Re: Erdőségek

**Kusuki Eiko** Pént. Dec. 23 2011, 15:16

/Shinimi,Mei,Hiroto/

Felfigyeltem a kettő rablóra de különösebben nem zavartattam magamat, viszont amikor Hiroto szembe szállt velük és ahogy láttam el kél neki egy kis segítség bedobtam magamat. Előrántottam 1 kunait majd villám sebességgel az ellenség mögé kerültem. Ahogy akartam volna a másik kezemmel elő rántani egy shurikent kicsúszott a kezemből, viszont a shurikent utána dobtam amivel sikerrel eltaláltam a bal vállát.
- Nem is vagytok annyira kemények !
Mondtam miközben a kunait is utána dobtam ami viszont célt tévesztett már.

Uzumaki Kushina Szomb. Dec. 24 2011, 12:55

<Ao, Miru, Kito>

Nem tudhatták. Hát honnan is? Pár geninről volt szó – na jó, ez nem éppen igaz. Ez a három kiskacsa nem éppen most került ki az akadémiáról. És ráadásul magasabbak is voltak nála; pont ezért viselt magassarkút, hogy ezt a tényt elrejtse.
Viszont a három kiskacsa nem volt még olyan tapasztalt, és még a senseiüket sem ismerték annyira, hogy tudhassák: a nő végig lehallgatta őket a készülékükön keresztül.
- Ez mind szép és jó… tegyünk úgy, hogy nem hallottam semmilyen sértő leboszorkányozást, rendi? – mézesmázos hangja közvetlenül a geninek fölül hallatszott. Hangja ellenére a homlokán még a sötétben is kivehető volt a piros mangaér.
Niyo-sensei leugrott a geninek szintjére, mondhatjuk, lesüllyedt oda és megközelítette őket. Szokásos lenge ruhácskáját viselte, de haja most egy laza kontyba volt feltűzve. Nagy pilótanapszemüveget viselt, szájából epres nyalóka cuppant ki.
- Na jól van, kacsáim! Mondjátok meg, mit tanultatok. Ezen kívül jelentést kérek!

Uzumaki Kushina Szomb. Dec. 24 2011, 13:05

<Chrono>

Az ifjú végre akcióba lendült. Noha a teste egyre gyengült, mivel az a fránya vérzés csak nem állt el – nem is lett volna ésszerű oka, elvégre is a seb meglehetősen mély volt, s még a rögtönzött kötéssel is meglehetősen sok vérvörös folyadék távozott a külvilágba Chrono testéből -, de még ennek ellenére is sikerült kicsikarni a testéből egy jutsut, mely tovább feszítette a shinobi tűrő határát.
De legalább sikerült – a lovon menekülő ellenfele szépen homokszemeket számolgatott a földön, szépen Viszont eszméletlen volt, szóval eggyel kevesebb. A megkötözött túsz (csuklók összekötve, valamint a bokák is) viszont az utolsó pillanatban sikeresen hozzátapasztotta magát a nyereghez, így a felágaskodó lóról csodával határos módon nem zakózott le. A ló viszont tovább ügetett, viszont már csak szépen lassan.
A főbandita, a nagyhangú, szakállas grizliember azonban felüvöltött, s már csapott is volna kardjával Chrono felé, de mielőtt a penge megkezdhette volna süllyedését a levegőben – egy orvosi szike mélyedt bele a csuklójába, méghozzá pont a nyomáspontnál, így okozva a kard elejtését. A távolban viszont feltűnt Neko, s elképesztő gyorsasággal közeledett.
A harmadik bandita viszont egyszerű, kalózos dobókést indított Chrono irányába. A repülő fémtárgy vészesen közeledett.

**Aono Takefumi** Szomb. Dec. 24 2011, 23:59

A társalgás hangjai elhalványultak, ahogy Kitori zavarában egy sötét fájó pont felé terelte ismét a témát barátjuk múltjában. Take-chan ehhez nem igazán szeretett volna hozzá szólni, mert jól tudta a vigasztalás is fájó lehet a legjobb, azonban ha néha nem mondunk semmit. Ahogy mindhárman kínos csendbe burkolóztak életében először örült, annak hogy mestere megjelent a színen némi fordulatot véve az ellaposodott eseményekbe. Belépője nem a megszokott kis illat áradatos felhőcskés volt, ahogy az megszokták. Ám ennek ellenére továbbra is megnyerő és lenéző, ahogy az már lenni szokott. Rangidős barátunk kötelességének érezte, hogy feldobja a hangulatot azzal, hogy újfent veszélybe sodorja magát hülyeségével. Sajnos ez van akkor, amikor valakinek nincsen jó ötlete és bénák a szóviccei.
- Mester a jelentést engedelmével vagy a nélkül elkezdem. – vett egy mély levegőt mielőtt megalázza magát társai előtt némi mosolyt csalva az arcukra kilendítve őket a depiből. Reményei szerint.
- Egy! Ocsmány a szemüvege. Kettő! Az ott Mirubi mellett egy csipkebokor vessző. Három! Kutyákra vadászni unalmas és idegölő vágod? Négy! – itt érkezett el a megalázkodás ideje, ahogy illedelmes fiú lévén könyörgésre felkészülve letérdelt a pöttöm előtt homlokával pedig, megcsókolta a földet.
- Kérem, tegyen erősebbé mester! Szükségem van a tudására és szakértelmére. Bármit megteszek attól függetlenül, hogy a maga dolga a tanítás és a kijelentésemmel a saját halálomat hoztam előrébb. Szóval kérem, tanítson meg a villám elem használatára. Mert éppen más nem jut eszembe.
Néma csend és hulla szag, sőt pár manga pontocska a levegő kellős közepén a jelenethez illő tücsök ciripeléssel. Hogy ilyenkor mi van és mi lesz azt nem tudta, de jobb volt előre letisztázni a dolgokat mielőtt úgy dönt, hagyja a fenébe és tovább él a kis álom világában, ahol soha nem éri el a célját. Semmi sem volt biztos a jövőjében, még az álma sem, ami ingatag volt, mint egy kártyavár azonban nem szeretett volna úgy megöregedni, hogy még csak meg sem próbál tenni érte.

**Moriyama Shinimi** Vas. Dec. 25 2011, 08:56

- Ami azt illeti nemrég láttam a kirakatban egy furcsa ponyv... - kezdett bele válaszába, amit azonban két idegen felbukkanása tört meg. Olyan párosnak látszottak akik éppen ma jöttek le a falvédőről, társai nekik is rontottak. Először úgy volt hogy ő kényelmesen ott marad a helyén és folytatja az olvasgatást, aztán mégis letette a szakácskönyvet, s körbe nézett
- Két bandita ilyen közel a faluhoz - gondolkodott hangosan - ráadásul olyan zöldfülűnek festenek ehhez, mint egy építőmunkás. Vagy játsszák a bolondot, vagy nincsenek egyedül, vagy mindkettő...
Azzal kiszemelt magának egy nagy fát, fel is pattant annak az egyik ágára, majd bevetette magát a lombkorona közé, s minden érzékszervével figyelni kezdett

**Shiren** Kedd Dec. 27 2011, 20:44

// A csapatunk //

Kitorinak nemes cél lebegett a szeme előtt. Ez figyelemre méltó. Nem érintett fájó pontot Mirubinál, az amit Kitori mondott. Már kezdte túltenni magát a dolgon. Kicsit túlságosan is gyorsan. De ami ez után következett az... A sensei megszólalt. Sikerült tökéletesen beparáztatni Mirubit.
~ A... Azt hiszem ezt Én mondtam! Basszússs! ~
A sensei elég furcsán nézett ki. A ruha az a szokásos, már ha mondható annak, de a haja és a szemüvege... Fura. De még mindig tetszett Mirubinak. Tökéletes, makulátlan, precíz vigyáz állásba helyezkedett remegő lábakkal a genin, és figyelte a történteket. Úgy tűnt, hogy Takefumi kezdi a jelentést.
~ Legalább most nem nekem kell megalázkodnom ~
De a "jelentés" nem igazán kezdődött fényesen.
- Egy! Ocsmány a szemüvege. Kettő! Az ott Mirubi mellett egy csipkebokor vessző. Három! Kutyákra vadászni unalmas és idegölő vágod? Négy!
Mirubi kidülledt szemekkel, verejtékező, homlokkal és vérvörös fejjel küszködött, hogy ne nevesse el magát. Hát végül is, sikerült neki enyhe kuncogással nem felhívni magára a figyelmet. De mivel úgy is meg kell majd szólalnia, ezért ismételten felvette a vigyázzba állást. Takefumi a földön. Mirubi sem habozott, Ő is kihasználta az alkalmat, hogy később ne keljen. Viszont, Ő a vigyázállást továbbra is tartotta. Ifu meglepően engedelmesen, de Mirubi mellett maradt mindvégig.
- Sensei! Most bizonyára mérges leszel, de Én nem tudtam elvégezni a rám szabott feladatot! Ez azért történt, mert nem volt mivel lemérnem, hogy menyi növényt gyűjtöttem össze. De egy keveset összegyűjtöttem...
Mirubi fogta a táskáját, és kiszedte belőle a növényeket. Nem volt túl sok, de a két markában nem fért el, ezért ledobta a földre.
- A másik ok, az az... Bevallom őőőőszintéééénn... Nem is igazán igyekeztem, mivel nem láttam értelmét. De mind ezek ellenére, Én is kérem, hogy tegyen erősebbé! Akár egy új tűztechnika is megtenné, de később Én is meg szeretném tudni, hogy mi a második elemem. Ha egyáltalán van!
Azzal Mirubi be is fejezte a mondandóját, majd egy lépést hátrébb ment, de mind végig megtartotta a vigyáz állást.

Hinata Kedd Dec. 27 2011, 22:57

Moriyama Shinimi írta:- Ami azt illeti nemrég láttam a kirakatban egy furcsa ponyv... - kezdett bele válaszába, amit azonban két idegen felbukkanása tört meg. Olyan párosnak látszottak akik éppen ma jöttek le a falvédőről, társai nekik is rontottak. Először úgy volt hogy ő kényelmesen ott marad a helyén és folytatja az olvasgatást, aztán mégis letette a szakácskönyvet, s körbe nézett
- Két bandita ilyen közel a faluhoz - gondolkodott hangosan - ráadásul olyan zöldfülűnek festenek ehhez, mint egy építőmunkás. Vagy játsszák a bolondot, vagy nincsenek egyedül, vagy mindkettő...
Azzal kiszemelt magának egy nagy fát, fel is pattant annak az egyik ágára, majd bevetette magát a lombkorona közé, s minden érzékszervével figyelni kezdett

Hm Hm Hm jó nem rósz Shini. Gondoltam magamban, hisz kell egy hátvéd. Ha jól sejtem talán még további támadókat sejt el rejtőzve. Nos talán igaza volt talán nem.
Mindenesetre a támadóitok túl maga biztosak. Ami azt enged sejtetni, hogy nincsenek egyedül. Az első össze csapás mindenki megússza sértetlenül. ti is és a támadok is, hiszen kivédték sikeresen. A fordulat most jön. hm Vagy is ÚÚÚhhhffff Fordduulat. nem ketten voltak ám , hanem négyen. na most mi lesz ti hárman ők négyen. Eiko -ékat oldalról igyekeznek meg támadni az uttonálok. Fegyverzetük vegyes, egyiknek kardja van. Másiknak egy nagy harci botja mind két végén fém bevonattal. Az egyik vagy is az oldalról támadó felétek lendül, vagy is Eikoék felé. Egyetlen céllal, hogy lecsapjon meg szüntetve az ellenállást. A másik pedig még csak várakozik, de nem tétlen amint valaki közelebb kerül hozzá azt meg támadja.

**Kusuki Eiko** Szer. Dec. 28 2011, 07:53

Ekkor a semmiből hirtelen megjelent egy kardos fickó akinek sikerült belevágni a bal lábamba. Erre tiszta ideges lettem és én is előre kaptam a magam kardját. Egyből neki estem a fickónak, de fél szemmel figyelnem kellet a másikat is.
"Egyszerre ketten jöttök ? Ez így nem lesz annyira egyszerű."
Mikor a kardos fickóval olyan helyzetbe kerültünk hogy simán hasba tudom rugni, megrugtam és neki repült az egyik fának, de figyelmetlenségemnek köszönhetően a másik újabb sérülést ejtett a jobb karomon. Őt csak elintéztem egy kisebb ütéssel ami pont a szemben lévő fára hajította.
- Hát nem valami egyszerű mondhatom.

**Kaibutsu Hiroto** Csüt. Dec. 29 2011, 16:53

A támadásom hamar félbe szakad, amikor előkerül két másik ellenfél is. Azonnal átállok védekezésbe, közben meglesem, mire is készülnek. Az egyik Eiko-t veszi célba és sajnos sikeresen el is találja. Azonban ott van a közelében a Sensei és még talán Shinimi is, bár őt jelenleg nem nagyon látom. Így hát inkább a rám eső részre próbálok koncentrálni.
Az előző technikától eltérően próbálok most harcolni. Az egyik kezembe kunait veszek, majd nagyon gyorsan megalkotom a szükséges kézjeleket, majd egy Shunshin segítségével a hozzám legközelebb eső mögé száguldok. Amint megjelenek mögötte, megpróbálom hátba szúrni.
Ha sikerül a szúrásom, akkor valószínűleg össze fog esni a sérüléstől, így vele már nem kell foglalkozni. Viszont ha nem sikerül eltalálnom, akkor nagyon gyorsan védekező testtartást veszek fel és védeni próbálom a támadásait.

**Moriyama Shinimi** Csüt. Dec. 29 2011, 17:51

A sejtése igaznak bizonyult, mivel kisvártatva két másik bandita jelent meg a közelben, s megpróbáltak rajtaütni harcoló társain. Shinimi, ha a banditák most nem látták őt, kivárt míg egyikük elég magabiztos lett ahhoz hogy ne figyeljen a környezetére. Ekkor Shinimi a háta közepe felé hajított egy kunait, majd óvatosan lehuppant az ellenfél mögé, s ha el sem találta az imént, a remélt meglepetést kihasználva hátsón rúgta. Ha sikerült fellöknie, rávetette magát és másik kunaiának fogásával tarkón vágta, hogy átmenetileg kiüthesse. Ha nem jöttek össze a tervei, az ellenfél fegyvereinek hárítására koncentrált

**Kitori Musato** Vas. Jan. 01 2012, 20:26

( Gomenasai a csúszásért )

A társaim nem igazán úgy reagáltak Niyo-sensei megjelenésére és monológjára ahogy arra én számítottam... Most én következtem a jelentéstételben...
- Hogy mit tanultam? Talán azt, hogy rengeteg dolog múlik a szerencsén és persze azt, hogy a chakrával nem csak fáramászni lehet... - nyilatkoztam tárgyilagosan - Akkor most azthiszem a jelentés jön... hát a lényeges rész az, hogy sikerült... Nos igen a kutyuska kicsit megsérült, de semmi különös.
A társaim ki merték mondani, amit gondoltak... akkor én nekem is ki kellene böknöm azt a mondatot ami, már régen böki a csőrömet.
- Sensei... igazából valószínűleg nem sokáig fogom így gondolni, mert az emberek gondolatait eléggé befolyásolják az érzelmek, de szerintem maga nem is olyan gonosz...
Na jó ez megvolt és most hogyan tovább? Hát ezt nem igazán gondoltam végig...
Lassan felálltam és felkaptam a kutyát, majd közelebb mentem a senseihez... megpróbáltam minél jobban belenyomni az arcába a kutyát... elvégre az övé, hát akkor vegye el.
- Itt az áldozat, kérem ellenőrize le!

**Chrono** Kedd Jan. 03 2012, 12:57

Uzumaki Kushina írta:<Chrono>

Az ifjú végre akcióba lendült. Noha a teste egyre gyengült, mivel az a fránya vérzés csak nem állt el – nem is lett volna ésszerű oka, elvégre is a seb meglehetősen mély volt, s még a rögtönzött kötéssel is meglehetősen sok vérvörös folyadék távozott a külvilágba Chrono testéből -, de még ennek ellenére is sikerült kicsikarni a testéből egy jutsut, mely tovább feszítette a shinobi tűrő határát.
De legalább sikerült – a lovon menekülő ellenfele szépen homokszemeket számolgatott a földön, szépen Viszont eszméletlen volt, szóval eggyel kevesebb. A megkötözött túsz (csuklók összekötve, valamint a bokák is) viszont az utolsó pillanatban sikeresen hozzátapasztotta magát a nyereghez, így a felágaskodó lóról csodával határos módon nem zakózott le. A ló viszont tovább ügetett, viszont már csak szépen lassan.
A főbandita, a nagyhangú, szakállas grizliember azonban felüvöltött, s már csapott is volna kardjával Chrono felé, de mielőtt a penge megkezdhette volna süllyedését a levegőben – egy orvosi szike mélyedt bele a csuklójába, méghozzá pont a nyomáspontnál, így okozva a kard elejtését. A távolban viszont feltűnt Neko, s elképesztő gyorsasággal közeledett.
A harmadik bandita viszont egyszerű, kalózos dobókést indított Chrono irányába. A repülő fémtárgy vészesen közeledett.

//Kushina//

A lábam végül csattant a banditában, kirepítve a helyéről. Elégedett mosoly jelent meg az arcomon pár pillanat erejéig, ahogy láttam, hogy kibukfencezik a lator a helyéről és ájultan terül el a földön egy kisebb repülést követően. Érdekes módon a célszemély rajta tudott maradni a lovon, így ő nem követte a fickó sorsát. Igaz, hamarosan elvágtatott, így eltávolodott tőlünk. De legalább sikerült kikapcsolni még egy bosszantó tényezőt a képletből. Mire újra szilárd padló dolog volt a lábaim alatt, már nem mosolyogtam, ahogy tompuló tudatommal próbáltam felfogni a körülöttem zajló eseményeket. Most vontam vissza azt a gondolatot, amit korábban Nekora tettem. Az a lövés pont jókor jött.

Ám ezzel még nem voltam biztonságban. Ha valaki nyílt terepre merészkedik, annak tisztában kell lennie, hogy könnyen támadhatóvá válik. Ez történt velem is, ahogy már a másik kést készülték felém vágni... sőt, dobták is. A kés gyorsan jött. Ám volt egy technika, amit kifejezetten ilyen esetekre találtak ki. Kézjelet formáltam.
,,Ninpau - Kawarimi no Jutsu"
Csak reménykedni mertem benne, hogy elég gyorsan reagáltam a mozdulatra. Hiába, a vérkészletem egy jó részét ,,szétlocsoltam" az erdőben és ez csak rosszabb lesz, ha nem kapok ellátást rövid időn belül. A tervem az volt, hogy a helycserét követően az erdőben megbújva igyekszem kitalálni a következő lépést. Legalább is a terv ez volt. Aztán hogy hol lesz az a tereptárgy, amivel helyet cserélhetek, az már a sors kezében van.

Hinata Szer. Jan. 04 2012, 18:25

/Shinimi,Mei,Hiroto, Eiko/

- Ugyan husikák, ne hagyjátok magatokat, hisz ezek csak egyszerű emberek. Nem Shinobik egy kis gondolkodás és kellő erő bedobással simán nyerhetnétek.
Kis biztatásra szorulnak, de a küzdelem ki egyenlített legyen felállok és le ugrom a szekéröl. nem szükséges Jutsut használnom közönséges emberek ellen. Egyetlen gyors mozdulat és az egyik férfi előtt álok meg. Egy nagyot öklözök a gyomrába amitöl ő össze roskad és még gyomra tartalmát is kiadja.
- Mond szépen RÓKA!
Viccelődök egy kicsit, persze mértékkel majd nemes egyszerűséggel mert kedvem úgy tatja. A küzdelem most már sokkal ki egyenlítettebb, most már nagyobb önbizalommal vághatok a sűrűjébe.

Shinimi terve tökéletesen sikerül, az ellenfele hason csúszva terül el a földön. Nagyot káromkodik sarat köpködve de nincs ideje felpattanni mert a kunoichi tovább támadja. Nos igen a meglepetés ereje teljes súlyával hatott. Nem tudta kiütni elsőre így még lecsapsz kétszer és harmadszor is. Olyan vagy mint egy emberbe oltót harkály. A terved viszont sikerül az ellenfeled kiütve.

A többiek se lustálkodnak Eiko rúgása is sikeres, de ellen fele nem repül a meszességbe csak hasát fogva mérges arcot vág és káromkodik a lány felmenőit szidva.

Hiroto pedig eltalálja az ellenfelét de a szúrás kicsit odébb megy. A sürgés forgás közepette csak meg vágja ellenfelét, de az így is az oldalához kap. majd Ostoba módon haragtól elvakítva veti magát a fiúra.

**Kusuki Eiko** Szer. Jan. 04 2012, 20:43

- Hm játszogatok vele gey kicsit most hogy a másik leszállt rólam.
Ahoz léptem akinél kard volt majd elkezdtem viaskodni vele. Mikor már olyan helyzetben volt hogy biztosan nem tud könnyen menekülni fogtam magamat és rá engettem a Tűzgolyó jutsum amivel végeztem is vele utána vissza mentem a szekérre.
"A többit majd a többiek elintézik"- gondoltam magamban mivel a tűzgolyó nem kevés erőmet elvitte ráadásul sebeim is vannak. Eközben ahogy néha kitekintettem a többiek is boldogultak.

**Kaibutsu Hiroto** Szer. Jan. 04 2012, 22:13

Úgy néz ki, hogy sikerül a cselem és megszúrom az ellenfelemet. Ezután a Sensei leugrik a szekérről és ő is ki veszi a részét a harcból.
Sajnos nem érek rá bámészkodni, ugyanis az ellenfelem miután az oldalához kapott, azonnal nekem esik. Olyan, mint egy őrült. Hevesen csapkod felém, azonban sok esélye nincs. Megsérült, ráadásul elvesztette az önuralmát. Össze vissza csapkod, mire oldalra bukfencezek(a sérült oldala irányába), majd a kezemben lévő kunait megpróbálom a combjába dobni.
Ha eltalálom, akkor hátra ugrok egyet, csak hogy elég legyen a táv a következő támadásomhoz. Meglódulok az ellenfelem irányába, majd felugrok a levegőbe és egy pörgőrúgást intézek a fejére(Konoha Senpu). Ha újra eltalálom, akkor valószínűleg össze fog esni, de ha mégsem jönne be a támadásom, akkor felkészülök arra, hogy még a levegőben elkapjam a fegyvert szorongató kezét és azt használjam arra, hogy elrugaszkodjak róla.
Ha mégsem találnám el a kunaival a lábát, akkor egyszerűen csak rohanni kezd az egyik fa felé. Mivel ő fel van dühödve, valószínűleg követni fog. Így hát, amikor a fához érek, elrugaszkodok és pár lépés után(amit a fa törzsén intézek el) átugrok a feje fölött és mögé kerülök. Ezután szépen megsorozom a sérült oldalát, hátha azzal kiütöm.

**Moriyama Shinimi** Pént. Jan. 06 2012, 12:49

Shinimi felfedezte hogy a fickó feje keménynek bizonyult, így rásózott még néhányat mire elvesztette végre az eszméletét. Ennél több időt nem szánt a dologra, fogta magát és ha volt a közvetlen közelében egy ellenfél, két shurikent hajított felé, majd azzal a nyugalommal és angolossággal ahogyan érkezett, úgy most távozott is vissza a lombkorona közé. Odafent halkan változtatta a helyét, nehogy valaki kifigyelje a rejtekhelyét, végül egy magasabb fa lombjaiban bújt meg, ahonnan még láthatóak voltak a többiek is. Szemei azonban a környező fákat és az erdő talajszintjét vizsgálták, fülei pedig a küzdelem zajaira nem ügyelve más hangforrásokat keresett. Sosem lehet tudni nem e akad még utánpótlás

**Shikoku Naoki** Szer. Jan. 18 2012, 07:06

Naoki szemei felpattantak, ahogy meghallotta a közeledő lépéseket és nem is kellett csalódnia, Osumi volt az. Felkászálódott, egy biccentéssel üdvözölte leendő útitársukat, majd elindultak. Nem volt túl fényes a hangulat, de miért lett volna, hiszen nem ismerték egymást. Ráadásul Tsuki sem az a típus volt, akinek a társaságában kellemesen érzi magát az ember, így megmaradt a fagyos légkör. Tulajdonképpen a genin már azon is csodálkozott, hogy a kérdésére egyáltalán választ kapott a lánytól. Jutsut akart tanulni, amibe belegondolva Naoki rájött, hogy neki sem ártana. Jobban mondva szívesen belekezdett volna a homoktechnikák megismerésébe, de sajnos nem volt ki tanítsa... A múltkor már majdnem sikerült tanárt szereznie, az egyik jounin aki homokot használt, éppen a faluban tartózkodott, de akkor jött ez a küldetés, hogy kísérje el Saito-ékat Konohába... Ráadásul nem is történt semmi az úton, ami ezt indokolttá tette volna, egyszerű csomagkézbesítés volt a Kazekage-nak. Persze, ha nem számítjuk Undertaker magánjelenetét.
Naoki szemforgatva emlékezett vissza az eseményre, amikor a sensei eljátszotta ugyanazt, amit még anno friss geninekként vele és Saitoval, a bábjai ellen kellett harcolniuk. Bár szerencsére most genin szinten maradt, nem jouninok és chunninok ellen kellett küzdeniük, így Naoki könnyűszerrel vette az akadályt. Azt leszámítva, hogy nem ismerte fel Undertakert, ez hiba volt. Egyedül az vigasztalta, hogy Saitot is átverte, de azért tökéletesen ez sem nyugtatta meg. Most viszont nem volt ideje a
múlton töprengeni, hiszen itt voltak a jelenben, és éppen hazafele tartottak. Elérték az fák határát, így a továbbiakban a fákon haladtak tovább. A fiú élvezte a száguldást, élvezte, ahogy a szél elsüvít mellette, élvezte a kihívást, amit a fáról fára való ugrálás jelentett. Mert ez azért nem volt egy egyszerű feladat. Ha biztonságosan akarta csinálni az ember, akkor folyamatosan ügyelnie kellett a chakrájára, és néha feltapadni oda, ahova fel kell, aztán pedig idejében elengedni azt. Egy szó mint száz, kiváló edzés is volt. Naoki, ahogy haladtak, teljesen kizárta a külvilágot. Mivel eleve nem számított semmi szocializációra társaitól, ezért nem is érezte e miatt magát rosszul. Ő kész lett volna beszélgetni, de realistaként felkészült a dolgokra, és megpróbálta elviselhetővé tenni az unalmas úttal töltött órákat. És ha ehhez az kellett, hogy elmerüljön a saját gondolataiban? Akkor ezt tette.

Hinata Csüt. Jan. 26 2012, 21:21

Moriyama Shinimi írta:Shinimi felfedezte hogy a fickó feje keménynek bizonyult, így rásózott még néhányat mire elvesztette végre az eszméletét. Ennél több időt nem szánt a dologra, fogta magát és ha volt a közvetlen közelében egy ellenfél, két shurikent hajított felé, majd azzal a nyugalommal és angolossággal ahogyan érkezett, úgy most távozott is vissza a lombkorona közé. Odafent halkan változtatta a helyét, nehogy valaki kifigyelje a rejtekhelyét, végül egy magasabb fa lombjaiban bújt meg, ahonnan még láthatóak voltak a többiek is. Szemei azonban a környező fákat és az erdő talajszintjét vizsgálták, fülei pedig a küzdelem zajaira nem ügyelve más hangforrásokat keresett. Sosem lehet tudni nem e akad még utánpótlás

Mindenki ügyes volt és semlegesítette az ellenfelét, igaz több kevesebb sikerrel. Viszont senki se sérült meg komolyabban. Shimi ügyesen jutsu használat nélkül rendezett mindent. Míg Hiro és Eiko jutsuhoz folyamodott. Meg vontam a vállam, biztos ilyen a stílusuk. Egyszerűen meg fogom mindegyik támadót, persze egyenként és mintha azok holmi kavicsok lenének könnyed mozdulattal az erő bokrosabb része felé hajítom őket.
- Jol van ügyesek voltatok geninkék. Most pedig pihenjetek, és ne legyen gondotok semmire majd minden mást le rendezek... már ha adódik valami ekkora csata zaj után.
Mosolygok és mindenkit fel tessékelek a székére, ha valakinek nagyobb segítség kel hát legyen. Ami Hirot és Eikot illeti elő veszek nekik egy-egy első segély készletet, hogy el tudják látni a sebeiket.
Az öreg csak mosolyog a szekéren tovább és mintha mise történt volna dúdolgat. Mikor mellé ülök egy kis alkohollal kínál de én azt vissza utasítom.

**Kusuki Eiko** Pént. Jan. 27 2012, 17:12

A sensei megdicsért minket majd folytattuk utunkat. Elláttam a sebemet és nyugalomban ültem a szekéren.
"Nem volt rossz ez a kis csata."-gondoltam miközben felfigyeltem arra hogy az öreg dúdolgat valamit.
Fintyorogtam egyet és behunyva szememet hátra dőltem.
- Nem rossz annyira ez a küldetés.
Mondtam és nyugalomban ültem ott.

Uzumaki Kushina Szomb. Jan. 28 2012, 22:14

<Ao, Miru, Kito>

A szőke démon csak morgott, mint holmi kóbor háziállat, amit oldalba böktek egy bottal. Egy hegyes bottal.
- Na idefigyelj, te kis mikrofonfafej! Egy, a szemüvegem sokkal jobb, mint bármely másik, amivel te állnál elő, kettő: a parancs az parancs, be kell tartani! Ha egy ilyen egyszerű feladatot nem vagy képes elvégezni, akkor búcsút mondhatsz az előléptetésnek! – ordította le Aono fejét. Majd pedig egy jobbhoroggal belepasszírozta a fába a magas genint.
Igen, csak úgy belepasszírozta. Aztán elővett egy tekercset és a pár másodperce még könyörgő genin elé dobta. A madzagon egy chakraérzékelő papír lógott.
-A cetlivel tudod, mit kell tenned. A tekercsben mindegyik elemhez van egy-egy jutsu. Mindegyik jutsunak végtelenül alapos és részletes a leírása, úgyhogy egy kukkot se halljak felőled! Ez lesz a próba arra, hogy méltó vagy-e a shinobi létre. Ha nem sikerül megtanulnod a jutsut egymagad, akkor fel is út, le is út.
A szőkeség dühe nem látszott apadni. Mi több, nőni tűnt, amint Mirubi felé fordult.
- Ostoba kölykök – préselte ki fogsorán keresztül a szavakat –, a legtöbb dolog okkal van és történik! Még hogy nem tudtad lemérni, hah! Ez a legostobább kifogás, amit valaha hallottam! Nem jársz te a konyhában véletlenül néhanapján?! A gyógynövényeket pedig mindig értelmes dolog begyűjteni! Hálátlan disznók. Cöh!
Azzal Mirubi fejéhez vágott (jó erősen, hogy nyoma maradjon) egy vastag, piros végű tekercset.
- Ugyanaz vonatkozik rád is, mint Aono-ra. Vagy megtanulod, vagy ’Csá’. – Az ifjú sensei érzékeltetés érdekében a hüvelykujjával egy metsző mozdulatot tett a nyaka előtt, majd pedig a csapat harmadik tagja felé fordult.
- Legalább neked van némi eszed, Kitori… ha egyszer véletlenül lennék olyan ostoba vagy részeg, hogy más nemzet területére menjünk küldetésen, akkor kérlek emlékeztess, hogy tegyem a másik kettőt beszédképtelenné, mert amint kinyitják a szájukat, egy rakat ostobaság ömlik ki. Legalább egy valakinek van némi józan esze… mert már az őrületbe kergettetek, az biztos… de nem, alapból sem vagyok éppen százas…
Azzal a harmadik fiú felé nyújtotta a tekercset, majd pedig (ha a fiú elvette tőle), akkor egy rózsaszín felhő kísérletében távozásra adta a fejét.

//Elnézést kérek a sokkoló hosszúságú távollétemért, de tényleg kezdek megőrülni. Érettségi, a jogi keretszámok csökkentése, jövő héten szalagozó bál, stb… A jutsukat ti választjátok, mert megérdemlitek a saját kezet ebben. Csak fussa ki a chakraszintből. Valamint a játékra +10 Chszt, valamint a türelemre +6 Chszt adok. Viszont most szólok, hogy sajnos a hiányzásom maradni fog még egy darabig, ergo menjetek tovább szabadjátékkal. Tanítani se tudok majd jutsut, de küldetésezni. Ha szeretnétek tanulni, akkor 1) Tanulások topic kihasználása, 2) egy másik mesélő felkérése. Kaland esetén más mesélőhöz kell fordulnotok. Kérlek ne haragudjatok . Öröm volt veletek dolgozni. Amint felszabadulok, írok majd nektek üzenetet. Pusz.//

**Shiren** Szomb. Jan. 28 2012, 23:00

Király! A humoros megjegyzések és a cinikus szavak megtették a hatásukat. Take ismét fel lett kenve a fára. Micsoda változatosság! Most egy fára. Ch! Kellett neki sértegetnie a senseit. De hát Mirubi sem maradhatott ki. A homlokán egy tökéletesen szép lila pukli növekedett a sensei apró figyelmessége által.
- Ostoba kölykök a legtöbb dolog okkal van és történik! Még hogy nem tudtad lemérni, hah! Ez a legostobább kifogás, amit valaha hallottam! Nem jársz te a konyhában véletlenül néhanapján?! A gyógynövényeket pedig mindig értelmes dolog begyűjteni! Hálátlan disznók. Cöh! Ugyanaz vonatkozik rád is, mint Aono-ra. Vagy megtanulod, vagy ’Csá’!
~ Tehát ez valami kedves gesztus akart lenni tőle, hogy gyűjtet velem, nekem gyógynövényeket? Ez fura... ~
Mint mindig ismételten feleszmélt a gondolataiban elkalandozó genin.
- Legalább neked van némi eszed, Kitori… ha egyszer véletlenül lennék olyan ostoba vagy részeg, hogy más nemzet területére menjünk küldetésen, akkor kérlek emlékeztess, hogy tegyem a másik kettőt beszédképtelenné, mert amint kinyitják a szájukat, egy rakat ostobaság ömlik ki. Legalább egy valakinek van némi józan esze… mert már az őrületbe kergettetek, az biztos… de nem, alapból sem vagyok éppen százas…
Mirubi azt hitte, hogy a sensei őt dicséri. De mire kinyitotta a szemét, látta, hogy Kitorinak dumál.
~ Chh! A kis kedvenc! ~
Azzal a sensei eltűnt a szokásos füst kíséretében. Hát Mirubi sem akart már fagyoskodni, és amúgy is lassan felkel a nap... Ideje volna hazamenni. De egyáltalán haza lehet menni? És mi lesz a kutyákkal? Hát ez már nem Mirubi gondja. Szépen csendben bepakolta Ifut a táskájába, a senseitől kapott tekercset, és elköszönt a társaitól.
- Hát gondolom ennyi volt a "nagy" túra. Gondolom most mindenki a jutsuval lesz elfoglalva. Majd találkozunk!
Azzal szépen a maga megszokott lassú tempójában, elindult a nagyapjához.

**Kitori Musato** Vas. Jan. 29 2012, 14:56

A kis psiho trükköm bevált. A sensei engem, mint valamilyen szintű értelemmel azért bíró lényt, kezelt. Take-chan felkenődött egy fára, Mirubi pedig kapott egy fájdalmas lila foltot.
A felém nyújtott tekercset elvettem és a sensei a már jól ismert rózsaszín füstfelhőben eltünt.
Vajon mi lehet a tekercsben? Majd otthon kinyitom, addig egy kis türelem Kitori...
- Na, én akkor lelépek - mondtam.
Lassan elindultam, majd visszafordultam és hozzátettem a következőket:
- Ahogy Mirubi is mondta a jutsuval lesz elfoglalva mindenki, de azután gondolom csinálni kellene valamit. A sensei nem úgy tünt, mint aki hamar látni akar minket. Szóval ha kellek, akkor a városközponttól nem messze található nagyobb fegyverboltban megtaláltok. Ha nem lennék ott akkor, majd a tulajdonost kérdezzétek, ő tudni fogja hol vagyok, elvégre ő az apám.
Egy eleresztett mosoly, majd pedig a Shunshin no jutsuval gyorsan eltünök. Hazáig meg sem állok...

**Kaibutsu Hiroto** Vas. Jan. 29 2012, 17:26

Ahogy számítottam, az ellenfelem nem bírja ki az ütéseimet, amiket a sérülésére mérek. Így a küzdelem hamarosan befejeződik. A Sensei megragadja az ellenfeleinket, majd bedobja az erdőbe. Ezt nem találom jó ötletnek, mivel így könnyedén utánunk jöhetnek a barátjaikkal, hogy bosszút álljanak. Azonban nem én vagyok a vezető, ezért nem szólok semmit.
Amikor elsősegélycsomagot kapok a Senseitől, értetlenkedve nézek rá. Nem tudom miért lenne rá szükségem, mivel nem is sérültem meg. Így hát leülök, majd elégedetlenül figyelem a környéket. Nem az bánt, hogy csak úgy hátra hagytuk az ellenfeleinket, hanem valami más... ami nem most történt.

**Moriyama Shinimi** Vas. Jan. 29 2012, 18:15

Shinimi úgy vélte hogy meglehetősen jól intézte a helyzetet, búvóhelyéről pedig úgy tűnt a banditák ennyivel ki is fogytak. Némi várakozás után elhagyta a fát és visszatért a társaihoz éppen amikor a sensei bedobálta az eszméletlen banditákat a bokorba. Shinimi megvakarta a fejét és utánuk vetette magát, ott megszabadította őket a fegyvereiktől (ahogy egyikük vállát Eiko Shurikenjétől is) ha még volt valami náluk, végül lábvizsgálatot követően egy kunaial "kezelésbe vett" néhány térdinat. Az ilyesmihez nem kellett medikusi képzés csupán némi odafigyelés az emberi testtel kapcsolatos tanulmányokra
~ Innen csak kúszva mentek el ~
Megtörölte a fegyvert és mindegyikük hajából levágott egy-egy tincset majd megnézte volt e pénzük, s ha igen akkor eltette magának. Négy darab ruhaszövetet is levágott róluk, azokba tette a hajtincseket. Végül gyorsan összeszedte elhajigált eszközeiket beleértve a szekér közelében heverő banditafegyvereket, mely utóbbiakat pedig felhányta szekérre. Ezután Eikohoz ment és a kezébe nyomta a banditából kiszedett shurikent és a kunait amit a lány harc közben elejtett
- Ezekre még szükséged lesz
Ha esetleg Hiroto dolgai közül is volt valami banditában vagy földön szótlanul visszaszolgáltatta, s minden végeztével felpattant a szekérre a banditák fegyverei mellé
- Ott hagyom ezeket az első útba kerülő fegyverboltban, jól jön az extra pénz - mondta társainak - a barátainkért pedig majd visszaküldünk néhány illetékest, ha pedig van rajtuk vérdíj akkor bezsebeljük
Meglóbálta a hajtincseket tartalmazó ruhadarabokat
- Ezek itt a biztosítékaink, most nem volt hangulatom ujjakat gyűjteni, szóval a haj is megeszi

**Aono Takefumi** Vas. Jan. 29 2012, 19:37

A Niyo féle düháradat ismét feltámadt hogy kíméletlenül söpörjön végig „szeretett” diákján. Take mint tapasztalt Niyo Sora féle veszélyt jelző szenzor rögtön felkapta a fejét és a látványra mindössze egy erőltetett mosolyt sikerült az arcára varázsolnia. Mestere tombolt ez nem volt kétség, és hogy ennek fizikai valót is adjon egy hatalmasat lekevert tanítványának, aki sok dolgot megízlelt idáig ám most étlapjára egy merőben új dolog került méghozzá egy fa. Beton, föld, repülés, eltévedt fegyverek, zuhanás és most egy fa. Teljes magabiztossággal ki lehet jelenteni szegény Take el volt átkozva. Azonban ha ezen események sorozata nem lett volna még elég a házi feladatot is a fejéhez vágták szó szerint egy tekercs formájában csak, hogy nagyot üssön. Mestere a megszokott módon lehordta őt, majd elküldte melegebb éghajlatra azzal a céllal jobb, ha tanul vagy megint repülni fog csak más szófordulatban. A leckéztetés végeztével ki-ki a maga útjára indult, amire hősünknek mindössze annyi reakciója volt, hogy a földön görnyedve integetett társainak.
~ Végre vége. Na jó éjszakát. ~
Ha eleve nem lett volna a földön, úgy dőlt volna ki, mint egy fa, de mivel ezzel már nem kellett bajlódni mindössze lecsukta szemeit és elindult egy messzi utazásra, ahol kitudja milyen kalandok várnak majd rá.

Ajánlott tartalom