Re: Kenshiro birtok

Uchiha Itachi Szer. Feb. 26 2014, 19:28

Az igazi vezetők erejét valóban a nép adja. Egy ember attól lesz nagy vezető ha a tömegeket, a népet maga mögé állítja és az ő érdekeiket képviselve nagy tetteket hajt végre. Enrakura ez pont jellemző van egy olyan vészterhes időszakban mint ez a mostani volt. De mint minden nagy vezetőnek így neki is eljött az ideje. Bár erről a Konohai egyesített haderő főparancsnokának fogalma sem volt, hogy egy össze esküvés készül a háta mögött. Túlságosan lefoglalta a háború és bokros teendői. Ahogy odaértél a birtokhoz valami furcsát láttál az épületen. Pont azon az oldalon ahol a vezetői iroda volt mintha az egyik szobát szinte kivágták volna emeletestül. Bár már megkezdődtek a renoválási munkálatok, de még mindig egy csúnya seb volt ezen a szép villán. Amint odaértél a kapuhoz csak a nevet mondtad ki. Nem érkezett válasz és ahogy vánszorogtak a másodpercek egyre türelmetlenebb voltál.
- Üdvözlet "vándor". - A sötétből csak egy ősz szakállat vettél észre és tudtad, hogy ez az egykori oinin aki Karut néha edzi és amúgy a klán ügyeit intézi. Ezúttal szintén a klán egy nagyon fontos ügyét intézte. - Vezetőm megbízott, hogy adjak át neked egy nagyon fontos dokumentumot. - Azzal elővett egy nagyobb borítékot és átnyújtotta a csuklyásnak. Mindez már a birtokon belül történt ahol elkerülhették az kíváncsiskodó pillantásokat. Az éjszakában kit érdekelhet egy fiatal vándor és egy öreg mester beszélgetése őket kivéve. - Ha megfogadsz egy személyes tanácsot akkor azt javaslom, hogy használd ki azt, hogy harcoltál ezért az országért így talán érdemesnek fognak találni a postra amire készülsz.
Azzal Kanko nem is várta mega választ csak visszafordult a villa felé és már el is tűnt a sötétben. Az éjszaka sötétje ez az a természetes közeg ami óvja és védelmezi a bukott djukát és ez az a közeg amiben otthon érzi magát azóta az este óta. Most ismét oltalmazza mint eddig mindig. Itanashi választhat, hogy a villában alszik vagy egyből a faluba megy de éjszaka nem érdemes zaklatni a vezetőket.

Kakuzu (Inaktív) Csüt. Feb. 27 2014, 18:55

// Karu //

A lángok magasra csapnak, az ég komoran hallgat, Te pedig szikla módjára, egyelőre sértetlenül állsz a pusztítás epicentrumában. A birtokod és klánod más tagjai nem szenvedtek csapást, noha nincs időd arra, hogy mindezt felmérd, azonban kétségtelen, hogy te vagy az egyedüli célpont. Szerencse volna, hogy még mindig életben vagy, esetleg tényleg képességeidnek köszönheted, hogy a hajnal beköszöntével nem kell temetniük?
A fizikai lángok mellett, lelki síkon a benned szunnyadó harcos is magához, hevesen dobogó szívvel a sötétségbe kihívást intézel ellenfelednek. Hangod fenyegető, kihívó, hatása pedig nem is marad el.
Csicsergés? Ez lenne amit hallhatsz? Nem, közel sem erről van szó. Ahogy a füst tovább sodródik a könnyed széllel, láthatod amint négy ponton, pontosan körülötted elektromosság, mondhatni fordított villámok szállnak az ég felé, hogy egy pontba összegyűlve, egyenesen rád csapjon le az egyesített támadás. Mielőtt mindez megtörténne, ellenfeleidet is megpillanthatod.
Négy alak, akik akár a mesék világából is kiléphettek volna. Tenguk, a szó szoros értelmében, már ha léteznének. Ám maszkjuk olyan élethű, oly megtévesztő, hogy egy pillanatra még te is elhiszed, hogy valódi bestiákkal állsz szemben.
A testükből „felszálló” elektromosságnak nyoma vész és a várt csapás is elmarad, miután tekinteted összeakad velük. Talán már nincs erejük egy elementális erejű csapáshoz, netán felfogták, hogy a villámok mit sem érnek ellened, most hogy bőröd kemény, mint az acél.
Ellenfeleid nem mozdulnak, csak a pillanatot várják, hogy megjelenjen a rés a védelmeden, hisz most hogy láttad őket, nem tudnak egykönnyen meglepni. Azonban az állás négy az egy ellen és az éjszaka még hosszú, ellenfeleid rejtélyesek. Ha elsőként akarsz lecsapni, megvan rá az esélyed, azonban jobb, ha felkészülsz arra, hogy ha le is csapsz valamelyikre, a másik három még kénye kedve szerint a földbe döngölhet.

**Kenshiro Karu** Kedd Márc. 04 2014, 14:04

Az egész annyira képtelenségnek tűnt. Egy támadással lerombolták a fél emeletet és most az életemre törnek hajnalok hajnalán. Vajon kik lehetnek ezek az álarcos shinobik. Talán fejvadászok akiket Kirigakure küldött a nyakamra. Ebben az ötletben lehet ráció mivel most, hogy háború van a nemzetek nagyrészt a frontokra koncentrálják a haderejüket és a határőrséget nem minden szakaszon erősítik meg. Kusagakure helyzete ebből a szempontból nagyon nehéz, mert pont a térkép közepén helyezkedik el. Így akár két oldalról is számíthat támadásra. De ha Kirigakureiek, hogy juthattak el idáig, azt hittem a víz szövetsége most konohára koncentrálja az erejét. Kár is lenne most ezen gondolkozni amikor az életem a tét és a klánom élete. Ebből az egy mondatból olyan erőt merítek, hogy azonnal kitörök az utóbbi hét kétségeiből és emelt fővel fordulok ellenfeleim felé.
A villám elemű chakrát megint elkezdik koncentrálni aztán valószínűleg észreveszik, hogy ez tulajdonképpen fölösleges ellenem így abba hagyják és kivárnak. Micsoda? Kivárnak? A nagy heves támadások ellenére most kivárnak? Akkor most itt az én időm, hogy tudjam mi lesz a sorsom. Feloldom a Shinranbansou duka no jutsut és gyors kézjelsorozatba kezdek. Amint sikerült aktiválnom a Meisegakure no jutsut egy kaméleon módjára válok egyé a környezettel és láthatatlanná ellenfeleim számára. Ezzel talán nyertem magamnak egy két plusz másodpercet, de első sorban remélem sikerül összezavarnom őket. Az biztos, hogy villám elemű chakrával rendelkeznek és nagyon gyorsak ennyit már tudok róluk. Le kell szednem őket egyesével mert egyszerre hármukkal nem bírok el, ha csak védekeznem kell. Túl sok chakrámat emészti fel a védekezés a villám technikák ellen. Így nem szabad egyszerre hármukkal megütköznöm. Kiválasztom a jobb szélső maszkost és koncentrálom a chakrámat. A Meisegakure no Jutsut folyamatosan fent tartva ellenfeleim nagyjából csak annyit láthatnak ha sikerül kiviteleznem a technikát, hogy a jobb szélső társuk elesik de még esés közben felrepül a levegőbe aztán egy pár másodpercig még emelkedik majd amikor elérte a három négy méteres magasságot egy hatalmas erejű ütést vagy rúgást kap a teste és így hull alá az égből. Én eközben végig láthatatlan vagyok ellenfeleim számára amíg a haragosnyelv kombinációt végrehajtom társukon. Az elsőt ezzel lezártnak tekintem, mert ha sikerül a technikám akkor legutolsó esetben is a becsapódásba töri ki a nyakát.
A következő pillanatban feloldom a technikát és a Bakemono Fuin no Jutsu segítségével hatalmas chakra láncok kapják el két ellenfelemet és kötik gúsba őket ha sikerül a szörny pecsételő technikát alkalmaznom. Mind két karomból két-két lánc indul el és úgy kötözöm meg ellenfeleimet, hogy ne tudjanak kézpecsétet használni.
- Kik vagytok ti? Ki küldött titeket? Ha nem szeretnétek a társatok sorsára jutni akkor javaslom gyorsan kezdjetek el beszélni mert tíz másodperc múlva letépem a fejeteket. - Tudván, hogy már legalábba chakrám 40%át elhasználtam ha sikerült ezt a kombinációt kivitelezni valóban meg kell ölnöm őket mert már nem nagyon tudok védekezni. Várom a reakciókat. Ha nem válaszolnak a chakra láncokkal megpróbálom letépni a fejüket, ahogy mondta, illetve csak az egyikét.

Kakuzu (Inaktív) Csüt. Márc. 06 2014, 18:01

A csapást túlélve ellenfeleid gyakorlatilag elismerik erődet, éppen ez az oka a korábban megszakított támadásnak is, hisz aki képes túlélni egy ilyen csapást, azzal nem szabad kockáztatni. Mindannyian méregetitek saját célpontotokat, azonban amikor te úgy döntesz, hogy feloldod korábbi technikádat, majd eltűnsz a szemük elől, ők meg se mozdulnak. Mindenesetre a terved úgy halad tovább, ahogy azt már fejben előre kitaláltad. Az egyik „tengu” a levegőbe repül, azonban ez a „démonokat” hidegen hagyja. Nem is hiába, hisz ahogy beviszed a halálosnak szánt csapást, a maszkos szörnyeteg megsemmisül, ennek következtében, pedig nagy mennyiségű elektromos kisülés távozik téged is alaposan elkapva.
A villám elemű klón halálával az álcád is odalesz, hisz képtelen vagy fenntartani a koncentrációt. Pokoli, bénító a fájdalom, azonban tested éppen hogy csak zsibbad, a csapás közel sem volt halálos… vagy csak nem akartak megölni a kezdetektől fogva.
A három lény már tár karokkal vár rád, és ahogy földre érsz, két dolgot figyelhetsz meg. Amíg te időközben a levegőben tartózkodtál, a talajt némiképp elborította a víz, azonban egyelőre semmi jele annak, hogy rögtön sokkolni óhajtanának. A harc még közel sem ért véget és semmi se veszett el, de ahogy eddig se, ezek után végképp jobb, hogy ha nem becsülöd le őket.

// Amennyiben van időd írni, a csatát kicsit meggyorsítjuk. //

**Kenshiro Karu** Pént. Márc. 07 2014, 13:26

Ahogy a levegőbe felemelkedtem áldozatom fölé és egy pillanatra a társaira néztem, azok mintha nem történt volna semmi szobor módjára ott álltak és meg sem mozdultak. Itt már kezdett egy kicsit gyanús lenni a dolog. Aztán bevittem a végzetes ütést és láttam amint becsapódik áldozatom a földbe. Ám a csigolyák törésének hangja helyett valami sokkal furcsább történt. Amint becsapódott a földbe azonnal eltűnt és a felszabaduló energia ahogy széterjedt a levegőben engem is elért, így nem tudtam tovább fenntartani a rejtőző technikát és tulajdonképpen visszazuhantam a földre. Még szerencse, hogy a lábamra érkeztem le. Az egész testem sajgott az áram ütéstől. Hogy lehetséges ez? Milyen ellenfelek ezek. Az biztos, hogy valami furcsa dolog van itt... Ekkor vettem észre, hogy eltűnt az álcám és a maradék három ellenfelem egyenesen rám néz. A következő amit megéreztem az átázó lábbelim. Tökéletes célpont lennék nekik mégsem támadnak. Csupán csak a reflex mozgatott tovább ismét. Egy harcos reflexeit örököltem a családomtól és talán ez volt a szerencsém. Egy megnyújtott hátra szaltóval ugrottam vissza a romok közé és gyorsan átgondoltam a helyzetet. Ezek még csak meg sem rezzentek amikor a halálba küldtem a társakat. Mik lehetnek ezek valami fajta klónok vagy bábok, vagy más által irányított emberek. Ettől függetlenül nem fogok kegyelmezni nekik. Igyekszem fedezék mögé bújni majd létrehozok két sav klónt. A tervem az, hogy a két klónnal két oldalról körül veszem őket én meg szemből beviszek egy támadást. Végül is a háborúban sikerült így végeznem azzal a titokzatos iwagakurei nővel. Hátha most is sikerül.
A két klón kirohan a fedezékből és nagy ívben kerülnek két oldalról majd amikor hatótávolságba érnek feloldják saját testüket és létrehozzák így a szilárd ködöt, amely ha sikerül akkor szétmarja ellenfeleimet. Ha ez még nem lenne elég akkor én is kiugrok a fedezékből amikor hallom, hogy a klónok a feloldódnak és kézjeleket formálok. Olyan tíz méteres távolságban lehetek ellenfeleimtől amikor rájuk szabadítom a tüzes poklot. A karyuu endannal próbálom befejezni a harcot. Remélem ezúttal kivégzem őket és pontot tehetek az ügy végére.

Kakuzu (Inaktív) Csüt. Márc. 13 2014, 17:49

Egy árny figyel a sötétben, nem mozdul, csak vár, csak figyel, s jelenléte odavész. Ám ami téged illet, jobban lángolsz, mint éjszakai őrtüzek és a csata hevében minden csillagnál fényesebben villogtatod tudásodat. Nem taktikázol sokat, nem agyalsz, ösztönlény módjára cselekszel és egyetlen célod, hogy elpusztítsd ellenfeleidet, akik rád és klánodra támadtak, noha, és ezt fontos megjegyezni, rajtad kívül másnak nem akarnak ártani, legalábbis egyelőre.
Terved egyszerű, ám halálos, a két klón gond nélkül marja halálra a… Hangos pukkanások közepette két tengu megsemmisül, újabb klónok, úgy tűnik még mindig nem az eredetit, kaptad el. Ám ahogy újra képbe kerülsz és a pokol lángjai mindent felemésztenek maguk után, az utolsó démon megmozdul, hátra ugorván pedig pecséteket formál. Midőn így tesz, chakrája koncentrálódik, testében hatalmas mennyiségű víz gyűlik össze melyet kifújva, hatalmas falat emel technikád elé, kioltva ezzel egymást. Nem támad, nem, ezúttal se veszi át az offenzíva szerepét, noha feléd rohan, egy ügyes csellel könnyedén elsiklik és délnek veszi az irányt.
Az árny, pedig tovább figyel, senki se tudja, hogy ott van, senki se látja, senki se érzi, ám mégis ott van. A kérdés csak az, hogy követed e a behatolót és leszámolsz vele vagy megvárod míg visszatér, de ezúttal lehetséges, hogy nem egyedül jön majd. Tied a döntés, hogy visszavonulsz, vagy leszámolsz klánod ellenségével.

// Bárhogy is akartam felgyorsítani az eseményeket, semmi energiám nem volt hozzá, ahogy a postokon is látszik, hogy az írás se megy mostanában a legjobban. Ezért hogy ne húzzuk a dolgot, némiképp más fordulatot vesznek az események. //

**Kenshiro Karu** Csüt. Márc. 20 2014, 23:01

Ez a technika kishíjján ledöntött a lábamról. Gondoltam, hogy a klónok csak elterelésként vannak itt de ami a víz technikát illeti, ahogy a technika szétterült a félig leomlott emelet romjai között engem is majdnem elsodort. A következő pillanatban úgy éreztem, hogy figyelnek, de ez csak annyit számított mint amikor egy forró nyári napon rám száll egy lény és elhessegetem. Így voltam az érzéssel is és teljes erőmmel a menekülő shinobira koncentráltam. Nem hagyhatom meglépni veszélyezte a családom életét és nem utolsó sorban engem meg el akartak tenni láb alól. Legalább annyit ki kellene derítenem, hogy bérgyilkos, kém, vagy miféle szerzet ez.
Erőt veszek magamon és bevetem magam ellenfelem után az erdőbe. Igyekszem nem szem elől veszteni. Megpróbálom a shusin no jutsu segítségével utol érni vagy legalább olyan távolságba kerülni, hogy meg tudjam támadni. Ha elérem ezt a távolságot akkor eldobok felé egy kunait amit a levegőben megtízszerezek a Shuriken kagebunshin no jutsu segítségével. Minden képpen el kell kapnom ezt a figurát élve vagy halva de ma még visszaviszem a birtokra. Ha a shuriken kagebunshin nem jön össze akkor egy taijutsuval próbálom meg kiütni. Név szerint a haragis nyelv kombinációval. Minden esetre valahogy megtámadom, hogy lássa, hogy a nyomában vagyok, mert így nő annak is az esélye, hogy hibázik és ha hibázik én ott leszek, hogy lesújtsak.
- Hé TE! - Üvöltök rá amint közelebb érek. - Eljöttél a házamhoz és megtámadtad a klánomat. Ne hidd, hogy nyugtom lesz addig amíg levegőt veszel.

Kakuzu (Inaktív) Vas. Márc. 23 2014, 11:34

Mindent megteszel annak érdekében, hogy a becsületedet és a klánodat ért támadás ne maradjon megtorolatlanul, így hát ellenséged után eredsz. Noha hazai pályán mozogsz, még nem jelenti azt, hogy előnyöd is van, hisz ki tudja miféle trükkökkel igyekszik majd hátráltatni téged. Kitartó üldözésednek hála utol éred, majd úgy döntesz, ideje rövidre zárni a dolgokat. Midőn kezedből a shuriken tova röppen, több tucatnyi másolat jön belőle létra technikádnak köszönhetően. Ellenfeled éppen ekkor tekint hátra és noha próbál védekezni, esélye sincs. Az apró csillagok mélyen a húsába vájnak, fájdalmas üvöltést hallat, majd a földre zuhan. Azonban amikor éppen megbizonyosodni óhajtanál arról, hogy legyőzted a démont, ösztönöd jelez, miszerint valami nagyon nincs rendben. Sokat nem is kell várnod arra, hogy rájöjj, mi okozza ezt a bajsejtelmet, hiszen szemeid csakhamar megpillantanak egy farönköt, pontosan ott, ahol a hullának kéne lennie. Ám ha csak ez volna a probléma. Az élettelen fatestre előre felhelyeztek egy robbanó jegyzetet, mely aktiválódott, amint elég közel értél hozzá. A váratlan detonáció messzire repít téged, noha sérült nem szenvedsz el, de a földet érés nem éppen sikerül zökkenőmentesre. Úgy tűnik nem óhajt veled tovább játszadozni, viszont további támadásoknak, idegen jelenlétnek nyoma sincs. Meglógott előled, ehhez kétség sem fér, Te pedig kénytelen vagy epés szájízzel lenyelni, hogy egyetlen ember képes volt csak így megtámadni klánodat, birtokodat, ráadásul téged is megszorongatni, noha a harc folytatódott volna, könnyedén meglehet, hogy te győzöl. A keleti horizonton szépen, lassan feldereng az aranyló Napkorong első sugara.

// Akkor ahogy megbeszéltük a kalandot egyéb okok miatt lezárjuk. Viszont játékod nem marad jutalom nélkül, noha ez csak egy nagyobb egész apró szelete volt. Végezetül hát kapsz +5 chakrát, illetve némi kutakodás után megtalálhatod merénylőd Tengu maszkját, amit megtarthatsz, mint emlékeztetőt, trófeát, de akár használhatod is. //

**Kenshiro Yori** Kedd Ápr. 08 2014, 11:52

Két hónap telt el azóta hogy Yori maga mögött hagyta szülőhazáját az eső országát. Rengeteg kalandon esett át ott tartózkodása alatt. A volt barátaival való csínytevések és volt mesterével való edzések, tanulmányok mind egyidejűleg törtek fel benne, ahogy átlépte a két országot összekötő határt. Még szinte friss emlékként vágott közbe a fogadóból való küzdelme egyenesen a mocsári házikóba ahol Wakashi-samatól egy jó ízelítőt kapott mind idáig nem ismert családjáról, klánjáról. Merre is kellett mennie, és hogy kivel is kellene találkoznia minden egyes információ el volt tárazva elméje legmélyén.
Gondolod itt lesznek a Kenshirok? Eléggé lepukkant helynek tűnik ehhez a nagy hírű klánodhoz képest.
- Hát, meg kell mondjam én is valami stabilabbra gondoltam. Végre egy valamiben egyet tudunk érteni. - Vakarta meg a fejét a fiú ahogy végignézett a Kenshiro birtok látképén. Az egész tájat kalapácsok szögeken való csattanásának zaja töltötte ki, a fűrészek hangjai ahogy két ügyes munkásember szeli ketté a gerendák kisebb nagyobb darabjait. - Valami történhetett itt, nem véletlen néz ki úgy a birtok ahogyan. - Adott hangot gondolatainak, majd kitárta a kaput s egyenesen az épület felé vette az irányt. Háta mögött halkan záródott be recsegve ropogva a hatalmas fa ajtó. Felérve a házhoz nyelt egyet magában majd be is lépett a házba.
Érzed ezt az erőt fiú? Vajon mi vagy ki lehet ez?
Odabenn is javában folyt a felújítás, majd egy hatalmas erős alkatú férfi tűnt elő az egyik folyosóról. Arcát álarc fedte akárcsak Yoriét szokta, de egy ilyen helyen, a családja elől nem kell rejtegetnie a saját kilétét. Valamiféle egyenruha volt a férfin de nem hitte azt hogy kenshiro. Talán egy közeli ismerőse valamelyik családtagnak, esetleg egy szövetséges, egy jó barát. Ahogy a férfi elsétált Yori mellett a fiút kirázta a hideg. Egy ilyen rideg és sötét chakra kisugárzású emberrel még életében nem találkozott. Talán innen kezdődik a nagybetűs élet? Ahol már ilyen emberek küzdenek meg egymással. Talán ő is részt vett abban hogy a birtok úgy néz ki ahogy most.
- Héj uram! Merre találom Kenshiro Karut? Esetleg maga tudna segíteni! - Tette fel a kérdését a magas férfinak aki megtorpant majd visszafordult, s sötét tekintetével mérte végig az ifjú Kenshirot.

Uchiha Madara Kedd Ápr. 08 2014, 15:20

Csak vártál, a sötét folyosó közepén állva. Az álarcos is megállt, majd fejét feléd fordította.
- Kenshiro Karu? Nincs itthon. Elment. Ki vagy te, hogy még azt sem tudod, mi történik a falak között? Én magam is jobban tudom, pedig csupán vendégként szálltam meg. - A férfi ekkor már teljes testével feléd fordult, lábait jól megtámasztva a földön.
A férfi meredten nézett feléd. Nem mozdult, nem beszélt, csak állt, kezeit háta mögé keresztezve. Az egyenes testtartása adott a férfinak valamiféle tartást, ami párosulva magasságával még nagyobb érzetet keltett.
- Ki vagy te? - teszi fel utolsó kérdését.
A férfi ekkor előretárta jobb kezét, ekkor köpenye megmozdult, majd sziszegő hang törte meg a gyilkos csendet. A köpeny alól néhány fekete kígyó tört előre a levegőben, céljuk nem más volt, mint az előttük lévő fiú nyaka.
Mivel nem ismered az előtted álló férfit, nem tudod, hogy ő az a típus, aki hamarabb cselekszik, mielőtt választ kapna kérdésére. Amennyiben a kígyókat valamilyen módon megsemmisíted, bal a karját is előrántja, ahonnan újabb két kígyó tör előre. Ha ezt is sikerül kivédened, akkor esélyt kapsz az ellentámadásra. Testéről lepattannak a fegyverek és ököllel sem mész sokra. A támadásod után a férfi ismét háta mögé teszi a kezét, majd fejet hajtva várja a válaszod.

**Kenshiro Yori** Kedd Ápr. 08 2014, 15:49

- Kensh... - Harapta el a bemutatkozását Yori amint a férfi karját fedő köpeny hirtelen megmozdult.

Vigyázz fiú, ezek már nem azok az átlagos emberek akikkel mind idáig körül voltál véve!
Szólt közbe a mély hang enyhe kétségbeeséssel, szinte érezni lehetett a pánikot a levegőben hiszen nem mindennapi látványként tárult a fiú szeme elé hogy egy férfinak lüktetni kezd a karja, majd hirtelen sziszegni is kezd. Miféle technika lehet ez? Tehette volna fel a kérdést magának Yori amint ellenfele karjaiból három fekete kígyó rugaszkodott felé a levegőben.
~ Kígyók! ~ gondolta hirtelen majd kaszáját lepattintotta a hátáról. Egy gyors körzést követően a háta mögé lendítette a kasza pengéjét s egy suhintással metszette el a csúszómászók fejét testüktől. Fegyverére rámarkolt majd az előző támadásához hasonlóan készült fel a második körre. ~ Miért támadna meg csak így nyíltan a saját otthonunkban ez az őrült? Lehet nem is ember, hanem egy élő démon! ~ Szakította meg ismét a gondolatmenetet az ismét felé lövellő két hüllő. Yori maga elé tartotta a kaszáját majd pörgetni kezdte azt akárcsak a szél egy szélmalom lapátjait körbe – körbe s a kígyók holtan hulltak a földre amint belecsapódtak a vad tornádóként forgó acélpengékbe. Itt volt az alkalom, hogy a fiú is cselekedhessen.
- Dinamikku Akushon! - adta ki technikája vezényszavait majd egy shurikent hajított ellenfelére. Amint kezét elhagyta a fegyver a gyors fellépésnek köszönhetően ellenfele mögé is ért tenyerén egy robbanó cédulával melyet a férfi hátára nyomott.
- Yori vagyok a Kenshirok közül, és hiába alig ismerem a családomat egy kívülálló ne merjen sértegetni! És mégis ki vagy? És mi ez a technika? Rejtegetsz még több kígyót is valahol? Válaszolj, vagy velem együtt robbansz a túlvilágra! - Tette fel kérdéseit majd egy ártatlan fenyegetéssel zárta a beszélgetést.
Szép munka, most vagy megöl téged vagy beszélget veled... bolond fiú!

Uchiha Madara Csüt. Ápr. 10 2014, 22:36

A támadást hárítottad, majd egyből ellentámadtál. Ám a férfi gyorsabb volt, tapasztaltabb és idősebb. A levegőben fogta meg a lábad, majd egy erős csapást éreztél, ahogy háttal a falnak csapódtál.
- Állj fel fiú. - lépett közelebb, majd a ruhádnál fogva segítette a felkelést, sőt, talán kicsit túlságosan is felemelt, a talpad ismét elhagyta a talajt. A férfi zöld szemei szinte világítottak álarca mögül.
- Szóval egy Kenshiro. - engedett lejjebb, lábaddal újra a szilárd talajon állhattál. - Személyem csupán vendégségbe érkezett a birtokra, azonban magam is most tudtam meg, hogy Karu nem tartózkodik itthon. - engedett el téged teljesen, majd elfordulva akart továbbindulni.
- Vigyázz, hogy kire támadsz rá - fordult vissza még egyszer utoljára. A fiú azonban nem hagyta szó nélkül, újabb kérdéseket tett fel, szerencséjére az álarcos jó kedvében volt, igaz, ha nem így lenne, talán már nem lélegezne a fiú.
- Nem rejtek semmit, ezek a kígyók a chakra segítségével jöttek létre. - állt meg végleg a férfi, majd magyarázni kezdett a fiúnak.
- A világban nem csak az emberi mocsok terjedt el. SZámos más faj és élőlény is megvetett lábbal áll a talajon és harcol a fennmaradásért. Számos állat létezik, akik szintén képesek használni chakrajukat, egyes tagok elemi chakraval is meg lettek áldva. Ezen állatok képesek megérteni az embert, képesek kommunikálni velük. Az ilyen állatokat hívják Ninjuu-nak. vannak olyan Ninjuu-k, akik vérszerződést kötnek a shinobikkal, és közös erővel harcolnak saját céljaik beteljesítéséhez. A ninjuu fajok is rendelkeznek egy otthonnal, ahol a legtöbb tag megtalálható, erről a helyről kerülnek el és repülnek a tér-idő kontinuum át egyenesen a shinobihoz. Ezt Idézésnek hívják.
Amennyiben további kérdésed lenne a férfihoz, tedd fel őket, amennyiben viszont nincs más, mint maga az elsajátítás, abban az esetben a fiú ujját megvágj, majd tenyerét a földre csapja. ujjai alól különös jelek kúsznak ki, egy kört alkotva, végül a megjelölt terület füstbe borul. A kavargó füstből pedig valami nagy, sötét, sziszegő lény kúszik elő. Egy hatalmas, barna kígyó.
- A kígyó dönti el, hogy szerződést köt e veled.
Ekkor a barna kígyó, Yakura feléd tekereg, majd felegyenesedik, épp addig, hogy pikkelyes feje a tieddel legyen egy magasságban.
- Nem félssz, ember - kérdezi tőled sziszegve. A kígyó mereven néz téged, figyeli minden reakciódat. Jól gondold meg, mit cselekszel, nem bölcs döntés mindenkire rátámadni. Amennyiben meggyőzöd a kígyót, akkor egy nagy tekercset "okád" ki, ebbe a tekercsbe kell írnod a neved, méghozzá a saját véreddel. h ez sikerül, a kígyó lenyeli a tekercset, majd eltűnik.

**Kenshiro Karu** Vas. Szept. 07 2014, 19:49

Teljesen lesokkolt az érzés, inkább a tudat, hogy soha többé nem használhatom a klánom örökségét ami még emlékeztetett arra, hogy ki vagyok és hova tartozom, vagy inkább honnan jöttem. Furcsa dolog érezni, hogy valami ami része a testemnek a véremnek, az egész lényemnek egyszer csak megszűnik. Mintha az ember hirtelen megsüketülne és a világ elnémulna. Ekkora traumát élek én meg magamban de közben örülnöm kéne, hogy sikerült élve megúszni a találkozást egy ilyen ellenféllel. Kirigakure... és én még azt hittem, hogy már vagyok olyan szinten, hogy szembe tudjak szállni a faluval egymagam is akár. Rá kell döbbenjek, hogy hiú ábránd volt és még mindig kevés vagyok. Annyi tanulás és szenvedés után még mindig nem vagyok készen arra, hogy szembe szálljak legősibb ellenségünkkel.
Amióta Kazuya felbontotta azt a tekercset és kiderült, hogy Kirigakure bijuukat akar bevetni konoha ellen egyre jobban kezdett érdekelni a téma. Bár Rin és kompániája nem jelentkezett a tekercsért se semmi. Így azt inkább elpusztítottam. Miután sikerült a saját lábamra állnom az első lépésem az volt, hogy lemondtam a klán vezetéséről és átadtam a hatalmat ideiglenesen az öregnek. Bár ő maga nem Kenshiro, de többet tett a klánért mint amennyit én tettem. Megbíztam benne, de már nem játszott szerepet a tervemben. Mostmár nem a klánért és méginkább nem a faluért dolgoztam. Most már csak saját magamért. Odalent a barlangban valami elveszett belőlem... Tudtam, hogy kik kellenek nekem ahhoz, hogy sikerrel járjak ezúttal. Kenshiro Mirubi és az őrült szervezete akiknek most igazán hasznát vehetném... Leginkább Itanashit kéne felkeresnem. Legutóbbi értesüléseim szerint bevette magát a Hozukijoba. Jó tudni, hogy egy ilyen kegyetlen szövetséges ilyen közel van.
Mintha csak kívánni kellett volna. Mirubi meg is jelent pár napra rá, hogy kijöttem a kórházból. Ez azonban nem az a fiú volt akivel legutóbb találkoztam. Az aurája vagy a kisugárzása, de lehet, hogy az egész chakrája teljesen megváltozott. Egy ördögi személyiség volt. Engem azonban nem érdekelt, hogy milyen gonosszal kell lepaktálnom a célom elérése érdekében. Látván, hogy Rint milyen gyorsan gyógyította meg az a féreg akivel együtt kell élnie, elhatároztam, hogy én is szerzek valakit akinek bérbe adom a testem, de cserébe meg kell gyógyítania... Remélem lehetséges ez. Kazuya párszor megpróbálta feltörni a kirigakurei onin pecsétjét de nem sikerült neki. A pecsét mindig felizzot és komoly fizikai fájdalmat okozott nekem akárhányszor is próbáltuk. Végül a Mirubival való találkozás után sikerült megegyeznünk és Mirubi megígérte, hogy szerez nekem információkat az egyik bijuuról. Ez a szörny a kétfarkú macskadémon másnéven a Nibi ahogy én ismerem.
A tervem az volt, hogy megkeressük ezt a szörnyet legyőzzük és belém pecsételjük. Kazuya azt mondta, hogy ő elvállalja a pecsételést mert ismer egy technikát amivel hozzám tudná kötni a szörnyet úgy, hogy ne tehessen kárt bennem. Ez viszont komoly felelősség mert onnantól kezdve sokkal inkább célkeresztben leszek mint bármilyen vérvonal képességgel. Ezek mellett nem is bioztos, hogy a chakrám, vagy a testem befogad egy ilyen teremtményt. Engem nem érdekelt a kockázat bármennyire is nagy volt... Akartam a gyógyulást és újra önmagam akartam lenni.
Több mint egy hét telt el mióta hazatértem. Most már tudok minden probléma nélkül járni és szerencsémre csak kekkei genkai képességemtől fosztottak meg. Az elemi beállítottságommal nem tudtak babrálni, tehát az alap elemi technikáimat tudtam használni. Nibi várj csak amíg érted megyek...
Napfényes dél előtt volt én pedig szokás szerint a birtokon sétáltam. Nem nagyon hagytam el a Kenshiro birtokot mostanában így ha valaki keresett tudta, hogy a kerítésen belül kell azt tennie!

Uchiha Madara Hétf. Szept. 08 2014, 00:21

Az élet csupa meglepetés és fordulat. Minden útnak két iránya van, egy jó és egy rossz. Az elmúlt napokban rengeteg minden megváltozott, látásmódod a világra teljesen másként festett immár. Újabb célt, újabb utat tűztél ki magadnak, amiért ezentúl élsz és halsz. Nem ismersz el más utat. Nincs más járható ösvény. Céljaidhoz pedig régi csatlósaidra volt szükséged.
Az Amegami vezető, Mirubival való találkozás után újabb fanatizmusba kezdtél, ez pedig a világ egyik talán legnagyobb csodájának elfogása volt. Egy Bijuut, egy farkas démont akartál becserkészni. Habár a küldetés szinte egyenlő az öngyilkossággal, mégsem tűnt lehetetlennek. A tudat, hogy kirigakure Bijuu-kat akart bevetni a háborúban azt jelenti, nem lehetetlen egy-egy démon elfogása. Csupán egy megfelelő csapat szükséges hozzá.

Gondolataidba meredve ültél kinn egy padon, a friss levegőn, észre sem vetted szinte, hogy valaki figyel téged.
- Karu. - szólal meg a hang. Kazuya volt. Különös volt, higgadt, mégis erőteljes. - Gyere velem - szólított meg, majd hátat fordított neked és elindult.
Elhagytátok a padot, a birtok kapuját, majd belevetettétek magatok az erdőbe. A hatalmasra nőtt fák egy hatalmasnak nem mondható, de mégis méretes átmérőjű tisztásra értetek. A közepére sétáltok.
- Tudom, mit érzel. Elvették mindazt, ami eddig az ereidben izzott. A pecsétet feltörni nem tudom, azonban segítek neked, hogy képes legyél túlélni. Mert te erre születtél, Karu. Túlélésre. Számodra nem létezik más, csak ez mozgasson. Hátrányba kerültél, olyan erőt vettek el tőled, amivel harcaid végső kimenetélről dönthettél. Megfosztottak az ütőkártyádtól, családod örökségétől. Azonban a teljes erőd nem vehették el. Azért jöttem, hogy kihozzam belőled a legjobbat, hogy képes lehess bármikor a saját előnyödre formálhasd a helyzetet. Mivel első elemed a Suiton, valamint az elkövetkezendő időkben úgyis nagy szükségét fogod venni, tanítok neked egy olyan technikát, amellyel képes vagy bármikor vizet fakasztani a semmiből. Ismersz ehhez hasonló technikát, azonban az koántsem mérhető össze azzal, amit mutatni fogok.
Kazuya hátrébb állt, majd kézpecséteket formált. Mintha szél süvített volna végig a területen, úgy ért a felszabaduló elemi chakra szele. Arcodon hirtelen száz és száz vízcsepp jelent meg, ahogy Kazuya körül forogni kezdett hirtelen a semmiből egy víztölcsér. A tölcsér növekedni kezdett, ahogy forgott, a kzepén ott állt a férfi. A forgás lassan kezdett alábbhagyni, majd nagy mennyiségű víz zuhant a földre, térdig eláztatva téged az első hullám, majd el is söpörve terült el.
- A technika Konoha második Hokagejának egy találmánya. Igaz, könnyebb lenne, ha rendelkeznék meglévő vízzel, azonban most, hogy ismét két elemedre koncentrálsz, létre kell hoznod az imént látott tölcsért , mégpedig a saját chakrakészletedből.

A postodban kérnék egy részletes leírást, hogyan halmozod fel magadban a temérdek elemi erőt, majd képes lehet megalkotni a tölcsért. Postodban térj ki a technika hátrányaira is, természetesen a karaktered meglátása szerint. A végén pedig egy ember nagyságú tölcsért képes leszel megalkotni, többszöri próbálkozások után.

**Kenshiro Karu** Hétf. Szept. 08 2014, 20:57

Ahogy ott ültem, már nem is ért váratlanul, hogy Kazuya felbukkant csak úgy a semmiből. Régen mindig összerezzentem ha hirtelen megjelent. Ez valahogy a specialitása volt. Most azonban semmi hatása nem volt. Valahogy nem érdekelt, hogy mi fog történni velm a következő pillanatban. Bár a fizikai sérüléseim begyógyulhattak a lelkiek valószínűleg sosem fognak. A világ ami eddig tele volt hangokkal most teljesen elnémult, elszürkült. Helyett kaptam egy csinos kis tetoválást a vállamra ami megakadályozza, hogy többet az életemben használjam azt ami a velem született képesség. Eddig is gyűlöltem Kirigakurét, de most aztán mindennél jobban. Úgy éreztem, mintha még egyszer meg kellett volna anyámnak az örökségemmel együtt. Ó dehogy tudod te milyen érzés amikor ilyen formán elvesznek tőled valamit. Ezt valószínűleg senki sem tudhatja a mostani shinobik közül. A fájdalmak amiket emiatt át kellett élnem mondhatni nem voltak kellemesek.
Kazuya mondandójában azonban feltűnt valami újfajta kihívás. Mintha most egy olyan helyzetet kéne kezelnie amivel eddig még nem találkozott senseiem. Ez benne is elindított valamit. Most pedig valami olyan technikát akar nekem tanítani aminek hasznát vehetném a Nibi ellen. Ez jól hangzik! Elmentem vele arra a tisztásra bár nem nagyon volt kedvem kimenni a birtokon kívülre. Mintha a külvilág már nem is lenne érdekes. Nem tudom pontosan mit keresek. Mi lehet olyan érdekes, hogy újra fényt vigyen a mindennapokba? Vagy újra hangot adjon a kimondott szavaknak? Nem tudom a választ, ezért remélem, hogy a Nibi meg tud gyógyítani...
Kazuya elmagyarázta, hogy a technika amit meg akar tanítani egy rendkívüli chakrát igénylő víz technika. Ezt a technikát a második Hokage fejlesztette ki és arra használta, hogy nagyobb területeket elárasszon vele vízzel így magának kedvezővé téve a terepet, kezd izgalmas lenni. Ha sikerülne vízzel támadni a Nibi ellen azt biztosan megérezné. A tűz technikáim hatástalanok ellen, a vízzel viszont sikerülhet megfogni. A technika nehézsége az volt, hogy rengeteg víz elemű chakrát kellett felhalmozni hozzá. Kicsit hasonlított a saját technikámra azzal a különbséggel, hogy itt a chakrámból hozom létre a vizet nem pedig egy meglévő forrást használok.
Kazuya bemutatta a technikát ami elég látványosra sikerült. Egy örvény vette körül amely egy pillanat alatt hatalmasra duzzadt. Mesterem vigyázott azért arra, hogy engem ne sodorjon el. Nos sikerült neki éppen csak annyira meglökni, hogy majdnem elestem. Lenyűgözött a technika mérete. Ez egy grandiózusabb technika volt mint azt hittem volna. nem véletlenül egy olyan személyhez köthető mint a második Hokage. Én egyszerűen csak árasztó technikának neveztem el ezt a technikát. Viszont távolsági támadásra is tökéletes. Több ellenfél ellen is jól lehet használni. Ezt már nevezem hasznos technikának, három az egyben és még a démon ellen is használható. Na addig nem fekszem le amíg létre nem hoztam. Egy egyszerű kis víz technika nem foghat ki rajtam...
- Örülök neki, hogy megmutattad ezt a technikát. Valóban hasznát vehetem majd a Nibi ellen. Remélem te is eljösz majd velünk. Szükségem lesz rád Kazuya. Erről azonban majd később beszéljünk...
Elkezdtem koncentrálni a chakrámat. Minden küldetéssel éreztem ahogy erősödök és ahogy a chakrám is erősödik. Most úgy érzem, hogy ha nem vették volna el a képességemet az egész világot le tudnám győzni. Most azonban egy egyszerű kis Genin is könnyűszerrel elintézne. Ahogy koncentráltam a víz elemű chakrámat úgy erősödött bennem az érzés, hogy el fogok bukni, mert nagyon rég csináltam utoljára ilyet.

Az első próbálkozásnál csak a vízcseppek jelentek meg és hiába koncentráltam az örvény csak azért sem akart megjelenni. Nagyjából tíz másodpercig tartottam fent ezt a folyamatot majd leengedtem a karjaimat és idegességemben belebokszoltam a levegőbe. Nem hiszem el, hogy nekem soha semmi nem megy. Pont akkor amikor igazán szükségem lenn egy kis pozitív lökésre az élettől akkor rúg belém akkorát amekkorát nem szégyell. A második próbálkozásomnál már megjelent egy kisebb vízfal előttem de csupán eddig jutottam el, egyszerűen nem sikerült a chakrából előhívni a vizet. Aztán vissza emlékeztem, hogy az öreg teknős mit tanított nekem amikor az első sav technikámat tanultam. Csak nyugodtan hideg fejjel kell csinálni különben mindig el fogok bukni...
Harmadik próbálkozásnál már láttam Kazuyán is, hogy egy kicsit mintha csalódott lenne és sajnálat ült ki az arcára. Hátat fordítottam neki és összeszedtem minden dühömet. Most az összegyűjtött chakra mennyisége kétszer akkora volt mint az eddigi alkalmakkor.
Megalkottam a kézpecséteket és éreztem, hogy ezúttal jól alakítom át a chakrát vízzé. Kimondtam a technika nevét majd figyeltem ahogy a chakrámból egy összefüggő örvény alakul ki majd körbe vesz és iszonytató sebességgel forog körülöttem, majd egy idő után kiömlik a talajra mintha egy pohár vizet öntöttem volna ki a kőre. Esetemben csak egy bokáig érő elárasztást sikerül létrehozni ami nem is volt olyan erős mint Kazuyáé, de valahol el kell kezdeni...

Uchiha Madara Kedd Szept. 09 2014, 21:35

Kazuya csak állt és nézte, ahogy az előtte álló férfiú gyakorol, edz, de nem jut előre. Túl sok benne a feszültség, nem képes lelke mélyén nyugodalomra találnia. A férfi a harmadik próbálkozás után közelebb lép.
- Tartsunk egy kis szünetet, Karu. - szólít meg. - Rád fér egy kis pihenés. Hunyd le a szemed. Le kell nyugtatnod magad, meg kell találni az egyensúlyt. A víz egy olyan elem, melynek sodródnia kell, nem pedig véletlenszerűen áramolva. Folynia kell, egyenletesen. A háborgó vizet senki sem képes irányítani. Lélegezz mélyeket, érezd, ahogy a chakrad is áramlik a testedben, akár a víz.
A kis pihenő leteltével Kazuya kezét tartja feléd, pontosabban a markát. Ha odanyúlsz, két tablettát ejt ki a kezedbe.
- Csak ha nincs más választás. - teszi hozzá, majd arrébb áll.

A feladatod, hogy lelked megnyugtasd és szinte eggyé válva a vízzel megalkosd a technikát. Hosszú postot szeretnék, melyben lehet a felgyülemlett emlékek leküzdése, elméd megtisztítása. A két tabletta rendkívül erős serkentő, mely megnöveli a chakradat, azonban ezeket csak vészhelyzetben alkalmazhatod, vagy elteheted őket, későbbre.
- Lássuk, Karu. Mekkora erő lakozik benned? - mondja Kazuya, majd keresztezve két kezét maga előtt várja a fejleményeket.
A technika a tanulás végén sikeres, azonban hosszú és részletes postot szeretnék.

**Kenshiro Karu** Csüt. Szept. 11 2014, 00:01

Kazuya rendes volt, hogy adott nekem azokból a tablettákból. Pontosan tudtam, hogy mire valók ezek a kis pirulák... drasztikusan megnövelik a chakraszintet és legalább tizenkét órán keresztül hatnak, utána viszont nagyon kifárad az ember. Ugyan ilyen tablettákat kaptunk a fronton az orvosi csapat tagjaitól amikor szembenéztünk az iwagakurei többszörös túlerővel. Akkor viszont még volt ami különlegessé tett és a véremben hordozott különleges erőnek hasznát tudtam venni. Most ismét, ahogy Kazuya rám néz megint haszontalannak érzem magam. Sikerült létrehozni a tölcsért, de igazi elárasztást nem sikerült létrehoznom. A kellemetlen ebben az egészben az, hogy csak most döbbenek rá, hogy a víz technikákhoz a belső békére van szükség főleg amikor tanuljuk. Így már beugrott, hogy bármikor, amikor víz technikát tanultam az oktatóim mindig óvatosságra intettek. Nem is csodálkozom rajta, de ez nem jelenti azt, hogy soha nem tudtam nyugodtan edzeni, csak amikor egy új technikát sajátítok el akkor egy kicsit izgatott vagyok, voltam ennyi az egész. Most azonban rajtam van az a teher is, hogy szégyent hoztam az egész családomra és mindenkire aki számított rám.

Kazuya két piruláját eltettem a mellényem egyik zsebébe.
- Azt hiszem ezekre ma nem lesz szükség.
Közben kicsit hátrébb léptem és elkezdtem ösztönösen lenyugtatni magam. Az egyetlen probléma az volt, hogy nem tudtam lenyugodni nem tudtam mire gondolni.
- Az a probléma, hogy nem tudok lenyugodni. Mármint arra a szintre amit el kéne érnem...
Nem várom meg senseiem válaszát. Eddig ha bármi volt a klánomra anyámra vagy valami olyasmire gondoltam ami közel állt hozzám. Anyámra többé nem gondolhatok mert elárultam őt az örökséget és az egész klánt megszégyenítettem. Így marad az ami a klánon kívül van nekem. Az egyik Emi de ha rá gondolok inkább izgalomba jövök nem lenyugszom. Így hát nem tehetek mást és az öreg teknős tanácsa szerint behunyom a szemem és koncentrálok. A vízre koncentrálok, nem is a vízre, igazából az óceánra és annak végtelenjére. Milyen hatalmas is ez a víztömeg? Senki sem tudja... Végtelen hatalmas és legyőzhetetlen. Egyé kell válnom ezzel a gondolattal. A lelkem ami eddig lángokban állt most kezd megnyugodni. Látszik, hogy a két elem viaskodik bennem és bár a tűz kezd fölénybe kerülni azért a víznek is megvan a maga helye bennem. Talán az a sorsom, hogy egy örök háborút vívjak magamban?
- Azt hiszem megvan, sikerülhet.
Összeteszem a kezeimet majd megalkotom a kézpecséteket és elkezdem létrehozni a vízörvényt. Ezúttal sikerül megalkotnom ám nem egyszerűen, ahogy Kazuya csinálta. A tisztáson egy kis szellő söpör végig ahogy megjelenik az örök körforgást szimbolizáló vízörvény. Ám ezúttal nagy, sokkal nagyobb mint azt gondoltam volna. Nagyobb mint Kazuyáé és az enyém volt együttvéve. Ezek szerint mégis van bennem erő. Csak valahol jó mélyen elbújt és használnom kell az eszemet, hogy előcsalogassam. Igen attól még, hogy már nincs veszteni valóm a józan eszemet nem szabad elvesztenem.
- Igen! SUITON....
Kimondom a technika nevét majd összecsapom a kezem és abban a pillanatban mintha a semmiből egy egész folyó jelenne meg elárasztom az egész tisztást. Ezúttal nem csak bokáig érő a víz, hanem egy egész embert el tudna lepni. Az örvény mint egy vezényszóra szinte szétrobban és hatalmas mennyiségű víz szabadul el kontrollálhatatlanul. Tökéletesen tükrözve a jelenlegi lelki állapotomat. Tessék Kazuya ezt akartad , most megkaptad...

Uchiha Madara Pént. Szept. 12 2014, 00:58

Miután kimondtad a stílus nevét, a technika elhangzása közben kavarogni kezdett körülötted a chakra, mégpedig az elemi chakra. Az örvény növekedni kezdett, míg el nem lepett téged is. A vízfal örvényszerűen tört felfelé, az égbe, teljesen eltakarva téged. Majd elérted a szintedet. A forgás lendületét vesztette, majd a víztömeg a földre hullt, kisebb hullámokat indítva körülötted. A sodrás néhány méterig jutott csupán.
- Szép munka, Karu. A technikát nyílt vízen sokkal hatásosabban létre tudod hozni, sőt, ahogy ismerlek, sohasem spóroltál a chakraddal, így célszerű a már meglévő vizet felhasználni a technikához. Én most megyek, tudásom egy újabb törmelékét adtam át neked.- majd elfordult, épp menni készült, mikor fejét elfordította.
- Ugye tudod, hogy segítőkre lesz szükséged a küldetéshez? kevés vagy egyedül, de még velem együtt sem érheted el a célod. Keresd fel azon társaid, kik képesek lehetnek ekkora fába vágni a fejszéjüket. Hallom, a klán vezetése többé nem a te hatáskörödbe tartozik, most talán van egy kis időd ezzel, hogy felkeresd társaid. Egymagad nem érheted el ezt a célt. Szükséged van támogatásra, szükséged van erősítésre. Ugyan én magam is elkísérlek, azonban egy Bijuu lepecsételéséhez a teljes chakrakészletemre szükségem lesz, így olyan segítőt keress, aki képes mind a védelemre, mind a támadásra koncentrálni.
A férfi elsétált, te pedig eldöntheted, hogy megfogadva a tanácsot felkutatod régi társaid, esetleg a szobádban kezded el gyártani a terveket? rajtad áll.
fegyvertárad egy újabb technikával bővült, mely mellé + 5 chakra-t kapsz, a szép, viszont igen gyors tanulásért.

**Kenshiro Karu** Kedd Szept. 23 2014, 12:37

/Mirubi Szockodás/

Nem is olyan rég volt, hogy felkerestem Itanashit a Hozukijoban, de Mirubiról még mindig nem hallottam semmit. Jó ideje elment már és mivel tudtam, hogy a saját útját járja így nem is érdekelt annyira, hogy honnan csak szerezze meg az információt. Aztán amikor Ita is kért egy szívességet akkor kezdtem úgy érezni, hogy a bajtársak nem is annyira bajtársak és végül is igazam volt ott lent a barlangban amikor majdnem ott hagytam a fogamat... Tényleg csak magamra számíthatok senki másra. Itanashinak tett ígéretem elég komoly ár, de hajlandó voltam bármit feláldozni, hogy vissza szerezzem ami az enyém volt egykor. Feltéve ha túlélem a pecsételést. Azt mondják, hogy azt a műveletet nem szokták túl élni a legtöbben. Ahhoz, hogy valaki jinchuuriki legyen nem csak a chakrájának kell elég erősnek lennie, de a testének is, hogy elviselje a démon erejét és kordában tudja tartani. Az öreg azt mondta, hogy jelenleg is vannak élő jinchuurikik, de őket nem kérdezhetem meg ilyesmivel kapcsolatban mert nem áll módomban elutazni sem konohába sem kumogakuréba és különben is, hogy mennék oda? Hello szeretnék jinchuurikivé válni segíts nekem mit kell csinálnom...
Az ígéretek viszont kezdtek aggasztani, remélem Mirubi nem egy újabb teljesíthetetlen ígérettel érkezik majd vissza, ha egyáltalán vissza jön. Úgy vagyok vele, hogy még adok neki két hetet aztán magam indulok el az információért. Csupán azért mert elvesztettem a kekkei genkaiomat nem vagyok tehetetlen. Lehet, hogy magamnak kellett volna utána mennem ennek az egésznek? Kézenfekvő volt felhasználni Miruubi kapcsolatait. Valószínűleg jobbak az összeköttetései mint nekem. Én így is csak az adósa leszek mindenkinek ha nem halok bele a műveletbe.
Egy kora reggeli órán keltem fel, viszont már nem a vezető szobájában laktam. Az egyik vendég lakosztályba száműztem magam. Nem is akarok közel sem lenni a vezetéshez. Jelenleg Az öreg és Kazuya együtt látják el ezt a feladatot és úgy hiszem, hogy a lehető legjobb emberekre bíztam a vezetéssel. Az emberek a birtokon kicsit úgy tűnt mintha kerülnének engem. Nem tudom pontosan, hogy miért de vagy a segítségüket ajánlgatták vagy elkerültek. Ez így nem lesz jó. Minél hamarabb kereket kell oldanom innen. Nem tervezek visszatérni a bijuu vadászat után.
Eleinte arra gondoltam, hogy meghúzom magam a Hozukijoban, de nem akarok ott sem lábatlankodni Itának. Megvannak neki is a maga kis problémái. Jó kérdés, hogy merre fog vezetni az utam a vadászat után. Az biztos, hogy jönni fogok 100 lélekkel a papnak akit nem akarok ellenségemnek, így azt amint tudom teljesítem. Utána viszont szabad ember leszek...

**Kenshiro Yori** Szer. Szept. 24 2014, 19:18

Ahogy Yori a falnak csapódott, hirtelen lepergett előtte az egész élete. Ilyen erős támadásnak még sosem volt kitéve a teste, s az utazásai során mondhatni el is szokott az efféle helyzetektől.

Véged van, ugye tudod ezt fiú?

Tette fel a mély, hanyag hangvételű hang a végső kérdést. A szédülés határain tántorgó fiú az óriási férfi körvonalait látta maga előtt ahogy az csak egyre közeledett, majd megragadta a ruháját s elemelte a földtől. Szemei úgy világítottak a személyét el nem áruló maszk rejteke alól akárcsak az életének utolsó két lehunyó csillaga. A férfi végig mérte ahogy a talpára állította Yorit, miközben egy Karu nevű férfiről hallott pár elmosódott mondatot. A feje még mindig zúgott, a homályos látás pedig kezdett alábbhagyni, a földet bámulva próbálta visszanyerni egyensúlyát szemét a földön heverő haláltusát vívó öt hüllőre vetette. A kígyók még mindig nem tűntek el, mintha egy a józan ész határait feszegető erő még mindig az élők világában tartaná a csúszómászókat. Lehet ez a férfi az előző, magának feltett kérdésére pozitívan válaszolna? Ez a robusztus alak, tényleg egy Démon. A férfi éppen távozott volna, de mégis megosztotta a fiúval a kérdésére várt válaszokat, arról hogy hogyan keletkeztek ezek a lények és mik is volnának ezek, a ninja állatok törzseinek leírását egy kicsit lebutított verzióban. Hogy, hogy is állnak a ninják szolgálatába a választott fajok és hogyan idézhetőek meg.

~ Valamire mintha emlékeznék, amit az öreg mondott az edzésem egyik alkalmával. Bemutatni nem tudta, de megemlített pár Nijuu-ra utaló dolgot.

Szakította meg a gondolatmenetet a hatalmas férfi mozdulatsora. Előkapott egy pengét s az ujjaihoz szorította azt s vérző kezét a földhöz érintette. A tenyere körül furcsa rovások és jelek kavalkádja rajzolódott ki, majd egy pillanat alól egy tekergő óriáskígyó bukkant elő a technika füstje közül.

„A kígyó dönti el, hogy szerződést köt e veled.” Hangzott el a mondat amint a kígyó már Yori előtt ágaskodott s vékony hüllőszerű pupillájával a fiú arcát, tekintetét, és minden egyes a homlokán gyöngyöző izzadságcseppet figyelt. A kígyó emberszerű kérdést intézett a fiúhoz aki enyhe meglepettséggel, a csapás terheit még gerincén viselő nehézséggel kihúzta magát és az arcára komoly tekintetet varázsolt.

Jól gondold meg most már hogy mit felelsz fiatal hordozóm. Ez a kígyó egy szempillantás alatt végezhet veled, ha látja, hogy nem vagy alkalmas arra hogy az ő hozzá hasonló Ninjuuk akármelyikével akár egy szót is válthass. Rövidebben mondva: meghalsz.

– Nem félek tőled kígyó. – Válaszolta határozott szavakkal farkasszemet nézve a hatalmas, gyémántként ragyogó pikkelyekkel kirakott hüllővel. – Nem fogok elbukni sem előtted, sem az idéződ ellen. Lehet, hogy most még nem vagyok elég erős. Lehet, hogy még nincs itt az én időm de egyszer én is, nagy sinobivá kinőve magam fogok mellettetek menetelni akármerre is sodorjon a sors, vagy a ninja utam eszméi.

Nyújtotta ki a karját egyenesen a maszkosra mutatva. Erszényéből egy kunai pengét vett elő óvatos mozdulatokkal, s a kitartott karjához tartotta. A kígyó szemeibe nézve, hevesen lángoló, önbizalommal teli tekintettel várta a választ, vagy a biztos halál utolsó két méreg fogát.

// //

**Shiren** Pént. Szept. 26 2014, 15:07

A Kabutoval történő találkozás igencsak necces volt, hiszen nem minden nap találkozik az ember egy ilyen alattomos lénnyel, mint az Otokage. De elengedhetetlen volt a segítsége, ugyanis Mirubi nem biztos, hogy egykönnyen megtalálta volna a Nibi-t. Most azonban az információval a kezében tér vissza a Fű Országába. A bejutás ismételten egyszerű volt és Chuunin egyenruhájában járkált fel s alá, de nem tűnt fel senkinek. Persze mindvégig az árnyékok között maradt és a Kenshiro birtokon is csak meghúzta magát. Látta már a helyet, de nem érezte otthonának és nem érezte magáénak a helyet. Persze miért is érezte volna, amikor a Klánját sosem tartotta a szemei előtt? Ha mások lennének a körülmények, ha mások lettek volna a történések és Karut már régebb óta ismerte volna, akkor talán most nem tartana ott ahol. Lehet, hogy a Kenshiro klán és Karu mellett élte volna ne az életét segítve a klánt és annak vezetőjét... De így csak azzá vált, amitől az emberek viszolyognak és tartanak...
A fiú átlépte a Kenshiro birtok határát. Kora reggel volt, de már mindenki talpon volt és tette a dolgát. A Klán vezetője, Karu is odakint volt (Legalábbis ezt vettem le az irományból) így Mirubinak nem is kellett odabent lábatlankodnia. A Közeledését természetesen érezhette mindenki, ugyanis Mirubi még mindig nem képes elrejteni Chakrájának kisugárzását. De nem is akarta, hiszen így Karu elébe mehetett és ezáltal nem kellett az emberek előtt mutatkozniuk együtt. Amint megérkezett a Mirubi számára még Kenshiro vezető, a fiú egy fejhajtással üdvözölte, most valahogy barátságosabban mint legutóbbi találkozásukkor.
- Hoztam némi információt Karu...
Mondta, majd megvárja, hogy a fiú figyel-e rá, folytatta.
- Az Otokagénál jártam és az Ő segítségét kértem ez ügyben és hajlandó lenne segíteni egy igencsak nagy ár fejében, ami igazából téged érint. - Hatásszünet - Azt mondta, hogy tudja, hogy Te vagy a Kenshiro Klán vezetője, de tőled nem akar semmit. Viszont, azért, hogy elmondja, hol van a Nibi, azt kérte, hogy hozzunk el neki egy Kenshirot a közeljövőben. Ha megfelel az ajánlat, akkor az információval nekem vissza kell térnem hozzá és Ő pedig elmondja a Nibi tartózkodási helyét. Ha viszont az ajánlatot elfogadjuk de nem teljesítjük, akkor annak beláthatatlan következményei lehetnek. Azt mondta, hogy nem akarja bántani a Testvérünket, csak kísérleteket végezne rajta. Ha megfelel ez neked, akkor egy hét múlva már a Nibi nyomában lehetünk.
Mondta a fiú megszórva Karut az információkkal, majd várt, hogy Ő mit válaszol.

**Kenshiro Karu** Hétf. Szept. 29 2014, 01:17

Mirubi mondhatni ismét a semmiből bukkant elő, azonban most is mint legutóbb megéreztem azt az undorító kisugárzást ami lehet, hogy a lelke kiteljesedése inkább. Tudd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet, ahogy a mondás tartja. Nem tudom pontosan, hogy Mirubit hova soroljam. A fiú nem is teketóriázott sokat gyorsan elmondta, hogy milyen megállapodásra jutottak Kabutóval. És ahogy azt sejtettem ismét csak egy újabb szívesség, persze miért is segítene ingyen? Hiszen ő is kockáztat ezzel, viszont az ár amit kért nem hogy hatalmas de még annál is nagyobb volt.
Egy Kenshirot kért tőlem. Inkább szállítanék le Itanashinak ezer meg ezer turistát tudva, hogy megöli őket, mint hogy átadjak egy Kenshirot Kabutónak. Bár Mirubi próbált megnyugtatni, hogy nem esik semmi baja a testvérünknek csupán Kabuto kísérletezni akar rajta, én pontosan tudtam, hogy ez egyenlő, vagy talán még rosszabb is a halálnál. Hallottam már én pletykákat az Otokagéról és az ő kísérleteiről annak idején amikor először találkoztam Kazuyával...
Amint Mirubi ezt elmondja nekem próbálok meglepődöttséget színlelni, aztán gondolkozni. A régi Karu biztosan vitatkozott volna és megvédte volna a klánját, én viszont elvesztettem valamit, valamit ami többet ér nekem bármely klántag életénél. A vér örökségemet, a kapcsolatot az anyámmal amiért az életét áldozta. Ennek a olyan súlya volt a lelkemben, hogy habozás nélkül mondtam volna az igent Mirubinak, viszont egy kicsit vártam és próbáltam tipródást színlelni, hogy hitelesen alakítsam a klán vezetőt.
- Hát igazából nem is tudom, hogy ilyen árat ér-e nekem ez az egész. Ugye az te is tudod, hogy a 'testvérünket' minden bizonnyal így halálra ítéljük. Tehát dobjak oda egy emberi életet, egy kenshiro lelket ennek a kígyónak, hogy megpróbálja megszerezni a vérünkben rejlő erő kulcsát? Az információ amivel szolgálni tud életbe vágó viszont, így komoly az ügy!
Egy picit figyeltem Mirubi reakcióját, de azt hiszem sikerül elhitetnem vele, hogy valóban örlődök a döntés miatt...
- Rendben van. Tudasd Kabutóval, hogy ez nem lesz egy egyszerű dolog és meg fogja kapni a Kenshiroját, viszont ehhez idő kell és nem fogom tudni egyik napról a másikra elintézni! Várlak itt egy hét múlva.
Ezzel viszont Kabuto feje is felkerül a bakancs listámba. Nem sokkal marad le Kirigakurétól attól függetlenül, hogy nem érdekel melyik Kenshirot küldöm a halálba, tudom, hogy igazából engem akar és csak hazudott Mirubinak. Így inkább én akarok előbb végezni vele mint, hogy a bonc asztalára kerüljek. Fel kell szívódnom nagyon gyorsan a küldetés sikerétől függetlenül, ha életben maradok...

**Shiren** Kedd Szept. 30 2014, 22:58

Mirubi nagyon jól tudta, hogy Kabuto nem Karuval és a Kenshiro klánnal, hanem Vele állapodott meg. Így a dolgok bonyolulttá váltak, hiszen Karu céljai érdekében Mirubi került a kereszttűzbe. Pont maga ellen cselekedett, de azzal, hogy Karunak is elmondta mindezt, úgy gondolja, hogy a fiú tartani fogja a szavát. Főleg az után, hogy olyan dolgokat fog neki mondani Mirubi, ami vélhetően arra készteti majd Karut, hogy mindenképpen fizesse meg az Otokagénak az árat. Mindazonáltal Mirubi elhitte, hogy Karu félti a klánját és kétségek között őrlődik. Sőt! Nem csak elhitte, hanem erre is számított, így teljesen elfogultan nézte a fiú reakcióit, aki még rá is játszott a dologra, így Mirubi biztos volt benne, hogy Karu-t ez a dolog megrázza. Természetesen éppen ezért próbálta meg oldani a helyzetet, de a Kenshiro Vezető nem hülye. Egyből tudta, hogy a kísérletek még rosszabbak is a halálnál... Így Mirubi nem reagált, csak várta, hogy döntsön. A döntés pedig megszületett, majd a határidő is ki lett szabva. Mirubi ismételten nem válaszolt, csak bólintott - már-már fejet hajtott - és eltűnt...

~ Egy Hét múlva ~

Újra szemtől szemben a két Kenshiro. Mirubi ezt az egy hetet valahol a Tűz Országának egy eldugott szegletében töltötte, így távol maradhatott a Kenshiro klán feltételezett kíváncsi szemei elől. Ismételten a Chuunin egyenruhájában jelent meg és megtalálták egymást Karuval, akinek már mondja is a fejleményeket.
- Beszéltem az Otokagéval és természetesen megadott minden információt amire szükségünk lehet. Ezt a tekercset adta. - Mondta, majd átnyújtotta Karunak - Az információk szerint és ahogy a térképen is látszik, a Nibi állítólagos tartózkodási helye a Medvék Országa. A bejelölt terület közel van Hoshigakure no Satohoz. Nem volt még hozzájuk szerencsém és információkat sem gyűjtöttem róluk. Annyit tudni, hogy rejtélyes erő birtokában vannak és a Tűz Szövetségének tagjai. Kabuto szerint nincs mozgásban a Bijuu és barlangokban, vagy nedvesebb helyeken rejtőzhet. Kirigakure és természetesen Hoshigakure is jelen van a környéken, így óvatosnak kell lennünk. A térkép egy szakadékot jelöl amint látod...
Mondta a fiú az információkat, majd várt egy kicsit és áttért Kabutora.
- Viszont, az információkért cserébe még mindig egy Kenshiro az ár és Kabuto egyértelmű utalásokat tett rá, hogy azt szeretné, ha velem együtt kísérnénk el majd a "Fizetséget" hozzá. Azt mondja, hogy szívesen látná a Kenshiro Klán vezetőjét... De persze mindezt csak a Nibi elfogása után.
Fejezte be a fiú. Lenne még mit mondania, de úgy gondolja, hogy ráér majd a Medvék Országában mindezt megtennie.

Namikaze Minato Hétf. Aug. 24 2015, 15:58

// Kenshiro Yori - Sziszegő árnyak //

A bestia felágaskodott a földről, és egészen a szemed vonaláig emelkedett. Ringatózott előre hátra, ahogyan az egyensúlyát próbálta megtartani. Egyenesen a szemedbe tekint nyelvét sziszegve dugja ki monoton időközönként. Mögötte a férfi áll, és érdeklődve tekinti a kibontakozandó eseményeket maszkja árnyéka mögül.
- Még hogy nem félsz? – szólal meg lassan, és szinte játékosan a kígyó. Szemei gonoszul fénylenek. – A félelem olyan dolog, ami ott van mindenütt. A szerető család meleg otthonában, az utca szürke köveiben, még a te szívedben is. A világ összes lénye fél valamitől, még az is, aki szilárdan állítja, hogy nem. Mond fiú… te mitől félsz?
Szegezi neked a kérdést. A pillantása, nem hagy menekülni, szinte földbe gyökeredzik a lábad. Lassan szinte észrevétlenül rákúszik a kinyújtott karodra, háromszor körbetekervén azt, mire feje már a füled mellett van. Hallod halk sziszegését, miközben szinte suttogva megismétli előző kérdését:
- Mitől félsz?

**Kenshiro Yori** Szer. Aug. 26 2015, 10:52

A fiú felé kúszó kígyó a maga ágaskodó termetével eléggé borzongató látványt kölcsönzött a birtokot elárasztó napfényben. Sziszegve feltekeredve Yori karjára az idegesítően hangzó csúszómászó nyelvezeten végighalgatott monológ egy halk kuncogást váltott ki a fiúból. A kígyó idézőjére tekintett s vissza a már vele mereven farkasszemet kígyóra.

– A félelem bárhol ott lehet villás nyelvű barátom, de megtanulja az ember, hogy mindezt hátra kell hagynia. A szerető családom már régóta megszűnt létezni, az utca szürke kövei voltak gyermekkorom meleg otthona. És a szívem... -
~ Elveted megint a sulykot akkor a karod is bánhatja fiú, térj már észhez legalább most az egyszer. Kettejükhöz képest senki vagy, egy senki! ~
Yori egy lágyabb arcmozdulattal lejjebb engedte a kígyót tartó karját. Így már a nin-juunak fel kellett néznie a fiúra aki belekezdett mondandójába.

– A félelem elől el is futhatunk. Tehetünk úgy, mintha nem is létezne, de lesz egy pillanat, amikor újra hatalmába kerít. - Azt hiszem, ezért mennek egyesek önfejűen a csatába, vagy ezért lesznek szerelmesek, mert ez az egyetlen módja, hogy leigázzuk a félelmet, ha veszélyesen élünk, ha szembenézünk vele. Ez az én véleményem a félelemről, és ha velem tartasz kígyó, együtt deríthetünk fényt az Én félelmeimre. - Tette fel akár bölcs, akár nem javaslatát az idézett állatnak. Legalábbis a legfontosabb az lenne hogy elnyerje az állat bizalmát hogy megköthessék a vérrel írott szerződést, de ha a kígyó másképp dönt.. Az még a közeljövő zenéje.

Ajánlott tartalom