Re: Erdőségek

Hinata Csüt. Május 16 2013, 23:21

**Naka**

- Na...Ka...értem akkor így fogunk hívni.
Titokzatosság o igen néha a legjobb dolog ami hát sok mindenre jó. Néha célra vezető, de talán most más a helyzet. Az aki a fa mögött van mint tudod, vagy sejted nem akar támadni. Akarna már régen megtette volna, és most valami egészen durva dolog folyna. Az rnyék meg mozdul és nem történik semmi. Vagy talán még is egy rövid hangocska. Olyan mint mikor valaki fél mosolyra húzza a száját és hümmög egyet.
- Sok félle képen neveztek már, de talán ne hagyatkozunk a kreativitásodra.
Az árnyék újra meg moccan és kezd egyre jobban alakot ölteni. Az ismeretlen nő elindult a fény felé, vajon ki lehet? A titokzatosság az izgalom egyre nő. Mindjárt már csak pár pillanat és fény derül néhány kérdésre.

Az állat világ továbbra is éli megszokott kis életét és nem történik semmi különös. Talán csak az élet megszokott körforgásából egy kiragadott pillanat. Közeli kis tisztáson egy nyuszi riadt sipítása, és egy sólyom rikoltása. Majd az egészet mintha elvágták volna. A madár felröppen zsákmányával levegőbe miből csöpög az élet piros nedve. Pont a vörös hajú nő vagy is Naka és az ismeretlen közt fél úton hullanak le a cseppek.

Majd az idegen kilép a fényre és meg áll pontosan veled szemben. Fekete köpeny magas gallérral, rajta vér vörös felhők. Most már biztos egy nő áll előtted. Arcát mintha angyalok formálták volna, hajában egy origami rózsa.

Erdőségek - Page 14 Kepatmeretezes_hu_konan_render_2_by_kangaroogid579xyq

A nő tekintete teljesen érzelem mentes, még akkor is mikor végig mér téged. Még akkor is amikor szólásra nyitja száját.

- A nevem Konen.

Jiraiya Kedd Május 21 2013, 15:31

// Hiroto, Eiko, Ayame - Füstklónok létrehozásához szükség van füstre is ^^ //

Úgy tűnik, hogy végül még is csak a tisztesség kerül előtérbe ebben a küzdelemben is. Eiko és Hiroto, életüket készek feláldozni társaikért. Eiko mindkét társát védelmezni akarta, míg Hiroto csak Ayame elé állt, hogy majd testével és reflexeivel védelmezze őt. Ám most Ayame sem hagyta magát, nem törődve Hiroto önfeláldozásával, nem volt hajlandó tétlenül állni és hagyni, hogy barátai mentsék meg a bőrét. Belekezdve tervébe, ismételten felrúgta a csapatmunkát, ugyanis nem igazán avatta be társát. Azonban, talán ez volt a legjobb dolog amit tehetett. Hiroto elhajította a macska feje felé az injekciót, amivel sikeresen magára vonta a figyelmét, így az állat nem vette észre a levegőbe ugró Ayamet. Ám Eiko hangja elterelte Hirotoról a macska figyelmét, így már két irányra próbált koncentrálni a cica, aki zavarában ismételten egy technikához folyamodott. A hatalmas bundás állat stabilan állt mind a négy lábán, majd tüskés testét megrázva kezdte el lövellni magából a tűhegyes és acél kemény szőrszálakat, amik az egész teret lefedve záporoztak a kis csapatra. Az első szőrhullámot Hiroto megpróbálta hárítani fegyvereivel, amivel sikerrel is járt nagyrészt, azonban két szőrszál senbon módjára fúródott testébe, át a ruháján, bele a mellkasába, valamint a karjába. Ayame viszont nem járt ilyen jól. Őt az első hullám igencsak durván kapta el, mivel Ő nem tudott olyan hatásosan védekezni egy fegyverrel mint azt a társa tette, így Tíz darab szőrszál találta el a testén elszórva, fájdalmasan szúró sebeket hagyva. Azonban Eiko Goukakyuu-ja megmentette a csapatot. A második hullámot, a hatalmas lángtömeg tökéletesen elsöpörte, kissé megperzselve Ayame arcát, ami így kicsit pirosassá és érzékennyé vált. Maguk a lángok nem érték a bőrét, csupán a felszálló meleg. A macska teljes teste fekete lett, valamint minden egyes szőrszál lángolt a testén. Persze még mindig csak gyertya módjára, ám a meleg elkapta rendesen, így a fájdalomtól lebénult macska könnyű célponttá vált Ayame fegyverei számára, így a lány a kopasz foltját támadva, beledobálta az állatba fegyvereit...
Amint a fegyverek elérték az állat felperzselt bőrét, az egy pukkanás kíséretében eltűnt, a helyére pedig egy aranyos, kisméretű, kétfarkú, kormos kiscica került, fájdalmasan, sírva nyávogva. Több sem kellett Hirotonak, azonnal megragadta az imént eldobott injekciós tűt, majd megragadva a macskát, finoman beadta neki az ellenszert.

**Kusuki Eiko** Kedd Május 21 2013, 15:47

Nagy fáradozások és küszködések végett végül most az egyszer eredményesek voltunk és sikerrel zárhattuk le a küldetést. A macska összement, de rendesen megjártam Hirotoval együtt és Ayame is megsérült azért valamennyire. Igaz. A támadásom most kicsit erősebbre sikeredett és így Ayamet is elkapta a lángok melege, de még mindig jobban járt nálam. Hiszen ha nem sikerül most leverni a macsekot és kapok egy nagyobb ütést a lábamba az valószínűleg eltörik. Félre téve ezeket a dolgokat a végén legalább sikerült levernünk a cicust és teljesíteni a küldetést.
- Na csapat! Büszke vagyok rátok amiért sikerült teljesíteni a küldetésünket és beadtuk végül neki az ellenszert. Nem indultak a legjobban a dolgok, de ettől függetlenül jól zártuk le ezt a feladatot.
Próbáltam kicsit közelebb menni hozzájuk, de a lábam még mindig rendesen fájt így csak bicegni voltam képes.
- Ayame! Hiroto! Örülök amiért végül nem végeztük be és veletek tölthettem ezt a nehéz küldetést. Szóljunk Kibanak és induljunk el haza mielőtt történne még valami. Jó lenne minél hamarabb ellátogatni mindnyájuknak a kórházba, hiszen eléggé lesérültünk. Szóval Ayame fogd a macskát! Úgy is kimerült szóval elszökni nem fog, meg te vagy még olyan állapotban, hogy képes legyél vinni. Mondjuk miattam így is csak lassan jutunk vissza. Nem szeretném tényleg kettétörni a lábamat szóval nem is tépem tovább a szám. Kapd fel a macskát, szóljunk Kibanak és tűzzünk haza!
Jött a küldetésen az utolsó parancsom.

**Hyuuga Shakaku** Csüt. Május 23 2013, 12:42

«Tsunade»

A vörös hajú nőszemély nem nagyon változtat a testhelyzetén, pozícióján, hiszen a jelenlegi teljes mértékben megfelel neki – köszöni szépen – és nem is akarna gyanúsan mozdulni, mert a szituáció – noha jelen pillanatban még békés – igencsak könnyedén és gyorsan az ellenkezőjére fordulhat, amit jelen pillanatban nem igazán óhajtana, hiszen először is a kíváncsiságát kívánja kielégíteni. Utána a többi vágyát, hm, nos...
A jelen jelenségeit viszont jelenlegi is elemzi, persze a jelen feltételei mellett:
~ Érzelmi megnyilvánulás, bármilyen aprócska is, de a lényeg, hogy van; még akkor is, ha csak tettetett, így legalább nem egy robottal van dolgom, sem pedig egy abszolút sablonos gyilkológéppel. Valószínűsíthető viszont, hogy gyilkológép, de legalább nem unalmas, döh! ~
Csupán némán konstatálja azon észrevételét, hogy bizony az ismeretlen és annál inkább is titokzatoskodó nő szavaival marad a többesszám elsőnél, viszont amikor a kettejük közé hullanak a vérvörös cseppek ő csak félmosolyra húzza a száját és épp csak egy másodperc erejéig, élvezve az édes irónia ízét, de legbelül elhatározva, hogy bizony az állatokéval párhuzamos sors nem fog kiviteleződni, vagy legalábbis ha oda kerül a sor, akkor nem ő lesz az áldozat, s nem az idegen nő lesz az áldozatát becserkésző predátor.
Mindezen gondolatok viszont amilyen gyorsan képződtek, olyan gyorsan illannak tova – még ha csak a tudata mélyére is –, hiszen amint megpillantja az idegen küllemét, külső ruházatát azonnali változást érzékel a testén belül.
A szíve a szokásos intervallum letelése előtt dobban és talán kétszer olyan erőset, mint általában, mindezzel párhuzamosan érzi, amint a testében adrenalin szabadul fel és indul útnak, felpezsdítve érzékeit és az agyát is, birizgálva idegeit, felélesztve benne az élvezet legperverzebb és legmorbidabb verzióját – azt, ami egyrészt csak a gyilkosoknál van meg és azt, ami csak az őrülteknél. Mindazt, ami a Vörös hajú démont sokkal jobban izgatja mint bármilyen más szexuális vonal.
A gondatlan gondolatlanság viszont gyorsan megszűnik létezni.
~ Fekete alapon vörös felhők...? Pont az, amiről Kibusha mesélt: egy csoportosulás, ami megpróbálta őt a tagjai közé toborozni, de már meglehetősen régen volt ez. Ezt követően nem is láttam... Cöh! ~
– Konan, hát milyen meglepő, igazából pont ezt a nevet akartam ám adni neked! – Hát persze, hogy kamu, de hát a Vöröske már csak ilyen, s szinte javíthatatlan. – Na de áruld el nekem kérlek, Konan, hogy miért túráztál el ilyen messzire a civilizálatlan civilizációba, az emberi vegetáció majdnem határára csak azért, hogy velem találkozhass, ez ugyanis, bármilyen nagy meglepetéssel bír számomra, meglehetősen izgatja a fantáziámat, ha érted, hogy mire gondolok. – Szeduktív mosoly és kacsintás, miközben persze belül ezzel ellentétes gondolatok cikáznak.
~ Sápadt bőr... nem járhat túl sokat napon: vagy sokat van épületben vagy pedig nem napos helyről való. Esetleg beteges, bár túl kevés információm van ehhez. A haj- és szemszín nem a környékről való, az origami pedig... nos, éghető anyag, papírból van. Ha ő csinálta, akkor kézügyességre utal, ha nem ő készítette, akkor arra, hogy közel áll egy olyanhoz, akinek képességei engedik a megformálását. Ha viszont az ő kreálmánya, akkor precizitásra enged következtetni, de ez mind még csak feltételezés, bár jobban preferálnám, ha nem a saját bőrömön kellene megtapasztalnom a feltételezéseim gyümölcseit és eredményeit. ~

**Kaibutsu Hiroto** Hétf. Május 27 2013, 11:11

Szerencsére még időben elindulok a kunoichi felé, így képes vagyok segíteni rajta. Legalábbis képes lennék rá, ha nem lendülne támadásba. A macska azonnal kilövi a tüskéit ránk, amiket hellyel közel hárítani tudok. Kettő azonban még így is eltalál. A földre roskadok az első hullámot követően és onnan figyelem Eiko támadását, ami megvéd minket a második hullámtól. Majd az állatka vissza változik eredeti méretre. Össze szedem minden megmaradt erőmet, majd beadom neki az ellenszert. Ezt követően óvatosan kihúzom a testembe és karomba ágyazott tüskéket.
- Azt hiszem ezt megcsináltuk! - szólalok meg kissé rekedtesen és erőtlenül. - Valaki keresse meg Kibát és szóljon neki, hogy végeztünk...

Hinata Kedd Május 28 2013, 12:36

* Naka *

A nő vagy is már tudod ki veled szemben áll és figyel téged. Egyenesen szemeidbe néz, de egy szót sem szol csak végig hallgatja mit mondasz. Nem bólint és nem mozdul mint egy hatalmas viaszbábú vagy egy élethű origami. Talán élhetnél is a gyanúval ha a ruháját nem mozgatná a légmozgás vagy is a lágy szelő.
- Civilizálatlan civilizáció... Konoha nem több mint barbárok gyülekezete. Nem eszme csere miatt jöttem és kerestelek meg.
A nő kinek papír virág van a hajában nem mozdul, még mindig idegesítő módon szobor ként áll érzelem mentesen. Mi még hangjából is hiányzik.
- Sokáig figyeltünk téged az árnyak melyéről, és döntöttünk. Talán eljött az ideje, és te lehet elfogadod az ajánlatot.
Majd nem várt dolog, esemény történik. A nő elmosolyodik, pontosabban ajkai fél mosolyra húzódnak. Furcsa, de még is hiába áll a jelenség ellentétben tekintetével. Többi kifejezéssel mit teste sugároz. A mosoly nagyon is jól áll neki, meg szépíti az arcát talán így kelene lennie mindörökre. Mosolyogva és vidáman nem pedig komoran érzelem mentesen.
- Tudunk Kibushárol és rólad is.
A kérdés tehát még nincs feltéve, de talán már tudod is mit akarhat itt a nő most tőled. Meg akarna ölni nem beszélgetne veled az erdő ezen része már katasztrófasújtott övezet lenne. Harc miatt ami kibontakozna a két nő közt, hisz senki sem adná olcsón a bőrét az biztos.

**Hikari Ayame** Kedd Május 28 2013, 22:56

Erdőségek - Page 14 Tumblr_m1u6beH7aP1qgctjqo1_250

[[ Jiraiya, Hiroto, Eiko ]]

// jujj bocsánat... nem figyeltem oda rendesen >< :/

És igen, nekem természetesen a lehető legrosszabb pillanatban sikerül még jobban összekutyulni mindent. Az a helyzet, hogy magamban természetesen megkapom a nekem járó szidást. A testem hirtelen tíz pontban fájdalmas sajgásba kezd, ahol a macskaszőrök beleállnak a húsomba. Ez hirtelen elveszi a figyelmemet arról, hogy önsajnálatomban a saját halálomba szaladjak, és mikor a következő hullám ideje is elérkezett, már képes lettem volna nagyjából kivédeni a felém tartó borotvaéles és kemény szőrszálak ötven százalékát. Ami jelentett volna még egy pár tüskét a testembe, de ha nem talál el létfontosságú szervet, akkor az a pár újabb szőrszál már nem oszt nem szoroz. Azonban végül nem kerül sor a levegőben való akrobatikára, hogy kivédjem a felém haladó fegyvereket, Eiko beveti egyik technikáját ezzel egyszerre megmentve és veszélyeztetve is az életemet. A letaglózó forróság épp hogy csak annyira perzsel meg, hogy úgy nézzek ki mint a melegvízű fürdőben, amikor már órák óta forrok a medencében. Piros arccal repkedek tovább, hogy végre sikerüljön elkapni a macskát, és a helyzetünk egyre kilátástalanabb, lassan kezdem úgy érezni, hogy feladom. A tehetetlenség érzése kerülget, és ettől csak még idegesebb és mérgesebb leszek, mint eddig. Gyűlölöm ha tehetetlen vagyok, és nem tudok ép ésszel gondolkozni. Olyankor idióta tervek és cselekedetek férkőznek a tudatomba, amiket sajnos rögtön meg is valósítok - több-kevesebb sikerrel.
Végül mégis csak sikerül valamelyest összehozni a csapatot, és talán éppen a szétszórtságunk az ami összetart minket. A macska lassan képtelen figyelni mindannyiunkra egyszerre, káosz uralkodik körülöttünk, és lassan azt sem tudom kit támadjak. Azt hiszem, hogy ennél rosszabb csapatmunkában még életemben nem volt részem és... és mégis bejön. Talán ha kicsit jobban ismernénk egymást akkor könnyebben teljesítenénk együtt egy A szintű küldetést, azonban most ilyen szétszórtan ugyan, de megoldjuk a problémát és gyökerestül meg is szüntetjük. A macsek talán nem ép a legjobb állapotban, de végül visszaváltozik az aranyos kismacskává, akit a képen is láthattunk, és akivel nemrég még fogócskáztunk, mintha a küldetés gyerekjáték volna. Végül pedig fájdalmas véget ér a küldetés, de nem bánom. Meg fogunk gyógyulni, az hogy életben maradunk pedig garantált. Amint mindkét csapattársam megszólal elönt a biztonság érzése, és ha nem azzal törődnék hogy kiszedegessem a testemből kiálló izékéket néhány fájdalmas szisszenést hallatva, akkor mér rég őket ölelgetném örömömben. Mindenesetre nem mondok egy árva nyafogó szót sem, hiszen látható, hogy hármunk közül még mindig én vagyok a legjobb állapotban. És ez nekik köszönhető. Nekem pedig az, hogy ők sokkal ramatyabbul néznek ki mint én. Nem mintha önsajnáltatásból mondanám, vagy akármi, de ami tény az tény. Úgyhogy nem állok le vitázni, hogy én ugyan nem fogok Kiba után rohangálni, és még a sebesült macskát is cipelni, aki amúgy az imént még hatalmas fenevadként játszadozott rövid és eléggé szánalmas életemmel. Odabicegek a földön fekvő cicához, és óvatosan a karjaimba veszem őt, hogy ne essen több bántódása. Bűntudatom is van, amiért ilyen rossz neki is az állapota, de most már sokkal jobb lesz neki is.
Egy kicsit megállok, és fülelek, hátha hallom Kibát és Akamarut. Nem sokkal később meg is hallom egyenletes légzését a kutyának és gazdájának.
- Azt hiszem arra vannak - biccentek az egyik bozót felé. - Eléggé bűntudatom van, amiért miattam sérültetek meg a kelleténél jobban... Elmegyek, szólok nekik, addig maradjatok és pihenjetek - vetem fel az ötletet, és barátságosan a többiekre mosolygok, miközben zavartan lesütöm a szememet. Nem vagyok egy barátkozós, sem egy bocsánatkérős típus, de most szükségét éreztem ennek. Elvégre tényleg zavar, hogy pont én miattam sérültek meg ennyire... Én miattam, aki még a küldetést is eléggé hátráltatta. Keserűen felnevetek magamban. Gyorsan Kibáék után indulok, miközben próbálom leplezni a fájdalmaimat. Megkeresem őket, és ha ott vannak ahol sejtem, akkor szólok neki, hogy ideje lenne indulni. Ha mindenki megvan, akkor végre visszaindulhatunk Konohába. Az pedig biztos, hogy én többet nem fogok macskákra vadászni... De még biztosabb, hogy első utam a kórház felé vezet. Két okból kifolyólag is, de egyelőre nem tudom biztosra, hogy mit szeretnék kezdeni magammal...

**Seimitsu Kazuya** Csüt. Május 30 2013, 00:19

//Shuinak//

Lassan kezdett olyan érzésem lenni, hogy valami itt nagyon nincs rendben. A gyanakvásom kezdett felerősödni, főleg, miután Shui megszólalt. Kezdtem félni tőle, hogy talán tényleg túl szép ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen... hogy ilyen könnyen sikerül, minden feltűnés és veszély nélkül információt szereznem. Összevonom a szemöldökömet a ,,gyanakvás" szóra. Azt már észrevettem, hogy ha valaki bizonyos körülmények között említi ezt a szót, annak van vaj a füle mögött. Meg ez a megszólítás... az életben nem hívott még így. Lassan a három másik farkas tekintete Shuira meredt, így már nyolc szem leste árgusan a szőkeséget. Szegény, valahogy nem lettem volna a helyében. Amennyiben valami olyan dolgot tud, ami potenciális veszélyt jelent ránk... mondjuk néhány nindzsát odakint... elvileg Kiddynek meg kellett volna éreznie a szagát bármilyen közeledő élőlénynek, de ki tudja, Konoha nindzsái mennyire agyafúrtak. Ameddig nem harcoltam legalább eggyel, nem lehet megmondani előre. Tapasztalat nélkül nyilatkozni már jóslást jelent, abban pedig nem igen hittem. Na de most a jelenben voltunk és vártuk a fejleményeket a társaimmal. Ujjaimat várakozóan összefűztem magam előtt és néztem a leányzót. Nyugodt voltam, egyáltalán nem tűntem mérgesnek, vagy valami, de egyesek szerint a túlzott nyugalom is lehet annyira rémisztő, mint egy hirtelen ordítás. Általában az ilyen emberek rántanak kunait és állítják bele a célszemély fejébe. Nekem viszont nem voltak ilyen terveim... csak választ akartam a kérdésemre, semmi több. Na aztán szépen lassan átmentünk drámába. Tényleg lassan, mert Shui alig akart beszélni... beszélt helyette a teste viszont. Aztán nagy nehezen kipréselt magából egy mondatot. Aztán megint jött a testbeszéd. Annyira szorította már össze az ökleit, hogy meg mertem kockáztatni, lassan kimegy belőlük a vér. A szemei pedig... najó, most én hallucinálok, vagy valami fényesen tényleg csillog ott?
- Shui... - szólítottam volna meg.
De nem került rá sor, mert végül elmondta, amit eddig nem akart. A reakció viszont nem az volt, amit valószínűleg várt ez után a dühös kitörést követően. Legalább is a részemről nem... vihogni az egész barlangban egyedül Urufu kezdett el... de abba is hagyta, amikor az én meg a két testvére feje egyszerre fordult felé, mérges tekintettel, jelezve, hogy jó lenne, ha abbahagyná. Be is fejezte, de rátett egy lapáttal.
- Most mi van? Istenem, Rakurai, Kiddy, legalább nektek értenetek kellene. Érdekes, hogy fél a bogaraktól, de közben...
Na ez volt az a pont, ahol Rakurai megemelte az egyik mancsát és fejbe kólintotta a fekete farkast. Az erre talpra ugrott és vicsorogni kezdett... mire Rakurai ugyanúgy felállt és rámordult a hugára... és úgy, hogy ő volt a nagyobb, kissé hatásosabb volt a tett a részéről.
- ELHALLGASS, SUHANC! - rivallt rá Rakurai. - Akármi is volt számodra vicces, tartsd meg magadnak! Nincs jogunk ítélkezni Kazuya barátai fölött, amíg nem adnak rá okot! Sem most, sem máskor!
Mélyet sóhajtottam.
- Rakurai, Urufu... kérlek titeket, fejezzétek be.
Nyugodt hangom talán elérte a hatást, de az is segíthetett, hogy nem parancs volt, hanem kérés. Mindkét farkasnak megvillant még egyszer-kétszer a szeme, de aztán visszaültek a helyükre és folytatták az étkezést. Csendben megcsóváltam a fejemet, majd ráemeltem a tekintetem Shuira. Szegény lány, hát ezt titkolta eddig? Bár így utólag átgondolva a dolgot, nagyon is érthető. Szólásra nyitottam a számat, de előtte együtt érzőn ráraktam a vállára a kezemet... már persze ha engedte.
- Nem kell szégyenkezned, Shui - igyekeztem megnyugtatni. - Mindannyian félünk valamitől, ki ettől, ki attól. De a félelem egy olyan dolog, amit lehet kezelni és ami a legfontosabb, le lehet győzni, hogy utána mi váljunk erősebbé - tartottam egy kis szünetet, majd. - De... tekintettel arra, hogy segítettél nekünk és az ittléteddel is sokat kockáztatsz, nem várhatom el tőled, hogy végig velünk legyél. Szóval... elég, ha elkísérsz minket a birtok határára. Már így is sokat kértem tőled... a bogarakat meg majd mi elintézzük - eresztek meg felé egy bátorító mosolyt.
- Pontosan - morogja Rakurai, ahogy éppen szopogatja az egyik csontot. - Valami kísérőre úgy is szükség lesz ezután.
Hogy őszinte voltam-e a Shuival? Igen, teljes mértékben, nem volt okom hazudni neki. Most én voltam az ő lekötelezettje, ez pedig hatványozódni fog akkor, amikor megmutatja a célhelyet. Kérdéses, hogy meg fogom-e tudni hálálni neki ezt valahogy később... de végső soron az is hálának számít, hogy nem nevetem ki a félelméért. Amúgy se tenném, de ilyen keretek között meg aztán végképp nem. Valakinek a gyengeségén élősködni nem hőscselekedet... hanem egy utolsó féreg tette...

Jiraiya Pént. Jún. 07 2013, 15:01

// Hiroto, Ayame, Eiko //

Eiko féllábbal a földön, Hiroto és Ayame kicsipkedve testükből a már leernyedt szőrszálakat - amik igencsak elég röhejes hatást keltettek - a kiscica pedig kormos bundáját, szédülten nyalogatva reagálták le a nagy zűrzavart, ami után ez a csend, igazi felüdülés volt. Lassan mindenki összeszedte magát, majd Ayame ölébe véve a macskát, megindult a bokor elé, ami már mozgolódott is. Kiba és Akamaru bújt ki mögüle. A fiú csodálkozva nézett a geninekre, Akamaru pedig Ayame elé ült és szájtátva várt.
- Elnézéseteket kérem... - Mondta zavartan mosolyogva a fiú - Nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerűen leszerel egy ilyen állat. Én becsültem alá. De ahogy láttam, könnyen elkaptátok. Kevesebb chakrával rendelkezik mint gondoltam. De ezek szerint nem az ereje, hanem az esze miatt figyelmeztetett a Hokage. Remek munka volt srácok, köszönöm a segítséget. A macskát add csak oda Akamarunak.
Mondta a fiú, majd a kutya, tátott szájjal hajolt a macska felé, majd piciny testét finoman átfogva szájával, vitte és tartotta.
- Majd Én leadom a Hokagénél és megteszem a jelentés. Menjetek egyenesen a kórházba és lássátok el a sebeiteket!
Mondta a fiú, majd felülve Akamaru hátára, elindult Konoha irányába.

// Köszönöm a játékot, ha nem szorított volna titeket az idő, akkor tovább is lehetett volna játszani, de akkor menjetek Háborúzni Smile

Élményben, vagy a játéktéren kijátszva, a kórházi látogatást és a sebeitek ellátását kötelezően meg kell ejtenetek.

Jutalmatok:
+25 ch fejenként.
+6000 ryo fejenként. //

**Aburame Shui** Szomb. Jún. 15 2013, 00:27

[Kazuyának]

A nevetés elkezdődött, de nem követte folytatás, sőt, az egyetlen kuncogót, az egyik farkast - megegyeztelek ám magamnak, bolhazsák! >_< - is lehurrogják. Csak bámultam a kis perpatvart, majd a csendes megértést könnyesen tágra nyílt szemmel, nem értve, hogy mi is történik most. Miért nem nevetnek ki, mint mások tették mindig? Miért nem kezdenek ugratni azzal, hogy de hiszen tele vagyok bogarakkal, és hogy ez milyen szánalmas már? Miért néznek rám megértéssel? Miért tesznek úgy, mint akik képesek az együttérzésre mikor halvány lila fogalmuk sincs róla, milyen nehéz nekem saját klánomban egy ilyen fóbiával?!
Értetlen pillantásommal kellett szembetalálkoznia neki is, mikor a kezét a vállamra téve nézett a szemembe. Dacos távolságtartásom ugyan nem tűnik el, de láthatóan megkönnyebbülök, hogy végre megkapom az áhított felmentést az alól, hogy velük tartsak. Ebből merített magabiztossá vált arroganciával söpröm le a kezét, és fordítok neki hátat, összekulcsolva a kezeim a mellkasom előtt.
- Áll az alku, amint befejeztétek az evést, odakísérlek benneteket, de aztán hazatérek. Apa már így is bizonyára keresni fog, és jól lehordja majd a fejem - hangsúlyozom ki, milyen megpróbáltatásokat jelent számomra, hogy segítő kezet nyújtottam neki, egy idegennek,a ki ráadásul a jelenlegi ellenség táborát erősíti. Bár tény, a gyökerei szerint egy kis részben konohai is, de ez a jelenlegi helyzetben a falu vezetői személben minden bizonnyal részletkérdés lenne. Így könnyen bajba keverhet, ha valóban lebukunk, ezért is szerencsés, hogy apától és két bátyámtól megtudtam, amit akartam, és nem kellett szélesebb körű kutatásokat végeznem. Mert az már bizonyára feltűnő lett volna.
Hogy deklaráltam a helyzetet, távolabb ismét letelepedek, továbbra is elzárkózón. Korábbi cserfességem és nyitottságom, könnyed és fellengzős stílusom szertefoszlott, most, hogy ismerik a titkom, meztelennek érzem magam, ezért nem is bírom úgy elviselni a társaságuk, mint korábban. A sok tüske még fájdalmasan marja a szívem ahhoz, hogy könnyedén felül tudjak rajtuk kerekedni, és úgy tenni,mintha mi sem történt volna. Túl sokat bántottak már, így nem vagyok képes hinni neki. Egyszerűen csak érdekek vezérlik, ha megharagít, nem vezetem el arra a helyre, ezért is utasította a farkasát is, hogy ne legyen bolond, és ne húzza ki a gyufát, ebben biztos vagyok. Nem baj. Ennek így kellett történnie. Egyszer akkor is rettegni fogják a nevem a ninja világban! S addigra senki nem fog merni beszélni a félelmemről, az ellenség soraiban pedig senki nem fog élni, aki elárulhatná, erről kezeskedem!

**Hyuuga Shakaku** Szer. Jún. 19 2013, 20:02

«Tsunade»

~...barbárok gyülekezete...? Érdekes szóhasználat: vagy tapasztalatból beszél, vagy pedig általánosítható arroganciából, de az viszont majdhogynem bizonyos, hogy ilyen lenézéssel csak az szól ilyen nyíltan egy ex-konohai jelenlétében, aki nem fél attól, hogy cserébe képen is törlik. Magyarán vagy egy ostoba, vagy pedig erős – bár ha abból indulok ki, hogy melyik szervezetet képviseli jelen pillanatban, akkor azt kell mondanom, hogy inkább erős, mintsem ostoba és inkább arrogáns, de nem is tapasztalatlan.~

A vörös hajú lány feje oldalra biccen – egyértelműen felkeltette a másik nő az érdeklődését, s az arcára gyermeki, vagy gyermekinek álcázott, de kegyetlenül démoni, vagy gyermekinek álcázott gyermekiség kifejezése ül, hogy csak kavarjuk azt, amit kavarni lehet.

És ő inkább most nem fog belemenni a „Melyikünk tudja a legjobban imitálni a falat?” játékba, mert nem és kész – és mert az ő pókerarca végtelenül szürreálisan néz ki.

– Hmmm – az arcára egy kaján kis félmosoly ül –, én pedig tudok rólatok és Kibusháról. Na de most, hogy túl vagyunk a Ki-mit-tudon, talán térjünk is a lényegre, elvégre is nem szeretném eszmecserével, vagy legalábbis mocskos pletykacserével rabolni az idődet. Említette az ajánlatot, amit tőletek kapott, de meglehetősen szűkszavú volt, ugyanis éppen egy nagyon érdekfeszítő éjszakai szabadidő-tevékenységben participáltunk, így aztán igazán hálás volnék, ha ki tudnád fejteni, hogy egészen pontosan mit is takar az irányomba szóló ajánlatotok.

**Seimitsu Kazuya** Kedd Júl. 09 2013, 19:57

//Shuinak//

A helyzet hamarosan normalizálódott, bár Shui elég érdekesen reagálta le a történteket. Az arca néhány pillanat alatt több fajta érzést jelenített meg, mígnem végül dacosan, morgósan elfordult, mint ha csak én mondtam volna rá valami rosszat. Egy darabig csak pislogtam, de aztán csak beletörődően sóhajtottam egyet. Valahogy sejtettem, hogy most ebből jól sehogy se tudok kijönni, ezért inkább ráhagytam a dolgot.
- Rendben van.
Visszaültem a földre és elkezdtem gondolkodni a továbbiakkal kapcsolatban. A magam részéről már nem voltam éhes, szóval intettem a farkasoknak, hogy egyék meg nyugodtan a maradékot. Tele éreztem magam, de már a gondolataimmal is. Igyekeztem a fegyvertáramat végigvenni, hogy mim van ilyen lények ellen. Hamarosan rá is jöttem a megoldásra, ami talán helyzeti előnyhöz juttathat. Igaz, ez kis variálást szükségel. Tenyeremet felfelé fordítottam, amin négy darab csillagot lehetett látni. Aktiváltam őket, mire több pukkanás kíséretében 4 kunai jelent meg a tenyeremben. Leraktam őket a földre, majd elővettem négy robbanó-cetlit. Ezeket rátekertem a késekre, majd visszahelyeztem a tenyeremre a kést.
- Raikou Kenka!
Egy újabb pukkanás, a kés eltűnt, a helyén pedig megjelent a csillag. Ezt még háromszor elismételtem, mire mind a négy rám volt pecsételve. Na ezzel talán néhányat ki tudok ütni… már ha ellenséges rovarokról lesz szó. Majd ott meglátjuk. Ezt követően hátradőltem, egyenesen neki a barlang falának, a szememet pedig lehunytam. Pihenni akartam egy keveset, míg lehet. Közben pedig a mást nem hallottam, csak a húst marcangoló fogak hangját és a tűz ropogását.

//Ne haragudja a várakozásért, bepunnyadtam rendesen  //

Hinata Szomb. Júl. 13 2013, 16:30

*Aikan*

- A lényeg egyszerű mint egy pont.
Rövid hatás szűnet, mintha még levegő és madarak is megáltak volna egy pillanatra. Nem volt élő sem holt mi mozdult volna ekkor.
- A döntésed meghatározó lesz a jövödet és a világ sorsát illetően.
Még is mit akarhat a nő, vagy is tudod kicsoda. Konan hisz tudod ki az talán ismered is. Még is miért keres most téged? Ami biztos nem a két szép szemed és más bájad ohajtja elopni.
- Csatlakoz a szervezetünkhöz. Ez amiért én kerestelek fel talán meg fontolod nem utasítod el azonal.

Nincs mit tarkítani sem szépíteni, vagy más tenni. Egyenes meg hívás vagy is belépő a szervezetbe amitől a shinobi világ retteg.
Vajon él lehetőségél a meghivott vagy sem?
[b style="font-size:1.2em"][/b]

Killer Bee Pént. Júl. 19 2013, 13:40

/uruma kamuna/

utad nem sietős ezért lazán haladsz majd éppen nyúlnál a papírod után, mikor sétád megtöri egy hatalmas zaj
- KAMUNA URFI VÁRJON! KÉREM VÁRJON - jött a hang, majd lihegve oda szalad melléd egy ismeretlen, kinek konohai fejpántja van, ezért nem érzed bajba magad. - Kérem urfi, elfelejtették elmondani hogy engem rendelnek ki melléd! Előbb kellett volna mondaniuk, mert én magam kértem ezt. Tudja a küldetése nagyon veszélyes! Nem mehet egyedül főleg olyan időkben amikor bárki magára támadhat! Az énnevem Uruke Usiha. Szél, és tűz specialista, harmadik elemem pedig a Doton, mellyel rendkívül védekezek! 25 éves vagyok. Mondja nem zavarja ha magával tartok? - lökött egy mosolyt, majd veled szemezett.

Erdőségek - Page 14 Tumblr_ma1dnt4YVi1rz6urvo1_500

**Aburame Shui** Csüt. Júl. 25 2013, 00:37

[Kazuya - ne aggódj, szerintem ezek a várakoztatások kölcsönösek xD]

A dolog után jó ideig nem esik szó közöttünk. Kazuya előkészül, és titkon -bár ezt senkinek nem árultam volna el, még magamnak sem vallottam volna be - csodálom ezért, a hidegvéréért, hogy itt van egyedül a világban, csupán a farkasaiban bízhat igazán, mert valljuk be, én ellenség vagyok még akkor is, ha bizalmába fogadott, akár át is verhettem volna, és az csak rajtam múlik, hogy nem tettem - bár ez a logika fordítva is igaz, de kevesebbet tud ártani nekem egyedül, mint én egy egész faluval a hátam mögött neki. S nincs benne egy csepp félelem sem. Vagy nem látszik. Mert könnyen meglehet, hogy azért benne is ott motoszkál, de el tudja rejteni. Én nem vagyok erre képes, nekem minden azonnal kiül az arcomra, főleg az a rettenet, amit akkor érzek, ha egy soklábú undormány a közelembe él, és minden nap megőrjít belül a tudat, hogy ilyen lények sokasága mocorog minden porcikámban.
Nem vagyok jó semmire, és ez kifejezetten lehangol. Egyre elszonytolodottabban bámulok inkább magam elé, s egyre jobban idegesít, hogy egy légtérben kell ülnöm velük, és hogy az egyébként tündérien cukorfalt szőrmókok - kivéve persze az undok dögöt, amelyik beszólt ˇˇ - olyan vidáman rágcsálják a kajájukat. Ezért egyre türelmetlenebbül pillantgatok oldalra, és szabályosan fellélegzem, mikor az utolsó konc is eltűnik valamelyik farkas szájában, és a rágás hangja megszűnik. Fel is pattanok, hogy kijelentsem - főleg, mert tényleg nem kellene nagyon sokáig elmaradnom, nehogy rám uszítja apám az egész faluőrséget, hogy nyomom veszett, mert nem tudom, hogy magyarázom ki, hogy vígan túrázgatok egy ellenséges területről származó ninjával és cuki farkaska segítőivel -, ideje indulni.
- Indulhatunk? - kérdezem kissé élesen, és toppantok is hozzá, hangsúlyozva az egyébként is vastagon aláhúzott mondanivalóm.

**Seimitsu Kazuya** Szomb. Júl. 27 2013, 22:37

[Shuinak]

A farkasok nem sietik el a dolgot. Elvégre miért is sietnének, senki se mondta, hogy kezdjenek el zabálni. Szóval bőven van idő pihenni, kicsit talán el is szenderedek közben. Kicsit azért izgatott vagyok, hogy láthatom a klánom egykori szállásterületét. Bár kicsit furcsállom, hogy kívül van a városon, de belegondolva Shui birtoka se pont belül volt a farkasok elmondása szerint. Ki tudja, talán kevesellték a helyet, vagy világéletükben különcök voltak az ősök. Sose fogom már megtudni tőlük valószínűleg. De talán a romokból sikerül valamit kihámozni. Bár nem vagyok egy kármentő… na majd meglátjuk. Már éppen ott vagyok, hogy mindjárt elalszok, amikor Shui megszólal. Egyből kimegy az álom a szemeimből, ahogyan felnézek rá. Ránézek a farkasokra, de ők már csak jóllakottan fekszenek a földön. Sóhajtok egyet, majd ránézek az állatokra.
- Menjetek ki, nézzetek körbe, hogy tiszta-e a levegő.
Mind a három farkas felállt és kisétált a barlangból, miközben én egy tekercset húztam elő. Kiterítettem, egészen addig, míg az egyik jel fel nem tűnt. Feloldottam a pecsétet, mire egy vizestégely materalizálódott. Azzal a lendülettel rá is öntöttem az amúgy már gyengülni kezdő tábortűzre. Utána egy fadarabbal szétkapirgálom a parazsakat, majd visszapecsételem a tégelyt. Elrakom a tekercset, majd felállok.
- Oké Shui, mehe…
Paff, azzal a lendülettel nekimegyek a falnak. Sajnos voltam olyan meggondolatlan, hogy eloltottam a tüzet… és mivel nem látok a sötétben, így mos… szó szerint vakon repülök.
- Upsz.

**Sesshou Sarasho** Csüt. Aug. 01 2013, 10:13

/off: A Topicot lefoglalom Fórum kaland ügyében, sajnos egy másikon is épp én vagyok, viszont azzal is majd élnem kell (Határvidék) kérlek játékotokat folytassátok máshol, ha jól értelmeztem úgy is indulni akartok, ne haragúdjatok <3 Killer Bee /

**Akira** Pént. Aug. 02 2013, 11:43

Társam kérdései igen csak felkorbácsolták a kedélyeket, mind Shizune oldaláról, hiszen ő tudta, hogy mi van a 6 éves történet hátterében, mind a mienkről, legalábbis az enyémről biztos, hiszen a technikámat továbbra is élt és pontosan érzékeltem mindenki szívverését, amiből ki tudtam találni, hogy nem éppen megnyugtató híreket fogunk kapni és nem éppen túl kellemes az, ami fel lett hánytorgatva. Hamarosan meg is kaptuk az információkat. ~Orochimaru, edo tensei, 2. hokage titkos technikája, élő test egy holtért, tökéletes shinobi test, ami nem érez, akár egy élő báb~ Gyorsan összefoglaltam magamba, éppen annyi idő alatt, amíg az az Ibiki, akire vártunk meg nem jelent. Közölte, hogy valami Kabuto megrendelésére jöttek, hogy elvigyenek egy hullát. ~Király.~ Egyre több név és történet, de szerencsére csak a maradék 4 rablóra kell koncentrálni és elkapni őket, majd egy hét múlva átadni őket a végvölgyében. A felszerelésemből semmit nem hagytam a Hó országában, egyedül a madarat sajnáltam, akiért nem mehettem vissza a szobámba, viszont már három fejpánt volt a birtokomba, egy a Felhőé, egy Getsué és a Yugen szervezeté. Megkaptuk a parancsot a lelépésre, így nem is vártam tovább, ha mindenki indul én is követem őket.

Felvettük az alakzatot, amit Ibiki kért, majd el is indultunk a helyszínre, bár előtte fognak tanítani egy technikát. A társaim szagát megjegyeztem már, így ha valaki a közelben lenne, még ha van szenzorunk vagy ott van Ishida és állata, de itt van Moon is , akkor nem sok esélye lenne rajtunk ütni. Nem tudom mennyi idő múlva érkeztünk meg a terepre, ahol az Anbuk megálltak, majd rákérdeztek, hogy mi az a technika, amit szeretnénk, amire elmondtam a véleményem.
- Gondoltam rá, hogy a drót csévélő technikát fejleszthetném tovább, de sokkal nagyobb szükségem van az Idéző jutsura, amire még aláírt szerződésem is van.
Igazából jó lenne, ha mind a két technikát megtanítanák, hiszen akkor még inkább tudnám segíteni a csapatot, már az sem tetszett, hogy védni lettem beosztva, hiszen nem vagyok az a típus, aki egy helyben ül és vár, sokkal jobban szeretem, ha történnek a dolgok. Valami úgyis lesz, emellett nem szeretem a nagyképű ninjákat, mikor mi csak fegyver vagyunk a vezetőség kezében, még az akadémián is azt tanítják, hogy a tökéletes shinobi érzelemmentes, és ezt a társamról el lehetett mondani. Egyből tudatni akarta mindenkivel, hogy ő tud róla, hogy mi folyik a háttérben és ő az, aki el akarja hitetni, hogy neki nem lehet újat mondani. Titokban reméltem, hogy Kabuto egy kicsit megtanulja, hogy a nagy erő több felelőséggel is jár és talán még szerénységet is tanul tőle.

//Kuchiyose no jutsu/ idéző jutsu//

**Hazukage Ishida** Pént. Aug. 02 2013, 15:51

Ismerősen csengett Sesshou neve. Nem tudtam egyenlőre hova tenni, de biztos voltam benne, hogy hallottam már valahol. A másik két név nem idézett fel bennem semmit, így őket nem tudtam elhelyezni. Az anbukkal kell majd összedolgoznom, ami nem lesz akadály részemről. Nem először hallottam Kabuto nevét aki Orochimaru csatlósa amennyiben jól emlékszem. Túl sok eshetőség van. Mivan ha a 4 ellenségünk az edotenseiell visszahozottak közé tartoznak. Nem lesz könnyű a halottaktól visszavenni a halottakat, kissé ironikusnak érzem a helyzetet. Jó lenne ha szél elemű jutsut tanítanának vagy pedig kenjutsut, azon belül mindegy, hogy mit, nem vagyok telhetetlen. Most viszont a legalkalmasabb egy pecsételő technika lenne. Bár minden bizonnyal már kitalálták, hogy kinek mit tanítanak.
-Úgy vélem meg kellene beszélnünk, hogy ki mit használ, hogy megfelelően összedolgozhassunk és kombinálhassuk a technikáinkat.-gondolok itt az anbukra is.-Én kardforgató, állathasználó illetve társsal dolgozó taijutsuban kiváló szélelemű shinobi vagyok.
Nem mondhatok el mindent magamról, mert később lehet visszaütne. Nem igazán kívánkozik ki belőlem ,hogy sárkányt idézzek, csak mert még nem láttak, ezért ezt egyenlőre nem kívánom megemlíteni. Hatásos lenne ha az ellenséget az újonnan tanult jutsummal hatástalanítanám, Futsu segítségével felerősítve a technikát. Ha levágok egy kezet abba nem feltétlen hal bele az ellenség, így haza vihetjük és még hatástalanítva is lett. Bár előbb ismerni kellene az ellenfelet, mert lehet, hogy egyszerűbb lenne puszta erővel szembeszállni velük. Túl sok a kérdőjel.

/Nem igazán tiszta a dolog Razz

, azt írjam le amit szeretném ha megtanítanának vagy amit használni fogok elsőként a csatában?/

//Amit megtaníthatnának:[b style="margin: 0px; padding: 0px; color: rgb(255, 255, 255); line-height: 18.1875px; text-align: justify; background-color: rgb(18, 18, 18);"]Nunoshibari no Jutsu // Szövetlekötő Technika //[/b]
[b style="margin: 0px; padding: 0px; color: rgb(255, 255, 255); line-height: 18.1875px; text-align: justify; background-color: rgb(18, 18, 18);"]//Amit használnék:Fuuton:Kaiten Shuriken // Szél elem:Örvénylő Shuriken//[/b]

**Taidana Kaito** Pént. Aug. 02 2013, 17:54

/// Baljós jelek fórumkaland ///

Shizune beszéde után egyből megjelent Ibiki, akinek Kaito szintén mélyen szalutált. Micsoda nevek sorakoztak fel egymás mellet, ám az "arcok" gyülekezetének még korán sem volt vége. Ibiki elmondta, hogy mire jutottak a kihallgatás során, és ekkor merült fel Kabuto neve, ami nem túl sok jót sugallt. A jelentés után vázolták a hadi tervet, amely csapda készítésből állt. Majd a haladási tervet is elmondták. U alakban haladtak előre Kaito Ishida nevű tárával haladt előre plusz egy ANBU ügynökkel. Még mielőtt nagyon neki siettek volna, még egy tecknikát megtanítottak a kis csapat tagjainak, ami jól jött. A konohai genin választott utoljára még pedig Doton: Katsu jutsut.

// Bocsi a rövid posztért nem volt túl sok időm, és nem akarom stoppolni a játékot. Választott Jutsu: Doton: Katsu //

**Sesshou Sarasho** Szomb. Aug. 03 2013, 13:01

/Baljós jelek - fórum kaland Akira, Ishida, Kaito, Sesshou/

Mindenki/még 1 körig sajnos kénytelen vagyok mindenkinek írni, aztán majd beljebb érkezünk ezálltal tudok majd külön mesélni, időben: 12 óra telt el./

Az alakzat érthető volt, mindenki felvette rögvest. Szállingóztak a shinobik a faágakon, Ibiki egyértelműen osztotta beőket, szenzorosok elől, gyors reagálok középen, ANBU ügynökök hátul, védelemként. Támadásra nem lehetett számítani hisz ti vagytok a meglepetés szerzők, ezért már-már szélsebesen érkeztetek meg, de még utatokat állta a kívánt technikák sokassága. Mesélő vagyok ezért akár a holdat is lehozhatom. Azt kértétek amit leginkább szeretnétek, így választási jogotokat innentől már elveszem. Az erdőségekben egyetlen tisztásra értek, ahol immáron farkas szemet néztek egymással. Majd a fekete ANBU Akiráék háta mögül kilép, és hozzátok pluszban a szomszéd ANBUhoz beszél.
- Időben jók vagyunk. Sesshou *átnyújt pár drótot, és robbanó tekercset.* Ezeket állítsd fel körénk, Miná te pedig Ishidától kérd, a másik kettő itt marad, és felvesszük a technikákat ők kezdik majd. 4 napunk, és 12 óránk maradt. Holnap ez a kettő jön majd. Yosh. - csapja össze két kezét, majd egy hatalmas tekercset idéz elő. - Akira ez a tiéd, Miná hozd ide Kaitot. - a tisztás közepére értek, majd meglátjátok Akira menyétekkel való vérszerződését, Kaito pedig a másik ANBUval társalog. - Akira, a kuchiyose no Jutsu abba maradt ha jól tudjuk, de a szerződésed megvolt nálunk, nem hiába én jöttem. Kaito neked egy finomság van itt, még hozzá a Föld stílus, repedés technika. Miná fogja felvázolni.
*- Igen, tehát nem tudom milyen föld stílusú technikákkal rendelkezel, de ennél a föld elem manipulációja teljes fokát igényli, föld technikákhoz hasonlóan kézjelet nem igényel, viszont mikor a földre teszed majd a kezed, a chakrád testen kívűl kell irányítanod, fontos a képzelő erő is, és a kihatás. Földrengésre koncentrálj mozgasd meg a közeli földrészeket, majd hirtelen húzd őket a mélybe, akár egy repedés, és eltűnik majd minden. Elsőnek egy négyzetméteren próbáld, aztán növeld amennyire csak tudod. Gyerünk.
**- Kaito az idéző technika igen egyszerű, ahogy megírtad a szerződést, úgy kell vért áldoznod minden idézésnél. egy harapás, és a földre csapsz, majd kimondod a technika nevét. minnél erősebb vagy és több chakrát raksz bele, annál erősebbeket idézel meg. Kezdjetek neki.

/Na szóval feladat, Kaito, 30 sor technika végleges elsajátításával a végét hagyd ki. egyre nagyobb négyzet métereket törj. Akira, elsőnek egy menyét bébit idézz meg, aztán másodjára egy fejlettebb gyereket, majd Wazarashival fogsz végbe menni, a végét hagyd meg Wazarashit én idézem meg, 25 sort teremts elém. Ishida, könnyű dolgod lesz 10 sorral állítsd fel a csapdákat Nyugaton, Sesshou keleten, gyerünk./

Sesshou

Haladtunk a nap felé, északon, láthatóan az idő is telt, múlt már már ebéd idő lett volna, nem szabad kihagyni ezt a fajta hamikát, de mikor a tisztásfele vették az útjukat tudta Sess már valami történni fog. Szóval a kaja megint elmarad ~Oiiiii~ Majd hirtelen megtudta az egyik ANBU nevét, hogy minának hívják de szerintem ez csak becenév, hallotta hogy az ő társának idézést tanítanak, neki pedig drótokat és jegyzeteket hagytak. Elis indult felrakni őket, keleten kezdte a fákat 5 méterig kötötte, ha nem ért oda kibővítette, lerakott 24 csapdát, a levegőt lépcsőzetesen osztotta el, tudta ha valaki akár jönne, elsőnek a földön közlekedne, de az lehet állat is, ezért lemérte a legnagyobb medvét, és a fölé építkezett, szépen haladt, egy farönköt is használt, immáron a táborhoz nagyon közel, bár semmit nem segít de jó dísz, sőt a mesékben is van ilyen. Nade Sessshou kizárható most hiszen jó maga másra készült fel, egy fán megállt hiszen eltelt már jó ideje hogy csapdákat biztosít, és körbe leskelődött, semmi érdekességet nem látott csak a kedvencét, egy gyönyörű farkas kölyköt. Bundája oly réteges volt, éppen nyári szörzettel rendelkezett, szeme több színben kedveskedett. Közelebb akart menni, megszeliditeni, de eszébe jutott a táborban lévő Óriás cicus, aki valószínűleg vacsorának tekintené, ezért csak bámulta, majd észre vette hogy egy szarvast vett célba, két pompás állat, bár nem tudta mennyi az esélye az 1 éves Farkas kölyöknek, egy óriás szarvas ellen, így hát segítségre sietett, a távolból hajította el kunaiai sokasságát, mikor a farkas is épp lecsapott, bele állt testébe mind a fog, mind a kunai, és elterült mint egy szumó birkózó. A farkas felnézett Sesshoura, és mintha tiszteletét nyújtotta volna, vagy szimplán vakkantot egyet, de farkas szemet néztek. Látszott belőle a tisztelet, miközben ette az eleséget, melyet elejtettek, nem próbált meg közeledni, hanem vissza fordult, és eldöntötte ő mit akar megtanulni.

/Idéző technika : szerződés a farkasokkal Razz

Ishida egyébként te neked azt kellett volna leírni amit megtanulnál azt hittem érthető volt :'D nem tudom mit értelmeztél félre, a többiek leírták szépen.../

**Akira** Vas. Aug. 04 2013, 20:30

Mindenki felvette az alakzatot, fél napig így haladtunk, bár én nem igazán érzékeltem az idő múlását, mert folyamatosan a tájat kutattam esetleges támadás után kutatva.. Megérkezvén a táborhelyre az anbuk egyből ki is adják a a feladatokat, vagyis a tanulandó technikákat, ami a számomra a kuchiyose no jutsu// idéző technika. Az egyik mellém állt, majd elmutogatta a megfelelő kézpecséteket: disznó, kutya, madár, majom és bárány, majd leérintette a kezét, amire egy hatalmas menyét jelent meg, majd tűnt el a semmibe.
- Ő itt Wazarashi, őt kell megidézned, hogy azt mondhassuk, hogy megtanultam a technikát.
Elmondta a technika legfontosabb részleteit vagyis hogy vért is kell áldozni és a chakrámmal egy pecsétet kell létrehozni, amin keresztül átjön a lény, majd átadta a helyet, hogy akkor most én. Fogtam egy nálam lévő hegyes kést, majd megszúrva az ujjam elmutogattam a pecséteket, majd letettem a földre a kezem, de csak annyi por szállt fel, amennyit a kezem keltette mozgás szele felvert, de ezen kívül semmi nem történt. Nem igazán tudtam, hogy minek kéne történnie, így gondolkodtam és rá kellett jönnöm, vagyis eszembe jutott, amit a mesterem mondott körülbelül 5 perccel ezelőtt, hogy egy pecsétet kell létrehozni amin keresztül megjelenik az állat, ez egyből hozta a felismerést, hogy nekem van chakrám is és azt is kéne használni. Megnyomtam az ujjam, majd elmutogattam a pecséteket. Egyenlőre nem akartam egy óriás menyétet megidézni, bőven elég volt egy kisebb, de tudtam, hogy azt várják tőlem, hogy egy nagyobb jelenjen meg a gyakorlás végén, vagyis azt, amelyiket a mesterem a bemutató alkalmával. Mozgás közben is folyamatosan áramoltattam a chakrát a kezembe, hogy sikerüljön az első idézés, majd ahogy megérintettem a földet a kezemből a földbe irányítottam a chakrám, aminek hatására egy pecsét jelent meg a földön. Letéve a kezem végre nem csak port vertem fel, hanem a bunshin idézésnél létrejövő füst keletkezett, majd ahogy elült egy bébi menyét jelent meg a tenyeremnél, aminek igazán örültem, bár eléggé messze volt Wazarashitól. Valamivel több chakrára lenne szükségem, erre rá kellett jönnöm, bár nem tudtam mennyire. Közben figyeltem a társaimat, hogy ki hogy halad, volt aki épp a gondolkodás, ki már az elkezdés fázisában volt. Ismét elmutogattam a pecséteket, majd az előzőnél több chakrát kezdtem áramoltatni a kezembe, de azt folyamatosan, az eredmény füst, majd egy fiatal állatka megjelenése, aki egyből az ellenfelet kereste, de letérdeltem hozzá, majd egy fejbólintás után közöltem vele a tényállást, hogy éppen az idézést gyakorlom, így került ő ide. Nem akarta elhinni, túl hiperaktív volt ahhoz, de mikor a grabancánál felemeltem és szépen megkértem, hogy térjen haza körbenézett, hogy mi a helyzet és rövid mérlegelés után el is tűnt, kezem pedig a levegőt markolta. Elbambultam, hiszen nem sűrűn látok egy beszélő menyétet, még ha az kölyök is. Most már lassan meg kéne idézni azt a nagy menyétet is, amire várnak, így elmutogatva a pecséteket és annyi chakrát vezettem a kezembe, amennyit bírtam és leérintettem a kezem és ahogy a chakra kapcsolatba lépett a földdel létrejött a pecsét, már csak az eredményt kellett várni. Hatalmas füst és benne valami oriási test. Most vagy sikerült vagy nem, de az biztos, hamarosan ki is derül, hogy mi is a helyzet.

//A pecséteket innen vettem: https://www.youtube.com/watch?v=2ad7biFq5N4 //

**Hazukage Ishida** Vas. Aug. 04 2013, 21:13

Sokat haladtunk, de én elvoltam a gondolataim világában, Olykor Futsura néztem és mosolyogtam rá. Elértünk egy kellemes helyre ami edzésre, tanulásra egyaránt tökéletes, majd megkaptam a feladatomat. Mi sem egyszerűbb, mint csapdákat állítani. Természetesen nem lehet elkapkodni, hisz nagyon sok múlik ezen. Nem mentem se túl messze se túl közel. A nyugati részen neki láttam a csapdák felállításába. Annyi időt vett igénybe amennyi időt általában igényel a csapdák elhelyezése és készenlétbe állítása. Miután mindenhol ahol szükségeltetett ott voltak a csapdák a biztonság kedvéért átnéztem még egyszer az összeset. Majd megelégedve visszatértem a többiekhez. Ha nem kapok azonnali másik feladatot talán még harapni is tudok valamit. A nyugati rész biztosítva gondolom a másik oldalt is elintézték, a tanulás kezdetét vette lassacskán pedig csak kilyukadunk oda amerre az utunk vezet.

**Aburame Shui** Szer. Aug. 07 2013, 21:17

[Kazuyának]

Furcsa látni, hogy a kis kifakadásomra megindul az élet. Mintha én ébresztettem volna fel az egész társaságot, hogy hahó, még munka van. Azért ennyire belazulni egy kis kajától... Lehet, hogy ez a titok! Valami nyugtató volt a kajában! Úgy könnyű nem idegeskedni, nem? Bár elég furcsa megoldás lenne, de most, hogy kigondoltam, már simán el tudom képzelni. Ezért is nézem végig kissé gyanúsan méregetve, hogy vonulnak ki a barlangból a farkasok a parancsának megfelelően. De nem, nem tűnnek kábának, vagy ilyesmi. Lehet, a farkasoknak nincs rá szüksége, csak neki. Vagy olyan a nyugtató, hogy csak rá hat, az állatkáira nem. Azt hiszem, ez rejtély marad...
Főleg mert a figyelmem az vonja magára, hogy kiterít egy tekercset. Egy ideig biztos néztem volna, hogy mi a fenét akar vele, ha nem idézi meg rögtön a vizestégelyét, eloltva a tüzet. Bumm, ezzel megszűnik minden fény a barlangban, és csak pisloghatok magam elé, na meg végigrázhat a hideg, ahogy a rovarok a testemben izgatottságomra reagálva érezhetően rajzani kezdenek. Kedvem lenne felsikoltani, de attól félek, ha megteszem, elő is jönnek, és akkor tényleg szörnyet halok!
Az erre való koncentrálásból viszont egy csattanás, majd egy fájdalmas felszisszenés térít magamhoz, amely kettévág egy mondatot, amit nekem címzett volna a gazdája, Kazuya.
Felsóhajtok. Ekkora egy idiótát. Ugyanakkor nem tudok mit kezdene a vigyorommal, amely egyre szélesebbé válik, mert hogy ekkora lúzert. Még jó, hogy nem látszik. Viszont ez az apróság - amelyről még én sem veszem észre igazán tudatosan - sorsfordító. Valahogy egy csapásra kevésbé érzem magam gáznak a fiú mellett, és kevésbé érzem olyan menőnek és lazának, mint korábban. Ez valami olyan dolog lehet, mint amikor egy kagénak az ember meglátja az emberibb, sebezhetőbb oldalát, és hirtelen rádöbben, hogy bár erősebb és képzettebb, mint ő, valamint egy egész falut irányít, voltaképpen ugyanolyan esendő ember, mint saját maga.
- Óvatosan - jegyzem meg derűsen, s bár én sem látok, annyi eszem van, hogy a kezem magam elé emelve induljak neki a "vakvilágnak", s ahogy megtalálom, mert annyira nehéz dolgom nincs, csak a hang irányába kellett indulnom, megragadom a kezét, majd visszafelé indulva a fal mentén lassan, de lényegesen fájdalommentesebben jutunk ki közösen az éjszakába, mint ő indult neki.
- Arrafelé indulunk. Kis kört teszünk, nehogy véletlen belefussunk valami őrjáratba, mostanában egyre több van belőlük a háborús helyzet fokozódásával - magyarázom, aztán, ha bólintott, jelezve, hogy felfogta, amit mondtam, elrugaszkodom a földről, hogy a fákon közlekedve - mert minden menő arc a fákon közlekedik, akkor nekem is, Shui-himesamának is ott kell - megindulok a célunk felé.

**Taidana Kaito** Hétf. Aug. 12 2013, 13:39

Kaito Ishida után haladt, hát mögött pedig egy ANBU, másik oldalon Akira haladt elől háta mögött meg Sesshou, és természetesen még egy ANBU zárásként. Már egy jó ideje haladtak előre, amikkor meg álltak egy tisztásnál drótokat és robbanó jegyzeteket vettek elő, és Sesshou-t és Ishidát arra kérték, hogy állítsanak fel csapdákat, amíg mi Akirával jutsut tanulunk, közölték velük, hogy négy nap és tizenkét óra van hátra. Kaito egy Miná nevű ANBU-val ment arrébb, aki közölte vele, hogy egy föld elemű technikát fog tanulni, még pedig a „Repedés” nevűt, amely nem lesz egyszerű, utóbbihoz már kezdet hozzá szokni a genin. Miná elmagyarázta a technikát, amelyet úgy írt le, mint egy földrengést, még szerencse, hogy a fiúnak voltak alapismeretei ilyen dolgokról.

Elsőnek Kaito jobb keze köré föld elemű chakrát gyűjtött, majd mint hülye gyerek a földre csapat. Mivel nem használt sok chakrát így gyakorlatilag a keze körül egy kisebb mélyedés jött létre, de nem robbant a mandula. Következőnek a fiú már jóval több chakrát gyűjtött a keze köré, ám a hatás nem volt sokkal jobb, mint előzőleg, rá jött arra, hogy nem csak a lökés hullám a fontos, amit még a fizikai erejével fel tudja némileg javítani, hanem az is, hogy a felső földkéreg szerkezetét némileg összedarabolja, majd azt egy kisebb nagyobb lökés hullámmal szétrepessze. Következő próbálkozásánál, egy egyszer egy kockányi területbe koncentrálta a chakráját, amelyet egy méter mélységbe akart szétrepeszteni. Két tenyerét a földre tette, és fél méterre arrébb áramoltatta a chakráját, a föld nem szakadt fel, csak meg süppedt egy kicsit, és látható lett, hogy „darabosabb”. Ismét letette tenyereit, és koncentrált, ám most több chakrát, és már jobb lett az eredmény a talaj jobban megsüppedt, és már kisebb nagyobb darabkák tornyosultak ki. Harmadjára még több chakrát adott bele a gyakorlásba. Az egyszer egy méteres kocka rendesen megsüllyedt, főleg a kocka közepében, a szélére több nagyobb földdarab is felhalmozódott. Kicsit pihent, és memorizálta, hogy mit csinált idáig. Kaito tenyereit a földre tette, és most egy egyszer másfél méteres kockát akart berepeszteni egy méter mélyen. Több chakrát koncentrált, mint az egyszer egy méteres kockánál, ám nem sikerült neki úgy, mint előzőleg. Újra megpróbálta ismét több chakrával, és sikerült neki, a mostani méretnél is ugyan az a hatást érte el, amit az elsőnél. Harmadjára egy kétszer kétméteres kocka jött a szokásos egy méter mélységben. Az előző kettő kocka különbségéből nagyjából be tudta mérni, hogy mennyi chakrát kell használnia félméterenként, ám még így sem sikerült neki elsőnek. Másodjára több chakrát vitt bele a gyakorlásba, ám még sem lett jobb az eredmény. Harmadjára sikerült neki, azért mert ennél a méretnél nem a chakra mennyisége számított, hanem a nagyobb koncentrálást igényel, már csak a talaj szerkezet módosítása miatt is. Pihent egy kicsit ismét ivott egy pár korty vizet, és közben elemezte a gyakorlása és a tényleges technika közötti különbséget. A jutsunak egy földrengéshez kéne hasonlítani, ám ő ettől még távol volt, már csak a mélység miatt is. A kétszer kettes méretett használta ismét, ám most másfél méteres mélységben akarta azt megrepeszteni. Főleg a talaj szerkezetére figyelt annak feldarabolására, azzal, hogy a talajt egyre jobban összezsugorítsa, úgy hogy a zsugorodás keltette húzófeszültség elérje a zsugorodó talaj húzószilárdságát, majd egy alulról felfelé törő lökés hullámmal szétrobbantsa a talajt. Elég nagy falat volt ez egyszerre Kaito nagy mennyiségű chakrát áramoltatott a talajba, hogy a nyolc köbméternyi talajt megfelelően darabolódjon, ám a lökés hullám túl gyenge volt, hogy robbanást keltsen. Újra megpróbálta ám most chakrájával előbb darabolt, majd egy újabb kör chakrával robbantott, így sikerült neki. Ismét neki állt kettő tenyerét a földre tette, és egy nagyobb mennyiségű chakrát áramoltatott a földbe. A talaj egészen mélyen megrepedt, ám nem kettő méter mélyen. Ismét neki látott Kaito, most egy kicsivel több chakrát koncentrált a lökés hullámba. Most jól sikerült neki a gyakorlás, így következőnek egy háromszor három hármas kockával próbálkozott meg. Huszonhét köbméter majdnem három és félszer nagyobb terület, mint az előző. Itt először kettő részben gyakorolt, elsőnek a darabolást próbálta elvégezni, ami még az egyszerűbb része volt a dolgoknak, ötször ismételte meg ezt a folyamatot mind az öt alkalommal több és több chakrát használt. Majd az egyes számút próbálta berobbantani, majd a kettes számút és így tovább egészen az ötös számúig, ahogy haladt előre kevesebb chakrát használt a lökés hullámra, mivel ahogy a sorrendnek megfelelően több chakrát használt a darabolásra. Utóbbi gyakorlással akarta megtudni, hogy mire kell több chakrát használnia a darabolásra vagy pedig lökés hullámra. A gyakorlás eredményes lett mivel mindegyik esetben más lett a végkimenetel. A hármas számú lett e legjobb, ahol a chakra felhasználás arány három aránylik a kettőhöz, még pedig a lökés hullám javára.

Kaito felállt majd kereset a tisztás vége felé egy közepes méretű fát, egy olyat, amelyet Ishidáék nem drótoztak be. Elővett egy kunait és egy hatalmas X-et véset a fa kérgébe, majd meg keresete tekintetével az ANBU felügyelőjét, és oda ment hozzá. –Kérem Miná sensei leellenőrizné a gyakorlásomat, megvárta, míg az ANBU válaszolt neki majd folytatta –Látja az a fát ott a nagy X-el megpróbálom betemetni azt. A fától három méterre ált meg majd a kezét a talajra helyezte, és megpróbálta létre hozni a jutsut…

/// Bocsánat a késért közbe jött pár dolog pl.: billentyűzetem is meghalt, ezért egy régebbit használok amink nem működik az "ö" betűje, és így föld elemű jutsut nagyon vicces tanulni... ///

Ajánlott tartalom