Erdőségek

// Hiraku, Benzaiten, Yazaki - A nektek szánt poszt fentebb! //
// Fuu - Neked is írtak az előző oldalon ^^ //
// Isha Dansei - Sokan vagyunk ebben a topicban, hamarosan váltunk ^^ //

Elég valószínű, hogy Dansei arra játszik, talán elhiszik, hogy megrémült és ezért fut el. Elvégre éppen erre szólították fel és egy genintől nem volna meglepő cselekedet. Akár ez volt a terve, akár nem, mindenesetre amennyire meg tudja állapítani: nem követte senki!
A fiatal genin olyan dolgot tesz, melyet talán az Ő szintjén nem sokan mernének megtenni. Egy ANBU után próbál kémkedni, ami már önmagában érdekes fejlemény. Elvégre az ANBU, már csak azzal is, hogy a különleges osztag tagja, rangban mindenképpen a Genin fölött áll. Ami azt jelenti, hogy Dansei egy feljebbvalója után próbál kémkedni. De tudjuk jól, hogy is viszonyul az ember a kiváncsisághoz. Dansei létrehoz egy Kawarimit és képességeihez mérten a lehető leghalkabban próbálja megközelíteni a helyet. Hosszú percek lassú és halk, idegörlő osonása. Mindeközben a Kawarimi is a közelben van. De az álca képességeit meghaladja Dansei utánzása, ezért sokkal körülményesebben teszi meg az utat.
- Ne legyél olyan morcos, Ninja! Engem személyesen a földesúr bérelt fel, akárcsak az embereimet. Ne aggódj, megtaláljuk és kivégezzük a behatolókat. - Valószínűleg az a férfi beszélt, aki a sátor mellett üllt.
- A képzetlen szedett-vedett csürhe nem sokat ér, ha Otogakure Shinobijaival kell felvenni a harcot - az ANBU hangja kimért, higgadt.
- Beképzelt! Egytől-egyig Roninok vagyunk...! Vagyis voltunk, amig a Daimiyo szolgálatába nem fogadott minket. Hamarosan megtaláljuk a kémeket és végzünk velük! - a hang dühös, érezhetően nem tetszettek neki az ANBU szavai.
- Olyan hangos vagy, hogy...! - az ANBU nem fejezi be, amit elkezdett. Csak amikor már melletted áll, akkor suttogja a füledbe - Hogy még a szamuráj kutyája is észrevett! Azonosítsd magad, Genin!
Nem tudsz mozdulni. Talán a félelem bénított meg? Vagy valami más? Mindenesetre a beszédre képes vagy.

A Kawarimi talán nem volt túl jó ötlet. Könnyebb figyelem elterelésnek használni, ha már az ellenség tudja, hogy ott vagy. De amíg csak megközelítenéd az illetőt, inkább figyelemfelkelő eszköz. Hangosabban csörtetett végig a bozótoson, az ANBU ügynökék felé tartó úton. Igaz próbáltam jobban ügyelni rá, hogy ne csapjon zajt, de nem igazán sikerült. Mikor odaértem a kijelölt helyre, ahonnan már hallhattam őket, óvatosan körülnéztem és megállapítottam, hogy nem követ senki. Ez jó jel. Vagyis nem vettek eddig észre. Akkor hallgassuk is meg, hogy mi az, amiért egy ANBU ügynöknek kellett, egy ilyen furcsa emberrel találkoznia. – Szóval, kémek vannak Konohában. És erre ez a nagy felhajtás? Mármint, minek kellett a földesúrnak, a kutyásokat felbérelni, ha itt van nekünk az ANBU? Vagy olyan ellenféllel állunk szembe, akiket az ANBU nem tud azonosítani? – gondoltam magamban miközben lélegzetvisszafojtva füleltem. Ekkor az ANBU ügynök kisé emeltebb hangnemben megjegyezte, hogy az illető milyen hangos, de a mondatot nem fejezte be. Legalább is nem a kutyásnak, hanem nekem tartogatta a végszót. Amint mellettem termett és a fülembe suttogott, egyből ledermedtem. A szívverésem kihagyott egy ütemet, a bőröm elfehéredett és a testhőmérsékletem is több fokkal lehűlt. Majd a pulzusom megduplázódott, a verejték patakokban kezdett folyni rólam, és erősen remegni kezdtem. – A büdös francba! Hogy… hogy bukhattam le? Pedig csöndben voltam. A kawarimi? Lehet. De ó a francba a francba! Én idióta, miért kellett egy ANBU ügynök után mennem?! Ekkora marha, mint én most mi legyen? Ki fogynak nyírni az hét szentség! – ostoroztam magamat a butaságomért, amiért engedtem a kíváncsiságomnak. Mozdulni nem voltam képes, de beszélni tudtam – És mit mondjak? Lehet-e egyáltalán ilyenkor jól válaszolni, azért, hogy ne végezzem a hullaházban egyből? Na, jól van, nyugodj le Dansei nyugodj le! Próbálj kitalálni valamit. Ha most elcseszed mindennek lőttek! Talán, ha elmondom neki az igazat, akkor nem fogom nagyon megjárni. Igen! Hiszen ő is Konohai ninja, neki is tudnia kell, hogy milyen fontos egy ilyen próbatétel nem? És akkor megérő lesz és elenged! Igen, igen ezt fogom tenni! – Gondoltam és már lelkiekben egy kicsit meg is könnyebbültem. De a neheze még hátra van. Meg kell győznöm az ANBU ügynököt arról, hogy elengedjen.
- A nevem Is… Isha Dansei! Pár napja… pár napja neveztek ki genninné. – miközben beszéltem magam elé meredtem, és próbáltam nyugodt maradni. Minél többet beszéltem annál magabiztosabbá váltam, és a remegésem is kezdett alábbhagyni – Tegnap délután volt az első találkozóm Kasumi-sensei-el aki közölte, hogy a geninné válásomhoz teljesítenem kell egy próbát. A próba két részből állt. Először is a falon őrködő shinobiktól kellett három fejpántot szereznem. Miután ez megtörtént a sensei a sajátját is odaadta, és azt a feladatot kaptam, hogy ma éjfélig legalább egyet, tartsak meg. Mindeddig egy fejpántot sem veszítettem el, legalább is azok közül, amik nálam vannak. Azért tértem vissza ide az ön figyelmeztetése ellenére, mivel az utam itt vezet át, a következő menedékhelyemhez. Kerülni nem tudtam, hiszen már így is sok nyomot hagyhattam, emiatt, a további kerülés veszélyes lenne rám nézve, és ez volt a legrövidebb út. 

// Isha Dansei //

Az ANBU ügynöknek félelmetes kinézetet kölcsönöz a maszkja. Látod, amint az egyik keze megalkotja a tigris pecsét felét, ebben a pillanatban újra tudsz mozogni. Tehát az Ő jutsuja miatt voltál annyira lebénulva. Ez így már egészen sokatmondó lehet számodra.
- Rendben van Genin, hiszek neked. De nem foglak elengedni. Mostmár túl veszélyes lenne. Velünk maradsz, amíg ennek vége és amúgy is túl sokat tudsz... Bár mondanom sem kell, mindent amit itt hallottál, vagy láttál... Gyorsan elfelejted majd, ugye? Nem kell pánikot kelteni néhány ellenség miatt.
Ekkor magával vonszol a táborba. A Szamuráj nem kérdez semmit a kutyája rád villantja félelmetes fogsorát, de nem támad meg. Ekkor szaglászni kezd. Valahol csatakiáltás harsan, majd egy robbanás. A Szamuráj felpattan, baltáját kezébe veszi, kulacsát félredobja. Sátrához rohan és egy Wakizashit köt az oldalára, azonban ez rendkivül kopottnak tűnik.
- Dansei, itt maradsz és segítesz tartani ezt a pontot. Körbezártuk az ellenséget, élve nem juthatnak ki. Ez a parancsom, minden más kapott utasításodat felülírja. Ha helytállsz és tisztázódik, hogy nem csak egy besúgó vagy - tehát mégsem hisz neked teljesen? - akkor nem kell a próbád miatt aggódnod, garantálom, hogy Genin maradj.
Ekkor észak felől, az erdői fái mögül három alak tűnik elő. Ketten Otogakurei fejpánntal, egyenruhában. A harmadik koszos, feslett alak két csatabárddal a kezében.
- Tartsátok a vonalakat! - szól hátra hidegen az ANBU, majd a két shinobira veti magát.
A harmadik, aki inkább tűnik banditának, mint Ninjának, a Szamuráj felé rohan ádáz tekintettel a szemében. Veled nem törődik.

// Jól gondolt át mit teszel, karaktered élete a kezedben van! //

Mikor az ANBU ügynök közölte velem, hogy hisz nekem, és kiengedett a jutsu-ja fogságából, hatalmas kő esett le a szívemről. De ezek után ismét megdermedtem, hiszen azt is mondta, hogy nem enged el, vele kell maradnom, mivel túl sokat tudok. – A fenébe, én és az a kíváncsi fajtám! Kellett nekem ebbe belekeveredni! – gondoltam magamban miközben a két ember sátorhelyéhez vonszolt az ANBU ügynök. Mikor rákérdezett arra, hogy gyorsan elfelejtem azt, hogy mit láttam itt, hevesen bólogatni kezdtem, jelezve, hogy cipzár van a számon. A táborba érve a szamuráj közömbösen szemlél, de a kutya nem barátkozott meg a jelenlétemmel. Felhúzta a szája szélét kivillantva fogait, jelezve, hogy ha valamit rosszul csinálok, keresztbe lenyel. De hirtelen, valami más vonja magára a figyelmét és a levegőbe szimatol. Egy pillanattal később a fák közül csatakiáltás hallatszik, majd robbanások. A szamuráj berohant a sátrába és egy Wakazishit vesz elő, ami már szebb napokat is látott. Az ügynök parancsai a támadás kezdetekor teljesen tiszták voltak. De látszólag még mindig nem bízik bennem. – De én nem… a fenébe! Ha itt most elpatkolok… Nem, nem halhatok meg itt! De nem kaptam rendes, harcászati képzést. Csak azt, amit az akadémián tanítottak. Hogy a búbánatba fogok itt életben maradni? – gondoltam magamban miközben ismét elfogott a remegés. Ekkor észak felől három ember rohant neki az Anbu ügynökre és társára. Ketten közülük Otogakure ninják voltak legalább is a fejpánt alapján, és egyből az ANBU-t vették célba. A harmadik két nagy csatabárdot lóbálva fenyegetően megindult a szamuráj felé. Ő nem viselt fejpántot és inkább nézett ki banditának, mint ninjának.
- Azt a rohadt életbe! Most mit csináljak?! – hergeltem magamat, miközben az ellenfeleimet néztem. Ők nem foglalkoztak velem, aminek nagyon örültem, de nem léphetek le, mert akkor nagyon, de nagyon megjárom a későbbiekben. Szóval elkezdtem agyalni, már ahogyan a pánikhangulatom engedte. Egy gondolat láncot alkottam, ami kismértékben garantálja, hogy életben maradok, és azt is, hogy a csatában segíthetek.

Először is létrehozok egy fa mögött egy Kawarimit. Igen sokszor használtam már az elmúlt időben, tehát nem biztos, hogy jól fog sikerülni. Sőt erre elég kicsi az esély. Amint megvan, elküldöm egy másik pontra magamtól, hogy az ellenfeleim, azt hihessék, hogy ott vagyok, és nem itt. Bár ezeket az embereket nagy eséllyel nem bírom megtéveszteni, már ha az ANBU ügynökből indulok ki, de megér egy próbát. Ezek után az előbbi fa árnyékában maradok és figyelek a csatára. Előkészítek, néhány n shurrikent és várok a megfelelő alkalomra. Vagyis olyan pillanatokra, amikor az ellenfeleink eltávolodnak a célpontjaiktól, egy lélegzetvétel erejéig. Ekkor megpróbálom eltalálni őket. Ez is halálraítélt művelet, hiszen biztosan kikerülik őket, de ezzel egy picit magamra vonom a figyelmet, amivel az ügynökéknek esélyt adhatok egy támadásra. Minden shurriken dobás után helyet kell változtatnom, mivel ha nem teszem, könnyedén elkaphatnak. Erre fogom a már előkészített Kawarimimat használni, mikor én megindulok akkor ő is, hogy egy kicsit, megkavarhassam az ellenfeleinket. Ezt a műveletet maximum kilencszer tudom elvégezni, hiszen csak öt shurrikenem és 5 Kunai-om van, amiből egyet meg tarok védekezés gyanánt. Ha elfogytak, akkor átállok egy másik tervre, miszerint, szintén elbújok és figyelek. Emellett próbálom majd figyelmeztetni a szamurájékat, arra, ha nem várt, avagy nem látott támadást indítanak ellenük. Minden ilyen kísérlet után ismét kereket kell, hogy oldjak, egy másik helyszínre, és onnan figyelemmel kísérni a történteket. Mivel van nálam egy szanitéc készlet, ezért megpróbálom majd a benne levő szerek, és kötöző anyagok segítségével tovább segíteni őket. Mindezek mellett, az az egy megtartott Kunai készenlétben lesz nálam, hogyha bármi rosszra fordulna, legyen legalább egy hangyányi esélyem védekezni. Viszont arra is ügyelnem kell, hogy ha nem csak ők vannak, hanem valamerre erősítés is jár akkor, a hátamat és az övékét is védeni kell. Erre részben ott van a kutya orra, mint ahogy azt az előbb bizonyította, de nem biztos, hogy mindig a rendelkezésükre áll majd. A riasztórendszeremet a védelem érdekében nem építhetem fel, mert sokáig tart. Tehát egyedül a fülemre hagyatkozhatok.
És imádkozok minden létező és nem létező istennek, hogy élve kijussak innét.  

// Te jó ég, mibe keveredtem én itt?  //

//Danzou

A tetőn állva sikerült egy stabil részt találnom. Körbenézek, ekkor meglátom Suit, elég rossz helyzetben van. Segítenem kellene neki, de egy újabb probléma merült fel. Még egy ninja akinek én kellek. Milyen közkedvelt vagyok,  egy nap leforgása alatt már a harmadik. Valahogy nem érzem, hogy nyerni tudnék. Elfogytak a készleteim, már csak egy pár kunaiom maradt. Van itt elég szamuráj, kivehetnék ők is a részüket a harcból.
A ninja elég gyorsan támadásba lendül, úgy látszik nem várja meg , hogy én lépjek elsőnek. Egy csomó kunaial támad, amely a levegőben megtöbbszöröződik. Ilyen az én szerencsém. Úgy vélem valamiféle árnyékklón jutsu lehet,de nem számít miféle justu úgy sincs olyan jutsu a birtokomban amellyel kivédhetném, csak is a gyorsaságomra számíthatok, amit elégé korlátoz a tegnap történtek. Nincs sok lehetőségem. Egyszer fent, máskor lent. Ideje lemenni. Minden erőmet beleadva, megpróbálok elugorni a kunaiok elől , ha lehetséges akkor leugrok egyenesen a tetőről csakrát irányítva a kezembe és lábamba ezzel tompítani az esést. Ha sikerül a tervem és bisztonságban leérek előkészítek 5 shurikent a harcra, és amint meglátom a ninját , felédobom reménykedve hátha egy betalál.

//Danzou
További sérüléseket gyűjtök be, talán ideje lenne komolyan venni a dolgokat, még mielőtt itt hagyom a fogamat. Sérüléseim: "A váll esete nem olyan vészes, bár azért komoly. A nagyon hirtelen mozdulatok iszonyú kínt okoznak,ami akár a mozdulat be nem fejezését is eredményezheti. Alapvetően tudom mozgatni, még ha fáj is.
A Láb esetében pedig kissé más a helyzet. Eltalált izmokat, tehát akadályoz a mozgásban, azonban nem kulcsfontosságú pozícióba csapódott be a shuriken, mint például a térdhajlat. A combom hátulját találta el, ezért fájdalmas persze, de viszonylag szerencsés a helyzet."
Egyszerű a helyzet, lényegében nem menekülhetek, ugyanis ellenfelem könnyű szerrel beérne, és hátrányos helyzetben lennék, ha hátat fordítok neki, és menekülni sem nagyon tudom merre meneküljek. Benyúlok táskámba, és előhúzom a dróthuzalt. Az egyik végét kezembe fogom, másikra pedig rálépek. Természetesen a sérült kezemmel fogok védekezni, a viszonylag éppel pedig tartani a drótot. Védekezni fogok, amíg nem érkezik segítség. Ellenfelem két kézzel támad, tehát mindkét kezét hatástalanítanom kell, véleményem szerint gyors, tehát messziről nem célszerű támadnom, csak chakra és felszereléspazarlás lenne. Tervem az, hogy a huzal segítségével, úgy, hogy hurkot kötök köré, elkapom egyik, vagy akár mindkét kezét, feltételezve, hogy támadása gyors és meggondolatlan lesz, nem sok értelmes ninja támad bele a füstfelhőbe. Amennyiben sikerül közel csalnom magamhoz, és lehetőségekhez mérten biztosra mennem a célzás tekintetében, a Suiton: Kaihoudan  technikát alkalmazom. A mellkast célzom, ami legjobban kihasználja a kiáramló víz kinetikus energiáját, ugyanis a légzést és a szívverést is megzavarhatom vele, nem beszélve a többi sérülésről.
Nincs min gondolkodnom, nincs értelme menekülni, ha gyengébb vagyok, utolér, ha viszont erősebb, akkor legyőzöm.

// Háborúba, kedves Dansei-san. ^^ Bár azért van egy olyan érzésem, hogy kérdésed csak költői volt  //

A harc heves és kegyetlen pillanatai hamar elérkeztek azután, hogy a támadók megjelentek a láthatáron. Dansei, Konoha ifjú Genine létrehoz egy újabb Kawarimit, így az előzőt meg kell szüntetnie, mert kettőt egyszerre nem tud fenntartani. A Kawarimi segítségével próbál elrejtőzni, ami bizony okos ötlet, főleg mert nagyon úgy tűnik, hogy ellenfelei mind képzettebbek nála. Egy fa mögül szemléli a harcot. Az ANBU ügynök és a két Otogakurei shinobi körül lángok jelennek meg és kellnek életre. Olyan pokoli tűz összpontosul annak a csetepaténak a helyszínére, hogy Dansei szinte semmit sem lát onnan. Ellenben a szamurájt segíti shurikeneivel. Mivel elsősorban rejtve akar maradni és terve az ellenség megazavarására épül, nem pedig az elpusztítására - ami egyébként abszolút logikus - ezért - és a Bandita szerencséje miatt - csak a harmadik dobás talál, méghozzá a csípőjén kapja el a megtermett alakot, aki éppen a Wakizashi csapását hárította. Mindeközben a megtermett kutya is becsatlakozott a harcba. Már-már úgy tűnik, hogy legyőzik az Óriási alakot, amikor is a Tűz felől egy iszonyatos erejű hanghullám passzírozza bele az egyik fába a szamurájt. Otogakure egy shinobija a felelős, kezét a szamuráj felé írányította (3:33). Ekőzben a harci kutya ráharap a csatabárdjait markoló Bandita lábára, aki erre azzal válaszol, hogy lefejezi a kutyát. Otogakure shinobija újra felemeli a kezét, ám jól felismered a pillanatot, ekkor elhajítod negyedik shurikenedet a shinobi felé. Ő kitér előle könnyedén, de megzavarodott. A Szamuráj kihasználja a pillanatot és fedezékbe húzódik. Újabb lángok emelkednek ki a semmiből és pusztító áradatuk elnyelik az Otogakureit. Aki egy újabb hanghullám segítségével menekül meg, majd gyors visszavonulást tart. Ekkor az ANBU ügynök jelenik meg mellette, valószínűleg ő okádta rá a tűzet. Gyakorlott mozdulattal kirúgja a lábát és... Nem érsz rá tovább nézelődni, a Bandita dühödten feléd rohamoz, valószínűleg kifigyelte a pozició váltásodat...


Isha Dansei:
Állapot: 90% ( Genin vagy, és az erdő megviselt)
Chakra: 75% ( Amint erősödsz, többet fogsz bírni, de egyelőre gyorsan fogy a chakrád. )

Ha valaki megpróbál felkészíteni arra, hogy itt most vér fog folyni néhány percen belül, az ember még akkor sem lesz teljesen képes felkészülni a csatára. Bár az én esetemben még csak nem is szóltak, hogy hamarosan akár még az életemtől is elbúcsúzhatok. Amint kitisztult a fejem a csata kezdeti sokk után, egyből akcióba lendültem. A hátrahagyott Kawarimi, helyett újat hoztam létre magam mellett. Ekkor vakító lángok csaptak fel a Shinobik-nál amelyeken át nem láttam, és még a szememet is bántotta a fényük. Így őket nem tudom megzavarni. Szóval a szamurájra és az ellenfelére koncentráltam. Három shurrikent dobtam felé, de csak a harmadik járt sikerrel, és a bandita csípőjébe ágyazódott be. Ekkor a kutya is beszállt a csetepatéba, és a túlerő illetve a hátráltatásomnak köszönhetően akár még le is teríthettük volna a banditát. De nem így történt.  Az egyik Otogakure-i Shinobi, hogy megvédje a banditát, egy hatalmas hanghullámmal, egy fának csapta a szamurájt. Ekkor a kutya megtámadta a banditát és lábon harapta. De hatalmas alak nem volt rest és egyből levágta a kutya fejét. ­– Basszus! Basszus! A kutya volt az egyetlen, aki megérezhette volna, ha erősítés érkezik az ellenségtől! Most mi lesz?! – Ekkor az előbbi Shinobi ismét megemeli a kezét, hogy befejezze, amit elkezdett és kivégezze a szamurájt. De nem voltam rest és egy shurrikennel, megpróbáltam összezavarni. Bejött. A Shinobinak abba kellett hagynia a Jutsu végrehajtásához szükséges előkészületeket, hogy kitérhessen a shurrikenem elől. Ezért a szamuráj el tudott bújni előle. Majd körülbelül ezzel egyidejűleg hatalmas lángok nyelték el az otogakurei shinobit, aki egy újabb hanghullámmal eltéríti azokat. De ekkor az ANBU ügynök már mellette volt és ki is rúgta a lábát. De hogy ezután mi történt az nem derült ki számomra, hiszen a bandita megindult felém, és látszott, hogy nincs éppen jó kedvében. -­Kifigyelhette, a mozgásomat, és el tudott különíteni a Kawarimimtől! Viszont ha ez így van, akkor nem tudom most megtéveszteni! De vannak dolgok, amik mellettem állnak. Hiszen a shurrikenem okozta sem miatt, nem képes olyan hajlékonyan mozogni, mint előtte. A kutyaharapás miatt az egyik lábára nehezen helyez, sújt, így ott könnyebben ki lehet billenteni az egyensúlyából. Emellett, a kutya nyálában lévő baktériumok, hosszú távon ronthatják a bandita belső épségét. De akár a két helyre mért erős ütés is le tudja lassítani. De miről is beszélek? Ha én leállok vele harcolni 200% az esélye annak, hogy apróra szeletel. Szóval mit kéne tenni? Amíg a szamuráj nem képes rendbe jönni addig nekem kell lekötnöm a bandita figyelmét. De azt hogyan tegyem? Amit eddig tudok róla, hogy nem ninja, legalább is Ninjutsu-t egyáltalán nem használt. De remekelhet Thaijutsuban, és mint azt láttam a csatabárdjait ügyesen kezeli. Szóval nagyon hosszú ideig nem leszek képes lehagyni futásban. Vagyis:

Elkezdek futni a Kawarimi irányába és kötelezem őt is hogy fusson felém. Ezt természetesen abba az irányba teszem, amelyik minél távolabb van a shinobik harcától. Közben próbálom fenntartani a bandita figyelmét, hogy üldözzön emellett, próbálok abba az irányba is fordulni amerre a szamuráj van, és ha megközelítem, odadobom neki a táskámat, amiben a gyógyszereim, és kötszereim vannak, hátha kell neki. De hogy a bandita ne támadja meg a sebesültet, az utolsó shurrikenemmel, és egy-néhány kunai-al próbálom majd hergelni. Amint a Kawarimi-vel találkozunk, én megpróbálom, majd takarni őt a testemmel miközben az fut velem szemben. Amint nagyon közel ért, kikerülöm és hagyom, hogy a bandita sebesült testrészeinek csapódjon, de még előtte feloldom a jutsut hogy magával a rönkkel találkozzon. Ekkor meg kell tántorodnia minimum, hogy vagy felfogja az érkező testet, vagy kitérjen előle, illetve telibe trafálja. Ha ez megtörtént még egy-pár Kunaial megsorozom, hogy több sebet ejthessek rajta. Ezután akármi történik, a banditának egyszerre két támadással kell szembesülnie, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, így van időm behúzódni fedezékbe és kettő klónt létrehozni, megzavarásképpen. Mind a kettőt ellentétes irányba küldöm, én magam pedig szintén tőlük eltérő irányba indulok, és a bandita remélhetőleg nem engem fog követni. Ha ez bejön, visszaosonok, a szamurájhoz, és ha kell, ellátom a sérüléseit, már ha eddig nem tette meg. Ha nem jön be a terv, akkor tovább menekülök és próbálkozok a klón technikával, mivel egyéb esélyem nem lesz. 

// Ide leírom, hogy mi is van nálam így könnyebben tudom én is meg te is a tárgyaimat kezelni. Illetve ennek a segítségével számon tudom tartani, hogy mennyit kell majd eltávolítanom az adatlapomról.

Shurriken: 5 (ebből 4 elhasználva maradt 1)
Kunai: 5 (nincs használva de egy van a kezemben védekezés gyanánt)
Senbon: 5 (nincs használva)
//

// Dansei - Ez jó ötlet ^^ //


Úgy tűnik, hogy az eseményeknek egyre nehezebb gátat szabni. A Bandita, két csatabárddal a kezében rohamozik Dansei felé. Látható, hogy enyhén biceg, bár talán az Adrenalinnak köszönhető, hogy csak ilyen kis mértékben. Elvégre a csipősérülés komoly dolog, még ha nem is vészes. És ha egy kutya lábon harap.... Nos az is bajos. Fegyverei nem díszesek, s meglátszódik rajtuk az idő és a kovács gyakorlatlansága. De talán ebben az esetben ez még veszélyesebbé teszi a két csatabárdot, elvégre sokkal "szabálytalanabb" sérüléseket lehet velük okozni. Danseinek sajnos nem sikerül a szamuráj felé kerülnie. Kawarimije azonban ledönti lábáról a Banditát, aki dühös kiáltással jelzi haragjának mértékét. A két kunai, amiket az ifjú Genin dob az óriás felé, szintén találhattak, mert a bandita torkát újabb kiáltások hagyják el. Ifjú shinobink azonban nem elégszik meg ennyivel, amint látja, hogy tápászkodik a fickó - ami azért elég nagy akaraterőt sejtet - két bunshint hoz létre, elterelésképpen. Azok szétrebbennek. 
Hősünk látja, amint a szamuráj baltával és wakizashival a kezében előlép egy fa mögül és a Banditára veti magát. Néhány gyors csapással visszaküldi a földre, s az alak valószínűleg már ott is marad örökre. Elvégre az ember ritkán kezd sétálgatni fej nélkül. Ezután a szamuráj behúzódik egy fa mögé. Dansei már menne oda, hogy ellássa sérüléseit, amikor is több dologra lesz figyelmes. Látja, amint bal oldalra futó bunshinját egy penge küldi az enyészetbe, s ahhoz egy ninja tartozik. Aki történetesen megindul abban az írányba, amerre a szamuráj van. Nyílván látta, merrefelé bújt el. Az egyik Otogakurei az, innen látszódik, hogy több helyen megégett és egyéb, vérző sebei is vannak. Bár így is gyors, méghozzá nagyon. Jobb kezében Katana van, a balban pedig három shuriken.
A csatatér egy másik pontján - amit Dansei csak a szeme sarkából lát - egy újabb hanghullám indul útjának és egy vastag fa törzséhez paszírozza az ANBU-t. Aki azonban barnás sárrá változik a nyomás miatt. Persze az Otogakurei, aki a hanghullámot indította, ezt nem láthatja és tovább folytatja jutsuját, mely végül a fát is kitépi gyökerestűl. A Hullám hirtelen szakad félbe, bár nem tudni miért, Danseinek megint más dologra kell figyelnie. A Szamuráj megérezte az ellenség közelségét, kiugrott a fedezékből és közelharcba kezdett a Katanás Otogakureivel.


Isha Dansei:
Állapot: 90% ( Genin vagy, és az erdő megviselt)
Chakra: 68% ( Amint erősödsz, többet fogsz bírni, de egyelőre gyorsan fogy a chakrád. )

Hatalmas szerencsém volt azzal, hogy a Szamuráj idejében lereagálta, a tervemet és elválasztotta a bandita fejét a testétől. De látszott, hogy megviselt állapotban van, hiszen senkinek sem tesz jót, ha egy fának préselik. Szóval úgy gondoltam, itt az ideje, hogy ellássam. De persze nem minden alakulhat úgy, ahogyan azt elterveztük. A korábban létrehozott Bunshinjaim közül az egyiket egy kard szelte ketté. Az egyik Otogakurei ninja egy katanával és három shurrikennel megindul a sebesült szamuráj felé. Nyilván észrevette, hogy hol rejtőzött el. De azért az Otogakurei sem volt jobb állapotban. Több helyütt égési sérülések és friss nyílt sebek tátongtak, de ezek nem igazán csökkentették a sebességét, amivel az áldozata felé igyekezett. A szamuráj felpattant és leállt vele harcolni. Én ekkor még éppen fújtattam, és hálálkodtam magamban mindenkinek, hogy túléltem azt a drabális hústornyot. De nem készültem fel az újabb látogatóra. – Csak ÖT percet kérek, hogy kifújhassam magam! Ennyire nagy kérés ez?! Csak ÖT perc! – Morogtam magamban, miközben azon agyaltam, hogy mit is kéne tennem. Semmi. Az ég egy adta világon semmi sem jutott az eszembe. Láttam amint a csatatér másik oldalán az Ügynököt nekipréseli egy fának egy erős hanghullám, majd a testből sár lesz és a fa gyökerestül kifordul. –Legalább őt nem kell féltenem. De ezekkel itt mit csináljak? – Jött a kérdés, de nincs rá határozott válaszom. Hiszen be nem avatkozhatok a harcukba, hiszen akkor csak a szamurájt hátráltatnám. Dobálhatnám őket a még megmaradt két Kunaiom segítségével, de ez kevés, és egy kardpárbajba nem kéne Kunaiokat dobálnom, mert a végén még a szamurájt sebesítem meg. A figyelmét sem tudom felkelteni az Otogakurei-nak, mert hát mivel? Odakiabálok neki, hogy rám figyeljen? Ha észre is vesz maximum néhány shurrikennel jutalmazna a meggondolatlanságomért. Emellett azok, akiknél az orvoslást tanulom, határozottan megmondták, hogy ha csatába keveredek, maradjak hátul, és próbáljak nem meghalni. Mivel az orvosoknak kell utoljára elpatkolniuk. Eddig még sérülést nem szereztem, de nem hinném, hogy ez így is marad. Viszont az sem kerülheti el a figyelmemet, hogy a szamuráj ellenfele, súlyosan sérült. Az égési sebeit ki lehet használni ellene. Ha erősen odacsapunk, nem kis fájdalmat lehet neki okozni. De mivel és hogyan? Itt most csak „HA” dolgokra hagyatkozhatok.
HA szétrebbennek, akkor megsorozom az Otogakureit a két megmarad Kunai-om egyikével. Ezzel megzavarhatom és előnyt adhatok a szamurájnak.
HA nem látok helyzetet az előbbire akkor meg kell húzódnom és elterelnem a figyelmét. Ebben a párbajban, az hogy a felek mennyire koncentrálnak a másikra kulcsfontosságú. Elterelésképpen szidhatom az édesanyját egy fa mögül és hergelhetem is. HA bedől neki és elveszti a fejét megint előnyre tettünk szert.
HA lehetőségem adódik rá, akkor figyelnem kell az ANBU lépéseit is. Lehet, hogy hasznunkra válhat, és az is, hogy előbb győzi le az ellenfelét, mint mi a mienket. HA ez így történik, akkor csak az időt kell húznunk és várni, hogy az ANBU ügynök bekapcsolódjon a csatába.  
Amivel ég segíthetem a szamurájt az az, hogy az egy üveg fertőtlenítő szeremet megpróbálom az Otogakurei feje felett széttörni, úgy hogy egy fának dobom. A benne lévő folyadék, ha a bőréhez ér nem kicsit kezdi el marni és égetni, hiszen nyílt seben a fertőtlenítés nem éppen leányálom. (//Persze ez csak akkor működik, ha nem Betadin szerű oldatot tartalmaz az üveg, mert akkor semmit sem ér a terv. Ha ez így van akkor ezt semmiképp nem hajtom végre//)
Összesen ennyit tehetek. Másra nincs esélyem. Persze HA véletlenül célponttá válnék meg kell lépnem, szóval az előző Bunshinos technikát alkalmazva próbálok majd meg kereked oldani.

//Semmi de semmi ötletem nem volt, hogy mit lehetne itt csinálni. De megpróbáltam belőle a legtöbbet kihozni.  //

Shurriken: 1 megmaradt
Kunai: 3 maradt egy a kezemben védelem céljából
Senbon: 5 maradt egyet sem használtam

// Isha Dansei //

Konoha ifjú Genine elsősorban a helyzetet próbálta felmérni, ami talán rózsásnak nem mondható, de katasztrofálisnak nevezni is túlzás volna. Persze ennek megvannak az okai, tény, s talán harctéri tapasztalat hijján Dansei kissé sötétebben látja a dolgokat, mint ahogy azok a valóságban léteznek. Mindenesetre úgy dönt, hogy fő esélye az, ha segíti a szamurájt, nem pedig, ha átveszi a helyét. Shinobihoz méltó gondolat. Az erdő fái hol segítik, hol akadályozzák a harcolokat. Otogakure no Satou Ninjája mindenesetre jól forgatja a pengét, látszólag nincs hátránya abból, hogy ellensége a Szamuráj két fegyverrel küzd. Mindössze kisebb sebeket tudnak csak ejteni egymáson.
Dansei külső segítség lévén hasznosan tud beleszólni az események forgatagába, méghozzá egy Kunai tőr képében. Az eldobott penge egyenesen a bordái között kapja el Otogakure ninjáját, ami nem csak hogy kifejezetten kellemetlen és fájdalmas, de a harcban is akadályozza. Érezhetően a következő két másodperc alatt a Szamuráj átveszi a harc ütemének írányítását. Ekkor az Otogakurei hátraugrik, háta neki feszül egy fának. Ez az a pillanat, amikor Dansei elindítja felé a másik Kunai tőrt. A Shinobi kézpecséteket formál, sötét érdes hangján a következő szavak érnek el hősünk füléhez:
- Ninpou: Doku Gasu!
Sűrű, lilás gáz lövel ki a torkán. Gyorsan beborítja a környező területet, ellepi a rohamozó szamurájt is. Dansei tőre eltűnik a füstben, így az eredmény kérdéses marad. Hamarosan csak a távolból jönnek csatakiáltások, harcok zajai. A Közelben minden lecsendesedik. Dansei a füst miatt nem lát rá az ANBU-ra. A Lilás felhő nagy kiterjedésű, de növekedése megállt. Csend van. Néma csend.

A szamuráj és az Otogakurei ninja csatáját, - ha nem tudnám, hogy az életem a tét, - szívesen néztem volna.  Nagyon ügyesen forgatták saját fegyvereiket, szinte nem tudtam követni a pengék táncát. Viszont amint az Otogakurei egy lélegzetvételi szünetet tartott egy Kunait küldtem felé, ami a bordái között talált magának helyet. – Igen! Ettől majd nem tud harcolni. Túl jó helyen van ahhoz, hogy akár fordulni, vagy gyorsan mozogni tudhasson. Emellett, ha tüdőt is ért, akkor nincs sok hátra, hogy elöntse a vér. De azért a belső vérzés már garantált. Vagyis ha nem látja el magát minél, előbb akkor a vérveszteségbe elájulhat, vagy akár belei is halhat. – örvendeztem magamban, de a szememet nem vettem le az ellenfelemről, aki hirtelen mikor rájött, hogy a Szamuráj átvette a csata irányítását, hátraugrott és egy kézjelet formált. Én ekkor elhajítottam még egy Kunait, de nem tudom, hogy célba ért-e.
- Ninpou: Doku Gasu!
A torkán feltörő lila füst bekebelezett mindent előttem. A szamurájt az Otogakureit, és a repülő Kunai-omat. Nem láthattam mi történik a füstben és a másik oldalon harcoló ANBU is rejtve maradt előlem. A füst előttem megállt és minden hangot magába szívott. Csönd volt mindenütt. Rémisztően mély csönd. Szememmel kerestem a mozgás legapróbb jeleit, és közben próbáltam azon agyalni, hogy mégis mi a fészkes fene folyik itt. A jutsu, amit az Otogakurei használt biztosan valami mérgező anyagot tartalmaz, tehát dőreség lenne bemennem. Kívülről kell valamit tennem. De mit? Valami nem hagy nyugodni és ez a csönd. Hogy lehet, hogy egy sima egyszerű füstfelhő szinte minden zajt megszűr. Én genjutsura gyanakszom, legalább is a hanghiány miatt. Ezért megpróbálom feloldani a Genjutsu Kai segítségével. Ha ez nem válik be, azaz nem Genjutsuval állok szemben akkor, sebesen felmászok egy fára, hogy megnézhessem, be lehet e látni felülről, illetve magasabbról talán láthatom az ANBU ügynökéket. Ha ez sem válik be és mind a két felmérésem negatív eredményt hordoz magával, akkor jön a C terv. Mivel a köd nem növekszik tovább, körbefutom és próbálok belesni, avagy valamit kitalálni közben. Közben a megmaradt Kuaniomat a kezemben tartom végszükség esetére.

// Yazaki, Hiraku, Benzaiten //

Az ember azt hihetné, hogy egy előre kidolgozott színpadi darabnak a tanúja. Yazaki hátravetődik, hogy megússza a Kunaiok özönét, nem sikerül tökéletesen érkeznie, mert nagyon hirtelen kellett reagálnia, hogy ne találják el a felé repülő fegyverek. Öt shurikent készít elő és várja, hogy ellensége felbukkanjon...
Benzaiten újabb ötletekkel áll elő, azonban sérülései és azon tény következtében, hogy ellensége abszolút fölé kerekedett a közelharcban, suta próbálkozássokká változnak az egyébként használható ötletek. Bár az igaz és cáfolhatatlan, hogy az ellenséges orgyilkos már többször bevihette volna a végső ütést, mégis a drótos manőver kikerülése többször is megakadályozta ebben.
Hiraku a Shunshin sebességével jelenik meg áldozata mögött s egy múló pillanattal később Wakizashija átjárja az orgyilkos testét, amely megdermed egy másodpercre. Ezt kihasználva, előlről Benzaiten is tűdőn szúrja egy Kunaiial. Orgyilkosunk számára eljött a vég s az élet szikrája gyorsan elhagyja. Ekkor...
... a tetőn álló, utolsóként megmaradt orgyilkos, aki nem követte Yazakit a mélységbe, valószínűleg megérezte, hogy ez a rajtaütés most befuccsolt. Sötét maszkja alatt talán sötét grimasz jelenik meg, nem tudni. Alakját egyébként is csak Yazaki látja, az omladozó fal mellől. Bal kezét feje mellé emeli, megformálva a Tigris pecsét felét. Ekkor az épület belsejéből, valamint a Hirakuék által likvidált orgyilkos ruhája alól vakító fény tőr elő. Benzaiten és Hiraku reagálnak, de talán már nem elég gyorsan. Arrébb vetődnek a robbanás pedig még messzebbre repíti őket. Az Épület belsejében létrejött detonáció volt az utolsó csepp a pohárban, a falak lassan, komótosan omladozni kezdtek. A Fogadó ezen része szép lassan összeomlik, de az orgyilkos már nincs a tetején. Hirakut a tisztás felé repítette a robbanás, mely az előbb ledöfött alakból jött. Benzeiten-t bevágja az erdőbe, nem sok kell ahhoz, hogy a fiú elveszítse eszméletét. Talán az eddigi hősies helytállás mind-mind fölöslegesnek bizonyult, mert az orgyilkos a következő pillanatban Akane mellett jelenik meg. A Lányt oltalmazó szamuráj kettejük közé veti magát, de vajon le tudja győzni a halál eme démonát? Egyedül Yazaki az, aki bizonyos értelemben lépéselőnyben van, mert Őt nem dobta el semerre sem a váratlan robbanások egyike. Az leomló ház tövében áll, figyelve az eseményeket. Most talán akcióba lendül. Az előbb már-már egész jó volt a helyzet, most pedig Shinobiaink karnyújtásnyira vannak a bukástól.

Benzaiten:
- Chakra: 89 
- Állapot: 40 kialvatlan, sérült bal váll, több ütés és egy rúgás. Vérző orr, fájó gyomor. Vágások a testen. Zúzódások. Égési sérülések.

Hiraku:
- Chakra: 63 
- Állapot: 72 Zúzódások, Égési sérülések.

Yazaki:
- Chakra: 85
- Állapot: 85 Sérült, kialvatlan

// Isha Dansei //

Ami azt illeti, Dansei-san egészen jól látja a helyzetet, legalábbis elméletileg. Szerencséjére a Genjutsu Kai elégségesnek bizonyul ahhoz, hogy visszatérjen az erdő csendje, mely a távoli harcok zajával vegyül. Azonban a Füst nem tűnt el. Továbbra is ott van, veszélyesen emelkedik elő a semmiből. Sem oldalról, sem felülről nem lehet belátni. Szinte már lilás falat alkot, noha gömb formájú. Vajon mi lehet odabent, miért nem jön hang belülről még pisszenés sem? Kérdés, mely arra vár, hogy megválaszolják, de vajon megtörténik mindez? Mármint a válaszadás?
- Élsz még, Genin? Kiváló! - Az ANBU egyhén ziháló hangját hallod magad mellől, vállán ellensége hulláját tartja, most pedig a lábad elé hajítja - A Szamuráj? Bent van?
Kérdésére nem vár feleletet, tüdeje megemelkedik, majd az ANBU eltűnik a füstben. Fél percen belül két testtel jön vissza. Otogakure másik shinobija és a szamuráj hullája azok. Immáron három halott fekszik Dansei lába előtt és a kutyát sem kell nagyon keresnie, noha a feje elgurult valamerre. A Sátor huszonöt méterre egy fa takarásában pihen.
- Némileg figyeltelek, amennyire tudtam. Egész ügyes vagy! Ki a mestered? - Kérdi, de időt nem ad a felelet elhadarására - Még nincs vége, vannak néhányan. A Nehezét elintéztem. Itt maradunk és várunk, ha újabb ellenség jelenik meg, akkor megállítjuk.
Újabb sikolyok, diadalmas vagy fájdalmas üvöltések jutnak el hozzátok. Fém csattogása, apró robbanások. A Lábadnál lévő hullák még nem kezdtek el rothadni, de izmaik - így záróizmaik is - engedtek, ennek következtében borzalmas bűz uralkodik körülöttük.
- Tehát akkor most jöttél ki frissen az Akadméiáról? Ahhoz képest eléggé...
Nem tudja befejezni, egy rejtélyes hang a semmiből szól felétek. Az egyik fán hamarosan fel is fedezheted a hang forrását, ugyanúgy ANBU ruházatot visel, csak neki fehér alapon van békamintás maszkja.
- Hjaku vége! - Csak ennyit mond, azután egy helyben áll tovább.
- Dansei! - Szólal meg a Hjakunak nevezett ANBU, aki ott áll melletted. Nyílván állnév, elvégre senkit nem hívnak Száznak - Át kell esned a szükséges procedúrákon, a Te érdekedben.
Olyan gyorsan mozdul, hogy reagálni sincs időd. Ökle a gyomrodba csapódik, előtted pedig elsötétül minden. Gyors és preciíz módszer...
Gyertyafényes teremben ébredsz, egy széken üllsz. Nem vettek el tőled semmit és nem is vagy kikötözve. Hjaku fenyegető alakja tornyosul föléd, maszkját vészjósló fény világítja meg.
- Isha Dansei! Amit ma tapasztaltál, az hétpecsétes titok! Nincs szükség pánikkeltésre egy csapat útonálló miatt, ezért tartsd a szád. Egyébként elégedettek vagyunk veled, magasabb szintű küldetés volt, mint amit kaphatnál, mégis túlélted. Legközelebb azonban ne üsd bele az orrod az ANBU dolgába! Van valami mondanivalód?

A Genjutsu Kai megtette a hatását. A zajok visszatértek, és így máris könnyebb szívvel kezdtem el keresni a Szamurájékat. De balszerencsémre, a füst áthatolhatatlannak bizonyult. Egy hatalmas lila gömb pöffeszkedett előttem, szinte már-már nevetve azon, hogy nem vagyok képes ellene mihez kezdeni. Hirtelen szinte a semmiből a megfáradt ANBU lépkedett felém, vállán az ellenfele hulláját cipelve. Nem kicsit könnyebbültem meg, mikor megláttam. Hatalmas mennyiségű biztonságérzetet kaptam vissza, annak a tudatában, hogy az Elit ninja is itt van már. Mire ez a gondolat eljutott az agyamig, addigra az ANBU már a füstben volt. Visszatérvén, a vállán lévő két élettelen testet, melyeket a füstből mentett ki -, ledobta az előző hulla mellé. A szamuráj, és az Otogakurei testét figyelve, jutott az eszembe az a gondolat, hogy a Ninját legyőztük, de nem törődött bele, hanem egy utolsó öngyilkos merénylettel, magával vitte a szamurájt is. Ekkor kezdtem el érezni a halál első jelét, azaz az orrfacsaró bűzt, ami a záróizmok engedésével kerül a levegőbe. Mondhatni ennyi kellett, hogy a halál és a bűz kettőse legyőzze a gyomromat, amely egy csuklás után kiteregette a tartalmát. Bár volt annyi önbecsülésem, hogy elforduljak, a hangot nem lehet semmisé tenni. Azért az esethez némileg hozzájárult az a gondolat is, hogy én is segítettem a gyilkosságokban, de ez legnagyobb döbbenetemre, kevésbé volt zavaró, mint a gyomorforgató bűz. Mikor az ANBU közölte, hogy többen is lehetnek, a túlélő ösztönöm ismét bekapcsolt. Kunaiomat melyet még mindig görcsösen szorongattam, ismét magam elé emeltem, hogy ha jönne ellenség, legyen esélyem. A közelben ismét csatazajokra lettünk figyelmesek, az ANBU-nak mondhatni a csata egyértelmű jelei melett nem kicsit megeredt a nyelve, ahhoz képest, amikor először találkoztunk. Már ha azt az esetet lehet egyszerű találkozásnak nevezni. Mindezek után egy harmadik hang csatlakozik bele a „beszélgetésünkbe”.
- Hjaku vége! – mondta egy fán álló másik ANBU ügynök. Nem kicsi volt a döbbenetem. De legalább lenyugodtam annyira, hogy már nem is remegtem. Legalább is csak most tűnt fel, hogy eddig remegtem. A Hjakunak nevezett ügynök, akivel eddig harcoltam, most mellém lépett és közölte, hogy van néhány procedúra, amin át kéne, hogy essek. És úgy tűnik az első az az, hogy éljem túl a gyomromba csapódó öklöt. Hát mondhatni sikeres volt, bár az eszméletemet elveszettem. Mikor ismét felkeltem egy székben ültem, egy gyertyával megvilágított teremben. Mindenem megvan, legalább is, úgy nézett ki. Kikötözve sem vagyok, vagyis nem akarnak megkínozni, vagy vallatni, avagy egyéb szörnyűséget csinálni velem. De a remegésem ismét visszatért, hiszen egy ilyen helyen melyik Geninnek nem szállna inába a bátorsága? Hjaku felettem áll, maszkját egy semmiből érkező fény világítja meg rémisztően. Bár ahogy tovább néztem inkább vált komikussá, mint fenyegetővé. Nem tudom, honnan van ez a beteg elképzelésem, de ez már nem az első tapasztalatom ezzel kapcsolatban. Miközben Hjaku beszél, valahogy, azon kezd kattogni az agyam, hogy mivel lehetne még félelmetesebbé tenni ezt a helyet. Mondhatni megrémültem attól, hogy miket gondolok itt magamban.  Mikor Hjaku befejezte a monológját erőt vettem magamon, hogy megszólaljak:
- Megértettem uram, soha többé nem látják az arcomat, csak ha ez a parancs. És ha szabad megkérdeznem, merre van Kamisu-sensei?

Az árnyékok tovább táncolnak, apró fénypászmák a sötétben. Az ANBU maszkja oly áttörhetetlen védőfal, melyet Dansei szemének sugara nem tud megtörni, pillantása nem jut be mögé. Hjaku felemeli a karját, a fény eltűnik, mintha sosem lett volna. Ezután az ifjú Genin nem hall mást, csak köppenyek csapkodását. Azután néma csend következik. Újfent. Az ifjú még rémeket is beleképzelhet ebbe a sötét némaságba, elvégre most élte át nemrégen élete talán levéresebb pillanatait.

Az ajtó kinyílik. Dansei ezt úgy éli meg, hogy először vékony, de annál élesebb fénycsíkok jelennek meg a falon, majd egy nagy, téglalap alkú nyílás válik láthatóvá, ahonnan a nap szinte okádja fényét. Szőke hajú, taktikai mellényes alak jelenik meg ott. Dansei csak a körvonalait látja a hirtelen nagy mennyiségű fény miatt. Mintha egy ezüst órát szorongatna.
- Lejárt az időd, Dansei...
A hang nyugodt, hideg. Hősünk még mindig nem lát rendesen, a hirtelen világosság bántja a szemét. A szavak szinte visszhangoznak a teremben.
-..., de tájékoztattak a teljesítményedről. Rendben van, Genin maradsz. - Kamisu az, felismered a hangját, alakját is egyre inkább ki tudod venni - Azonban nem biztos, hogy megéled a holnapot. Van itt három dühös Konoha ninja, akik a fejpántjukat akarják.
Elneveti magát.


// Tetszett a játékod, ezt +15 chakrával jutalmazom. Az aktivitás és kreativitás miatt, továbbá a szerepjátszásod is megnyerő volt. Valamint részt vettél a háborúban. A zsebedben találsz egy boritékot, háromezer ryou van benne. Csak annyi van ráírva: " A jutalmad, Genin". //

Hjaku arca, - vagyis, inkább maszkja – egy cseppet sem távolodott el a fejemtől azután, hogy az utolsó mondataim vízhangjai is elültek a teremben. Kezdtem megijedni, hogy most mégis miért nem történik semmi. De mint ha csak erre a pillanatra várt volna, Hjaku hirtelen megmozdul, és a fény mely eddig a fenyegető külsőt adta neki, hirtelen semmivé foszlik, és a teremre a sötétség borzongató leple hullik. Körülöttem köpenyek csapkodtak, és léptek zaja hallatszott. Majd síri csend ismét. Mint ha megállt volna az idő, se hangok se fények, csak én és a gondolataim. Rémisztő, de ugyanakkor hívogató is volt a környezetem. Az általam nagyon kedvelt csönd, most megadatott nekem, ezután a halálos kaland után. Álmodozásomból az ajtó nyikorgása, és a túloldaláról beáramló éles fény térített magamhoz. Egy férfi áll az ajtóban, kezében egy furcsa tárggyal. –Egy…óra? Kamisu-sensei!- döbbenek rá a férfi kilétére. Mondhatni nem csak az óra szolgált támpontként az illető kiderítésére. Ott volt még a haja, és csíntalan szövege arról, hogy vissza kéne juttatnom eredeti tulajainak a fejpántokat.
- Tényleg, azok mondhatni teljesen kimentek a fejemből. – szólok oda a sensei-nek, szinte már-már nevetve. A tudat, hogy nem vagyok életveszélyben, megeresztette a nyelvemet – De emlékszem az összes helyre ahová elrejtettem őket. Egyébiránt…- itt benyúlok a táskámba és kikeresem az ott elrejtett fejpántot. Majd miután a kezembe került egy könnyed mozdulattal odadobom Kamisunak – ez itt a magáé Sensei. Gondolom, l kéne indulni, megkeresni a maradékot. Ha gondolja, tartson velem. Még megvan a papír arról, hogy ki-be mehetek a faluból. – benyúlok a zsebembe, hogy azt is megmutathassam a Sensei-nek. De elsőnek egy oda nem illő borítékot tapintok meg. Kiveszem és megnézem mi is az. Mikor belepillantok, találok benne egy pár ezer ryou-t, de nem számolom meg még itt. Illetve egy írást is, amit csak Hjaku hagyhatott hátra. Legalább is a fogalmazás alapján. Elvigyorodok, majd ismét zsebre vágom a jutalmamat, felkapom a hátamra a táskámat és kilépek a napfényre. Odakint a nap kellemesen süt, és a szél is gyengéden fúj. Mélyet szippantok a friss levegőből, és megindulok a kapuk irányába, hogy ismét belevessem magamat az Erdő sűrűjébe

// Köszöntem a játékot ^^ //

//Danzou Elveszve a nap alatt

A harcom mintha hetekig tartana, ezt biztosan a kimerültség okozza, és tegyük hozzá, nem sokszor adatott meg még, hogy ennyire erős ellenféllel harcoljak, méghozzá nem is eggyel. Igazából meglep, hogy ötletem a dróttal bevált, és kisebb sérülésekkel úsztam meg, míg megjött a várva várt felmentősereg társunk személyében. Könnyed mozdulattal intézi el ellenfelem, jöhetett volna gyorsabban is, hisz csak a sarok mögött volt szinte. Lényegtelen, most az a fontos, hogy ellenfelem a földön fekszik. Utolsó pillantásával ő is csodálkozását fejezte ki, mindaddig amíg meg nem mártottam kunaimat a mellében. Bevallom, ennek talán személyem jobban örült, mint ő, viszont meglepetés következett. Egy újabb bandita szeretett volna csatlakozni a bulihoz, méghozzá nagy dirrel-durral. Gyorsan levonom a következtetést, hogy ellenfelük járatos a ninjutsuban, ugyanis akkora robbanás keletkezik, hogy egyenesen az erdőbe hajít. Kis szerencsém, hogy kicsit takarásba kerültem. Balszerencsém, hogy távolabb kerültem ismét társaimtól. Gyorsan végignézek magamon, amilyen sebemet gyorsan el tudok látni, ellátok. Minden kis plusz sokat jelenthet a végelszámolásnál. A következő lépésem pedig az lesz, hogy amennyiben társam közel van, megpróbálok segíteni neki, együtt többre megyünk. Amennyiben távolabb vannak, megpróbálok közelebb kerülni a harchoz, és a megfelelő pillanatban meglepetésszerűen támadni. Amennyiben nagy a távolság a Kaihoodan technikával indítok, ha közelharcra kerülne sor, vagy nem használhatnám a távolsági támadást, akkor egy vízklónnal indulok harcba, megzavarásnak az is elég lesz. A harcmodor miatt inkább ninjutsura támaszkodnék, megfelelő ellenfél lenne, ha tűz elemű ninjával állunk szemben. Ezért is koncentrálok "elsősegélykor" a kezeimre, hogy képes legyek pecséteket formálni.
Megpróbálok a lehető legelővigyázatosabban pozícióba kerölni, nem lenne előnyös, ha egy újabb harcba keverednék hirtelen.

// Taidana Kaito //



Kaito, a vén Genin újabb, gyors cselekvésre kényszerült, ami azt illeti már nem az elsőre. Ez az események függvényében nem olyan nagyon meglepő, vagy váratlan. Ennek ellenére igencsak kellemetlen a dolog, mert nagyon úgy néz ki, mintha bábon rángatnák Kaito-t az ellenségei. az pedig egy harcban sosem jó, vagy megfelelő, sokkal inkább hátrány. Lehetségws ugyan ez alól kivétel, de az nagyon ritka. Ezért hát marad Kaito számára az egyetlen ésszerű lehetőség: az ellencselekvés.
Konoha Ninjája létrehoz egy újabb Tsuchi Bunshint, ami azt illeti ez már elég komolyan megviseli a chakrakészletét, sőt úgy is mondhatnánk, hogy az már alaposan meg van csappanva. Kaito meg is iramodik, méghozzá abba az írányba, amerre az ellenséget sejti. Nem látja pontosan az alakot, mert egy fa takarásában fekszik, a földön. A Következő pillanatban egy ANBU sötét köpönyege magasodik felé, aki megfordul és megállásra inti Kaito-t. Disznómintás maszkjába belegravírozva ott díszeleg Konohagakure no Satou jele.
- Genin, ügyesen végezted a feladatodat. Innen átvesszük a dolgot. A Lány marad, Te menj haza és pihend ki magad. Itt a jutalmad!
Egy borítékot nyújt át a Geninnek, majd megveregeti a vállát. Fura gesztus egy ANBU-tól. Mindenképpen az. A Lány ezt hallva elköszön Kaitotól. Újabb ANBU-k tűnnek fel, néhányak elernyedt embereket hoznak a vállukon.


// A leveled és a sokszori mesélőváltás miatt a kaland elég sokoldalú volt, de nehéz összeilleszteni a részleteket. Ezért inkább lezárnám, hogy tisztalappal tudjunk kezdeni egy újat. Ami azt illeti, van is egy ötletem. A Borítékban 10000 ryou van. Illetve 20 chakrával jutalmazlak a Staffal szembeni türelem és a játékod, kreativitásod miatt. Írd fel, valamint frissítsd az adatlapod!  //

//Danzou Elveszve a nap alatt

Sikerült elmenekülnöm, legalábbis a támadó nem jött utánam a tetőről. A kezemben lévő kunait szorítva várom, hogy történjen valami, de semmi sem történik. Ekkor úgy döntök megnézem mi a helyzet Sui-al , ám mielőtt elindulnák furcsa fényt láttok abból az irányból, ahol Sui van, majd látom , hogy az orgyilkos leugrik a tetőről és Akane felé vette az irányt. Gondolkodás nélkül az orgyilkos nyomába eredek, ám ekkor a hátam mögött robbanást hallok, visszanézek és látom, hogy a ház összeomlik. Én már elég messze voltam ahhoz, hogy ne sérüljek meg a robbanástól. Visszamennék segíteni Suinak, de tud magára ,vigyázni, és Akane élete fontos, igaz nem fontosabb mint a mi életunk, de akkor is 50 000 ryou.
A robbanás és a a sérüléseim megnehezítik az orvgyilkos követését, de szerencsémre, vagy éppen balszerencsémre sikerült utolérnem, ám egy kissé későn, már kitört a harc közte és az Akanét védő szamuráj között. Remélem a szamuráj fog győzni, de azért biztosan nem árt neki egy kis segítség. Az orvgyilkos háta mögött vagyok, igaz a távolság köztünk nem csekély, azért is fogom használni a shurikenjeim. Remélhetőleg a napi szinten végzet madárvadászatom, elegendő arra, hogy 1-2 shuriken betaláljon. Tiszta erőből elhajítom az 5 shurikent az orgyilkos felé, majd előjövök a rejtekemből és közelharcban próbálok segíteni a szamurájnak, Kyaku Kyaku // Páros rúgást használva próbálom Akane közeléből eltávolítani az orvgyilkost.

// Hiraku, Benzaiten, Yazaki //

A helyzet az adrenaliné és az izgalomé. Igen, elvégre mindazért, amiért eddig dolgoztak, most elveszhet egy orgyilkos keze által. Talán mind a három shinobi túl messze van ahhoz, hogy komolyan közbe tudjanak lépni. Mindenki elkezdi a maga kis trükkjét, de az események gyorsabban pörögnek, s van is min meglepődni, így ninjáink enyhe fáziskéséssel lépnek csak a tettek mezejére. A gyilkos és a szamuráj egyszer csapnak össze, többször semmiképpen sem. Mert a gyilkos egy gyors oldalmozdulattal kitér a csapás elől, a következőt hárítja, s karjának és pengéjének egyetlen villanásával elmetszi a szamuráj védtelen torkát, aki gurgulázva esik össze, tehetetlen teste már nem jelent többé védelmet Akane számára. A gyilkos következő csapása már a lány felé megy...
... Akane elkapja a gyilkos karját, gyenge, bájos testalkatát meghazudtoló erővel rántja arrébb a felé lendülő kart, ami egy kunait szorongat. Másik keze ökölbe szorul a lánynak és gyomorszájon vágja vele a gyilkost. Egyetlen, pusztító csapás öszpontosul a gyilkos testére, mely nem csak a csontjait töri, de legalább ötven méterre beveti az erdőbe, hatalmas porfelhőt termelve, fákat törve szét. A lány testtartása fokozatosan átalakul, alakja ugyan nem változik, de kiállása az ártatlanul bájosból katonássá merevül, tekintete szigorúvá, kevésbé nőiessé válik. A smink még mindig ott van az arcán, a ruha még mindig puha és drága selyem, de a lány már inkább nő, a hercegkisasszony már inkább katona. Akane végignéz három megmaradt társán. Az összedőlt fogadón és a tájban keletkezett pusztításon.
- Nincs szükség további színlelésre, információink szerint csak egy alakulat volt a nyomunkban. Őket többé-kevésbé elintéztük. Szedelőzködjetek, befejezzük a küldetést!
Hangja parancsoló, olyan, mint aki nem szokott hozzá ahhoz, hogy tiltakoznak szavai ellen. Persze talán eddig is hasonló volt, de... Eddig sokkal inkább az elkényeztetettség látszata miatt. Most, mintha tisztnek képzelné magát.
Otthagyva csapot-papot a társaság felkerekedik, elvégre shinobiaink hamar rájönnek, hogy pénzüket egyedül az eddig hercegkisasszonynak hitt nőszemélytől szerezhetik meg. Na, meg hát ugye, ki akarna sérülten ellenkezni egy ilyen bivalyerős zsarnokkal? Az út hosszú és eseménytelen. Sem további ellenség, sem lehetséges szövetséges jelét nem látni sehol. A következő megálló egy határmenti őrhely. Itt azonban nem csak ismeretleneket látni...
... A Tanzaku Gai-i fogadóban látott, fura mód hangosan és figyelemfelkeltően közlekedő Konohai Jounin már itt van és szélesen vigyorogva köszönti Akanét, "Takagit" - ezt a nevet olyan gonosz mosollya ejti ki, hogy az ember legszívesebb az arcába robbantaná a fogait - és a többieket. Kemurigakure három taktikai mellényes Shinobija is jelen van. Nem esik sok szóváltás. Mind a három Nukeninnek kiosztanak egy-egy borítékot, kifejezik köszönetüket, amiért elkisérték idáig Akanét és közlik velük, hogy az üzlet ezzel le is van zárva. Mindenki mehet a maga útjára.

// Két körben akartam lezárni, de egyszerűen túl sok a meló, illetve a Yazaki-Benzaiten páros is már nagyon szabadulni akar ^^.
Jutalmak-Értékelés:
Kamio Hiraku: Alapvetően Te lettél Takagi, tehát a történet főszereplője. Logikusan kikövetkeztettél dolgokat, bár van egy olyan érzésem, hogy erre-arra még azért nem jöttél rá. Tetszett a játékod, a szinted is megvolt bőven a küldetéshez. Tűrelmesen, stílusosan játszottál, többnyire az átgondoltság jellemzett. Amikor a bábjaidat megfogták, harci potenciálod érezhetően romlott, de lehetőségeidhez mérten egészen jól megoldottad a helyzetet.
Az előre megbeszélt 100000 - azaz százezer - ryou, illetve 40 chakra.

Suijin Benzaiten: Te kevesebbet kockáztattál, komolyan vetted a kaland eleji felhívást, amely szerint a karakter könnyen elhalálozhat. Gondolkodtál, néha nem cselekedtél, inkább az eredményre nem vezető, de biztonságos megoldást választottad - ez semmiképpen sem róható fel hibának - az elején a szerepjátszásod tetszett, idővel ez azonban háttérbe szorult. Szintedhez képest jól helytálltál.
Az előre megbeszélt 50000 - azaz ötvenezer - ryou és 40 chakra.

Motoi Yazaki: Érezhetően Te inkább a fejjel a falnak féle játékot játszottad, ami egyébként nem baj, elvégre saját stílusod, szíved joga eszerint játszani. Voltak érdekes ötleteid, de néhol nagyon tanácstalannak, pláne meggondolatlannak éreztelek. Itt-ott jellemző volt a szétszórtság. Az viszont különösen tetszett, hogy nem a "majd a többiek megoldják" elvet követted, hanem aktívan próbáltál részt venni a dolgokban. 
Az előre megbeszélt 50000 - azaz ötvenezer - ryou és 35 chakra - azért kevesebb mert a játékod még elég instabil.

Mindenki: Szeretnék tőletek még egy záróposztot, azután szabadok vagytok.//