Re: Erdőségek

**Hyuuga Shakaku** Hétf. Jún. 21 2010, 19:41

Óóó, yeeee! És bizony itt jön a kis vörös, nyuszival az ölében. Nem, nem dehogy, semmi fantasztikus belépő, se eget rengető robbanás, mi több, még lángtenger se csapott fel a néma, vértől bűzlő, félelemmel teli levegőben. Csupán egy kacaj, az a tipikus ördögi nevetés. Na igen, Naka szemmel láthatóan élvezte a mutatványt.
– Hát ez tök poén volt – nevetett, kislányosan eltakarva a szájacskáját –, a csaj sikít, aztán loccs, az emberekből vér ömledezgetik kifelécske, aztán-aztán, blöh, a lúzerkéim megmurcsiznak és cöh, a csaj meg puff és sehol.
Na igen, Naka a saját szóhasználatával is képes olyan világvége hangulatot teremteni, mint a fekete – gót – csajszi a sikolyával. A Vörös démon tovább kuncogott, de persze csak azért tetszett neki ennyire ez az első osztályú vérengzős „kicsinállak-megmurdálsz” rész, mert ő is érezte azt a rettenetet végigcikázni a csöppnyi testén, mintha holmi áramütés érte volna. Váratlan volt és nyomot hagyott maga után, de ez a bizonyos nyom azonban nem volt se félelem, se rettenet – ó, nem, ő ahhoz túl naiv volt, olyasvalaki, aki már azért is lefejezett valakit, ha az illető korábban megvette azt a plüssmacit, amit ő is kinézett –, mindazonáltal ez az izgalom és vágy (kivételesen nem abban az értelemben XD), amit már régen nem érzett már harc közben. Naka lököttségéből kiindulva egyértelműnek tűnhet, hogy össze akart barátkozni a fekete kiscsajjal. Igen, biztos jól mutatnának egy pózolós fotón: Gyilkoskisasszony-chan halálos képpel, Nakuci pedig szamárfület mutatva, nyelvet kiöltve. Igen, azt hiszem, cuki egy párosítás.
– Hé-hé, Nyuszi Úr, te is élvezted, ugye, ugye? – kérdezte maga elé emelve a szőrös pamacslabdát, de a zabálnivaló szemek kerekre nyílva rettegtek. – Jajj, de aranyosan csillognak a szemeid, olyan édi vagy – ölelte magához a szerzett egyedet.
Tény és való, hogy a vörös kisasszony sosem tartozott az épelméjűek csoportjába, ezen nincs mit vitatni. Badarság is lenne. Mindazonáltal amilyen lökött volt az életben – és amilyen intenzivitással rajongott az élő és a kitömött állatokért –, olyannyira volt őrült harc közben. Bár rég nem harcolt, talán azt gondolná az ember, milyen gyenge kis nádszál – az is Very Happy

–, de éppen ezért okozhat esetleges meglepetéseket. Ennek ellenére: sosem szeretett csatározni.
– Múúúh… - az aprócska szája lefelé görbült, mikor elnézett a maga elé tartott állatka fölött. Egy ninja közeledett felé, ki tudja, milyen szándékkal.
– Egy gyanús hímegyed közeledik felénk, Nyusszancs úrfi… Mi tévő legyek? Nyussz… Uhm, mi van, ha egy perverz, aki fel akarja lebbenteni a szoknyámat, hogy meglesse, milyen bugyi van rajtam? – morfondírozott – És ha esetleg többet akar..? Tudod… AZT… - fú, ez nagyon úgy hangzott, mintha egy szűz mondta volna. Nem baj, Naka valahogy sosem ésszerű.
A vörös ciklon a mutatóujjával dobolt az alsó ajkán – ez a tipikus „gondolkozó” póz, nem mintha képes lenne rá, ez csak a látszat.
~ Hát, ha ez a zaklató valamit csinálna velem, akkor biztos, hogy Kibu elkapná és kifilézné… igen, igen, ez százas. Viszooont… akkor azt hinné, hogy nyomi vagyok, mi több, gyenge lány, aki még csak pár inkompetens alakot sem tud konzervdobozba préselni… Múúúh… Most mit csináljak, mit csináljak? Ez egy átkozott nagy dilemma-dilemma. ~
- Hüm! – tipikus Naka-hümm, avagy a Vörös démon elhatározott valamit, ami nagyjából egyenlő a világuralommal: – Az én testem csak Kibué, csak az övé, senki másé. Úgyhogy Nyomi Perverz, gyere csak, gyere! Ne fogd vissza magad, de ne is panaszkodj, ha másodperceken belül teszlek nemzésképtelenné! – mutatott a „bizonyos” terület felé.
Naka és a nagy szavak. Nagyon nem akaródzott leteperni a férfit és kiműteni belőle néhány dolgot, ezért inkább csak felcsúsztatta a szoknyáját – emelkedő szemöldökök kíséretében, szájat nyalva –, majd pedig elővett egy kunait, letette a nyulat maga mellé az ágra, körülbelül tíz méter magasan.
– Rég nem öltem már embert – tartotta a „cukivagyok” arckifejezést, de aztán hirtelen valami rég nem látott érzelem rendezte át arcizmait, még a szeme is összeszűkült, a csillogásról pedig már ne is beszéljünk. – De azért a te véredet igazán megkóstolnám.

**Kaibutsu Hiroto** Hétf. Jún. 21 2010, 21:53

Hajhaj, úgy látszik teljesen felesleges vagyok most. Mivel én nem ismerek semmilyen technikát sem, amivel megszabadulhatnánk a börtönünktől, ezért csak hagyom hogy sodródjak az árral és körbepásztázom a környéket.
Ekkor látom hogy egy kunoichi ül az egyik fán és egy mackót simogat. Csodás... újabb ellenfél. Mindegy, legalább így nem növelik a csajok a számukat. Így is elég kényelmetlenül érzem magam, ha még ő is hozzánk csatlakozik, akkor kész, elvesztem.
A gondolataimból azonban egy éles sikoly szakít ki. Fea az, aki ha jól látom elég hatékonyan pusztítja el az ellenfelet. Eléggé rémes az, amit látok, de szinte már hozzá vagyok szokva. Genzo nem a finomkodásra nevelt, hanem arra hogy hatékony gyilkos legyek.
Ekkor látom hogy Shui a magasba emeli a kezét és mintha koncentrálna.
~ Ez az, most láthatom hogyan hívja elő a bogarait! ~
Fut át az agyamon egy röpke gondolat. Azonban a kívánt hatás elmarad és a bogarak mégsem jönnek elő. Mivel csak azzal foglalkozok hogy Shui-t bámulom, rövid ideig eltart, mire észre veszem, hogy egy kéz simul a markomba.
- Zokogás? - suttogom halkan, Shui-t nézve. Ekkor veszem észre Noriko-t, aki lényegében hozzám simult.
Ha jól emlékszek, Genzo sama azt mondta, az ilyen helyzeteket ki kell használni! Nem tudom, mit értett alatta, de azért átölelem Noriko-t és megpróbálom megnyugtatni. Óvatosan és lágyan ölelem át. Ez inkább baráti, óvó ölelés. Még a vállát is megsimogatnám, de ekkor ő elugrik egy sikoly kíséretében.
- Mi történt?! - riadok fel.

//Bocsi hogy ennyire gyenge lett, de fáradt vagyok egy kicsit és még a böngészők is elszálltak.//

-Semmi baj, semmi baj ^^, de annyit pontosítanék, hogy Shui bogarai elő sem jöttek ^^. -Konan

// Módosítottam az a részt//

**Aburame Shui** Csüt. Jún. 24 2010, 15:31

Meg ha minden úgy menne, ahogy az ember szeretné! Nagy nehezen rávettem magam, erre semmi, csak a bizsergés, ahogy fel-alá mászkálnak, a sápadtság, és a gyengeség érzete, ahogy elhatalmasodik rajtam a félelemmel vegyes undor, de semmi, az égvilágon semmi. Mi a franc van veletek, undorító kis vacakok?!
Az érzés hirtelen fut át rajtam, és már nekem sem lenne kedvem előbújni. Szemeim mégis kipattannak szinte azonnal, hogy szembenézhessek azzal, ami ezt az érzést produkálja. Ez valami jutsu? Talán genjutsu? Nem, ez csak egy érzés, de elemi, és komolyabban elgondolkodtam rajta, hogy magam alá kellene piszkítani. Ahogy kék szemeim ismét befogadják a külvilág ingereit, Feát pillantom meg. Még számomra is egyértelmű volt, hogy ez a tömény sötétség belőle árad. Három férfi ugrik neki, hogy aztán néma sikolyra nyiljanak ajkai. Ami utána következik, az talán a legdurvább rémálom, vagy maga a tökéletes horrorfilm jelenet. Először csak vér folyt belőlük, miközben fájdalom ült az arcukra, majd látványosan kezdtek szanaszét foszlani, míg nem maradt más belőlük, csak a csontok fehérje és vele kontrasztban a vér vöröse.
Az agyam lesokkolt, érzelmek nélkül néztem végig az egészet, mert egyszerűen nem fogtam fel, nem akartam felfogni. Üveges tekintettel néztem a "díszletet", majd ahogy Fea felénk fordult, hitetlenkedve néztem rá, és álltam a tekintetét, fel sem fogtam, hogy ez akár az én végzetem is lehet, ha mégsincs velünk, ahogy erre a giccshercegnő is utalt szőke stílusában, de talán nem is olyan bután. Az agyalágyultaknak valahogy mindig éles a hatodik érzékük, és félelmetes naivsággal tudnak a lényegre tapintani...
"Emlékezz mit mondtam! Még találkozunk." visszhangzik a fejemben. Olyan egyértelműen artikulált, simán leolvashattam a szájáról, meg sem kellett erőltetnem egyébként is kékhalállal küszködő agyam. A szám kérdésre nyílt volna, de egyszerűen nem voltam képes semmit sem kinyögni, csupán még inkább elkerekedtek a szemeim, és még inkább összezavarodtam, miközben követtem lépteit az akadály felé. Mikor keze felemelkedik, hogy nekitámaszkodjon a chakrafalnak, a kezem reflexből megemelkedik, de már csak a hűlt helyének másik felét tapinthanám.
"Még találkozunk", nem, ezt nem fogom tudni elfelejteni, nem kell félned.
- Fea... - suttogom, de a saját hangom végre felébreszt a dermedtségből. Zavartan tapasztom a kezem az arcomra. Könnyek? Mikor kezdtem el sírni? Fel sem tűnt... még mindig ólmos, szirupos fejjel fordultam meg, de mögöttem mindenki rendben volt látszólag. Így ismét előre fordultam, s ahogy az akadály végre megszűnt, egyenesen a csontokhoz léptem. Agyam a magamra kényszerített mozgás következtében végre elkezdett pörögni, hogy lassan utolérje magát.
Talán félnem kellett volna, talán ki kellett volna készülnöm, de nekem csak egy dolog járt az agyamba. Mi a franc lehetett ez a technika, és hogy lehetne ellene védekezni? Régi védekező mechanizmus, már rég nem rágtam magam az eseményeken, mindig csak a megoldás járt a fejemben, vagy a dac. Kezembe vettem egy csontdarabot, és magam előtt forgatva gondolkodtam. Nekünk nem lett bajunk, pedig éreztük. Talán nem akart nekünk ártani? De ha nem ő a küldönc, mert a jelenlegi ábra azt mutatja, akkor miért kegyelmezett nekünk? S hol van akkor a küldöncünk?
"Még találkozunk" ujjaim elfehéredtek, olyan erővel kulcsolódott kezem a csontdarabra. Majd dühösen elhajítottam. Ezt vegyem kihívásnak? Kötözködsz velem, vigyorogva semmibe nézve? Hát tudd meg, felkészülök, csinálj akármit, felkészülök!
Azért ne siess annyira...
Felegyenesedtem, majd nem nézve a többiekre tettem fel az engem érdeklő kérdést: - Hogyan tovább?
Ha esetleg megütik a fülünk a harc zajai, akkor természetesen kunait ragadva, idegesen megfeszült testtel pillantok abba az irányba, ahonnan a hangok jönnek. De jelenleg az érzelmeim abszolút kikapcsoltak, mert nem lettem volna képes feldolgozni ezt a rengeteg mindent, ami történt a perc töredéke alatt.

**Suyiko Shiai-Ne** Pént. Jún. 25 2010, 13:25

"Könny. Kacagás. Mint happy-end, a Végzet. / Egy centiméter igazi költészet / És háromezer méter butaság."

Így, ebben a sorrendben. Könny. Egy diszkrét hiszti, mert senki sem figyel rá: magára maradt, a könnyeivel. Tenyerébe temeti az arcát, remeg a teste, a térde alig tartja, de mit tehetne? Senki sem siet felé, hogy megtartja, a karjába vonja és megvigasztalja.
Aztán kacag. A saját tudatlanságán és azon, hogy egyedül van. Ő még sosem volt egyedül. Mindig lesték a legapróbb kívánságait és a legildomosabb bőrfelületeit, mert mindig szép volt. Most meg kisírt szemekkel, újra összetörve, csak százhatvanegynéhány centi, jóval alacsonyabb, mint a tömérdek tucatmodell, akik között utat tört magának - senki. Ezért nevet, kínjában.
Kacag, és bár az orrát facsarja a bűz, odafut az egyik csonthalomhoz. És bemutatkozik.
- Ai vagyok. Szerintem nem ismerjük még egymást. Új vagyok errefelé. Régen a szakmában voltam, de aztán kiléptem, biztos nem olvasod a magazinokat, soknak voltam a címlapján. Jó képek lettek. Majd egyszer feljöhetsz hozzám és megtekintheted a kedvencemet. Oroszlánsörényem van rajta és strandszoknyát reklámozom vele. Tudod, hogy mások is hordjanak, ne csak azok, akiknek jól áll. Mindegy. Szóval remélem, mi jó barátok leszünk. - Ő, a ragyogó modell, és amúgy egy kisírt szemű senki, és a névtelen csont, amit elég tisztának vélt ahhoz, hogy felemelje. Azért egy zsebkendőt elővett hozzá, mert még oszladozhatott rajta némi hús. Hehe, még most jönnek a baktériumok, hogy elvégezzék az utolsó simításokat. Lehet, hogy Ályicsan is kap belőlük valamennyit.
- Akkor most, hogy ezt így elintéztük, előkaparhatjátok az információkat: merre, mikor és miért? - Tekintve, hogy ő még mindig nem tud semmit, érdemes lenne talán szépen megkérni valakit, hogy mesélje el, miről is maradt le - de a büszkesége nem engedte. Sem a kérdést, sem a normális stílust. Úgyhogy marad a hisztérika vonal, amit ma olyan kitűnően sikerül követnie. Kicsit elnyúlt a díva repli. De legalább most van vele egy csont. Fogalma sincs, melyik darabja lehet az embernek, de ott van, úgyhogy akár el is nevezheti.
- Baka lesz a neved. - Baka, mint hülye. Intelligens kiscsillag, sosem lesz okosabb egy marék borsónál. De még mindig szép a szeme. Piros.
Egy centiméter igazi költészet, mikor a piros szem a napba néz, ami hirtelen hangosan süt és hihetően.
És háromezer méter butaság.[...]

Konan1 Kedd Jún. 29 2010, 11:23

A támadók akik eddig igen is nagy veszélyt jelentettek Feára, egy pillanat alatt veszélytelenné váltak. Az akadály ami eddig kordában tartotta a kísérőket, egy szempillantás alatt eltűnt és mindenki sokkos állapotba került. A lány felsikítása nem egy ijedt kislányéhoz hasonlított aki a félelemtől kiáltotta el magát, hanem sokkal inkább egy dühös lányra hasonlított aki egycsapásra rendet akart tenni maga körül. Ez sikerült is Feának mert a támadók mindegyikéből, egy kivétellel, csupán szürke csontváz maradt. Az az egy aki "megmenekült" a lehető legrosszabb irányba tartott, egyenesen Naka felé, aki naiv bár de aranyos tudatlanságával azt hitte, hogy egy perverz tart felé. Kunai a kézbe, a jellem megváltozott és már a "perverz alak" már a földön is hevert élettelen tekintettel. Nem nagyon tért ki, lehet nem is tudott volna, annyira el akart sietni az előző helyről ahol megtapasztalhatta a halált saját magát. Erre szokás mondani, hogy a végzet végül mindenkit utolér.
A kísérők lassan kezdtek ráébredni mi is történt velük és arra is rájöttk, hogy Fea akit eddig követnek tartottak, eltűnt. Ennyi lenne konoha számára a tárgyalás? Az volt a sorsuk, hogy el se jussanak a találkozóhelyig? Nem az élet más sorsot szánt nekik, mert csakhamar egy férfi bukkant fel mögöttük. A földön szaladt és majd kiköpte a tüdejét olyan fáradt volt. Amikor odaért a kis csapathoz akiket a vér teljesen körbevett, azonnal kérdésekkel kezdete bombázni a csapatot.
- Yoro Kemiko vagyok, Konoha követe! Mutatkozott be hirtelenjébe, majd fojtatta. - Miért indultatok el nélkülem? Mi történt itt, és a legfontosabb, ki az a nő ott a fa tetején? Ekkor ujjával egyenesen Naka felé mutatott aki megrészegülve bámulta az előtte heverő holttestet a nyuszival együtt.

//Rendben, következő post menyen Független területek:Takumi no sato: Fürdő- és kereskedelmi falu Az útba írjátok bele, hogy Naka veletek tart önszántából.//
Jajj Majd elfelejtettem! Aburame Shui! Haru Noriko! Kaibutsu Hiroto! Suyiko Shiai-Ne! A gyönyörű játékért kaptok egy kis ajándékot ^^ +5 chakra! Ne felejtéstek majd feltüntetni a bővítményben!

**Takada Hana** Szer. Szept. 22 2010, 19:32

//Minato, Oyoki//
//Bocsi skacok, de elég kevés szabadidőm van. //

Egyre beljebb haladtunk, ahol már igen-igen sötét volt. Furcsa hangok szűrődtek ki a fák sűrűjéből. Egyre hangosabban és hangosabban. Nemsokára ilyen fura morgások és árnyékok jelentek meg. A sötéttel párosítva, elég ijesztő volt. Nemsokára a hangok felénk közeledtek, mire reflex szerűen előkaptam egy kunait, ahogy Oyoki is. A szívem egyre hangosabban kalapált. ~Mégis mire készül? Furcsamód eltűnik, és most meg ez...~ De hirtelen a hang abbamaradt. ~ Észrevette hogy észrevettük? Elment?~
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-sikítottam fel. Csak egy pillanatra nem figyeltem mikor, valami hátrahúzott. Nem láttam hogy mi az. Egy leejtőn húzott lefelé miközben ugyanolyan hangot adott ki mit amilyet korában hallottam. A kezemben lévő kunai segítségével megpróbáltam elvágni az anyagot. Ha nem sikerülne, a hajamat célzom meg, a végéből vágnék le egy keveset hogy kiszabadulhassak. ( Crying or Very sad

ÁÁÁÁ nemér Crying or Very sad

). Ha sikerült elszakadtam a lénytől, akkor gurulnék még egy keveset a lejtőn, majd felkelnék. ~Utálom a pókokat! Azt hiszem gyorsan vissza kellene mennem, hiszen valószínű direkt választottak szét minket. De nem tudom merről is jöttem.~ Észrevettem a földön a nyomot ahol a pók végighúzott. Gyorsan a kunaival a kezemben, viszonylag óvatosan - hogy nem ismétlődjön meg az előbbi eset - mennék vissza a csapattársamhoz az útvonalon.

Namikaze Minato(Inaktív) Szer. Okt. 13 2010, 18:04

//Szörnyen sajnálom, hogy ennyit kellett várni! Az ok a hiányzások topicba!//

Sikoltásod betöltötte az egész erdőt, melyre madarak tömege is felrezdült és menekülésre fogták magukat. Szerencsére sikerült kiszabadulnod a háló fogságából, majd döbbenten vetted észre, hogy Oyoki szó szerint lefagyott és mint egy darab fa, csak állt, de végül észbe kapott és nekitámadt a másik "kis" póknak. Lassan te is próbáltál hátrébb surranni, de a te ellenfeled jobbra-balra cikázott, miközben folyamatosan hörgött.
-Nem menekülssssszz...- acsargott rád fogaival.
Ekkor hirteln nagy lendületet vett és neked ugrott, de így is képes volt a fogaival karcolást mérni a válladra, amire felszisszentél. Már ép fordulnál meg és próbálnál ellentámadást mérni a pókra, az máris újból rád akar ugrani, ám ezúttal a Kunai-t használva ellököd magadtól, de az csak folyamatosan cikázik, majd újból rád ugrik. Úgy tűnik, ki akar fárasztani és ha nem sietsz, ez meg is fog történni. Egy pillanatra körbenéztél és a fákat nézve visszaemlékeztél a fára mászásra, amit még tegnap tanultál. Úgy tűnik, a pók nem igazán hisz nagy kapásnak és az, hogy alábecsül nagy hasznodra válhat, ha alkalmazod a tudásodat.

**Hazukage Ishida** Szer. Nov. 24 2010, 19:38

//Hinata//

Miután megérkeztem otthonra, a Fű országából, nem akartam sokat tétlenkedni, ismét útnak indultam. Azon cél érdekében kerekedtem fel, hogy megtaláljam Rejhu-t a sárkányok klánjának egy tagját a sok közül. Az egyik sárkánytól hallottam, hogy a Tűz országában él egy vulkánban egyedül. Nem tartottam túl messzinek ezért indultam útnak, hogy felkeressem. Futsu és a felszerelésem természetesen most is velem van. Kíváncsian várom mit hoz ez a találkozó. Telt múlt az idő császkálás közben és Futsu orra egyenlőre nem fogott szimatot kén iránt, vagy bármi iránt aminek köze lehet egy vulkánhoz. Egyre mélyebbre merészkedtünk az erdőbe és vártuk, hogy utunk során végre eljussunk a célhoz.

Hyuuga Hinata (inaktív) Csüt. Nov. 25 2010, 23:21

Érkezésed után arra fele indulsz, ahol a kihunyt vulkánt sejted. Meg van az esélye, hogy órákig, napokig kell keresned, ahhoz, hogy a sok hegy és néhány kihunyt vulkán közül megtaláld a megfelelőt. Egyre beljebb mész a sűrűsödő erdőben, ahol már veszélyesebb vadállatok lesnek rád, és tigrisedre, de láthatóan ez téged nem érdekel, a nemes célért mindent megteszel.
Lassan ritkulni kezd az erdő, és hamar egy hatalmas hegy előtt találod magad. Körbesétálsz, és mivel bejáratot nem találsz, így nehézkesen, de felmászol. /Írd le a postodban, hogyan./
Magadat kifújva, leporolva magad, nézel be a hegy belsejébe. Csalódnod kell, hisz hűlt helye sárkánynak, sőt, csak egy 6 méteres lyuk van a hegyben, ahol nem is férne el. Komoran csúszol le tigriseddel a hegyről, és indulsz tovább.
Sok hegyre kell még felmásznod, sikertelenül. Egyre piszkosabb és fáradtabb vagy, már most, ami nem jó jel, ha erőt akarsz hagyni arra, hogy megfelelj a sárkány kérésének, már, ha rátalálsz. Néhol még a ruhád is kiszakad, néha pedig meg kell állnotok, hogy tigrised megtisztogassa magát a kellemetlenebb helyeken.
Egyre kevesebb a reményed, ám, mielőtt feladnád, egy hatalmas hegy előtt állsz. Látszik, hogy a teteje nyitott, így meggyőződhetsz benne - ez egy vulkán. Közelebb mész, amíg ki nem érsz a fák közül, és akkor állapítod meg mosolyogva, hogy egy majd' 25 méteres lyuk tátong a hatalmas hegyben, a kén szag már-már köhögésre késztet, és morgást hallasz a vulkán gyomrából.

**Hazukage Ishida** Pént. Nov. 26 2010, 16:32

Az erdő titokzatos lényeivel mit sem törődve haladtam társammal, amikor elérkeztünk egy hegyekkel teli részhez, nem volt mit tenni, mint sem fel kellett mászni. Hogy feljussak kezem lábam kellett használnom. Ha mondjuk a Négy láb technikát vetem be lehetséges, hogy elfogy a chakrám mire megtalálom a megfelelő kürtőt. Teltek múltak az órák miközben sziklákon kapaszkodtam fel egyik hegyről a másikra. Futsunak nem volt nagy kunszt, mert ugrott kettőt és már utol is ért, bár volt ahol segítenem kellett neki a meredekebb részek miatt. Már kezdtem feladni a reményt a sok üres hegy megmászása után. Sok új dolgot láttam, például növényeket melyeket eddig csak könyvekben láthattam, érdekes színekben pompázó madarakat, akik kissé felvidítottak és elég erőt adtak a tovább haladáshoz. Miközben néztem egy elszálló madarat a szemem megakadt egy közeli hegyen amiről lerítt, hogy egy vulkán. Megbizonyosodás kép mentem közelebb és a hegyhez közelebb érve lépteim nyomán halk hörgés hallatszott. Örömömbe szaladni kezdtem, mert tudtam, hogy megérkeztem a célomhoz. Minél több energiám akartam megtakarítani, hisz nem tudhatom, hogy milyen fogadtatásban leszek részesítve. Próbálkozásom remélem sikerrel jár, miként megpróbálok a hegybe bejutva a sárkányhoz közel kerülni.

Hyuuga Hinata (inaktív) Szomb. Nov. 27 2010, 21:23

Rövid idő ráveszed magad, hogy bemenj a barlangba, bár tigrisednek több biztatás kell, mivel neki valószínűleg rossz előérzete van ez ügyben, főleg, hogy egyre hangosabb és mérgesebb morgást hallotok onnan bentről. Sok idő után azonban sikerül meggyőznöd őt, és, bár lassú tempóval, de sikerül beljebb térnetek.
A sűrű füst marja a torkodat, néha úgy érzed, nem kapsz levegőt hirtelen. Ám a füst egy nehézkes hörgéssel szerteoszlik, és hatalmas légáramlat keletkezik, de neked sikerül megkapaszkodnod, anélkül, hogy a tornádó erejű szél visszavitt volna oda, ahonnan a keresést elkezdted.
Ahogy a gravitáció újra lehúz téged és a tigrisedet - akit valamilyen csoda folytán nem ragadott meg a szél - orral esel a kemény, forró földre.
Mivel nem akarod, hogy az arcod már a megmérettetés előtt hamuvá égjen, így felállsz, de érzed, hogy nagyon meleg van a vulkán belsejében, és ezt a tigriseden is látod, akinek a melegtől már nyüszíthetnékje van.
Újabb hörgéseket, morgásokat hallasz, mikor úgy érzed, mintha egy földrengés tanúja lennél. Egy hatalmad árnyék hajol föléd.
- Te meg mit akarsz itt?

**Hazukage Ishida** Vas. Nov. 28 2010, 19:08

Tigrisem hosszas győzködése után megindultunk befelé. Miután nyomtam egy orrost arcom megtörölve éreztem, hogy valaki vagy valami most figyel minket. A következő pillanatban már egy árnyék lebegett fölöttem, mejtől egy hang hallatszott. Miután megkérdezte mit keresek itt nem volt mit tenni mintsem válaszolni.
-A Hazukage klán egyik még élő tagja vagyok, Ishida a nevem. Ő pedig a társam Futsu.-mondtam semmiféle hanglejtéssel és semmilyen grimasszal, hogy ne tudjon kiolvasni semmit a szándékaimból.
-Azért jöttem, mert szeretném ha segítségemre lennél, a jövőben minden bizonnyal bekövetkezendő, harcokban. Természetesen megértem ha nem akarsz, de én megkérlek téged, hogy csatlakozz hozzánk és amikor bajban vagyok és hívlak, te megjelensz és segédkezel.
Ezek után próbálok se rémültnek, se elbizakodottnak tűnni. Csak a választ kell megvárnom, persze felkészülök egy esetleges támadásra is. Futsura nézek, majd vissza, így jelezve, hogy készüljön fel ő is, hisz nem tudjuk most mi fog következni.

Hyuuga Hinata (inaktív) Szer. Dec. 01 2010, 19:12

- Mi van, ha épp alszok, ha megidézel, ember?! Akkor előbb te halnál meg, mint az ellenség. Csak szólok. - válaszol a sárkány gúnyos, ideges hanglejtéssel, úgy érzékelteti veled, hogy egy nála sokkal jelentéktelenebb személy vagy, akit le kéne köpni.
Ezután lehajol hozzád, és alaposan megszemlél. Tüzes, vad szemei nagyobbak mint a fejed, így elég zavaró, amíg szemlél téged. Szagolgat, szemeit ide-oda járatja a tigrised és közted, de ti meg se moccantok.
Aztán meggondolatlanságból Futsu, a tigris tüsszent egyet. Te is közel álltál hozzá, mivel a hamu még szállingózott a levegőben, de végül megelőzött. A sárkány pupillája összeszűkült, vadul felemelte a fejét, majd jobb mellső lábát felemelve, hirtelen csap le rátok. Reagálni sincs időtök, ám szükség sincs rá, mivel karmai között bőven van hely a számotokra, úgy csap a földre, hogy ti mindenképp a karmok közt legyetek, nem akar titeket összenyomni.
- Akkor mutasd meg, hogy mit tudsz, Ishida. - morogja - Ha megfelelsz a körülményeknek, akkor benne vagyok a szerződésben. Ellenkező esetben... tökéletes vacsora lesztek.

**Hazukage Ishida** Szer. Dec. 01 2010, 20:31

A sárkány nagyon szimpatikus volt számomra. Lenéző típusa igencsak tekintélyt parancsolónak tűnt. Miközben, nagy valószínűséggel, méregetett minket, Futsu eltüsszentette magát, amire a sárkány sajátos módon reagált. Szeme láttán összefutott minden kuszáló gondolat a fejemben és egy nagy mozdulásként akart kitörni, de időm nem volt cselekedni, mert fel se fogtam mi történik. Körmei között találtam magam a következő pillanatban, majd lehajtott fejjel elmosolyodtam. Kezem a fegyveremre helyeztem, és elnevettem magam. A mélyről jövő nevetés végén komoly tekintettel emeltem fel fejem.
-Reméltem, hogy nem kell megküzdenünk. Nem akartam, hogy bármelyikünk is megsérüljön. Úgy vélem nincs más választásom, mintsem harcolni, de egy biztos...nem fogom vacsoraként végezni.-vittem le a hangsúlyt.
A kis beszéd végén előcsúsztattam kardom és egyfajta megrohanás képp, megpróbálom csak megkarcolni teste felszínét. Arra akarok rájönni, hogy milyen kemény a bőre és, hogy sima fizikai támadásokkal lenne-e esélyem. A kardom a klánon belüli titkokat őrzi és igen becses kincs számomra. Nem is lenne dicsőbb feladat számára, mintsem engem védeni. Bal kezem hátravágva jelzem Futsunak, hogy induljon hátrébb, nehogy véletlen a sárkány megsebesítse, mert azt nem nézném jó szemmel. Jobb kezemmel előrántanám kardom és az engem körülvevő körmein felugorva a chakrámat a lábamba koncentrálva megpróbálok felszaladni a lábán és egy nagyobb izomköteget megpróbálok megvágni, mert azzal a csata későbbi folyamatát is meghatározhatom.

Hyuuga Hinata (inaktív) Csüt. Dec. 02 2010, 19:16

- A kis heves.. - morogta a sárkány.
Először hagyja, hogy futkorássz rajta, de mikor meglátja, hogy érzékeny területeken császkálsz, és még a gyenge pontot is keresed, felmegy benne a pumpa. A farkával indulatosan lelök magáról, majd körbeteker vele, felemel magasra, és még dühösebben nekivág a falnak.
- Előbb jól esik kiklopfolni a húst. Úgy finomabb, puhább, omlósabb... nyami. Finom leszel. A tigrist meg majd pácban kérem... - vigyorog rád.
- De elég legyen a játékból. - vált keményebb stílusba. - Én nem fogom hagyni, hogy egy ilyen senki kóstolgasson engem... még megbánod ám, hogy idejöttél!
Ekkor felemelkedik, hogy azt hidd, fizikai támadásra készül, ám tévedsz. Csak elkezdi magát felfújni az egyik technikájához, amit nagyon szeret használni.
- Katon: Karyuudan! - ordítja neked.
Nem egyet, hanem rögtön több tűzcsóvát zúdít rád. A nagy, sárkány alakú tűzcsíkok csak úgy suhannak feléd, hogy bekebelezzenek. Most mit teszel?

**Hazukage Ishida** Csüt. Dec. 02 2010, 20:55

Nem kissé volt mellbe vágó élmény amikor megpusziltam a falat. A leendő barátomnak nem igen tetszett a taktikám és megajándékozott egy repülés leckével. A falhoz érve nem sikerült elég gyorsan kapcsolnom, hogy lábbal érjek falnak és chakrát használva ellentámadásba lendüljek. A feltápászkodást követően nem sok időm jutott összeszedni magam, mert már tű golyók kezdték nyaldosni a levegőt. Nincs idő tétovázni.
-Futsu!-kiáltom el magam amint befejeztem a jutsut, hogy képben legyen mire készülök.
-Ismerd meg a Konbi Henge no Jutsu // Konbinációs Transzformáció technikámat.
Ez a technika lehetővé teszi, hogy Futsu és én egybe olvadjunk egy harmadik alakot létrehozva. Ez az alak már igencsak nagynak minősül, méretünk körülbelül egy embernél 10-12 szer nagyobb. Amint ez megvan a Karyuudan-t úgy verem vissza, hogy a következő jutsut vetem be.
-Garouga // Páros Farkas Agyar.-mondom ki a jutsut és azon nyomban ellenfelemnek megyek.
Ez a jutsu a Tsuuga-nak az erősebb felnagyított verziója. Ekkora lendülettel a körülöttem lévő levegőt tornádóként taszítva könnyedén lepattinthatom magamról a tűzgolyókat, minden bizonnyal. Ha sikerül ledöntenem a lábáról és földre esik megpróbálok a fejéhez kerülni, hogy lássa nem vagyok egy kis mimóza. Ha nem tudom bevetni egyik jutsut sem akkor nagy bajban vagyok. Ezesetben megpróbálom, majd a Kenjutsu technikáimat használni.

Hyuuga Hinata (inaktív) Szomb. Dec. 04 2010, 12:33

Amikor beveted az első jutsu-t, már kezd érződni, hogy a hely valahogy nem elég nagy kettőtöknek. A sárkány mégse ellenkezik, csak rosszallón morog, nem szeretné, ha kényelmes fekhelyét most tönkretenné egy ilyen kis mufurc.
- Elég legyen a játékból! - morogja, érződik, hogy félti az Ő drága kincsét.
Ekkor veted be a második jutsu-t, ami lényegesen feldühíti. Az "apró" vulkán belsején karcokat ejtesz, néhol behorpad, vagy van olyan hely is, ahol leomlanak kisebb sziklák a falból.
Bár a tűzgolyók lényegesebben nem érik a tested, van, ahol középfokú égési sérüléseket szenvedsz, mivel a tűzgolyó egy része közel jutott, és a körülötte lévő levegőt felhasználva éget meg, ami valószínű, később még hátrány lesz az elkövetkezendő harcokban.
Bár előnyhöz jutsz, a sárkány se hagyja magát könnyedén. Engedi, hogy a fejéhez kerülj, de ekkor, mielőtt bármit bevethetnél, ravasz vigyorgásba kezd, és új jutsu-ba.
- Katon: Karyuudan! - veti eléd, éreztetve, mennyire megrendezte ezt, vagy legalábbis próbálja éreztetni. Az arcához közel vagy, így veszélyesebbek a tűz golyók.. Rád is, Futsu-ra is. Kárörvendő szemekkel néz rátok, mint a vacsorára.

**Hazukage Ishida** Szomb. Dec. 04 2010, 20:55

Rejhu-nak nem igazán tetszett az én technikám és, hogy kissé átrendezem a berendezését. A logikám nem volt teljesen átgondolt, ugyanis megégtem egy két helyen ami nem igazán kellemes érzés. Sikerült a fejéhez jutnom ám ekkor igencsak pórul járhattam. Mondhatni belesétáltam a sárkány barlangjába, képletesen értve. A szája közelében nagyobb eséllyel talál egy jutsuval, így hát védekeznem kell, mert a következő pillanatban kárörvendő mosollyal egy újabb Karyuudan-nal jutalmaz meg. Ekkor beütött egy jó ötlet. Egy pillanatok alatti szétválást követően a megjelenő füstből kétfelé válva egy Gatsuugaval megcélzom a halántékát. Futsu balról én jobbról használom a jutsut, mert ha abban a formában maradunk könnyebb célpont vagyunk, hisz minél nagyobb valami annál könnyebb eltalálni, így viszont remélhetőleg meg is lepem, és ha eltalálom kétoldalt a halántékát, valószínűleg megszédül és ha elesik akkor saját magát is könnyen megsebesítheti. Ha sikerül eltalálnom és eldől akkor megpróbálok a magasban maradni a falon, nehogy véletlen alá kerüljek és rám essen, mert azt nem biztos, hogy sikeresen kivédhetném.

Hyuuga Hinata (inaktív) Hétf. Dec. 06 2010, 17:57

A hirtelen stratégia váltás miatt a sárkány jócskán összezavarodik, és megkavarja az is, hogy nagyon nem akarod feladni a párbajt. A tigrisedet, úgy ahogy sikerül neki vágnia a falnak, és harcképtelenné tennie, de veled már más a helyzet.
A támadásod betalál neki, habár nem a halántékát, hanem a fülét találod el, ami megzavarja, mert elkezd "csöngeni", és a hallása is korlátozódik. Elkönyvelheted magadnak, hogy előnybe kerültél, de tudod, ez még nem a harc vége. Habár a hallása romlott, Rejhu nem adja fel, inkább csak jobban felidegesítetted, szó szerint feltüzelted őt.
- Katon: Goenkyu! Katon: Goenka! - aktiválja egyszerre a két jutsu-t, miközben feléd néz. A teremben több fele szór el gömböket, nem törődve azzal, hogy is vagy, inkább az összezavarásod és a csapdába csalásod érdekli őt.
Első sikerül is, mivel ugyanakkora, ugyanúgy kinéző gömbök repkednek körülötted és feléd, nem tudhatod, melyik fog robbanni véletlenszerűen. Itt szél jutsukat, se a Gatsuuga-t nem használhatod, mivel felgyulladsz, így a fizikai és a stratégiai erődre kell támaszkodni, amíg nem lesz tiszta a terep, és Futsu nem tér magához.

**Hazukage Ishida** Szomb. Dec. 11 2010, 11:51

A tervem nem aratott osztatlan sikert, mert Futsu megsérült és így a technikáim bevethető száma a felére csökkent, ekkor rádöbbentem, hogy igencsak rég volt, hogy társ nélkül harcoltam, úgyhogy épp itt az ideje újra nekikezdeni. Sikerült viszont a hallását korlátoznom ami jelentőssé is válhat számomra. Azonban nem kis fejfájást okoz számomra, hogy ilyen erős technikákat vet be ellenem bár mit is várnék hisz viszonylag megfosztanám a szabadságának egy részétől. A legjobb amit tehetek, hogy nagy ívben mindet megpróbálom elkerülni. Ha netán van olyan ami nagy veszélyt jelent számomra azt inkább egy robbanó cetlivel ellátott kunaial felrobbantom. Lényegében a tűzgolyóba hajítom a kunait és felrobbantom, így a tűzgolyó is előbb robban fel minthogy telibe trafáljon. Miközben kerülgetem a tűzgolyókat próbálok közelebb jutni felé és beérni a hallási holtpontjába. Ezt követően előveszem a két szélchakrámra érzékeny tőrömet és azzal próbálok meg egy két nem túl mély sebet ejteni. Remélem a sebekből leszűri, hogy nem akarok maradandó sérülést számára hisz akkor én se venném túl sok hasznát.

Karin Vas. Dec. 19 2010, 14:41

//Ishida kérésére átvettem a mesélést! //

Sikeresen kerülöd el a feléd tartó tűzgolyókat, melyek kisebb krátereket hagyva a földben jelezték, ha egy ilyen eltalál, csak hamu mard belőled. Ide-oda rohangászva sikeresen ugrottál el mindegyik elől, ahogyan a látszólag össze visszaságban volt logika, de erre későn jöttél rá. Az utolsó-hoz a robbanójegyzetes kunai késedet is elő kelet bányásznod és alkalmaznod. A robbanás a közeledben volt, ahogyan a lángok, mind eső hullottak köréd, de egyik sem ért el.
- Hahahah...- nevetett fel Rejhu , ahogyan rád nézett. - Rég volt, hogy valaki idáig merészkedjen velem szemben... - nevetett újra fel, ahogyan észrevetted, hogy mi volt az előbbi támadásának célja. A ruha szinte meggyulladt rajtad, ahogyan a olyan magas hőmérséklet vett körül, hogy nem csak a levegő égetett csupán, hanem a kisebb kövek is felizodtak körülötted. - Most meghalsz! Egy ilyen gyenge fiúcska nem parancsolhat nekem! -ordibálta, ahogyan egy villámgyors mozdulattal törte ketté az egyik közeli sziklát a farkával, ahogyan a törmelékek éppen feléd száguldva, váratlanul lángra csaptak, de nem maguktól. A sárkány újabb lehelete (Katon: Karyuudan )lobbantotta őket lángra, ahogyan a lehető legnagyobb bajban voltál. A tűz szinte perzselő volt körülötted, több helyen, még mindig égett egy egy kisebb tűzlabda maradvány, ahogyan ha félre állsz, Futsu kerül célpontba, hiszen a lövedékek és barátod közé már csak te álltál.

**Hazukage Ishida** Hétf. Dec. 20 2010, 10:44

A helyzet drámai fordulatot vett. Társam élete a kezemben ám ezzel a sajátom is veszélyeztetem. Az irányítás abszolút nem az én kezemben van. Nem hagyhatom Futsut megsérülni. Ha mindegyik robbanócetlim kunaial együtt el is fogy de lehetséges, hogy beválik a tervem. Újabb robbanással talán sikerül a törmelék lendületét teljesen megszüntetnem. A robbanócetlivel ellátott kunait a törmelék elé hajítom így remélhetőleg a törmelék lendülete jócskán lecsökken és mégy egy két robbanás után végleg megáll. Ha ez sikerül gyorsan ellentámadás helyett mondanék valamit.
-Mielőtt újra támadnál, várj egy percet. Lehet nem vetted figyelembe, de az otthonod félig elpusztítottad. Nem itt kéne folytatnunk a harcot. Amennyiben még itt akarsz élni a későbbiekben, vagy keress a harc kifejlete után másik otthont.
Ha beleegyezik, hogy kint folytassuk akkor Futsut a vállamra véve kifele veszem az irányt. Ha netán megpróbál hátba támadni a Fürge test technikával kirohanok és leteszem Futsut egy biztonságos helyre, közben leveszem a kezemen lábamon lévő súlyokat és meglepetés szerűen a tőreimmel fogok támadni. Az ugrás szerű sebességnövekedésnek hála könnyebb lesz közelebb jutnom és a tőrjeimmel sebet ejteni rajta. Ha nem egyezik bele akkor képtelen leszek bent levenni a súlyokat és Futsuval a hátamon megpróbálni kimenekülni.

**Hazukage Kurono** Hétf. Dec. 20 2010, 15:48

Kurono lassacskán megérezik a tűz országának erdős részébe. Egy vulkánt keres, amit a levegőből könnyen megtalál, és a vulkánból kilobbanó lángok, jelzik, hogy Ishida már harcban áll.
~Remélem nem késtem el.~
Gondolja magában, mikor már Hana hátán ülve, közeledik a vulkán felé. Oda érve, még vár egy picit nem akar közbe avatkozni.
~Nem jó ha ajtóstul rontok a házba. Olyan kis területem úgy sem férnek el.~
Gondolja magában, és Ishida terve alapján meg kell, hogy lássa kijönni, mivel minden féle képen hi akar jutni. Ha meglátja kijönni a sárkányt, akkor ő is oda repül, és leveti magát Hana hátáról.
-Szevasz Ishida. Úgy látom te is klán ügyeket képviselsz. Jobb ha besegítek.-
Reméli a sárkány észre veszi, és akkor hozzá is van egy két szava.
-Üdv néked Rejhu. Hazukage Kurono vagyok, és Ishidaval együtt fogunk a klánunk mellé állítani. Jobb ha most feladod, vagy kénytelen leszek erőszakhoz folyamodni.-
Kurono ekkor kézjeleket formál, és végre hajtaná a kezdő jutsuját, a Tako Uwagi no jutsut. Akkor a pikkelyek, mint eddig gyorsan nőnének a bőrén, megadva az alap védelmet.
-Én keményebb ellenfél vagyok, mint Ishida.-
Jegyzi meg immáron a pikkelyekkel a bőrén.

//Én is megérkeztem bocs a késésért, elment a netem.//

Karin Kedd Dec. 21 2010, 17:53

Az Ishida felé repülő törmelékek még a levegőben megsemmisültek, ahogyan a robbanás ereje és a füst, mely egy pillanatra körüllengett, ahogyan a légnyomás, mely megszüntette a kinti zajokat is, jelezte, hogy ha azt a támadás bekaptad volna, már nem élnél. De lehet, hogy a boldog élet, nem tart majd éppen olyan sokáig. Ahogyan a levegő szinte forgott körülötted, eltakarva előled minden-t, a porfelhőből egy hatalmas kéz nyúlt ki érted, ahogyan reagálni sem volt időt. Telibe talált, ahogyan a földnek szegezett, miközben a nehéz lábbak súlya alatt, alig kaptál levegőt. Lassan a látóteredbe a sárkány arca jelent meg, ahogyan lenézett rád.
- Látod, mondtam, hogy gyenge vagy...- közölte veled, mikor váratlanul egy ismerős férfi hangját hallodat meg és a sárkány tekintettét is magára vonta. - Hahaha...- nevet fel, ahogyan Kurono testét lassan befedték a pikkelyek és megvédték őt, a sárkány lángjaitól, ahogyan az egy pillanat később körüllengte őt. A Tűz azonban nem ártott Kurono-nak,ahogyan a tűzből kilépve a sárkány arca is komorabb lett ahogyan az Ishida-ra nehezedő súly, egyre nagyobb lett. És Rejhu jól tudta, hogy ez a harc, mely rá várt, nem lesz könnyebb.

**Hazukage Kurono** Kedd Dec. 21 2010, 18:57

//Mivel Ishida tehetetlen írok előbb, és ez a sorrend maradna közös megegyezés alapján//

Kurono időben hajtotta még a Tako Uwagi no jutsut, így a sárkány lángjain lazán átbírt sétálni.
-Egy sárkány pikkelye a tűzhöz van szokva.-
Mosolyodik el, de Ishida rossz helyzetbe került, már az előtt, hogy ide érkezett. A sárkány szó szerint rajta tenyerel, Kurono csodálkozik, hogy Ishida még él.
~Ha nem csinálok valamit össze roppantja.~
Gondolkodik, de nem sok ideje van rá.
~Mivel nagy, ezért arányosan lassú is, vagyis nálam nem gyorsabb.~
Arca egy sunyi félmosolyra húzódik és kézpecséteket formál.
-Raiton no Yoroi.-
Mondja ki a jutsu nevét, és valószínűleg megjelenik a villám aura, hisz Kisame ellen sikerült elsajátítani a jutsut, még ha az az adrenalin által is volt, egy életre megjegyezte a menetét.
-Tudom félelmetes vagyok, mint egy villámló sárkány.-
Hangzik el az egoista beszólás, majd előveszi a Raiken páros egyikét, és alkalmazná a Shunshin no jutsut. Ezzel az a célja, hogy minél gyorsabban a sárkány lábához, érjen, és a pikkelyek közé szúrjon. Kurononál jobban talán a Kensei klán ismeri a sárkányok pikkelyének gyenge pontjait, de ez most nem lényeges. Ha sikerül a pikkely alá szúrnia, akkor azt a sárkány megérzi és, mivel neki is van idegrendszere, így a feltétlen reflexe is érvényes, és egyből elrántja a lábát, így Hanának az utazó sárkánynak van ideje, hogy lábaival elkapja Ishidat és Futsut, és odébb vigye őket. Főleg Futsut.
Kurono ezzel még itt nem áll meg. Miután a lábába szúrta a Raikent meglöki magát felfelé, hogy legalább a sárkány felső testéig érjen, ahol a Raiken páros másik tagját szúrja a pikkelyek közé, és azt is ott hagyja beleállva a sárkányban. Innen már feltudja lökni magát a sárkány orráig, és ott kézjeleket mutogat, és öklén villám jelenne meg(Raiton:Raiken), és úgy ütne a sárkány homlokára, vagy orrára, attól függ meddig a pontig tudja fellökni magát, de a lényeg, hogy a Raiken mindkét párosa a sárkány pikelyei közt legyen, annyira, hogy csak a markolat látszódjon ki.

Ajánlott tartalom