Szabad Játék (2)

Valóban a lány kicsit zavarban volt a bókomtól, de segítségemnek hála sikerült eltüntettem ezt a zavaros felleget az arcocskájáról. Viszont a magyarázatára csak forgattam a szememet, de cseppnyi rosszindulat nem volt ebben a mozdulatban. A lány nagyon akaratos, de legalább jószívű. Több ilyen embernek kéne lennie manapság, és kevesebb olyannak, mint akit eltettem láb alól. Mondjuk előbb utóbb úgy is lett volna rajtuk fejpénz, ha békén hagyom őket, de nem szeretem meghagyni a bűnt csírázni, inkább kitépem gyökerestül. Ahogy végül megérkeztünk orromat a pia szokásos aromája lengi be. Oh de hiányzott ez öregem. Már ettől a szagtóól is jobb kedvre derültem, és miután a leány megrendelte az italt, már szinte viszketett a kezem, hogy koccinthassak, és lehúzzam az italt. Azonban a dolgok nem éppen úgy alakultak, ahogy én szerettem volna. Egy előreláthatóan ittas alak odajött hozzánk. Én nem ismertem, így vagy csak egy kötekedő idegen, vagy a lány ismeri. Azonban az, ahogy beszélt nyilvánvalóvá tette az utóbbi opciót. Csöndesen hallgattam, míg be nem fejezte, és a lányt néztem. Úgy tűnt, hogy nem érzi jól magát, most a helyén. A haverjaival történő hahotát, azonban végül én töröm meg.
- Befejezted? - kérdezem a legbarátságosabb hangomon, az asztalon kopogva a mutató ujjammal, és közben a tekintetem állatias ridegséggel mered rá.
Nagy valószínűséggel meglepődve fordul hozzám, és a részegesedése miatt talán fel is esik a meglepődöttségtől, ezzel szégyenbe hozva magát. Az állapotából ítélve most számon fog kérni, hogy hozzá beszélek-e vagy hogy neki pofázok-e.
- Miért látsz itt másik részeg majmot? - nézek körbe-körbe. - próbáltam cukkolni, hogy elveszítse a fejét, és ha sikerrel jártam és támadólag indul meg felém egyetlen erős és kíméletlen ütést mérek a gyomrára, amitől nagy valószínűség szerint kifekszik.
Ez most igen érzékeny reakció idő lesz. Ha még magánál van lehet felkel és nekem támad, vagy esetleg a haverai lépnek közbe. Mindenesetre én eközben nyugodt tempóba helyezem a Tantomat és az zsebemben lévő fejpántomat az asztalra. Ez a két jel már bőven elég egy részegnek is, hogy az illetővel nem szabad ujjat húzni.
- Kurou a neved igaz? - kérdezem a kiütött férfitól, miközben én már csak a pálinkát nézem - Remélem jól megjegyezted ezt. Nem szeretem, ha így beszélnek hölgyek társaságában, pláne ha nekik címzik ezt. Világos? Legközelebb nem fogom vissza magam. - végül ha el vonszolta, vagy elvonszoltatta magát, akkor a poharat a lány felé emelve megtartom - Isten, Isten. - és várom apró mosollyal az arcomon, hogy a lány is koccintson.

//Tenshi//

~ Hmmmm… nem csalódtam… kellemes kis játékszer lesz…~ gondolta magában egy fán ücsörögve Ago, aki egy levelet olvasgatott éppen. Kip megint kitett magáért, és egy kellemes kis délutáni finomsággal kecsegtette meg társát. Ago jobb lábát lelógatva hátát a fa törzsének támasztva tanulmányozta a rövidke kis irományt, meg a hozzá tartozó képet, amin a következő célpont szerepelt. Egy tűz országi genin volt, aki megölte a társait, és most kereket oldott. Ezt a körözvényt egy fáról szakította le az informátora Agonak és juttatta el hozzá. Kellemes kis suskát ajánlottak fel annak, aki visszaviszi őt a faluba. És Agonak pont egy ilyen kis lábmozogtatásra volt szüksége, a hosszú unalmas hétköznapok után. A képen egy fiatal fiú szerepelt, vágással az orrán. Ez eléggé jellegzetessé tette őt. Egyébként hosszú barna haja és szeme volt, átlagosan nézett ki. Ago leugrott a fáról, és elindult arra amerre a levél szerint látták a gyereket. Közel Sunagakure határához, egy apró faluban garázdálkodott, majd onnan tovább ment Konoha irányába. Szóval a legjobb az lesz, ha a két város közti utat célozza meg, és lehet, belebotlik a kis rakoncátlanba. Kip leírása a következőt tartalmazta:


Szióka!
Láttam egy aranyos ki cukipofit az út mentén. Gondoltam mivel szereted az aranyos állatokat, megírom neked, hogy most viszik át Konohába, Sunagakure határától. Nagyon értékesnek mondta a gazdija, és én nekem még volt időm egy pillantást vetni rá, és tényleg megér egy misét a drágaság. Ha erre jársz, ugorj be hozzám egy kis elemózsiára.
Csókol: Mama


Kip mindig is odavolt a rejtjeles üzenetekért, de ez már azért nem csak, hogy rossz, de még undorító is volt. Ago megkönnyebbült, amikor zsebre vághatta a célalany képét, és a levelet elégette. Végre nem kellett látnia ezt a csöpögős gusztustalanságot. Szóval megindult előre ahonnan fújt a szél, hogy felkeresse ezt a célpontot.

Taishi mindig meg tudott lepni, igazából nem azzal, hogy váratlanul bukkant fel, mert azt már megszoktam, de még az új információ sem nagyon lepett meg. Most a legfurcsább az volt, hogy munkát szerzett. Ilyen nem nagyon fodult még elő, de most megtörtént. Egy kölyök, aki végzett a csapatával és most Konoha felé tart. Vagy nem? Nem nagyon értem, hogy mi ütött a konohaiakba. Háború van és ezért csak úgy legyilkolják saját csapat társaikat. Nekem jó. Leglaább 2 konohaival kevesebb, hamarosan pedig egy harmadik is követi őket. Gyorsan összeszedem a felszerelésemet, nem sok mindent, csak a leglényegesebbeket és el is indulok. Taishi még el tudja mondani, hogy körülbelül milyen útvonal közlekedik és közeledik a gyűlölt falum felé. A cuccaim nálam vannak, így el is indulok a megfelelő irányba. Mivel nem vagyok messze a határtól, így Taishi még azzt is el tudta mondani, hogy milyen szögbe haladjak, hogy körülbelül egy átlagos ninja sebességét számítva és a normális pihenési sűrűségeket is belevéve körülbelül egyszerre érjünk ugyanarra a pontra.

Konohai ninják likvidálása az egyik kedvenc... szórakozásom? Nem, mert nem ölök szórakozásból. Sportom? Esetleg, de ki tudja, lényegtelen, hogy melyik kedvenc kategóriába tartozik a tűz shinobik likvidálása. Taishi viszont ismét meglep, hiszen pontosan kiszámítja, hogy merre haladjak ahhoz, hogy utolérjem. Folyyamatosan haldva, Taishi pontos utasításait betartva néhány napon belül meg is érkezem arra a pontra, amit a férfi mondott. Mivel nem tudom, hogy mennyit tévedt Taishi, így a szenzor képességemhez nyúlok és a tigris pecsétet formázva koncentrálni kezdek és két chakraforrást fedezek fel. Az egyik áll, bár közel az érzékelésem határán, tehát akár tévedhetek is, míg a másik felém tart, körülbelül 300 méterre van tőlem. Szintjeiket illetően egyik sem jelent veszélyt rám, bár elemüket nem tudom megállapítani, de az biztos, hogy az egyik, aki mozgásban van, annak furcsa a chakrája, nem tudom megmondani mért, de nem szokványos, mintha valami nem egészen stimmelne vele. 300 méter maximumum 5 perc, bár ha a közeledő nem lassít, akkor gyakorlatilag csak 3, így nincs más választásom, mint hogy felkészüljek arra, hogy egyből támadjak, amint a látómezőmbe ér az illető.

Megtaláltam a célpontomat, vagyis célpontjaimat. Nem tudom, hogy melyikük lehet a valódi. A furcsa chakrarendszerű érdekel, de valószínűleg nem ő lesz, hiszen Taishi nem beszélt semmiféle érdekességről, így a másik irányba indulok. Sietnem kell, mert a távolság minden egyes pillanatban nő és mindenképp kell a pénz. Felmászok egy fára és neki indulok. Nincs nálam a célpont képe, de nekem nem kell semmi, ami ahhoz kell, hogy feltüzeljen, mert nekem épp elég, hogy konohai az illető. De nem vagyok az a típus, aki ne tudna feltűzelve harcolni, sőt ilyenkor mntha jobban is menne a gondolkodás. Sok erős ninját láttam, aki erős és pusztító erejű technikával ölt, de nekem elég egy fogpiszkáló is. Örülök, mert a távolság csökken, sőt mintha az ellenfelem meg is állt volna. Nem kaptam infót, hogy esetleg szenzor lenne, így arra kell következtetnem, hogy valószínűleg pihen, ami az én szempontomból csak jó, így előbb érhetem utól. A belső hang ugyan nem szólal meg, de érzem, hogy már ő is ugyanúgy várja a gyilkolást, mint én, ha nem jobban. A fejembe lévő hang is én vagyok, mégis ő a sötét oldalam, a pusztítás és gyilkolás a kedvenc szórakozása, de talán okosabb is, mint én. Nem baj, kell egy ilyen rész, minden embernek van, mindenkibe létezik egy belső része, ahova az elnyomott erőszakot teszi, velük ellentétben nekem előhozták mindössze csak egy genjutsu kellett hozzá. Már alig várom, fegyverem nem sok van, éppen csak a lényeget hoztam magammal, néhányat, ami a technikáimhoz kell és még néhány kunai, shuriken s a nekotéim.

A furcsa jelenség mozgásba lendült, viszont a fiú még mindig állt, így lehetőségem van rajtaütni. Viszont van egy olyan sejtésem, hogy a furcsaság is ugyanazt a kölyköt keresi, akit én, talán társulhatnék vele, ha meg a végén a pénzt kell osztani, akkor is ártalmatlaníthatom, hiszen erősebb vagyok nála chakrában. Úgy érzem, hogy segíthetünk egymásnak, így a fiú helyett az idegent kezdem keresni és megyek hozzá. A távolság egyre kisebb, majd lassan megérkezek elé. Nem ismerem a jelbeszédet, de azt sem tudom, hogy néma. Egyből két dolgot teszek. Aktiválom a junsui kai nevű technikát és felkészülök arra, hogy esetleg támad, akkor egyből aktiválni tudjam valamelyik genjutsum. Nem akarok az útjába kerülni, így valamivel mögé érkezem, alig pár méterrel, de így is biztos, hogy megáll.
- Szia! Véletlenül nem egy szökött shinobit keresel? Ha ugyanazt keressük, akkor egymás hasznára vállhatnánk.
Mondom el jövetelem célját, nem félve az illetőtől, mert gyengébb nálam, fizikai sérülést nem tud okozni, genjutsut meg valószínű, hogy nem ismer, bár a szintje ezt nem teszi egyértelművé.