Re: Határvidék

**Akihiro Jaken** Szomb. Okt. 26 2019, 17:56

//Sai - Feldúlt végeken - 2-es csapat - 1. falu//

A többiek kérdéseivel valamelyest tisztább képet sikerült összeraknia történtekből, és arról hogy mi várhat ránk amikor kiérkezünk a falvakba, de még mindig rengeteg kérdőjel volt. Folyamatosan kattogtak a fogaskerekek a fejemben, hogy mi állhat a mészárlás hátterében, s ezért majdnem lemaradtam dicső vezérünk legfurcsább kéréséről. Ötletem sem volt, hogy mire kellhet neki ennyi bors, de nem az én dolgom megkérdőjelezni a tervét és az ahhoz szükséges eszközöket, így csak felvontam a szemöldököm, vágtam egy értetlen grimaszt, s közben bólintottam egy aprót magamnak.
Mikor a Daimyou színe előtt végeztünk a meghallgatással, s megkaptuk az eszközeinket, elindultunk egy kisebb terembe, ahol a saját megbeszélésünket tudtuk megtartani. Átbeszéltük ötleteinket és meglátásainkat, végül pedig Akane felé fordultunk a döntő szóért, aki határozottan a kezébe is vette az irányítást. Kiosztotta a csapatokat, s azoknak a feladatait. Nekem a csapatommal az első és második falu felderítése volt a feladatunk. Ezt követően Zauki minden csapatnak magokat nyújtott át, amelyekkel érezhette, hogy merre járunk.

Mikor ezzel végeztünk Zauki még félreintett, így mielőtt útra keltünk volna gyorsan félrehúzódtam vele.
- Hallottam a vizsgán történtekről, de szinte semmi részlet nem jutott a tudomásomra - válaszoltam barátomnak, ő pedig folytatta beszámolóját. ~ A mindenit! Zaukit Jiraiya oldalán küldték Orochimaru egyik rejtekhelyének a felkutatására… A barátom, meg minden, de azért elég fura egy ilyen kaliberű dolgot egy kumogakurei shinobi kezeinek ügyébe helyezni… ~ kalandoztam el egy pillanatra. Utána pedig csak egyre vadabb dolgok kerültek elő. ~ Akatsuki, Uchiha Madara, élő emberáldozattal való FELTÁMASZTÁS?! Mi a picsa? Zöld hajú, fehér emberszerű lény… Őrült egy világban élünk annyi bizonyos… ~ csóváltam meg kicsit fejem.
- Nyitva fogom tartani a szememet. Ha ahhoz a feltámasztásos technikához valóban emberáldozat kell, akkor előfordulhat, hogy ez a káosz mind azért van, hogy elfoghassanak maguknak áldozatokat. Ilyen hatalmas számú áldozat mellett fel sem tűnik néhány tíz ember hiánya. Ha pedig valóban létezik ez a feltámasztás, és olyan kaliberű embereken is lehet használni, mint a kibaszott Uchiha Madara, akkor hatalmas gondban vagyunk… Keresni fogok erre utaló jeleket, ha pedig látok olyan embert… emberszerű izét, akire illik a leírásod, akkor úgy fogok tenni, ahogy mondtad. Ami pedig az amegakurei srácot illeti… Sajnos nem lehetünk elég óvatosak. Többek között azért is jelentkeztem a falvakat felderítő csapatba, hogy rajta tarthassam a szememet. Amíg nem vagyok megbizonyosodva arról, hogy nincs Amegakure keze a támadásokban, addig sajnos kénytelen vagyok így hozzá állni. De ne legyen igazunk a gyanakvással… - pillantottam el a csapat irányába.
- Még egy utolsó dolog – nyúltam hátra a táskámba, majd előkotortam egy ránézésre sima kunait, amely mindössze annyiban tért el egy rendestől, hogy a markolatán szimbólumok helyezkedtek el.
- Tedd ezt el – nyújtottam át Zaukinak – Ha nem csak most, hanem bármikor, amikor szükséged lenne rám, és el tudod hozzám juttatni a segélykérésedet, ennek a segítségével egy szempillantás alatt ott tudok lenni, akárhol is légy, úgyhogy mindig tartsd magadnál. Ne kérdezd hogyan, és miért, ne is beszélj nagyon erről senkinek, a lényeg, hogy a segítségedre tudok sietni! – zártam le mondandómat, ráztam meg Zau kezét, ha elfogadta a fegyvert, majd visszatértem a csapathoz.
Már mind készen álltunk az indulásra, azonban nekem még volt egy teendőm. Kis habozás után félrevontam Akanét, hogy neki is átnyújtsak egy Hiraishin pecséttel ellátott kunait.
- Asszonyom, kérem ezt tegye el magának – nyújtottam át neki a fegyvert – Ennek a segítségével amennyiben bármikor segítségre lenne szüksége és szól nekem, egy szempillantás alatt ott tudok lenni, hogy segítsek a csapatnak. Erről nem nagyon kéne tudnia senkinek - böktem fejemmel a csapat irányába -, de a hallottak alapján lehetnek olyan veszélyesek ellenfeleink, hogy kénytelen legyek használni – hajolnék meg ezzel, majd csatlakoznék a csapatomhoz további magyarázat nélkül. //Az asszonyom utáni sokk kínálta kiskaput használom menekülésre//
~ Nagyon remélem, hogy nem lesz szükség a Hiraishin használatára… Még nem tudom, hogy használhatom-e a technikát nyíltan, amilyen titkolódzás mellett kellett megtanulnom, és jó lenne, ha nem most kéne ennek kiderülnie. Amúgy sem vagyok még annyira magabiztos a használatában... ~ merültem el a gondolataimban egy pillanatra.
- Nos, ha mindenki készen áll az indulásra, akkor hajrá, tudjátok merre kell menni – fordultam Atsushi, Ai és Arata felé, s adtam ki a parancsot az indulásra. Mielőtt azonban én is utánuk indultam volna, a rezidencia előtti egyik fára észrevétlenül lehelyeztem egy Hiraishin pecsétet, hogy ha Ai elmélete bizonyulna igaznak, ide érhessek még időben a Daimyou elleni merénylet megakadályozására. Mikor ezzel végeztem, hamar fel is zárkóztam a csapatomhoz.
- Próba egy-kettő, egy kettő – ütögettem meg alig valamivel később az adóvevő mikrofonját, hogy működik-e egyáltalán, miközben törtük magunknak az utat az erdőn keresztül.
Ahogy lassan a falu közelébe értünk átszelve a sűrű erdőt Ai felé fordultam.
- Szenzor képességeiddel át tudnád fésülni a területet? Lassan ott vagyunk, így hasznos lenne megtudnunk, hogy van-e bárki a környéken. Nem tudom, hogy mekkora a hatótávja a képességeidnek, de ha már úgy érzed elég közel vagyunk, akkor hajrá! Azt viszont vegyük figyelembe – fordultam immáron a többiekhez is -, hogy a kivezényelt katonákból még lehetnek a faluban, illetve a környéken. A Daimyounál ugyan azt mondták, hogy a katonák nem találtak nyomot, azért valakinek nem ártana megkérdezni őket, hogy mire jutottak. Amióta utoljára jelentettek talán találtak valamit, ha még ott vannak. Remélem nem bolygattak meg túl sok mindent, mert véletlenül eltűntethettek számunkra hasznos nyomokat. Alapvetően nem nagyon akarok én feladatokat osztogatni, elvégre ti magatok tudjátok, hogy miben vagytok jók, illetve a meghallgatáson már mind tanúbizonyságát tettétek, hogy megvan a magatokhoz való eszetek, és könnyedén lehet olyan meglátásotok, amely nekem eszembe sem jutna. Mindössze annyi, hogy ha a holttestek még ott vannak – márpedig ennyi embert eltemetni nem két nap -, akkor jó lenne, ha vetnél rájuk egy pillantást Arata, illetve Ai, te ne legyél rest folyamatosan felmérni a környezetet, nehogy meglepetések érjenek minket. Egyébként mindenki tegye, amit jónak lát. Én magam először a környező erdő szélét tervezem felmérni, hogy kiderítsem, a támadók honnan érkeztek, és merről támadtak. Csapdákra figyeljetek! Nem igazán úgy tűnik, hogy a tettesek stílusa a csapdák felállítása, de sosem árt az óvatosság - fejeztem be mondandómat.

- Nos, mindenki tudja a dolgát – mondom, mikor már megérkeztünk a faluhoz - Hajrá csapat, kapjuk el ezeket a rohadékokat! – küldeném szét a többieket a dolgukra, s én is elindulnék elvégezni a magam részét.
Kezdetben a falutól északra lévő részt fésülném át különböző nyomokért, elvégre feltehetően arra távoztak, hogy elpusztítsák a második falut. Különböző letört gallyakat – talajszinttől egészen a lombkoronáig -, lábnyomokat, leszakadt ruhadarabokat, illetve Katonra és Dotonra utaló nyomokat kutatnék fel, majd keresésemet óra mutató járásával ellentétesen folytatnám a falu körül. Ha már elvégeztem az erdő szélén a kutatást, a mezőgazdasági terület alá vont részt is megnézném, itt már inkább a Katon és Doton után kutatva, illetve kiderítve, hogy nagyjából hány errefelé menekülő embert ölhettek meg. Ezzel felmérhetném, hogy mennyire volt fontos nekik a szemtanúk elfogása és kivégzése. Vajon a többi faluban csak nem sikerült elfogniuk mindenkit, vagy az nem is számított? Lehetséges, hogy itt azért halt meg mindenki, mert itt még nem volt annyira macerás ezt véghez vinniük a kevesebb áldozattal? Ha mindezzel végeztem, eredményemtől függetlenül visszatérnék a faluba, hogy beszámoljak a többieknek az általam összegyűjtött információkról. Ezt követően magát a falut is átfésülném, s a vérnyomokból, a pusztítás mértékéből próbálnám kitalálni, hogy merről érkezett a támadás. Feltételezésem szerint ott lesz nagyobb a vérmennyiség, ahol még meglepetésként érte a falusiakat a támadás, így pedig kevésbé szóródtak szét menekülés közben. Ezt a felvetésemet persze megcáfolhatják a korábban talált nyomok, illetve a többiek beszámolói. Ha elég szervezett volt a mészárlás, még össze is terelhették őket egy pontba… A számomra oly ismerős Dotonra utaló nyomokat továbbra is keresném a falun belül. Ezeken felül, ha még voltak katonák a városban, utána kérdeznék, hogy tudnak-e eltűntekről. Reményeim szerint erre nem lesz a válaszuk, mert ha vannak eltűntek... Akkor számításba kell venni a Zauki által felvázolt feltámasztós dolgot, ami nagyon nem volna jó hír... Még mielőtt pedig összesítenénk minden megszerzett információt, a falun belük keresnék egy magasabb pontot, ahova felmászhatok, majd onnan körülnéznék. Azt próbálnám felmérni, hogy a környező dombokon hol található olyan pont, ahonnan feltételezhetően jó kilátás nyílik a falu egészére, s ezáltal kiváló megfigyelőpont lehetne. Minden bizonnyal valamelyest kellett készülni a támadásra, így ha van ilyen hely, akkor arra is vetnék egy pillantást közelebbről, hátha ott a biztonságérzetük miatt óvatlanabbak voltak, így felelőtlenebbül hátrahagytak valamilyen nyomot maguk után.

**Shiren** Kedd Okt. 29 2019, 17:07

// Feldúlt végeken - Akane, Yoshitaro, Hiroto, Yamato & Sai

A megbeszélés alapján a csapat Délkeletről közeledik, feltehetően leginkább Keletről, ugyanis Délen és Nyugaton még tűzvész pusztít. Abban is megegyeztünk, hogy valószínűleg (a szabályzat leírásai alapján és) a karakterem képességei alapján Shiren észre veheti a közeledőket. Ennek fényében reagál a kari. //

Orrfacsaró volt a lelkek pusztulásának szaga.

Ezúttal nem töltött el jó érzéssel. A múltban ez a bűz egyet jelentett diadalommal mások felett. Azzal, hogy elhamvasztottam azokat, akik az utamban álltak. Ennek ellenére, most bántó volt amit éreztem. Nem mintha mélyen érintett volna. Emlékeimben gyermekek, nők, tucatnyi ártatlan halála gomolygott, az itt lezajló mészárlás nem volt rám hatással. Persze, jómagam jelenleg nem láttam volna értelmét olyan életek kioltásának, aminek nincs kézzel fogható haszna. Jól látom már a nagy teljes egészet: Egyetlen egy halál, tucatnyi gyilkosság, népirtás...; Egy ember eszméje, egy eszmét követő nép nézete. Egyik sem, s így semmi nem elég ahhoz, hogy mérvadó változást vihessünk véghez ebben a világban.

Ezért veszítettem el célomat.

[...]

A tűz ropogása andalítóan hatott rám.

A természet zaját elnyomta, ahogyan a környezet többi neszét is, de a lobogás, recsegés és ropogás, az valami olyasmi volt, amit már régóta nem tapasztaltam meg. Talán csak a hárommal ez előtti Chuunin Vizsgán. A felkészülő időkben, amikor még nem jött el az egy az egy elleni harcok ideje. Akkor egy vízesés alatt elmerülve a folyó zubogásában éreztem ezt utoljára. Ezt a révületet, amit a természet hangjai erőltettek rám, ők bírtak rá arra, hogy elmerüljek önmagamban és a saját gondolataimban.

Így ahogyan vizsgáltam a testeket, a régmúlt idők emlékeiben barangoltam.

Eszembe jutott a harmadik kör, ahol egy lány volt az ellenfelem. Jámborságomban nem akartam kárt tenni benne. Shiro... Ez volt tán a neve. Shirogane Shiro. A Jéghajú Lány, kivel szemben először használtam a Katont életem során. Először használtam azért, hogy nyerjek vele, hogy legyűrjek vele valakit. Még akkor sem voltam képes rá. Nem engedtem útjára a poklot, s végül már nem is emlékszem, hogy mi lett mindennek a vége.

Eközben már a harmadik test mellé guggoltam le.

Később már nem voltam ennyire szelíd. A vizsga utáni fájdalom mi megfertőzte a lelkem napról-napra testesedett ki, s végül az élet úgy hozta, hogy társakra leltem a fájdalomban. Egymás szenvedésének megvetése és ezzel együtt saját sajnálatunk táplálása rémületes erőket képes felszabadítani bennünk. Harag, gyűlölet, s mi egyéb, minek eredménye fájdalom és szenvedés. Bélyegét a mai napig chakrám viseli.

Lassan már nem láttam új nyomot a testeken, s emlékeim is kezdtek egyre kevésbé lekötni.

[...]

Pár napja, sőt, még pár órája is megvetettem Mirubi, Hishimon és Mezameru emlékeit.

Most azonban örömömet leltem bennük. Mintha csak egy színdarabot néztem volna, ahol én voltam a főszereplő, de a tetteim, szavaim és mozdulataim felett nem rendelkezhettem. Élveztem a műsort, s mindazt, amit számomra mondott. Persze csak addig, amíg a valóság nem kecsegetett jobb elfoglaltsággal.

Ahogyan az utolsó szemügyre vett holtest mellett is felegyenesedtem, addigra már egész mezítelen testem és kezeim is koromtól voltak mocskosak.

Helyenként a hamu puha, vagy éppen még forró volt talpam alatt, s elnézve a nyomaimat, elég nagy utat tettem meg amíg elkalandoztam. Talán ez a "kiürített" tudati állapot volt az, mi segített levonni a következtetéseket. Szinte élesen láttam magam előtt a vélt történéseket, ahogyan az is szemet szúrt, hogy erős a kontraszt a halottak között egy bizonyos ponttól. Ezen a részen már csak a hulló hamu volt, mi gyászba borította a temetővé lett várost. Egy pillanatig elgondolkoztam rajta, hogy vajon kik fogják ezt a tömérdek testet elhantolni, majd már ugrottam is tova.

Egy tárva nyitott ház ajtaján sétáltam be.

Erősen Kelet felé helyezkedett el, ahol nem pusztított még a tűz. Itt körbenézve a ház ajtajában láttam a család mindennapjait. Apró cipők a küszöb mögött, ahogyan felnőtt papucsok két párja is mellettük feküdt. Felsétáltam a szobába, fel egészen a hálóba, ahol egy gyermek feküdt hidegen. Mondhatnám, hogy a szó legszorosabb értelmébe vett síri csend, a hangulat, a félelmetes közelsége annak, hogy itt még nem is olyan régen éltek emberek meghatott, de az az igazság, hogy olyan könnyedén lendültem keresztül a bejárati ajtón, s sétáltam fel az emeletre, mint amilyen könnyedséggel konstatáltam a saját, pihe-puha ágyában fekvő gyermek holtesttét.

A legfurcsább az volt az egészben, hogy én is hozzá hasonló magasságból - vagy inkább "alacsonyságból" - néztem szét a szobában.

Túl sok fájdalmat, túl sok szenvedést, túl sok néma gyászt láttam már, tán legalább annyit, mint amennyi fájdalmas kínhalált. Mindnek voltam tanúja, s okozója is. Az, mi itt történt, számomra olyan mint egy hangyaboly kiöntése mások számára. Úgy éreztem, hogy engem egy sasfészek eltiprása jobban megérintene jelenlegi állapotomban, mint ez itt. Talán amiatt még dühös is lennék, s nyomban az elkövetők után indulnék.

Az itteni helyzet egyszerűen csak érdekelt.

Így tehát, kissé habozva, átgondolva fel-fel bukó érzéseim okát, s megértve a dolog iránti érzéketlenségemet, használtam a Shindan // Diagnózis nevezetű technikámat, hogy átvizsgálva egy gyors chakrabehatással a gyermeki testet, olyan információk birtokába jussak, amikhez máskülönben nem tudnék. Persze a dolog kissé bajos volt... A Sötét Chakra, mit kezembe gyűjtöttem őrült módjára kavargott. Könnyen kordában tartottam, de ha ezt a chakratömeget átirányítottam volna a már halott testbe, akkor csak jobban károsította volna annak szöveteit. Így hát, a megszokott rutinnal igyekeztem átformálni azt a kevés chakrát, amit a Shindan technika alkalmazására sűrítettem össze tenyereimben.

Célom a Butteki no Chakra // Gyógyító Chakra előidézése volt.

Elképzeltem, ahogyan ez a kisfiú a családjával vacsorázik. Ahogyan még pár napja gondtalanul játszott a társaival, s a naplemente árnyalatában búcsút intve nekik a következő reggelig, visszaszalad szerető családja ölelésébe. Láttam magam előtt, ahogyan ágyba fektetik és egymás után homlokon csókolva őt, édesanyja éneke mellett mélyül álomba. Egy boldog, idilli kép volt, ez, mi megzabolázta a kontrollom alatt tartott chakrát, s ahogyan rákoncentráltam és folyamatosan a szép képzetekkel formáltam, az a sötét, lilás árnyalatából lassan tisztuló, fényes, kedves, zöldes árnyalatot vett.

Egy pillanatra szívembe üresség költözött.

Nyeltem egyet, s a homlokomról legördülő izzadtságcsepp átfutott szememen, tova folyt arcomon magával mosva a hamu útját.

A chakrát a halott gyermek testébe koncentráltam, s azzal mértem fel az állapotát.

[...]

Miután végeztem, leszűrve a következtetéseket elhátráltam a testtől.

Ahogyan ezt megtettem, felerősített érzékeim itt, a már csendesebb, a tűz zajától és zavaró szagától mentes területen jeleztek. Persze nem volt egyértelmű, hogy mit, de ha Shinobi érzékeim nem csaltak, akkor mások jelenlétét érezhettem. Ezen sejtetés nyomán haladva felugrottam a kisfiú ablaka alatt lévő komódra, melyen jól láttam az érkező ninjákat. A Tűz Szövetségének egykori ninjáiból állt a csapat.

Ez akaratlanul is mosolyra húzta számat.

Újfent chakrát használtam, hiszen ebben voltam a legjobb. Lehet, hogy fizikai képességeim eltörpülnének egy képzettebb Chuunin Taijutsuja ellen, de a chakrakontrollom kifogástalan, sőt, mi több: Tökéletes. Kifejlesztett Átokpecsétem pedig megint jó szolgálatot fog tenni! Így hát chakrámat ágyékom felé, a lábaim közé koncentráltam. Ott gyűjtöttem egy pontban össze, hiszen itt nem veszik majd észre mezítelen gyermeki testemen a jelet. Ezen a területen hajtottam végre a kézpecsétek elmutogatása után a Chakra Seichuu nevezetű technikámat.

Miután a pecsét létrejött, újra vajmi kevés chakrával rendelkeztem, újra egy ártatlan gyermeknek tűntem a chakrára érzékeny személyek számára is...

[...]

A tervem egyértelmű volt számomra.

Miután meztelen testemet korom fedte, s lábnyomaimat a hamuban jól látták, már nem volt értelme eltitkolnom a jelenlétemet. Technikám utolsó simításával teljességgel csak egy védtelen túlélő gyermek látszatát keltettem, így csendesen, szelíden totyogtam ki a bejárati ajtón nem törődve azzal, hogy éppen észrevesznek e. Én ugyanis láttam őket, tudtam, hogy merre vannak, így feléjük indultam. Innentől már csak idő kérdése volt, hogy észrevegyenek.

Ha ez megtörtént, sírést imitálva dörzsölgetném szememet, s szipogó hangot adva hagynám, hogy uralmuk alá hajtsák a kialakult helyzetet: Egy túlélőt már megtaláltak.
- A-anya... Apa... - Motyogtam nyöszörögve.

Használt technikák

Spoiler:

**Tsunomi Ai** Szer. Nov. 06 2019, 21:33

//Sai - Feldúlt végeken - 2-es csapat - 1. falu//

Mindenki megkapta a válaszát, ahogy én is. Természetesen valamennyire hasonló válaszra számítottam, viszont meglepett, mikor a daimyou válaszolt a kérdésemre. A válaszára természetesen köszönésképp meghajoltam, vagy valami olyasfélét ejtettem meg és rövidesen ezután vissza is álltam a sorba, hisz nem volt mit mondanom ezentúl. Persze a csapatmegbeszélés is hasonló keretek közt zajlott és bár jól esett, hogy Arata is egyet értett velem, ahogy kiderültek a csapatfeloszlások azért egy kicsit feszült lettem természetesen. Emlékeztem a nevekhez tartozó shinobikra és tudtam, hogy mindegyikük hatalmas chakra tartalékkal rendelkeznek. A három közül a leggyengébb is, nagyjából kétszerezi a chakramennyiségemet, így oda kell figyelnem, ha esetleg olyan dolgot kell majd csinálnom, ami nem egészen „Ai”-os. Mindenesetre nem panaszkodtam. Én vetettem fel a dolgot, így kénytelen leszek lenyelni a bosszúságomat.
Míg a többiek készülődtek és esetleg kipihenték magukat én felkerestem az egyik szolgálót, vagy csak pihentek, én azért meglátogattam az orvosi szobák valamelyikét, ha esetleg rábukkanok. Bekopogok és amennyiben szabad, úgy bemegyek és próbálom rövidre fogni a dolgokat.
- A faluk kivizsgálására szánt egyik csoport tagja vagyok. Amennyiben nyilvános az információ, szeretnék érdeklődni arról, hogy rendelkeznek-e boncolási papírokkal-e az ügyben, vagy még nem volt idejük átnézni a halottakat. Illetve szeretném megérdeklődni, hogy a holtestek el lettek-e szállítva a helyszínről. – amennyiben mindkettő kérdésre a válasz nem, úgy folytatom – Szeretnék ez esetben kérni néhány szikét, csipeszt, gumikesztyűt, egy üveg morfiumot, öt-hat injekciós tűt és valamilyen olyan dolgot, amibe biztonságba belerakhatom a begyűjtött mintákat. Szeretnék megbizonyosodni róla, hogy az ellenfél nem rendelkezik-e méreg, vagy valamilyen egészségre káros technikával, így hoznék Önöknek mintákat.
Ezután már rájuk bíztam mit adnak át nekem, hogy mennyire bíznak meg bennem. Én igénybe vettem a szolgáltatásaikat, innentől már rajtuk múlik.
Végül a nagyobb csapat szétvált és miután a frissen avatott vezetőnk ismét csatlakozik a csapathoz, lassan el is indultunk a falu felé és ahogy egyre közeledtünk a célállomáshoz, végül Jaken kiadta az utasításokat. A mondottakra csak bólintok, majd szétáramoltatom a chakrámat a környéken, hogy az út közben is biztonságban mozoghassunk. Végig éber maradok és szerencsére képzéseim nyomán nincs szükségem lassításra, hogy normálisan érzékeljem környezetem. Mindenesetre azért nyugtalan vagyok a környezetemben lévő hatalmas chakrák végett, de nem szólok semmit. Igazából az egyész út során elég komoly és hallgatag voltam, de hát érthető, hisz próbáltam a környezetre figyelni. Ha érzékelek ellenfelet, akkor azonnal értesítem a többieket, hogy fél kilóméteres környezetben van valaki. Bár természetesen, ha a samuraijokat érzékelem, akkor azért próbálok nem annyira nyugtalanul óvatosságra inteni őket. Mindenesetre, ahogy megérkeztük azért megállítok mindenkit egy pillanatra, majd előveszem az orvosi kütyüket (amennyiben kaptam őket, illetve ha nem hűtőládát kaptam, hisz ebben az esetben már rég látták, hogy van nálam valami).
- Jó lenne, ha tudnátok mintákat gyűjteni a halottakból. Keressetek olyan testeket, amik látszólag épek, vagy habzik a szájuk, illetve egyéb fulladásra, méregre utaló dolgokat sejtet. Csak kevés felszerelés van, szóval nem vizsgálhatunk meg mindenkit. Néhány fiola vérre és néhány májra lenne szükségem, hogy megvizsgáltathassuk. Ha nem tetszik, hogy csak úgy felbontsatok másokat és bennük turkáljatok, akkor most szóljatok és akkor megcsinálom magamnak. Sok olyan halál mód van, amit nem szívesen élnék meg, egy ilyen közül a mérgezés, ezért szeretnék tisztában lenni azzal, ha az ellenfeleink között van méreghasználó. – mondom tárgyilagosan, érzelmektől mentes hangon.
Ezek a tények voltak, semmi többet és bár talán néhányuk megrökönyödnek attól, hogy ezt egy tizenéves kislány mondja nekik kioktatólag, aki még jószerével a mellkasukig se ér, de nem bitorolhatják el az így megszerezhető információ fontosságát. Így hát, miközben szétváltunk és nyomokat keresünk, miközben a környezetet fürkészem chakrámmal, közben-közben olyan testeket keresgélek, melyek a fentebb említettek szerint különös halált haltak. Persze kesztyűben és óvatos munkát végzek, hisz egyrészt nem akarom esetleg vérmérgezésbe meghalni, másrészt nem vagyok orvos, így csak azokra az ábrákra és egyéb dolgokra számíthatok, melyet a méregismereteim megszerzése közben szereztem meg.

**Yamanaka Inako** Szer. Nov. 06 2019, 23:18

//Feldúlt végeken - 1-es csapat, kereskedelmi város//

A kérdések után sem lett tisztább a kép, vagyis bőven volt még mit kinyomozni a csapatnak. Inako kezdte úgy érezni, rajta kívül mindenki kiemelkedik valamilyen shinobi tudományban. Akit egyszerű kislánynak nézett, szenzor és profi rejtőzködő, de orvos, illetve bábhasználó is csatlakozott, ráadásul elég sok jounin rangú ninja gyűlt itt össze. Látszott, hogy komolyan vették a fenyegetést, kivezényeltek egy kisebb sereget, mégis szükségét érezték a rejtett falvak segítségét kérni.
*Még mindig úgy érzem, összefügg az egész, a támadás a Chuunin vizsga ellen, a Hokage elrablása és ez a rengeteg ember megölése.* Töprengett el magában a genin, majd igyekezett újra felvenni a beszélgetés fonalát.
Végül megszületett a döntés, Akane-sensei csapatokra osztotta a jelenlévőket. Az ifjú Yamanakát Mitsuko és Kenji mellé osztotta be, jounin felügyelőnek pedig Zaukit kapták.
*Fura, hogy pont egy ilyen küldetésen kaptam normális csapatot és senseit. Régóta vagyok Hichiyo-sensei egyedüli tanítványa, mindig csak ígérgetnek a csapatot illetően. Még a vizsgára is csak ideiglenes társakat kaptam, előre megmondták, ne tervezzek hosszú távra.* A szörnyű helyzet ellenére örült egy kicsit, hogy kiválasztották erre a küldetésre.
*Tudom, genin vagyok, nem léptem előre, de inkább mentem volna valamelyik faluba felderíteni.*
A parancs az parancs, tehát mindenképpen betartotta a Nara csapatbeosztását, hangosan szót sem emelt ellene. Magában persze duzzogott egy kicsit, ám hamarosan rájött, a túlélők kihallgatása is ugyan olyan fontos lehet. Ahogy a vezető egyre inkább felvázolta a részleteket, úgy tudatosult a szőke hajú lányban, mégis milyen feladat várt rájuk. Ezek a ninják rövid idő alatt kiirtottak több ezer embert, s csupán néhányukat küldték utánuk. Még szerencse, hogy a rangidős kunoichi ilyen szigorú szabályokat hozott. Inako úgy érezte, megtapasztalt már egyet s mást, nem csak a háborúban.
A denevérek megjelenése kicsit megijesztette, a Kuchiyose no Jutsut eddig még sosem látta ilyen közelről. Remélte, a segítségükre lesznek a felderítésben.

A palota kijelölt részében szobákat kaptak, ahol megpihenhettek. Tétlenségre persze nem volt idő, a lehető leghamarabb akartak indulni, ezért ki sem használták a pihenőhelyeket. Térképet és középtávú rádiókat kaptak, valamint Akane-sensei furcsa kérését is teljesítették. Inako néhány percig babrált a rádióval, mire normálisan be tudta állítani és még nem is zavarta. A térképet áttanulmányozta és kissé csalódottan vette észre, nekik kell a legmesszebb menniük a kereskedelmi faluba.
Indulás előtt feltűnt neki, hogy Jaken és Zauki félrevonultak, ahogy korábban Akane és Yoshi.
*Lassan titkos csapatok is megalakulnak, szóval remélem fontos dolgokról beszélnek.* A Yamanaka szerette volna, ha kevésbé marad ki az információáramlásból. *Majd legközelebb igyekszem átmenni a vizsgán, hátha chuuninokat jobban beavatnak... A beavatásról jut eszembe, Akane-sensei biztos tudja, pontosan mire vagyok képes a klán technikáimmal, de valószínű a többiek csak találgatnak. Talán még azok is, akik ugyan úgy Konohából jöttek. Vajon elmondjam Zauki-senpainak, hogy mivel számolhat a harcban?*
Saját maga is meglepődött azon, mennyire csendes, amióta elindultak a daimyou rezidenciájához. Csupán a megbeszélésen szólalt fel és úgy tűnt, a felvetésével kevésbé foglalkoztak.
Ahogy azt tervezték, hamarosan útnak indultak a csapatok, az egyes a kereskedelmi faluba.
- Próba, egy, kettő, három - szólt bele a genin a rádióba, hogy biztosra menjen, jól működik a kis szerkezet. - Zauki-senpai, Mitsuko, Kenji, mindenki jól hall?
Miután megérkeztek a válaszok, várt a vezető jelére, hogy indulhatnak. Ha már eddig nem önállósította magát, továbbra is nyugton maradt. Chakrát irányított a lábába, mert biztos volt benne, ninja tempóban fognak haladni, hogy minél előbb a faluba érjenek.

Az út során egyre több dombot láttak, változott a táj. A fák továbbra is sűrűn nőttek, szinte egybefüggő erdőt alkottak, ami a Tűz országának nagy részét jellemezte. Gond nélkül tudtak előre haladni, senki és semmi nem akadályozta a gyors előrejutást. Ami feltűnt a Yamanakának, a falvakat a völgyekbe építették, persze néhányat a dombtetőkön is látott.
*Esetleg a támadók előtte felderíthették a környéket? Az, hogy nappal is lecsaptak, jó helyismeretre vall, nyilván tudták, védtelenek lesznek a falvak.* Töprengett egy kicsit Inako, miután jobb rálátása nyílt a helyszínre, vagy legalább is a környékére.
Az erdőt töretlenül szelték keresztül, ám amikor már viszonylag közel jártak, a kék szemű genin lassított és elkezdte kémlelni a környéket. Bár nem számított nagy válaszékra, mégis megtalálta nagyjából, amit keresett.
- Egy pillanatra... - emelte fel a kezét, aztán meg is állt.
A Yamanakák nem csupán az elméhez köthető jutsukhoz értenek, hanem egy másik művészetet is igen magas szinten művelnek: az ikebanát. Gyorsan levette a fejpántját és a táskájába rakta. Inako virágokat kezdett el szedni, különböző színűeket, kisebbet-nagyobbat.
- Még mielőtt bárki a rosszallását fejezné ki, hogy ilyesmivel húzom az időt, nyugtató hatással lehet az emberekre néhány szál virág. Egy tömegmészárlás túlélőit tervezzük kihallgatni, jól fog jönni némi pozitívum az életükbe.
Magyarázta az ifjú kunoichi, miközben néhány virágkompozíciót állított össze. Persze nem kérhette senkitől, hogy miatta időzzenek itt.
- Nyugodtan menjetek előre, majd utolérlek benneteket - tette még hozzá.
Bárhogyan is döntött a vezető, igyekezett minél előbb befejezni a virágszedést.

A kereskedelmi faluba érve úgy érezte, mintha szívére mázsás súly telepedett volna. Látta a sok embert, akik mind el kellett hagyják az otthonukat. Pont emiatt tette el a fejpántját, úgy gondolta egy kevésbé ninjának kinéző illetőnek jobban megnyílnak. A virágokat főleg gyerekeknek és azoknak az embereknek adta, akiken látszott, hogy őket viselte meg legjobban ez a néhány nap.
*Ha tudnék énekelni, az is segítene, de inkább nem próbálkozom vele.* Jegyezte meg magában Inako.
Senkihez sem tolakodott oda, kérdésekkel bombázva az embereket. Nagyon is jól tudta, nehéz lesz információt gyűjteni, egy ilyen eseményről senki sem beszél szívesen.
- Zauki-senpai, elkezdhetem a kérdezősködést, bár nem hiszem, hogy sokan tudnak majd segíteni - jegyezte meg a vezetőnek. - A vizsgán felbukkantak azok a fehér alakok, ha valaki látott egyet, onnan elindulhatnánk, de ugye itt jön a képbe az előző mondatomban említett probléma. A virágok sem mindenhatók, talán néhány pillanatra megfeledkeztek a szörnyűségekről, csakhogy nem örökre. Azért próbálkozni fogok. Szétválhatunk, vagy maradjunk együtt?
A választól függően indul útnak. Mitsuko és Kenji ötleteire is kíváncsi volt, hiszen bármilyen megközelítése az információszerzésnek hasznosnak bizonyulhatott.
*A Shintenshin no Jutsuval át tudnám venni a test fölötti irányítást, de olyankor az elmét teljesen elnyomom, az emlékeket sem tudnám kihámozni.* Ötletelt még magában a genin, persze eddig sikertelenül.
Azért óvatosan megpróbál kérdezősködni, vagy csak figyelni, elkapni egy-egy mondatfoszlányt. Az alap kérdése egyenlőre kimerül abban, hogy "Mi történt?".

**Aokaze Atsushi** Csüt. Nov. 07 2019, 01:06

// Sai & 2. csapat 1. falu - Feldúlt Végeken //

Azon társaim, akiknek kérdése volt a beszámoló hallatán hangot is adtak kíváncsiságuknak. Ai ötlete a térképet illetően remek volt. Noha én természetesnek véltem, hogy adjanak legalább 1-et, hogy tudjuk hova kell menni. Lehet ezzel a társaságunk többsége is így volt ezért nem tették. De minden bizonnyal jó az, ha felhívjuk rá megbízóink figyelmét, hogy szükségünk van rá. Ezt pedig Akane parancsnok is megerősítette, mikor elkezdte felsorolni mikre lesz még szükségünk.
~ Az adóvevők is igen hasznosak, ha nagy terülten kell szétszóródnunk. Igaz, hogy aludtam már nem egy éjszakát a földön, de egy puha ágy tényleg nem rossz. Még szerencse, hogy ilyen alapos egyént kaptunk vezetőnknek. Igen-igen őrölt bors is ke… MIIII? Az meg minek? Esetleg valami bombához szeretné felhasználni?
A Daimyou és tisztviselői hozzám hasonlóan nem értették mire kell az utoljára felsorolt tétel. Ennek ellenére nem kérdeztek, és nem is tagadták meg. Megbízónk biztosított minket arról, hogy amit vezetőnk és Ai kértek, azt meg fogjuk kapni. A térképet és adóvevőket hamar biztosítani tudták, a szállás pedig bármikor készen áll fogadásunkra. De a mázsa őrölt bors még várat magára. Addig is mi félrevonultunk és tanácskoztunk. Mikor a fiatalabbik Kumoi jutott szóhoz, magokat adott nekünk, amik nyomkövetőként szolgálnak. Nem értettem ez, hogy lehetséges, de nagy a világ sok a jutsu, ezért bármi előfordulhat. Még ez is. Ezért elvettem a sráctól az apróságot és nadrágom hátsó zsebébe raktam, ahonnan valószínűleg nem esik ki. Utána Akane elmondta mit vár tőlünk és a csapatokat is felosztotta.
~ Szóval 2. csapat tagja leszek. Ugyan senkit sem ismerek túl jól közülük, de azért mégis csak jó, hogy egy honfitárs is akad köztük. Annak örülök, hogy a fiatalokat a sebesültekhez küldik. Lehet ott is borzalmas látvány várja őket, de közel sem lesz olyan sokkoló, mint a hullahegyek látványa, az égett hús, a vér és esetleg a rohadásnak induló testek szaga. Mert ennyi idő alatt, annyi halottat eltemetni lehetetlen.
Végezetül mielőtt szétváltunk volna vezetőnk plusz segítséget hívott a vele szerződésben lévő denevérektől, hogy ők is kutassanak az elkövetők rejtekhelye után.

Az első rajtaütés helyszínének közelébe érve Jaken megosztja velünk, ő hogyan gondolta a nyomozás menetét. Kinek milyen feladatot szánna inkább, habár engem nem említett. Ezután Ai intézett pár szót hozzánk, közölve kéréseit. A tény, hogy ilyet kér, nem igazán borzongat meg. Elvégre saját bevallása szerint ölt már embert.
- Nem bánom, ha nekem kell kikérdeznem a katonákat. De mivel én sem gondolhatok mindenre, jó lenne, ha valaki velem tartana hátha átsiklok valami felett. Örülnék neki, ha ez a személy te lennél Ai, - fordulok a lány felé - a térkép kérése is egy elég jó ötlet volt. És a mérgezésről, a holtestek állapotáról is kikérdezhetnéd őket. De ha te tartasz velem Arata, természetesen azt sem bánom. Persze senkinek sem kötelező, ez csak egy javaslat. Ami pedig a hullákból való mintavételezést illeti, maximum annyiban tudok segíteni, hogy elmondom hol találok olyan holttestet, ami illik a leírásra.
Mikor megpillantom a falut az erdős völgyben, már meg is jelenik szemem előtt egy támadási forgatókönyv anélkül, hogy közelebbről is megnézném a dolgokat.
- Tudom nem kéne látatlanban következtetéseket levonni. De szerintem az erdő felől támadtak. Mivel onnan könnyedén meg lehet közelíteni a falut, anélkül hogy észrevennék őket. Persze ”gyorsak” az elmondások szerint, de ha nyílt terepen valaki észreveszi őket, akkor riadót lehet fújni és nem biztos, hogy sikerül mindenkit megölniük. Ezen felül, ha arra hagynak egérutat az embereknek, akkor a fák között könnyebben elbújhatnak. De ha egy nyíltabb terület felé tudnak csak menekülni, ahol nem tudnak elrejtőzni, könnyen levadászhatják a menekülőket is. Már, ha nappal vagy estefelé csaptak le. Nem hinném, hogy álmukban rontottak rájuk, mivel az azért biztosan meg tudták volna állapítani a katonák is. De az erre irányuló kérdésre a Daimyou segítője nem tudott semmit sem mondani.
A kivezényelt katonák kikérdezését max 1-1,5 órán keresztül csinálom. Kérdéseim leginkább a következőkre térnek ki:
Mozdítottak e el halottakat a helyeikről. Hol volt a legtöbb áldozat, milyen testhelyzetekben, és sérülésekkel. Van e bármi furcsa seb a testeken. Esetleg vannak e különös módon megölt áldozatok. Hol volt a legnagyobb, és a legkisebb mértékű a pusztítás a faluban, az épületeket is beleértve.
Ha végeztem a kikérdezéssel először a falu körül nézek szét Katon: Hibashiri (Tűz elem: Futótűz) nyomait keresve. Elvégre azzal a technikával meg lehet akadályozni a civileket a menekülésben. Utána a pusztítás nyomait kezdem vizsgálni. Elsőnek ott, ahol a legnagyobb volt a pusztítás, hátha találok valami fontos dolgot, amit mindenképpen el akartak tüntetni. Következőnek pedig azt a helyet veszem szemügyre, ahol a legkisebb volt a pusztítás. Leginkább valaminek a hiányát keresve. Hátha elvittek valamit, amit nem szerettek volna, ha megsérül. Végül a város többi helyét is átvizsgálom mi lett a tűz martaléka és mi nem. Közben pedig a hullákra is vetek egy-egy pillantást, hátha találok olyan hullát, amilyet Ai keres.

**Osumi Hiroto** Csüt. Nov. 07 2019, 12:02

Ahogy mindenki felvázolja terveit, az ön ötletem egyre jelentéktelenebbnek hat, sőt, kifejezetten rossz taktikának tűnik. Elszégyellve magamat lépek hátrébb, hogy a sarokból szemléljem a tanácskozás lefolyását, miközben végtelen zuhanásba kezdek lelkem legmélyebb, legzordabb részére. Mi lett volna, ha az én ötletem miatt valaki csapata odavész? Talán nem kellett volna megszólalnom ilyen kevés tapasztalattal a hátam mögött. Mégis, mindenki ötlete segít, hogy a lehető legjobb stratégiával álljunk elő, így valami hasznossal talán én is hozzá tudtam szolgálni. Ráadásul ez egy kiváló alkalom, hogy tapasztalatot szerezzek. Ezek a gondolatok megnyugvást nyújtanak és habár eddig is faarccal küszködtem magammal, hogy a többiek ne vegyék észre belső vívódásomat, most kifejezetten békésnek tűnhettem, a felkavaró események ellenére, amiket megpróbáltam már csak statisztikaként kezelni. Még Arata azon ötletén sem botránkozok meg, hogy a halottak vizsgálatával talán előrébb juthatnánk a nyomozás ügyében. Én ugyan csak a családjaikra tudok gondolni, csakhogy a legtöbbnek már egyáltalán nincs is családja és másképp a nyomozáshoz sem járulnak hozzá, az amegakurei ráadásul nyilván tapasztaltabb is, mint én. Az embertelen felvetés mindenesetre undorít, de ha a vezetőnk is így látja jónak, nem fogok ellenkezni. Ahogy egy darabig felszólalni sem, hacsak nem tudok érdemi információval hozzájárulni a társalgáshoz.
- Köszönöm, Zauki-senpai - veszem el tőle a magokat és indulok a többiek után. Néhányan még félrevonulnak beszélni másokkal, talán a történtekről, a taktikáról, a csapatról nem tudhatok, de úgy tűnik, itt szinte mindenkinek megvan a maga barátja, gondja, csak nekem nincs. A fiatalabb genineket leszámítva pedig én lehetek a leggyengébb a csapatból. Még a mi külön alakulatunkból is. Mégis, bízom képességeimben és tudom hogy minden más gondolat csak hátráltatna. Ha harcra kerül a sor, igyekszek a hasznukra válni.
Ezen irányelvek mentén indulok útnak, szótlanul egész út alatt. Fejem kitisztult, már csak a küldetésre koncentrálok. Gondolkodóba esek, én hogyan járulhatnék hozzá a csapat sikeréhez, ám semmi nem jut eszembe, ami előbbre vihetne. Talán ha a helyszínre érünk, eszembe jut valami, vagy megláthatok valamit.
Csakhogy akkor megláttuk... az egyik dombra érve az alattunk elterülő síkságon feltűnik a borzalom. Egy, a térképen nem jelölt település felől füstfelhő kanyargott az ég felé, lomhán hullámozva-nyújtózva és terebélyesedve a levegőben. Ahogy lepillantottam, egy égő falu képe fogadott, mely nem lehetett az úti célunk, azt még nem érhettük el. És onnan nem is szállna fel a füst. Ez itt friss. Ahogy a többiek megjósolták, újabb támadás érte az országot. Ezúttal azonban nem az egész falu, csak egy része veszett oda. Az épen maradt részek azonban ugyanolyan kihaltnak tűntek még ilyen messziről is, mint a hamvakkal terített épületek halott magányukban.
Újra lecsaptak. Újabb százak-ezrek estek áldozatuk, civilek, egyszerű emberek. Egy újabb magára maradt, vagy hagyott falu. Ismét védtelenek. Ötletem sem volt, mi célt szolgálhatott a vérontás. Csak üres fájdalmat éreztem. Ha Akana-sensei úgy parancsolja, óvatosan megközelítjük a falut.
Nyomokra itt talán értelmetlen lenne kutatni, hiszen a tűz forrása a falu másik oldaláról indult. Habár. Az is előfordulhat, hogy innen tartottak a másik irányba, ezért nyitva tartom a szemem.
Ahogy közelebb érünk, feltűnnek az első hullák. Menekülés közben kaphatták el őket. Felzaklatott szívvel ugyan, de megpróbálom nem elvonni a tekintetem, végignézek az élettelen testeken és nyomokat keresek rajtuk. Tisztes távolból, persze. Ha valaki közelebbről is szemügyre venné őket, csatlakozok hozzájuk és én is közelebbről megnézem, hogy mi végzett az áldozattal. Azonban ha nem teszik, nem én leszek az első.
Ahogy haladunk a gyújtogatás szívének közelébe, egy kisfiú tipeg elénk, korommal takarva meztelen testét. Ha Akana nem parancsol másképp, leguggolok, hogy szemünk egy vonalba kerüljön, ezzel próbálva meg bizalmat ébreszteni benne, ám ugyanolyan távolságban maradok mint eddig.
- Szia - próbálok megnyugtató mosolyt magamra erőltetni. - Tudod, mi történt itt? - Gyerekes kérdésnek hangozhat, ám mégis egy gyerekkel állunk szemben, óvatosan kell felvezetni a "kihallgatás" menetét.
- Akane-sensei - suttogok a csapatvezető fülébe miután lassan felegyenesedtem. - A korom... - bökök fejemmel a fiút körülölelő térre mely mentes volt a fekete anyagtól. A fiú még nem lehet elég érett, hogy a sugdolózás mikéntjét megérthesse, így nem is zavartatom magam miatta, de azért rövidre fogom, hogy rá figyelhessünk. Hát ezért nem keltett bennem szánalomérzetet mikor megláttam.. Ő talpig kormos, míg a körülötte lévő részeket még nem érték el a tűz lángjai, így a halottak vérét leszámítva még tiszta volt. Gyanút ébresztett.

//Mivel Akane másképp parancsolt, a "beszélgetés" köztem és Shiren között nem történik meg, csak a kételyeimet jelzem a csapatvezető felé.//

**Hamacho Yoshitaro** Csüt. Nov. 07 2019, 17:53

//Elnézést a várakozásért és köszönöm szépen Sai-nak a plusz egy nap haladékot!//

3. Csapat

Akane ölelése meglepte a Jounin-t, ahogy teste melege szinte körbeölelte. Ajkai remegve megnyíltak, hogy köszönetet mondjon a gesztusért, de nem jött ki hang a száján. Rég kapott ilyen kedveset valakitől. Azt mondják, hogy az őszinte ölelés gyógyító hatással bír, de nem csak ez a feladata. Egy ígéretet is rejt magában. Egy ígéretet, mely szerint eljön egy szebb hajnal mindenki számára. Ezt a kis ajándékot Yoshi zsebre rakta és egy apró mosollyal folytatta útját.
A terem, amiben éppen tanácskoztak megtelt élettel. Figyelte az arcokat, az érzelmeiket. Mindenki a legjobb tudása alapján próbált ötleteket adni a csapatvezetőnek, még a legkisebbek is. Egy pillanatra úgy érezte, visszarepült a régmúltba, mikor még ő is zöldfülű Genin volt. Amennyire összevesztek minden Hiien-nel és Ottomo-val, pont annyira is tudtak összedolgozni a komoly időkben. Mostanra már mindkettejük a szellemek világát gyarapítják és valószínűleg, most is Yoshi-t nézik. Vajon mit gondolhatnak róla...?
Végül elérkezett a nagy döntés ideje, Akane-san felvázolta a harci tervet a küldetés hátralévő részére. Három felé osztotta a csapatot: 1. osztag a sérültek között szerezz információt; a 2. osztag felkutatja az első és második falut; a 3. osztag, amiben hősünk is beletartozott, pedig az utoljára megtámadott településre igyekszik és ott próbál szerencsét.
~Hát, legalább ismerősökkel leszek együtt.~ mosolyodott el és egy hálás pillantást vetett a csapatvezetőre.
Ezúton úgy felbolydult a társaság, mintha csak egy nagy hangyatelepet rúgtak volna fel és mindenki kis lakója nyüzsögni kezd. Yoshi kihasználva a kisebb zűrzavart, odasietett honfitársához, Hasegawa Zauki-hoz. Kezét kinyújtotta egy kézrázásra, majd a mellényébe kezdett el matatni.
-Egy pillanatra...-majd elővett egy kék tekercset és a férfi kezébe nyomta.- A parancs, amit én kaptam.- mondta határozottan.
Ha a sötét hajú Jounin kinyitja, egy rejtett üzenetet fog találni benne, amit csak a Villám Ország Jounin-jai képesek elolvasni.
Az üzenet az alábbi:

"A Folyó és Tűz Országának határán, közel Eső Országához feldúltak pár falut. Add át a parancsnokságot, és siess a helyszínre, keresd Hasegawa Zaukit. Végezzetek országunk érdekeit szem előtt tartó, átfogó nyomozást, a szükséges szintig asszisztálva Konohának."

-A küldetés világos, viszont számomra van itt olyan ember, akit semmilyen körülmények között nem hagyhatok meghalni. Arra kérlek, ha úgy alakul a helyzet és forró lesz alattunk a talaj, menekülj el és minden információt adj át az új Raikage-nak. Nem engedhetünk meg egy ilyen incidenst a mi országunk határainál. Túl nagy pofon volt számunkra ez a háború...- mondja határozottan, kicsit keserűen.
Hősünk reméli annak ellenére hogy külön csapatba lettek helyezve, helyesen fog cselekedni Zauki. Állna is tovább hogy Akane-val tudjon tárgyalni, mire az egyik csapattag a kezébe nyom egy apró magot, mondván ezzel bármikor meg tudja őket találni.
-Hát...köszönöm.- s egy furcsálló mosollyal zsebre vágta a magot.
~Vajon ha elültetem, mi nő ki belőle?~ gondolkodott el egy pillanatra bohókásan, s folytatta útját a fekete hajú Kunoichi felé, aki éppen egy csapat denevért eresztett szélnek.
-Valószínűleg az én szárnyas barátaim túlságosan feltűnőek lennének, szóval tényleg jobb ha lábbusszal közelítjük meg a helyszínt.- mondta a hölgynek, miközben a felszerelését igazgatta meg, majd elvett egyet a rádiók közül.
Szemei egy pillanatra megakadtak a leterített nagy térképen, aminek a szélét épp elkezdték feltekerni. Hosszas gondolkodás után, vesz egy mély levegőt.
-Egy percet kérek és indulhatunk is...- mondja, majd határozott léptekkel az udvarra siet, kezeivel pecséteket formál, majd beleharapva még be nem gyógyult ujjába, a földre csap.- Kuchiyose no Jutsu // Idéző Technika! - s egy kisebb füstfüggöny keretében egy pöttyös gepárd jelenik meg, aki épp tisztogatja magát.
-Áhh, Aibo...- szólal meg a nagymacska és hősünk felé sétál. - Máris szükség van rám? - kérdezi semmitmondóan.
-Vehetjük úgy is. Arra akarlak megkérni, hogy kezd meg az előkészületeket "ahhoz.- nézett mélyen az állat szemébe, aki tartotta a pillantást.
-Biztos vagy benne? Máris ki akarod játszani az "ütőkártyánkat"? Ráadásul jómagam még eléggé...kezdő vagyok benne.- s foltos farkával ide-oda csapkodott.
-Nem kell aggódni, megoldjuk. Csak légy készen. Rossz előérzetem van ezzel a küldetéssel kapcsolatban...-
-Ám legyen.- bólint egyet a négylábú, majd amilyen hirtelen érkezett, olyan hirtelen is távozott.

Hősünk arra kérte meg állati társát ezzel, hogy kezdjen majd Senjutsu Chakra-t felhalmozni, hogy a szükség esetén egy idézéssel magához tudja hívni. Akane közelében maradt a Ninja és az indulásra várt, ami hamar be is következett.

A 3. osztag hamar megtette az útját az utolsónak elpusztított település felé, ám ahogy az erdőből kezdtek végre kikeveredni egy baljós jel látszódott az égbolton. Nem tőlük messze egy hatalmas füstfelhő bolyongott, ami azt jelenti hogy a tettesek már egy negyedik falut is letaroltak vagy épp letarolnak. Szerencsére nem kellet szólni senkinek, mindenki észrevette a jelet és azon nyomban irányt változtattunk.
Nem kellett sokat várni az első hulláig: teste természetellenesen ki volt facsarva és mintha egy részét ki is lapították volna. Az arcán pedig semmi érzés nem ült, ugyanis arca sem volt az illetőnek, annyira elmosta a vér és a csapás ami végzett vele. Yoshi csak reménykedett benne, hogy az ifjú Geninek nem fognak ilyet látni...
Óvatosan haladnak tovább a város belseje felé, ahol egy síró kisgyerek hangja üti meg a fejünket. Apró teremtés, deréktől lefelé szinte teljesen kormos. Az egyik csapattag, Hiroto, oda is lép hozzá és megpróbálja megvígasztalni. A narancssárga hajú Jounin éberen pásztázta szemeivel a környéket, csak akkor lett figyelmes Hiroto-ra, amikor már Akane-sanhoz szólt. Az elején nem értette, aztán rájött mit furcsálhat a gyerekben: olyan részen vagyunk a városnak, ahol még nem jutott el a tűz, a gyermek mégis teljesen kormos.
~Tényleg furcsa, bár simán el is menekülhetett az otthonából és idáig jutott. Viszont a kis tücsök egy akadályozó tényező lesz számunkra...~ mondja magában.

-Akane-san...- fordul felé. - Ha megengeded, kiküldenék pár klónt feltérképezni a környező házakat, hátha találunk valamit.- javasolja hősünk.
Ha a csapatvezető engedélyt add rá, Yoshitaro létrehozna 3 Kage Bunshin klónt, akik óvatosan végigpásztáznák a környező házakat információk után. Ha pedig a klónok épen visszatérnek, elmondhatná a csapatnak, hogy egyes helyeken kupacokba vannak rakva a hullák, máshol menekülő embereket vagdaltak fel, de olyanokat is talált, ahol a házakban az emberek szimplán csak meghaltak az ágyaikban, bárminemű külső és látható behatás nélkül.

**Aikaho Mitsuko** Csüt. Nov. 07 2019, 18:06

/Feldúlt végeken -1.es csapat/
A tanácskozásunkat, vagyis inkább a többiek megbeszélését Akane zárta le. Lelkem valahol megnyugodott, amikor kiderült, én a menekülteket megyek kihallgatni, és nem egy olyan várost kell meglátogatnom, ahová még lehet visszatérnek a támadók. Pihenni nem volt időnk, bár sanszos, hogy nem is nagyon tudtam volna azzal a teherrel, hogy tudom valahol most nekem lenne dolgom, valakik szenvednek...hogy nézne ki, ha én közben egy pihe-puha ágyikóban fetrengenék? Utunk kezdetét vette tehát, és ezzel együtt elindultam egy olyan utazásra, ahol talán tényleges tapasztalatot gyűjthetek. Nem tehettünk sok lépést, mikor sor került a rádiók tesztelésére.
- Én hallak Inako. - feleltem egyszerű kérdésére, mely oly jelentéktelennek tűnt, mégis ha ez nincs, lehet később szenvedjük meg a kárát, minden ilyen részlet számít. Teltek a percek, mégsem éreztem magamban kényszert arra, hogy megtörjem a csendet, egyedül az ugrálásaink zavartak bele a festői tájba. Az erdő sűrű volt, és komor egyenletesen, olyan volt, mint én most...egy hely, ahol ilyen közel állnak egymáshoz a fák...sötét, rideg, taszító, zsúfolt...én akkor ott továbbra is féltem, továbbra is futottam volna gondolataim tengere elől, de nem tehettem...tűrnöm kellett minden csapást, melyet magamra mértem. Szorongtam attól, hogy én fogok elrontani valamit, hogy én nem leszek elég jó. Mentünk monotonan tovább, és már nem csak a sűrű egészet láttam, hanem elkezdtem fölfedezni a részleteket, mint a fa repedezett kérge, mely mintha valami többet akarna mutatni, de mégsem teszi…~az ember is ilyen volna? csak mert fél valamitől, szorong valamitől, inkább elfedi a valóságot? ez nem helyes így.~ A megdöbbenés hamar követte gondolataimat. ~Hisz én is félek, én most milyen álcát viselek, mit akarok elrejteni magam elől is?.~ Hangulatom úgy ingadozott akár a dombok és völgyek váltakozása, de egyszer annak is vége egy időre, nem? Hisz amint megállunk, számunkra nem folytatódik ez a fajta lelki út legalább egy kis időre. ~ Félek a hibázástól...félek, hogy mások utána hogy tekintenének rám...és ezeket a félelmeket akarom elrejteni tudat alatt mindenki elől, magamat is beleértve. Ezek az álcák nem feltétlenül rosszak, de amikkel saját szemünket is becsapjuk...nem lehet jó. Álcák, melyekkel érzéseket, gondolatokat akarunk elfedni, vannak félelmek melyek fölöslegesek, csak a saját agyunk szüleményei, és ezek az álcák akkor olyanok, mint egy vasfal, mi sem látunk tőle már semmit a valóságból...de vannak álcák, melyek a másik elől rejtik a valóságot...és nem azért, mert mi nem adjuk önmagunkat, hanem azért, mert őket akarjuk megóvni valami elől, és kerülgetni az igazság leleplezését addig, amíg ténylegesen nem szükséges.~ A következő pillanatban Inako emelte fel a kezét, melyre reflexszerűen megálltam. Amennyiben A sensei engedélyezte volna, hogy megvárjuk csapattársunkat a virág szedéssel, én ott maradtam volna vele.
…
Amint megérkeztünk a faluba egyből munkához láttunk. ~ Le kell küzdenem mindent, ami bennem van...itt most nekem kell erősnek látszanom, még ha mi csak 3 kis genin vagyunk, akkor is, itt mi vagyunk a megmentők. Ezek az emberek talán mindent elveszítettek, de mégis miért? Ennyi pusztításnak mi értelme? Valahogy visszább kell szorítanom azt a fájdalmat, ami emiatt a sok szörnyűség miatt van, nem uralkodhatnak el rajtam. Inako felszólalása után én is bátorságot gyűjtve megszólalok.
- Véleményem szerint 3 ok miatt is megtámadhatták a falukat. Az egyik, hogy valamit kerestek, bármi iratot, tárgyat... ezt személy szerint nem tartom valószínűnek, hisz ha valaki rablást akar végrehajtani akkor azt nem fényes nappal tenné, nem? A második, hogy személyek egy csoportját akarták likvidálni, ebben az esetben még itt is lehet olyan személy, aki a kis listájukon szerepel, és akkor ez a helyszín is veszélyben van...talán ha valahogy a sérülések alapján tudnánk, hogy kit támadtak meg szánt szándékkal közülük, például kin van olyan égési sérülés, akkor abból lehetne következtetni arra, ki volt a célpontjuk, bár tény, random is választhattak áldozatot, és macerás is lenne a sérülések között összefüggést keresni, és ha még van is, az sem biztos, hogy túl sokat jelentene. A harmadik valami egyéb ok, amiről halvány lila gőzöm nincs, mi lehet...hisz valaki csak kedvből ennyit pusztítana? Ezek egyelőre talán lényegtelenek is, meg ezek az én kis hülye okfejtéseim...viszont amit szerintem meg lehetne kérdezni, hogy az elmúlt napokban tapasztaltak e valami különöset, mert feltételezhető, hogy előtte feltérképezték a falukat...de lehet hónapokkal ezelőtt tették ezt meg, vagy egyáltalán nem is volt erre szükségük.- Ezután Zauki-sensei parancsára és társaim hozzászólásaira vártam már csak, és amint engedélyezte, hogy elkezdjünk körbekérdezősködni, elindultam volna. A kórházban próbáltam volna figyelni arra, hogy észreveszek e én valami olyat, ami szokatlan, nem ideillő, és közben kérdezem az áldozatokat arról, mit tapasztaltak azon a napon, és az előtte lévőkön.

/Elnézést a minőségért és a csúszásért./

**Hattori Arata** Csüt. Nov. 07 2019, 23:00

/Sai - Feldúlt Végeken

2-es csapat

A haladékot köszönöm szépen és elnézést kérek a csúszásért/

A magok bizalmatlanságot keltettek benne. Nyomkövetés? Még mit nem. Az első adandó alkalommal megszabadulna tőlük, amint látna rá lehetőséget úgy, hogy a többiek ne vegyék észre. Nem. Őt nem követhetik nyomon, ő követ másokat nyomon. Amúgy is, bőven elég, hogyha a többieknél van. Nem ismeri természetesen a magok természetét, de egy óvatlan pillanatban, belecsúsztatná egy civil járókelő zsebébe észrevétlenül azokat. Lehetséges, hogyha csak kidobná, akkor az a Zauki nevezetű egyén felfigyelne a túlzott statikusságra. Persze, ez is veszélyt rejtett magában, de még mindig jobb, mintha a zsebében valami olyasmi lapulna, amivel egy másik shinobi képes lenne behatárolni a helyzetét. Honnan tudhatta volna, hogy nincs valami trükk a tarsolyában, amivel egészen Amegakure no Satoig képes lehet visszakövetni? Arata nem bízott meg Zaukiban. Nem bízott meg Jakenben és nem bízott meg Akanéban sem. Senkiben sem bízott magán kívül, még a tulajdon anyjában sem. Ahogy a többiek is láthatólag nem bíztak meg benne, de ez nem zavarta. Látta a felé irányuló tekinteteket, látta, amint mindenki úgy nézett rá, mintha sejtették volna a célját.

Oh, Arata biztos volt benne, hogy ezek itt tudják jövetele okát. A feladata az volt, hogy elhitesse velük, nem ezért jött, hanem csak a küldetés megoldása miatt. Mégis, mi végre küldtek volna ide egy amegakurei shinobit az arcával és a nevével? Be kellett épülnie annyira, hogy a gyanú egy kis százalékát el tudja altatni. Teljesen nem fogja tudni, de oda se neki. Arata ennek ellenére igyekezett úgy tenni, mintha egyáltalán nem az ellenséges shinobik képességeit jött volna ide felderíteni. Mert bizony, ellenséges shinobik voltak. Várta, hogy a javaslatára mennyien fognak nekiugrani, de nem így történt. Talán mégsem egy rakás nyápiccal dolgozott együtt, talán mégis volt bennük valami, ami shinobivá tette a shinobit. Persze, ettől függetlenül ezek itt... akárhogy is nézte, nem voltak éppen teljesen hozzájuk mérhetőek. Még ha páran meg is járták a frontot, akkor is látszott bennük az a szertelenség, amit egy igazi shinobi nem engedhetett meg magának. A parancs az parancs volt. Ha egy kisded torkát kellett átvágni, akkor azt kellett tenni. Egy szó nélkül. Arata megtette régen és azóta is rendesen tudott aludni, ezek itt elsírnák magukat, vagy meg se tennék, vagy megtennék, de utána napokig remegnének. Sosem fogják tudni kivívni a tiszteletét, tegyenek bármit is.

A parancsot és a beosztást megkapták. Arata jól felmérte a többieket, hogy kikkel lett beosztva. Atsushi, Ai, Jaken és ő. Rendben, ez jó lesz. Elsődlegesen úgyis őket akarta felmérni, bár azért annak is örült volna, ha Zauki mellé teszik. Ritkán látott nyomkövető magokat, és ez bizony felkeltette az érdeklődését. Persze, azonnal elkezdett spekulálgatni, de bizonyosan lesz még ideje felderíteni ezt a rejtélyt. - Akkor indulás - mondta ő is határozottan és elkezdte követni Jakent. Az adóvevő próbájára illedelmesen válaszolt, s az erdőben folyamatosan figyelt. Sosem lehetett tudni, hogy kik, vagy mik rejtezhettek a fák között. Még az is lehetséges volt, hogy a támadók valahol meglapulva figyelték őket, ebben az esetben viszont egyenesen csapdába is sétálhattak. A legkisebb rezdülésre is felfigyelne, olyan jeleket keresne, amelyek egy erdőhöz nem illenének. Bármilyen ilyen apró rezdülésre rögvest egy kunai-al válaszolna, egyelőre a chakrájával spórolna, no meg nem igazán akarná kimutatni, hogy mire is képes valójában. A szenzor viszont, hogyha beveti a képességét, Arata figyelne. Látni akarta, hogy miként is működik ez pontosan, mik a határai, mik a gyengeségei. Azonnal egyenleteket oldana meg elméjében, hogy kiszámola, egy Ai erősségű shinobi, akit vélhetően gyerekkora óta képeznek a szenzorságra, mekkora hatásfokkal működik. Ebből egy hozzávetőleges információt kapna a szenzorokról és a képességeikről, egy ilyen lehetőséget ki nem hagyhatott...

Amint Jaken elmondta nekik, hogy mi a következő lépés, Arata szintén nyugtázta. - Megyek boncolni én is - jegyezte meg mintegy félvállról és elkísérné Ai-sant a holttestekhez. Mindeközben odafigyelne a falura, igyekezne információt kinyerni az épületek romos állapotából például azt szűrné le, hogy használtak-e területre ható technikát, továbbá, hogy milyet. Amint odaérnének, Arata illedelmesen, de igen határozottan kérné a beengedést. - A holttestek vizsgálata elengedhetetlen, hogy elkaphassuk azokat, akik ezt tették - jegyezné meg, és ha megkapják az engedélyt, bemenne. - Kérek egy szikét - fordulna oda Ai-hoz, ha pedig a lány ad neki egyet, Arata felvenné gázmaszkját. Gyűlölte a légzéstompító eszközt, de elengedhetetlen volt, már csak a szagok miatt is, amit Arata nem igazán kultivált. Persze egy shinobinak el kellett viselnie az ilyen szagokat, de ha egy lehetősége volt, azért biztosította magának a tiszta levegőt. - Ha volt is méreghasználó, nem tudhatjuk, hogy milyen mérget használt. Lehetséges, hogy az oxigénnel való érintkezéskor gáz szabadul fel. Ha azt belélegezzük, akkor pedig hiába vagyunk itt. Az is lehetséges, hogy a támadók felkészültek a holttestek vizsgálatára és lepecsételtek egy méregfelhőt, amely a bemetszéskor kiold. Köss az arcod elé valamit, Ai-san.

Igen, Arata igyekezett mindenre gondolni, amire csak lehetett. Abból indult ki, hogy ő mit tenne, hogyha ezt a mészárlást ő vitte volna végbe. Az első dolga a vizsgálat ellehetetlenítése lenne, ezzel is minél távolabb tartva az utána kutató erőket. Amennyiben kapott szikét Ai-tól, Arata az egyik holttesten Y bemetszést hajtana végre és teljesen kitárná. A belső szervekben elváltozásokat keresne, továbbá, mivel tanult emelt szinten anatómiát, igyekezne megkeresni azokat a pontokat, amelyeket direkt kiiktatás céljából célozhattak. Olyan nyomokat keresne, amely a mészárlásban az értelmet mutatná ki, tehát létfontosságú szervek elsődleges célpontként való megtámadását, vagy éppenséggel csak a "belezzük ki, aztán majd megdöglik" taktika igazolását igyekezne megtalálni. Bár nem volt orvos, ennyire azért értett az emberi testhez. Minden olyat megpróbálna kideríteni, amit a holttestek állapotából ki lehetett hámozni. Biztos kézzel dolgozna, nem remegne meg egy pillanatra sem. Ezek itt csak testek, semmi többek. Arata nem érzett kegyeletet irántuk, sőt, még örült is a haláluknak. Ennyivel kevesebb potenciális ellenség, mivel a civilek is ellenségek egy esetleges háborúban. - Találtál valamit? - kérdezné Ai-tól.

**Nara Akane** Pént. Nov. 08 2019, 01:23

Újfent Yoshi csatlakozik hozzá, miután a kunoichi útnak eresztette az éjsötét felhőként cikázó bőregérrajt. A férfi megjegyzésére és javaslatára az árnyékmester csupán bólint egyet, majd érdeklődő tekintettel figyeli, ahogy régi bajtársa az ő példáját követve ismerős kézpecsétekbe kezd: Vadkan, Kutya, Madár, Majom, Kos.

~ Kuchiyose..? Mi a fasz? Nem épp most mondta, hogy túl feltűnő lenne egy papag... Ja hogy neki is több szerződése van. Majdnem elfelejtettem, hogy nem én vagyok itt az egyetlen engedélykötelesség előtti karakter... ~

Az ifjú Hamacho előtt megjelenő füstfelhőből egy Akane számára ismeretlen nagymacskafaj egyedének körvonalai rajzolódnak ki. Egyedül a Cheetos csomagolásán látott hasonló élőlényt. A pöttyös cirmos valamiféle "ütőkártyát" emleget, amire a lány értetlenkedve húzza fel íves szemöldökeit. Miután a társállat távozott, a konohai óvatosan narancs üstökű barátja vállára teszi a kezét.

- Nóoffenz Yoshitaro-san, de szerintem az ellenséggel való leszámolás közben nem éppen a tazók lesznek a legcélravezetőbb fegyverek.

Jegyzi meg halkan, majd sietős léptekkel visszatér a többiekhez.

A Nara csupán nehezen állja meg, hogy el ne mosolyodjék, amikor Jaken ragadja magához a második csapat vezetőjének stafétáját. Ugyan nem érezte szükségesnek mindenki orrára kötni, milyen megfontolások is vezérlik az osztagok kialakításánál, megvoltak a saját indokai. Például szimpla figyelmetlenségnek tűnhet mások számára, hogy ennél a csapatnál nem nevezett ki rangidőst, holott ez nagyon is szándékos volt. Habár a józan ész és a shinobik hierarchiája azt diktálná, hogy levélfalusi társát nevezze meg, aki valószínűleg nem csupán négy napja lett előléptetve jouninná, mégsem akarta azt a látszatot kelteni, mintha a sajátjaival kivételezne. Ez csupán indokot adna Amegakurének, hogy a konohai ninják részrehajlásán acsarogjon. Ráadást így lehetősége nyílt felmérni, a két jounin közül ki érzi inkább feljogosítva magát a többiek irányítására... És hogy hogyan reagál az, akinek az alárendelt hálátlan szerepét kell magára öltenie. Ahogyan az sem mellékes, hogy próbálja az eső shinobit minél távolabb tudni Ame no Kuni határaitól, ahol könnyedén szövetséges felderítőkbe futhatna, akik bizonyára készségesen rántanának pengét, hogy háborús sérelmeikért elégtételt vegyenek a Levél gyermekein. És az persze már csak a hab a tortán, hogy a két ránézésre legtapasztaltabb honfitársát osztotta be mellé... Elvégre az ember sohasem lehet eléggé paranoiás, ha a sajátjai védelméről van szó.

Nem kerüli el figyelmét, hogy a Zauki névre hallgató, titokzatos felhőfalusi félrevonja a Jakent egy rövid beszélgetés erejéig, pont ahogy Yoshitaro tette ővele. Nem mintha meg lenne lepődve, ez a kettő már a bemutatkozáskor úgy viselkedett, mint akik megjártak pár csatát együtt. Bár beszélgetésükből nem hall semmit, nem tudja nem észrevenni az átadott kunait. Akane kötve hiszi, hogy csupán annyiról lenne szó, hogy a kumoi ninja otthon felejtette a sajátját, de nem tiszte kérdezősködni. A csapatmunka szempontjából talán nem a legelőnyösebb, ha mindenki kupaktanácsra hívja bizalmasait, de úgy érzi, hogy senkitől nem tagadhatja meg azt az elidegeníthetetlen jogot, hogy annak mondjon, és azt amit akar. Mindenesetre... Először magok, most meg kölcsönpengék... Persze ő maga kérte, hogy mindenki legyen olyan tömör, amennyire csak tud a képességeknél, olybá tűnik, hogy többen is akadnak, akik nem bíznak annyira a csapatban, hogy nyílt lapokkal játsszanak. Nehéz lenne felróni nekik, ő maga sem kopipésztelte az adatlapját a bemutatkozáskor.

A fekete hosszúkabátos, szőke fiú ezután őt hívja odébb a többiektől. Idáig még oké, de a megszólítás azért hagy némi kívánnivalót maga után...

- Az öreganyád utcapadkán elnyűtt, porckopástól nyekergő, köszvénytől keserves térdkalácsát, azt asszonyomozd! Amíg nincs undi májfolt a csöcsömön és nem csapkodja a lapockám futás közben, ezt a szót nem akarom hallani! Amúgy nyugodtan tegezhetsz. És kösz a bökőt!

Hurrogja le társát fojtott hangon, miközben értetlenkedő tekintettel átveszi tőle a pecsétekkel ellátott tőrt. A fiú elmondása szerint valami fordított idézésféléhez lehet használatos, ami valóban igencsak jól jöhet a későbbiekben, ha Fortuna asszony úgy döntene, hogy belefosik a feléjük irányzott ventilátorba. Kifejezetten jó ötlet volt Jaken részéről a többi osztagvezetőnek is dobni egyet-egyet, így talán reménytelibb kilátásoknak néznek elébe, ha az egyik csapat idő előtt botlana a célpontokba. Csak működjenek azok a kurva rádiók...

Mikor a konohai shinobi hátat fordít, elkapja a fiú karját, és csaknem suttogva a következőket mondja neki:

- Te és Atsushi tartsátok szemmel az esőfalusit! Ha bármi gyanússal próbálkozik, állítsatok kunait a szívébe. Majd azt írom a jelentésbe, hogy elesett az ellenféllel vívott harc alatt.

A mondat végén, bíztatólag, cinkosan kacsint egyet. Persze tudja ő jól, hogy a pajkos gesztus egyfajta bizarr kontrasztban áll kíméletlenül pragmatikus utasításával, de nem ez az első alkalom, hogy Akane szarik a konvekciókra.

Miután mindenki elvégezte az általa szükségesnek látott előkészületeket, a három csapat útnak indul a számukra kijelölt úti cél felé. Mivel az elpusztított falvak által közrezárt terület aránylag kis részét képezi az országnak, csak rövid ideig haladnak együtt az osztagok és a leggyorsabb érkezés reményében hamar elválnak útjaik.

A kunoichi által vezetett kompánia alig egy órája lehet úton a harmadik faluhoz vezető úton, amikor a vidék sűrű, fénytelen erdőkből álló flórája fokozatosan mezőkkel és cserjésekkel tarkított dombságoknak adja át a helyét. Az ilyen terepviszonyok sokkalta előnyösebbek az előttük elterülő területek feltérképezése szempontjából. Azonban az, ami a szemük elé tárul, Akane legrosszabb gyanúit igazolja. Legalábbis a Nara kevéssé tartja valószínűnek, hogy a gyászos, szürkésfekete füstoszlopok azt akarnák hírül adni, hogy még mindig nem választották meg az új pápát... Így marad a második, cseppet sem szívderítő gondolat, hogy elkéstek a következő mészárlás megakadályozásával. Épphogy útnak indultak, máris újabb ártatlan lelkek ezrei kapaszkodnak fel a pusztulásukat okozó lángokból maradó füst szárnyán mennyei magasságok felé. Az öles oszlopként kavargó égéstermék árnyalatából ítélve a támadás alig pár órája történhetett, mi több, talán még mindig tart. A testek még ki sem hűlhettek.

Az elkövetők nagy valószínűség szerint még mindig a közelben lehetnek. Ez annak a reménynek - tán csalóka - magvait hintik el a kunoichi szívében, hogy sikerülhet hamar pontot tenniük e rémtörténet végére, hogy egy ötödik település már nem szenvedi el ezeket a borzalmakat. Ugyanakkor nincs rózsa tövis nélkül. Ez a lehetőség végzetes veszélyeket rejt magában, hisz jelenleg csak négyen vannak, így az erőviszonyok mérlege minden valószínűség szerint az ellenség számára kedvez.

- Itt Nara Akane, hármas osztag. Feltehetően egy újabb elpusztított falura bukkantunk a harmadik mészárlástól nagyjából harminc-ötven kilométerre, délre. A távlati jelek alapján a támadás nem rég történt, könnyen lehet, hogy ellenségbe fogunk botlani. A csapatommal megkezdjük a település kivizsgálását, de mindenki készüljön fel arra, hogy ha erősítésre van szükségünk, jelt adok, és hirtelen kell irányt változtatnotok a negyedik falu felé. Az osztagvezetők kérem jelezzenek vissza, ha vették az üzenetet. Adás vége.

Mondja komoran a nyakában lógó fejhallgató mikrofonjába, miközben ujját végig a küldés gombján tartja. Csak remélni tudja, hogy a daimyo emberei tudták a dolgukat, és privát frekvenciát állítottak be a számukra, különben könnyen lehet, hogy üzenete illetéktelen fülekbe jut. Illetve az sem lenne utolsó, hogy a többiek még hatótávon belül lennének, de mivel többé-kevésbé mind északi irányban meneteltek, emiatt kevésbé aggódik. Miután kikapcsolta a sugárzást, a Nara a vele utazó shinobikhoz fordul:

- Óvatosan, a lehető legkevesebb feltűnést keltve közelítjük meg a falut. A védelmi formáció rombusz alakzat lesz, Yoshitaro az elő-, Hiroto pedig a hátvéd. A szárnyakat Yamato és én fogjuk alkotni. Legyetek résen fiúk!

A faluhatárhoz érve Akane néma jelbeszéddel inti csendre a többieket amennyiben beszélnének, majd jobb kezének mutató- és középső ujjával a faluközpont felé int. Behajlított térdekkel, hátát enyhén behajlítva rója a mészárszékké aljasult utcákat. A történtekről már csupán hallani is borzalmas volt... De ez maga az eleven pokol. A levegő terhes az alvadó vér, égett fa és hús émelyítő bukéjának egyvelegétől, a könnyű szellőben kacskaringózó, finom pernyétől. Arról nem is beszélve, hogy az egész szagorgiát a szörnyethalt civilek gatyáját szennyező húgy és szar teszi végképp orrfacsaróvá. Ha valóban léteznek az istenek, bizonyára borzalmas és borzasztó humorérzékkel rendelkezhetnek, hogy úgy teremtették meg az embert, hogy még annyi méltóságot sem hagytak nekik, hogy záróizmaik tartsanak a halál pillanatában, és után is.

A látvány sem kedvesebb a szívnek. Már csak ránézésre is közel féltucatnyi halálnemet tud összeszámolni magában az árnyékmester, mintha csak egy az elmúlás tiszteletére rendezett kiállításra érkezett volna. Az összevagdalt, kibelezett és megégett tetemek első ránézésre nagyjából megfelelnek a daimyo tanácsosától hallottaknak, tehát a katon használó és a kardforgatók legalább egyike biztosan az itteni elkövetők között volt. Az apró, sarló alakú vágásoktól hemzsegő testek sérüléseit a Nara ismeretei szerint legvalószínűbben szél elemű támadások okozhatták. Talán a gunbait használó nőhöz lehet közük. Elvégre ki lenne akkora ostoba pöcskenőcs, hogy egy - szumómérkőzések gyoujijai és szamurájparancsnokok által - hagyományosan irányításra használt legyezőt fegyverként próbáljon használni, ha nincs hozzá megfelelő elemi affinitása..? A kupacban heverő és összezúzott testek azonban több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak. Összevetve a jelentésekkel, kizárásos alapon a dotonspecialista nukenin, vagy egy számukra még ismeretlen elkövető lehet felelős értük. Egy dolog biztos: addig nem lesz okosabb, amíg nem húzott műtőskesztyűt.

Borús hangulatú környezetelemzéséből finom neszezés hangja rántja vissza a feszült éberség állapotába. Azonnal fedezékbe húzódik és ugyanerre inti társait is pár elérthetetlen kézmozdulattal. Óvatosan pillant ki a védelméül és rejtekéül szolgáló fal mögül, amikor egy kormos, anyaszült meztelen kisfiút pillant meg. Úgy zokog, mintha épp most engedték volna ki a gyanúsan kedves bácsi "RITKA POKÉMONOK INGYEN A RAKTÉRBEN" feliratú furgonjából. Pedomaci beájulna örömében.

Akane azonnal, gondolkodás nélkül, védelmezőösztönétől vezérelve vetné magát szélsebesen a szerencsétlen kis pára felé, de mielőtt megtehetné az első lépést, a józan ész vészjelző szavától földbe gyökerezik a lába.

~ Úgy viselkedek mint egy kibaszott amatőr, aki először van terepen... Mégis mit gondoltam, hogy csak úgy elindultam volna?! Könnyen lehet, hogy az egyik ellenségünk az Hengében, vagy épp az ő túszuk, akinek robbanójegyzetekkel tapétázták ki a hátát! De mégis... Lehet, hogy tényleg áldozat, nem büntethetek egy frissen elárvult kis lurkót azért, mert a ninják aljas, geci módszerekkel teszik el egymást láb alól... ~

A falnak döntve a hátát és tarkóját, izgatottságtól szaporán lélegezve próbál minél gyorsabban megoldást találni a szituációra. Egy gyors gondolatmenet után meg is születik benne a döntés. Erősen koncentrálva mindarra, amit tenni akar, öt Kage Bunshint hoz létre, gondosan ügyelve arra, hogy egyik se látszódhasson a fiú számára. Nem tudja, ez lehetséges-e, de próbálja úgy létrehozni őket, hogy megteremtésüknek ne legyen hangja. Négyüket azonnal elküld az ellenkező irányba. A mentális parancs a következő: hármuk felderítésre és egy-egy különböző halálnemben elhunyt áldozat boncolására van kódolva. Így a megszüntetésükkor minden általuk megszerzett tudás egy pillanat alatt az ő fejébe szállhat, minimális chakraveszteség árán.

A negyedik feladata, hogy másszon fel a falu legmagasabb pontjára, és ott megfigyelve a települést vázlatos térképet készítsen a házak elhelyezkedéséről egy chakraérzékeny tekercsre, valamint az okozott pusztításról egy hozzávetőleges jelentést készítsen. Ezenfelül megbízza azzal is, hogy szintén pecsétpapírból kivágott, apró cetlikből csináljon tizenhármat, majd chakraérzékeny tintával a "Belépés" kanjiját rajzolja mindegyikre. Ezután vissza kell juttatnia az eredeti Akanéhoz a térképet, a beszámolót, valamint a címkéket. Miután minden szükséges felszerelést az Árnyékklónnak adott, ezt is útnak ereszti.

Az ötödikre ráadja saját drapp színű utazóköpenyét, majd a fiúhoz küldi. A másolat pár villámgyors lépéssel a kölyök mellett teremne, majd a köpenyt a pőre kis teremtésre terítve átölelné őt. Az Akanéval minden tekintetben azonos Kage Bunshint egy pillanatra kirázza a hideg, ahogy hozzáér az idegen kölyökhöz, de egy pillanat múlva már nem is emlékszik erre a váratlan fenoménre, annyira leköti a figyelmét a szituáció.

- Shh... Nem kell tőlünk félned, barátok vagyunk! Most már előjöhettek!

Kiáltana a klón a remélhetőleg még mindig fedezékbe húzódott csapatnak. Mindeközben szorosan átölelné a síró fiúcskát, és tarkóját simogatva próbálná nyugtatgatni őt. Azonban a doppelganger azzal a gondolattal lett létrehozva, hogy ha bármi gyanúsat vagy támadó jellegű szándékot tapasztal, fúrja cirógató ujjait az occipitális koponyafalat és kisagyat keresztüldöfve az agytörzsbe, a Biztos Pont Technika által. Ez azonnal az akaratlagos izomműködések, a légzés és vérkeringés leállásához vezetne.

Az eredeti kunoichi fejével int a többieknek, hogy kövessék a példáját, majd elsőként lép ki az eddig őt takaró fedezékből, és barátságosan int a srác felé.

- Az én nevem Ayame, ő pedig az ikertestvérem, Akane! Téged hogy hívnak? Azért jöttünk, hogy megmentsünk titeket, de úgy látszik, sokaknak már késő... De te nagyon bátor fiú lehetsz, ha sértetlenül megúsztad! Tudom, hogy most nagyon nehéz neked, de egy kicsit meg kell nyugodnod most. Nekünk el kell kapnunk a gonosz bácsikat, akik megtámadtak titeket. Tudnál felelni pár kérdésre? Mi történt itt és mikor? Hányan voltak, hogy néztek ki? Mi történt a ruháiddal?

Amíg a klón - mit sem törődve azzal, hogy a belőle áradó kérdésözön mennyire terhelő lehet a minden valószínűség szerint sokkot szenvedett gyermek számára, - faggatózik, addig az eredeti kunoichi tisztes távolságban halkszavú kupaktanácsot tart az embereivel.

- Amiatt aggódok a legkevésbé Hiroto.

Válaszolja szűkszavúan Akane, elvégre egy felégetett faluban valószínűleg elég könnyű összekormozódni.

- Sokkal jobban nyugtalanít, hogy miért meztelen a kölyök. És hogy hogyan maradt itt egyedül életben... Yoshitaro, engedély megadva. Amúgy lehet most mégis jól jönnének azok a tazók, hátha megnyugszik tőle a gyerek. Mindenki: biztosítsátok a területet egy esetleges támadás esetére, próbáljatok minél többet megtudni, az eszközök és módszerek rátok vannak bízva. Ha valakinek van tapasztalata a csapdaállításban, talán nem árthat párat kihelyezni. Amíg 'Ayame' gondoskodik a fiúról, addig én henteskedek egy picit.

Amíg az éjszín hajú lány a többiekkel beszél, leveszi a derekára kötött, vaskos pecséttekercset, és egy orvosi táskát varázsol elő belőle.

- Most jobb, ha nem nézel oda!

Mondja a Kage Bunshin a köpenybe bugyolált kissrácnak, majd finoman nógatva megpróbálja kicsit arrébb csalni. Eközben Akane gumikesztyűre cseréli a kezét eddig fedő ujjatlanokat, szikét, csontfűrészt, terpesztővasat és egyéb nyalánkságokat halászik elő medikusbatyujából.

Legalább három gyorsabb, kissé kapkodós boncolást szeretne elvégezni, egyet mindenképpen egy olyan áldozaton, akit látszólag semmilyen külsérelmi trauma nem ért. Minden autopsziát a Shindan használatával kezdene, hogy chakrával letapogassa az egészséges állapothoz képest tapasztalható elváltozásokat. A boncolások során a következő kérdésekre igyekszik kiemelt figyelmet fordítani:

A megégett falusiak valóban a perzselésbe haltak-e bele, vagy csupán elfedésnek használták rajtuk a katon technikákat? Itt főképp a tüdőt vizsgálná, lerakódott égéstermékek, vagy egyéb testidegen anyag után. Fontos, hogy volt-e aki fulladásban veszítette életét. A nagyobb artériák és vénák sem maradnának ki, az érfalakon bármilyen atipikus lerakódás árulkodó lehet.

Az összepréselt áldozatnál azt szeretné kideríteni a külsérelmi nyomok alapján, hogy milyen anyag okozta őket, már amennyiben fizikai traumáról van szó, nem pedig chakraalapúról. Ha megérzései helyesek a föld elem specialistával kapcsolatban, akkor a testfelszíni horpadásoknak jellegzetes alakja kellene, hogy legyen. Ezeknél a vizsgálatoknál a környező talajt is szemügyre venné, van-e bármi olyan a közelben, ami a sérüléseket okozhatta, felszakadt-e valahol az útburkolat és hasonlók.

Bár medikus kunoichiként töltött évei alatt nem tanult még hasonlóról, van egy hipotézise arról, hogy a genjutsu fiziológiai szinten is befolyásolja az emberi agy neuronális szerkezetét. Bár utóbbit szabad szemmel képtelen meghatározni, az orvosi chakra és a mikroszkópos vizsgálat //amennyiben lehet az orvosi csomagban az is// együttes használata esetleg képes lehet megállapítani az agyban történt idegen behatást.

Végül, de nem utolsó sorban, vetne egy pillantást a kupacokba gyűlt halottakra is. Itt a vizsgálódás fő tárgya az lenne, hogy a saját lábukon kerültek-e oda, például odahajtották őket, vagy már elhunytak, amikor a halomba vetették őket. Persze nem biztos, hogy minderre ideje is marad, de a három első Kage Bunshint ugyanezekkel a direktívákkal hozta létre, így megszüntetésükkor talán átfogóbb képet kaphat az itt történtekről.

**Yamato** Pént. Nov. 08 2019, 08:52

//Feldült végeken- Sai- 3. csapat//

A kérdések elhangzottak és lassan a válaszok is. Sem eltérő beszámoló nem volt, legalábbis, aszerint a vázlat szerint, amit a tisztviselő megkapott, de a támadások időpontjából sem tudunk meg semmit. A második támadás alkonyatkor, a harmadik pedig fényes nappal reggel. Biztos van jelentése, hogy mikor támadták meg a falut, de erre nekünk kell rájönnünk, ahogy minden másra is. A kérdésemre a jelentésben kezdett el lapozgatni, majd elmondta, hogy a vezetőségből ki az, aki életben maradt. Ai kérdésére pedig elmondta, hogy 300 samurait és 30 harcos szerzetest küldött ki, valamint a katonaság teljes készültségben védi a várat. Ami viszont meglepő volt Akane kérése, 4 db 25 kilós zsák bors. ~Mi a fenének kell az neked?~ Nem igazán értettem a dolgot, de hát az ő dolga, biztos neki is van rá oka, hogy kelljen.
Innentől viszont csak csendes megfigyelője lettem a történéseknek. gennin vagyok 2 jounin parancsnoksága alatt. Valószínűleg sokkal felkészültebbek és tapasztaltabbak, mint én, de ha nem, akkor maximum meghalunk, de ez nem tervezett opció. Mikor mindenki megkapta a válaszát a csapat Akane elosztotta a csapatokat, majd mindenki elindult a saját faluja felé. Kilépve a kapun még a kezünkbe nyomtak egy- egy középtávú fülhallgatót, majd el is indultunk a helyszínre. Utunkat egy hatalmas füstfelhő szakította meg. Ugyan én nem mentem volna oda, de nem szólaltam fel a csapat döntése ellen, hogy nézzük meg mi történik. Nem kellett sokat keresgélnünk, ugyanis az első hullát gyorsan megtaláltuk. Szerencse, hogy nem olyan régen ette meg azt a falat péksüteményt, így ha akarta sem tudta volna visszahányni, de a látvány nem volt túl szép. Hamarosan a "fogadó bizottság" is megérkezett egy kormos, 8 éves forma kisfiú alakjában. Ahogy a többiek, így én sem bíztam a srácban, gyanús, hogy túlélte azt, amit sokkal erősebb és gyorsabb felnőttek nem. Nem törődök vele, lévén így is többen kezdtek el vele foglalkozni, így hagyok neki levegőt. Akane közben leadja a drótot a másik két csapatnak erről a faluról is, majd kiadja a parancsot, hogy rombusz alakba közelítjük meg a falut. A szag már itt is kurva szar, de beljebb érve egyre hányingerkeltőbb és töményebb. A falu szélén annyi előnyünk volt, hogy a látvány kevésbé segített egy alapos róka elengedésében. Közel voltam hozzá, hogy elokádjam magam a szag és a látvány groteszk keverékétől. Akane érdekesen reagál a kisfiú jelenlétére. 5 klónt hoz létre, majd ebből 4-et el is küld valamerre, míg az ötödiket a gyerekhez küldi, majd ő is csatlakozik a csapathoz. Yoshi is klónokat hoz létre, majd elküldi őket a nagyvilágba, valószínűleg felderítés céljából. Nem szólok semmit, sem a gyerekkel való foglalkozáshoz, sem a klónos dolgokhoz, de még a boncoláshoz sem igazán, bár ott már vissza kell nyelnem egy adag turhát, ami hányásként elindult felfelé.

//Akane parancsa szerint cselekszem, meló előtt írtam és nem igazán tudtam reagálni mindenre//

**Naito Kenji** Pént. Nov. 08 2019, 12:27

//Feldúlt végeken – Sai – 1-es csapat
Bocsánat a csúszásért//

Ahogy a többiek tanácskoztak, minden egyes szavuk azt az érzést erősítette bennem, hogy feláldozható gyalognak küldtek ide. Ezt próbáltam elnyomni, nem törődni vele, de akarva-akaratlanul is az arcomra volt írva. Akane-sensei kérései közül a bors volt az, amit nem értettem miért kért. Minden bizonnyal szükséges volt számára, és oda akartam lépni hozzá megkérdezni, hátha valami medikus dologhoz kapcsolható. Ám bátorságom alábbhagyott, és nem tettem semmi felesleges lépést. Egyáltalán tudok valami hasznosat is lépni?
– Köszönöm –vettem el a magot Zauki-tól egy meghajlás kíséretében. Kíváncsi voltam a működésére, és mivel szövetséges erők emberétől kaptam, semmilyen gyanút nem ébresztett bennem. Zsebem mélyére süllyesztettem, remélve azt, hogy nem fogom elhagyni.

A csapatkiosztást követően fokozatosan esett le a kő szívemről. Először azért, mert nem kellett olyan faluba mennem, amit elpusztítottak. Másodszor pedig azért, mert több konohai társammal lehetek egy csapatban. Sejtésem, hogy a sérültekhez megyek, beigazolódott. Valamilyen szinten hálás is voltam Akane-senseinek. ~ A sérülteknél legalább nagyobb hasznom lesz a nullánál. Ott is nagyon jól tudok tapasztalatokat szerezni… azt hiszem. ~Gondolataimban elmerültem, a rádió babrálása közben. Remélhetőleg megfelelően fog működni is, és hozza majd a kellő szolgálatot. Kellemetlen lenne, ha beszélne az ember és süket füleket találnának a szavak. Csak abban bíztam, hogy mindenkihez eljutnak a mondataink, amikor kellett.

– Igen, Inako –feleltem egyszerűen társam kérdésére, mikor a rádió próbálására került a sor. Az utunk alatt csendbe burkolódzva haladtam a társaimmal. A terepet szemléltem, és próbáltam következtetéseket levonni az eligazításból. Összefüggéseket keresni, habár ezt már csak a négyfős kis csapatommal tudnám megosztani, ha valamire rá is jövök. Még mindig hihetetlennek tűnt az egész, hogy pár shinobi ilyen rövid idő alatt, ennyi áldozatot szedett. Reményeim szerint a többieknek sikerül megállítaniuk őket még mielőtt…
– Lehet rossz ómen, de ha a támadók nem akarnak több szemtanút, esélyes lesz, hogy azt a falut is megtámadják, ahova mi most megyünk. Nem zárhatjuk ki, hogy tudomásuk van a kimenekítésekről… A kérdés csupán az, hogy mikor támadnak. –Ha emlékeim nem csaltak, eddig támadtak éjszakai is és nappal is. Az is lehet, hogy hibás a gondolatmenetem és pusztán feleslegesen generáltam a feszültséget a csapatban. Abban az esetben, ha mégis megtámadják azt a falut, ahova mi megyünk, hát… az biztos, hogy utolsó lélegzetvételemig küzdeni fogok. Elsősorban vezetőnkre pillantottam, hogy neki mi a véleménye erről, de a lányok megjegyzéseit is szívesen fogadtam.
Inako az út során megállt egy pillanatra. Kíváncsian tekintet kíséretében húztam be a féket én is, hogy mégis mit szeretne, mert minden bizonnyal okkal állt meg. Fáradságot kizárnám, hisz alig jöttünk még, de aztán láttam, hogy elkezdett virágokat szedni. Szóra nyitottam volna számat, hogy miért, de hamarabb megadta a választ, minthogy feltehettem volna a kérdésemet. Érdekes gondolatmenet volt, de az időt nem vesztegethettük. Zauki döntése volt, hogy megvárjuk-e vagy sem, bár én nem hagynám egyedül semmiképpen sem. Nem lehetett tudni, hogy van-e ellenség a közelben és egyedül semelyikünk se tudna helyt állni… jó, Zauki igen, de ő Jounin.

A faluba érve a szomorúság fogott el. Az itt lévő emberek többsége menekült, akiknek el kellett hagyniuk otthonaikat, holmi idióták szórakozása miatt. Akane-sensei üzenete (ha hallhattuk), még több aggodalomra adott okot. Tényleg esélyes az, hogy hamarosan lecsapnak erre a falura is, a kérdés csupán az, hogy mikor. Inako, majd Mitsu is megosztotta közben a gondolatait és mindkettőben láttam valami érdekeset.
– Fehér alakok? –Kíváncsian fordultam a Yamanaka lány felé, hátha több információval szolgál. Ha tud valamit, amire figyelnünk kell, annak ismerete létfontosságú. – Véleményem szerint is veszélyben van a falu. Szerintem elsősorban a nemességet kellene megkérdezni, hátha ők azok, akik miatt megtámadhatták az előző falukat. Zauki-senpai, ha megengeded, a kórházban egyeztetnék az intézmény vezetőjével. Képességeim ugyan még hiányosak, de talán az ő információjukkal tudnánk segíteni a többi csapatot is. –Kérésem szerintem logikus volt, de természetesen a csapatunk vezetőjétől függ minden lépésünk. Amennyiben az kiosztották a feladatokat, úgy meg is indulnék a kórházba és azt a személyt keresném, aki a vezető ott. Reményeim szerinte hamar megtalálom, ám ha nem, úgy az első olyan ápolónak kinéző személyhez lépnék oda. Kérdéseim elsősorban az előző falukból idehozott nemesség túlélőinek hollétéről lenne, majd kérnék egy részletesebb beszámolót, hogy milyen sérüléseket véltek felfedezni a sérülteket. Gondolnék itt vágások, zúzódások, égési nyomok mértékéről. Reményeim szerint találnék összefüggéseket, amikkel tudnám majd segíteni a többieket. Aztán lehet teljes vakvágányon indultam el….

**Hasegawa Zauki** Pént. Nov. 08 2019, 21:53

Enyhe pislogással nézek a kezembe nyomott tőrre, félig meglepetten, félig furcsállóan.

~Vagy úgy... szóval te is tanultál valamit.~ Jegyzem meg magamban. ~Reméljük, szükség azért nem lesz rá.~ Csúsztatom azzal kunai tartómba a vasat, néma bólintás kíséretében.

Kiosztották a csapatokat, s úgy festett, én kapom a kisebb genineket. Nem emeltem szót, csak elvettem felszerelésem, beüzemeltem a rádióm. Ekkor Yoshitaro? Tán ez a neve... Odajött, s egy tekercset adott át. Komor tekintettel olvastam a benne írtakat, s némán hallgattam végig rangidős jouninom szavait, s parancsát kötelességtudóan nyugtáztam.

-Igenis, uram! Így fogok tenni.- Feleltem halkan, ridegen.

Noha Kumogakure és köztem sose volt akkora jó viszony, főként hogy szinte csak megtűrt vagyok ott, nem lenne jó egy jouninnal összeakaszkodni emiatt. Tudom mit várnak el tőlem, azt viszont nem, hogy ő mennyit tud. Nem hatott újdonságnak a dolog, hisz a háború óta az lenne papíron a feladatom, hogy bármi gyanús észlelést jelentsek Kumogakurénak. Bár ez konohában afféle nyílt titok, ahogy az is, hogy nem igazán vagyok meggyőzhetetlen ezen kötelességem elmulasztásában. Valamit valamiért ugye... sokat köszönhetek ott néhány embernek, ez a minimum. Ezt a kapcsolattartóm is tudja, de vajon ez a jounin is, ki előttem áll? Akárhogy is, nem én fogom felvilágosítani helyzetemről, csak teszem, amit mond.

Kiosztottam a magvakat, ahogy azt korábban terveztem, bár elnyertem vele egy-két furcsálló pillantást is.

Mielőtt bárhova mentünk volna, összegyűjtöttem a geninjeim pár szóra.

-Nos essünk túl a formalitásokon, aztán indulhatunk is. Hasegawa Zauki. Mondhatjuk, hogy Kumogakurei, bár nem ott születtem, de ott lettem hivatásos shinobi. A kötelességem viszont a háború óta Konohában tart, így láthattatok párszor a faluban is. A mostani chuunin vizsgán lettem jounin, habár sajnos nem azért mert túl erős volnék. Csupán döntetlent tudtam kierőszakolni. Ha éles küzdelem lett volna ráadásul mindketten odaveszünk, meg lehet, hogy a fele nézőközönség is. Aaakárhogy is... a lényeg, hogy főként dolgok kutatásában vagyok otthon, meg azok szétbarmolásában.... Mi van még?... Hát... suitont meg dotont használok, na nem mintha nagyon ász lennék bármelyikben is, de... jah... ennyi tömören.- Sóhajtottam egyet, hogy végre vége, majd vártam az esetleges válaszokat. Bár nem volt gond, ha nem kaptam meg, ha minden a terveim szerint alakul, akkor a legrosszabb esetben se kényszerülnek harcra. Akárhogy is, hamarost megindultunk célunk felé. Az út egész csendesen telt miután lehetségesen teljesen leromboltam a kezdő tekintélyem, mint jounin, egyedül Inako hangtesztje törte ezt meg, melyre szemem szinte kiugrott helyéről.

~Tudtam, hogy túlságosan hangosra fogom állítani... Annyira nincs tapasztalatom ezekkel a kütyükkel, hogy az rettenet.~ Állítottam vissza miközben fájón fülem takargattam. -Itt is jó vagy. Csak kicsit túl hangosra tekertem.- Magyaráztam a jelenséget, talán tovább rombolva a "profi shinobi" képét míg tovább haladtunk.

Hamar pedig Kenji aggodalmas gondolatokat osztott meg velünk, melyek alaptalannak korántsem voltak nevezhetőek.

-Ezt jól látod... Ezért is megyünk négyen. Alap esetben nem küldtek volna engem is.- Komorodik el arcom, ahogy bele-bele megyek a részletekbe. -Nem kizárható, mi több biztos, hogy támadás fogja érni a falut. Ezért sem fogunk elmozdulni onnan, amíg nem szükséges... Tán félsz?- Húznék egy kisebb vigyort arcomra, de nem várnám meg a választ. -Ha igen, az jó... azt jelenti, hogy nem vagy őrült. Ismeretlen ellenfeleink vannak, fogalmunk sincs milyen erősek. Ami tény, hogy ketten-hárman képesek kiirtani egy falut. Én is félek, persze, nem bolondultam meg. De azok az emberek számítanak ránk. Másfelől... nem hazudtam mikor bemutatkoztam. Nem biztos, hogy elbírok velük, nem azért lettem jounin, mert erős vagyok... sokkal inkább mert tudok dolgokat, értem a világ működését, könnyen tanulok és sokat. Szóval, ha bármi gond adódik, szaladjatok valamelyik másik csapathoz a hírrel. Sajnos valószínű, hogy ha felbukkannak velem se lesztek biztonságban.- Kacagok fel kissé. -Bár azért nem vagyok annyira gyenge, szóval nyugi, ez csak a legrosszabb szituáció. Minden oké lesz, megyünk jövünk.-

Ez utóbbi inkább csak nyugtató jellegű volt. Sajnos fogalmam sem volt kikkel állunk szemben, s ha csak azokon nézek végig akikre gondolnék... Orochimaru emberei vagy azok a fehérek... Egy kicsivel később azonban Inako lassulni látszott, majd meg is álltunk.

~Virágok... hmm... ezt jó megjegyezni.~ Bólogatok egyetértően.

-Valóban jó ötlet, eszembe se jutott volna. Viszont nem hagyunk itt. Megvárjuk míg összeszeded amit kell. Egyedül veszélyes lehet. Egy kis pihenő pedig még senkinek sem ártott meg.- Néztem a másik kettőre. -Ne emésszétek fel ti se az erőtöket. Jól lehet, még meg se érzi az ember, de van mikor csak az a kevés hiányzik egy-egy helyzetben.- Kapok elő egy kulacs vizet, amit végigkínálok, majd beleiszom én is.

-Mintha napok óta nem ittam volna.- Motyogom az orrom alatt.

Ez fél igazság, hisz tényleg nem ittam már napok óta. Tény, nem is hiányzott a víz, de néha jól esik egy-egy korty.

Amint végzett Yamanakánk, s tovább menetelve megérkeztünk a faluhoz, figyelmem végigszaladt a településen. Kereskedelmi városnak kissé szerény volt, de könnyen lehet, hogy csak a történtek végett. Hamar jöttek a javaslatok, s szinte már sóhajtottam egyet a megkönnyebbüléstől. "jó... legalább eszes genineket kaptam, ez tetszik" Gondoltam magamban megkönnyebbülten, ahogy végighallgattam a mondandójukat. Kenji kérdésére végül magam válaszoltam.

-A fehér alakok... Akkor jól emlékeztem, te is indultál a vizsgán, Inako. Akkor hát nincs jogom megtagadni tőled se az igazság... publikusabb részét. És akkor már titeket is beavatlak. Mitsuko, jó irányon járt az eszed, viszont van egy másik tényező is. A vizsgán, a chuunin vizsgán feltételezem hallottátok mi történt. Átlag embereknek álcázott beépített emberek támadtak a nézőkre, ahogy megjelent az Akatsuki.- Bányászom elő az egyik tekercsem, melyről beszélni kezdek. -Ezek a fehér... valamik csak látszatra emberek. Testük masszás, életük kiolthatatlan... ha kettévágod is tovább harcol, ha felégeted talán használ... Egyet keresztül vágtam, s csak annyit értem el vele, hogy megnyomorítva harcolt tovább. Nem tudtam megölni, csak megsebezni, mozgásképtelenné tenni. Ebbe van elzárva azóta is. Számtalan jelent meg a lelátón s egytől egyig csak kiütni tudtam őket, de éreztem, hogy továbbra is élnek. Nem tudom mik ezek, vagy hogy honnan is jöttek, de egy ilyen lény...- Sóhajtok egyet. -Akárhogy is, elég valószínű, hogy az Akatsukinak dolgoznak, szóval ha ilyet láttok, akkor azonnal szóljatok, rendben?- Rakom el a papírt, ahogy végiggondolom a javaslatokat.

-Inako, Mitsuko, ti kérdezzétek ki a túlélőket. Sajnos nem vagyok túl jó az emberekkel, szóval ezt rátok kell bízzam. Kenji, te a kórházba mész.- Nyúlnék bele a földbe könyékig, hogy kirántsak egy klónt belőle, egy fa klónt. (Habár anyagát nem látnák.) -Így veled megyek, de addig közben meglátogatom a falu vezetőségét is, hátha tudnak valami információval szolgálni. Bármi gond van, a rádión jelezzetek. A magok segítségével megtalállak titeket. Ha információhoz jut valaki, akkor is szóljon. Alap esetben pedig két óra múlva ugyanitt találkozó.- Indulnék meg részben a falu főépülete felé, részben pedig hát a kórházba Kenjivel.

Egyéni célom hát hogy bebocsájtást nyerjek a faluvezetőhöz, majd illendően megkérném, hogy számoljon be az esetről, s hogy mit is tud pontosan. Bárminemű segítség jól jöhet.

Sai Kedd Nov. 12 2019, 02:44

//Igyekeztem mindenki dolgait figyelembe venni - és jól értelmezni - , ha valamit mégis félreértettem volna vagy kifelejtettem, nyugodtan sikítsatok pü-ben, mert a hajnali posztolgatás nem tesz jót az agysejtjeimnek Very Happy

Illetve mindenki számára infó: mivel a rádiók hatótávolsága maximum 20 km, s a 4. falu a másik két helyszíntől logikus légvonalbeli haladást feltételezve kb. olyan távolságra van, mint az 1. és 2. falutól a 3., azaz 30 km-re, Akane híradását már egyik csapat sem hallhatta. //

[1. csapat - Zauki, Inako, Kenji, Mitsuko]

A kereskedőváros más napokon bizonyára pezsgőbb és nyüzsgőbb hely lehetett, hiszen most is akadt jó pár bódé vagy bolt, de még kipakolt árus is, de rányomta bélyegét az egész helyre a sok - valójában nem sok, de mégis sok egyben látni - túlélő, a velük tartó katonák és szerzetesek jelenléte. A pezsgés belassult, a vidámság, hangoskodás elnémult, a városka komor, sötét burokba süppedt, s kérdezni sem kellett igazán, hogy érezzétek, a félelem elég komoly gyökeret vert az emberek szívében. Még az ismerősök is gyanakvó rettegéssel pillantottak egymásra, hát még milyen tekintettel fogadták az olyan ismeretleneket, mint amilyenek ti voltatok számukra.
Ebben a légkörben valóban nem volt rossz ötlet Inakotól a virág. Mondhatni szabályosan szükség is volt rá, hogy egy fél fokkal enyhüljön körülöttetek a gyanakvás hálója, és minimálisan elűzzön a félelmekből.
A város szívébe érve, a kórház környékére, négyen négy felé indultatok saját elgondolásaitokat követve szabadon, hiszen konkrét nyomotok nem volt, csak a végeredményt láthattátok magatok előtt/tudhattátok a beszámolóból korábbról.

[Inako]

A kórház környékén sündörögsz elsőnek, hallgatva a szóbeszédeket, figyelve az embereket, gondolkodva, hogyan és hol is kellene kezdened. Már itt is magadba szívhatsz némi benyomást, elcsípett félinformációkat - más kérdés, hogy valóban hasznosak-e.
Amiket elcsípsz:
- Négy asszony pletykálkodik, azon spekulálnak, hogy ha legalább 4-5 fős csoport garázdálkodik a környéken, hogyhogy nem talált a katonaság semmit, milyen bénán fésülték át a terepet. S összeesküvést látnak a dolog mögött, a daimyou biztosan szándékosan nem intézkedik hatékonyan, s tolja a cselekvést a felfogadott zsoldosokra (igen, ezek vagytok ti az ő fogalmaik szerint), hogy aztán majd megnövelje az adókat a hadállapotra hivatkozva.
- Két férfi azon hőbörög, hogy engedhetik a shinobi nemzetek, hogy ilyen szökött, elvetemült alakok mászkáljanak szabadlábon, s hogy minden ilyet azonnal meg kellene ölni.
- A kórház melletti egyik épület falára nem túl látványosan, de azért észrevehetően felfirkáltak egy feliratot: Nincsenek ninják, nincs gond, pusztuljanak a shinobi nemzetek! Alatta pedig egy aláírásnak tűnő szó: Ébredők.

Benn a kórházban már nem ilyen "csicsergős" mindenki. Azok, akik eszméletüknél vannak, vagy a fájdalomtól jajveszékelnek, vagy csak merednek maguk elé lesújtottan, talán még mindig sokkos állapotban a történtek miatt, saját veszteségeik siratva, kilátástalanul, lábuk alól kicsúszott talajjal. Minden ez, csak nem jó táptalaj egy ilyen fiatal lélek számára, mint a tiéd, amit eléggé lehúzhat e határozottan depresszív környezet. A legtöbb túlélő nem is hajlandó megszólalni se, vagy minimális jelét adni annak, hogy hajlandó lenne legalább azzal foglalkozni, hogy jelen vagy. Szűkszavúságukban csupán annyit közöltek foghegyről darabokban, amit már a beszámolókból tudhattál egyben. Végül az egyik ápoló siet segítségedre azzal, hogy tippet ad, ha szeretnél tudni a történtekről valamit, próbálkozhatsz három helyen: egy könnyebben sérült idős házaspárnál, akik már csak koruknál fogva is előszeretettel panaszkodnak, s akik a harmadik megtámadott faluban éltek korábban, egy koldusasszonynál, aki a második faluban tengődött a támadás idején, s nem teljesen beszámítható - kicsit sérült szellemileg -, de cserébe közlékeny, vagy fordulhatsz egy tizenéves fiatalhoz szintén a második faluból, aki komorabb, de nagyjából együttműködő, és nem bénítja meg a sokk, inkább egyfajta gyűlölet munkál benne.
//Az időkorlát miatt egy opciót választhatsz kikérdezésre a három lehetőség közül//.

[Mitsuko]

Te rögtön a kórházban kezdtél. Belépve nem tapasztaltál semmi különöset, mármint jó, nagy volt a felfordulás és a zsúfoltság, mivel nem ennyi sérültre tervezték a helyet s a hozzá tartozó munkaerőt, de azon kívül minden sajnos természetesnek volt mondható. Volt ott jajveszékelés, sírás, még fel-feltörő elkeseredettség vagy őrület is, de ami a legáltalánosabb volt, az a komor, depresszív hangulat. Ahogy Inako, úgy te is megtapasztalhattad, hogy az áldozatok kevésbé közlékenyek, a gyász azon fázisában jártak, amikor próbáltak mindent tagadni magukban, és inkább nem beszélni róla, hátha akkor megnemtörténtté válik. Hiszen a történtek ép ésszel fel nem voltak foghatók.
Azért azt sikerült nagyjából feltérképezni, hogy a támadásokat semmilyen előjel nem vetítette előre, így komolyabb terepszemlét biztosan nem tartottak a támadók. A többi kicsikart információ pedig egybevágott azzal, amit a jelentésből is hallhattatok a támadókkal kapcsolatban, így komolyabb új információra egyelőre nem tettél szert.

[Kenji]
Zauki klónjával karöltve indultatok szintén a kórházba, azonban a ti célotok konkrétabb volt két lány társatokénál, a vezető szerepet betöltő személyeket kívántátok felkeresni.
//Zauki klónja itt valóban csak kísérő, háttérbe szorul, Kenji, te "intézkedsz" inkább//
Hogy a folyamat gyorsabb legyen, egy ápolót szólítottatok le, és kértetek tőle útbaigazítást és felvilágosítást.
A sérülésekről szerzett információk:
- a sérüléseknek több típusa van: égési sérülések, vágott sebek, utóbbiak kétfélék, az egyik fajta hosszanti, mélyebb vágások formájában jelentkezik, feltehetően katana vagy hasonló vágószerszám nyomai, a másik fajta vágások kicsik (azaz kisebbek, mint a katana jellegűeké), bevágások vékonyak, de mélyek, a vágások alakja sarlóhoz hasonló, középen mélyebbek, a széleken kevésbé mélyek.
- Emellett a betegek nagyon kis százalékánál nincs külsérelmi nyom, de nincsenek eszméletüknél és az életjeleik igen gyengék, feltehetően mérgezés, de arról nem sikerült megtudniuk egyelőre sok mindent, milyen mérgezésről lehet szó, s így kezelni sem igen tudják mivel.
A vezető réteg eszméleténél levő, túlélő tagjai viszont nem tudnak semmi olyasmit felidézni, ami kiválthatta a támadásokat. Nem történt semmi különös, sem fenyegetés, sem megkeresés, s olyasmiről se beszélnek, ami a "bűnük" lehetett volna - utóbbinál persze felmerülhet, hogy eltagadnak dolgokat, de kirívóan gyanúsan senki nem viselkedik, ha van titkos stiklije, ha nincs.

//felmerülő konkrét kérdést lehet tenni a fentiekhez//

[Zauki]
Míg klónod Kenjivel tart, magad a kereskedelmi falu vezetőségéhez indulsz, hogy ott bebocsátást nyerj. Nem fogadnak ugyan rögtön, de ez talán érthető a jelenlegi felfordult és pattanásig feszült helyzetben.
Amikor végre beléphettél, a falu vezetőjének szobájában félhomály uralkodott a behúzott függönyöknek köszönhetően, s cigifüst miatt kissé nehéz volt a levegő. A férfi maga az 50-es éveiben járhatott, haja már ősz, de vonásait még kevéssé uralták a ráncok, még ha már akadt egy-egy mélyebb és lágyabb barázda az arcán. Hagyományos kimonóban ücsörgött az asztala mellett.

Határvidék - Page 25 Main-qimg-b429185e1a029c73600b56a4ba2ecfcc

Határvidék - Page 25 Main-qimg-b429185e1a029c73600b56a4ba2ecfcc

Kérésedre beszámolt arról, hogy egy ismertebb környékbeli kereskedő hozta a hírt a teljesen elpusztult, első faluról, amiről azonnal felvilágosítást is küldött galambpostával a daimyounak. Míg kiért a kivezényelt hadsereg és az esetleges sebesültek ellátására, illetve a halottak felmérésére küldött szerzetesek csoportja, addigra befutottak a városba a hírek a második megtámadott faluról is. A mentést a katonaság megérkezéséig maga szervezte önkéntes falusiakkal karöltve, majd a katonasággal együttműködve. Ám alig fésülték át a két várost, a túlélőket a kórházba szállítva, hír érkezett a harmadik támadásról is, s átcsoportosították oda minden erejüket, hogy az ottani túlélőknek is segítséget tudjanak nyújtani. Így komolyabb nyomozást nem tudtak tartani, csak amennyit a kikérdezhető állapotban levő túlélőktől sikerült begyűjteniük, s jelenleg is lefoglalja az erőforrásaik javát, hogy biztosítsák a túlélő áldozatok ellátását, elszállásolását, s biztosítsák, hogy a városban ne törjön ki a pánik.

//Kérdezni ér//

[2. csapat - Jaken, Arata, Atsushi, Ai/Hanae]

//az egyértelműség kedvéért ti az elsőként megtámadott faluba érkeztetek felmérni, amiről korábbról nincs semmilyen információ, de azt hiszem, ez egyértelmű volt Smile

Hanae: a daimyou szolgáitól kért cuccok elfogadva, a morfium egy kerek üvegben van, a minták tárolója egy adag kisebb fiola, amit dugóval lehet lezárni, illetve boncolási papírok nincsenek, a holttestekkel egyelőre nem foglalkoztak komolyabban (el sem lettek szállítva), az orvosi részleg inkább a túlélőkre koncentrál //

Jó előre bebiztosítottátok magatokat óvatosságból Ai szenzor képességeit használva. A lánynak azonban nem kellett különösebben figyelnie semmire, egy teremtett emberhez tartozó chakra sem bukkant fel az általa belátható térségben. Ahogy a faluban sem volt teremtett lélek sem. [A katonák a gyors átfésülés után a többi helyszínre, illetve végül a kereskedelmi városba lettek vezényelve azon az elven, hogy az élőknek nagyobb szükségük van jelenleg az erőforrásaikra, mint a holtaknak és az elpusztult falvaknak.]
A látvány több szempontból is gyászos volt. Egyrészt szomorú volt látni, hogy egy pár napja még élő, lélegző falu mostanra kísértetjárta hely lett, tele holttestekkel, másrészt a katonák lábnyomai mindent beleptek, s azt is hamar észlelhettétek, hogy bizony a látható holttesteket is elmozdították azon a részen minimum, ahol beértetek a faluba. Amitől féltetek, részben minimum beigazolódott. Ha voltak is nyomok, egy részüket biztosan elpusztították a kiérkező alakulatok.
Ez azonban nem tört le benneteket, mert mindannyiótoknak volt elképzelése arról, hogyan sajtoljon ki mégis némi információt, nyomot a helyszínből, s mindannyian hozzá is láttatok, hogy saját képességeitek szerint begyűjtsétek, amit csak lehet, lehetőleg tempósan.

[Jaken]
Számodra a környék felderítése volt elsődleges. Azt szereteted volna kideríteni, honnan támadhattak az elkövetők, s remélted, talán nyomokat találsz azzal kapcsolatosan is, hogy milyen jellegű technikákat vetettek be a támadás során. Mert ha a másik két helyszínen komolyabb elemi technikákat is használtak, jó eséllyel itt is. Ezen túlmenően célod, hogy megfelelőnek vélt pontokat felkutatva remélhetőleg ráakadj a támadók ideiglenes táborhelyére a falu körül.
Amiket tapasztaltál:
- Már a faluban is láttál dotonra utaló nyomokat, hajszálrepedéseket a földön, ami nem tűnt természetesnek, a házakon némi olyan homokos port, ami magától csak baromi nagy szélvihar hirtelen elültével kerülhetne kb. oda, furán, a házsor közepén összeomlott házakat - igazából mintha a földből kiemelkedve széthullottak volna-, de a falu körül még egyértelműbb a dolog, hiszen több helyen is fák hevertek kifordulva a földből, hevenyészve, mintha körgyűrűbe fogták volna az egész falut.
- A külterületeknél főként, hiszen ezeket a részeket nem érte annyira a katonák nyomeltüntető "dúlása", feltűnhet, hogy a holttestek néhol csapatba verődve hevernek, s a vér is igen korlátozott területen fröccsent szét körülöttük, illetve bizonyos kupac holttestek olyanok, mintha összepréselték volna őket, kiszorítva belőlük a szuszt.
- a körsétád alatt azt is megtapasztalod, hogy a fentiektől eltérően a falu északi részén a holttestek javán sok apró vágás okozta kis sebek találhatók, a bevágások vékonyak, de mélyek, a vágások alakja sarlóhoz hasonló, középen mélyebbek, a széleken kevésbé mélyek.
- A falutól szintén északra egy helyen találtál egy oda nem illőnek tűnő cigicsikket az avarban.
- Magaslati pontokat keresve északkeleten másztál fel a falut ölelő dombra, s valóban találtál egy olyan pontot, ahonnan tökéletesen rá lehet látni a falura, mivel az útban levő fákat megcsonkították. Itt is találsz újabb csikkeket (3-at).

[Arata, Hanae]
A ti figyelmetek a falun belül a holttestekre irányultak főként. Természetesen nem voltatok vakok a környezetetekre sem.
Amit tapasztalhattatok:
- Dotonra utaló nyomok: hajszálrepedéseket a földön, ami nem tűnt természetesnek, a házakon némi olyan homokos por, ami magától csak baromi nagy szélvihar hirtelen elültével kerülhetne kb. oda, furán, a házsor közepén összeomlott házak - igazából mintha a földből kiemelkedve széthullottak volna.
- Az északi területeken a házak mellett néhol homokbuckák alakultak ki, mint a sivatagban a szél munkája során, illetve egyes holttesteken és házakon is kisebb, sarló alakú vágásnyomok éktelenkedtek.
- holttestek tipikus sérülései: a már említett sarló alakú vágások, főként déli és nyugati területeken csoportokban heverő holttestek, amelyeket mintha összepréseltek volna két oldalról valami kemény és nagy tárggyal szendvicsnek összefogva, holttestek kisebb százalékán a keleti területen létfontosságú szerveket ért szúrt sebek. Az említetteken túl különösebb halált okozó eseménynek nincs nyoma, nincs kirívóan különböző holttest, mérgezésnek sincs nyoma.
- a másik két helyszínről kapott beszámolótól eltérően itt nincs tűznek nyoma kis mértékben sem.

[Atsushi]
Számodra a legfontosabbnak az tetszett, hogy rájöjj,mi lehetett a kiváltó indok. Volt-e egyáltalán ilyen, illetve felfedezhető-e ilyen indok léte. Ezért igyekeztél megtalálni a leginkább elpusztított, és a legkevésbé lerombolt részeit a falunak.
Tapasztalatok:
- Dotonra utaló nyomok: hajszálrepedéseket a földön, ami nem tűnt természetesnek, a házakon némi olyan homokos por, ami magától csak baromi nagy szélvihar hirtelen elültével kerülhetne kb. oda, furán, a házsor közepén összeomlott házak - igazából mintha a földből kiemelkedve széthullottak volna.
- Az északi területeken a házak mellett néhol homokbuckák alakultak ki, mint a sivatagban a szél munkája során, illetve egyes holttesteken és házakon is kisebb, sarló alakú vágásnyomok éktelenkedtek.
- A falu leglepusztultabb, sérült része nagyjából középen helyezkedik el egy vonalban, "nyomvonalában" végig a fenti dotonra utaló jelek figyelhetők meg (az elpusztult házak itt egy vonalat rajzolnak ki nagyjából)
- Ellentmondásosnak tűnően rögtön eme terület mellett "északra" a legépebb a falu. Mintha egy erő idáig pusztított volna, egy másik pedig északról indulva idáig.
- Semmi olyasmire nem bukkansz, amit különösebben érdemes lett volna földig rombolni, a faluban semmi különlegességnek nem bukkansz nyomára, ahogy az épen maradt területeken is csak házak vannak, illetve a faluvezetés gyűlésterme, valamint egy bolt. Egyik sem tűnik úgy, mintha bárki is hozzá nyúlt volna a gyilkolászás pusztításán kívül, ahogy a lakóházakról is ez mondható el. Ha volt is oka a támadásnak, nem valószínű, hogy fizikailag megfogható.

[3. csapat - Akane, Hiroto, Yamato, Yoshitaro + Shiren]

//Emlékeztető: Akane denevérei a következő kör után térnek majd vissza//

[Shiren]

Kutakodásod egyben lelki út is, sok mindent felidéz benned a pusztuló falu a halál arcaival az áldozatokon. Mivel a tűz pusztította részen az áldozatok nem tartogatnak számodra különösebben érdekes információkat, a falu másik felére térsz át. Az itteni tapasztalatok talán kicsit több izgalmat okoznak, hiszen fejtörés, egészen pontosan mi végezhetett az áldozatokkal. Egy házba betérve végül egy gyermeket vizsgálsz meg. A test külsőleg sértetlen, bensőjére ez már nem mondható el, a tüdő állapota kritikus, minden bizonnyal fulladás okozta a tényleges halált. Hogy a fulladást mi idézte elő pontosan, azt nem lehet tudni, de általánosságban sejthető. Vajon mi tud ekkora területre kiterjedni, hogy ennyi áldozatot szedjen a jelek szerint viszonylag hamar? Gondolataid azonban eltereli, hogy érzékeled, nem vagy egyedül. Nem is vagy rest, visszaalakítod magad teljesen hétköznapi gyermekké, s úgy lépdelsz ki az érkezők elé fogadva hívatlan "vendégeid".

[Mindenki]

Ahogy Shiren előbukkant a házak közül ártalmatlan gyermekként, mindannyian úgy is reagáltatok rá. Igaz, Hirotoban felébred a gyanú a kormos külső miatt, és Akane sem követ el végül hatalmas, ordas hibát, maga helyett klónját küldve a gyermek megnyugtatására, egyelőre mindannyian inkább vigyáznátok rá, mint lekaszabolnátok, ami Shiren számára komoly előny, bár lehet, Akane ölelése még így is meglepi érzelmileg. Bár lehet, csapattársatok, Yamato is igényelne hasonló törődést felkavarodott gyomrával, amit a tömegmészárlás látványa váltott ki belőle.

//mivel ez a vonal nem igazán az én terepem, hanem a karaktereitek reakcióiról szól, meghagyom nektek egyelőre a további alakulást, amíg nem igényel mesélői közbeavatkozást a dolog//

Azonban minden empátia mellett sem feledkeztetek meg arról, miért is jöttetek valójában. Tény, nem itt terveztétek elvégezni a munkát, hanem kicsit arrébb, de a lényegen nem változtat: nyomokat kell találnotok, s a jelek szerint minél előbb, mert az elkövetők nem álltak le, rémtetteiket folytatják tovább, s így a környéken minden település potenciálisan veszélyben van, miközben már így is több, mint elég áldozatot követelt az egész ügy ahhoz, hogy még számotokra is igen felkavaró legyen.

A közjáték miatt e kutató feladatot egyelőre Yoshitaro és Akane klónjai látják el.

Yoshitaro klónjainak tapasztalatai (összefoglalva a korábbi két mesélői posztot)

- A falu centrális szerkezetű, a központi részen nagyobb szabad terület, ahová most már elértek a lángok, ez a rész tűnik amúgy az egykori közigazgatási központnak, s akad bolt is, kifelé pedig fellelhetők egyfajta "negyedek" - nem egy város méret, szóval ezek többnyire csak maximum pár utcányi területek, gazdag negyed, szórakozónegyed, szegénynegyed stb.

- A falu keleti és északi része még mentes a tűztől, de az átterjedőben van ide is.

- A falu délkeleti részén a lángok már kialvóban, mert ez a terület már teljesen leégett - ez alól kivétel, ahol a lángok a környező erdőre is rá tudtak harapni.

- Holttesteken felfedezhető látható sérülések: égési sérülések, éles pengétől származó hosszanti vágások, apró, sarlószerű vágások szintén valami élestől, bizonyos holttestek teljesen összepasszírozódtak, főként ezek egy-egy kupacban helyezkednek el, de ugyanez igaz a többi sérülés esetében is.

- Ezen a részen figyelmes szemlélőként a pusztulás ellenére is felfedezhetők doton technikára utaló nyomok, a föld puhább bizonyos vonalak mentén, hajszálrepedések az elvileg kitaposott utakon.

- A még épen maradt részen a holttestek érintetlenek, nincs rajtuk külsérelmi nyom, egyesek menekülés közben estek össze, másokat ágyukban érte utol a végzet.

Akane klónjainak tapasztalatai:

- A felderítést és felmérést végző klón a fentiek közül a falu szerkezetére vonatkozó információkat gyűjti be.

- Külsérelmi nyom nélküli test Shindan vizsgálata során Akane is észreveheti, hogy a tüdő kritikus állapotban van, minden bizonnyal fulladás végzett az áldozattal, de nincs nyoma a szervben annak mi okozhatta a tüdőelégtelenséget és fulladást. Ellenben a májban vannak atipikus lerakódások.

- Megégett testek: a vizsgálat megerősíti, hogy az égési sérülésekbe vagy pedig járulékosan korábban már a füstmérgezésbe haltak bele ezen halottak.

- Összepréselt testek: a préselés olybá tűnik, mintha összezúzták volna őket, mint a szemetet szokás, mellettük határozottan laza a döngölt földút, ami felettébb szokatlan, ezért feltételezhető doton technika(k) használata. Illetve az is kiolvasható, hogy nem utólag hordták őket egybe.

- Dotonra utaló jel még, hogy bizonyos vonalak mentén az évek alatt keményre taposott útként funkcionáló talaj egész laza.

- Bár mikroszkóp nem áll a rendelkezésedre, a részleges vizsgálat nem mutat ki genjutsura utaló nyomot.

//Határidő: november 24. //

**Akihiro Jaken** Vas. Nov. 17 2019, 01:04

//Sai fórumkaland - Arata, Atsushi, Hanae//

A faluba érkezve azonnal elkezdtem kis csapatommal felderíteni az esetleges nyomokat. Mindenki ment a maga részét intézni, hogy minél előbb elindulhassunk felderíteni a második falut. Balszerencsénkre az idevezényelt katonák jószerivel csak átmasíroztak a helyszínen, ezzel esetleges nyomravezető jeleket elpusztítva maguk körül… ~ Amatőrök… Ennyi erővel ki is kerülhették volna az egész falut ~ csóváltam meg kissé fejemet, ahogy egy csoport félretolt holttesthez guggoltam. Elkezdtem mellettük megvizsgálni a talajt, majd szemügyre vettem a házakat. Jól látszott, hogy elemi technikákkal mértek csapást a falura.
~ Repedések a földön, véletlenszerűen összedőlt házak… a Doton használó. A házakra lerakódott mérhetetlen mennyiségű por… minden bizonnyal a gunbait használó nő. Fuuton. A leégett házak pedig egyértelműen a Katon használóról tanúskodnak. Elemi erejű kombinációkat lehet alkotni ezeknek a felhasználásával. 1569 halott. De hogyan nem tudott elmenekülni senki…? ~ indultam Észak felé, hogy onnan elkezdve felderítsem a környéket, út közben azonban nem tudtam nem észre venni, hogy északabbra a holttesteken másmilyen jellegű sérülések láthatók. Az egyik sebhelyet szemügyre véve azt vettem észre, hogy az apró vágások közepe mélyebb a széleihez képest.
~ Három lehetséges módját tudom elképzelni annak, hogy ilyen sebhelyek keletkezzenek. Egyrészről, a fegyveresek használhattak Kamát, vagy ahhoz hasonló eszközöket, amit a mészárlás közepette a túlélők kardoknak néztek. Másrészről ők lehettek valóban kardhasználók, mindössze jártasak a Kenjustu használatban. Ez megmagyarázná az állított emberfeletti sebességüket, illetve a sarló alakú vágásokat. Egy gyengébb Issen technika, ami nem tudja teljesen átvágni a testet valószínűleg hasonló hatást váltana ki, azonban talán ezek a sebhelyek túl kicsik ehhez az opcióhoz. Az utolsó lehetőség pedig, hogy egy Futon technika okozta ezeket a fajta sérüléseket. A sok apró vágás miatt ezt az opciót tartom a legvalószínűbbnek. Talán a következő faluban megtalálható nyomok kielemzése után okosabb leszek. ~
Ezt követően a falut elhagyva belefogtam a környék felderítésébe is. Itt volt a legtöbb esélyem összerakni a kirakós pár darabját tekintve, hogy ezek a területek nagyjából érintetlenek maradtak a katonák átvonulása során. Megközelítettem egy újabb kupac holttestet, amelyeknél jól látszott, hogy a vér csak egy bizonyos területre terjedt ki, a testek pedig… mintha egyenesen összenyomták volna őket. ~ Ez bizony a Dotont használó műve. Én magam is próbáltam már csapdába ejteni így valakit, de az a rohadék Yami túlságosan képzett volt ahhoz, hogy ilyesmivel megfoghassam. Ellenben a tehetetlen civilek… Szörnyű egy halál… ~ álltam fel a holttestek mellől, hogy tovább folytassam a keresést. A gondolat azonban, hogy hogyan nem sikerült senkinek sem elmenekülnie, nem hagyott nyugodni. ~ Ha mindössze nagyjából 5 támadó van, hogy kapták el a szélrózsa minden irányába menekülő tömegeket? Méghozzá ilyen közel a falu határához? ~
Ekkor azonban végre megláttam. ~ A repedések a földön, a határon kifordult fák. Nem csoda, hogy senki sem tudott elmenekülni… Teljes blokád alá vonták a falut. Ez az egyetlen logikus magyarázat ~ kezdtem el körözni a falu körül, végig a talajt pásztázva ~ Az pedig, hogy egy csaknem 1600 fős falut körbe zárjanak, az nem egy embernek való munka. Hacsak az a személy nem egy nagyon erős, Doton specialista. Én se biztos, hogy ezt meg tudnám csinálni, sőt… Utoljára amikor hatalmas, Doton által okozott pusztításról hallottam, akkor a hírrel együtt jött a Tűz templomának a pusztulása is. Remélem nem a Lidérc áll a mészárlások mögött… Arra még nem állok készen… Minden esetre megmagyarázná a sok véráldozatot és a Dotont. Az azonban reményre ad okot, hogy őt nehéz lenne összekeverni mással, így valószínűleg tudtak volna leírást adni róla a túlélők a többi faluban. És mivel ott vannak túlélők, úgy néz ki, hogy a 2400 körüli lélekszámú falut már nem tudta teljesen körbe zárni ~ állapítottam meg magamban.
Miután teljesen körbejártam a falut, és megpróbáltam minél jobban megbizonyosodni elméletemről, ismételten északnak fordultam, s elkezdtem a környező erdő felderítését. Hamarosan ráakadtam egy cigaretta csikkre. Egyelőre nem lehettem biztos benne, hogy a támadóktól maradt ott, de amikor egy lehetséges megfigyelési pontnál még többre bukkantam, megbizonyosodtam efelől is. Gyenge nyom ugyan, de utunk során nem árt majd figyelni az esetlegesen elszórt további csikkeket.

A falu közepére visszasétálva – út közben a falu északi részén egy Hiraishin pecsétet elrejtve - összegeztem minden begyűjtött információt, majd az adóvevő megfelelő gombját lenyomva a többiekhez szóltam, ha eddigre még nem végeztek: - Én a magam részéről végeztem, a falu közepén gyülekező, ha mind megvagytok.
Hátul összefogott kézzel, fel-alá járkálva, s fejemet törve vártam a többiekre.
~ Csak remélni tudom, hogy találunk olyan nyomot, ami elvezet az elkövetőkhöz, mert amíg a már elpusztult falvakat vizsgálgatjuk, mások élete kerülhet veszélybe ~ ült ki nyugtalanság az arcomra. Mikor mindenki odaért megálltam előttük, s belekezdtem a beszámolómba: - Bizonyára ti is levontátok az igen egyértelmű következtetéseket, amint beléptünk a faluba. Azt biztosan állíthatjuk, hogy egy Katon, egy Doton, illetve egy Fuuton használó is erősíti ellenségünk sorait. Ezek mind jól látszanak a leégett házakon, a repedéseken a földön, az összezúzott testeken, valamint a házakon lerakódott poron, a rengeteg apró vágáson és értelemszerűen a szemtanúk által leírt gunbaios nőn. Ezen kívül még azt vettem észre, hogy minden bizonnyal a Doton használó, vagy akár használók teljesen körülzárták a területet, így nem sikerült senkinek sem elmenekülnie. Még egy megfigyelő pontot is megtaláltam, három darab cigaretta csikkel. Nem nagy nyom, tudom, de azért mégis csak valami, ami esetleg megkönnyítheti a támadók nyomainak lekövetését. Ti esetleg találtatok valami hasznosabbat, amin elindulhatnánk? – tekintek végig a csapaton. Arata beszámolójának kicsivel több figyelmet szentelek, de ez nem ül ki az arcomra. Folyamatosan figyelem mozdulatait és hangszínét. Bármit, ami csak elárulhatná, hogy tud valamiről, amiről én nem…
~ Öcsém, de utálom ezt a bizalmatlankodást… ~

Ha mindenki befejezte a beszámolóját, s már nincs semmi teendőnk a faluban, úgy kiadnám a parancsot az indulásra a következő faluhoz. Út közben folyamatosan keresném a nyomokat, figyelném az esetleges jeleket – kifejezetten a cigaretta csikkeket. Ha netán észre vennék az északra tartó utunkon jeleket, akkor a többieknek ezt jelezvén rákanyarodnék a nyomok által kiszabott útra, hogy azokat kövessük tovább, mielőtt elmennénk a második faluba. Út közben továbbra is kérném, hogy Ai figyelje szenzor képességeivel a környéket. Amennyiben azonban nincs semmi, ami letérítene utunkról, egyenesen a második faluba mennénk. Ott ugyanúgy szétküldeném a csapatot, ha nincs senkinek ellenvetése.
A második faluban megpróbálnám az összefüggéseket keresni az első támadással. Ugyanazok a nyomok jellemzik-e a támadás helyszínét: hajszálrepedések a földön, a por a házakon, a kisebb vágások, illetve hogy körbe lett-e kerítve a falu valamelyest itt is. Afelől is megpróbálnék megbizonyosodni, hogy mindannyian más irányból közelítették-e meg a falut, hiszen a beszámolók szerint elméletileg nem látták a támadókat együtt. Zauki tanácsára ezúttal jobban figyelnék, hátha van valahol olyan fehér emberszerű izé, esetleg annak a maradvány… Ha van, akkor legalább megbizonyosodtam felőle, hogy mégiscsak el lehet őket pusztítani. Végezetül ismét az esetleges megfigyelőpontok felkutatásával zárnám vizsgálódásomat, majd a falu közepén várnám a többiek beszámolóját.

Szerk.:
- Nem gondoltam rá, hogy elhozzam a csikkeket, de jó elgondolás. Mivel úgyis észak felé fogunk tovább menni, út közben majd felvesszük őket - válaszoltam Atsushi kérdésére.

**Hamacho Yoshitaro** Kedd Nov. 19 2019, 00:43

// Sai + 3. csapat & Shiren //

A kisváros lepusztult házai között sétálva elmerengett azon, vajon hány ember élte le itt életét? Hányan tervezték el, hogy holnap elmennek meglátogatni egy barátot, megisznak egy jó sake-t vagy csak szimplán jól érzik magukat? Hány életnek a fonala vágódhatott itt el egy napja sem? Az emberi élet, a lélek egy érték, melynek nincsen párja. Ennek ellenére ezek a megvadult Shinobi-k úgy szabdalták fel őket, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. Voltak vajon olyan bátor civilek, akik megpróbáltak szembe szállni velük? Ismerte a konohaiakat, tudta jól mennyire büszke nemzet tud lenni a "Tűz Akarata" mottójukkal. De vajon ér ez ennyit? Mit számít a büszkeség ilyenkor? Állj ezerek sírja felett és kérdezd meg a halottak szellemeit, hogy mit ér a büszkeség. A síri csend lesz a válaszuk.
Akane megadta az engedélyt Yoshi számára hogy kicsit körbeszagoljon, szóval amíg ő a gyerekkel és a hullákkal van elfoglalva, kicsit feltérképezi a környéket. Nyugodtan és figyelmesen egy ledőlt ház romjai között eltűnt a csapattársai szeme elől, majd felmutatta azt az egy bizonyos pecsétet és egy halk puffannással máris 4 narancshajú "iker" néz egymással farkas szemet. Mindannyian bólintanak és a 3 klón a falu középső része felé veszik az irányt. Az "igazi" megpróbál óvatosan egy magas épület tetejére felmászni és egy ejtett madártávlatból átnézni a terepet. Mindenképpen rejtve próbálna maradni hősünk, nem lenne jó ha egy felderítőt túl hamar észrevennének. Talált nem messze a többiektől egy kisebb bérházat, aminek volt lapos tető része. Igazából ugyan az fogadja őt, mintha bármelyik másik lakásba besétált volna: síri csend és hulla szag.
Egy ideig csak a magasodó fekete füstoszlopot bámulta, ami kezdett egyre nagyobb méreteket ölteni. Már-már félő volt, hogy ködként ráülepszik az egész városra, ami persze nem lehetséges, mert a hő mindig felfelé fog áramolni.
~Lehet jelenteni kéne ezt a Daimyo-nak. Hátha a városból még meg lehet menteni valamit...Persze előbb a tetteseket kéne elkapni~ morfondírozott magában a férfi.
Kisvártatva ropogást hallott maga mögül és ösztönösen a hátán lévő családi Katana-ért nyúlt. Egy gyors pörgéssel már meg is fordult és a pengét szúrásra készen tartotta, mire észrevette, hogy csak a klónjai érkeztek vissza csöppet kormosan és meglepődött arccal.
-Komolyan, már a saját árnyékomtól is megijedek...- helyezte vissza a kardot a hüvelyébe egy szomorú fejcsóválással.
Annyit már az elején leszűrt, hogy mivel a klónok biztonságba visszatértek, így valószínűleg az elkövetők sincsenek a közelben, esetleg jól elbújtak és kerülik a feltűnést... vagy csak követék idáig őket.
Tudja jól, hogy a Kage Bunshin no Jutsu // Árnyékklón Technika sajátossága, hogy ha az egyik klón olyan dolgot lát, tapasztal, amit ő nem, az emléke automatikusan megjelenik a technika kivitelezője fejében, ám ez nála különösen is idegesítő fejfájással jár, így utálta ezt a fajta információ szerzést használni. Nincs mese, túl kell esni rajta. Újra felmutatta a kézpecsétet, a klónok kisebb füstfüggöny keretében eltűntek és hirtelen emlékképek tömkelege rohamozta meg a fejét. Az elején nagyon nehéz ezekből kiigazodni, de egy kis idővel és koncentrációval egész tiszta képet kapott a helyzetről. Elemezte az adatokat, kirívó pontokat kereset, összegezte és eltárolta magában, majd szépen komótosan visszaindult a többiekhez.
Visszatértét nem játszotta túl, szimplán az egyik törmelékhalom közül kisétált zsebre tett kézzel, majd megállt a táborozási pont szélénél és figyelte a többieket.
A Yamato nevű srác láthatóan rosszul viselte a sok halott látványa, legalábbis az arca váltakozott a zöld és a fehér színpaletták között. Akane épp egy holteste boncol, míg Hiroto nevű tag némán bámulja őt; Akane klónja pedig továbbra is a csupasz kis fickóra vigyázz.
~Most csak odaképzeltem, vagy tényleg egy Kunai-t szegezz elrejtve a gyerekre...?~ döbbent le magában, majd rájön hogy Akane-ról van szó, így már meg sem lepődik.
Yoshi vesz egy mély sóhajt, majd a szőke hajú sráchoz sétál és megveregeti a vállát.
-Tudom én, hogy nem szép látvány, de szedd össze magad. Nem lenne kellemes, ha hányás közbe fúródna beléd egy kard vagy nyelne el a föld. Próbáld elnyomni ezeket a kellemetlen érzéseket, a szagot meg...- vett egy mély levegőt.- ... idővel megszokod.- mondta Yamato-nak egy aprócska mosollyal és ezúttal egy hátveregetéssel búcsúzva sétál tovább a csapatvezetőhöz.
-Hát...te aztán nem féled bemocskolni a kezed...- mosolyodott el, gondolva mennyire kellemes lehet egy hullában könyékig matatni.
Egy ideig némán figyelné ő is a boncolást, majd egy kis idő elteltével vagy Akane kérésére jelentene.
-Amit eddig megtudtam, hogy falu centrálisan lett kialakítva, minden út szinte a központ felé vissza, ahol viszont nagyban ég a tűz: Katon technikás pipa. Az egyik tűz valószínűsíthetően a város déli, délkeleti részéről kezdődhetett el és onnan folytatta a pusztítását a város központi részébe. Több helyen is nyomott találtam Doton technikák használatára, így az is pipa. A holtestek nagy részén sarlóféle vágások voltak, ami lehet ezen fegyvertől is vagy...- vesz egy mély levegőt.- ...akár Fuuton technika is. Esetleg mindkettő kombinált használata. Bárkik is művelték ezt, nem holmi gengszterbanda. -tette még hozzá, majd kicsit sejtelmesen leguggolt Akane mellé.- Nem akarok paranoiás lenni vagy gyávának tűnni, de nem teszik ez nekem. Pár helyen a testek csak úgy össze voltak dobálva kupacokba, mint valami máglyarakás. Az eddig is látott szétlapított testekről nem is beszélve. Ami viszont igazán zavar, hogy ahová még nem értek el a lángok, az érintetlen lakásokba is mindannyian meghaltak. Valaki az ágyában vagy az ebédlő asztal mellett volt összeesve. Semmi külső támadási vagy védekező nyomot nem találtam. Mintha csak úgy... meghaltak volna.- majd körbenéz s folytatja.- Kizárásos alapon nem szívelégtelenségre tippelnék. Méregfelhő? Vagy talán egy speciális Fuuton technika, ami fulladásos halált okoz? Túl sok a kérdés, kevés a válasz...- folytatta volna, majd megrázta a fejét.- Bocsánat, néha elkalandozok a gondolataimban. Mindenesetre egy biztos: rengeteg Chakra-t használtak fel a falu elpusztítására, szóval nem kéne nekik túl sok délutáni pihi időt adni.- fejezte be a mondandóját és akaratlanul is észrevette, hogy kezd hasonló "stílusban" beszélni, mint Akane. Ragályos ez a nő...

**Shiren** Kedd Nov. 19 2019, 23:00

// Feldúlt végeken - Yoshi, Akane, Yamato, Hiroto & Sai | Elnézést az összecsapott posztért. //

Ahogyan kimásztam a házból, ők fedezékbe húzódtak.

Ezek szerint harcra számítanak. Persze, hiszen ég a falu, százakat mészároltak le, ezt már biztosan ők is kiderítették. A helyzet így egyre érdekesebb és érdekesebbé kezd válni, nem beszélve a csapat sokszínűségéről és arról, hogy megjelenésük további emlékeket csalt elő a régmúltból. Konohai ninjákat, a Chuunin Vizsga további részleteit és azokat az időket, amikor még Geninként jártam a falut. Álmok, vágyak, érzések ködös derengése volt csupán az, mi átfutott rajtam, mégis furcsa volt. Nem számítottam rá, hogy miután ezeken a dolgokon keresztül mentem, ilyen élményeket tapasztalatok majd.

Régi önmagam felszínre sem hagyta volna törni ezeket.

Elnyomta volna, s gyengeségként kezelve elvágta volna a köteléket azzal, hogy cselszövésbe kezdve azon munkálkodott volna, hogy egyesével iktassa ki a ninjákat. Ármánykodás, gyilkosság és minden olyan, ami belefér a dologba. Én ezt nem akartam. Nem volt kedvem hozzá, sem pedig okom. Miért is lett volna? Hiszen a szégyenérzet elkerülvén, csak jó érzések maradtak az emlékek. Így hát hagytam, hogy magához szorítson, s játszva a szerepem, próbáltam résen lenni.

Ahogyan feltette első kérdéseit, máris megszólalt a fejemben az a bizony vészjelző.

Ha nem jól forgatom a lapokat, akkor könnyedén távol kerülhetek ettől a helytől. Én pedig a végére akarok járni a dolognak. Nem lenne jó csak azért harcba elegyedni - és egy vérengzést követően jó esetben is a hulláikból újra felépíteni magamat, - mert nem jól gondoltam át, hogy mit kell mondanom. Így hát látszólagos valóm határain belül maradva, használnom kellett a fifikát, mivel az élet volt kegyes és megáldott.

Végig nézve az érkezőkön, s látva a klónt, valamint hallva az "ikertestvér" mesét, legbelül elmosolyodtam. Tetszett ez a szerep!

A kérdésözön viszont furcsa volt számomra. Tudhatná, hogy egy gyermek, különösen egy ilyen korú, nem képes felfogni mindent. Sőt, egyáltalán nem fog fel semmit, egészen addig, amíg teljesen más foglalkoztatja őt. E-képpen próbáltam cselekedni.

- Anya... Apa... Meghaltak. - Mutattam a lángoló városrész irányába. - Megégtek. - Emeltem kezem a szám elé, apró öklökbe szorítva. Hüppögtem egy kicsit, majd megdörzsölve szemeimet, nyeltem és folytattam. - Többen voltak. - Motyogtam, s próbáltam azt a látszatot kelteni, mintha erőt véve magamon, "nagyfiút" játszanék. Elvégre, nem egy gyermekkel volt már dolgom. Hanaétől is sokat tanultam ilyen téren. - Kardokkal mentek és lángokat fújtak. Én megúsztam, de letépték rólam a ruhát. - A ház irányába mutattam, ahonnét kijöttem. - Oda bújtam!

Egyelőre ennyit akartam mondani.

Persze tudom, hogy ez vajmi kevés, de az ütőkártyáimat jobb későbbre tartogatni, majd az után, hogy több információt tudtam meg tőlük. Ám ahogyan odébb nógatnának, én inkább figyelném a boncolást. Tehát ez a ninja a csapatvezető és történetesen egy medikus lenne? Érdekes... Hogyan harcoljon a csapatot vezetve, hogyha mindeközben a háttérben kell maradnia? Ráadásul érti a dolgát.

- Mit csinál? - kérdeztem a mellettem lévőt, s idegesít, hogy nem tudom megmondani, hogy melyikőjük az igazi. Felteszem ez itt egy klón. Én legalábbis így tennék, de sohasem lehetek biztos ebben. A Bunshinok csodái... Azzal megmarkolva a lány ruháját, közelebb húztam magam hozzá, bár ezt akkor még talán észre sem vettem. - Az egész falu halott... - Motyogtam magam elé, figyelve a boncolást.

**Yamanaka Inako** Szomb. Nov. 23 2019, 23:01

//Feldúlt végeken - 1-es csapat, kereskedelmi város//

Indulás előtt az első csapat vezetője összehívta a genineket, hogy túlessenek némi formalitáson, bővebb bemutatkozáson.
*Nos, inkább nem részletezném, az én harcom milyen eredménnyel ért véget, de lehet félig-meddig emlékszik rá. Mindegy, ameddig nem erőltetik ezt a kérdést, inkább megtartom magamnak a válaszokat.* Kommentálta magában a Yamanaka. Igyekezett megjegyezni, jelenlegi parancsnoka miben jeleskedik. A döntéseket ugyan nem neki kellett meghozni, mégis ötleteléshez mindig jól jött, ha emlékezett bizonyos részletekre.
- Yamanaka Inako, ahogy azt már korábban említettem. Tudom, az előző bemutatkozásnál jóval többet voltunk, szóval itt egy kis összefoglaló újból - kezdett bele, amikor rá került a sor. - Mivel mindenki járatos Konohában így szerencsére nincs annyira megkötve a kezem. Kemurigakure és Amegakure jelenlétében kicsit óvatosabb voltam, bíztam benne, hogy Akane-sensei néhány információ morzsából is tökéletesen ért mindent. Szóval, aki esetleg nem tudja, a Yamanaka klán az elmével kapcsolatos jutsukban jártas. Képes vagyok az elmémet más emberek testébe áthelyezni. Nagyjából, leegyszerűsítve. Ez jól jöhet felderítésekhez, beépülésekhez, meg még jó pár dologhoz. Ezen kívül feloldottam az első elememet, ami a Katon. Azért annyira még nem vagyok profi, mint aki leégette a falvakat, viszont okozhatok néhány kellemetlen meglepetést.
Úgy volt vele, hallhattak a klánjáról és egy ilyen helyzet megkívánta az abszolút bizalmat. Végül is, az első igazi csapatának tartott egy rövid előadást. Ahová indultak, még nem értek el a támadók, ám Inako biztosra akart menni. Zauki-senpai ebből már nyugodtan kiindulhatott, ha tervet kellene kovácsolni. Remélte, hogy Mitsuko és Kenji is ennyire közlékenyek lesznek.

A döntést meghozta a vezető, megvárták a szőke hajú lányt, amíg végzett a virágszedéssel.
- Köszönöm!
Kenji aggodalma kicsit ráragadt, igazat adott neki.
*Annyi ember egy helyen, szinte az ölükbe hullik egy újabb lehetőség életek kioltására. Mégis miért kell a háború után még ez is?*
Húzott néhány kortyot a kulacsból, a víz jól esően kúszott végig torkán.
- Zauki-senpai, ha egy mód van rá, maradok a csapattal a végsőkig. Azért remélem tényleg elkerülhetjük a harcot. Félek én is, főleg mert csúnyán leszerepeltem a vizsgán. Viszont rájöttem, miben kell még fejlődnöm, miként kell reagáljak bizonyos helyzetekre és nem utolsó sorban, mennyit számítanak mások.
Kissé érzelgősre sikeredett a mondandója, de valóban összefoglalta azokat a tapasztalatokat, amikhez a Chuunin Vizsga segítette hozzá.

Inako maga sem hitte volna, hogy ekkora információáradatot indít el a fehér alakok említésével. Mivel genin maradt, sok mindent eltitkoltak előle, pedig a faluja vezetőjét rabolták el. Némi magyarázat jól esett volna neki és szerencsére Zaukitól kapta meg. Vagy legalább is nagy részét.
- Igen, ezt tanúsíthatom, nekem is csak megsebeznem sikerült egy olyan izét. Így már kezd néhány esemény értelmet nyerni. Mitsuko ötletén tovább haladva, lehet potenciális testeket kerestek? Mármint, kissé feltűnő lenne két egyforma személy különböző helyeken. Kell lennie valami magyarázatnak, miként tudnak átalakulni. Talán szükség van valamire az áldozattól - fűzte tovább a kék szemű Yamanaka.
*Vajon működne a Shintenshin no Jutsu ezen a fehér valamin?* Ezt a kérdést már csak magának tette fel.
- Bízzunk benne Kenji, hogy egyelőre megúsztuk a harcot! - fordult a fiúhoz. Kissé képmutatóan hangzott, tekintve, hogy a szőke hajú genin sem hitte el igazán, amit mondott.
- Be szoktam segíteni otthon a virágboltban, nagyjából értek az emberekhez.

Mialatt a genin az utcákat rótta, keze állandóan a zsebéhez vándorolt. A mag különleges lehetett, még sosem hallott olyanról, hogy valaki ez alapján találja meg azt a személyt, akinek adta. Elsőként a kórház környékét vette célba, mert itt tartózkodott a legtöbb menekült és sérült. Amikor úgy érezte valami fontosat hallott, kicsit lassított a tempón és igyekezett fülelni. Így lett fültanúja négy asszony sopánkodásának, akik már rögtön összeesküvést láttak a támadások mögé, ráadásul a katonai munkát szintén bírálták.
*Na jó, a katonákban igazuk lehet, de pont ezért kérték a mi segítségünket! A zsoldos elég erős kifejezés, ha jól tudom, többször működtek már együtt ninják és katonák.* Tette hozzá a maga gondolatait Inako.
Alig jutott pár méternél tovább, újabb érdekes beszélgetés ütötte meg a fülét. Ennél már jóval nehezebben állta meg, hogy ne menjen oda és vágja a két férfi képébe, amit gondolt.
*Belegondoltak ebbe egyáltalán? Hichiyo-sensei sokat mesélt a szökevény shinobikról, akiket elkapott. Néha hajszálon múlt az élete, a küldetést alig tudta teljesíteni. A legkevésbé sem szeretném tovább borzolni a kedélyeket, pedig jól megérdemelnének egy kis tüzet a lábuk alá.* Bosszankodott tovább a szőke hajú genin, miközben igyekezett sietősebbre venni a tempót.
Mielőtt bement volna a kórházba, még egyszer körbejárta az épületet. Az egyik szomszédos ház falán felirat éktelenkedett. Ez még nem is lett volna annyira érdekes, a szöveget elolvasva azonban szeme elkerekedett a csodálkozástól.
*Valószínű civilekről van szó, mi pedig ninjákat keresünk. Kizárt dolog, hogy közük lenne a támadásokhoz! Dühösek, amit teljességgel megértek.*

A kórházba lépve szinte leterítette a komor hangulat. Kevesen szólaltak meg, akik pedig igen, csak néhány szóval tudták segíteni Inakot. Első körben annyit tudott meg, ami a beszámolóból derült ki, semmi egyebet. A legtöbben mintha nem is akarták volna tudomásul venni, hogy ott járkál közöttük. Persze megértette őket, a sokktól még nem igazán tértek magukhoz. Nyilván a Yamanaka is hasonlóan élte volna ezt meg, hiába találkozott már halállal eddigi ninja pályafutás alatt.
Amikor kezdte volna feladni az egész kérdezősködést, az egyik ápoló sietett a segítségére. Három lehetőség mondott a geninnek, kiknél érdemes próbálkozni.
*A koldusasszony információi lehetnek helytelenek, amik tévútra vezetnének, őt eleve kizárom. A házaspár olyan korban van, akik szeretnek panaszkodni, viszont hajlamosak lehetnek eltúlozni a történteket. Azt hiszem a tizenévest fogom kikérdezni, úgy tűnik, ő lehet a legjobb esélyem.*
Amint befejezte gondolatmenetét, elindult a fiatalhoz, akit az ápoló említett.
- Üdv, a nevem Inako! - szólította meg. Egyből észrevette rajta, hogy a sokk helyett gyűlölet munkálkodik benne. Maga is érezte ezt, amikor megtudta, mi történt a három faluban. A virágokat már szétosztogatta, így azokra nem számíthatott.
- Először is, én nem fogok olyanokat mondani, hogy tudom min mész keresztül és megértelek ebben a helyzetben. Tudom, mi történt és csapatommal azért jöttünk, mert meg akarjuk találni és elfogni azokat, akik ezt tették. Ehhez viszont szükségem lenne a segítségedre. Bármilyen apróság, részlet nagy segítség lehet nekünk.
Kissé úgy érződhetett, letámadta a fiatalt, ám bízott benne, egyfajta bosszú ígéretével megoldhatja a nyelvét.

//Remélem nem baj, hogy visszafele is reagáltam, de fontosnak éreztem kifejteni Inako hozzáállását a csapathoz és az új információkhoz.//

**Osumi Hiroto** Vas. Nov. 24 2019, 16:06

Csapatvezetőnkben nem kelt akkora gyanút a kormos fiú látványa, mint bennem, vagy legalábbis nem adja jelét annak, hogy aggódna. Bár lehet, hogy csak leplezni próbálja saját kétes érzelmeit, elvégre óvatosságra intett ideérésünk előtt. Mindenesetre örülök, hogy nem nekem kellett szóba elegyednek a fiúval; a kunoichi ezt sokkal tapintatosabban csinálta. Kissé el is szégyelltem magam a tett láttán; idősebb volt, többet megélt, belőlem mégis jobban kivesztek volna az érzelmek? A fiú iránti bizalmatlanságom nem tűnt el ugyan, de nem fogok kétkedően hozzáállni. Az a csapat morálján és a munkavégzésünk hatékonyságán is rontana. Egy bocsánatkérő mosolyt intézek felé, ami legalább ugyanannyira szólt nekem is. Bár ha jól sejtem, nem tudja, ez a mosoly mit is takar, így akár bátorító, közeledő jelentéssel is bírhat számára. Vagy gúnyolódással. Szándékaim mindenesetre tiszták és ezt még egy fiatalnak is érzékelnie kell.

- Akane-sensei - szólok oda a csapatvezetőnek, még mielőtt megkezdené a boncolást. - Halvány az esélye, hogy a pusztítás után még visszajönnének. Valószínűbbnek tartom, hogy a lángokra bízzák a feladat elvégzését - mutatok a továbbra is tüzelő városrészre. - Engedélyt kérek, hogy a nyomukat kövessem, ameddig tudok, biztonságos távolban meredve. Ez.. Talán jobban megy nekem. - Bizonytalanul meghajolok.

Ha megkapom az engedélyt, akkor először a falu belső részén kutatva próbálok nyomokra bukkanni, melyek megmutathatják, merre tartottak az elkövetők. Ezek lehetnek lábnyomok, dulakodásra utaló nyomok, a holttestek száma kerületenként vagy kardvágások éle a földön, vagy a falon. Ha nagyjából megkaptam a képet, merre mehettek tovább, arra indulok, amennyiben nem találok, úgy az idevezető úttól északabbra, a falu nyugati oldalán folytatom a kutatást. Itt már könnyebben beazonosíthatóak a nyomok. Letaposott füvet, felfordított leveleket, lábnyomokat, koromfoltokat keresve pásztázom az utat, amik elárulják, ha valaki járt erre. A fűszálak egy nap alatt regenerálódnak, így ha az elmúlt órákban járt erre valaki, azt látni fogom. Ha nem találok semmit, az óramutató járásával ellentétesen haladok tovább, ugyanis arra van egyre kevesebb esélye, hogy rájuk bukkanok. A Muon Satsujinnak köszönhetően némán tudom követni őket, így hallás alapján, a földön haladva nem azonosíthatnak be. Lassan haladok, hogy ha van szenzor ninja köztük, ne vehesse támadó szándékúnak a közeledésem, valamint negatív érzéseimet is próbálom elnyomni - nem tudom, hogy ezt képesek-e érzékelni, de óvatosan végzem a dolgom. Ha végeztem a föld vizsgálatával, amint átérek az erdős területre, a fákat is átvizsgálom, hisz sokkal valószínűbb, hogy azokon ugrálva haladtak tovább. Törött, vagy megrepedt ágakat keresek, melyek törésének iránya a haladásuk útját is megmutathatja. Ezen kívül ügyelek még a korom- és vérnyomokra. Utóbbi állagából azt is meg lehet állapítani, mikor jártak erre. Csak akkor haladok tovább, ha legalább két nyomot látok magam előtt. Amennyiben a távolban feltűnne egy lehetséges rejtekhely és a nyomok egyértelműen arra vezetnek, nem haladok tovább; csendesen meghúzódok és lassan visszaindulok, majd a megfelelő távolságból -úgy, hogy még felerősített érzékekkel se lehessem hallani-, rádión keresztül jelemtést adok. Ha nem találok semmit, visszatérek a faluba és ugyanígy teszek bár egy kissé megszégyenülve.

//Akanéval egyeztetve, megkaptam az engedélyt.//

//Szerkesztve - Ha találok valamit, rádión adok jelentést, nem a faluba visszatérve.//

**Aokaze Atsushi** Vas. Nov. 24 2019, 19:52

// Sai & 2. csapat - Feldúlt Végeken //

Az utunk biztonságos volt, Ai képességeinek köszönhetően felelhettük volna a környéken lévő élőlényeket. Ha lettek volna, négyünkön kívül senki nem tartózkodott a területen. Legalábbis ezt szűrtem le abból, hogy nem intett minket fokozott óvatosságra a lány. A falut messziről látva már voltak ötleteim mikor, honnan és hogyan támadhattak. De ennek kiderítését vezetőnk magára vállalta, a rám háruló feladat a katonák kikérdezéséről kénytelen voltam el sem kezdeni. Kihallgatható egyének hiányában. A falu szélére érve jobban megfigyelhetővé vált a holttestek elhelyezkedése. Látszott, hogy sokukat elmozdították helyükről.
~ Nem hinném, hogy a tettesek voltak olyan kedvesek és félrehúzták a testeket. Inkább a kiküldött katonák tehették. Sajnos ezt rosszul tették, ezáltal nem lehet tudni milyen testhelyzetben haltak meg. Menekültek vagy védekeztek, esetleg ők lehettek az elsők.
Mivel nem a hullák vizsgálatát terveztem, így hamar tovább haladtam meghagyva ezt a munkát a hozzá konyítóknak Aratának és Ainak. A környezet felmérése mellett döntve jártam az utcákat, az épebb épületekbe be is kukkantottam, hátha találok valamit. A pusztítás nyomaiból egyértelmű volt, hogy mit okozott doton és mit katon. Repedések, kődarabok, hamu, korom és egyéb égésnyomok. Össze sem lehet téveszteni őket. Néhány ház látszólag az épület közepétől omlott össze, kifelé omolva.
~ Ez is a doton használó műve. Ha robbanás okozta volna, simán összedőlnek. Ezek viszont az epicentrumból kiindulva folyamatosan omlottak össze. Na meg nem is hinném, hogy az öldöklés közben a házak aláaknázásával foglalkoztak.
Az északi részen is megtalálhatóak voltak a két elem pusztításának nyomai. De a hatalmas por nem volt egyik elemhez sem köthető. Házfalakon és néhány holttesten, furcsa íves vágásokat figyeltem meg.
~ Mintha egy sivatagi vihar utószele eljutott volna idáig. És mi ez a sok vágás a házakon? Azt még meg lehet érteni, hogy egy elborult elméjű pszichopata sok apró vágással próbálja megölni az áldozatait. De egy mészárlás közben aligha ezzel foglalkozna és még az sem próbálná meg lekaszabolni a házakat. Egy jutsu műve lesz ez is. Egy harmadik elem, Fuuton okozhatta, akárcsak az apró vágásokat is megmagyarázná a házakon. Már csak az a kérdés, ki az a négy közül. ~ Pár pillanat alatt gondolatban végigfutottam a Daimyou segítője által elhangzott jelentést a támadókról. ~ A személyleírások alapján a nőnek kell lennie.
A falu centrumába érve, rögtön tudtam itt volt a legnagyobb a pusztítás. Nem kellet különösebben szétnéznem hozzá. Elég volt jobbra, majd ballra néznem azon a vonalon, ahol a házakat a korábban látott belülről kifelé összeomlasztó feltételezhetően doton technika általi pusztítást megláttam.
~ Ez nem lesz túl sok egy embernek? Nem igazán értek a dotonhoz, de öldöklés közben én ennyi házat biztos nem könnyű lerombolni.
Néhány törmeléket megmozgatok, hátha találok valamit. Nem igazán találok semmi használhatót, port és apróbb törmelékeket.
Néhány lépés megtételével elértem a következő helyszínre, amit szerettem volna jobban szemügyre venni. Vagyis a település legépebb részét. Ami pont ott volt a pusztítás vonala mellett. Körbenéztem, de semmi olyat nem találtam, amit támadóként esetleg érdemesnek találtam volna arra, hogy épségben hagyjak. Egy közért legalábbis nem rejthet hatalmas titkokat. A faluvezetési épület már annál inkább. Szétnéztem abban az épületben is, de semmi olyat nem vettem észre, hogy valamit szándékosan elpusztítottak volna, vagy hiányozna. Már éppen az iratokat kerestem volna, hogy átfussam őket, amikor hirtelen meghallom Jaken hangját. Mivel csak egyik fülemből hallottam, nem kezdtem el ész nélkül forogni keresve a hang gazdáját, félve hogy csak a fejemben hallom. Elvégre tudtam, hogy az adóvevőből jön. Az üzenet végeztével válaszolok jelezve, hogy elértek hozzám szavai.
- Vettem! Mindjárt ott vagyok, éppen a közelben tartózkodok. Atsushi vége.
Rövid válaszom után elengedtem az adásgombot a walkie-talkien. Ahogy azt megtettem már indulok is a találkozópontra. Amint mindenki megérkezett Jaken el is kezdte az általa szerzett információk megosztását velünk.
- Próbáltam indokot keresni a támadásra. Ezért a falu azon helyeit néztem át leginkább, ahol a legnagyobb és a legkisebb volt a pusztítás. Keresve a hiányt és az oda nem illő dolgokat. Ami furcsa, hogy az említett 2 hely egymás mellett voltak. Ebből arra következtetek, hogy a támadók felosztották maguk közt a falut, hogy hol csapjon le. A legnagyobb pusztítás a falu központjában található. Egy hatalmas vonal, az épületeket dotonnal rombolták le. A legépebb terület egyből mellette van, észak irányába. Néhány lakóház, egy bolt és a falugyűlés épülete található itt. Utóbbiban szétnéztem, de nem találtam semmit. Még az iratokat szerettem volna megkeresni és átnézni, hátha találok benne valamit. Mikor jött a hívás. Sajnálom, hogy nem tudtam többet kideríteni. Remélem ti többre jutottatok. - tekintetem a boncmester duóra vezetem - Oh, még valami Jaken. - nézek vissza vezetőnkre - Nálad vannak a cigi csikkek? Ha igen, megmutatnád őket. Arra az esetre, ha később még találnánk, hogy összevethessük őket.
Részemről ezzel be is fejeztem, nem maradt más, mint hogy várjam mit tudott meg Arata és Ai a holttestek kivizsgálásából.

**Aikaho Mitsuko** Vas. Nov. 24 2019, 21:09

A gyors kis konzultációnk jelentős részét Zauki-sensei zárta, majd útra bocsátott minket. Nem töprengtem sokat, egyből elindultam a kórházba egy kis információ reményében. Hiába próbáltam felkészíteni magam arra a nyomorra, fájdalomra, ami bent fog várni, nem tudtam. Ott voltak az ártatlan sérültek, és talán rejtőzött köztük olyan is, aki miatt történtek a támadások, nem tudni. A hangulat hamar lenyomott, látni szétszakadt családokat, akik az adott helyzet ellen semmit nem tehetettek, csak elfogadni tudják azt, már amennyire lehet egy ilyet. Minden egyes leszólítás után úgy éreztem, valahol az én hibám is, hallottam a válaszokat, és csak reménykedni tudtam, hogy valami használható lesz a feleletük. ~Itt vagyok, mégis csak ennyit tudok tenni...kérdezek, és remélek,ez nekik most tényleges segítség, vagy inkább csak teher, hisz beszélniük kell valami olyanról, amit csak el akarnak felejteni. Ez is egy lépcsőfok, amit muszáj megtenni ahhoz, hogy még átfogóbb képet láthassunk erről az egészről, mégis most így pillanatnyilag haszontalannak tűnik, tűnök. Remélek megint, abban, hogy a többiek többre jutnak, mint én. Hátha akkor a következő támadást meg tudjuk előzni, 3 falu, ennyi áldozattal, és mind jelenleg értelmetlennek tűnik nekünk...csak esztelen gyilkolásnak. A támadóknak természetesen biztos megvolt az okuk, az is ok, hogy élvezetből tették.~ Abból a kevés töredékből, amit kaptam, megpróbáltam még több hiányzó elemét kipótolni a képnek, közben zsebemben elkezdtem forgatni a magot.~ Ha más nem, akkor ötleteimmel hozzá tudok járulni majd a csapathoz, mikor újra találkozunk. A támadók nem mérték fel előre a terepet, így vagy valami olyanért mentek, melynek pontosan tudni lehet a helyét bármilyen előismeret nélkül, vagy amit esetleg valahogy.. követnek?~ a magot egy pillanatra megállítottam, majd ahogy a gondolatok átfutottak az agyamon, elkezdtem félni. ~ Zauki-sensei minket is könnyedén megtalál a magok segítségével elméletileg, még ha elmondása szerint nem is ő csinálta. Hogy működhet ez a valami? Talán a magot érzékeli valahogy, mondjuk chakrát vezetett bele...legalábbis csak ezt tudom elképzelni, viszont a bemutatkozásnál azt mondta nem nagyon van erőssége, vagy ez neki nem is számít annak? Vagy inkább próbál minél többet titkolni, hisz mégsem egy nemzetből valók vagyunk. Lehet ő is benne van valahogy ebben az egészben? Akkor viszont figyelnem kéne a jelekre, és nem vakon megbízni benne, viszont ha bizalmatlanná válok vele szemben, akkor könnyen mehet az a csapatmunka rovására. Mindenesetre, ha megbízok benne addig, amíg nem ad az ellenkezőjére okot, abból talán nem lesz baj. Hisz érthető az is, hogy miért nem teregette ki minden képességet, jounin, valószínűleg sok ütőkártyája van, amit nem kéne a jövőbeli ellenfél jelölteknek elárulni, és mivel ő a csapatkapitány, így ő a saját képességeit figyelembe véve tud sakkozni a haditerveknél. Ettől az egésztől eltekintve viszont a támadók továbbra is mészárolhattak elterelés, kedv, vagy jelzés céljából. Túl sok a kérdőjel...és még simán lehet összefüggésben a chuunin vizsgával is, túl sok lehetséges ok, útvonal, ami ide vezethetett.~ Lassan lejárt az időnk, így én elkezdtem visszaindulni a kijelölt találkozó helyre. A kórházat elhagyva nyomott hangulatom elkezdett szertefoszlani, de a nyomát ott hagyta lelkemben, teljesen nem tudtam tőle szabadulni, és még egy jó darabig nem is tudtam, hisz az egész szituációt átitatja a tragédia.

**Tsunomi Ai** Vas. Nov. 24 2019, 21:32

// Feldúlt Végek - 2. csapat - Sai //

Se a faluig tartó úton, se a faluban tartózkodva nem fedeztem fel másabb személyt, így nagy valószínűséggel egyelőre nem lesznek gondjaink a behatolókkal. Bár tény, hogy ez még nem okozhatna megnyugvást, hisz ez még rengeteg más dolgot is jelenthet, de egyelőre legalább a rajtaütéstől nem kell tartanom, illetve, hogy további dolgokat is fel kell fedjek magamról. Szerencsére mivel minden adott volt a rezidenciának köszönhetően, így át is nyújtom azokat a műtéshez használható dolgokat, amikre igényt tart, majd mielőtt bármihez is nyúlnék fel is veszem a gumikesztyűmet és megindulok a hullák közt.
Szúrópróba-szerűen vizsgálgattam meg a testeket, mivel nem igazán találtam olyan maradványokat, amik méreghasználóra engednének következtetni. Mindenesetre azért nem hagyom elveszni a figyelmeimet, hisz nem örülnék, ha azután sétálnék el egy árulkodó jel mellett, miután lemondtam az eredményekről. Persze az sem baj, hogyha nincs eredmény, hisz az csak azt jelenti, hogy nincs méreghasználójuk, ami viszont jó jel. Arataval tartok, aki elkísért az utamon és segített a boncolásba. Míg mi ketten a testeket, úgy a többiek a környéket nézték át. Megfogadtam a férfi tanácsát és a szám elé kötöttem egy tiszta rongyot, viszont kérdésére megráztam a fejem. Persze azért az épebb testekből szedek ki némi mintát, de a testek többségét békén hagyom.
Addig nézelődők és keresgélek, míg a csapatvezér ki nem adja a gyülekező parancsot. Rögtön utána el is pakolom a dolgaim és csatlakozok a többiekhez. A közelükbe érve végül leveszem a véres kesztyűket és alaposan elcsomagolva őket elrakom, majd leveszem magamról a maszkot is. Jól esett újra a… hát sajnos mondjuk elég friss, de legalább nem nehézkesen vett levegő. Jaken elmondta az általa felfedett dolgokat és fel is figyelek egy apróságra.
- Atsushi-sannak igaza van a csikkekkel kapcsolatban, de ennél többet is elárulhatnak a célpontunkról. Az illető egy láncdohányos, aki még ilyen helyzetben sem hagyja abba a szenvedélyeit. Ezenfelül a számok és a csikkek elnyomásának sémájából meg tudjuk különböztetni a célpont hangulatát. Ha nagyobb változást találnánk a későbbi pontokon az mutathatja az üldözötteink hangulatát. – ha kérdőn néz rám valamelyikük, csak folytatnám – Megnőtt szám esetén az illető feszült, ha kevesebbet találunk, akkor elővigyázatosabbak, ha túlságosan szétnyomottak ingerültebbek. – vonom meg a vállam – Bár lehet tévedek. Mindenesetre, ha van köztünk Doton használó, aki jártas a föld alatti technikák használatában jó lenne, ha körülnéznének a föld alatt, hogy van-e hasonló technikára utaló jelnek, mint amilyen Zauki-sannak volt. – emlékeztetem az embereket a férfi furcsa belépőjére.
Amennyiben persze mindennel megvagyunk, úgy a csapat haladásához igazítom magamat, továbbra is figyelve a környéket.

**Naito Kenji** Vas. Nov. 24 2019, 23:19

//Feldúlt végeken – Sai – 1-es csapat//

Az indulásunk előtt csapatunk vezetője összegyűjtött minket, és némi bemutatkozást tartott. Egy újabb körös dolog, de mivel csak négyen voltunk és szövetséges erők, talán megoszt velünk mást is, mint eddig. Egy bólintással raktároztam el az információkat, ahogyan Inako képességeit is. Amikor rám került a sor, csak tarkóvakarás követően szólaltam meg.
– Naito Kenji a nevem. Képességeim inkább a medikus ismeretekben rejlik, de abban is még az elején járok. Az elemi affinitásomat nem tudom, tapasztalatom -1, de megpróbálok hasznos lenni és nem hátráltató személy. –Mert ez így volt. Feleslegesnek tartottam, hogy behazudjak valamit, mert később úgyis csak belebuknék, ami sokkal rosszabb fényt vetne rám. No meg ki tudja, hogy mi lesz még itt és inkább tervezzenek úgy, hogy ismerik a nem létező képességeimet.

Utunk során megosztottam aggodalommal teli mondandómat a csapattal, amire Zauki reagált elsőnek. Szavai kicsit furán hallottak, s kérdésénél az a vigyor nem igazán azt az érzést keltette bennem, amire ilyenkor gondol az ember. Persze, hogy féltem. Ki ne félne az őrültektől? Na meg védőként könnyű ellenfél vagyok. S még fiatal is, előttem az élet… bár a shinobi élet mindig is ilyen lesz, azért szeretnék még egy kis tapasztalatot szerezni, nem azonnal feldobni a pacskert. Az viszont megnyugtatott, hogy Zauki is kimondta, hogy fél. – Még jó, hogy félek. Nem szeretnék már most meghalni. Azonban, ha támadásra számíthatunk, akkor célszerű lenne felkészíteni rá a falut is, nem? Vagy azzal csak gyanút keltenénk, ha egy lélek se lenne az utcákon? Egy biztos és mégpedig az, hogy nem engedhetjük őket a falu közelébe. Talán nyerünk annyi időt, hogy hatótávon belül legyenek a többiek, ha segítség kellene és nem kell magukra hagynunk a többieket. Ha mégis úgy adódna, rohanok Akana-Sensei csapatáért… –Egyáltalán nem a gyávaság miatt ajánlottam fel a hírvivő szerepet, hanem azért, mert tényleg nem volt semmi a tarsolyomban, amivel segíthettem volna egy esetleges harcot. Habár most ezt mondtam, éles helyzetben lehet mást adna a döntés. A virágszedéssel megvártuk Inako-t, közben Zauki vízzel kínált minket. Hagytam, hogy előbb a lányok igyanak, utána vettem magamhoz a frissítőt és kortyoltam bele néhányat, majd visszaadtam a Sensei-nek.

A faluba érve nem haboztuk. Mindenki megosztotta a véleményét és gondolatát, így jutottunk el a fehér alakokhoz. Erre ismételten csapatunk vezetője adta meg a választ, ami finoman szólva is elborzasztott. Mint valami kísérletek lennének, vagy inkább kísértetek. Azok szoktak fehérek lenni. Inako pedig megerősített néhány dolgot, mert ő is részt vett a Chuunin vizsgán. – Kezd egyre érdekesebb lenni ez az egész. Köszönöm a felvilágosítást, és ezen információk birtokában, jobban nyitva fogom tartani a szemeimet. –Az Akatsuki hallatán kissé feszültebb lettem. Hallottam már az idősebbeket erről beszélni, de nem fordítottam különösebb figyelmet neki. Na majd most. A feladatok kiosztása után, meg is indultam oldalamon Zauki klónjával, amit a földből rántott elő. Hát… a doton már csak ilyen (ugye nem láthattam valódi anyagát). A kórházba érve egy ápoló lett segítségünkre, kitől megkaptam kérdéseimre a választ. Többször átismételtem magamban a sérülések jellegét, amit a rádión keresztül meg is osztottam csapatom többi tagjával. A nemességtől nem tudtunk meg több információt, ezért hagytam is őket, ha csak Zauki klónja nem akart kérdezni. Inkább az eszméletlen betegek aggasztottak jobban. A korábbi ápolót keresném, ha időközben máshova ment, és amint megtalálnám, szót kérnék. – Az eszméletlen betegeknél talán tudnék segíteni. Igaz, hogy még nem vagyok elég képzett, de talán ha bármi olyat felfedeznék, akkor már el tudnának indulni a gyógymód megtalálásában, ugye? Kérem vezessen először ahhoz, akiről feltételezhető az, hogy legrégebb óta van eszméletlen állapotban. Utána jöjjenek az idősebbek és a gyerekek, nők és férfiak, ha vannak. Természetesen prioritást élveznek azok a személyek, akikről önök azt mondják, hogy életveszélyesebb állapotban vannak. –Ha kérésem teljesülne, akkor minden eszméletlen betegnél alkalmaznám a Shindan nevű technikát. Természetesen kérném az ápolót a jegyzetelésre és minden információt elmondanék, amit felfedeznék… legyen az oda nem illő anyag, vagy tárgy. Bármi, amivel olyan sérülést lehet okozni, ami szabad szemmel nem látható és nagyobb hangsúlyt fektetnék a tüdőkre. Minél több információt kinyerése lenne a cél.

**Nara Akane** Hétf. Nov. 25 2019, 01:22

A Shirenre vigyázó Kage Bunshin:

- Jaj szegénykém...

Sóhajt egyet a lány, amikor a gyermek megerősíti az amúgy is egyértelműt. Embertelen megpróbáltatásokon kellett keresztülmennie már ilyen zsenge korban, holott könnyen meglehet, hogy ezek az élmények sokat tapasztalt felnőtteket is csakhamar megtörnének. Mégis...

Valami furcsa diszkrepancia megfoghatatlan, hozzáférhetetlen sejtelme nyomasztja 'Ayamét'. Hogy valami nem stimmel. Hogy az, amit most lát, az valamilyen formában természetellenes. Már amennyire lehet bármilyen emberi reakció természetes ilyen szélsőséges körülmények között...

Bár figyelmét látszólag teljesen leköti a gyermek vigasztalása, agyában vadul cikáznak a gondolatok. Miért nem folyik az orra a fiúnak, ahogy az embereknek síráskor szokott..? Két kisebb húg mellett nőtt fel, így rengeteg alkalommal volt kénytelen picsogásukat elszenvedni. A tény, hogy általában az ő bunkósága volt az oka annak, amikor eltört a mécses, persze teljességgel elhanyagolható.

Hogy lehetséges az, hogy anyaszült meztelenre vetkőztették anélkül, hogy egy karcolás is esett volna rajta..? Ezek az emberek képesek százával mészárolni az embereket pár mozdulatukkal, aligha lenne valószínű, hogy a kölyök esetében ne jártak volna sikerrel, ha komolyan kárt akarnak tenni benne. Egy mozdulattal senki sem fosztható meg a teljes ruházatától. A férfiak többségének már egy melltartócsatba is beletörik a bicskája. Az egyetlen logikus magyarázat...

- Megpróbáltak... Ömm... Megfogni... Odalent..?

Kérdezi óvatos, zavartságtól akadozó hangon. Persze lehet, hogy még inkább felzaklatja az amúgy is sokkos állapotban szenvedő kis lurkót, de reményei szerint a fiú még távol áll attól a kortól, amikor e kérdés igazi lényegét már felfoghatná. Viszont muszáj tudnia. Egyrészt, mert jelen ismeretei szerint túl sok darab hiányzik a kirakósból. Másrészt, ha tudomására jut, hogy az elkövetők valamelyike pedofil, esetleg többen is azok, akkor annál nagyobb élvezettel fogja a végletekig nyújtani keserves haláltusájukat. A shinobi hivatás sok erkölcsi maxima felülvizsgálatát megköveteli, de a liliomtiprás megítélése távolról sem tartozik ezek közé. Ha egy ujjal is hozzányúltak a gyermekhez, úgy pusztulásuk annyira lesz gyötrelmes, amennyire csak az lehet.

Olybá tűnik a gyermeki kíváncsiságot még a legborzalmasabb sorscsapások sem képesek letörni. A hüppögő csöppséget láthatóan sokkal jobban leköti Akane gyermekszemnek távolról sem való ténykedése, mint 'Ayame' vigasztalása. A klón eleinte próbál úgy helyezkedni, hogy testével kitakarja létrehozóját a fiú látóteréből. A srácot azonban nem ejtették a fejére, egyszerűen arrébb hajol.

Végső, elkeseredett próbálkozásként bedobja az aduászát, ami kortól függetlenül hat a férfinem képviselőire: a cicikártyát. Egy ellentmondást nem tűrő mozdulattal a kölyök tarkójára teszi tenyerét, és a fiú fejét gyengéd erőszakkal a mellei közé temeti. Most mi van?! Vannak akik még fizetnének is azért, hogy a purdé helyében legyenek.

- Csss... Sírj csak nyugodtan, nem mondom el a többieknek.

Suttogja halkan a fiú tarkóját simogatva, miközben szisztematikusan megfojtja szerencsétlent a tőgyeivel.

Akane:

Az éjszín hajú kunoichi épp a boncolás előkészületeit végzi, amikor egyik beosztottja közelebb lép hozzá, hogy Akane jóváhagyását kérje a környék felderítésére.

- Engedély megadva. Maradj biztonságos távolságon belül és vigyázz magadra! Vészhelyzet esetén a rádión keresztül érsz el minket. Ja és Hiroto-san... Ne hívj senseinek, ha nem szereted a kórházi kaját!

A Nara egy ádáz, pszichotikus vigyorral nyomatékosítja utóbbi felszólítását, majd hátrafogja haját, felteszi szemüvegét, valamint egy műtősmaszkot is magára ölt. Ezután az osztag minden tagja indul a saját dolgára.

A holttestek alaposabb vizsgálata nagyjából megalapozza a lány korábbi elképzeléseit a különböző halálesetek okáról. Bár még mindig fájdalmasan keveset tud az elkövetőkről, az elemi affinitások mintázatából legalább kezd kirajzolódni az ellenséges csapat profiljának kontúrja.

Az egész vérmocskos procedúra alatt egy homályos, kellemetlen hangulat üli meg az orvosnő lelkét. Ez az érzés pedig, paradox módon éppen az érzések hiánya. A vihar, ami végigsöpört belső világán, amikor a faluba léptek, már elcsitult. Helyén csak a következő affektív zivatart megelőző csend fülszaggató, őrjítő némasága. Az elhunytak hirtelen már nem többek a vizsgálódás tárgyánál, a kioltott életek ezrei statisztikává silányultak a szemében. A gondolat, hogy mesterségének vérfoltos címere így megkérgesítette volna a lelkét, ily közömbössé tette volna, szinte szétszakítja belülről. Egy órája még zokogni szeretett volna, amikor a történtekre gondolt, most pedig zsigerekben matat oly rutinnal és nemtörődömséggel, mintha gyári szalagmunkát végezne.

~ Melyik vagyok én igazából..? A henteskedő, sivárlelkű katonaorvos, vagy az az anyáskodó takonypóc a gyerekkel..? ~

Fut át agyán a gondolat, miközben pillantását lopva gyengéden gondoskodó klónjára veti. Keserű merengéséből azonban csakhamar kizökkenti egy ismerős férfihang. Olyannyira kizárta a külvilágot pár percre, hogy egy pillanatra összerezzen. Véres kezével óvatosan az álláig húzza az arcát takaró papírmaszkot és törődött mosollyal fordul a mellette álló Yoshitaro felé.

- Egy tudós nem engedheti meg magának a tiszta kezek luxusát, Yoshitaro-san. A mesterem szerint a tudomány olyan, mint egy ösvény, amit meztelen talppal kell kitaposnunk a tökéletlen tudás tövisekkel teli, kietlen földjén. Na szerintem neki csak az agyára húzódott az a temérdek Szabó Péter idézet. A tudomány igazából olyan, mint egy kőszívű ribanc egy harmincöt centis, felcsatolható műbrokival!

Narratívaidegen kirohanása után tűnődő tekintettel hallgatja végig bajtársa beszámolóját, miközben az imént félbehagyott autopszia záróműveleteit végzi amolyan tessék-lássék, dekoncentrált módon.

- Hasonló következtetésekre jutottam én is.

Erősíti meg a felhőfalusi jelentéséből nyert információkat.

- A katon és doton technikák használata csaknem evidencia. A föld elemű shinobi szerintem valami nagy területű technikát használ, amit leginkább úgy tudok elképzelni, mint egy kinyitott könyv gyors összecsapása. Kivéve, hogy a lapok földből vannak, a könyvjelzők meg emberből. A fuuton technikák bevetését az elvégzett boncolások alapján nem tudom száz százalékosan konfirmálni, de nemigazán látok más épkézláb lehetőséget... De az érintetlen holttestek... Na azok előhozzák a kibaszott migrénem. A poszt-mortem alapján a halál oka fulladás, viszont hogy mi okozhatta a légutak diszfunkcióját, arról halvány kálium-permanganát-lila fingom sincs. Viszont ez...

A Nara itt hirtelen félbehagyja a mondatot. Műtőskesztyűbe bújtatott kacsója eltűnik a hasfalon átívelő vágáson, majd nem sokkal később egy májat szorongatva emelkedik ki belőle. Hangsúlyozásképp a férfi arca felé lóbálja a vértől lucskos szervet, majd felfokozott hangulatban folytatja a korábban megkezdett monológot:

- ... Ez a kis huncut dalolni fog nekem, amikor megfelelő laborfelszerelés közelébe jutok! Ha szerencsém van, talán még ellenanyagot is szintetizálhatok a benne maradt lerakódásból vett mintából. Szájensz biccs!

A mondandó végén elhangzott felkiáltás után az eltávolított szervet egy pecsétpapírból előbűvészkedett hűtőtáskába teszi, majd tovább indul, hogy még két hasonló tünetekkel rendelkező áldozatot fosszon meg a májától.

A szervgyűjtő körút után a lány nagy levegőt vesz, hogy felkészüljön arra a töménytelen mennyiségű információáradatra, ami tudatán fog végigsöpörni az első három Kage Bunshin megszüntetésekor. Egy szimpla egykezes kézjellel szünteti meg másolatai rövid létezését, majd a negyedik felkeresésére indul, hogy a rábízott tárgyakat begyűjtse. Amennyiben ez megtörtént, úgy ezt a klónt is jobblétre szenderítené.

Amíg a csapat többi része is befejezi a vizsgálódást, Akane szűkszavú, lényegre törő jelentést ír, melyekben részletezi a falu koordinátáit, a boncolási jegyzőkönyv elnagyolt, vázlatszerű változatát, valamint sürgető javaslatot fogalmaz meg a környező erdőségek mihamarabbi oltására. Sajnos ebbe a csapatba egyetlen suiton elemű ninja sem került bele, az ő tűzoltási módszerei pedig annyira radikálisak lennének, hogy több kilométeres körzetben is észlelhető lenne. Utóbbit pedig nem engedheti meg magának, ha a meglepetés erejével szeretne lecsapni ellenségeire.

Ezután megharapja ujját és újfent elvégzi a Kuchiyose kézpecséteit. Az idézést követően egy normális méretű, gigászi fajtájának mértékével még csak fiókakorú denevér jelenne meg.

- Szervusz K'yorl! Minél gyorsabban el kell...

- Helló-belló Kakane!

~ Egyszer agyontaposom ezt az infantilis, imbecillis kis fostömlőt... ~

Szúú-száá. Nagy levegő. Csak türelmesen.

- ... El kell juttatnod ezt az üzenetet a daimyo főtanácsosának, és akkor talán nem verlek agyon félig. Fogd fel úgy mint egy szájbakúrt játékot!

- Már megint csúnyát mondtál! Az Öreg Bölcs azt mondja, hogy ezzel igazából csak a lelkedet marcangoló inszekuritást és a szuicid kényszergondolataidat próbálod leplezni mások előtt, akármit is jelentsen ez...

Cincogja vidáman a feje körül lebegő kis átokverés.

- Azt jelenti, hogy őrjítő éhséget érzek a rántott denevérhúsra. Szóval ha te lennék, nem maradnék sokáig a közelemben. HESS!

Förmed rá az apró kis teremtményre, miközben egy gyors mozdulattal elkapja a levegőben, hogy a levelet a lábára köthesse.

Az ideiglenes táborhelyként szolgáló térre visszatérve remélhetőleg már teljes létszámban találja a csapatot. A még mindig a kölyköt pátyolgató klónjára nézve egyszer csak disszonáns, negatív emóciók sora rohanja meg a lányt. Undor és harag. És még inkább irigység. Tudja jól, hogy a másolat csakis és kizárólag az ő szándékai alapján cselekedett... Mégse hagyja nyugodni a tudat, hogy a másik Akane csak a meló könnyű részét kapta, míg neki könyékig belsőségektől mocskosan értelmi fogyatékos denevérekkel kellett szenvednie. A hirtelen feltóduló harag végül egy kézpecsét formájában manifesztálódik: a gyermeket ölelő ikermás halk pukkanás kíséretében válik kámforrá.

- Ayame nem létezik, ahogy a húsvéti nyuszi, a költői igazságszolgáltatás, az élethosszig tartó boldog párkapcsolat és a fogtündér sem. Üdv a valóságban kölyök.

Veti oda komoran, de egy pillanattal később már meg is bánja tettét. Bocsánatkérő tekintettel guggol le úgy, hogy szemük egy magasságban legyen.

- Nézd... Én sajnálom, amit az előbb mondtam. Meg azt is, hogy hazudtam neked. Tudod a ninják képesek olyan varázslatokra, amivel a legkomiszabb gonosztevő is pont ilyen klassz, bátor kiskölyöknek tudná álcázni magát, mint amilyen te is vagy. Ezért kellett hazudnom. Egy darabon még velünk jössz, de utána kénytelenek leszünk elköszönni tőled. Nem engedhetem, hogy még egyszer ilyen szörnyű dolgokat láss, úgyhogy majd jön egy nagy denevér, aki biztonságba visz téged. Nem kell tőle félned majd, legalább olyan kedves, mint amilyen kibaszottul ronda!

Mondja, majd barátságosan megborzolja a gyermek haját.

- Ha mindenki végzett, tovább indulunk az eredeti célunk felé.

Kiáltja társainak, amennyiben azok távolabb lennének az Akane és a kölyök közt lezajlott, bizarr szcénától. Eközben háttal állva a kisfiúnak leguggol, egyértelműen úgy helyezkedve, hogy a gyerek a hátára tudjon mászni.

- Nem hallottam a nevedet öcskös.

**Hattori Arata** Hétf. Nov. 25 2019, 01:44

/Sai - Feldúlt Végeken

2-es csapat/

A környezet felmérése közben Arata figyelmesen tekintett körbe természetesen a romos helyen. A nyomok egyértelműen dotonra utaltak, emellett azonban Fuuton és esetleg homokmanipuláció is szóba jöhetett a területen talált nyomok alapján. Az amegakurei férfiú serényen raktározta el elméjébe az információkat, minden egyes apró részletre odafigyelve. A hajszálrepedések mélysége, a sarló alakú vágások szélessége és mélysége, továbbá az, hogy itt semmilyen nyoma nincsen tűznek, ellenkezőleg attól, amit a másik két helyről kaptak. Arata lelki szemei előtt egy jól összeszokott, hatékonyan dolgozó csapat jelent meg. Mintha felosztották volna egymás közt a területeket, továbbá a használt elemek alapján, kiegészítették a képességeiket. Jól dolgoztak együtt: ez nem lehetett egy ember műve, hacsak nem valaki több elemmel bírt és klónokkal dolgozott. Ez esetben azonban nagyon erős küzdelemre kellett készülnük, talán még erősebbre is, mint amire készülniük kéne egy csapat esetében. Egy csapattal még le lehetett számolni egyszerűen: az "oszd meg és uralkodj" elve alapján el lehetett különíteni őket egymástól, bizalmatlanságot kelteni bennük a társaik iránt, hogyha már kellően ki voltak figyelve és kiismerve. Azonban egy embert, erős képességekkel nehezebb legyőzni.

Aggasztotta a helyzet. Mintha a falu egy-egy végében két különböző metódus működött volna: egy présgép és egy precíz, anatómiailag pontos illető. Ha ez egy csapat lesz, akkor különböző személyiséggel, motivációval bírnak. Arata igyekezne felállítani az elkövetők lehetséges személyiségjegyeit a holttestek alapján és arra a következtetésre jutna, hogy az egyik részen a pusztítás lényegi eleme lehetett a fontos, teljesen mindegy, hogy milyen barbár eszközökkel, míg a létfontosságú szerveket ért szúrt sebeknél inkább a precizitás és a pontosság volt előtérben. Ez azt jelentheti, hogy egy csapat esetén a felállás nagyon is élesen elkülönülő személyiségeket vonultat fel. Ez esetben, elkerülhetetlen, hogy a csapattagok között összetűzés legyen, hacsak a közös motivációjuk nem a gyilkolás öröme. Azonban, Aratának ez inkább tűnt módszeres pusztításnak. Mintha direkt a hátországot akarnák támadni, ezzel is gyengítve a nemzetet. Lehetséges, hogy shinobi motiváció állt a háttérben, de inkább tűnt nemzetpolitikai machinációnak, mintsem shinobi politikának. Nem úgy tudta, hogy ezek a falvak a konohaiak számára stratégiai fontossággal rendelkeztek volna.

A holttestek vizsgálatát a legjobb tudása szerint igyekezett elvégezni és talált is egy pár dolgot. Először is, mérgezésnek az égvilágon semmi nyoma nem volt, így, miután végeztek, visszavette csontfehér maszkját magára, a gázálarcot pedig eltette. Megtudott mindent, amit kellett, legalábbis egyelőre. Ai-san nem talált semmi mást, ahogy Arata kivette a szavaiból, úgyhogy az ő munkájuk itt véget ért. A felderítés a következő szakaszába lépett. - Vettem, Jaken-san - szólt bele az adóvevőbe, amikor meghallotta csapatvezetőjük hangját abban. Ő maga elindult a találkozási pontra és meghallgatta mások beszámolóit az ő felderítésükről. Próbálna arra figyelni, hogy ki-mit akar elhallgatni előle. Jól tudta, hogy senki nem bízik benne, akárcsak ő maga sem bízott bennük. Ettől függetlenül, most meg kellett osztani azt, amit megtudtak. Persze ez is veszélyes volt, ha túl sokat árul el, rájöhetnek, hogy a kelleténél jobb megfigyelő, mint amennyire igyekszik beállítani magát, de egy kis rizikót meg kellett kockáztatnia, hogy valamennyire el tudja altatni a többiek gyanakvását. Vagy legalábbis rávenni őket, hogy akaratlanul félretegyék és ne helyezzék előtérbe.

Jaken beszámolója megerősítette Arata gyanúját, majd megköszörülte a torkát. - Add ide kérlek a csikkeket, Jaken-san - kérte el tőle azokat, ha nála voltak. Ha nem, akkor útközben kérné el őket, amikor felveszik a földről. Ha ismerné, megpróbálná megállapítani a márkáját, ugyanis ez nagyban segíthet nekik. Arata nagy dohányos volt, most is felemelt maszkkal cigarettázna, és úgy vizslatná a csikkeket, ha Jaken átadta neki azokat. A márka alapján be lehetett lőni a dohány származási helyét, magának a cigarettának az árusát is, hogyha ritka volt. Ha olyan, amit mindenki szív, akkor bizony nem lesznek semmivel se előrébb, de ha netán valami különlegesebb... ezt természetesen Arata elmondaná a többieknek is. - Minden dohánymanufaktúra egyedi jelölést használ - mutatná fel a saját dobozát. - Más vágást, más finomítást használnak, hogy az ízbeli különbség érezhető legyen. Így alakulnak ki favorizált cigarettamárkák a dohányosok körében. Ha szerencsénk van, a környéken lévő cigarettaárus még életben van és el tudja mondani, hogy nézett ki az utolsó, aki a csikkek márkájához hasonló dobozt vett. Már azzal jóval előrébb lennénk. Ai-sannak pedig igaza van. A csikkek elnyomásából következtethetünk a hangulatra, ahogy a szűrőn lévő elszíneződésből is. Ha valaki gyorsabban szívja, akkor sokkalta barnásabb, gyorsabban jut a kátrány az acetált szivacsba. Viszont, tegyük fel a kérdést: mi végre kellett annyi megfigyelés egy civil faluval kapcsolatban, hogy valaki három szál cigarettát szívjon el? Láncdohányosként mondom, ez legalább harminc-negyven perc, ha nem folyamatosan szívta az illető. Ezek szerint, a támadók komolyabb védelmi rendszerre számítottak, legalább helybéli shinobikra.

Atsushi beszámolóját hallgatva, Arata bólintata. - A holttestek állapotából is ez szűrhető le - jegyezné meg. - Az egyik részét konkrétan mintha pszichopata vette volna kezelésbe a falunak, míg a másik inkább szociopata jellemre utal. A kegyetlen, mindennél nagyobb pusztítást okozó mészárlás és a hideg precizitás egyszerre jellemző a támadókra. Ez viszont azt jelenti, hogy nem hivatalos shinobik műve - jelentené ki fahangon. - A támadás módszere nem utal egyetlen rejtek ismert doktrínájára sem, hacsak a támadást nem valamilyen különleges egység, teszem azt ANBU követte el úgy, hogy esetlegesen szökött, vagy éppen vándor shinobik támadásának tűnjön. Ezt az eshetőséget is figyelembe kell vennünk. Azonban, véleményem szerint itt inkább hátországi támadásról van szó, hovatovább, nemzeti ügy, nem shinobi - mutatna körbe Arata a területen. - Először is, ezek a falvak - javítsatok ki, ha tévedek - Konoha számára nem jelentenek stratégiai fontosságot, viszont a határközeli elhelyezkedésük alapján a Daimyo számára már annál inkább. Egy ellenséges Daimyo, vagy nagyobb nemes simán felbérelhetett egy csapatot, hogy végezzék el a mészárlást jó pénzért, ezzel gyengítve a Tűz Országának nemzetpolitikai szerepét. Ezt tehette bármelyik civil uraság, amelynek országa határos a Tűz Országáéval. Igen, akár az Eső Országának földesura is elrendelhette a mészárlást - tenné hozzá Arata a mondandója végéhez ezt a kis közbeszúrást. Hogy miért? Nagyon egyszerű. Leveszi Amegakure falváról a felelősséget és behelyezi azt a Daimyo kezébe. A falu és az ország két külön dolog, két teljesen más politikai indíttatással. Plusz azzal, hogy az Eső Országát is kvázi vád alá vonja, pártatlanságot mutat ki.

- Persze, lehet tévedek - vonna vállat. Egész monológját fahangon, pókerarccal adná elő, hogy a többiek ne lássák rajta, igenis jó ötletnek gondolja a mészárlást, ami gyengíti a hátországot. Persze, el lehetne követni humánusabb módszerekkel, teszi azt... gázzal. Mérges gázzal. Beásni a fúvókákat és kiereszteni, majd széltechnikákkal megfelelő irányba fújni. Nem kellene ilyen árulkodó nyomokat hagyni. - Nézzük meg a másik helyet akkor - nyomná el cigarettáját, a csikket viszont nem pöckölné el. Ha bárki rákérdez, azzal magyarázza, hogy nem kívánja véletlenül megkavarni azokat, akik éppenséggel őket követően nyomoznának itt, azonban az ok ennél jóval egyszerűbb: nem akarja még egy csikkel sem bizonyítani, hogy ő valaha is itt járt. Nem, nem, soha. Épp ezért helyezte el a magokat is abban a civilben. Nem engedhette, hogy nyomon kövessék. Így is épp elég volt, hogy ezekkel kellett utaznia és megismertetnie magát. Alig várta, hogy felvehesse az ANBU maszkot, hogy aztán, amikor legközelebb látja őket, ne ismerhessék fel. Arata még a mozgására is ügyelt, hogy ne lehessen leszűrni belőle a mozgáskultúráját és ezt igyekezett is fenntartani végig. Más ütemben járatta a karjait, néha direkt ropogtatta az ujjait, vagy éppen forgatta a fejét; olyan dolgokat csinált, amelyeket egyébként sosem szokott, pont a megtévesztés miatt. Mindazonáltal, amint megérkeznek, a másik helyen is inkább a holttestekre összpontosítana.

Ajánlott tartalom