Erdőségek

/Danzou - Elveszve a Nap alatt..

Kikecmeregve az erdőből Motoival a hátamon, figyelmes leszek a szamurájokra, akik a szekér körül farkasszemet néznek egy bábbal. Nem sok bábhoz volt szerencsém, de az alapismeretek között van az az információ, hogy általában bábhasználók irányítják, tehát nem a bábot kellene figyelniük, hanem a használóját keresni, aki valószínűleg a közelünkben van. Motoi cipelése könnyű célponttá tesz, de azért lehetőségeimhez mérten próbálok kutatni mindenfelé, hátha meglátom a használót.
Persze a lehető legjobb dolog történik, a szamurájok, éles harci helyzetben, felénk kiáltanak, hogy biztos ami biztos, mindenki tudja, hogy kijöttünk az erdőből. Csak fejemmel bólogatok jobbra és balra ez után az üdvözlet után.
Észreveszem, hogy egy ellenségnek kevesebb szerencséje volt még Motoitól is, ami meglátszik sápadt arcán, hát igen, az egészségnek nem tesz jót, ha valaki belefut egy csapat szamurájba, és harcolni kezd.
Visszatekintve a bábura eszembe jut az erdőben látott bábu, talán ugyan az a használó, de nem tudom, és remélem, hogy nem, mert ha igen, az arra utal, hogy eléggé képzett ember.
- Á, már kezdtem aggódni, hogy otthagytátok a fogatokat! Örülök, hogy éltek! Neki mi baja?
- A harcban benne van, hogy megsérülsz!- majd egy hullára mutatok, eléggé zavaró, hogy nem kell sokat keresnem, hogy találjak egyet.- Inkább a bábhasználót keressétek, és valami kötszert is adhatnál, amúgy kössz' a kérdést, halálian jól vagyunk!
Motoit próbálom a szamurájok mögött kötözni, ne ő legyen az első ember, akit meglát az ellenfél. Ahogy Motoi sebeit próbálom elkötni, amennyiben kisegítenek egy kis kötszerrel, a báb, aki a szekeret őrzi eltűnik.  Meghúzom a kötést gyorsan, egy kunaival vágom el a fölösleges gézt, majd a földön hagyom, hátha szükség lenne rá, majd körbenézek.
Az erdő felől egy alak közeledik, a bábbal, akivel az erdőben találkoztam, szerencsére nem követett. Arra a következtetésre jutok, hogy nem lenne ajánlatos harcba bocsátkozni az alakkal, akkor sem, ha létszámfölényben vagyunk, tekintve, hogy Motoi inkább hátrány, mintsem előny ilyen állapotban.
- Üdvözletem az uraknak. Örvendek a segítségnek. Bár igazán nem kellett volna.
Nem válaszolok, hagyom, hogy a szamurájok beszéljenek, feszülten figyelem a fejleményeket.

//Danzou

Az út fele haladva egy  árnyat veszek észre mögöttem. A méregtől és a kimerültségtől már alig tudok gondolkodni. A kunaiért nyúlok , és belekezdek a támadásba, ám akkor feltűnik, hogy az árny mögöttem Sui. Szerencsére sikerült még időben  kitéríteni a kunait, így senki sem sérült meg. Sui közelebb jön majd segít a járásban, mert nekem már alig megy magamtól. Néha előfordul, hogy furcsa hangokat hallok ,de nem veszek róla tudomást hisz lehet, hogy képzelem, de ha nem is akkor sem tudok mit tenni ellene, hiszen nem vagyok harcra kész formában. Kis időbe beletelik ,de azért sikerült kiérnünk az útra, ahol 3 szamuráj volt, egy holtest és a kocsi. Sui segítséget kér ,hogy elláthassa a sebeimet. Én nem mondok semmit a szamurájoknak, spórolok a megmaradt erőmmel hátha harcra kerülne a sor , bár reménykedek benne ,hogy nem fog. Még Suinak oda suttogok,hogy nem csak megvágtak, de meg is mérgeztek:
-Méreg! Megmérgeztek! - ennél többet nem mondok . Szerintem ez mindent elárul.
Egyik kezemben még mindig ott a kunai amivel Suit majdnem leszúrtam. Erősen megszorítom és várom a fejleményeket.

Miután a bábhasználó is előkerül, paradox módon kicsit megnyugodok, ha szemem előtt van a potenciális ellenfél sokkal jobb, mintha rejtve lenne előlem, ez minden esetben így van, de nem vagyok ellenséges vele, hiszen a bábja húzott ki a csávából, mellesleg ő is hasonló céllal van a lánnyal, mint mi.
Mikor fölteszik Motoit a kocsira, észreveszem kocsisunkat, látom, ő sincs valami jó formában. Egy kis vízzel meglocsolom, hátha magához tér. Jó lenne minél több információt megtudni. Ha már információkról van szó, a ninja, Takagi, épp ugyan így gondolkodik.
Még mielőtt a szamurájok végső búcsút vennének elesett társuktól, és útra kelnének, elmondom, hogy Motoi ellenfele kereket oldott, bár sérülten, de hullát nem találtam. Tehát jó lenne, ha mindenki óvatos maradna.
Ezek után magamhoz ragadom a szót, Motoi amúgy is gyenge, és nem az az ember aki a részletekre emlékezne ilyen állapotban, tehát a fedősztorinkkal folytatom. Mind a ketten ismeretlenek vagyunk ezen a területen, szóval jó módja annak, hogy megnyugtassuk az embereket, anélkül, hogy fontos információt adnánk ki magunkról, és mindezt a lebukás alacsony valószínűsége mellett. Tökéletes kombináció ilyen helyzetekben.
- Ő a társam, Yundo. A szamurájok azzal bíztak meg minket, hogy segítsünk nekik egy küldetésben, ami a lánnyal kapcsolatos, úgy veszem észre, ez a küldetésünk közös, ugyanis te is a lány kísérője vagy. Remélem kellemes kis kocsikázásban lesz részünk az út hátralévő részén. Bár kicsit zavar a ninja, aki elmenekült. Engem pedig Kurotonak hívnak.
Látom a ninja végigmér minket, tisztában vagyok vele, hogy Motoi állapota eléggé behatárolja lehetőségeimet, de tekintve, hogy eddig nem támadt ránk, és még az erdőben is, igaz tudtán kívül, segítségemre volt, kezet nyújtok neki.
-Örvendek! Remélem közös utunk kevésbé lesz véres, mindannyiunk érdekében.
Amennyiben útra kelünk, a kocsi mellett fogok haladni, Motoi nem tudom mennyire szedi össze magát, de így mozgékonyabb leszek, és az egyik oldalt jobban szemmel tudom tartani, hátha váratlanul nem kívánt emberekkel találkoznánk. Amennyiben Motoi képes ülni, azt mondom neki, hogy a kocsiról figyeljen, jobb mindannyiunk számára, ha annyit pihen amennyit csak tud, ha netán harcra kerülne sor.

Az egyik szamuráj közeledik felém, majd ellátja a sebeim. Úgy néz ki megmaradok, legalább is ezt olvasom le a szamuráj szájáról, de az is lehet, hogy csak képzelem a vérveszteség, vagy a méreg hatása miatt. Nem vagyok túl jól, de ez van, el kell fogadni és tovább lépni. A harcnak vége ,de a küldetésnek még közel sem. Nincs időm elgyengülni és nyugodtan hátra dőlni.
Egy ismeretlen ninja jelenik meg az erdő szélén. Úgy néz ki velünk van, legalább is a szamurájok ismerik. Miután megbizonyosodtak róla, hogy nincs veszély engem felraknak a kocsira, majd továbbállnak, de még mielőtt elmennek mondanánk valamit amire nem nagyon figyelek. Elégé magamba estem. Depresszió korai jeleit érzem magamon. Túl kell lépni a mai napon ,de nem egyszerű. Hiba - hiba hátán. Többen nem hibázhatom. Ez éles helyzet az életem múlik rajta és már így is elégé megjártam, de szerencsés vagyok, hogy csak ennyit kaptam a hibáimért.
Miután egy kissé összeszedtem magam , megpróbálom felmérni mennyit is segített rajtam a gyors elsősegély, majd felhagyva a siránkozással és az önsajnálattal, megpróbálok valami hasznosat csinálni. Újra megszorítom a kunaiom, majd amennyire állapotom engedi elkezdek figyelni , egy újabb támadásra várva, hátha sikerül kiszúrnom valami gyanúsat, ezzel valamelyest segítve a mi kis csapatunkat és nem csak hátráltatva.

A helyzet eléggé különös, viszont a viselkedésekből ítélve azért rá lehet jönni, hogy ki hogyan áll a dologhoz, persze csak felületesen, de az is több információ a semminél. Azonban ezt mindenkinek magának kell leszűrnie, így nem sokkal jobb a helyzet. A Szamurájok elvágtatnak, nem kímélik a lovaikat, ezért gyorsan haladnak. A Kocsis is kezd ébredezni, egész testében remeg, elég nagy sokk érhette. Hiraku megvizsgálja a bábot, Akemi mindössze egyetlen fénybombát használt el, illetve kettő kunai, ez utóbbi tétel könnyen pótolható, s Hiraku ha akarta, akkor kiszedhette a halottból, hiszen volt rá lehetősége. Egyébként két apróbb horpadás van a bábon, nyílván a robbanások következményei. A Bábherceg tapasztalt szeme felismeri, hogy eme két sérülés csak esztétikailag probléma - egészen addig, amíg a sérültebb területeket újabb hatás nem éri. Mindeközben Yazaki ellenőrzi a kötést, az erős és gyakorlott kéz munkája. Az ifjú oldala még mindig hasogat és ez így is lesz egy darabig. Rendkivüli módon gátolja a mozgást. Viszont a méreg hatása eltűnni látszik, ami jó, mert ez azt jelenti, hogy csak rövid lefolyású volt és nem pedig halálos.
A Kocsis lelkileg rendkivül rossz állapotban van, még mindig a pánik szélén áll. Sem a kocsiján fekvő sérült Yazaki, sem pedig a kocsija melletti levágott kezű orgyilkos nem segíti, hogy megtalálja a lelki nyugalmat. Látszik rajta, hogy legszívesebben már le is lépne, ám kocsiját és lovait nem hagyhatja itt, viszont felszólalni sem mer, elvégre élete legrémisztőbb kalandját élte át, egy nagyon veszélyes ninja támadását, mégis a kocsi bérlője még él. Ergo: jobb csöndben maradni és gyorsan elvinni oda, ahol le akar szállni. Ezen elv alapján a fockó meg is indul. Hallható, amint sűrűn imákat suttog az istenekhez.
Benzaiten a szekér jobb oldalán sétál, hogy szemmel tudja tartani az erdőt. Hiraku ajánlatára Akane elmosolyodik és közli, hogy örömmel segítene, ami ugye ez esetben masszázst jelent. Igazából a Bábhercegnek remek dolga van, kocsikázhat a világban egy szép lány társaságában, mások sérülnek meg helyette, amikor a segítségére sietnek és még meg is maszírozzák. Ráadásul egy nagyobb összeg is kilátásba van helyezve, kell ennél több? Nos, minden bizonnyal igen.
A Szekér hosszasan döcög, Yazaki számára ez némileg kellemetlen. Órák telnek el, az idő csípőssé válik. A ellenségnek se híre, se hamva. Persze jó lenne tudni, hogy kik és mennyien szándékoznak Akanét megölni - persze ha még vannak, akik ilyet terveznek. A nap már kezd eltűnni a láthatáron, amikor a kis delegáció megérkezik a Vén Szivarhoz Címzett Fogadó elé. A Fogadó egyszintes épület, nem kifejezetten nagy kiterjedésű. Talán négy szobájuk lehet, nem valószínű hogy lenne több. Ezek el vannak különítve az épület jobb oldali részében. Bal oldalt a tulajdonos szobája lehet. Az udvaron van egy kút, néhány csirke kapirgál. Az istállóban négy ló van elszállásolva. Kazu, a Szamuráj fogadja a csapatot:
- Örülök, hogy épségben ideértetek. Még eléggé messze van az úticélunk, de holnap ilyenkorra már elérjük a határt, ha elég gyorsan haladunk. Addig is ideje enni, inni és pihenni. Majd mi őrködünk. Mind a négy szobát lefoglaltuk, a hármason és négyesen osztozkodtok, Akane-San-é a kettes.
Yozoun, az egyik szamuráj, újra megvizsgálná Yazaki sebeit és ha az ifjú engedi, akkor kicseréli a kötést. A Fogadós szívélyes, ahogy a felesége is. Yazaki eléggé megszenvedi az éjszakát. Egy szamuráj őrködik állandóan az ajtó előtt, és egy Akane ablaka alatt.

// Rátok bízom, hogy mit csináltok az éjjel, a Kocsis megkisérel egy menekülést hajnalban. Ha gondoljátok, akkor próbálhatjátok leállítani, mindenesetre a posztotokat a nap első sugarainak megjelenéséig írjátok. A Kocsis ekkor már felszerelt szekérrel éppen indulni készülne, ha előtte nem léptek közbe. Mellékeltem térképet e helyről:  //

Térkép:

A szekéren történő utazás nem volt túl kellemes. Az oldalamon lévő seb, és a méreg miatt szinte minden követ éreztem amire ráhajtott a kocsi. Ahogy az idő telt, a rosszullét kezdett enyhülni. A méreg gyengült ,majd pár óra után teljesen elmúlt a hatása.
Beesteledett , mire elértük az úticélunkat, egy fogadót . Az éjszakát a fogadóban töltsük, majd reggel tovább indulunk, legalábbis ez volt a terv. Az egyik szamuráj felajánlotta , hogy bekötözi a sebem. Nemvolt okom visszautasítani, meg amúgy sem szeretnék valamiféle fertőzést elkapni.Négy szobába osztottak szét minket. Amint lehetett én felmentem a szobába és lefeküdtem aludni, igaz ehhez kellet némi segítség hiszen a járás még nem ment túl jól . Nem okozott gondot elaludnom, azonban ami utána jött az egy kész rémálom volt. Egyfolytában felriadtam, csurom vizesen, mintha életem legszörnyűbb rémálmát láttam volna, azonban nem álmodtam, legalább is nem emlékeztem rá.
Amint megnyugodtam újra visszafeküdtem és próbáltam aludni azonban amint sikerült , párperc után újra felriadtam. Úgy az ötödik próbálkozásnál feladtam és pihenni próbáltam, alvás nélkül. Elmerültem a gondolataimba. Ez segített némileg elaludnom újra , igaz az alvás része nem volt tervbe, de sebaj. Négy órányi alvás után furcsa hangokra kelek fel. Kinézek az ablakon és látom hogy a kocsis valami rosszban sántikál. Leakar lépni. Biztosan megijedt, hiszen egy normális ember számara elég ijesztő lehetett a tegnap. A gond az, hogy a kocsira még lehet, hogy szükségünk lesz, és az is lehet, hogy a kocsisnak van némi információja a támadókról, bár az is lehet, hogy csak az életét félti. Felkeltem Suit, bár nem tudom, hogy alszik e egyáltalán.
- Sui! Sui! Ébredj. Itt az alakalom , hogy csiszolj a vallatási képességeden. - bólintok az ablak felé , utalva arra ,hogy a kocsis éppen kereket készül oldani.

Utunk meglehetősen csendben telt, sok információt nem tudtunk meg, és semmi említésre méltó sem történt. A fogadóba érve kedves barátaink, a szamurájok, fogadtak minket. Elmondták, hogy merre találhatók a szobáink. Ahogy értettem, az egyes és hármas szoba ablaka nyílt az út és az istálló felé. A másik oldalon pedig egy szamuráj őrködött kint az épület mellett.
Úgy döntöttem, hogy mi én a másik oldalon szeretnék szobát kapni, hogy megfigyelhessem a területet. Elvégre jobb biztosra menni, mintsem később panaszkodni. Tehát a fogadósnál egy kis vacsorát rendelek, tekintve, hogy egy harc után vagyok, na és hogy egész eddig szinte semmit sem ettem. Miután éhségemet csillapítottam, körbejárom kicsit a területet, hogy felmérjem mi merre van, esetleges veszélyforrásokat keresve.
Az út és az épület közt egy kút található. Pozitív dolog, főleg ha harcra kerülne sor, a benne található víz kapóra jöhet. Az épület nagy részét erdők veszik körül, nem nagyon örülök ennek a ténynek, nagyon sebezhetővé válik így az épület. Az ivóban egy őr van. A fogadós szobája pedig a másik oldalon található.
Ha igazi szökött ninja lennék, biztosan nem gondolkodnék el kétszer azon a tényen, hogy a profit egy része nagy valószínűséggel ott található, esetleges kegytárgyakkal egyetemben, amiért szép pénzt lehetne kapni. Még jó, hogy én igazságosnak tartom magam, és ilyen dolog még véletlenül sem fordul meg a fejemben.
A nap lemenetével, és miután Motoi lefeküdt, ki mentem a tetőre, onnan könnyebben beláttam a területet.
Az este nagy részében nem történt semmi, tehát volt időm gondolkodni. Főleg azon gondolkodtam, hogy kis csapatunkkal mi fog történni. A kis csapat alatt értettem az új ninja ismerősünket, a leányzót és a még megmaradt pár szamurájt és Motoit.
Végül arra  a döntésre jutottam, ha a lány megbízik benne, nekünk nem kell megbízni benne, de a célunk közös, szóval nyugodtan együtt is dolgozhatunk. A szamurájokkal pedig volt egy megállapodásunk, igaz nálam a pénz nem szentesít semmilyen tettet, tehát ez a kapcsolat eléggé mulandóvá is válhat.
Motoi nagyon mozgolódni kezdett, így hát visszatértem hajnaltájt a szobába, ahogy néztem épp fölébredt, és az ablak felé bökött.
- Sui! Sui! Ébredj. Itt az alakalom , hogy csiszolj a vallatási képességeden
Ezt a kis zavarodottságot kimerültségének és a méreg késői hatásának véltem, de tény volt, hogy kocsisunk megpróbált elmenekülni.
Nem is kellett több, az ablakon keresztül egyből felé vettem az irányt. Kérdőre vontam, hogy miért menekül el szó nélkül. Amennyiben nem látok okot arra, hogy marasztaljam, és valóban retteg az úr további részétől, azt tanácsolom neki, hogy egy lóval menjen el, a szekeret pedig hagyja hátra, biztosra veszem, hogy egy szamuráj, aki képes lovagolni, megbirkózik a nagy feladattal, hogy kocsis legyen. Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, jelentem a szamurájoknak, hogy mi történt, természetesen egy kis késéssel, hátha ők véresebb módon szerettek volna búcsút venni tőle, tekintve, hogy bajtársuktól mily módon váltak el.

// Nos, alapvetően nem lehetne, de mivel a kaland nagyrészt az én lassúságom miatt húzódott el, ezért most kívételesen megengedem. Ergo: Yazaki és Benzaiten is használhatja a Képzésen tanultakat. //

A kis csapat megvacsorázott, majd mindenki kiválasztotta a maga szálláshelyét. Hiraku egymaga elfoglalt egy szobát és egész éjjel jóízűen hortyogott. Az Övével szemben lévő szobában, azonban a két ifjú már közel sem volt ennyire alváspárti. Yazaki a sérülése miatt nem igazán tudott pihenni, míg Benzaiten önkéntesen maradt ébren. Hajnaltájt azonban a két ifjúnak feltűnt, hogy a Kocsis menekülni próbál a nap első sugaraival. Benzaiten oda is megy hozzá, hogy lebeszélje tervéről. Az ijfú kiveheti a Kocsis szavaiból, hogy halálosan rémült és szüksége van a szekerére ahhoz, hogy megéljen. Már-már azon van Benzaiten, hogy elengedje a kocsist, amikor is jobb oldalra pillant, a kút felé. Abból hatalmas víztömeg zúdul felfelé, sárkány és kigyó keverékének a formájában. Mindössze pillanatok kérdése az egész és ez a hatalmas víztömeg rázúdul egyenesen az egyes számú vendégszobára. Szétzúzza a falat és a belső berendezést, s talán azt is, aki bent tartózkodott. Hogy pontosan mi a helyzet odabent, azt nehéz volna megmondani. A Kocsis rémületében újfent elájul.
Hiraku erre a hatalmas csattanásra ébred, melybe beleremeg az egész épület. A falon több repedés jelenik meg, szobájába víz szivárog be az ajtó alatt. Yazaki is hasonló helyzetben van, azonban az ő szobájának falából egy nagyobb darab ki is szakad. Abból a falból, amely az egyes szobával határos. Benzaiten egy férfit lát kiemelkedni a kútból, miközben kézpecséteket formál. Ugyanúgy néz ki, mint az eddigi támadók. Legalább három alak szökken fel a megrongált épület tetejére, ők is pecséteket mutogatnak. Mikor befejezik - pár másodperc az egész - a víz elkezd párologni, majd hamarosan sűrű köd jön létre és beborítja az egész épületet. Túlzottan összehangolt akció volt ez ahhoz, hogy a kis csapat tagjai bármit is tudjanak tenni ellene. Hiraku a szobájában tartózkodik, nála is megjelent a köd. Yazaki is a saját szobájában van, hasonló helyzetben, mint Hiraku. Benzaiten kint van az istállóknál, Ő a ködön kívül tartózkodik. Talán erre a helyzetre mondják azt, hogy pocsék?


// Benzaiten látott négy támadót, a többiek egyet se //
Hiraku:
- Chakra: 100
- Állapot: 100


Yazaki:
- Chakra: 95
- Állapot: Sérült, kialvatlan

Benzaiten:
- Chakra: 98
- Állapot: kialvatlan

Ötletem, miszerint föltartóztatom kocsisunkat nem terv szerint sült el, viszont egy olyan helyzetbe csöppentem, amiből hasznot tudtam húzni, ha helyesen cselekedtem.
Pár pillanattal kocsisunk távozása előtt ránk támadt pár ninja, akik ismét ködbe borították a területet. Kicsit fura volt, hogy ekkora szerencséje lenne a kocsisnak, szóval, ha ezt túlélem, biztosan lesz pár keresetlen szavam hozzá. Mivel a helyzet úgy kívánta, most kicsit mellőztem jelenlétét, ugyanis felgyorsultak az események.
Mivel köd lepte be a területet, igaz én kint tartózkodtam a ködből, nem sok mindent tudtam, hogy mi történik a háznál.
Hirtelen felindulásból, az jutott eszembe, ha tudásom a köd keletkezésének módjáról igaz, akkor egy kis meleggel lehet meg tudnám bontani a tejföl sűrűségű ködöt, kicsit segítve bajtársaimnak, és kicsit megzavarva az akciójukat, amit úgy tűnik terv szerint kiviteleztek, szóval képesek közösen dolgozni.
Az istállóban pár szalmabálát rakok föl a kocsira, még jó, hogy a kocsis meg akart lógni, majd fölgyújtom, és egyenesen a ködbe vezettetem a lovakkal. Okos jószág a ló, és nem is nagyon megy bele veszélyes helyzetekbe, ilyenkor jön jól a szemellenző. Ez a terv több részről is előnyös, ha nem is sikerül a meleg levegővel megbontani a ködöt, legalább kis elterelés lesz, plusz fény, és még a ninjákat is megzavarhatja. Ha netán valaki figyelné, hogy merről érkezik a szekér, mikor pont beér a ködbe, alkalmazom a vízklón technikát, hátha sikerül valamelyiket kicsalnom, tovább gyengítve soraikat.
Motoi és többi bajtársam a ködben vannak a házban, gondolom, a támadást mind érezte, remélem segítségükre leszek ezzel a kis figyelemeltereléssel, és lehetőséget nyújtok nekik az ellentámadásra.

Az éjszaka csendes. Sehol semmi zaj, mégsem tudok elaludni. Az ágyamon feküdve bárányokat számlálva egy furcsa zajra lettem figyelmes. Felülök az ágyban , hogy megnézzem, de ekkor egy hatalmas csattanás halaltszik. Beleremeg az egész ház. A hang forrása a mellettem lévő szoba volt. Oldalra nézek és látom hogy a falból egy jókora darab ki is szakadt. Az ajtó alatt és a falból ahol az ajtó alatt víz szivárog be a szobába. Megtámadtak minket. Óvatosan az ablakhoz sántikálok, hogy megnézzem kik a támadók, de nem látok semmit . Mindent beborít a sűrű köd. Az a köd számomra nagyon ismerős volt benne már részem tegnap is. Mivel nem szeretném , hogy ez az élményem megismétlődjön ezért segítséget keresek. Úgy vélem Sui tud magára vigyázni, meg amúgy sem lehetnék nagy segítségére így sérülten. Az ajtó fele veszem az irányt. Még egy pillantást veszek az erősen megrongálódott falra, de úgy érzem, hogy bárki is volt az nem élhette túl , vagy ha még is, sok sikert neki . Nekem is megvan a magam baja. Plusz- mínusz egy két szamuráj nem számít. Az ajtó előtt megállok. Egy mély levegőt veszek, majd kifújom. Reménykedek, hogy ez segít abban, hogy némileg lehiggadjak és tisztábban átlássam a helyzetet. Miután végeztem a légzésgyakorlattal, egy kunait a kezembe veszek, hátha már a házba is bejutottak a támadok, és óvatosan kinyitom az ajtót. Nem lépek ki azonnal , hátha rám támadna valaki. Ha semmi sem történik kilépek az ajtón és Akane szobája felé veszem az irányt. Az ajtónál a fal mellé állok, arra az esetre ha netalán tán ott lenne egy két támadó Akanenál, és ha kopogok biztos , hogy az ajtóra támadnának ,és így megúsznám a dolgot egy karcolás nélkül. Lehet a tegnapi nagy alakításom miatt, kissé paranoiás lettem, de az is lehet, hogy a kialvatlanság teszi. Bekopogok az ajtón.
- Motoi vagyok, Akane minden rendben van odabent ? Megtámadtak minket. Bemegyek!
Várok pár másodpercet, majd kinyitom az ajtót.

//Fuu//


Amikor elindultunk az erdő irányába, hogy megkeressük a Hachi névre hallgató kutyát, visszagondolva az előbb történtekre, eléggé meglepett voltam. Örültem is, de tényleg másra számítottam, dehát nem kell mindennek úgy történnie ahogyan elterveztem, és őszintén megvallva nagyon örülök, hogy nem igazi vizsga volt. Egy igazi vizsgára nem voltam teljesen felkészülve, és most sem vagyok, de Haruhi mellett lehetőségem van ninjává válni. Küldetésünk nem valami nehéz feladat, de szívesebben vagyok itt, mint egy nehéz vizsgán. Ekkor megszólaltam- Haruhi...Sensei! Kissé elbizonytalanodtam. Azt hittem hogy jó genin vagyok, de amikor ellened harcoltam rájöttem, hogy ez nem igaz, viszont amikor azt modtad: nem rossz, attól fogva tényleg nem értettem semmit. Lehet hogy butaságot beszélek, nem tudom. De annyit biztosan tudok, hogy amit mondtál: Tanulnom kell! Nem is keveset, és nekem nagyon fontos, hogy ninja legyek. Több okból. 
Visszatérve a küldetésre,és várva a választ, végig megyünk a kijelölt útvonalon, az erdőségek felé, benézünk minden bokor alá, átnézzük a fákba ásott "barlangok" mélyét is, minden apró neszre felfigyelünk. Így megy a keresgélés ameddig nem találunk valami nyomot vagy valami eredményt. Ha találkozunk utazókkal vagy látunk embereket errefelé, (a háborúra való tekintettel) Haruhi meggyőződésével hogy biztonságos- ha biztonságos - kérdezősködünk a kutya felől, és a kérdezett személy tudomására adjuk a célpont állat "személyleírását"- ha kaptunk leírást róla, ami elég valószínű, ezért csak mellékes megjegyzés volt-, és ha kapunk információt a kutya hollétéről, elindulunk a megadott irányba.