Kiképzőterepek

Messziről vetem rád tekintetem, mikor azt kell látnom, hogy dühöd energiát ad, hogy a bábut veregesd oldalba. Ez így nem mehet, ezért be is ugrok melléd.
-Hellooo.-tipikus beállással, hüvelykujjal az égbe és nagy mosollyal köszöntelek.
Az idő szép és napos, kellemesen szeles. Edzésre való.
-A nevem Rock Lee és tanítani vagyok itt. Úgy hallottam senseit szeretnél.-helyezem kezeim oldalamra.
-Hát téged, hogy hívnak?
-Bár ezt a közben mond el, hogy megcsinálunk bemelegítésként, 100 fekvőtámaszt, 100 guggolást majd 200 kőrt az edző terep körül, majd kezdhetjük is az edzést.
Mielőtt válaszolhatnál már földre is pattanok és csinálom gyorsan a fekvőket, hangosan számolva.
Képtelen leszel te is így tenni és közben elmondani az elképzelésed, na meg bemutatkozni.

Annyira belemerülök a bábu püfölésébe, hogy észre sem veszem a fiút, aki mellém ugrik. A köszönésre viszont alig láthatóan összerezzenek és leállok, majd felé fordulok.
- Üdv! - hajlok meg.
Ezután bemutatkozik. Meglepetésemre ő a sensei, akit Tsunade sama mellém rendelt. Végül is, ahogy elnézem, jó néhány évvel idősebb nálam, így biztos meg tud tanítani valamilyen trükkre.
- A nevem Kaibutsu Hiroto, örvendek! - mutatkozok be neki, majd teljesen letaglóz az edzés tervével.
Teljesen elsápadok, ahogy elkezdi sorolni, mit tervezett bemelegítésnek. Azt hiszem, ma nem fogok tanulni semmit, hanem helyette halálra "edzem" magam.
Már éppen szeretnék megszólalni, amikor elterül a földön és nekilát a fekvőtámaszoknak. Megvakarom a fejem, majd végül én is követem a példáját. Az ő tempójánál sokkal lassabban kezdem el, majd egészen 100-ig meg sem állok. Utána viszont nem látok neki a guggolásoknak. Ez az őrült még a végén halálra edz...
Pár perc pihenő után azonban én is elkezdem csinálni a következő gyakorlatot. Miután befejeztem, újabb pihenőt veszek és csak utána kezdek el futni vele.

Mire felkeltél, igencsak fáradtan, a futást elkezdve észrevettem rajtad, hogy elsőre ez egy kicsit sok. Ezért képtelen voltam visszavenni a fiatalság erejéből.
-Látom kicsit sok ez így elsőre, így a bemelegítés utolsó részét a futást most ki kell hagynunk.
Csalódott arccal nézek le. Aztán fel hatalmas mosollyal.
-Akkor kezdhetjük az edzést.
-Most pedig 1000 guggolás bal lábon, majd még 1000 a jobbon.
-Őőőő vagyis legyen inkább csak 100 meg 100, hogy legyen egy kis lendülete a dolognak.
Miközben én el is kezdtem bal lábon, azt várom, hogy becsatlakozz.
-Ha jól tudom a Konoha Senpuu-t szeretnéd elsajátítani ezért muszáj felmérnem a lábadban szunnyadó erőt.
Még 5 gyors guggolással később...
-Én magam is nagy szeretettel használom ezt a technikát .-mosolygok rád miközben mellemen összekulcsolt karral csinálom fél lábon az edzés tervet.

Amikor meghallom, hogy nem kell futni, megkönnyebbülten sóhajtok fel. Végre kezdődhet a tanulás! Azonban az álmom pillanatok alatt szerte foszlik, mivel kijelenti, hogy még külön külön a lábaimon is kell guggolásokat végeznem.
Kelletlenül látok neki a feladatnak és követem a példáját. Először a bal lábamon végzem el a gyakorlatot. Mivel még ezekre nem vagyok felkészülve, sokkal lassabb vagyok, mint Lee. Ő már javában pihen, amikor én befejezem a feladatokat és csak utána válaszolok:
- Igen, azt a technikát szerettem volna elsajátítani! - lihegem a választ. - Remélem sokat fog segíteni, ha egy küldetés során harcba keverednék. Szeretnék nagyon erős shinobi lenni. Elsősorban a közelharci technikák, a Taijutsu-k érdekelnek, azok mellé szeretnék kiegészítő technikákat.

//Az AFK csapat megalapulása és egy új kaland kezdete.//

Nem volt elég a tegnapi nagy rohanás a Tanzaku eset kapcsán ezt a szép új napot is meg kellett zavarni. Egy futár shinobi toppant be a nagypapi lakásába miközben Takefumi békésen aludt és alig múlott el dél. A nem éppen kellemes ébresztést követően a ninja egy levelet nyomott az álmos srác kezébe majd egy kisebb füst következtében eltűnt. Álmosan és fáradtan de nagy nehezen kinyitva a levelet szemügyre vette tartalmát, amibe mindössze annyit írtak idézem. –„ Egy új genin csapatba osztottak be. Találkozz a társaiddal és a senseiedel kiképzőterepen.” – Ezután az igen érdekfeszítő üzenet után szépen összegyűrte a papírt és a sarokba hajította. Morcosan tízpercnyi fetrengés után végül sikerült felkelnie, hogy nekilásson a készülődésnek. Magára kapta fekete nadrágját, egy fehér pólót rá piros shurikenekkel tarkított fekete ingjét belőtte az afro frizurát és felkapta az elengedhetetlen napszemüveget is. Felszerelésnek nem tartott különösebben semmit fontosnak de biztos ami biztos alapon tantoját övébe dugta és mivel shuriken tartóját réges rég elhagyta két shurikent bedobott a nadrágja zsebébe. Indulásra készen állva gyorsan belebújt ninja szandáljába és elhagyta a lakást. Tízpercnyi háztetőn való ugrálás bőven elég volt hogy kiérjen a kiképzőterepre, ahol még senkit sem látott. Nem igazán foglalkoztatta a tudat, hogy társai még nincsenek ott helyette kinyúlt az egyik gyakorló rönk tövében élvezve a melegben néha megmozduló levegő kellemes érzését.

//Hiroto...ne haragudj a késésért//

Miközben hallgatom a mondandód könnybe lábad a szemem, kezemet ökölbe szorítva az égnek szegezem és fejembe a következők zajlanak.
~Gai sensei te is ezt érezhetted~-gondolkozom magamba.
Megtörölgetem a szemem és egyenesbe állok, megszokott támadó pozíciómban. Jobb kezem előttem, bal a hátam mögött komoly tekintet és egyenes hát.
-Most pedig támadj teljes erődből!-intek a kezemmel.
-De...csak a LÁBADAT használhatod...~Adj bele mindent~
-Ne habozz csak támadj és próbáld használni a lábadban szunnyadó erőt.
Remélhetőleg egy idő után ráérzel a lábadban rejlő valódi erőre és elsajátítod a technikát.

Aznap nagyon korán kelt fel Funsai. Egész éjjel nem aludt, mert nagyon elgondolkodtatta az a levél amit kapott. Az állt benne, hogy holnap új csapatba osztják be, persze szerepelt a két csapattárs neve. Viszont a senseijükről szó sem esett a levélben. Szóval hamar felkelt, és házhoz rendelt egy kis rament. Amíg várt, addig is azon törte a fejét, hogy milyen is lesz ez a csapat. Jóízűen megette a reggelijét, nem kapkodott. Aztán meglátta az óráján, hogy már igen csak késésben van. Gyorsan kifizette a levest, aztán már rohant is. Nem volt messze az edzőpályától a lakása, úgyhogy csak 5 percnyit kellett sprintelnie. Aztán amikor megérkezett, látta hogy az egyik jövőbeli társa ott van már, az egyik fa alatt feküdve.
- Biztos régóta itt lehet- gondolta magában Funsai. Majd egy kicsit elöntötte a szégyenérzet, hogy ennyit késett. Közelebb ment hozzá.
Nagyon hamar elkezdték méregetni egymást a szemükkel. De egyik sem szólalt meg. Funsai odament egy fához, és nekidőlt.
Várták a harmadik csapattagot.

Éppen magányosan reggeliztem, (mivel a szüleim küldetésen vannak) mikor betoppant a kisöcsém, egy üzenettel a kezében. - Bátyó !!! Bátyó!!! - Annyira megijedtem hogy magamra borítottam az egész asztalt.
Mit akarsz öcsi? Kérdeztem morcosan. - A nagypapi küldte ezt a levelet neked. - Levelet? Ekkor láttam meg, hogy Konoha pecsétjének a nyoma díszeleg a borítékon. Nem voltam rest azon nyomban kinyitottam a levelet. Végre! Ordítottam.
- Mi az Mirubi? - Kérdezte az öcsikém. Ekkor fel olvastam a levelet. "Egy új genin csapatba osztottak be. Találkozz a társaiddal és a senseiedel kiképzőterepen." Ahogy felolvastam a levelet a kisöcsém elindult közölni a jó hírt a nagypapámmal.
Én gyorsan elmentem letusolni, jó érzés volt lemosni magamról a reggeli maradékát. A sebeim csíptek a tegnapi csata miatt Abukara barátjával. Ma is csak arra tudtam gondolni, hogy leégtem Abukara előtt. És hogy pont a pasija vert el.

De most, vannak fontosabb dolgok is annál, hogy ezen rágódjak. Miután letusoltam, felvettem a piros, sárkány mintás nadrágomat, és nekiáltam keresni a pulcsimat. A nagy rohanásban majdnem elestem a piros gatyamadzagban ami mindig kilóg a nadrágomból. Nem is értem, hogy miért nem szedtem ki már idáig. De túlságosan is elkalandoztam. megtaláltam a szürke pulóverem, fel is vettem és elindultam. Futottam ahogy csak bírtam. A nagy sietségben észre sem vettem hogy fordítva vettem fel a pulóverem. Amíg megálltam megfordítani ránéztem a napórára a szomszéd kertjében. 10 óra. Ekkor nagyon megijedtem hogy elfogok késni, és így felugráltam az összes magason lévé fára hogy időt nyerjek. Végre. Megérkeztem. Kifulladtan, lihegve, lógó nyelvel néztem körbe. Nem láttam senkit. Talán én vagyok az első?
És ekkor észrevettem két embert. Egy nagy hajú ijesztő szemüveges alakot, és egy kisebb sárga köpenyes fiút, akinek egy láng alakú sebhely van az arcán. Ekkor tudtam meg hogy ők lesznek a csapattársaim. Remélem nem fognak kinevetni a súlyom miatt. Úgy láttam hogy én vagyok itt a kakukk tojás.

//Az AFK csapat megalapulása és egy új kaland kezdete.//

A mai nap változatlan volt hisz a pihenést sorba zavarták meg az emberek. Reggel egy futár, másodszorra pedig egy Takefuminál fiatalabb srác, aki már kezdetben próbálta felmérni új feltételezhető társát. Ezt a fickót az ilyen dolgok nem izgatták egy pillantás erejéig, méltatta az átlagosnak tűnő srácot napszemüvege mögül majd újra behunyta a szemét. Pár perc múlva viszont befutott egy nagy sietségtől lihegő srác, aki feltételezhetően szintén a csapatot fogja gazdagítani. Takefumi nem szerette a kellemetlenségeket így feltápászkodott kicsit leporolta magát majd nekitámaszkodott hátával a farönknek. Vette még egy pillantást a környezetére majd megszólalt. – Mivel a bemutatkozásokat jobb minél előbb letudni és tekintettel, arra hogy a közelben nincs más rajtunk, kívül gondolom ti vagytok az új csapattársaim. Na szóval röviden a nevem Aono Takefumi 18 éves vagyok kétszeresen bukott chuunin vizsgai próbálkozó. 3 évre „edzés” céljából elhagytam Konohát és nem rég tértem vissza. Amiben jónak nevezhetem magam az a taijutsu és a fegyverhasználat. Amit szeretek az a pénz, amit meg nem, hogy ha nincs pénzem. Kérésem pedig a száz százalékos csapat munka ugyan is nem szeretek sokat szórakozni az unalmas és keveset fizető küldetésekkel. – Ezzel a kis bemutatkozását be is fejezve elhallgatott és tekintetét a két srácra fordította arra várva ezután ők is mondjanak valamit ha akarnak.

Funsai figyelmese hallgatta Aono-t. Aztán amikor befejezte, akkor megtörte a csöndet:
- Sziasztok. A nevem Funsai Hadou, 15 éves vagyok. Soha sem láttam az apámat, úgyhogy az egyik célom az, hogy megkeressem. A másik, hogy megbosszuljam régi csapatomat. Ehhez szükségem van a ti segítségetekre is. A harctól nem riadok vissza, sokan mondták már hogy egyenesen könyörtelen vagyok az ellenséggel. Utálom a kapzsi embereket,- ekkor szúrósan rápillantott Aono-ra, akinek le volt hunyva a szeme- még jobban a hazugakat. A csapatmunkában bízok, ha valamit elvárok az az, hogy összedolgozzunk.
Ezzel bejezte. Rápillantott a harmadik emberre, hogy elkezdheti.

Mikor megérkeztem, A nagy hajú pasas bemutatkozott megtudtam, hogy a neve Aono Takefumi és szereti a pénzt. Vele nem lesz semmi gondom, de még mindig tartok tőle.
Aono után a másik srác is bemutatkozott. Funsai Hadounak hívják. Keresi az apját és ebben a mi segítségünket is kéri. Majd elmondta, hogy nem szereti a kapzsi embereket. Ekkor szinte megvetően nézet Takefumira.
Miután befejezte a mondandóját, rám nézett. Ebből egyből tudtam hogy csak rám várnak hogy én is bemutatkozzak. Hát izé sziasztok. A nevem Kauru Mirubi. én is 15 éves vagyok. Kiskoromban elvesztettem az édesanyámat, jelenleg az apámmal (aki mellesleg jonin) élek és a mostoha anyámmal akit úgy szeretek mintha csak az édes anyám lenne. Ja és van egy bosszantó kisöcsém. Másodszorra sikerült elvégeznem a Genin vizsgát, ez a lustaságomnak köszönhető csak úgy mint a súlyom. Nagyon jól bánok a kunaikkal és a shurikenekkel. Miután túl estünk a bemutatkozásokon körbenéztem és nem láttam sehol a senseit. Jut eszembe. Nem tudjátok hogy ki lessz a senseiünk?

//Az AFK csapat megalapulása és egy új kaland kezdete.//

A bemutatkozások végeztével illetve Mirubi kérdésére vállat vonva tekintet körbe hátha valahol ott gubbaszt az a kedves nagyszerű jounin akiknek, még mindig nem sikerült ideérnie.
- Tudjátok srácok, ha menni kell hát menni kell. Majd ideér előbb utóbb. Több pihenés és kevesebb meló addig is. – Habár szemeit nem láthatták társai a napszemüveg miatt még így is sugárzott az arca a gondolattól, hogy nem kell semmit se csinálnia. Visszafeküdt a fűbe majd pedig övéből kihúzta a tantoját és szórakozottan nézegetni kezdte pengéjét a napfényben. Gondolt rá hogy megpróbál pár ryout lehúzni az új társakról, de nem akart rögtön az első nap elesni a pénzforrástól, ami feltehetőleg könnyű küldetések sorozatából fog állni. Még ha jól nem is fizet bevétel így is lesz gondolta, majd pedig a jó majdnem harminc centis pengéjű kését visszadugta a tokjába lévén megunva annak nézegetését. Karjait feje alatt összekulcsolva az ég bámulásába kezdett. Nem volt különösebben semmi, amit még kérdezett volna a csapattól így nem szólalt meg de remélte még megtöri valaki a csendet hogy elűzze az unalmat ami mélyen belül kínozta.

Miután Kauru is befejezte, és feltette a kérdést, hogy hol lehet vajon a sensei, Funsai nagyon elkezdett gondolkodni. Törte a fejét. Majd kitalált valamit, de azt gondolta, hogy ez így rögtön a bemutatkozás után sok lesz, úgyhogy inkább megtartotta magában. Aztán egy idő múlva feladta, és leült a fa tövébe. Onnan nézte Kauru-t. Szimpatikusnak találta. Vele jól össze tud majd dolgozni. Viszont ott van Aono. Lassan felé fordította a fejét. Kicsit sem szimpatikus, kapzsi, flegma és lusta. De ekkor eszébe jutott az a szörnyű emlék a csapattársairól. És akkor elöntötte az arcát a forróság. A düh. Arra gondolt, hogy szükség van rájuk, egyedül ezt nem tudja végigcsinálni. És akkor egy enyhe kis mosoly húzódott a szájára, talán csak egy pillanatra. Nem tetszett neki ez a csend, azt szerette volna, ha valaki közbevág, mesél egy történetet, kalandot. Arra gondolt, hogy Aono mindjárt megszólal, és a pénzről fog áradozni. Ezért nem is szólt.

A kérdésemre senki nem válasszolt. Feltételezem ez azt jelenti hogy nem. Gondoltam magamban. Aono leült és a kését nézegette. Hadou eközben leült egy fa tövébe. Hosszasan néztem őt. Ő pedig Aonot nézte, miközben elmosolyodott. Mi járhat a fejében?
Csak nem ?? Nem az nem lehet. Mindenki csak ott ült unottan. Aonot látszólag nem érdekelte semmi, de kitudja mi járhat a fejében.
Lehet, hogy éppen egy bankrablást tervezget. Elégé feszült volt a hangulat. Gondoltam oldok rajta és elkezdtem mesélni a tegnap történtekről. Képzeljétek el tegnap vívtam életem legelső csatáját úgyhogy harcok terén elégé zöldfülű vagyok, de ha kell akkor én is betudok gorombulni. Igaz vesztettem de boldog voltam. Hiszen végre történt valami izgalmas is az életemben. Csak az miatt vesztettem, hogy nem gyakoroltam eleget a technikáimat na és persze fegyverekkel könnyedén eltudtam volna intézni az ellenfelem de nem akartam megőlni mégis csak egy Konohai sinobi. De elhatároztam, hogy tanulni fogok az apámtól, Baisotey től. De sajnos most küldetésen van ezért még nem tudtam vele beszélni. A tegnapi harcom előzményeit nem mertem elmondani, mert nem tudom menyire bízhatok bennük. Most meséljetek ti valamit! Addig is elütjük az időt. Ekkor leültem én is egy fa tövébe és vártam hogy mondjanak valamit.

Takefuminak tetszett a Hadou szemében ülő kis harci kedv. Reakciókat ugyan nem mutatott a külvilág felé de már biztos volt benne hogy unatkozni nem fog. Mirubi története után az agyába bevillant az a dolog ami mindig elsőnek villan be ha jó lehetőséget szagol ki. A pénz persze hogy nem valami más mondjuk egy tál műzli. Fektében fejét Mirubi felé fordította és egy kis sunyi de egyben vidám mosoly keretében próbált egy üzletet összehozni.
- Mirubi mindenki veszít olykor mert mindig van egy erősebb. Én is vesztettem párszor életemben például a hajam a mesterem csináltatta miután kiütött az egyik edzésünk alkalmával. Nos ő csak egy vén iszákos szerzetes de meg kell hagyni erős így a hajstílust is megtartottam a tisztelete jeléül. Amikor először találkoztam vele nos akkor épp a pénzen kaptunk össze és sikerült is helyben hagynia rendesen. Ekkor volt az amikor elhatároztam hogy egy kaszinó építése helyett tőle fogok tanulni. Mondjuk akkor pénzem se volt egy kaszinóra. Visszatérve a vereségedre nem tartom valószínűnek hogy aki megvert téged erősebb lenne nálam szóval 5000 ryouért elverem neked viszont mivel csapattársak vagyunk mindössze 2000 ryout számolok fel. – Egy kis bizalmas kacsintás erejéig még a napszemüvegét is levette utána pedig azon kezdett filózni vajon Hadou kiken is akar bosszút állni. Minnél erősebbek annál többet kérhet el tőle persze csak ha meg is tudja verni őket.

Hadou nagyon érdekesnek találta a Kauru történetét. Ezt egy széles vigyorral díjazta. Szereti, ha valaki nincs elbizakodva, és tud veszíteni. A történet után megint egy kis csönd volt. Megint gondolkodóba esett. Aztán a szeme sarkából meglátta Aono sunyi tekintetét. Nem akarta felé fordítani a fejét, bár tudta mi lesz. És be is jött neki. Aono előállt azzal, hogy pénzért legyőzi Kauru ellenfelét. És az a kacsintás! Nagyon gyanús volt. Aztán elkezdte hosszasan nézni Funsai-t, látszott hogy valamin elmélkedik. Egyszer csak váratlanul Funsai kezdett beszélni:
- Az én ellenségeim ellen semmi esélyed. A régi csapattársam JOUNIN szintű jutsukat tudott, és simán legyőzte. A másik társam pedig osztályelső volt. És mégis.....- ekkor elhalgatott.
Kauru-n látszott, hogy eléggé sajnálja Funsait. De nem szólt semmit, csak kacsintott. Aono szemében megin kapzsi fény villant. Nem igazán hatották meg a szavak.

A mesém után, Aono felém fordította e fejét és rám mosolygott. Egyszerre boldog voltam hogy oldódik a hangulat, de meg is ijedtem hogy vajon mit akarhat? Ekkor fel ajánlotta, hogy megveri Abukara barátját, akinek még a nevét sem tudom 2000 ryo ért.
Szó mi szó tecet az ötlet. De nem tehettem már csak azért is mert nem akartam gyávának tűnni Abukara elótt. Másodszor az elvek. Ekkor Funsaira nézett. Funsainak szerintem nem nagyon tecet Aono stílusa. Ekkor elmondta, hogy az ő egykori csapattársai mind nagyon erősekk voltak, és hogy Aononak semmi esélye sincs Funsai ellenségei ellen. Hadou azzal fejezte be a mondatot, hogy: - És mégis... - Ebből egyből tudtam, hogy mi történt a csapatával. Nehéz múltja lehetett. - Hát izé... Köszönöm az ajánlatot Aono de nem tehetem. Nem akarok gyávának tűnni a sze... Illetve az ellenefelem előtt és még ott vannak az elveim, én szeretném elverni, de köszönöm az ajánlatot. A mondatom befejezése véggesztével körbenéztem hátha látok valakit de senkit. A csapaton kívül nincs itt senki. Kezdtem aggódni a mesterünk miatt. Lehet hogy el sem jön?

Takefumi sejtette, hogy Mirubi elutasítja az ajánlatát így nem is szólalt meg, viszont az a kis sze szócska megragadt a fülében. Sejtése szerint egy nő lehet a dologban de mivel belegondolva a vagyon vadászat alatt egyszer se gondolt szerelemre mivel az valahol agyának leghátsó részén van eldugva nem igazán tudott mit mondani ezzel kapcsolatban. – Hadou találkoztam én is erős emberekkel, sőt még azt is elhiszem, hogy a társaid erősek voltak. Azonban lássunk tisztán csak azok képesek már igen fiatalon jounin szintű teljesítményre, aki Kekei Genkait és különleges chakrát birtokol. Lássuk be két nagyszerű ninja volt akik őstehetségnek számítottak Uchiha Madara és Uchiha Itachi. Náluk zseniálisabb és erősebb talán egyedül a negyedik Hokage volt. Egy szó, mint száz nem hiszem én annyira, hogy a társaid tényleg olyan fenomálisak lehettek, mint az említett három személy. Abban viszont igazad van a jouninok jelenleg még sokak számomra, de egy napon elérem az ő szintjüket is.
Tudta hogy kissé messzire ment és Hadou nem fogja díjazni, amiért leszólta csapattársait de ez volt a valóság. Még a harmadik nagy ninja háború idején az új jounin Hatake Kakashi se volt ellenfél több chuuninnak így be kell látni kevés zseni születik, aki megállja a helyét és a negyedik illetve Kakashi azok voltak minden féle vérvonal képesség nélkül. A kezeit kivette a feje alól majd, mintha csak úgy szórakozna a hasán kezdett el egy két pecsétet formálni. A pecsétek megformálásakor ügyelt, arra hogy szimpla gyakorlásnak vagy szórakozásnak tűnjön a dolog. Fel volt készülve, arra hogy Hadou kiakad és hozzá vág dühében pár shurikent vagy kunait ne agy isten nekiront és megpróbál behúzni neki. Így előkészítve a kawarimi jutsut már szinte jöhetett bármi.

Funsai mondata után megint egy kis csönd volt. Kauru ránézett, és áradt belőle a megértés. Aztán Aono felé fordította a fejét, és csak nézte. Ekkor megszólalt Kauru, hogy köszöni szépen, de nem kér Aono segítségéből. Akkor, mint egy kis fény a sötétségbe, úgy hatolt be Funsai agyába a felismerés: Aono majd folyton ki akarja őket forgatni a pénzükből. Ilyenkor felveszi a sunyi mosolyát, és hosszasan nézi azt, akit át akar verni. Aztán azt mondta, hogy Funsai csapattársai nem lehettek olyan zseniálisak. Ekkor elöntötte a düh. Miért mond ilyeneket? Talán Funsai ellenségét is pénzért akarja legyőzni?
Aztán látta, hogy Aono kézjeleket formál. Talán egy kawarimi jutsu? De épp ezért megszólalt:
- Ne aggódj. Ha úton leszünk egy-egy küldetés felé, talán segíthetek egy kis pénzt keresni. No persze cserébe én is kérek valamit.
Ekkor elvigyorodott.

Aono nem szólt semmit. A hátára feküdt és kézjeleket formált. Vajon, mire készülhet? Csak nem akar megtámadni minket és elvenni a pénzünket?
Kitudja hogy mire képes. Féltem hogy Hadou nekiront az miatt hogy Takefumi "lenézte" az egykori csapattársait. Keztem készülni a Shushin no jutsura ha esetleg meggkéne állítanom valameiket. Habár mindkettejüknek nagyobb tapasztalata van mint nekem. De akkor Funshai megszólalt. Ne aggódj. Ha úton leszünk egy-egy küldetés felé, talán segíthetek egy kis pénzt keresni. No persze cserébe én is kérek valamit.
Ekkor mosolyt láttam az arcán, rájöttem hogy Funsainak esze ágába sincs a csapattársaival harcolni. Nagy kő esett le a szívemről. Szerintem, nagyon jó kis csapat leszünk. Mondtam.

- Szívesen elfogadom az ajánlatod Hadou. Kérj bármit meglesz, illetve majdnem bármit magamat például megölni nem fogom. – Az eset megoldódott bármi féle harc nélkül így örömmel vette tudomásul fel se kell kelnie viszont a sensei még mindig nem volt sehol ő pedig már nagyon unta a fekvést. –„Mindig csak a sok kellemetlenség” – gondolta magában. Végül elhatározta magát ezúttal felkel és tesz is valamit az unalom ellen. Odasétált Mirubihoz és alaposan szemügyre vette a legapróbb részletig majd pedig végrehajtott egy Henge no Jutsut és felvette Mirubi alakját. Szinte kiköpött mása volt talán még a saját anyja se tudta volna megkülönböztetni őket. Sok értelme nem volt a dolognak de gyakorlásnak megtette. A következő pillanatban a bunshin jutsu segítségével létrehozott tíz klónt illetve jóval előre fejben már elképzelte, ahogy a klónok vele együtt futnak ugranak egyet. A cselekvés teljesen értelmezhetetlen volt mivel nem volt különösebb célja de ezután jött a csavar. A levegőben a klónok két felé válnak öt támad Mirubira öt pedig Hadoura. Abban percben amikor pedig a klónok oda érnek és megpróbálják megütni őket eltűnnek lévén nincs fizikai testük. A gyakorlás kivitelezése megkezdődött mind a tizenegy Mirubi a levegőbe ugrott pont olyan magasra hogy két társa amikor követi a szemével az embersokaságot a Nap a szemükbe tűzzön. Ekkor Takefumi egy gyors shunshin alkalmazásával a fa lombjai közé kerül hogy onnan figyelje ki a reakciókat illetve a sensei megérkezését már ha befut.

A csata hevében Funsai kereste Aono-t, de nem találta. Valószínűleg nagyon elbújt. Egyszer csak egy finom hang, egy kis parfüm csapta meg Funsai fülét és orrát. Ha most hátranéz, a klónokról elveszti a figyelmét, de ha nem néz hátra, lehet hogy eltűnik az illat hordozója. Azt mondta a titokzatos nő, hogy nyugodtan megölhetik egymást. Funsai nem tudta megállni hogy hátra ne forduljon. Megtette.
Ekkor meglátta a nőt. Zavarba is jött, mert elég csinos volt. Mégis egy kicsit kislányos. Kauru észrevette, hogy Funsai megfordult, így hát ő is. Le sem tudták venni a szemüket a lányról, ám elfeledkeztek a klónokról.
Azonban hirtelen előjött Aono. Ő is végigmérte a lányt, de a szemüveg miatt nem lehetett látni szemeit.
- Ugye.....nem?- bukott ki Funsai-ból.
- Valószínűleg.- mondta Kauru.

Egy pillanatra félre néztem és mikor vissza fordultam, hogy mondjak valamit arra lettem figyelmes, hogy Aono közelít felém. Vajon mit akrahat? Lehet hogy a gyanum igaz és el akrja venni a pénzünkte? És ekkor megált. Hirtelen össze kulcsolta az ujjait és nagy füst szált fel. Mire készülhet? A füst és a por kezdett lassan tovaszállni, ám ekkor meglepődtem. Ott állt elöttem ÉN. Takefumi lemásolt volna?
Mégis mire jó ez? Éppen áltam fel volna mikor ismét nagy porfelhő szállt fel. Ezt a teknikát bármikor felismerem a Bunshin no jutsu.
Mikor elszált a füst, azt hittem káprázik a szemem. Immáron 11 Én állt elöttem. De egy pillanat sem telt el, a klónok felugrottak és 2 felé oszoltak. Elkeztek jönni felém és Hadou felé. Nem féltem hiszen tudtam hogy csak klónok. Ekkor megfordult Hadou. De miért?
Erre hátranézek és egy gyönyörű aranyszőke hajú égszinkék szemű lányt láttam. Funsai látszólag nagyon meglepődött. De én egyből levágtam hogy ő a sensei. Vagy nem? Ekkor előjött Takefumi egy fa lomkoronájából. Hogy került oda?
De ez most nem fontos. Mikor feleszméltem felvettem a kemény fiú pózt mégiscsak egy gyönyörű lány áll elöttem. Zsebre tettem a kezem nem törődve a klónokkal. A bunshinok mikor hozzzám értek szerte foszlottak. A füstel nem számoltam. Annyi füstöt nyeltem hogy egy sárkánynak is sokk lenne. Köhögve fulladozva térdeltem le. Na már megint leégtem -.-' .