Erdőségek

//Shuinak//

Hát igen, rég volt már, hogy ekkora baklövést követtem volna el. Valószínűleg rendes körülmények között meggyújtottam volna egy fáklyát, mielőtt kioltom a vizet, de valahogy ezt most elfelejtettem megcselekedni. Na vajon miért lett ebből hirtelen nem rendes körülmény? Talán a sors akarta, hogy szerencsétlenkedjek, vagy csupán csak megfeledkeztem. Sosem fogom megtudni, de hát na, haladjunk azért. Hamarosan Shui kezét éreztem az enyémben, ahogyan elkezdett húzni egy adott pontba. Lassan a szemem kezdett hozzászokni a fényviszonyokhoz, így már az útmutatása nélkül is mehetne a dolog. A kezem azért viszont nem húzom el. Amennyire szereti fogdosni mostanában, hát nyugodtan. Jópár percbe belekerül, míg kijutunk, de odakint már világosabb sötét vár minket. A farkasok nem jöttek vissza, hogy gond van, szóval nyugodtan kijöhetünk. Kiérve Shui részletezi a tervét. Látom benne a rációt, de azért még jobban bebiztosítom magunkat.
- Urufu, Rakurai – nézek a két említettre. – Míg haladunk, ti járjatok folyamatosan körülöttünk. Két különböző irányba mozogjatok és figyeljétek a területet. Ha túlságosan közel jön valaki, azonnal jelezzétek.
A két farkas bólintott és azonnal fel is ugrott a fák közé, hogy elhelyezkedjenek. Leguggoltam és ránéztem Kiddyre. A kis farkas vette a lapot és felmászott a vállamra. Olyan gyorsan szeretnék menni, amennyire csak lehetséges. Kiddy viszont még nincs olyan tapasztalt, hogy tartani tudja a tempónkat. Majd idővel az lesz, de most még egyelőre biztosítom én a haladást. Bólintottam Shuinak, hogy mehetünk. A szőke fel is ugrott a fákra és megindult, én pedig követtem őt, körülöttünk a két, éberen figyelő őrszemmel.

/bocs hogy késtem  láttátok biztos h offline voltam egy hétig :3 /



Akira




Bár az információk megvoltak adva, lényegében szinte átvetted az irányítást mind mesélőtől mind a kis szörgomboctól amit nem várt el a kaland securitije. Hasznosítottad az információt, és bővítetted is a keretet, a kézjeleket pedig elhasználva neki láttál küzdelmednek. Sokszori próbálkozás után jött a végszó amit pont elcsíptél, úgy tűnik a végére rájöttél minél erősebb a chakra használat, ANNÁL erősebb a lény amit létre hozol, bár így se a legerősebbet, de mikor a füst megjelent, csak kirajzolódott az állat, de láttad ahogy épp tapsol neked. Bár becsületes állatról van szó, úgy tűnik tetszését nyílvánitotta, mígnem a füst eltünt, és melletted lévő anbu csak bólintott egyet.
- Remek, nagyszerű haladást imitáltál Akira. Elmondhatod magadnak te már egy magasabb szintre léptél! Wazarashi. Mondja csak, nem gond hogy önnel kísérleteztünk? - szólt mélyhangon az Anbu.
- Ugyan gyermekeim, szimplán furdal a kíváncsiság, vajon mire van szükségetek. - válaszolt kérdéssel a kérdésre.
- Egy fontos bevetés kellős közepén vagyunk. Fáradjon velem félre, Akira, gyűjtsd be a többieket én addig elrendezem a taktikai megfontoltságokat, kérd meg a társad, húzza fel a sátrakat! - jelzett, s intett neked, mire te meghajoltál, és az első közeledben lévő gyakornokot, pontosabban a rejtözködő shinobit támadtad be, hogy megnézd hogy áll, s a végén össze szedd. 


Kaito




Immáron az időjárást is bevetem, fürkészve a nap sugarait, körülbellül délután 5 óra fele jártok. Alkalmas terepet kaptál a föld technika elsajátítására. Nem utánzom a mozdulataid végülis a lényegre tapintottál, így hát hagyom hogy az utolsó mondatod legyen jelenleg aktuális.
- Rendben, ha készen állsz kezd el. - szólt azzal te a kezedet a földre helyezted, mind a fa helyét megjegyezted, mind a technika kinövesztését eltulajdonítottad, immáron mikor mindent leellenőriztél, a fa alatt megnyílt a föld, de te hogy nekelljen rendet raknod csak azt tébolyítottad meg, ami nagy zörejjel elnyelődött. melletted lévő Anbu csak jelezte, ügyességed, azzal hogy a vállára helyezte kezét. S a napsütötte füves részen, hirtelen a távolból egy alak jelent meg, felismerted a jelenlegi csapattársad Akira volt, épp feléd tartott. 



Sesshou, Ishida 


A magas fa nem adott jó védelmi poziciót, miután mindenki szinte végzett, Sesshou nem volt megelégedve, leugrott a fáról és célba vette a tigrises tagott, aki vele ellentétes mezőn telepítette a csapdákat. Szélsebesen vágtatott független elhelyezkedésének és leszólította a Tigris idomárt.
- Ishida igaz? - bökte oda - Mondcsak, emlékszel még rám? Beugrik neked valami soksok évvel ezelőtt, egy kutyáról, és gondozójáról, melyet megsebesítettetek? Futsu biztos megismeri az illatom.....Én voltam az, és a kutyám, aki meghalt abban a csapásban, még kis kölyök voltam, chuunin rangal, és gyenge. De megfogadtam megtorlom a kutyámat. Viszont a sors úgyhozta hogy konoha és sunagakure kézen fogva játszanak, ezért nem támadhattalak meg soha. Szeretnék a múltra fátylat tenni és eltemetni. És ha kedved tartja, egy technikával meglepni. Mit szólsz?


/picit szockodjatok, egy két körig, amíg felnem állítok egy stratégiát, viszont arra lenne szükségem hogy minden beszélgetés végén harag legyen, nem akarom szétbontani az egységet, szimplán hogy a végén rájöjjetek jobb együtt mint külön, bonyolítsuk csak, hogy még érdekesebb legyen!/

//Sajnálom, de már muszáj volt már írnom.//

Váratlanul ért, mikor megjelent mögöttem Sesshou. Tisztelettel felálltam és felé fordultunk Futsuval. Mintha féleszű lettem volna úgy tekintettem a csapattagra aki számomra igencsak váratlan információkat közölt. Mire a végére ért a tekintetem komollyá vált. Futsura néztem csak szemmel ő pedig egy kis bólintással igazolta, hogy Sesshou szaga ismerős volt számára. Rég volt már az említett eset és csak pár képkockát tudtam felidézni. Viszont az eddigi alap távolságtartás mostanra bizalmatlansággá vált és nem tudtam, hogy mire véljem mindezt. 
-Aki a múltban él az a jelenben halott. A múltból csak tanulni szabad...nem tudom mit is akarsz pontosan...de azt ne feledd, hogy most egyazon célt igyekszünk elérni...-csak remélni merem, hogy nem kell megküzdenem vele. Az érzékeim rosszat jeleznek. 

A technikát sikeresen elsajátítottam, aminek igazán örültem. tudtam, hogy esetleg még van olyan technika, amit szívesen elsajátítanák és tudom is mi az és ha körbenézek van is valaki, aki meg tudná tanítani. Van egy srác, aki hozzám hasonlóan állattárssal rendelkezik és neki nagyobb is a chakrakészlete. Mivel ő éppen a vezetőnkkel társalgott, így nem zavartam meg őket, meg más feladatot is kaptam. Szerencsére sátrat magam is tudok állítani, így nem is zavarom meg egyik társamat sem, inkább valakit elküldök vízért én pedig neki is állok felállítani őket. Közben Moon feltérképezi a területet és szagmintáját néhány közeli fán, majd a másik ninjaállattal kezd ismerkedni. Nem tudom, hogy ő mennyi idős, de Moon elég fiatal, így talán nem fogja támadásnak venni a tigris. Talán ezt kihasználhatom, hogy a gyerektől megtanuljam a már elkezdett gatsuuga technikát. Közben persze Kaito keresésére indultam, akit lassan meg is találtam éppen akkor, amikor a technikája elsajátításának maradékát tünteti el, így tudom, hogy neki a föld az eleme, sajnos én még nem ismerek a saját elemembe technikát, de talán a küldetés alatt vagy után meg lesz az is, meg talán még konoha titkos tai jutsuját is elnyerhetem a küldetésen elért eredményektől függően.

Nyan nyan nyan dekarucha........ énekelgetek magamban vagy is dúdolgatok magamban. Konoha déli részén az erdőben csend és béke. Talán ez az utolsó perc az utolsó nap, hogy ebben a békében részem lehet. Nem sokára úgy is a frontra küldenek vagy egy küldetésre. Minden ninja kint harcol, nagyon kevesen maradtak itthon. Ők is folyamatos készenlétben vannak.
Nyújtózok egy nagyot és össze csapom a két tenyerem akkor ideje egy kis gyakorlásnak. A kézjelek után nem mondom a jutsu nevét felesleges. Chakrám elkezd körbe ölelni és hallani lehet porcok roppanását. Az izmaim megfeszülnek kinek éles a füle még ezt is érzékelheti. A jutsu a Naibun neko Jutsu. Tulajdon képen a henge egy fajta változata, de itt teljesen más az egész. Itt igazi változások történek hisz a testemet módisítom bizonyos mértékig. Amikor a változás végbe megy egy ember macska vagy mintha egy macskát kereszteztek volna egy emberel. Karmok és a farok a helyén ahogyan a bajuszka is és a fülek. Na és persze a szemek a macska szemek sem maradhatnak el.
Ki pattantak a karmok és nézegetem őket majd el mosolyodva egy hangos...
- Nyaaarrrrrrrrrrrr
Kiáltás után fára vetetem magam. Karmok használatával fel is kapaszkodtam a tetejére onnan körbe nézve egy kis házikót pillantottam meg. A kíváncsiság ilyenkor néha erősebb bennem ezért fáról-fára közeledtem. Míg nem végül már ott voltam és szem ügyre vehetem mindent fejel lefelé lógva a fa törzsén figyeltem a házat és környékét.

//Baljós jelek - Sesshou mesél//

A társam gyorsan eltüntette a nyomait, de én legalább így abban biztos lehettem, hogy neki mi az eleme. Nem nagyon tudtam meghatározni a korát, de mivel a küldetésünk közös, így együtt kell dolgoznunk, na meg a vezető anbu azt mondta, hogy szedjem össze a csapatot, így el is indultam a feladat végrehajtására, így lett az első célpontom Kaito. Közelebb lépve köszöntem, de ő csak egy mogorva "Mit akarsz?" kérdéssel válaszolt. Lehet, hogy idősebb, de azért nem kellene így beszélnie a társával.
- A főnök küldött, hogy szedjem össze a csapatot és mivel te voltál a legközelebb így rád esett a választás, mint kezdés.
Már azt nem tettem hozzá, hogy legyen már normálisabb, hiszen össze kell fognunk és ha lenézi a csapatot akkor nem igazán lesz erre esélyünk. Miután elmondtam a feladatomat tovább maradva próbáltam jobb belátásra bírni.
- Figyelj egy csapat vagyunk, azért mert idősebb vagy nem kell lenézni másokat.
Lehet, hogy durva volt és utólag rá kellett jönnöm, hogy inkább unott, mint fellengzős a beszéde, de már nem vonhattam vissza, így csak várom a reakcióját.

//Nem tudom, h mi a terv itt, úgyhogy írtam, ha nem kellett volna szóljatok//

Látom az idegent és fejem tekintetem feléje fordítom. Mi van vele, szinte itt vagyok az orra előtt. Érzékel, de naa ne az nem lehet ennyire rémisztő lenék vagy félre sikerült volna a jutsum? Le ugrok a földre úgy talán két métere az idegen élőt és jutsut megszüntetem. Hallani lehet újra a porcok ropogását. Ahogy izmaim pulzálnak megfeszülnek és elernyednek. Ahogy minden rendesen újra a helyére kerül a testemen belül. Még egy halk nyögés is elhagyja ajkaimat.
- Öhm csóó csókolom.
Szólalok meg halkan és félénken. Nem számítottam rá lesz errefelé valaki. A kíváncsiságom az hajtott lesd meg ki az csak figyeld messziről és figyelj.
- Sa sajnálom nem akartam leselkedni. Bocsánat.......
Hangom még mindig ugyan olyan volt mint az előbb halk és félénk. Majd eszembe jutott az idősebbnek illik bemutatkozni.
- Ayami Remiyu vagyok.

- Látom nagyon meg lepődött. Biztosíthatom nem vagyok káprázat ezért hívnak Neko no Mirakagenek vagy egyszerűen Nekonak páran.
Láttam ahogy a keze kardját érinti, de nem vettem ezt ellenséges mozdulatnak egyszerűen reakció a megjelenésemre és az egész dologra ami vagyok.
- Konohai kunoichi vagyok és csak pihenni, játszani jöttem ki ide.
Szóval tehette értem valamit. Nos igen végül is nem nem hinném. Boldogulok egyedül is eddig is legalább mindig sikerült. Meg néztem a kezem a már ember kezem.
- Nem köszönöm. Semmire sincs szükségem.....vagy is talán csak egy dologra. Meg engedné, hogy szóval...
A kérdés látszik számomra nehéz, zavarba ejtő.
- Szóval hát kicsit maga mellett legyek, csak pár percig. Tudja sokat vagyok egyedül nagyon és szóval....
Korából ítélve szerintem tudja. Magányosnak érzem magam, nagyon magányosnak így egyedül a világban. A háború küszöbén amikor lehet már holnap a fronton leszek.

- Tudod nem félek, jó mestereim voltak. Jiraya, Gamabunta, Tsunade sama és Nao sensei sok mindenre megtanítottak. Csak a magányt nem bírom, néha mindegy ki vagy mi csak legyek a közelében. Csak tudjunk egy kicsit beszélgetni.
Fejezem be a mondatom miközben eltávolodom az öregtől aki biztos jó szándéka miatt ölelgetett. És ki tudja lehet el sem jutok a frontig, lehet valami teljesen más helyre vetődöm. Soha nem lehet tudni mit is hoz az élet.
- Mond Musashi bácsi mi óta élsz itt?
Kérdeztem tőle kíváncsian. Talán eddig fel sem tűnt, hogy engem nem lát és csak most veszem észre.
- Ohh boo bocsánat eddig nem vettem észre. Nem akartam kellemetlenséget okozni.

/ /Shuinak//

Belevetettük magunkat az éjszakába. Talán eléggé nagy felelőtlenséget csinálok, azt alá kell írnom. Ellenséges területen egy alapjáraton ellenséges faluba tartózkodó, ám cseppet sem ellenséges tagjával haladtam jelenleg. Annak idején az akadémián óvva intettek minket a naívságtól. Először azok halnak meg, akik könnyelműek… másodjára azok, akik naívak az ellenséges ninjákkal szemben. Ha látnának most a tanáraim, tutira kapnék némi fejmosást, nameg pár kokit a fejemre, amiért ezt csinálom. Mert most tényleg, miért is mentem bele abba, hogy egy konohai kunoichi mutassa nekem az utat? Nagyon jó kérdés… pont én kértem segítséget, a zárkózottság laborpatkánya. Az élet olykor furcsa fordulatokat képes produkálni…

De mégis, valahogy úgy éreztem, minden rendben van így. Két méterrel lemaradva haladtam Shui mögött, követve azt a helyet, amerre megy. Fogalmam sem volt, mi jár a fejében… hogy miért segít nekem. Hiszen mi köt össze minket? Semmi… csak egy rövid idejű kooperáció annak idején a Fegyverkészítők Falujában… egy szükséges lépés… de most… most mondhatjuk, én jöttem hozzá szívességet kérni… hogy hatalmasat kockáztasson. S mégis segít, pedig alig ismer… meg azért én se a bizalomgerjesztés mintapéldája vagyok. Mindketten kockáztatunk… s talán ez az, ami jelenleg összeköt, még ha más is az indíték. Ritka pillanatok egyike, de megbíztam az előttem ugráló, szőke leányzóban. Vezesd hát csak az utamat… én készen vagyok a fejleményekre.

Időről időre Kiddy-re pillantottam, de ő csak a fejét rázta… egyelőre semmi és Rakurai-ék se jöttek hozzám sietve, hogy társaságunk van. Egyelőre úgy tűnt, minden rendben van… de bennem valahogy mégse… tényleg, miért is akarom megtalálni a volt birtokot? Igen, szeretném megtalálni a klánomat… de… miért? A kötelesség immáron Kiri-hez köt… de mégse vagyok ott, pedig lehet szükség lenne rám… ki tudja… talán csak menekülök az elől, amit a fejemre hoztam?
- Milyen messze van a hely, ahová megyünk? – törtem meg a hallgatást hirtelen.
El kell terelnem a gondolataimat, mielőtt újra hülyeségeken kezdek el filozofálni.

///Bocsi a rövidebb posztért!///

Kaito sikerrel cselezte ki a lányt, aki meg is jegyzete, hogy a kocsis kapni fog még az éjszakázás felvetéséért, ennek a fiú nem örült, továbbá tett a fiatal nemes lány egy gúnyos megjegyzés, de ezt már észre sem vette a genin.  Kaito nem akart bele menni a vitába, nem akarta, azt, hogy veszekedés esetleg felkeltse nemkívánatos személyek figyelmét, nem utolsó sorban nem volt szokása emberekkel vitatkozni, inkább kerülte az ilyen szituációkat. Ahogy haladtak előre elhatározta magában, hogy ha elértek a célúkhoz, majd ki fog állni a kocsisért, ám ahogy így morfondírozott, be is sötétedet szépen lassan. Az este mondhatni a maga romantikus vidéki medrében folyt, valakit ez vonz, valakit taszít, van, aki, míg más imádja, és van, aki retteg tőle, bár az tény, hogy a legjobb alkalom egy támadásra. A lány egyedül ült fent a kocsin, és a VIP személy talán a benne a lévő kedvesség megnyilvánulásként felültette mellé a Sachit ~Ennyit a társságomról…~ gondolta magában Kaito, ám most küldetésen volt, és az éj is megérkezett, így lehet, hogy jobb volt, hogy nem volt senki mellette, aki elterelte a figyelmét, így jobban tudott koncentrálni. A kocsi tetején ülők néha néha hátra fordultak, és az öreg nem nagyon figyelt, legalábbis a fiú nem bízott már annyira az érzékeiben, szinte minden figyelem előre irányult, és rajta kívül nem volt senki sem az oldalakon. Az egész nem nagyon tetszet a geninek, így meg állt egy pillanatra, és létre hozott egy Karasu Bunshint, amelyet a kocsi háta mögé küldött egy méterrel.  A lábán keresztül a talajba áramoltatta a chakráját, és létrehozott három darab Tsuchi Bushint, az egyiket a jobboldalra küldte, a másodikat a baloldalra, míg a harmadikat pedig a lovak elé. A földklónokba elég chakra volt ahhoz, hogy, még egyszer összeálljanak, így ha valaki megtámadja, akkor még egy ellentámadásra futja nekik, addig, amíg a többiek cselekednek. A varjúklón pedig tökéletes volt hátra, mivel a varjak hangot is adnak, ha a klón szétesik, és ráadásul Kaito még az ellenfélre is rátudja robbantani, saját technikájának köszönhetően. 



Egy kis vizualizáció : 

Spoiler: