Ninja-akadémia

/Aktivizálom magam, csak közben adminkodok és mesélek másik oldalon. Jelenleg akad jó néhány problémánk amire jobban oda figyelek mint a játékra. Megpróbálok legalább olyan jól játszani, mint mesélni!//

Nagyon sokára érkezik meg Shizune. Azonban most nem vagyok türelmetlen. Ezúttal megvárom amíg megérkezik és nem dörmögök. Az idő amúgy is nagyon kellemes. A testemen egyébként is érzem a lágy szellőt, viszont amikor egy-egy kellemes légáramlat a lepleim alatt végig simogat, kiráz a hideg.
Amikor meglátom a fekete ruhás alakot, már tudom kiről van szó. Felcsillan a szemem és még a kedvem is kicsit jobb lesz a látványtól. Már alig várom hogy elkezdhessem a medikus kiképzést.
- Semmi baj! - válaszolok a nőnek, amikor bocsánatot kér.
Ezután átnézi azt a dokumentumot, ami az én adataimat tartalmazza. Tudom hogy milyen eredménnyel végeztem, ezért kicsit félek, hogy elutasít. Hamarosan ki is nyilvánítja, papíron nem vagyok alkalmas a medikus kiképzésre. Ekkor a szívem hevesen kezd el dobogni, sokkal hevesebben, mint eddig. Azonban van egy ajánlata a számomra!
- Öt támadás... - szólalok meg halkan. - Nem tudom, képes lennék-e erre. Ha jól sejtem, Shizune sama is nagyon jó harcos.
Percekig csak fel alá járkálok és gondolkozok az ajánlaton. Nagyon nehéz döntést kell most meghoznom, mivel ezen áll vagy bukik minden. Pár perc várakozás után végül megszületett a döntésem. Mély levegőt vettem, majd kifújtam azt.
- Hát jó, legyen! - ekkor magam elé tartom a kardomat. - Elfogadom az ajánlatot. Mindent megteszek hogy sikerüljön! Ha ez kell hogy medikus legyek, akkor vállalom!
Kisebb terpeszállást veszek fel és várom a rám zúduló támadásokat.

Beleegyeztél a feltételekbe, ahogyan Shizune-san csak barátságosan rád mosolygót, ahogyan közelebb lépett hozzád. Egy jounin szintű ellenfél ellen, ha közvetlenül támad, vájni kevés esélyed volt, sőt az egész küzdelem, kijelenhetjük nyíltan, nem éppen a te oldaladon állt. Vajni kevés esélyed volt arra, hogy sikerrel háríts öt támadást! De meg kellet próbálnod, és meg is próbáltad!
- Akkor kezdjük el!
Shizune és közted jó két és fél méter volt a távolság, jól láthatólag nem akart a közeledbe kerülni, ahogyan megtartotta a távolságot is, de hogy ez mennyire jelent jót neked, az a lehető legnagyobb kérdés! A kunoichi megmozdult, ahogyan neked azonnal kellett reagálnod rá.

//Öt támadást írok most le neked, melyek egymás követik! A postba írd bele, hogy minden egyesre hogyan reagálsz a lehető legjobban, ahogyan a támadások közti másodperces szüneteket is reálisan játszd ki! Vagyis a védekezéseket kapcsold össze! Pl.: Kitért a kunai elől, ahogyan észrevette a következő támadást ezt és ezt csinálta...//

1.Shizune megmozdult, ahogyan a ruha újából egy kunai jelent mg! Villámgyors volt, de láthatólag visszafogta magát, hogy reagálni tudj. Ahogyan a keze ráfonódott a késre, azonnal, nem is habozva, egyenes irányba dobta azt el feléd.

2.Akárhogyan is reagáltál, csak mozgásra volt időt, technikára nem! Rajtad állt, hova is érkezel, de Shizune nem adott várakozása időt. Tenyereit összecsapva nyitotta ki a száját, ahogyan abban a pillanatban három kisebb senbon szelte át a levegőt feléd. (Fukumi Hari // Rejtett Tűk )

3.Újra csak mozgásra voltál képes, ahogyan rájöhettél, hogy a kunoichi pozícióba akar rakni, ahogyan ezzel az áll támadásokkal csak a mozgásodat méri fel, a reakcióidőddel együtt. De a harmadik támadás, már nem távolsági. A kunoichi abban a pillanatban, hogy földet értél, termett ellőtted, ahogyan nyitott tenyérrel csapott az arcod elé, immáron már kímélve téged.

4.Immáron nem volt menekvés. Elhajolni talán sikerült a támadás elől, de elugrani nem. Kilátástalan helyzetbe kerültél, ahogyan Shizune megpróbált megragadni, de hogyan hogyan próbálod meg ezt túlélni az rajtad áll.

5.Ha egy jó ötlettel álltál elő arra, nehogy képes legyen megragadni, akkor már szó szerint sínen vagy,, kivéve akkor ha valamikor hagytad, hogy megérintsen egy pillanatra is, ugyanis ha sikerrel járt a testeden ekkor hihetetlen fájdalom ébred és megbénulsz teljesen, nyílt célpontot nyújtva neki.

Öt támadás és medikus ninja vagyok. Mély lélegzetet veszek, amikor megszólal a nő. Megfeszülnek az izmaim, majd elkezdődik az életem első igazán nehéz feladata.
Shizune egy kunai-t dobott felém. A kardomat meglendítettem magam előtt, így balról jobbra egy félkört írok le vele. Amint félre ütöm a fegyvert, kilépek balra, hogy fogadjam a következő támadást.
A következő pillanatban hallom, amint a nő összecsapja a tenyerét. Mire oda nézek, néhány tűt lehelt ki felém. Ezt a támadást már nem háríthatom. Éppen ezért most jobb oldalra vetődök, majd egy bukfenc után talpra ugrok.
Alig egyenesedek ki, Shizune már ott van előttem és ütésre emeli a kezét. A csapás elől oldalra dőlök, közben a kardomat amilyen sebesen csak tudom, az élével beszorítom a nő karjához, majd a testének feszülök és megpróbálom fellökni. A bal lábammal kicsit belépek mögé, így szinte biztos hogy elesik. Ha pedig tovább folytatja a támadást, akkor a penge megvágja a karját.
Ha szerencsém van, erre a mozdulatomra leállítja magát és nem támad tovább. Viszont ha folytatja, akkor teljesen ki vagyok szolgáltatva a további csapásainak.

//Azt hiszem, ez a próbálkozás, úgymond nálam félsiker volt, hiszen lényegében nagyon szépen és érthetően reagáltad le az eseményeket, sőt logikusan, de a külalak kissé arra utal, hogy fáradt voltál és nem nagyon akartad megerőltetni magad a mennyiség láttán! //

A kunai a mellkasod felé közeledett, ahogyan csak félig tudtad előrántani a katana-dat a tokjából. Sőt igazából nem is rántottad elő, hiszen csak ¾ része volt látható, ahogyan magas elé rántottad. A pengéjét karolást sem ejtett a kunai tőr, ahogyan egyszerűen oldalra pattant és beleállt a földbe és ezzel letudtad az első támadást. Viszont maradt négy.
Időd is alig maradt reagálni, ahogyan Shizune azonnal támadott. A szájából három darab senbont köpött az irányodba, ahogyan azonnal reagálva jobb oldalra fedődtél és egy kis bukfenc közepette előrántottad a kardodat ahogyan ezzel kitudtad védeni a második csapását is, bár a senbonok hihetetlenség kerülted a fejedhez, Szerencséd volt.
De azonnal érkezett a harmadik. Alig tudtál talpra állni és akartad felderíteni a terepet, felmérni a lehetőségeket, egy tenyér takarta el a kilátást. Egyre közelebb és közelebb került hozzád, ahogyan reflexerüen próbáltál kitérni előle. Érezted, ahogyan a kunoichi keze szinte súrolja a füledet, a hajadat el is érte, ahogyan te ezúttal, végre először megpróbáltál támadni is. Kardod élével a kunoichi kezét, vagyis a mellkasa és a keze közti részt céloztad, de nem úgy, hogy sebesülést okoz neki. Megpróbáltad támasztani, hogy ezzel arra kényszerítsd a nőt, hogy hátrafelé helyezze a súlypontját és ezt kihasználva egy gánccsal a földre döntsd. De ez volt az a pillanat, ahol abbamaradt a szerencse szériád.
Shizune testéhez villámgyorsa közeledett a katana, ahogyan váratlanul megakadt. Ahogyan letekintettél, tisztán láttad, hogy a kunoichi másik kezével, vagyis alkarja külső részével könnyedén tartotta meg a kardot, de volt valami, valami más, melyet szintén hallottál. A kardot nem a puszta bőrével fogta meg, hanem két fém csatanása halatszott akkor, ahogyan a következő pillanatban a kunoichi azon keze, mely a fejed mellett húzott el, visszatért és megragadta a tarkódat. Abban a pillanatban éles fájdalom hatolt az egész testedbe, ahogyan összerogytál. Pillanatokig érezted még a fájdalmat, ahogyan lassan magadhoz tértél és láttad, hogy Shizune lecsatolja az összetört tűkilövöjét a kezéről.
- Ha ez nincs, akkor nagy bajban lettem volna! -közi veled, ahogyan leguggolt eléd. - De most, szerinted hogy a gyözetelek le?- kérdezte tőled mosolyogva.

A harcnak nagyon hamar vége lett. Sikerült félre ütnöm a felém száguldó kunai-t, majd elugrottam néhány senbon elől, végül elhajoltam egy ütés elől. Viszont az ellentámadásom sikertelen volt. Azt reméltem, ha sikerül megakasztanom a támadását, akkor nyertem. Azonban nem így lett. Valamilyen kemény eszközben megakadt a kardom, így a kunoichi megérinthette a tarkómat. Az érintés hatására éles fájdalom hasított belém, amitől térdre rogytam. Enyhén kábultan néztem a nőre, aki egy senbon vető maradványait vette le a kezéről. Közben mondott valamit, amit sajnos nem nagyon értettem. Túl kába voltam ahhoz, hogy felfogjam a történéseket.
Pár percig eltartott, mire magamhoz tértem. A kardomra támaszkodva talpra álltam, majd a nő szemébe néztem. Kicsit mérges voltam a kudarcom miatt, de ha egyszer nem vagyok alkalmas a kívánt feladatra, akkor nem tudok mit csinálni.
- Megegyeztünk! - jelentem ki kicsit csalódottan. - Nem sikerült kivédenem az összes támadást, így hát elbuktam. Köszönöm a lehetőséget, illetve hogy rám pazarolta az idejét. Ha nem vagyok túl figyelmetlen, akkor össze jött volna, így viszont... - ekkor elhallgatok. Szomorúan lenézek a földre, majd hátat fordítok.
- Majd találok valamilyen más megoldást, hogy kitanuljam a mesterséget! Most kudarcot vallottam, de legközelebb nem fogok. Szerintem most megyek a kórházba, hátha kell ott valamit segíteni. Még a végén ragad rám valami tudás is. Még egyszer nagyon köszönöm a lehetőséget.
Ezután szépen lassan elindulok a kórház irányába. Csak remélni tudom hogy majd ott kisegítenek valahogy.

// Az az igazság hogy fáradt is voltam, illetve sokkal többet foglalkoztam a másik oldallal. //

Shizune csendben hallgatta végig a szavaidat, ahogyan felálltál a földről és mellesleg ő is, miközben nyitottan, bár szomorúan elfogadtad azt, hogy vesztettél és ezzel megbuktál a kunoichi vizsgáján. Hátat fordítottál a nőnek, ahogyan alig pár lépést tettél és megszólalt. Nem szidott, vagy okított, de még tanácsot sem adott, ahogyan amit közölt, életed egyik legboldogabb pillanata volt.
- Hát a teszten valóban megbuktál, de szerinted mennyi esélyed volt ellenem? -kérdezte vissza tőled, ahogyan megálltál. - Idősebb és tapasztaltabb vagyok nálad, ami elég ahhoz, hogy egy ilyen harcban már a harmadik támadáskor megbukj! Erre te, az utolsó pillanatban voltam csak képes győzni, ahogyan majdnem sikeresen megöltél...- nevetett fel, ahogyan érezted, hogy közelebb jött hozzád, de megfordulni nem fordultál- Egy orvosi shinobinak, nem az élet halál harc a lényeges, nem az, hogy a harctéren a lehető leggyorsabban képes legyen meggyógyítani akárkit, hanem a legfontosabb tényező, hogy életben maradjon. Egy jó orvos ninja képes elkerülni minden támadást, ahogyan ha lehetősége adódik rá, akkor teszi a dolgát, de a legfontosabb dolga, hogy életben maradjon, mert ha ő elesik, akkor az egész csapatnak annyi! - érezted, hogy a kezeit a válladra rakja- A legtöbb orvosjelölt megbukik ezen a teszten, mert képtelen testileg vagy lelkileg erre felkészülni! - mosolyodott el- És ezen felül, mindegyikőjüket hajtva valami, ami erőt add nekik elviselni ezt a nehéz feladatott, amibe kapaszkodhatnak és ami segíti őket! Téged mi hajt abban, hogy orvos legyél? -kérdezte.

Alig indulok el, Shizune már meg is állít. Olyan tényeket közül velem, amiket én is tudtam a harc előtt. Viszont amikor azt mondja hogy átmentem, eláll a lélegzetem. Már csak egyetlen kérdés maradt hátra. Ha ezt jól megválaszolom, akkor minden bizonnyal tanoncának fogad. Tehát csak meg kell indokolnom, miért akarok medikus lenni. Azt nem mondhatom, hogy a lányok miatt! Ha megtudja hogy így akarok közelebb kerülni a csajokhoz, egy pofon kíséretében elzavar. Szerencsére nem csak ezért akarok medikus lenni, ezért ezt meg tudom válaszolni a kérdést.
- Az igazság, hogy szeretnék Konoha hasznára lenni. Először valamilyen harci stílusra akartam specializálódni, ezért nem találtak alkalmasnak korábban. Viszont egyik pillanatról a másikra megváltozott a gondolat menetem. Mivel Konohában rengeteg jól képzett shinobi van, úgy gondoltam más úton kell kamatoztatnom a tudásomat. Így jött a medikus képzés. Ha jól tudom kevés medikus ninjánk van. Azt hiszem nagyobb hasznára lennék Konohának, ha medikusként folytatnám a pályafutásomat. Segíteni szeretnék az embereken és szerintem ez a legjobb út, amin el indulhatok.
Ezután elhallgatok és várom Shizune válaszát. Minden amit mondtam igazság és tiszta szívből jött. Lehet hogy a csajok csak a második helyen lesznek ezen az úton? Ki tudja...

Shizune komolyan nézett téged, ahogyan kisvártatva megcsóválta a fejét és a kezeit a derekára rakva nézett rád mosolyogva. Megválaszoltad az utolsó kérdését és a mosoly elárulta azt is, hogy medikus ninja képzésben részesülhetsz. Bár azt elkellet mondanom, hogy egyáltalán nem azért lettél az, mert jól válaszoltál. Akármilyen ésszerű magyarázat megtette, a lényeg az volt, hogy lássa az arcodat, hogy amit mondatsz, abban valóban hiszel és valóban megakarod valósítani.
- AZ arcod elárulja, hogy igazat mondasz! -közölte veled- Az elszántság az, ami előre fog vinni ezen az utón! Higgyél nekem, hogy ez lesz életed legszebb napja és később a legátkozottabb is. Medikus nindzsaként közelebb fogsz állni a halálhoz, mind a legtöbb ember és ez egyben azt is fogja jelenteni, hogy sok keserűség és bánat, önvád mellett fogod elérni az álmodat. - arcára még szelesebb és barátságosabb mosoly ült ki- De akárhogyan is döntesz és érzel majd, most büszke lehetsz magadra! Holnap elkezdjük az Orvosi képzésedet. -indult el a bejárat felé, ahogyan még közölt veled néhány fontos információt! -Holnap reggel itt találkozunk! 6-kot, egy percel se később4- adat szinte parancsba, ahogyan kipihenhetted magad és másnap végre elkezdődik az életed egy újabb korszaka.

//A postba írd bele, hogy hazamentél és másnap reggel lett! //

A szívem egyre hevesebben kezdett verni, ahogy Shizune válaszát hallgattam. Tudtam hogy mit vállaltam, ezért tisztában voltam azzal is, hogy sok halál esetet fogok látni. Azt viszont remélem hogy nem kell végig néznem egyetlen közeli barátom utolsó perceit. Jelenleg még nem nagyon ismerkedtem össze senkivel, de remélem hogy ez hamarosan megváltozik. Amikor megkapom az utolsó információkat, meghajlok majd elköszönök:
- Viszont látásra! - ekkor megvárom míg belép az épületbe és eltűnik a látómezőmből.
Végül elindulok. Sajnos nincs senki akivel megosszam az örömömet, éppen ezért Ichiraku-hoz megyek először. Kérek egy adag ramen-t, és elújságolom ami velem történt. Teuchi és Ayame vidáman fogadják a hírt és gratulálnak nekem. Miután befejezem az evést elindulok hazafelé.
Otthon még edzek egy kicsit, majd lefekszek olvasni. Az egyik hírességünk könyvét olvasom. Nagyon szeretem Jiraiya műveit, gyakran képzelem magam a főhős helyébe.
Este nagyon nehezen tudtam elaludni. Túl izgatott voltam a kiképzés miatt. Amikor végre álom borult a szememre, láttam magam medikusként. Sok izgalmas és szörnyű dologban volt részem, de nagyon élveztem.
1 órával a találkozó előtt ébredtem fel. Nagyon gyorsan megreggeliztem, lezuhanyoztam majd felöltöztem. Az akadémiához 6 előtt olyan 10 perccel érkeztem meg. Már alig várom hogy megérkezzen Shizune és elkezdje a kiképzésemet...

// Hát Jiraiya könyvei 18 kiadásúak, azt pedig amit először írt limitált kiadás volt, de ennek ellenére titokban mért ne perverzkedhetnél //

Nem is kellett sokat várnod, hiszen hat órakor pontosan meg is jelent Shizune, ahogyan mosollyal az arcán üdvözölt. Plusz pont volt, hogy nem késtél, hiszen a fegyelem fontos. És neked is szerencséd volt, hogy nem egy olyan shinobi tanít, aki korosan késik. Na jó, nem akarok neveket mondani.
- Na kezdjük is bele! -közölte veled, ahogyan a kezedbe nyomott egy hatalmas több ezer oldalas könyvet, egy olyant, melyet elbírni is alig tudtál!- Ezt tanuld meg lassacskán, szóról szóra! - közölte veled, ahogyan intett, hogy azzal most ne foglalkozz, mást akar neked tanítani. - A shinobi szanitéc elsődleges feladatta, hogy analizálja a sebet és a külső sérülések minél precízebb ellátása. Azonban a diagnózishoz, szükséged van, egy bizonyos szintű tudásra, melyet abból a könyvből fogsz megtanulni! Addig az ellátás egyik legfontosabb dolgát, a Kiyomaru // Tisztítás-t fogod begyakorolni! Veregetet vállba, ahogyan rád mosolygott- Indulj a kórházba! Ott keresd meg Oroit! Ő egy tapasztalt medikus shinobi, ő majd elmagyarázza neked gyakorlatban a dolgokat! - mosolygott rád, ahogyan elindult vissza- Annak a könyvnek az első fejezetét tanult meg! Egy hetet kapsz rá! -szólt hozzád, ahogyan megvolt hova is menj.

//Köv. Post kórház! A postba beleírhatod, hogy megtaláltad a férfi!//

[Hinata, Kazuma és a rejtélyes harmadik - Kiképzőterepek folytatása]

Konoha utcáin lavírozva, még mindig Suzume fülében csengtek Kazuma utolsó, elkapott mondatfoszlányai. Míg az akadémia felé rohant, jobb híján ezeken a szavakon morfondírozott, azaz inkább magában durrogott a furcsa felfogása miatt sértésnek vélt megjegyzéseken.
Mi az, hogy "ne hozz ránk szégyent"? Még a feltételezés is sértő, hogy én szégyent hozzak valakire. Látszik, hogy egyáltalán nem ismer. Meglátjuk, kettőnk közül ki hoz szégyent a csapatra. Az biztos, hogy nem én! A végén meg még ráadásul a ramenről is motyogott valamit. Tuti, hogy csak a gyomra hajtja. Nekem egy ilyen ember ne pampogjon!
Saját magát hergelve érkezett meg az akadémia épülete elé. Nem tudta, bemenjen-e, jobbnak látta, ha inkább kint áll neki a nyomkeresésnek, elvégre Ami-chan klónja azt mondta, utalások lesznek a továbbmenetelt illetően.
Egyelőre semmi gyanúsat nem látok, de óvatosnak kell lennem, hiszen a klón csapdákról is beszélt. A legjobb lesz, ha itt lecövekelek, hátha történik valami. Ha mégsem így lesz, akkor negyed óra múlva bemegyek az épületbe, és ott látok neki a keresésnek. Valahol itt van elrejtve a következő nyom, érzem!
Szemeit az akadémián tartva figyelt és várt, hátha felfigyel valamire, ugyanakkor minden határozottsága ellenére is megvetette benne lábát a kétely: tán mégsem jár jó helyen? Elvégre, mostanra már fel kellett volna fedeznie a következő fogódzót. Vagy mégsem?

Egyre erősebbé vált a gyanú arra, hogy Suzume elszúrta az első próbát, ugyanis az akadémia előtt semmi különöset nem talált a percek múlásával. Olykor-olykor fülébe hatolt egy-két érdekes hang, de nem törődött velük, annyira a jelekre koncentrált, hogy ezekre fel sem figyelt. Már-már fontolgatta, hogy elmegy, de nem volt jobb ötlete, mi is lehetne a cédulán leledző rejtély megoldása, így maradt, és félhangos töprengésbe kezdett.
Ha nincs igazam, akkor elvesztem, ugyanis hirtelen nem ugrik be semmi más. Tudás növelése egyértelműen a képzésre utal, ami az akadémián kívül máshol nem lehetséges Konohában. Vagy esetleg az akadémiai edzőterepekre kellett volna mennem? Ott viszont nem a tudás, hanem az erő növekszik az edzések során. Sehogy sem áll össze a kép. Mit szúrhattam el?!
Míg így kattogott az agya, egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a föld megmozdul lába alatt, s erős, kacsra hasonlító indák béklyózzák meg lábait. Mielőtt észbe kaphatott volna, a repedt földfelszínen át, az indák berántották Suzumét a földbe. Olyan volt, mintha cementbe öntötték volna, a kemény földben nem tudott megmozdulni. Kezei használhatatlanná váltak, sem fegyvert ragadni, sem technikát használni nem tudott.
- A fenébe!
A szitkozódás azonban semmit sem segített. A következő pillanatban egy levél jelent meg a lány előtt. Végigolvasva, bizonyára megvakarta volna fejét, ha tudta volna, ugyanis olyan volt, mintha a levelet nem neki címezték volna. Vagy csak ennyire ronda lenne? A másik lehetőséget elvetette, így arra jutott, hogy Ayame nem teljesen arra számított, hogy Suzume fog az akadémia elé érni.
Én is jobban örültem volna, ha ez nem így történik. Ez annyira béna helyzet. Annak ellenére, hogy meg akartam előzni Kazumát, lefogadom, hogy ezek után én leszek kettőnk közül az utolsó, aki célba ér. Kivéve, ha ő is belesétált egy hasonló csapdába. Akkor aztán mind a ketten jól nézünk ki. Mindenesetre most elég a saját bajommal foglalkozni. Hogy a francba jutok ki innen
Suzume hirtelen morgásra lett figyelmes, majd ahogy tekintetét kicsit feljebb emelte, hirtelen egy kutya hadra lett figyelmes maga körül. Esélyeit felmérve úgy tűnt, nem éri meg kiabálni, az amúgy is szánalomra méltó lett volna véleménye szerint, így nekiállt azon gondolkozni, mit tehetne, hogy kiszabadítsa magát.
Várjunk csak! Az, hogy az indák ilyen hirtelen csapódtak ki a földből, csakis valaki műve lehet. Úgy értem, egy ninjutsu, vagy valami csapda, ami reagál a chakrára. Ha egy ninjutsu, akkor valakinek el kellett végeznie, én viszont nem láttam senkit, pedig elég régóta itt állok, tehát ez egy csapda, amit valamiféleképp működésbe hoztam. Ez még rendben is lenne, de a kutyák hogy kerültek ide? Elvileg idézni, csak a Kuchiyose no Jutsu segítségével lehet. Ezt jelen körülmények közt kizárnám. A másik variáció, hogy valaki elengedte őket. De szintén nem láttam itt senkit... A francba! Lehetséges lenne, hogy ez egy genjutsu? Az megmagyarázná a hirtelen itt termett kutyákat, és az indákat is. Elvégre, a tudatalattink bármit el tud velünk hitetni. Ugyanakkor még mindig fenn áll a csapda lehetősége, elvégre attól eltekintve, hogy a kutyák csak úgy megjelentek, az indákat simán manipulálhatták messzebbről. Akárhogy is, azt hiszem, elég nagy bajban vagyok ahhoz, hogy a legszélsőségesebb megoldásokhoz nyúljak. Ha ez tényleg egy genjutsu, akkor talán kizökkentene belőle egy külső sérülés, de most semmi esélyem arra, hogy kiszabaduljak, ahhoz pedig, hogy megsebesítsem magam, szükségem lenne a kezeimre. Hacsak... Mi lenne, ha ráharapnék a nyelvemre? Az talán elég intenzív fájdalmat okozna, hogy kiszabaduljak. Viszont, ha ez egy ninjutsu, akkor a helyzet változatlan marad. Mindenképp meg kell próbálnom, jelenleg csak ez az egy esélyt látom.
Suzume becsukta szemeit, majd felkészült az eszméletlen fájdalomra. Kitátotta száját, és harapni készült...

Klónjával villámgyorsan süvítettek keresztül-kasul a városon, mialatt már-már közel a kimerüléshez kezdte feladni Kazuma a keresést.
A fenébe. Már voltam majdnem mindenhol. A ramen-bártól kezdve egy csomó helyen át, az összes környékbeli teret is beleértve, mindenhol. És sehol sem láttam!
Közben a klónja egy hangos pukkanás közepette füstté válik, most már csak néhány hely van hátra, azt egyedül is meg tudja nézni. Következő célpontja egy kis zöldségárus, hisz gondolja, talán a lányt is egy ilyen helyre küldték, mint ahogy őt is a fegyverkereskedéshez. Csakhogy az út az akadémia előtt vezet el, ahol meglátja a fehérrel vetekedő szőke hajfürtöket.
Suzume! Mi a fenéért állsz egy helyben?
Kiált oda neki, miközben nagyot sóhajt.
Hogy lehettem ilyen ostoba? Persze, hogy az akadémia, hát hol máshol kezdhetné a feladatokat, mint ahol előzőleg befejezte őket.
Mivel nem áll elég közel a lányhoz, még nem hat rá semmilyen jutsu, így értetlenül mered Suzume kifejezéstelen arcára.
Mi a..
Ugrik hátrébb, ahogy leesik neki, hogy ez talán csapda.
Nem, nem lehet olyan csapda, ez tényleg Suzume, érzem az illatát, és másolatnak túlontúl tökéletes lenne. Vagy nekiállna nagyzolni nekem. Ez biztos ő. Akkor meg?
Töpreng, de nem megy közelebb, mert nem akar ő is beleesni ugyanabba a hibába.
Akkor meg mi lehet az? Csak nem… genjutsu? Előfordulhat. De hogy kizökkentsem, meg kell érintenem, hogy a chakrám összezavarja az ő chakraáramlását. De akkor lehet, hogy én is ott ragadok, és akkor Ő is elbukja a próbát. Csak egyféleképpen tudok neki segíteni, és sajnos ebben sem vagyok biztos.
Genjutsu Kai! Kiáltja el magát, a megfelelő kézjelekkel együtt végrehajtva a feloldó jutsut. Reménykedik benne, hogy ez most bevált.

Pár másodpercre Suzume úgy érezte, mintha egy apróbb impulzus érte volna. Maga sem tudta honnan jött, de biztos volt benne, hogy valami történt. A helyzettel azonban nem tudott mit kezdeni, így mozdulatlanul tépelődött a föld rabjaként. Egyszerre furcsa hangokra lett figyelmes, majd Kazumát találta maga mellett.
Mi a...? Ő is csapdába esett? De hogy kerül ide? Most már tényleg nem értek semmit. Őt is ideirányította volna Ami-chan?
- Ezek szerint te lennél a felmentő sereg - szúrta oda gúnyosan Kazumának Suzume. - Nos, ennek fényében úgy néz ki, hogy bajban vagyunk.
Mit sem törődve a fiú reakciójával magába mélyedt, s megpróbált kitalálni egy másik megoldást. Számba vette lehetőségeiket, és arra a következtetésre jutott, vajmi kevés választási lehetőség maradt. Mondhatni, zéró.
- Valahogy minél hamarabb ki kell innen keverednünk, különben azok vacsorájaként végezzük - morfondírozott félhangosan a meggyötört, nyáladzó ebekre utalva. - Nem túl bíztató a külsejük.
A lány érezte, ahogy kiveri a víz, s homlokán egy apró csepp kúszik lefelé. Szájába harapott, s lehunyt szemekkel morfondírozott. Vagy inkább az ítéletet várta? Akárhogy is, meglepetésére lassan úgy érezte, megszabadul, s valóban. Mire kinyitotta szemeit nyoma sem volt a kutyáknak, az indáknak, de még csak a feltúrt földnek sem. Minden a legnagyobb rendben volt, kivéve, hogy Kazumával egymás hegyén-hátán terpeszkedtek. Álmélkodásából Ami-chan ironikus megjegyzése zökkentette ki. Mogorva arckifejezéssel tápászkodott fel, s visszatartotta mondandóját, mert tudta, hogy csak baj lenne belőle, ha kieresztené, mesterével pedig nem akart udvariatlan lenni.
Jó vicc, mondhatom. Nem jókedvemből fetrengtem a földön...
Míg Ami-chant hallgatja, nem is törődik társával, próbál odafigyelni a nő minden megnyilvánulására. A számára nem tetsző részeket furcsa fintorokkal reagálja le, de egyben igazat adott neki, a próbát elbukták, ugyanis nincs kuponfüzet, ergo a feladat is füstbe ment.
Kerüljük el a csapdákat... Mégis hogy a fenébe kerüljek el egy genjutsut? Most azonban legalább már értem, hogy esett bele Kazuma is a csapdába. Ő legalább ismerte a Genjutsu: Kai-t. Nekem ez valahogy kimaradt ez idáig. Mondjuk, nem mintha ő többre ment volna azzal, hogy ismerte, hiszen láthatóan valamit elbaltázott vele. Várjunk csak! Ami-chan meg miről beszél? Élet-halál harc? Kíváncsi lennék, geninként ő mit tudott volna felmutatni! Pont azért vagyunk geninek, hogy tanuljunk... Kicsit mintha erről megfeledkezne.
A puffogásainak mestere azon megjegyzése szabott gátat, hogy a hibás feladatteljesítés ellenére is megtanít neki és Kazumának is egy-egy jutsut.
Már tudom is mi lesz az!
- Ami-chan, ez remek! Nekem azonban lenne egy kérdésem. Úgy tudom a medikus jutsukhoz elég pontos chakrakontroll szükséges, én pedig nem rendelkezem ezzel. Ha azt mondanám, hogy a Shindan jutsut szeretném elsajátítani, akkor a tréningem körülbelül abból állna, hogy a chakrakontrollomat egyengetjük? Eltekintve persze az orvosi alapismeretektől. Mert ha igen, akkor én a Diagnózis technikát akarom megtanulni!

Elhúzza a száját. Körbenéz, de már sehol sincs semmi a genjutsuból.
Ezt jól megcsináltuk. A fenébe már! Hogy leszünk ettől a kuponkergetéstől jobbak?
Méghogy szerelmeskedni? Vele? Annyira nem nagy szám!
Gyorsan lemászik a lányról, de nem igazán jön zavarban. Ninjáknál bármi előfordulhat.
Különben is, nem én szorultam segítségre!
Válaszol a lány csípős, „felmentősereg” szövegére. Ekkor inkább Ami-chan felé tereli figyelmét.
Szóval még egy jutsu? Inkább rábízom.
Ami-chan-Kapitány, most hogy a türelem mesterét, Suzumét végighallgattuk, szeretnélek megkérni, hogy az a jutsu, amit tanítasz nekem, erős legyen, harcra jól használható.
Mondja a tanárának türelmes hangon. Suzume jó abban, hogy az idegeivel játsszon, pedig alig ismerik egymást. Nekitámaszkodik egy falnak, és a mellkasa előtt összefűzi a karjait.


//Bocsánat a rövid hozzászólásért, és lassú reakcióidőért, de nagyon ZHkergetős időszakom van jelenleg. Hétfőn letudom őket, és onnantól rendesen tudok írni, játszani. Még egyszer elnézést mindkettőtöktől.//

Ezt inkább le sem reagálom. "Nem nagy szám"... Kiszól a lyuk a gödörből! Azt hiszem születésnapjára egy tükröt kap tőlem ajándékba. Ajándék?! Miről is beszélek? Ez még viccnek is rossz! Valahogy nem sikerült felküzdenie magát azok közé, akiknek szívesen vennék bármit is. Na, de ez legyen a legkisebb gondom.
Annak ellenére, hogy egy ideig visszafogta magát, Suzume nem bírta sokáig, és Kazuma második megszólalására már visszavágott.
- Senki nem kért az állítólagos segítségedből. Már, ha nevezhetjük a gyenge produktumodat segítségnek. Magam is megoldottam volna a problémámat. Mindössze annyit értél el, hogy te is belekeveredtél az illúzióba. Mennyivel is kerültünk előrébb? Várj, tudod mit? Inkább ne válaszolj... Azt hiszem, a történtek magukért beszélnek.
Miközben Kazuma kifejtette milyen jutsut is szeretne megtanulni, Suzume erős fintort vágott annál a résznél, ahol a fiú őt minősítette. Talán még motyogott is valamit az orra alatt, amit csak ő hallhatott, ám ténylegesen hangot nem adott a nemtetszésének.
Hm, azt sem nagyon tudja, mit szeretne. Nekem nem tűnik túl céltudatosnak; elég nagy vonalakban gondolkozik. Ráadásul - nem is túl burkoltan - még be is olt a mondókája közben. Ezt azért mégsem hagyhatom szó nélkül.
- Még szerencse, hogy nincs túl sok "erős, harcban használható jutsu". Alig pár százra szűkült a lehetőségek tárgya. Mondjuk - toldja meg egy kis ironikus töltöttel hangszínét -, az tény, hogy a te szintedre nem túl sok ilyen akad. Nem is tudom van-e egyáltalán... Bízzunk Ami-chan tudásában.!Nehéz dolga lesz, az biztos!
Mestere filozofálását nem akarta félbeszakítani, így megvárta, míg befejezte a mondatot, amit elkezdett, s csak aztán tört ki belőle az élc.
- Taichou, nagyon jó úton haladsz afelé, hogy megsérts. Még viccnek is rossz, hogy összehasonlítasz minket. Ami pedig a medikus jutsut illeti, talán igazad van abban, hogy nem vagyok az a kifejezett kedves orvos-alkat, de nem is az a lényeg, hogy pátyolgassam a sérültet, hanem az, hogy meggyógyítsam. Szerintem ez elég komoly feladat, én pedig ennél nem adom alább! Majd meglátod, hogy miből lesz a cserebogár.
Suzume még utoljára, köszönetképp biccentett Ami-chan felé egyet, arra reagálva, hogy a nő megtanítja neki a jutsut, majd tekintetét Kazumára szegezte, ugyanis kíváncsi volt rá, mennyire is konkretizálja kérését a srác.

Felvonja a szemöldökét Suzume sértegetéseire. Próbál nyugodt maradni, de nem nagyon megy neki.
Hogy lehet valaki ennyire arrogáns, idegesítő némber? Ráadásul nem csak én hibáztam, ő is béna volt.
-Tudod Suzume, nem irigylem azt a férfit, aki majd egyszer elvesz téged. Közli lehangoltan. Már ha lesz ilyen. Rohadtul bosszantó vagy.
Figyelmét inkább Ami-chan felé fordítja. Fel sem veszi az „összeillenétek” szöveget. Az kéne még.
-Nem feltétlenül gondoltam taijutsura… Gondolkodóba esik. Taijutsuk közül először a Dainamikku Entorii-t, a Dinamikus belépőt szeretném megtanulni, míg a Ninjutsuk közül leginkább a Kage Shuriken no Jutsu-t, az Árnyék Shuriken Technikát. Így gondoltam, hogy harcra használható jutsu.
Pillant Suzuméra. Reménykedik, hogy az okostojásnak nincs semmi hozzáfűzni valója.
Kiábrándítóan bunkó. Egy ilyennel hogy legyek egy csapatban? Egyszerűen esélytelen, hogy képes lesz bármilyen csapatmunkára valaha. Remélem a harmadik tag normális lesz.
Nagyot sóhajt.
-Ami-chan, szeretném, ha azt tanítanád meg a kettő közül, amelyik neked jobban fekszik, mert mondtad, hogy a taijutsu nem a te világod.

Morgolódva veszi tudomásul, hogy bocsánatot kell kérnie, először nem is teszi meg, de Ami-chan második felszólítására már megteszi.
-Bocsi..Mondja, feját durcásan elfordítva. Részéről letudva, többre ne számítson.
A Tűz Akaratára, még három évig? Hosszú lesz…
Elkerekedett szemmel nézi az idézést.
-Azta! Na majd ezt is megtaníthatnád! Kiált fel, mert nagyon tetszetősnek találja a jutsut. Már el is képzeli, ahogy hatalmas állatokat idéz meg egy nagy csatában, akik az oldalán harcolva mentik meg a világot.. Na jól elkalandoztam! Ezzel a figyelmét is visszatereli a jelenbe. Nem sok ideje van fellélegezni, mert rögtön egy shuriken száguld felé. Előkapja az egyik kunai-kését, és az utolsó pillanatban sikeresen kivédi a kis pengét.
A reflex megvolt, de mire kell a figyelmesség?
Mire a gondolat végére ér, csak egy tompa puffanásra, és enyhe fájdalomra lesz figyelmes a tarkójánál, a következő kép pedig, hogy tápászkodik fel a földről.
Azta… Ez remek. Még néhány ilyen, és teljesen ki leszek ütve mára.


-Akkor felváltva csináljuk? Rendben.
Villámgyorsan hajítja a már elővett kunait Ami-chan felé, és megpróbál a lehető legnagyobb sebességgel a háta mögé kerülni. Túl lassan. A sensei könnyedén elhajol a lassúnak ígérkező rúgás elől, így Kazuma elszánt csillogással a szemében földet ér és egyből kapja is a következő rúgást.
-Aú! Nem mondtad, hogy ilyenkor is kapni fogok!
A figyelmem még túl gyenge ehhez! Öszpontosíts Kazuma! Soha sem leszel jobb náluk!
Hátrébb ugrik, majd újra megpróbálja, de a heves mozdulattól túl sok idő telik el a shuriken dobás, és a hátbatámadás közt, így ez a támadás is messze alulmúlja a várakozásait. Ennek eredményeképp megint a földön hasal.
Nem adja fel, máris feltápászkodik, és újra megpróbálja. Elhajítja a shurikent, és próbál a lehető leggyorsabban mozogni Ami-chan mögé. Ez most egész ügyes próbálkozás, nem volt felesleges szünet, a sebesség is egész jó, a Kapitányon múlik minden.

Amint az kiderült, Kazuma és Suzume kis civakodása nem nyerte el mesterük tetszését. Ez részben érthető, ám a lánynak nemigen fűlött a foga a felfogásában büntetésként kiszabott bocsánatkéréshez. Amúgy sem szívesen tesz ilyet, felszólításra meg pláne nem. Azonban, ha nincs más alternatíva, muszáj fejet hajtani. Márpedig akkor és ott nem volt sok választási lehetőség. Ami-chan határozottan kifejezésre juttatta, mit akar, és nagyon úgy látszott, hogy nem enged elképzeléseiből.
Három év... Kár volt számszerűsíteni. Eddig is tudtam, hogy egy darabig egy csapat leszünk, de ez azért szíven ütött. Lehet, hogy nem kellene még pluszba megkeseríteni magamnak ezt az időszakot? Talán igaza van Ami-channak, abban, hogy meg kellene szokni a helyzetet. Mégsem mehet így ez minden nap. Ha másért nem, magamért abba kellene hagynom a konfliktuskeresést. Elég nehéz lesz, de megpróbálom visszafogni magam. Ehhez viszont az első lépés... Jaj, ne már!
Suzuménak még mindig nem akaródzott megszólalni, ám amint látta, hogy társa rászánta magát a kezdeményezésre, ő is a tettek mezejére lépett. Először csak tátogott, majd valamennyi hang is kijött a torkán.
- Bocsáss meg...
Szavai hallatán még saját szemei is elkerekedtek. Nem csodálta volna, ha másnak is hasonló elváltozások kerekedtek volna az arcára, hiszen ez nem mindennapi dolog volt. Bár, tekintve, hogy a jelenlévőket alig pár órája ismeri, s ez fordítva is igaz, talán nekik mégsem volt akkora meglepetés, mint azoknak lett volna, akik egy pár éve már szorosabb kapcsolatban állnak vele.
El sem hiszem, hogy kimondtam. Ezek után nem lehet egy szavuk sem. Megtettem, amit Ami-chan kért, és kész. Oké, nem mondom, hogy így nekem nem lett könnyebb, na de mégsem csak és kizárólag magamért tettem. Lehet, hogy ők még nem tudják ezt értékelni, de előbb-utóbb úgyis rájönnek, hogy részemről ez elég nagy lépés volt. Vagy nem... Kit izgat?
Minden látszat ellenére Suzume meglehetősen büszke volt magára, hogy sikerült egy ilyen, számára már-már heroikus tettet kiviteleznie. Azonban nem volt sok ideje álmélkodni, hiszen alighogy túlestek a kellemesnek sehogy sem mondható bocsánatkérésen, Ami-chan egy technikával megidézett öt csigát. Suzume először kissé szkeptikus arccal nézte a nyálas jószágokat, nem tudta mihez is fog kelleni az ő segítségük. Később, mikor mestere rávilágított, hogy ők fogják vezetni a technika megtanulásának útvesztőiben, nagyjából leesett neki a tantusz, s érdeklődően közeledett az állatok felé.
- Um, üdv! - szólalt meg kissé illetődötten, majd várta a fejleményeket.
Először a nagy csiga szólította meg Suzumét. Miután vázolta a helyzetet, munkához is látott. A lány elkerekedett szemekkel figyelte, ahogy a kis állat csápjaiból chakra áramlik a beteg társa teste felé, majd az egy hangos pukkanással eltűnik.
Nem lesz könnyű dolgom, az már biztos. Fogalmam sincs, hogy kezdhetnék neki. A célom már látom magam előtt, de valahogy el is kéne érni...
- Szóval "csak" diagnosztizáljak - motyogta maga elé Suzume. - Ez épp elég lesz, úgy érzem.
Feltűrte ingje ujját, majd még haját is válla mögé terelte, hogy semmi ne zavarhassa meg a koncentrációban.
- Nos, lássuk a medvét... akarom mondani a csigát!
Mivel megnyugtatta, ha hangosan beszélt, miközben valami újat csinált - számítva a pozitív vagy negatív visszajelzésekre -, ezért amint nekilátott az erőlködéseinek, nyelve is megeredt.
- Ha jól értettem, először is a kezembe kell koncentrálnom a chakrát - hadarta, s közben egy nagy sóhaj közepette nekikezdett a műveletnek.
Kicsit kétségbeesett, mikor többedszeri próbálkozásra sem sikerült neki összehozni a legelső lépést, de azzal nyugtatta magát, hogy valószínűleg más sem úgy született, hogy kívülről fújta az összes medikus ninjutsut, ráadásul talán az egészben a legnehezebb a precíz chakrairányítás, amit szintén nem tud mindenki kapásból.
- Azt hiszem, kicsit tovább fog tartani, mint gondoltam - konstatálta a helyzetet a nagyobb csigának.
Még egy hosszú, sikertelen próbálkozássorozat követte a kijelentést, majd Suzume úgy vette észre, talán végre sikerült valamit elérnie. Úgy döntött, hogy előbb megpróbálja megvizsgálni mindhárom bébi csigát, majd csak utána állítja fel az eredményeket. Az első állat fölé téve kezét, kicsit elkeseredve nyugtázta, hogy nem történt semmi. Újból próbálkozott, majd még párszor, mire úgy érezte, végre valami eredményt ért el. Eztán továbbment a következő páciensre, majd az utolsóra. Fogalma sem volt róla, mennyi időt vett el, míg próbálkozásaival valamiféle eredményt ért el, hiszen annyira a feladatra fókuszált, hogy szinte megszűnt körülötte az idő.
- Oké - kezdte kicsit idegesen, tartva attól, hogy hibás diagnózist állít fel -, az elsőnek, úgy hiszem, a gyomorműködésével van gondja, talán valami túlontúl zsírokban gazdag ételt evett, ami megülte a hasát. Ami a másodikat illeti, szerintem légzőszervi problémája van. Az utolsó pedig valamiféle mérgezésben szenved. Hogy pontosan miben? Szerintem valami olyan növényt evett, aminek valamely része mérgező. Mivel a technika során, taxint érzékeltem a szervezetében, ezért arra következtetek, hogy talán a tiszafa gyümölcsét ette meg. Ezzel csak annyi a baj, hogy míg a húsos rész nem mérgező, a mag igen, s ha azt is megette, akkor valószínűleg ez lesz a gond forrása.
A monológot követően várakozó tekintettel nézett a nagyobbik csiga felé. Csak remélte, hogy nem hibázott, bár ennek kicsi volt az esélye. Suzume úgy gondolta, valamit elrontott, de hogy mit, azt pontosan nem tudta volna megmondani. Akárhogy is, előbb-utóbb fény derül a megoldásra.
// Bocs, a kései reagért. :s //

Néhány próbálkozása már egészen közeli, de érinteni még nem tudja. Újra elhajítja a shurikent, majd az eddigi leggyorsabb próbálkozása eredményeképp belerúg Ami-chanba. Nem egy erőteljes rúgás, de sikeres.
Legközelebb sokkal több erőt viszek bele. Tökéletesítem a jutsut, így majd rajtaütésszerűen tudom is alkalmazni, ha szükséges. Vajon Suzume hogy halad?
Annyira azért nem érdekli, hogy kérdezősködjön is, inkább újra összpontosít, hogy a következő támadása is sikeres legyen.
Büszkeség tölti el, ahogy Ami-chant hallgatja.
-Persze, van! Azonnal! Vigyorodik el ő is a maszk alatt. Nekiáll a feladatnak kiszabott 200 fekvőtámasznak. Némi chakrát is felhasznál, így könnyedén teljesíti a „bemelegítést”.
Miután befejezi, újra koncentrál. Elhajítja a shurikent, és azonnal indítja is a támadást, azonban csak egy talp fogadja. Nagyot borul, az ellentámadástól, amivel a sensei fogadta. Feltápászkodik a földről, de nem áll szándékában feladni az első sikertelen próbálkozás után. Újra támad, majd megint és megint. Meg nem tudja érinteni, de megint egyre csak közelebb ér a tanárához.