Erdőségek

Uzumaki Kushina írta:<Chrono>
A nő – vagy inkább a lány, nos, nézőpont kérdése – csak nézte a fiút. Nem is, fiatalembert. De nem, mert fiút. A fene, ez is nézőpont kérdése, no!
A kunait egy kicsit lejjebb tartotta, viszont nem tette el; annyira azért nem ostoba. Még csak az kéne, hogy a sötéthajú szépfiú egy szatír legyen, aki ráhajt a nőies részeire, aztán meg szépen elvágja a torkát. Ja nem, várj, azt ő szokta csinálni… Mármint nem nőkkel, hanem. De hé, amúgy is, mi a baja a leszbikusokkal a világnak?!
~ Döh, szexi vagyok, szép vagyok, szatír leszbikus vagyok, erre varjá’ gombot!~
Akarom mondani. Loool, egy új egyéniség. Feneaszádatteeeeh…!
A lány egy kicsit megrázta a fejét – csak úgy magának, mint a kutya, amikor a vizes fejét próbálja rendbe szedni, noha sikertelenül, mert hát miért is… -, majd pedig a szeme sarkából a többi bokrot kezdte el figyelni, miközben persze szem előtt tartotta a srácot. Ergo bebandzsult.
~ Nem visel amolyan… izé, bandita ruhát. És vándor ninja? Hmmm, ez érdekes.~
- A nevem Neko, és mielőtt elkezdenél ugratni a nevem miatt, nem, nem nyávogom és nem köpök szőrcsomót, sz’al csitt. A szüleimnek rossz humorérzéke volt – morogta inkább kutyásan, mintsem macskás dorombolásosan. –Mit keresel itt? És miből higgyem, hogy megbízható vagy? Hogy nem vagy olyan álnok bandita, mint azok, akik az előbb támadtak rá a nemesi család egyik tagjára. Te jó Kami-sama! Elrabolták Ojou-samát! – az utóbbit már csak magának tette hozzá.

//Uzumaki Kushina//

Na remek, úgy tűnik megint sikerült összetalálkoznom egy nem mindennapi személyiséggel. Legalább is a megnyilvánulása a nevével kapcsolatban már eléggé árulkodó volt. Mondjuk ez a név... hát ez kész, Konohában már minden kunoichinek köze van a macskához? Na mindegy, most volt ennél nagyobb probléma is. Jó lenne rávenni valahogy, hogy ne metssze el a torkomat. Hiába engedte lejjebb a tőrét, valami azt súgta, hogy még mindig benne van a reflex arra, hogy elvágja a torkomat. Gondolkodtam kicsit, hogyan tudnám meggyőzni a cicát, majd eszembe is jutott valami. Kissé megmozgattam a bal karomon a ruhát, aminek köszönhetően úgy mozdult, hogy a kitűző, amit Kakashitól kaptam, jól láthatóvá vált.
- Ezt a konohaiak adták nekem a lábadozásom idején. Pontosan nem tudom, mi ez, de az őrök ezzel azonosítanak, ha ki vagy be akarok menni a faluba. Ha gondolod, őket is megkérdezheted.
Többet nem mondtam és igazából jobb ok eszembe se jutott, amivel tisztára moshattam volna magam. Semmi oka hinni a szavaimnak, csak egy vadidegen voltam, aki rosszkor volt már megint rossz időben. Mondjuk az én esetemben ez már nem az első eset, de ki mondta, hogy ninjának lenni kényelmes dolog? Túl kell esni az ilyeneken is.
- Mellesleg, mi volt ez az előző incidens? - kérdeztem.

//Amíg Bakin nem jelentkezik, addig szerintem hagyjuk ki, ne várjunk mindig 3 napot.//

Naoki szemöldöke felhúzásával jelezte, hogy kissé meglepődött azon, amit Saito mondott. Odáig rendben volt, hogy ki kell deríteni igaziak-e, de mivel értelmes lényekről van szó, először esetleg esélyt kéne adni arra, hogy ők maguk tehessék ezt meg, nem pedig egyből megtámadni őket. Mert ez akárhogyan is nézzük, támadás ellenük. Ráadásul a jounin Tsukit szabadította rájuk, aki nem úgy nézett ki, mintha "csak" egy jól irányzott ütést akarna intézni ellenük, legalábbis hosszadalmas előkészületei nem éppen ezt vetítették előre. Ahogy elnézte a nyugodt Saitot, rájött, hogy valószínűleg ő sem akarja, hogy elmérgesedjen a helyzet, így közbelépne, ha szükséges lenne, de ebben nem lehetett teljesen biztos. Összeráncolt szemöldökkel figyelte, ahogy Tsuki chakrát próbált összepontosítani a végtagjaiba, ami figyelemreméltó próbálkozás volt, hiszen a fiú úgy tudta, hogy kezdő geninek vannak Saito parancsnoksága alatt, de a lány ennek ellenére ismerte a módszert. De most nem volt ideje ezzel foglalkozni, Naoki felkészült a beavatkozásra. Egyrészt arra, hogy a medvék valódiak, másrészt arra, hogy nem azok. Utóbbi esetben biztos volt benne, hogy nem fogják csak úgy hagyni, hogy Tsuki megüsse őket.

/A történetet Naoki szemszögéből kettéválasztom. Első változat az, hogy kiderül a két medvéről, hogy nem igaziak, hanem valakik álcázták magukat./

Tsuki jól tette, hogy a medvék felbukkanásakor nem adta át nekik az ételt, hiszen nem azok voltak, akiknek mondták magukat. Egy ideig jól játszották a szerepet, viszont amikor a lány megpróbálta megütni őket, akkor kénytelenek voltak felfedni magukat. Naoki azonnal reagált, hiszen számított erre az eshetőségre, felugrott a fa lombjai közé, aminek eddig támaszkodott, és eltűnt a sűrűben. Ha harc bontakozik ki, akkor a 2 genin - és Saito, ha beszáll - elegendőek lehetnek arra, hogy pár pillanatra lefoglalják az ellenfeleiket és ezalatt ezt véghez tudja vinni Naoki. Ezek után a fák lombjain közlekedve a két "medve" mögé kerülne és onnan lesné az alkalmas pillanatot a közbeavatkozásra.

/Tsuki első ütése célba talált és a medve nem változott vissza semmivé./

Naoki látta, hogy igazi medvékkel van dolguk, azaz hivatalos konohai megbízottak. Viszont abból, amit eddig Tsukiból megismert, ara következtetett, hogy ez a felfedezés nem fogja meghatni a lányt, láthatóan élvezettel tette amit tett, és valószínűleg nem is tervez megállni egyetlen ütésnél. A fiú talán szórakoztatónak is találta volna a helyzetet, ha nem lenne hivatalos az ügy, azonban jelen esetben nem ülhetett tétlenül. A kazekage megbízta őt, hogy csatlakozzon a csapathoz, ezzel belé helyezte a bizalmát. És nem tudott volna újból megállni Gaara előtt azzal, hogy végignézte, ahogy hivatalos megbízottakat támadnak meg a csapattársai, pedig beavatkozhatott volna. Egy pillanatig küzdött benne az alaptermészete és a küldetéstudat, végül az utóbbi kerekedett felül, és akcióba lépett. Eddig kényelmesen állt, kényelmesen a fának támaszkodva, most azonban kicsit ellökte magát tőle, majd egyből használta is az egyik technikáját, a dinamikus akciót.
Kevés ideje volt. Tsuki, amikor gyomron vágta az első medvét, nem tudta egyből megütni a másikat, hiszen elég nagydarabok voltak, kellett egy féllépést tenni, míg elérte... volna. Naoki azonban ezt a kis időt próbálta kihasználni arra, hogy a technikával, ami pont erre lett kitalálva, egy pillanat alatt megpróbáljon ott teremni és - mivel nem tudta, hogy meg tudná-e állítani a lány ütését -, karjával megpróbálta kicsit eltolni Tsuki karjait remélve, hogy ezzel a tervezett állonvágás helyett a lány öklei elzúgnak a medve mellett.
Ha ez megtörténik, egy szinte bocsánatkérő mosollyal fordul oda a lányhoz és a szemeibe néz.
- Kérlek... - suttogja olyan halkan, hogy csak a lány hallja
- Erre semmi szükség. - próbál utalni arra, hogy ha az egyik medve igazi volt, a másik is az.
Szelíden megpróbálja távolabb húzni a medvéktől, bár bizonyára ők is visszahőkölnek valamennyire. Ha Tsuki tiltakozik, netalántán nekitámad, akkor távolabb ugrik tőle, amennyiben kissé tovább marad tétlen a meglepődés miatt, úgy mellette marad, a medvék felé fordul és kissé meghajolva elnézésüket kéri az incidens miatt. Majd, mivel joggal számít arra, hogy vulkán fog robbanni tette színhelyén, a technikáját ismét használva, visszasuhan a "fájához", és mintha mi sem történt volna, arcán egy halvány mosollyal leül a tövébe. Persze nem felejti el Tsuki alaptermészetét, ezért úgy ül, hogy ha szükséges fel tudjon pattanni.

//Mindezt annak a fényében írtam, hogy Saito azt írtad, hogy szeretnéd kipróbálni hogyan reagálnának a geninjeid, ezért mindig csak az utolsó pillanatban lépnél közbe. Ettől függetlenül persze ha már korábban közbeavatkozol, akkor értelemszerűen mindez nem történik meg. Bár tudom, hogy ez egyértelmű, mégis valamiért olyan érzés van bennem, hogy ezt le kell írnom. ^^"//

Meg fordulok leveszem hátamról a csomagot és Saito elé teszem. De nem fordulok azonnal el.
- Talán még is van benned valami. Nem ismersz de tudod valahogy titkon mi jár a fejemben. Köszönöm a lehetőséget.
Meg fordultam és az idegen ellenséges alakok elé léptem. Ha valaki látná most a mosolyom akkor meg borzongana. Hihetetlenül ördögi és kegyetlen mosoly. Remélem imádják a fájdalmat és a vért, mert én igen. Elő veszek egy kunait és tantomat is kézbe veszem.
Az biztos, hogy én senkire sem fogok várni.
Támadásba lendültem egyszerű kézi tusa kunaial és tantoval. De volt valami furcsa ahogy a tantott tartom. Másnak biztos az lehet, hogy nem támadok vele. hátra tartva kissé a fegyvert csak várok. Mikor lehetőségem van támadni. Egy rés a védelmen amit ha meg találok ki is használok. A jutsukat és más felszerelésem csak készenlétben tartom. Nem játszok ki minden adó kártyát egy szere.

A lány nagy vehemenciával eset neki az előtte álló medvére. A támadását az első medve nem tudta hárítani s értetlen arckifejezéssel nagy fájdalom kíséretében esett össze. " Tényleg jobb lesz, ha nem bosszantom fel. Jobb lesz békességet tartani kettőnk között. Lehet azért volt ennyire egyszerű az első támadás, mert meglepte ellenfelét. Lehet nem hitték el, hogy valóban megteszi. De a feltevése helyes volt, nem idézett állatok Konoha oldalán. A fejpántjuk mintáját nem ismerem fel, de első ránézésre korom béliek lehetnek vagy kicsivel fiatalabbak. " mereng magában ahogy nézi a medvéket, hogy vissza változnak eredeti, emberi alakjaikba. Saitóra pillant aki aki elmagyarázza miből jött rá arra ami előttük zajlik. " Igen a tapasztalat itt mutatkozik meg. Míg nekünk csak kételkedtünk ő tudta. Azért jó lesz a későbbiekben az ilyenekre jobban odafigyelni. " jegyzi meg magában majd meglepetten szegezi rá a tekintetét. " Ugye most csak viccel? Az igaz, hogy éles helyzetben jobban össze kovácsolódhatunk, de csodát nem kell várni. Végtére is itt van egy junin is egy erősebb geninnel egyetemben szóval nagy bajunk nem lehet. " jegyzi meg magában nagyobb levegőt véve és a háta mögé pillant Naoki felé. " Hova tűnt? " lepődik meg mikor Naoki eddigi eddigi tartózkodási helyére pillant. Sok ideje nincs elmélkedni ezen, mert Tsuki már felvette harci pozícióját s a levegő harci lázzal telt meg. Tekintetét az előtte álló ellenfelekre és Tuskira szegezi. " Kettő a három ellen. Miért nem nyugszok meg ekkora fölénnyel szemben? Jobb lesz nem túl figurázni a dolgot, vélhetőleg én vagyok az egyik leggyengébb genin. Mit volna jó tenni? " mereng magában miközben fegyverét az oldaláról ismételten előveszi. " Tsukival képtelen lennék összhangba kerülni, nem egyezik meg a személyiségünk és a harc modorunk, Bakkinnal lehet, de őt is csak hátráltatnám. Ahogy nézem Tsuki különös testhelyzetet vett fel s vár valamire. Valószínű, hogy egy támadható, alig védett területet keres az ellenfelén, az kizárt, hogy megijedt volna így marad az első feltevésem. Kíváncsi vagyok mennyire fogjuk megérteni egymást. " mosolyodik el szerényen miközben szemöldökét kissé össze ráncolja. " Úgy látszik a csali szerep a legjobb amit megtudok most tenni. Mivel a legvehemensebb személy ég a harctól, de képes kivárni nagy nyugalmat sejtett. Ha megtámadom a közelebbi genint hamarabb hibára tudom késztetni, mint azt saját maga követné el. Remélem Tsuki kitudja használni a helyzetet és nem engem fog célba venni a fegyverével, mert volt merszem közbe avatkozni. Bakin addig feltudná tartani a másikat ha támadni akarna. EZ szép és jó, de vajon működni is fog? Ha nem nagy bajba kerülhetek. " tisztázza magában miközben fegyver tárolójába nyúl egyik kezével s elővesz egy shurikent. " Megindulok a közelebbi fiú felé s mikor Tsuki mellé érek egy vonalba felugrok s úgy közeledek felé. A Shurikenemmel a srác szíve tájékára célzok. Biztos, hogy nem fogja tudni elkerülni ilyen közelről így kénytelen lesz fegyverrel hárítani azt. Ha ezt megteszi akkor egyik oldala védtelen marad amit Tsuki ki tud használni. A kardommal tudom hárítani az esetleges dobó fegyvereket és ha sikertelen Tsuki támadása vagy nem támadott még mindég van lehetőségem további támadásokra. Nincs mit tenni eddig ez a legjobb ami az eszembe jutott. " vázolja fel mit kellene cselekedni és egy kisebb levegővétellel felkészül majd futva közeledik a kiszemelt ellenfél felé.

Naoki a fák ágain igyekezett, hogy minél hangtalanabbul a két genin mögé kerüljön. A fejpántjukat ő sem ismerte fel, az azonban fontos információ volt Saito-tól, hogy kezdő geninek. Ahogy haladt, hirtelen arra lett figyelmes, hogy valaki ül az egyik ágon és a lenti eseményeket figyeli. Jobban megnézve a kinézetét, valószínűleg a lenti genincsapat harmadik tagja, amit a fejpánt hasonlósága bizonyított, illetve eleve logikus, hogy egy genincsapat 3 tagból áll. Úgy tűnt, hogy nem vette észre, ami talán pont annak volt köszönhető, amit az imént ő maga is logikusnak talált: egy genincsapat 3 emberből áll, plusz a sensei - ők sem számítottak több emberre. Bár, valami azért furcsa volt Naokinak. Csak úgy behatol 3 kezdő genin valahova és megállítják a kazekage küldötteit? Ez igencsak fura volt... Úgyhogy számba kellett vennie azt az eshetőséget is, hogy más is van még a 3 geninen kívül a környéken. Alaposabba szétnézett, de senkit sem látott. (Ugye?) Ígyhát maradt az egyetlen ellenfele, azonban a kétes körülmények miatt minél gyorsabban el akarta intézni, hiszen ki tudja ki les még rájuk, nem akart esélyt adni senkinek, hogy beleavatkozzon. Elővette hátizsákjából az egyik drótját, a kezeire csavarta, majd egy pecsétet formált: a shunshin no jutsut akarta elvégezni. Ezek után nagy sebességgel elrugaszkodott a fától, megpróbált úgy érkezni a geninhez, hogy kicsit felülről érkezzen, és miközben "suhant" a két kezén levő drótból egy nagy hurkot formált. Terve a teljes meglepetésen alapszik. Mivel a genin teljesen el van foglalva a lenti eseményekkel, sőt valószínűleg teljesen odakoncentrál, mivel közben elkezdődhettek a harcok, ezért nagyon kevés érzékével figyelhet a környezetére. Főleg, mivel még elég kezdő. (feltéve, ha az...) Ráadásul Naoki a levegőben nem ad ki hangot, és a "repülése" is 1-2 másodpercig tart csak a shunshin gyorsasága miatt, így ha észre is veszi valahogy a támadást, reagálni már nagyon kevés ideje marad. Ráadásul Naoki egyáltalán nem őt veszi célba, így egy hirtelen maga elé kapott kunai sem valószínű, hogy megsebzi, hiszen ő megpróbál elszáguldani a genin feje fölött maga után húzva a kialakított hurkot és megpróbálja elsodorni vele ellenfelét. Legideálisabb esetben a genin már csak azt veszi észre, hogy valami lerántja a helyéről.
Ha ez sikerül Naokinak, akkor a famászási gyakorlatait igénybe véve lefékezi magát, majd a drótcsévélő technikáját használva megpróbálja teljesen gúzsba kötni zuhanó ellenfelét lehetőleg úgy, hogy életben maradjon, és felfüggeszteni egy ágra.

Ah értem tehát ez biztosan az. Vagy valami trükk nagyon jó csel. Nem használom ki a nyíló lehetőséget. Ha az elméletem igaz akkor ez csak az lehet. Fogom magam és egyszerűen a felém repülő fegyver elöl kitérek. De Akki közbelépése mait csak egy írányba tudtam biztonságosan. Így pont a neki szánt veszedelem elé kerültem. A kunnai ne okozón nagyobb sérülést mint azt szeretném, és remélhetőleg szeretnénk az útjába emelem kezem és tenyerem feléje mutatom. Nincs esélyem elkapni sérülés nélkül és nem tudnám hárítani pengémmel. Csak egy dologban bízhatok. A fegyver felhasítja a bőrömet és landol ahova kell. Vérem azonnal elered végig csordogál kezemen. A fájdalom elönt és én elmosolyodom.
~Édes fájdalom köszöntelek.~
Meg nézem kezem és ki veszem belőle a kunait. Csak figyelem a piros nedvet ahogy végig gördül a fegyver élén. Majd halkan először de elkezdek kuncogni. Végül nem olyan hangosan de fel nevetek. Mivel egyenesen az ellenfelekkel szemben álok csapatársaim nem láthatják csak a hátam. Ép kezemmel eldobom a kunait le a földre és véres kezem egyik úját bedugom a maszk alá amit kissé lejjebb húztam. Kéjesen végig nyalom nyelvem hegyével az ujjam majd a maszk vissza kerül. Az arcom nem láthatják a többiek. Később viszont feltűnhet nekik, hogy maszk széle véres ahogy az ujjam hozzá ért a nagy nyalakodás alatt.

//Elnézést kérek mindenkitől, hogy ilyen sokáig nem voltam, de voltak egyéb dolgaim, de most már leszek normálisan.//

Egész út alatt hátul kullogtam. Nem szóltam egy szót se és nem is figyeltem, hogy a többiek miről beszélnek. Egész úton az járt a fejembe, hogy Tsuki vajon miért viselkedhet így. Nem tudom megérteni, hogy miért húzódik el így egy olyan embertől aki szereti. Bár mindig is egy rejtély volt számomra, de úgy vélem, hogy minél hosszabb ideje ismerem annál inkább nem tudok kiigazodni rajta. Egy nagyot sóhajtok és rápillantok a többiekre. Épp beszélgettek valamiről bár fogalmam sincs, hogy mi az mert egyáltalán nem figyelek rájuk. Gondolkozásomat az szakította félbe, hogy elértük a tűz országának határát és megjelentek körülöttünk a fák. A nap már nem tűzött annyira hála a fák árnyékainak. Saito ekkor felpattant az egyik fa ágára és az ágakon folytatta útját. Először kicsit meglepődtem, de utána rögtön ugyanazt tettem amit ő is. Fura volt az egész, hisz nálunk nincsenek fák ezért nem is lehetett még részünk ilyenben. Fáról fára ugrálva haladtunk az úton. Kellemes volt ahogy a hűvös szél az arcomba kapott. Az utunkat az szakította félbe, hogy két medve állta az utunkat. Konohai fejpánt volt rajtuk. A táskát kérték amiben a csomagot szállítottuk. Saito azt mondta Tsukinak, hogy adja át a táskát, de ő nem bízott az idegenekben és nem adta át nekik a csomagot. Ekkor Saito egy kokit adott Tsuki fejére. Láttam az idegességet rajta, de hamar elfojtotta. Kicsit elmosolyodtam a látványon, de azért éber maradtam, hisz lehet, hogy tényleg ellenségek. Ekkor Saito megengedte Tsukinak, hogy megüsse a medvéket és ezzel kiderüljön, hogy barátok vagy ellenségek. Tsuki még örült is a feladatnak és egy kis chakra gyűjtés után már rá is rontott az állatokra. Az egyiket hasba vágta a másikat pedig állon találta. A két medve összeesett és egy kis pukkanással visszaváltoztak emberré. A fejpántjukat nem ismertem fel, de az biztos, hogy ellenségesek. Gyorsan előkaptam egy kunait és figyelmet. Naoki eltűnt a fák között míg Saito pedig lepihent az egyik fa tövében és ránk hagyta a feladatot. Akki volt az első aki cselekedett. Előre rohant majd a magasba ugrott és egy shurikent vágott az egyik geninhez. A fegyver el is találta őt, de átment a testén úgy, hogy meg sem sebezte az ellenfelet. Nem hittem a szememnek. Nem volt sok idő ámuldozni hisz a másik genin már feltápászkodott és néhány kunaial megcélozta a csapatot. Megpróbáltam kitérni előle. Ha nem sikerül akkor megpróbálom a kezembe lévő kunai segítségével elhárítani a felém repülő fegyvert. Ha sikerül valamilyen módon kivédenem rögtön rátámadok az ellenségere. Azt veszem célba amelyiket Tsuki hasba ütött. Shushin no jutsu segítségével hirtelen elé kerülök és megpróbálom oldalba rúgni majd eltávolodni tőle. Ha nem sikerül akkor a kezembe lév kunaial próbálok vágásokat bevinni.

A fiú gyors és határozott léptekkel elindul majd a fehér hajú lány mell érve magasra ugrik és megcélozza a kiszemelt ellenfelét az imént elővett shurinkenjével. A fegyver egyenes a megcélzott rész felé halad, azonban a ellenfél reakciója eltért attól amit várt. " Mi a fene? " jegyzi meg magában a megilletődöttségtől tágra nyílt szemekkel ahogy földet ér. " Mi lehet ez a technika? Biztos eltaláltam s abban is biztos vagyok, hogy keresztül haladt a testén. Akkor meg miért? Csak egy klón lenne? Minden esetre ki kell találni valamit. A sensei nem csinál semmit, azaz ő biztos tudja mi folyik itt, ez azt is jelentheti, hogy jelenleg nem vagyunk nagy veszélyben. " elmélkedik miközben méregeti az ismeretlen genint. Kissé késve veszi észre, hogy a tőle messzebb álló fiú pár kunait dobott el s a felé tartó fegyver elé, Tsuki keveredett. " Ezt sikeresen megcsináltam! " vonja felelősségre magát mikor tudatosul benne, hogy ő miatta sebesült meg a lány.
- Sajnálom! - feleli a lánynak aki földre hajítja a kunait. " Nincs elég tapasztalatunk mint csapat, így nem hiszem, hogy sérülésék nélkül megússzuk ezt a harcot. Mindenki a legjobbját fogja bele adni, de míg nem tudunk össze dolgozni nem fogunk diadalmaskodni. " tisztázza magában s kardját maga elé emeli. " rá kell jönnöm mi lehet avval a fiúval. Bakin a másikat próbálja majd elintézni akkor én megpróbálom őt." jegyzi meg magában miközben szeme arra a srácra szegeződik, akik az imént áthaladt shurikenje. " Ha közel harcra bocsátkozok vele szemben és netán nem klón, nagyon rossz helyzetben leszek, de lehet rájövök ezen technika gyengéjére. Ha meg klón jót fognak rajtam nevetni, de oda se neki. Ha a fegyverei valódiak a kardommal tudom őket hárítani. Jobb lesz ha közben folyton változtatom a helyzetemet és több módon támadom meg. Először szemből majd jobbról, balról s végül felülről. Ha közben ugrálok nehezebben tud támadást indítani. " tervezi el magában majd egy nagyobb levegőt véve elindul. Karját maga mellet húzza, kissé a földbe vájva hegyét s mikor közel kerül hozzá felrántja így elindítva első támadását s kardja hegyén felgyülemlett törmelék el is vakíthatja a célpontját.

Naoki pillanatok alatt megkötözte zuhanó áldozatát, majd egy fára tekerve tompította az esését, hiszen nem akarta, hogy meghaljon. Leengedte a földre, majd alaposan átkutatta hátha talál nála valamit, ami elárulja, hogy ki küldte őket. Amint végzett, a vállára kapta a genint, majd elindult a másik csata irányába. Nem kellett sokat haladnia, pár lépés és ott is volt, pont a két ellenfelük mögött. Óvatosan lerakta egy fa tövébe a gúzsba kötött genint, majd szemügyre vette a kinti helyzetet. Meglepetten felhúzta a szemöldökét, hogy mind a két ellenfelük talpon van még, szemmel láthatóan sérülés nélkül, ráadásul Tsuki, mintha meg is sebesült volna. Annak ellenére, hogy hárman voltak a kettő ellen. Már éppen készült volna, hogy közbeavatkozzon, amikor Saito jelzett neki, hogy ne segítsen nekik. Igaz, első éles harcuk, szükségük van rá, hogy tapasztalatot gyűjtsenek... Már éppen készült volna visszahúzódni, mikor felfigyelt Tsukira. Nem is annyira rá, mint arra amit csinált. Bár a lány háttal állt csapattársainak, Naoki pontosan vele szemben volt, így premier plánban nézhette végig, amint egy kacaj kíséretében lenyalta a kezéről a vért, miközben szemeiben egy kis őrült fény villant. Naoki teljesen lenyűgözve állt ott, és hirtelen az jutott eszébe, hogy nagyon valószínű, hogy Undertaker is így kezdte valamikor... Naoki, ahogy elmúlt az meglepetés hatása, leült a megkötözött genin mellé és innentől az egész csata alatt szinte csak Tsukit kísérte figyelemmel, kíváncsi volt, hogy lát-e még tőle valami érdekeset. És miközben ezt tette, arcán halvány mosoly játszadozott.

Uzumaki Kushina írta:<Chrono>

- Grrr... – morogta a fiatal nőszemély, miközben az orrnyergét dörzsölte, hogy lenyugtassa magát. A dolgok kezdtek egyre bonyolultabbak lenni, és az idő is egyre fogyott.
- Na jó, figyelj! A dolgok jelenlegi állása alapján nem adhatok ki neked kényes információt, de egyedül nem tudnék boldogulni. Medikus ninja vagyok, nem pedig valami szupererős kunoichi, habár… el tudok kapni egy-két embert váratlanul, ha kell, de szükségem lenne egy professzionális ninjára. Ha pénz a lényeg, abból van bőven, igaz nem nekem, hanem annak… akit meg kellene menteni. Legyen annyi elég, hogy elraboltak egy rendkívül magas szociális státuszú embert, akinek a hiánya súlyos politikai és egyensúlyi problémákat és konfliktusokat okozhat. Nem… okozni fog, nem csak okozhat… mert fog is… A fenébe!
A lány elkezdett káromkodni; a szavak csak úgy folyamként csordultak édes kis ajkairól.
- A banditák, akik elvitték Himét, adtak az egyetlen túlélőnek egy tekercset, hogy vigye a faluba. Persze nem gondoltak arra, hogy más is túlélhette, de… szóval: a tekercsben követelések vannak. Váltságdíjat akarnak Hime-samáért, amit a Lord ki is fog pengetni, ha nem teszünk valamit! Aztán meg valószínűleg megölik Himét… Graaaaah! Micsoda őrültekháza! Tudtam, hogy medikusként kellett volna elhelyezkednem, nem pedig segítőként!
A lány nagyot toppantott a lábával, majd pedig kérlelően, mégis felmérő szemekkel nézett az előtte gubbasztó fiúra.
- Segítesz nekem?

A lány által felvázolt helyzet módfelett komoly volt. Mondjuk kissé merész tőle, hogy egy olyantól kért segítséget, akit még pár másodperccel ezelőtt még megölt volna. De... igazából ezt nem róhattam fel neki, elvégre egy ninja sosem lehet elég óvatos. Ise is felhívta rá párszor a figyelmemet, hogy attól, valaki nem feltűnő ruhában van, még lehet rejtőzködő ellenség, oda kell figyelni. Szóval így esett meg, hogy komolyan fontolóra vettem a lány kérését. Végső soron én nem voltam reguláris ninja. A fejpántomat már régen elhajítottam, sosem álltam Suna szolgálatában. Csak egy vándor vagyok, aki megjelenik itt, meg itt meg itt, aztán teszi, amit teszi. Ő dönti el, mit csinál, erőszakkal nem kötelezhető semmire sem. Ám az ilyeneknek is van becsületkódexe... még ha a legtöbb vándorninja csak egy szélhámos fickó vagy nőszemély... szóval nem tartott sokáig eldönteni, hogyan legyen tovább.
- Rendben, segítek. Hogy mi lesz az ára, lessz-e egyáltalán, majd elválik. De tőled kérnék valamit... elvennéd a torkomtól a tőrt? Kissé frusztráló.
Igaz, ez a hangomra nem volt igaz. Teljesen nyugodtan beszéltem hozzá, mint ha csak egy teázóban beszélgetnénk két csészer forró tea felett.

//bocsi, hogy zötyögősen megy, csak kitört az egyetem//

//Kushina//

Sóhajtottam egyet, miután eltűnt a tőr a nyakamtól.
- Jójó, semmi gond. Igazából szavam nem lehet, elvégre még élek.
Nem tudom miért, de megértően néztem a leányzóra. Pedig igazából megrovóan kellett volna, amiért csak úgy letámadott, aztán meg jé, segítséget kért tőlem. De nem tettem. Az nem én lettem volna. Már csak azért sem, mert láttam rajta, mennyire nem fekszik neki ez a helyzet. Ilyen helyzetben akármi van, nem szabad ráripakodni a másikra. Akárhogy is, a gyorsasága figyelemre méltó, még ha a jelek szerint hiperventilációra fogékony is. Még szerencse, hogy van nálam nejlonzacskó, ha valami balul sülne ki.
- Csak ne érezd magad elveszettnek - mondtam, miközben lassan felálltam. - Ha az segít, akkor mondogasd magadban azt, hogy ki fogjuk menteni a kisasszonyt. Egy idő után a tudatod ezt fogja elsődleges gondolatnak fémjelezni és onnantól már könnyebb lesz.
Lehetett érezni a hangomon, hogy tapasztaltból beszélek. Akárcsak Neko, annak idején én is elvesztettem valakit, akire vigyáznom kellett volna. A lány most annyival jobb helyzetben van, hogy neki még van esélye ,,visszaszerezni" a védencét. Nekem ez már kiesett a lehetőségek közül. Suna-Ku-t elemésztette a történelem árnya. Soha többé nem fogom látni. A történtek után, még ha nem is hiperventiláltam, de eléggé elveszett voltam. Szóval mondhatjuk, hogy nem volt idegen tőlem a helyzet. A kérdésére és a kihívó tekintetére viszont felvontam a szemöldökömet, ahogy eltűntem mellőle, majd megjelentem egy szomszédos fa ágán. Nem is akármelyiken. Az egyik olyanon, amely irányba láttam elmenni a támadókat. Hátranéztem a lányra egy olyan tekintettel, mint ha azt akarnám kérdezni tőle: ,,Most akkor megyünk vagy nem?"

Huramino Saito írta:A dolgok nagyon érdekesen alakultak. A geninek bőszen agyaltak, hogy mit is lehetne kezdeni ezekkel az ellenfelekkel, főleg úgy, hogy a dobófegyverek áthaladnak rajtuk. Ami talán még meglepőbb volt, az az a tény volt, hogy annak ellenére hogy a dobófegyverek áthaladtak rajtuk, ők viszont tudtak támadni, ami kizárta a sima klón lehetőségét. Pontosan négy darab Kunai lett eldobva, egy Bakin felé egyet Akki felé valamint Tsuki és jómagam felé is lett dobva. Tsuki sikeresen kitért a sajátja elől, azonban belebotlott csapattársába és a nekiszánt kunaiba. A lány szó szerint a tenyerével gátolta meg azt, hogy az éles fegyver eltalálja valamelyik létfontosságú szervét. Végül Bakin a kezében lévő kunaiával védte ki a neki szántat, ami pedig felém közeledett, az a fejem mellett nemsokkal csapódott a fába.
Tsuki enyhén furcsán viselkedett a sérülés miatt, bár azt nem tudtam, nem láthattam, hogy mit csinál a kezével amiből folyt a vér, amit láttam azonban jóval rosszabb volt mint egy aprócska sérülés. Tsuki hirtelen összeesett a földön, teste görcsbe rándult és egyáltalán nem tudott megmozdulni. Levegőt ugyan kapott, viszont arra sem volt képes, hogy a fejét megmozdítsa, elfordítsa valamelyik irányba. Talán nem gondolt bele abba a ténybe, hogy az ellenfél egy közkedvelt harci segédletet, mérget használ. Ekkor sóhajtottam egyet, majd tovább figyeltem, hátha a másik két genin többre viszi majd mint női csapattársuk. Akit Bakin nézett ki magának, az hirtelen a semmiből elővett egy kardot, majd azzal jól irányzott vágásokkal a fiúra támadott. Bakin a kunaial a kezében nehezen tudott védekezni így nem csoda, hogy egy-két kisebb sérülést bekapott, majd a támadója biztonságos távolba ugrott. Az ifjú Sunagakurei fiú a mellkasán szenvedett sérüléseket, igaz nem voltak egyáltalán mélyek a sebek, pusztán felületiek voltak, apró karcolások, így nem volt semmi ami megakadályozhatná a Shunshinját. Szinte azonnal az ellenfele mellett termett, majd egy jól irányzott rúgással oldalba találta amitől az egy közeli fa törzsének repült neki.
Ezzel a harccal párhuzamosan Akki harca is kibontakozott. Kardja hegyét beleszúrva a földbe indított rohamot kiszemeltje ellen, melyek nagy részét sikeresen végbe is vitt, majd visszaugrott a biztonságos kiindulási helyére, azonban az ellenfele eltűnt hirtelen a szeme elől. Akki szemeivel azonnal elkezdte keresni őt, azonban túlságosan is későn vette észre azt, hogy támadnak rá, így ideje sem volt nagyon védekezni. Ellenfele egy jól irányzott rúgással jó messzire repítette, egyenesen felém. Kezemmel megfogtam a fiút és tompítottam a "becsapódását". Rögtön azután Tsukihoz mentem, majd őt is felszedtem a földről és odébb vittem ahhoz a fához ahol eddig voltam. Elővettem az elrakott ivóvizemet, majd a sebére öntöttem azt, hogy kitisztítsam, majd tépve egy darabot a ruhámból bekötöttem a kezét.
- Oy! Szedjétek már össze magatokat! Ha így folytatjátok még a végén tényleg kikaptok. Kiáltottam fel a genineknek, majd kezemmel intettem egyet Naokinak, hogy jöjjön el onnan ahol jelenleg van és segítsen nekem bátorítani a genineket.

- Vigyáz magadra, hogy mit csinálsz és hova lépsz.
Össze esek a mondatom után és eszméletem vesztem párpillanatra. Később Saito mellett térek magamhoz a földön fekve. Fáj mindenem fáj. Vagy méreg járja át a testem vagy a feltevésem igaz. Egy bénaság vagyok aki nem számolt azzal, hogy genjutsu nem csak ennyiből áll.
- Azt...azt hiszem ez egy genjutsu.....
Újra fájdalom lett úrrá rajtam, össze görnyedtem de maszk alatt arcomon mosoly terült el. Majd az ájulás és feketeség telepedet rám.
Ennyi volt többre nem telt tőlem.

Az ellenfél támadásait több kevesebb sikerrel védtem, de legalább még egybe voltam. Használtam a sushint aminek segítségével az ellenfél mellet teremtem és egy jól irányzott rúgással egy fának repítettem őt. Ekkor egy halk puffanásra lettem figyelmes. Hátrafordultam és Tsuki a földön feküdt. Azt láttam, hogy a kezébe belefúródott a kunai, de azt nem értettem, hogy mitől dőlhetett ki. Először genjutsura tippeltem volna, de rájöttem, hogy ilyen alacsony szintű geninek nemigazán ismerhetnek genjutsukat. Végül jobb ötlet nélkül inkább hagytam a találgatást. Inkább az ellenfelemre koncentráltam akit az előbb jól oldalba rúgtam. Reméltem, hogy legalább erős fájdalmat sikerült okoznom neki ami egy kicsit gátolja a harcban. Legalább ennyi előnyöm lenne ha több nem is. A szemem sarkából láttam, hogy Akki is kapott egy erős rúgást. Ezek szerint már csak Naoki és én vagyunk talpon. Bár ötletem sincs, hogy hol lehet, de ez most nem is volt fontos. Ameddig valaki lefoglalja a másik srácot addig én eljátszadozok vele. Mély levegőt vettem és szép lassan kifújtam majd támadásba lendültem. Ha szerencsém van akkor az ellenfelem még egy kicsit kábult rúgásomtól és pont ezt akarom kihasználni. Először eldobok egy füstbombát majd csinálok három bunshint. A klónok elkezdenek az ellenség felé futni, de én shushin no jutsut használva megpróbálok a fa mögé kerülni. Ha jól sikerül a tervem akkor az ellenfél azt fogja hinni, hogy én is a klónok között vagyok és megtámadja azokat. Én ekkor ugrok elő a fa mögül és hátulról próbálom megvágni illetve megrúgni.

A genin a kardja segítségével támad miközben helyzetét folyton változtatja. " Érdekes, néha sikerül megsértenem, nem halad ár rajta a fegyverem. Nem használ semmi illúziót ez most biztos. Azon technika ami át segítségével ködszerű anyaggá változtatja testét csak ritkán képe s használni, szóval nagyon igénybe veszi testét s a Chakra állapota is igen nagy mértékben csökkenhet. " elmélkedik miközben egy újabb sikeres találatot visz be, majd tekintete döbbentséget sugároz amint ellenfele eltűnik előle. Szemeivel gyorsan körbe néz a környéken, de oldalán fájdalmat érez s érzi ahogy teste elhagyja a talajt. Tehetetlen állapotban repül egészen addig míg Saito el nem kapja. Szemeit kinyitva látja, hogy a lány is mellette van s épp ájuldozás szélén van. " A fegyvereikre vigyázni kell, valószínűleg méreggel vannak átitatva. Látszólag Bakin tartja magát a legjobban, lehet megegyező a harc stílusuk..." mereng magában ahogy a tekintetével a körülötte történő eseményeket nézi. Saito mondatata töri meg a nézelődését.
- Lehetséges, hogy ön zseninek született s ilyen helyzetben a mi szintünkön már végzett volna evvel a harccal, de mi nem vagyunk azok. Ne várjon csodát, egy újdonsült csapat akinek a személyiségük eltér a másikétól nem fog jól működni az elején...csodát ne várjon... - feleli Saitonak mikozben nem nézz rá, háttal áll neki.
- Azt letisztázhatjuk, hogy ellenfeleink nem használnak genjutsut. Vagy Bushint használnak miközben elrejtőnek esetleg olyan egyedi technikájuk van amiről mi geninek nem tudhatunk...A fegyvereik mérgezettek ezáltal a közelharc veszélyes. - hangja határozott nem remeg meg, azonban fellehető benne az iménti rúgás fájdalma. Fejét Tsuki felé fordítja miközben beszél.
- Ha erősebbek lennének nálunk s élet veszélyes helyzetbe lennénk akkor már ön úgy is beavatkozott volna Naokival egyetemben. A harc még nincs lefutva, azonban ha nem bízik bennünk nyugodtan avatkozzon közbe, de valószínűleg már tisztában van ennek a feltételezhető következményével. - hangja udvarias azonban a harci láz hallatszik belőle. Ahogy befejezi pár lépést közelít ellenfeléhez aki a rúgásnak hála elég messze került tőle. " Előbb meg kell győződni a két lehetőség közül melyik helytálló. Ha ismét dobó fegyverrel támadom s ismét áthalad a testén megtudom keresni a valódit...Saito mondta, hogy a sima klónok nem hagynak nyomot a földön...ezt alapul véve tudok cselekedni. " jegyzi meg magában ahogy egy kézbe fogja fegyverét s erősebben megmarkolja s másik kezével fegyvertáskájában tartja miközben shurinkent markolgat. " Ha átmegy rajta nézni kell a lábnyomot...ha nincs klónt használ s lesz időm megkeresni a búvóhelyét miközben kardommal támadom evvel elterelve a valódi célomról a figyelmet. Ha hárítja kardommal szemből mérek csapást elterelésként s a térd hajlatát veszem célba lábammal. A fegyverekkel vigyázni kell, lehet mindegyik mérgezett s egy apró karcolás is veszélyes lehet. " vázolja fel magában miközben lábait egyre gyorsabban szedi miközben ellenfele felé halad. Mikor elég közel ér shurikenjét előkapva célozza meg ellenfelét.

Naoki érdeklődve figyelte a harc alakulását. Látta, hogy társai nincsenek túl jó helyzetben, de - kivételesen - megbízott Saito ítéletében, miszerint nem szükséges beavatkozni. Mégis majdnem megtette ezt, amikor látta, hogy Tsuki összeesik, illetve Kamihira egy rúgás következtében a földre kerül. Végül mégsem tette ezt meg, viszont eldöntötte, hogy megkérdezi Saito-t mi a terve ezzel az egésszel... Felkapta a vállára a gúzsba kötözött genint, majd megindult a jounin felé. Persze kerülő úton haladt, nem a harctéren keresztül és közben is fél szemével követte az eseményeket. Elismerően figyelte Bakin mozdulatát, ahogyan leterítette ellenfelét, illetve látta, ahogy Kamihira is kezdi összeszedni magát és valami tervvel állt elő. Csak Tsuki nem mozdult, akiért Saito időközben el is ment, hogy biztonságba vigye. Ahogy odaért kettejükhöz, lazán ledobta a válláról a genint, majd az esetleges kérdő tekintetre egy "később" fejrázással válaszol. Először Tsukit vette szemügyre, amíg meg nem állapította, hogy állapota nem súlyos, majd Saito felé fordult.
- Értem én, hogy kell nekik a tapasztalat... de nem gondolod, hogy ez kicsit durva? - kérdezte tőle miközben Tsuki felé biccentett a fejével. Igazából elképzelése sem volt, hogy mit szeretne kihozni a dologból a jounin, ráadásul nem látta a genin technikáját sem, így ismerős motívumokat sem talált a harcban.

A srácok nagy erőbedobással harcoltak az ellenfelük ellen míg én csendesen ültem a fám alatt és figyeltem, hogy mikor is ér már véget ez a bugyuta "játék". Az a tény, hogy mikor is fejeződik be, az nem rajtam állt, vagy éppen a genineken, hanem valami sokkal felsőbbrendű magasztos személy irányította a szálakat, már ha lehet őt magasztosnak és felsőbbrendűnek nevezni.
Akki egy rúgást elszenvedve egyenesen felém és Tsuki felé közeledett, így kénytelen voltam elkapni őt, majd felkiáltani a még talpon maradtaknak, hogy vegyék kicsit komolyabban, amire Akki egyből fel is szólalt. Mindaz amit mondott, meglepett engem és még egy kicsit rosszul is érintett. Csak nagyot sóhajtottam erre. *Úgy tűnik az amit még az első találkozásunknál mondtam a genineknek, az egyik fülükön bement, míg a másikon ki.* A fiú még elmondta mindazt amit gondol, végül úgy döntött, hogy visszatér a csatába, azonban kezemet rátettem a vállára ezzel megállítottam abban, hogy folytassa a harcot.
- Úgy érzem, hogy nem csak bennem de önmagatokban sem bíztok. Az ellenfelünk erős, túlontúl erős még nekem is! Jelentettem ki, ami bizony meglephette Akkit, ám nem csak az amit mondtam hanem az is amit a saját szemével látott. Bakin a kardjával a levegőben csapkodott, és ugrált össze vissza, mintha ellenfele előtte lenne. Amikor rátettem a kezem a fiúra, fel oldottam a rajta álló genjutsut. Ugyan ez volt a helyzet Tsukival is, aki úgy érezte, hogy súlyos sérülést szenvedett el a kezén, őst még méreg is jutott a szervezetébe, éppen most kell felébrednie és rájönnie, hogy az érzékszervei becsapták őt.
A nagy leleplezések közben Naoki is felbukkant és kérdőre vont engem, hogy miért hagyom a genineket harcolni, majd a hátán lévő "zsákmányát" ledobta a földre, legalábbis le szerette volna dobni, ám az erősen ragaszkodott a fiú vállához. - Naoki, pedig azthittem, hogy legalább te rájöttél, hogy mivel állunk szemben, ugyanis a módszer egy cseppet sem változott azóta...
Ekkor a hátán lévő kis geninről a drót hirtelen leesett, majd az megszólalt.
- Ó Naívkáim... ennél sokkalta többet váá~rtam... úgy tűnik a mai geninek tényleg reménytelenek. Jelentette ki a fiú, rideg és felnőtt hangon, mely nem volt akármilyen, még a halálnak is borsódzott volna a háta ettől a hangtól, majd egy lassú mozdulattal hosszú és nyálkás nyelvével megnyalta Naoki arcát. Amikor a fiú odanézett, megláthatta az úton már igencsak sokszor szóbeszéd központi személyét, Undertakert.
- Saito... ilyen genineket nevelni... Azonnal ki kellene végeznem őket, veled együtt, mert rontják az élők közharmóniáját. Bár talán ilyen ügyefogyott csapattól, ha földalá kerülnétek még a holtak is fognának a sírjukban. Így van... legjobb megoldás kínzás! Csillant fel a férfi szeme, ahogyan Naokira nézett de egy árva szót sem szól egyenlőre.
- Tsuki igaz? Nem billentenéd fejbe azt a hadonászó vadbarmot ott középen? Szólt hozzá a lányhoz Undertaker olyan tekintettel, mely mindenre képes volt és ha véletlen Tsuki valamit rosszul csinál, isten oltalmazza.

//Íme egy kis videós ízelítő Undertakerből >>Katt<< //

Földön fekszek és hátamra fordulok. Majd amit senki nem várna hangosan nevetni kezdek. Pont mint aki most kapta meg amire vágyót vagy akit most nevetettek meg.
- Tudtam, hogy genjutsu és nem fogok sérülést szenvedni, de a testem és másik részem bedőlt neki.
Felállok a földről egyenesen Undertakere nézek. Ajkaim maszk alatt még mindig mosolyra állnak. Ami látszik is talán, söt biztos.
- Ha nem tévedek Undertaker tetszik a stílusod.
Az elhalálozásrol nekem mást véleményem van. Bakin mellé sétálok és meg fogom a vállát, egy kis külső chakra kizökkenti a genjutsubol. Őszpontosítók egy kevés chakrát és át sugárzom, vagy is át adom neki.
- Cöh gyilkosság engem.... Nénikéd térde kalácsát. Kínzás..... ugyan már az előbbi se jött be nálam, ha nem vetted volna észre még élveztem is a genjutsu bemutatót.
Tekintetem most nem hideg nem érzelem mentes. Inkább eszelős örült tekintete aki komolyan is gondolja amit az előbb mondott. Miután elengedem Bakin vállát le porolom a ruhám és Saito felé fordulok és melléje is sétálok nem törődve többiekkel sem a szadista jövevénnyel súgok neki valamit úgy, hogy más ne halhassa.
- Tetszik a kardod akit Hanának hívsz. Szeretném egyszer majd kézbe venni.

Mielőtt vissza indult volna Saito a vállára tette kezét s érdekes dolgot mondott. " eddig sem tetszett ez az egész, de most már abszolút nem..." jegyzi meg magában miközben Saitót nézi akinek tekintete lassan Bakinra fordul. Kamihira követi s meglátja, hogy a srác a nagy semmibe kardozik. Arca kissé értetlen kifejezést ölt pár pillanatig. " Egy Genjutsu hatása alatt voltunk?! " ismeri fel magában a tényeket s követi Saitot öt - hat lépéssel lemaradva ahogy az éppen megérkező Naoki s a hátán hozott alak felé indul. Hallgatja a köztük lefolyó beszélgetést, de nem tud mit hozzáfűzni. Meglepődött arckifejezést jelenik meg arcán, mikor a megkötözött ember viselkedése megváltozik s felnőtt hangon kezd el beszélni, aminek java része lekezelő. " Ennek az embernek a jelleme fertőzött s mintha a lelke is már régen halott lenne..." Jegyzi meg ahogy nézi az alakot. Tsuki személyisége újfent megváltozik mikor feloldja a Bakinon lévő genjutsut s visszatér hozzájuk. " Rosszabb mint az időjárás s azonos veszélyeket is tartalmaz..." jegyzi meg magában ahogy figyeli a lányt aki Undertakerrel beszélget. A genin felkészül bármilyen eshetőségre s ugrásra készen áll a társaságtól kissé elkülönülve.

//Kushina//

Elrúgtuk magunkat a faágakról, újra és újra, így haladva a fák között. Valószínűleg annak idején, amikor a fák kidugták első hajtásaikat a földből, mindenre számíthattak, csak arra nem, hogy több évtizedes ágaik útként fognak szolgálni a környék ninjáinak, akik előszeretettel használták járdának a jobb sorsra is érdemes kinövéseket. Mondjuk eléggé ironikus, hogy ilyesmikről beszélek, miközben én is éppen ugrálgatok ágról ágra. Hiába, ez az élet sosem a logikusságról volt híres. Mélyet sóhajtottam, ahogy felnéztem az égre. Minél közelebb értünk a célállomáshoz, annál sötétebb lett. A lány közben ecsetelte, hogy hova is megyünk. Mondjuk nekem mondhatta, annyira ismerem ezt a környéket, mint a keleti földeket. Semennyire. De azért meghallgattam, minden információ szükséges lehet. Viszont volt valami. Egy egyszerű, ám mégis lényegi információ, amiről valahogy a lány eddig nem tett említést. Így hát, míg haladtunk a térség felé és nyitva tartottam a szememet, nehogy valaki meglepjen minket a semmiből, rákérdeztem erre a dologra.
- Egy valamiről még nem esett szó: vannak ninják a soraik között?

A választ meg is kaptam közben, majd utána csak órák kérdése volt, de megérkeztünk. Használva a kiképzésen szerzett ismereteket hangtalanul lopóztunk a távoli fényforrás felé. Végül 15 méterre álltunk meg a fák között, ahonnan felmértük a terepet. Alaposan megnéztem magamnak a környéket. Csak három őrszemet láttam a tűznél és mint ha azok se lettek volna teljesen otthon. Sebaj, kis esély, hogy hatásosan derogáljuk a túlerőt. Neko közölte velem a tudnivalókat és küldött is a dolgomra. Na szép, parancsoló nőszemély.
- Figyelj a hátamra - suttogtam.
Hangtalanul, figyelve arra, nehogy rálépjek valamire és közben kellő takarásban is legyek, tovalopóztam, de egy vonalban voltam a lánnyal, ahogy megálltam egy vastagabb fa törzse mögött. Lassan kihúztam egy kunai kést a tartójából... egy kis szeretetcsomaggal együtt, amit levélbombának neveznek. Innentől a kedves olvasó el tudja képzelni, mire készülök. Ráerősítettem a bombát a kunai-omra jó erősen, nehogy véletlenül leesen és aztán fail legyen belőle. A művelet végén kidugtam a fejemet a fa mögül résnyire, hogy kilássak. Pont jó, innen simán be tudom célozni a tüzet. Ahogy így néztem a három szerencsétlent, lassan egy emlék derengett fel bennem. Évekkel ezelőtt ugyanez volt a szituáció... amikor az első gyilkosságomra készültem. Csak néztem a három szerencsétlent, akik a tábortűz körül módfelett vihogtak és röhögcséltek, ecsetelgetve azt, milyen szaftos gyilkosságokat hajtottak végre a falubeliek között. Igen, pontosan így volt, kísérteties a hasonlóság. Csak volt egy különbség... egyetlen apró, lényeges különbség... évekkel ezelőtt vacilláltam a támadás előtt, nem akartam ölni... de most minden szívfájdalom nélkül hajítottam a késemet a tábortűz felé, majd visszahúzódtam fedezékbe a fa mögé, várva a tűzijátékot.

//gyógyulgassál Kushina-chan amúgy én se vagyok éppen a toppon//