Kiképzőterepek

- Van csokim!
Mondtam ki rögtön, hisz talán ők is szeretik az édességet.
- Ha nem szeretik akkor az ajándék én vagyok. Úgy gondoltam, hogy ha már engedik, hogy idézem őket és segítenek. Akkor ennek a viszonynak kölcsönösnek kell lenije. Vagy is ha baj van és szólítanak én megyek. Vagy is szóval a hűségem és saját magam az ajándék. Vagy is ahogy tudom védelmezem őket.
Nagyot nyelek majd folytatom.
- Hogy ezt be bizonyítsam hajlandó vagyok próbákba is belemenni ami alá engem akarnak vetni.
Elsőre nem jöttem rá, hogy a nagy tekercsnek ami a jelentősége, de utána rájöttem ahogy mondandóm végére értem. Biztos valami békás dolog. Vagy az öreg akar valami perverzséget művelni megint.

//Te és én + egy fő//

A nap már magason, és szokásos hőség is megvolt, ekkor jelentem én meg ismét a kiképzőterepeken. Direkt előbb kiértem a helyszínre ,még a megbeszélt idő előtt, nem akartam elpazarolni az időt a bemelegítéssel. Okulva a múltkori dolgokon gyorsan el is kezdtem száz darab felülést, ugyanennyi fekvőtámaszt. Kiszemeltem magamnak egy szimpatikus fát, ekkor már az járt az eszemben hogy ezt is beépítem az edzésem részének. Így hát a húzódzkodás is részévé vált a tréningnek, annyit csináltam amennyit tudtam, de ezeknek a száma is arra a bizonyos három jegyűre akart hajazni. Végül sikerült megcsinálni ebből is százat. Ezekkel egy fél óra alatt elkészültem, * Nem is csoda hisz ninja lennék vagy mi....* gondoltam magamban közben. Ekkor kifújtam magam és leültem egy fa tövébe. Úgy mond elbújtam a nap elől, úgy is tűzött nekem pedig a hosszú ruházatban nem volt valami kellemes. Nem szerettem volna olyan izzadtan mint a ló , a csapatom elé állni, ennyire azért igényes embernek tartottam magam. Ahogy ültem a szokásos dolgok mentek végbe, bambultam ki a fejemből, elmélkedtem az élet nagy dolgain, agyaltam a jövőmről. Vártam a mesterre vagy a társamra, közben nagyokat ásítoztam és nyújtózkodtam.

//Te és én + egy fő//

Kezeimet a zsebembe süllyesztve, ráérős, nyugodt léptekkel haladtam a kuonichi által kijelölt találkahely irányába. Talpam alatt halkan recsegett az erdőben oly gyakori száraz avar, mely autentikus zenei aláfestést nyújtott, a madarak innen-onnan felhangzó csiripelésével. Mint legutóbb, ismét felszínre törtek az emlékek, melyeket ez alkalommal nem hagyhattam eluralkodni, hisz a fák egyre inkább ritkultak, és hamarosan ki is léptem közülük. Szinte azonnal megpillantottam társamat az egyik fa tövében üldögélve, aminek következtében gonoszan elmosolyodtam, majd felugrottam az egyik közeli fa ágára.
~Szóval így.~
Futott át agyamon a gondolat, miközben olyan halkan ahogyan csak bírtam, ágról ágra szökkenve közelítettem társamhoz. Végül, nem messze tőle megálltam az egyik fa ágán, a levelek tarkásában, majd a shuriken tartóból elővettem egy kunait.
- Lustálkodunk? Lustálkodunk?
Kérdeztem halkan, de érthetően, miközben a kunait, a társam közvetlen közelében lévő fűcsomó közepét célozva elhajítottam. Amint az belefúródott a földbe, remélhetőleg halálra rémítve Shin-t, zsebre tett kezekkel, és gonoszan mosolyogva leugrottam a fáról.

~ Hát nem hiszem el. Egy krumplit nem ehet meg nyugodtan az ember. "Találkozzak a csapatommal". Persze, hogy csak 5 percem volt kiérni ide. Mindig akkor kell a fontos leveleket küldeni amikor eszem.~
Közben beléptem a küzdőterepre. Elindultam a Hokage által megadott pontra és már messziről láttam, hogy valaki ül a fa alatt. Egyenlőre még nem mentem közelebb, leültem egy közeli fa mellé és vártam türelmesen a kijelölt Sensei-re. Elővettem a táskámból az egyik krumplimat és az egyik kunai-omat. Elkezdtem megpucolni, majd beleharaptam a krumpliba. Miután jól összerágtam megpróbáltam fütyülni, de a hangok helyett krumplidarabok hagyták el a szám.
~ Huh, csak nem hiszi, hogy rajta gúnyolódok. Na mindegy, elcsócsálom ezt a krumplit amíg várakozom.~

Már éppen kezdtem volna elszenderedni mikor egy ismerős hang csendült meg felettem, nem másé mint a társamé. Majd hirtelen egy kunai a jobb vállam fölött elrepült és a földbe fúródott. Ettől egy kicsit megijedtem, és védekezésképp egyből felugrottam,közben bal kézzel kirántottam a kés a földből és a hang irányába néztem. Hiei-t láttam ott ahogy gonoszan vigyorog. Elkezdtem a fegyvert a mutató ujjam körül forgatni mint egy dobverőt.
-Lustálkodás? Hehe... Netán arról vagyok ismert?...Ez csak egy kis edzés utáni pihenés volt, semmi több. -
Ahogy befejeztem a mondatom, a szemem sarkából egy másik fa árnyékában két emberi alakot pillantottam meg. Egyik mintha ismerősnek tűnt volna. Ekkor hirtelen megállítottam a kunait és a hegyével a két alakra mutattam.
-Nem ismerős neked valamelyik ?- Kérdeztem Hiei-től majd lazán felé lendítettem a kést az oldalával, direkt úgy hogy ne szúrjam vele meg és hogy eltudja kapni.

Éppen krumplimat majszolgattam, amikor odalépett hozzám a ruhában hiányos nőszemély.
~ Nem hiszem, tényleg nem tudok megenni egy kaját sem? ~
Mondtam, majd megvártam, hogy mit szeretne tőlem a nő.
- Csoki na ..... - A mondat végét meg sem vártam, pattantam fel.
- CSOOOOKIIII? Merre? - utána nekem is leesett, hogy ez egy köszönési forma. - Elnézést a viselkedésemért, csak alig ettem. Taiki Touya vagyok. Tök jók a mel... *köhög*, pengéid. - Majd újra elővettem már megdézsmált krumplimat és megint elkezdtem majszolgatni. - Maga lesz az, aki felturbóz engem izomállatra?

A lábtörés elkerülésének érdekében, a földet érés pillanatában, noha nem ugrottam valami magasról, egy hangyányit behajlítottam mindkét térdemet. Gyorsan kiegyenesedtem, majd továbbra is gonoszan vigyorogva figyeltem, a reményeimnek megfelelően rémülten talpra pattanó társamat.
~Na persze.~
Futott át a gondolat agyamon, miközben gonosz vigyorom természetesnek mondható, gúnyos félmosolyba folyt át. Ekkor félig elfordultam, majd szemeimet kissé erőltetve fürkészni kezdtem a Shin által mutatott alakokat.
- Az ott Kara, a másik… egy debil.
Mondtam hangosan fejemet félig társam felé fordítva, amint a hirtelen támadt, a távolság miatt csak nehezen érthető kiabálás megszűnt.

Miközben ültem, és láttam, hogy újdonsült Sensei-em valamit el kezd kotorászni, egy kicsit megijedtem.
~ Huhh, remélem nem fog most szétszedni azért, mert majdnem megdicsértem a kebleit.~
Mikor láttam, hogy csak egy csokit vesz elő nagyon örült a fejem. A háttérből közben valaki üvöltött valamit, amiből csak a debil szót értettem. Úgyhogy úgy döntöttem tovább majszolom a krumplimat.
~ Vajon engem debilezett le a kövér gyerek? Vagy azt a másikat? ~
Majd sensei-em bemutatkozott és elindult a két fiú felé. Felpattantam és utána mentem én is. Közben elfogyasztottam krumplimat és előkészítettem egy csokit, hogy ha esetleg a dagi gyerek megint beszólna, akkor hecceljem vele én is egy kicsit. Amint előkészítettem elkezdtem halkan énekelni kedvenc dalomat.
- Jajj de jó a krumpli, nem lehet megunni...
Már szinte a két fiú mellett voltunk, amikor arról esett szó, hogy a küldetés után jutsukat lehet tanulni, amilyet szeretnénk.
~ Huhh, egyenlőre azt sem tudom, milyen elemű chakrám van. Mondjuk a pecsételő technikákhoz nem nagyon fog majd kelleni. ~
Közben a két fiúra néztem, kezemet a tarkómra vágtam, nagy mosollyal a fejemen üdvözöltem őket.
- Sziasztok, a nevem Taiki Touya.

-Azért még sem kéne ledebilezned rögtön azt az illetőt, a végén még megkapjuk társnak és ne adj isten ha meghallja, majd csatározhattok egyfolytában, és Kara meg én majd nem győzünk titeket szétszedni. De ha ez megtörténne, ne várd el hogy kíméletes leszek veletek. - Mondtam halkan, utóbbi mondatot egy enyhe vigyorral Hieinek. Láttam ahogy a krumplis fickó egy csokit kap.
*Mi ez itt? Szeretet szolgálat? És pont csokit? Hány éves ez?...Ceh, na mindegy, ha normálisan viselkedik, én is úgy fogok hozzá viszonyulni.*
A nő és ez egyenlőre ismeretlen fiú lassan közeledtek felénk, zsebre dugott kézzel vártam őket hogy oda érjenek hozzánk. Ahogy közeledtek észre vettem hogy a kölyök tőlünk jóval alacsonyabb, ebből következtetésképp le is vontam hogy fiatalabb lehet tőlünk.
A sensei intett nekünk és egy széles vigyorral az arcán közölte hogy ha jók leszünk a küldetésen utána jutsut is tanulhatunk. Erre egyből felvillant a szemem és már jött is a kérdés:
- Na és lehet az elemi jutsu is? Még ha nem tudom a chakrám elemét sem?-
Majd a figyelmem hirtelen a gyerekre összpontosult a hirtelen mozdulata miatt, amely csak egy egyszerű kézrátétel volt a tarkóra, amit egy bemutatkozás követett részéről. Egy mosolyt megeresztettem felé majd én is bemutatkoztam.
-Szervusz, Én Aokaze Shin vagyok- ekkor felemeltem a kezem és a hüvelykujjammal Hieire mutattam- ez a mogorva alak itt mellettem pedig Hiei Urameshi, néha elég rideg tud lenni de kérlek nézd el neki, attól független nem egy rossz ember . Üdv a csapatban Taiki.

// Kaito //

Az idő szép volt. A szép, annyit jelent, hogy SZÁRAZ, FÜLLEDT, DÖG MELEG VOLT! Nah ez a szép idő. Az emberekről, jóformán vízesés formájában dőlt az izzadtság. A napocska is pont a legmagasabb ponton piknikezett az égen, így tehát dél van. A Kiképzőterepen, egy teremtett lélek sincsen. Csak egy fura csuklyás alak. Vajon nem nincs melege? Ezt csak is Ő tudhatja. Persze, hogy ha már hozzászokott az ilyen ruhák folytonos hordásához, akkor meg sem kottyan neki. Tulajdonképpen ez a fickó csinálja jól. Nem érik őt a Napocska fájdalmasan égető sugarai és még ha nagyon beizzad és szomjas lesz, talán még meg is ihatja a testnedveit. Nah de ne mérgezzük itt az ember isten adta elméjét ilyen végszükségleti problémákkal. Ahogy ott állsz a Kiképzőtér kellős közepén, hirtelenjében furcsa hangokra leszel figyelmes. Mint ha ropogna valami. Léptek zaja. Nagyon gyors léptek zaja. A fák mögül kevés porfelhő száll fel. Igaz, hogy az egész terepet jóformán finom, puha fű lepi el, de még így is teli van porral. A porfelhő egyre közeledik, még végül a szomszédos bokor mögül, kiugrik valami nagy sebességgel. Csupán egy kékes foltot látsz elsuhanni és már el is tűnik a túloldalt. De nem maradtál sokáig eme fura látvány nélkül, mivel visszafordult. Most már közel sem volt szemmel követhetetlen a formája és az alakja. Sőt! Egész formás dombocskái voltak. Bizony, egy nő volt az. Kilépett a bokrok közül, kezében egy jegyzetfüzetet tartva. Feléd fordult, majd emelt hangon megszólalt.
- Te vagy Kaito? A külön kiképzésben részesülő genin?
Azzal maga elé emelte a jegyzetfüzetet és nézegetni kezdte. Irkált is bele valamit ceruzával. Érdekes volt a nőszemély megjelenése. Lábbelije egy hagyományos ninjaszandál volt. Vékony, testhez simuló, térdig érő nadrágot viselt. Teljesen ráfeszült a testére, kiemelve formás fenekét. A térdére fel volt kötve egy Konohai fejpánt. Tehát ninjával van dolgod. Felsőrészen egy átlátszó, hálószerű ruhát viselt. Tényleg teljesen átlátszó volt, így elfedte egy fehér, kabátszerű ruhadarabbal, amit a derekánál egy vastag, vörös övvel kötött meg. A szeme égszínkék volt. Szemüveget viselt. Nem olyan kerek vackot, hanem azt a divatos, vékony téglalap alakút. A haja pedig majdhogynem kék volt. Az egész megjelenése és a kisugárzása tekintélyparancsoló, viszont a kinézete kicsit sem az.

Az ismeretlen számára nem éppen hízelgő válaszomat követően, fejemet ismét a távolabbi fa alatt, immár álló alakok felé fordítottam. Eközben arcomról leolvadt az ismeretlen kigúnyolása okozta félmosoly, és Shin reakciójának dacára, teljes érdektelenség jelent meg rajta. Az alig fújdogáló szellő, mely tökéletesen ellensúlyozta a déli nap okozta meleget, végigsimított bőrömön és belekapott rövidre vágott hajam végébe. Eközben szemeimmel végigkövettem a két alak, örökkévalóságnak ható útját, mely egyenesen hozzánk vezetett.
~Ekkora egy dilist. És pont hozzánk csatlakozik a kölyök.~
Futott át agyamon a gondolat, miközben a fiú krumpli dalát és a kuonichi mondatát hallva, csalódottan ciccegtem egyet. Mindeközben természetesen én is izgatott lettem a mondat második felét hallva, azonban a többiekkel ellentétben, ezen érzéseimet nem hagytam eluralkodni. Teljes nyugalmat magamra erőltetve, mindezt természetesnek véve álldogáltam, és zsebre dugott kezeimmel figyeltem két társam beszélgetését.

// Nekem mindegy Úgy sem tudom, hogy mit jelent XD //


A lány felvonta a szemöldökét, majd elővett egy másik füzetet. A füzet, teljes egészében piros volt. Úgy tartotta írás közben, hogy eltudtad olvasni ami az elejére volt írva. "Egyedfejlődés". Ez még nem lett volna meglepő, hanem ami ez után következett. A lány hangosan kezdte mondani amit ír.
- Az alany látszólag zárkózott személyiség, ezt az öltözéke és a kezdeti testtartása árulja el. Fojtott agressziónak jele nincs...
Ekkor a lány felnézett rád, majd egy nagy csattanással, becsukta a keménykötésű füzetet.
- Az Én nevem Megane Ryouko! Neked csak Ryouko-sensei! Én foglak mostantól tanítani. Persze nem állandóan az év minden napján, hanem csak a szabadidődben. Ugyan úgy kell járnod küldetésekre és az esetleges jelenlegi csapatod is megmarad. Amit tudnod kell rólam: Nem szeretem az időpocsékolást és a lazsálást. Ha nem teljesíted a normált, akkor meg kell kérdőjeleznem a tudásodat, így egy tesztnek is alávetlek majd. Ezeken kívül, szeretem a Dangot és a patyolat fehér holmikat. Nem szeretem a meleget sem pedig a hideget. Kérdés?
Most komolyan? Ha nem szereti a meleget és a hideget sem, akkor még is mit szeret?! Érdekes egy sensei. Látszik rajta, hogy sűrűn csinál ilyesmit. Valószínűleg egy Tokubetsu Jounin aki az oktatásban ért el eredményeket. Ryouko-sensei válaszolt a kérdésedre ha van, majd folytatta.
- Ami a tesztet illeti, arra ma fog sor kerülni. Tessék. - Röpített egy egyszerű mozdulattal feléd egy vékony lapot - Ez a papírlap, egy Elemi chakrára érzékeny papír. Annyi a dolgod, hogy belevezeted a chakrádat ebbe a lapba. A chakraelemed az azt határozza meg, hogy milyen affinitású vagy. Minden elem más. Ami a személyiség jegyekben is megmutatkozik. A Suiton beállítottságúak szeretik a vizet és többnyire szelídek mint a bárány. A Katon beállítottságúak bosszúszomjasak és hirtelen haragúak. A Fuuton beállítottságúak gondolkodás nélkül cselekszenek, valamint türelmetlenek. A Raiton affinitásúak gyorsak és okosak. És ott a Doton affinitás. Ők lusták, erősek, és nagyok. A bölcsesség és a türelem jellemzi őket. Most fogd a papírt és vezesd bele a chakrád. Meglátjuk, hogy mi lesz.
Azzal a sensei már készítette is elő a ceruzát és a füzetet.


// Mivel rám bíztad a választást, így Doton lesz. Ha viszont másikat szeretnél akkor írd azt. //

// A.K.A = Also Known As, mint említettem teljesen tanácstalan vagyok elem választás terén (ezért is nem adtam meg előtörténetben), így nekem tökéletesen megfelel, szerintem karakteremet ismerve választottál, így nem tudok belekötni //

// "~ Ja azt Én is ~" XD Kész //

Ryouko-sensei figyelmesen követte a történéseket. Kezét írásra tartva, sasszemmel méregette a fiút. Mielőtt szétnyitottad volna a tenyered eleresztettél egy rendkívül színvonalas hozzászólást. A szigorú tanárnő egyből jegyzetelt is. Persze nem ám magában, csöndben az elméjében követve az irományt, neeeemm! Hangosan, hogy mindenki halja.
- Az alany láthatóan szórakozott személyiség. Kíváncsiságát és idegességét értelmetlen kijelentésekkel leplezi...
Persze ezekből vajmi kevés igaz. De hát ha a sensei így gondolja akkor nincs mit tenni. Rá kell hagyni. Amint szétnyitottad a tenyered, a nőszemély már jegyzetelt is. Bizonyára felírta magának az elemedet, majd összecsapta a kis füzetét és egy kevéske füst kíséretében eltüntette. A helyére egy igencsak szép, barna tekercs termett amit odadobott a fiúnak, majd közelebb sétált hozzá. Egészen a fiú mellé, majd intett, hogy nyissa ki a tekercset.
- A Te elemed a Doton. Mondjuk ez nem meglepő. Ebben a tekercsben egy technika van. Nem könnyű ilyen tekercsekhez hozzájutni, így hát becsüld meg. Mostantól a tiéd. A technika neve
Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu // Föld stílus: Lefejezés technikája. Ezzel a technikával, képes lehetsz a föld alatt mozogni és az ellenfeled alá kúszni. Amikor ott agy, megragadod a lábát majd lerántod a föld alá, miközben Te kiugrasz. Ahhoz képest, hogy Doton elég sok erőt és tehetséget igényel a technika. A Jutsu három szakaszból áll.

• Az első: A tenketsu pontjaidon keresztül, kiáramoltatod a chakrádat egészen a talajig. Ezt lehet álló helyzetből is vagy akár guggoló helyzetből. Elsőnek helyezd a kezeidet a talajra, majd áramoltasd ki a chakrádat. Itasd át vele a talajt. Ha ez megvan, akkor változtasd meg a chakrád segítségével a talaj állagát. Lazítsd fel ás puhítsad. Az akadémián ezt meg kellett tanulnod. Lényegében a technika a tárgyba való chakra áramoltatása és a chakrával való ideiglenes vagy teljes változások elérésének kombinációja. Ha a talaj kellően laza, akkor könnyedén belefogsz olvadni. "Áss" a chakráddal akkora lyukat, amibe beleférsz.

• A második: Miután szabad utad van a talajba, el kell jutnod a célpontig. Terjeszd ki a cahkrádat amennyire csak tudod. Ennek következtében a chakráddal érezni fogod, hogy hol tartózkodik jelenleg az ellenfeled. De vigyáz, mert ha esetleg egy társadat kapod el aki magán akcióba kezd, akkor bajban vagy.

• A harmadik: Miután tudod, hogy hol az ellenfeled, ugyan azzal a chakraművelettel amivel bekerültél a föld alá, most haladj előre a célpont felé. A legjobb, ha visszatartod a lélegzeted, vagy csak ritkán veszel levegőt, mert megfulladhatsz. De ha nagyon nagy a vész, akkor egyszerűen csak kimászol a felszínre. Amint eljutottál az ellenfeled alá, lazítsd fel alatta a talajt, majd kapd el a lábát és húzd lefelé. Az erő hatására Te kikerülsz a talajból, Ő pedig bennmarad. De itt jön a legjobb rész. A chakrádat most már nem kell koncentrálnod, így a talajt megváltoztatott hatás megszűnik és újra szilárd lesz. Sokat kell vele bajlódnia amíg kijut.

Azzal a sensei elővett egy másik tekercset, majd elmutogatott néhány kézjelet és kevéske füst kíséretében egy fabábú jelent meg előtte. Odadobta hozzád. Ügyelt arra, hogy jó erősen odavágja.
- Gyakorolj ezzel. Öt óra múlva visszajövök. Ha addigra nem sikerül a tesztet befejezned, akkor már is küldöm az ajánlásomat a Hokagénak afelől, hogy jobb helyed lenne az Akadémián!
Azzal a sensei egy gyors mozdulattal porrá vált. Itt a lehetőség, hogy megmutasd a tehetséged, vagy csúfosan leégj. Csak rajtad áll.



// Egy kb 35-45 soros postot kérek a jutsu tanulásáról. Nem kell az egésznek a tanulásról szólni. Mehetnek a karid gondolatai stb. Próbálkozz sokat, vonj le következtetéseket stb. Hajrá! //

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

- Na na fiúkák nem durcizni. Meg békélni mert szét csapok köztetek.
Legyezgetek kezemmel mintha melegem lenne. Inkább csak magam keletem a fiatalok előtt meg mutatva milyen csodálatos is egy fiatal nő teste.
- Na csipetkék akkor igen lehet azt tanulni amit ti fogtok választani. Igen ki deríthetjük az elemet is ha ez a szándékotok.
Kivételesen most kedvetekre teszek. Csak ne nézetek már rám olyan perverz kéjenc tekintettel.
Kicsit takargatni próbálom magam miközben hátam egyik fának vetem és leülök.
- Komolyra fordítva a szót lehet ezen már át estünk, de újra hallani akarom. Van valami célotok az életben azzal, hogy ninjává akartok válni?
Majd egy másik az utolsó darab csokim veszem elő és rágcsálni kezdem miközben a bemutatkozást vagy is a célokat hallgatom amit geninkék sorolnak fel. Észre sem veszem, hogy egy darabka le csöppen vagy nem is törődöm vele, hogy a kicsi csoki csepp melleim felé veszi az irányt.
Ezzel is a genineket kínozva talán direkt csinálom ezt.

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

*Ez az! Végre kideríthetem az chakrám elemét a küldetés után, már mióta várok erre, és most végre...* gondoltam magamban és közben egyre szélesebbre húzódott a mosoly az arcomon a szinte már kisgyermeki örömtől. Pár másodperc után észbe is kaptam nem akartam olyan idétlen fejet mindenki előtt, és hülyének látszani ezzel. Ekkor újból elkomolyodtam. Mesterünk egy komoly kérdést tett fel amire a csapat első tagjaként feladatomnak éreztem rögtön válaszolni a többiek előtt.
- Az én célom az életben az hogy egy erős S szintű shinobivá váljak, hasznos legyek a falum számára, és kitűnjek a harcosok tömegéből.-
vágtam rá a válaszom olyan határozottan ahogy csak tudtam. Néztem ahogy a kunoichi a csokiját eszi és egy bizonyos csepp lecsúszik éppen a keblei felé, szemem egyre csak azt követte és a fejem egyre csak vörösebb lett, később már nem is csokicseppet néztem hanem végig mértem a szememmel a mesterem. A dolgokat látván egy gonosz kis kérdés fogalmazódott meg bennem: akkor most az tanga rajta? És ha igen akkor miért kívül hordja?. Ezt a kérdést rögtön fel is tettem, mondván én vagyok a legidősebb a csapatunkban ezért megfelelő komolysággal is tudom kezelni a témát és zavarba is tudnám hozni a nőt.
-Kara-sensei, akkor az most rajtad tanga? És ha igen akkor miért kívül hordod? - ekkor leginkább egy nagy pofonra számítottam tőle vagy legalább arra hogy elpirul. Majd a kérdés feltevése után egyből lelkiismeret furdalásom lett hogy mekkora egy bunkó is vagyok.

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

Ugyan arcomra nyugalmat erőltettem, mint oly sokszor ezt megelőzően, lelkemen az izgalom, és a megfelelési kényszer okozta idegesség lett úrrá. Ezen erős érzelmek egyvelege, a zsebeim biztos takarásában lévő kezeim ökölbe szorulásán keresztül mutatkozott meg. Az ily módon megnyilvánuló érzelemkitörésnek azonban hamar vége szakadt, amint a kacérkodó kuonichi-re tévedt a tekintetem, és talán szemtelen módon ott is maradt.
~Nem rossz.~
Futott át agyamon a gondolat, miközben immár cseppet sem unatkozva, a másik lábamra helyeztem a testsúlyomat. Ekkor azonban gyorsan kijózanodtam a kuonichi tétlenségét látva, és kérdését hallva, melyek semmilyen szinten sem árulkodtak az elkövetkezendő küldetésről.
- Ezek a nők, sosem térnek a lényegre. – mondtam az orrom alatt mormogva.
- A legjobbá válni.
Hadartam el egy sablon választ, majd a türelmetlenség jeleként, elfordultam a nőtől, és a zöld fűvel benőtt földet kezdtem bámulni. Ezzel egy időben, kihúztam egyik kezemet zsebemből, és megmarkoltam vele a nyakamban fityegő medált, és megszorítottam. Ekkor hallottam meg társam zavarba ejtő kérdését, mely azonnal kirángatott úgymond letargiámból, így gyorsan zsebre tettem kezemet, és elmosolyodtam.

Sai írta:
Senseied halványan elmosolyodva csóválja meg kissé a fejét. Ezek szerint ennyire jutottál, hiába tanulmányoztad a békákat elvileg. Na de mindegy, végül is ez már nem az ő harca, és már előre élvezi, mit fognak lerendezni a pimasz békák, mert bizony, ők is tudnak pimaszak lenni (nem hiába jönnek ki ), meg ha már úgy alakult, lehet, nem árt beszélnie a békák főnökével is.
- Rendben, akkor úgy tűnik, kész vagy a megmérettetésre. Ha teljes mellbedobással - kacsint itt rád - dolgozol, szerintem sikerrel jársz.
Emeli le a hátáról a hatalmas tekercset, majd megindul a szokásos porcedúra, az ujjat felsértve kell véreddel a neved a tekercsbe írnod. Nem kis dolog, hiszen az utolsó, aki előtted aláírta eme tekercset, nem más, mint Uzumaki Naruto. Ezután még a neved alá kell nyomnod öt ujjas "tappancsnyomod" és az első lépésen túl vagy.
- Most már csak annyi a dolgod, hogy megtanuld az idézés alapját azzal, hogy kitapasztalod, mennyi chakra kell egy komolyabb béka megidézéséhez. Az alap a következő: megharapod a hüvelykujjad - teszi is a vén perverz, amit mond. -, majd a földre vágva a tenyered, chakrát koncentrálsz, és kimondod a jutsu nevét. Persze elsőre nem fog sikerülni jó eséllyel, de nem szabad elkeseredni.
Helyezkedik úgy, hogy jó eséllyel majd megvizuálhassa a popód, amikor gyakorolsz.

//Kérek szépen egy 60 soros postot a gyakorolgatásról, és a legvégét természetesen hagyd nyitva a siker szempontjából ^^//

Akkor hogy is van jaj istenkém. Nagy Naruto írta előttem alá a tekercset. Méltó vagyok én erre, hogy alá írjam? Lehet, hogy nem merem meg tenni. Akik előttem írták alá mind olyan nagyok voltak. Én meg olyan kicsi és jelentéktelen vagyok hozzájuk képest.
Most, hogy neveket olvasom döbbennek rá előttem még lány nem írta ide be a nevét. Meg sebzem magam és jó alaposan bekenem vérrel az ujjam.
- Ayami Remiyu vagyok. Remélem, hogy engem is elfogadtok majd jövőben mint a többieket.
nevem be írva már csak ujjacskáim lenyomata kell és a szerződés meg pecsételődik mind addig míg meg nem halok. Vagy valaki fel nem bontja már ha ez lehetséges. Nézem a tekercsbe vérrel írt nevem és a lenyomatom.
Teljes mellbedobással.... jó ezt értem vagy mégsem? Még is azt hiszem igen, meg van mire gondolt.
Ekkor lenézek melleimre. Teljesen ledöbbennek a felfedezéstől. Hát akkor ezek is jók valamire, és nem csak dísz egy függelék ami meg különbözteti nőt és férfit?
- Aham teljes mellbedobása......
Véres ujjammal meg böködöm a két dudort és teljesen el pirulok. Uram isten a perverzsége még a végén át ragad rám is! Most is tuti, hogy nyálcsorgatva figyeli hátulról....... remélem azért nem minden hím nemű ilyen.
Na de vissza a feladathoz! kiáltok fel némán magamban amit nagy örömmel teszek, gondolataimat ezzel el is vonva a perverz remetéről.
Akkor hogy is van meg harapom az ujjam és kell a vérem ez meg van. Tenyerem a földre érintem és chakrát koncentrálok.
Még is hova koncentráljam azt a nyavalyás chakrát? Karomba, vagy a tenyerembe? Esetleg mind kettő vagy ez csak részben a titok nyitja? Leguggol amitől nadrág csak még jobban meg feszül fenekemen. Kicsit elmélyült a földet böködtem ujjammal. Látszott mély gondolkodásba merültem.
- De pontosan hogyan is lehetne ki vitelezni. Még rendben, hogy tenyeremben levő góc pontokba koncentrálom a chakrám. Ennyi elég volna a sikerhez vajon?
Nem tűnök bolondnak csöppet sem, hogy magamhoz beszélek. Így viszont sokall könnyeben tudtam gondolkodni. Valahogy olyan részletekre is kitértem amire egyébként más helyzetben nem szoktam.
- Idéző Jutsu // Kuchiyose no Jutsu
Fejemben meg körvonalazódót kit is akarok idézni vagy is mit. Egy békát természetesen! Viszont békát nem de még egy ebihalat se tudtam meg idézni. Csak térdelve csapkodtam a port mint valami kis gyerek. Közben fenekem meg hátul kukkolták amiről és nem is tudtam. Nem estem kétségbe figyelmeztetek, hogy nem sikerül majd elsőre. Én tudtam is ezt de milyen szép is lett volna aha egy kis brekucit megidézek. Volt egy lehetőségem, de azzal inkább nem élek addig amíg nem muszáj. Akkor viszont mégsem ez a titok nyitja talán esetleg össze kevertem valamivel. Valami felett elsiklott a figyelmem. Újra kezembe koncentráltam a chakrám de most nem hajtottam végre a jutsut. Mi van ha ez a kulcs egyik fele csak. Esetleg talán a chakrám nem csak kezembe kel koncentrálni, hanem azt ki engedve, hogy az idézet lény materializálod hason ahova én meg idézem. Mintha egy hidat teremtenék a chakrámal köztem és a lényközt. A híd ami át ível téren át. Ahogy mester mondta minél több chakra annál erőseb az idézet lény. Akkor minél több chakrám vetem be ez a híd annál erősebb és egy erős idézet lény meg jelenhet a hívásomra ezek szerint. Az is lehet, hogy amit itt ki okoskodtam teljesen elvetendő gondolatok sora. Akkor újra próbálkozás meg harapom az ujjam. Felsértem sebet, hogy vért fakasszak majd négykézláb ismét csak a port csapkodom.
- Ez nehezebb mint gondoltam.
Már egyszerűen nem tudom, hogy mivel próbálkozhatnék. Volt pár ötletem és próbáltam is meg valósítani.... de mi van ha még mindig hiányzik egy apró részlet? Meg próbálok pár emléket fel idézni egy régi akadémiai óráról talán azok majd segítenek, hogy megértsem a jutsu valódi miben létét.
Újra chakrát összpontosítok és....
- Idéző Jutsu // Kuchiyose no Jutsu
kiabálom a jutsu nevét és várom, hogy történjen valami. Még szemeim is becsuktam, hátha mikor kinyitom akkor ott lesz valami béka. Na és újfent felsülök mint a sütőben sült csirke. Csak nem annyira ropogósra és nem meg fűszerezve és pácolva. Na de most aztán tényleg lehetne már valami eredmény. Legalább ez a perverz adhatna egy tippet de biztos alszik vagy valami perverz dologról álmodozik.
Újra kezembe koncentrálom chakrám és lassan kiengedem pont mikor kawarimit vagy tekercset pecsételek.
- Idéző Jutsu // Kuchiyose no Jutsu
Kiabálom a jutsu nevét újra már kitudja hányadik alkalommal. Én nem számolom és szerintem mást meg nem is érdekel a bénázásom.
Már jó ideje próbálkozom kicsit meg is szomjaztam de ez most nem számít. Látni akarok végre egy békát aki remélem azért tud majd beszélni. Jó lenne ha kicsit hasonlítana rám, de ahogy meg tudtam ők is perverzek. Felállok leporolom a térdem ne hogy még félre értse valami perverz a térdemen levő port. Iszok pár kortyot, de a víz maradékát félre teszem hátha sikerül majd egy békát megidéznem. Majd újra pár csepp vér és.
- Idéző Jutsu // Kuchiyose no Jutsu
Viszont nagy válószínűségél most sem sikerül még mindig nem jó valami. Bár mintha éreztem volna valamit lehet csak képzelődtem és agyamra ment a sok gyakorlás. Olyan volt mintha lenne még valaki a közelemben egy pillanatra. Lehet kezdek meg bolondulni? Legalább majd én leszek Konoha örült macskás békás lánya. Talán az is lehet eddig rosszul álltam hozzá az egészhez. Mi van ha meg van a kellő chakrám de annak nem csak tenyeremben kelene lennie? Talán lassabban kelene kiengednem mint eddig, de az nem jó. Viszont lehet rossz felől közelitek. Végül is nincs mit vesztenem ha meg próbálom. Igen perverzek örömére most levetkőzöm. Pontosabban csak felsőm dobom le. Ott van testemen a lánc ingecske de résein keresztül látni lehet csupasz bőröm. Melleim viszont egy fekete ruhadarab fedi el a kukkoló szemek elöl.
- Hát végül is Remete mondta, hogy teljes mellbedobással talán ezt akarta jelenteni.
Letérdelek a földre és felsértem ujjamon a sebet ismét ha már az begyógyult valamelyest. Chakrát koncentrálok miközben lehunyom szemeimet és reménykedem a sikerben.
- Idéző Jutsu // Kuchiyose no Jutsu
Kiáltom hangosan a technika nevét és felhalmozott chakrám mind kiengedem lehető legnagyobb sűrűségben és menyiségben kibocsájtva egyszerre, viszont emelet próbálok ügyelni, hogy ez az áramlás stabil legyen. Egy erős képzeletbeli híd amin elérhetnek engem és meg jelenhetnek elötem.