Re: Kenshiro birtok

**Kenshiro Yori** Csüt. Dec. 01 2016, 18:10

// Kenshiro Karu //

A tornácról, mélyen magamba zuhanva kémleltem a tágas udvar mögött elnyúló hatalmas erdő rengeteget. A védelmünkön gondolkodtam, hogy talán a háborús dolgok a határon túl, egyszer hozzánk is elérnek. Talán egy hatalmas falat húzhatnánk a birtok szélére? Így tegyem tönkre azt a látványt, amit mindig is szerettem, s első pillantásra beleszerettem, mint Mikába? Nem. Képtelen lennék egy ilyen gyönyörtől megfosztani magam, és a többi lakót. Több ez már mindannyiunk számára, mint egy átlagos ház, hisz ez a MI otthonunk.
Vállammal óvatosan löktem el magam az támaszomként szolgáló oszlopot, s sarkon fordulva indultam volna meg, vissza a házba. Hirtelen torpantam meg, s a ház bejáratától, megmagyarázhatatlanul szinte végigszaladt rajtam egy különös érzés. Egy eddigi, vadidegen érzés, melyhez foghatót legutoljára akkor éreztem, azon az esős, éjszakai napon a fogadóban, mikor Kazuya rám talált. Hirtelen kétségbe estem, hisz jól ismerem már a vén Kazuya kisugárzását, s ez, ez a megmagyarázhatatlan erő még őt is jóval túlszárnyalja. Épp most gondolkoztam a háborún és a vele járó veszélyeken, a védelmünk megerősítésén és csak úgy, most és hirtelen be is látszik következni a baj? Tovább nem kellett gondolkodnom azon, hogy mi is lehetne a megfelelő lépés.
Különösebb technikák és chakrairányítást mellőzve azonnal a kertbe szaladtam. Sebes lépteim hangját így a fa veranda helyett a zöldellő pázsit tompította, s végül a bejárati ajtóval szemben álltam meg, háttal a birtok kapujának, s az ajtón betoppanó idegen hátára szegeztem figyelmem.
Egész otthoniasan lépett be pár lépést az ajtón, s könnyed, barátságos köszöntéssel üdvözölte, a szinte üres lakást, ami pedig némán válaszolt vissza, mire Kazuyát és Kankot nevezte meg. Ekkor esett le, hogy mi is történik vagy, hogy ki is lehet ez a hívatlan vendég. Fehér haj, s vörös kabát, átlagon felüli fizikum és az a tekintélyt, s elismerést sugárzó aura, melyről Kazuya mesélt még mikor a birtokra érkeztem.
- Kazuya nincs idehaza, Hama Kanko szintén nem tartózkodik a Birtok határain belül. – Szólítom meg a már nem is olyan idegennek tűnő férfit, remélve, hogy felkeltem az érdeklődését, s felém fordul. Ha igen, enyhén elkerekednek szemeim, s egy halvány megtisztelő mosoly húzódik az ajkaimra. Így, hogy már az arca és a szempár is társul a látványhoz, most már biztosra tudom, hogy ki is a vendégünk.
- Karu? Kenshiro Karu? Te volnál az? – Teszem fel azért a kérdést, hisz lehet csak az emlékeim, vagy valami más kavar be ebbe az egyre furcsább reggelbe. Lehet csak össze téveszteném valakivel? Nem, az nem lehet, ezt az embert nem lehet másnak nézni, mint aki valójában.
- Milyen modortalan is vagyok, Kenshiro Yori. – Hajtok fejet tisztelettudóan volt vezetőnk előtt, majd közelebb sétálva kezet nyújtok felé.
- Az utódod, ha úgy tetszik. – Ragyog arcomon a szüntelen, s őszinte mosoly. Tényleg boldog vagyok, s eszméletlen megtiszteltnek érzem magam, hogy a klánunk egy ikonikus alakja, a volt vezér itt van újra, azon a helyen melyet még ő maga hozott létre, népének, nekünk, a családjának.

**Kenshiro Karu** Pént. Dec. 02 2016, 14:09

Egy shinobi lendült mozgásba mögöttem és bár nem hallottam pontosan, hogy ki az, egy pillanatra megijedtem, hogy talán tényleg igazam volt és a villát megtámadták. Úgy tettem mintha nem vettem volna észre és rámarkoltam az egyik kunai késemre, de amikor az illető megszólalt akkor nagy kő esett le a szívemről. Bár a ballonkabát miatt nem láthatott sokat a cselekedeteimből, de azért egy másodperces feszült csend elárulta, hogy mindketten ugrásra készen állunk és bár háttal álltam így hátránnyal indultam volna, én azért bíztam reflexeimben és gyorsaságomban. Azonban végül nem került sor semmilyen harcra. A fiú megszólított én pedig kicsit kínos mosollyal nyugtáztam első szavait. Aztán jött a felismerés. Ez a srác valószínűleg egyike az újaknak. Illedelmesen bemutatkozott és elárulta azt is, hogy hívták. Jó modor egy nagyon fontos feladat ahhoz a pozícióhoz amit én bizony nem tudtam ellátni. Egy sötét hajú rokonszenves arcú Kenshiro állt előttem akiből sugárzott a klán iránti elkötelezettség és az a fajta vezető szellem ami belőlem valószínűleg mindig is hiányzott. Kazuya igazad volt ebben a fiúban tényleg van valami.
- Üdv! - Köszöntem rá kedélyesen a fiúra és bár tőlem mindig távol állt az etikett és az illem, udvariatlannak nem titulálnám magam, így viszonoztam a gesztust és én is fejet hajtottam.
- Az én nevem pedig Kenshiro Karu! Bár úgy látszik Kazuya meséi megelőztek ismét. - Majd kezet fogtam a fiúval és közben ismét alaposan végig mértem.
Nagyjából annyi idős lehet mint én vagy talán egy kicsit idősebb. Az arca elárulja, hogy már keresztül ment ő is egy két dolgon engem pedig megöl a kíváncsiság, hogy meghallgassam! Minden új Kenshiro történetére kíváncsi vagyok.
- Értem szóval egyikőjük sincs itt. Akkor viszont ha nem lenne probléma én szívesen megebédelnék ha esetleg megoldható lenne, közben pedig meghallgatnám a történetedet Kenshiro Yori. Miként kerültél ide a klánhoz? Hogy találtad meg egyáltalán Kazuyát? - Itt egy picit elmosolyodok, mert bevillan, hogy az aggastyán kenshiro miként talált meg engem annak idején.
Lényegében meghívattam magam a saját klánom házába ebédre. Remélem nem lesz ellenükre és tényleg megismerkedek ezzel a fiúval. Nem szeretném felégetni a hidakat magam mögött és az én felfogásom szerint a vér kötelez, bár úgy látom ennek a fiúnak is hasonló felfogása van a család fogalmát illetően.
Közben előre engedtem a fiút, hogy mutassa az utat az ebédlő felé és közben még feltettem gyorsan azt a kérdést ami igazán foglalkoztatott!
- Merre van Kanko és Kazuya? Mikor mentek el? Esetleg esedékes, hogy a közeljövőben visszatérnek?

**Kenshiro Yori** Szomb. Dec. 03 2016, 21:23

Kezének erős szorítása és a határozottságának ereje teljes mértékben átjárta a testem minden szegletét. Kazuya történetei tényleg megelőzték, így hírnevével barátkozva és a mesékkel melyeket az öregtől hallottam segítettek kialakítani egy képet a volt vezetőről, ki most itt áll előttem, szemtől szemben. Mika tanításaira ismét szükség volt, és kellemeset kellett csalódnom ismét, hisz nem egy betolakodó, egy maszkos martalóc, vagy egy sav marta arculatú idegen fickó mutatkozott Karu képében. Lehet furcsa így férfiakról is kinézeti előítéletet hozni, de lehet, még Mika tanait gyakorolnom kell.
-Egyáltalán nem gond, jöjj, fáradj beljebb! – Intek magam után mikor maga elé enged, s bezárva az ajtót magunk mögött egyenesen a konyha felé indulunk meg. Remélem sok ismerős dolgot talál majd a házban Karu, melyeket féltve megőriztünk távozása óta.
-Kanko körülbelül három napja távozott a birtokról, valami fontos ügy jöhetett közbe, nem nagyon kötötte az orrom alá, hogy mik a tervei. Kazuya pedig lassan egy hónapja van távol. Legutolsó küldetésünkről hazatérve, még egy napot töltött el velünk, majd eltűnt, mint a kámfor, szokásához híven. – Felelem meg kérdését, majd pár folyosót magunk mögött hagyva meg is érkezünk a konyhába. Alaposan körbe nézek, és jó mélyet szippantok a levegőbe, melyben érezni lehet a friss reggeli pite illatát. Jól tudtam, hogy Mika készített reggelit Izunának és ezek szerint nekem is. Én vagyok a legszerencsésebb shinobi a világon, hogy egy ilyen remek nő lehet a társam, a kedvesem, a mindenem. Karunak helyet kínálok, majd vele megosztva az epres-áfonyás pitét foglalok helyet én is, s további kérdéseire próbálom meg összegyűjteni gondolataim.
- Különösebben nem érzem úgy, hogy bármi köntörfalazásra szükségem lenne, hisz ugyan abban a cipőben járunk, vagy jártunk. – Kezdek bele ahogy óvatosan beletúrok az ételbe, s egy jóízű falatot kapok be a számba.
- Amegakuréban nevelkedtem, árvaként. – Tör rám az az átkozott köhögőroham, s pár pillanatnyi csitítgatás után végül ismét szóra nyitom szám.
- Egy kisebb csapatot alkottunk az akkori barátaimmal, kik ugyan arra a sorsra jutottak mint én, s éltük az életünk napról, napra. Kisebb csínytevésekből próbáltuk meg összekeresni a pénzünk, s egy alkalommal jelentősen félre csúsztak a dolgok. – Fordulok el egy pillanatra, majd egy mély sóhajt követően folytatom a történetet, amibe belekezdtem.
- A malőr, amit mi fiatalok megejtettünk, a társaim életébe került. Engem egy idegen mentett meg, s az ő keze alatt sajátítottam el a shinobiság alapjait. Később útra keltem, s folytattam tanulmányaim a környék elveszett embereitől. Származásom az addig nem ismert nagyapámtól tudtam meg, mikor a kilétem után kutattam. – Lehet teljesen unalmas ez az egész Karu számára, meg be kell vallanom nem vagyok a legprofibb ebben a mesélős dologban. Vagy csak a körülmény és az enyhe megszeppentség teszi, hisz Mikának gond nélkül, kereken elő tudtam adni életem eddig leélt állomásait, történéseit, de most. Most minden más.
- Egy évig táboroztam a birtok környékén, minden nap ellátogattam ide, de senkit sem találtam. Majd egy éjszakán Kazuya maga keresett fel, s hívott meg a birtokra. Azóta ő és társai eddzenek, s a klán új vezérét faragták ki belőlem, együtt a kedvesemmel, Mikával. Ő is itt tartózkodik együtt a húgával, Izunával. Nem is tudom, mit mondhatnék még magamról, de mesélj te is, vagy kérdezz bátran. - Kérem meg e két cselekmény valamelyikére, elmerülve egy rövid időre, hogy ki hagytam e valamit, vagy át siklottam e valami fontos felett. Bár lehet sok újat nem is tudna mesélni, hisz Kazuya rengeteg információval ellátott, de lehet ez mégse oly nagy tudás mint ahogy én azt elképzelem.

**Kenshiro Karu** Csüt. Dec. 08 2016, 00:27

Figyelmesen hallgatom amit Yori mond nekem hiszen már megtanultam nem egyszer, az ördög a részletekben lakozik. Tehát Kazuya egy hónapja már eltűnt akkor biztosan nyomós oka lehet. Pedig jó lett volna beszélni vele a szervezetéről. Feltehetőleg nem is olyan sokára szükségem lesz a segítségére. Reflexből nyúlok a gyomrom felé miközben Yori beszél és ezzel talán egy pillanatra meg is zavarom. A jelzés, hogy az én életem már nem erről szól. Ott abban a barlangban megváltoztattam mindent és ezt sosem felejthetem el.
- Valóban ez Kazuyára vall. - Gondolkodtam hangosan, de nem bántam meg. Nem tudom Yori mennyire van beavatva, de ez most nem is számít.
Sétáltam vele tovább a folyosók rengetegén keresztül egészen az étkezőig. Lényegében ez a hely semmit sem változott. Minden sarok egy emléket tartogat és szívesen emlékszem vissza minden itt eltöltött percre, ezek az emlékek azonban megerősítenek abban a tudatban is, hogy én már egy másik utat járok amit magamnak választottam és ezt sosem szabad elfelejtenem. A hatalomért folytatott hajszában úgy érzem, hogy éppen annyira le vagyok maradva Mirubival és Itanashival szemben mint amekkora előnyre szert tettem. Őket (a Kenshirokat) viszont nem szabad belekevernem ebbe a harcba. De ami még egy ennél is fontosabb és égetőbb kérdés most bennem, hogy vajon mit fogok kezdeni a hőn áhított erővel ha egyszer megszerzem. Vajon leszek elég erős, hogy megvédjem azokat akik közel állnak hozzám. Ezt a házat, a benne lakókat, az örökségemet és egyben hagyatékomat. Viszont ha belenézek ennek a fiatal Kenshironak a szemébe akkor ugyan azt az elszántságot látom ami talán engem is jellemez. Valószínűleg ezért választotta őt Kazuya. A nagybátyámnak jó érzéke van meglátni az ilyen fajta elszántságot az emberekben. Látom rajta, hogy képes lenne feláldozni mindent ha arról lenne szó a klán védelme érdekében és ez nyugalommal tölt el. Ne aggódj Yori eljön majd az idő amikor neked kell megvívnod a csatát a saját démonaiddal ahogy egykor nekem kellett, vagy éppen most is kell ebben a percben.
- Értem és sajnálom az elesett társaidat, de örülök, hogy ránk találtál, vagy, hogy Kazuya megtalált. Örülök neki, hogy a klán sorsa egy olyan ember kezében van aki biztos a dolgában, legalábbis valami hasonló az első benyomásom. Azonban úgy tűnik akkor te is sok mindenen keresztül mentél. - Nevetek fel a mondandóm végén kicsit talán kínosan is, de teljesen komolyan gondolom amit mondok.
Ezek az illatok... Az otthon illata, az öreg tényleg élettel töltötte fel a házat.
- Hát igazából nem is tudom mit mondhatnék. Nyilván ha Kazuya mesélt rólam akkor ismered a történetem. Igazság szerint ha kíváncsi vagy valamire szívesen mesélek, de ha most elmondanék mindent azt hiszem holnap utánig itt ülnénk. - Persze vannak a történetnek olyan sötét részei amire nem vagyok büszke és remélem Kazuya azt kihagyta az ő meséiből.
Miközben beszélek a bejárat felől hangokat hallunk, majd egy ismerős hang. Kanko!
- Yori mi a helyzet neked nem Hagemi... Karu? Karu te meg mi a fenét keresel itt? Fiam! - Azzal Kanko nagy vigyorral az arcán odalép hozzám és magához szorít. Jó újra itthon.
- Nagyon jó, hogy így összejöttünk, látom már nem kell bemutatni titeket egymásnak. Yori van is egy feladatom a számotokra. Mit szólsz Karu benne lennél egy jó kis küldetésbe az új vezetővel? - Szegezi nekem és egyben Yorinak is a kérdést az öreg.
- Én nagyon szívesen, attól függ miről lenne szó. Yori te mit szólsz? - Dobom fel a labdát. Szívesen megnézném mire képes az új fiú a terepen!

**Kenshiro Yori** Csüt. Dec. 08 2016, 23:37

// Kenshiro Karu //

Karu úgy tűnt mély gondolatok mögé próbálja rejteni minden érzelmét. Pótcselekedetei, és egyben a tekintete, ahogy rám néz olykor bőven eleget elárulnak arról, hogy min is megy most keresztül. Belátom, már régóta nem járt a birtokon, s lehet számára sem volt olyan egyszerű az ideutazás mellett dönteni. A megannyi emlék a megannyi begyógyult, s most lassan felszakadó sebek elhaló gyötrelme, mind ott lobogott a szemében. Nem tartom magam a legjobb emberismerőnek, de jól tudom, hogy a velem hasonló sorsban osztozó embereknek, mi is mehet át ilyenkor az agyukon. Együttérző szavaira egy halvány mosollyal legyintek, majd megvárom, míg mondandója végére ér.
- A múlt az már elmúlt. Inkább a jelenbe kellene tekintenünk, gondolom neked is megvannak a magad múltbéli dolgaid, melyek itt ott nyomukat hagyták, akár a testeden, akár a lelkedben. Emberek jönnek, s mennek, de még is oly kevesen maradnak velünk. – Tartom mellkasomra az öklöm. – Itt. Legbelül. És köszönöm Karu a bizalmat, igyekszem az elődeim nyomdokaiba lépni, s felvirágoztatni azt, ami sajnos, már párszor elhervadt. – Vázolom fel terveim tengernyi magabiztossággal, s határozott hangnemben. Nem tudom, hogy minek is tart ő engem valójában, hogy tényleg mit is érezhet, hogy én vagyok az utódja. A karmester a porondon, ki alatt még is ott áll a zenekar. De jól tudjuk, hogy a zenekar nélkül a karmester, csak egy átlagos ember, hisz a csapata, családja nélkül ő egymaga nem képes megváltani a világot. S ez az érzés karol magával, manapság egyre többször, és egyre hevesebben. Hiszen, most én állok a porondon, s a családom és a jó barátok a zenekarom. Velük együtt alkotom meg azt a lehengerlő, mindenre kész egységet: a Kenshirokat.
- Mesélt, de csak felszínesen érintettük a veled kapcsolatos témát. Az apróságok megvannak, de pár miértre is választ szeretnék majd kapni. – Akad el az én mondandóm is amint Kanko betoppan a szobába, s szinte azon nyomban karjaiba zárja vendégünket.
- Hage valamin ügyködik, na meg persze a vendégünkkel foglalkozom, ne unja itt halálra magát. – Mosolyodok el mindkettőjükre kellemes pillantást vetve, leplezve benső szorongásom, hisz jelen pillanatban, s az ölelések közepette én magam érzem magam idegennek. Kanko felveti a küldetést, melyre meglepett tekintetemet kapja válaszul, hisz még egyszer sem állítottak elő ilyen meglepetés küldetésekkel. Kivéve Kazuya, de ha ő nem létezne, valószínűleg ki kellene találni, ki tudja, már megint mit csinál távol itthonról?
- Hát akkor had halljuk! Két hét kihagyás után úgysem árthat meg egy kis kiruccanás, meg legalább már felépültem a legutóbbi meglepetés küldetés után. – Simítom körbe párszor a legutolsó csata, mára már beforrott sebet tenyeremmel, majd Karu felé tartom öklöm, egy kacsintással mellékelve.
- A két vezér munkának lát! Jó bulinak nézünk elébe!

**Kenshiro Karu** Vas. Dec. 18 2016, 23:30

Értem szóval akkor Kazuya tényleg nem árult el sokat rólam, ennek örülök. Viszont most ezt a részt gyorsan ugorjuk is át mert nagyon kíváncsi vagyok az új vezetőre. gyorsan végig hallgattam őket aztán már kérdeztem is volna, de gyorsan visszafogtam magam. Itt már nem én vagyok az aki a parancsokat osztogatja szóval megvártam Yori véleményét is.
- Én nagyon szívesen mennék veled küldetésre, illetve segítek ha szükséges. Bár én ebben az országban szököttnek számítok és vannak egyéb hátráltató tényezők is ami miatt inkább valami maszkban mutatkoznék, vagy kerülném a fölösleges kommunikációt másokkal.
Miután elmondtam ezeket Kanko elkezdett föl s alá sétálni előttünk. Látszott rajta, hogy gondolkozik és valóban nem helyesli a dolgot, azonban ezt az egészet úgy kell előadnia, hogy Yorinak ne essen le semmi. A fenébe én nem fogok ezzel szórakozni. Ez a srác lesz vagy már most is a klán vezetője és joga van tudni, hogy miért fogják vadászni ha velem mutatkozik. Kanko egy pillanatra rám nézett és már éppen szóra nyitotta volna a száját amikor meglátta az elhatározást a szememben.
- Figyelj Yori van itt egy apróság amiről tudnod kell mielőtt velem küldetésre mész vagy beengedsz a házadba megint. Én egy... - A fene nehezemre esik kimondani, hogy mi is vagyok valójában. Az biztos, hogy nem vállalom nagy mellénnyel. - Én egy Jinchuuriki vagyok. Pontosabban a Nibi az az a kétfarkú bijuu Jinchuurikije. Éppen ezért velem mozogni számodra is elég veszélyes lehet. Ezért nem szeretnék sokat itt a házban sem tartózkodni. - A reflex ismét a köldökömhöz emelte a jobb karomat. Mintha ellenőrizni akarnám, hogy a pecsét a helyén van-e, de már rájöhetnék, hogy így nem fogom tudni megállapítani minden rendben van-e, de mivel még mindenki életben van körülöttem ezért igen... ott a dombon amikor nem figyeltem oda egy pillanatra majdnem átvette az irányítást, de szerencsére ott volt Chizune, vajon legközelebb is ott lesz? - Szóval a lényeg, hogy csak akkor vállalom el ezt a küldetést és vele együtt a kockázatot, ha ez neked is megfelel és nem zavar a tény, hogy egy időzített bombával mászkálsz együtt.
Kanko teljesen kiakadt és csak a szemét forgatta. Aztán amint sikerült lenyugodnia ő is Yorira pillantott. Ez az egész beszélgetés megfagyott a levegőben és látszik, hogy nem is fog tovább gördülni amíg Yori fel nem dolgozza a kapott információt és nem reagál rá. Természetesen azt is megérteném, hogyha kirakna a házból hiszen ki vagyok én, hogy idejövök és veszélyeztetek mindenkit aki neki fontos. Megérteném ellenkező esetben én ezt cselekedném, vagy nem is tudom mit. Kíváncsi vagyok ő hogy reagál a dolgokra.

**Kenshiro Yori** Kedd Dec. 20 2016, 23:47

// Kenshiro Karu //

Halvány mosollyal hallgatom végig rövidke mentegetőzését, melyet még egy halk kacaj is kísér, majd csípőre teszem a kezem.
- Mindig is a Kenshirok dolga volt ez a „rosszalkodás” ha nevezhetjük így. Mindannyian szököttnek, vagy elveszettek vagyunk, hisz oly ritka a családfa, s a hova tartozás, hogy ezt már alap ténynek minősíthetjük. De természetesen szeretném, ha velem tartanál, a maszk meg az interakciók kerülése legyen a legkisebb gondunk. – Magyarázom Karunak, fél szemem pedig a nyugtalannak tűnő Kankon tartottam. Idegesnek tűnt, s valóban lerítt róla, hogy nem igazán szeretné, hogy közösen vágjuk bele a fejszénket az elkövetkező feladatba, de csitítva tartva felé a tenyerem valahogy még is sikerült a tudtára juttatni, hogy már más van a porond tetején, s más cipeli a klán terheit a vállán. A hirtelen elkerekedő szeme, majd vendégünk szavai egy pillanatra az én gondolataimat és mondandóimat is alaposan összekuszálja még mielőtt szólhattam volna.
Végül kibújt a szög a zsákból. Egy családtagom, mélyen magában egy olyan dolgot, - mondjuk inkább lénynek. – hordoz magában, melyeket fegyvernek, pusztító csapásnak, és a teremtők eszközének tekintenek egyesek. Karu egy Jinchuuriki, s hogy a kétfarkú macska démonnal él együtt, kit mélyen a szíve alatt hordoz, hirtelen megrémített. Bár ezt a rémületet semmiféle reakció, sem mimika nem tükrözte, csak követtem karjának mozgását, mely ismét megállt a hasán. Most már értem, hogy miért volt már ez előtt is szükség erre a mozdulatra, s látszik is a volt vezetőn, hogy igazán nehezére esett felfedni az igazságot. Meg kell vallanom, ez egy olyan pánik, mely az egész családunkra is kihatással lehetne, s egy olyan áldás, egyfajta kincs, melyet meg kell óvnunk bármi áron. Közelebb sétálok Karuhoz, majd én is, hiába furcsa a gesztus a hasára teszem a kezem, majd mélyen a szemébe nézek.
- Karu, bármi legyen is benned, ha szellem, ha démon, akkor is a családunk tagja vagy. Még egy indok arra, hogy megóvjunk téged is, és a társad is, hisz már egyek vagytok. – Paskolom meg lágyan majd hátrébb lépek, s folytatom. – Bár kicsit különös, hogy a farka száma alapján szólítod, nincs valami? Valami, hogy személyesebb legyen a megszólítás. Esetleg egy név? – Kérdezősködök, bár lehet furcsa neki, hogy ennyire könnyen viselem a Jinchuurikiségének hírét, de ettől nem lett sem több, sem kevesebb a szememben az újonnan visszaszerzett családtagunk. Nem lett egy fegyver, s semmi egyéni vágy, sem akarat célpontja. Ő a MI Kenshiro Karunk, és az is marad. Bár Kanko a szemeit forgatva mered rám, hogy – hogy is lehetek ennyire beletörődő, s befogadó? De a határozott tekintet, s kíséretében egy kellemes vállvonás jelzi neki, hogy már nincs mit tennünk és így kell elfogadnunk a sorsunk, hisz ezen már nem változtathatunk.
- De ha már egy időzített bomba vagy, nincs valami, hogy is mondjam. Hatástalanító praktikád, mondhatni magad ellen, amiről tudnom kellene? – Teszek fel ismét egy kérdést, melyet legbelül jogosnak érzek. Nem tudom pontosan, hogy mire is képes egy Jinchuuriki, hisz a könyvtárunkban levő feljegyzések nem annyira pontosak, s részletekre kitérőek, mint azt a jelenlegi helyzet megkövetelné. Csupán a farkak száma, egy kis történet, s kinézet, de ha jól tudom, ezt már az akadémián is megtanulják a gyerkőcök, de az elkövetkezőkben hátha én magam bővíthetem majd a leírást Karuval együtt. Amennyiben Karunak van valami a tarsolyában szívesen lesem és sajátítom el tanításait még mielőtt Kanko tudatná velünk a megbízás részleteit.

**Kenshiro Karu** Kedd Dec. 27 2016, 15:15

Amint Yori közelebb lépne hozzám és felém nyúl reflexből lépek hátra. Nem miatta ez egy egyszerű beidegződés. Tudom, hogy nem akar rosszat sőt mi több a bizalom sugárzik az arcáról, én viszont már megszoktam, hogy senkit ne engedjek a közelembe. Kompenzálás képpen kezet nyújtok a fiúnak és tisztelet tudóan bólintok. Őszintén szólva kicsit megkönnyebbültem, hogy így elmondtam a dolgot Yorinak és ő sem úgy reagált ahogy vártam. Azt hittem, hogy el fog küldeni, mert végül is teljesen jogosan tette volna, de ehelyett a fiú bizalommal fordult hozzám és nem kifogásokat keresett, hanem egyből a megoldást próbálta megcélozni. Igen ilyen egy igazi vezető. Valószínűleg a klán sokkal jobban jár vele mint járt volna velem.
- Elnézést nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez. Viszont köszönöm szépen a bizalmadat és remélem, hogy rá tudok szolgálni. Az ötleted nagyon jó és őszintén szólva van is itt valami amit meg tudnék neked tanítani. - Azzal kérdően Kankora néztem, de az öreg csak bólintott és ennyit fűzött hozzá...
- Rendben akkor hagylak titeket kicsit edzeni. Amennyiben készen álltok és szeretnétek hallani a részleteket szívesen elmondom a küldetéssel kapcsolatban.
Azzal az aggastyán korú sokat látott shinobi faképnél hagyott minket. Én Yori felé fordultam és eléggé otthonosan mozogva a házban elindultam a terasz kijárat felé. Közben pedig megpróbáltam egy kicsit többet megtudni az új vezetőről aki rokonszenves volt nekem.
- Tudod azért hívom a bijuut így, mert nem találtam rá más megnevezést semmilyen könyvben, sőt senkitől nem tudtam meg többet még tőle sem. Gondolom, hogy van neve is, de nem hiszem, hogy elárulná ezt a "fogvatartójának". Bár én remélem, hogy sikerül szimbiózisban élnünk és egy idő után ő is elfogadja a helyzetet, de eddig nem nagyon volt lehetőségem vele beszélni, sőt ha vele beszélek akkor feltételezem, hogy valami nem jó dolog fog történni, szóval ezt majd talán egy másik alkalommal megtárgyalom vele, de a kérdés abszolult jogos volt! - Szöget is ütött a fejembe amit Yori mondott. Vajon mi lehet a neve a Nibinek? Erre egyszer még visszatérünk.
- Téged eddig ki tanított itt a Kenshiroknál? Esetleg Kazuya, vagy más mestered volt. Látszik rajtad, hogy nem most fejezted be az akadémiát és gondolom, hogy több vana felszín alatt mint amit mutatsz, ha te vagy a klán vezetője.
kisétálunk a kertbe kicsit távolabb a háztól, én pedig elkezdek magyarázni Yorinak.
- Nos a jutsu amire gondoltam Bakemono Fūin no Jutsu // Szörny Pecsételő Technika aminek segítségével nagyobb ninjuukat tudsz elkapni, de akár még egy bijuut is megpróbálhatsz ártalmatlanítani vele. A jutsu tulajdonképpen a chakrádból létrehozott lánc, aminek segítségével képes lehetsz nagyobb testű lényeket lefogni. Illetve a képzelő erődtől függ, hogy mire használod fel a chakra láncokat, de annyit mondhatok, hogy nekem nagy hasznomra volt ez a jutsu a Nibi ellen folytatott küzdelemben.
Majd megalkotom a kézpecséteket "Bakemono Fūin no Jutsu // Szörny Pecsételő Technika" ejtem ki a jutsu nevét és alkotom meg bemutató céljából a chakra láncokat Yori szeme előtt.
- Akkor érdekel a jutsu meséljek róla egy kicsit többet vagy nem ilyesmire gondoltál?

**Kenshiro Yori** Kedd Dec. 27 2016, 16:11

// Kenshiro Karu //

Karu meghátrálása így második belegondolásra teljes mértékben érthető volt. Hirtelen jött gesztusként érhette, de a magyarázata végül ezt a pillanatot is tisztára mosta, kezet ráztunk, s így szentesítettük, mondhatni családi eskünk. Minden szavamat komolyan gondoltam, s ki sem kell mondanom újra meg újra, hogy Karu tudatában legyen annak, hogy családjára, a klánra bármikor számíthat, bármilyen utat is járjon távol az otthonától.
A lehetséges bestia tombolásra való felkészülési ötletem tetszett az egykori vezetőnek, és úgy tűnt valami tényleg lapul a tarsolyában. Különös, hogy valaki rendelkezik olyan technikákkal, melyekkel saját magát is kordában tudná tartani. Reményeire csak egy boldog bólintással felelek, majd Kankot figyelem még egy pár pillanatra, ahogy magunkra hagy bennünket.
- Hát akkor vágjunk bele, bár túlságosan ne várassuk meg Kankot lehet, tényleg valami fontosat tartogat számunkra. – Fonom össze karjaim az ölemben, majd Karu vezetését követve indulunk meg a falakon kívülre. Ahogy a Bijuuról mesél én is eltöprengek az általam olvasott könyveken, melyek szintén ezen ismeretlennek mondható lényekről és legendáikról szóltak. Neveket egyiküknél sem említettek és még halvány utalások sem voltak arra, hogy miként is illene nevezni egy a Nibihez hasonló chakra lényt. A fogvatartó szón elmosolyodom, s reménnyel teli tekintettel fordulok a mellettem haladó Karuhoz.
- Biztos eljön majd az ideje annak, hogy más szemmel nézzen rád. Ki tudja, lehet még a legjobb barátok lesztek, ha végre nem a végtagjai száma alapján kell hívnod Őt. – Bár sok jogot nem éreztem magamban, hogy ilyen egyszerűséggel odabiggyesszek egy halvány tegezést a Bijuura, de talán hallja mi történik idekinn, így hátha megenyhül. Lehet csak így próbálom magamat nyugtatni az esetleges veszélyek elkerülése végett, de ha minden jól megy, Karu technikája majd segít a lény megfékezésében. Persze ha minden jól megy.
- Mióta itt vagyok Kazuya volt az aki egy régi gátam legyűrésében segédkezett. Egy régi emlék, mely fogvatartott legbelül. Míg nem szabadultam meg tőle, addig nem tudtam tisztán átgondolni egyetlen egy döntést sem, s egy ember, aki a belső harcait sem tudja megvívni, milyen jogon szólna bele egy család, egy klán jövőjébe? – Teszem fel a költői kérdést, s megpróbálom elterelni a régi énem felé evező gondolataim, és inkább próbálom összehozni a konkrét választ Karu kérdésére.
- Én nem jártam Akadémiára, bár ez lehet kicsit szégyenletes, de ez egy dolog, amit a hiányosságaimból már bepótoltam. – Nevetek fel, majd megköszörülve a torkom, folytatom a beszédet. – Kazuya egyik ismerőse Hagemitsu edzett, s tanított. Valamiféle adósság ez kettőjük között, és mivel ő volt az egyetlen Raiton specialista az ismeretségi körében, így őt találta a legalkalmasabbnak arra, hogy eddzen. De igen, már megtanultam ezt, azt. – Fejeztem be a mondandóm amint kiérünk a kertbe, majd ahogy az említett Hegemitsu vicces tanításaiból tanulva, hüvelykujjam az ég felé és mutató ujjam a célpontra szegezve, egy gyors villámnyaláb hagyta el az ujjam végét telibe találva a szomszéd épület tetején forgolódó szélkakast. Egy halvány demonstráció a képességeimből, bár ha jól sejtem ez különösebben nem hatja meg a volt Vezért, hogy egy Jinchuuriki mérföldekkel többre lehet képes, mint egy villámokat szóró fickó.
Karu végül belekezdett a technika leírásába, chakra láncok melyek képesek lehetnek ártalmatlanítani nagyobb ninjuukat és esetleg egy Bijuut is képesek lehetnek megszorongatni. Rendkívül izgatottan hallgattam a továbbiakat, és ahogy kiejtette a száján, hogy a Nibivel való harcban is nagy hasznát vette e képességnek, egyből tudtam, hogy ez lesz az, amire szükségem van. A technika bemutatása csak hab volt a tortán és még sosem láttam ehhez foghatót. Az előkígyózó láncok aranyozott, ezüstös fényben jelentek meg, s ide-oda tekeregtek tovább éles végükkel Karu mögött.
- Természetes, hogy érdekel! Iszonyat jól is néz ki, és rengeteg potenciált rejt magában, ahogy elnézem. – Lelkendezem Karunak, bár még számomra is furcsa ez az egész. Miért vagyok ennyire izgatott egyetlen technika láttán? Lehet tényleg a Nibivel összeköthető, és valahol magamban én is szeretnék hasonló kalandokat átélni mint az előttem álló családtagom, s valahogy úgy érzem, a jövőben nagy hasznát fogom venni ennek a pecsétnek.

**Kenshiro Karu** Csüt. Jan. 05 2017, 14:53

Hallatszott az ifjú Kenshiro vezetőn, hogy már ő is megjárta az életnek azon sötét oldalát amelynek megtapasztalása nélkül szerintem nem is vagyunk teljesen emberek. A sötétség valamilyen formában minden ember életébe befészkeli magát, kérdés az, hogy ki miféle képpen küzd meg vele vagy dolgozza fel. A jelek szerint Yori sokat köszönhet Kazuyának és valóban úgy beszél róla akár csak a tulajdon apjáról beszélne. Én már sosem mondhatom el ezt magamról, ugyan is én sosem fogom megbocsájtani neki, amiért évekig eltitkolta az igazságot előlem. Annak viszont örülök, hogy az új generációs Kenshiroknak egyfajta apa vagy nagyapa szerepben van jelen az életében. Valóban látszik az igyekezete és a tenni akarása a klánon. Yori története is ezt támasztja alá.
- Rendben akkor menjünk bele a technikai részébe is a dolgoknak. Az első dolog az, hogy ez egy pecsét technika, nem tudom, hogy állsz a pecsétekkel, vagy találkoztál-e egyáltalán velük életed során. A raitonos trükk tetszett - kacsintottam a fiúra, majd belekezdtem a magyarázatba. - A jutsu megalkotását úgy kell elkezdened, hogy megalkotod a kézpecséteket mutatom lassan. - Azzal megmutattam neki a kézpecséteket, aztán folytattam a mondandómat. - Szóval mint már említettem ezzel a jutsuval a chakrádat láncokká formálva képes lehetsz ninjuukat, vagy nagyobb testű lényeket, esetleg shinobikat lefogni és ilyen módon ártalmatlanítani. A jutsunak van egy másik létrehozási formája ahol egy előre elkészített pecsétbe vezeted a chakrádat és így materializálod a láncokat, de mi nem azzal fogjuk kezdeni, mert azt hiszem azt a szintet te már rég elhagytad. Szóval akkor kezdjük azzal, hogy kiterjeszted a chakrádat a testeden kívülre és megpróbálod láncokká formázni a már kiáramoltatott chakrát. A láncok erőssége attól függ, hogy mennyi chakrát használsz fel a jutsu megalkotásakor, azonban arra figyelned kell, hogy ez még mindig csak egy B szintű jutsu, tehát egy teljes erejű bijuu elfogásához egyedül ezzel a technikával esélytelen vagy például.
Még egyszer létrehoztam a jutsut megmutatva Yorinak, aztán odasétáltam az egyik fához, nagyjából öt méterre attól megálltam és ki is adtam az első feladatot a fiúnak.
- Az lesz a feladatod, hogy ha sikerült létrehoznod a láncokat, akkor azt úgy irányítsd, hogy körbe tekerd vele a fát. Mivel a chakra kapcsolat közted és a láncok között állandó, ezért azon keresztül precízebb mozgást is létre tudsz hozni.
Azzal hátrébb léptem és hagytam egy kis teret Yorinak, hogy kibontakozhasson. Azonban mivel nem akartam ennyiben hagyni a technikai oldalát a dolognak, ezért úgy döntöttem, hogy egy kicsit mesélek neki a pecsét jutsukról.
- A pecsétekről pedig akkor egy kis ízelítő ami így hirtelen eszembe jut, ha nem bánod. Tehét a Fuuin jutsuk talán a legnehezebb fajta ninjutsuk közé tartoznak, ám ennek fejében roppant hasznosak és megbízható ágazatról beszélünk. Nehézségük nem csak a pecsétek megalkotásában, de a chakra egyenletes áramoltatásában és a technikák precíz kivitelezésében is rejlik. A legtöbb pecsét technika erőssége attól függ, hogy az adott pecsét technikába mennyi chakrát zársz el. Ezért fontos a jó chakra kontroll is ehhez az irányzathoz, mert ha túl töltesz egy pecsétet chakrával például annak nem csak annyi lehet az ára, hogy nem működik a jutsu rendeltetés szerűen de komolyabb baleset is lehet belőle. Sokféle pecsét jutsu létezik, például az elzáró, gátló jutsuk, azért hoztam fel ezt a példát, mert ezzel a módszerrel van hozzám kötve a Nibi is például.
Remélem sikerült egy jó kis összefoglalót elmondani Yorinak, talán még az érdeklődését is felkeltettem a pecsétek iránt. Én már megtanultam, hogyha az ember csak egy dologra specializálódik és erre bízza az életét az nem annyira kifizetődő, mint ha több dologhoz is értene. Ezt azonban magának kell megtapasztalnia...

//Azt szeretném kérni, hogy a következő körben egy hosszabb 40 soros próbálkozást írj aminek a végén x.edik próbálkozásra már sikerül létrehoznod a láncot, de a fát még nem tudod tökéletesen eltalálni.//

**Kenshiro Yori** Vas. Jan. 08 2017, 22:24

// Kenshiro Karu //

Elmosolyodom Karu megjegyzésén a villámpisztollyal kapcsolatban, de az előtte való kijelentő kérdésre csak csóválom a fejem. Nem igazán találkoztam eddig pecsét technikákkal és még az is ellenemre szól, hogy egyetlen egy pecsétet sem sajátítottam el mind idáig. Ha jól tudom a klánban egyedül Kazuya az aki ilyen technikákkal rendelkezik, de ő sem ezekről az ismereteiről lett híres. Reakciómra Karu folytatja is a beszámolót, a kézpecséteket szépen mutogatja végig én meg serényen mutogatom utána. Elvégre a motoros reflexek és az izom memória is bőségesen hozzájárul a technikák memorizálásába, legalábbis nálam. Szavait valósággal elnyelem, próbálok minden egyes részletre odafigyelni, s jegyzeteket készíteni benső jegyzeteim közé. Chakrámat láncokká alakítom, hallottam már az ilyen chakra manipulációs technikákról, mellyel akár lények alakjába is bújtathatjuk chakránk az tökéletesebb technikák elérésének érdekében, de amint a materializáláshoz érünk, egy kicsit elakadok. Lehet csak maga a szó zavart össze, de ahogy folytatja a pecsét leírását hamar összeáll a kép, s be is ugranak a rég tanultak Hagemitsuval mikor a villámló páncélomat gyakoroltuk. A bele iktatott chakra és a szint leírása sem okozott további fejfájást, de hogy egy teljes erejű bijuut nem tudok, vele lefogni annyira nem szab gátakat előttem, hisz kétlem, hogy a közeljövőben akár egyel is találkoznék, ha viszont Karuból előbújna a démonja, talán pár pillanatnyi időt szerezhetnék ezzel a technikával, míg átgondolom a következő lépéseket. Ha más nem, futás.
A feladat tiszta, de még mielőtt belekezdhetnék a fa ölelgetésébe újdonsült láncaimmal, úgy tűnik még érkezik némi okítás a számomra. Érdekes, hogy mennyi mindent tud Karu. Attól, hogy egy idősek lehetünk valóban, tudása jóval túlszárnyalja az enyémet. Mit is várhatnék egy világot járt shinobiról ki már olyan tetteket ért el az életében, hogy magába zár, zárat egy Bijuut. Pecsétekről való tudása ezzel is összeköthető, hisz minden embernek szüksége van némi tudásra arról amit alkalmaz, vagy alkalmaztak rajta. Nem véletlen ezek szerint ez az egész, s lehet Karu már a tudatán kívül jóval a Bijuuval való harc előtt elsajátította ezt a technikát, és most, hogy jobban belegondolok rengeteg alternatív felhasználási módja lehet ennek a láncnak. Mindenek előtt persze el kellene sajátítani és csak aztán ötletelni a továbbiakon.
Karunak megértően biccentek, nem kívánom most fölösleges beszédre nyitni a szám, hisz Kanko is ránk vár, és itt a bizonyítási vágy is, hogy lássa a volt vezető biztos, erős kezekben van a klán sorsa. Egy elő kézjelet formálva gyűjtöm össze a chakrám, könnyed manőver ez már számomra, így a gyakorlások és az eddigi technikák elsajátításánál elengedhetetlen volt ez a procedúra. Nem véletlenül a Raiton a legnehezebben elsajátítható elemek egyike, így némi magabiztossággal állok neki ennek a sokat emlegetett Fuuin technikának. Karu azt mondta, kezdjem a chakrám kívülre való kiterjesztésével, így óvatos chakrakörzésbe kezdek a testemen belül, majd óvatosan eresztem ki a testem felszínére a chakrát akár csak a Villám Csapás Páncéljánál. Természetesen jelen helyzetben túl kell nyúlnom a felszínem határain és elemi chakrám helyett a hátralevő energiákat kell olyan szinten manipulálnom, és hogy éljek Karu szavaival: materializálnom. A chakra összpontosító kézjelet feloldom, s hagyom megnyugodni a szervezetem pár pillanatra. Az alapok megvannak, legalábbis az elképzelés megvan a tervezett kivitelezéshez, így már csak bele kell vágni a lecsóba, s tartani magam a tervezethez. A megfelelően memorizált kézjeleket elmutatva megismétlem az előbb elgyakorolt procedúrát. Mély koncentrációba borulok, s próbálom a legtöbb chakrát kipaszírozni a testemből, melyeket messzebbre, majd még messzebbre próbálok kiterjeszteni magam előtt. A materializálás is úgy tűnt helyes úton halad, hisz a masszívvá tömörített chakra végül felvette a lánc, hegyes végét, de az nem igazán akart távolodni, s csak idétlenül ékeskedett a köldököm előtt.
Hogy megmondjam egy kicsit cikinek éreztem a helyzetet, ahogy kérdőn tekintettem Karura, két mutató ujjammal az eredményre mutatva. Remélem, veszi a poént és jót röhögünk szerencsétlenségemen. Semmi gond, gyakorlat teszi a mestert, s ebben a hitben és a gyorsabb továbbhaladás érdekében még jó néhányszor elpróbálom a technikát, s mindvégig csak idáig jutok: A chakra lánc feje. Gyorsan merültem ismét gondolataim, ötleteim tengerébe, hogy valami új megoldást találjak jelenlegi problémám orvosolására. A kiterjesztés módján nem volt mit változtatni, a materializálás és tömörítéssel sem volt gond, hisz már jó ideje kikukucskál a gyomromból egy szúrós lánc fej, de csak nem akar kijjebb bújni. Hát persze! Eszembe jutott Hagemitsu ötlete arra vonatkoztatva, hogy túlságosan is próbálom kordában tartani a villámaimat. Természetesen jelen pillanatban nem villámokkal operálok, de mégis megpróbálok gátat szabni a technikának, mely elnyomva nem képes távolabb merészkedni.
Újra nekivágtam, s a kézjelek után szabadjára engedtem a technikát.
- Bakemono Füin no Jutsu! – hallattam a jutsu vezényszavát, s a jól megdolgozott csakralökettel együtt a lánc pár méterre vetődött ki belőlem, bár mint egy kecses medúza, vagy egy toccsanó angolna puffant le a földre a fa mellé. Ja, hogy nekem ezt még irányítani is kellene…

**Kenshiro Karu** Vas. Jan. 15 2017, 19:08

Yori ügyesen próbálta meg kivitelezni a jutsut. Lelkes és úgy tűnik emelt fővel megy neki a kihívásnak, ha az egyenlőre úgy tűnik kifog rajta. Amikor a lánc eleje felbukkant a köldökénél és elkezdett viccelődni akkor egy jóízűt nevettünk. Tudtam, hogy végre itthon vagyok a családommal. Yori tehetségesnek tűnik azonban még van mit tanulnia. Úgy gondolom viszont, hogy Kazuya alatt jó kezekben lesz ezért nem is szeretnék nagyon belekontárkodni nagybátyám tervébe miként farag a fiúból vezetőt. Yori értékrendje teljesen más mint az enyém vagy Kazuyáé. Ők megtennének mindent a klánért. Ez persze nem jelenti azt, hogy én nem tennék hasonlóan, azonban én egyszerűen nem bírok itt meg maradni. Most pedig már rá is vagyok kényszerítve, hogy megmozduljak hiszen a Nibivel a testemben élő céltábla leszek és amint a háború lecseng a nagyhatalmak a jinchuurikik felé fognak fordulni. Három ismert jinchuuriki van velem együtt de én vagyok az egyetlen szökött... Azt pedig egyik nagyobb nemzet sem engedheti meg, hogy egy ekkora erő nem hogy a másik de idegen kezekbe kerüljön ezért számítok rá, hogy keresni fognak és az egyik első hely ez lesz. Addigra azonban én már messze fogok járni és jobb is ha nem tudják merre tartok... A fenébe megint elkalandoztak a gondolataim bármennyire, most tényleg a klán védelme az első.
Yori ügyesen próbálkozott, de valahogy én is úgy éreztem, hogy hiányzik még belőle valami. Valahogy mintha nem merne átlendülni azon a bizonyos ponton. Egy hosszabb szünetet tartva látszott rajta, hogy elmélyül a gondolataiban. Igen ez az magadtól old meg a problémát így tanulsz a legjobban! Már nyitottam volna szóra a számat, de aztán mégsem tettem meg. Nem volt szükség rá, hogy beleszóljak, sokkal jobb neki ha egyedül jön rá a megoldásra, úgy az információ egy életre elraktározódik. Igen tudom, hogy ez egy kicsit közhely, de akkor is inkább hagyom, hogy ő csinálja.
Amikor végre feleszmélt és nekilátott ismét a gyakorlásnak akkor éreztem rajta, hogy most már jó nyomon jár, a szemén látszott!
Yori mennydörögte a jutsu nevét és sikerült megidéznie a chakra láncokat. Igen ez az ez így jó lesz. Mennyivel hamarabb sikerült neki elsajátítania mint nekem, emlékszem vissza. Tényleg tehetséges ez a fiú. Kazuya most jól választottál, nem úgy mint esetemben.
- Ez most szép volt Yori. Jobban megy neked, mint nekem amikor annak idején tanultam ezt a technikát. - Próbálom közben egy kicsit biztatni is, hiszen tudom, hogy ez mennyit jelent az embernek. - Rendben akkor a következő lépésként még párszor hívd elő a láncokat, aztán már mehet is a célzás. A fát kell körbetekerned. Próbáld meg a chakrádat uralni és így a láncokat is irányítani fogod tudni.

// Ez szép volt. Szeretnék kérni még egyszer ennyit úgy, hogy a végén sikerül elkapnod a fát és körbetekerned a láncokkal. //

**Kenshiro Yori** Szomb. Feb. 11 2017, 21:08

// Kenshiro Karu - Tanulgatás meg láncoskodás. //

A kezdeti sikerek, majd Karu motiváló szavai boldogsággal melengették át a mellkasom. Az egykori vezér teljesen biztos a dolgában és most az új vezetőt próbálja meg kiképezni. Milyen érdekes is lehet, egy rajtunk kívül eső szemmel végignézni ezt a családias pillanatot. Valamilyen módon testvérek vagyunk, és hiába nem ismerem Karut oly régóta, még is közelebb áll hozzám, mint eddig bárki más. Természetesen Mika és Izuna helyzete külön áll ettől, de talán Karu lenne az, akire majd egykoron, vagy akár most is igazi közelállómként tarthatnék számon. Tudom jól, hogy nem maradhat itt örökké, hisz a szíve mögött egy másik lényé is dobog. A nagy erő nagy felelősséggel jár mint tartja a mondás, de a kölcsönös bizalom melyről már mind a ketten tanúbizonyságot tettünk, s még Kanko küldetése is hátra van, ki tudja mit tartogat még számunkra a jövő. Mindazonáltal, az a teher mindenki más vállát is könnyen összeroppanthatná, de ezüsthajú barátom rezzenéstelen, erős lábakon tart ellent ennek az erőnek, bár lehet még számára is teljesen új ez a helyzet melybe belecsöppent, de mit is várnánk egy Kenshirotol? Veszély, veszély hátán, de mi csak tartunk előre és előre, fittyet hányva a kilátástalanra, hisz ezek vagyunk mi. Mi vagyunk a klán. Vagy csak én gondolkodnék ennyire merészen?
Teszem fel az újabb kérdést magamnak melyen elmosolyodom, ahogy a földre puffanó chakra lánc lassan köddé válik előttem. Kezeim ökölbe szorulnak, s merész tekintettel meredek fel az égboltra, egy percet még szánva gondolataimra. Lehet túl sokszor adom át magam a gondolataimnak, s lehet ez még rossz szokásnak is elmenne, de ha nem vitatom meg ezeket senkivel és legfőképp magammal nem, akkor nem válhatnék olyan tapasztalt vezetővé mint… Mint, mint kicsoda? Karu nem volt olyan sokáig vezető mint én vagyok tervben, Kazuya és Kanko is csak átmeneti vezetőként voltak jelen, és Haru. Ő szinte magára hagyta a klánt, s úgy népesítette be a shinobi világba a Kenshirokat. Milyen fajta vezető is akarnék így lenni? Kire tekinthetnék úgy mint egy igazi példakép? Kiről kellene egyáltalán példát vennem, hisz eddig egyetlen egy vezér sem úgy töltötte be a pozícióját mint ahogy az igazán kellett volna, s ebbe a tartományba még magamat se sorolnám be igazán. Jogosan érezhetném itt úgy is magam, s állhatok hozzá úgy is a dolgokhoz, hogy ezt a kijelentést majd valaki más teszi meg. Nincs sok okom, sem jogom ahhoz, hogy magamról alkossak véleményt egy ilyen kényesnek nevezhető témában. Fölösleges is ezen tovább rágódni, hisz a jövő még rejtelem és odáig még ki tudja milyen rögös út vezet?
Bólintok, s az után kézjeleket formálok a jutsu újabb előállítása érdekében. A procedúrát elejétől a végéig megismétlem, de az eredmény ugyan az: lepuffan elém a chakrából készült pár méter hosszú lánc. Kár lenne kijelenteni, hogy ez nem az én napom, de motivációmat valószínűleg semmivel sem lehetne most megtörni. Lelkesedésem és a jobbá, erősebbé válásom elkerülhetetlen, hisz meg kell védenem a családomat. Bármi áron!
Újabb próbálkozásokba kezdve, még egyszer csak a földre pottyan a lánc, s újra meg újra ugyan ezzel a problémával szembesülök. Valamit teljes mértékben nem úgy csinálok mint ahogy azt kellene, s valamiért még magam is úgy érzem, hogy valamilyen határt állítottam magam elé, melyen nem igazán merek túllépni. Vajon a benső énem, s az egykoron egy teljesen más személyiségemnek a lappangó jelenléte is bezavarna a teljes koncentrációba? Kétlem hisz ezt már megoldottam magammal, s elfogadtam azt az igazi Kenshiro Yorit aki valójában én vagyok. Az, hogy a pusztítás a tombolás és ezek mellett a nyugodt és céltudatos vezér mind egy helyen összpontosul, nem kellene problémát jelentenie egy átkozott tanulás során. Lehet a pecsétekkel való alap tudásom lenne a hiányos, vagy nem figyeltem volna eléggé Karu szavaira? Meglehet, így inkább újra gondolom az említetteket és az eddig tanultakat. „ A pecsétek, másiknevén Fuuin jutsuk a legnehezebb ninjutsu fajok közé tartoznak, hasznosak és egyben megbízható technikák.” Ez eddig stimmel, sőt még több és jobb is mint egy átlagos leírás. Lehet eddig mindent így részletről, részletre kellett volna tanulnom és akkor lehet hamarabb is rájövök a hibákra melyeket az eddigi tanulásokon vétettem. „Nehézségük a megalkotásban, és az egyenletes chakra áramoltatásban, és a precíz kivitelezésben mutatkozik meg.” Hát persze! Mindvégig csak a chakra lánc megalkotására összpontosítottam, de a következő lényeges dolgot melyet még jelenlegi tanítóm is említett, miszerint mozgatnom és körbetekernem is kell a lánccal a célpontot így teljesen igaznak és érthetőnek tűnik a „leírásban” említett folyamatos, egyenletes chakra áramoltatás. Ez lesz az, lássunk is neki.
A kézjelek már zsigerből mennek és maga a megoldás és a megalkotás is egyre rutinosabban megy. Túl sok chakrát egyenlőre nem emésztett fel az egész gyakorlás, de talán majd most a mozgatás után, jóval kimerültebb leszek, mint az eddigiek után. A chakra lánc ismét a földre hullik, bár jelenleg ez is volt a cél. A chakra koncentrációs kézpecsétet fenntartva, bensőm energiáit útjukra engedve egészen végigvezetve a láncba sikerül megmozdítanom a technika kivetülését. A láncot, akár mint egy kígyóbűvölő az urnából kisikló kígyót, óvatos tempóban egészen a fáig kúsztattam.
Innentől fölöslegesnek éreztem a jutsu újraalkotását, s innen kellett megoldanom a maradékot. A fáig elkúszott lánc csak hevert ott a továbbiakban, s ahogy Karu mutatta, valójában már a levegőben megtartott chakraláncnak, irányítás alatt kellett volna körbekerülnie a fát, nem úgy mint az én kis satnya ide-oda kúszó láncom.
Még több chakrát, és még nagyobb koncentrációt vezettem magamba, s a láncba mely megemberelve magát szép lassan elkezdett a fa köré csavarodni. Nem volt egy igazán gyors procedúra, de mint tudjuk Konoha sem egy nap alatt épült. Enyhén lihegve oldottam fel a technikát, s Karu egy pár perc türelmét kérve levetettem magam a földre, hogy gyorsan kifújjam magam. Nem gondoltam volna, hogy az ilyen irányítás, és chakra manipuláció ennyire ki tud meríteni, hisz az eddig elsajátított technikáimban, mindben szerepelnek a hasonló eljárások, de mégsem túráztatták ennyire a csúcsra a szervezetem és a chakrarendszeremet sem. Tudtam, hogy a célegyenes szinte már csak egy karnyújtásnyira van, és itt lesz az ideje, hogy feltegyük, feltegyem a pontot az i végére. Na meg persze Kankot sem várakoztathatjuk tovább. A földről kinyomtam magam, majd újra megalkottam a technika kézjeleit most már teljes erőbedobással és a teljes elképzelt procedúrával a fejemben. A chakra lánc immár a levegőben megtartva magát bújt elő a köldökömmel egy szinten, s vetődött irtózatos tempóval a fa irányába, melyet kicsit erőlködve sikerült féken tartani, s végül meglasszózni vele a fát.
- Na, hogy fest a dolog? – teszem fel a kérdést, s nem is hittem hirtelen a szememnek, de ott a testemből kilógó lánccal, mely a fára tekeredett, csípőre tett kézzel meredtem furcsa tekintettel Karura, várva válaszát, vagy egyáltalán valamiféle kommentárt azzal kapcsolatban, hogy mi is lenne a véleménye a technika elsajátítását illetően.

//Bocsesz a késésért, munka meg ilyenek, csak a szokásos. //

**Kenshiro Karu** Vas. Feb. 19 2017, 20:42

Amint Yori megpróbálja megalkotni a jutsut de nem sikerül neki elsőre bennem nosztalgikus érzéseket kelt az egész helyzet, nem adja fel és tovább próbálkozik. Kitartó és meg kell hagyni nem is ügyetlen. Vissza emlékszem azokra az időkre amikor még én tanultam így, sőt ha jobban belegondolok ahogy fejlődtem a jutsuk is egyre nehezebbek lettek amiket tanulni szoktam így mondhatjuk általában én is hasonló cipőben járok mint most Yori. Tanár szerepben azonban még sosem voltam szóval valahol ez az egész helyzet egy kicsit új nekem.
Az ifjú Kenshiro vezető próbálkozásai eleinte elég erőtlenek, de ez valószínűleg azért van mert még mindig a láncok megalkotásánál van elakadva. Tudom, mert én is általában itt szoktam hibázni egy többlépcsős technika megalkotásnál, de nem szólok neki. Szeretném ha maga jönne rá a problémára mivel így jobban beleivódik az elméjébe az információ és talán a következő alkalommal már könnyebben fogja venni az akadályt, ez azonban csak rajta múlik. Én tudom magamról, hogy hajlamos vagyok kétszer is bele esni ugyan abba a hibába, de Yorinak ezt nem szabad. Az ő pozíciójában már olyan döntéseket kell meghoznia, ami mások életére is kihatással lesz. Szerencsére nekem ilyen döntéseket abban a rövid időben nem kellett meghoznom, de megmondom őszintén nem is irigylem érte. Kér tőlem egy kis pihenőt én meg csak bólintok és egy másik fa árnyékában támasztom meg a vaskos törzset. Ez itt valóban a béke és nyugalom szigete 'itthon'. Mélyen legbelül azonban érzem, hogy én nem ide való vagyok. Örülök neki, hogy sikerült megvalósítaniuk amit együtt elterveztünk évekkel ezelőtt, de én valamiért nem odaillőnek látom magam az egész képben. Gondolataimat visszatéríti a valóság puha fövenyére Yori újbóli próbálkozása. Ez az fiú menni fog gyerünk! Mondanám, hogy öcsi, de azt a szót már rég eltemettem magamban...
Egy kicsit végső elkeseredésnek tűnik tőle, de végül sikerül létrehoznia a jutsut ráadásul egész ügyesen. Tudtam én, hogy menni fog neki. Azonban látom rajta, hogy eléggé elfáradt. Lehet, hogy egy kicsit pihennünk kéne mielőtt elindulunk arra a küldetésre.
- Ez az Yori ez szép volt. Meg kell mondjam neked ügyes vagy. Valóban gyorsan tanulsz ahogy hallottam rólad Kazuyától. Őszintén bevallom neked azt hittem, hogy ma egész nap a birtokon fogunk gyakorolni, de megleptél. Na jól van ezt még azért gyakorolnod kell és ne szálljon a fejedbe, hogy egyszer sikerült, de ennek ellenére gratulálok szép volt. - Mosolygok rá a fiúra aztán el is indulok vissza a ház felé. - Mit gondolsz pihenjünk egyet mielőtt neki indulunk a küldetésnek?

// Ez szép volt. Teteszett ahogy rájöttél, hogy mi is a hiba magadtól és aztán magadtól meg is oldottad azt. Részemről a technikát sikerült elsajátítanád és én megjutalmaználak mellé még +10 chval a szép írás és jó szerepjáték miatt.//

Folytatás ugyan itt!!

Chakra felírva, továbbá a technika megértésére, kellő gyakorlására és a szép, hosszú posztokra való tekintettel a javasolton felül +5-öt is jóváírtam. ^^ A technikát természetesen felírhatod! Szép játék volt mindkettőtök részéről, várom a folytatást! - Hinata

**Kenshiro Yori** Kedd Márc. 07 2017, 21:35

// Kenshiro Karu //

Diadalommal teli lelkesedéssel próbálom meg elkapni Karu pillantásait. Furcsának tűnne, ha úgy lelkendeznék akár egy gyermek a karácsonyfa alatt, ki éppen kibontja az ajándékát és a hőn áhított meglepetés fogadja. Gyermeki kezeivel barátságosan ragadja meg, s dörgöli az arcához. Akár egy plüsst melynek fiatal korunkban az örökké tartó barátságot a feltétlen hűséget és szeretetet ígértük. Talán ilyen lennék, ha nem próbálnám meg leplezni az örömöm, és mindenem rászabadítanám Karura, mindazt mi most bennem tombol. Egy újabb sikeres ponthoz érkeztem, s a családom érdekeit képviselve erősödtem meg, bár bevallom még lesz mit finomítani a technikán, de érzem azt a fejlődést melyet az elmúlt hónapok alkalmán folyamatosan tartani tudok. Mérhetetlen elvárásaim vannak magammal szemben, s próbálok felnőni azzá az emberré, aki ténylegesen lenni szeretnék. Talán még enyhe is ez a kifejezés, nem szeretnék. Akarok!
Látom magam a múltban. Azt az árva gyermeket ki nincstelenként cseperedett fel. Azt az embert akinek szülőket, élelmet és egy rendes, gyereket megillető életet nélkülözve kellett mindazt elérnie amije ma van. Önsajnáltatásnak hangozhatna ez külső hallgatóként, s itt legbelül is olykor annak tűnik. Maximalistává váltam volna az évek során? Vagy csupán már az a cél lebeg a szemem előtt, mely a teljes családunk érdekeit szolgálná? Ez lehet a megfelelő kérdés, s a választ is magammal hordozom napról napra erre a bonyolultnak látszó kérdésre. A célom az, hogy végre azokként élhessünk, akik mindig is voltunk. Tisztára mosva neveinket, s fényt csalva végre a Kenshiro név árnyékba borult igaz valóján.
De mindezek előtt, egy még fontosabb dolgot kell elintéznem.
- Köszönöm Karu! Az elismerést és a bíztatást, na meg a tudásod is. – Hajlok meg előtte barátságosan, majd feloldom a technikát. Homlokomról egy kósza izzadság csepp szalad végig az arcomon, majd államról elrugaszkodva toccsan szét a földön. Kezem hirtelen megremeg, majd a vállamhoz kapok. Egy halk köhögés sorozatot is hallatok, de megtörölve ajkaim végül kiegyenesedem, majd Karu után indulok.
- Lehet rám férne egy rövid pihenő. Legalább amíg visszaszerzem… a felhasznált energiám. – lihegem a mondandóm második felét, s térdemre támaszkodva foglalok helyet a tornácon, s az előttem hullámzó határ zöldes mezeinek csalafinta vonaglása szinte transzba ejt.
- Mond csak Karu... – szólítom meg a volt vezetőt. Tekintetem továbbra is a távol igéző tengerére szegezem, s lehunyt szemekkel folytatom kérdésem.
– Mit jelent, és mit jelentett neked a klán? Most és akkor, amikor elmentél? – lehet egy kényes pontra sikerült ráböknöm, s remélem nem érzi tolakodónak a kérdésem, sem sértőnek. Az igazat megvallva sok közöm nincs az akkori döntéséhez, de tudom kell! Tudnom kell, hiába sejtem a válaszát. Tudom, hogy a jövőben ne eshessek az ő hibájába. Tudom, hogy egy olyan ember legendáját vihessem tovább a családunk soraiban, ki igaz Kenshironak született.

// Hinata, nagyon szépen köszönöm az ellenőrzést neked is, és Karunak ezt az élvezetes kalandot! Öröm veletek játszani! //

**Kenshiro Karu** Hétf. Márc. 13 2017, 19:16

Yori teljesen kifulladt a tanulás végére, de örömmel figyeltem, hogy az újdonsült klánvezető miként sajátítja el a jutsut. Én pontosan jól tudom, hogy amikor a shinobinak sikerül megtanulnia egy jutsut akkor nem csak a körülötte lévőknek bizonyítja a rátermettségét hanem magának is. Yorinak pedig most pontosan erre van szüksége. Őszintén szólva nem lennék a helyében Nagyon nagy feladatra vállalkozott ami elől én elfutottam, de talán jobb is így.
- Rendben menjünk be pihenni én is javasolni akartam. Illetve az is lehetséges, hogy a Kankoféle küldetés várhat holnapig.
Amint visszaértünk Yori lerogyott a tornácra és a messzeséget fürkészte. Aztán következtek a kérdések. Azok a kérdések amiket talán már magamnak is feltettem volna ha nem rettegnék tőlük ennyire. Bár tudom, hogy az ifjú kenshiro vezető nem direkt szúrt egy gyenge pontomra, de ez fájópont amit eddig igyekeztem nagyon mélyen eltemetni magamban. Most azonban itt az idő, hogy valaki megtudja az igazságot. Nem titkolózhatok életem végéig mindenki előtt. Talán Chizunét is be kéne avatnom a részletekbe ha találkozunk még.
- Hát ez egy hosszú történet de esetedben mondjuk azt kivételt teszek és elmesélem az egészet azonban ezzel nagyon nagy kockázatot vállalsz. Pontosan a Bijuu miatt. Valószínűleg nem sokára keresni fognak engem és akkor készen kell, hogy állj rá, hogy jól hazudj vagy megvédd azokat akik fontosak neked mert az én puszta létezésem is veszélybe sodorhatja az egész klánt... Minden egyes tagjával együtt. - Vettem egy nagy levegőt és elnéztem én is a távolba amerre Yori figyel. - Mielőtt a Nibi felkutatására indultunk volna egy küldetésen voltam ahol az volt a feladatom, hogy megvédjek egy fiatal lányt aki titkos információkat szállított volna le a tűz szövetségének azonban kirigakurei ügynökök rajta ütöttek itt nálunk. Tudván, hogy Kiri is benne van nem is nagyon akartam kimaradni az egészből és segítettem az ügynököknek, mondhatjuk úgy is, hogy elrejtőzni itt a fű országában. Azonban sajnos lebecsültük az ellenfelünket akik rajtunk ütöttek valamilyen ősi romoknál amiket magam sem ismerek és talán ma már nem is találnék vissza. Ebben az osztagban volt egy férfi egy rettegett shinobi, aki Kirigakure méltán híres Oinin osztagának parancsnoka. Őt Aonak hívják és én is csupán csak szóbeszédekből hallottam róla amikor még Kiriben éltem. Szóval személyesen ő jött, hogy elkapja a konohai ügynököket. Én pedig ezzel a férfivel találtam szemben magam aki annak idején meg lett bízva, hogy minden kekkei genkaial rendelkező embert fogjon el élve vagy halva a víz országának területén. Szóval egy élő legendával találtam szemben magam aki nem cáfolt rá a hírnevére és elvette tőlem a kekkei genkai képességemet egy jutsuval. Egy olyan jutsuval melynek jelét ma is magamon hordom, hogy emlékeztessen örökké arra amit elvettek tőlem, a vérem, a klánom... - Majd felhúzom a jobb karomon a ruhát és megmutatom a kanjit Yorinak. - Szerencsésnek mondhatom magam, hogy túléltem a találkozást ezzel a férfival... Sajnos túl sok chakrát használtam el abban a harcban, hogy képes legyek egyáltalán rá támadni így esélyem sem volt. Miután visszatértem a birtokra Kazuyával próbáltuk levenni rólam a pecsétet de sehogy sem bírtunk vele... Az ügynökök között volt egy lány aki jutsetsu volt. Korábban már hallottam róluk, olyan elátkozott testek ahol két lélek lakja a testet. Ennek a lánynak a regenerálódása a szemem előtt olyan gyorsan történt, hogy úgy gondoltam utolsó esélyként, hogy megpróbálom a lehetetlent és mivel nekem nem állt rendelkezésemre exlaw ezért nem is álltam meg ennél a szintnél. A fejembe vettem, hogy befogok egy bijuut majd annak segítségével feltöröm a pecsétet. Akkor még olyan elvakult voltam, hogy nem tudtam ha egy bijuut egyszer belepecsételnek egy testbe az elszakadást a jinchuuriki nem éli túl. Nem véletlen a jinchuuriki név. Így tehát megszerveztem a csapatot nem kevés szívesség fejében amikkel még a mai napig adós vagyok és nem felejtettem el őket. Innentől lényegében már meséltem a történetet. Elkaptuk a Nibit és Kazuya belém pecsételte ezzel számomra örökre összekötve a sorsunkat. Ez egy olyan kötelék amit nem tudok neked elmagyarázni. Amíg nem tapasztalja meg az ember ezt nem tudja elképzelni milyen lehet. Úgy képzeld el, hogy egész életedet egyedül éled le mint egy.. egy üres pohár aztán egyszer csak feltöltenek és... és soha többé nem vagy egyedül. Bár a Nibi nem képes velem mindig beszélni vagy ilyesmi, de érzem őt ott van minden egyes mozdulatomban minden kimondott szó mögött. Vár és figyel, hogy mikor lehet újra szabad, de ezen kívül... áh ezt nem tudom neked elmondani. Szóval vissza kanyarodva az eredeti kérdésedre, a Nibi közölte velem, hogy nem tudja levenni a pecsétet a testemről így elkövettem a második hibát azzal, hogy egy két lábon járó bombát csináltam magamból. Tudtam, hogy keresni fognak minket és mivel a küldetés után mindenki felszívódott aki részt vett rajta ezért én is elmentem. Szerettem a klánt szeretem a mai napig félre értés ne essék de nem állhatok még egyszer a nyilvánosság elé vezetőként úgy, hogy a fél világ engem fog akarni amint ennek a háborúnak vége. Yori azért mondom most el neked ezt, hogy tudd nem azért mentem el mert el akartam hagyni a klánomat hanem azért mert mennem kellett egyszerűen nem volt más választásom, hogy nektek legyen jövőtök és folytatni tudjátok amit mi elkezdtünk. Kazuyának könnyű egy olyan ember aki papíron nem is létezik könnyen eltűnik.
Vettem egy nagy levegőt és azt vettem észre, hogy egy fél könnycsepp gördül le az arcomon. Hát igen a nehéz döntések.
- Most a klán egy családot jelent a számomra akiket szeretek, de ennek a családnak külön kell léteznie nélkülem a körülmények miatt. Bármennyire is a része akarok lenni ez sajnos nem fog menni. Azonban félreértés ne essék van aki fontos számomra most is és jelenleg is odakint van egyedül...
Ekkor azonban megéreztem valamit. Valamit, amit már nagyon rég óta nem. Eljött hát az idő.
- Yori! ne haragudj de sajnos nem fogok tudni segítségedre lenni. Talán kicsit paranoiásan fog hangzani, de már lehet így is túl sok időt töltöttem el itt. Kérlek add át Kankonak üdvözeletem és mindenki másnak is. Nagyon örülök, hogy megismertelek. Remélem még találkozunk.
Azzal nyakamba szedtem a lábamat és másodjára is szél sebesen száguldottam el a háztól az helytől melyet egykor otthonomnak hívtam. Egy rossz érzés avgy csak egy sejtelem, de érzem, hogy az adósságot nem sokára be fogják hajtani rajtam és akkor nem akarok ennek háznak de talán még az országnak a közelében sem lenni mert azt biztosan nagyot fog szólni...

/Nagyon szépen köszönöm mégegy a játékot nagyon jó volt. Ezennel pedig átadlak! Smile

//

**Kenshiro Yori** Szer. Júl. 05 2017, 21:51

//Itachi//

Átlagos. Ezzel az egyetlen egy szóval könnyedén leírhatnám az elmúlt napok teljes egészét. Nem történik semmi és nem is akar történni semmi Karu látogatása óta. Azóta minden nap valamilyen különös érzés jár át. Egy érzés, hogy bármelyik pillanatban visszatérhet, vagy valamilyen veszedelem martalékává válik majd a birtok, s én is vele együtt veszek oda. Lehet ez tényleg csak a vihar előtti csend, s valamilyen földöntúli erők kezdenek mozgolódni a távoli horizont takarásában? Kétlem, hogy az egész klán végzetének hírnöke osonna a kertjeink végében, lehet csak a saját sorsom kovácsának üllőjét hallom, s én fogok hamarosan megváltozni? De még is mi ragadhatna újra magával innen a tornácról, ahol a legutolsó beszélgetésünket folytattuk?
„Valószínűleg nem sokára keresni fognak engem és akkor készen kell, hogy állj rá, hogy jól hazudj vagy megvédd azokat akik fontosak neked mert az én puszta létezésem is veszélybe sodorhatja az egész klánt... Minden egyes tagjával együtt.” Lehet igazad lesz Karu, de azt remélem már találkozásunkkor is felfogtad, hogy te is egy vagy azok közül az emberek közül, akiket meg kell védenem, s a családi penge a segítségedre fog küldeni ha bajba kerülsz.
A klán már egy családot jelent a számodra akiket szeretsz, de külön kell léteznünk tőled? Ezt azért ugye akkor te sem gondoltad komolyan? Azzal, hogy ugyan azon a csillagos ég alatt fekszünk le, s ugyan az a nappali égbolt fogad mindannyinkat, mindig is együtt leszünk. Lehet túlságosan is csöpögősnek hangzanának ezek a mondatok, de akkor is, egy családot semmi sem választhat el egymástól. Lehet hogy magadat akarod okolni, de hidd el, mi mindannyian itt leszünk melletted, s támogatunk az életben, hiába hiszed azt, hogy ezzel csak te birkózhatsz meg. Van aki fontos számodra, s szóval még is van valaki aki talán felérhet hozzád. Nem igazán tudom, hogy ki lehet az a személy, de abban biztos lehetek, hogy legalább vele, ha egyáltalán rá találsz vele biztonságban lehetsz.
De viszont már most egy dolgot elhatározhatok, s egy céllal bővíthetem életem repertoárját. Erősebbé kell válnom. Erősebbé, hogy megvédhesselek téged is Karu és veled együtt azt amiért mind a ketten élünk, a nevet melyet halálunkig viselni fogunk. Végül is, ezt jelenti Kenshironak lenni.

Uchiha Itachi Szomb. Júl. 08 2017, 11:48

Nővéred és szerelmed messze jártok a háztól és most bizony megérezted a hiányukat. Az egykori is vezető már messze jár így magadnak kellett elfoglaltságot találnod az utóbbi időben. Kanko persze folyamatosan tömi a fejed az unalmasnál unalmasabb leckéivel és valamiért sosem tud kifogyni a kötelező olvasmányok felírásával. Érdekes, hogy ilyenkor vajon honnan jelenik meg ennyi könyv, amit eddig nem is láttál a házban. Az öreg shinobi elmondása szerint egy vezetőnek nem csak testben de szellemileg is minden helyzetre készen kell állnia. Kazuya egy ideje elhagyta a birtokot, de ő is Kanko álláspontján van. Képezned kell magadat mert le vagy maradva és még nem zárkóztál fel a hirtelen megváltozott körülményekhez, de mint tudjuk az ember egyik legnagyobb fegyvere a hihetetlen alkalmazkodó képessége egy shinobinak meg még inkább. A tanulással töltött percek lassan vánszorogtak és nem akartak órákká hízni pedig mit meg nem adtál volna érte ha most bármi mást csinálnál csak ne ezt, ami kötelező. Annál azonban sokkal több kell, mint pár könyv, hogy kifogjon Kenshiro Yorin.
A napi rutin azonban kezdett egyre megszokottabbá válni. Kelés, reggeli, tanulás aztán ebéd tanulás és fekvés... Egyik nap azonban amikor éppen a kis szabadidődben a gondolataiddal voltál elfoglalva az izgatott Hagemitsu toppant be a képbe teljesen váratlanul és hessegette el a volt vezetővel folytatott beszélgetésed emlékeit.
- Üdv Yori! Hogy vagy fiam?
Hagemitsu ezúttal egy vén vándor helyett egy teljesen átlagos öltözékben volt. Valahol az eszméletlen ősz hajmennyiségéből is elhagyott, így már kevésbé hasonlított Kazuyára. Lényegében mintha megváltozott volna az utóbbi kis időben amióta nem láttátok egymást.
- Nagy hírem van, együtt fogunk küldetésre menni ráadásul most el is indulunk felvenni a küldetést mert ezúttal nem klánküldetésre megyünk, hanem egy a falu által meghirdetett küldetést vállat el a klán. Hivatalosan én a segítőd leszek a klán egyik "szolgája". Kankonak pár hivatalos ügyet kell elintéznie most, ezért nincs most itt. Na mire vársz fiam a részleteket majd út közben elmesélem. Normálisan öltözz is ki, mert reményeink szerint téged Kusagakure a küldetés sikeres elvégzése után nyilvántartásba is vesz és állampolgárrá válsz. Erre azért van szükségünk mert a klán és a falu viszonyát javítani kell és hát mi lenne ennél jobb megoldás mint ha a "jövőbeli" vezető a nemzet tagjává válik nem?!

// Rendben, akkor a következő postban írd le, hogy milyen felszereléseket hozol a kalandra, mert számítani fog és nagyon ajánlom, hogy a kard is legyen köztük! Smile

//

**Kenshiro Yori** Szomb. Júl. 08 2017, 13:39

// Itachi //

Hirtelen hang ránt vissza a valóságba ott a tornácon. Ismerős a hang, de még is oly sok színben változott meg, hogy amint a hang irányába fordulok, egy pillanatra elkerekednek a szemeim.
- Üdv… Hagemitsu. – mérem végig a férfit, ki annyit változott a legutóbbi időkben, hogy már szinte meg sem ismertem. Különös, hogy az idősebb korosztály milyen rövid idő alatt képes átesni ilyen hatalmas változáson. Emlékszem még mikor kezdetét vette a kiképzésem, az első napom a birtokon. Hegemitsuval rengeteget edzettünk, gyakoroltunk és próbáltuk kitalálni, kifejleszteni azokat a technikákat melyeknek nincsen párja a hatalmas shinobi világban. Kifejezetten örültem akkoriban, hogy a mesterem, a saját elememben kiemelkedő tudással rendelkezik és annak, hogy mindig meg tudott lepni az újabb és újabb tervekkel, tanácsaival, s áldom az eget, hogy Kazuyán keresztül megismerhettem ezt a remek embert.
- Remekül, legalábbis amennyire egy könyvmollyá vált harcos lehet. Telnek a napok, s a nyelvem, a szemem na meg a fejem többet dolgozott az elmúlt időszakban mint a testem többi része. Lehet még be is rozsdásodtam, mint te mester. – ejtek meg egy halk kacajt ahogy megpaskolom a férfi vállát.
- Jöjj, folytassuk odabe… – invitálnám fedél alá, ha nem kezdene bele hosszas monológjába, melyet ölbe tett kézzel hallgatok végig.
Szóval egy küldetés. Azt hittem már sosem érkezik el újra ez a nap, de hogy Kusagakure megbízásából teljesítjük az már egészen más tészta. Bár meg kell hagyni Kanko és Kazuya is ezekkel a szavakkal élt talán, ha jól emlékszem. A viszony ápolás, a vezetés és a családunk jövőjének megalapozása a legfontosabb egy vezető számára. Igyekeztem eddig is egy olyan férfivá válni, olyan családfővé akire számíthatnak a klánunk tagjai, aki végre valahára újra felvirágoztatja ezt a hajdanán dicső klánt.
- Kellemes meglepetés ez, mester. Hirtelen nem is tudom kifejezni az érzelmeket melyek bennem kavarognak ezen szavak hallatán. De igazad van, és itt a falainkon belül minden idősnek igaza van. Lépéseket kell tennünk a nagyobb felé, egy nagyobb jó érdekében. Túl sokáig éltünk elrejtőzve mindenki elől, s talán hagytuk, hogy a családunk neve lassan csak egy ember nevévé váljon, s az az ember most lehet elég nagy tehert helyezett cselekedeteivel mindannyiunk vállára, de ha fogalmazhatok így: Felfogom szabadítani a családunkat, s Őt is a neve, tettei bűne alól… - „Ha lehetséges lenne ez valaha. Remélem épségben vagy, Karu.” elégnek bizonyulhat ez a motiváló szöveg még talán Hagemitsunak is, kinek nincs is különösebb beletekintése a beldolgokba, hisz nem vérszerinti családtag.
Biccentek a férfinak majd a tolóajtó mögött el is tűnök, s összekészítem az utazáshoz és a küldetés elvégzéséhez szükséges felszereléseimet. Az újonnan készített Kenshiro vértnek itt lesz az ideje bemutatkoznia a terepen is. A remekül megművel karvédőbe könnyedén csúsztatom bele az alkarom, s a bőrszíjakkal kellőképp magamhoz csatolom. A mellvértezet különleges kialakítása miatt a legmegfelelőbb védelmet nyújtja, s harcmodoromnak megfelelő mozgékonyságot is biztosít, s a szoknyára hasonlító combvédő lemezek egymáshoz ütődő hangjától egy pillanatra ki is ráz a hideg. Talán ilyen érzés lehet azoknak a bőrében lenni akik mai napig a fronton harcolnak, ugrik a fejembe a gondolat ahogy a kezembe tartott Kenshiro fejpántban visszanézek önmagam acélos tükörképére, lehet most kezdődik csak igazán számomra is a küzdelem, az igazi küzdelem a családunkért. A klánunk erekjéjét a hátamra erősítem, majd visszatérek Hagemitsuhoz, készen állva az új, rögös út bejárására.

Kenshiro kard
10 shuriken
10 kunai
5 robbanó jegyzet
2 senbon
4 Öt érzék zűrzavara cetli

10m drót
1 gázmaszk
2 chakra pirula

Uchiha Itachi Szer. Júl. 12 2017, 11:34

Hagemitsu biccent egyet helyeslésed után aztán ő is elkezdi összeszedni magát. Ebből arra számítasz, hogy valóban fontos küldetés ez számotokra, ha még ő is megválogatja a felszerelését. A raiton mester végig mér téged teljes harci öltözetben, majd elismerően bólint még egyszer. Lényegében teljesen készen álltok a küldetésre egy nagyjából fél órán belül és nem is húzzátok tovább az időt Hagemitsuval az élen el is indultok Kusagakuréba. Rég voltál már a fű faluban, de ez a kis fél órás séta a birtokról bőven jó alkalom arra, hogy elbeszélgessetek senseieddel.
- Hallom, hogy járt nálad egy régi barát az utóbbi időben és volt szerencséd is egy technikát is megtanulni tőle. Tudod esetleg, hogy merre mehetett tovább innen? Aggasztó híreket kaptunk a tűz országából... Mit gondolsz számíthatunk ismét a rokonod látogatására?
Valószínűleg pontosan tudod, hogy kiről van szó, de abból következtetve, hogy a kardod pengéje még világít nem sejtesz életveszélyt.
Az utatok nyugodt Kusagakure no satoig, sőt meglehetősen csöndes. A háború hatásait még itt is érezni lehet. Kiürült kereskedelmi utakat kiszikkadt utak jelzik, melyeken szekerek nem igen fordultak meg az elmúlt időszakban. Bár a vegetáció még nem hódította még vissza magának a területet, de nem egy elhagyott farmot lehet látni az útról, mintha valami katasztrófa miatt elmenekültek volna az emberek a környékről. Ezek azok a kis házak vagy a falu külső részei amelyet a kusagakurei invázió miatt elhagytak a lakóik és azóta sem tértek vissza. A villám országába menekült emberek most azonban ott is bajban vannak. A háború már valószínűleg a csúcspontján van és innen már csak a szövetségek szívóssága és kitartása dönti el a végkifejletet. Így vagy úgy de lassan remélhetőleg véget ér a konfliktus. Út közben van időd beszélgetni Hagemitsuval, aki készséggel válaszol bármilyen kérdésedre. A férfi elmeséli ő merre járt és milyen kalandokban volt része. Elmondása alapján nem tétlenkedett az utóbbi pár hétben és egyből két megbízást is teljesített. A szervezet amely mögötte és Kazuya mögött is áll szintén pénzel működik ezért néha néha muszáj nekik is megbízásokat vállalniuk amik jól is fizetnek. Mire végez a történeteivel el is éritek Kusagakurét ahol a kapunál egy kicsit feltartóztatnak titeket, de egy gyors vizsgálat után be is engednek titeket a faluba.
Kusagakure az utóbbi időben eléggé átalakult. Az utcák kihaltak és néhány bolt kirakata is kiürült az utóbbi hónapokban. Vajon mikor fog helyreállni a rend és mikor virágzik fel újra a falu?
- Rendben Yori ha gondolod akkor ebédelhetünk egyet, aztán viszont fel kell vennünk a küldetést és elintézni a papír munkát. Mit szeretnél előbb együnk vagy tudjuk meg mi a feladat és intézzük el a papírmunkát?

// Akármelyiket választod kérlek a következő postod ide küld be légyszíves. //

Ajánlott tartalom