Kenshiro birtok

Életének vagy halálának kérdéséről döntő beszéde nem jöhetett volna mélyebbről, szavai az igazat szólták melyeket eddigi életében átélt. Gyermek korában próbált már elfutni a világ elől, barátai, szerettei elvesztésekor. Önfejűen rohant a csatába amint az életére törtek az Amegakurei határvidéken. Mintha valami mindmáig maga előtt tolta volna árvának született, de egyre erősebb lelkét. Mint egy űzött vadat akit a biztos halálba kergetnek, saját félelmei.
~ Még lehet ettől én is elérzékenyülök, te gyenge senki. Azt hiszed ezzel elnyerted...
 Szakad félbe a Yori elméjében zengő hang amint a kígyó megszólalt. A fiú nem szólal csak keményen néz maga elé, egyenesen a kígyó szemébe bár lehet illetlenség, nem mutathatja gyengének magát.
~ Úgy néz ki mégiscsak sikerült.
Szól elégedett hangon belső hangja, ahogy a csúszómászó felvázolja előtte a jövőre kitűzött, mondhatni közös céljaikat és a végső megegyezésről szóló feltételeket.
- Értettem! - Válaszolja magabiztosan Yori, mire már előtte is terem egy hatalmas tekercs. A papír göngyöleget érdekes, kígyószerű mintázatok és díszes írások ékesítik bár a részletesebb megfigyelésre nem maradt idő mivel a nin-juu már fel is tárta előtte a tekercs rejtelmeit.
- Megtiszteltetés lesz, az előttem feliratkozott shinobikkal együtt a ti kölcsönös szolgálatotokba lépni. Ígérem eleget teszek feltételeiteknek s bízom benne ti is eleget tesztek kéréseimnek ha népeteket hívom segítségül. - Hajol meg a kígyó és a hátrébb álló maszkos férfi előtt. Yori letérdel a papiros elé, fegyvertartó erszényéből egy kést húz elő mellyel felvágja hüvelyk ujját. Vörös vére szépen előbuggyant a mélyre sikeredett vágástól majd neve felkerült a többi Shinobi neve mellé ujjlenyomatával lezárva:

Miután a pecsétet aláírod a saját véreddel talán még várod, hogy valami hatása legyen, de nem történik semmi. A kígyó még egy egy darabig fürkész téged aztán a pecsétre néz amely egy pukkanással eltűnik és utána csak füstfelhő marad. 
- Ez a szövetség egy életre szól Kenshiro és tudd, hogy nem lehet megszegni. Ahogy mi tartozunk neked hűséggel úgy tartozol te is nekünk. Az imént már elmondtam de nektek embereknek mindent többször kell elmondani, hogy a fejetekben maradjon. 
A hüllő elég magának való volt de nem lehetett ezzel mit tenni, mivel már a szövetségesed ezért meg kell szoknod őket. Lehet, hogy nem minden kígyó ilyen. A maszkos férfi elbúcsúzik tőled és miután sikeresen megköttetett a szerződés ő is folytatja az útját és vissza sem néz. Úgy látszik neki is sietős a dolga. A kígyó azonban ott marad veled és még egy darabig figyel téged. 
- Tudod ez érdekes, még sosem kötöttünk szövetséget Kenshiroval... A klánodbéliek általában más ninjuu törzsekkel kötnek szövetséget. Ez mindenképpen egy érdekes szövetség kezdete ifjú Kenshiro. Most azonban mennem kell. Amennyiben szükséged lenne rám, vagy szeretnél megismerni mást is a kígyók nemzetségéből csak szólíts és én segítek neked Kenshiro Yori. Azonban ne feledd ez egy kétélű penge ezért mi is akármikor szólíthatunk téged ha szükségünk lenne a szolgálataidra...
Azzal a kígyó színpadiasan "fejet hajtott" majd egy pukkanás kíséretében eltűnt akárcsak a pecsét.

// A kalandodat ezennel le is zárom. Értesítek egy Staffot és neki fogok küldeni egy összefoglaló PM-et a tanulásról. Szép játék volt. //

Tegnap éjszaka még az eső verdeste a fogadó ablakait. Villámok cikáztak és bömböltek az egekben úszó hatalmas viharfelhők. Ahogy tekercsemre gondosan jegyzeteltem minden egyes gondolatom egy furcsa érzés kapott el. Mintha éreztem volna már ahhoz foghatót, de oly távol lebegett halvány emlékként, talán még igaz sem volt. Kitekintettem magam mögé a párás ablakon. Eszembe jutottak a mesék, melyeket volt mostohaanyám mesélt. Egy ilyen viharos napon találhatott meg magamra hagyva ezzel a maszkkal. ~ Vettem elő a félig törött fehér maszkot majd az arcomhoz illesztettem. ~ Jó rég nem szólalt már meg, lehet csak valamiféle hallucináció lehetett mind idáig? Mióta nem használom, tisztábbnak érzem magam, mentálisan és testileg is, mintha egy fertőzést gyűrtem volna le. Gondolkoztam el majd az asztalra helyeztem és vissza fordultam mire előttem termett egy férfi. Nemi hovatartozását csukja fedte arcán kívül csak a hangjáról tudtam kikövetkeztetni. A levegő szinte forrt, heves égetést éreztem testem minden pontján, de mégsem tűnt ártó szándékúnak a kisugárzás. Nem egy átlagos emberrel találkoztam a tegnapi éjjelen, egy az én erőmet mérföldekkel meghaladott ember ki úgy szólt hozzám, mint még soha senki. A szemem felragyogott akár egy naiv kisgyermeknek, kinek a legfinomabb édességeket kínálják fel a föld minden pontjáról.
A családra kiket oly régóta kutatok, végül fordult a kocka és ők találtak rám. A férfi még mielőtt szólhattam volna bemutatkozott s vázolta a helyzetet. Próbáltam volna szóra nyitni a szám, de mire ráeszméltem, hogy ez a valóság már el is tűnt. Azonnal összepakoltam a felszerelésem, köpenyem csuklyáját a fejemre húztam és útnak is indultam, vissza a birtokra.

Lassan felkel a nap, és elérkezik a várva várt pillanat. Eljátszottam a gondolattal és sok kép szaladt át elmémen hogy mi is fog történni ezen a napon. Mit hozhatnak az ez után következő időszakok, és mit tudhatok meg arról az emberről, akit amúgy sem ismerhettem meg teljesen, eddigi életem során: Magamról?
Kitártam a birtok kapuját majd az épület ajtajához sétáltam. Itt az idő, az én időm!

Kitartásom ismét kifizetődött. Ahogy a kapu felé fordultam megpillantottam a férfit ki meginvitált a birtokra. Gyorsan vázolta is a szabályokat melyekből kiderült, hogy csak egyetlen egy számottevő a titoktartás.
- Értettem! – hajtottam fejet a férfi előtt tisztelettudóan, majd elindultunk. A levegő frissítő volt, ahogy a hajnali csípős szél olykor-olykor megborzolta a ligetben haladó két férfi tincseit. Egy darabig szinte unalmasan telt a fák közötti menetelés, de a férfi kérdésével törte meg csendet.
- Hogy mit is tudok a klánról? Árvaként nevelkedtem fel, vélhetőleg a szüleim hagyták rám ezt a maszkot, mint egyetlen emlék. – Válaszoltam, ahogy előhúztam a fehér arcfedőt, majd Kazuyának nyújtottam. – Kutatni kezdtem, s egy idegen felszerelésében rátaláltam egy szimbólumra. Körül kérdezősködtem, hogy valaki ismerné-e ezt a jelképet, s ez úton talált rám az állítólagos nagyapám. Ő világított rá arra, hogy ki is vagyok, honnan származom. Az édes szüleim állítása szerint holtak, és az igazat megvallva, klánunkról való tudásom is kevesebb, mint szeretném. Egy név viszont megmaradt Karu. Kenshiro Karu. – Vázoltam fel a mondhatni furcsa helyzetet. Legbelül idegesnek éreztem magam, nem tudtam, hogy mire is megy ki ez a csevegés, de hamar megérkezett a válasz.
Valahogy gondoltam is magamban hogy ez lesz a vége. Az őseim világunk minden pontján hagytak utódokat, ezek szerint nem a fő ágból származom, de mégis az ereimben lüktet az egykor hatalmas klán vérvonala. Akármennyire is elvesztem Kazuya mondandójában, próbálva összerakni az információ áradat kirakhatatlan kirakósát következő kérdése visszarántott a valóságba.
~ Mit is szeretnék kezdeni? Vannak-e céljaim? ~ Próbáltam határozott lenni, de pár percig nem tudtam beszédre nyitni a szám.
- Szeretném úgy leélni az életem, hogy tettem valami olyat, amire emlékezni fognak az emberek. Vágyom a tudást, vágyom az erőt, hogy én is tarthassam a lépést és tovább terjeszthessem klánunk hírnevét akárcsak a ma köztünk járó Keshirok. – Szedtem össze minden gondolatom mellyel kielégíthetném a férfi kérdéseit – A célom pedig az, hogy bár nem birtoklom klánunk ősi tudását – tartottam ki jobb karom Kazuya felé s egy vékony villám nyaláb szaladt végig rajta.– de itt van számomra ez. Ez az, amiben jobbá akarok válni, az egyetlen tehetségem melyet a Kenshiro klán védelmére és megsegítésére tudok nyújtani, de még nincs elég tudásom sem erőm, mindezt valóra váltani. Az, hogy mostani családfőnket akár a csúcsra juttassam.
~ Ehehh… szánalmas vagy fiú, egy ismeretlen élete többet ér, mint a sajátod! Szánalmas! ~ Nem készülve rá,de ezúttal térdre rogyasztott ahogy felzengett a rég nem hallott mély hang az agyamba fúrva magát, mely jobban fájt mint valaha.

A férfi erősen végig mért még egyszer majd odalépett hozzád és kezet nyújtott. Amikor kezet fogtok megérzed a férfi érdes bőrén és fogásán, hogy egy sokat látott tapasztalt veteránnal van dolgod. Mind ezek mellett úgy érzed mintha szikrázna körülötte a levegő. Mintha apró elektromos kisülések milliárdjai alkotnák a férfi auráját, de az elektromosság téged egyáltalán nem zavar sőt mintha feltöltene. Mintha újra éreznél erőt az izmaidban, olyan erőt amit nagyon régen éreztél utoljára.
- A nevem Hagemitsu, de hívj nyugodtan Senseinek. Szóval ő lenne az a fiú akiről meséltél nekem Kazuya. Igazad volt valóban erős a kisugárzása, de majd meglátjuk, hogy testben is ilyen erős-e. Bár a Kenshirok eddig nem okoztak csalódást... - Azzal rád kacsintott. 
Ekkor azonban Kazuya szeme összeszűkült. Ránézett Hagemitsura, aki szintén furcsán grimaszolt. 
- Te is érezted? Ez ő lesz... - Kérdezte Kazuya. 
- Igen, de hogy lehet, hogy máris ilyen erős lett. Vajon a bijuu erejét használja már? - Kérdezett vissza Hagemitsu...
- Nem testvérem, biztosan nem. Ez az ő ereje, de valóban drasztikusan megnőtt amióta utoljára láttam. Viszont ha eljutott odáig akkor most nekem is mennem kell. Tedd meg kérlek azt a szívességet nekem, hogy edzed Yorit végül is te vagy aki közülünk a legjobban ért a raiton elemhez. - Azzal Kazuya hozzád fordul. - Figyelj Yori most itt kell hagyjalak Hageval, de ígérd meg, hogy mindent bele adsz és nem hozol szégyent a Kenshiro névre. - Azzal egy pillanatra még megragadta a válladat aztán meghajol. - Fiam ti vagytok a jövő ezt sose felejtsd el... 
Azzal Kazuya egy pillanat alatt eltűnt. 
- Hát úgy látszik ketten maradtunk Yori. Ha csak fele annyira lehet meggyötörni téged mint Kazuya másik pártfogoltját akkor azt hiszem jól el fogunk szórakozni. Mesélj nekem Yori az elképzeléseidről és, hogy mit szeretnél tanulni?  Raiton elemi affinitásod van ennyit tudok, ezen kívül még miben jeleskedsz és miben kevésbé, mesélj kicsit magadról mielőtt elkezdjük!

Mondhatni furcsán, elég furcsán esett, hogy az elmúlt napokban, hetekben egyre többen csak méregetnek, bár hajlongási szokásaimmal együtt lehet eltérek az ádáz harcosok és gyilkosok magaviseletétől. A férfi kezét megfogva átjárt egy érdekes érzés. Olyan volt mintha az ember rátalálna egy rég nem látott rokonára, de ebben az esetben a két félnek semmi köze nem volt egymáshoz. Szinte éreztem ahogy a karomon és fejemen égnek áll a szőr a feltöltődöttségtől.
- Örvendek Hagemitsu Sensei! Igyekszem fenntartani a hírnevünket! - válaszoltam Hagemitsunak egy elhatározott mosollyal viszonozva kacsintását.
A két férfi furcsán kezdett viselkedni, látszólag megéreztek valamit, talán az a valami hatalmasabb mind a kettejüknél, de nem érezhettem át a helyzetüket. Egymáshoz szóló halk mondandóikból csak pár szót tudtam elcsenni melyek így külön – külön nem nagyon akartak értelmet nyerni.
~ Bujuu, erő… ~ ez a két szó járt a fejemben. A bujuukról már hallottam egyet-s mást de különösebben hidegen hagyott a dolog. Nem vagyok egy súlycsoportban az efféle bestiákkal és azoknak hordozóival, mindent a maga idejében.
- Ígérem, megteszek mindent mi tőlem telhet és még attól többet, hogy újra felvirágozzon a Kenshirok népe! - Válaszoltam Kazuyának ki motivációként szolgáló szavaival ismét visszaadta az értelmét annak, hogy mind idáig életben maradtam. Lassan családomban megtalálhatom rég elvesztett barátaim kik oldalán emelt fővel megvívhatom minden harcom. Azzal Kazuya magunkra hagyott majd Hagemitsu kérdezősködött mint új tanárom, mi is legyen az elkövetkező lecke.
- Ha jól sejtem ez nemsokára kiderül. - Válaszoltam ellazultabb hangnemben, elvégre a mesteremmel társalgom ki nem tűnik a világ legszigorúbb emberének, kellemesen szót fogunk érteni úgy érzem. - Nemrégiben találtam rá végre a klánomból származókra. Gyermekkoromban árvaként nevelkedtem… - szakította félbe egy köhögőroham mondandóját – így érthető lehet már számodra is Sensei, hogy miért akarok feltörni és elérni a Kenshirok közös céljait is. Erősségemnek tartanám a gyorsaságom és kreativitásom, azonban pár napja Kazuya megszabadított egy hatalmas tehertől mely nem hagyta, hogy a harcban tiszta fejjel gondolkozzak. Leginkább a védelmemen kellene javítanom, a gyorsaság úgy érzem nem mindig lesz a mentsváram ha valamit el kellene kerülnöm. És minden máson, ha úgy veszed észre hogy szükségem van rá. - Vázoltam fel tömören Hagemitsunak életem eddigi rövidke történetét egyben átadva a terepet várva, hogy megkezdődjön a keménynek ígérkező kiképzés.

Hagemitsu sensei csak hallgatta a mondandódat, úgy tűnt mintha inná a szavaidat és közben a szeme mögött irdatlanul pörgött agya. Azon gondolkozott, hogy fegyvertárából melyik lehet az arra érdemes jutsu, aminek rejtelmeibe itt és most beavathat téged. Miután befejezted még pár percig csöndben maradt és odasétált az egyik kopott akadályhoz amelyen talán már több százszor is átugrottak előtte. A fa elöregedett de azért még tartott. A férfi halkan elkezdett dobolni rajta és közben szinte már láthatóvá váltak a gondolatai...
- Ne érts félre Yori nem azért vagyok csöndben mert nincs ötletem... éppen az a helyzet, hogy nagyon is sok ötletem van azonban a tökéletes választás számodra egy elég nehéz technika. Igazából nem tudom, hogy mennyire vagy ura a Raiton elemnek, de az biztos, hogy ezzel a technikával ha sikerül elsajátítanod egy nagyot léphetsz előre az elemi chakra manipuláció terén. A technika neve: Raiton Ninpo: Raigeki no Yoroi // Villám Ninja művészet: Villám Csapás Páncélja. Ennek a jutsunak az a lényege, hogy a raiton chakrával körül veszed a tested és így mint egy villámló burkot hozol létre magad körül. Bár a technika nem nyújt olyan erős védelmet mint az elsőre tűnik, de cserébe viszont használható támadásra, még pedig bármi amihez hozzáérsz képes elektromos és égési sérüléseket szenved illetve képes vagy feszültség alá helyezni tárgyakat. A jutsu kezdőként állandó chakra kontrolt igényel tehát ebből következik, hogy nehezen fent tartható és rövid ideig, viszont minél többet gyakorlod vagy használod és minél fejlettebb lesz a chakra kontrollod annál több ideig tudod majd működésben tartani a technikát. Na akkor lássunk is neki. 
Hage megmutatta a kézjeleket, majd bemutatóként létrehozta a technikát. Amikor felizzott körülötte a levegő egy pillanatra el is tűnt a sziluettje. A villámok csak úgy cikáztak a helységben és valami furcsa sercegő hangot is hallottál, de nem volt olyan hangos, hogy zavarjon. A fényhatás viszont annál vakítóbb volt. Miután inaktiválta a technikát feléd fordult ismét. 
- Nos akkor igen eljutottunk egy másik nagy gyengeségéhez a technikának. Bizony ezzel a technikával azonnal magadra vonod a közelben lévő összes ellenfél figyelmét, így csak akkor ajánlom használd ha nem játszik a lopakodás, illetve olyan nyílt csatában vagy ahol nincs más esélyed. Lényegében számolnod kell azzal, hogy ezt a technikát csak nyílt harcban használt. Láss hozzá és mutasd meg mit tudsz. 

// Jöhet egy 60 soros post első 2 próbálkozásra nem sikerül. Kicsit jöhet chakra elméleti leírás is. //

Érdeklődve hallgattam végig Hagemitsu sensei szavait a földalatti bunkerban. Fel alá járkált, méregette a teremben elhelyezett megannyi edzéshez szükséges tárgyat, majd végre ahhoz a részhez érkezett el mondandója mely a legjobban érdekelt engem.
- Nagyon nem volt még alkalmam használni a Raiton elemet. Tegyük azt hozzá, a legalapvetőbb feloldáson kívül egyetlen villámalapú technikát sem ismerek. – Nyeltem egy nagyot, ahogy tovább hallgattam a senseit a technikáról beszélni.
~ Elemi manipuláció, Raigeki no Yoroi a Villámcsapás Páncélja. ~ Ragadt meg a fejemben ez az eszméletlenül hangzatos név, folyamatosan ismételgetve magamban akárcsak egy lelkes gyermek, kezdett jobban és jobban elönteni a tudásvágy és a tény, hogy erősebbé válhatok a magam és Klánom védelme érdekében. Hagemitsu elmagyarázta: maga a technika a legalapvetőbb támadásoktól óv, míg nem leszek elég rutinos ahhoz, hogy tovább tartsam fel magasabb mennyiségű elemi chakrával. A támadási szintje viszont az én megállapításomban igen csak magasnak bizonyult az elektromos és égési sérülések, mellette a feszültség alá helyezés valahogy teljesen irreálisnak tűnt, míg a sensei bele nem kezdett a technika bemutatásába. A kezdet nem bizonyult túl nehéznek, a kézjelek jelentették a legkisebb problémát amint szemem elé tárult, mire is képes a Raigeki no Yoroi. A sensei körüli villámok eszméletlen gyorsasággal csapdostak, ahogy szinte rá olvadtak a testére. Nehezen kivehető volt az egész, mivel az egy helyen tömörülő villámok szemet gyönyörködtető, ám vakító fénye nem hagyott betekintést arra, mi is történik a villámfészek belsejében. Hagemitsu megszüntette a jutsut és a maga könnyed stílusában átadta a terepet némi tanáccsal mely hanglejtéséből kivehető lett, ez inkább tapasztalatból fakadó jóra intés. Talán pórul járt, míg nem jött rá a technika igazi potenciáljára.
                Ugyan oda álltam ahol a sensei bemutatta arzenálja egyik ütőkártyáját. Az akadály melyen még az előbbiekben dobolt mellettem füstölgött és amint jobban szemügyre vettem egy tenyér lenyomata izzott a felszínén. Hagemitsura tekintettem, aki egy fura vigyorral vállat vont mintha azt akarta volna mondani: Hoppá..
~ A terep most már az enyém és rajtam kívül senki másnak nem érdeke az miként boldogulok majd ezzel a feladattal. Kazuya és a sensei elvárásai is nagyok, ráadásul az elődeimre sem akarok szégyent hozni így mindent be kell vetnem. ~ Készítettem rá elmém az előttem tornyosuló feladatra, ahogy előkészítettem agyam rejtett kis helyeiről mind azt a tudást, amit mind idáig tanultam. ~ Ha jól sejtem a Raigeki no Yoroi hasonlóképp működhet, mint a Henge no Jutsu. Ahogy régi mesterem tanította jelen esetben a technika a testemet használja majd alapként. Magát a chakrámat kell arra ösztökélnem, hogy a testfelszínemen összpontosuljon és fenn is álljon az egész technika, amíg csak bírom. ~ Az elképzelésemet már csak meg kellett valósítanom, túl könnyűnek tűnt az egész, de a ninja birodalom sem egy nap alatt épült fel. Vállszéles terpeszbe álltam majd össze helyeztem kezeim. Szemeim lehunytam, ahogy próbáltam magam elé képzelni az egész testem felépítését. Apró fonalakként akárcsak az érhálózatom vázoltam fel chakrahálózatom melyet egy belső körös körül mozgó érzéssel lendítettem mozgásba. A bennem fel alá száguldó chakrát már csak az elemi chakrámmal kellett volna kevernem, majd felnyitni a keveréket és a felszínre juttatni. Gondoltam naivan amint közel éreztem magam a chakrám felszínre juttatásához. A senseitől látott kézjeleket pontosan elismételve kiterjesztettem a bennem forgó chakrát.
- Raiton Ninpo: Raigeki no Yoroi! – Hangoztattam el a technika vezényszavát mire éles fájdalom nyilallt a vállamba, a karomba és a combomba. Halvány kék füstöt láttam a három említett ponton kiszivárogni a testemből melyeket a ruhámat átáztató vérfoltok követtek. Nem sikerült szabadjára engednem a technikát. Gyanítottam, hogy nem lesz elég, és fenn állt az a tény is, most próbálkozom először testi felületem elemi chakrámmal való bevonását, mi több ez az első elemi technika, amivel valaha megpróbálkoztam.
                Hagemitsu sensei érdeklődően kísérte végig az első próbálkozásom mely kudarcba fulladt, de lelkesítő arckifejezésével és noszogatásával magabiztosan tartotta bennem az elszántság lángját. Más perspektívából kellett megközelítenem a jutsu kivitelezését.
~ Maga az elképzelésben nem lehetett hiba, de mégsem sikerült a dolog. Egészen a kijuttatásig és az azt követő felszínen tartásig nem volt baj. Valamire rosszul emlékezhettem. ~ Törtem tovább az agyam miként is kellene kipótolni a hibás részeket. Körülbelül fél órán keresztül töprengtem a lehetőségeken, amint eszembe jutottak Hagemitsu villámai.
~ Egy villámot nem lehet kordában tartani így nem is lehet őket elegyengetni a testem felszínén, talán az is megkönnyebbítené a dolgokat, ha a mester által említett gócpontokat nyitnám fel (tenketsuk). Hagynom kell, hogy kitörjenek a bennem lakozó villámok és megformálhassák a testem körüli burkot. Így sikerülnie kell! ~ Gyorsan ismét kiinduló pozícióba helyeztem magam. Chakra képem magam előtt lebegett, ahogy mozgásba lendítettem a villámmal átitatott chakra áramlatot. Tovább tartott e próbálkozásom, mint az előző. Megfontoltabban, jobban koncentrálva végeztem a lépéseket, egyiket a másik után, nem akartam újabb sérüléseket okozni saját magamnak. Éreztem minden egyes porcikámban a felgyülemlő elemi erőt majd elérkezett az idő.
- Raiton Ninpo: Raigeki no Yoroi! – Szólaltam fel a kézjelek után. A belső bugyogást egyszerre ürítettem ki chakra gócpontjaim mindegyikéből. Az eredményre még én sem számítottam amint körülöttem minden irányba kitört egy-egy villámnyaláb. Kecses táncukkal végigszáguldtak a gyakorló teremben majd foltnyi égésnyomot hagyva maguk után, elbújtak a falakba becsapódásuk helyszínén. Lihegve néztem körbe a teremben, távolról felmérve a kiosztott károkat. Hagemitsu sensei most az egyszer váltotta le boldog, lelkesítő mosolyát egy komor, mi a fenét csinálsz nézésre, ahogy elém emelte két helyen is megszenesedett köpenyét. Lassan kezdett összeállni a kép, hogy mit is csinálok rosszul.
~ Lehet, mégis tudnám irányítani a villámokat ha fenntarthatnám a folyamatos keringést nem csak magamon belül hanem a testem felszínén is. Fenntartva a kontrollt és végre engedelmességre bírni villámaim. Igen ez lesz az! ~ Bíztattam magam majd ismét munkának láttam, de ezúttal egy kis segítséggel.
- Raiton Kaitou! – Szaladt rajtam végig tetőtől talpig egy halvány villám, majd a gyors kézjelek után újra próbálkoztam. Lehunyt szemmel harmadik próbálkozásomra eddigi tapasztalataim mindenét beleadtam, nem emlékszem mikor voltam képes ekkora energia átmozgatására és kordában tartására. Megnyitottam elmém és kiengedtem felszínem minden pontjára ugyan azt a kevert mennyiségű chakrát. Kezeim ökölbe szorultak s szemem kitárult. ~ Most sikerülni fog! ~
– Raiton Ninpo: Raigeki no Yoroi!

Hagemitus sensei csak figyeld téged miközben próbálkozol és közben kicsit hátrébb is lépett teret adva neked. Feltételezhetően ő is tudta, hogy ez egy nehéz technika, de így talán, hogy ez lesz az első igazi raiton technikád az elem feloldás óta, talán még nehezebb feladat. Minden próbálkozással és minden kudarccal egyre közelebb kerültél a megoldáshoz. Az elv amin elindultál nagyon is jó volt, azonban lehet, hogy egy kissé túlzásba estél a nagy sietségben. Aztán amikor megnyugodtál és harmadszorra próbálkoztál, akkor már kezdtél ráérezni a dolog lényegére. A technikát harmadszorra még nem sikerült tökéletesen véghez vinni, azonban már a célegyenesben voltál.
- Ez lesz az fiam jól csinálod. Egy dolgot azonban tanácsolnék mielőtt megpróbálkozol újra. Ne próbáld a villámokat száz százalékosan uralni. Egyszerűen még nem vagy azon a szinten, de nincs ezen mit szégyellni. Idővel meg fogod tudni csinálni azt is. Most csak a chakrád segítségével irányítsd őket és hagyd, hogy "körözzenek" körülötted. Nem kell teljesen az irányításod alá vonnod. A villámok amiket létrehoztál a chakrádból igazából még ebben az esetben inkább kicsit gyengébb elektromos kisülések amelyek szikráznak és úgy viselkednek akár egy villám. Csupán csak egy bizonyos szintig kell megszelídítened őket. Na próbáld újra. 
Azzal Hage ismét hátrébb lépett és helyet hagyott neked a próbálkozásra...
Másnap reggel amikor felkeltél Hagemitsu tanácsára visszatérhetsz gyakorolni a technikát az alaksori gyakorló terembe. Ha ezt teszed akkor ott találod Kazuyát és a senseit. 
- ...igen pont sikerült még találkoznom vele és elmondtam neki rólunk mindent amit jelenleg tudnia kell. Igazság szerint azt szeretném, hogy magától jöjjön rá a dolgokra és a saját útját járja. Ahogy annak idején az anyja ő sem tudja a neki "kijelöl" utat járni, de nem lesz ezzel gond... Áh Yori! Jó reggelt. Sajnálom, hogy tegnap reggel elrohantam. - Mondja feléd fordulva Kazuya. - Hallom Hagetól, hogy elég szépen fejlődsz és egész gyorsan tanulsz. Emlékeztetsz valakire... Mutasd mit tanultál!

// Volt egy kisebb időugrás. A technika még Hagemitsuval sikerül, de után menj el aludni és másnap reggel folytasd ahonnan ahol én abbahagytam. Nagyjából egy 40 sort kérek! //

A technikám sikerült, bár sok időm nem volt az ünneplésre. Hagemitsu félbeszakította a procedúrát, látta, hogy az utolsó pár méteremen már senki sem előzhet meg. Elismerő szavai és egy ilyen szintű Raiton használótól kapott ötletek segítettek az utamon maradni.
~ Nem kell a maximumra törekednem, és ahogy a sensei mondta, ne próbáljam teljes mértékben rabigába taszítani a villámokat. ~ Úgy éreztem kellett ez az útbaigazítás, bár rendkívül kimerült voltam. Chakrám végkimerültsége utolsó morzsái, még egy lehetőséget nyújtottak, hogy áttéphessem a technikám és köztem álló célvonal szalagját. Mesterem tanácsait figyelembe véve, azokkal együtt próbáltam meg ismét a jutsu kivitelezését. Kiterjesztettem chakrám és egy gyenge gátat szabva szabadjára engedtem villámjaim egymásba fonódó hálóját. A villámok akárcsak egy bebábozódni készülő hernyót vettek körbe. Egy pillantást vetettem a tekintetem elé emelt karomra mely kék fényében szinte elvakított, majd hirtelen minden sötétségbe borult.

             Ismét egy fekete, kék aurás alak torzult mása hömpölygött előttem.
 Szellemként suttogott, de nem tudtam kivenni mit is akarhat. Arcát immár nem takarta maszk, tekintete békésnek és céltudatosnak tűnt. Lágyan suhant a végtelen mezőkön, s a Nap sem tántoríthatta táncától.

A birtok egyik tágas szobájában ébredtem, ahogy a friss ágynemű kellemesen simult bőrömhöz. Végig tapogattam magam, felfedezve a kötéseket mik gyakorlásom sebesüléseit takarták el a külvilágtól. Ismét álmodtam, de már nem rémeket, inkább valami életrevalóbbról. Valamiről mi már nem a múltból kísért, inkább a jövőből tekint vissza a jelenbéli énemre. Mégis csak a hatalmasok üzenete lehet mindez kik már oly sokszor szólítottak meg, érthetetlen nyelvükön. A kényelmes ágyból kikászálódva, pár percbe telt elkészülnöm majd egyenesen a gyakorló pálya felé vettem az irányt. Biztos voltam benne, hogy Hagemitsu sensei már régóta talpon van és csak rám vár. Pár kép ugrott be a csigalépcsőkön lefelé menet, valamilyen rendkívüli érzésről és arról mintha már el is sajátítottam volna a Raigeki no Yoroit. Kipihentnek és erőteljesnek éreztem magam ez nem vitás, de az utolsó próbáról nem maradtak emlékképeim.
                A terem a lépcsők utáni folyosó végén helyezkedett el. Az ajtaja felé egy ismerős hang ütötte meg a fülem. Ez Kazuya, visszatért! Tértem be a pályára szótlanul hallgatva még beszélgetésük záró mondatait. Összefüggéstelennek véltem, bár csak a reggeli tompaság lehetett az oka.
- Jó reggelt, Kazuya, Hagemitsu sensei. – üdvözöltem mindkettőjüket amint rám terelődött a figyelmük. Kazuya felém fordult a tőle és Hagetől megszokott formában majd arra kérlelt, mutassam be eddigi tanulmányaim. Furcsán éreztem magam, de kellőképp magabiztosan álltam ki kettejük elé. A lépcsőről lefelé jövet érzett furcsaság ismét elkapott. Próbáltam nem túl nagy feneket keríteni a dolognak, s belekezdtem a technika feloldásába. Az elmúlt nap minden tudását ötvöztem. A chakrám úgy keringett bennem akárcsak egy frisséletű forrás mely csak az én szavaimnak engedelmeskedve árasztja el kristályvizével medrét. Tenketsuim lassan felnyíltak és a villám elemmel kevert chakrám elkezdte bevonni a testem minden egyes pontját. Belső szemlélőként annyit láttam, hogy Kazuya és a sensei is kezüket szemük elé helyezik és próbálják hunyorogva nyomon követni a technika végkifejletét.  Nem tudtam, hogy valós emlék-e a tegnapi, de kezeim magam elé emeltem, melyeket teljesen körbejárt az elemi chakra cikázó villámhada. Mégis csak igazat álmodtam, én voltam a fekete alak a réten a kék aurában és ez maga a Villámcsapás Páncélja. A technikát még pár pillanatig fenn tartottam, majd szerte foszlott a sercegő páncél. Kíváncsian fürkésztem a két férfi tekintet és vártam mindkettejük reakcióját.

Amikor már éppen befejezted a technikát és a saját látványodtól még te is meglepődtél, akkor hallottad meg, hogy valaki határozottan tapsol a teremben. Ez a valaki pedig nem más mint Kazuya akinek a szemében apai büszkeséget vélsz felfedezni. Elképzelhető, hogy az ex Kenshiro vezető egykor minden kis klántagra így tekintett, ám most csak te voltál neki, de úgy tűnt valóbann elégedett a teljesítményeddel. Hagemitsu sensei azonban ennél sokkal kritikusabban figyelte az eseményeket. 
- Figyelj Yori szerintem ezt azért még kéne gyakorolnod mielőtt éles helyzetben használnád. Bár az elején láttam, hogy követed a tanácsaimat és nem próbálod teljesen kontrollálni a villámokat, de a technika végén amikor megpillantottad saját magadat ismét kiestél a gyakorlatból és azért kellett leállítanod a technikát mert valamilyen okból fogva ismét megpróbáltad a saját értelmezésed szerint létrehozni a technikát és ismét nem sikerült úgy ahogy kellett volna. Örülök neki, hogy ráéreztél a lényegre ez azonban nagyon messze van még a tökéletestől. Azt javaslom, hogy lássunk is neki a gyakorlásnak ahelyett, hogy itt lopjuk a napot. Kazuya te pedig fejezd be a dicséretet mert azért ennyire nem nagy áttörés.
- Figyelj öreg barátom tudom, hogy valahol igazad van és inkább vaskalaposan kell bánnunk a jövő nemzedékével nekem ez azonban egy személyes siker a jövő generációinak Kenshiroi valamilyen sikert érnek el. 
Eközben észrevetted, hogy egy ronggyal letakart tárgy hever az egyik zsámoly szerű akadály tetején. A végéről pont lelógott a rongy és láttad, hogy egy kard hüvely az. Valahonnan ismerős volt neked ez a kard de nem tudod még pontosan honnan. Mintha korábban láttál volna egy ilyet vagy hasonlót...
- Áh látom meg tetszett a kard amivel visszatértem? Nos Yori azt ki kell érdemelni, hogy ez a kard a te tulajdonod legyen, de biztosíthatlak róla fiam, hogy jó úton haladsz, hogy valóban te legyél a méltó örököse ennek a pengének...
Azzal Kazuya búcsút intett nektek és felvitte a szablyát a villába, ahol elzárta azt a kíváncsi szemek elől te pedig tovább gyakorolhattál Hagemitsu senseiel!

// Köszönöm szépen a játékot. A jutsut sikeresen elsajátítottad amint egy illetékes staff is áldását adja rá. Értesíteni fogok egy admint, hogy lesse meg és zárja le a tanulásod a jutalmazásod is akkor esedékes. Különben szép játék volt és örülök, hogy ismét velünk játszol. Tartsd meg ezt a jó szokásodat!  //