Erdőségek

/ Rabada Genkou /


- Ne aggódj, remek kis Shinobi lesz belőled. A velem való harc miatt ne aggódj. Természetes, hogy geninként nem tudsz legyőzni egy jounin-t. - Felelte mestered, s tovább haladtatok.

Utatok még nem tartott hosszú ideje, de a kutya nyomát sehol sem találjátok, így hát tovább haladtok a kijelölt úton, közben tanulmányozva a kutya leírását, s elővéve a róla kapott fényképet.

A kutya kicsiny volt, de annál nagyobb bundával rendelkezett. Bár nehéz róla elképzelni, hogy bárkit is megvédett volna valaha...a lánynak mégis szüksége van rá valamiért.

 Kicsit tovább haladva találtok egy lábnyomot, mely kutyáéra emlékeztet, s kicsit odébb még egyet...Bár a nyom levezet az ösvényről, követnetek kell, s rájönni a keresett kutya hagyta-e a nyomokat. 
 A tappancsnyomok sokasága az erdő egy ágakkal, s növényekkel sűrűn borított részére vezet, hol lassú a haladás... nemsokára egy kilógó ágacskán, közel a talajhoz egy szőrcsomót vesztek észre, melynek színe hasonlít a kereset ebéhez. Kicsit később 1-2 cseppnyi vér is látható, de csupán ennyi, nem láttok többet...így követitek a nyomokat, de vajon hol végződnek a rejtélyes állatka nyomai...

// Yazaki, Hiraku, Benzaiten //

A Kocsis elájult, azonban Bezaiten nem értetlenkedve nézi az eseményeket, hanem eszébe jut egy jó ötlet. Az istállóból felpakol néhány szalmabálát a szekérre, egy lámpással meggyújtja az egészet és indulásra készteti a lovat, aki a forróságot érezve hamar bevágtat a ködbe. Az ifjú ninja elmélete helyes, viszont nem egészen olyan eredmény születik, mint amilyen most kézenfekvő volna számára. Ugyanis ez - mint azt nyílván Benzaiten is belekalkulálta - nem természetes köd, hanem egy chakrahalmaz tartja össze. A Tűz felgyorsítja a köd oszlását, azonban csak az udvaron, illetve amíg a Tűz a ködben, vagy közvetlen környékén van. Nem lesz gyors folyamat, de gyorsabb, mintha egyszerűen a természetre lenne bízva. Benzaiten létrehoz egy Mizu Bunshint - amiről én tudom, hogy elsajátítottad, de más nem fogja tudni, ha nem írod fel az adatlapodra ^^. Az udvaron lévő köd határán egy ember árnya jelenik meg, ami sűrű kézmozdulatokat tesz. Benzaiten és klónja felé hamarosan egy tucat kunai repül. S a Kunaiok mögött egy karddal felszerelt orgyilkos érkezik. Valószínűleg ez az, aki megtámadta az épületet azzal a vízjutsuval. De ezt nehéz pontosan megállapítani. Mind ugyanúgy néz ki.


Yazaki azt hihetné, hogy valamiféle rémálomba került, vagy éppenséggel, hogy újraéli az előző napot. Azonban nem, nem így áll a helyzet. Ez abszolút a most és a jelen. Nem több, nem kevesebb. A Tejsűrű köd mindent beborít és nem nehéz minden részletébe őrült gyilkosokat képzelni. Yazaki egy szökött ninja, de kifejezetten hűséges, sőt hősies típus! Elvégre sérült és az ablakon keresztül megkockáztathatta volna a menekülést is, társa Benzaiten úgy is az istállóknál van - ezt tudja az ifjú -, mégis Ő inkább úgy döntött, hogy sérülése ellenére bátran felveszi a harcot, hogy megmentse a lányt! Persze, nyílván a busás jutalom is közbeszól, de ezt a lovagiasságot nem lehet csak a pénzre fogni. Takigakure sokat veszített az ifjúval. Legalábbis, ami az erkölcsi értékeket illeti. Ugyanis taktikai szempontból talán nem ez volt a legjobb megoldás, bár tény ami tény, ha többet kockáztat az ember, nagyobbat is nyerhet. Valahonnan csatazaj szűrődik el hozzád. A Köd miatt kezded elveszíteni a tájékozódási képességedet, viszont teljes bizonyossággal felismered a fémnek csapódó fém hangját. Sok ilyat hallottál, nehéz lenne eltéveszteni. Veszélyes, de megszólalsz. Meglököd az ajtót, amiről feltételezed, hogy Akane szobájába nyílik. Nem volt becsukva, kinyílt. Ekkor halk surranás üti meg a füled, mint amikor valakinek a talpa érinti a padlót. Majd újra és megint. Valaki, vagy valakik a nyomodban járnak. Viszont gyanús, hogy ilyen könnyen leleplezték magukat. Tegnap az erdőben és a ködben nem hallottad ellenséged lépteit. Talán egy "kezdő" orgyilkos jár a nyomodban, vagy valami más a helyzet. Ekkor egy újabb csattanást hallasz, mely nagyságrendekkel kisebb az elsőnél. Mintha dulakodának tőled jobbra, vagy csak elesett valaki?


Hiraku nem esik pánikba. Úgy tűnik volt már hasonló helyzetben, éppen ezért gyorsan és precízen cselekszik. Összeszedi felszerelését, megidézi Hanako nevű bábját, létrehozza legerősebb klóntechnikáját. Már csak ki kell nyitni az ajtót és akkor... akkor mi is lesz pontosan? Ő és Hanako kijut a folyosóra, olyan terepre, ahol nem tudni ki, vagy kik tartózkodnak. Kockázatos lépés, de meg kell tenni. És jobb, mintha a szobában kellene kuksolnia a bábhercegnek. Jobbról az egyik fiatal ninja hangját hallja bábmesterünk el is indul az írányába. A Tejsűrű ködben nagyon nehéz tájékozódni, így ha az ifjú társ nem szólal meg, talán meg sem találják egymást Hirakuval. Persze még most sem találták meg egymást egészen. Eddig gyanúsan nagy volt a tétlenség, ahhoz képest, hogy elméletileg egy rajtaütés áldazatává vált a kis csapat. Az ellenség mintha lecsapott volna a vízjutsuval és ennyi. Igen még a ködöt is felhúzták... Azonban a Hiraku mögött álló Hanakot most eltalálja valami. A Hangok alapján talán egy erős vízsugár. A Báb nem csak egyszerűen megtántorodik, hanem... A folyosó szűk és a becsapódás arrébb repíti Hanakot. Hiraku reflexei nem érnek fel egy hasonló szintű taijutsuhasználóéval, de azért elég jók ahhoz, hogy időben reagáljon. Két lehetősége van a bábhercegnek. A becsapódás következtében előreugrik, ebben az esetben nekiesik Yazakinak - nem vészesen, kicsit meglököd, ennyi. Yazaki azonban nem tudja, hogy ki ugrott belé. Ez benne a kockázat - persze nem tudod, hogy milyen közel van Yazaki, tehát a döntésnél ne legyél meggyőződve róla, hogy ha előreugrasz, akkor biztosan belészálsz  ^^. A Másik lehetőség, hogy Hiraku nem ugrik, viszont akkor Hanako ráesik és maga alá temeti a bábmestert. Persze ez még akár hasznos is lehet.


// Hiraku mindenképpen Yazaki előtt írjon és ha az első verziót választja, akkor Yazaki Te is reagáld le //

Hiraku:
- Chakra: 90 ( Idézés, Purinsu Bunshin )
- Állapot: 100

Yazaki:
- Chakra: 95
- Állapot: Sérült, kialvatlan

Benzaiten:
- Chakra: 91 ( Mizu Bunshin )
- Állapot: kialvatlan

Az események fölgyorsultak, a tüzesbálás kocsi megtette ami kellett, a ködben van, az, hogy ez mennyit segít helyzetünkön, nem tudni, viszont jobb, mint a semmi. A kocsis elájult, tehát nem kell aggódni amiatt, hogy eltűnne. Az információ, hogy láttam, hogy mennyi támadóval állunk szembe hasznos, tehát jó lenne továbbadni a csapat többi tagjának.
Hirtelen egy másik ninját vélek felfedezni, aki támadásba lendül, egy halom kunai száll felém. Ha jól emlékeszek, a ház másik oldalán egy szamuráj van, aki őrt áll. Nem tudom, hogy a támadást hogy sikerült megúsznia, de a ház mindenképp fedezéket nyújtana a felém tartó kunaiaktól. Amennyiben van időm, egyszerűen befutok a sarok mögé, amennyiben nem lenne, a shunshino jutsuval próbálok meg kitérni előlük, és minél előbb erősítést találni. Először a szamurájt próbálom meg megtalálni, ugyanis szövetségeseink ablaka pont arra az oldalra nyílik, vélhetőleg nem a köd felé fognak menekülni. 
Célom az, hogy erőfölénybe kerüljek ellenségemmel, miközben lehetőséget adok társaimnak, hogy észrevegyék merre vagyok, mindenféleképpen jobb a ház kúttól távolabb eső részén harcolni, főleg, ha a dolgok még csúnyábbra fordulnának, lehetőség van arra, hogy az erdőben folytassuk a harcot.
Amennyiben a szamuráj nem lenne ott, és nem vélném fölfedezni a közelben, akkor inkább a házban próbálom megtalálni Motoit és Takagit, természetesen lehetőség szerint a ködön kívül próbálok tartózkodni.

//Fuu//





Az újabb, de vér nélküli nyomokat látva, nyugodt és halk sóhajt hallattam. Már-már azt hittem, hogy több vérnyom is lessz, amiről azt következtethetném, hogy nem csak egyszerűen megsérült, hanem folyamatos vérzéssel járó komolyabb sebesülése van Hachi-nak. Keressük a kutyát tovább-tovább, s eközben gondolataimba merülök. Azon kezdtem el eszelni, hogy mi lesz amikor megtaláljuk az ebet. Még sosem volt küldetésem, és tudom hogy ez sem egy nehéz feladat... de attól még mindig nagyon izgulok, az eredmény miatt. Csak hajszálnyi bőrrétegem választ el attól hogy elordítsam magam, de ha ezen is elgondolkozom azt ordítanám: Juuhhúúúú!!!!
Ekkor halványan ellegyintem a gondolatot, s megpróbálok a küldetésemre, és a diszkrécióra(remélem hogy jól írtam )koncentrálni. Ennek ellenére, csak még izgatottabb lettem. De nagy örömömre sikerült vissza tartani a lendületet, és ezzel mintha rutinból csinálnám, tartottam féken a végtelen forrásból fakadó lelkesedést. A nyomokat követve, talán naívságból- érzem hogy küldetésem nemsokára a végéhez ér, hiszen nem lehet olyan nagy dolog  megtalálni az erdőben egy elkóborolt kutyát. Legalábbis ekkor még -többek között- ezt gondoltam. Egyszer csak - mint ahogyan az le van írva- elérünk egy barlanghoz, melyből halk morgás hallható, s amint meghallottam halkan de gyorsan -és óvatosan- reflexes önvédelemként, előhúzom a katanamat, majd tovább figyelve meghalljuk a nyüszítést is. Ekkor elindultam volna, de mesterem megszólalt:
-Genkou! Maradj itt! Ha egy órán belül nem érek vissza, keress meg, de csak óvatosan!!! Nem hinném, hogy bajom lenne, de több időre nem akarlak magadra hagyni! - Jelentette ki, majd elindult. Csak ment-ment, míg végül teljesen szemelőtt vesztettem. Bár legszívesebben most utána eredtem volna, de a parancs az parancs, és nekem be kell tartanom őket. Eztán már csak a belső hangjaim maradtak társaságomban, akik először érdekesek, de öt perc elmúltával kezdtek unalmasak lenni. Legtöbb témám azonban valahogy küldetésemről szóló gondolataim ellenére az otthonomról, s többek közt Hamizakiról folyt. Már nagyon hiányoznak, ő és az édesanyám valamint Sunagakure. Mióta Hamizaki beköltözött hozzánk, tartalmasabb lett az életem. Onnantól kezdve hogy hárman voltunk, sokkal jobbak lettek a beszélgetések is. Ha anyának dolga volt, és nekem pedig edzenem kellett a gyakorlótéren, ő szinte mindig elkísért. Persze közben voltak akik úgy bámultak ránk mint egy párra, és voltak barátaim akik ezt el is mondták. Ebben a helyzetben mindig zavarba jöttem, és meg is mondtam nekik az igazat hogy csak barátok vagyunk. Hamizaki eközben jót nevetett a dolgon -de nem gúnyosan- de ettől csak mégjobban zavarba jöttem de aztán....

És ekkor egy bokor zörgése rázott fel, azaz le a felhőim közül. Először ijesztő volt, de csak mert hirtelen jött, és a magam ijedtségemben s hirteleni ügyetlenségemben, véletlenül elestem. De hamar felálltam és kivont "kardal"- parsze némi elgondolkodás után, ha van rá idő- elkezdek a zajforrás felé indulni mert rájöttem, hogy ha most mesterem után mennék akkor, hogy ha a véletlen folytán a kutya az, mire vissza jönnénk addigra eltűnne. Mondjuk igaz hogy a barlangból jött a nyüszítés ami valószínűleg a kutyáé, de akkor sem hagyhatom figyelmen kívül ezt a lényt sem, legyen az bármifajta. Tehát közelítek a bokorhoz- akár harcra is fekészülve- hogy kiderítsem mi zavart fel gondolataimból.





/ Ebbe már több dolgot beleadtam, de ahogy csak tudtam, hogy azért ne merítsem ki egyszerre a kút összes vizét, ahogy mondani szoktam. Igazából most mondtam ezt először ki de többször is alkalmazhatnám. Na mindegy, légyszi majd szólj hogy tetszett-e vagy nem, és hogy min kell ha kell javítanom valamin. Szia!/

Mindent beborít a köd. Olyan mintha a tegnapot álmodnám újra, de tudom ,hogy ébren vagyok ,nem álmodom. Észreveszem, hogy Akene szobájának ajtaja nyitva van, ez nem jó jel. Meglököm majd mielőtt bemennék rajta furcsa hangokat hallok, lépteket. Furcsa mód tegnap nem hallottam semmit a ködben. Lehet, hogy  barát?, vagy ellenség, csak éppen nem túl képzet. Nem tudom.  Egy puffanást hallok mintha harc tört volna ki, majd kicsit később egy ismerős hangot hallok.
- Takagi vagyok. - Súgja felém halkan valaki a ködből.  Felismerem a hangot, ő az a ninja aki Akanéval utazott. Valaki még lehet a házban akivel harcolt. Kezdem elveszteni a tájékozódásom, de azért még megtudom mondani, hogy honnan jött a hang. A folyosó másik feléről. Jobbnak látom, ha nem vagyok útban, így sérülten nem tudok semmiben sem segíteni. Megszorítom a kunaiom és belépek Akane szobájába. Ki kell derítenem mi történhetett ott, hiszen az ajtó nyitva volt, lehet valakik már megelőztek. Társaságra számítva lassan haladok befelé a szobába.  A folyosó biztosítását Takagira hagyom, bízok benne , hogy megoldja elég erős ninjának tűnik.

// Benzaiten //
Tehát egy tucat kunai érkezik feléd, a fegyverek mögött pedig egy vérszomjas gyilkos. Neked jobbra ott a vendégek szálláshelye, mögötted az istálló. A Kocsisotokat valahol az istállóban raktad le, most is ott feküdhet. Meglódulsz a sarok felé, okos dolog mindaz amit kitaláltál. Sikeresen el is éred a fedezéket és még láthatod, amint a klónodat éppen levágja az orgyilkos. Legalább feltartja pár másodpercre, gondolhatod akár. Mindenesetre nem sokat teketóriázol, megindulsz abba az írányba, ahol a szamuárj őrposztja van. Reményeid szerint a fickót most is ott találod majd. Mielőtt azonban a következő sarkon is befordulnál a ház tetején lévő ködből egy ember veti rád magát. Gyors volt és lesből támadott. Először gyomron térdelt, majd behúzott neked egyet, amitől hátratántorodsz. Ezen újabb orgyilkos kezében egy kunai csillan, feltehetőleg le akar döfni vele. A meglepetés erejét már elveszítette, de mivel te vagy az ütlegelt fél, ezért némileg előnyben van. Ráadásul társa is a közelben lehet, az amelyik kivégezte a klónodat. Az épület ezen részén nincs ablak és két méter választ el attól a helytől, ahonnan befordulhatnál balra, hogy az épület hátuljába kerülj. A Kunaios Orgyilkos a fal mellett áll, szemben van veled. Gyorsan kell cselekedned!

// Hiraku //
Te és a Bábod gyorsan reagáltok. Chakrát vezettek a talpaitokba, azonban ez nem ilyen egyszerű. Mivel a vízsugár nagy erejű  volt, két-három métert sodródtok hátra, mielőtt sikerül stabilizálni a helyzetet. Hallod, amint Hanakoba néhány kunai csapódik, de ezzel ráérsz még törődni. Te magad kilövöd fegyvereidet az ellenség írányába. Amikor kiléptél a szobádból, Motoi hangját jobb oldalról, Akane szobája felől hallottad. Az ellenség azonban a Te szobád felől támadott, ezért aggodalmad a társaid miatt talán túlzott. Kunaiaid kirepülnek, némelyik fába csapódik, egy-kettő keményebb tárgyba. Felismered a húsba csapódó fém hangját, tompa cuppanását. Legalább háromszor eltaláltad az ellenfeledet. Hallhatod a fájdalom hangjait is, majd egy dühös trilla után a következőket:
- Te szemét... Jibaku Fuuda:  - A fenyegetés egyértelmű, a veszély méginkább - Kassei!
Sejtheted mi jön ezután, a ködből kiválik egy fénypászma. Bábod ugyan eltakarja, de mintha közvetlenül előtte született volna a fény. A pillanat tört része alatt rájössz, legalább három fényforrást látsz, azután bekövetkezik a végleges robbanás, amely elrepít. Szerencsédre a bábod nagyrészt megvédett, bár a lökéshullámtól még Ő sem tudott. A Folyosón - de csak itt és Akane szobájában - oszlani kezd a köd, méghozzá gyorsan. Ha vársz egy kicsit, láthatod Akane szobájának ajtaját nyitva, ha vársz még egy keveset, akkor ellenségedet is a folyosó túlvégén - ezt a pontot nem kötelező megvárnod, Te döntesz. Hanako élettelenül fekszik a folyosón, komoly darab hiányzik a mellkasából. A falakban is lyukak vannak, a padló nedves. Az orgyilkosból legalább négy kunai áll ki, a lökéshullám Őt is hátravetette. Most veled szemben gugol és kézpecséteket formál.

// Yazaki //
Úgy döntesz nem sietsz Takagi megsegítésére. Amilyen szűk a folyosó talán csak hátráltatnád, bár ki tudja. Hallod, amint fegyverek repkednek odakint, talán kunaiok, vagy shurikenek. Felismered az apró dobófegyverek hangjait, igaz azt nem tudod eldönteni, hogy pontosan mik lehetnek. A szobában is köd van, lassan lépkedsz, nem erőlteted meg magad. Nem úgy tűnik, mintha bárki más is lenne rajtad kivül a teremben. Ekkor a folyosóról robbanás hallatszódik. Majd két-három becsapódás, mint amikor nagyobb testek csapódnak a falba. Oszlani kezd a köd. A Terem üres, az ablak tárva nyitva. Igen, mintha érezted is volna a hideg levegőt, bár ebben nem vagy biztos. Odakint is köd van, bár az nem túl sűrű. Mintha két alakot látnál az erdő felé távolodni. Igen! Egy szamuráj és Akane! Viszont mi a helyzet Takagival, talán ráférne egy kis segítség. Vagy nem, ki tudja. Melyik írányba mész? Csak rajtad áll! Ha jobban megnézed, a szamuráj mintha éppen kunaiokat hárítana! Valahonnan a háztetőröl támadhatják...

// Hiraku megint Yazaki előtt írjon, elvégre ha bemegy a szobába, akkor azzal némileg változtat az események lehetséges folyásán //

Hiraku:
- Chakra: 88 ( Idézés, Purinsu Bunshin, Soshuua )
- Állapot: 92

Yazaki:
- Chakra: 95
- Állapot: Sérült, kialvatlan

Benzaiten:
- Chakra: 91 ( Mizu Bunshin )
- Állapot: kialvatlan

//Fuu//



Odaérve a bokorhoz, felhangzik egy hang- Áúú - ezután egy kéz emelkedett ki a bozótból. Mostmár tudom hogy emberről van szó, aztán megint megszólalt a hang- Lebuktam igaz? - Hangzott el a mondat vékonyan. Nagy meglepetésemre egy fiatal fiú bújt ki a bokorból, úgy 7-8 évesnek tűnik. Láthatóan kisebb nálam, ebből is meglátszhat a kor külömbség. - Szia! - Mondta kissé morcos arccal. Látszólag zavarta, hogy ilyen könnyen, lebukott. Majd arca kissé összehúzódott. - Ch...- Hangzott, majd könyökéhez kapott, melyből, csak most vettem észre hogy kevéske vér csöpögött a talajra. A bokor egyik tüskéje, vagy ága sebezhette meg könyökét, melynek nyoma sebként volt megfigyelhető. Ahogyan elnézem kellemetlenül érezte magát miatta, azaz fájt neki. Látva hogy nincs veszély, eltettem a katanamat.-Szia. - viszonoztam a köszönést még mindig kissé meglepetten, és némi gyors "pihenő" után végre lenyugodva megkönnyebbült pillantást vetve rá és a sebére, végül elmosolyodtam, és miközben megkérdeztem tőle a nevét -Hogy hívnak? - már elővettem az elsősegély csomagomat. Aztán megint szóbakezdtem - Gyere csak közelebb, nem bántalak és a sebedet is bekötöm.- mondtam és készültem betartani a szavam. És miközben elkezdtem ellátni a sebét- amibe nem csak a bekötözés tartozik bele, hanem a fertőtlenítés stb- megkérdeztem- És, vajon mit keres egy nyolc éves fiú ebben a sűrű útvesztős erdőben egyedül, hmmm?- tettem fel a kérdést gyengéden, mintha csak az öcsémmel beszélgetnék.

- Tudod, nem akarok rosszat, csak keresek valakit, nem láttatok erre egy szép nőt? Magasabb nálad, de nem sokkal, fehér arca van és szép fekete hosszú haja. - Írta le a személyt a fiú, majdrám nézett. - Tudod, ő az anyukám, és nemrég elvesztettem valamerre, de egyedül, nem tudom merre kell hazamenni. - Mondta végig, és nem sokkal ezután elkezdett sírni.

Erre én elővettem egy zsebkendőt, és átnyújtottam neki. - Merre indultatok, hova akartatok eljutni? Konohába? Talán tudok segíteni nézd, -a vállára tettem a kezemet- látod ott azt a barlangot?- és odamutattam ahol az található- oda ment be a mesterem, ha kijön akkor ő majd tudni fogja mit kell tenni, de addig itt maradok veled, és addig kérlek meséld el hogy hogy történt.- Kértem, és vártam a válaszára. Aztán, miután elláttam a sebesülését, leültettem egy puhább talajrészre és továbbra is várok a meséjére, valamint a sensei érkezésére.



// Remélem jó lett az idő illesztés, ha nem akkor légyszi szólj. Szia Fuu!//

//Gato

//Danzou

Elterelő hadműveletem sikeresnek bizonyult, sikerült pár pillanatra megtévesztenem az ellenfelemet, és el is indultam a ház túloldala felé. Hirtelen azonban a tetőről vetődött rám valaki, szerencsémre nem vágta el egyenesen a torkomat, csak kicsit megmasszírozta a gyomorszájamat, amit pár lépéssel hátrafelé nyugtáztam, hogy igen, értettem a célzást. 
Tervem még mindig az, hogy a fal másik oldalán álló őrhöz csatlakozzak, viszont ez a támadás enged arra következtetni, hogy talán már késő lehet, ugyanis elég idő telt el ahhoz, hogy ő is reagáljon a támadásra. Feltételezem, hogy ez a támadó még nem végzett vele, ugyanis akkor nem a tetőről vetődött volna rám. Szerencsém, hogy éjjel őrt álltam, így minden felszerelésem magamnál van. A legegyszerűbb az lenne, ha egy füstbombával próbálnék meg szem elől tűnni.  A hátratántorodásomnak előnye, hogy egy kis távolság van köztem és közte. Amennyiben lehetőségem van rá egy füstbomba, vízklón kombinációt alkalmazok. A vízklón egyenesen fölfelé fog ugorni, mintha a tető felé venné menekülőre, pár pillanattal később pedig egy Shunshin no Jutsuval próbálok meg a következő sarok mögé kerülni. Próbálok nem hosszadalmas harcba kerülni, míg nem tudom, milyen a helyzet a többiekkel, nem az a cél, hogy skalpokat gyűjtsek, a lány biztonsága a prioritás, és gondolom, ha a lány megvan, idővel Motoi is feltűnik.
A házból kiszűrődő robbanáshangok pedig arra engednek következtetni, hogy a party bent is megindult, ideje lenne magasabb fokozatba kapcsolni.

//Danzou

Akane szobája üres, azonban az ablak nyitva van. Odamegyek az ablakhoz, máshol nem hagyhatták el  a szobát. A köd lassan oszlani kezd. Kinézek az ablakon, ahol két  árnyékot látok az erdő fele szaladni. Ahogy a köd ritkul látom, hogy az egyik árnyék Akane a másik pedig egy szamuráj. Ekkor hallom Hikarut:
- Keresd meg Akanét!
Ez volt a tervem nekem is, azonban ahogy a köd egyre jobban ritkul, látom, hogy a szamuráj kunaiokat hárít. Úgy tűnik, valaki a tetőről támadja őket. Sérülten nem lenne túl okos dolog utánuk futni , főleg ha egy ellenség van a tetőt.Futás közben könnyen kellemetlen meglepetés érhetne , például egy kunai a hátamban. Összeszedem minden erőm, kimászok az ablakon, és megpróbálok felmászni a tetőre. Kihasználni a meglepetés eréjett, megkeresni és megölni a ninját akit a Akanét támadja. Attól függően, hogy hol a támadó, ha közel van hozzám , felé dobok 3 Kunait, ha távolabb van , akkor a Sakura Fubuki no Jutsut használom, ez a jutsu több mint elég arra, hogy elintézze a támadót.  Ha ezek után a támadó még életben lesz megpróbálom feltartani, így időt nyerve Akanénak a menekülésre. Ha meghal akkor , az erdő fele veszem az irányt. Jól jöhet még nekik a segítség. Nem tudom, hogy sérülten  utol érem őket, vagy sem, de nincs más választásom. Akane védelme a feladatom. Nem szívesen búcsúznák el attól az 50 000 ryoutól ami a védelméért járna.

// Benzaiten //

Kaptál két ütést, melyek nem estek túlzottan jól, azonban teljes mértékben tisztában vagy vele, hogy ha itt és most leállsz panaszkodni néhány kék folt miatt, akkor valószínűleg meghalsz. Úgy döntesz, hogy nem veszed fel a kesztyűt és inkább a társaidhoz szegődnél, azon elven elindulva, hogy együtt erősebbek vagytok. Ráadásul ha a másik Orgyilkos is becsatlakozik, akkor igencsak kellemetlen helyzetbe kerülhetnél. Könnyed és gyors mozdulattal a földhöz vágsz egy füstbombát, amely lilás füstben robban szét. Ezt követően gyorsan belekezdesz a kézpecsétekbe. Kigyó, Madár, Tigris. Ellenben ellenfeled nem ostoba és elég közel van, így, amikor a Madár kézpecsétet formázod meg bal válladba éles fájdalom hasít. Kunai tőre állt bele. Talán még sem volt olyan okos ötlet füstfüggöny mögé bújni olyan elleféllel szemben, aki előszeretettel támad, ha semmit sem látni. Sajnos, a jutsudat nem tudod befejezni, mert koncentrációd megszakadt. Chakrakontrollod ehhez még nem elég jó. Újra kellene kezdeni ezt a technikát, ha létre akarnál hozni egy Mizu Bunshint, viszont erre meg időd nincs már. Előszőr a gyomorszájadon érzel egy ütést, majd az arcod bal felé. Magad elé kapod a kezeidet. Hol lehet? Nem is hallottad a lépteit, a jelenlétét nem érzékeled. Ökle most az orrodba csap, így elered a véred, majd egy ütése a kezedet éri, amit így szerencsésen hárítasz. Azonban a következő mozulata ellen már nem tudsz mit tenni, gyomron rúg és Te hátra repülsz. Kint vagy a füstmezőből, végigcsúszol a földön. Elég távol vagy ahhoz, hogy beláss az épület sarka mögé. Akane ott van és egy szamuráj is, aki azonban a levegőben csapkod a kardjával. A Füstből shurikenek repülnek feléd, öt vagy hat. Mögöttük pedig rohanvást érkezik támadód. Kezei pecséteket formálnak, azonban van két, vagy három másodperced reagálni. Mindeközben bentről és a tetőröl is robbanások hangjai szűrődnek ki. Rengeteg robbanásé.


// Hiraku //

A Robbanójegyzetes kunait elhajítottad ellenfeled írányába, majd gyorsan megalkotva a Shunshin kézpecséteit, meg is jelensz Akane egykori szobájában. Hallod a robbanást, azonban nem jött elég távolról, sőt a robbanás után, mintha beszakadt volna valami, talán egy fal, vagy maga a tető. Amint kikémlelsz, látod, hogy a folyosó fele beszakadt, de mögötte látod a fekete árnyat mozogni. Jelenleg azonban nem fértek egymáshoz a gerendák miatt. Pontosabban nem egykönnyen, mert ahhoz meg kell mászni az omladékot, ami viszont nem kifejezetten stabil.
Megidézed Akemi bábodat, felruházod a vas fal pecsét technikával. És létrehozol benne egy Purinsu Bunshint. Akemi az omladékon fölmegy, majd néhány kunai lepattan róla. Ezek azonban nem fölülről jöttek, hanem a folyosó másik végéből, ahol a sebesült Orgyilkos tartózkodik. Akeminek nem jelent nehézséget, hogy likvidálja, már amúgy sem volt túlzottan jó állaptban. Kunai tőrét használva az Orgyilkos kivégzésre kerül. Ekkor a tetőről érkezik néhány kunai, a támadó nagyjából fölötted lehet, amennyiben a folyosón állsz néhány méterre az omladéktól. A Kunaiokat robbanások követik, viszont ezek nem tesznek kárt bábodban, bár azért egy kis időre feltartják. Hamarosan Akemi felkapaszkodik és megindul a tető felé. Nyílvánvalóan van ott legalább egy ellenfél, aki igencsak meglepődhetett a még mindig sértetlen báb láttán, aki fapofával közelít felé, hogy a vérét vegye. Amint Akemi felér a tetőre dulakodás hangjaire leszel figyelmes, majd egy két robbanásra. Végül Akemi az omladékban köt ki, valami sűrű folyadék társaságában. A Bábnak nincs baja, azonban nem tud mozdulni a ragacsos anyagtól. Falhoz, gerendákhoz és egyéb súlyos tárgyakhoz ragadt. Mit lép erre a bábok nélkül maradt bábmester? Ekkor azonban odaföntről egy borzalmas robbanássorozat hangjai szűrődnek le hozzád. Ami azt illeti, a tető meg is roggyan fölötted, így arrébb kell vetődnöd, hogy ne rád omoljon a tetőzet egy komoly része.

// Yazaki //
Kimászol az ablakon és szépen óvatosan elkezdesz felfelé mászni a tetőn, természetesen chakrát használva. Észreveszed, hogy most már nem repülnek a tetőrül Akane felé fegyverek, ha hátra pillantasz a vállad fölött, akkor rájöhetsz, hogy a szamuráj és Akane lassan hátrálnak az erdő felé. Ahogy mész följebb, mintha dulakodás hangját hallanád és érzed, ahogy egyre jobban oszlik a tetőn lévő köd. Amint felérsz látod, hogy egy orgyilkos éppen valami bábbal küzd, pontosabban valami sűrű vízfelületet hajít rá. A Báb lesodródik egy lyukon. Egyértelmű, hogy itt a lehetőség. A Sakure Fubuki no jutsuhoz nincs meg a különleges felszerelésed, azonban képes vagy bizonyos mértékben pótolni azt, tíz kunaira szereltél robbanó jegyzetet, amíg a fickó a bábbal harcolt. Hamarosan el is indítod felé a repülő halált és mivel nem figyel, ezért már csak a darabjait keresgélhetnéd. Ellenfeled halott. A Tető is berobbant alatta, így már egy hatalmas lyuk tátong az épület tetejének közepén.


Benzaiten:
- Chakra: 89 ( Mizu Bunshin )
- Állapot: 80 kialvatlan, sérült bal váll, még mindig benne van a fegyver, több ütés és egy rúgás. Vérző orr, fájó gyomor.

Hiraku:
- Chakra: 72 ( Idézés 2, Purinsu Bunshin 2, Soshuua, Fuuin Teppeki )
- Állapot: 92

Yazaki:
- Chakra: 85
- Állapot: Sérült, kialvatlan

( Yazaki, szeretném ha legközelebb elő lenne készítve bizonyos felszerelésed. Például ha néha előre rátekersz a kunaiaidra robbanójegyzetet, az előnyös, pláne, ha ezt jelzed mind itt, mind az adatlapodon, mert ez fontos. Legközelebb figyelembe fogom venni a dolgot. Mindenki: Illetve a megsemmisült felszerelést vonjátok le magatoktól ^^ )

Hatalmas robbanás rázza meg az épületet. A ninja, és vele együtt a tető is semmivé vált.
Megöltem egy támadót. Ez kicsit változtat az eddig tervemen. Most már csináltam valamit ami megér némi ryo-t . Nem mondhassák , hogy csak teher voltam. Akanét rábízom a szamurájra, sérülten , nem biztos , hogy utol tudnám őket érni. A veszélyforrást kiiktattam, talán nem lesz bajuk.
A ház nincs a legjobb állapotban, de remélhetőleg még pár percet kibír. Ha már fent vagyok kihasználom és körül nézek. Felmérem a helyzetünket. Első számú célom Sui megkeresése, illetve ellenséges ninják megtalálása,ha esélyt látok rá akkor likvidálása. Próbálok fedezékben maradni már amennyire egy ilyen helyzetben lehetséges. Tetőből és a ház több oldalából is jókora darab hiányzik. Én az egyik oldalon kapaszkodom, nem a legjobb fedezék, arról nem is beszélve, hogy a robbanás mindenkinek feltűnt. Megpróbálok felmászni a tétőre, de csak akkor ha elég biztonságosnak tűnik. Ott jobban eltudnák bújni. Ha a tetőt biztonságosnak ítélem, legalább annyi időre , hogy körül tudjak nézni akkor nekilátok a keresésnek közben előveszem az utolsó két kunaiom. Egyikre robbanó cetlit tekerek. Előkészítek 5 shurikent is. Távoli harcra használhatom majd a shurikeneket és egy robbanó cetlis kunait, közelre pedig marad egy kunaiom és a wakizashim.

Az események ténylegesen is fölpörögtek, ellenfelem nem kezdő ninja, szerencse, technika, lényegtelen ezen filozofálni, lényeg a lényeg, hogy vállamban most egy kunai van, shurikenek tartanak felém, és ellenfelem valami technikát akar használni. Közelebb kerültem a szamurájhoz, éppen el volt foglalva, őt is támadás érte. Közben, a sarok mögött feküdve, megpillantom Akanet.
Támadóm sebesen tart felém, kézpecséteket formálva, lényegében védtelen eközben a mozdulatsor közben.Szerencsére bal vállam sérült, már ha ezt szerencsének lehet nevezni. Gyorsan reagálva, és számítva ellenfelem meggondolatlanságára, látva, hogy előszeretettel támad akkor is, ha nem lát semmit, kirántom kunait vállamból, és egyenesen felé dobom. Shurikenjeit megpróbálom mozgásommal és saját shurikenjeimmel hárítani.
Minél előbb megpróbálok fedezéket találni, és csatlakozni társaimhoz. Miután talpra állok egyből kunaiért nyúlok, és védelmi pozíciót veszek fel, amennyiben nem sikerül fedezékbe jutnom.
Ha közelharcra kerülne sor, kihasználom sérülésem, és a vér, ami vállamból folyik fölhasználom, és megpróbálom ellenfelem szemébe szöktetni, és ezzel helyzeti előnyhöz juttatni magam. Prioritásom a fedezék keresése, de nem mutatom ellenfelemnek hátam, másodlagos célom, amennyiben első nem válik be, kitartani addig, amíg nem érkezik erősítés. Természetesen figyelek környezetemre, és nem feledkezek meg a másik ellenséges ninjáról sem.

Benzaiten - Nem hinném, hogy az ilyesmit lehet szerencsének nevezni xD

Később fogod fel a külső történéseket, mint ahogy azok létrejönnek. Ennek oka egyszerű: hátrányos helyzetben vagy, ráadásul ellenséged lépéselőnyben. Ez a továbbiakban egyértelművé teszi, hogy mire figyelsz elsősorban, viszont ezáltal majd minden más a háttérbe szorul. Tehát a rúgásnak köszönhetően kirepültél a füstből és amint nem csúszól tovább, feltánik hat shuriken, melyek feléd repülnek. És azok mögött ellenséged, miközben kézpecséteket formál. Bízol saját képességeidben - talán jobban is, mint kellene - és egy kockázatos tervvel állsz elő. Az idő kevés, Te pedig a földön fekszel. Ahhoz egyszeráen nincs elég időd, hogy egyszerre támadj és védekezz. Azonban valószínűleg végiggondoltad, hogy ellenséged a kézpecsétekkel nem tortát akar neked teremteni a semmiből, hanem inkább a kaszást sietteti, higy elragadja lelked. Kunaiod kirántod a válladoból és felé hajítod, majd megpróbálsz arrébb pörögni, aminek az a következménye, hogy ülepedbe egy shuriken fúródik, komoly fájdalmat okozva. Viszont ami aggasztóbb, hogy a jobb combodba is fúródik egy shuriken, ami akadályozni fog a mozgásban. Ellenben van némi pozitívum is. Majdnem ugyanúgy szakítottad meg ellenséged jutsuját, mint ahogy Ő a tiédet. Azzal a különbséggel, hogy Ő szándékosan hagyta félbe a technikát, hogy elkerülje a fegyvert. Ebből azért megtudhatsz ezt-azt, például a szintjét, bár ezt már neked kell kilogikáznod.
Az erdő messze van, az ellenség közel. És látnhatólag egyáltalán nem akarja megvárni, amíg összeszeded a gondolataidat, vagy magadat. Ezért szinte egyből meglódul feléd, mindkét kezében egy-egy Kunai tőrrel. Te terveid szerint védekező állást veszel fel, viszont sérült válladból fakadó hátrányodat - amit megpróbáltál előnyöddé tenni - nem tudod leküzdeni, egyre több vágás jelenik meg testeden. Talán itt volna az ideje a taktivaváltásnak? Vagy továbbra is segítségben reménykedve kellene várni? Ellenséged két kézzel harcol, így igen nehéz ellene küzdened. Képzett, ezt megállapíthatod, de vajon mindenben az?

Hiraku - Előfordul az ilyesmi ^^

Miután visszaidézted bábjaidat, úgy döntesz - nem túl meglepő módon -, hogy az épület ezen szárnya már nem kimondottan stabil, így itt tartózkodni sem életbiztosítás. Hamar észreveszed Akanét, aki egy szamuráj társaságában az erdő előtt tartózkodik. Száz méterre lehetnek az omladozó épülettől, így gyorsan utánuk is indulsz, fegyverekkel megrakva. Menet közben két dologra leszel figyelmes. Jobbra, a romház sarka felé Benzaiten szorult helyzetben vív közelharcot egy támadóval, bár ami azt illeti, inkább csak próbálja hárítani a csapásokat - nem túl sok sikerrel. Illetve megfelelő távolságot megtéve feltűnhet, hogy a ház megmaradt tetőzetén Yazaki néz farkasszemet egy másik támadóval. Mondhatni, a bábherceg előtt négy lehetséges út áll: Hagyni a francba az egészet és felhúzni a nyúlcipőt, Akanéhoz sietni, hogy teljesen biztosítva legyen, illetve Yazaki, vagy Benzaiten megsegítése.

Yazaki


A Tető romjain állsz, találtál egy viszonylag stabil zugot. Látod Benzaitent, amint éppen az életéért küzd, azonban nincs időd segíteni neki. Veled szemben egy újabb ellenség jelenik meg, aki nyílvánvalóan meg akar téged ölni, azért, amit tettél. Átfuthat a fejeden, hogy ezek vajon már sosem fogynak el? Mert nagyon úgy tűnik, hogy mindig új áll a régi helyébe. Azonban nem sok időd van teketóriázni, mert kunaiok özöne árad feléd, amit nem tudsz megszámolni, mert a levegőben megtízszereződik a számuk. Legalább száz, de lehet akár kétszáz is. Lehet, hogy feldühítetted őket? Nos, valószínű, bár nem számít, mert egyébként is a halálod akarták. A Tetőn nehéz mozogni, mert romos és instabil.


Benzaiten:
- Chakra: 89 ( Mizu Bunshin )
- Állapot: 60 kialvatlan, sérült bal váll, több ütés és egy rúgás. Vérző orr, fájó gyomor. Vágások a testen.

Hiraku:
- Chakra: 65 ( Idézés 2, Purinsu Bunshin 2, Soshuua, Fuuin Teppeki, Visszaidézés(ek) )
- Állapot: 92

Yazaki:
- Chakra: 85
- Állapot: Sérült, kialvatlan

Amint a sensei előkapja a kis óráját és felhúzza, egy pillanatra lekapcsol az agyam, amivel együtt minden feszültség is elillan. Helyette, a túlélőösztön és a céltudatosság került előnybe. Megfordultam és futottam az erdő felé. Az őrködő Chuunin mosolyogva vette át a papíromat, és engedett utamra. Kirohantam az erdőbe majd amint az őrök látótávolságán kívülre kerültem, bevetettem magam a fák közé. Futás közben a kezemben lévő szép állapotú fejpántot lecseréltem a sajátomra. – Egy megvan. Jöhet a többi. – A gyomrom hangosan megkondul, jelezvén, hogy szinte egész nap nem ettem. Ez nem kis problémával jár. Hiszen ha nem eszek, akkor legyengülök. Kisebb lesz a reakcióidőm, nehezebben mozgok, és könnyebben fáradok el. De van ennél nagyobb gond is. A hang felhívhatja magára az üldözőim figyelmét és könnyebben rám találhatnak. De ezzel majd a fél óra letelte után fogok foglalkozni. Találtam két szép sziklát, amik között volt egy kis földsáv ahova könnyedén eláshattam a második fejpántot. – Ezzel kettő viszonylagosan biztonságban van. Most akkor a maradékkal kéne kezdeni valamit. ¬ Tovább rohantam be az erdőbe. Valahol egy kissé sűrűbb erdősávnál létrehoztam egy Kawarimit és ott is hagytam azzal a paranccsal, hogy próbáljon elrejtőzni de, ha rátalálnak, vagy a közelébe érnek akkor, fusson oldalra. Mivel ha én Északnak tartok, akkor ő fusson Keletnek vagy Nyugatnak, így nem lehet arra asszociálni, hogy a vele átellenes irányba mentem.  Amint találtam egy odvas fát, a sajátomat egyből bedobtam, és a közeli növényekből egy kis meglepetést hagytam az üldözőimnek. – Mind a három megvan. Remélem ezt nem az a Shinobi fogja megtalálni, akinek lekezeltem az arcát. Nem akarom még jobban magamra haragítani.- Miközben futottam tovább próbáltam tévútra vezetni ellenfeleimet. Nem tudhatom, hogy van-e köztük nyomkövető, de ha van, akkor őt is meg kell téveszteni. Így tehát letéptem a ruhámból kis darabokat, és eldobáltam őket úgy, hogy még nehezebben lehessen engem követni. A gyomrom újbóli kondulása jelezte, hogy letelt a fél óra. Futás innen és keressünk egy sűrűn benőtt helyet. Meg is találtam gyorsan összebarkácsoltam egy hevenyészett riasztórendszert és elhelyeztem a fekhelyemet övező részekre. Majd miután mindennel elégedett voltam, letelepedtem az egyik fa alá, és elővettem a csomagolt kajámat. Pár szendvics és egy kulacsnyi víz. Megvacsoráztam, közben figyeltem, hogy jön-e valaki erre, majd miután még mindig minden tiszta volt, betakaróztam a Kakuremino álcával, de hamar rájöttem, hogy ez nem segít, csak ront a helyzetemen. Tehát inkább felhalmoztam a közeli avart magam mellett és a táskám alatt összegömbölyödve aludtam tovább. Majd ha a riasztó jelez használom ezt a technikát. 
Álmomat kétszer zavarták meg, mind a kétszer egy-egy róka. Az első a riasztó hangjától megrémülve kereket oldott, míg a másikat az én lábam tett jobb belátásra. De ezektől eltekintve csöndes volt az éjszaka és az üldözőimet sem láttam. Reggel ismét a gyomromra keltem. Megettem a maradék szendvicsemet, majd összepakoltam, eltüntettem a riasztót, majd beletettem a táskámba, hátha jól jön még, és az avart is elsöpörtem, hogy kevesebb nyomot hagyjak. Ekkor a riasztó felbőgött az agyamban. – Rókák!? Mit keresnek rókák egy ember közelében? Azok nem menekülnek előle, még ha alszik is? Hogy tudtam egyáltalán belerúgni az egyikbe? Lehet, hogy már tudják, hol is vagyok? – Emiatt egyből futólépésre kapcsoltam és tovább menekültem az erdőben. 

//Bocsánat, hogy toldottam, hozzá egy két dolgot, de most jutottak az eszembe. Viszont ha ezt nem kellett volna akkor nyugodtan ignoráld. ^^ //

// Dansei - Jelen helyzetben nem olyan vészes //

Tehát Dansei összeszedte felszerelését, evett egy kicsit és közben eszébe jutott valami. Valami, ami nagyon aggasztó gondolatokat szűlt. Ez arra késztette a fiút, hogy meneküljön. Méghozzá gyorsan és sietve. Így hát Dansei futásnak eredt, fákat került ki és bokrokon ugrott át.
- Hova-hova ilyen sietősen, hm, fiacskám? - Kérdezi egy hang.
Danseitől jobbra egy fa mellett férfi áll, keze ügyében baltával. Másik kezében egy kulacs van, mögötte sátor. A férfi kócos barna hajjal rendelkezik, ruhája egyszerű szürke, kopott kimono. Arca borostás, szeme halványkék. Egyik lába, minta be lenne kötözve a ruha aladt. A sátorból nagytermetű kutya mászik elő, gonoszul vicsorogva az ifjú Danseire.
Persze a fiú megteheti, hogy fut tovább, elvégre az erdő nagy, azonban veszélyes is. Mint ahogy veszélyes szóba állni ezzel az idegennel.
Nincs sok idő gondolkodásra, mert Danseitől balra egy fekete árny jelenik meg. Egy ember, talpig feketébe öltözve. ANBU maszk van rajta, Konoha jelével. A maszk fakrast mintáz és barnás-fehér.
- Itt nem mehetsz tovább... Genin! - Az ANBU hangja szikár, kemény és ellentmondást nem tűrő.

Amint beleszaladtam a másik sátorozóba egyből az jutott az eszembe, hogy hamarosan egy fejpánttal kevesebb lesz a birtokomban. De amint jobban szemügyre vettem az elém tornyosuló illetőt, akkor vettem észre, hogy ő nem az üldözőim közül való. Egyszerű szürke kimonót viselt, kezében kulacs, mellette egy balta. Könnyedén vándornak néztem volna, ha a mögötte lévő sátorból, nem mászik elő egy nagyméretű kutya. Megállt a gazdája mellett és gonoszul morogott rám. Ekkor gondoltam, hogy óvatosan elindulok visszafelé és majd másik úton megkerülöm a kutyás illetőt. De a furcsa dolgok itt nem értek véget. Nagy meglepetésemre egy ANBU ügynök lépett elő a fák közül farkast mintázó maszkban. Rám tekintett majd lekezelően és ellentmondást nem tűrően közölte, hogy innen el kell tűnnöm. ­– Na, neee… Ha nem mondod, eszembe se jut. – Mondtam magamnak, de közben már, kezdem remegni az idegességtől - De igaz, ami igaz jobb lenne, ha eltűnnék innen. Az ANBU-val nem kéne ujjat húznom. De ki lehet a kutyás ember? És hogy-hogy ANBU ügy lett belőle? Várjunk! Az ANBU ügynökök nem csapatban szoktak dolgozni? Vagy ez egy egyszemélyes küldetés. Mindegy jobb, ha megjegyzem a helyet. Nem tetszik nekem a helyzet. – gondoltam magamban miközben elkezdtem hátrálni, de a szemeimet nem vettem le a két furcsa alakról. Amint jóval eltávolodtam megfordultam, és futólépésben elindultam vissza. De valami arra késztetett, hogy ne hagyjam annyiban a dolgot. Szóval a térképemen bekarikáztam azt a pontot, ahol a jelenet történt, majd lassacskán elindultam visszafelé, hogy kiderítsem, mi folyik itt. Lassan, és óvatosan haladtam előre minden búvóhelynél megálltam és hallgatóztam. Újra megközelítettem a két alakot, és tisztes távolságból hallgatózni kezdtem. Azért magam mellé készítettem egy Kawarimit, hogy ha valami rosszra fordulna, legyen esélyem lelécelni.