Re: Szabad Játék (2)

Sai Pént. Szept. 20 2019, 00:39

[Akane]

Bár a párosodásra invitálásom első körben elpattintja a kis csivava agyát, végül őt is lehiggasztja a tény, hogy van remény belátható időn belül szkopolaminhoz jutni. Még magával is ragad a táncparkettre, még ha továbbra is hajtja a saját hülyeségét, hogy márpedig ő nem olyan, és eszébe sem jutott hasonló gondolat, hogy esetleg ő meg én. Nyilván. Tudjuk, ilyet nőnemű lények nem csinálnak, ahogy nem is finganak és még kevésbé szarnak büdöset. Tudjuk, igaz? Na ugye!

Olyannyira nem gondolt rá, hogy már fel is ajánlja a fordított felállást helyre kis dominaként. Hmm, szóval Konohában ez a divat? Remélem, hord magánál bőrszerkót!

- Ha csak közepesen vagy durva, lehet arról is szó - kacsintok az ajánlatra, miközben gáláns lovagként kissé berogyasztok, hogy habzó szájú kis ölebem képes legyen átkarolni a nyakam tánc címszóval. Azt mondjuk nem állítom, hogy lépést tudnék tartani pörgő nyelve szidalmaival, de mondhatni, ettől még izgalmasabb, hiszen ilyet sem basztam még. Vajon orgazmus közben úgy ordibál, mint a filmekben a terhes nők, mikor leszedik még a keresztvizet is a nyomorult férfiról, aki felcsinálta őket? Egy biztos - vigyorgok a gondolaton-: nem kellene a szomszédba menni, pletykálkodva büszkélkedni, hogy megvolt.

De nem csak a szenvedélyes, a művészi természetét is bemutatja, amikor elszaval egy verset. Egész meg is érint, még sosem udvaroltak körbe fiatal lányok, max vén cukrosbácsik, de úgy tűnik, megérte eddig várni, mert ennél jobban nem is tudom, mi illhetne hozzám. Ha nem tudnám, hogy öt perce ismerem, azt hinném, hogy évezredek óta spanok vagyunk. Oh girl!

- Fear a becsületesebb nevem, jobban is lehet sikítani kéjesen vagy hörögve, bár az utóbbit nem ajánlom, de simán hívhatsz sültuborkának is, az is elég étvágygerjesztően hangzik. A vers pedig igazán szívhez szóló volt, ha lehetne, most dobszerkóhoz pattannék, és szerenádot adnék neked viszonzásul, mocskos szájú nekomata bébim - vigyorgok csábosan lehengerlően. - S benned kit tisztelhetek? - kérdezek vissza, nem mintha a nevek megszállottja lennék, de úgy illik, hogy érdeklődjek visszafelé is. Meg aztán a fasz tudja, még kapóra is jöhet ha ne adj' kami-sama, Konoha felé esz a fene, hogy "ismerem". Például biztos nem utasítanám vissza, ha meg akarná mutatni a shuriken gyűjteményét.

A neve azonnal elindítja az agyam. Briliánsan gyönyörű!

- Akane, mint mélyvörös, ami az indiai buzérre utal? Igazán többrétű név, ha illik a gazdájára, akkor a "meg kell dugjalak" kifejezést lehet, módosítom, "többször is meg kell dugjalak"-ra - ismétlem meg halál lazán azt, amin korábban is felháborodottan kattogott. Nem is azért, mert elfelejtettem volna, vagy agyalágyult mód ne értettem volna a sok vaker között a büszkesége sértettségének szidalomhullámait, hanem inkább azért, mert rohadt jól áll neki, mikor ömlik a száján a sok cifrábbnál cifrább - és eredeti! - szitok. Lehet, mások szerint ettől egy közönséges és buta nőcske lesz, de szerintem aki ilyen kreativitással hányja gondolkodás nélkül a másikra a szót, az minden, csak nem buta. Inkább olyan, mintha a legjobb haverod lenne, aki helyre akarja tenni a hülye fejedet. Az enyémet helyre teheti. Jó helyre. Mondjuk a lábai közé. Rögtön jobban forgatnám a nyelvem~

E gondolatnak fizikai formát adva tenyerem lejjebb vándorol a derekáról a fenekére, miközben megdöntöm a táncparketten versenytáncos Casanovaként. A tűzzel játszom, mondaná megboldogult apám. De ha egyszer szeretem, ha perzsel?

Azonban az ajtón belép egy ismeretlen férfi - nem mintha egy olyan helyen ez annyira meglepő lenne, ahol senkit sem ismerek. Azonnal elengedem partnerem - lehet, koppan is a padlón, nem figyelek. Minden idegszálam egyszeriben a pultosé, és visít rólam a ki nem mondott kérdés, főleg, hogy úgy biccentgetek folyamatosan az érkező felé, mintha beakadt volna egy idegszálam, s nem bírnám abbahagyni a rángást, miután a pulthoz vágtam figyelemfelkeltés céljából egy mellettem táncoló fazon fél üveg sörét, s hátratekertem a revansot venni kívánó, ököllendítő karját: ő az, ő a dealer?

A másodpercekig elnyúlt fél pillanatnyi szemmeregetése után érkező nemleges fejrázás kiábrándító. Bassza meg magát ez a hülye fazon, hogy ilyen reménykeltően belépeget itt éjnek évadján! Hogy nyelve volna le az anyja!

- Bocsánat, hol is tartottam? - fordulok vissza Akane felé újra magamhoz vonva a kis közjáték után, ha kell, felkanalazva előbb a padlóról.

**Nara Akane** Csüt. Okt. 17 2019, 16:42

[Sai]

~ Ennek most erjesztett káposztalé jutott agyvíz helyett, vagy tényleg azt szeretné, hogy seggbetöcsköljem..? ~

Akane zavart, erőltetett nevetéssel próbálja kevésbé feltűnővé varázsolni a fintort, ami az arcán szalad végig a váratlan válasz hallatán. Olybá tűnik, partnere afféle "ván of a kájnd" jellegű férfi... Csak kár hogy inkább pszichiátriai, semmint romantikus jelleggel.

Dumája viszont van, azt meg kell hagyni. Egészen olyan, mintha egy rég elvesztett testvérrel találkozna. Tény, ami tény, nem éppen a hagyományos értelemben vett bátyóra emlékeztet a férfiú... Sokkal inkább a pornós sztepbrádör inceszt erotikától fülledt archetípusát testesíti meg, de hát a testvér az testvér, nem igaz..?

A bájcsevejnek csúfolt tragikomédia folytatásából az is kiderül, hogy az ismerős idegennek nem csak nagy pofája, de az utóbbihoz patológiás nárcizmus tekintetében mértani pontossággal kalibrált neve is van. Fear.

~ Képzelem mennyire szerethetnek anyádék, ha ilyen nevet adtak... De persze azért még mindig jobb egy fokkal, mintha Pussykiller420 lennél. Vagy Ödön. De ami még ennél is fontosabb... Honnan a szifiliszből tudod, hogy nekromanta vagyok..? ~

A Nara kunoichi értetlenül ráncolja vékony, íves szemöldökeit egy darabig, majd közelebb hajol az égimeszelő füléhez, hogy sikerüljön valamelyest túlüvöltenie a fülrepesztő háttérzajt:

- Csak simán Fear..? Semmi vezetéknév? Fír dö Vólkingded? Fír end Lóting in Lász Vegász? Akárhogy is, én Nara Akane vagyok, kunoichi, belgyógyász rezidens és a Miss Rehab 2019 dobogós helyezettje.

A lány legnagyobb meglepetésére partnere egészen belelkesül keresztnevének hallatán. Mondjuk nem igazán érti, hogy attól mégis hogyan lett hirtelen még kívánatosabb a fickó számára, hogy a neve állítólag indiai buzikra utal, de furcsább fétisekről is hallott már...

- Óh mondj még ilyeneket Csődör, és menten elspriccelem magam...

Suttogja buja válaszát, forró leheletével csiklandozva Fear nyakát, csak hogy egy pillanattal később jéghideg tónusra váltva folytassa:

- ... Csak még nem döntöttem el, hogy melyik artériámat vágjam fel hozzá. Nem mintha túl nagy jelentősége lenne a neveknek... Egy gyógyfüvész barátom szerint az Akane név valami Rubeola Korgifólia névre hallgató kávéfajta gyökerét, vagy az abból kinyert festéket jelenti.

A kunoichi töprengő tekintettel hallgat el pár másodperce. A régmúlt emlékei komor árnyékot vetnek sápatag szívarcára, s amikor újra megszólal, szavai már keserű indulattól csöpögnek:

- Érted?! A nőgyűlölő, alkesz apám egy gyökérről nevezett el, mert amikor megtudta, hogy lány lesz az elsőszülöttje, annyira volt érdekelt a névadásban, hogy csak az A betűig jutott a szájbakúrt utónévkönyvben! Egész gyerekkoromban azért büntetett, mert nincs fasz a két lábam között, aztán amikor rajtakapott, hogy néha mégis lett közte, akkor meg azt vágta a fejemhez, hogy olcsó kurva vagyok, a család szégyene!

Ennyit a méltóság megőrzéséről. Mentségére legyen szólva, nehéz időket él át, mióta terapeutája egyik ülésük során hisztérikus hiénakacagással kísérve felgyújtotta a diplomáját, majd "EZT NEM HALLGATOM TOVÁBB, INKÁBB PAPÍRSÁRKÁNY LESZEK" kiáltással távozott a negyedik emeleten található rendelőből. Az ablakon keresztül.

Mindenesetre még mindig kevésbé kínos a szituáció, mint a legutóbbi randija.

Három héttel korábban

- És te hogyan szereted...

- Hátulról, miközben tépik a hajamat!

- ... A kávét.

- Akkor két cukor, kevés tej bazdmeg.

Vissza a jelenbe

Ahogy Akane belefeledkezik jobblétre szenderült apja szidalmazásába, szinte észre sem veszi, de lábai is felveszik az ütemet pörgő nyelve csaknem követhetetlen iramával. Érzelmei olyannyira magukkal ragadják, hogy még arról sem vesz tudomást, hogy a dörtidenszinges megdöntés fonák tapizásba csap át. Azt a tényt viszont már nehéz lenne ignorálni, hogy Fear éppen a lehető legkevésbé szerencsés táncmozdulatnál dönt úgy, hogy ideje kumoi kunait rögtönöznie egy lízengelt sörösüvegből. Ennek eredményeképp az egyensúlyát vesztett kunoichi úgy megfejeli a táncparkettet, mint a sütkérező dögkeselyű a MiG-21-es vadászrepülőt.

- Hogy sírva...

Kezd bele egy újabb szitokáradatba, de mivel partnerének csak hűlt helyét találja, hamar elharapja a mondatot és már csak gondolatban fejezi be:

~... Öltöztessen az a gecipúderes, ingyérszopó, bárkurva édesanyád, ezek után máshogy se fogsz megdönteni! ~

Miközben a földön elterülve változatos és nem kevésbé fájdalmas halálnemekről fantáziál a különc férfiú rovására, kétkedő, döbbent és megvető tekintetek valóságos kereszttüzébe kerül.

~ Hát banyek, ez majdnem olyan kínos, mint a korai magömlés... ~

Fut át agyán, ahogy végigfuttatja smaragd pillantását az őt körülálló, rosszarcú férfiak gyűrűjén. A Nara egy hirtelen ötlettől vezérelve nőies pózban kezeire támaszkodva orrhangú kornyikálásba kezd, mintha az esés eredetileg is a koreográfia részét képezte volna:

- 'Kóz Ájv hed de tájm of máj lááájf! End Áj sörcsd szrú evri...

Azonban még a következő sor végéig sem jutott, máris félbeszakítja élete előadását egy ökleit ropogtató, láthatóan erősen börtönviselt férfi. Neveletlen pöcskenőcs. Legalább a szólam végét megvárhatta volna.

- Errefelé nem látjuk szívesen az ANBU ügynökeit, konohai szuka.

Akane csak most döbben rá, hogy a taknyolását finoman szólva le sem szarta az illusztris publikum, ellenben az esés közben felcsúszott ruharész alól felvillanó egyentetoválás már annál inkább számot tarthat a szaréletű, gyökkettőikús csőcselék kitüntetett figyelmére.

- Eskü lemosható!

Hápogja az éjszín hajú lány ártatlan tekintettel a jelenlévőkre pislogva, miközben a fenekén csúszva kezd hátrálni a fenyegető léptekkel közeledő hegyomlás elől...

Sai Hétf. Nov. 25 2019, 00:20

//Bocsánat, hogy ilyen sokat kellett várni rá, fel sem tűnt, hogy ennyi idő eltelt már, pedig igyekszem figyelni, hogy kb. 2 hét legyen a jk-k posztjai és a válaszaim között ._."""//

- Teljesen simán Fear. De csak mostanában, anno pazaroltak rám rendes nevet is, de valahol elszórtam két spangli között. A'sszem... De lehet, otthon van valahol, csak fel kellene túrni érte a kecót - felelem a kérdésre teljesen komolyan, minden viccelődést félretéve. Szerintem teljesen normális, hogy van, aki egyszerűen csak elszórja a nevét. Velem állandóan ez van. Főleg, mióta kémkedéssel foglalkozom, és mindig újra meg kell jegyeznem magam.

De ahogy sejtettem is, ő nem az a nő, aki ilyesmin fenn akadna. Azért van előnye annak, hogy az ember kunoichikkel próbál randizni. A civil csajok olyan korlátoltak, bah!...

Úgy tűnik viszont, hogy neki akad némi komplexusa a neveket illetően. Ha nem tolná szünet nélkül a személyes infókat magáról - amiket, ha meg akarom döngetni, illik figyelmesen végighallgatni, vagy mifene -, felvetném neki, hogy ha annyira nem tetszik, hát hívja innentől máshogy magát. Ha tol mellé egy lakhelyváltást is, akkor máris az lehet, aki csak akar, olcsó személyiség-átalakítás, oszt cső, de ennek hiányában csak bólogatok veszettül, míg el nem vonja a figyelmem pár pillanatra az érkező.

Ahogy kihevertem a vakriasztást, máris visszafordulok partnerem felé, hogy összekanalazzam.

Vagyis csak kanalaznám, mert két dolgot kell konstatálnom:

- a: kurvára elhagytam valahol a partnerem, mert nincs ott, ahol hagytam - a padlón.

- b: az hagyján, hogy elhagytam, de kurvára be akarja nyúlni az a nagy melák ott. Nem azért, de mi a faszomat képzel, komolyan?!...

Ahogy felháborodottan megindulok, hogy felhívjam a melák figyelmét a “birtokháborításra”, feltűnik, hogy nem teljesen autentikus az adott szituációban a szereplők arckifejezése, na meg egész kezdik közrefogni a hústornyot és virágos nevű puncitárolómat a körülöttük levők. Nonono, nem hagyjuk ki Fear bácsit a buliból, ahogy nem hagyjuk ki a szendvicsből sem a szalámit!

Lendületem megtámogatom egy kis chakrával, hogy a Shunshin no jutsu egyszerű, de nagyszerű belépőjével teremjek a jelenet két főszereplője közé. Macsóságom megvillantva kacsintok a seggen csúszva épp menekülésben lévő lányra, széles mosollyal emelve fel a mutatóujjam, hogy minden rendben, már itt vagyok. Azonban nem tudom, a filmekben hogy csinálják, hogy van ilyesmire idő, mert még vissza se fordulok, már érzem a pofon “szelét”, amit a hústorony meglegyint felém, esélyt se adva, hogy felvegyem vele a szemkontaktust. Pedig igenis szexin tudok nézni is, nem csak a seggem kurva jó! Hümpf! Kultúrbarbár!

Na de nem lennék Fű falusi shinobi, ha ennyitől zavarba jönnék. Az ütés feltételezett irányát bekalkulálva hajolok félre, s ahogy elsiklik mellettem a hatalmas ököl, az egyik kezemmel átkarolom, hogy “lefogjam” - valljuk be, amekkora melák, hiába nem vagyok én sem kicsi, tudna gondot okozni -, majd tempósan válaszlépéseket teszek. Vagyis inkább csak egy lépést előre.

- Bocsi, nagyfiú, de őt csak én pakolhatom meg ma este, ellenben ha ennyire nyomulós vagy, második körre bevállallak - kacsintok rá, hogy első “lányos” zavarát kihasználva szabad kezemmel a tarkójára fogva smároljam le minden erkölcsi gát nélkül.

A hatás nem túl hízelgő. Ahelyett, hogy elalélna, kitépve magát a ninjás ölelésemből, kb visítós ordítással ugrik hátrébb, minden férfias sármját elvesztve. Meg az egyensúlyát. Na azt is elvesztve borul bele egy kisebb asztaltársaságba, ahogy a “kör” szétnyílik előtte. Igazából utána nyúlok, de nem sikerül elrántanom az útból a piát, így a hústorony teljes drafttal, vágóhídi disznóként visítva sodorja magával a három adag abszintot, amelyekhez még égették kékes lánggal a barna kockacukrot.

A hatás művészi annak ellenére, hogy majdnem elsírom magam a pazarlás láttán. Az abszint változatos mintákban borítja be zöldjével a pacákot és a körülötte levőket, majd az egész lángra kap, ahogy a tűz kiszabadul mindhárom kanálban töltött száműzetéséből. Újabb adag sikítás és ordítás, ahogy próbálják magukat eloltani a szerencsétlen párák. Megsajnálva őket felkapom az első kezembe kerülő folyadékkal teli tárgyat, és rájuk locsolom. Későn tudatosul bennem, hogy egy igen méretes üveg vodkát sikerül rálöttyintenem a bandára, amitől a lángok még inkább felcsapnak, a szenvedők pedig még inkább mérgezett egér formára szaladgálnak fel és alá. A szituáció kicsúszik a kezeim közül. Csak bámulom bután, mozdulatlanul, ahogy rövid idő alatt mindent beborít a tűz, a nyomában induló, pánikkal kevert káosz, ahogy az emberek törekszenek kimenekülni a helyről, s a tucc-tucc zenét felváltja a zűrzavar kakofóniája.

Viszonylag apróbb kéz markol a karomra fájdalmasan, s kezd vonszolni kifelé magával. Ha nem tenné, valószínűleg benn bámulnám továbbra is, hogyan eszkalálódik a kis tüzecske komoly tűzvésszé.

Mire kiérünk, s ráeszmélek, hogy Akane mentett ki, már a tetőt nyaldossák a lángok, mert odabenn nekiáll szétpukkadni a pultnál tárolt összes pia. Borzasztóan gyönyörű! ~ fut át az agyamon, ahogy ismét teljesen a magam uraként roskadok a saját lábaimon - megmentőm nem nagyon törődött vele, hogy talpra állítson. Mielőtt azonban túlságosan is beleélhetném magam abba, hogy lám, még a csókom is pusztító, szörnyű felismerés hasít belém.

- Neeeeeeeeee! - ordítok artikulálatlanul, két kezemmel az épület felé nyújtózva, majd aztán a földre görnyedve, férfiasan öblös, bömbölően hisztérikus sírással kezdjem el verni a kemény földet, a homokba borulva előre arccal, totálisan megsemmisülve: Hát hogy a faszba fogunk így találkozni a dealerrel, aki eljuttatna minket a termesztőkig? Hogy szerzünk így az Ördög Leheletéből???!!!

Ajánlott tartalom