Re: Szabad Játék (6)

**Hyuuga Shakaku** Hétf. Márc. 09 2015, 20:20

[Gonza]

A fiatal nő egy perverz kis félmosollyal szúrja ki a létesítmény talán legkirívóbb pontját, méghozzá a magányosan ülő férfit, amint a földi jókat veszi magához – bár számára a választék igenis szegényes. Ami talán a hely hibája, hiszen az ő igényeit, legyenek azok bármilyen neműek és kategóriájúak, elég nehéz teljesen kimerítve kielégíteni.
Ő viszont pont az olyanok közé tartozik, akik a lehető legtöbbet és a legjobb minőségű eredményt igyekeznek kicsalni az adott szituációkból.
Így hát vörös haját átvetve a vállán, magassarkújában kopogva, szexualitását teljes mértékben megélve és fegyvertényezőként használva lép oda a sakézó férfihoz. Arcán a sokat sejtető és mégis misztikus félmosolyán kívül más aligha árulkodik személyiségéről, leszámítva persze a szemeit: az ezüstös szempár ugyanis a szórakozottságtól, a rejtett viccektől és titkoktól, valamint az új szituáció által okozott izgalomtól csillog.
Ezt a játékot ugyanis nagyon jól ismeri.
Talán jobban is élvezi, mint az ölést.
– Két üveg sake? Egy ilyen méretes és kiformált test... – a tekintete a férfi arcáról délebbi régiókra vándorol, majd ostorcsattanásszerű sebességgel és lendülettel fókuszál ismét az ülő vendég tekintetére – talán nem bír el többet?
Vörös ajkai teljes mosolyra húzódnak, miközben elfoglalja a sors által számára fenntartott helyet az egyelőre ismeretlen férfi oldalán.

**Gonza Sasano** Hétf. Márc. 09 2015, 20:59

A csinos hölgy a ronin asztala felé vette az irányt, amitől perverz kardforgatónk enyhén elmosolyodott. Mikor a nő az asztalhoz ért, már is egy érdekes kérdést tett fel szamurájunknak, amit ő nem is volt rest megválaszolni:
- Óó dehogynem. Ez a két üvegecske csupán az étel leöblítésére való. Kellemes társaságban ez a test jóval több üvegnyit is elbír. - mondja neki miközben tekintete elég erősen a vörös hajú kisasszony kebleire irányulnak, meg is jegyzi magában, hogy tökéletesek, majd szól a pincérnek is - Pincér két szakét kérnék a kisasszonynak! - majd ezután a nőre néz mosolyogva, és amíg a pincér kihozza az italt, addig intéz egy kérdést felé - Amúgy egy ilyen bájos hölgy, hogy-hogy betér egy ilyen fogadóba? Na hát... el is felejtettem bemutatkozni, Gonza Sasano vagyok, a Sasano klánból. És az ön személyében kit tisztelhetek meg? - kérdésére várta a választ a szamuráj, aki imádott nők társaságában lenni, alapból egy perverz szoknyabolond volt. Na dehát ez családi szokás volt, a klán minden férfi tagjára jellemző volt a nőkért való bolondulás és az ivászat, az utóbbi a klán női tagjainál is. Gonza szeme ilyen esetekben olyan volt, mint a röntgen, alaposan centiről centire végig pásztázta a vele szembe ülő hölgyet, bár sajnos, csak a felső testét tudta csak szemügyre venni. Persze bejátszhatná a jó öreg "leejtettem az asztal alá, az evőpálcámat" trükköt, de itt most ezzel nem ment volna semmire. A nő kisugárzásából rájött arra, hogy itt nem olyan fehérnép ül vele szembe, ahol ilyen ócska trükköket be lehet vetni.
~ Lám, lám egy cicababát küldött ide a sors. ~ gondolta magában, ám tudta, hogy a látszat néha csal. Na de hát a ronin is férfiből van. Vajon az ész vagy az ösztön fog felül kerekedni benne?

**Hyuuga Shakaku** Szer. Márc. 11 2015, 13:18

[Gonza Sasano]

A kaján félmosoly evolúciója során kiteljesedve ékesíti márványfehér arcát, vörös színe tökéletes kontrasztot alkotva a fehérrel. A bal szemöldöke pedig felszökik egy pillanatra, hiszen a szemeiben áldozatként fémjelzett férfi aligha hasonlít a többi hasonló minőségben tetszelgő személyhez, még ugyanis egyik sem hívta meg alkoholra – nem is érti, hogy miért nem. Róla valahogy mindig csak teázgatást feltételeznek, de azt sosem, hogy talán más is kavaroghat a gőzölgő frissítőben.
'Férfiak...'
– A bájos hölgynek neve is van: Naka – szemei játékosan, mégis élesen villannak a csésze pereme felett, amint húzásra lehörpinti az első adagot –, és nem vagyok az az... otthonülős fajta; engem inkább a szórakozás csábít. Persze, ha zavar egy bájos hölgy társasága, akkor magadra hagyhatlak, bár tapasztalatom szerint társaságban italozni mindig sokkal élvezetesebb és ahogy elnézem – jobbjával megérinti a férfi bicepszét, meg is markolva azt – egy ilyen erős férfi mellett aligha kell tartanom attól, hogy amazok ott – biccent az ötfős asztalnál ülők irányába – zaklatnának ittlétem alatt.
Sasanot szalutálja a másik kikért adaggal, tartalmának elfogyasztása után pedig doromboláshoz hasonló hangot hallat egy pillanatra, amely csak a képzett közeli füleknek kivehető.
– Na és mi szél fújt erre egy úriembert? – kérdezi, miközben int a pincérnek egy újabb kör kikérésének szándékával.

**Gonza Sasano** Szer. Márc. 11 2015, 20:54

// Hyuuga Aikan //

Mikor a hölgy bemutatkozott a ronin végig figyelte, azon pedig egy kicsit meg is lepődött, hogy egy ilyen csinibaba milyen gyorsan magába zúdítja a szakét. Amikor pedig a bicepszét megfogta azon pláne elmosolyodott.
~ Nocsak, nocsak... milyen rámenős a kicsike.... ~ jegyezte meg magában. Persze Gonza szerette azt, amikor egy nő dicséri őt. Na de melyik férfi nem?
- Engem mindenféle szél fúj, hol ide, hol oda. Vándor vagyok, járom a világot. - válaszolt a kérdésére, majd folytatta a mondanivalóját - Naka kisasszony az Ön elbűvölő személyében kiváló társaságom lett. Igyunk egyet a találkozásunkra! Érezzük jól magunkat. - mondta neki majd az üvegét felé nyújtsa, hogy koccintsanak, egyet. Amennyiben a koccintás megtörténne, a ronin azonnal egy húzásra meginná azt az üveg szakét, majd intene a pincérnek, hogy hozzon még 4 üveget. Mikor a pincér odahozta az italokat, azután így szólt a nőhöz:
- Ha már ennyire szeret szórakozni a kisasszony, ugyanakkor azt is látom, hogy szeret is inni, és emellett bírja is az italt. Mit szólna egy játékhoz? Egyszerű játék. Ki tud többet inni. - közölte kedvesen, sőt még egy enyhe kacsintást is megejtett felé. Bizony, de rég volt már az, hogy kardforgatónk szórakozott egy kicsit. Ráadásul a szerencse még rá is mosolygott, ilyen jó társasága sem volt, az utóbbi időkben. Kár lenne neki kihagyni egy kis szórakozást.

**Hyuuga Shakaku** Vas. Márc. 22 2015, 20:57

[Gonza Sasano]

– Óóó, egy Vándor... Kedves Vándor uram, igazán megoszthatnál velem kalandokat és történeteket, ha már ilyen kiváló a társaságom és inni is fogunk! – A férfi minőségének hallatán mindkét szemöldöke északra katapultál, de persze kapva kap az alkalmon, hogy meglelje és kiélvezze saját szórakozását is. – Tehát mesélj csak! Merre jártál eddig? Te harcoltál már a háborúban vagy éppenséggel öltél már embert, jó Vándor? És ha igen, akkor hogy tetted és milyen érzés volt?
Jól tudja, hogy némileg sötété vizekre tereli a társalgás témáját, de alapjában véve normálisnak tartja, hiszen ő éppen egy sűrűn szocializálódó városi nőszemélyt személyesít meg, aki egyébként valószínűleg mindennemű konfliktustól távol érzi magát, így hát hajtja a kíváncsiság, hogy rátapintson a rejtett részletekre.
'Tudok én inni, édesem, de hidd el, az eredmény igencsak csontvelőig hatoló élmény lesz itt mindenki számára...'

**Gonza Sasano** Szer. Márc. 25 2015, 07:57

// Hyuuga Aikan //

- Igazából soha sem voltak, olyan hú de izgalmas kalandjaim. Rengeteg helyen jártam már, kevés olyan hely van ahol nem fordultam meg, amolyan világutazó vagyok. Háborúban nem harcoltam, és nem is szeretnék ha nem muszáj. Embereket öltem már, többek között túszmentésnél, testőrködésnél vagy éppen karavánok kísérésénél amiket banditák támadtak meg. Milyen érzés ölni? Semmilyen, nem okoz nekem lelkileg gondot. De miért kérdezi ezt a kisasszony? Kedveli a harcos férfiakat? - válaszolt a kérdésekre majd tette fel a sajátjait a szamuráj. A hölgyek többségét általában egyáltalán nem érdekli a harc, ezt egy kicsit furcsának találta a ronin. Na de hát, nem minden nő egyforma. Szépen lassan kortyolgatta a szakéját, majd újból kérdezett:
- Naka kisasszony, Ön honnan jött? Esetleg idevalósi? - a válaszra várva újból kortyolt az italból, kíváncsi volt, hogy a nő honnan származik. Egy kis ismerkedés amúgy sem ártott hősünknek, hiszen már régóta egyedül vándorolt. Kellett neki egy kis társaság. Az utóbbi Füst országában történt túszmentő akció után - ahol majdnem ott hagyta a fogát - muszáj volt egy kis lazítás is.
A hölgyről továbbra sem vette le a szemét, na de miért is venné le, ha már szépet lát. Ugyanakkor egy valamit kicsit furcsállott, volt már ugyan benne némi alkohol, na de bőven nem elég mennyiségű ahhoz, hogy akár egy picit is be legyen csiccsentve. A nő szemei számára olyan érdekesek voltak, nem találta a pupilláját, ezenkívül lilás beütésű volt a színe.

**Kenta Koizumo** Szer. Május 06 2015, 20:58

// Suyiko Kirinai-Aki //

Koizumo nemrég lépte át Konoha kapuját a két chuunin kíséretében. A Hokage Rezidenciája felé tartottak, oda vezető útjukon a fiúnak rengeteg lehetősége volt alaposan szemügyre venni jövendőbeli otthonát, a helyi élet mindennapi mozzanatait, és ami a legfontosabb, a lakókat. Még sosem járt errefelé, de mégis valahogy otthon érezte magát. Annyi év vándorlás után élete úgy tűnik, végre fixálódik. A környék szimpatikus volt: rendezett utcák, többnyire mosolygó helyiek, és csodálatos napsütés. Az ifjú shinobi már járt a legzordabb vidékeken, dacolt homok-, és hóviharokkal, erős szelekkel, de ilyen barátságos, jólesően meleg időjárásban még nem volt része. Hagyta, hogy a napfény átjárja, felmelegítse fáradt testét, és egy pillanatra mardosó éhségéről is megfeledkezett. Úszott a boldogságban, még a legtöbbször semmitmondó arca is mosolygott. Legszívesebben megállt volna, hogy nyugodtabban élvezhesse a pillanatot, de útban voltak egy fontos találkozóra, ami a fiú jövőjét is meghatározza, nem várhattak. Nemsokára egy váratlan fordulat következtében egy homályos vallatószobában ült, majd kórházban ébredt. Hogy mi történt, az a kívülállók számára lényegtelen, de Koizumo még ezeknél a pillanatoknál is boldogabb volt. Konohai shinobivá vált, teljesült az álma. Nem volt messzebb menő célja, nem volt szüksége semmi másra, ez az aktuális helyzet mondhatni tökéletes volt. Körülbelül egy órája lehetett, hogy kivetette magát a steril kórházi szoba ablakából, zsákjával a vállán. Követte az ösztöneit, és arra indult, ahol korábban a legtöbb embert látta. Nem tévedett, rengeteg szimpatikus arcot látott.

Az egyik étkezde előtt egy barna hajú, magas srác állt, aki a konohai ninják fejpántját viselte. Ami most Koizumo számára a legfontosabb volt, hogy beilleszkedjen a falu életébe, megismerje a helyi szokásokat, jól kijöjjön az itteni lakókkal, és hogy beavatást szerezzen az avarrejteki shinobik mindennapjainak kis titkaiba. Na jó, ez talán kicsit furcsának hangozhat, de végül is az exvándor, újdonsült konohai lakosnak tényleg szükséges, az ez. A fiú igyekezett magabiztosan odalépni, és egy szimpatikus egyén imidzsét kisugározni, de nem volt tökéletesen biztos a sikerben.

- "Üdv!" - szólította meg a rácot, és itt el is akadt.

**Suyiko Kirinai-Aki** Pént. Május 08 2015, 04:22

Jó ismét idehaza lenni. Ez az a megállapítás, amit napok óta helyeselek. Nincs is jobb, mint hogy a család apraja-nagyja a csodámra jár, mert hazajöttem. Mekkorát nőttem, hogy megférfiasodtam? Aha, élvezi ezt a halál. De anyu főztje mindenért kárpótol. Ahogy az is, hogy most pár nap lustálkodás van, nem kell korán kelnem, nem szükséges egy rakás feladatot elvégezni. Ha rám vártak volna, hogy én mikor állok ne az itthoni munkába, akkor sosem lettem volna meg velük.
Ez volt legalábbis a tervem, pihenek és lustálkodok. De sajnos azt kellett tapasztaljam, hogy a korán ébredést hiába is szerettem volna elkerülni, a szervezetem annyira hozzászokott, hogy akaratlanul is napkelte tájékán már nyitva volt a szemem. És ha vissza is aludtam, akkor is csak legfeljebb rövid időre és nem segített. Pedig korábban meg sem kottyant egyik napról a másikra teljesen más időfeloszlásra átállnom. Úgy néz ki felnőttem. A másik bosszússágom pedig az volt, hogy noha pokolian élveztem a pihenést és a semmittevést, néha annyira hiányérzetem volt tőle, hogy inkább szétnéztem a birtokon, mit is tudnék segíteni.
Hasznos időtöltésekkel azonban bőségesen tarkítottam az amúgy nem zsúfolt napjaimat. Rendre látogattam a rég látott rokonokat, barátokat. Inni mentünk, vagy csak egy jót szórakozni. Most is épp egy ilyen nagy baráti esemény volt, igaz a többségük már elköszönt, vagy csak tervezték. Áh, puhány banda. Már épp kezdtem volna azon gondolkodni, hogy kit látogassak meg, amikor is leszólítottak. Az idegen felé fordulok, egy pillanatra végigmérem. Nem, nem ismerős. De még csak úgy a faluból sem. Lehet, hogy átutazóban van? Nem tűnik ellenségesnek.
- Üdv. - mondom én is, egy halovány mosoly kíséretében. Aztán eszembe jut az első kérdésem.
- Te ugye nem helybéli vagy, igaz? - nem, tényleg nem olyan ismerős a srác, ráadásul nem is tudom igazán miért engem szólított le itt. Bizonyára szimpatikusnak tűnhettem.
- Ha már erre jársz, nincs kedved ide beülni? - biccentek az étkezde felé. Ha már leszólított, akkor kapok az alkalmon, hogy talán partner lesz egy kis ivásban is mellé.

**Kenta Koizumo** Pént. Május 08 2015, 18:01

- "Nem, valóban nem helyi vagyok, legalábbis nem régóta. Nemrég kaptam meg a Hokage-samától a letelepedési engedélyt, és szolgálatba álltam konohai shinobiként." - felelt Koizumo. ~ Igaz is, holnap délben a kiképzőterepeknél kell lennem, és még nem is tudom, hogy az hol van. Lehet, hogy ő tudja. Elvégre nagyon úgy tűnik, hogy a fiú helyi. ~ jutott eszébe, amit Aoba mondott, de egyelőre nem kérdezte meg.

- "Persze, miért ne, bemehetünk. Kissé szomjas vagyok, szívesen legördítenék pár pohár minőségi helyi italt. Még nem ismerem annyira a környéket, és jó volna, ha valaki elmagyarázná, hogy működnek erre a dolgok. Az ekkora mennyiségű információt pedig könnyebb feldolgozni teli hassal, egy-egy pohár mellett." - remélte, hogy a srác veszi a lapot, és elmagyarázza a dogokat, amik érdeklik őt. Persze a fiú nem tudhatja, mire gondolhat Koizumo, de még néhány általános információ is jól jönne.

- "Mellesleg Kenta Koizumo vagyok, a Tűz országának Északnyugati határa felé születtem és évekig vándoroltam." - sorolt néhány általános információt magáról, és a sráctól is hasonlókat várt. Közben félrelibbentette a bejárat előtt lévő függönyt, és elsőként lépett a helyiségbe. Jól kivilágított szobába érkeztek, kevés emberrel. A pultnál bajuszos csapos törölgette kötényébe a koszos poharat, arrébb pedig egy szakács főzött valamit. Rövid volt a kínálat, de szerencsére megtalálhatók voltak rajta azok az ételek, amiket Kenta szívesen fogyasztott, köztük némi curry-s rizs, és az itallap is szemet gyönyörködtető. Alacsony árak, széles választék. A rendelésben megvárta a másik fiú döntését, és valószínűleg ő is azt kéri, elvégre ő valószínűleg jobban tudja, mit érdemes itt rendelni. Az asztalválasztást is rá bízza, ezt egy bólintással jelzi. Mielőtt helyet foglal, leakasztja hátáról a ninjato-t, és az asztalhoz támasztja. Ezután vagy hagyja, hogy a fiú beszéljen, vagy ha nem akaródzik elkezdeni, kérdezősködésbe fog a faluról. Mindenek előtt tájékozódni szeretne:

- "Mondd csak, merre találom a kiképzőterepeket? Az engem vallató chuunin azt mondta, holnap délre legyek ott, és nem szeretnék eltévedni."

**Suyiko Kirinai-Aki** Szomb. Május 09 2015, 20:00

Őszintének és egyenesnek tűnik a srác. Kertelés és hezitálás nélkül válaszol a kérdésemre. Azért látszik, hogy nem ide való. Bár néha már én is elgondolkodok, hogy vajon mennyire dúsult fel a falu az alatt az idő alatt betelepültekkel, amíg én Kumogakure környékén rontottam a levegőt. Ez itt egy nagyon jó kérdés. Már lassan én érzem néha magam úgy, hogy valamiről, valakikről lemaradtam. De akkor most tényleg beletrafáltam.
- Garantáltan nem fogsz itt sem unatkozni. - húzódik végül a szám mosolyra, ahogy azt is készségesen hozzátoldja a mondanivalójának, hogy és itt szolgál tovább. Nem tűnt egyáltalán még első ránézésre sem civilnek, inkább átutazónak, mint aki itt érzi magát kissé elveszettnek. Fel is ajánlom, hogy bemehetnénk ebbe az kajáldába. Tetszik neki az ötlet, úgy fest.
- Én Suyiko Kirinai-Aki vagyok. - válaszolom még félúton neki, ahogy ő is bemutatkozik. Szóval akkor itt született mégis csak a környéken. Ki tudja mi késztette rá, hogy vándoroljon aztán. Én is valamelyest azt teszem, csak mindig ugyanoda. Tudom milyen egy kétlaki lét. Hát még ha nincs állandó...
Beérve a helyiségbe megvárom, hogy körülnézzen. Ahogy azonban észreveszem, hogy helyet nem igazán keres, megteszem én. A pulttól nem messze ülök le, egy jól bevált megszokott helyre. Ha nem nagy társasággal jövök, akkor ide szoktam ülni, praktikus. Figyelem, hogy mikkel szemezget a listán. Pár szót szólok is, hogy mit nem érdemes néznie, ami itt annyira nem finom. Nem tudom igazából hogy mennyi idős a srác, de nem hiszem, hogy sokkal fiatalabb lenne nálam. Egye fene, egy kupicától nem fog ő sem mérgezést kapni. Szakét kérek, mellé pedig két adag currys rizst curryvel nyakon öntött bundás hússal. Még jó, hogy nem ettem ma, ez szép nagy adag lesz így. A szakét máris kihozzák, de én már a srác szavaira figyelek.
- A kiképzőterep innét picit messze van. De pont útban esik arra, amerre megyek haza. Ha gondolod, meg is mutathatom majd, ha elmentünk innét. Vagy... esetleg lenne még ma dolgod? - ajánlom fel, hogy megmutatom a helyet. Tényleg elég új akkro errefelé, ha azt sem ismeri. Meg lehet mást sem.
- Ma érkeztél? Vagy már pár napja ismerkedsz a hellyel? - azt hiszem egyszerre ennyi kérdés elég is lesz tőlem, kicsit így is úgy érzem magam, mint egy vallató.

**Kenta Koizumo** Szomb. Május 09 2015, 21:47

- "Garantáltan nem fogsz itt sem unatkozni." - mondta a másik fiú, mielőtt bemutatkozott.

~ Suyiko Kirinai-Aki, érdekes, hosszú név. Nem is mérhető az enyémhez, jobb a hangzása. ~ gondolkodott el egy pillanatra Koizumo, miközben beléptek a helyiségbe. Nemsokára egy-egy nagy adag curry-s rizzsel és bundás hússal társaságban egy pulthoz közeli asztalnál ültek. A tálon hatalmas mennyiségű étel foglalt helyet. Koizumonak annyi éhezés után nem jelentett volna gondot egy kisebb falu napi ételadagjának egy ültő helyében való elfogyasztása sem, de vajon Akinak menni fog? Az étel mellé szaké is érkezett. Kenta azelőtt nem nagyon ivott alkoholt, talán csak egyszer, amikor is isteneset húzott egy kancsóból, aminek tartalmát víznek nézte. Mindez egy Medvék országában fekvő kis kocsmában történt, de ez a kis pohár ital ahhoz képest semmi volt. Akkor az ital mámort okozó összetevője egy kicsit nagyobb koncentrációval és intenzitással igyekezett szétmarni a fiú szájüregét, így ez a mostani kis lepkefing szinte semmi volt ahhoz képest, bár azért átsuhant egy apró kis fintor Koizumo arcán, ahogy legördült az a korty. Az alapozás már megvolt, elérkezett hát a vacsora emésztéshez való előkészítése.

- "Itadakimasu!" - mondta félhangosan Koizumo, majd kezébe vette evőeszközeit, és nekilátott a falatozásnak. Apró adagokat kapott csak be egyszerre, hogy Aki rengeteg kérdésére válaszolva ne kelljen őt minden szónál apró, félig megrágott rizsszemek áradatával beteríteni őt. Mint az kiderült, a kiképzőterepek messze vannak innen, de Aki vállalta, hogy később esetleg megmutathatja az utat.

- "Köszönöm, az jó lenne, ma nem igazán van dolgom." - felelt Kenta a fiú ajánlatára. Eközben újabb kérdések érkeztek tudata felé.

- "Nem tudom, mikor érkezhettem. Amint elértem a falu kapuját, összeestem a kimerültségtől, és nem tudom, meddig feküdhettem ott. Aztán egy vallatószobába kísértek, elkábítottak és kivallattak. Erről sem tudom, meddig tarthatott. A kórházban ébredtem ma reggel, és most először járkálhatok teljesen szabadon a faluban."

Az idő telt, az étel apránként fogyott a két tányérról. Koizumo most először érzett némi változást, régről ismert, már-már elfeledett állandóságot. Élvezte, hogy a faluban lehet.

**Suyiko Kirinai-Aki** Kedd Május 12 2015, 09:23

Megvárom, amíg mindent kihoznak. Itt viszonylag gyorsan készülnek az ételek, hisz annyi látogatója nincs a helynek, hogy valóságos verseny kerekedjen a finom falatokért. De ezt szeretem a helyben. Pont amennyire kellemes, annyira nyüzsög. Az ételek finomak és nem kell a másikat túlkiabálni ahhoz, hogy a beszélgetőpartnerem értse, amit mondok neki. Egy ideig csak elnézelődök, néha a fiúra vándorol a tekintetem. Vajon mennyi idős lehet és vajon eddig mit csinált, hogy csak most telepedett le? Nem lehet több nálam, annyi szent.
Megérkezik közben az étel és a szaké is, így vetek egy pillantást rájuk, majd a kis poharat elemelem. Alkoholra jó ízűen esik az étel. Vagyis jelen esetben jobb ízűen esik, mint eddig. Nem olyan erős ez, de nem is az a lényeg.
- Itadakimasu! - mondom én is, csak utána emelem el az evőeszközt és kezdek el falatozni. Nem gond ezt itt mind beburkolni, amit kértünk. Ugyanis már most érzem a szaké étvágycsináló hatását. Eddig is volt, hát még most. De közben végig figyelem, mit mesél a Koizumo. Nincs ellenére a gyakorlóhely megmutatásának. Remek.
- Akkor ezt meg is beszéltük. Gondolom mást sem igazán ismersz akkor, csak a Hokage épületét és a kórházat. - vonom le ezt az igen szembetűnő következtetést. Azért egy kissé elgondolkodtató, hogy egy ide kerülés így zajlik. Kábítás, vallatás... Még nem vagyok azon a szinten, hogy tudjam, itt ezek a belső dolgok hogy működnek konkrétan. Ilyenkor rájövök, mennyire hiányosak az ismereteim.

- Mióta vándoroltál? Nem hiszem, hogy nálam idősebb lennél. Vagy valaki erre kényszerített? Ne haragudj a diszkrét kérdésekért. De mindig is érdekeltek ezek a dolgok. Hogy kit mi motivál. Én is időnként elmentem innét a mesteremmel, hogy kicsit fejlessze a tűrőképességem és egy kis tapasztalatra tegyek fel. De még életemben nem vándoroltam. És valószínű, a háborús helyzet miatt nem is mostanában fogok.

**Kenta Koizumo** Szer. Május 13 2015, 19:01

Eszegetés közben a társalgás témájának hajója veszélyes vizekre tévedt, és Koizumonak a fiú kérdésére régi, rossz emlékek szivárogtak a fejébe, mint egy alattomos féreg, és eszébe jutott enyhén istenkomplexusos apja is.

- Mióta vándoroltál? Nem hiszem, hogy nálam idősebb lennél. Vagy valaki erre kényszerített? - hangzott a kérdés, amire Koizumo az elmúlt időben a vallatás alatt, de még útjai közben is rengetegszer válaszolt.

- Sokan kérdezték ezt tőlem, főleg miután idejöttem. A vallatók közül rengeteg mindenkit érdekelt a múltam, de a kérdéssel semmi baj. - a fiú most kicsit megjátszotta magát. Unta, és általában kerülte a kérdést, de szüksége volt a múltat felelevenítő emlékezésre, hogy ne ülepedjen le benne az az érzés, ami idáig hajtotta. - Korán elvesztettem a szüleimet, ezután örökségem méltatlanul kis részével hagytam el a szülőfalumat, akkor nem igazán tudtam, mit kezdhetnék magammal. Az utolsó tárgy, amit apámtól kaptam, az ez az üres fejpánt, ez ösztönzött a ninja létre. Célommá vált, hogy eljussak egyszer ide, de fogalmam sem volt, hol keressem a falut. A létező összes országban jártam, mire végre eljutottam oda, ahonnan indultam, a Tűz országába. Amíg vándoroltam, nem ismertem a határokat, sem a politikai, sem a katonai vonalakat. Tehát egyetlen célom volt, hogy a falu lakója lehessek. Most azonban, hogy itt vagyok, nincs többé célom. Egyszerűen csak létezem, arra várok, hogy legyen miért küzdenem. Holnap a kiképzőterepeken talán történik valami, és új célt tűzhetek ki magam elé. Legalábbis nagyon remélem, hogy így lesz. Egyébként tizenöt éves vagyok.

**Yamato** Csüt. Júl. 02 2015, 22:22

//Yoshinak sakk játék//

Nem sokkal a Konohában érkezésem után küldetést kaptam, de előtte volt időm egy kicsit gondolkodni, hogy milyen legyen a következő bábom. Nem sokra jutottam. Ahogy a faluban sétálgatok egy számomra ismert játékot fedezek fel, ahogy két öreg a parkban játssza, mintha nem lenne más dolguk, pedig háború van. A háború miatt gondolkodtam egy sakk játékon, amit a bábosok játszhatnak anélkül, hogy a bábhoz kellene nyúlnia. Nem sokkal korábban megépítettem őket és a hozzá tartozó asztalt. A bábok körülbelül 20 centi magasak, a karok és lábak, hogy mozogni tudjon a táblán, ízülettel lett a testhez rögzítve és mindegyik a szerepéhez méltó fegyvert kapott. A gyalogok egyszerű botot, a bástyák egy kis buzogányt, a futók két szamurájkardot, a lovagok egy lófejes botot, a királyok egy aranyos jogart, a királynő pedig nem kapott semmit. A bábok egy széles övtáskában a bábtartóm aljában foglaltak helyet, míg a sakk tábla a hátizsákomba volt, ami szintén a bábtartóban foglalt helyet.
Ezzel sétáltam Konohától messzebb, de a Tűz országán belül egy határmenti kis faluban. Mivel nem telepedtem e a faluban, így nem kötöttek a falu szabályai, az ország területén azt csináltam, amit akartam, amíg nem vétek a törvények ellen. Mivel jobb dolgom nem volt és a falu mostanában nem adott küldetést, így kezdtem kifogyni a pénzből, ezért döntöttem úgy, hogy körbenézek az országba hátha találok valami feladatot, amiért kaphatok némi pénzt.

**Gonza Sasano** Hétf. Júl. 06 2015, 21:43

// Kenta Koizumo, Fenereshy Erisa //

Szamurájunk napja a szokásos módon kezdődött, a frissen épült műhelyében csinálgatta a dolgait. A rizzsel teli zsákokat pakolta befelé, majd az erjedéshez használatos hordókat javítgatta. Tudott nem régiben olcsón használt hordókat beszerzni, persze a többségükön akadt hiba. El is telt vagy 2 órája ezzel. Persze tudta, hogy hamarosan vendége lesz. Jön Kenta ő hozzá edzeni, gyakorolni. A nem régiben megismert ifjú nindzsa a ronin első tanítványa. Van tehetsége a kardvíváshoz, a hozzáállása és a szorgalma is megfelelő a kardforgatás elsajátításához. Persze eredeti szülőföldjén a Vas országában kicsit sem néznék jól szemmel azt, hogy egy szamuráj egy nindzsát tanít. De persze ez Gonzát abszolút nem érdekelte, nem mindenben követte a szamuráj tradíciókat. Na meg aztán, Konohában ki mást tanítson, mint shinobikat a kardvívásra? Egy nindzsafaluban szinte lehetetlen egy szamuráj származású tanoncot találni. Mikor végzett a munkájával, nem tett mást mint elővette a bokkeneket és várt. Várakozás közben meditált, ez amúgy is szokása volt. A jó harcos, nem csak a testét, hanem a szellemét és a lelkét is edzi. Az elméjét teljesen kiürítette, csak ő volt és a csend, egy órán keresztül. A csendet a kapu nyikorgása törte meg, ekkor Gonza a szemeit kinyitotta és nem mást látott maga előtt, mint Kentát:
- Üdv! - köszöntötte őt.

**Kenta Koizumo** Kedd Júl. 07 2015, 11:21

A Shinozuka-birtok nem csak méretével tűnt ki a többi családi ház közül. Csodásak voltak a reggelek a kis pagodából nézve. Koizumo napja a szokásos egy órás meditálással kezdődött, majd gyorsan kihozta a kellékeket a fészerből, és gyorsan megbütykölte a csengőt. Szüksége volt minden mechanikai tudására, hogy megjavítsa a régi, elektromossággal működő, ócska harangot, de fél óra alatt készen is lett vele. Ezután elővette ninjatoját, megélezte, letisztogatta a pengét, kicserélte a markolat borítását, ahogyan azt a fegyverkészítők falujában tanulta. Visszaemlékezett az ott töltött néhány napjára, amikor is Kirigakure falvát rövidítette meg egy rakomány fegyverrel. Eszébe jutott, hogy van nála egy megkezdett katana, ferde pengével, amiből egész jó kis kardot lehetne összehozni. Bekukkantott a fészerbe, hátha van ott némi szerszám, elvégre Emi azt mondta a beköltözésnél, műhelynek használták egy időben. Nem is csalódott, a poros helység hátuljában volt minden, ami egy kard elkészítéséhez kell - leszámítva persze a nyersanyagot, de azt semmibe sem kerül beszerezni. A fiú majdnem nekiállt kiegyengetni a görbe pengét, amit egy különleges szürke borítású tekercsben tárolt, amiről ezüstből készült, sárkányfejet formázó medál lógott. Épp nyúlt a kalapácsért, amikor eszébe jutott, várnak rá. Megbeszélt egy edzést a mesterével, Gonzával, és nem akart lemaradni egy jó kis kardozásról. Mindig is szerette a rövid ninjatot forgatni, hát még ha egy olyan remek tanár társaságában kell ezt művelnie, mint amilyen a ronin volt.

~ Sietnem kell, nehogy elkéssek ~ gondolta Koizumo, bár igazából nem is beszéltek meg semmilyen konkrét időpontot. Hanyagul zsebre vágta a szürke tekercset, és gyorsan bezárta az ajtókat, majd a fákkal szegélyezett ösvényen, ami a birtokot kötötte össze a valamivel sűrűbben lakott területekkel, teljes sebességgel futni kezdett. Odakint meleg volt, kevesen jártak az utcán, a házakhoz érve azonban a fiú mégis a cserepekkel tarkított útvonalat választotta. Ahogy felugrott az első tetőre, a zsebéből kiesett a tekercs, egyenesen az egyik ereszbe, ahonnan egy hordóra zuhant, onnan pedig csapattársa, Erisa lába elé. Kenta azonban nem vette észre ezt, tovább ugrált a tetőkön, egyenesen mesterének a háza felé. Odaérve óvatosan belökte a kaput, ami aprót nyikordult. Az épp meditáló samurait hamar megtalálta a házban. Érkezésére a férfi kinyitotta a szemét, és Koizumo szavait megelőzve üdvözölte a ninja növendéket.

- Üdv! - szólt, és Koizumo egy egyszerű "Jó reggelt!"-tel viszonozta a gesztust. A fiú épp kérdezte volna a samurai terveit az edzést illetően, amikor ismerős lányhang ütötte meg a fülét.

**Kenshiro Erisa** Kedd Júl. 07 2015, 11:52

Édes zamat borítja el a számat, ahogy mélyen beleharapok a frissen vett almába. Teli zacskóval a jobb kezemben, és egy félig megevett almával a bal kezemben pásztázok végig Konoha utcáin otthonomat keresve. Régen ettem már az Isami különleges gyümölcsleveséből, noha most sem abból fogok enni, de talán ahogy ahhoz közeli minőségűt tudok saját kezűleg is alkotni. Büszkén tekintek a zacskóban heverő gyümölcsök seregére.
Épp egy üres utcán vágok át, amikor egy különös hangra leszek figyelmes, melynek forrása a fejem felől érkezik. Csapattársam lépteit hallom, ahogy fürge lábai a háztetők cserepeibe ütköznek. Persze ahogy felnézek, meg is bizonyosodok róla, hogy ez bizony Koizumo. Eléggé siet valahova. Szinte észre sem veszem ahogy kiesik a zsebéből egy ismeretlen eredetű fekete tekercs, és izgalmas, és kalandos útja végén a lábam előtt landol. Semmi kétség, ez Koizumoé, és nem tartom valószínűnek hogy direkt dobta el magától. Kidobom az almát az éppen közelben lévő kukába, majd kézbe veszem a tekercset és kicsit elgondolkodok mit is kellene csinálnom vele. Nyilván nem most találkoztam utoljára a társammal, úgyhogy lehet a következő találkozásunkig magamnál kellene tartanom. Holnap úgy is biztos találkozunk, szóval lehet ráérnék akkor odaadni. De nagyon sietett valahova, és még nem figyeltem meg hogy a tekercs mindig nála lenne. Lehet hogy a tekercset kellene elvinnie valahova... Hm... Még nem járhat messze, talán még utolérem.
Ahogy felérek a tetőre, még éppen látom ahogy a messziben Koizumo ugrál tetőről tetőre. Belecsúsztatom a zacskóba a tekercset, majd utánaeredek, remélve hogy nem tévesztem szem elől. Egy kis idő múlva persze eltűnik a tetőkről. Leugrok én is, és egy nemrég épült ház előtt találom magam. Nem vagyok biztos benne hogy ebbe ment be Koizumo... Lehet véletlenül sem kellene zavarnom az itt élőket... Ahj.. Mindegy, ha már eddig eljöttem hogy visszaadjam, csak azért is benézek. Egy furcsán nyikorgó kapun tervezem a behatolást, és még be sem csuktam magam után a már említett bejáratot, már érdeklődő hanggal meg is szólalok.
- Jó napot!... - majd néhány lépés megtétele után már meg is látom Koizumot, egy furcsa kinézetű ember társaságában.
- Elnézést a zavarásért - Hajolok meg, a vélhetően házat magának tulajdonított ember előtt - Csak észrevettem, hogy Koizumo elejtette ezt a tekercset.. És gondoltam.. visszahozom neki... - mondtam, miközben kivettem a zacsiból a tekercset, és nyújtottam Koizumo felé. Kiváltképp érdekelt egyébként, hogy mit csinál itt a drága csapattársam, de azt hiszem talán elmondja anélkül is hogy megkérdezném. Legalábbis néhány kérdő arckifejezéssel rásegítek neki, hogy értse mire is gondolok.

**Gonza Sasano** Kedd Júl. 07 2015, 13:22

Miközben szamurájunk üdvözölte a tanítványát, kis idő múlva egy lány is megjelent az udvaron.
- Üdvözletem, kisasszony. Mi járatban itt? - köszönt vissza majd tette fel a kérdést. Gonza kicsit meg is lepődött. Kezdetben furcsán is nézett a kis hölgyre, ám annak szavaiból kiderült, hogy Kenta után jött, aki elveszítette a tekercsét. Kardforgatónk megvárta, míg Kenta visszaveszi a tekercsét, majd így szólt hozzá:
- Na akkor, kezdhetjük is az edzést. - ekkor odadobta az egyik bokkent a srácnak - Kisasszony, ha szabad kérnem kicsit menjen arrébb, fog kelleni a hely. - fordult a lány felé a mondanivalójával, majd ismét Kentához szólt - Kenta, a mai edzésen vívás alapstratégiájába foglak bevezetni. Mikor két kardvívó egymás ellen küzd, az első dolog amire nagyon odafigyel, az a helyes távolság felvétele. Vagy ha úgy tetszik, a távolságosztás. Többféle küzdőtáv van, ez nyilván az adott helytől és szituációtól függ. Lehet indítani egy támadást távolról is - ekkor jó nagyokat hátrafelé lépkedett, nagyjából 5-6 méterre Koizumotól, majd felvette a bokkennel a támadó alapállást, majd a fejével intett a fiúnak, hogy ő is vegye fel az alapállást, ezután egy rövid csend következett, majd hirtelen megszólalt:
- Rai Mai! - ekkor hirtelen Kenta előtt termett fél méterre, miközben a bokkenjét félre csapta egy kicsit, majd abban a pillanatban mögé fordult, és a srác mögött állva rátette finoman a bokkenjét annak vállára. Az egész nagyon rövid idő alatt lezajlott.
- Nagyobb távolságokból meglepetésszerűen működhet egy hirtelen lerohanás is, persze ez sem mindig hatékony. Ellenfél függő. - mondta miután szépen lassan felemelte a srác válláról a bokkent. A kis demonstráció után, folytatta a magyarázást:
- Először kis távolságból fogunk indulni. Igen kis távolságból. Ma a Nebari elvét fogjuk alkalmazni. Ismétlem ez egy elv, és nem egy jutsu. Ez a két fegyver "összeragadása" lesz. Mutatni fogom, ez egy egyszerű elv a kardvívásban, de igen hasznos, főleg ha jó vívó az ellenfeled. Kenta most egy vágással fogok támadni fentről a feladatod, az lesz, hogy kivédd. - mondta és ekkor le is sújtott a srácra, de nem nagy erővel.

// A Nebari (és majd a további kardvívó elvek), Miyamoto Musashi - Öt elem című könyvéből származik. //

**Kenshiro Erisa** Kedd Júl. 07 2015, 14:02

A fiú válaszát a férfi előzte meg. Az ismeretlen udvarias volt, igazából kicsit furcsálltam a távolságtartását. Kérésére arrébb álltam, és úgy döntöttem kicsit várok még, és megnézem hogy miért is van itt Koizumo, milyen edzés alatt áll. Úgy tűnik ez az idősebb férfi a külön edzőmestere. Nem is tudtam hogy Koizumo ilyeneket szokott csinálni szabadidejében...
Miután a mester felvázolta a mai napi edzéstervet, rögtön el is kezdték. Igazából fogalmam sem volt mire számítsak, de az ami a a másodperc töredéke alatt lezajlott a szemem előtt, enyhén fogalmazva lepett meg. Persze a látványtól egyből elkezdett érdekelni a kiléte is, Koizumo külön tanárának. Képzett a kardvívásban, látszik az arcán hogy sok mindent megélt, és jó párszor volt szerencséje kipróbálni kardvívási tehetségét éles csatákban, párbajokban is. Ugyanakkor furcsállom hogy ennyire jártas a vívásban. Mintha ezen nőtt volna fel. Nem ismerek senkit sem a faluból, aki ennyire hozzáértő lenne vívás terén. Konohában nem igazán ez a preferált harctípus. Ha tippelnem kellene, nem hinném hogy idevalósi ez az ember. Bevándorló talán? Mindegy is, nem értem miért rágódok ezen ennyire. Viszont maga ez a harcstílus nagyon hatásosnak tűnik. Kicsit irigylem Koizumot... Szívesem tanulnék én is ilyet...
- Elképesztő... - Motyogom magamban, miközben felemeli Koizumo válláról a Bokkent. Kicsit sem tudom rejtegetni hogy én is szeretnék ilyet tanulni, szinte az arcomra van írva. Vajon engem is tanítana?... Vajon megvalósítható?... Egyáltalán képes lennék rá?
- Én.. Öhm... Nagyon.. - szólalok meg, miután befejezte a magyarázatot - ...Hihetetlen ahogy azzal a bokkennel bánik... - Próbálok jó benyomást tenni, igazából rengeteget árulkodik a férfiról, hogy még a nevét sem mondta meg, gondolom nem sok mindent lát bennem... De ha esélyt sem ad hogy bizonyítsak, bizonyára nem is fog bennem többet látni soha...

**Kenta Koizumo** Kedd Júl. 07 2015, 14:42

- Ó, köszönöm, nem is értem, hogy hagyhattam el - hálálkodott Koizumo, miközben átvette a szürke tekercset Erisától. Gonzát úgy tűnik, nem zavarta a lány jelenléte, egyszerűen arrébb küldte a fiatal ninjalányt, és elkezdte ecsetelni az aznapi edzés témáját. A fiú könnyedén elkapta a felé hajított bokkent, majd figyelmesen hallgatta mestere beszédét.

- Mikor két kardvívó egymás ellen küzd, az első dolog amire nagyon odafigyel, az a helyes távolság felvétele. Vagy ha úgy tetszik, a távolságosztás. - magyarázta Gonza, miközben bokkennel a kezében hátrafelé lépkedett. Meglehetősen érdekesen nézett ki, ahogy nyújtott léptekkel hátrált, csoda, hogy nem tarolt le semmit. Az ismertető jellegű beszédet követően a samurai maga elé emelte a bokkent, és kiáltott valamit, feltehetőleg egy technika nevét:

- Rai Mai - hangzott. A következő néhány másodperc eseményeit még nagy nehézségek árán is csak alig tudta követni: a samurai hirtelen előtte termett, félrepöckölte a fiú erősen tartott fakardját, majd valahogy Kenta mögé került, és vállára tette a fegyverét.

Az edzés témája viszont nem ez volt, legalábbis Gonza következő szavai nem erre engedtek következtetni. Valamiféle elvről beszélt, a Nebari elvről, és két kard összeragadásáról. A ronin azt mondta, egyszerű lesz, így Koizumo minden nyugtalanság híján készült fel a hárításra. A csapás nem volt teljes erejű, Koizumonak csak a feje fölé kellett emelnie a bokkent, aztán még kicsit meg is támasztotta szabad kezével a pengénél. A két fakard egymásnak feszült, mintha összeragadtak volna.

~ Hát erről beszélhetett. A két kard mintha eggyé vált volna. ~ gondolkodott a fiú. Teljesen elfeledkezett a még mindig jelen levő Erisáról.

// Uff, telóról nem tudom, mennyit írtam, de ha kevés lenne, akkor gomen ^^ //

**Gonza Sasano** Kedd Júl. 07 2015, 15:26

// Kenta: Teljesen jó ez az írás mennyiség. Smile

//

Az ifjú genin kivédte hősünk csapását, ekkor azonban Gonza folytatta a mondandóját:
- Ugyebár most a Te bokkened és az én bokkenem összeérnek egymással. A Nebari az a módszer, amikor mindkét küzdőfél támad, de ez egyikük kivédi a másik támadását. Úgy ahogy most Te ez én támadásomat. Ilyenkor mit tudok én tenni? Hozzátapasztom a fegyveremet a tiédhez. - ekkor egy picivel erősebben rászorította a gyakorló fegyverét a srác fakardjához - Ezután olyan közel lépek hozzád amennyire csak tudok. - ekkor közelebb is lépett - Ilyenkor figyelned kell arra, hogy ne erővel tapaszd oda a kardodat az ellenfél kardjához, hanem csak érzéssel, lágyan. Hogy értsd, hogy mit mondok, próbáld meg a kardodat elmozdítani az én kardomtól, úgy hogy a fegyverem egyáltalán ne érintse a tiédet. - adta az utasítást. A srác akárhogy próbálta mozgatni a fegyverét a két bokken még mindig érintkezett egymással. Ez tartott egy kb. 5-6 percig, folyamatosan. Majd a ronin szólt Kentának, hogy most szünet. Ekkor Gonza a még mindig őket figyelő lány felé fordult, majd így szólt:
- Óhh kisasszony elnézést... kissé belemerültünk a gyakorlásba. El is felejtettem bemutatkozni, a nevem Gonza Sasano a Sasano klánból. A Vas országából származom, nem régóta költöztem ide. Te ki vagy? Látom Kentával ismeritek egymást. -

**Kenshiro Erisa** Kedd Júl. 07 2015, 15:37

- Örülök a találkozásnak! - Jó, legalább a nevét elmondta... Gonza... Vas Országa... Tudtam hogy nem idevalósi - Én Fenereshy Erisa vagyok. Igen, Koizumoval csapattársak vagyunk. - kezdek bele, minél bizalomgerjesztő hangnemben - Bár még sosem mondta hogy vívást tanul szabadidejében. - Hát igen, nem igazán ismerjük egymást Koival annak ellenére hogy csapattársak vagyunk. Kicsit kellemetlen... De talán.. Vajon én is tudnék tanulni ilyet?... Az előbbi mutatvány biztos hogy elképesztő fizikumot igényel, aminek ugye én kicsit híján vagyok.. De ettől függetlenül azzal hogy megpróbálom, nem veszíthetek semmit... Gondolom...
- Elnézést... De Tudja.. Az járt a fejemben uram... Hogy ön szerint mekkora az esélye annak.. hogy én is tudjak vívást tanulni Öntöl? - Mondom, kicsit visszahúzódva, csöppet sem biztosan abban, amit mondok. Vetek egy röpke pillantást Koizumora, hátha ő is támogatna ebben, ha esetleg Sasano-san nemet mondana.. De miért mondana nemet?..

// Bocsi hogy rövid, de gondolom most a részemről a párbeszéd fontosabb.. Smile

//

**Kenta Koizumo** Kedd Júl. 07 2015, 16:15

A két bokken összecsapott, a samurai pedig folytatta a tanítást.

- A Nebari az a módszer, amikor mindkét küzdőfél támad, de ez egyikük kivédi a másik támadását. - magyarázta a ronin Koizumonak. - Hozzátapasztom a fegyveremet a tiédhez. Ezután olyan közel lépek hozzád amennyire csak tudok. - beszéd közben a ronin végig csinálta is, amit mondott. A két bokken egyre szorosabban simult egymáshoz, és Gonza elég közel került Koizumohoz. A fiú akárhogy próbálta bármerre mozdítani a kardját, nem szabadult a másik fakardtól, ezzel lehetetlen volt számára mind a támadás, mind a hatékonyabb védekezés. Mivel a samurai közel volt hozzá, még ha hátrébb is lépett, ellenfele rögtön ott termett, a kardok egy másodpercre sem hagyták el egymást. Mintha összeszögelték volna őket. Legalább öt percig így álltak egymással szemben, amikor Gonza némi szünet erejéig felfüggesztette a kardozást. Az eddigiek alapján Koizumo számára ez egy passzív, hátráltató jellegű módszernek tűnt.

~ ...ne erővel tapaszd oda a kardodat az ellenfél kardjához, hanem csak érzéssel, lágyan... ~ visszhangoztak a fiú fejében a tanító szavak. Eközben végül - kicsit megkésve ugyan, de - eljutottak Erisa iménti szavai a fiúhoz. Mostanra Gonzának is feltűnt a lány jelenléte, és bocsánatkérően fordult felé, majd bemutatkozott. A lány válaszára, miszerint Koizumoval csapattársak, a fiú igenlően bólintott. Azonban Erisa következő mondatain igencsak meglepődött:
- Elnézést... De Tudja.. Az járt a fejemben uram... Hogy ön szerint mekkora az esélye annak.. hogy én is tudjak vívást tanulni Öntől? - hangzott. Koizumo magában elképedve meredt a lányra, de sikerült időben elrejtenie érzelmeit, mielőtt bárki észrevehette volna. Ezután találkozott a tekintete a lánnyal, aki mintegy segélykérően pillantott felé, mintha csak támogatást várna a fiútól, ha esetleg a samurai nem menne bele elsőre. Alig pár másodperc kellett hozzá, hogy a fiú is úgy higgye, érdemes lenne kezdeni a lánnyal is valamit.

**Gonza Sasano** Kedd Júl. 07 2015, 18:16

A kis hölgy kérdésére kezdetben nem válaszolt a ronin, végig mérte tekintetével, majd Kentára is vetett egy pillantást. ~ Még egy tanítvány? Ilyen hamar? Hát, hát.... na most mi legyen? ~ töprengett magában, majd megszólalt:
- Hmm.... nos... - mondta miközben vakarta a fejét, erősen gondolkodva - nem is tudom. Őszintén szólva nem terveztem azt, hogy vállalnék egy másik tanítványt is. Persze nehezemre sem esne. Ugyanakkor, akárkiket nem tanítok csak úgy. Egyáltalán miért akarsz kardvívást tanulni? A kardvívás útja igen nehéz és hosszú. Nálatok shinobiknál ez amúgy sem egy elsődleges harcmodor, sőt nagyon is ritka, ha jól tudom. Még Kenta is az elején jár a kenjutsunak, viszont neki már stabil alapjai vannak, sőt még ha lassan is, de fokozatosan fejlődik. Van érzéke hozzá, és persze szorgalma is. Erisa téged még nem láttalak küzdeni. Látnom kellene téged harc közben, hogy milyen a mozgásod, agresszivitásod, taktikád, habitusod és így tovább. - ekkor a lány felé dobta a kezében lévő bokkenjét - A csapattársad ellen kell most küzdened, lássuk mit tudsz. - ekkor Kenta felé fordult - Kenta ne durvulj, de ne is simogasd! Egy jó közepes erősségű párbajt várok tőletek. Kenta ez neked "csak" edzés, de ne vedd félvállról. Kisasszony.... - ekkor a lány irányába fordult - .... mindent bele! A küzdelem addig megy, míg az egyikőtök fel nem adja, vagy sérülés végett nem tudja folytatni. - ekkor ő maga félre vonult, majd intett mindkettőjüknek, hogy mehet a harc. Gonza nagyon kíváncsi volt, hogy mit tud a fiatal kunoichi. Már várta a kettőjük küzdelmét. Amúgy sem látott még két nindzsát párbajozni karddal.

**Kenshiro Erisa** Kedd Júl. 07 2015, 19:21

izgatottan várom Gonza-san válaszát. Látszik rajta hogy meglepte amit mondtam neki. Egy kissé kellemetlen csend következett, és úgy láttam elég bizonytalan. Eltelt egy darabig, mire végre megszólalt. Úgy tűnt rengeteg mindenre akart kérdést kapni, a motivációmat illetően. Ahogy mondta a szavakat, fokozatosan gyártottam a fejemben a válaszokat hogy ahogy befejezte, már tudjak is válaszolni, hogy ne tűnjek bizonytalannak. Viszont egy olyan fordulatot vett a beszélgetés amire nem számítottam. Alaposan meglepett mikor felém dobta a bokkent, majdnem ki is csúszott a kezemből. Ezután Koizumot látta el utasításokkal. Egyrészt, ekkor már kezdtem kételkedni benne hogy szóhoz fogok jutni, más részt kiváltképp sértőnek tartottam azt, amit Koizumonak mondott. Persze, ő már előrébb járhat mint én... Ah miket gondolok, hisz ez csak természetes hogy nem harcolhat teljes erőbedobással.. Akkor meg mi zavar engem ennyire ebben? Talán.. Hogy úgy érzem hogy gyengébbnek minősítettek Koizumonál. Ami kardvívás terén így is van, de mintha úgy hangzott volna, hogy ezt általánosságba értette. Persze hülyeség, csak megint pumpálom magam ezekkel a baromságokkal, de ha egyszer így esett nekem...
Ránéztem Koizumora. Őt kell most legyőznöm hogy bizonyítsak. Még ha nincs is esélyem ellene, ez az amit először tanultan meg Isamitól. Ha nem küzdesz érte, nem is érheted el. Mit veszíthetek ha megpróbálom? Ha nem tenném egyébként is veszítenék. Viszont ha már csinálom, akkor jól akarom csinálni. Mindent bele akarok adni. Ha nem is nyerek Koizumo ellen, legalább a motivációm illetően bizonyítok Gonza-sannak, ami már félsiker.
- Azt kérdezte, hogy miért akarok kardvívást tanulni... Ha nem is tűnik úgy, de kifejezetten gyenge vagyok taijutsuban. Ami azt jelenti hogy ha a közelembe ér valaki védtelen vagyok ellene. Hiába próbáltam képezni a taijutsumat, sosem tudtam elérni a kívánt eredményt. Most talán találtam rá egy módot, hogy ne üssenek ki egyből, ha mellém kerültek.... - Mondom, az éppen félre álló Gonza-sannak - Egyébként maga mondta hogy ez a harcmodor nagyon ritka. Vagyis sok shinobi nem gyakorlott kenjutsuban jártas ember elleni harcban. Ez több mint hatalmas előny egy harcban. - Mondom érvelésemet, ahogy próbálom megszokni a bokken fogását. Nem titok hogy még életemben nem fogtam ilyen fegyvert a kezemben. Persze nem vagyok akkor idióta hogy ne tudjam melyik végénél kell megfogni, de azért közel sem vagyok biztos benne hogy mindent jól csináljak. Egy olyan helyzetbe kell fognom, hogy a lehető legnagyobb legyen a védelmem és a támadóerőm egyszerre. Ha közvetlen előttem fogom akkor nem kell sokat forgatni a bokken, ahhoz hogy kivédjem a támadásokat. Viszont már ennek is megérzem a súlyát, vagyis eléggé valószínű hogy nem tudnám így tartani harminc percnél tovább. Ha hozzávesszük Koizumo ütéseinek erejét, melyekre nekem is rá kell kontráznom ha ki akarom védeni, akkor körülbelül tíz percig lesz erőm megtartani a kezemben, mielőtt elfáradna a kezem. Tehát ha tudnám tartani a tempómat is Koizumoval, 10 perc után biztosan nem tudnám folytatni.
A már említett helyzetbe tartom a bokkent két kézzel. A következő probléma pedig maga Koizumo lesz. Nem ismerem eléggé hogy megjósoljam hogy fog támadni. Ha tippelnem kellene, akkor Koizumo lehet szimpatizál velem.. Vagyis lehet nem fog mindent beleadni, még középerősségű támadásai sem lesznek. Bár nem hiszem hogy ellene cselekedne a senseie szavának. Viszont ennek ellenére segíteni akar, vagyis az első támadása biztos gyengébb lesz. Remélem. Ha még ekkor sikerülne ütést bemérnem egy olyan helyre, hogy ne tudja folytatni akkor nyert ügyem lenne... De ha mégis kivédené onnantól sejtené hogy mindent beleadok, vagyis ő is így tenne. Mire számíthatok? Koizumo biztos hogy gyorsabb lesz mint én, tehát nem támadhatok elsőként. Kerülnöm kell azokat a helyzeteket, amit Gonza az előbb tanított neki, mikor összeeresztik a két bokkent és szinte eggyé válnak a fegyverek. Koizumo biztos kipróbálná rajtam ezt a technikát, bizonyítva ezzel Gonzának a gyors felfogóképességét. Ha ez meg akarna történni, ki kell kerülnöm a csapását, és... Nem tudom meg merjem-e ütni... Gyorsabb nálam, szóval meglepetésszerűen kell támadnom.
Mindegy, túl sokat agyalok ezen. Viszont azt jó lenne tudni, merről fog támadni először Koizumo. Jobb kezes, tehát talán reflexből a jobb oldalról próbálkozna. De nem tudom... Igazából nem vagyok jósnő, csak próbálom tudatosítani magammal, hogy egyes helyzetekre hogy kellene reagálnom...
Mindenesetre, egymással szemben állunk, én pedig várom hogy Koizumo támadjon elsőként. Először megpróbálok hátrálni minden támadásánál, és megfigyelni hogy milyen gyors, és melyik irányból preferál támadni.

Ajánlott tartalom