Re: Kiképzőterepek

**Shiyaga Kayguro** Szer. Aug. 01 2018, 18:56

Mikor elértük a sensei-t, akkor eléggé elkeseredtünk mikor megtudtuk a tényt, hogy nem találtunk mást csak egy gyerek által írt tekercset. A sensei kérdése után, összenéztünk Yui-val majd így feleltem.
- Szerintem érdemesebb lenne még nyomok után keresgélni és ha nem találunk semmit, akkor térnénk be az erdő mélyébe. Míg a válaszra vártam, megláttam valamit a távolban. Nem tudtam mi volt az csak tudtam, hogy láttam valamit. A válasz után egyből meg is néztem mi lehetett az, de nem találtam semmit. Mikor megfordultam megláttam valami csillogót előttem. Felkaptam és kiderült, hogy csak egy kunai volt az.
- Na de várjunk! Hisz ez nem egy ninja falu. Akkor meg mit keres ez itt? gondoltam...
Egy nagyobb vizsgálás után odavittem a senseinek, hogy elemezze ő is.
//Elnézést kérek az újabb késlekedésért csak a nyáron elég elfoglalt voltam. Remélem ez a szövegkörnyezet nem szeg meg semmilyen játékosra vonatkozó szabályt.//

Hyuuga Hanabi Csüt. Aug. 16 2018, 15:22

// A késésért elnézést, +4ch//

- Rendben srácok... fél órátok van körbenézni a faluban.. bár személy szerint inkább mennék..akkor gyorsabban végeznénk - mondta a sensei, majd ásított egy hatalmasat. - én itt fogok várni...siessetek! - mondta, majd leült, s nekitámaszkodott a falnak.
A kunait, amelyet a senseinek vittetek, mesteretek meg is nézte.
- Nem ninja falu.. való igaz. De sok shinobi jár erre.. ezen kívül, attól még használhatnak kunait.. így ez nem meglepő. Na siessetek..menjetek a faluban akármerre, és amikor vége a fél órának gyertek ide vissza. - mondta, majd becsukta szemét és pihenni kezdett.
Válassz, merre mész, Yui követ téged. A faluban összesen 16 ház van. Egy könyvtár, egy étterem, egy kocsma, 3 kisbolt és egy állatkereskedés. Ezen kívül a polgármesteri hivatal, egy farm, egy orvosi rendelő és egy a feldolgozó üzem. Amikor kimentek, összesen 4 embert láttok meg. Egy fiatal fiút, egy férfit, egy nőt és egy idős hölgyet amint kutyát sétáltat. Ha esetleg közel mennétek az erdőhöz, több tábla hívja rá fel a figyelmet, hogy ne menjetek be. Sőt, kiáltásokat is hallotok.. amint az erdőbe ragadtak kiáltoznak. Nos..merre mentek kutatni?

// Továbbra is kérlek, hogy amit nem írok le, hogy ott van, az nincs ott! Ez vonatkozik a tekercsre, a kunai-ra és hasonlókra. Kérlek, most írd le, hogy mit néztek meg Yuival és mit kerestek. De ne írd le, hogy mit találtok, vagy ha embereket kérdeznek ők mit mondanak. Csak a saját karaktered cselekedeteit irányítsd. Mintha te lenné. A világot, a környezetet, az embereket kérlek bízd rám. Sok sikert! //

**Shiyaga Kayguro** Szer. Aug. 22 2018, 19:19

A sensei fél órát adott, hogy felkutassuk a terepet. Nem sok idő, de mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy kiderítsük, hogy mi a fészkes fene folyik ebben a faluban. Mikor kiértünk a szemem a farmra leselkedett. Odamentünk, de nem láttunk senkit. Gondoltam felmászok egy magasabb helyre körbe nézni, így megkértem Yui-t, hogy addig ő a földön nézzen körbe. Mikor felértem és körbe néztem az utcán sétáló embereken kívül nem láttam senkit vagy semmit. Mikor lejöttem Yui-val találkoztam. Elmentünk egy kis eldugott helyre a faluban, és amit ott láttunk annak nem akartam hinni. Egyszerűen, olyan érzésem van, hogy mindjárt elájulok. Futni kezdünk a sensei-hez, hogy jelentsük a dolgot. Mikor odaértünk majdnem kiköptem a tüdőmet olyan gyorsan futottam, de végül kinyögtem, hogy mit láttam. Nagyon rossz érzés fogott el mikor ezt meghallotta a sensei hisz egy nagyon váratlan lépést tett.

Hyuuga Hanabi Vas. Szept. 09 2018, 13:34

// A késésért +2ch//

Sajna a farmon semmi érdekeset nem láthattál. Emberek jártak, keltek. Az állatok barátságosan legelésztek. Majd egy magasabb fára tévedt a szemed. Mikor arra felmásztál, lent ugyanúgy csupán emberek sétáltak. Azonban ha az erdő felé emelted tekinteted, valami nagyon furcsát láthattál. Mintha az emberek erőből nekimentek volna a fáknak. Úgy rezegtek azok meg. De madarak nem voltak semerre. Az erdő üres volt. Minden állat elmenekült. Csupán az onnan ki nem jönni tudó emberek támolyogtak. Mikor lejöttél, Yuki szeme elkerekedett. Nem igazán értette a dolgot.
- Jelentsük a senseinek! Most már.. nem ártana megnéznünk közelebbről, mi folyik az erdőben.
Amennyiben ezt elmeséleitek mestereteknek, az ő szeme is elkerekedik.
- Valami nem stimmel azzal az erdővel. Srácok... induljunk... meg kell néznünk közelebbről! - mondta, s várta reakciótokat.

// Nem igazán értettem, hogy a második résznél ott mit szeretnél. De mint sokadszorra, megint megkérlek, hogy ne mesélj helyettem. A világot sajna nem vagy képes irányítani. Így, még ha nem is konkretizálod, hogy mit láttál vagy a mester reakcióját, az attól még mesélés helyettem^^ Hiszen nem írtam le semmi elképesztőt vagy lélegzetelállítót. Így kérlek a továbbiakban csak arra reagálj, amit leírtam. Amennyiben valamit nem értesz, nyugodtan írj rám. Szívesen segítek Smile

//

**Shiyaga Kayguro** Szomb. Szept. 29 2018, 15:30

A sensei kérésére nagyon megörültem, hisz végre akcióba lendülhettünk. El indultam az ajtó felé és rohantam, hogy elsőként érjek a falu határához. Mikor megérkeztek a mesterék elmondtam a tervemet, hogy miként is kéne behatolnunk.
- Két féle képen kéne meg közelítenünk az erdőt! Az első módszer, hogy egymás mögött senseiel elől, kéne behatolnunk ezzel minden irányban tudnánk védeni magunkat, a másik módszer pedig az, ha egymás mellett futunk, azzal meg a középsőé lenne a fő szerep aki észre tudná venni az ellenséget és az tudná adni a parancsokat, hogy ki - kit támadjon meg.
A terv kitalálása után elindultunk az erdő sötét rejtekébe, ahonnan nem biztos hogy élve térünk vissza. Ezt tudtuk, de mint ninják készen kell állnunk minden veszélyre.
- Akkor hát induljunk!

Hyuuga Hanabi Kedd Okt. 02 2018, 21:32

Miután elárultad terved, a sensei arcára egy hatalmas vigyor ült ki.
- Okos gondolat Kayguro! Én elsőre az egymás háta mögöttre szavaznék. Én megyek elöl, Yui középen...Kayguro, te pedig fedezz minket hátulról- mosolygott- Gyerünk csapat, indulás! Ha, bármi furcsát észleltek, szóljatok... -mondta majd elindult. Folyamatosan hátratekintgetett, nehogy lemaradjatok.
Út közben, egy hirtelen álmosságérzet fogott el. De ahogy jött, el is múlt. Lehet, hogy csak beképzelted? Ki tudja. A lényeg, hogy érdekes volt.
Minél inkább mélyebbre haladtok az erdőben, annál kevésbé látod az utat amin jöttetek. Mintha, az erdő be akarna zárni titeket. Az ösvények eltűnnek, a nyomaitok felszívódnak. Mégis...mi történik itt? Mi ez a hely, mely fogjuk akar ejteni? Talán ezt is képzeled? Nem...biztos, hogy bezárt titeket...és nem tudni, hogy juttok ki.. talán szólni kéne a senseinek...?

**Shiyaga Kayguro** Pént. Okt. 05 2018, 17:56

Az út közben egyre inkább sötétedett az erdő. Egyre csak azt éreztem, hogy nincs kiút. Odaszóltam a sensei-nek, hogy nincs minden rendben.
- Sensei! Nem hiszem, hogy ez a környék olyan biztonságos, mint hittem. Mondtam.
A válaszra várva az érzésem el kezdett enyhülni igy kicsit nyugodtabbnak éreztem magam. Az erdőben meg haladtunk tovább, reménykedve abban, hogy találunk valamit, ami végre egy kis segítséget adhat a keresésben. Néha megálltam körülnézni, hogy nem látok e valamit, de sikertelenül.
- Sensei, nem gondolja, hogy ez egy kicsit gyanús. Nem találtunk eddig semmit és kezdek már kicsit fáradt lenni. Nagyon nyugtalan voltam a sensei válaszával kapcsolatban, de ezt nem nagyon mutattam ki, hogy Yui észre ne vegye.

Hyuuga Hanabi Vas. Okt. 07 2018, 15:19

Senseied érdeklődve fordult hátra.
- Hogy érted ezt Kayguro? - kérdezte. Majd a további menetelés után megállt. - Igazad van.. valami tényleg nincs rendben ezzel a hellyel. Hallom a hangokat.. de nincs itt senki... - mondta.
~ Minek nektek ide bárkii~kérdezte egy magas s nyájas hang. Ha körbenéztek, senkit se láttok. Körülöttetek minden üres ~ Maradjatok...jáááátszani~ Hallottátok újra. De nincs itt senki. Még a közelben sem. Akkor honnan jöhet a hang? Ahogy kémleltek, továbbra sincs sehol senki. De mintha, a növények nem ugyanott lennének mint eddig. Mintha irányítani akarnának titeket. Egyszer csak látod, amint egy virág szó szerint elmosolyodik. de amikor megint ránézel, csak egy egyszerű virágot látsz. Talán a képzeletetek játszik veletek? Vagy az éhség az, amely magával ránt? Mi lehet ez? Mit kéne tenni?

**Shiyaga Kayguro** Szomb. Okt. 27 2018, 21:44

Mikor körbe néztem egy furcsábbnak éreztem magam. Furcsa hangok és a körülöttem lévő dolgok is megváltoztak. Mikor meghalottam azt a magas nyálas ijesztő hangot, kirázott a hideg és nem éreztem már olyan bátornak, mint előtte. De az maradtam, mert nem akartam gátolni sem a mestert sem Yui-t. De mikor ismét hallottam azt a hangot előrántottam egyik kezembe a villám kunai-m, másik kezembe a rövid kardomat. Beálltam egy alap kezdőállásba és vártam a támadást, de nem érkezett semmi. Ránéztem a többiekre és kezdtem kicsit jobban érezni magam. Leengedtem fegyvereimet és kiegyenesedtem. Kicsit rá koncentráltam arra, hogy körbe nézzek. A sötét erdőben nem találtam semmit, csak a lámpásunk fényét láttam.

-Srácok szerintem kicsit széledjünk szét és fedezzük fel a környéket.

Hyuuga Hanabi Kedd Okt. 30 2018, 20:54

//Szia^^ Nem tudom miből gondoltad, hogy este van. De gondoltam szólok, hogy nincs sötét az erdőben. Nappal van, nem éjszaka//

furcsa hely ez az erdő. Mintha be akarna keríteni benneteket. Újabb és újabb utakat gyárt, melyeket ti magatok észre se vesztek. És egyre inkább terel el kiindulási pontotoktól.
~ Itt mindenki kedves~ szólt egy újabb visító hang
~ Anya örülni fog az úúúúj játszótársaknak ~ Szólt egy újabb vinnyogó kacaj
Ehhez hasonló szövegeket hallotok. Egy fát látsz nevetni.. de hirtelen elvész az arca. Olyan furcsa... mintha az erő minden eleme élne... vagy csak a képzeletetek játszik veletek?
- Kayguro-san.. - szólt Yui - Biztos jó ötlet lenne szétválni? Lehet.. - nyelt egyet -akkor soha többet nem találnánk meg egymást - rebegte.

Sai Kedd Dec. 11 2018, 01:10

[Usagi Dan]

Rövidke genin pályafutásod egy újabb napja virradt. Ahogy előző nap megbeszéltétek, ma is a kiképzőterepen találkozott a csapat. Ahogy illett, korábban érkeztetek, mint senseietek, de ő is pontos volt, megtisztelve titeket azzal, hogy nem húzta a ti időtöket, ahogy ti sem húztátok az övét.
Az elmúlt, gyakorlós és összeszokós feladatokkal terhes napokkal ellentétben ma reggel azonban Asao-sensei kezében egy tekercs volt.
- Jó reggelt! - kezdett is bele, nem sokat teketóriázva. - Megkaptuk az első hivatalos küldetésünk.
A tekintetetek, különösen Ririé, felragyogott. Egy igazi, hús-vér küldetést rejtett a tekercs. Talán izgatottság is átjárt benneteket, esetleg a magatok módján kirajzolódott a fejetekben valami elképzelés, mi lehet az: rablókat üldözni, valami elveszett ninját levadászni, egy tehetős embert megvédeni, banditákat kézre keríteni és hasonlók. Talán valamelyikőtök kicsit kevésbé volt álmodozó idealista titkon, és inkább olyasmire gondolt, hogy egy gazdának el kell hozni valahonnan valami szállítmányt, esetleg egy alapvetően veszélyben nem lévő, de mégis befolyásos család gyermekére kell vigyázni, míg a család távol van, hasonló nem túl nehéz, de mégis komoly feladatok járhattak a fejetekben, amelyeket keresztülvágott az, hogy a sensei folytatta a tájékoztatást.
- A falu könyvtárának raktárát fogjuk az elkövetkezendő napokban rendbe tenni és áttakarítani.

//ide írd a választ addig, hogy fogadta a karaktered a küldetést, majd menj a Kumogakure közkönyvtára topicba >>katt<<, ott pedig írd le, hogy a karaktered megérkezik a könyvtárba - arról is írhatsz, mit érez a küldetéssel kapcsolatban stb. Very Happy

//

**Usagi Dan** Kedd Dec. 11 2018, 15:46

Ma reggel korán ébredtem. Eleinte vissza is akartam aludni, de sehogy sem sikerült. Egy idő után meguntam, és nyűgösen átöltöztem. Ezután üldögéltem egy röpke fél órát az ágyam szélén, merengve az élet nagy kérdésein, majd mikor megállapítottam, hogy nem tudok választ adni rájuk, úgy döntöttem ma is jó ember leszek, és elkészítem a reggelit. Már napok óta korán, vagy legalábbis korábban kellet kelnem, hála Asao sensei „csapatépítő tréningjének”. Tamago gohan-t készítettem reggelinek, tudva, ez húgaim kedvenc eledele. Gyorsan megvoltam vele, így szedtem magamnak, megettem, és már mentem is az edzőterepre. Elsőként érkeztem, ami egyébként nem volt gyakori. Kicsit bemelegítettem majd vártam a többieket. A csapat hamarosan megérkezett, és 6 perccel a megbeszélt idő előtt, már mindenki ott volt, és bemelegített. Hamarosan megérkezett mesterünk, hogy tudtunkra adja mi lesz a mai feladatunk. Legnagyobb meglepetésemre, ma egy tekercset húzott elő, és bejelentette: küldetést kaptunk. Unottságom egy másodperc alatt elillant, és helyét felvette fantáziám vad kavargása. Persze ezek csak képzeletek voltak, de azért fellelkesítettek, hátha. Talán valakit kísérnünk kell? Vagy esetleg egy gazdag kereskedőt kell kiszabadítanunk a fogságból? Már jó ideje nem láttam Yutaka Tomiyukit, a leggazdagabb kereskedőt, akit ismertem. Vagy…
- A falu könyvtárának raktárát fogjuk az elkövetkezendő napokban rendbe tenni és áttakarítani. – mondta Asao sensei, és valahogy volt egy olyan érzésem, hogy magában jót mulatott a szituáción.
Arcom valószínűleg nagyon megváltozott, ám próbáltam uralkodni vonásaimon. Ririől lerítt a csalódottság, Tatsuma pedig az egészet ugyanazzal az fapofával hallgatta végig. De egy könyvtárpakolás is lehet izgalmas… Ezzel bíztattam magam, ám igazán nem hittem el.

**Hamacho Yoshitaro** Szomb. Ápr. 11 2020, 10:18

// Matsuno Kana - Első lépések... //

A madarak harsona csiripelésére ébredt férfi. Az elején még nem is zavartatta magát, kellemesen hallgatta őket puha ágyában, majd az idő előrehaladtával egyre idegesítőbb lett a szárnyasok dalolászása. Párnáját hátulról feje köré csavarta és jó szorosan rányomta, hogy még véletlenül sem hallhassa a repülő démonokat, ám nem sok sikerrel. A párna anyaga nem tudta teljességgel elnyomni hangjukat, ráadásul az ajtaján is kopogtattak: az édesanyja volt az. Nem hallotta tisztán, de valami olyasmit mondhatott, hogy "Kifelé az ágyból! ...Tegnap óta van itt egy kibontatlan tekercs van Yoshitaro nevén! Rég ki kellett volna bontani!". A Felhő Falusi férfi fáradt tekintetekkel fordult az ágy másik oldalára és egy halk sóhajjal nyugtázta magában: nincs menekvés a reggeli ébredés elől. Lomhán és erőltetetten kelt ki az ágyból, majd megrohamozva a fürdőt gyorsan vett egy forró zuhanyt, megszárítkozott és útnak indult az étkező felé. Ugyan a Hamacho-birtok elég nagy volt ahhoz, hogy külön étkező része legyen, sokkalta komfortosan érezte magát ha szimplán a klán konyhájába keres egy üres asztalt és elfoglalja azt, miközben elfogyasztja bőséges reggelijét, amit ügyesen levadászott: kenyér, némi felvágott, zöldség, pár főtt tojás és egy jó nagy kancsó hideg víz. Békésen falatozott miközben egy Shinobi újságot olvasott és megpróbálta valami hasznossal is kitölteni a szabadidejét...

Halk lépteket közelgő zaját hallotta a szomszédos folyosóról, kopogós cipőjét még a másik klán házban is hallani lehetett, valószínűleg a szobaasszony. Hősünk nem törődve ezzel folytatta a reggeli elfogyasztását, úgy vélte csak a rutin ellenőrzéseit tartotta. A hölgy nagy lendülettel benyitott a konyhába, fejét hevesen forgatta, míg nem megállapodott az épp bendőjét tömő férfin, aki megmerevedve egy pózban figyelte őt. A szobaasszony kicsit dühödt léptekkel odasiet hozzá és lerak elé egy felbontatlan tekercset, majd amilyen hevesen érkezett, ugyan úgy távozott. Még egy jó ideig hallotta azokat a szigorú lépteket.

~Hűha...Mi olyan nagy dolog abban, hogy csak másnap veszek át egy üzenetet...~ morgolódott magában.

Folytatni akarta a nap első étkezését, de a mellette pihenő üzenet akarva-akaratlanul is oda vonzotta tekintetét. Egyszerűen nem tudott békében enni, amíg el nem olvassa a tekercset...így hát kibontotta. Meglepődésére a Ninja Akadémiától jött. A szokásos, hosszadalmas üdvözlő szöveget már el sem olvastam, beleolvasott a közepe és a vége felé. Kisvártatva megakadt egy mondatsoron: "Ezennel örömmel értesítjük, mint Kiképző Jounin megkapja első Genin tanítványát, amelyről adatait a lentiekben olvashat. A diákkal a következő nap reggel 9 óra tájékán lesz személyes találkozója a Gyakorló Terepeken."

~Genin... tanítvány?~ ismételte el újra a szöveget, miközben épp egy pohár vízzel öblítette le torkát.

Szemei jól láthatóan kikerekednek, az említett folyadékot már-már egy Sution technikához hasonlatosan köpi ki és hevesen olvassa végig a levél tartalmát.

-ÚRISTEN!- néz gyorsan a konyharészük fali órájára.- Késésben vagyok!- s székét felborítva már rohan is emeleti szobájába.

Amilyen felszerelést csak talált, gyorsan összekapkodta magára: a fekete pulóvert és vastag nadrágot, a családi kardot a hátára s ezúttal a hivatalos fehér Jounin mellényét is. Ablakához siet, egy határozott mozdulattal kicsapja szárnyait és már ugrik is kinti világba.

~×××~

[Kana]

Jómagad az előző nap este kaptál egy hivatalosan lezárt tekercset a Ninja Akadémiától, ahonnan éppen hogy pár hete "szabadultál". A levélnek volt egy hosszabb üdvözlő szövege, kapott egy terjedelmesebb felvezető részt és a vége felé lett csak konkretizálva, hogy az eredeti 12-es csapat feloszlik és egy másik tanárt fogsz kapni, akivel másnap személyesen is találkozol a Kiképző terepeken. A csapata feloszlatásának híre eléggé vegyes fogadtatásban részesítetted, hisz éppen kezdtetek már kicsit jobban megbarátkozni egymással -legalábbis össze szokni-, ám még se annyira, hogy elvesztésük komolyabb lelki kárt tenne benned, mégis... egy kicsit szomorú lehettél emiatt.

Az éjszaka lassan telt el, álmatlanul forgolódtál egy ideig az ágyadban, míg nem végül a szemhéjaid ólom nehezek lettek és az álmok mezejére léptél...

Másnap könnyen ébredtél, elfogyasztottad te is a reggelidet, majd a tekercsben leírták szerint az Akadémia Gyakorló terepére indulsz. Az út izgalmaktól mentesen telik, egy bő 10 perc alatt sikerült is elérned a létesítményt. A bejáratnál megkérdezték mi ügyben vagy itt, s elmesélve a recepciós az 5-ös gyakorló terepre küld. Mikor kilépsz az udvar részére láthatod, hogy már más csapatok is kint vannak és edzenek: hol egy hármas Genin csapat -talán ismered is őket, hol két Chuunin gyakorol egymáson némi Taijutsu-t. Az 5-ös gyakorló terep egy elkerített salak pályának volt mondható: rendelkezett egy kisebb fás résszel, egy nagyobb sziklával, pár bokorral egy paddal és hozzá dukáló faasztallal és egy szép kilátással a falu egy szegletére. A mestered 10-15 percig meg sem érkezett, csak unottan lógattad lábadat, majd nagy kavarodásra lettél figyelmes a terepek bejárata felől: valami végigcikázott a fémrácsfalak között, felugrott azoknak egyik oszlopára és az alak megállva ott figyelte a terepet. Kisvártatva megpillantott téged, majd egy ívelt ugrást használva tőled egy olyan 4-5 méterre landolt. A por hevesen forgott körülötte, miközben felállt s egy narancssárga hajú Jounin-t pillantottál meg magad előtt.

A Jounin egy 25 év körüli férfi volt, szempárjai sárgásan csillogtak a nap fényében. Öltözete talán a szokásosnak mondható: egy fekete nadrág és pulóver, a hivatalos fehér Kumogakure-i // Felhők Közt Rejtőző mellény, egy díszes Katana a hátán, fejpántja pedig csak úgy mint neked, ő is a homlokán hordta.

-Hali!- üdvözöl egy kissé bamba vigyorral.- Te volnál Matsuno Kana?- kérdezi, miközben tarkóját vakarja.

// Szeretnék kérni majd első sorban egy kis reagálást arra, hogy milyen érzések tombolnak benne, hogy csapatodat feloszlatták és hogyan/mivel ütötted el esetleg a várakozási idődet az új mesteredre! //

**Matsuno Kana** Szomb. Ápr. 11 2020, 13:31

A pályán való várakozás és csak létezés elég unalmasnak tűnt a lány számára így eleinte megfigyelte környezetét és a többi ott lévőt, ami körülbelül 5 percig, ha tarthatott, majd mikor ezt megunta csak lábát lógatta, amikor is hirtelen megjelent az egyetlen és utánozhatatlan testvére.

— Most hagyj Yuki. Nem lenne vicces, ha már most elkönyvelne őrültnek az új tanárom.

~Ugyan, ugyan csak nem akarom, hogy unatkozz.~

— Inkább halálra unnám magam köszi. — rázza meg idegesen a fejét és próbálja figyelmen kívül hagyni a beszélőt. Fejében közben érzések és gondolatok százai cikáznak ~ Ennyit arról, hogy sose fogunk felbomlani, hogy megfognak bízni bennem. Kellett elmondanom nekik a történetem. Annyira idióta vagyok. ~ Igaz nem lettek baráti viszonyban a csapatával, de még is ők kerültek hozzá a legközelebb sok év óta és elég sokat tudtak róla, többet, mint bárki ismerősök. Benne van sok dolog talán a legjelentősebbek azok, amik éppen, hogy csak egy minimálisan érez, mint a szomorúság, és félelem arra való tekintettel, hogy elmondják bárkinek is a történetét. Az csak az ő dolga kivel osztja meg és nem lenne túl jó vissza hallani bárkitől is. De ha összességében kéne nézni ez semlegesen érinti a lányt.

Érzelmei elemezgetése közben tűnik fel neki a kavarodás és a kiséri figyelemmel a történéseket. ~ Ha nem jön meg öt percen belül, aki miatt itt vagyok, kivételesen késés nélkül akkor én elmegyek.~ Pontosan ennek a gondolatnak a pillanatát zavarta meg az ismeretlen férfi, aki elé ugrott majd meg is szólította.

— Jó napot? — mondja inkább kérdezve, mint kijelentve hála annak, hogy nem tudja hogyan köszönjön az ismeretlennek ugyan is maximum 10 évet tippelne kettőjük közt lévő különbségnek, de még se akar tiszteletlen lenni. — Igen én volnék, ha csak nem egy aljas imposztor vagyok, aki át vette szerencsétlen lány helyét,és ha jól gondolom maga pedig… — Az elharapott mondat többet mondhat minden szónál. Nem nagyon futotta át a tekercset csak annyi foglalkoztatta belőle különösebben, hogy a csapat, aminek a tagja volt felbomlik. Így egy kínos mosolyt is mellékel a beszélgetéséhez.

~Hát ezt nagyon elszúrtad gratulálok~

—Maradj csöndben, ha nem akarsz egy tasli tőlem. — suttogja gyorsan el, és remélhetőleg ezt a vele szemben álló nem hallotta meg, vagy ha még is akkor se fogja szóba hozni ugyan is nincs kedve magyarázatot adni, hogy aztán őrültnek tekintsék, ismételten.

**Hamacho Yoshitaro** Vas. Ápr. 12 2020, 18:42

A nap sugarai lágyan szűrtek át az edzőterepet körbeölelő fák lombkoronáját s mikor a szél meg-megborzolta őket, apró fényjátékot játszottak a körülöttük lévőknek. Itt nem volt hír a háborúnak: amit az előző csata elpusztított, azt nagyom hamar újra építették. Talán ez mondható a Villám Országbeliek a saját "tüzünknek", mint a Konoha-iak esetében. Sosem adják fel és akárhányszor a földre csapják, kétszer akkor erővel támadnak fel a hamvaikból. Egy olyan képesség ez, amire büszke lehet az ember, mert megtanítja egyenesen járni a világban...

A narancssárga hajú Jounin első sorban meg akart bizonyosodni róla, hogy tényleg jó Genin-hez érkezett, mert már tapasztalatból tudja az információs lapok könnyen fel tudnak cserélődni. A kép is eléggé homályos volt a tekercsen s ráadásul végig sem tudta teljesen olvasni a lányról az információkat, annyira sietett hogy ne óriási késéssel kezdjék meg ismerkedésüket.

-Igen én volnék, ha csak nem egy aljas imposztor vagyok, aki át vette szerencsétlen lány helyét,és ha jól gondolom maga pedig…- mondta Kana, aki rögtön elszégyelve elfordította tekintetét.

~Micsoda? Imposztor?~ néz kérdően a lányra, de gyorsan kapcsol és próbálja a kellemetlen hangulatot megszüntetni.

-Ki tudja?! Lehet én is imposztor vagyok! Heheh!- mondja egy vigyorral s tarkóját zavarába vakargatja.

Gyorsan előkapja zsebéből a tekercset és konkrétan ledarálja fejében az ott található információt, amit az előtte álló Kunoichi-ről írtak le.

~Szinte kitűnő jegyei voltak...Jó a senbon-okkal...Ez meg..? Furcsa viselkedés és egy képzeletbeli baráthoz beszél? Az előző csapatából a Genin-ek szülei féltették a gyerekeiket és emiatt kérvényezték az áthelyezésüket?~ s a tekercs fölött kinézve megpillantja hogy a lány magában kezd beszélni valamit.

~Óh te jó ég.~ zárja össze egy sóhajjal a tekercset. ~ Hagyjuk ezt az előítélkezést! Meglátjuk, mi sül ki a húsvéti tojásunkból.~ zárj el kételyeit, majd egy határozott mozdulattal a zsebé mélyére csúsztatja a kis tekercset.

-Köhm... Kezdjünk is bele akkor: a nevem Hamacho Yoshitaro, röviden Yoshitaro-sensei. Genin-ként az Első Cserediák Kapcsolat (röviden ECK) során Konoha-ban tanultam s csak Chuunin-á válásom után tértem vissza. Azóta bejártam a háborút és...- megkavarja az arcát.- Elég sok rosszfiúval küzdöttem meg azóta. Szél és Villám elemű, illetve pár alapabb Ninpou (Sima Jutsu) technikákat ismerek.- gondolataiba merengve az égre tekint egy pillanatra. -Röviden talán ennyi. Most pedig én szeretnék feltenni pár kérdést: Mit kell rólad tudni? Milyen technikai tudásod van? Mi az az egy dolog amit szeretsz és mi amit utálsz? Mi a jövő képed? Van-e valamilyen irány, amibe fejleszteni szeretnéd magad?- teszi fel a kérdéseket és türelmesen várja válaszát.

**Matsuno Kana** Vas. Ápr. 12 2020, 22:12

— Talán, amit fontos velem kapcsolatban az igazából nem is tudom — gondolkozik el miközben mindenfele tekinget és keresi a választ a feltett kérdésekre — amire így hirtelen beugrott az, hogy túlságosan sokat szoktam unatkozni.
~Rólam nem is szólsz? ~ — Kana csak gyorsan vet felé egy gyilkos pillantást és figyelmen kívül hagyja a többi megjegyzését.
— Elég alapszinten mozgok, tudok bánni a fegyverekkel, de lehetne jobb is jutsukból tudom az akadémián tanultakat és a Youjit. Amit szerintem a legjobban szeretek az a talán a macskák vagy a inkább maradok a macskáknál szerintem. Amit nem szeretek az nem más mintha hazudnak nekem, bár tudom néha elkerülhetetlen, de akkor idegesít, ha amikor elmondják vagy kiderül az és miatt valaki megsérül, akinek nincs is köze az egészhez. — Ahogy mondja mi is az, amit utál halkul a hangja és a végére már-már suttogásra vált, közben tekintetével földet pásztázza.
~ Azért még nem is kértem bocsánatot hiába nem én tehetek róla teljesen~ — Hangja vissza tér eredeti hangerejéhez a Yuki kijelentésére és folytatja a válaszolást.
— Jövőképem nincs, a pillanatnak élek ugyan is, ha valamit elrontasz az életben és nem jönne össze a nagy terved akkor az szívás lőttek a jövődnek. Irányok, irányok…nem is tudom, ami majd megtetszik de ezzel kapcsolatban sincs sok ötletem. — ~ Ezeken ténylegesen sose gondolkoztam el hosszasan, maximum régen, de az tényleg nagyon régen volt. Még az akadémia előtt szerintem. ~ a haját birizgálja miközben unottan lógatja lábát. — Bár valamikor régen volt egy olyan célom, hogy medikus shinobi legyen belőlem, de ezzel felhagytam egy ideje, nem vagyok hozzá megfelelő ember. Szóval valójában az utolsó kettő kérdésre a válaszom attól függ, hogy teljesen a jelenre kell gondolni vagy valamennyire elrugaszkodhatok a kérdés idejétől és a múltbeli énemet kérdezi, aki mert és tudott nagyot álmodni. Azaz ezt úgy tudnám pontosítások nélkül megválaszolni, hogy valamikor régen volt egy jövő képem, de most már nincsen.
~Követhetetlen szerintem~ — Kana sóhajt egy aprót és érdeklődés egy nagyon minimális szikráját mutatva várja, hogy most pontosan mi is fog történni.

**Hamacho Yoshitaro** Kedd Ápr. 14 2020, 15:12

Az fémrácsokkal elkerített szomszédos gyakorló pályákon is elkezdték a szokásos edzéseket: hol Kunai-kkal estek egymásnak és próbáltak egy-egy karcolást bevinni az ellenfélnek, hol egy Genin-csapat futotta köröket, míg a mesterük ordibált valamit, hol pedig egy Jounin egyedül edzett és valamilyen víz technikát próbált létrehozni.

Yoshitaro figyelmesen hallgatta végig, amit újonnan szerzett tanonca mesélt magáról és mondhatni már szomorkásan fordította el oldalra fejét. Szavaiban sok bizalmatlanságot és kételyt érzet önmaga felé, amit ő maga nem is tudott hová rakni. Születésétől fogva egy nagy klán tagja volt, mindig is tudta mi akar lenni és emiatt célja is színtiszta volt, mint maga a frissen hullott hó.

-Melegítsünk be.- válaszolj semmitmondóan Kana-nak.

A Kumo-i Jounin szívében mindig is ott lakozott a szellem, hogy előretör, minden harcnak az élén akar lenni s bármilyen nagy csapást hozott szembe az élet, mindig képes volt átverekednie magát. Honnan lehet létrehozni egy jövőképet? Hogy lehet egy életcélt csak úgy megalkotni?

~Azt hiszem...azt hiszem mind tapasztalat útján szereztem. Megtapasztaltam kicsinek lenni s emiatt nagy akart lenni. Nem akartam préda lenni vagy elnyomott, hanem vadász legyek és eltapossam azokat, akik a gyengéket bántják. Ez a...szikra lehelet belém igazán életet. Hogy tudnám ezt... másnak is átadni?~ kérdezi magától befejezi a bemelegítést.

-Gyerünk Kana, pár kör futással kezdünk!- adja ki a parancsot és szépen kocogva elindulnak a salakpálya körül még jobban beindítani izomzatukat.

~Hogyan tudnám átadni...?~ teszi fel újra magának a kérdést, majd lopva a lányra néz.

Hosszas ideig csak a köröket futják.

-Nem jó, hogy nincs célod.- szólal meg a semmiből Yoshitaro.- Az tény, hogy leginkább a saját szüleink hatására kezdünk bele az Akadémiába, de csak azok fejezik be, akik igazán odateszik magukat s ahogy láttam, neked szinte kitűnő jegyeid voltak.- pillant rá röviden.- Lehet te is a szüleid miatt kezdted, de ezt az Utat, amin hamarosan elindulsz nem a szüleid miatt fogod végigjárni, hanem magad és Országod miatt. - s egy kicsit belegyorsít a tempóba, remélve a Genin képes tartani az iramot.- Kell a cél. Nem csak azért mert értelmet ad...De majd mikor a világod peremén fogsz állni, ahol az élet és a halál egymást mellett állnak, ez a tudat, ez az eszme, ez a CÉL fog téged visszarántani az élők soraiba. Meg kell találnod a saját hited...önmagadban. Ez talán a legnehezebb... mindenki számára.- majd a futás sebessége lelassul, míg nem teljesen megáll és egy helyben nem kezd el szökellni. - Találd meg a saját szikrád!- böki meg a lány homlokát, ahol most éppen a Felhő Falusi Ninja fejpántja van.

Talán egy pár percig még a levezető nyújtás, hogy még véletlenül se görcsöljön be senkinek sem az izma, majd a férfi ölbe helyezi két karját.

-Továbbá szeretném, ha az edzés végére eldöntenéd, hogy milyen irányba akarsz menni. Szereted a kéz a kéz elleni küzdelmeket? Ha igen, akkor a Taijustsu-ra fogunk edzeni. Inkább távolról akarod leszedni az ellenfeled és különböző technikákkal sakkban tartani? Akkor a Ninjutsu neked való. A kettő kombinációja is megoldható persze, de az már egy kicsit emeltebb szintnek mondanám.- majd itt elgondolkodóan a lányra néz.- Talán az lesz a legegyszerűbb... - s lassan egy védekező pózba állsz.- Ha kiderítjük, mit tudsz bevetni ellenem. Gyerünk, ne légy szégyenlős, nyugodtan támadj meg!- legyinti kezét maga felé.

Lehetséges, hogy tanítási módszerei egy picit nyersnek és közvetlennek mondható, de az élet is pont ilyen lesz vele. Fel akarja készíteni a legjobban, mert amikor a Sors lekeveri az első pofonját, talpra tudjon pattanni hezitálás nélkül...

**Matsuno Kana** Kedd Ápr. 14 2020, 17:57

~Céljaim? Muszáj lenniük nem sodródhatnék szimplán az élettel? Én is azért csináltam, mint mindenki más a szüleim miatt. Mi volt az, amiért ezt az utat akarom járni? Miért nem hullottam ki? Magam miatt jutottam el idáig, mert én is akartam, mert volt egy olyan célom, hogy a szüleimet boldoggá teszem azzal, hogy elvégzem az akadémiát. Az óta nincsenek céljaim csak létezek, de én ezt így jónak érzem. ~ Természetesen a gondolatokat megtartja magának és folytatja a bemelegítést miközben hallgatja a férfi beszédét. ~ A célom fog életben tartani? Higgyek magamban? Akkor vajon mások is hinni fognak bennem? Próbáljak meg újból életvidám lenni? ~ Egy nagyon aprót sóhajtva állapítja meg, hogy a mostani senseie teljesen másmilyen, mint az előző. A férfi még mond valamit, amiből csak annyit jegyez meg hogy Taijutsu vagy Ninjutsu az, amit szívesebben használna, ha harcba keveredik majd kijelenti, hogy támadja meg őt.
Erre jelenleg Kana csak gondolkodva néz a senseire. ~Mit csináljak? Megkéne lepnem, de valahogyan, de egyrészt vele szembe állok más részt sokkalta tapasztaltabb, ismeri az összes trükköt valószínűleg. Mind puszta kezes harcban, mind távolságiban jobb nálam. Gondolkodj Kana, gondolkodj~ Szeme ide oda jár pontosan felmérve lehetséges ötletek után kutatva, de semmit se tud kisütni hirtelenjében.
~ Unatkozom, nagyon unalmas várni, hogy végezzetek~ — Mondja Yuki panaszosan mire a lány rögtön rá is vágná, hogy ne legyen ilyen gyerekes, de helyette nem mond neki semmit. ~ Majd később megköszönöm az ötletet~ Vidáman elmosolyodik és felnéz a nála magasabb férfira.
— Játszunk? — dönti oldalra fejét Kana, így, ha valaki ránézne és nem lenne fején a fejpántja egy 10 éves gyereknek is lehetne nézni magassága és beszédstílusa miatt. — Minden játéknak vannak szabályai ennek mik a szabályai? Ugye nem lesz veszélyes senkire nézve se? Csak akkor vagyok benne, ha nem lesz senkinek semmi baja. — A lány reménykedik, hogy a hirtelen viselkedés váltása eléggé megzavarja ellenfelét és ténylegesen beszélgetni kezdenek, ha sikerül, ha nem egy biztos, most itt az ideje, hogy gyerekes legyen amennyire csak tud.

**Hamacho Yoshitaro** Szer. Ápr. 22 2020, 12:14

A gyakorló jellegű harci parancs kiadása után hősünk szemeivel szúrósan végigméri a lány minden mozdulatát: a pupillák kitágulása jelzi, hogy megdöbbentette az új feladata; szemei látható cikázása mutatja, hogy komolyan vette a kérést és megpróbálja felmérni a terepet; a felgyorsult légzése pedig biztos jel arra, hogy hevesen gondolkodik egy jó stratégián. Ez a fajta megfigyelése is nagyban megkülönbözteti egy Genin-t egy Chuunin-tól, még inkább egy Jounin-tól. Nem elég csak a környezetre figyelni, az ellenfeled testtartása, légzése és szemmozgásának lekövetése legalább annyira fontos, hogy előre tudjon tervezni az embert. Ezek mind-mind olyan képzettségek, amit az ember tapasztalat alapján tud szerezni az évek és tömérdek küldetés által.
Hosszas csend következik, majd Kana egy logikus kérdéssel/kéréssel fordul a mestere felé. A narancssárga hajú Jounin döbbenten pislog párat és realizálja, hogy kettejük közül ő volt az "okosabb".
-Oh...- nyugtázza a dolgot. -Ez okos meglátás! Kellenek a szabályok!- bólogat helyeslően.
~El is felejtettem már, milyen Genin-ként harcolni. Nem lehet csak úgy az első vágásig küzdeni, egyrészt mert még nagyon kezdő, másrészt meg mert a szüleivel sem akarok bajba kerülni, amiért egy szál lányukat rögtön az első órámon megsebesítem...~ s verítékező arccal átgondolja az egészet.
Tenyerére ráüti öklét amivel jelzi, hogy rájött a megoldásra: óvatosan fejpántjához nyúl és leengedi a csomót tarkójánál. Világos fürtjei egy kicsit az arcában lógnak, de semmi olyan negatív látási viszonyt nem adnak, amivel ő maga hátrányba kerülne.
-Ííííígy...ni!- s a fejpántot lazán rácsavarja a nadrágja oldalának egy szíjára.- Itt a feladatod: érintsd meg a fejpántom! 2 percet adok neked, bármit bevethetsz, bármilyen trükköt. Természetesen ha sikerül, jutalmad nem marad el.- majd itt körbenéz és egy apró vízcsepp jelenik meg a homlokán.- Azért ha lehet, ne robbantsd fel a környezetet, jó? Nem szeretnénk mindenkinek az edzését megszakítani...- vakarja meg a tarkóját.

// Szeretnék kérni A, B, stb... verziót abban az esetben, ha egyik-másik támadásod nem sikerülne. Ez a posztod az első 1 percet fogja felölelni, szóval van lehetőséged tervezni. Addig a pontig, amíg el nem kezded a harcot, nyugodtan írhatod jelen időbe, de amint megkezded támadásaid kivitelezését, írd feltételes módba! //

**Hamacho Yoshitaro** Vas. Jún. 21 2020, 06:33

Kedves Kana!

Korábban jelezted felém számítástechnikai gondjait, de mivel azóta sem kaptam semmilyen választ, illetve inaktív vagy az oldalon, ezért a játékodat fagyasztottam. Amennyiben úgy áll a helyzet, hogy újra tudsz írni és folytatni szeretnéd a kalandot, úgy nyugodtan írj rám és megbeszéljük!

Ōtsutsuki Indra Hétf. Márc. 15 2021, 16:01

// Amano Izao - Óriások árnyékában //

Hajnalodott. A nap komótos tempóban kezdett felkúszni az égre. Ahogy a falut fényt érte, az virágként bontotta szét szirmait; felébredtek Kumogakure lakosai, elindultak munkájukban, s hét óra magasságára már ezernyi emberi hangot emelt fel az utcákról a szél. Te magad nyolc órára voltál hivatott a kiképzőterepekre. A tegnapi vizsga után, a szokásokhoz híven hármas csapatokba osztottak titeket. Csapattársaid kiléte nem volt számodra rejtély. Még a tegnapi nap a vizsga után megtudtátok kiket melyik jouninhoz osztottak be. Te, Ryuji és Asuka Kumogakure hatos csapatát alkottátok, egy úgynevezett Watsuji Orika nevő kunoichi vezetésével. A szüleid ismerték ezt a nevet, habár kevés szót szántak arra, hogy meséljenek róla. Az egyetlen dolog, amit megtudhattál róla, hogy ANBU-s háttérrel rendelkezik. Jelentsen ez jót vagy rosszat.

Előre megbeszélve külön mentetek találkozni a sensei-el. Ezt elsősorban Asuka kérte még tegnap, amire végül Ryuji is rábólintott. Előreláthatólag nem közvetlenül otthonról fognak odaindulni csapattársaid, ugyanis néhány dolgot még ezekben a reggeli órákban el kellett intézniük.

[...]

Tizes kiképzőterep. A helyszín, ahová hivattak titeket. Egy óriási dombos terület, néhány síkfelszínnel. Fáradhatatlan gyakorlások és edzések megannyi nyomát láthattad ha körültekintettél. Céltáblák tucatjai voltak fákra aggatva, melyeknek törzsei is kemény kezelést kaptak az idők során: Vágás és ütésnyomok tarkították megannyi tölgy kérgét. Belépve a területre számtalan kisebb-nagyobb kráter kikerülésére is figyelned kellett, ellenben ha kissé felnéztél megláthattál egy emberi alakot a legmagasabb domb tetején. Neked háttal törökülésben ült. Haja éfjekete és hosszú volt, ruházata pedig egyszerű; Egy hosszú fekete kabátot viselt, melyről már messziről meg tudtad állapítani, hogy megannyi rejtett fegyver otthonát szolgálta. Ha közelebb mentél lassan a válla felett maga mögé tekintett. Szemei hidegek és közömbösek voltak feléd. Arca meg sem mozdult látványodra. Lassú és kímért mozdulatokkal felállt és feléd fordult. Szemei végigcikáztak rajtad, fejpántodon pedig hosszasan megpihentek.

- Amano Izao. - Szólt gyengéd, de határozott hangon. - A többiek? - Kérdezte tőled, miközben mögéd tekintett a távolba. Tekintete egy pár másodperc erejéig, amíg válaszoltál, a kiképzőtér bejáratára fixálódott, várva hátha csapattársaid belépnek rajta.

- Mesélj magadról és a többiekről. - Kérte, válaszodtól függetlenül. - Mit tudtok? Mire vagytok képesek? Függőleges terepen való megmaradás? Vizen járás? Elsődleges, másodlagos elem? Genjutsu? - Sorolta fel. Szavait vékonyan hintett türelmetlenség fedte, annak ellenére, hogy tisztában volt az Akadémia anyagával. Hivatalosan egyiket sem tanították - maximum említés és elméleti háttér szinten -, kérdésére mégis érezhetően olyan választ várt, amire átlagos genin nem tudna kielégítően válaszolni.

**Amano Izao** Csüt. Márc. 18 2021, 21:35

Reggel fél hat körül kelhettem, ahogy egyébként is, de már akkor az járt a fejmben, hogy ma megismerem a csapatunkat vezető jounint. Azt már tegnap megtudtam, hogy a csapattársaim Ryuji és Asuka lesznek, de a jövendőbeli senseiünkről csak annyit tudtam, hogy a neve Watsuji Orika, és még annyit sikerült kiszednem a szüleimből, hogy valamikor az ANBU-ban szolgált, amit egyfelől jó jelnek véltem, mert akkor biztos hogy képzett shinobi, de abban nem voltam biztos, hogy két barátomnak mennyire lenne idegen a sok ANBU-s ninjára jellemző fegyelem és hidegség, de úgy voltam vele hogy ha még idegen is nekik, akkor is idővel majd megszokják. A reggeli rutinom az volt, mint általában. Olvastam 10 percet, majd hogy felébresszem magam, vettem egy jéghideg zuhanyt. Ekkor vettem észre a testemet borító kék zöld foltokat, amiken a tegnapi fáradtság következtében átsiklottam. - Na te se tudtál volna rosszabbul kinézni az első napodon geninként - gondoltam magamban, és elképzeltem hogy mit érezhet majd a sensei, amikor először rám néz. Aztán eszembe jutott, hogy én se akartam kihagyni egy napot se, és támogattam Asuka ötletét, hogy ma ismerkedjünk meg a Jouninunkal, szóval csak magamnak köszönhetem, hogy ilyen állapotban fog látni majd először ez a bizonyos Watsuji Orika. Ezek után felöltöztem, és büszkén kötöttem fel homlokomra újonnan szerzett fejpántomat. Végül megreggeliztem és összekészítettem felszerelésemet, majd elindultam otthonról. Mikor kiértem az utcára, már életre kelt a város, én pedig, ahogy minden nap elején tettem, magamba szívtam Kumogakure levegőjét és hangulatát. Végigsétáltam az ismerős utcákon, de az akadémiához érve most nem mentem be, hanem továbbmentem a genineknek kijelölt kiképző térhez, ahova 8 órára voltunk hivatottak.

Mikor odaértem, először körbenéztem a bejáratnál, hogy Ryuji és Asuka már megérkeztek-e, de nem lepődtem meg amikor nem találtam őket, ugyanis mondták, hogy valami dolguk van a városban, és mivel amúgy sem voltak a pontosság definíciói, így végig azzal számoltam hogy késni fognak. Ez is oka volt annak , amiért én olyan hamar mentem, amennyire csak tudtam, mert míg egyébként rám sem a pontos érkezés a legjellemzőbb, nem akartam, hogy úgy mutatkozzunk be a senseiünknek, aki ráadásul ex-ANBU ügynök, hogy mind a hárman késünk egy jót. Végigsétáltam a kiképző téren, ami minden lehetséges jelét mutatta annak, hogy itt évek óta minden pályakezdő ninja megfordult, mi több, még én is jártam erre, amikor a bátyámat kísérem edzeni, de csak most tűnt fel. hogy milyen nagy ez a hely. Végig kémleltem a tájat, és az egyik domb tetején megpillantottam egy fekete kabátot viselő nőt, aki bár semmi jelét nem mutatta annak, hogy érdekelné a jelenlétem, de én mégis elkezdtem felsétálni a dombra. Kicsit közelebb érve már tisztán kivehető volt a külseje. A haja még az enyémnél is feketébb volt, és ugyan már első ránézésre megvolt a gyanúm, de most lett egyértelmű hogy a kabátja tartalma még Kumogakure fegyvertárát is megalázná. Ugyan háttal ült nekem, már a domb alján az volt az érzésem, hogy a térre való belépésem óta tökéletesen tudatában van a jelenlétemnek. Amikor már egész közel értem, egyszer csak hátra tekintett, és a létező leglassab módon végigtekintett rajtam. A tekintete egészen hideg volt, és egy pillanatra úgy éreztem, hogy egyszerre minden titkomnak birtokában van, de csak egy pillanatra torpantam meg, majd folytattam a közeledést. Gondoltam én is lehet ugyanígy mérném végig az én geneinjeimet, szóval nem zavartattam magam. - Amano Izao.- szólalt meg végül, és bár ez a mondat kérdésnek is lehetett volna, biztos voltam benne, hogy egy csepp bizonytalanságot sem hallottam a hangjában. Ezután megkérdezte hol vannak a többiek, amire én csak ennyit tudtam mondani: - Azt mondták még dolguk van a városban, de biztos hamar ideérnek. - és bár nem tudtam én se többet, nem úgy tűnt, mintha kielégítette volna a válasz. Egy kis időre a bejáratra tekintett, gondolom megnézte, hogy a többiek biztos nem érkeztek-e meg, majd ismét hozzám fordulva ezt mondta. - Mesélj magadról és a többiekről. Mit tudtok? Mire vagytok képesek? - majd felsorolt egy halom dolgot, amit még a legtehetségesebb végzősök sem mind tudtak. Gondoltam a legjobb, ha mindenkin végigmegyek szép sorban, szóval belekezdtem. - A nevem Amano Izao, a két csapattársam pedig Yamauchi Ryuji, és Kanazaki Asuka. Ryuji erőssége a taijutsu, de a ninjutsu képességei sem rosszak, viszont Genjutsu terén teljesen képzetlen. Az ő első eleme a villám, legalább is azt mondta hogy a családjában mindenkinek ez az elsődleges eleme, szóval lehet benne valami. A vízen járás és a fára mászás megtanulása szerintem még meg sem fordult a fejében. Az álma az hogy Raikage lehessen, de erről ő sokkal meggyőzőbben tud beszélni, mint én. Asuka Ryuji szöges ellentéte, ő egy törékenyebb kunoichi aki a chkara kontroll terén jeleskedik es Genjutsu terén rendelkezik a legtöbb potenciállal, a chakrája elemi természetéről nem sokat tudok, de ha tippelnem kéne akkor suiton. A vízen járást és a fára mászást már próbálgatja, és nem áll messze az elsajátításuktól. A gyengesége viszont taijutsu, szóval nem szoktuk magára hagyni akció közben. Az álmairől nem sokat bezsél. Jó magam Amano Izao vagyok, az én erősségem a ninjutsu és egész használható vagyok a kardforgatás terén is. Genjutsut csak feloldlani tudok, a vízen járás és a fára mászás pedig pont annyira megy, mint egy átlagos korombelinek. Elemet még nem tudok feloldani, de ezen minél hamarabb változtatnék Az én álmom az hogy ANBU tag legyek, ahogy a szüleim is voltak, és hozzásegytsem a brátaimat álmaik megvalósításához. A hobbim az olvasás és az edzés, ami így elsőre unalmasnak hangzhat, de annyira nem szörnyű. - mikor kiselőadásom végére értem ismét visszatértem a fegyelmezett hallgatáshoz, és vártam a sensei válaszát, bár volt egy olyan érzésem hogy nagy elragadtatottságra nem kell számítanom.

Ōtsutsuki Indra Csüt. Júl. 22 2021, 20:32

// Amano Izao //

A nő arca kifejezéstelen ábrázattal tekintett rád, ahogy kérésére mesélésbe kezdtél. Habár egy árva arcizma se mozdult meg, jéghideg szemeiben teljesen tisztán láthattad, ahogy fejében mindent jegyzetel, mindent megjegyez. Egyedüli reakciója - már ha azt lehet annak mondani - egy testsúly áthelyezés volt jobb lábáról a balra, amikor ANBU-s céljaidat osztottad meg vele. Miután végeztél egy ideig szótlanul állt, szeme sarkából figyelve a bejáratot, amin keresztül két csapattársad épp be is lépett.

- ANBU... Raikage... - Sóhajtott fel visszafogottan, majd egy momentum erejéig felpillantott az égbe. - Inspiráló célok. - Fejezte be gondolatát, majd újra rád nézett. Ryuji és Asuka abban a pillanatban értek fel a dombra, ahogy a sensei belekezdett következő mondatába.

- A nevem Watsuji Orika. A hatos csapat vezetője. - Kezdett bele, ahogy Ryuji és Asuka beálltak melléd szinte egyből vigyázállásba. Még csak köszönni sem volt lehetőségük. Míg Ryuji egy barátias fejbiccentéssel kívánt neked kellemes reggelt, addig Asuka csak egy feléd vetett pillantással jelezte, hogy köszönne neked, ha lenne rá lehetősége.

- A tegnapi nappal hivatalosan is ninjává váltatok. - Hangja tiszteletet parancsoló volt, ugyanakkor hideg és érzelemmentes. Nem voltatok már gyerekek. A Sensei olyan hangnemet vett fel, mintha felelősségteljes felnőttekhez beszélne. - Ez azonban az elkövetkezendő napokban még változhat. - Jelentette ki, majd egy fél lépéssel közelebb lépett hozzátok. Szavait ördögien torzította a jéghideg szeme, érzéketlen arckifejezése, és a mély őszinteség, amivel mondandójának minden hangját becsomagolta.

- Elterjedt szokás minden csapat létrejöttekor letesztelni az odaosztott genineket. Ezt minden csapatvezető Jounin a saját belátása szerint teheti meg. Ez most sem lesz kivétel. - Ekkor vett egy mély levegőt, majd egyessével végignézett rajtatok. - A részletes bemutatkozást a próba után ejtjük meg. Nem akarom feleslegesen jártatni a számat. - Mondta, majd kézjeleket formált meg, s a háta mögött három kocka alakú szikladarab emelkedett ki a földből, méretekben ugyanakkorák. A kézjelek formálása után ráült a középsőre. - Mindegyik kocka 50 kilogramm nehéz. - mondta, majd hosszasan lenézett a földre. Egy, az arca elé vándorló tincsét egy elegáns mozdulattal visszaseperte a füle mögé. - A feladat a következő.. - Mutatott el a kiképzőterep egy északi része felé, ahol magas, harminc méteres fák is nőttek. - Azt akarom, hogy holnap délre, mindannyian meg tudjátok mászni valamelyik magasabbik fát chakrával.. - Mondta, majd mutatott át a kiképzőterepek másik oldalában elhelyezkedő közepes méretű tóra - ...és gond nélkül tudjatok sétálni, futni, harcolni annak a tónak a vizének a felszínén. Izao említette, hogy egyikőtök sem tud megbízhatóan sem függőleges, sem pedig vízfelszínes terepen... funkcionálni. Sajnos mindkét képesség vitális ahhoz, hogy a ránk bízott küldetéseket el tudjuk végezni.

- De hisz... - Szólalt meg melletted Asuko, akit szinte egyből követett volna Ryuji is, azonban Orika-sensei mindkettejükbe belefojtotta a szót.

- A próba alatt tilos akármilyen módon segíteni a másiknak, vagy kommunikálni a másikkal. Ha rajtakapok valakit... - Erősítette fel hangját, ahogy elsétált közöttetek és mögétek állt. - ... Hogy beszél, suttog a másikkal, üzenetet hagy a földben, int neki, vagy csak ránéz... - Hajolt be közéd és Ryuji közé. - Akkor mindannyiótok visszakerül az Akadémiára. - Mondta, majd hátat fordított nektek. - És még valami: Mindhármótoknak csináltam egy-egy kockát. A kockákat nem cserélgethetitek, mindenkihez egy tartozik. - Nézett vissza a válla felett rátok, és a három, külsőleg teljesen megegyező kockára, majd vissza a távolba. - Valamennyi fánál és tónál tett kísérlet előtt fel kell hogy cipeljétek ide a kockát a domb tetejére, majd vissza a fához vagy tóhoz. Ha valamelyikőtök ezt nem teszi meg, mindannyian megbuktok. Ha holnap délre, valamelyikőtök nem marad meg a fatörzsön vagy a vizen, mindannyian megbutok. Ha észreveszem, hogy kommunikáltok, segítetek egymáson, vagy kicserélitek a kockákat, megbuktok. Most pedig válasszatok magatoknak egy kockát, és kezdhetitek. - Jelentette ki zárólagosan, de még nem fordult meg. Ryuji és Asuko szinte rohanva mentek oda a kockákhoz és kapták fel a két szélsőt. Ahogy azt várhattad, Ryuji szinte probléma nélkül vette fel a szikladarabot, míg Asuko szinte meg sem tudta emelni. - Ha már hozzáértetek nem lehet cserélni. - Jelentette ki a sensei, még mindig háttal nektek és a kockáknak.

Abban a pillanatban, hogy felemeled az utolsó megmaradt kockát, észreveszed, hogy vagy hihetetlenül megerősödtél, vagy a kocka nem ötven kilogramm, hanem maximum öt. Ha pedig rápillantassz Ryujira, egy félig meglepett arccal nézne vissza rád, ahogy alkarból meg-meg emelgeti a sajátját.

- Ha nem tévedek mindenki megtalálta a sajátját. - Jelenti ki a sensei, majd megfordul és még egyszer végignéz rajtatok. - Hajrá. - Adta ki a parancsot, majd néhány kézjel után egy negyedik kockát is kivájt, melyre leült, háttal az erdőnek és a tónak egyaránt.

# Nem okoz gondot a kocka cipelése, a fára mászás már annál inkább. A következő posztban irányíthatod Ryujit és Asukat is. Időben az első egy-két órát ölelje fel a poszt, amiben trükközhettek, megpróbálhatjátok kijátszani a szabályokat. A fáramászás és vizenjárás (ha azzal kezdenétek) esetében is Asuka az első aki meg tud valamelyest maradni, de ha a kiválasztott kockát fogja végig cipelni, két-három kör alatt kifullad teljesen.

# Hozzátok rendelt kockák tömegei: Izao: 5 kb, Ryuji: 15 kg, Asuka: 50 kg

// Szeretnék bocsánatot kérni a késésemért. Június közepe óta a feje tetejére állt a napirendem és bár azt hittem, hogy a nyárral jön majd a szabadidő, pont az ellentéte történt. 25 chakrát és TJP-t írok jóvá a késésemért. //

Ajánlott tartalom