Kiképzőterepek

//Setsu, Kayguro - Halhatatlan hősök// 


//Nos csapat, bocsánat, hogy kicsit megpörgettem a dolgokat, de nem akartam még körökig húzni az összemesélést. Most teljesen mindegy, hogy milyen sorrendben írtok, de arra figyeljetek, hogy ezután mindig abban a sorrendben fogtok postot írni, ahogy most ^.^// 


Setsu
 
Furcsállod a sensei tetteit, s mondatait. De hát miért is ne tennéd? Mi értelme volt egyáltalán kigurítani azt a hatalmas tekercset? A válasz egész egyszerű volt, ha figyelsz egy kicsit mestered küllemére. Tekercseken kívül nem igen látsz rajta más fegyvernemet? Bár, amilyen szétszórtnak tűnik, megeshet, hogy csupán otthon hagyta.. És még így is hajlandó lenne kiállni ellenetek? Tán lenézne benneteket? Nem tartja elégre a friss genineket? Vagy.. pont, hogy emiatt gurította ki azt a hatalmas tekercset? Azért, hogy a milliónyi belé pecsételt fegyverrel támadhasson majd? Bár... Mesteretekről szerzett eddigi tapasztalataitokról, nagy esélye van annak is, hogy csupán ruha, párna s némi élelem rejtőzik a motívumok sokasága alatt. Egyelőre semmi sem biztos... itt az ideje kideríteni, s választ kapni mindenre.
Mindezen tetteire, te csupán előre lépsz egyet, majd arccal előre megérkezel a homokban. Sensei- ed szeme egy pillanatra elkerekedett. Egyszerűen nem tudta hová tenni eme mozdulatodat. Csak bambán figyelt pár másodpercig. Majd fordult egy újat, s jobb lábát megdörzsölte a tekercs egyik motívumán. Halkan mormogott is valamit. A furcsa mintázat visszaalakult eredeti formájába. Pontosabban, pár műanyag gömbbé. Nori- sensei ekkor felvette az apró tárgyakat, majd azokat egyenként, s óvatosan feléd dobta, hogy lehetőleg ne fájdalmasan, de eltaláljanak. Értetlen fejjel bámult, s ehhez még furcsábban is cselekedett.
- Hé... kölyök... minden oké? – kérdezte még mindig kicsit sokkos állapotban.
Két társad közül, az egyik, pontosítván a fiú csak fintorogva figyelt, miközben a lábára szerelt tartóban matatott. A lány pedig, kezét szája elé tapasztva próbálta visszafogni a nevetést. Nem lehet tudni, hogy most a férfi, vagy épp a te cselekedeten nevet-e.

Kayguro
 
Pár napja kaptál csupán egy értesítőt, hogy jelenj meg az egyes számú kiképzőterepen. Mikor máskor, ha nem ma? S nem is lehetne jobban kezdeni az egészet, minthogy azonnal el is késel. Délre rendeltek oda, de az idő jócskán is a fél egyet üti. De ez még nem a világ. A sensei csak nem fogja már letépni a fejed e miatt az apró késés miatt. Ami talán még meglepőbb lehetett számodra, hogy nem mostani mestereddel, s már ismert csapattársaiddal osztottak egybe. S ezt honnan tudhattad meg? Nem másból, mint a levélből melyet, mint már említettem, pár napja hoztak. Nem is akárki. Egy rettentő antipatikus, karikás szemű, s látszatra igen megfáradt úr. A papíron részletek nem voltak. Csupán az időpont és a helyszín. De a borítékban nem ennyi volt. Az értesítő mellett még hevert valami. Egy halványkék színű lap, melyre a megszokott irodai betűk helyett valaki, kézzel írott szöveget küldött. Azon találhattál némi magyarázatot. Egykori mestered küldte. Az, kinek szárnyai alatt idáig eljutottál. Elmondta benne, hogy bár rettenetesen sajnálja, de a te érdekedben ezennel lead, egy másik jouninnak. Mindezt azzal magyarázta, hogy nála jóval gyorsabb ütemben leszel képes fejlődni. Elmondta még, hogy látta benned a potenciát.. a fényt, hogy egykoron belőled is majd egy, a falut szolgáló ninja válhasson. De ehhez, nem ő a legtökéletesebb választás. Az ő képességei merőben eltérnek attól, amire neked szükséged lesz. Mégis, bátorító szavakkal búcsúzott most eme levélben. S utóiratként azt is odabiggyesztette, hogy bármikor szívesen lát, ha beszélgetni szeretnél, vagy kérdésed lenne. Sajnálja.. Rettenetesen, hogy már nem tudhat csapatában... De biztos benne, hogy sokkal jobb lesz neked. Az üzenet végén, az elköszönés mellett egy rajzolt mosolygós arcot láthattál, bátorítás gyanánt.
Ahogy az ominózus napon, pontosítván a mai, összeszedted magad, s elkészülődtél, azon nyomban indulhattál is. Mikor megérkeztél az egyes számmal ellátott kiképzőterepre, nagyon furcsa kép tárult eléd. Láthattad amint egy fekete hajú fiú arccal a homokban fekszik. Aztán, egy hatalmas, fekete motívumokkal díszített tekercset, amin egy férfi áll, s apró műanyag golyócskákkal dobálja a fiút. Arcán értetlenség ül. ( A férfi kinézetét, s a másik két itt lévő geninét, megtalálod a legelső postomban) Ha oldalra tekintesz, két genint látsz meg. Egy lányt, ki a földön ülve, kezét a szájára tapasztva próbálja visszatartani a nevetést; majd egy hófehér hajú fiút, ki arcán méla undorral kutat valamit kunai- tartójában.
 
Csipet- csapat (avagy Setsu és Kayguro )
 
Amennyiben Kayguro nem meg szólal, a sensei akkor is észreveszi. Ha megszólal, akkor némileg meglepődötten, kizökkenve jelenlegi mozdulatsorából pillant a fiú felé.
- Izé.. te.. ki vagy? – kérdezi két hatalmas ásítás közepette.
Amennyiben bemutatkozik, láthatja, amint a férfi arca, majdnem hogy szó szerint elsötétül. Még sokkosabb állapota került, mint ezelőtt. Egyszerűen nem tud szóhoz jutni. Ekkor a lányra tekint.
-  Szedd össze légyszí - mutatott a földön fekvőre - .. szerintem elrontottam valamit – mondja hangjában némi stresszel.
Ekkor visszasétál addig, ahol az előző kisebb tekercset ejtette le, s kezét ráhelyezve, a rajta lévő motívumokat visszaalakítja három darab papírlappá. Vagyis, feloldotta a pecsétet. Eztán felegyenesedik. Pakolgatja egy ideig a lapokat, majd egynél megáll. A lapra néz, majd a fehér hajúra.. Majd megint a lapra, majd Kaygurora.. s megint a lapra, újra a fehér hajúra.. lap, Kayguro,lap, fehér hajú, lap, Kayguro... stb. Láthatólag minden pillantásánál egyre zavarodottabb.
- Shiyaga Kayguro.. ugye? – kérdezi egy kínos mosoly közepette. Amennyiben rábólintasz, zavartan folytatja. – Van.. egy kis probléma. Kiki kedves – tekintett a fehér hajú fiúra – Te mit keresel itt?
- A kettes kiképzőterepre lettem rendelve - mondja a fiú.
- Ez az egyes... – folytatta a sensei.
Úgy tűnik, a fiú nem kicsit jött rossz helyre. S mikor ezt megtudta, arcára csak még hatalmasabb undor ült ki. Majd felkapta az orrát, intett egyet, s amilyen gyorsan csak tudott, távozott. Ekkor a sensei visszalépett a hosszú tekercssorra.
- Na, akkor... kérlek titeket.. hogy... izé.. bemutatkozás. Megint. Én Terakado Kazunori. Kazu-sensei, Nori- sensei.. tökmindegy   – sóhajtott unottan. – Aztán mehet a csetepaté- ásított.

Ha a golyók eltalálnak, akkor attól, ha nem, akkor a "segítségtől"... Pukk, kipukkan az illúzió, és csak egy fadarab marad ott, ahol az előbb voltam. Egy másik Setsu már ugrik is a sensei felé, meg még egy, két oldalról. Nem lesz könnyű kitalálnia, hogy melyik vagyok. Kivéve, ha azt tippeli, hogy egyik sem. Mert hát ez az igazság. Ettől viszont még elég pontosan támadnak, mindegyik lábra vagy más nehezen védhető területre támad egy-egy kunaival.
Amikor eloszlik a Bunshin no jutsu füstje, egy marék kis golyó repül vissza a sensei felé, olyanok, amikkel dobált felém. Ez nem nagy szám, de egy shurikent is dobok felé azért a biztonság kedvéért. Utána hátra ugrok, a kezemmel pedig már pecséteket mutatok.
- Na mi van, nem egy csapat vagyunk? - kérdezem kifejezéstelen arccal, kicsit álmoskás hangon a többiektől.
Jó, megértem, hogy meglepődtek az első mozdulatomon. Ez is volt a lényeg. Összezavarni a senseit. De azért ha így le tudnak fagyni, az elég nagy bajba sodorhat minket egy veszélyes küldetésnél. Muszáj lesz összekapniuk magukat. Egy kicsit sajnálom, ha nem hagytam szóhoz jutni az új fiút, mert ilyet nem illik. Nem baj, később még ő is bemutatkozhat úgyis.
- A sensei azt a feladatot adta, hogy támadjuk meg, ő meg kivédi - mondom oda neki, de próbálom a senseit szemmel tartani kellő távolságból közben.

*Setsu furcsálkodva nézi egy fa mellől, amit a többiek művelnek. Közben egy hasonlóan furcsa alak érkezik, és egy levelet ad át. Valami magas rangú ninjától jött. Kinyitja, és meglepett arccal füstté pukkanva eltűnik.*

/Jó játékot, srácok! Én kiszálltam./


A karakter kilépésével kapcsolatban Pm-ben küldöm a részleteket. ~ Jiraiya
_________________


Egy sólyom jelent meg az égen szállva, s fájdalmas rikácsolások közepette szállott alá Setsu földre dőlt testére. Egy levelet tartott csőrében, melyet a fiú hátára dobott. A Sensei felismerte Kumogakure no Sato egyik leggyorsabb hírvivőjét, Itoit, kinek egy vörös szalagos üzenet volt a lábára tekerve. Miután a csőréből kiejtette a Geninnek szánt szöveget, a sensei elé repült és felemelte totyogó lábát, mire rá volt kötve az apró tekercs. Eztán visszaszállt Setsura, mire mindketten egy pukkanás kíséretében eltűntek.

// Setsu ha akar még játszani a következő mesélője egyeztessen velem a folytatásról. Természetesen nem tilos kilépni a játékból, meg lehet tenni, csak nem így ^^ Felajánlottam neked három lehetőséget, abból lényegében egyikkel sem éltél, hanem "csak kiléptél." Így a harmadik opció lép életbe.  //

//Kayguro, Kira - Hallhatatlan hősök//


Kayguro

A genin, miután befejezte mondandóját, társaihoz szaladt. A három fiatal shinobi pedig ötletelésbe kezdett, hogy mégis miként játsszák ki, kissé furcsa személyiségű senseiüket. Kayguro egy sorozattámadásról szőtte tervét, amibe úgy tűnt, másik két társa is könnyedén beleegyezett. A bólintásokat követően, mind a három ninja elfoglalta a neki kirendelt helyet, s várt a megfelelő pillanatra. A fiú, ki a fára ment, azonnal meg is indított egy kunai-t, senseie felé, csak úgy, mint a férfi mögött egy fánál guggoló lány. A két fegyver, különböző irányokból indult meg a jounin felé, ki arcán még mindig kisebb fáradtsággal kapta el az egyiket. Azonban.. tényleg igazán fáradt lehet.. ugyanis a másik kés elkerülte figyelmét, és kis híján le is vitte a fülét. Mázlijára azonban csak a vállán csücsülő róka fülébe mart bele, s lökte azt le majdnem a földre. A férfi erre megtörölte szemeit, s pislogott egy sort, miközben fejét forgatta kis csapatát keresve.
 - Szép. – harapta el a szót... Dicséret lett volna?
Mesteretek eztán maga fölé nézett. Furcsa volt neki, hogy bár három genin van a csapatában, csupán ketten indítottak támadást. Fejében gondolatok cikáztak.. számítva minden eshetőségre, melyet kijátszhatnak ellene. Azonban a most következő eseményekre nem volt felkészülve. Egy sólyom jelent meg az égen szállva, s fájdalmas rikácsolások közepette szállott alá Setsu földre dőlt testére. „Egy levelet tartott csőrében, melyet a fiú hátára dobott. A Sensei felismerte Kumogakure no Sato egyik leggyorsabb hírvivőjét, Itoit, kinek egy vörös szalagos üzenet volt a lábára tekerve. Miután a csőréből kiejtette a Geninnek szánt szöveget, a sensei elé repült és felemelte totyogó lábát, mire rá volt kötve az apró tekercs. Eztán visszaszállt Setsura, mire mindketten egy pukkanás kíséretében eltűntek.” A férfi meglepetten pislogott a kezében tartott tekercsre, s némileg összezavarodottan bontotta fel azt. Miután végigolvasta annak tartalmát, sóhajtott egy hatalmasat.
- Miért? – kérdezte, akár egy hisztiző kisgyerek – Nem képesek elsőre összerakni egy csapatot, mi? Kell a variálás. Nehogy egyszerű legyen... jaj, szegény fejem – nevette el magát kínosan – imádom a feletteseim – vakarta meg zavarában tarkóját. – Srááácook..  – nyújtotta el – probléma van.
 
Kira
 
Kellemes napra virradt ma a villámok országában. A nap melegen sütött, s lágyan simogatta az emberek bőrét. Itt volt a jó idő. Ez a reggel is úgy indult, mint az összes többi.. Egyetlen egy kis problémával. Míg a délelőtt teljesen átlagos volt, ebédedet nem tudtad magányosan, s mindennemű feladat tudta nélkül megenni. A hozzád legközelebb eső ablakon ugyanis kopogtattak.. Nem is akárki. A villám országának egyik leggyorsabb levélküldő szolgálatával találkozhattál, vagyis a madárpostával. Amennyiben beengeded a szárnyas állatot, az rád tekint. Csőrében egy, a falu vezetőjének pecsétével ellátott borítékot tart, melyet azon nyomban át is ad. S amilyen gyorsan érkezett, úgy is tűnt el. Amennyiben felbontod a levelet, egy felhívást találsz benne.. Egy küldetésre szólító üzenetet. Az egyes kiképzőterepre rendeltek, azonnali hatállyal. Túl sokat azonban nem tudhatsz meg a papírlap szövegéből.. úgy látszott, nem sok tintát fordítottak eme üzenet megírására. de biztos lehetsz annak hivatalosságában. Láthatod rajta az eltéveszthetetlen címert. Jobb lesz, ha sietsz.. ki tudja milyen sensei, és milyen csapat vár majd rád. Most, nem a meg szokott ember fog téged tanítani és edzeni. Talán jót is fog tenni kicsit a változás.. bár ki tudja? Egyszerűen semmire sincs garancia... de mindent megtudsz, amint elérsz a kijelölt helyre.
Miután elkészültél és összepakoltad a megfelelő holmikat, azonnal el is indulhatsz a neked kirendelt helyszínre. Vár rád a kiképzőterep. Vár rád egy küldetés.. vár rád egy lépés.. mellyel közelebb jutsz az elismerés felé. Vár rád a hősök mezsgyéje.. rá mersz lépni?
Amint megérkezel, egy kellően furcsa kép tárulhat eléd. Egy nagyobb darab, pecsétekkel, s motívumokkal díszített, teljesen kiterített tekercsen, egy jounin áll. Vállán egy plüss róka, kezében egy tekercs... arcán kínos mosoly. Ha jobban körbenézel, mögötte egy fa mellé elbújva egy lányt is találsz. Homlokán Kumogakure fejpántja. Egy másik irányba nézve pedig, egy fa zöldellő lombkoronája alól, megcsillanó fényt figyelhetsz meg. Ott is van valaki. Egy másik genin.. ők lennének a csapatod? ( Kinézetüket itt találod)
 
Csipetcsapat
 
Amikor az eddig ismeretlen fiú odaért, a sensei zavarodottan kapta irányába tekintetét.
- Te.. Kira.. ugye? – Kérdezte két ásítás között, a kissé fáradt fazon. – Csipetcsapat!  - kiáltotta el magát, hogyha a geninek nem is jönnek elő, akkor is halhassák, amit mond. – Változás történt. Ha nem bánjátok, nincs erőm részletezni. De lényeg, ami lényeg, hogy Setsu helyett Kira lesz a harmadik társatok. – ekkor felemelte kezét, s a fiúra mutatott – Ő! – majd visszavette hangját a megszokott csendességre, s az előtte állóra pillantott. – A fiú Shiyaga Kayguro. A lány pedig Sekigawa Yui. A feladatotok, hogy minden áron vegyétek el tőlem a rókát..– mutatott a vállán heverő plüssre, majd megpörgette ujján, a kezében tartott kunai-t. – Ezek után majd tartunk.. izé.. bemutatkozóst. Dolgozzatok csapatban... – mondta, majd utoljára még felemelte hangját. – Sok sikert! – mosolyodott el. 


// sajnállattal kell közölnöm, de Sestu már nem tagja a csapatunknak, úgyhogy nélküle kell folytatnunk.
Ezután, szeretnék első soron bocsánatot kérni, hogy egy kicsit összecsapottnak, zavartnak tűnhetett ez a post. Megpróbáltam megpörgetni a dolgokat, hogy mi hamarabb össze legyetek mesélve ^^ De mostanra már beállt a rend, és remélhetőleg innentől már nem lesznek ilyen kesze-kusza postjaim ^^ A sorrenddel kapcsolatban annyit, hogy most mindegy, hogy írtok. De arra figyeljetek, hogy ahogy mosst írtok, abban a sorrendben fogtok az elkövetkezendő körökben is. Végül pedig, sok sikert ^^ vegyétek el a sensitől a plüsst, és aztán mehet a küldetés is ^^ Ügyesen!  // 

// Yukionna, Kayguro//


A reggelek sem mindig ugyanúgy zajlanak, mindig történik valami, ami meghiúsítja. Ahogyan a reggeli elfogyasztását ma is megzavarta egy… madár. Eddig küldönc szokta, vagy épp Hikuro, de most egy szárnyas küldönc. Az ablak kinyitása hamar megtörténik, ahogy a levél elolvasása is zökkenőmentes, a madár lelép, Kira pedig az asztalára csúsztatja a levelet, melyet rideg pillantással jutalmaz, csak ezt követően helyezi vissza a borítékba és teszi el a fal mellett heverő táskájába. Küldetés… Már régen volt küldetésen. Már nem is számolja, hogy a bukása óta 2 esetleg 4 küldetést csinált volna sikeresen, de az az egy még mindig a fejében, az elméjében ég és táplálja az emlékeit. 
De ez már a múlt és hiába fogja kisérteni őt, tovább kell lépnie rajta. Úgy, hogy újabb küldetéseket végez és csak jobb lesz. Vagy rosszabb, de akkor nem csak magát temeti el, hanem ahogy sensei-e is mondta, Kumogakure-t is képviseli. Szóval nem sok választása volt, felöltözött, elpakolta a felszereléseit és a maszkját, majd megindult a terepre. Bár előtte még elment egyet vásárolni egy két fegyvert. Jobb résen lenni és meglepni az embert, mint belesétálni valami csapdába.


2 kunai-t, 2 shuriken-t és 2 füstbomba-t vásárolt be, a táskájába helyezte, majd igyekezett a helyszínre, ahol már javában zajlottak az események. Zsebre dugott kézzel állt meg, a távolságot megtartotta addig, míg a fazon a részletekhez nem ért. Tekintete ide-oda ingázott a területen, itt ott kiszúrva egy- egy elbújt genint. A kölyök helyett a harmadik társ. A feladat rém egyszerű volt, elvenni azt a játékot tőle… és majd ismerkedni meg majd küldetésre menni.  Egy chh-t nyögött ki, majd elhátrált a férfitől, és a fák mögé bújt el, majd tekintetével keresni kezdett egy értelmes srácot. Mind kettő megbújt, helyes, szóval a táskáját maga elé vette, a vásárolt fegyvereit a zsebeibe helyezte, aztán a táskát visszarakta a hátára. Szusszant egyet, a kezébe vett egy füstbombát, nem egy nagy csapatjátékos, nem erőltette soha a dolgokat, most sem tenné… legalábbis oly szívesen nem. Talán jobb lenne, ha megfigyelné a másik kettő támadási módszereit, utána kitalálna egy tervet, amivel sikeresen el vehetik azt a valamit. Csak előbb kitalál valamit, hiába ilyen a sensei, attól még lehet erős...mint Hikuro... nem néz ki annak, de pillanatok alatt lerendezi. Szóval marad a várakozás a részéről és a másik kettő megfigyelése, no meg a sensei-t is megfigyeli, mindennemű mozgást. Csak ezután fog támadásba lépni. 




//Vásárlás: 200x2+200x2+150x2=1100ryu//

Egy kunai érkezett egy cetli társaságában… egy levél… a fiú elkezdte olvasni, valahogy nem hozta lázba, hogy jelenleg kikkel került össze. Erre most nincs se idő, se türelem, főleg ha feladat van. Bár ez a terv kissé laposnak tűnt a számára, a sensei nem tűnt idiótának, simán kivédheti az általa tálalt drótcsapdát. De mi lenne ha bevetne ez mellé még mást is? Talán sikerrel járhatnak és talán neki látnak a munkának is. Nem szeret játszadozni. A kunaihoz lépett, kiszedte azt a fából, a levet pedig összegyűrve a földre dobta. Majd vissza lépett a másik fa mögé, míg a másik kettő nekilátott a támadásnak. Ezután nem csak eldob kettő shurikent felé, hanem ahogy azt tanították neki, úgy támad, hogy az gyilkos szándékúnak tűnjön.  
Az egyiket a sensei jobb feje fel, a másikat a bal felé. Kira a táskáját maga elé véve egy füstbombát vett elő. 
A sensei felé dobná, ezzel is akadályozná annak látási körülményeit, mozgáslehetősége is alacsonnyá válik a támadás miatt. A kunai-al a kezében várakozott. Nem akarta aktiválni a jutsuját, ez a füst most eltompítaná érzékeit, de felkészült egy ellentámadásra, chakrát gyűjtött a talpába a gyors meneküléshez. 
Ez az ember nem fogja annyiban hagyni az már biztos. Főleg hogy ilyenekkel került össze. Jó persze, az egyik még tapasztalatlan, a másikról megint nem tud semmit. De neki már van tapasztalata az ehhez hasonló "vedd el azt a valamit" hülyeségekhez. Talán hamarabb sikerrel járnak, mint azt bárki is gondolná. Ha meg ez a része nem jönne össze, akad még valami a tarsolyában.

Ahogy azt a tervemben is leírtam, elkezdtem a fák között a drótcsapdát előkészíteni, de próbáltam nagyon halkan csinálni, ami szerencsére sikerült a volt sensei-em utasításait követve. Balszerencsémre az egyik drótkötés nagyon hangosra sikeredett, de még mielőtt azt észrevette volna a sensei az új srác egy kissé furcsa mozdulatot hajtott végre. Két shurikent dobott a sensei felé amik pont a feje mellett mentek el, ezzel eltompítva az én hangoskodásomat. Szinte meg se mozdult a sensei olyan pontos volt, de egy kicsit meghökkentem, hogy mit csinál, de akkor egy füstbombát vettem észre a kezében és már kezdtem érteni a taktikáját. A shurikenek Yui felé repültek és eltűntek a sűrűben nem olyan nagy zajt csapva.
- "Remélem elkapta őket és megúszta épp bőrrel." Gondoltam.
Én közben befejeztem a szinte láthatatlan drótcsapdát amibe ha beleugrik nem tud majd elszökni. Ekkor leereszkedtem a földre és vártam. Vártam a következő lépést, hogy mit lépnek a többiek. És ekkor megmozdult valami a sűrűben ahol Yui lapult. Én a sensei felé fordultam és két shurikent dobtam felé úgy, hogy ívesen repüljön és egyből arrébb is ugrottam egy 5m-t és az új jutsumat készítettem elő ami nem volt más mint a Fuuton: Kamikaze jutsu, de mikor belekezdtem rájöttem, hogy kell egy olyan tárgy amivel létre tudom hozni eme jutsut és ekkor a sűrűben találtam és vászonszerű anyagot amit gyorsan odarögzítettem két faághoz úgy hogy az egy legyezőt képezzen. Amikor készen lettem visszsabújtam a bokrok közé sensei-t figyeltem, hogy mit reagált a két shurikenemre.

- Akkor én egy miso ramen-t kérnék. Köszönöm!
A srácok nekiálltak az evésnek, főleg én aki reggel óta egy falatot sem evett. Pikk pakk befaltuk amit rendeltünk és folytattuk a megbeszélésünket.
- Szerintem a csapatmunkák nem olyan rossz ahhoz képest, hogy ma ismertük meg egymást. Nem gondoljátok?
A választ várva Kayguro hátradőlt és elkezdte szürcsölgetni az előtte lévő teát. Egyszer csak a süvítő hangot hallott testközelből. Yui volt az, mert az ő teáját vette el nem pedig az övét.
- Gome, Gome... Mondta Kay.
- De akkor most már tényleg beszéljük meg, hogy mi legyen a következő lépés. Mondjuk egy bandita harc, vagy egy bank rablásnak örülnék, de ha egy ninjaszervezetet kellene lebuktatni annak örülnék a legjobban... Vigyorgott magában Kay.