Re: Határvidék

**Yamato** 11/25/2019, 8:37 am

Amíg Akane a kölyökkel bíbelődik, én próbálom visszafogni a hányást. Szerencsére nem igazán ettem semmit egy jó ideje a péksüteményen kívül, így nem igazán van mit kihánynom. Nem igazán tudom, hogy mit csináljak, így a háttérben csöndben öklendezve próbálom összeszedni magam, miközben igyekszem megtartani a gyomortartalmamat a testemen belül. Vaéahogy megtalálom a megfelelő légzés technikát és idővel a szaggal is sikerült megbarátkozni a narancssárga hajú jounin közben járásának köszönhetően. A látvánnyal nem igazán volt gondom, de a szag túl intenzív volt. Még egy utolsó hányás mentes böfögés után sikerült válaszolnom.
- Köszönöm, de az átszúródás és a föld alá rántás ellen is van megoldás a tarsolyomban, így ezektől nem félek.
Mosolygok rá Yoshira, összeszedve az erőmet és már nem a hányingerrel küszködve. Amennyiben nem figyelnek rám a kuchiyose: kimi sutairu // Idézés: herceg stílus technikámmal megidézem a kaméleon bábomat, de egyelőre ennyit csinálok. Csendben hallgatom Yoshi jelentését és eszembe jut valami. Amíg ott lejátszódik Akane és Yoshi között a párbeszéd, majd egészen a máj kivételéig és a kölyök eltüntetéséig várok, amikor is majd engedélyt kérek.
- Akane- Megjegyezve, hogy nem szereti a sensei jelzőt.- Ha engedélyt ad rá, bár csak gennin vagyok, szeretnék én is felderítést végezni a környéken, amihez viszont szükséges, hogy a testemet addig a csapat védje, ugyanis a módszerrel kiszolgálatottá válok.

Sai 11/28/2019, 2:56 am

[1-es csapat - Zauki, Inako, Kenji, Mitsuko]

//Zauki egy körből kimaradt//

[Inako]
Kis töprengés után úgy döntöttél, hogy a legfiatalabb áldozatot látogatod meg, remélve, hogy tőle több mindent megtudhatsz majd. Belépve azonnal "le is támadod" a mondanivalóddal, így csak utólag veheted észre, hogy az alig 14 éves lányka testét több helyen is kötés fedi, s ami még elborzasztóbb nyoma rajta a történteknek, a fél karja hiányzik, csupán egy kis csonkot feltételezett a vállból kitüremkedő kötés. Ezen információ tükrében talán az arcát is jobban megnézed, a fejét körbefutó kötéseket, amelyek nemcsak a homlokánál futnak körbe, de lefelé irányulóan is, alig hagyva szabad utat a fekete, enyhén hullámos fürtöknek. Nem kell, csak kicsit figyelmesebbnek lenned, hogy esetlegesen ráeszmélj, a kötések nem szimmetrikusan ívelnek az arc két oldalán, s bizony jó eséllyel a lány karja mellett a fél füle is hiányozhat. Talán még azt is a lelki szemeid elé tudod képzelni, ahogy egy ismeretlen szörnyeteg - mert embernek nehezen nevezhető normál értékrenddel, aki ilyesmit művel, mint azok, akik után nyomoztok - egyetlen katanasuhintással csonkítja meg a még alig bimbózó, fiatal életet.
A kapcsolatteremtés sem volt annyira egyszerű, mint remélted. Igaz, valóban gyűlölet égett a lány szemében, de voltaképp rád sem nézett másképp. Valószínűleg kicsit haragudott az egész világra, amiért pont vele kellett ennek a borzalomnak történnie. De végül szóra nyitotta a száját, na nem mintha különösebb bizalmat szavazott volna neked, sokkal inkább az mozgathatja, hogy talán pont a tőle kapott információ lesz az, ami lebuktatja azt a csoportot, amely az egész pusztítássorozat mögött áll, s végre megrohadnak ők is valahol.
A beszámolójából megtudhatod, hogy a második faluban, ott, ahol a lány is volt, minden azzal kezdődött, hogy remegni kezdett a föld, és falak emelkedtek ki a földből, körbezárva őket - a fal "teteje" nyitott maradt, de ez nem segített a civil falusiakon -, s a csapdába esett lakosokat nekiálltak módszeresen lemészárolni. Ő csak azért élte túl, mert a vágás után, amiben elvesztette a karját - s jól tippelted, a fél fülét - halottnak tettette magát minden fájdalom ellenére, s nem mozdult, nem sokkal később ráadásul ráesett egy valóban halott férfi holtteste, ami elfedte szinte teljesen, így nem vették észre, hogy még él. S pont emiatt tanúja lehetett egy rövid beszélgetésnek is két férfi között. Az egyik sebhelyes arcú, sebe egy hosszanti vágás, ami a homlokát és arcát szántja keresztül szinte közvetlen a szeme mellett, oldalt. Valamikor nagy szerencséje lehetett, hogy pár milliméternek köszönhetően nem vesztette el a fél szemét. A másik háttal állt, róla csak annyit tud, hogy magas lehet, mert jó másfél fejjel túlnőtt társán, de lehet, az éles perspektíva megviccelte, nehezen tippeli meg, de a lány fejében ez a második alak nagyon magasként rajzolódik ki, s amit még el tud róla mondani, hogy szőke, hosszú, copfba font haja van. A beszélgetés részletesen nem égett az agyába, mert az eszméletvesztés határán volt a vérveszteségtől - igazából csoda, hogy túlélte, talán a rá zuhant testnek köszönheti, amely valamelyest elszorította a földhöz préselve -, de arról beszéltek, hogy még azon kívül három települést terveznek a földdel egyenlővé tenni, s ebből az utolsó nagyobbat fog szólni, újra háborús konfliktus felé sodorva Tűz Országát, a többi mondhatni csak főpróba. Valamit ráadásul tesztelnek, de hogy mit, arról nincs fogalma, de határozottan ez volt az érzése az elcsípett beszélgetés hallatán.

//kérdezhetsz még esetleg, de csak futólag, rövidet, mert vissza kell érned a gyülekezőre a 2 óra lejártával -- az esetleges kérdésről küldj pü-t, hogy bele tudd fogalmazni a jelentésbe, amit a többieknek teszel majd//

[Kenji]

//Mivel igen hosszadalmas lenne minden eszméletlen beteget megvizsgálni - ne felejtsük, hogy azért a sérültek száma is jelentős, s sok időt nem adtatok magatoknak a gyülekező előtt//

A felvetésed ellen nem tiltakozott senki. Az orvosi személyzet láthatóan fáradt volt, és minden esetleges segítség jól jött, mert könnyíthetné a terheiket, ha kiderülne például, mit kezdjenek az eszméletlen, stabil, de mégis igen gyenge életjeleket mutató betegekkel, hiszen azok most külön figyelmet igényeltek, mert bármikor összeomolhatott bármelyik.
Ahogy beveted az alap orvosi jutsud, igyekszel alaposan, minden ismereted bevetve átvizsgálni a szúrópróbaszerűen kiválasztott betegek testét, akik a második és harmadik faluból származtak [emlékeztető: az első faluban nem voltak túlélők, onnan nincs mintabeteg]. Te is tapasztalhattad azt, hogy minden tagjuk ép, semmi sérülés nem látszik rajtuk sem kívül, sem belül, kevés orvosi ismereteddel azt is felfedezhetted, hogy a tüdő van kritikus állapotban, és a szív is aritmikusan dolgozik, rendellenesen, ez a két tünet némely betegnél erősebb, némely betegnél gyengébb, ugyanakkor konkrét méreganyagot nem fedezel fel, pedig logikus lenne, hogy az okozza. Bármi is az, vagy mégsem méreg, vagy gyorsan felszívódó annak ellenére, hogy nagy károkat okoz, de nehéz lenne megítélned több éves orvosi tapasztalat híján, mi lehet az igazság. De talán az is elég, hogy segíteni tudj, hogy e rendellenességeket jelentve azokat megpróbálják konkrétan kezelni.
Sok időd azonban nem maradt, igyekezned kell, hogy visszaérj a gyülekezőpontra.

[Zauki, Mitsuko]

A külön utatok után visszatértetek a gyülekezőhelyre. Komolyabb eredményekkel nem tudtatok szolgálni, de sokszor az is információ, hogy valami zsákutcának bizonyul, nem szabad lebecsülni azt, hogy nem jártatok esetleg várt sikerrel. Míg várakoztok a többiekre, óhatatlanul ti is részesei lesztek az utca forgatagának, elkapva egy-egy rosszalló, bizalmatlan, vagy egyenesen ellenséges pillantást, amellyel titeket, ismeretleneket céloznak a bizalmatlanná váló civilek.

[Mindenki]

Miután befutott Inako és Kenji is, rövid megbeszélést tartottatok a tapasztaltakról. Míg beszéltetek, újabb nem túl feltűnő, de ninja szemeteknek mégis kiszúrható eseményre lesztek figyelmesek. Az még nem feltétlen tűnik fel nektek, hogy egy katona belép a kórházba, ahol a hadsereg java is tartózkodik, segítve a betegellátást, de ha élesebb megfigyelők vagytok, már ő is feltűnhet, mert arca sápadt, és láthatóan roppant feszült, ideges, épp mint azok, akik valami rossz hírrel kénytelenek érkezni. Nem sokkal később apránként, a feltűnést kerülve több katona is távozik, ha valamelyikőtök kedvtelésből számolgatni kezdené, bizony alig húsz perc alatt kijönne a matek legalább 50 emberre, akik innen-onnan elszivárogtak a kórházból, nagyjából egy irányba tartva a tömegbe vegyülve. Valami történt, ebben biztosak lehettetek. Valami rossz.

[2. csapat - Jaken, Arata, Atsushi, Ai/Hanae]

A kutatásaitok eredményét megosztva egymással sok új információra tettetek szert, némelyetek fejében már alakult is egyfajta elképzelés, kikkel állhattok szemben és milyen motivációk mozgathatják az eseményeket a háttérből. Ugyanakkor még sok dolog áll előttetek, hiszen még mindig a támadók nyomára kell bukkanni és ki is kell iktatni őket.
Mivel Jakennek eszébe sem jutott, hogy magával kellene hoznia a csikkeket, Ai és Arata javaslatára úgy irányítottátok a lépteiteket, hogy útba essenek a “lelőhelyek”, s begyűjtitek a csikkeket is.
Amit belőlük megtudhattok:
- A csikkek teljesen átlagosak olyan szempontból, hogy nem szívták őket erőteljesebben, nem nyomták el őket különösebb ingerültséggel, valószínűleg az, aki szívta őket, teljes nyugalomban dohányozgatott, valószínűleg az eseményeket figyelve, esetleg irányítva, a lényeg, hogy nyugalmi állapotban létezett.
- Arata megvizsgálta a cikicsikket a márka, származás szempontjából is. Ez konkrétabb információval szolgált számotokra. Ugyanis a cigicsikk nem a környékről származott. Nem volt kifejezetten drága márka, de a középkategória felső köreibe tartozott, és ilyen “borításban” kifejezetten Víz Országában kapható.
Bár igyekeztek figyelni a csikkekre a második faluba menet is, többre nem bukkantok. A támadók valószínűleg nem arrafelé mentek, amerre ti, s nem akartok túl sok időt sem veszteni azzal, hogy szédelegtek, hátha találtok valami nyomot, merre mehettek, hiszen könnyen lehet, hogy nem térnek vissza egy pontra, ami a főhadiszállás, hanem a következő célpont mellett tanyáznak, ergó túl nagy a rizikó, hogy feleslegesen vesztegetitek az időt, kár a szenvedésért és időhúzásért, nem érné meg.
A második faluba érve hasonló kép tárul a szemetek elé, mint az elsőnél olyan szempontól, hogy mivel innen is elszállították a túlélőket, ez a helyszín is össze volt dúlva épp úgy, mint az első. Maga a falu nagyobb, mint az előző volt, nemcsak a lakosság beszámolóban elhangzott száma tanúskodik erről, hanem a falu kiterjedése is. Ugyan felfedezni benne némi szervezési mintát, de látszik rajta, hogy fokozatosan nőtte ki magát a település, nincs konkrét szerkezete, toldozott-foldozott ilyen szempontból. Talán ezért is alakult úgy, hogy az egyik oldalon egy meredekebb domboldalba “fut bele” a falu, s annak meredeksége elzárta a további terjeszkedéstől ezen az oldalon. Egyéb tekintetben nem különbözik a másik falutól. Ez a “kis apróság” viszont egyértelműbbé teszi, melyik oldalról volt érdemes a rajtaütést megszervezni.

[Jaken]

Mint az előző helyen, itt is magadra vállaltad a környék felderítését. Most azonban egyértelműbb dolgod volt, a meredek domboldal fölé tornyosuló dombot fésülted át, s nem is kellett csalatkoznod, itt is találtál “táborhelyet” csikkekkel. Itt ugyan nem volt csak kettő, de azok teljesen megegyeztek a másik helyen találttal. Úgy tűnik, itt kevesebb időbe telt előkészíteni a rajtaütést.
Magában a faluban itt is fellelhetőek voltak dotonra utaló nyomok. A doton használó metódusa ennél a falunál is hasonlónak tűnt a másik faluban tapasztalthoz. Itt azonban nem volt oda nem illő por a házakon, sem pedig a jellegzetes sarló alakú vágások épületeken, holttesteken. Helyette több holttest égett meg, s nem csak az utólagos falufelgyújtás következtében. A falu egy része, nagyjából hasonló méretben, mint az első helyen, szintén tele volt érintetlen holttestekkel - már amelyik megúszta a tűzvészt, de még a megégett testek helyzetéből is kikövetkeztethető, hogy a tűz utólag harapott bele a húsba.

[Arata, Ai/Hanae]

Megérkezve újra nekiestetek a holttestek vizsgálatának. Persze, nem voltatok vakok, ti is láttátok a doton elem használatának nyomait, amelyek hasonlók voltak a másik faluban tapasztaltakéhoz, a metódus itt is hasonló volt a doton használó részéről, mint a másik helyen. Ahogy ti is észrevettétek, hogy a sarló alakú vágások nem szerepelnek a repertoárban ez alkalommal, ellenben több az égési sérülés, s nagyobbnak érződik a tűzkár is - bár ezt befolyásolja több külső tényező is, hogyan és miként képes terjedni a tűz.

Ami hasonló, mint a korábbi településen:
- a holttesteket mozgatták feltehetően a katonák, a külsőbb területeken viszont érintetlenebbek, ott autentikusabban őrzik a támadás utáni állapotot
- összepréselt holttestek jelenléte, halmokban, a külterületen is, mintha összeszorultak volna, így ez nem csupán a katonák “műve”, akik később az élőket igyekeztek kimenteni innen
- Fegyverre utaló hosszanti vágások bizonyos holttesteken

Számotokra újszerű információ:
- Érintetlen holttestek - igaz, jó részük utólag megégett, de látszólag ott és úgy haltak meg, amit épp utoljára csináltak.
- ha orvosi ismereteitek és vizsgálati módszereitek engedi [nektek kell tudni a karaktereitek határát], felismerhetitek, hogy ezen áldozatokkal voltaképp fulladás végzett, a tüdejük kritikus állapotban van, ezen holttestek májában némi rendellenes lerakódás. Ez az első helyszínen nem jelent meg egyáltalán.

[Atsushi]

//mivel nem írtál külön arról, mit teszel, ha a másik faluba jöttök át, így ha ugyanúgy vizsgálnád a falut, mint az előző falunál, akkor ugyanúgy azt tapasztalhatnád, hogy semmi különlegeset nem rejt sem a leginkább elpusztult rész, ami a domboldalnál van, sem pedig a legkevésbé, ami a falu azon részén található, ahol az érintetlennek tetsző holttestek. Illetve te is tapasztalhatod azt, amit Jaken a belterületeken. //

[3. csapat - Akane, Yoshi, Yamato, Hiroto & Shiren]

//néhol kissé önállósítottam magam a stratégiátokat illetően, mert nem voltatok feltétlen együttműködőek a posztjaitok tervezésekor egymással, sorry Very Happy

Emlékeztető: Akane denevérei a következő körben térnek vissza//

Míg Shiren játssza a magára kiosztott áldozat szerepet, Yamato kiadja a gyomra tartalmát, és nagyjából talpra áll, még ha a színe még mindig nem is jött vissza, s Hiroto is megbékél a “kisfiú” jelenlétével, a két tapasztaltabb ninja első felmérésének eredményei már “vissza is érkeznek”. Yoshitaro részletes beszámolót tart mindannyiótok számára érthető hangerővel, s Akane is elmond ezt azt, szintén kellően hangosan, hogy mindenki hallhassa. Ezután még útnak indul egy denevér, hogy tájékoztassa az “otthon maradottakat”, azaz a daimyout is a legújabb fejleményekről.
Talán az új információk, Yoshitaro lelkesedése vagy az alacsonyabban képzett csapattagok tenni akarása az oka, de végeredményben mindannyian azt a következtetést vonjátok le, hogy valahogy fel kell derítenetek az ellenfeleitek haladási irányát, mert nem lehetnek annyira messze. A helyszín még csak pár órás, Yoshitaronak igaza van abban, hogy komoly chakrabefektetéssel járt a pusztítás, még van esélyetek elcsípni a nyomukat, s ha az megvan, őket is. Mivel a csapatvezetőtök éppen “babázik”, Hárman indultok meg - bár technikailag csak ketten és Yamato bábja, hogy Yamatot ne érje hátrány e technikája bevetéséért. Azért nem mindennapi látvány lehet egyikőtök számára sem, hogy egy bábhasználó chakraofnalak nélkül használja a bábját, mégha meditálva csücsül is közben [azért egy méretet írhatnál majd, hogy mekkorának képzeljem el a kaméleon bábot, ezt elfelejtettem Very Happy

illetve legközelebb, ha nem írod le pontosan, miket és hogy akarsz használni, akkor nem fogom beszámítani, most rendes voltam Very Happy

]
Mivel Hirotónak konkrét feltérképezési terve volt, így Yoshitaro hagyta kibontakozni a fiatal shinobit, és az ő metódusa szerint estetek neki a keresésnek. Az egykori falu közepén, illetve belterületén azonban nem jártatok különösebb sikerrel. A harc, dúlás s a tény, hogy az sem volt egyértelmű, hol fejeződhetett be a mészárlás, nem segítette, hogy egyfajta haladási irány nyomaira bukkanjatok, ezért végül szétváltatok három felé, felosztva a falu határát, kihasználva, hogy ott a rádiótok, és tudjátok egymást értesíteni, ha találtatok valamit. [Yamato max. Akanén keresztül, nem derült ki számomra, mennyire kell megőrizni a meditációs állapotot, hogy fennmaradjon a kapcsolat a bábbal, de majd a posztod fogalmazásából remélhetőleg megtudom.]
Végül a kaméleon bábbal Yamato fedezett fel elsőnek valamit. Nem tűnik nagy valaminek, talán elsőre nem is gondolná az ember nyomnak, ha csak mesélik a történetet, de mivel jó ideje kutakodtatok a falun belül és immáron kívül is, s eddig sehol hasonlóba nem botlottatok, nagyon is feltűnő jelenséggé vált az a cigicsikk, amibe botlasz. Ettől függetlenül nem értesíted azonnal a többieket, hiszen ez még kevés. Az biztató, hogy olyan területen jársz, ahonnan nem feltételeznéd a támadás megindítását, így a csikk jó eséllyel nem a támadás előtt került oda, ahol most hevert, az erdei tisztás szélén, ami a falu mellett terült el enyhén északkeleti irányban. Viszont te is érzed, hogy kellene még valami nyom, hogy kicsit magabiztosabban jelezhess a többieknek. A báb segítségével felmászol az egyik tisztás széli fára, onnan nézve szét jobban, keresve bármit, ami azt erősítené meg, hogy itt indultak el. Igyekezeted már-már kétségbeesetté válik, hogy nem találsz semmit, s makacsul egy újabb, kicsit beljebb álló fára is felmászatod a kaméleon bábodat, mikor végre kiszúrod. Az ág, ami meg van törve, nem túl vastag, mégis vastagabb, mint amit valami erdei állat csak úgy, figyelmetlenségből elgázolva törhetne meg - főleg mert azért nem szokásuk a fákon ugráló vagy a fára leszálló állatoknak karambolozni faágakkal -, így elegendő nyomnak bizonyul, hogy úgy érezd, most már értesítheted a többieket, rábukkantál arra, amit kerestek.

//Jussatok valami stratégiára, hogy a nyomokat követve mit és hogyan tennétek, a beszélgetéseteket automatice fogja hallani Akane is a rádiófrekvencián - hacsak nem váltotok gonoszan xD -, de meg lehet szólítani őt is a rádión keresztül.//

Határidő: december 12.

**Yamato** 12/6/2019, 11:43 am

Mindenki jétsza a szerepét, mint egy jó színjátékban. Bár nem mindenkiével vagyok tisztában, egyelőre a sajátommal sem teljesen vagyok tisztában, hogy mit kéne tennem. Yoshi megtartja a beszámolóját a saját felfedezéseiről, majd Akane is elmondja, amit megtudott. Én nem vagyok ennyire bátor, mint az ifjú narancssárga hajú jounin, de körülbelül arra jutottam, amire ő, hogy ha a támadás nem rég történhetett, akkor a chakrájuk most nincs éppen toppon és lehet, hogy több esélyünk van ellenük. A csapat úgy döntött, hogy újra felderítést végez és megpróbálja a mozgási irányukat megállapítani. A báb távirányítás nem volt meglepő a számomra, de hogy harcban még sosem használtam ezt a technikát az inkább. (A báb mérete egy átlagos kaméleon méret, lévén valamikor élő kaméleonból lett átalakítva bábbá) Társaimnak konkrét terve volt, így én is követtem a tervet, legalábbis a bábbal. (meditációt a bábbal való érzékeléshez kell fenntartani, az irányításhoz nem kell) Aztán a csapat úgy döntött, hogy szétosztják a csapatot. Szerencsém van, ugyanis bárki más kaphatta volna ezt az irányt, de egy furcsa jelenség tűnik fel, egy cigicsikk, aminek el kellett volna égnie, ha a tűz idején szívták volna el, bár nem tudom, sosem cigiztem és nem is igazán láttam senkit. Viszont ez nem elég jel, hogy a csapatot értesítsem róla. így tovább keresek, talán már kétségbeestem, hogy nem igazán leszek hasznos tagja a csapatnak. Több féra is felmászik a báb, mire sikerül valamit találnom. Egy letört ág, ahhoz túl vastag, hogy valami csak úgy letörje, az erdő repülő állatai meg talán ügyesebbek annál, hogy így ütközzenel azzal az ággal. Így meg is szüntetem a bábbal a kapcsolatot. Nem félek, hogy a bábot elveszítem, mert az idéző technikámmal bármikor magamhoz tudom hozni vagy akár haza. A többiek körülbelül azt láthatták, mintha Neot nézték volna, amikor felébred a Mátrixban. Mintha újra levegőt kapnék úgy ébredek fel, bár eddig is lélegeztem. Összeszedem magam, ami néhány másodpercet vesz igénybe, majd ahogy összeszedem a gondolataimat közlöm Akanéval és mindenkivel, aki a közelemben van, hogy mit is találtam, mind a csikket, mind a letört ágat, valamint az irányát.

**Shiren** 12/10/2019, 12:53 am

Megmagyarázhatatlan volt ami egyik pillanatról a másikra zúgott át rajtam.

Régmúlt idők emlékei sejlettek fel... Furcsamód: érzések formájában. Olyasmit éreztem, amit már régen eltemettem önmagamban, már akkor, amikor Mirubiként a Chuunin Vizsgán próbáltam teljesíteni. Az emlékek... Az érzések. Most itt gyermekként, apró, gondtalan lényként. Végig néztem magamon, miközben azt figyeltem, ahogyan a többiek sertepertélnek. Oda s vissza, majd megint magamra és vissza rájuk. Immáron a távolba meredtem, keresztül rajtuk, túl a házakon és az erdőn, a materiális világ korlátain át.

A múltamat fürkésztem, azt, amit hajdani "énjeim" oly' mélyen eltemettek önmagukba, s amit én azáltal, hogy nem ismerem el önmagamat a múltam árnyaiban, szintén megtagadtam.

De most... Most tagadhatatlan minden.

Visszafordíthatatlanul egy hat éves kölyök testében ragadtam egészen addig, amíg én úgy nem határozok, hogy elég volt. Hát miért is ne? Miért is ne érezhetném azt, amit gyermeknek lenni jelent? Talán pont ezért érzem most ezt? Mert el akartam játszani valami olyasmit, amilyen én is voltam még évekkel ez előtt? Talán a színészkedés hozta fel belőlem az érzelmeket?

Hogyan?

Észre sem vettem, hogy a mellényébe markolok. Milyen aprók a kezeim. És még mindig szorítom.

Felnéztem rá. Láttam fekete haját, a szemeinek csillogását. Bárhogyan is próbálná meg elrejteni, teli van gonddal a lelke. Ő a küldetés vezetője, most mindenki élete jóformán az ő kezében van. Közelebb húztam magamhoz, majd nyomást fejtettem ki rá fejemmel. Kellemes érzés járt át. Olyan, mint amit mindig is érezni akartam. Olyasmi, ami számomra soha nem adatott meg, s most, itt, egy lopott életben minden... minden csak egy karnyújtásnyira van.

[...]

Lassan megadtam magam. Hagytam hogy az érzés szétáradjon bennem.

Nem tudtam, hogy ez mit jelenthet, de minden egyes pillanatban amikor a kezeimre néztem, mélyült ez a dolog. Felfogtam, hogy egy gyermek vagyok ebben a világban, egészen addig, amíg az akarok lenni. Jó érzés volt a gondtalanság. Jó érzés volt, hogy itt áll mellettem.

Kérdése váratlanul érintett, bár abból amit az imént mondtam, logikusan következtethettem volna rá.

Nem akartam ezzel foglalkozni. Hazudnom kellett, így hát egyszerűen csak lenéztem a lábamra. Megmozgattam apró lábujjaimat, végül pedig kéklő lélektükreimmel felnéztem a lányra.

- Nem, nem kaptak el. - Mosolyogtam.

Akárhogy is, későbbi kíváncsiságom okán magához ölel, én pedig boldog vagyok.

Céltalanságom egyet jelentett volna az érzelmeim szabadságával? Elvégre, ha igaz amit érzek, ha igaz, ahogyan érzek, ha valóban az vagyok, aki vagyok, akkor pont az érzelmeim elnyomása okozta személyiségem torzulását, majd későbbi többfelé szakadását. Talán ez, hogy nem félek megélni mindazt, mi fel-fel tör elkemben, ez jelenti azt, hogy valóban Én vagyok az?

[...]

Elestem.

Ahogyan szorítottam a klónt, az szertefoszlott, én pedig most már biztos lehettem benne, hogy egy Kage Bunshinnal álltam szemben. Pontosabban, egy Kage Bunshint öleltem. Elvégre semmilyen elemi foszlány nem maradt hátra, így ismereteim szerint, a legnagyobb esélye a Kage Bunshin technikának van, mit a Konohai Jouninok egy szűkebb rétege előszeretettel használ...

Fájó, sajgó, lehorzsolt tenyeremre néztem.

Nem zavart a fájdalom. Egyszerűen csak elcsodálkoztam rajta, hogy gyermeteg bőröm milyen módon gyűrődött meg vékonyka tenyeremen. Ujjaim is olyanok voltak, mint valami kis ágacska. A felém közeledő Ninjára néztem. Egy pillanatig úgy hittem, támadásba lendül, de lehet, hogy csak a rossza tapasztalatok teszik.

Szavai azonban nem hagytak nyugodni.

Nem tudtam megállni, hogy ne egyfajta rosszalló tekintettel nézzek rá, hiszen minden amit mondott, annyira bántott. Egyik pillanatról a másikra változott meg a velem való viselkedése... Cinikussá és sértővé vált. Lelkem háborogni kezdett, mintha csak tényleg gyermek lennék. És... mik ezek?

Könnyek?

Megtöröltem gyorsan szemeimet. Túl messzire mentem. Egyik pillanatról a másikra szánalmat éreztem magam iránt. Hogyan engedhettem meg ezt? Belsőm szemrehányó mosolya szinte ott lebegett előttem. Ha nem kellene egy ilyen szerepet játszanom, most biztosan felkacagnék az önutálatban. Ugyanakkor szórakoztatónak tartom, hogy ez a kis affér kiváltott belőlem ilyesmit. Mindeddig csak voltam, s hagytam, hogy létezzek. Azóta, hogy Batusai az Óceánba dobott és én partra vergődtem...

Érzelmeim okán most először éreztem magam Élőnek!

Amit mondott, szíven ütött. Aggódni kezdtem. Félni, hogy egyedül maradok, s még inkább rettegtem attól, hogy rájönnek, hogy én ki vagyok. Egyszerre gyűlöltem és... És hiányzott? Ő, vagy talán az érzés? Nem tudom, de való igaz, az előttem álló, éppen csak megismert Nő iránt vegyes érzések kavarogtak bennem. Mégis, ahogyan ez után viselkedett, az számomra megbocsáthatatlan volt. Távolságtartó és önmagától eltaszítóvá vált. Néhány mondatába került, hogy lerombolja mindazt, amit én felépítettem iránta magamban ez alatt a pár perc alatt.

Átverve éreztem magam.

Oda totyogtam hozzá, s felkapaszkodtam a hátára, majd keserű, visszafogott hangon válaszoltam.

- Hanae. - Hazudtam az első, általam ismert nevű, hasonszőrű gyermek nevét, ami ekkor eszembe jutott a múltamból. - És apáékkal mi lesz? - Kérdeztem. - És bátyóval? Azt mondták elviszik őt, de anya azt mondta, hogy megtalálhatom ha erősen koncentrálok rá. - Motyogtam, majd kissé bátortalanul közelebb hajoltam a lány füléhez, s belesúgtam. - Mert én is tudok varázsolni...

**Akihiro Jaken** 12/10/2019, 6:37 pm

//Sai - Feldúlt végeken//

- Öcsém, még csak nem is sejtettem, hogy ennyi mindent meg lehet tudni pár cigicsikkből… - motyogtam magam elé, tarkómat vakargatva, ahogy a többiek eme nyomról osztották meg információikat. Ezt követően összegeztük teljesen az első faluban megtudott összes információt, s tovább indultunk a második faluba. Út közben balszerencsénkre nem találtunk semmiféle olyan nyomot, amely esetlegesen elárulta volna a támadók útvonalát, így egyenest a faluba érkeztünk.
Ott ismét szélnek eresztettem a csapatot, hogy mindenki csinálja, amihez a legjobban ért, én pedig újfent a környék felderítésére indultam. A domborzati viszonyok ezúttal sokkal kedvezőbbek voltak a támadóknak ahhoz, hogy beszorítsák a faluba az áldozataikat, s ott végezzenek velük egytől-egyig. A falun belül ismét megtalálhatóak voltak a Dotonra utaló jelek, azonban valami nem stimmelt… Hiányzott a por a házakról, illetve azok a jellegzetes alakú vágások… Ami pedig a Katont illeti, az olybá tűnt, hogy itt jóval nagyobb pusztítást végzett. Lehetséges, hogy itt most többet beleadott, vagy az előző faluban ott sem volt, s amit ott láttunk az csupán az egyszerű gyújtogatás eredménye lett volna? Túl sok a kérdés… Egy azonban biztos: itt nem használtak Fuutont.
Tovább haladva a városnak azon részébe értem, ahol az érintetlen, vagy csak utólag megégett holttestek voltak találhatóak. Ez nyugtalanított a leginkább… ~ Azzal még csak-csak tudok kezdeni valamit, ha látom a fizikai sérüléseket, amik a halált okozták, de ez a láthatatlan erő… Valami nagyon erős genjutsu lenne talán? Vagy méreg? Ezt majd megmondja csapatunk boncmesteri része. Minden esetre nagyon rossz érzésem van ezzel kapcsolatban…~
A falu ezen részét hátrahagyva a lehetséges megfigyelő helyek felé vettem az irányt. Ezúttal könnyebb dolgom volt, elvégre az ésszerű választás a falut övező domb teteje volt, s nem is tévedtem. Amint megpillantottam a cigaretta csikkeket tudtam, hogy jó helyen járok.
~ Hmmm… Itt már csak két cigicsikk van… Ez azt jelenti, hogy kevesebb időt töltöttek itt a felkészüléssel, mint a másik faluban, annak ellenére, hogy ez méretesebb volt… Ezek szerint az első falunál még nem tudták, mekkora ellenállásra kell számítaniuk, itt pedig már nagyobb magabiztossággal indították meg a támadást. Úgy néz ki minden faluval egyre jobban belejönnek a mészárlásba… ~ álltam fel az eldobott csikkek mellől, kezembe véve őket. Itt a falu fölött egy közeli fára egy Hiraishin pecsétet is elhelyezek.
A falu belsejébe visszaérve ismét jeleztem a többieknek amikor készen voltam, majd elkezdtem a beszámolót: - Ahogy bizonyára ti is észrevettétek, az itteni nyomok nem térnek el sokban a korábbiaktól. A Doton nyomok ugyanúgy megvannak, mint az összepréselt holttestek és az égett házak. A cigaretta csikkek szintén megvannak, habár a táborhelyükön most mindössze két darabot találtam – mutattam fel a markomban lévő csikkeket. – Ami viszont a Fuuton használót illeti, nem találtam rá utaló nyomokat… Azt tudjátok, hogy a látszólag érintetlen holttestekkel mi történhetett? Én sajnos ahhoz nem töltöttem eleget a vizsgálatukkal, hogy bármit megállapíthassak – fordultam Ai és Arata felé.
Amikor mindenki végzett a mondandójával ismét felszólaltam: - Értem… Tehát nincs közvetlen nyomunk, amin elindulhatnánk. Ebben az esetben nemsokára a megbeszélt találkozóhely felé indulunk, de nem egészen egyenesen, mert még van időnk az éjféli találkozóig. A 3-as falu felé vesszük az irányt, s a 2-es és 3-as falu között megyünk Északnak. Így valamelyest át tudjuk fésülni a köztes területeket, s remélhetőleg elég közel leszünk Akane csapatához, hogy a rádión keresztül beszámoljunk az általunk összegyűjtött információkról. S ki tudja, talán a kitérőnk közben ránk mosolyog majd a szerencse és találunk valamilyen nyomot, ami elvezet a támadókhoz. Bárkinek bármilyen ellenvetés? – tenném fel a kérdést végig tekintve a csapaton. Amennyiben valakinek lenne valami problémája, úgy azt megvitatva, s esetleg azt is figyelembe véve folytatnánk utunkat.
Amennyiben azonban senkinek se lenne ellenvetése, egy darabig nyugati irányba haladva próbálnék nyomokat keresni a többiekkel, s megkérném Ait, hogy használja szenzor képességeit továbbra is. Én magam nagyjából 10 darab Iwa Bunshint alkotnék, amelyeket szétküldenék a területen, a nagy részét dél felé, s azt az utasítást adnám nekik, hogy amint valamilyen nyomot – letört ág, dotonra utaló jelek, cigarettacsikk, tűz vagy füst, esetleg még bele is futnak valakibe – találnak, szüntessék meg a chakrakapcsolatukat velem, hogy tudjam, nagyjából merrefelé leltek a nyomokra. Mikor nagyjából a 2-es és 3-es falu közötti táv kétharmadához érnénk kiadnám a parancsot a felkanyarodásra északnak, ha nem találtunk semmilyen nyomot, s ekkor megpróbálva felvenni a kapcsolatot Akane csapatával.
Ha velük minden rendben van és út közben továbbra sem bukkantunk semmilyen új nyomra, úgy befutunk a menekülteket elszállásoló városba, s ott Zauki csapatával egyeztetjük az összegyűjtött információkat.

**Hamacho Yoshitaro** 12/10/2019, 8:53 pm

// Sai - 3. csapat //

Hősünk egy apró mosollyal hallgatja végig filozófiai ömlengését a tudomány hatalmáról. Egyáltalán nem untatja a dolog, sőt, inkább szórakoztatja ahogy bajtársa valami belső szervvel a kezében fröcsköl mindenfelé. Egy pillanatra megint elmélyült régi emlékek tengerében: emlékezett a lányra, a sokkalta teltebb arcra, élettel teli szemekre és világosabb hajszínre. Mostanra már egy érett nő lett, akit szinte biztos a háború tett tönkre.

-Persze-persze, Akane-senpai, ahogy mondod...- vigyorodik el gúnyosan.

Narancshajú férfi nem tudtam miért, de valahogy a csapatvezető közelében feloldódott a bánata és úgy érezte, megint visszatért egy kicsit a régi énjéhez. A gyász és a tudat, hogy nem tudott senki fontosat megmenteni maga körül folyamatosan marta belülről és Akane életvidám vagy kissé bolondos stílusa elfelejtette ezt vele.

~Van élet a gyászon túl is.~ ugrott elő egy gondolat a fejéből, mintha csak egy távoli hang mondta volna.

Eszmefuttatását egy apró puffanás ébresztette fel és kerek szemekkel figyelte a Kunoichi és az aprócska repülő bőregér társalgását. Komikus volt kettejük beszélgetése.

Az eddig feltérképezett területekről sikerült sok információt felderíteni: az ellenség feltételezhető elemi technikáiról, pusztításuk és Chakrahasználat mennyiségéről, ám a legfontosabbat még mindig nem sikerült kiderítenie a csapatnak, ez pedig a honnan indultak/hová tartanak kérdésre a válasz adás. Yoshitaro elindult az elégett területeket újra felkutatni Hiroto társaságával, míg Yamato egy kaméleon bábbal kezdte meg a nyomok után való kutatását.

~Szóval egy bábhasználó így néz ki bábozás közben? De vajon hol vannak a Chakra-fonalak? Lehet egy új-generációs bábos klán tagja? Mondjuk már semmin nem kéne meglepődnöm...~ mondta magában hősünk.

Hiroto-val félúton szétváltak és megpróbáltak így egy nagyobb területet lefedve feltérképezni, de a táj jellemzői sehol sem változtak: ahová a lángok nem értek el és faltak fel minden bizonyítékot, ott tömérdek hulla, lerombolt épületek és néma csend várta. Az egyik érintetlen lakásba belépett. Egy családot látott bent. Halottan, persze. A két szülő az asztalra volt rökönyödve, míg a gyermek a földön feküdt nem messze tőlük. Egy apró bögrét szorongatott a kezeiben, aminek a fele már darabokra eset valószínűleg az eséstől. Közelebb akart volna menni megvizsgálni őket, majd eszébe jutott Akane mondandója, hogy akár egy erős idegméreggel is rendelkezhet az ellenség, így inkább nem lépett be a küszöbön.

Hirtelen recsegni kezdett a rádió a fülében, teste összerezzent a hirtelen zajra. A Kunoichi volt az, nyomot talált Yamato a bábjával.

-Vettem, indulok vissza a találkozási pontra. Vége.- s sebesen visszaindult a többiekhez.

Az elmondottak alapján cigicsikkeket találtak elszórva a város olyan részein, ahol a tűznek már rég el kellett volna égetnie azt. Ez határozottan egy előrehaladás, valaki/k tényleg jártak erre. Ezen felül egy szembetűnően letört ág is ott volt a bizonyítékok között, amit ha összekötünk a városba talált csikkek helyzetével északkeleti irányt mutat //ha jól értelmeztem, ha nem, akkor javítom :v //.

-A kölyökkel mi lesz?- mutat rá a szipogó gyermekre.

Remélhetőleg Akane befejezte a boncolást és el fognak tudni indulni a nyomok irányába.

Ha így tennének, Yoshi az alábbiakat mondaná az erdős részhez érve:

-Szerintem küldjük előre Yamato bábját. Annyira apró, hogy szinte észrevétlenül tud mozogni a fák között...- majd tart egy kis hatásszünetet.- De akár a seregnyi denevért is megvárhatnánk az információkkal. Persze egy-egy klónt is előre tudnánk küldeni felderítés céljából. - vakarta meg az állát.- Várjuk a parancsot.- tette még hozzá.

.::Szerkesztés::.

Bár Yoshi-nak egyáltalán nem tetszik az ötlet, hogy egy kölyök a nyakukon maradjon egy elég veszélyes küldetésen, de nem volt sok kedve Akane szigorú tekintetével szembe szállni, inkább csak megforgatta a szemeit és az erdő sűrűjébe nézett. Nem sokra rá Yoshi-hoz lépett az előbb említett hölgy és megkérte, hogy egy gepárdot idézzen meg számukra.

-Én is valami hasonlón gondolkodtam, de a városba a sok füst és vér miatt nem lett volna értelme. Így viszont hogy már távolabb vagyunk a sok szag epicentrumától...-vakarja meg az állát.- Talán működhet.- tette még hozzá.

Tényleg jó ötlet volt egy Ninjuu megidézés, főleg egy gepárdé aki a jó szaglás és hallás mellé még villámgyors futó is. Szinte már automatikusan meg akarta volna idézni legközelebbi állati társát, Chii-t, de rögtön eszébe jutott hogy rá most épp más feladat vár: gyűjti magába a Természeti erőket, hogy kelepce esetén legyen egy ütőkártyájuk. Némi habozás után elmutogatja a szükséges kézjeleket és tenyerét lágyan a földre helyezi.

-Kuchiyose no Jutsu // Idéző Technika!- s tenyere körül kikúsznak a már százszor látott minták a talajra.

Egy halk puffanás és némi füst kíséretében megjelenik egy fiatal gepárd. Első ránézésre is látható volt Akane számára, hogy ez a vadmacska kisebb mint a Chii és kevesebb pöttyei vannak a bundáján.

-Szia Su! - guggolt le hozzá hősünk.- Nem tudom emlékszel-e...- kezdett volna bele.

-YOSHI-BÁCSI! Hát hogy ne emlékeznék! Én emlékszem! Mikor a gyík elverte a segged! Az nagyon vicces volt! Hihihi!- kuncogott egyet a fiatal gepárd, majd elkezdett a férfi lábai körül szlalomozni.

A Yoshi a kezébe temette arcát egy pillanatra, majd belegondolva hogy a gepárdnak vicces volt ahogy félholtra verik, lehet nem a legjobb döntés volt őt megidézni.

-Figyelj Su...- vett egy mély levegőt.- A hölgy mondani akar valamit.- s Akane-ra rámutatott.

A gepárd csillogó szemekkel odasétált hozzá, leült majd figyelmesen végighallgatta a történetet.

-Ez jó mese volt! Tetszett! Benne vagyok a játékba!- ugrált fel s alá majd megszimatolná a csikket.

Még mielőtt elindulna, megállítja a Ninjuu-t.

-Su, ha bármi veszélyesbe keverednél, azonnal rohanj vissza. Ne kockáztasd feleslegesen az életed, világos?- nézett rá szigorú apa módjára.

-Üüüüüü-hüm! Pá!- s el is viharzott a szag nyomába.

**Yamanaka Inako** 12/10/2019, 9:47 pm

//Feldúlt végeken - 1-es csapat, kereskedelmi város//

A részletek ismeretében ez a küldetés kezdett egyre szörnyűbbé és szörnyűbbé válni. Inako a csapatok felosztásánál rosszallotta, hogy neki csak a kérdező szerep jut. Mégis, talán a történet fordulóponthoz érkezett a lány szavainak hatására. Az ifjú Yamanaka jobban megfigyelte a nála 1-2 évvel fiatalabb áldozatot, amit bár ne tett volna! A kérdéseivel gyorsan letámadta, csak utána vette észre, milyen komoly sérülések borították testét. Fél karja hiányzott, a kötés csak egy csonkot takart. A testét szinte mindenhol kötések fedték, s ahogy fejére, majd arcára pillantott, észrevette a furcsa asszimmetriát. A gondolattól kezdett rosszul lenni, szinte látta maga előtt, ahogy a támadást végrehajtották. Profin, nem kímélve ezt a gyermeket sem.
*Mégis ki képes ilyesmire?* Tette fel magának a kérdést. Karjait szorosan maga mellé rakta, mindkét keze ökölbe szorult. Érezte, ahogy egész teste remegett. A dühtől, a tehetetlenségtől, a fájdalomtól? Erre maga sem ismerte a választ. Látta a lány szemében a felé irányuló haragot, amit teljes egészében megértett.
*Amit tettek, csupán próba volt? Felkészülés valami nagyobbra?* Arcára igyekezett a lehető legsemlegesebb arckifejezést erőltetni. A mellette álló fiatal szó szerint megjárta a háború legkeményebb részét. Hiába kötöttek békét a szövetségek, mégis, a szökött ninják, az Akatsuki még komolyabb veszélyt jelentett. A szőke hajú kunoichit kiképezték a harcra, az ölésre, mégis ami a Chuunin Vizsgán történt, örökre beleégett a tudatába. A lány viszont civil volt csupán, semmilyen harci tapasztalattal nem rendelkezett. Védekezni sem volt lehetősége, a támadásról nem beszélve.
*Muszáj megtalálnunk az elkövetőket! Hamis és üres ígéreteket nem áll szándékomban adni, úgyhogy inkább csöndben maradok.* Beszélte meg magával a genin.
Habozott egy pillanatra. Annyi mindent szeretett volna mondani, tenni, ám ezek közül semmi sem valósult meg. Azért még egy rövid kérdést sikerült feltennie, amire ugyan nemleges választ kapott, azért ezt az információt is elraktározta. A két férfi leírását alaposan megjegyezte, bár a tettük miatt amúgy sem lett volna olyan egyszerű elfelejteni őket.
- Köszönöm - mondta végül a gyermeknek és meghajolt, a tisztelet legnagyobb jelét mutatva felé.

Alig várta, hogy kiérjen a kórházból és a sok sérültet maga mögött hagyja. Az a kevés étel, amit a palotánál fogyasztott, szép lassan vissza akart kúszni a nyelőcsövébe. Kezét szája elé tette, hogy ezt megakadályozza.
*Inako, shinobi vagy, szedd már össze magad!* Parancsolt saját magára, aztán mivel szorította az idő, elindult vissza a csapathoz, hogy jelentést tegyen mindarról, amit megtudott. Elég sok információt összeszedett, ami alapján elindulhatott a nyomozás. Remélte a többiek is szerencsével jártak, de egyben reménykedett is, a borzalmakat jobban elkerülték.
A találkozó helyszínére marmadikként ért oda. Amikor mindenki befutott, elkezdte leadni a jelentését.
- A kórházban beszéltem egy fiatal lánnyal, 14-15 év körüli lehet. A második megtámadott faluban lakott és elég részletesen beszámolt arról, mi történt - tartott némi szünetet, úgy érezte szüksége lesz erre, főleg összeszedni a gondolatait. Sok minden kavargott benne, érzelmek egész skáláját tapasztalta meg órák alatt. Vett egy jó mély levegőt, aztán folytatta.
- A második faluban azzal kezdődött az egész támadás, hogy földből falat emeltek, megakadályozva az emberek menekülését. Nem zárták le teljesen, felül nyitott maradt, de még így sem tudtak mit tenni a lakosok. Utána a támadók módszeresen elkezdték gyilkolni a falusiakat, senkit sem kímélve.
Megint megakadt néhány pillanatra, bár remélte, ezt senki sem fogja neki felróni.
*Jól van, most már jöhet a támadók leírása!* Adta meg magának az újabb löketet.
- A lány súlyos sérüléseket szerzett és csak azért élte túl, mert halottnak tettette magát. Rázuhant egy másik holttest, ami miatt csökkent a vérvesztesége. Így tudta kihallgatni a két férfit. Az egyikről még pontos leírást is tudott adni. Az egyik sebhelyes arcú, a vágás néhány centivel kerülte el a szemét, de a homlokán és az arcán feltűnően látszik. A másik úgy másfél fejjel tűnt magasabbnak, viszont ebben nem volt biztos, talán a földről látta így. Arra tisztán emlékezett, hosszú, szőke haját copfba fonta. A beszélgetésükből is sikerült elcsípnie néhány mondatot. Még három falu lerohanását tervezték, amolyan próbának szánták. Az utolsót tervezik a legnagyobbra, ami állítólag a Tűz országát újabb háborús konfliktus felé sodorná. És valamit teszteltek, vagy tesztelnek, de ezt csupán ő szűrte le a beszélgetés alapján.
Újabb szünetet tartott, a szája kezdett kicsit kiszáradni, na meg időt adott a hallottak feldolgozására.
- Rákérdeztem, esetleg hallotta-e az Akatsuki nevet, de ilyesmiről nem esett szó. Szerintem ettől még nem kellene kizárni az eshetőséget, lehet nekik dolgoznak a támadók. A második faluban még hármat említettek, vagyis a támadásoknak még mindig nincs vége. Ha igaz, amit beszéltek, lesz negyedik és ötödik megtámadott falu, utána pedig a nagyobb, amit ezekkel készítettek elő. Talán pont itt fognak lecsapni legközelebb - vitte tovább a gondolatmenetet Inako.

A Yamanakának kezdett feltűnni, hogy egyre több katona igyekszik feltűnésmentesen kijutni a kórházból és elvegyülni a tömegben. Korábban észrevett egy férfit, akinek sápadt arcáról szinte lerítt, rossz hírt kell közölnie. A civilek a maguk gondjával voltak elfoglalva, a ninjáknak azonban jobban feltűnt a készülődés. Sőt, ugyan abba az irányba tartott mindenki! A szőke hajú kunoichinek hirtelen rossz érzése támadt.
- Zauki-senpai, Mitsuko, Kenji, azt hiszem megvolt az újabb próba - ejtette ki halkan a szavakat.

**Aikaho Mitsuko** 12/12/2019, 8:15 pm

/1-es csapat/
Visszaérkezve a helyszínre, egy kicsit várakoznom kellett, reménykedtem, hogy azért, mert ők valami információt szereztek, így nem tudnak hamarabb jönni. Érdekes volt szemlélni az utca keserű nyüzsgését, az emberek ugyanúgy mentek az utcákon, mint máskor, mégis más tekintet tartozott hozzá, és az egészért azt a néhány támadót, vagy talán szervezetet lehet okolni. Pillantásaik felénk érthetőek voltak, talán én is a helyükben ugyanígy néztem volna magamra...bár tény, ha akkor egy tükörbe megláttam volna azt szememen keresztül, amit eddig tettem, vagyis inkább nem tettem, én is hasonlóan éreztem volna, mint ők, de természetesen tisztában voltam azzal is, hogy időt kell hagyni annak, hogy a szálak elrendeződjenek. A beszámolóját Inako kezdte, és ahogy befejezte mondandóját, én is ragadtam az alkalmon, és megosztottam gondolataimat.
- Én, bár nem tudtam meg semmi különösebben fontos információt...valamivel én is tudok szolgálni...a támadásokat valószínűleg semmilyen különösebb felkészülés nem előzte meg... számomra így Inako szerzett információt hallva egy kicsit olyan, mint akik ezekkel a próbákkal azt is el akarják érni, hogy a fő célpontjuknál semmilyen előjelet ne mutassanak majd, ezeket minimalizálják, így kevesebb lenne az esélyük arra, hogy lebukjanak.- Nem volt több mondani valóm, igazavolt ez a néhány szó is fölöslegesnek hangzott utólag belegondolva, hisz csak egyértelmű következtetéseket tettem kimondottá. Kezdtem még jobban elveszettnek érezni magam, nem tudtam mi alapján választhatták ki céljukat, és hogy mégis mi az ok...én csak a temérdek értelmetlen szenvedést láttam ebben, aminek nyomai arcomon is láthatóvá váltak. Az egész egy teszt...emberek millióinak halála csak egy próba. Még mindig ugyanaz az érzés emésztett belülről, én semmi vagyok ehhez a küldetéshez, nem tudtam felfogni, hogy nekem hogy lehetne bármi hatásom ezekre az eseményekre, hisz emberek sokasága vesztette életét, mégis én tudnék nekik segíteni? Ha más nem az igazsággal, de én?Mi az, amit hozzá tudok tenni? Zsákutcák? Bár tény, apró foszlányok ezek, és csak kicsi hasznuk van...de még így is többet tehetek, mintha otthon ülnék csak, és semmi értelmeset nem tennék, valahol el kell kezdeni a fejlődést útját. Egy kis idő elteltével feltűnt valami, katonák hagyják el a kórházat.
- Öhm... azokat a katonákat kiengedték így a kórházból...vagy...öhm...mit is mondtatok azokról a fehér alakokról? Talán tök alaptalan, hisz a többi falut nem támadták meg így, és nem is biztos, hogy az az Akatsuki volt...de ez csak nekem különös?- Hangnemem most eggyel kevésbé volt terhelt, mint az előbb, valószínűleg a hirtelen ért meglepettségről, nem tudtam, hogy félnem kellett volna, vagy szimplán észre sem venni az egészet.

**Aokaze Atsushi** 12/12/2019, 9:31 pm

// Sai & 2. csapat - Feldúlt Végeken //

Tapasztalatcserénk hatékonynak bizonyult mindenki, tudott új információval szolgálni, vagy éppen megerősíteni egy-egy észrevételt. Sajnálatos módon vezetőnk, ugyan beszámolt a talált csikkekről és számukról. De nem vizsgálta meg őket annyira, hogy részletes leírást tudjon adni róluk, és mintát sem hozott. Pedig a csapat minden tagját érdekelték volna a tárgyak. Ezért a következő faluba vezető út során útba ejtettük a lelőhelyet. Ami nem volt egy nagy kerülő hiszen, a következő falu is északnak van. Mindhárman megnéztük a cigiket. Jómagam csak az tudtam megnézni, amire Ai felhívta Jaken és a mi figyelmünket. A csikkek az elkövető nyugodtságról árulkodott. Mivel nem vagyok dohányos, így a márkákról nem tudok sokat. Ebből természetesen az is következik, hogy a gyártási helyet sem tudom beazonosítani a doboza nélkül. Csak remélni tudom, hogy Arata képes lesz rá, ha már ő fejtette ki ezeket a megbeszélésen.
Az út során több figyelmet szenteltem a talaj figyelésére mit korábban, hátha találok cigi maradványokat. Láthatóan a többiek is hasonlóképpen tettek. De hiába, nem találtunk semmit. Mikor elértük a falut terebélyesebb volt az előzőnél, de a nagyobb lélekszám miatt erre számítani is lehetett. Amiben megegyeztek még építészetileg, hogy az épületek elhelyezkedése igazodott a terepviszonyokhoz. Az öldöklés szörnyű látványán talán enyhített valamennyit, hogy tudtam itt maradtak túlélők. Ez persze korántsem azt jelentette, hogy bármivel is jobb lenne a helyzet. A faluhoz érve ismét szétváltunk. Ismét a pusztítás felmérését választottam feladatomnak. Ahogy haladtam befelé utcáról-utcára tárult elém szinte ugyan az a látvány, mint korábban. Holttestek tucatjai, doton és katon pusztításának nyomai a házakon és a holtesteken egyaránt, de fordult a használt elemek dominanciája.
~ Miért váltottak taktikát? Persze a tűz is képes hatalmas pusztításra, de azt az ember kevésbé tudja iránytani. Sőt inkább lehetetlen, településen az ”irányítható” doton sokkal praktikusabb.
Viszont fuuton elem okozta apró vágások és homokbuckákat sem láttam sehol az egész faluban. Ahol pusztítás nyomai alig láthatók, az a település pereme, itt még a halottakon sem látszik semmi. Mivel a boncolás nem az én asztalom, és továbbra is vannak rá embereink nem foglalkozok a hullák tüzetesebb vizsgálgatásával. Inkább haladok befelé, követve az egyre erősödő pusztítás nyomait. Ami a meredek domboldal előtt ért a tetőpontjára, ez meglátszik a házakon és a holttesteken is. Itt doton által összeomlasztott házak és összezúzott emberi maradványok fogadott. Amikor jött a hívás vezetőnktől siettem, megjelenni a kijelölt találkozópontra.
- Mivel javarészt leginkább ismét a pusztítás felmérésére összpontosítottam, észrevettem valamit. A katon és doton használat mértéke ennél az esetnél a tűz elem használata felé billen. Hogy ez miért történt van egy hipotézisem. A tüzet használták a rémült emberek terelésére, a külső perifériákról a domboldal aljához. Ahol aztán a doton elem segítségével végbevitték a ”nagy” mészárlást. Azért gondolom, hogy így történhetett, mivel a földelem pusztítása a házak takarásában kevésbé látványos, mint a tűzé. Elvégre a lángok felcsaphatnak a házak fölé, a füstöt pedig biztosan látták. Ha pedig ez nem is volna elég a tűz áldozatainak sikolyai biztosan az ellenkező irányba tereli az embereket. De persze megeshet, hogy tévedek és csak arról van szó, hogy a katon használó kevésbé fogta vissza magát, mint előző alkalommal.
Miután végighallgattunk mindenkit, Jaken új parancsot adott a továbbiakról. Mivel nincsenek felderítésre alkalmas képességeim, ahogyan ilyen feladatra használható jutsum sem. Így az újabb séta során csak a jól bevált érzékszerveimre hagyatkozva keresem az anomáliákat a természetben.

**Naito Kenji** 12/12/2019, 9:49 pm

//Feldúlt végeken – Sai – 1-es csapat//

A segítségnyújtásomat annak ellenére, hogy tapasztalatom kevés, elfogadták. Nagy szavakkal dobálóztam kijelentésemmel, hogy kiket milyen sorrendben mutassanak meg vizsgálatra. Annyira elkapott a hév, a tenni akarás, hogy kiment a fejemből a megbeszélt határidő. Kicsit jó érzés volt utasítást kiadni, de logikusabban át kellett volna gondolnom, s nem elhamarkodni. Elfogott némi rossz érzés ezzel kapcsolatban, hogy hibáztam, hiszen jelen helyzetben ez nem volt megengedett. Minden apró ilyen hiba végzetes kimenetelű lehet, de Zauki (klón formában) nem szólt semmit sem. Ebből gondoltam nem lesz baj, viszont időszűke miatt újabb döntés elé kényszerültem. Nem vizsgálhattam meg mindenkit, talán chakrám sem lett volna rá elég. Összeszedtem magam, és rövid kiértékelés után kértem meg az ápolót, hogy vezessen a betegekhez. Szúrópróba alapján választottam betegeket: kritikus állapotúakat; időst és fiatalt; nőt és férfit a két falu túlélői közül. A szívem összeszorult, mikor beugrott, hogy az első faluban senki nem élte túl a támadást…

A vizsgálatot megkezdtem, amint tudtam. A hiányos orvosi ismereteim ellenére is sikerült jó pár dolgot megállapítanom: aritmikusan dolgozó szívek, és kritikus tüdőállapotok… utóbbiban nem voltam biztos, de azért mindent mondtam az ápolónak, aki reményeim szerint jegyzetelt is. Másra nem bukkantam, akármennyire is koncentráltam. Amint végeztem, az ápolóra pillantottam. – Sajnos most mennem kell, de nagyon remélem, hogy tudtam segíteni. Amint tudok, jövök és érdekelnének a fejlemények. –Tudni akartam azt, hogy sikerrel jártak-e a segítségemmel, vagy sem. Bíztam az elsőben, de… Inkább nem gondoltam tovább, csak mentem a találkozóhelyre. Amint odaért mindenki, a lányok el is kezdték a beszámolót. Inako szavai marták a füleimet. Ezek az állatok csupán tesztnek szánták a falu lakóit? Micsoda mocsadékok. Próbáltam még összerakni a képet Mitsuko beszámolója alatt, aztán én következtem.
– Több fajta sérülések voltak az áldozatokon. Égési sérülések; vágott sebek, amik közül van hosszabb és mélyebb vágások. Ez szerintem katana lesz. A másik vágott sebek ennél kisebbek voltak, de nem tudom pontosan, hogy mi okozhatta azokat. Sarló szerű vékony, de mély vágások, amik a közepénél mélyebbek, a széleinél viszont nem. –Hagytam egy kisebb szünetet emészteni, aztán folytattam tovább a nem túl kellemes beszámolót. – Viszont ami jobban aggaszt, az a nagyon kis százalék az áldozatoknál. Nem volt külsérelmi nyom, viszont eszméletlenek voltak, gyenge életjelekkel. Megvizsgáltam őket és aritmikusan szívverést, illetve kritikus tüdőállapotot fedeztem fel. Sajnos többet nem tudtam tenni, csupán abban bízhatunk, hogy ezen információkkal tudnak mit kezdeni az itteni gyógyítók… –A végére kicsit elcsuklott a hangom, és érezhető volt az is, hogy fájt a dolog. Tehetetlennek éreztem magam, hogy nem tudtam jobb diagnózis felállítani, de ha túlélem ezt az egészet, akkor tanulásra fordítom az időt.

Közben az események zajlottak… Csak akkor tűnt fel, mikor már néhány katona elhagyta a kórházat, illetve Mitsuko és Inako szavai ráztak fel az információk összerakásában. Az illető, ki bejött, nagyon azt sugallotta, hogy valami rossz dolog történt. – Valami azt súgja, hogy már csak egy próba falu van… vagy az lesz az utolsó durrantásuk. Akkor viszont a lehetséges nagyobb célpontokat fogják megtámadni, amivel tényleg nagy kárt okozhatnak az országnak. Lehet ez a Daimyo palotája… vagy akár Konoha is… –Mind a kettő nagy kár lenne, de az is lehet, hogy más nagyobb célpontot fognak megtámadni… – Meg kellene tudni, hogy mi történhetett… és reméljük Mitsuko, hogy nem azok a fehér alakok azok… –Azért felkészültem minden eshetőségre, de mivel Zauki volt a vezetőnk, ezért a következő lépés rajta múlott.

**Tsunomi Ai** 12/13/2019, 4:22 pm

// Feldúlt Végeken 2.-csapat //

Sajnálatos módon csapatvezetőnk nem találta lényeges információnak azt, hogy el kéne hoznia a csikkeket a csapat többi tagjának, hátha valaki tud róla valamilyen információt kinyerni. Ez tipikus olyan kezdő hiba lehetne, ami könnyen hátráltathatná a csapatot, főleg, mivel ő az egyik „szeme” a csapatnak, akinek az a feladata, hogy átnézze a közeli erdőket, így ha ezt nem találta elég fontosnak, vajon mit nem nézett még meg. Mindenesetre nem teszem szóvá figyelmetlenségét, nincs itt az ideje, hogy ellenségeket szerezzek magamnak, mikor a szövetségeseim számát se tudom megszámolni, nem, hogy egy kezemen, de egy ujjamon se. Így hát kénytelen vagyok elviselni ezt a féle figyelmetlenséget, de miután a kis csapattal bepótoltuk egy kis kerülő árán ezt a kis hibát, már valamivel jobbak lettek a körülményeink.
Látszólag az illetékes személy nem igazán sietett sehova, úgy vélem a csikkek számából, hogy vagy megfigyelő szerepet játszott az akció végrehajtása során, vagy bőven elég időt töltöttek el a falu megfigyelésével, hogy ennyi cigaretta csikket elszívhasson. Sajnos a márkát és a származását már nem tudtam behatárolni, mert bár az illegális árucikkekből láttam már nem egy adagot, eddig csak a Kemugakurei dobozaihoz volt szerencsém, bár szerencsére csak látszatra. Mindenesetre, ahogy elindultunk a másik falu felé, már azért kezdem érezni a kényelmetlenséget, amit a hosszú ideig fenntartott szenzorságom okoz. Még bírom, de majd lassan pihennem kell. Viszont, ahogy beértünk a faluba és ismételten szétváltunk, Arataval való kis kóborlás során végül rábukkantunk egy érdekesebbnek tűnő „leletre”. Látszólag nincs oka a halálnak, a test ép és nincs külsős kárra utaló jel, legalábbis nem végzetes sérülések. Így hát már jóval óvatosabban húzom fel a kesztyűt és a maszkot, és néhány véletlenszerű ilyen személyt szépen felnyitok. Nem vagyok orvos. Ezt Arata is biztos megítélhette, már előzőleg is, de a kézügyességemben sosem csalódtam, még ilyen dolgokban is, miket nem sűrűn csináltam Összes három embert nyitottam fel: két gyanús halált halt személyt és egy olyat, akit biztosan valami külsős erő ölt meg, hogy legyen egy tiszta minta is kéznél. Az egyének tüdőjének egy részét, illetve a teljes májukat vettem ki, amiket külön-külön bezsákoltam, felcímkéztem és elraktam a hűtőládába, majd miután megkaptuk a parancsot, vissza is tértem a többiekhez. Miután meghallgattam mindenki mondanivalóját és véleményét, kérését azért is hozzáteszem a dolgaimat.
- Atsusi-san. – fordulok a férfi felé – Előfordulhat, hogy egy négy fős alakulatról beszélünk, ahol az őrszemeket állandóan váltják, így megmagyarázza miért van itt nagyobb Katon, míg másiknál Fuuton típusú támadásokra utaló jel. Amennyiben az üldözöttjeink szellemileg épek, akkor ebben az esetben én úgy vélem, hogy ez a döntés számukra igencsak kedvező lenne, hisz nem örülnének ők se, ha a rajtaütéskor rajtuk ütne valaki. Ezen felül kérem ne felejtse el, hogy a Fuuton és a Katon típus kombinálható, amivel a Fuuton típusra utaló jelek eltűnnek, míg a Katon pusztítása megnő. – mondom el a véleményem a dologról, majd Jaken felé fordulok – Sajnos nem vagyok kórboncnok. Azt biztosan állíthatom, hogy az illetők nem természetes módon halt meg, legalábbis nem úgy, mint a többiek. A testeket felbontottam és mintákat gyűjtöttem belőlük a későbbi vizsgálatokra. – végül miután vezetőnk elmondta a tovább haladási tervet, azért még ismételten jeleznék, hogy szólnék – Ha már megközelítjük Akane-senpait és csapatát, amondó vagyok, hogy találkoznunk kéne velük, hogy a két csapat megoszthassa az információit egymással személyesen is. Ezen felül így a mintáiamt egy olyan személy vizsgálhatja meg, aki rendelkezik komolyabb szanitéc képzéssel is. – itt kissé szünetet tartok, majd folytatom - Ezen felül… szeretnék kissé pihenni. Remélem megértik, hogy ennyi ideig fenntartani az éberségem, ekkora távolságban eléggé… fárasztó tud lenni, mind chakra, mind szellemi szinten is.
Amennyiben elfogadják a javaslatom, úgy kissé megnyugszok és végre megindulhatunk. Szerettem volna pihenni egyet, mielőtt a menedékhelyre érünk, hisz azon a területen előreláthatóan rengeteg ember lesz, akiknek letapogatása rendkívül le fog fárasztani, de muszáj, hisz nem tudni hol bújhatnak meg a támadóink.

**Hasegawa Zauki** 12/13/2019, 5:09 pm

1-es csapat

Ugyan magam részéről nem jártam sikerrel, a többiekében bízva indultam meg vissza találkozóhelyünkre. Hamarosan letelik az idő... Ahogy megérkezett mindenki, úgy Kenji mellé osztott klónom visszaolvasztanám magamba, majd figyelnék a beszámolókra. Inako szava gyakran megakad, ám mondandójából fakadóan érthető ez. Kenji információi se voltak elhanyagolhatók, mi több, igen hasznosnak bizonyultak.

-Tehát tudjuk, hogy hogy nézett ki egyik-másik, hogy földet is használnak és hogy többféle fegyver forgatásában is otthonosan mozognak.- Összegzem magamban a leszűrt információt, miközben állam támasztom enyhén.

Hamar azonban le kellett tennem erről. Fejemet lassan emelem vissza normál magasságba, tekintetem elbambul egy távolabbi ponton, mely felé egy-egy lépést eresztek meg érdeklődőn. Hamar kiszúrják a többiek is. Gondolatok ezrei szökkennek egyszerre fejembe, de valahogy rossz érzésem van az egésszel kapcsolatban.

~Kiszöknek a kórházból? Másfelől mire a nagy óvatosság? Állami katonák, mit aka... A falut két ember még ha körbezárja is kőfalakkal, nehezen képes ilyen gyorsan lerendezni. A katonák többségének alapfelszereltsége pedig kardokból áll, amely okozhatta azokat a vágásokat amit Kenji említett.~ Veszem sorra a legrosszabb eshetőséget is.

-Nem... ezek... nem a fehér emberek...- Válaszolom lassú tempóban, még mindig gondolataim mentén keresgélve, majd ahogy eljutok egy lehetséges opcióhoz szemem kitágul, s kiadom az utasítást.

-Tartsátok őket szemmel, egyszerre amennyit csak bírtok. Tapadjatok rájuk, és ne veszítsétek őket el! Ha bármi gyanúsat észleltek, lépjetek közbe. Bármit. Az eszméletlen katonák... lehetséges, hogy genjutsu alatt állnak, vagy mesterségesen kerültek ilyen állapotba, pont azért, hogy itt belülről indítsák meg a manővert. Lehet, hogy máris ellenség terepén járunk és a farkas báránynak öltözött. Próbáljuk meg kiszűrni őket! Ha ellenségesnek mutatkoznak azonnal szóljatok be a rádión és tereljétek onnan a civileket. Kenji, vagy Mitsuko, valamelyikőtök pedig menjen az után a fickó után. Valami hírt hozott, tudnunk kell, hogy mit. Ha bárki el akarná hagyni a települést állítsátok meg és kérdezzétek ki.- Indulnék meg azzal egy magasabb pontra, ahonnan jobban beláthatom az egész terepet, s közben rádión tartanám a kapcsolatot tovább magyarázva a helyzetet. -Feltételezhető, hogy megtörtént egy újabb támadás és azt a hírt hozza, de a mozgásuk gyanús, ha mégis van benne valami nem szalaszthatjuk el a lehetőséget, hogy megállítsuk. Sunagakurében se sejtett senki semmit, de tanultunk belőle. Ha tévedek, én leszek a legboldogabb ember, de miért vegyülnének el és ügyelnének a láthatatlanságra, ha csak szimpla rossz híreket kaptak? Akkor zavartak lennének, le lennének sújtva és kódorognának, mint akikből az élet is elszállt, nem pedig settenkednének. Akkor mozognék így, ha belülről kéne véghezvinnem egy akciót feltűnés nélkül, elvegyülve. Valami itt nem kerek, jobb ha készenlétben vagyunk.-

Azonban jómagamnak kicsit több feladatot szántam. Ugyan sose voltam szenzor, de megpróbálok figyelni a nagyobb chakra észlelésére is, illetve hallásom, s látásom segítségével is részben a falu környékét pásztáznám, hátha gyanúsat látok. Ezen felül természetesen úgy cselekszem, ahogy az utasítást is kiadtam, ha bármi gyanúsat észlelek odalent.

**Nara Akane** 12/13/2019, 8:50 pm

Ahogy a fiúcska szemének vöröslő sarkában megcsillannak az újabb könnycseppek, az Akane által kiejtett szavak ólomsúllyal kezdik nyomni a lány lelkiismeretét. A sértő gesztusok, akár egy pattanásig feszült íjhúrra illesztett nyílvessző, melyen megcsúszik az ember ujja. Ahogy az ellőtt nyilat, úgy az ajkain kibukó szavakat sem tudja elkapni a levegőben, így azok szélsebesen repülnek, egyenesen a gyermek megtört szíve felé. Rájt in de fáking kokoró. S ha egyvalamit megtanult medikusként töltött évei alatt, akkor az az, hogy nincs az az orvosság vagy technika, amely gyógyírként szolgálhatna a szív sebeire. Bocsánatkérése legfeljebb annyit javít a történteken, mint a hasfogó az artériás vérzésen.

~ Gratulálok Szöszke... A kölyöknek most csináltak fasírtot a szüleiből, de te azért még rúgj bele párat, persze... Vell pléjd! ~

A szemrehányó gondolatok saját hangján vernek visszhangot koponyájában, miközben ő továbbra is csak esdeklő tekintettel mered a mancsát fájlaló kis lurkóra. Ha nem lenne elég az a lelki fájdalom, amit neki okozott, az árva ráadásként még el is taknyolt miatta. De ha már a primum nil nocere irányelvében többszörösen is kudarcot vallott a Nara, az nem jelenti, hogy ne lenne gyógyítói kötelessége ott segíteni, ahol csak tud, bármily csekély is legyen a sérülés mértéke.

- Adhatok egy gyógypuszit arra a csúnya bibire..?

Kérdezi suttogva a kunoichi, miközben gyengéden kezei közé fogja a gyermek apró kacsóit. Lassan közelebb hajol a fiú felfelé fordított tenyeréhez, majd vékony ajkaiba irio chakrát koncentrálva csókot lehel a felhámot felsértő horzsolásra. Mivel az epitéliumnak csak a felső rétegei szenvedtek károsodást, aligha kell több pár másodpercnél a teljes gyógyuláshoz.

A háta mögött halk neszezés hívja fel a levélfalusi figyelmét arra, hogy Yamato visszatért a Mátrixból. A fiú eszmélését követő légszomjas zihálása nosztalgikus emlékeket idéz Akanéban. Gondolatban visszarepül pár pillanatra azon évekbe, amikor még ő is csupán egy félszeg, kezdő medikus volt. Tsunade-hime nem csupán az anatómiai alapokkal ismertette meg, az alkohol tudattágító aspektusát is a Godaime jóvoltából tapasztalta meg először. A toxikológiai alapismeretekből tett záróvizsgáját követő este a Legendás Sannin megmutatta a lánynak, hogy milyen mély is a nyúl ürege. Akkor épp úgy ébredt rizspárlatindukált, hagymázas delíriumából, mint most bábmester barátja. A következőt kérdezte mesterétől:

"- Miért fáj a májam Tsunade-sama?

- Mert még sosem használtad igazán."

Az azóta eltelt évek óta nem csak skizofrén tüneteinek, de tudásának spektruma is sokszorosára tágult, mind az orvosi diszciplínák, mind az alternatív valóságokban való jártasság terén. És Morpheusszal ellentétben Akanénál nem csak piros és kék tabletta van, a szivárvány összes színe a gyógyszeres szütyőjében lapul. Egyesek nem csupán Zionig repítenék a gyanútlan fogyasztót, de még egy szimpla szekrényajtóból is képesek lennének Narnia kapuit varázsolni.

A homokfalusi rövid jelentésének végighallgatása után megnyomja a nyakában függő jeladó bekapcsoló gombját, és katonás hangnemben a következőket mondja a mikrofonba:

- Yamato talált néhány nyomot, ami talán az elkövetőkhöz köthető. Gyülekező a falu észak-keleti határán tíz perc múlva. Vége.

Ezután pillantását bajtársára, és a mellette álló gyermekre veti.

- Jobb, ha mi is indulunk.

Ezután a fiúnak háttal berogyasztja térdeit, lehetővé téve, hogy a kunoichi vállába kapaszkodva, lábaival derekát átölelve fel tudjon csimpaszkodni. Ehhez persze előbb le kell vennie a hátán található, combnyi vastagságú tekercseket, amiket a továbbiakban a rájuk kötött vállpántnál fogva fog cipelni.

Miután útnak indultak a falu pereme felé, végre megtudja a fiú nevét is. Még szerencse, hogy most nem látják egymás arcát... Akane szemei egy pillanatra kabátgomb nagyságúra nyílnak az értetlen döbbenettől.

~ Hanae..? Dafukkhhh?! Szóval a Tűz Országát sem kerülte el a gendersemleges nevelési paradigma... Értem én, hogy az ilyen szülők nem akarják korlátozni a gyereküket a társadalmi nemi identitás megválasztásában, de ez számomra kicsit olyan, mintha a fiadat kényszerítenéd, hogy ülve hugyozzon. A lányodat meg arra, hogy állva. ~

Azonban ez még távolról sem a legmegdöbbentőbb dolog, amit a srác a következő percekben a tudomására hoz. Testvér és... Varázslás?! Ahogy az utolsó szó forró leheletként söpör végig a Nara nyakát borító pihéken, halálfélelemhez hasonló, jeges balsejtelem fut keresztül Akane minden porcikáján. Hideg verítékben úszó teste megremeg, ahogy tudatosul benne, hogy élete talán legnagyobb és egyben utolsó hibáját követte el azzal, hogy a hátára kapta ezt a lurkónak tűnő valakit. Egy erőtlen nyeléssel próbálja leküzdeni a torkában gombócba gyűlő rettenetet, majd összeszorított szemekkel és fogakkal várja, hogy az ellenség pengéje hűs csókot leheljen a nyakára. Tudja, hogy ha valóban az egyik elkövetőt ölelte keblére, akkor most sakk-matt helyzetben van, és nincs az a malőr, amivel ebből a helyzetből kivághatná magát.

Azonban aggodalma végül csupán vigiláns, veszélyre túlérzékeny figyelmének komisz játékának bizonyul. A riadtan anticipált vég csak vaklárma volt. Azonban az elmondottak felett így sem szaladhat el érdeklődése, ugyanis az új információk egészen más megvilágításba helyezik a kölyök helyzetét.

- A testvéredet elvitték és még csak most mondod?!

Bukik ki belőle kétségbeesetten, de hangszínén csakhamar finomít, amikor eszébe idézi, milyen durva volt egy ártatlan áldozattal mindössze pár perccel ezelőtt.

- A szüleid... A szüleidről gondoskodni fognak a földesúr emberei. Értük már semmit sem tehetünk, sajnálom. De a bátyád élete még most is veszélyben van! Ha meg akarod menteni őt, minden fontosat el kell mondanod nekem, ez most nagyon fontos Hanae! És mégis... Mit értettél azon, hogy tudsz varázsolni..?

Ugyan látott már csodagyerekeket pályafutása során, természetes chakrahasználót még egyet sem, noha nem tartja kizártnak létezésüket. De hogy egy parasztfiú szenzorképességekkel bírjon... Ha jobban visszagondol, a gyűrűjének rezgése is megváltozott egy minimális mértékben, amikor a gyermek közelébe ért. Ezt akkor betudta a bajtársak által kibocsájtott chakrajelek interferenciájának. Azonban ha ez a kölyök különleges, az talán arra is magyarázatot adhat, hogyan élte túl egy több ezres település lemészárolását.

A falu melletti tisztáshoz érve a csapat végre rendezni tudja sorait. Akane óvatosan leteszi maga mellé a hátára kapaszkodott potyautast, majd Yamato útmutatása alapján szemrevételezi a hátrahagyott csikkeket, valamint a letört faágat.

- Semmi kétség. Azt az ágat egy shinobiszandálos láb törte le. A csikkek pedig... Akár a faluból titokban kisuttyogó kamaszok kis bűnjelei is lehetnének. De ez importcigaretta. Egy rövid ideig éltem Mizu no Kuniban, ott találkoztam ezzel a fajtával.

Közli társaival, miközben a csikket egy csipesszel maga elé tartva vizsgálgatja. Ezután a felhőfalusihoz fordul:

- Yo! Úgy tűnik, te vagy az egyetlen a csapatban, akinek megfelelő szerződése van ehhez. Mivel nincs nyomkövető kutyánk, kénytelenek leszünk rögtönözni. A nagymacskád testfelépítése alapján olyan állatnak tűnt, ami természetes élőközegének egyik csúcsragadozója kell, hogy legyen. Ez kifinomult szaglás nélkül elképzelhetetlen evolúciós szempontból. Kérlek, idézd meg a chipsmacsekod!

Amennyiben Yoshitaro eleget tesz kérésének, úgy leguggolna a gepárd elé, a csipesszel szorongatott cigarettacsikket óvatosan a macskavonású JuszénBolt felé tartva,

- Szia! Az emberek egyikének, akiket üldözünk, valószínűleg ilyen szagot áraszt a haja és a ruházata. Az itteni nyomok alapján észak-keleti irányban távoztak. A te orrod sokkal kifinomultabb a miénknél. Fel tudnád deríteni előttünk a terepet? Valószínűleg pár kilométerenként fogsz találni ilyen csikkeket, tehát a haladási irányuk nagyjából kikövetkeztethető. Ha sikerül bármit megtudnod a célpontjainkról, különös tekintettel a búvóhelyükre, kérlek siess vissza Yoshihoz!

Az állat informálása és feltehető távozása után végre maga is cigarettára gyújt, amire a küldetés kezdete óta nem volt lehetősége. A lány gondterhelt lelke csaknem mázsás súlyokkal lesz könnyebb, ahogy tüdejét végre elönti a mérgező esszencia.

- Hanae velünk tart egészen addig, amíg meg nem találjuk az ellenség bázisát. Jelen pillanatban így lehet a legnagyobb biztonságban. Természetesen, ha harcra kerülne a sor, akkor kimenekítéséről gondoskodom.

Ezután a fiúhoz fordul:

- Egyelőre velünk jöhetsz, mert te vagy közöttünk az egyetlen, aki képes lehet felismerni a testvéredet. De feltétlenül szót kell fogadnod nekem vagy a társaimnak, ha nem akarod, hogy bajod essen! Ha azt mondom fuss, akkor úgy kell rohannod, hogy a sarkad a fenekedet csapkodja, egészen addig, amíg biztonságos helyre nem érsz. Nem kockáztathatom az életed.

Ezután vissza a többiekhez:

- Ha mindenki kész, útnak indulunk észak-keleti irányba...

Szerkesztés:

- Felkutatjuk az ellenség búvóhelyét, utána biztonságba helyezzük Hanaét, majd felvesszük a kapcsolatot a többi osztaggal. Amikor újra teljes lesz a csapat, visszatérünk és kiradírozzuk a rohadt ku... Kurafikat a létezésből.

Válaszolja Hiroto kérdésére.

**Osumi Hiroto** 12/14/2019, 1:00 pm

//Elnézést a késésért.//

Megrökönyödött, de őszinte mosollyal felelek Akane válaszára. Nem a lány reakciója lepett meg, hanem inkább az, hogy mennyire élettel teli, még a helyzet ellenére is. Beszéde legalábbis erre engedett következtetni. Bár nem a rangja, kora, vagy beosztása miatt neveztem "sensei"-nek, hanem egyszerűen azért, mert orvos, akiket ez a megszólítás illet meg, engem is váratlanul ért a "san" megszólítás, így valamennyire megértettem.

- Már kezdek hozzászokni - utalok kórházas "kalandjaimra" -, de rendben.

Yoshitaro és Yamato is velem tart a keresésben. A falu központjából semmit nem tudtunk meg, így szétváltunk és több irányba kezdtünk kutakodni. Nekem a nyugati oldal jutott, ahol semmiféle ninják áthaladására utaló nyomot nem találtam. Igaz, a keleti oldalt valószínűbbnek tartottam mint lehetséges irányvonal, mégis egyre kétségbeesettebbé és felületessé váltam, ahogy kutatásom lassan kudarcba kezdett fulladni. Pedig erre volt most a legkevésbé szükség, nem veszíthetem el a fejem. Mégis, eddig én voltam az egyetlen, aki nem tudott felmutatni valami hasznosat.

Végül belső riadalmamból egy már ismerős hang zökkent ki, a bábos nyomot talált. Mégpedig ott, ahol én is sejteni véltem azt. Megmaradt büszkeségem maradék morzsáival felvértezve megindultam a csapatvezető által kijelölt pontra, ahol megállapította, hogy valóban elhaladó ninják nyomairól van szó. Mizu no Kuni hallatára megremeg a szempillám, homlokom összeráncolódik, szemeim a fájdalom és zavarodottság súlyától lecsukódásra kényszerülnek. Mi az, hogy Mizu no Kuni? Miért most jön ez elő? Egy pillanatra még az is megfordul a fejemben, hogy végső esetben akár még engem is elővehetnek, mint gyanúsítottat, ha mást nem találnak. De nem, ha nem bízom a társaimban, nekik mi okuk lenne bízni bennem? Muszáj legyűrnöm valahogy a múlt árnyékát, mely most végeláthatatlan sötétségként magasodott fölém. De nem bírtam. Az árnyak magukhoz szorítottak és nem eresztettek fekete mételyű gondolataim közül. Három szó mindent megváltoztatott számomra. Akárhogy is, akárhonnan jöttek is ezek, el kell kapni, mert ez a kötelességünk. Már semmi nem köt Kirigakuréhoz.. Majdnem semmi. A küldetés szempontjából lényegtelen.

Belső vívódásom megfékezhetetlen töredékei tovább kísértenek, ahogy útnak indulunk északkelet felé, ám az idő múlásával egyre inkább megnyugszom. Nem saját akaratomból, tudatalattim lehet a felelős azért, hogy a küldetést előbbre helyezi saját érzelmeimnél. Elvégre ezt alaposan megtanították Kirigakuréban.

- Megkérdezhetem, mi a terved? - Kérdezem Akanét, miután végre képes voltam úrrá lenni önmagamon. Három szó... - Bízom a harci képességeimben, de te magad mondtad a többieknek, hogy ne keveredjenek harcba egymaguk. Igaz... Pont feléjük tartunk. - Haladási irányunkba mind a második város, mind a menekültek tábora, mind a négy falu központja beleesett. Ha elég közel érünk, felvehetjük a kapcsolatot a többiekkel.

**Hattori Arata** 12/16/2019, 2:30 am

//Elnézést a késésért, köszönöm szépen a csúszási lehetőséget. Sajnos a melóban elég erősej jihad van mostanság//

- Ennél is többet meg lehetne tudni egy átlagos cigarettacsikkből - vont vállat Arata, válaszát Jakennek intézve. - Jóval többet. Kezdjük ott, hogy a nyál vélhetően ott van rajta. Ha valaki véletlenül tudna kutyákat idézni, most szóljon... - tekintett körbe. Ha senki nem válaszolna erre, Arata megint csak megvonná a vállát. - Egyébiránt az is leképezhető, hogy az, aki szívta, teljes nyugalomban állt neki a szenvedélye kiélésének, plusz... - mutatta fel a dobozt. - Átment a Víz Országán. Ez a csomagolás onnan van. Tehát, bárhogy is nézzük, a Víz Országa mindenképpen számításba kerül a küldetés alatt. Akár származási ország is lehet, de utána kéne néznünk, hogy ott nem történtek-e hasonló esetek. Bár Kirigakure híres a titoktartásáról, ez remélhetőleg a helyi földesúrra nem érvényes. Ha igen, akkor valószínűleg saját erőkkel oldják meg a problémáikat. Egy szó, mint száz, a Víz Országát mindenképp számításba kell vennünk. Az is lehetséges, hogy csak áthaladtak ott, akkor viszont mindenképpen hajóval kellett a kontinensre lépniük.

Ha hajóval jöttek, akkor összesen négy fő belépési pont van, ami közelebb esik ehhez a területhez - mondta Arata, majd egy szusszanással folytatta. - Az első a Tűz Országának délkeleti határán található kikötőváros, a második Namigakure, a harmadik a Füst Országa, a negyedik pedig a Gőz Országának déli határán lévő kikötőváros. A leglogikusabb belépési pont a Tűz Országának délkeleti határán fekvő kikötőváros lenne, mert ez esetben nem kellene több országon is áthaladni, kisebb a lebukás esélye. Azonban, azt sem vethetjük el, hogyha bandáról beszélünk, akkor több belépési pontot választottak, hogy még inkább lekövetethetetlenek legyenek. Én ez utóbbira tippelnék. Egy személy kevésbé feltűnő, mint négy. Persze, létezik Henge no Jutsu is a világon, mindazonáltal figyelembe kell vennünk azt is, hogy a precizitás nem idegen a mészárlás elkövetőitől. Így azonban már jóval nagyobb területet kell ellenőrzés alatt tartanunk, vagy legalábbis felderítenünk, ha nem találunk semmilyen érdemlegesebb nyomot. Ha a leglogikusabb belépési ponton jött be akárcsak az egyikük és a többiek a többi területről, akkor a legvalószínűsíthetőbb első találkozási pont az Tanzafuku Gai. Messzebb van Konohától, mint Otafuku Gai, így nem kerülnek nagyon előtérbe. Az erdőkben könnyű haladni, míg az utakon sem lehetetlen elvegyülni. Igen, mindez egy cigicsikkből levezethető. Persze, ahogy előbb is mondtam.... lehet, hogy tévedek.

Sokat beszélt volna? Valóban. De azt akarta, hogy Jaken lássa, hogy Arata agya veszélyes fegyver volt. És még nem mutatott ki mindent magából, amit ki lehetett volna... bár nem is tervezte. A sok cigarettás beszéd örömére, ő maga is rágyújtott egy szál cigire, miközben a másik faluba mentek és figyelte, hogy találnak-e esetleg új csikket. Nem volt egy sem.... persze az a lökött konohai természetesen volt olyan hülye, hogy a csikkeket nem akarta elhozni először. Ezt Arata.... nem igazán értette. Hogy a fenében lehet otthagyni egy ilyen fontos nyomot? Oké, talán az is fontos, hogy lábbal nyomták-e el, avagy máshogy, de akkor is.... és még nem is sejtette, hogy ennyi mindent meg lehet tudni egy cigicsikkből? Hol nevelték ezeket a shinobikat, az óvodában? Egy shinobinak az utolsó meghajlott fűszál is fontos nyom volt, nemhogy egy elnyomott, idegen cigicsikk... mégis Konohában miféle oktatást adtak felderítésből? Pedig biztos voltak jó felderítőik, hiszen nem hiába nyertek meg nem egy háborút... persze azért az utolsó előttihez a Sárga Villanás is hozzátett ezt-azt, azelőtt pedig a Sanin, de hát ők is megérdemlik, hogy egy generációban szülessen valami életrevaló is, nem? Arata gondolatban megrázta a fejét. Nem érdemelnék meg. Sem ők, sem senki más. Minden, amit elértek valaha a történelem folyamán, az a Kis Nemzetek, köztük az Eső Országának kárára történt. Konoha rajtuk kapaszkodott fel, a hadiárvák könnyének tengerében úszott el a biztonságos szigetig, ahol csak néha támadtak rá. Megérdemelnék, hogy valaki ezekbe a könnyekbe fojtsa őket. De az ideje még nem jött el...

Plusz, a gyűlölet nem vezetett semmi jóra. Egy igazi shinobinak érzéketlennek, ridegnek és tántoríthatatlannak kellett lennie. Ha a parancs úgy szólt, hogy működjön együtt ezekkel a fajankókkal, akkor teljesítette a parancsot. Lenyelte a szájára kívánkozó csípős megjegyzéseket és inkább haladt tovább. A következő faluban is a holttestek állapotát igyekezett felmérni, amiből megtudhatta, hogy itt a holttestek egy része elmozdításra került, akárcsak az előző helyen. Ennek a fejleménynek nem örült, no de annyi baj legyen.... csak nem fedtek el ezzel olyan sok nyomot. Mindenesetre az igen furcsa volt, hogy jó részükön semmilyen külsérelmi nyom nem volt... ezeket a holttesteket felnyitná és szívrohamra, vagy éppen agyvérzésre utaló nyomot keresne, ebben azonban már segítséget kérne Ai-santól is... majd meglátná a tüdőt. - Szóval fulladás. Vizesített tüdő. Ez leginkább területre ható Suitont, vagy éppenséggel... oh, hogy az Egy Élő Isten dobná rátok a Holdat... - káromkodna egyet, amint meglátná a májat és felkapná magára a gázálarcát. - Jaken-san, takarjátok el az arcotokat - mondaná be a rádióba. Sosem lehetett tudni, hogy a méregből mennyi maradt a levegőben, vagy a holttestek babrálásakor valamennyi kiszabadult-e a levegőbe. ~ Ilyen fulladást erős gáz okozhat csak. Mintha a saját tüdejükbe fulladtak volna bele.... ez lehet technika is, de az is lehet, hogy csak beeresztettek egy kis gázt és Fuutonnal az útjára küldték.

Arata önmagában már elkezdené felállítani a támadás részleteit. Mivel nincsen meg minden kép neki egyelőre, így inkább csak a feltételezéseire hagyatkozna. Ezek alapján próbálná agyban rekonstruálni az egész mészárlást, az előző helyszínen látottakat belevéve. A cél a totális pusztítás, minél több elérhető eszközzel. Ez pedig azt jelentette, hogy nem akartak tényleges kézjegyet hagyni, nem akarták megmutatni, hogy mire is voltak képesek pontosan. Dezinformálni akarták őket a képességeikről.... úgy, hogy információt csepegtettek. Minden egyes támadás azt sejtette velük, hogy egy hatalmas erejű csapattal állnak szemben, különböző elemi technikák birtokosaival és méregspecialistákkal... de mi van akkor, hogyha mindez csak megtévesztés volt? Mi van akkor, hogyha mindez csak azért volt, hogy eltereljék a valódi képességeikről a gyanút? Esetleg Kekkei Genkai-al bírtak? Netalántán a falvak kiirtása áldozat lett volna egy szentségtelen istenségnek? Vagy éppenséggel azt akarták sugallni, hogy a háború még nem ért véget? Kétségtelenül erős shinobikkal álltak szemben, azonban minden egyes információmorzsa tévútra is vezethette őket és Aratának határozottan az volt az érzése, hogy kezdtek azon a bizonyos mellékvágányon vonatozni. Vagy mégsem? Ha csak ő komplikálta túl? Nem volt ez jó sehogy sem. Nagyon gyorsan pontot kellett tenni az i-re, hogyha felkészülten akartak találkozni a pusztítás elkövetőivel.

Az átvizsgálást követően magán hagyná a gázmaszkot még akkor is, amikor újra találkoznak Jakennel és a többiekkel. Ez azt jelentené, hogy az arcának egy jó része szabad marad, így hidegkék szemeit láthatnák rendesen is a többiek. Beszámolna arról, amit tapasztalt és arról is, hogy milyen teóriákat állított fel. - Javaslom a mihamarabbi találkozást a többiekkel. Együtt kell maradnunk, amennyire tudunk - mondaná, azonban ennek hátsó szándéka is lenne. Látni akarja a többiek képességeit is. Az Iwa Bunshinokat azonnal feljegyezné az agyába: tíz kőklón, ami ugyebár azt jelenti, hogy legalább ennyi masszív ellenféllé képes sokszorozódni Jaken. Gondolatban már taktikát igyekezne felállítani ez ellen.... általában bejön, hogyha az emberek látását elveszik, ha pedig ő maga egy lebegő buborékban tűnik el, akkor még a szaglás és a chakraérzékelés is nehezen tájolja be... de nem. Ez most nem a harc ideje. Most a környezetére kellett figyelnie. Természetesen a hanghordozására és a testbeszédére most is száz százalékosan ügyelne, mind beszéd, mind séta közben.

Sai 12/17/2019, 10:04 am

[1-es csapat - Zauki, Inako, Kenji, Mitsuko]

//itt is picit önkényeskedtem, hogy ne kelljen semmiség miatt "megállni" - FRPG hátrányai xD//

A megbeszélt időben találkozva mindannyian jelentést tettetek. A beszámolókból - még azok is, amik "eredménytelenek", hiszen az is információ, ha valamit kizárhat az ember - igen sokrétű információt sikerült összeszednetek. Azonban egyelőre nem volt igazán lehetőségetek megrágni a hallottakat, mert a számotokra fura mozgolódás felkeltette a figyelmeteket. Mivel minden döntés leginkább Zauki vállát nyomta, roppant óvatossá és körültekintővé is vált. Azonnal parancsba adta csapatotoknak, hogy kövessétek a katonák mozgolódását, s maga is így tett.

Mitsuko vállalta magára, hogy a hírhozót követi nyomon. Bár igyekezett észrevétlen maradni, a katona mivel egy helyben maradt, végül pár perc után kiszúrta, hogy őt figyeli - talán mert a hír miatt, amit hozott, kissé paranoid mód pásztázta a környéket. Azonban bármire is számított a fiatal lány, a férfi sem zavarba nem jött, sem nem kezdett menekülni vagy hasonló, épp ellenkezőleg, mintha hirtelen eszébe jutott volna valami, s ezért a sápadt ábrázatára csipetnyi élet ült volna ki újra, felállt, és felé indult.
Ha Mitsuko túlreagálná, a katona felemeli a két kezét, jelezve, hogy nem akar ártani - mondjuk azt nem teljesen tudja hova rakni, miért feltételezte ezt róla. De ha a lány hajlandó meghallgatni, akkor kéri, hogy menjenek be a kórházba. Ahogy belépnek, a nagy kavalkádban feltűnésmentesen a lány kezébe nyom egy levelet.
- Ez az egyik csapattagotoktól érkezett - fűzi hozzá, csapat alatt a teljes alakulatotokat értve.
A levélben arról adtak hírt, hogy újabb megtámadott falut jelentettek. A levél mellett egy kisebb térkép is volt, amely jól mutatta az új helyszínt [a korábban posztban szereplő térkép 4. faluja]

Inako, Kenji és Zauki az elszivárgó katonák után indult. Mind a hárman arra az eredményre jutottak, hogy azok egy helyre gyülekeznek a város határában. Nem fegyverkeztek, semmi hasonló gyanúsat nem csináltak. Nem tűnt úgy, hogy támadni akarnának, ahogy úgy sem, mintha a város lenne veszélyben, és azt akarnák megelőzni/megakadályozni. Zauki messzebb volt hozzá, de a két társa, hála Inako jutsujának, alkalmasint be tudott lopakodni a katonák közé, s ily módon Inako fültanúja lehetett annak - míg Kenji felügyelte a testét -, hogy az alakulat parancsnoka röviden tájékoztat mindenkit arról, hogy a felfogadott ninják egy egységétől érkezett a hír, hogy egy újabb falu esett áldozatául a vérengzésnek, s hogy a katonák feladata feltűnés nélkül, hogy elkerüljék, hogy a városban kitörjön a pánik, az újabb helyszínre kell sietniük, felderíteni, akadnak-e túlélők, sérültek, akiket ide kellene juttatni, a kórházba.
Az eligazítás végeztével Inakonak sikerül elszivárognia, s visszatérnie saját testébe.

//lényegében Akane lejelentette a daimyou felé az újabb támadást, és annak gyorsgalambpostai továbbítása érkezett meg a városba, s jut tudomásotokra.//

[2. csapat - Jaken, Arata, Atsushi, Ai/Hanae]

Arata félelme ugyan a visszamaradt mérges gázokkal kapcsolatban megalapozatlan volt, a levegőben semmi maradvány nem maradt semmiből, így a maszk túlzásnak tűnt, de sejtését igazolni látszott a tüdő és a máj. Ez a sejtés megfogalmazódott Aiban is, aki el is spajzolt mintákat a saját holttesteiből. Mikor újra összegyűlt a csapat, ismételten megtörtént az információcsere - burkolt kóstolgatásokkal karöltve, ahogy korábban is.
Mivel a feladatotokat elláttátok, és közvetlen nyomra, ami elvezethetett volna a támadókhoz, nem bukkantatok, úgy határoztatok, hogy továbbra is figyelmesen haladva csatlakoztok Akanéékhoz - akikről úgy hiszitek, a harmadik megtámadott faluban vannak, hiszen az egyetlen információs csatorna, amin megpróbáltak kapcsolatba lépni veletek és az egyes csapattal, a rádiótok volt, ami addigra már nem működhetett, mert hatókörön kívülre érkeztetek.
Út közben veszélyes helyzetbe nem kerültök, viszont találtok egy táborhelyet. A nyomok alapján ezt még azelőtt használhatták, hogy az első falut megtámadhatták volna. Itt is jelen voltak a jellegzetes cigicsikkek, amikkel eddig is találkozhattatok. Atsushi még tintafoltokra lesz figyelmes a tűzrakóhelyhez közel. Ahhoz viszont halványak a nyomok, hogy a létszámra vonatkozóan megállapíthassatok bármit, az avarszint növényzete már regenerálódott a letaposás után, felegyenesedve, s az állatok is újra birtokba vették a kis tisztást.
Ahogy számításaitok szerint már hallótávon belülre kellett érkeznetek Akanéékhoz közel, megpróbáltátok felvenni rádión keresztül a kapcsolatot, de az néma maradt, válasz nem érkezett. Jogos aggodalom tölthette el némelyikőtök szívét, talán valami baj történt. Ezzel a tudattal még inkább körültekintően, de még inkább tempósan igyekeztetek a harmadik falu felé.

//egyeztessetek a 3. csapattal - Akanéékkel -, hogy elindultak-e a 4. faluból mindenképp, és haladnak-e a történések közepette, mert ha nem, akkor befuttok a 3. faluba anélkül, hogy helyreállna a rádiókapcsolat, és ott "érintetlen" pusztítást találtok, és a társaitoknak nyoma sincs, mivel oda még ők az előzetes tervekkel szemben nem érkeztek meg.
Ha haladnak, akkor viszont helyreáll a két csapat között a rádiókapcsolat, mert fokozatos elég közel kerültök egymáshoz, hogy a hatótávolságon belülre kerüljetek//

[3. csapat - Akane, Yoshi, Yamato, Hiroto & Shiren]

Amint Yamato jelentését Akane továbbítja a rádióban, mindannyian a megadott helyre gyűltök össze. Jobb híján, s mivel a "kis fickó" egy újabb hazugsággal plusz indokot ad rá, Hanae/Shirent is magatokkal viszitek. Akane "parancsára" itt végül Yoshitaro megidéz egy gepárdot, akit elküldenek előre felderíteni szag alapján. A bohókás szőrgombóc komolyan veszi a feladatot - elvégre számára jó játéknak tűnik -, s nekiiramodik. Azonban ahogy követnétek felbukkan egy denevér, majd újabb és újabb, hogy végül egész raj körözzön Akane körül. A korábban kiküldött "berepülő felderítői" érkeztek vissza.
[Azt beszéljétek meg ti, hogy mentek mindannyian a gepárd után, s közben hallgatja meg Akane a denevéreket, vagy Akane félrevonul, a többiek a gepárd után, vagy esetleg csak Yoshitaro - ha már az övé xD - a gepárd után, s mindenki más meg a denevéres híreket hallgatja, vagy esetleg megállítjátok a gepárdot, és előbb meghallgatjátok a denevéreket. Szóval értitek, egyeztessetek, hogy hogyan gondoljátok, hogy egységes legyen rá a reakció]
A kis jószágok bejárták a határvidéket a falvak és azon város között, ahova a menekülteket szállították. Ugyan több táborhelyet is felfedeztek, ezekről nem számoltak be,mert sokkal fontosabbat találtak: egy táborhelyet egy elhagyatott városban [a korábbi térképen a halványabb pötty a menekülteket ellátó város és a 2. megtámadott falu között], ahol ninják állomásoztak. Egy fiatal nőt láttak, akin súlyos égési sérülések hegei éktelenkedtek, valamint két izmos, megtermettebb férfit találtak vele, akik egyike jellegzetes szamuráj frizurát viselt, a másik pedig kopasz volt. A tábor felszerelése azonban arra engedett következtetni, hogy több társuk is van, akik nem voltak jelen.
Ezzel kapcsolatban egy másik denevér csapat arról számolt be, hogy négy tempósan haladó alakot láttak a harmadik falutól északra haladni, pont az elhagyatott város irányába, s az egyikünk egy nő volt, akinél valóban volt egy gunbai, ahogy azt Akane még a daimyou rezidenciáján leírta, illetve az egyikünknél szintén volt katana - ahogy a szamurájfrizurásnál is a táborhelyen. A másik két alak egy nő és egy férfi volt, akik közül az egyik dohányzik.

//Arra kérlek benneteket, hogy egyeztessetek a 2-es csapattal - Jaken vezetésével tevékenykedő alakulattal -, mert ha elindultatok, és a beszámoló közepette haladtok, akkor 8-atok között - 9, ha Shirent is számolom xD bár neki csak közvetve, mert nincs rádiója külön Razz

- helyreáll a rádiókapcsolat, ha nem indultok el, akkor egyelőre nem. //

//FONTOS MINDENKIRE VONATKOZÓAN:
A chuunin vizsgás időugrás miatt kapott technikát a kalandban még ne használjátok, időrendben azt ez után az eset után tanulja a karakteretek!
A határidőt most próbáljuk meg betartani, mert 31-e este kell nekem, hogy tudjak posztolni, mert utána január 6-ig offos leszek ˇˇ'
Határidő: december 30. //

**Shiren** 12/19/2019, 12:17 am

Hagytam, hogy azt tegyen amit akar.

Annyira kusza volt bennem minden, hogy nem tudtam mást tenni. Minden egyes érzést tisztán be tudtam azonosítani, de úgy éreztem, hogy így csak a felszínét kapargatom. Indokok kellettek. A düh, a csalódottság, a bánat és a harag indokai. Mégis, amikor csókot lehelt lüktető kezemre, a melegség amit soha az életben nem éreztem, végigfutott rajtam. Senki sem használt még rajtam ilyen chakrát. Én már számtalanszor alkottam meg gyűlölettel teli energiámból a tisztító, gyógyító anyagot, s hajtottam végre vele ennél is nagyobb tetteket... Még soha senki nem viszonozta ezt rajtam.

Soha senki nem látott el, vagy gondoskodott volna rólam.

Így már könnyebb lélekkel másztam a hátára. Torkomban gombóc dagadt, a szemeim égtek és én nem tudtam, hogy mitől érzem ennyire furcsán magam. Egy pillanatig elfelejtettem, hogy ki vagyok. Pillanatig? Másodpercekig, percekig. Elkalandoztam és hagytam magam sodródni érzelmeim árjával. Ilyesmit ez előtt sosem engedtem meg magamnak, most pedig, amikor mégis, máris sérülést szenvedtem a szó minden értelmében és lényegében.

Eddig úgy éreztem magam, mint egy röpke falevél az őszi szélben.

A kocsmázók ütései sem ártottak nekem, szitkaik nem sebeztek meg. Az utcán látott nyomor sem hatott meg, ahogyan a síró kölyök könnyei - kinek alakját felvettem - is csak sajnálatot gerjesztettek. Vissza juttattam őt a családjához. Hogy miért, azt nem tudom. De aligha éreztem úgy akkor, mint most. Talán végig ezt kerestem? Egy érzelmi mélységet? Azt, hogy a lelkem is életre keljen, ne csak a testem? Talán elértem a fizikai világ által nyújtható legtöbb ingert, s immunis lettem mindenre. Amikor pedig már semmi nem tud meghatni, itt az ideje a saját lelkem kútjának mélyére nézni, hol megtalálhatom azt, amit a ládikába rejtve bezártam és a tiszta vizű kút mélyére dobtam.

Amit Batusai tett velem, a felszínre hozta a dobozt, mi a kút vízét az évek alatt megmérgezte.

Most már értem... Az ember csak akkor él igazán, hogyha szembenéz saját magával. Az érzéseivel, az érzelmeivel, a kötelékeivel és saját önnönvalójával. Irónikus Sors... A tudtomon kívül tettem meg az első lépést, azt, ami által ráébredek arra, hogy mi is történik velem. Az életemben. Ennek a gyermeknek a teste egy olyan szimbólum, ami elindíthat azon az úton, amin valóban járnom kellhet.

Talán megtaláltam a célomat.

[...]

A felismerés, mit a gondolat, hogy "túl messzire mentem" hozott magával, a pillanat tört része alatt tűnt el bennem.

Megmaradt az érzete, a villanása, a hatása, de nem tudtam elmélkedni róla. Ilyenek ezek... Akkor jönnek, amikor az ember nem gondolna rá, s így számítani sem tud rá, de olyan maradandóak, hogy képesek sorsfordítóan hatni az ember életére. Korábban is éreztem már ezt. Akkor tévútra csalt. A kérdés csak az, hogy most mit tesz majd velem.

Nem szóltam, nem válaszoltam.

Csendben hallgattam, hiszen tudtam, hogy hogyan kell viselkednem. Ezen kívül kicsit rosszul érintett az újabb rámförmedés. Még ha hazudtam is... Ám ami sokkal fontosabb, hogy a csapat a teljes tervezetét előttem beszélte meg. Az információkból könnyedén összetettem a képet.

Megmozdult bennem valami.

- Azt csak akkor mutathatom meg... - suttogtam fülébe - ...hogyha feloldhatom a pecsétem. - Vártam egy kicsit.

Egyre inkább izgatott a kialakuló helyzet, s amiket megtudtam még inkább felkeltették az érdeklődésemet.

- Apa azt mondta, hogy csak akkor tehetem meg, hogyha valaki aki fontos, veszélyben van. - Folytattam az előzőt, miközben jobb oldalról előre nyújtottam a jobb kezem és chakrát koncentráltam bele. Sejtettem, hogy mivel nyerhetem el szavaim ellenére is a bizalmát, így hát miközben a chakrát jobb kezembe koncentráltam, megpróbáltam átadni magam a néhány perccel ez előtti érzéseknek. Annak, ahogyan magához ölelt. Annak, ahogyan csókot lehelt kezemre, amiben most az előzőhöz hasonlóan érzem azt a kellemes melegséget.
Minden fellelhető pozitív érzelmemet a Sötét Chakra megtisztíására fordítottam, amiben már erős rutinom volt.

Így végül, Butteki no Chakra derengett fel az ujjacskáim között, amiket megint csak megcsodáltam. Szokatlan volt. Mégis, kellemes. A zöldes árnyalatú chakra persze pillanatok alatt eltűnt, éppen annyira volt jelen, hogy azt Akane-senpai láthassa. Eztán elengedtem, így a chakra szertefoszlott.

Kuncogva simultam hátának.

[...]

Megint az a furcsa érzés tört rám amikor többet tudtam meg a helyzetről.

Remegni kezdtem, s bár Akane-senpai azt hihette, hogy a félelemtől, ez sokkal inkább, sőt, teljesen csak az izgatottságtól volt. Érdekelt, hogy kik lehetnek ezek, kik képesek voltak egy ekkora mészárlást véghez vinni csak úgy. Persze indokaik egyértelműek: Pénz. De a háttérben kinek állhat érdekében a zűrzavarkeltés?

Kirigakure no Sato nevére elmosolyodok, bár igyekszem Akane-sanpai hátának nyomni arcom, hogy senki se lássa.

Az adósuk vagyok, amiért kelepcét állítottak. Bár csalódást okoztak. Mindenki... Szövetkeztek Kemurival, Konohával? Azért, hogy engem tőrbe csaljanak? Mindezt a háború kellős közepén, amikor egymást kellene ölniük? Az egész olyan ködös.

Megint kuncogtam.

A gondolatmenetemet megszakítva ütött be a minden bizonnyal csak számomra vicces szóvicc.

Korábba sosem volt ilyen.

Akárhogy is, az utasítások visszarángattak pillanatok leforgása alatt. Számtalan lehetőség nyílt meg előttem, én pedig azt fogom választani, ami a legközelebb visz a célomhoz. Egyelőre minden a kezemre játszik, ha pedig később nem így alakulna, majd teszek róla, hogy ez változzon. Tudnom KELL, hogy kik ők, akik itt jártak. Meg kell őket ismernem és fel kell tennem nekik a kérdéseimet. Érdekel, hogy mit tudnak, hogy milyen erősek, és hogy egyenként mi jár a fejükben. Aztán amikor ezzel megvagyok, végig nézem, hogy a csapat hogyan harcol ellenük.

Látni akarom, hogy mit tudnak!

Ehhez pedig tökéletes Akane-senpai hátán utaznom egészen addig, amíg csak lehet. Így hagyom, hogy kibontakozzanak, én pedig teszem, amit ők mondanak. Jelen helyzetben nem tervezek többel, bőven elég ennyi. Ha pedig kell, akkor improvizálok.

Alig várom, hogy láthassam a többieket is!

**Akihiro Jaken** 12/20/2019, 2:37 am

//Feldúlt Végeken//

Miután a második faluban is összegyűjtöttünk minden információt, amit felleltünk, elindultunk Nyugati irányba, hogy felvegyük a kapcsolatot Akane csapatával.
- Szeretnék minél előbb a találkozó pontként szolgáló faluba érni tekintve, hogy az is egy potenciális célpontja a támadóknak, így ha nincs nyomós indokunk, most kihagynám a találkozót – válaszolok Ai kérdésére felhúzott maszkomon keresztül, amit Arata tanácsolt a mérgezés gyanújának felmerülésekor – A mintákat majd át tudod adni nekik ott is, és a faluban nyugodtabb körülmények között is tudja majd megvizsgálni Akane. Ami pedig a szenzor képességeidet illeti… te érzed, hogy mik a határaid, így azt teljes mértékben a kezedbe helyezem, hogy mikor használod őket. Ha már nem bírod tovább akkor szólj, s mi a többiekkel még éberebben pásztázzuk majd a környezetünket.
Ahogy egyre közelebb érünk a harmadik faluhoz, úgy próbálgatom rendszeresen felvenni a rádió kapcsolatot Akane csapatával.
- Itt a kettes csapat, végeztünk a falvak felmérésével. Veletek mi a helyzet? – ismételtem el többször is út közben. Egy idő után kezdtem aggódni, mert biztos voltam benne, hogy már elég közül vagyunk a faluhoz, de továbbra sem érkezett semmi válasz… Mikor azonban végre jött reakció a másik oldalról, megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
A híreket, amiket kaptunk szintén örömmel fogadtam. Így, hogy a többiek rátaláltak a támadók rejtekhelyére, hamarabb elkaphatjuk a rohadékokat, mint vártam. Én pedig nagyon vártam, hogy megfingathassam őket.
- Nos, úgy néz ki mégiscsak összetalálkozunk a többiekkel – fordultam Ai felé – Egy közeli találkozóponton, vagy akár itt megvárjuk őket, addig te is tudsz pihenni.
Ekkor a rádión keresztül megosztottam jelenlegi helyzetünket a többiekkel, s megbeszéltem velük, hogy hol találkozzunk, attól függően, nekik hol lenne a legalkalmasabb. Mikor végre megpillantottuk őket a lombkorona sűrűjében felénk ugrálva, boldogan fordultam feléjük, s üdvözöltem őket. Kezdtem is volna bele abba, hogy elmondjam mi miket találtunk, amikor is megpillantottam az Akane hátán csüngő gyermeket.
- I-Itanashi?! – kérdeztem a döbbenettől kerekre tágult szemekkel, ahogy jobban szemügyre vettem, s biztossá vált, hogy ő a fiú, akivel találkoztam – Mégis hogy kerülsz te ide a Vas országából? És hogy kerülsz Akane hátára? Hol találtatok a kölyökre? Neki abszolút nem lenne itt a helye – nézek Akanéra kérdően.
~ Na meg hol van a pulcsim? A legjobb pulcsimat adtam ennek a kis szarosnak… ~ bosszankodtam magamban egy sort.

Majdnem bármilyen alakulásánál ennek a szituációnak – ha mondjuk ránk támad Mirubi akkor nem

-, végül elmondok Akanénak mindent, amit találtunk.
- A túlélők beszámolói nagyjából megegyeznek a nyomokkal, amikre mi leltünk. A Doton specialistájuk beszorította az embereket, s többeket össze is préselt, miközben a többiek lemészárolták a csapdába esetteket… Van Fuuton és Katon használójuk is. Az első falunál körbe zárták az egész települést, a másodiknál a környezeti adottságok miatt elég volt csak a falu felét. Ami a támadókat illeti, cigicsikkeket hagytak maguk után, s ahogy Arata nagyon jól kielemezte, s megosztotta csapatunkkal, a cigaretta a Víz országából származó márka… Valószínűleg nem a véletlen műve, a Víz országát innentől mindenképpen számításba kell vennünk, mint lehetséges felelősök. Ami pedig további aggodalomra ad okot, az a fulladásos elhalálozás oka. A Víz országából származó cigaretta ugyan megnövelte egy esetleges Suiton használó jelenlétének az esélyét, de az áldozatok mája utalhat mérgezésre is, így fokozott óvatossággal kell eljárnunk. Ai mintákat is hozott további kielemzésre, ami ugyan előnyünkre válhat, ha valóban méregről van szó, de aggodalommal tölt el a rendelkezésre álló időnk szűkössége, tekintve hogy bármikor ismét lecsaphatnak. Ha kifelejtettem volna valamit csak szóljatok – fordultam csapatom felé – Most pedig hogyan tovább? – kérdezem Akanét, parancsra várva.
~ Remélem minél hamarabb le akar csapni, mert már viszket a tenyerem… Na meg persze mert ez a legjobb taktikai döntés. Ez a fontosabb. Nem a viszkető tenyerem… ~

//A többiek cselekvései alapján valószínűleg még bővül a poszt szerkesztéssel. Továbbá bocsesz ha valami nagy hülyeséget írtam, nem szoktam az ilyen kései íráshoz >.>//

**Yamanaka Inako** 12/21/2019, 8:18 pm

//Feldúlt végeken - 1-es csapat, kereskedelmi város//

Zauki lehet, hogy nem értett túlságosan az emberekhez, a helyzet felméréséhez annál inkább. Legalább is a gyors parancskiadásból Inako ezt szűrte le.
- Rendben - bólintott a vezető felé, jelezve, megértette mit várnak el tőle az elkövetkezendőkben.
*Jobb félni, mint megijedni.* Kommentálta magában, miközben megpróbált a lehető legfeltűnésmentesebben elindulni a katonák után.
Mitsuko külön vált a többiektől, ő követte a katonát, aki a levélből ítélve valamilyen hírt hozott. Közben Zauki vált le, magasabb helyet keresett a megfigyelésre. Kenji maradt a szőke hajú geninnel, aminek egészen örült a lány, mert így valakire rá tudja bízni a testét, ha be kell vetni a titkos technikáját. Ilyen hamar még nem tervezte bevetni, persze minden eshetőségre fel kellett készülnie.
A város határáig követték a katonákat, ott gyülekeztek szép lassan. A jounin aggodalma eddig feleslegesnek bizonyult, mert nem fegyverkeztek, és semmi jelét nem mutatták annak, hogy támadni készülnének. A város biztonsága sem forgott kockán - eddig.
- Kenji - fordult a fiú felé. - Szeretném, ha a segítségemre lennél. Van egy titkos fegyverem, amivel még több információt tudhatok meg, egészen pontosan a Yamanaka klán technikája. Ennek segítségével az elmémet át tudom helyezni egy másik emberbe, viszont a testemet addig felügyelni kéne, nehogy baja essen.
Foglalta össze tömören a tényeket, ezzel elég sok mindent zúdítva a fiatal medikus ninjára. Talán hallhatott egyet s mást a Yamanakák jutsuiról, közelről megtapasztalni azonban teljesen más élményt nyújtott.
*Rendben, akkor itt az ideje alaposaban belelátni egy katona fejébe!* Viccelődött kicsit, ám teljesen komolyan vette a feladatot.
Kiszemelte magának az egyik közelben álló férfit, aki csak néha lépett előre pár lépést. Annyira gyorsan nem mozgott, hogy megakadályozza a technika sikeres kivitelezését. Inako megformálta a különleges kézpecsétet és befogta a célszemélyt.
- Shintenshin no Jutsu! - hangzott fel a technika neve, aztán a kunoichi hirtelen más testben találta magát.

Minden szempontból furcsa érzés volt és most használta először úgy a technikát, hogy nem egyezett bele a másik ember. A katona tudatát könnyen elnyomta, a távolból érzékelte a jelenlétét, gondot azonban nem okozott. Néhány pillanat eltelt, amíg hozzászokott a test irányításához, onnan viszont már minden akadály elhárult előtte.
Szép lassan haladt előre, hiszen nem akart feltűnést kelteni a többiek között. Igyekezett minél közelebb kerülni az alakulat parancsnokához, hogy a lehető legtöbb információt megszerezhesse. A rossz hírek közepette senkinek nem jutott eszébe kérdezősködni, így a lebukás veszélye is minimálisra csökkent.
*Jól sejtettem, újabb falut rohantak le.* A hírek roppant aggasztóak voltak, ám a lány beszámolója alapján a legnagyobb támadás még nem következett be.
*Meg kell állítanunk a támadókat, mielőtt még késő lesz! A felderítést végző csapat valamelyike vehette észre, mi történt a negyedik faluval.*
Gyanúja megerősítést nyert, valóban a daimyo küldte a galambpostát, ezért kezdtek el gyülekezni a katonák. Eddig szerencsésen elkerülték a pánikot, de az embereknek fel fog tűnni. Amikor befejeződött az eligazítás, Inako feltűnésmentesen visszasétált Kenji közelébe. A katona kezével pecsétet formált.
- Kai!
Tudata visszakerült saját testébe, persze nem tért magához rögtön, kellett neki egy kis idő. Nagyokat pislogott, mire újra saját kék szempárjával figyelte a világot. Feltápászkodott a földről és kicsit leporolta a ruháját.

- Azonnal el kell modnanom Zauki-senpainak, amit megtudtam - szinte letámadta Kenjit. - A katonákkal nincs semmi baj, viszont egy másik faluval igen.
Gyorsan elhadarta csapattársának a fejleményeket, aztán elindult a jouninhoz, aki távolabbról figyelte az eseményeket.
- Senpai, hírek érkeztek a parancsnokhoz - kezdett bele rögtön, kissé hadarva, mert úgy érezte, minden perc számít. - Újabb falut támadtak meg, már négynél tartanak, ahogy azt a lány hallotta a két támadótól. A katonák feladata elkerülni a pánikot, ezért viselkednek olyan rejtélyesen. A helyszínre vezényelték ki őket, felderíteni mi történt és a túlélőket vissza kell hozzák ide, orvosi ellátásra. Valamelyik csapat jelentette le a daimyounak, azt sajnos nem tudtam meg, melyik. Mi a parancs? - kérdezett rá mondandója végén.
Inako hosszú idő után most először érezte úgy, végre valami hasznosat csinált, és ebben a Yamanaka klán technikája igazán a segítségére volt. Túl sok mindent már nem tudott tenni, de kezdetnek talán elég lesz ennyi.

**Naito Kenji** 12/29/2019, 5:08 pm

//Feldúlt végeken – Sai – 1-es csapat//

A parancs nem várt sokáig. A katonák mozgolódása mindenki számára feltűnt, s Zauki-sensei ki is adta a követésüket. Mitsuko külön vált, ő külön kezdett követni valakit, míg én a többiekkel haladtam. Valami rossz érzés fogott el vezetőm szavainak hallatán, de nagyon reméltem, hogy semmi olyan nem történt, ami miatt harcba kell keveredni. Már mint félreértés ne essék: ha eljön az idő, teszem a dolgom, de… az nálam legyen a legvégső eset.
A következő tagunk Zauki volt, ki levált, így falutársammal haladtam tovább. A város határát elérve, egy kisebb csapat katona várt minket. Nem a szó szoros értelemben, csupán őket pillantottuk meg. Közelebb menni necces lett volna, s mielőtt valami ötletet előtártam volna, Inako közbeszólt.
– Rendben van, akkor ezt a dolgot rád bízom és vigyázok a testedre. Aztán el ne felejts visszatérni. –Szóbeszédeket már hallottam a Yamanaka klán technikáiról, de testközelből még nem volt szerencsém látni. Így kapóra is jött a dolog, hülye lettem volna ellenkezni. Figyeltem, ahogyan végrehajtja a technikát Inako. Amint teste megadta magát, óvatosan vettem karjaimba és kicsit beljebb mentem rejtekünkben. Jobbnak láttam őt még inkább észrevétlenné tenné, mert ha beütne a krach… inkább ne. Közben figyeltem, pásztáztam a terepet, hátha kiszúrtam valami olyan dolgot, ami gyanús volt.
Kis idő elteltével társam, a katona képében már jött is vissza hozzánk. Technikáját kioldotta, s mikor visszatért eredeti testében, mosollyal üdvözöltem. Aztán szavai miatt le is fagyott az arcomról. A gyors darálást próbáltam felfogni, de ez csak addigra sikerült, mikorra már megint úton voltunk Zaukihoz. Ott aztán ökölbe szorultak a kezeim. Egy újabb elesett falu, megannyi áldozattal. A többiek remélem megtalálták már a támadókat és leszámoltak velük…
– Borzasztó… Ha ezt a falut akarják megtámadni, akkor itt van ránk szükség. Viszont az is lehet, hogy a kivezényelt katonákat fogják megtámadni, hogy még több áldozatot szedhessenek. A sérülteket pedig el is kellene látni és jó lenne megtudni azt is, hogy az elhunytakon van-e összefüggő sérülés az itteniekkel… –osztottam meg gondolataimat a többiekkel. Szavaimban csengett a leplezetlen aggodalom. – Kevesen vagyunk mi négyen ahhoz, hogy mindenhol ott legyünk… –Tekintetemet Zauki-senseire emeltem, és vártam utasítását. Valamit lépnünk kellett, de melyik lehetett a legjobb lépés: menni és segíteni… vagy maradni és felkészülni a védekezésre!?

**Aokaze Atsushi** 12/29/2019, 7:00 pm

// Sai - Feldúlt Végeken //

Megbeszélésünk során elgondolásom hallatán Aitól mindjárt hallok egy új elképzelést. Amit bár nekem címez, de főként vezetőnk gondolataira cáfol rá. Neheztelni természetesen nem neheztelek érte elvégre, talán ő dolgozik a legkeményebben, elvégre szenzor képességeivel folyamatosan a területet vizsgálja. Lehet csak az említett fáradtságának tudható be a dolog.
- Ai én a Fuuton elem eltűnéséről egy szót sem szóltam. Arról Jaken számolt be. Én a Katon- Doton dominanciáról beszéltem, és egy felvetésről, hogy miért lehet ez. Természetesen lehet a ”tereléshez” semmi köze a változásnak és lehet tényleg csak embercsere, vagy elemi kombináció történt. - válaszolok a lánynak nyugodt hangnemben - Egyébként elég jók a felvetéseid. - bíztató mosollyal fejezem be, remélve észreveszi ez által, hogy nem neheztelek rá.

A 3. falu elé vezető utunkon, folyamatosan próbáljuk felvenni a kapcsolatot a másik kutató csapattal. Vagyis leginkább vezetőnk. Több embernek felesleges próbálkozni. Elvégre olyan frekvenciát használunk, amit minden csapattagunk egyszerre vesz. Éppen ezért őrjítő, hogy nem kapunk választ.
Ahogy haladunk egy tisztáson több napos tábor nyomaira bukkanunk. Amit leginkább a kiégett rész jelez csak, ahol a tábortűz volt. Mivel ezalatt a pár nap alatt a letaposott növényzet lassan kiegyenesedett eredeti állapotára. Éppen ezért a létszámot már lehetetlen megállapítani. A jól ismert cigi csikkek nélkül még azt sem lehetne biztosra mondani, hogy a támadók időztek volna itt. Miközben szétnéztünk a tűzrakóhely közelében tintapacákat találtam.
~ De kár hogy nem értek a tintákhoz. Annyit tudok, hogy íráshoz használják. Vajon a többieknek mond még valamit?
- Itt van némi tintafolt! - jelzek a többieknek - Én kb úgy vagyok vele, mint Jaken a cigivel. Van valaki, aki esetleg tud többet mondani róla, mint hogy íráshoz és olykor rajzoláshoz használják? Esetleg vigyünk mintát ebből is?

Sokadik kapcsolat felvételi kísérletünk, végül sikeres lett. Elértük a 3. csapatot, ami többünknek is megnyugvást adott. Jaken találkozót beszélt meg velük. A megbeszélt helyen végre rendesen pihenhettünk, ami leginkább Ai számára jelenthetett megkönnyebbülést. Noha pihentünk, védelmemet nem engedtem le. Sőt jobban figyeltem, hogy a lánynak ne kelljen senzor képességeit használnia. Végül megérkeztek ők is minden baj nélkül +1 fővel. A gyermek Akane hátán utazott. Számomra nem jelentett mást, mint egy túlélőt, aminek örültem, viszont Jaken felismerte a kissrácot. Néhány kérdést is intéz felé és parancsnokunkhoz. Végül pedig beszámol arról mit találtunk a két faluban.
Ha a többiek közül sem tudott senki semmit a talált tintáról, és nem is hozzák szóba, akkor én teszek róla egy rövid jelentést:
- Talán annyi lenne még, hogy idefele jövet rábukkantunk az egyik táborukra. Már napok óta nem használták, tintanyomokat találtunk. Nem értek, a tintákhoz. Talán nem is fontos, de azért gondoltam ezt is megemlítem.

**Tsunomi Ai** 12/30/2019, 10:06 am

// Sai - feldúlt végeken //

Válaszomra Atsushi rögtön azthitte, hogy Jaken szavaira válaszoltam, pedig én nem az ő állításaira akartam rácáfolni, hanem a tűz dominanciát megmagyarázni. Persze ki hogy értelmezi, ebből nem fogok vitát indítani, főleg úgy, hogy látszólag ő maga sem volt mérges hangulatban. Mondjuk elég érdekes lett volna, ha ezt támadásnak értelmezte volna már, de ebbe szintén nem szólok bele, csupán egy „hümm”-mel nyugtázom észrevételeit. Végül Jaken felé fordulok és látszott rajtam a nem tetszés, a szavait követően, de mivel ő volt a csapat vezetője, nem ellenkezhettem. Könnyű azt mondani, hogy engedjem le bármikor a figyelmemet, hogy pihenjek, de valahogy nem fűlik hozzá a fogam addig, amíg hasonló területeken mászkálunk. Magas szintű társak ide vagy oda, még egyikőjükbe se bízok eléggé, sőt nagy valószínűséggel soha nem is fogok, így viszont marad a fárasztó éberség. Végül miután megkapjuk az indulásra kiadott parancsot, végül megigazítom, a hűtőtáska pántjait a vállamon majd megindulok a többiek nyomába. Nagyjából a chakrám 20-30%-át használhattam már el a környezetem vizsgálgatására, ami bár nem túl szerencsés, de legalább még bírom. Azért remélem, tudok pihenni azelőtt, mielőtt még az ellenfélen ütünk, vagy legalább tudok szerezni valahonnan némi Chakra-tablettát.
Némán haladtam a többiek után és el-elgondolkoztam közben, bár továbbra is figyelve a környezetem. Rég voltam már így ennyire nyíltan kinn terepen. Kissé furcsa volt és szokatlan. Nem igazán szoktam hozzá, hogy ekkora csapatokkal együtt mozogjak, és csak most esik le, hogy mennyire hiányzik ez az életemből, bár nem a szó szoros értelmében, mert így alapjáraton nincs bajom az egyedül léttel. Csak Mirubi-sama hiányzott. Ő lenne az egyedüli személy, akivel hajlandó lennék együtt dolgozni, de jelenleg nincs erre lehetőségem. A táborhely, melyre bukkantom számomra ugyanúgy semlegesnek tűnt, a többiek úgyis átkutatják a dolgokat, ezúttal ténylegesen rájuk hagyom a dolgot, ennyivel is pihentetve magamat kissé.
Végül gondolataimból Jaken ébresztett fel, aki felém fordulva közölte a jóhírt, hogy mégis csak lesz alkalmam pihenni, hisz a csapat újból találkozni fog. Kissé megkönnyebbültem a hír hallatán és elhatároztam, hogy a csapat találkozásakor kissé pihenni fogok, hisz ha mást nem egy ekkora csapattal talán nem lesz baj, akkor se, ha rajtunk ütnek. Azonban ahogy haladunk egyre közelebb, szívem akaratlanul is elvét egy-egy dobbanást, ahogy hirtelen megérzem a másik csapatot a hatókörömön belülre érve. Eleinte csak gyenge, ismerős érzés fogott el, azonban ahogy egyre közelebb értünk és közelítettük meg a többieket egyre izgatottabb voltam. Bár nem módosítottam a sebességemen és az arcomra továbbra is a megszokott közönyös „álarc feszült”, mélyen belül elöntött a melegség.
Rögtön felismertem. Bár a kinézete és kora látszólag megváltozott, és a chakrája furcsán viselkedett, de tudtam, hogy Akane hátán lévő gyermek „álarca” mögött egykori mesterem található. Örökké tartó másodpercekig néztem rá mélyen elrejtett boldogsággal, majd kénytelen voltam elszakítani róla tekintetem, hisz látszólag jelenleg nem, mint egykori mesterem van jelen. Legalábbis elég árulkodó jel, hogy Akane úgy viselkedik vele szemben, mint egy sima gyerekkel. Akanehoz lépek, miután Jaken felvázolta a helyzetet és átnyújtom neki a hűtőládát, melyről szó volt, majd lehalkítva szólok hozzá, hogy a „gyermek” ne hallhassa a hangomat, csak a tapasztalt shinobi fül figyeljen fel rá.
- Ha gondolja Akane-sama vigyázhatok a gyermekre, míg biztonságos helyre nem érünk. A szenzorságban nem hátráltat.
Nem mondtam többet, hisz biztos vagyok benne, hogy Akane elég intelligens, hogy belássa, hogy őt a gyerek egy rajtaütésnél csak hátráltatná, és egy szenzornál nagyobb biztonságban lenne, főleg mivel már közöltem, hogy a rejtőzködés az egyik specialitásom. Ezen felül korban én állok a legközelebb látszatra a fiúhoz, ami még inkább nyomos indok lenne. Meg… így talán lesz ideje a mérgeket is átnézni, hogyha nem kell bébi csőszködnie. Mindenesetre, ha némán jelez, hogy jelenleg nem lényeges a téma letárgyalása, akkor szó nélkül elengedem a csomagot, úgy, mint aki semmit nem szólt a másikhoz, csak simán visszatérek csapatomhoz, ám ha rábólint, akkor gyermeteg mosolyt az arcomra erőltetve megkerülöm a nőt és oldalról a gyermekre nézek. A mosoly teljes mértékben megjátszott volt, de ahogy a mondás tartja egy gyermek mesterien játsza meg az érzéseket, így valósnak tűnik gyermeki boldogságom. Szinte hangom is boldogan csilingel, mikor megszólalok.
- Szia. A nevem Ai. – integetek neki – Szeretnél velem utazni? Had dolgozzon szegény Nee-chan nyugodtan.
Bíztam benne, hogy a szenzorság említése és a hangom ismerőssége elég lesz Mirubi-samanak, hogy kinézetem és Kemuri jelzése ellenére is felismer… nos, ha nem… akkor meg kell várnom, hogy alkalmasabb legyen az időpont egy esetleges csevegésre rég nem látott mesteremmel.

**Hasegawa Zauki** 12/30/2019, 12:42 pm

1-es csapat

-Szóval csak minket nem tájékoztattak... talán lehet, hogy jó ötlet lett volna pedig.- Jegyzem meg bosszús tekintettel. -Mindenesetre figyelemre méltó információszerzés volt, szép munka.- Tartok ezután kis szünetet.
Leülve a földre kezdem mérlegelni az opciókat, majd pár másodperc után nagyot sóhajtok.
-Az a gond, hogy nem merlek titeket egyedül küldeni, tudván, hogy a közelben ilyen erős ellenfelek lehetnek. Továbbá egyedül nem lennék képes teljes mértékben őrizni a falut. Kettőtök nem küldhetem, mert akkor mégúgy sincsen esélyetek. Ilyen szintű ellenfelek ellen ostobaság és gyilkosság volna Genineket felállítani. Ha maradunk... akkor viszont bajban lehetnek a kísérők...- Vázolom fel a dilemmát.
~Hmm... végső soron a küldetés a falu védelme..., de a túlélők kutatása legalább olyan fontos. Ha egy klónt küldenék, azzal pedig akár alá is írhatom saját végrendeletünk. A távolságból képtelen lennék visszakapni a beleölt chakrám, így fél chakra készletemmel kellene küzdenem a támadók ellen, ha jönnek.~
-De talán van egy megoldás...- Némi csend után.
Feltápászkodva ahogy már korábban tettem a földbe nyúlok, ezúttal mindkét karommal.
~Öt klónt tudok létrehozni. ~ Tapogatnám ki határaim magamba nézve.
-Ismeritek az Árnyék Klón technikát?- Vetem fel a kérdést miközben a talaj alatt formálom a klónokat. -Egy tökéletes klón, amelynek nagy az ára. Ahányat készítesz, annyi egyenlő részre osztja el a megmaradt chakrakészleted. Ha feloldod, akkor egy adott távon belül még visszatér a beléjük ölt chakra, amit nem használtak fel... azonban ha kívül esik ezen a zónán, úgy elfelejtheted. Mindezt egybevetve a további erénye, hogy a klón által megismert és tapasztalt dolgok is visszaszállnak a tudatodba, mintha csak két vagy épp öt helyen lennél egyszerre.- Húznám elő a másolatokat a föld alól. -Ez a jutsu viszont felette áll. Szívósabb, többet bír a test. Ám sajnos ugyanazok a szabályok érvényesek rá. Ötöt csináltam, tehát jelenleg chakrám egy hatodával rendelkezem. Ebből viszont csak egy megy a katonákkal. Egy nagyobb technikát képes lesz használni mielőtt felbomlik, s ha megtette talán sikerülhet elmenekülniük a katonáknak.-
~Persze, ha azt vesszük ezzel a módszerrel képtelen leszek harcolni magam is, de ha a klón kiér a hatótávból, már nem érvényesek rá a parancsaim. Ez pedig azt eredményezi, hogy ha feloldom a technikát öthatod chakrám visszakapom... gond esetén pedig pecsétemben rejtett tartalékom is felhasználhatom még... ~
-A terv tehát, hogy egy klónom velük megy, míg mi itt maradunk és őrködünk. A klón visszatér és átadja az információt amit szerzett, illetve chakrájával védi a túlélőket. A terv tehát, hogy továbbra is nyitott szemmel várunk. Addig pedig még egyszer... milyen technikák alkalmazásában vagytok jók?- Tenném fel a kérdést.

A klón alapjáraton nem kezdene akcióba, s csak és kizárólag vészhelyzet esetén, arra törekedve cselekedne hogy "életben maradjon", hogy visszakísérhesse épségben a védett egyéneket. Amennyiben pedig sikeres lenne az oda-vissza út egyszerűen feloldódna a falu szélén, vissza adva a chakrát és átszolgáltatva az információkat.

**Aikaho Mitsuko** 12/30/2019, 9:03 pm

/1-es csapat/
Szemem a hírhozóra tekintett, és amint jött Zaukitól a kérés, parancs, hogy valamelyikünk menjen utána, egyből megszólaltam:
- Én szívesen követem.- Miközben Zauki beszélt, még egy egy lopott pillantást vetettem rá, nehogy elveszítsem. Amint minden parancsot kiosztott, elindultam hát saját utamra, és próbáltam észrevétlen maradni eleinte, de a katona így is hamar kiszúrt. Törekedtem arra, hogy természetesen viselkedjeki, hisz ha a reakcióm váratlan, akkor a körülöttünk lévő emberek könnyebben veszik észre, hogy itt történik valami….egy katona és egy shinobi közt, ami tán gyanút kelthet bennük, erre most nincs szükség. Ha mégis rossz szándékkal jött volna, fölösleges az, hogy a körülöttünk lévő emberek gyorsabban pánikoljanak be. Kételyeim hamar elszálltak, amikor a katona intett, hogy kövessem a kórházba, hisz azzal a céllal hívott, hogy mondhasson, mutathasson valamit, és egyébként is arcán hirtelen megjelent parányi élet őszintének tűnt, mely pluszba bizalmat árasztott. Belépve az épületbe valahol újra elfogott az a nyomasztó érzés, ami először...a sérültek, a szenvedés még itt volt, de most valami megváltozott, másért jöttem ide, valamiért, ami talán az egész ügyet előrelendítheti, és ez reménnyel töltött el. A levelet egyből átvettem, és óvatosan kibontottam, eszembe sem jutott olyan, hogy mi van, ha egy bombát tartalmaz. Rápillantva arra, amit írt a papír darab, nyeltem egy nagyot...újabb áldozatok, újabb szétszakadt családok, még több szenvedés. Először szikrának tűnt a hír, de most csak még nagyobb sötétséget hozott. Viszont tisztában voltam azzal, hogy ha ez most nincs, esetleg nem is jutunk egyről a kettőre az ügy kapcsán...de ez sem adott értelmet az újabb pusztításnak szememben, hogy majd így találjuk meg őket esetleg, ez csak enyhítette a szomorúságot, melyet most nem hagyhattam felszínre törni, meg kellett tartanom hidegvérem.
- Köszönöm, azonnal továbbítom senseimnek, viszont most akkor távozok, további sok szerencsét.- mondtam a katonának. Magam sem tudtam, mihez kívántam neki sok szerencsét...talán hogy lelkileg maradjon erős. ~ Vajon mi lesz a következő célpontjuk az ellenfeleknek? Lehet ez a város? Igazából mivel nem ismerjük tervüket, így nehéz találgatni, mert mi van, ha nem szimplán nagy kárt akarnak okozni az országnak, hanem nagyobb konfliktust akarnak kelteni az országok között. Mindegy is, ezt az információt kell elmondanom most a többieknek.~ Ezután a gondolat után beleszóltam a rádiómba, és próbáltam nyugodtabban, nem feltűnést keltve sétálni az utcán:
- Hallotok?...Jelentem, hogy a katonánál volt egy térkép és egy üzenet, mely...huh...egy újabb falu megtámadását írja le. Merre vagytok? Odamenjek?- kérdeztem, majd ha igenlő válasz jött, elindultam volna az általuk megadott helyre.
- Megtámadtak egy újabb falut...itt a térkép, hogy pontosan hol.- Amennyiben kiderült volna, hogy ők már ezt tudják, akkor azon csak egy kicsit elcsodálkoznék, majd elfogadnám, hogy tudják. Ha én is hallom a tervet, vagy újra elmondják, akkor felelek Zauki kérdésére is.
- Hát...én néhány alapabb suitont ismerek...mizurappa, mizu bunshin és kirigakure no jutsu név szerint.- Nem véltem úgy, hogy titkolnom kéne bármit is, hisz egyik sem olyan hú de nagy tudás, ami veszélybe sodorhatná a falut már akkor is, ha csak az ellenfél tudja, hogy valaki tudja...hisz Zau még könnyen lehet ellenfél.

**Hamacho Yoshitaro** 1/6/2020, 6:52 pm

A Szent Majomkenyérfa lakói, a Gepárdok Törzse, nem csak testileg edzik az új jövevényeket, hanem spirituálisan is felkészítok őket. Úgy vélik, mindenkinek megvan a maga helye és szerepe az élet körforgásában: a legkisebbtől a legnagyobbig. Su-chan pont az a fajta gepárd volt, akiben még nagyban tombolt a fiatal vér és inkább szórakozni akart, minthogy tanuljon és másvilági történeteket hallgasson naphosszat. Talán pont ezért volt annyira lelkesen naiv. Vagy naivan lelkes.

A narancssárga hajú Jounin elmerengve figyelte, ahogy a kölyök nagymacska vidáman ugrálva elindul a bokrok sűrűjében, s közben itt-ott megáll hogy megszagolja a környező növényzetet. Hamarosan apró cincogás szerű hangokra lesz figyelmes és kíváncsiskodva figyeli, ahogy Akane-san körül egyre több denevér repdess és próbáld kapaszkodó helyet találni.

-HÉ, SU!- üvölt idézetje után.- GYERE VISSZA EGY PILLANATRA! Új játék!- teszi még hozzá és remélhetőleg a kis szőrgombóc meghallja a parancsokat, a közelbe kell még lennie mindenképp.

Figyelmesen hallgatta a "szárnyas egerek" felderítésüknek végeredményét, aminek következtében hősünk morcosan összehúzta szemöldökét.

~Tehát összesen 7 támadó van a híresztelésekkel ellentétben. Mondjuk valamilyen szinten megnyugtatóbb hogy nem 3 vagy 4 ember csinálta ezeket a pusztításokat egyedül, hanem a duplája. Nem a legjobb persze, de lehetne tragikusabb...bár tudjuk, hogy a mai világban bármi lehetséges és nem 7 ember fog várni minket mikor lecsapunk rájuk, hanem 20. Továbbra is...~ morfondírozott.

-...túl sok a változó tényező...- mormolta az orra alatt alig halhatóan.

Rádió recsegni kezdett mindenki fülébe és meghallottuk a 2. csapata ismerős hangjait. Jelezték nekünk, hogy újabb nyomokat találtak és felénk tartanak, így már jobban megérte a tétovázás az erdő szélén.

-Mikóóóóór kezdünk?- szlalomozott türelmetlenül Su-chan Yoshi lábai között.

-Mindjárt, mindjárt...Megvárjuk a többieket.- s mivel gondolta ez a válasz túl száraz lenne szegény kisgepárdnak, folyatatta. - Tudod, minél többen játszunk, annál jobb.- suttogta oda neki.

-Igaz-igaz!- ugrott örömében párat.

Nem telt olyan sok időbe, de a 2. és 3. csapat végre újra találkoztak, ám ez újabb bonyodalmakat hozott a csapat számára. Jaken felismerte Akane hátán lévő gyermeke, akinek elvileg nem is itt lenne a helye és teljesen más néven szólította őt. A kumogakure-i férfi egy határozott mozdulattal a kardja markolatára helyezte jobb kezét és egy jó ökölnyire kihúzta a pengét a tartójából. Tekintete most szúrósan a "Hanae" nevű kölyköt vizslatta.

~Itanashi? Miért furcsállom ezt a nevet? Ráadásul a Vas Országából jött? Az a hely majdnem egy heti járásra van innen. Valami nem stimmel itt.~ s aggodó gondolatai végtelenül cikáztak elméjében.

-Akane-san...Lehet jobb lenne, ha a kölyök a saját lábán jönne. A színe is jobb már.- szakította meg némaságát.

Ha a gyerekről kiderül, hogy egy ellenség álcázva, akkor igazából a durván sakk-mattot adott a csapatnak. Remélhetőleg csak félreértés az egész és kölyök tényleg csak véletlenül keveredett ide, továbbá nincs hátsó szándéka. Ha mégis bepróbálkozna valami veszélyessel Hanae / Itanashi, Yoshitaro egy Raiton Elemű Sunshin no Jutsuval megpróbálná lecsökkenteni köztük lévő távolságot és lerúgni a gyereket Akane hátáról.

Ajánlott tartalom