Re: Erdőségek

**Aono Takefumi** Szer. Dec. 07 2011, 19:18

Afro srác bebizonyította, hogy tud ő stílusosan is közlekedni. Egészen elszállt már magától így a vízszintes futás közben, amikor egyszer csak egy láng hullám kezdett közeledni felé. Először ugyan azt hitte, hogy egy erdei tűz manó vagy valami hasonló így rögtön hasra vágta magát ez által szerencséjére mindössze pár hajszála pörkölődött meg. Akcióban és rettegésben gazdag éjszaka volt a mai és mindennek forrása a tanáruk volt. Mert ugye ki más az, aki szívesen tölti azzal az idejét, hogy megpróbálja eltenni diákjait láb alól természetes halálnak álcázott szívrohammal. Mindenesetre szokás szerint hozta a formáját, vagyis talált valamit, amibe beleköthet.
~ Még hogy nem hagyunk hátra senkit. És ha egy hatalmas sziklaomlás vagy egy tűzgolyó száguld felém? Maradjak ott és halljak meg velük? Na nem, ezt még ő sem gondolhatja komolyan. ~
Itt úgy érezte elérkezett az idő a visszavágóhoz és most bosszút áll hiper szuper haszontalan új jutsujával. Ám mielőtt akár egyet is tüsszenthetett volna mesterük megszabadult az általa cipelt tehertől ő maga, pedig eltűnt hátrahagyva a három tanácstalan genint.
Take-chan jó szokásához híven, ha erről a nőről volt szó mindig rosszat sejtett ez alkalommal, pedig bombát a hátrahagyott táskára tekintve. Ám mivel a veszély továbbra sem múlt el kénytelen volt kinyitni. Legnagyobb meglepetésére nem volt szó semmilyen trükkről egyedül három headset és tekercs volt a táska tartalma. Pakolászás közben feltűnt neki hogy a tekercseken megtalálható ő nagyszerűségük nevei. Szépen mindenkinek odaadta a maga kis irományát majd a sajátját felbontva magában, elolvasta azt. Szerencsésnek érezte magát, hogy nem valami durva öngyilkos feladatot talált benne ám a versike enyhén szólva szellemesre sikerült. A sorok elfogytak feladata, pedig világos volt irány kutyára vadászni. A tekercset becsúsztatta a hátizsákjába, nehogy már kiszivárogjon ez a hihetetlenül fontos információ.
Végső simításként üzembe helyezte a headsetjét miután az a megfelelő helyre került.
- Elmondhatom egy igazán komoly, és veszélyes feladatot kaptam és feltételezem mindketten így vagytok vele. Na jó nem csak szívatlak titeket. Nekem egy kutyát kell megkeresnem. Pontosabban egy fekete hím uszkárt kék nyakörvvel.
Itt tartott egy pillanatnyi szünetet majd folytatta a szövegelést. Ez is egyike volt azon alkalmaknak, amikor a csóró melót társaira hagyta volna, ám Niyo-sensei egy igazi szadista volt így kénytelen volt mindenképpen végigcsinálni a küldetést. Mivel azonban, ezen komoly ok miatt ezt nem tehette meg legalább szeretett volna gyorsan végezni.
- Volna egy javaslatom, ha már ez a tini boszorka mindig belénk köt. Sűrűn hangoztatja, hogy egymásra számíthatunk meg figyeljünk oda a másikra s a többi. Na akkor pedig, íme a javaslatom. Attól függetlenül, hogy mindenkinek megvan a saját küldetése, jó lenne megosztani a másikkal, hogy milyen feladatot kapott. Ezt mindössze azért mondom, mert több szem többet lát így tudunk segíteni egymásnak, és hamarabb is végezhetünk. Mi a véleményetek?
Az ifjú titán, hallgatásba burkolózott mellesleg utolsó mondandóját akkor hangoztatta el, amikor úgy látszott, hogy barátai befejezték az olvasást. Ami nem lehetett nehéz elvégre a lombokon keresztül átszűrődő csillagok fénye bőven elég fényforrást szolgáltattak.

**Shiren** Szer. Dec. 07 2011, 20:06

Csak ment és ment előre a végtelennek látszó sötétségbe. Szerencsére, egy enyhe fényforrásra lett figyelmes, ami közeledett felé. Hamarosan az az apró kicsi fény egyre nagyobb lett. Végül kirajzolódott a lángok körvonala - már ha van olyan - Mirubi nem tudta mire vélni a az erdőben, ezt a felettébb nagy tűzgyűrűt. Hátra ordított Kitorinak, figyelmeztetve a srácot a veszélyre, míg ő egy fa mögé bújt és összehúzta magát. Ifut, függőlegesen maga elé tartotta, így védve a macskát a ropogósra süléstől.
~ Elég volt nekem a múltkor megpörkölődni! ~
Ahogy, háttal a fának dőlt, látta, hogy nem látja Kitorit. ( Very Happy

) A tűz után egy roppant nőies és rémisztő hang hallatszott, a már nem is olyan sötét erdőben. A tűz felgyújtotta körülöttük a fákat és a bokrokat. Mirubi bevárta Kitorit, majd elindultak Takefumi felé. Szinte már ő is messziről látható volt. Szépen odasétált hozzá és elvette a neki szánt levelet, térképet, headset-et, és a könyvecskét. Elolvasta a feladatát, ami elég furcsa volt. Nem tudta, hogy mire kell nekik ennyi gyógynövény. Takefumi, ismertette a feladatát, így Mirubi is.
- Nekem a feladatom: 1.5 kg árvacsalán, 0.5 kiló tövises iglice, 1 kg apróbojtorján gyűjtése.
* Sóhajt *
- Öcsém, hogy én kapom a leggázabb feladatot! Mondjuk nem lenne szerencsés kutyázni Ifuval. Még a végén felfalnák. Mondjuk ez éppen testhez álló feladat. Nekem az áll még benne, hogy a chakrámat is kell használnom. Ez sem lesz akadály. Ha bármit látok akkor szólok.
Mirubi kinyitotta a könyvét, amit kapott a senseitől. Szépen kikereste a gyógynövényeket

Árvacsalán: Ez a leggyakoribb fajtája...

Erdőségek - Page 8 Rvacsaln

Tövises iglice: A leggyakoribb hely ahol megtalálható...

Erdőségek - Page 8 Tvisesiglice

Apróbojtorján: Gyönyörű sárga színű...

Erdőségek - Page 8 Aprpbojtorjn

- Nos, ha ezek közül valamelyiket látjátok szóljatok. Ha látok egy kutyát akkor szólok nektek...
Mirubi felvette a headsetet, majd kipróbálta, hogy működik-e.
- 1. 2. 3. Hangpróba... Boszorkány Niyo-sensei... hallotok?
Megvárta a választ, majd távozott. Felugrált a faágakra, Ifut cipelve a táskájába. Nem diktált nagy iramot, mondván, hogy nem hajt a tatár, sem Niyo-sensei... Sötét is van, nem látni semmit. De szerencsére, pár óra múlva hajnal. Azt még ki kell bírniuk.
- Srácok! Nem tudjátok, hogy menyi időnk van a feladat elvégzésére?

**Kitori Musato** Csüt. Dec. 08 2011, 15:01

Futottam, ahogy csak bírtam. Egyszer csak egy hatalmas gömböt láttam közeledni. Már kezdtem volna örülni neki, hogy egy nagyobbfajta fényforrás közeledik, csakhogy ez nem jószándékú fényforrás...
- Hogy kerül ide egy ekkora tűzgolyó???????
Gyorsan beugrottam a fák közé és mentem még egy jó pár lépést, hogy még véletlenül se kapjon el a tűz. Amint aranyosan tovább állt a golyócska, rögtön visszamentem az útra. A talpalás kezdődött előlről, de már egészen belejöttem.
Futás közben ésszrevettem Mirubit. Amikor elhaladtam mellette ő is elindult. Nem kérdeztem tőle semmit csak futottunk tovább. Take-chan felé...
Kivettem a nekem szánt tekercset és elkezdtem olvasni.... ?? Egy kutyát???? Hogy találjak meg egy ekkora erdőben egy kutyát? Kezdem kapizsgálni miért túlélő túra... A lényege: Megtaláljuk-e a kutyát mielőtt éhenhalunk...
Miután sikerült lecsillapodnom - ami elég gyorsan ment elvégre ritkán vagyok ideges, de az előző nap és a mostani események... - elkezdtem gondolkozni. Végül is, ha belegondolok akkor ez annyira nem is vészes... Elvégre az nincsen egyértelműen leírva, hogy élve kellenek, de egy kutyát megölni? Mégis csak élve kell elkapnom.
- Hát ez... -mondtam és sóhajtottam egyet.
A társaimnak megmutattam a tekercset.
Hmmm... most jut eszembe, nem hoztam drótot, pedig tudtam, hogy kelleni fog.
Felvettem a headsetet és bekapcsoltam...
- Hát akkor induljunk - mondtam.
Még gyorsan rápillantottam a társaimra, majd bevágtam jobbra a fák közé.

**Aono Takefumi** Csüt. Dec. 08 2011, 16:52

A hallgatás többnyire beleegyezés. Persze mindenki a maga módján megadta a válaszát azzal, hogy megmutogatta a saját feladatát. Ezek a mai fiatalok milyen könnyedén megbíznak a másikban. Take a maga módján csak bólogatott egy helyben miközben egyedül maradt a tartalmától megszabadított táskával. Azzal hogy egyedül hagyták, megmutatták, hogy barátai milyen kis naivak annak ellenére, hogy ismerik a természetét. Vagy mégsem? Rossz énje szépen lassan kezdett a felszínre törni és már-már arra a megállapításra jutott itt marad, ledől az egyik fa tövébe és alszik. Elvégre ügyes javaslatával társai éppen nem csak a saját feladatukra, hanem a többiekére is odafigyelnek így mindössze csak meg kéne várnia, hogy valaki szóljon megtalálta az ő célpontját. Ám bármennyire is szerette volna ezt tenni ez a rövid idő egy-két apró ponton, megváltoztatta. Szinte szíve mélyéig meghatotta mennyire készek voltak feláldozni magukat a végső próbán érte, ám a tényen nem változtat a dolog, hogy ő küldték előre meghalni. Tény és való ez volt a leglogikusabb megoldás így ebbe igazán nem köthetett bele. Mostanában sokat sóhajtozott így most is megengedett magának egyet ám egy városnyi pénz halomról és egy kaszinóról továbbra sem mondott le. Mielőtt azonban ő is belevetette volna magát a vakvilágba kicsit elgondolkodott. Tanáruk azt tanácsolta használják a chakrájukat és mindent, amit idáig tanultak, na meg persze erősítsék fel érzékszerveiket a nagyobb siker reményében. Itt rögtön az tűnt helyénvalónak, hogy a szaglását erősíti fel lévén egy kutyát keres és valószínűleg írtó büdös lehet. Nem volt könnyű feladat első nekifutásra ám végül az eredmény magért beszélt. Nem elég hogy a kutya szagát nem érezte meg de kis híján belefulladt a sok virág, erdei állat és gaz szagába. Gyorsan levonta a következtetést az esetből és helyette ezúttal a látására koncentrált. Tény és való tudott arról, hogy egyes shinobik felerősítik a szaglásukat és olyan lesz az orruk, mint a kutyáké ám ahhoz nem kevés gyakorlás kell és jelenleg ő egyedül egy egész erdőnyi szagot, tud beszippantani egyszerre. Így tehát maradt az, amihez értett, még pedig a bambulás. Ez sem volt egy könnyű feladat szintén elsőre de azért egy enyhe sikerélmény érte, még ha nem is lett sokkalta jobb. Most hogy ezzel is megvolt, ő is belefoghatott a keresésbe. Társaitól ellentétes irányba indult árkon, bokron keresztül a lombok alsó ágain keresztül a talajt fürkészve. Tudta hogy nem a legjobb a ninjutsu terén, na de azért chakrát irányítani tud. Akkor meg miért lett csak egy kicsivel jobb a látása. Akár hogy is nézett körbe csak annyira látott, mint mikor a Nap éppen hogy csak feljön. Ez így tehát nem volt sokkalta jobb, mint éjszaka napszemüvegben, amikor nagyjából úgy volt képes látni mintha durván be lenne borulva az ég. Egyszerre csak azonban kényszerpihenőre szorult ugyanis egy makacs ág beleakadt a hajába így kénytelen volt tőle érzékeny búcsút venni. A művelet során kezei hozzáért napszemüvegéhez, amiről hajlamos volt megfeledkezni elvégre az alvást leszámítva mindig viselte.
~ Hmm… mi ez? Napszemüveg hajnali egykor? ~
Most hogy ez is leesett neki rögtön levette és látása majdnem olyan tisztává vált, mint egy napfényes reggelen. De csak majdnem. Vetett maga köré egy pillantást ám nem látott továbbra sem semmi szokatlan vagy éppen a célpontot így inkább telefonos segítséghez folyamodott.
- Vadkan, Zöldhasú, itt Afro vezér, hallotok? Mi a helyzet srácok válaszoljatok. Talált már valaki valamit?
A rádiónak ezen az oldalon tökéletesen kellett működnie lévén, ha jól emlékezett nagyjából egy száz métert tehetett meg idáig. Barátai honlétéről és távolságáról azonban lövése sem volt.

**Shiren** Csüt. Dec. 08 2011, 18:05

A csapat szétvált. Ez viszont furcsa volt, hiszen a sensei nemrég hívta fel arra a figyelmüket, hogy együtt kell maradniuk. Ezt viszont látszólag, egyik genin sem akarta. Mirubi figyelte társait, hátha hirtelen egy egész virágcsokorral állnak elő. De persze szó sem volt erről. Viszont, egy kis idő elteltével sercegés hallatszott, majd egy rémisztő hang dörmögött a fülébe...
- Vadkan, Zöldhasú, itt Afro vezér, hallotok? Mi a helyzet srácok válaszoljatok. Talált már valaki valamit?
Mirubi megállt, és leült egy ágra. Ifu közben kimászott a hátizsákjából, teljesen észrevétlenül.
~ Vadkan?!?!?!?!? ~
- Miért pont én lettem a vadkan?!
Kiabált, bele a mikrofonjába Mirubi, majd felállt. Ifu tökéletesen landolt négy lábbal a talajon, mivel a macskák mindig talpra esnek... Félig meddig igaz is volt.
- Amúgy még semmit nem találtam. De akár egy kis kupac ürülék is nyomra vezethet titeket. Nekem mag gazokat kell keresnem! Még a szagát sem ismerem! Amint lesz valami, szólok.
Mirubi leugrott a talajra, majd kivett a táskájából egy tekercset, amire ecsettel egy egyes volt ráfestve. Szépen ki görgette maga elé, majd feloldotta az elzárást. Először egy kunai jelent meg a mintázaton. Ez után, megint megismételte, és most is egy kunai jelent meg, Ezt megismételte kétszer, így a 4 db elzárt fegyvere immáron teljes fizikai valójában pompázott a táskájában. Ifut magához vette, majd adott neki egy kis macska tápot. Éppen ideje volt, mivel az állat már nem igazán tűrte az ittlétet.
~ Nah, hogy ez is megvan, most nekiállhatunk megkeresni azokat a virágokat. ~
Mirubi elővette a könyvet, amit a sensei adott és tanulmányozni kezdte. Az első növény, amit meg akart találni, az az árvacsalán.
Árvacsalán: Leggyakoribb fajtája a piros árvacsalán. csupán 10, legfeljebb 30 centiméter magas, kellemetlen szagú növény. Leveleinek alakja szíves-háromszög, széle csipkés fűrészes. Rózsapiros ajakos virágai tömött álernyőkben nyílnak A párta 1-1,5 centiméter hosszú, csöve egyenes vagy alján kissé görbült; fellevelei kárminvörösek. A csésze kopasz vagy pelyhes.
~ Honnan a francból tudjam, hogy mi az a párta? Meg a többi! Még jó, hogy értek valamit a fűszerekhez! Az egyetlen nyom amin elindulhatok, az az, hogy kellemetlen szagú, szív alakúak a levelei. Ennek, elégnek kell lennie. ~
Mirubi visszagyömöszölte Ifut a táskájába, egy kis macska táp kíséretében, majd össze szedte a cuccait is felkészül végrehajtani az újdonsült jutsuját.
Pontosan úgy csinálta, ahogy legutóbb sikerült neki. Ez a technika jól is jött neki, hiszen chakra nélkül nem igazán jöhetett volna létre, és ugyebár az kikötés volt, hogy a chakráját is használnia kell. Szépen leereszkedett a földre, és alakítani, koncentrálni kezdte a chakráját.
Először az orrába koncentrálta, és erősítette azt, majd a fülébe. Hallotta Ifu szívverését és a csúszómászókat a talajon. Ezek után, a végtagjaiba koncentrálta a chakráját, és azokat erősítette. Mikor érezte, hogy királyság van és megy minden, felugrott négykézláb a faágra amin az imént ült, és a karmait is meghosszabbította, valamint a szemfogát.
- Shikyaku no Jutsu // Négy Láb Technika!
A jutsu sikerült. Mirubi immáron tökéletesen érezte a szagokat, amik átjárták az egész erdőt. Még talán a társai lépteit is halványan hallotta. De ebben nem volt biztos. Beleszagolt a levegőbe, majd balra fordult. Tudta, hogy most szinte villám gyors. Ha még a Shunshi no Jutsu is alkalmazná akkor talán még a Niyo-senseit is lehagyná. Mondjuk ez elég túlzás, és különben is, ha ezt a két technikát egy szerre használná, akkor tuti telibe találna egy fát. Karmait eközben belemélyesztette a fába.
- Kész vagy Ifu?
A macska nem válaszolt, még csak nem is nyávogott. Csak ropogtatta a fris eledelt.
- Akkor RAJTA!!!

**Kitori Musato** Pént. Dec. 09 2011, 14:19

Éppen sétáltam rágodva a feladaton, amikor is valaki megszólalt a headsetben:
- Vadkan, Zöldhasú, itt Afro vezér, hallotok? Mi a helyzet srácok válaszoljatok. Talált már valaki valamit?
Zöldhasú? Én lennék a zöldhasú? Kikapcsoltam a fülemen található tárgyat és elkezdtem nevetni... azért mégse hallják már meg. Nem a zöldhasú megnevezésen nevettem, hanem az elmúlt egy hét történésein. Békés életemet éltem és aztán belekerültem ebbe a csapatba... Azóta hátbarugtak, megcsapott a villám, egy tűzgolyó tünt fel a semmiből, hogy csak néhány dolgot említsek. Ez a zöldhasú "fedőnév" eszembe jutatta ezeket és igazából azt is, hogy ezek - néhány kivételtől eltekintve - tetszettek. Nem átlagosak voltak és ennek következtében izgalmasak, olyan dolog ez mintha most ébrednék rá a világ izgalmaira... és tetszik. Ezért hát nevettem...
Bekapcsoltam a headsetet.
Miért csak Takenak van normális neve?
- Zöldhasú? Aha és miért neked van egyedül jó neved? De amúgy igen hallak.
Szóval Mirubi a vadkan... Mirubi... macska... kutyák... ezaz!
A sensei azt mondta csakrát kell használnunk...
Felfutottam egy fára. A tetején felálltam és gyakoroltam egy kicsit a macskanyávogást és a hangom felerősítését...
Amikor megfelelőnek éreztem egy nagyon hangos macskára csak enyhén emlékeztető hangot adtam ki, ami elég messzire elhalatszódhatott...
Várjunk, ha egy ilyen hangos macskát meghallanak akkor biztos elfutnak a kutyák... vagy nem?
Elmélkedésemet egy ág eltörése zavarta meg. Körülnéztem és halgatóztam. Két világitó szempárt vettem észre ami felém közeledett... Úgy tudom a kutyáknak nem világít a szeme, szóval nem ezt a valamit kerestem, ez pedig azt jelenti, hogy innen leléphetek. Az nem is volt kérdés, hogy tényleg leléptem. A fákon elugráltam és amikor biztosnak éreztem a távolságot ugráltam még egy kicsit...
- Miru... azaz vadkan... Őőő neked ugye ott van a macskád... nem tudod esetleg megérzi-e egy kutya közelségét, csak, mert mégis csak ellenségek meg...
A mondatom nem tudtam befelyezni, mert rájöttem, hogy az egésznek semmi értelme...

**Aono Takefumi** Pént. Dec. 09 2011, 15:28

Az éjszaka fenséges fenevadja ki átlát az erdő sötétjén és becserkészi a prédáját, már ha megtalálja. Igen ő Take-chan vagy kódnevén Afro vezér. Jelenleg legújabb küldetésén dolgozik, ahol a cél elfogni egy félelmetes négylábú fenevadat ám ez idáig még nem találta meg. Az éjszaka telve volt különféle hangokkal, amiket viszonylag remekül halott felerősített hallásának köszönhetően az erősebb látás pedig, csak hab volt a tortán. Igazi vadásznak érezte magát. Mint egy vadállat ugrált ágról ágra kereste prédáját addig, amíg rá nem jött, hogy bizony sajnos nem egy szuper ragadozó elvégre azok ritkán rohangálnak különféle modern kütyükel. Elsőként Mirubi csatlakozott be az éterbe, aki hallhatólag nem volt elragadtatva kódnevétől. Afro vezért azonban váratlanul érte a kérés és a felerősített hallása miatt azt hitte beszakad a dobhártyája.
- Szerintem egész jó név. Amúgy is olyan nagy vagy, de ha nem jön be, még mindig lehet akár mackó testvér is. Egy apró jó tanács óvatosan az erősített szaglással én kis híján megfulladtam a sok szagtól.
Ezt követően folytatta az ugrálást megszokott hallásával, elvégre Kitori még nem jelentkezett és meg kell hagyni bölcsen tette, amit tett, mert barátja fél perc múltán szólott.
- Úgy látom senki se elégedett a nevével. Pedig „keményen” törtem a fejem hogy mindenkinek kitaláljak egy hozzá illő nevet. Azt hiszem, kissé türelmetlen vagyok ezzel a küldetéssel kapcsolatban. Mióta csináljuk már ezt? Fél órája? Teljesen elvesztettem az időérzékem ebben az erdőben.
A szövegelést gyorsan befejezte, mert egy mély egyenletes szuszogásra lett figyelmes pár méterrel előtte. Halkan leugrott a fáról és óvatosan elkezdett közeledni az ismeretlen állathoz. Úgy látszott nem ébredt fel, mert a szuszogás nem maradt abba de egyszer csak egy macska erőteljes nyávogása szelte át a levegőt. Az állat riadtában felkapta a fejét majd hősünkre nézett és őrült sebességgel elszaladt. Take persze egy „Úgy sem lógsz meg!” kiáltással utána vetődött minek következtében sikeresen padlót fogott. Az ismeretlen lénynek nyoma sem volt de volt egy olyan érzése ez bizony az egyik célpont lehetett.
~ Csak találjam meg azt a macskát. Én esküszöm, hogy kitekerem a nyakát. ~
Egy darabig még a földön feküdt kézen fekvő ötletek után kutatva. Kutya kaja nem volt nála így az édesgetésnek befellegzett és láthatólag az állatok az éjszaka közepén nem igazán szerették az embereket. Ettől teljesen felcsillant az amúgy is felerősödött látószerve. Ötlete egyszerű volt ám nagyszerű. A kutya rühelli a macskákat, és bár neki nem volt macska szaga erre is megvolt a megoldás.
- Mackó tesó, vétel. Szükségem van a segítségedre vagy jobban mondva a macskád segítségére. Maradj, ahol vagy, rögtön ott vagyok.
Remélte hogy csapattársa még nem távolodott el túl messzire. Ám mivel ez nem volt valószínű egyszerűen hátra fordult és elindult abba az irányba amerre a srác indult remélve, hogy belefut majd.

**Shiren** Pént. Dec. 09 2011, 16:24

/// Most csak ennyi, de a kövi több lesz. Csak nem volt enerdzsim Very Happy

///

Fekete árny suhant végig az erdőn. Nagy trappolások, karmolások, vakkantások, és "juhézás" közepette. Mirubinak már sikerült begyűjtenie két marék árvacsalánt. Az orrát nagyon bántotta a szag. Akármennyire is segít ez a jutsu a szagok szétválasztásában, és azok felerősítésében, akkor sem volt kellemes szagú. A táskája egyik zsebébe, begyömöszölte az árvacsalánt, aminek Ifu nem igazán örült. Kimászott egyenesen Mirubi vállára. Hirtelen, egy vergődő, küszködő állat hangját hallotta. Nagyon megzavarta ez a hang, így tökéletesen pontosan percízen orra esett. Ifu szerencsére tökéletesen landolt gazdája fején...
- Miru... azaz vadkan... Őőő neked ugye ott van a macskád... nem tudod esetleg megérzi-e egy kutya közelségét, csak, mert mégis csak ellenségek meg...
Kitori nem fejezte be a mondatot, de igazából Mirubit nem is érdekelte. Ahogy az sem amit Takefumi mondott.
- Gyerecsak! Innen úgysem megyek sehova! Kitori ha gondolod gyere te is! Együtt nagyobb esélyünk van.
Mirubi felült, nekitámaszkodott az egyik fának. Abba hagyta a chaktája koncentrálását, így feloldotta a jutsut.
Gyertek ahogy tudtok. Be akarom már fejezni ezt a feladatot minél előbb.

**Kitori Musato** Pént. Dec. 09 2011, 18:00

Mirubi felajánlotta, hogy menjek oda hozzá és kerresünk együtt. A mondatában benne volt az "is" ebből arra sikerült következtetnem, hogy Take-chan is vele van.
- Jó, és merre vagy?
Bár megkérdeztem annyira nem érdekelt a válasz, mert sokat nem nagyon tudnék meg a mondandójából, elvégre szerintem ő sem tudja, hogy hol van.
Visszamentem az útra ahol a táska van. Ezt az utat azért nem mesélem el, mert semmi érdemleges nem történt azon kivül, hogy legalább ötszőr eltévedtem.
Merre is mentek a többiek? Nem kellett volna olyan gyorsan lelépnem...
Mivel fogalmam sem volt merre lehetnek, ezért elindultam találomra az egyik írányba...
A fákon ugrálva mentem, viszonylag lassan, mert közben a kutyát is meg a társaimat is kerestem.
- Hol lehetnek?
Rohangáltam, még egy darabig a fák tetején, majd ezt megunva leültem az egyik vastagabb ágra és elővettem a táskámból egy kis fadobozt. A dobozkában négy rizsgombóc van. Lassan elkezdtem eszegetni és közben jobban átgondoltam a dolgokat. Kicsit jobban elkezdtem gondolkodni a feladat lényegén és azon, amit a sensei mondott. Csapatban kell dolgoznunk...
- Miru... vagyis vadk... maradjunk inkább a Mirubinál ezek a fedőnevek nagyon nem stimmelnek... Na szóval gondolom ott van veled Take-chan is. Ugye mivel össze vannak kapcsolva a headsetek, ezért ezt te is hallod ugye Take-chan? Szóval gondolom, ti együtt vagytok valahol... Lenne egy-két ötletem... Az első: Elősszőr is jeleztek valahogy, hogy hol vagytok, valami halk módszerrel. Lehetőleg valami fénnyel ami könnyen látható a fák tetejéről. Mondjuk Mirubi fellő egy tűzgolyót, már ha lehet ilyet... Visszatérve, én megpróbálom néhány robbantással arra terelni az állatokat... Mondjuk itt több esélye van annak, hogy megszívjuk, viszont gondolom ti sem akarjátok végkutatni az erdőt.
A tervnek amit mondtam, rengeteg hibája és kockázata van... Pédául az, hogy az állatok meghalnak, felébresztjük az erdőt, az állatok nem a társaim fele mennek és ezzel csak kis területet lehet felderíteni, de a tervemnek nem is az a célja, hogy használjuk, hanem, hogy kicsit megmozgassa az agytekervényeiket. A sensei elleni csatában tökéletesen... khhmmm... vagyis valamilyen szinten összedolgoztunk itt annyira ezt még meg sem próbáljuk és ez nagy gond.
Meg persze a sesei is azt mondta, hogy dolgozzunk össze és azt nem feltétlenül, csak úgy lehet, hogy együtt vagyunk és úgy keressünk. A lényeg, hogy egy csapatként tanuljunk meg mozogni és összedolgozni. Gondolom ennek is ez a lényege, hiába psihopata a sensei attól még nem h'lye és nem véletlenül jonin. Na igen, ezt most valahogy a többieknek is el kellene magyaráznom... Vagy pedig rájönnek maguktól is...

( A hétvégén nem biztos, hogy tudok, majd postolni... Vasárnap délután nagy rá az esély, de lehet, hogy félholtan fogok hazavánszorogni a fáradtságtól, mert lesz ilyen baráti jellegű fociedzés és.... ez hosszú... A lényeg fentebb van Very Happy

)

**Moriyama Shinimi** Pént. Dec. 09 2011, 19:14

//állítólag folytatjuk?//

- Nem mondhatnám hogy úttörő vagyok a konyhai munkában - válaszolta a Senseinek egykedvűen - csak aprítani és vizet forralni tudok, a folytatás soha nem az én dolgom volt. Különben most nem ezt olvasnám kínomban
Shinimi még végigfutott néhány kósza mondaton, aztán lapozott a következő oldalra ahol a recept folytatódott. Keudte eléggé monotonnak érezni az időtöltés, ráadásul a szekér sem sietett kimondottan. Így hát jobb híján tényleg csupán az olvasást tudta folytatni, még ha az percről percre egyre unalmasabbá vált is. Valamiről beszélgettek a társai is de nem igazán figyelt rájuk, inkább az út melletti rengetegre pillantott rá néha-néha, hogy a figyelme a környezetre ne lanyhuljon túlságosan

Hinata Szomb. Dec. 10 2011, 19:46

Moriyama Shinimi írta://állítólag folytatjuk?//

- Nem mondhatnám hogy úttörő vagyok a konyhai munkában - válaszolta a Senseinek egykedvűen - csak aprítani és vizet forralni tudok, a folytatás soha nem az én dolgom volt. Különben most nem ezt olvasnám kínomban
Shinimi még végigfutott néhány kósza mondaton, aztán lapozott a következő oldalra ahol a recept folytatódott. Keudte eléggé monotonnak érezni az időtöltés, ráadásul a szekér sem sietett kimondottan. Így hát jobb híján tényleg csupán az olvasást tudta folytatni, még ha az percről percre egyre unalmasabbá vált is. Valamiről beszélgettek a társai is de nem igazán figyelt rájuk, inkább az út melletti rengetegre pillantott rá néha-néha, hogy a figyelme a környezetre ne lanyhuljon túlságosan

/// még szép, hogy folyt.köv.///

- Nem baj ha nagyon muszáj tudok valami egyszerűt készíteni. Hm kíváncsi vagyok rá, hogy pontosan mit szeretsz olvasni. Ez úgy is csak rád tartozik ha akarod elmondod, ha nem az se baj én nem sértődöm meg rajta.
Elötünk levő útra gondolok és elmosolyodom.
- Már ideje volt, hogy ide érjenek.
Nem sokkal előttünk meg zörrent egy nagyobb bokor csoport és két alak bukkant elő belőle. Tipikus útonállásos fosztogatós felállás. Rozoga társaság. Egyik kezében egy rövid ívelt kard a másik kezében egy sima bot.
- Na srácok ti akartatok egy kis izgalmat hát most itt van.

**Kaibutsu Hiroto** Szomb. Dec. 10 2011, 21:44

Az út unalmasan folytatódik tovább. A Sensei és Shinimi úgy ahogy társalog, mi - többiek - pedig csendben vagyunk. Ez egészen addig van így, amíg észre nem veszem, hogy megmozdulnak előttünk a bokrok.
Azonnal egy kunait veszek elő és várom a fejleményeket. Vadkanokra számítottam, de amikor meglátom hogy két rabló az, elmosolyodok. Végre egy kis akció! A Sensei szavaiból ítélve ránk vár a feladat, hogy megküzdjünk velük.
Így hát leugrok a szekérről, majd a "támadóink" felé rohanok. Menet közben villámgyorsan megalkotok néhány kézpecsétet, majd három klón indul meg az ellenfeleink felé. Kettő megy a kardosra, egy pedig a másikra. Ezeket csak megtévesztésnek szánom: amíg ők a másolatokkal vannak elfoglalva, addig én bekészítek egy kawarimi-t, ha esetleg rosszul sülne el a tervem.
Tehát, amíg ők a klónjaimmal vannak elfoglalva, addig én felugrok a levegőbe, majd egy szaltót követően, erőteljes sarokrúgást mérek a botot szorongató fickó fejére. Ha sikeresen eltalálom, akkor valószínűleg megkábul majd kicsit. Ha viszont nem találom el, akkor megpróbálok minél gyorsabb és erősebb csapásokat mérni a fegyverére, hogy elejtse azt. Ha pedig valamilyen módon eltalálna, akkor a kawarimi segítségével máris kicseréltem magam egy farönkkel.

**Aono Takefumi** Vas. Dec. 11 2011, 19:56

// Az A-Team //

Hogy lehet egy erdőben megtalálni valakit? Erre van pár jó módszer, mint például hogy te keresed meg a célszemélyt, vagy az talál meg téged. Na ezek azok a dolgok, amik felgyorsítják a halált. Take-chan egyszerűen csak a megjárt úton indult vissza hogy megtalálja társait. Kérhetett volna tőlük valami táppontot, hogy könnyebben megtalálhassa őket, de a rádióból leszűrte hogy még mindig az 500 méteres hatótávban vannak valahol. A szaglásával még nem boldogult ám a szemüveg nélküli látása az már több mint elég ahhoz elnavigáljon az éjszakai erdőben. Hála ezeknek a felerősített érzékszerveknek nem fejelt meg egyetlen egy ágat sem. Csak egyszer. Mindenesetre szelleme továbbra is töretlen volt majd végül 5 percnyi ugrálás után rátalált a csapat egyik tagjára név szerint Mirubira. Érkezését követően, pedig Kitori is becsatlakozott egy távoli helyről az éterben. Úgy látszott a keresgélésben kezdte magát elunni és helyette inkább kovácsolt egy tervet. Take figyelmesen végighallgatta miközben megszabadult táskájától és az ingétől is, amit az előbbi remek hordozóba rakott.
- Mirubi amíg keresgélsz egy kicsit vigyázz a cuccaimra. Ja, a drótot itt ne felejtsem.
Egy rövid kutakodás után előkapta az egyik zsebből a vékony, ám annál szívósabb huzalt és zsebe mélyébe rejtette. Amint ezen kitűzött feladatainak egy részével megvolt keze rögtön a headseten termett, hogy választ adjon csellengő társának.
- Kitori erősítsd fel a látásod és egy kicsit a hallásod is, így biztos megtalálsz minket. Főleg hogy hamarosan erős macskanyávogást fogsz hallani. A terved hibáit közölted és tényleg össze kell dolgoznunk, de ennél okosabb módon. Én már megtaláltam az egyik kutyát de egy idegesítően hangos macska felébresztette utána észrevett engem és elfutott. Én részemről még megpróbálok valamit a tervem pontjait Mirubi adja át, ha megérkeztél. A koordináták a következők. Nagyjából 300-350 méter a mester táskájától észak-nyugatra.
Elgondolkodott egy pillanatig mit is mondhatna még de, úgy döntött egyelőre emésztgessék a hallottakat aztán mindenki, jut a maga döntésére. Az erdőben két állatot tényleg nem volt könnyű megtalálni de valószínűleg megvolt az oka annak, hogy Niyo-sensei miért ott állt meg ahol. Legalábbis szerette volna ezt hinni. Arról nem is beszélve, ha csapattársa robbantgatni kezd vagy Mirubi felgyújtja az erdőt és minden állat, fejvesztve kezd menekülni, akkor nagyjából mintha tűt keresnének a szénakazalban. Lehet, hogy kiszúrják a kutyákat, de Take-chan semmi pénzért nem akart egy rakás, menekülő állat közé ugrani, ahol nagy valószínűséggel az éghajlatra és az erdőre tekintve medvék és szarvasok is lehettek.
- Egy pillanatra kölcsön kérem Ifut. Remélem nem bolhás.
A macskát egy könnyed mozdulattal felkapta majd meztelen felsőtestéhez dörgölte és mindezt csak, azért hogy lehetőleg olyan szaga legyen, mint egy macskának. Az állat nem igazán volt oda érte de az állat barát shinobi próbálta a lehetőségekhez mérten minél finomabban ám eredményesebben kivitelezni tervét. Miután már garantáltan bűzlött, mint a törölközőnek használt szőrgombóc a henge jutsuval a már megszokott fekete macska formát vette fel.
- Na most hogy úgy nézek ki mint egy macska, úgy látok mint egy macska és nagyjából úgy is hallok na meg olyan a szagom is szerintem becserkészhetem az egyik ebet.
Éppen indulni készült, amikor még valami eszébe jutott.
- Mirubi átadnád azt az üzenetet Kitorinak, hogy ne foglalkozzon a saját kutyájával helyette, csapjon le az elsőre amelyiket meglátja? Ebben a formában elég nehezen tudnék rádiózni. A mácskádért, pedig bocs majd később kárpótolom. Amint a kutyák megvannak, besegítek neked. Elvégre azok mozognak, de a növények nem szaladnak el.
Most hogy már mindent letudott amit szeretett volna nyugodt lelkiismerettel tűnt el a fák között. Világ életében nem szerette az unalmas melókat meg azok túlbonyolítását. Helyette felhasználta ismereteit az adott célpontról, és legjobb tudása szerint igyekezett minél gyorsabban elvégezni a munkát.

**Shiren** Vas. Dec. 11 2011, 20:39

Mirubi csak ült. Csak ült és ült. Csak várt és várt. Az erdő sötétje rémisztő volt. A távolban látszódott néhány pislákoló fény, ami Niyo-sensei jutsuja okozott.
~ Micsoda egy pusztító jutsu... Ezt muszáj megtanulnom... De ahogy látom, ezt nem igen tudnám megtanulni a jelenlegi szintemen. ~
Hirtelen zaj hallatszott.
- Ki... ki van ott?
Az erdő sötétjéből, hirtelen Take-chan lépett elő.
- Áhh csak te vagy az. Azt hittem...
Mirubi nem tudta befejezni, mivel Kitori szólott.
- Mirubi amíg keresgélsz egy kicsit vigyázz a cuccaimra. Ja, a drótot itt ne felejtsem.
Mirubi feltápászkodott, Ifuval az ölében. Nyelt egy nagyot, majd hallgatta Takefumi beszédét.
~ Megtalálsz... hamarosan... macskanyávogást... hallani... megpróbálok... Mirubi adja át. Egy pillanatra kölcsön kérem Ifut. Mi a francot akar ez egy dróttal és Ifuval?! ~
Takefumi, ekkor kapta ki a macskát Mirubi kezéből, amire a fiú kapálózással és ordibálással reagált le.
- ADODVISSZA TE SZADISTA ÁLLAT!!! NEM HAGYOM HOGY FELKÖZSD...
A szava elakadt, amikor látta, hogy semmilyen állatkínzásról nem volt szó. Mondjuk erről Ifut kell megkérdezni... Takefumi magához dörzsölte a macskát, majd átváltozott.
- Rendben átadom...
Ifu bundáját nyalogatva, felborzolt szőrrel tekintett Mirubira, aki felkapta és majdhogynem összenyomta...
- Bocsássmeeeeg!!!!!! Öhöm... Kitori gyere ide hozzám! Takefumi egy macska alakját vette fel... Azt üzente, hogy azt a kutyát akit meglátsz kapd el. De előbb gyere ide hozzám!
Mirubi letette Ifut a földre, és egy kis macska kajával akarta kárpótolni. Nem igazán szerette ezt a helyzetet amiben most vannak. Sokkal inkább ment volna banditákra vadászni, vagy akár testőrködni egy gyönyörű fiatal lányka mellett, sem hogy virágokat gyűjtsön, és egy sötét ijesztő erdőben, bohócként teljesítsék a sensei parancsait... E gondolattól feltüzelve így szólt társaihoz... pontosabban társához, mivelhogy Takefumin nem volt rajta a headset.
- Én úgy gondoltam, hogy nem csinálom meg a rám szabott feladatot! Majd ha mind ketten hallotok elmondom, hogy miért...

**Kitori Musato** Hétf. Dec. 12 2011, 14:52

Eddig, történt ami történt és még mindig itt vagyunk...
Öhöm... Kitori gyere ide hozzám! Takefumi egy macska alakját vette fel... Azt üzente, hogy azt a kutyát akit meglátsz kapd el. De előbb gyere ide hozzám! - így szólott Mirubi a konohai shinobi...
- Oké, de ezzel csak az a baj, hogy eddig még egy állatot sem láttam... vagy lehet, hogy láttam egyet, de azzal nem szívesen ismerkednék meg...
Amint afro vezér kódnéven futó társam javasolta, felerősítettem a látásomat és valamelyest a hallásomat. Persze kellett néhányszor próbálkozni, de annyi baj legyen.
Az eredmény nagyon, de nagyon meglepő volt. Mostmár csak minden ötödik fának mentem neki... A szót komolyra fordítva egészen tűrhetővé vált az érzékszerveim érzékelése... legalábbis amelyeket felerősítettem.
Ahogy lassan sétálva kerestem Mirubit, valami oknál fogva megálltam. Miért? Azt én sem tudom pontosan, de azt hiszem az ösztön az ami erre kényszerített... Kicsit később rájöttem miért parancsolt rám az ösztönöm, lépések hangját hallottam. Könnyed, lassú lépteket. Lassan legugoltam és mégjobban felerősítettem a hallásomat. Ennek következtében, hallottam a lélegzését is az állatnak... már ha állat.
Körülnéztem, magam körül és nem láttam semmi olyat ami hangot adhatna, csupán egy két ágdarabot és néhány levél.
- Rendben... Akkor most rá kell jönnöm, merre lehet... - mondta egy belső hang.
Lassan körbenéztem, még a lélegzetem is visszafogtam... Két fa fogott közre. Nem láttam sehol a lényt. Viszont egyre közeledik. Ha tippelnem kellene akkor négy óra felé lehet.
- Várj még... csak még egy kicsit... - a belső hang újra megmondta amit tennem kell.
Lassan és szinte hangtalanul pattintottam ki az övtáskám és kivettem egy kunait és két shurrikent valamint az egyik robbanó jegyzetet a hátsózsebembe csúsztattam, hogy könnyebben és gyorsabban tudjam elővenni, ha kell, de nem szeretném használni, remélem nem lesz rá szükség. Ahogy kipattintottam, úgy pattintottam vissza a kis övtáskát.
A lény megtorpant és mintha szimatolást hallanék.
Ekkor minden izmom megfeszült és csak vártam... Vártam arra, hogy az ösztönöm azt mondja: most.
Nem kellett sokat várnom, megvolt a pillanat és akkor elkezdtem sprintelni a fentebb, már megadott írányba... Nem láttam az áldozatot és sejtettem, hogy nem lesz közel, mert a hallásom megtréfál, de én akkor is elkapom legyen az akármi...
A hallás ugyan felerősített állapotban előnyös is meg nem is, de azt meghallottam, hogy az az izé elkezdett futni. Rossz írányba indultam... mögöttem volt ezt most már tisztán hallottam. Gyorsan írányt változtattam és elkezdtem futni, ahogy csak bírtam, na meg amit az erdő engedett. A fák között cikázva, hallottam ahogy az áldozatom menekül. A fák gyökereinek kerülgetése nem okozott akkora gondot mint, maguknak a fáknak a kerülgetése...
Ahogy így futottam, egyszer csak előttem temret, egy nagyon vastag faág, úgy fejmagasságba. Lehajthatnám a fejem, de az veszélyes, így sem megyek olyan gyorsan, mint ahogy akarok. Chakrát vezettem a kezembe és megfogtam a faágat, ellendültem és tettem egy 180 fokos fordulatot, és a fatörzsébe "mélyesztettem" a lábam és szinte rögtön elrugaszkodtam, felfelé és kicsit előre. Mindössze nyolc másodpercre értem a fák fölé, de a felerősített látással ésszrevettem. Azt nem tudtam mi az, mert nem volt időm megállapítani visszont azt megtudtam merre fut... Amikor leérkeztem a földre, szinte azonnal felbuktam egy gyökérben...
- Gyerünk, mozgás, nincs idő. - jött a belső hang.
Beűtöttem a bal könyököm és valami mintha, megvágott volna a bal tenyeremnél, de az adrenalin nem engedte, hogy ezt ésszrevegyem. Már készítettem a jobb kezemben található két shurrikent.
- Így nem lesz meg, a fákra, tempó...!

**Aono Takefumi** Szer. Dec. 14 2011, 19:57

Mekkora egy terv hogy macska szaggal és macska pofival próbáljon meg megkeresni valaki egy kutyát. Mindenesetre társait megint sikeresen faképnél hagyta csak azért, mert nem képes megülni a seggén, ha unalmas küldetésről van szó. Szerette volna a lehetőségek szerint a leggyorsabban lerendezni a dolgot így ennek köszönhetően nem a felerősített látásán kívül semmit nem használt. Mindez szép és jó volt ám a folyamatos erősítgetés, az átváltozás, ami mondjuk nem emésztett fel sok energiát, és a folytonos rohangálás kezdte fárasztani. Nem testileg csak szellemileg ugyan is nagyon unta már az agyát. Fel alá ugrált fel fára, fáról a földre, ágról ágra és így tovább. Sehol semmi és ez már nagyon kezdte őrjíteni. Úgy volt vele, hogy haza megy és kész. Az ügy az idő fogytával egyre jobban bosszantotta. Nem volt határidő de az nem azt jelenti, hogy napokig itt szeretne dekkolni. Ahogy türelme fogyott úgy kezdett álmosodni is így inkább, mint ahhoz egy jó macskához illik lefeküdt a fűbe egy kis sziesztára. Alig szunyókált pár percet a világ jó szokásához híven kiszúrt vele, mert egy arra járó béka úgy határozott lesz elég bátor és felébreszti kuruttyolásával. Itt elszakadt a cérna. Aranyos bundás fején hatalmas ér dagadt ki és egy harci nyávogás következtében rávetette magát erre nem kívánatos élőlényre. Persze a kis szemtelen megérezte a veszélyt, és rögtön menekülőre fogta, de ez nem hátráltatta hősünket. Jobb dolga nem lévén üldözőbe vette az állatot. Hagyta, hogy előnyt szerezzen csak azért, hogy pillanatok alatt behozza a lemaradást. Egyértelműen látszott hogy játszadozik vele, de legalább addig se kellett az unalmas küldetéssel törődnie. A kergetőzés ezután még kitudja milyen hosszan folytatódott. Ám a béka végül beugrott egy tóba, ahová nem volt tanácsos követni, ha nem akarta lemosni magáról a macska szagot, amit kutya csalinak szánt. Sértődötten fújt egyet és elindult visszafelé, amikor egy hatalmas fekete valamibe ütközött. Az akadálynak fekete bundája, négy lába és egy kék nyakörve volt.
~ Bingo! ~
Gondolta ő, ám a frász hozta rá a dög vicsorgásától és a hatalmas méretkülönbségtől.
~ Na várjál már, inkább beszéljük meg. A fenébe, miért beszélek én ilyenkor fejben? ~
Valamiért elfeledkezett arról, hogy pillanatnyilag úgy néz ki, mint egy macska ráadásul pontosan ugyan úgy bűzlik is. Kénytelen volt menekülőre fogni a dolgot, amikor végre ismét tudatosult benne, hogy feloldhatná a jutsut, ha akarná. Persze ehhez nem volt kedve úgy érezte jobb, ha szórakozik egy kicsit ezzel a döggel. Régóta kereste már és nem volt hajlandó lemondani erről a remek kis szórakozásról. Bár nem tudta merre jár, úgy érezte az lesz a legjobb, ha valahogy kijut az ösvényre, és akkor majd elkapja, aztán visszahurcolja a csapathoz.

**Shiren** Szer. Dec. 14 2011, 20:51

A társai nélkül, egyedül - pontosabban Ifuval - ült a fa tövében, és várta, hogy megérkezzenek. Kitori nem úgy tűnt, hogy bármelyik pillanatban betoppanhat. Sokkal inkább, hogy sohasem ér ide. Take-chan is csak úgy ott hagyta magányosan a sötétben.
- Hát nincs mit tenni Ifu... EGYÜNK!!!
Ahogy felállt a helyéről, Ifu is rögtön felpattant. Mirubi körülnézett... nem sokat látott a sötét erdőben, de azért elég volt, hogy észrevegyen egy-két faágat, amik majdnem kiszúrták a szemét. Mérgesen letördelte őket, Majd kicsit beljebb merészkedett az erdőbe. Pár perccel később, 4, 5, 6 nagy korhadt fa darabbal tért vissza. Letette őket a kis füves területre, majd a cuccait egy kicsit odébb rakta. Ifut, felpakolta az egyik fa ágra, majd hozzákezdett a tűzgyújtáshoz. Szépen egymásra pakolta a fákat, majd koncentrálni kezdte a chakráját.
Szinte már ösztönből ment neki a technika, mivel számtalanszor használta már.
- Katon: Endan!
Hangzott a jutsu, majd egy kisebb láng gömb hagyta el Mirubi száját. Nem volt nagy, mivel nem koncentrált sok chakrát. Pont elég volt ahhoz, hogy begyújtsa a fákat. Levette Ifut a faágról, majd magához vette a táskáját és kotorászni kezdett benne.
- Nincs is jobb mint a tűz mellett melegedni! Áhh... meg is van a konzerv. Ne félj cica itt a hammmmíííí!
A kezében a konzerv. De ki is kellene nyitni. Na mit felejtett elhozni?! A konzervnyitót!
- Neeeeeeeeeeeeeeeeemmmmm!!!
Hangzott az ordítás, majd a konzerv a fánál landolt. Sajnos nem nyílt ki, de legalább behorpadt. Mirubi felállt, és vissza vitte a fához. De amikor le akart ülni, észre vett valamit. Valami sárga virágot.
- Apróbojtos!!!!!!!!! Megvaaaann!!

**Kitori Musato** Csüt. Dec. 15 2011, 15:08

Gyorsan felugrottam az egyik faágra és ugráltam, ahogy csak a lábam bírta. Egy-két kisebb ág az arcomba csapott, de ezt most szinte észre se vettem. Valami írányított, tudtam mi az amit tennem kell, az agyam bekapcsolta az "ösztön" funkciót...
A fülemből "kiszedtem" a chakrát, mert már nem volt rá szükségem. Normálisan is hallottam a lény hangját.
- Már nincs messze...
A gondolat után három-négy ugrást kellett megtennem, ahhoz, hogy észrevegyem... Amikor megláttam, egyből kiderült, hogy kutya és a piros nyakpántból, már elkezdhettem tippelni...
- Ez biztos egy kutya?... - futott át az agyamon a kérdés.
Az elég valószínű, hogy, ha ez az izé kutyának nevezhető... most ezt inkább nem fejezem be.
Mindeközben sikerült felzárkoznom és a kezem lendült a shurrikenekkel, a következő logikus gondolat, már későn jutott eszembe:
- Ezek valószínüleg Niyo-sensei házikedvencei....
A két shurriken kirepült a kezemből és a kutya szerű lényt sikeresen eltalálta... Mind a két shurriken az oldalába fúrodott. A kutya elterült, én meg odaugrottam mellé.
- Hát... őőő... izé... ha Niyo-sensei kérdezi én már így találtalak, oké? - kérdeztem a kutyától.
Miután rájöttem, hogy elég nagy hülyeséget csinálok, azután rögtön lehajoltam a kutyához és kivettem belőle a shurrikeneket... A seb igazából nem volt mély és szinte nem is vérzett, ennek következtében számomra rejtély marad, hogy a kutya miért esett össze. A táskámból elővettem az egyik kulacsot és a sebre öntöttem egy kis vizet, majd pedig a shurrikenjeimet is lemostam, biztos ami biztos alapon.
Felemeltem kutyát aki erre boldogan elkezdett lihegni.
- Most vagy nagyon lusta vagy... vagy pedig degenerált... - mondtam a kutyának.
Végül sikerült rájönnöm, hogy lehet az a degenerált aki egy kutyához beszél, de sebaj...
Ajkamhoz szorítottam a headsetet, majd megszólaltam:
- Mirubi nekem sikerült elkapnom a kutyát... Take-chan ott van már? Ja és tudsz valami jelzést adni?
Miközben vártam Mirubi válaszát egy furcsa szagra lettem figyelmes... ilyet, még nem éreztem az erdőben... mint, ha valami füstölne... Elindultam az orrom után, a kutyát pedig a jobb kezemben tartottam.
Ekkor, mivel már teljesen végetért a vadászat sikerült lenyugodnom, aminek következtében ésszrevettem a fájdalmat. A bal kezem teljesen zsibbadt a tenyerem pedig vérzett.
- Majd, ha megtaláltam Mirubit akkor bekötözöm...

**Aono Takefumi** Csüt. Dec. 15 2011, 18:59

Micsoda macska egér akarom mondani macska kutya harc alakult ki Konoha erdejében. Az élen Takeneko halad azonban őt szorosan követi Bakainu. Veszélyesen extrém egy futóverseny ez vagy mondjak inkább fogócskát? Mind a két állat jobban mondva egy állat és egy emberállat már túl van fákon, bokrokon néha már egymáson is. Kutyuli harapós kedvében van, de emberállatunk nem hagyja magát. Miközben pedig apró négy lábát kapkodja mély filózásba kezd amitől, mint valami isten mit isten, fél isten gondolkodás nélkül kerül ki mindent.
~ Minek is menekülök én egy kutya elől, amikor átváltozhatnék és szétrúghatnám a seggét? Talán mert így érdekesebb? ~
Rövid idő alatt szép távokat tettek meg mire mit ad ez a két idióta valamilyen csoda folytán visszakerültek a táborhoz. A tűz vidáman ropog, Mirubi zabos, Ifu pedig Ifu. Szóval minden olyan amilyennek lenni kell. A hecc kedvéért mindenesetre Take-chan tesz egy pár kört csapattársa körül a kutya kíséretében majd a sebességtől belendült állatot egyenesen egy fának vezeti. A közönség őrjöng, a zsűri pedig, tíz pontot ad arra a gyönyörű ugrásra, amit a kutya kikerülésekor mutatott. Egy gyönyörű hátra szaltó majd a levegőben történő visszaváltozást követően a kutya szembe találja magát a fával és lévén nem egy ostoba állat, próbál megállni. Ám bármennyire is legyen hősünk állatbarát a küldetés az küldetés, így egy könnyed rúgással fenékbe billenti az ebadtát és felkeni a fára. A bravúros mutatvány várható eredménye eszméletvesztés lett így más dolga nem lévén előkapta a zsebéből a drótot, és fához kötözte az állatot. Remek kis eszköz volt ez, amit egy állat nem igazán tudna elszakítani lévén a speckó anyagok miatt, amiből készült. Azonban ha jó fiú lesz, akkor rövid pórázon fogja tartani. A táskáját megközelítve eszébe jutott Kitori hívása is de úgy döntött a válaszadást inkább kihagyja. A sok futkározástól teljesen megéhezett és ennek nyomai egy behorpadt konzerven is látszódtak csak nem az ő jóvoltából. Az evés előtt azonban felöltözött elvégre az erdő közepén is maradjunk már kulturáltak. Most hogy újra napszemüvegben és kedvenc ingében feszített elkezdett felkészülni a korai reggelihez. Előkapott táskájából egy másfél literes üveget tele vízzel, egy kannát két poharas rament és két evőpálcikát. Az utóbbiból volt még egy, mert hát egy csapatban fel kell készülni, hogy valaki otthon felejt valamit. A túlélő felszerelést átnyújtotta barátjának majd ő maga leült a tűz mellé. Nem volt ugyan hideg de azért ez a kis tűz se esett rosszul.
- Mirubi séf számítok magára. Mutassa meg, mit tud kezdeni ezzel a remek vízforraló eszközzel és eme csodás étekkel, ami minden férfi vágya, amikor megéhezik.

**Shiren** Csüt. Dec. 15 2011, 19:41

A sárga virág, pontosan ott volt, ahol Mirubi ült az imént.
~ Hogy a francba nem láttam?! De legalább megvan ~
Nem volt túl sok. 2-3 szár.
- Nah! Én ennyit tudtam kihozni a küldetésből. Nem fogok virágokat gyűjteni!
* Recs! Roppp! *
Szapora léptek hallatszottak. Mirubi felvette Ifut, és a fa mögé bújt vele. A bokrokból, hirtelen egy macska és egy kutya ugrott ki. A macska elől, a kutya mögötte. Mirubi egyből tudta hogy Take-chan az, és hogy sikerrel járt. Nem tudta, hogy az volt-e az a kutya akit keresett, de legalább kutya. Nyűszítés, és ugatás, morgás. A kutya már is a fának van kötözve. Méghozzá dróttal.
- Mirubi séf számítok magára. Mutassa meg, mit tud kezdeni ezzel a remek vízforraló eszközzel és eme csodás étekkel, ami minden férfi vágya, amikor megéhezik.
Mirubi örömmel látta, hogy társa nem felejtett el, kannát hozni. De más kötötte le a figyelmét. Méghozzá a kutya.
- Te állatkínzó! Hogy tudsz ilyen kegyetlenül bánni egy állattal!?
Ifut ismét felpakolta egy ágra, majd a kutya felé vette az irányt.
- Tudom, hogy a te "áldozatod" de attól még nem kell így bánni vele. Gondolkozz csak... Mi van ha Niyo-sensei kutyája? Nem lenne jobb ha látná, hogy semmi baja és hogy jól bántunk vele?
Mirubi megsimogatta a kikötözött kutyát, majd könnyített a Takefumi által készített kötésen, majd neki állt megcsinálni a reggelit. A vizet gondosan bele töltötte, tökéletes precizitással a kannába, majd feltette forrni. Mikor forrt, kinyitotta a ramenes dobozt, és bele töltötte a forró vizet.
- Tessék! Tökéletes hőmérséklet.
Átnyújtotta Takefuminak, majd fogta az ő ramenjét, és abba is töltött egy kis vizet. Letette maga mellé, és a kannát vissza tette melegedni a tűzre, amíg Kitori vissza ér. Eközben Recsegés ropogás hallatszott. A tűz csodaszépen lobogott. Kitori megszólalt.
- Mirubi nekem sikerült elkapnom a kutyát... Take-chan ott van már? Ja és tudsz valami jelzést adni?
- Öhömm öhömm! Takefumi már itt van, és Ő is elkapta a kutyát. Ha látsz valamilyen fényt, azok mi vagyunk. Siess! Vár téged is egy doboz finom ramen!

**Kitori Musato** Pént. Dec. 16 2011, 22:49

Mirubi üzenete gyorsító hatással bírt rám nézve. Egy doboz finom ramen... A kutya még mindig a jobb kezemben üdült.
Követtem a füst szagot, ami azért eléggé bonyolult dolog, mert a föst tudniillik nem egyenesen száll, hanem terjed...
Szerencsémre azonban a tűzet nem túl régen gyújthatták ezért sikerült megtalálnom azt a helyet ahol a kis tűzecske vidáman lobogott. Természetesen ott volt mellette Take és Mirubi is. Meg persze az állatok....
Elég érdekesen nézhettem ki... Az arcomat néhány karmolás díszitette a fáknak köszönhetően, a bal tenyeremből csöpg a vér, ezenkivül tiszta kosz az egész testem... Na meg persze a kutya ott van a kezemben.
- Már azt hittem örökké szagolnom kell ezt az izét... de most már letehetem.
Odamentem a tűzhöz és leültem a földre, a kutyát pedig a lábaim közé szorítottam nehogy megszökjön, bár nem adott erre túl sok okot, de azért biztos ami biztos.
Levettem a hátamról a táskám és kivettem belőle a már kinyitott 0,5 literes kulacsot. Ittam belőle egy nagyobb adagot, majd lemostam a bal tenyerem. Elővettem az elsősegély készletem és némi kínlódás árán bekötöztem a tenyeremet.
- Na, most, hogy ezzel megvagyok, végre ehetünk.
Elővettem a második, még bontatlan fadobozt, amiben szintén négy rizsgomboc volt és körbekínáltam...

**Aono Takefumi** Szomb. Dec. 17 2011, 19:03

A reggeli vacsora vagy a vacsora reggeli készülőben volt mindenki nagy örömére. Mirubi séf gondoskodott barátja adagjáról is így Take-channak nem volt más dolga, mint visszahajtani a pohár fedelét, hogy pár perc múlva élvezhesse ezt a remek étket. Várakozásuk közben Kitori is csatlakozott hozzájuk lélekben hogy később testben is velük legyen. Mire a leves kész lett a csapat harmadik tagja is befutott a maga kis állatával. Társukat egy időre lefoglalta az állat és sebeinek kezelése ám a csapat lustája és egyben hatalmas szí… hajú tagja előkészítette a rament Kitorinak. A pohár megtöltve vízzel és lefedve már csak meg kell várni, hogy kész legyen. Ehhez még hozzá csapott egy evőpálcikát, amit mindenkinek hozott majd átnyújtotta barátjának, aki saját házi rizsgolyóit kínálta. Először vonakodott venni elvégre ramenhez rizst? Na de soha se tudhatja elég lesz e ez az adag a gyomrának meg hát a többit félre kéne tenni elvégre még három ilyen pohár van nála. Fogalma sem volt arról meddig fognak itt kempingezni így bizonytalan időre készült. Az élelme hat napra elég lett volna de azzal hogy szétosztotta már is három napnyival kevesebb kaja maradt tatyójában. Persze az egész csak akkor tartott volna hat napig, ha egy nap egyet eszik. Ám mivel itt a csapat nem kellett ez miatt aggódni és látszólag a küldetés is lassan a végéhez ért. Rizsgolyóval az ölében, csendben ette kis levesét miközben az elmúlt időszak járt a fejében. Megismert három új embert, felidézett régi dolgokat és újakat tanult. Nem utolsó sorban pedig, képes volt arra, hogy saját maga tanuljon technikát annak ellenére, hogy ez nem igazán volt az ő stílusa. Határozottan kezdett megváltozni ám régi rossz szokásait még nem vetkőzte le a tanuláshoz való hozzáállása határozottan megváltozott. Mind ez új mesterének volt köszönhető, aki találkozásuk pillanatától kezdve minden egyes alkalommal a földbe döngölte. A benne szunnyadó a ninja életet nagy ívben letojó énje feltápászkodott és életében először frusztrált volt. Nála nem létezett az a kifogás hogy ő genin mestere, pedig jounin. Elvégre, ha egy genin évekig edz és csiszol tudásán, miközben nem megy el egyetlen vizsgára sem, ugyan úgy lehet olyan erős, mint rangosabb, jobban megfizetett társai. Eddig nem igazán gondolt bele a dolgokba de most, hogy így nyugodtan üldögélt barátai körében rá jött, ha ezen az úton kíván maradni erősebbé, kell válni azért, hogy életben maradhasson. A pénz továbbra is elsődleges de mit ér vele, ha megölik egy küldetés közben. A nagy gondolkodás közben befejezte levesét majd az üres poharat félrerakva gondterhelten felsóhajtott. Nem nézett barátaira, hanem egyszerűen csak hátradőlt és napszemüvegén keresztül fürkészte az elhalványodó csillagokat. Életének elkövetkezendő szakasza világossá vált számára. Ahhoz hogy jövőbeli kaszinó tulajdonos és dúsgazdag személy legyen, erősebbé kell válnia ahhoz, hogy életben maradhasson és a nehezen megszerzett pénz, semmiképpen se vesszen kárba. Az új út segít neki elérni azt, hogy az álma egész biztosan megvalósuljon.
~ Ha olyan erős lehetnék, mint a mester nem sok dologtól kéne tartanom a világon. A taijutsukkal nincs gondom, könnyen boldogulok velük, de az elmúlt időszak bebizonyította nekem, nem sokat érek vele, ha nem gyakorolok nap mint nap keményen. Lássuk be az nem az én stílusom. Erősödnöm kell ninjutsu terén, de az egyszerűbb és komplexebb technikák, amikkel találkoztam, nem igazán nyűgöztek le. Az elemem pedig, nem nagyon illik a stílusomhoz. Védekezés talán ez az egyetlen, amire a legjobban tudnám használni, de nem futhatok el örökké. Kéne egy új elem. De melyik? A mester tud használni egy párat, de nem szívesen térdelek le elé könyörögni ám úgy látszik nincs más választásom. Ha az elemek erősségét vesszük a tüzet és a vizet, illetve a szelet a föld valamilyen szinten képes blokkolni. Csak valamilyen szinten, ám az bőven elég. A villám az egyedüli, ami áttörheti a védelmemet, persze, majd ha ismerek olyan technikát. Áh fárasztó ez a hosszú belső monológ. Teljesen lefárad az agyam. Kész döntöttem megkérem a mestert, tanítson meg a villám elem használatára. Villám a villám ellen ennél jobb nem jut eszembe. ~
A hosszas belső szövegelés végeztével felült, ránézett társaira és megtette a bejelentését.
- Mirubi, Kitori! Elhatároztam, hogy elsajátítom a raiton használatát. Majd ha drága tanárunk elő kerül és hajlandó ezt megtenni nekem. Komolyan mondom nektek nem értem magamat. Ismertek annyira hogy tudjátok, imádom a pénzt és szeretnék minél többet. Ám én magam mégse tettem idáig semmit érte. Elmentem három évre és alig volt a tárcámban pár száz ryo. Soha nem teljesül be az álmod, ha nem teszel érte. Ez egy ilyen ostobának mint én, fontos tanulság. Ha eddig nem ismertétek ezt jobb, ha megjegyzitek.
Szövegelésének befejeztével rögtön felpattant tekintetét az ég felé emelte akár csak ökölbe szorított jobb kezét majd elkiáltotta magát.
- Mássz elő mester! Erősebb akarok lenni, hogy végül én legyek a legnagyobb milliomos Konohában!
Nagy és merész kinyilatkoztatás volt elvégre egyik se volt könnyű feladat, főleg ha azt vesszük, hogy az első része pokoli edzések sorát jelenti. Ám eltökélt volt talán életében másodszor. A fellángolás végül aláhagyott és visszaült földre.
- Nem mintha meghallotta volna amit mondtam.

**Shiren** Szomb. Dec. 17 2011, 19:37

Kitori is befutott végre. Immáron a teljes csapat ülte körben a tüzet. Mirubi jóllakottan dőlt a mögötte álló fának, Ifuval az ölében. A nagy, hosszú szőrű macska, dorombolni kezdett. Nagyon mély és hangos volt.
~ Vajon meddig leszünk még itt? Lehet, hogy egész életünket itt kell leélnünk? Áh azt nem hiszem... A mester elevenen megnyúz, hogy ha megtudja, hogy nem gyűjtöttem be a növényeket... Remélem nem szolgált nagyon fontos célt. ~
A tűz lobogott. A lángok hol magasra, hol alacsonyabbra ereszkedtek. Olyan volt, mint ha táncolnának. Csodálatos is a tűz. A Mindent elpusztító lángok...
Takefumi hirtelen felállt, majd megszólalt. Mirubit Takefumi szavai nagyon mélyen érintették. Bizony Ő sem volt mindig az a szorgalmas, szófogadó fajta. A régi énje, kísértetiesen hasonlított, Takefumi mostani jellemére. De szerencsére, mostanra szorgalmasabb lett. Mondjuk a mostani eredményén, ez nem igen látszik. Csak neki nem sikerült teljesíteni a rábízott feladatát.
- Nah! Ezt örömmel hallom! Nekem sem ártana egy új elem... Igazság szerint, egyre inkább vonzódom a tűzhöz, de az csak a pusztításra jó. Nekem egy védekező elem kellene... Mondjuk a Suiton. Igaz, hogy a vízzel nem vagyok kibékülve, de attól még aranyos kis dolog. A víz tiszta, kellemes és életet ad. A tűz, pedig fájdalmas és pusztító. Ez a két elem tökéletesen kiegészíti egymást. Ugyanakkor egymás ellentétei. De nem hiszem, hogy a sensei megtanítaná nekem, mivel nem igazán tudtam megfelelni... Ez két ok miatt történhetett. Az egyik, hogy növényeket kell keresni, amit nem igazán könnyű, a sok szag miatt. A másik, hogy nincs mérleg, vagy bármi amivel le tudnám mérni. Így csak a feladat felét tudtam teljesíteni.
Mirubi felállt, majd letette Ifut. Gondolkodott, rajta, hogy a beszédéhez, felugorjon-e az egyik faágra, hogy eléggé hatásos legyen. De nem tette. Túl fáradt volt, és lusta.
- Az eddigi célom, értelmét vesztette, mivel a napokban a fater meghalt...
Próbálta érzelmek nélkül kimondani ezt a mondatot, de nem igazán ment neki. Egy-két könnycsepp gördült le a koszos arcán.
- Így hát a mostani célom, hogy annyi ninjutsut sajátítsak el, amennyit csak tudok! És ha ez megvan, akkor újra meg akarok küzdeni, veled Takefumi! Nekem most ennyi lenne a célom. Nem sok, de talán valóra váltható!
Még hogy nem sok? Az összes ninjutsut megtanulni? Hová gondol ez a kölyök. De hát nem lehet mit tenni. Mirubi visszaült a földre, és elpakolta a táskájába az evéssel járó hulladékot. És most nem a végtermékre gondolok...
- Kitori?! Neked mi a célod?!

**Chrono** Szomb. Dec. 17 2011, 19:45

Uzumaki Kushina írta:
<Chrono>

Versenyfutás az idővel.
A fiúból egyre több vér hagyta el a megszokott helyét, s lépett ki a külvilágba. Ami persze problémás, hiszen a vérre az emberi testen belül volt szükség – de hát ez van.
Ahogy haladt érezte, hogy egyre gyengébb és gyengébb lesz, noha eleinte ez csak alig észrevehetőnek tűnt, mivel a fájdalom éles pengéje minden más érzésnek és gondnak elvágta a fiú agyába vezető útját.
A szervezet működése pedig végtelenül logikus és világos. A folyamatos vérveszteség miatt, s a létfontosságú szervek fenntartása végett a „kevésbé fontos” részekből vonta el a vérmennyiséget. Valamint a végtagokhoz amúgy is egyre kevesebb vörös élet jutott el. Így hát Chrono érezhette, hogy a lábai egyre lassabban mozognak, megmakacsolva az agy parancsait.
De legalább feltűnt a lovas brigád, akiket Chrono szépen be is ért.
- Chö… - a bandavezér már kezdte nagyon unni a kölyök próbálkozásait, valamint most már egy nőnemű egyed is üldözte.
Viszont a tisztás tökéletes támadási lehetőségeket adott a két félnek.

//Kushina//

Amikor megláttam a tisztást, az agyam szépen lassan kapcsolni kezdett. Tudtam, hogy már nem tudom túlságosan sokáig tartani a tempót. Normális esetben már sokkal előbb be kellett volna érnem a latorokat, sőt, talán már egyikőjük sem élne. Mondjuk igazából nem értem, hogy miért él még az összes. Oké, Neko orvosi ninja, de azért pár nyavalyás kunait ő is el tud dobni pontosan. Na mindegy, ezen most kár mérgelődni. Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy nyílt terepre értek ki az üldözöttek. Vagyis nincs semmi tereptárgy, mely akadályozhatja a megtámadásukat. Igen ám, de az ajánlkozó helyzet nem jelenti azt, hogy vakon lehet támadni. Ha még csak a három lábalól való eltétele lenne szükséges, akkor szabadabb lenne a technikahasználat. De nem, most túszuk volt, rá is figyelemmel kellett lennem. Nem dobálhatok vakon kunai-késeket és shurikeneket. Akkor nemes egyszerűséggel rárobbantottam volna a házat a kurafikra már az elején és mehettünk volna visszafele. A jó technika kiválasztása éppen annyira fontos, mint az, hogy megteremtsük a megfelelő feltételeket egy harcban. Ésszel kellett eljárni. Ez a ninják igazi előnye.

Egyetlen egy technikám jöhetett szóba... és csak egyszer. Az erőm rohamosan fogyott, de most még volt annyi, hogy kivitelezzem a megmozdulást. Kockáztatnom kell most. A testemet vészesen meg fogja erőltetni, de nincs más mód. Mire legközelebb ilyen területre érnek, már biztosan késő lesz. Meg kell lépni... most vagy soha. Kispécéztem magamnak azt a banditát, amelyik magával viszi éppen a túszt. Amint megvoltam, vettem egy mély lélegzetet, összeszedtem minden erőmet, majd ugrottam.
,,Dainamikku Akushon!"
A testem begyorsult, pillanatok alatt lehettem ott a célszemélynél. A lábam pedig lendült azon nyomban, ahogy próbáltam oldalba vagy hátba rúgni a banditát, figyelembe véve a túsz elhelyezkedését. Talán a testem gyengült, de a jutsu adta sebességgel együtt remélhetőleg elég erősnek kell lennie a támadásnak, hogy szó szerint kirúgjam a helyéről a latort. Ha ez pedig sikerül, akkor időt nyerhetünk...

**Kitori Musato** Szomb. Dec. 17 2011, 22:14

Takefumi nekem is melegített rament... Take-chan... ez nem a megszokott tőle, de annyi baj legyen. Takefumi evés közben tartott egy kisebb szónoklat félét.
- Aha, biztos... - gondoltam.
Ezek után Mirubi is belekezdett egy kisebb fajta regébe, amikor ahhoz a részhez ért, hogy " A tűz, pedig fájdalmas és pusztító" akkor a reakcióm most csak magamban játszottam le és ne akartam ezzel törődni, ezért egy mondatot sikerült parancsolnom magamnak:
- Kitori, ezt most nem is hallottad...
Mirubi tovább beszélt és kiderült, hogy az apja feldobta a pacskert... hát ez van... nem ismertem, ezért nem igazán törődtem ezzel a ténnyel, de azért megértő arcot vágtam.
Ezt a bejelentését Mirubi lazára akarta venni, de ez nem igazán sikerült... Viszont gyorsan elterelte a szót...
- A célom? Hihi... Nagyon is van célom, méghozzá shinobi célom... tudod az...őőő...
Na most mi legyen? Eddig az volt a célom, hogy shinobi legyek és hát ez többé-kevésbé sikerült is... Most mit mindjak nekik?
Elkezdtem gyűrögetni a rugalmas fekete pólót, amit szoktam viselni.
- Hát... őőőő... tudod a célom az - bamba vigyor - az ő...
Milyen céljai lehetnek egy shinobinak? Most mi legyen?
- Hát tudjátok.... nem igazán tudom, hogy ez egy igazi cél vagy csak valami más, de az én célom az igazából az, hogy megvédjem azokat akiket az erős emberek el akarnak nyomni vagy meg akarnak ölni... Ez, még egy régi történet miatt van ami velem megesett... Egyszer amik...
Inkább elhalgattam és a tűzre meredtem... A társaimnak értelmes céljaik vannak, nekem meg egy ilyen és most biztos bolondnak tartanak, de nekem ez fontos, elvégre én is egy ilyen embernek köszönhetem, hogy még élek...
- Részvétem Mirubi az apád miatt... - tereltem el a szót.
Nem akartam visszahozni ezt a témát, mert láttam, hogy Mirubinál ez egy gyenge pont, de hirtelen ez jutott eszembe olyan amivel elterelhetném a témát...

Ajánlott tartalom