ha van ellenség a környéken, akkor Ashura felvesz egy harci állást, de hagyja, hogy Futaba elintézze neki az őröket, míg ő védekezésre koncentrál. Megvárja amíg Futaba úgy öl ellenséget, hogy annak maradjon egy használható fegyvere a földön, amit Ashura felvehet, és végre harcolhat is.

**Kushieda Unazaki Tessa** Vas. Feb. 24 2013, 20:43

Nem mondhatnám, hogy elaludtam, vagy elbóbiskoltam, sokkal inkább "fekve gondolkodtam" mégpedig azon, hogy az elkövetkező időszak miképp fog történni. Mondhatni félig aludtam, félig taktikákat gyártottam. Az ötletek legjava alvás előtt születnek, mert az agy eben az állapotában ~melyre pihent agyúként is szoktak utalni~ olyan mértékben terhelés mentessé válik, hogy a zseniális ötletek csak úgy pattognak egymás után. Na ez a helyzet volt velem is, az alvás helyett inkább az elméleteket és a terveket gyártottam azzal kapcsolatban, hogy miképp fogjuk végrehajtani a gyerekrablást, kezdve a városon keresztül való haladással, egészen a kastélyig . Többféle ötlet és eshetőség is megfordult a fejemben, fel akartam készülni a legjobbtól a legrosszabb eshetőségig egyaránt. Mind ez szép és jó is volt, azonban a félalvó, gondolkodó állapotomból felriasztott az a tény, hogy egyre több ember és egyre hangosabban beszéltek a rendelő körül. Gyorsan felkaptam a fejem, ám már késő volt, ugyanis füstgránátokat pattogtak végig a szoba padlóján, amiknek a tartalmai hamar ki is bontakoztak a szobában. *Na ennyit a tiszta bejutásról okoskám. Mintha azt mondtad volna, hogy képes vagy kezelni a helyzetet és feltűnésmentesen végigcsinálni az akciót... Innentől kezdve a te szereped lejárt, most, hogy tudnak rólunk az én szerepem következik.**~sigh Azért egy próbát megért. Minden esetre furcsa... tudtam hogy előbb utóbb rájönnek a dologra, de azt nem, hogy ilyen hamar. Na meg, hogy pont itt kössenek ki és kérdezés nélkül mérgező gázokkal dobálózzanak... Legyen, a te köröd következik.* Zajlott le a fejemben a kommunikáció, ahogyan immáron a testem felett másik énem, jobban mondva, másik testbérlőtársam uralkodott.
- Khu~ah~aa~a~ááá! Ismét itt vagyok. Nevettem fel hangosan, démonian, ahogyan tekintetem és testtartásom egyaránt megváltozott. Testem nem volt annyira kihúzott, jó tartású mint ezelőtt, sokkal inkább kicsit előredőltebb, görnyedtebb alakot vett fel, s tekintetemből sütött a gyilkolási szándék.
- Nos? Hol kezdjük a mókát? Néztem körül a teremben, bár sokat nem lehetett látni a füsttől, azonban a többiek már belevetették magukat a szabadulásba, főleg Ashura aki már meg is idézett egy állatot aki áttörte a rendelő oldalfalát. - Remek! Mindenki kifelé. Most! Kiáltottam el magamat, ahogyan kiszaladtam a lyukon egyenesen a fiú után. Igazándiból leginkább arra számítottam, hogy várni fognak ránk, ugyanis egy giga-kroki aki falat bont, elég feltűnő jelenség.
Ha van időnk kint pár szót váltani egymás között, akkor magamhoz veszem a kezdeményezés lehetőségét és elsorolom gyorsan a haditervet a mai napra kiosztva. - Na figyeljetek. Innentől két csapatra válunk szét, méghozzá egy erős harci csapatra ami három emberből fog állni, valamint egy másik, feltűnésmentes csapatra. Az erősek csapatának az lesz a feladata, hogy minél nagyobb felfordulást, pusztítást csinálják a faluban, hogy az összes katona és harcos figyelmét magára vonja, míg a másik csapat elkígyózik a kastélyhoz a gyerekért. Magyarul egy figyelemelterelést fogunk végrehajtani. Én személy szerint a gyerekért szándékozom menni, tehát e szerint osszátok szét magatokat, de siessetek mert az őrök nemsokára megjelennek. Adom ki az utasítást miközben az egyik közelben lévő ház sarkához sietek, hogy mégse rögtön a rendelő melletti utcán álljunk bambán.
Ha nincs idő a csevegésre, mert a katonák odakint várnak ránk, pusztán egy széles mosollyal üdvözlöm az őröket, majd jobb lábamat és kezemet kissé előre csúsztatva egy harci alapállást veszek fel. Igaz fegyverem nincsen csak a gitárom, de azt azért nem vágnám tönkre ha nem muszáj, így maradt egyenlőre a pusztakezes harc. Bármi történjék is, annyi biztos, hogy a buli csak most fog beindulni.

Sai Hétf. Feb. 25 2013, 17:32

//Gomen, bealudtam a gép mellett ülve(!!!), így úgy döntöttem, nem erőszakoskodom, és inkább aludtam ˇˇ'//

Az események mindenkit felébresztetek, és mindenki megpróbált a maga módján előkészülni, de mivel Ashura gyorsan és mondhatni hangosan cselekedett, tényleges akciót eddig csak ő végzett. Emellett Emi pedig megtudhatta, hogy a tömegben 5 ninja rejtőzik meg, s belőlük egy emelkedik ki, akinek erősebb a chakraszintje (súrolja az S szintet, legalább is erre következtet abból, hogy a kisugárzása javát el tudja rejteni az illető), míg a többi négy nagyjából egy szinten van, egy haladó chuunin vagy kezdő jounin szintjén, így olyan B és A szint határára lehetne őket bekalkulálni, valamint, ha a lány szétnéz esetlegesen nemcsak a ház elé koncentrálva, akkor azt is megtudhatja, hogy körülöttük, de még a közelben levő városfalon is akadnak emberek, feltehetően miattuk, számukból ítélve. Valamint Itanashi füstklónjai is megteremtődtek - amelyeket használhat még - bár sok füstöt nem tüntettek el a környezetéből, de végül ezt a problémát a krokodil okozta nyílás tökéletesen megoldotta, szellőzést biztosítva.
A felszólításra mindannyian úgy döntötök, hogy Tessa hangjának engedve követitek Ashurát és krokodilját. Mivel kitörésük elég látványos és hangos volt, így nem volt nehéz kitalálni a kintieknek sem, merre vagytok, ugyanakkor senki nem akart közeledni, Ashu mégsem tüntethette el nyugodalmasan az kroki drágát, mivel a katonák és civilek, akik képesek voltak használni, nyílzáport öntöttek a kis menekülő csapatra, míg a városfalon állók - bár a krokodilra nem nagyon számítottak - rátok annál inkább, és igyekeztek hatalmas hálókat rátok vetve (ezeket is speciális, ilyet kilövő fegyverből, hogy gyorsabb és lehetőleg pontosabb legyen a célzás) elkapni és csapdába ejteni vele, legalább is megnehezíteni a mozgásotokat , míg kénytelenek vagytok elhasználni az összes chakrátokat - amelyek, mivel gyorsan érkeztek, egyrészt leblokkolták a krokodil fejét, másrészt sikerült elejteniük ily módon az ilyen szempontból kevés tapasztalattal rendelkező Mirubit, a füst Itanashik egyikét, elsodorták, és a lábaira tekeredett, így hátrányba hozta Tessát, Emit csak erősen karon ütötte az egyik háló súlyául szolgáló kő, fájdalmas zúzódást okozva, amely valószínűleg haragoslila lesz majd jó ideig a harcok után, Ashu pedig bár kitért az övé elől szintén, ahogy Emi is, de nem tudott figyelni és a krokodilja farka elkaszálta, amely azért csapkodott, hogy megszabadulhasson a fejére hullt hálótól - , és a kisebb zavart kavarodást kihasználva a ninják is megjelentek tartva a tisztesebb távolságot a krokodil miatt, természetesen maszkokban, s egy-egy lándzsaszerű fémbotot a földbe állítva, ötszög formában körbefogtak benneteket, gyors tempóban állítva fel egy chakrából álló csapdafalat, azzal sem foglalkozva különösebben, hogy jó pár civil katonát bezártak a rendelőt és még két házat magába foglaló akadályba.
//Emi, ha úgy dönt (nem tudom, szükség lesz-e rá), a Byakugannal felmérheti majd a helyzetet, amint hatástalanítottátok a bennragadt 20, íjjal és egy tegez - azaz legalább még fejenként 20 nyilat birtokló civil katonát, akik továbbra is lőnek rátok -, s megállapíthatja, hogy az öt oszlopnál összpontosul a chakratartalma a technikának, és ott a gyengepontja, amit ha jó helyen megüt, de csak ha egyszerre mind, akkor semlegesítheti - arról pedig, hogy egyszerre kell, meggyőződhet azzal, hogy az egyiket megpróbálja megcsapni és egy pillanatra meginog ugyan az akadály, de nem tűnik el.
Szintén fontos infó lehet, hogy Kawarimihez alkalmas faldarabok akadnak a környéken, illetve ugye akár katonával is helyet lehet cserélni.
Az meg hogy ebbe az irányba cselekszetek-e, rajtatok múlik, de gondoltam, megadom előre az infókat - ami úgy eszembe jutott, hogy kellhet -, hogy komplexebb tervetek lehessen.//

//Remélem, minden infót megadtam ˇˇ' Valami hiányzik, pü.
Chakraszintek:
Mirubi: 50%
Itanashi: 40%
Emi: 45% (Byakugan aktiválása miatt)
Ashu: 30%
Tessa: 50%

Határidő (rám szóltak XD szóval kicsit hosszabbítottam ˇˇ): márc 1.//

**Shiren** Csüt. Feb. 28 2013, 16:38

Az események kezdenek felpörögni. Mirubi csendben állt a gomolygó füstben és egyre csak azt érzi, hogy a chakrája cserben hagyja, valamint a füst is fojtogatja. Ifu sem igazán bírja már ezt, így kapálózva próbál szabadulni gazdája szorításától. Valószínűleg nem érzi azt, hogy veszélyben lennének, vagy ellenséges szándékú egyén lenne a szobában, máskülönben nyugton akarna maradni. Így Mirubi is megnyugszik egy kicsit, majd leeresztve a kunait, elkezd lassan előre sétálni még mindig macskával a kezében. Hallja a kinti zűrzavart és a pillanatnyi csendet is. Ami azt jelzi, hogy elég szép kis csapat gyűlt össze odakint, azonban valószínűleg nem kell ninjáktól tartaniuk, hiszen azok mit keresnének itt? Maximum a földesúr birtokán vannak a testőrségben felbérelt körözött ex shinobik. Persze ezt csak Mirubi gondolja így. Ahogy hallgatja figyelmesen a kint zajló eseményeket, meghallja társai ügyködését is, majd hirtelen a sűrű füst nagy része elkezdett mozgolódni. Egyből magához szorította Ifut, mire a macska csak nagy kimeresztett szemekkel nézte a füstmozgás irányát. Mirubi maga elé tartotta a kunaiját, majd az összesűrűsödő füst irányából számított támadásra. Azonban amikor több irányból is elkezdett mozgolódni a füst és Itanashi elkezdett alakot ölteni, egyből leeresztette pengéjét és levágta a helyzetet. Kemuri Bunshin.
~ Chh... Ügyes. Füstből hoz létre klónokat ~
Ismerte el a fiú találékonyságát, azonban itt most nem ez volt az egyetlen elismerésre méltó dolog. A klónok létrejöttével sajnos nem tűnt el az összes füst, így a látási viszonyok javultak, de még mindig nem annyira tiszta a levegő. Így cselekednie kell valakinek, aki jelen esetben nem más mint "Vöröskabát". Pár pillanatra Itanashi akciója után, egy hatalmas "robbanás" rázta meg az épületet, majd a füst néhány pillanaton belül már kevésbé volt jelen a szobába, így minden világossá vált. Az a furcsa fiú egy hatalmas aligátort idézett meg, aki még csak nem is egy chakrateremtmény, hanem egy komplett élőlény, egy Nin-ju. Mirubi már régóta akart látni egy igazi, beszélő állatot. Nagyapja a Macskák népével áll szerződésben, azonban még nem látta őt idézni egyszer sem. Az aligátor szívesen segített a csapatnak és egy tökéletes kis nyílást ütött kifelé az épületből. Igazából a fél épületet lebontotta, de nem lényeg. Mirubi csak állt és mint egy hópihe szállott volna lefelé az égből, Ő ugyan olyan lassúsággal kezdett kifelé sétálni, majd Tessa parancsára, egyből megindult, hiszen észhez tért. Ifuval a karjai között sietett ki az épületből, ám kint még rosszabb volt a helyzet. Amint kiért mindenki, a katonák már támadtak is. Az egyik leghatásosabb távolsági fegyverrel lőttek rájuk. A nyilak persze nem voltak olyan pontosak és olyannyira gyorsak, hogy egy ninja ne tudjon kitérni előlük, de még így is akadtak nehézségek, ugyanis este volt és sok jött egyszerre. A hatalmas lényt pedig elkapta valami. Egy háló tekeredett a krokodil fejére, amiből arra lehet következtetni, hogy itt el akarják kapni őket, mégpedig hálóval. Persze nem reménytelen próbálkozás, de ugyebár ki esne egy háló csapdájába?! Nincs az a bén... A következő pillanatban egy háló találta el a fiút. Nem számított arra, hogy fegyverekből lövik majd ki, így tökéletesen elkapták Mirubit, Ifuval együtt. Persze a többiek is megszívták valamilyen szinten, hiszen vártak rájuk és igencsak feltűnően "oldalaztak ki", azonban Mirubi nem tudott most társaival foglalkozni ugyanis fennáll annak a lehetősége, hogy az egész falu lerohanja őket és Ő védtelen. Meg persze folyamatosan nyilaznak, így még veszélyesebb a helyzet. Azonban valószínűleg ez a háló, ami rájuk tekeredett, nem olyan anyag amit egy Chuunin ne tudna átvágni egy éles kunaival. Azonban a hely szűkös és még véletlenül sem szeretné megvágni magát vagy Ifut, így ott kezdi el felszántani a hálót, ahol a keze van. Így ha ez sikerül, akkor már nyert ügye van és szét tudja vágni a hálót, így már kint is vannak mind a ketten. (Ha a háló netán olyan anyagból van amit Mirubi kunaija nem tud átvágni, akkor használja a Ninpō: Nawabare // Ninja Művészet: Kötelek Tánca technikáját és egyszerűen csak lerepíti magáról a hálót)

Amint a fiú kiszabadult a háló szorításából, maga mellé, leteszi a földre Ifut, aki képes felmérni a helyzet súlyosságát és nem fut el tőle. Mirubi már nyúlt volna a maradék Érzelemfokozóért, amikor hirtelen megjelent az ötszögű elzárómező, ami kicsit észhez térítette. Ide nem erő és vérengzés kell, hanem ész és hidegvér. Először is fegyvert kell szereznie. Megformálta a tigris kézpecsétet, majd aktiválta a Hari Ninpō: Hari Jizou // Ninja Haj Művészet: Tüskés Védelmező nevű technikát. Chakrát koncentrált a hajába, majd a sejtnövekedést kihasználva - amit már jó előre begyakorolt módon hajtott végre - a mátrixsejtjeit gyors szaporodásnak indította, így a haja ellágyultan, de megnőtt. De nem Mirubit fogta körbe a hajtenger, hanem a fiú irányítva, majd megkeményítve, esernyő módjára szétterítette maga felett. Nagyjából 200-250 cm-re növesztette meg a barna hajkoronát. Így védve volt Ifu is és Ő is a nyílzáportól. Most már tényleg cselekednie kell.
- Persze. Hagyjuk kint az összes fegyvert, mert így majd könnyebben bejutunk...
Mormogott magában, persze a társai is tökéletesen hallhatták. Felhúzta nadrágja jobb szárát, majd letekerte róla a drótot, ami a tekercs rögzítésére szolgál, majd a tekercset is lerántotta magáról. Kiterítette maga elé. Pontosan a teljes tekercs közepén volt egy darab pecsét. A megfelelő kódolást használva, a fiú ebbe raktározta el azt a 6 darab kunait ami a rendelkezésére áll. Így valószínűleg egyedül csak Ő hozta be a fegyvereit. (Mert Mirubi nem pakolta le az eszköztárát arra hivatkozva, hogy majd mutatványosnak adja ki magát) Megformálta ismét a tigris kézpecsétet és feltörte a "kódot" így a tárgyak megjelentek Mirubi előtt. Hat darab kunai, plusz az a kettő ami eddig is nála volt. Szépen egymás mellé kiterítette őket, a lehető leggyorsabban, majd hátranyúlt a farzsebébe és elővette azt a 8 robbanójegyzetet, amivel ellátta az össze kunai markolatát, majd felmarkolta az összeset és egyet-egyet odadobott mindegyik társának. Ha nem látták volna a feléjük repülő fegyvert, akkor csak a lábuk elé dobta, hogy biztosan ne legyen sérülés. Így a hat kunaiból négy a társaié lett és a nyolc robbanójegyzetből négy szintén. Amint ezzel végzett a fiú, körbenézett. Természetesen a tüskés, megkeményedett "esernyő" mozgott vele, egészen furcsa látványt keltve. Amennyire komoly képet vágott, annál viccesebb lehetett a látvány.
~ Ez valószínűleg egy nem közönséges fal. Már a kinézete miatt sem lehet semmilyen fizikai, kémiai vagy biológiai anyag. Legalább is olyan nem amit egy átlag zsoldos vagy egy átlag ember létre tudna hozni chakrahasználat nélkül. Ha ez a fal valóban egy chakrafal, akkor ezt chakrahasználóknak kellett felállítania. Vagy pecsét technika, vagy valamilyen közvetítő anyag szerepel az öt sarok helyén. De ezt most nincs idő megnézni, csak annyit, hogy ez valóban chakrafal-e és ha igen, akkor mennyire erős. ~
Mirubi elővette a bal szandáljából is a kunait, majd rátekeri a maradék robbanójegyzetet. Így a nyolc kunaiból és a nyolc robbanójegyzetből négyet-négyet elosztogatott és négyet-négyet megtartott magának. Eltette az egyik fegyvert, majd kettőt a jobb kezébe fogva, egyet a balba, feloldotta a Hari Jizou-t aminek következtében a chakrakoncentráció megszűnt, így Mirubi haja visszaállt az eredeti formájába. A fiú néhány métert futott, majd lendületből elhajította a jobbkezében lévő kettő robbanójegyzetes kunait, amit ha sikerül kellően erősen és technikásan eldobni, akkor eléri a chakrafalat, majd amint becsapódik, Mirubi aktiválja a robbanójegyzeteket és a kettő együttes ereje majd megmutatja, hogy mennyire erős a fal. Ha azon a részén lesz egy kicsi lyuk, akkor van esély a kitörésre különösebb taktikázás nélkül is. Amint ezzel végzett a fiú, szélsebesen visszavonul társaihoz, majd várja az utasításokat. Amit mondanak neki, jelen helyzetben azt teszi.

// Itt a link azokról a dolgokról amit Mirubi magával hozott: http://narutohun.niceboard.org/t1749-hatarvidekek
Ezeket levonom az Adatlapról:
- Szürke Chakratekercs
- 6 Robbanójegyzet
- 6 Kunai //

Ajánlott tartalom