Re: Szabad Játék (6)

**Kenta Koizumo** Kedd Júl. 07 2015, 20:07

~ Szóval Erisa ellen kell küzdenem ~ gondolkodott Koizumo, miközben kendos stílusban maga elé emelte a bokkent (Jobb kéz majdnem teljesen a tsubánál, bal kéz a markolat végén, a kard hegye az ellenfél torkára néz). ~ Nem lehet jártas a kardforgatás terén, nem lesz nehéz dolgom. Valahol a maximális támadóerőm és egy közepes tempó között kell megállapodnom, de azért az se lenne rossz, ha a harc elején elhitetném vele a képességeim ellenkezőjét. Erőteljesen kell nyitnom, hogy azt higgye, visszafogom magam. A pszichikai nyomás is gyengíteni fogja, arról nem is beszélve, hogy amikor már majdnem kiigazodott rajtam, stílust váltok. ~ tervezett. Eközben a lány kemény szavakat vágott a samurai felé. ~ Fogjam vissza magam? Jelen esetben ezt úgy értelmezem, hogy valamivel lassabban támadok. Ennyinek elégnek kell lennie. Ez a harc Erisa képességei miatt nem reflexeken vagy tapasztalaton fog múlni, mentálisan fog eldőlni. Egyszerűen nyomást kell gyakorolnom rá, és nem fogja bírni sokáig. Még a szokatlan harcmodorom nélkül is csak 8-10 percet jósolnék neki, de így talán elég lesz 5 perc. Persze ez nagyban függ attól, milyen gyorsan képes alkalmazkodni a jelenlegi stílusomhoz, ha három perc alatt váltanom kell, már érett ahhoz, hogy kardforgatást tanuljon. Persze ezt nem én fogom eldönteni. ~ tervezgetett. A lány időközben felkészült, esetlenül megfogta a kezébe dobott fakardot, szóval: kezdődhetett a harc.
~ Nem ismerjük túlságosan egymást, de azt valószínűleg tudja, hogy jobbkezes vagyok. Ehhez hűen jobbról fogok támadásokat indítani ~ lendült neki Koizumo magas, de még messze nem maximális sebességen. Nyílegyenesen haladt a lány felé, majd szinte közvetlenül előtte kitért jobbra, és két kézzel a markolatot fogva a kard hegyét fejmagasságig emelve egy gyors vágást indított a lány felé annak bal oldaláról. A pengének némi ívet is adott azzal, hogy a jobb kezével a tsubánál erősen előrenyomta a markolatot.
~ Fel van készülve rá, hogy az imént bemutatott fogást, a Nebari módszert fogom alkalmazni, így egyelőre ezt mellőzöm. Még kettő hasonló vágást indítok, egyet jobbról, kettőt balról, majd hátraugrom, és megvárom a támadását. ~ gondolta át, és úgy is tett.

**Gonza Sasano** Kedd Júl. 07 2015, 23:07

A ronin érdeklődve nézte az egymással szembe álló két fiatal shinobit. Már rögtön feltűnt neki az, hogy Kenta jól vette fel az alapállást.
~ Nem kérdés az, hogy ki lesz a párbaj győztese. De itt nem is a győzelem a lényeg. Azt akarom látni, hogy a lány, hogyan küzd. Azt mondta, hogy azért akar kardvívást tanulni, mert gyenge a taijutsuban. Hmm... taijutsu...azt hiszem így hívják a nindzsák pusztakezes harcmodorát. Aki gyenge az ökölharcban, annak a fegyveres harc, valóban célszerű megoldás lenne a közelharcban. De a kenjutsu és ezzel egyetemben a kard használata, jócskán különbözik a shuriken, kunai és a többi nindzsák által használt fegyverektől. Nehezen tanulható harcmodor a kardforgatás. Na kíváncsi leszek, mi fog kisülni ebből az egészből. ~ töprengett el magában Gonza miközben nézte azt, ahogy Kenta megindul a kunoichi felé. ~ Kenta magabiztosabb. Mondjuk neki van is miért... ~ jegyezte meg magában. Vajon Erisa mit fog lépni? Legalább sikerül neki félre mozognia, vagy esetleg egy vágást/szúrást blokkolnia?

// Kenta: A Nebari módszert, Te sehogyan sem tudod megcsinálni hiszen csak most lett megmutatva és csak 5 percig gyakoroltad... Very Happy

Majd a párbaj után megyünk bele részletesebben. //

**Kenshiro Erisa** Szer. Júl. 08 2015, 12:17

Jobbról fog támadni, vagyis nekem a bal oldalamat kell védenem. Ahogy megállapodtam magammal, megvárom amíg Koizumo támad, ha valóban arról támad ahonnan számítok rá, talán hárítani is tudok, de fel kell készülnöm rá, hogy ha elszámoltam magam hátrálnom kell, hátrább kell ugranom. Szerencsére Koizumo a bal oldalamat támadta, így némileg felkészülten ért a támadása, melyet ugyan nehezen, de sikerült hárítanom. Közel sem olyan gyors mint Gonza-san, de még így is gyorsabb nálam. Viszont nem csak a sebességünk különbözik nagyban. Erre akkor kellett rájönnöm mikor első vágását ki tudtam védeni a bokkenemmel. Koizumo erősebben vág, mint azt gondoltam. Ha most valóban csak félgőzzel harcol, akkor nem is akarom elképzelni milyen az, amikor mindent belead. Az első hárítás után nem volt elég erő a karomban hogy a következő támadásokat ki tudjam védeni. Megpróbáltam az ütése által szerzett lendületből hátrálni. Koizumoval ellentétben nekem nagyon is megvannak a határaim fizikai erő terén, nem tehetem meg hogy feleslegesen kifárasszam magam. Ettől függetlenül a második támadását nem tudtam kivédeni, és nem is tudtam eléggé elhátrálni. Koizumo nem úgy tűnik hogy túlságosan visszafogná a támadóerejét. A támadása az oldalamat találta el, amitől kicsit elveszítettem az egyensúlyom, az erős fájdalomról nem is beszélve, ami a vágást kísérte. A következőkből kihátráltam, egészen a mögöttem lévő falig szorított, ha legközelebb támad, nem fogok tudni hátrálni, védekeznem kell. De úristen, ezt a bokkent fogni sem olyan könnyű, nem hogy még hadonászni vele. Az előbb tíz percet jósoltam magamnak, de ha Koizumo hasonló erejű támadásokat fog végrehajtani, örülök ha öt percig a kezembe fogom tartani a bokkent. Nyilvánvaló a vereségem, Koizumo még csak el sem fáradt. Ha megengedhetném magamnak azt a luxust, most legszívesebben a számon keresztül lihegnék fáradságomban, de ha ezt teszem, ezzel jelzem Koizumonak mennyire nem bírom a tempót. Megpróbálom az orromon keresztül venni a levegőt, bár még így is látszik hogy hatalmas légtömegek áramlanak az orromon keresztül a tüdőmbe. Taktikát kell váltanom.
Ha hagyom Koizumo hogy támadjon, nem fogok tudni tovább hátrálni, sem védekezni. Ez egyértelműen vereséget eredményez még idő előtt. Tehát bizonyos hogy most muszáj lesz támadnom, hogy vissza szorítsam kicsit. De nem támadhatok felelőtlenül mert Koizumon a legtöbb rögtönzött támadásom nem fog hatni, sőt, ellentámadásra is képes lesz. Figyelembe kell vennem hogy nem is tudok sok támadást indítani mielőtt kifáradnék. Ennek érdekében amíg van közöttünk távolság, leengedem a kard hegyét a földre, hogy ne kelljen sok erőt belefektetni a megtartásába. Ebből esetleg gondolhatja Koizumo hogy ki vagyok fáradva, vagyis az, hogy az orromon próbálom venni a levegőt teljesen felesleges lenne, de remélhetőleg gondol arra hogy csak tartalékolom az energiámat, és nem pocsékolom el.
"Jó, Elég időt pihentem, ideje támadnom." Felemelem a kardot, megpróbálom lemásolna azt a tartást amit Koizumo felvett, ez többé kevésbé sikerül is. Most már nagyjából tudom milyen gyors.
Koizumohoz hasonlóan én is nyílegyenesen nekirohanok, feltűnhet neki hogy egyelőre ugyanúgy támadok mint ő. Viszont mikor ő kitért jobbra, én helyette átdobom a feje felett a bokkent, és megformázom a féltigris kézjelet, majd egy Shunshin no Jutsuval, mögé kerülök. Nem terveztem azt hogy elkapom a levegőben, nem hiszem hogy elég jók lennének hozzá a reflexeim. Amint megérkezek Koizumo mögé, felveszem gyorsan a bokkent a földről, és újra felveszem a Koizumorol lemásolt alapállást.
Bár furcsának tűnhet ez az egész, de ezt a támadást megnyertem. Nem áll szándékomban megvágni Koizumot egyelőre. Abból semmi jó nem sülne ki jól. A támadásom célja az volt, hogy mögöttem ne fal legyen, hanem szabad terület ahová hátrálhatok. Ennélfogva a támadást tökéletesen végrehajtottam, ugyanis a célja puszta területszerzés volt. Egyenlőre fogalmam sincs hogy tudnám kijátszani Koizumo védelmét, az előbbi támadásai során nem tűnt fel hogy hol tudnék áthatolni rajta. Viszont tudom hogy milyen gyors, és milyen erővel csap. Úgy dobtam el a bokkent, olyan messzire, hogy ha esetleg Koizumo számítana erre a lépésemre, és egyből megpróbálna megtámadni, még időben fel tudjam venni a bokkent, és hárítani, esetleg hátrálni tudjak. Viszont most megint Koizumonak adtam meg a támadás jogát. Arról nem is beszélve hogy a Shunshin no Jutsu az, ami a legjobban kimerít chakraügyileg. De hát remélem hogy nem lesz szükségem a chakrámra.

**Kenta Koizumo** Szer. Júl. 08 2015, 13:49

// Szerény jómagam ellenkezni kíván >< Természetesen nem tudom alkalmazni a Nebari elvet, de próbálkozni lehet, nem? Very Happy

//

~ Értem én, hogy nem volt még a kezében kard, de azért illene tudnia megakasztani egy csapást. A ninják közelharcban rengetegszer használnak kunaiokat egymás ellen, amivel vívnak tehát valamennyire minden ninjának értenie kell a fegyveres harchoz. Tényleg visszafogtam magam, csak a lendületet használtam fel a csapás erejének növelésére, izomerőt alig használtam. ~ töprengett Koizumo, miután egyik vágása betalált. Ellenfele hátrálni kezdett. ~ Egy lendületes csapás találta el. Ezek a bokkenek nagyot tudnak ám ütni. Ha a későbbiekben lankad a védelme, egy újabb ugyanoda mért csapással komoly fájdalmakat okozhatok neki, bár már ez is nagyon betett szegény lánynak. Ha itt meghal egy fakardos párbajban, ki lesz a csapattársam? Jobban vissza kell fognom magam. ~ ismerte fel a helyzetet a fiú, és kicsit följebb fogta a kardját. Ennek laikus szemmel nézve semmi jelentősége sincs, de egy szakértő tudhatja: minél hosszabb az erőkar, annál nagyobb a hatás. Így viszonylag nagy mértékben lehet csökkenteni a támadóerőt, amit Erisa feltehetőleg meg fog érezni. A lány igyekezett leplezni fáradtságát, de domborulatainak szapora emelkedéséből és orrcimpáinak ütemes tágulásából ki lehetett következtetni, hogy már fárad.

~ Jól tippeltem. Nagyjából öt percig bírja. Tényleg ráférne némi képzés, így elég hamar kinyiffan egy csatatéren. Vagy úgy teszek, mintha hős lennék, és megfogadom, hogy bármi áron megvédem, de ez nem passzol a stílusomhoz. Tényleg, milyen is az én stílusom? Lássuk csak: kicsit hanyag lettem mostanában, meg némiképp laza. Kezdek kevésbé zárkózott lenni, stb.. ~ Koizumo figyelme teljesen elkalandozott, pedig nem szokása. Persze amúgy is tartott volna egy kis szünetet, amíg a lány kifújja magát, részéről ez így fair.

~ Nocsak, egész szépen másol ~ állapította meg, amikor Erisa kifújta magát, és Koizumohoz hasonló mozdulatokkal indított offenzívát. ~ Hasonlít, de nem ugyanaz. Lejjebb tartja a kardot. Nem ugyanazt fogja csinálni mint én. Ez a tartás jó egy alulról indított vágásra, vagy...feldobás? Nem, nem elég képzett hozzá. Nem fogja tudni elkapni a kardot, és eleve hova dobná? Ez nem támadás, inkább...Érdekes. ~ mérte fel a dolgok állását. Körülnézett - a szoba elég nagy volt akár egy Shunshinhoz is. ~ Erisa egy faltól indult, úgy tűnik, felismerte, hogy könnyedén sarokba tudom ott szorítani. Mögöttem bőven van hely egy nyílt terepen zajló küzdelemre. Hagyom, hogy odamenjen, de a kardja marad ~ eszelte ki a fiú, miközben felkészült arra, hogy egy esetleges vágást megállítson, és kiüsse a kardot a lány kezéből. A dobálózás lehetőségét egyelőre elvetette, viszont enyhén hajlított térddel fordult a lány felé, hogy tetszés szerint bármerre kimozdulhasson. A lány egyre közelebb ért, és akrobatikus mozdulatba kezdett. A bokken szép ívvel tartott egy Koizumo háta mögötti pont felé, a lány pedig felkészült a Shunshin alkalmazására. ~ Mégis a második lehetőséget választotta. ~ ugrott Koizumo, és bal kezével erősen rámarkolt a repülő fegyverre, ezzel megakasztva annak röptét. Közben a lány is földet ért, Koizumo felé fordult, és lábára ejtette a bokkent, ami a padlóra pattant, és Erisához gurult. Elismerő pillantással nyugtázta a lány kreatív mozdulatát, majd fogást váltott a kardon: bal oldalával a lány felé fordult, bal kezét védekező stílusban maga elé emelte, jobb kezében tartott fegyverét átlósan a padló felé lógatva, testével nagyjából 45°-os szöget bezáróan ragadta meg, és kissé ellenfele felé dőlt. Ebből a helyzetből nagy ívű, erős vágások indíthatók, gyors rohamozás, rengeteg kitérési lehetőség adódik, de Koizumo nem erre akarta használni. Szimplán egyfajta fenyegetés volt, hogy ezentúl komolyabb támadások is várhatók. Azonban a fiú nem tervezett megmozdulni, hacsak nem ütik errébb egy jól irányzott vágással.

**Kenshiro Erisa** Szer. Júl. 08 2015, 13:57

~~// Koi kérlek, csak az egyik csapásod talált be, nem mind a kettő. <3 Az első kivédtem, bár lehet hogy én fogalmaztam homályosan, azért itt most tisztázom //~~

^^

**Kenta Koizumo** Szer. Júl. 08 2015, 14:44

// Akkor valóban féltértettem..gomen ^^'' Viszont telóról vagyok, most nem tudom kijavítani..Este átírom >< //

**Gonza Sasano** Csüt. Júl. 09 2015, 10:46

- Rendben, elég lesz! Eleget láttam. - szólt rájuk, hogy hagyják abba. A ronin ebből a rövid küzdelemből is sok mindent látott, bőven megtudta azt, amire kíváncsi volt. Ekkor a kunoichihez lépett és így szólt hozzá:
- Erisa.... nos, a helyzet az, hogy Te csak fejlődni tudsz - ez Gonza egyetemes nyelvén annyit jelentett, hogy mindent a nulláról kell kezdeni - Viszont, a Te esetedben egy nagyon komoly és mélyrehatóbb alapozásra lesz szükség, sokkal alaposabbra, mint ami Kentanak volt. - ez a mondat sem hangozhatott túlságosan pozitívan a lány számára, viszont a roninnál ez azt is jelentette, hogy elvállalja nindzsalány oktatását.
- Nem hazudtál a fizikai erőd és az állóképességed valóban gyenge. Szerencse, hogy Kenta a kérésemre vissza fogta magát, különben a kórházban lennél már, csonttörésekkel. Tudod mit tud egy igazi kard okozni? - ekkor a szamuráj a hosszú haját hátrébb húzta, ahogyan a felsőruházatát is a nyakánál, ekkor láthatóvá vált egy nagy heg a nyakától a mellkasáig - Ez egy villám chakrával bevont kard okozta seb, 1-2 centi és artéria, vagy nincs fejem. De a végeredmény az lett, hogy az a shinobi aki ezt a sérülést okozta, annak nincsen se jobb karja, sem bal lába, sem bal szeme. Egy karddal hatalmas sebet lehet ejteni, ez nem olyan, mint amikor beléd áll 1-2 shuriken vagy senbon. Fejlesztenünk kell mindenedet. Főleg azt ami a gyengeséged, a fizikai erőt. Bár a kardvívásnál nem az erő a legfontosabb, sőt az csak sokadlagos szempont, de azért kell hozzá egy jó fizikum. A harctéren változatos ellenfeleid lehetnek. Előfordulhat, hogy a rövidke ninjatoddal kell majd blokkolnod egy olyan 120 kg-os ellenfélnek a csapását akinek combnyi vastagok a karjai és egy marha nagy zanbatoval súlyt le rád. Kell az erős kar. Nálunk szamurájoknál már gyerekkorban is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy erős karunk, valamint mozgékony csuklónk legyen. Erisa mond... hajlandó lennél kemény és az elején többnyire unalmas edzésnek alá vetni magadat? - kérdezte tőle a hosszú magyarázat után. Kíváncsi volt a lány válaszára. És bár a ronin szavai keménynek tűnhettek, de a karforgatás az nem játék. Na meg aztán hősünk miért is köntörfalazott volna?

**Kenshiro Erisa** Csüt. Júl. 09 2015, 11:17

"Koizumo... Te..."
Egy pillanat alatt képes voltam rettenetesen megharagudni a csapattársamra. Elkapta a bokkenemet még a levegőben.. Ezzel nem is lenne baj, de visszahajította a lábam elé. A vak is látja miféle cselekedet volt ez. Az egy dolog hogy elkapta, ezzel nincs bajom, elfogadom hogy a tervem csődöt mondott, de az mikor a lábam elé dobta.. Mivel könnyűszerrel dobhatta volna a kezembe is, természetesen azzal hogy le kellett hajolnom, felsőbbrendűségét mutatta ki a srác. Megszégyenítve éreztem magam. Még sose tűnt fel, hogy Koizumo ennyire szeret uralkodni. Tudom hogy gyenge vagyok és azt is hogy nem győzhettem volna, de erre nem volt szükség. Ez olyan mintha most Koizumo kihívott volna engem. Hát jó, ha így szeretnéd.
Körvonalazódott bennem egy támadás terve, melyhez szükségem lett volna négy Bunshinra, és újra használnom kellett volna a Shunshin no Jutsut. Annyira biztos voltam a támadás sikerében, hogy még a fájdalomtól az oldalamat fogva is mosolyogni tudtam. Ez a támadás a megtévesztésen alapult volna, nem pedig a puszta fizikai erőn. Ezzel akár meg is tudtam volna ütni Koizumot. Már épp megindultam, mikor Gonza-san közbeszólt. "Pont most?..." Mérgelődtem magamban, egy ideig a földet bámultam, észre sem vettem hogy Gonza-san odalépett hozzám. Csak mikor megszólított, néztem fel rá.
Viszont amit mondott még rosszabbul esett. "nos, a helyzet az, hogy Te csak fejlődni tudsz". Hirtelen annyira értéktelennek éreztem magam. Csak fejlődni tudok... Szinte sírni tudtam volna fájdalmamban, rettenetesen kellemetlenül éreztem magam. Nem kaphattam ki ennyire... Hogy lehet ilyen nagy különbség köztem és Koizumo között?.. Mint ég és Föld..
A mondandója folytatása sem kecsegtetett semmi dicsérő szóval. Nem mintha annyira ki lennék rá éhezve, de kifejezetten úgy érzem most magam, hogy semmiben sem vagyok jó. Annyi viszont legalább benne volt a mondatban, vagy legalábbis utalt rá, hogy tanítani fog... Bár ekkorra kicsit elbizonytalanodtam. Látszik hogy sem Gonza, sem Koizumo nem örül hogy itt vagyok. Mint valami teher, lehet hogy lassítani fogom őket... Nem, most nem szállhatok ki, én kértem meg hogy tanítson, ha valóban olyan reménytelen lenne a helyzet, nem vállalt volna el...
Viszon még most sem fogyott ki a szavakból. Ezúttal azt ecsetelte, hogy milyen gyenge vagyok Koizumóval ellentétben. Örülök hogy most a tudtomra adta, végül is jómagam nem szembesültem vele harc közben... Kórházban mi?... Csonttöréssel...
Megtapintom kezemmel az oldalamat, ahol Koizumo eltalált. Még mindig fáj, de nem tört el. Megzúzódott.

A következő pillanatban viszont olyat mutatott Sasano-san, amire nem számítottam. Egy sebhelyet, és mellé egy történetet. Megijedtem a seb láttán. Nem a vívás tanulásától féltem, hanem attól ami egy csatában várni fog. Ezek az emberek úgy vágják le egymást, mintha valami állatok lennének. Hogy lehet így élni?
Viszont elérkeztünk a választóponthoz. Akarom-e vagy sem. Még egy röpke pillantást vetek Koizumora, kíváncsi vagyok mik a reakciói. Bár ettől függetlenül fogok dönteni, mert az előbb rettenetesen feldühített Koizumo viselkedése. Adta magát hogy nem akarja hogy itt legyek. Vagyis addig fogok edzeni itt, amíg én is valami hasonló helyzetbe fogom tudni hozni... Ez nem tiszta gyűlölet. Csak rivalizálás talán? Nem fog kárt tenni a későbbi csapatmunkánkban.
- Igen... Hajlandó vagyok. - Nem mondom hogy elképesztő biztosságot mutatott a hangom, sőt, inkább motyogva, visszafogottan mondtam, de beleegyeztem, úgyhogy a Mesternek, egy szava nem lehet a körítéssel kapcsolatban.

**Kenta Koizumo** Csüt. Júl. 09 2015, 20:44

Miután Koizumo visszajuttatta Erisához a bokkent, új állást vett fel, és láthatóan a lánynak is volt terve. Koizumo valami trükkre számított, szinte 360°-osra növelte képzeletbeli látóterét, érzékeivel letapogatott minden lehetséges területet, minden pillanatban felkészülve. Látszott mindkét ninján, hogy legszívesebben rögtön egymásnak ugrottak volna, hogy folytassák a harcot, de a ronin leállította őket. A feszültség, ami a küzdőtéren jelen volt, egy csapásra eltűnt. Koizumo egy nemrég felvett vívási szokásához híven megpörgette maga mellett a fakardot, mintha a vért akarná lefröcskölni róla, majd a hátához emelte, ahová normál esetben ninjatoját vissza szokta tenni. Aztán feleszmélt, hogy most nem ott a fegyver helye, így leeresztette maga mellé, és odafigyelt a szamuráj szavaira.

~ Ezek szerint Erisa is velünk fog edzeni. Nincs ellenemre, kiváló csapatépítő tréning. ~ gondolta, és az érzéketlenség merev maszkja mögött magában óvatosan elmosolyodott. A szeme talán tükrözhetett némi boldogságot, ami azonban akár az izgalmas harcnak is betudható lett volna.
A következő pillanatban azonban Gonza egy történettel állt elő, ami bár nem rázta meg annyira Koizumot, mint a kunoichit, azért a fiú elé tárta a keserű valóságot. Ekkor jött rá az ifjú ninja, mennyire tapasztalatlannak is számít más harcosokhoz képest. Bár a korosztályához mérten ő már jóval többet látott, tapasztalata még közel sem volt elég a boldoguláshoz ebben a kegyetlen világban. Amikor Gonza ahhoz a részhez ért, amikor egy éles harc veszélyeit ecsetelte, Koizumo aprót bólintott, kifejezve egyetértését. Amint a samurai végzett beszédével, a fiú Erisához lépett, és így szólt hozzá:

- Köszönöm a harcot, élvezetes volt. Sajnálom az oldalad, remélem nem sérültél meg komolyan, nem fogtam eléggé vissza magam - mentegetőzött.

**Gonza Sasano** Pént. Júl. 10 2015, 07:52

~ Szóval igent mondott. A fenébe.... lehet kicsit túlságosan kemény voltam a lánnyal. Na de muszáj már most, tisztában lennie a dolgokkal, így rögtön az elején. Ha később jön rá erre, abból előnye nem származhat. Végtére is ő egy nindzsa, akinek a csatamezőn - ha úgy alakul - fel kell áldoznia a saját életét, Konohaért. Meg aztán a shinobik kiképzése sem babazsúr. Ahogy a mondás tartja, "Aki fegyvert ránt, az fegyver által hal meg." Ilyen a harcosok élete, legyen szó nindzsákról, szamurájokról vagy akár csak egyszerű katonákról, zsoldosokról. ~ összegezte magában a dolgokat a ronin.
- Erisa egy valamit láttam a párbaj során..... alapvetően mozgékony vagy, és a rendelkezésre álló terepet is igyekszel a lehető legjobban kihasználni. Ezek jó dolgok. A mozgékony harcosok, a legkiszámíthatatlanabbak. A Te kardvívó stílusod - ami majd fokozatosan ki lesz alakítva - a mozgékonyságodon fog alapulni. Ezért a fejlődésed is ebbe az irányba fog főként haladni. De persze be kell hoznunk valamennyire a többi dolgot is. Mint például a fizikai erőt, gyorsaságot, állóképességet, egyensúlyt .... és a többit. Nálunk szamurájoknál van egy mondás: "Béke időben izzadj vért, hogy egy háborúban könnyű dolgod legyen." Vagy is most kell sokat edzened míg nincsenek harcok, és nem csak a kardvívás terén, legyen szó bármiről. Tisztában vagyok azzal, hogy Konoha ellensége a Víz szövetségének. Kirigakure-ban pedig nem is annyira ritka harcmodor a nindzsák között a kenjutsu, mondjuk Kumogakure-ban is sok a kenjutsu-használó shinobi. Tanultam már - és párbajoztam is már - mindkét helyen, ismerem a stílusukat valamennyire.
Na ennyit a bevezetésről. Most pedig várj egy picit! - mondta neki majd bement a házba, ahonnan két perc múlva ki is jött kezébe egy igen vaskos könyvvel - Kenta neked ez ismerős lesz, emlékszel még rá ugye? - kérdezte a srácot mosolyogva, majd a lányhoz fordult - Ugyebár az alapokkal kezdjük. Ami nagyon fontos egy kardforgatónál, az a jó egyensúly érzék. Mutatom, figyelj. - elővett egy vaskos könyvet amit rátett a fejére, majd a bokkenjével fentről egy vágást indított előre, a levegőbe csapkodva, közben pedig ment előre. Három-négy kört is megtett így az udvaron, mindezt úgy, hogy nem esett le a fejéről a könyv. Közbe egyre gyorsabban csapkodott a kardjával. Majd visszatért a kunoichihez és folytatta a beszédét -Erisa, az lesz a feladatod, hogy úgy menj előre folyamatosan, hogy a bokkennel vágásokat hajtasz végre a levegőbe, de a könyv nem eshet le a fejedről. Nem lesz egyszerű, szóval a türelmedre és a kitartásodra, de legfőképp a koncentrációdra lesz szükséged. Nagyon fontos, hogy ne kapkodj, először lassan és nyugodtan csináld. A törzsed egyenes legyen, a vállaid lazák, a csuklód is stabil legyen, hogy ne lötyögjön ide-oda a fakard a kezedben Légzésed könnyed legyen és egyenletes. Ahányszor leesik a könyv annyiszor 50 fekvőtámasz! Sokszor fog leesni a fejedről.... nem egyszerű gyakorlat ez. Ja és nincsen csalás, hogy chakrával a fejedhez tapasztod a könyvet. Hát hajrá! - adta a lány kezébe a könyvet, majd szól Kentának, hogy vonuljanak félre, hiszen a ronin és a srác még nem fejezte be a Nebari módszeres edzést.

**Kenshiro Erisa** Szomb. Júl. 11 2015, 13:53

A Mester folytatta a beszédet. Ezúttal viszont végre olyat is mondott, amitől kicsit jobb kedvem lett. Tehát akkor a mozgékonyság... Rendben, ez még reálisnak is hangzik. Felvázolt még egy gyors edzéstervet is, így legalább tudom miben vannak hatalmas hiányosságaim. Igazából mindenben, de ez már más kérdés. A lényeg hogy teljesítsem. Illetve kezdtem érezni ahogy szépen lassan kialakul a tiszteletem Gonza iránt. Harcolt már szinte mindenhol, rengeteget ölt, és rengeteget sebesült, és most itt van, és két ilyen kis taknyos gyereket tanít. Tiszteletreméltó ember. Vagy csak sajnál minket elutasítani... Vagyis engem...
Mondandójának hirtelen lett vége, egyszer csak hopp, beugrott egy elég nehéznek tűnő könyvért. Hát mit ne mondjak, itt már előre láttam hogy itt vért fogok izzadni. Pedig csak egy könyvet mutatott. De annak már az elolvasásától is vért izzadnék, olyan hosszú. És gondolom nem olvasás lesz a feladatom.
És valóban. Ahogy Gonza magyarázta a feladatot, egyre tágabbra nyíltak a szemeim, és mikor elértünk ahhoz a részhez hogy "ötven fekvőtámasz" Egyszerűen csak kihagyott a szívem. Mivel alapból nem tudok tíznél több fekvőtámaszt lenyomni, nekem ez olyan lehetetlen feladatnak tűnt, mint megnyalni a napot. De még azzal a fabottal is hadonászni kell. Basszus, én itt meg fogok halni.
- De.. Én.. 15 fekvőtámaszt sem tudok csinálni.. Nem hogy ötvenet... - Motyogtam magamban, ahogy Gonza és Koizumo távolodtak tőlem. Nem tudom meghallotta-e a mester, nem mondtam valami hangosan, végül is nem nyavalyogni jöttem ide. Hát jó akkor kezdjük... "sokszor fog leesni a fejedről" visszhangzottak Gonza szavai a fejemben. igen itt teljesen biztosan meg fogok halni.
~ Jó, hát akkor nézzük ~ gondoltam magamban, ahogy óvatosan feltettem a fejemre a könyvet, majd a bokken után nyúltam. Azonban, hamar szemet szúrt, hogy kicsit olyan, mintha hozzátapadt volna a fejemhez a dolog. Igazából egyáltalán nem mozgolódott, tökéletesen egyensúlyba tudtam tartani a könyvet. Ez kicsit engem is meglepett, de a lényege még hátra van. Felvettem a bokkent, és megcsináltam az első csapást a levegőben. Mit ne mondjak, olyan volt, mintha a bokken valami rossz kutya lett volna, aminek nem tudom megtartani a pórázát, és elég durván elhúzott. De könyv nem esett le, úgyhogy igazából nincs baj, nem kell fekvőtámaszt csinálnom. jó jó, menni fog ez. Még vagy ötször próbálkoztam meg egy normális vágást, és egyiknél sem esett le a könyv. A következő tíznél már kicsit meg-meg billent a könyv, viszont a kezemet már alig éreztem. Fogalmam sincs hogy kell-e fekvőtámaszt csinálnom, abban az esetben ha a bokken esik le a könyv helyett, de hát ez nem volt benne a játékszabályokban. Koizumóék, nem sokkal mellettem gyakorolnak, biztos észrevenné a mester, ha megszökne a kezemből a bokken.
Még egyszer felemelem a kezeimet, markomban a bokkennel. Rettenetes akaraterő kellett hozzá, tényleg már alig érzem a kezeimet. De ahogy elkezdem a vágást lefelé, a bokken egyszerűen kirepül a kezemből, egyenesen Gonza-san irányába. Igazából, ha nem fogja meg egyenesen fejen találja. Hajjaj... Ebből nagy baj lesz... Hát legalább a könyv a fejemen van...

**Kenta Koizumo** Vas. Júl. 12 2015, 14:02

Koizumo sajnálta ugyan, hogy a párbajt lefújták, de valamennyire örült is. Mintha egyenesen felszólították volna, hogy kímélje meg a lány életét. Persze az sem biztos, hogy ő győzött volna. Erisának bőven volt motivációja, már a győzni akarás és a bizonyítási vágy is lehet, hogy elég lett volna a fiú ellen, akit semmi nem hajtott, kivéve talán az imidzsének a megtartása. Olyan furcsa patthelyzet alakult ki, amelyben Koizumo nem veszíthet semmiképp, Erisa pedig a világ minden kincséért sem nyerhet, de mindkét véglet annyira valószínűtlen volt, hogy még a középút is elképzelhetővé vált. Gonza azonban leállította őket, és tanítványává fogadta Erisát. Kentának mostantól kétszer olyan keményen kell dolgoznia a fejlődés érdekében, és hogy a másik tanítvány ne érhesse őt utol. Nem mintha a lány az ellensége lett volna, sőt mi több, csapattársak voltak, ez egyszerű rivalizálás. A fiú méltó riválist talált magának a lány képében, akivel összemérheti az erejét, viszonyíthat hozzá. Erejének új mércéje akadt, és az is valószínű, hogy ő maga is egy magasra tett léc lesz a lány szemében. Ezek a gondolatok hajtották őt tovább edzése során, és segítségükkel a maximumot tudta kihozni magából.

A samurai egy vaskos könyvet hozott ki a házból, és ismertette Erisával a feladatot.

~ Igen, valóban ismerős ~ gondolta Koizumo nosztalgikusan mosolyogva. Amikor ő a puszta véletleneknek köszönhetően találkozott a roninnal egy Konohához közeli erdőben, és Gonza edzeni, tanítani kezdte őt, ez volt az első feladat, amit végre kellett hajtania. Az első lépés a kardvívás pengékkel szegélyezett, emberpróbáló útján. Aznap szinte vért izzadt a fekvőtámaszok közben, hogy valóra válthassa terveit. Vajon Erisa is hasonló nehézségekbe ütközik, vagy teljesíti az első, kíméletlen próbát? Koizumo a szeme sarkából a külön edző lány felé nézve jóindulatúan a második lehetőségre tippelt, amikor a könyv mozdulatlanul megmaradt Erisa feje búbján.

~ Bár lehet, hogy csak lapos a feje, pont mint a mellei... ~ mélázott el, miközben folytatták az értekezést Gonzával a Nebari elvről. A lány próbálta koordinálni a bokkent, de egy váratlan pillanatban az kirepült a kezéből, egyenesen a Koizumonak magyarázó samurai felé. Persze sokatpróbált harcosként neki is megvannak a reflexei, hogy kitérjen, de a továbbrepülő kard másban is kárt tehet. Ne adj isten, megkerüli a földet, és hátulról fejbe találja a gyanútlan lányt.

**Gonza Sasano** Szer. Júl. 15 2015, 18:35

Miközben a ronin félre vonult Kentával edzeni, folytatni az előző edzésüket. Fél szemmel azért figyelte a lányt is. Az egyensúlya kezdésnek egészen jónak tűnt, ám a bokken kirepült a kezéből, ráadásul egyenes kardforgatónk felé, aki a felé repülő kardot egyszerűen félre csapta. Ezután felvette a fakardot a földről, és odasétált vele az ifjú kunoichihez, akinek a kezébe adta a bokkent, majd így szólt hozzá:
- Erisa, igazán dicséretes, hogy így elsőre nem esett le a fejedről a könyv. Viszont elkövettél egy sokkal súlyosabb hibát. Kiesett a kezedből a kard! Ha a csatamezőn nem tudod a kezedben tartani a saját kardodat, akkor halott vagy! - a "saját", "kardodat" és "halott" szavakat nagyon kihangsúlyozta - Ez a legsúlyosabb hiba amit egy kardvívó elkövethet. A harcmezőn nem lesz könyv a fejeden amit egyensúlyozni kell, de a fegyvered ott lesz a kezedben. Inkább a könyv essen most le a fejedről, mint a kezedből a bokken. Tudom, hogy azért igyekszel jól egyensúlyozni, hogy megúszd a fekvőtámaszokat. De felesleges, mert azt úgy sem fogod, még a kardvívó-zsenik sem ússzák, csak annyi, hogy ők kevesebbszer nyomnak le 50 fekvőtámaszt. Most viszont... leteszed a bokkent és itt helyben lenyomsz 70 fekvőtámaszt, ez majd intőpélda lesz arra, hogy a kardodat soha se engedd el, semmilyen körülmények között sem. Ha végeztél a 70 fekvővel, utána új szabály lesz érvényben. Ahányszor leesik a könyv a fejedről akkor továbbra is annyiszor 50 fekvőtámasz, ha viszont... ahányszor kiesik a bokken a kezedből, annyiszor 70 fekvő. - mondta neki majd majd ismét Kentához ment, hogy gyakoroljanak.
~ Most megszívattam rendesen, pedig nem volt kedvem hozzá. De muszáj már most az elején belenevelni azt, hogy a kardot nem ejtheti ki a kezéből! Engem is így edzettek anno... ~ jegyzete meg magában.

**Kenshiro Erisa** Pént. Júl. 17 2015, 19:41

Ahogy szinte várható is volt, a szamuráj egy könnyed mozdulattal el is hárította a rá leselkedő veszélyt, majd kezébe véve a bokkenem, felém közeledett. Nem is tudom mivel kellene kezdenem, a bocsánatkéréssel, vagy a magyarázattal, hogy miért is repült ki a kezemből a fegyver. Amíg ezen gondolkoztam, a mester ideért, és még mielőtt akármit is mondhattam volna, egy elég kemény szidást kaptam. Először csak a földet néztem, szégyellve magam, hogy ilyen hibát vétettem, de mikor elért a büntetés résznéhez, felkaptam a fejem, és tágra nyílt szemekkel, kérdően néztem rá. 70 fekvőtámasz.. 70... A kardot is alig bírom el, komolyan kinéz belőlem 70 fekvőtámaszt? Ez kegyetlen. És ha nem vigyázok, még többször kell hetvenet csinálnom. Kicsit talán belekönnyezhetett a szemem a dologba, de végső soron teljesen igaza volt. De hát na..
- Sajnálom.. Mester.. Többet nem fordul elő. - Kérek bocsánatot tőle, majd a magyarázatot inkább kihagyom, és rátérek a lényegre. Ám sajnos az első három fekvőtámasz után annyira remegtek a karjaim, hogy rossz lehetett rám nézni, ahogy próbálkozok megfelelni. Viszont a nyolcadik fekvőtámasz után, a kilencedikkel már nem tudtak megbirkózni a karjaim, és elengedtek. Hirtelen olyan kellemessé vált a az érdes padló/föld. Nem éreztem felső végtagjaimat, akárhogy is próbálkoznék, egyelőre nem tudok több fekvőtámaszt csinálni. Pihennem kell, amire a hideg földön való fekvés, most nekem tökéletesen megfelel. Így legalább lehűtöm a testem, ami a fekvőtámaszok miatt eléggé felhevült, legalábbis rendesen leizzadtam. Logikus megoldásnak tűnhetne, hogy kicsit lejjebb vetkőzzek, és mivel van a kicsit vastagabb hosszujjúm alatt még egy jóval vékonyabb fehér és könnyed pamut felső így ez nem is jelent gondot. Úgy 2 percnyi fetrengés után felállok, és valahova felakasztom a ruhámat, majd leülök egy kicsit és várok, hogy visszatérjen a karomba az erő.

**Kenta Koizumo** Szomb. Júl. 18 2015, 17:39

Koizumo az edzés közben egyre inkább átértékelte magában a kardok értékét - a forgatásukhoz szükséges tudás értékét. Bár minden korábbi edzésükön a samurai-jal Gonza olyan átszellemülten beszélt a vívásról, az ifjú ninja megannyi shinobi társához hasonlóan csak egy tanulható képességnek tartotta a vívást és a kenjutsukat, amiben jó lehet, és a maga javára fordíthatná a harcot. Azonban Erisa próbálkozásai és akarata rádöbbentette Kentát: a tudás, amivel a harcban forgatja a fegyverét, érték. Nem olyan, mint egy vad, mindent felperzselő tűz ninjutsu, vagy egy erős rúgás. A Nebari elvben mutatkozott meg eddig leginkább, mennyit tud számítani a pontosság, céltudatos, összehangolt, a testével tökéletes szinkronban lévő mozdulatok, de legfőképpen az akarat. Mindehhez csak egy fiatal, tapasztalatlan ninja lány példája kellett, ami megértésre és fejlődésre sarkallta az ifjú Koizumot.

Azonban a felfedezés felhőtlen boldogsága közepette Erisa felé vetett pillantás lerombolta az utópikus képet. Egytől háromig a büntetésként kiszabott hetven fekvőtámasznak viszonylag elfogadható, bár kissé nőies alakjuk volt, de onnantól a lány teljesítménygörbéje szinte függőlegesen húzott lefelé.

~ Ebből megint baj lesz ~ gondolta a fiú, és magában felkészült egy beszédre az erőnléti fontosságáról.

**Gonza Sasano** Hétf. Júl. 20 2015, 08:03

Gonza kezdetben kissé elégedetlenül nézte azt, hogy a lány kilenc fekvőtámasz után kifekszik. Azt tudta, hogy a kunoichi fizikuma nem valami jó, de arra nem számított, hogy valaki nindzsa létére ne tudjon fekvőket lenyomni. Holott a ronin nem több száz fekvőt kért tőle. Szamurájunkat anno a nagyapja edzette, ha ő anno kilenc darab erősítőgyakorlattól kidőlt volna, utána megnézhette volna magát, mert olyat kapott volna a nagyfatertól, hogy csak na. Ám ő egészen érdekes dolgot lépett meg, nem csinált semmit. Nem üvöltötte le a lány fejét, sőt még csak rá sem szólt, és a tetejében le sem szidta Erisát azért, mert leült pihenni. Folytatta Kentával a gyakorlást.
- Kenta most én támadok. Te blokkolsz, majd megpróbálod "összeragasztani" a kardodat az enyémmel. - adta ki az utasítást, majd indított is egy csapást. Ez a vágás nem volt igazán erős, de azért simogatásnak sem lehetett nevezni. A sráccal folytatott gyakorlás közben elgondolkodott.
~ Szegény lány fizikuma tényleg nagyon rémes. De, ha most leordítanám a fejét, azzal nem biztos, hogy segíteném őt. A szigorúságnak is megvannak a hátrányai, ha ott állnék mellette és keményen csináltatnám vele a gyakorlatokat, akkor azt kényszernek érezné. Ehelyett inkább hagyom, hogy egy kicsit kipihenje magát, mihelyt újra erőt érez majd a karjaiban, utána már a kényszer helyett, a saját akaratából is azon lesz, hogy teljesítse a feladatot. És aki saját akaratából izzad vért, az meg fog keményedni, mind fizikailag, lelkileg és szellemileg. Erisanak meg kell találnia saját magában azt, ami segíti őt átjutni a holtponton. ~

**Kenta Koizumo** Hétf. Júl. 20 2015, 09:19

Erisa mégsem kapott büntetést az előző büntetés végrehajtása - illetve végre nem hajtása miatt. A lány leheveredett a fűbe, és pihent egyet. Koizumo visszaemlékezett az első edzésére a samuraijjal, amikor szinte élvezettel nyomta a fekvőket. A lány úgy tűnik, nem kedvelte különösebben az erősítő gyakorlatokat. Koizumo vándorlása során rengetegszer edzette a testét, sokszor önmaga elé állított szinte teljesíthetetlen próbákat, áthatolhatatlan akadályokat, amikkel aztán egytől egyig megbirkózott. Akkor ez volt az ő ninja útja. Mostanra eme adrenalinra vadászó, kalandra éhező fiú személyiségének a helyét átvette egy megfontoltabb, erősebb avarrejteki ninja helye. Ez volt a mostani Koizumo. Az a fiú, aki megmarkolja a bokkent, és gondolkodás nélkül beleáll mestere csapásába, majd végrehajtja annak utasítását minden problémázás nélkül. Nem kér semmit, mégis kap, így ha nem is kérik, ő adni fog a világnak. Ő lesz az, aki egy napon véget vet az újabb ninja háborúnak, és leszámol azokkal, akik miatt az egész elkezdődött, legyen az valamiféle Kage, vagy akárki.

Gonza nem szidta le a lányt, ahogy azt előbb tette, csak folytatta az edzést Kentával.

- Kenta most én támadok. Te blokkolsz, majd megpróbálod "összeragasztani" a kardodat az enyémmel. - mondta a feladatot a ronin a fiúnak. A nem túl erős, de visszafogottnak sem nevezhető csapást a fiú megszokásból majdnem egy arrébb ugrással védte ki, de kapcsolt, és kardját a bokken útjába rakta. Ha sikerül megállítania a támadást, közelebb lép a samuraihoz, míg összeakaszkodott kardjaik szinte teljesen függőlegesen nem állnak, és igyekszik az ő bokkenjét teljes erőből a másiknak feszíteni. Persze ez nem sikerülhet elsőre, és úgy tűnik, nem is sikerült. Az állapot kicsit instabil volt, elég egy apró mozdulat Gonza részéről, és a két bokken szétcsúszik. Koizumo még nem elég gyakorlott ehhez, de igyekszik. Minden erejét beleadja, és megcsinálja, amit mondanak neki, még ha teljesíthetetlennek is titulálják. Nem a faluért, nem másokért, de nem is magáért, csak csinálja. Beidegződés.

**Kenshiro Erisa** Kedd Júl. 21 2015, 14:12

~ Yosh ~ Állok fel, kinyújtóztatva végtagjaimat. Végre újra érzem a karom, bár még mindig eléggé fáradt vagyok, de látom hogy senkinek sem tetszik hogy lazsálok. Neki is fekszek, majd erőlködve ugyan, de sikerül még tízet csinálnom, mielőtt megint úgy érzem hogy ki fogok dőlni. Nem haladhatok ilyen lassan... Még a végén lemegy a nap mire megcsinálom mind a hetvenet... De egyszerűen alig bírják a karjaim. De nem baj. Akkor is megcsinálom ha belehalok.
Vért izzadva, de lassan eljutottam hatvanig. Karjaim remegtek, és nem vagyok biztos benne hogy minden fekvőtámaszom helyes volt-e. De az utolsó tízet már nem bírom. Figyeltem ahogy Koizumóék eddzenek, bele sem merek gondolni Koizumo hány fekvőtámaszt csinált meg, hogy ilyen szintre jusson erőnlétileg. Elképesztő. Nekem sem kellene lemaradnom, de a testem egyszerűen nemet mond. Újra csak fekszek a földön levegőért kapkodva. Most arra sincs erőm hogy felüljek. Egyszerűen csak fekszek. Fogadok most Koizumo magában kinevet. Miért nem tudok erősebb lenni? Tudom hogy nem fog tetszeni Gonzának.. De megint le kell pihennem. És úgy érzem kiszáradok.. Mondjuk amennyit izzadta, ez teljesen normális. Legalábbis remélem. Újabb öt percnyi pihenő után megpróbálok felállni. Ahogy újra két lábon járok, érzem hogy a fejem sajog a folyadékhiánytól, és szédülök a túlterheltségtől. Botladozva megpróbálok közelebb menni Gonzához, majd egy kéréssel fordulok hozzá.
- Esetleg.. Kaphatnék egy kis vizet? - Kérdezem tőle a fejemet fogva.

**Gonza Sasano** Szer. Júl. 22 2015, 11:26

A ronin még mindig figyelte félszemmel a lányt, miközben a sráccal gyakorolt. Mikor Erisa újra folytatta a gyakorlatot kardvívónk elmosolyodott, a kis kunoichi nagy szenvedések közepette kezdte végrehajtani a feladatokat. Azonban mikor már csak az utolsó tíz darab volt hátra, a lány ismét kidőlt. Erre Gonza sóhajtott egy nagyot, majd elégedetlenül a fejét rázta.
~ Most már biztos, hogy kezdetben állóképességet fejlesztő edzéseket fogok csináltatni vele. ~jegyezte meg magában, majd nézte ahogy Erisa felé közeledik, egy pohár vizet kért, amire hősünk így válaszolt:
- Nem. Ha lenyomtad a maradék tíz fekvőtámaszt akkor ihatsz, annyit amennyit csak akarsz. De addig nincs ivás. Ha ne adj isten a Szél országának a területén kellene harcolnod a forró sivatagban, akkor a rád támadó ellenségtől is kérnél szünetet, hogy ihassál? Hát nem.... szívósnak kell lenned. Amikor 9 éves voltam, engemet a nagyapám kiküldött edzeni a hóba egy szál ágyékkötőben. A Vas Országában pedig a fagyos télen kívül szinte nincs is más évszak. - mondta a lánynak nyugodtam.
~ Muszáj megmakacsolnia magát, az akaraterejét is növelnie kell. Nem adhatja fel ilyen könnyen, mert a későbbiekben egy éles bevetésre nem lesz alkalmas, ezzel a kondícióval. ~ gondolta magában, majd folytatta a gyakorlást Kentával.
- Na Kenta egyre jobban megy, most kicsit tempót váltunk. Fokozatosan gyorsabban fogok támadni. A feladatot pedig még mindig ugyanaz. Háríts és "ragaszd" össze a kardodat az enyémmel. -

**Kenshiro Erisa** Hétf. Aug. 03 2015, 11:09

Kezdtem úgy érezni hogy vége az életemnek. Ezt Koizumo régen végig csinálta? Milyen erős fizikuma lehet? Csak mert az előbbi kis küzdelmünkben nagyon visszafoghatta magát...
De most hiába próbálnám meg a maradék tízet is végrehajtani... Egyszerűen nem tudom felemelni a kezemet sem, annyira nincs benne erő. Ennyire gyenge lennék?... Bár mondjuk úgy indultam neki hogy kizárt hogy egybe le tudjam nyomni a hetvenet, de... Lassan kezdem úgy érezni hogy egy nap összesen nem tudnék hetven fekvőtámaszt csinálni. Viszont tudom hogy Gonzának igaza van. Egy csatában sem fogok vízért szüneteltetni a harcot, ha éppen megszomjazok. De most nincs csata, nincs harc... De ettől függetlenül nem fogok engedetlenen lenni.
- Sajnálom... - mondom miközben lehajtom a fejem, majd ismételten arrébb ballagok, és megpróbálok elhelyezkedni a kezdő pozícióba. Persze már ott problémáim vannak hogy teljesen száraz a szám, fáj a fejem, szédülök, illetve ahogy megpróbálom a kezeimre helyezni a testem súlyát, egész egyszerűen összeroskad a karom. ~ Hogy a fenébe csináljak még tízet?... ~

//Bocsi a rövidségért... Most valamiért nem megy több //

**Kenta Koizumo** Csüt. Aug. 13 2015, 01:20

Koizumo és Erisa is folytatta edzését. Előbbi a Nebari-elv működését igyekezett megfejteni, utóbbi pedig a számára büntetésképp kirótt fekvőtámaszokkal küzködött. Az iménti sikertelen próbálkozások után a lány sokkal jobban teljesített, hatvanig valahogy elszenvedte magát, de az utolsó tíz fekvőhöz érve remegő karokkal összeesett.

~ Pedig már nem kellett volna sok... Jóval kitartóbb, mint hittem. Ez után biztos sokkal erősebb lesz. ~ gondolta a fiú, miközben a lány a földön pihegett. Azonban Erisa egyszer csak felállt, és feléjük kezdett sétálni. Látszott rajta, hogy meglehetősen fáradt. Vizet kért.

~ Ez nem biztos, hogy jó ötlet volt.. Megint okítás jön.. ~ gondolta a fiú, miközben szeme sarkából a lányra nézett. Jól sejtette, Gonza rögtön nyugodt hangvételű magyarázatnak kezdett, melyet Koizumo jogosnak talált. Csak természetes, hogy a feladat teljesítéséig egy ninja nem engedheti meg magának a pihenés, lazítás luxusát. Ha Erisa vizet akar, menjen vissza fekvőzni, aztán kap akár egy folyónyit. Azonban valahol mélyén Kenta aggódott csapattársának testi épsége miatt. Ha Erisa az edzés alatt túlerőlteti magát, komoly sérüléseket szenvedhet, amelyek legrosszabb esetben akár meg is gátolhatják őt a továbbiakban a ninja mesterség gyakorlásában. Ahogy Gonza végzett a beszéddel, visszafordult régebbi tanítványához, és folytatta vele a Nebari-elv gyakorlását. Ezúttal azonban többet és erősebbeket csapott, ráadásul gyorsabban is. Koizumo tudta, mit kéne tennie: blokkolni egy csapást, gyorsan közelebb lépni, és nekifeszülni a mestere bokkenjének. Azonban ezt megtenni korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Viszont a gyakorlásnak mindig van eredménye, ahogy érkeztek felé a csapások, fokozatosan egyre több ideig tudta feltartani mesterét.

**Gonza Sasano** Vas. Szept. 06 2015, 19:29

- Jól van Kenta! Egészen szépen haladsz. - mondta neki, miközben a bokkennel a srácra mérte a csapásokat. Ezután letette szamurájunk a gyakorló fegyverét és így folytatta a mondandóját.
- A gyakorlás közben láttam rajtad, hogy megértetted a módszer lényegét. És bár még nem tanultad meg teljesen a Nebari-elvet, de mivel már érted és rá is éreztél a módszerre, így biztos vagyok benne, hogy ha gyakorold még akkor sikeresen fogod tudni alkalmazni. Éppen ezért most tovább lépünk a tanulásban, egy újabb módszert fogsz megismerni. De előtte... egy kis erősítő edzés nem árt. - ekkor gyorsan bement a műhelyébe és kihozott egy kb. 30 kilós rizzsel teli zsákot - Ezt a rizses zsákot emeld a fejed fölé és csinálj 300 guggolást, ha azzal végeztél, utána 200 fekvőtámasz. Majd el fogom mondani, hogy ezek a gyakorlatok mire voltak jók, de most ránézek egy kicsit a csapattársadra is. - adta ki a feladatot a srácnak, majd Erisához lépett.
- Na kisasszony, meddig lesz vízszintesen a földön? Gyerünk ne add fel! Ha itt elbuksz, akkor nem fogod tudni leküzdeni a további akadályokat, amik még nehezebbek lesznek ennél. És itt most nem csak a kenjutsuról van szó, hanem a shinobi kiképzésed bármely részéről is. Mondtad, hogy gyenge vagy taijutsuban. Ez önmagában nem baj, mert ha gyenge vagy a pusztakezes küzdelemben akkor, használj fegyvert a közelharc során. Viszont jobb ha már most szembesülsz azzal a ténnyel, hogy a kardforgatáshoz is majdhogynem ugyanolyan jó kondíció és állóképesség szükséges, mint a taijutsuhoz. Főleg alapszinten. Amikor már chakrát is használunk a kardvívás során, oda már nem kell annyira a fizikai erő, ugyanis ott már maga az adott technika helyes kivitelezése a legfőbb szempont. De te még nagyon az elején vagy a dolognak. Szóval valahogy próbáld összeszedni magadat és teljesítsd a feladatot. - magyarázta a lánynak hősünk nyugodt, ugyanakkor komoly hangnemben. A ronin mondanivalójának a célja elsősorban az volt, hogy buzdítsa a fiatal kunoichit, lelket öntsön belé.

Jiraiya Kedd Szept. 15 2015, 16:36

// Off: Csak azért írok, hogy szem előtt maradjon a Topic //

**Kenshiro Erisa** Hétf. Szept. 28 2015, 21:55

Egy kis idő eltelt mire a ronin odasétált hozzám. Volt időm kicsit magamba fordulni, pihenni, elmerengni a dolgokon. Vajon miért nem érzek akkora késztetést a feladat végrehajtására mint Koizumo? Mikor meghallottam hogy 300 guggolást, majd kétszáz fekvőt kell csinálnia, kicsit hányingerem lett. Vajon mit kellene elvárnom magamtól? Koizumo sokkal fogékonyabb a fejlődésre, gyorsabban halad. Vajon mennyivel erősebb nálam? Vajon érdekel ez engem egyáltalán? De ha nem, akkor miért kérdezem magamtól? Sok mindenben meg akarok felelni más embereknek, de sosem hittem volna, hogy a saját magam elvárásának akarok egyszer eleget tenni, hogy maradjak egy szinten valakivel, vagy túlszárnyaljam. De most, hogy a lelkem érzi erre az igényt, még azért sem akarok megfelelni ennek az elvárásnak. Nem tudom miért. Helyes ez? Elvégre a saját egyetlen igazi motivációmat akarom most kiölni magamból. Talán adni kellene egy esélyt magamnak is?

Megnyalom a száradtságtól érdes, kissé talán repedezett ajkamat, majd egy nagy levegőt veszek, és remegő kézzel kinyomok még egy fekvőtámaszt. ~ 61 ~. Homlokomról lecsöpögő izzadságomat a szomjas föld oly mohón issza fel, mintha már évezredek óta nem ivott volna a felhők kövér könnyeiből. A következő kilenc fekvőtámasz elvégzése számomra egy örökkévalóságnak érződött. A kezeim elvoltak fáradva, alig éreztem őket, a tüdőmet szorongatta a fájdalom, a megterheltség, testem kiáltozott a vízért és friss oxigénért. Minden egyes fekvőtámaszt szenvedések közepette hajtottam végre, és minden egyes fekvőtámasz elvégzésével egyre kínzóbbak lettek ezek a fájdalmak, egyre kevésbé éreztem hogy lassan közeledek a vége felé. Az utolsók már közel sem voltak szabályosak, de már ezeket is csak remegő kézzel tudtam elvégezni, és mondhatni a mellkasom a földszint közelébe sem ért, épp csak meghajlítottam a karomat. Mikor végre az utolsót is elvégeztem, hanyatt dőltem, próbáltam bal kezemmel letörölni a homlokomról a verejtéket, de nem tudtam felemelni. Nem tudtam mást tenni, minthogy tehetetlenül fekszek a földön, és segélykérő pillantásokat vetek a (feltehetőleg) mellettem (vagy közel mellettem) álló roninra.
- Kész az összes. - mondom megkönnyebbült hanggal, - Most már kaphatok egy kis vizet?

**Kenta Koizumo** Kedd Okt. 06 2015, 14:20

// Utálom azt az érzést, amikor egy topic kicsúszik a látókörömből, szóval gomen >< //

Koizumo igyekezett elvonatkoztatni a mellette szenvedő Erisától - ami egy küldetés során akár hasznos is lehet -, és a Gonza-sannal való edzésre összpontosított. Az imént a samuraitól hallottak követésére szorítkozva hárította a csapásokat, a kardok érintkezésekor közelebb lépve, a támadó penge mozgását követve. Úgy érezte, lassan már jó lesz a metódus, és ebben mestere is megerősítette, majd kihozott egy 30 kilós zsákot. A feladat egyszerű volt, laza 300 guggolás és 200 fekvő (Erisa feladatának jóval többszöröse).
~ Oké, hogy mazochista vagyok, de nem ennyire.. ~ gondolta magában a fiú, miközben nekilátott. Példát kellett statuálnia, hogy csapattársa is hasonló lelkesedéssel eddzen. Elvégre azért vállalta ezt, hogy erősebb legyen, és bár ez nem volt feltétlenül hálás feladat, Koizumo segíteni akart a lánynak. Bokkenjét félredobva a zsákért nyúlt, és elkezdte a gyilkos guggolásokat.
Tűzött a konohai nap, és a fiú hamar elfáradt. Viszont nem csak a lány miatt, hanem önmaga miatt is folytatnia kellett, így homlokán gyöngyöző verejtékkel folytatta a guggolást, magasba emelve a nehéz zsákot. Viszonylag sokáig tartott a feladat, és az után még ott volt a 200 fekvő. A zsák megtartása igencsak igénybe vette Koizumo karjait, amiket még a második részhez is használnia kellett. Gyorsan közel került a földhöz, és elkezdte eltolni magától a koszos bolygót, amely unos-untalan visszatért hozzá, még legalább kétszázszor. Száznál ugyan tartott egy rövidke szünetet, de nem kért vizet, se hasonlók. Erősnek kellett lennie, és sikerült is. A vándorlás megpróbáltatásai keményebbé tették őt egy közönséges falusi geninnél mind testileg, mind lelkileg.

Ajánlott tartalom