Kiképzőterepek

Ahogy szemlélem a körülöttem lévő dolgokat és a rokonom munkáját, feltűnik hogy a technikája sikeressége következtében elgyengül és összeesik. Ez számomra elég meglepő hisz az előző pár percben én is ugyanezt a reakciót produkáltam.
* Hehe, eléggé hasonlítunk egymásra, nem is csoda elvégre cousinok vagyunk.*
Majd zsebre dugom a kezeimet és szépen lassan,nyugodtan odasétálok hozzá.Pár perc múlva mikor már feleszmélt az egyik kezem felé nyújtom és segítek neki feltápászkodni. A munkája eredménye a szemem sarkából feltűnik : egy parázsló fadarab. Erre enyhén elmosolyodok.
Pár perc múlva a sensei is elő tűnik, ugyan azzal a sötét aurával mint ami eddig körül lengte, ám ezúttal már nem olyan félelem gerjesztő.
A dicséret mellett tájékoztat minket a csapat felállásáról, és amilyen gyorsan érkezett olyan gyorsan is távozik.
* Örülnék neki ha ő maradna a mesterünk, lehet hogy nem valami vidám egyéniség de ahogy észreveszem képes a legjobbat kihozni az emberből. Na de kitudja mit hoz a jövő? A shinobik világa kiszámíthatatlan.*
Az unokatestvéremmel maradok a kiképzőterepen, már alig bírok állni a lábamon, érzem hogy ki kell pihennem magam hisz nagy mennyiségű chakrát veszítettem. Majd fülig érő vigyorral szólok neki:
-Atsu, szerintem húzzunk haza és pihenjük ki magunk. Biztos ami biztos, sosem tudhatjuk mikor kerülünk egy nagy csatába!-
Majd elkezdek lassan battyogni a hazafelé vezető úton.

A technikám tökéletesítése után elájulok majd pár perc elteltével magamhoz térek. Lassan kinyitom a szemem és azt látom hogy Shin éppen felettem ál majd nekem nyújtja egyik kezét hogy felsegítsen közben arcára egy kis mosoly jelenik meg , még meg látom unokatestvérem háta mögött a levegőben szálló Goukakyuu no Jutsut eloszlani. Majd a sensei is meg érkezik már kezdem megszokni furcsa magának való tekintetét és hátborzongató auráját.
Kapunk tőle egy kis dicséretet majd megemlít pár mondatot a csapatról is. Miután befejezte mondandóját huss eltűnik.
*Remélem megmarad a csapatunk hiszen Shin és én szinte mindent együtt csinálunk és azt is tudjuk mikor mire gondol a másik, Hana senseit pedig nagyon megkedveltem a maga furcsa modorával nézve elég szerethető és abban is biztos vagyok hogy ő is megkedvelt minket.*
Majd Shin megszólal menyünk haza.
- Igazad van induljunk mert így is mire haza érünk sötét lesz. –
Majd Shinnel elindulunk hazafelé.

Halottam egy fura pletykát, de csak szóbeszédnek hiszem. Minden esetre nem árt majd utána járni valamikor, kicsit később. Most pár órával később a kellemes fürdőzés után kiképzőterepen ücsörgök. Meg akarom találni az összhangot, újdonsült kardom még nem ismertem ki teljesen és ez a környezet ideális.
Az öltözékem is épp eböl célból húztam magamra, különös furcsa ruha hó fehér. Fekete kesztyűk mik könyökömig felérnek. És a maszk mi nem épp sima lapocska. A maszk egészen ijesztő.

http://th05.deviantart.net/fs71/PRE/f/2011/156/2/3/hollow_inside_by_blackbutterfly007-d3i438f.jpg
( a kép túl nagy ezért csak link )

Tehát négy kardból három mellettem a földön és egy pedig az ölemben. Ami külsőre teljesen más volt mint a másik három.
http://thedarkblade.com/wp-content/uploads/mithrodin-sword-of-the-ancients-damascus.jpg

Nyugodtan ültem kardal az ölemben, légzésem mély és egyenletes. Érzékeim gondolataim a kard körül forogtak. A penge könnyű és szépen kidolgozott. Meg fogtam, és lassan felálltam majd próbakép suhintottam néhányat. Jól kivan egyensúlyozva, akkor most lássuk vajon képese arra. Chakrám a kardba áramoltattam, mit át járt testem lényem ereje. Egyetlen gyors mozdulattal le vágtam az előttem álló bábu fejét, majd változtattam a kard állásán és ketté szeltem a tettest.
Vissza ültem előbbi helyemre és a bábut figyeltem, a kard ismét ölembe került. Pár pillanat múlva lehunytam szemeim légzésem lassan újra mély és egyenletes lett.

Csend és nyugalom, a levelek halk zizegése. Vagy is a természet lágy zenéje mit meg zavar a város nyüzsgése és valakinek a csörtetése. Nem mozdulok, és nem fordulok feléje. Két eshetőség van egy civil, vagy egy konuichi a hangja alapján.
Lenézek a kardra, sejtem erre célozhat. Csak ő nem eladóm nem is lesz soha.
- Üdv Monshi nem eladó és nem áll szándékomban elajándékozni. Ez mindegyik kardomra vonatkozik.
Hangom nyugodt, kedves semmi különös nincs benne. Figyelmem újra a a kardra terelődne, de ebben megakadályoz a nő közelsége.
Nagyot sóhajtok és meg fogom az egyik kardom, majd másikat végül mind a három hátamon foglal helyet. Kettő markolata balra mutat míg egyé jobbra és negyedik oldalamon foglalja el helyét.
- Gondolom te ide valósi vagy.
Már állok és bábut nézve ismét felsóhajtok.
- Azt hiszem túlzásba estem....hogy magyarázom meg ezt ha kérdőre vonnak..... Ohh milyen illetlen vagyok, bocsáss meg.
Meg fordulok, és kicsit le hajolok. Üdvözlési forma e mi meg adja az idegen felé tiszteletet. Legyen az bárki vagy bármi, és a szándék hogy a hajlongó nem akar rosszat. Fekete hajam előre csúszik mikor kissé meghajolok. Majd fejem meg emelve a lányra nézek ahogy ki egyenesedem. Vér vörös szemeim meg villannak a maszk mögött.
- Azumi vagyok.

Kicsit meg lepődve egyenesedek ki. Tehát nem szereti a formaságokat ö vadabb dolgokat szeretné, és vagy nem szereti ilyen embereket? A természete lenne ennyire heves és tüzes. Amikor szemei vörösé válnak meglepődök és maszkom felé nyúlnék, hogy azt le vegyem. Láthassa arcom és végül is ez.. ez lehetetlen. Most ez miért történik, miért lett szeme hirtelen piros mint az enyém? A lány számomra rejtély, még is egy új érzés bontakozott ki bennem. A remény kezdet ki csirázni, és tett egyre kíváncsiba. Vajon honnan jött, ki ő és kik a felmenői? Minden képen meg kell tudnom.

Egyszerűen rám támadt, érzékeltem a chakráját. A bolond is látná, hogy arra készült. A gyorsaságom, sajnos nem a legnagyobb, hanem van itt valami más. Az agyam köszönhetően a kezeknek és gyakorlatoknak illetve démoni penge táncnak. Nos reakció időm nagyban javult mióta elindultam otthonról. Néha ha meg erőltetem magam egész fura mozdulatok is sikerülnek. Elvégre a penge tánc lényegében egy tánc csak kardokkal. Kardok és taijutsuk elleni harcra. Szemeim próbálják követni, és meg fordulok. Ha a logikám jó az ütést már ha lesz ütés még pont elkerülöm. A fordulat, talán egyszerűnek tűnt csípőm kicsit meg csavarva bal karom mellkasomhoz szorítom. Testem tovább tekerem és hátra vetem magam földtől elrugaszkodva. Jobb tenyerem a porban míg balom kinyújtom és rá segítve ellököm magam. Immár két lábon állva lassan ki vonva két katanát.

- Szép kard, igazi kincsnek tűnik. Nem értem miért kell rám támadnod, nem ártottam neked.

Kardokkal a kezemben állok. Jobb kezemben a kard egy vonalban van alkarommal hegye könyököm felé mutat. A balban pedig rendesen tartom. Felláss általában arra enged ellenfélnek következtetést, hogy kenjutsu használó vagyok.

- Ha megsértettelek, vagy ártottam neked bocsánatot kérek. Tovább támadsz védekezni fogok. Ha nem hagyod abban kénytelen leszek mindent bevetni.

Nagyot sóhajtok majd lábaim kissé széljeleb csúsznak és ruganyosabb állást veszek fel.
- Szólok, ne akard monshit használjam ellened. Rengeteg kérdésem van és nem szeretném ha megsérülnél.

- Nem vagyok szörny se démon, de szavaid sértőek.
Még pedig soha ne sérts meg egy nőt még ha nő vagy akkor sem. Főleg ne engem ki sajátos szabályai szerint él. Élj és harcolj, tiszteld az életet véd a gyengéket kik rászorulnak. Egy fajta saját kódex saját törvények magam felé. Bonyolult lenne bárkinek is elmagyarázni. Legtöbb ember soha nem értené meg ezeket.
- Neked nem vagyok Azumi sem Yuurei.
Újabb támadásokat vagyok kénytelen fogadni, de ez úttal. Jobbom hátam mögé csap kardal és felső testem ismét csavarodik kicsit változtatok test tartásomon. Ha hátulról jönne egy támadás van esélyem védekezni, de szemből jönne szintén ez a helyzet. Minden a reakció időn múlik. egy hiba és nincs több édes ital. És azt a férfit sem láthatom többet.
Szemeimmel követem mozdulatait, és egyre vadabbul támad rám. Lehet ismer olyan jutsut mi, nagyban felgyorsítja. Még is mintha most dühtől megvakultan támadna. Mozdulatai nyersnek erővel telinek tűnnek, egy hétköznapi embert darabokra szelne az biztos. Közben záporoznak a csapások, nem szándékozok neki sérülést okozni. Ez így megy tovább vagy kifáradok és levág engem vagy én fegyverzem le. Jobbomban át fordítom a kardot hirtelen. Majd két kardot magam mellé engedem. Meg várom míg fentről lefelé csapleprám a kardokat V alakba mozdítom. Majd össze szorítva őket satuba fogom ellenfelem kardját.
- Utoljára az a szökött ninja hívott így akit levadásztam.
Maszkom megmozdult, és eltakarta a szemeimet. Majd valami le emelte az arcomról és messze elrepült tőlünk. Szemeim éles vérvörös fénnyel izzót benne az ezüstös körök. Testemen ahol nem takart ruha tetoválás szerű mintázat rajzolódott ki. Mintha érhálózat lenne vagy valami hasonló.
- Neked csak fehér démon vagyok.
Elengedtem ellenfelem kardját és eltávolodtam tőle. Szemeim izzottak, elengedtem jobb kardom. Az a levegőben maradt ekkor hátamon meg mozdult a katanám és mellém lebegett. Jobbommal meg markoltam monshit és kézbe vettem. Mély levegőt vettem és a kard körül izzani remegni kezdett a levegő. Majd meg jelent a chakra érzékeny fegyverekre jellemző köd szerű aura fegyverem körül.

- Nem tudod kik is az igazi szörnyek, de most meg tanítom és elmondom neked.
Egyik szelem kéz lebegtette kard egy közeli fába szúródik és derekamra rögzített övtáskát kipattant. Még szerencse hátamnál van és nem oldalt. Egy könnygázbomba és egy füst bombát húztam elő belőle. Földhöz is vágtam természetesen először a füstöt majd füstbe a könnygáz bombát. Úgy időzítve, hogy ellenfelem lehető legközelebb legyen hozzám. Ki használva a füstöt egyetlen jutsut hajtottam végre Kawarimi no jutsu (Testhelyettesítő technika) a nem rég szét hasítót bábú egy darabját felhasználva. Ha ellen felem belefut a ködbe könygáz hatása alá kerül és láthatja amint Kawarimi énem az oszladozó füst tömeg közepén állva.
- Azok voltak a szörnyek akik egy békés klánt próbáltak ki irtani. Tekintet nélkül még csecsemőket is lemészárolva. Most én vagyok a szörny a démon aki próbál békésen élni.
Könnygáz hatása és a füst miatt könnyen hihető, hogy kawarimi az aki beszél. Test is ott áll ahonnan a hang érkezik.
Majd meg kerülöm a füstöt fák közt, hogy ellenfelem mögé kerülhessek. Ha nem vesz észre és még mindig leköti a kawarimi háta mögé lépek és Monshit vállára helyezem penge éle nyaka felé mutat. Míg másik szelem kézzel tartott penge hegyét hátán érezheti.
- Miért lennék szörnyeteg? Ha soha nem öltem még embert saját célból. Többször halál közelébe kerültem mások életét mentve.
Nem vágom meg és okozok sérülést csak eltávolodok a lánytól pár lépésnyire.

**Ha nem kerülne ellenfelem elkerülné a könnygázt és füstöt:**

Ellenfelem láthatja amint Kawarimi énem kisétál a füstből sértetlen, de csak két kard van a kezében. Szemei ugyan úgy izzanak és védekező állást vesz fel mosolyogva. Meg próbálok hattá mögé kerülni míg kawarimivel van elfoglalva. A földre dobok egy különleges robbanó jegyzettet, majd felugrok a fa egyik magasabban levő ágára. Miután jegyzetre kis port söpörtem.
- Miért lennék szörnyeteg? Ha soha nem öltem még embert saját célból. Többször halál közelébe kerültem mások életét mentve.
Szolok hangosan fa ágán állva ahol két kard van a fába szúrva. Míg másik kettő szelem kezeimben mellettem lebeg. Vagy is ez csak az álca, egy egyszerű bunshin klón áll az ágon. Én pedig takarásban a fa törzsén várom megfelelő pillanatot. Bunshin melletti két kard valóban igazi. Amint a jegyzet ható körén belül ér ellenfelem felrobbantom azt. Gokan Sakusou // Az Öt Érzék Zűrzavara.

Abban a pillanatban ahogy hátra lép hirtelen és érzem a kardom. Érzem ahogy kard minimális ellenállásba ütközik majd tovább halad egyenesen.
- Neeeeee!
De akkor már késő volt nem akartam meg sebesíteni, csak meg értetni vele nem vagyok az ellensége. Végig néztem mögötte állva ahogy előre lép és kardjára támaszkodik. Térden állva remeg és kapaszkodik kardjába. Talán azt hiszi eljött a vége és most végzek vele. Nem nem akartam ezt. Lassan körbe sétálok és meg állok előtte, de most már kardok nélkül. Mind a négy penge földbe szúrva pihen és én csak állok ott figyelve mit csinál.
- Közvetlenül a füstbomba után, csak le fegyverezni akartalak de túl gyorsan mozogtál.
Közelebb léptem majdnem egy kar nyújtásnyi távolságra voltam tőle amikor leguggoltam előtte. Nem mertem ennél közelebb menni, nem akartam még jobban fel ingerelni. Nem tudom hogyan érintené az ha meg érinteném.
- Nem akartalak bántan, ha akarnék itt most míg gyenge vagy meg tehetném.
Kezem ki nyújtom felé és rá nézek, még mindig aktív kgvel. Arcom ennek ellenére szomorú kicsit és könyörgő.
- Kérlek had segítsek, elláthatnánk a sérülésed.

Kezem vissza húzom és lenézek a földre. Nem tudom most mit tegyek, meg sebeztem és érthető is ezért nem kéri segítségem. Akkor talán jobb ha magára hagyom? Nem az sem jó ötlet felelős vagyok ezért ami itt történt. Nem tehetem meg elmegyek a dolgok mellett. Különben is van pár kérdésem amire szeretnék választ kapni. Mikor felnézek és felállok már túl késő. Eltávolodott tőlem, igen sebesen nem az volt ami miatt késő. Több kunai tart felém mint amit kitudnék védeni. Ösztönösen kezeim arcom elé kapom remélhetőleg alkar védőmről majd lepattannak a kunaiok. De csak jobb lábamba mar a két penge többi mintha nem is lett volna. Ennyi elég volt, a figyelmem sikeresen elvonta így újra a közelembe került. Egy nagy ütés után már lövegben vagyok. Tehát csak álca volt, vagy ilyen utálat fűti irántam amiért ezt tettem vele? Érzem ahogy teste enyémnek csapódik és újra meg üt ezzel fokozva a sérüléseim. Ami egyenlőre fájdalmas, de még nem veszélyes. Vállával egyenesen a föld felé taszít. Hangosan felnyögök és még az utolsó pillanatban cselekszem. Szelem kezekkel kinyúlva a föld felé el lököm magam. Elég erősen taszítottam félre magam, hogy kikerüljem a jutsu befejezését. Most a földbe szúrt kardok közé estem. Milyen ironikus is nem de? Saját kardjaim egyike vágja meg bal kezem és kő darab sérti fel állkapcsom.
Fel állok és bal lábamra nézek, ki húzom a két kunait belőle miközben fel sikkantok. Majd talán nem kellene, de kardjaim hátamra helyezem vissza eredeti helyükre. Lassan nyögdécselve térdelő lány felé lépdelek és most nem megyek olyan közel hozzá. Nem szolok egyetlen szót sem, csak állok és nézem szomorúan arcomra ki ülő testi fájdalom közepette.

- Nem ennél több kell, hogy kinyúljak....
A lány vagy is Akuma a földön fekszik nagyot sóhajtok. Teszek egy lépést előre, de meg torpanok. Nem hagyhatom itt egyedül nem tehetem.
Az egyik legközelebbi fához sétálok és le teszem kardjaim. Majd vissza bicegek és a lány testét félig emelve félig a földön húzva a fa árnyékába húzom. Puha avarba fektetem és le ülök fának döntve a hátam. Ennek a ruhámnak már annyi, vagy is alapos javításra szorulna.
Feloldom egyik tekercs pecsétjét és néhány váltás ruhát szedek elő. Egy nadrágot és egy egyszerű felsőt a maszkot és jelenlegi ruhám mit leveszek a tekercsbe pecsételem vissza. Egy plusz felső kivételével. Nadrágom két szárát levágom ahogyan a felsőt is csíkokra vágom. Majd jó erősen be kötözöm lábam vele. Majd ellenfelemre nézek és felhúzom a felsőjét annyira lássam sérülését. Nem komolya, de ha nem lesz ellátva rendesen az nagy baj lehet jövőben. Egyenlőre annyit tudok tenni, hogy kezdetleges nyomó kötést készítek. Azt is jó szorosan, hogy mikor magához tér saját lábán juthasson el a kórházba.
Az egész művelet sorozat nem volt hosszadalmas inkább csak kicsit aprólékos és macerás. Végén valamivel távolabb mint ahogy kardja elérhetne a földön ülök és figyelem a légzését.
- Vajon ki lehet ő és miért utál ennyire? Soha még csak nevét sem hallottam.
Suttogom magam elé halkan és fejem az ég felé fordítom. Vajon jól döntöttem, hogy segítettem rajta a sebet elláttam amit én okoztam... talán csak haragját fokozza amiért meg mertem érinteni. A kardját viszont ott hagytam ahol ő hagyta.

- Őntelt vagyok e vagy sem az nem számít. Számodra lényegtelen Akuma az egész.
Újra az eget nézem és arcomon egy kis nedves csepp gördül végig. Elszomorít az az egész helyzet, nem hittem volna így fog történni. Valami mást reméltem, de nem kaphatunk mindent meg az életben. Az túlságosan is szép volna ha megtörténne. Belső maró érzésekkel teli szível nézek rá miközben feltornássza magát és felül.
- Sosem voltam jó első segélyből, készlet híján meg pláne.
Csodálkozik azon miért nem öltem meg, pedig mondtam neki. Igazat meg vallva miután rám támadt már lett volna okom el venni életét. Nem ilyen vagyok, tudnom kell és gondolat maga nem hagy nyugodni miért tette.
- Mindig is reménykedtem benne, hogy nem vagyok egyedül. Van valaki aki hasonlít egy kicsit is rám. Ismered te a múltat egyáltalán, tudod ki vagy és honnan származol nem hinném.
Vizes tömlőből nagyokat kortyolok, de Akumát nem kínálom meg. Kell neki szóljon szépen és szívesen adok neki.
- Több évvel ezelőtt még az előző háború alatt klánunk a fagy országában élt. Elvonultan hegyek közt a világ elöl mint egy szerzetes rend. Mindenkit befogadtak aki arra járt és vendégül látták. Bűnöző vagy csak sima ember nem számít. A jó szívük és ez a szeretett lett a vesztük később. Mivel minden idegent még ha híre meg előzte is úgy kezelték mintha soha nem követet volna el semmit sem. Nos jött a háború és elterjedt a pletyka miszerint mire képesek. Dojutsunak hitték, holott ez egy hatalmas ****ság. Még is legtöbb embert levadászták és megölték remélve meg szerezhetik a klán képességét. Soha nem sikerült nekik míg végül alig maradt egy maroknyi ember. Akik szét széledtek a világ minden tája felé félve a attól őket i megtalálják. Ez volt a fájdalom korszaka mikor minden szét hullót és nem maradt senki, hogy klán újra életre kelhessen. Legszomorúbb ahogy eddig megtudtam régi iratokból és vesétekből Yuurrei ek soha nem voltak ellenségesek vagy harcias népség.
Újra kortyolok a tömlőből a hűs vízből és Akumára vagy is a távoli rokonomra nézek. Most már tudja, de rajta áll elhiszi vagy sem a történetet. Azért vicces még ő hívót engem démonak mikor ő sokkal démoniban viselkedett. Még is démon lennék akkor akik klánunkal végeztek mégis mik.. ártatlan gyermekek, nők, férfiak gyilkosai.
- Most már ismered azt amit eddig sikerült kiderítenem. Ha akarod én leszek a démon, de akkor akik mind ezeket elkövették nem tudom kicsodák, vagy micsodák.
Újra kortyolok egy kis vízet

Csak hallgatok és szemeim szomorkásak. Szomorúan hallom azt amit a lány mesél. A világ tele van szörnyű dolgokkal ezt mindig is tudtam.
Mégis ebben a világban kel élnünk. Ezen változtatni nem tudunk, vagy talán mégis. Vannak akiket hatalmas veszteség ért, iszonyatos dolgokon mentek át. Ekkor tenyeremben levő apró hegre pillantok és elmosolyodom kicsit. Még is harcolunk a sors ellen bármi és bárki ellen kiállunk. Addig harcolunk míg lenem érjük a célunk. Kezem ökölbe szorítom és Akumára nézek.
- Soha nem tagadtam, hogy a világ ilyen szörnyű. Vannak akik beleroppannak és nem bírják. Tudod sok dolgot láttam és át éltem, jókat és szörnyűeket. A húgomat, vagyis fogadót húgom egy földig rombolt falu romjai közül mentettem ki. Heteken keresztül életben maradt pedig alig volt nyolc éves. Eközben elfogtam az egyik szökött ninját aki felelős volt a dolgokért.
Felállok és közelebb lépek, de egy lépés marad köztünk.
- Egy lány akit szeretek, tisztelek és nagyra becsülök. Ő is életben maradt, szörnyű dolog történhetett vele is mi mai napig nyomasztja még is harcol. Küzd, hogy elérje a célját és nem kesereg siránkozik a múlton.
Még közelebb lépek annyira, hogy ha akar pofon is tudna vágni Akuma, majd folytatom.
- Ők hátat fordítottak mindannak ami megmaradt a klánunkból. Eldobták az elveket mindazt ami a Yuurei nevet jelenti. Nem mondom, hogy nem kell harcolni. Sajnos ez szükséges, de több út is létezik.
Majd már egész közel álltam magam kihúzva, erősnek mutatva. Ugyan ekkor meg fogtam a lány kezét és felemeltem.
- Akik hátat fordítanak barátaiknak, társaiknak, a klánjuknak. A múltjuknak a szemétnél is rosszabbak az én szememben. Akikről meséltél az én szememben nem klántagok. Ha akarsz üss meg a szavaim miatt, de bármit teszel az állás pontomon nem változtatsz.
Egyenesen a szemeibe néztem, s látszót mit mondtam azt valóban úgy is gondolom.
- Annak ellenére, hogy nekem támadtál amit mondtál nem tartalak ellenségemnek.

Ha megüt hát megüt nem érdekel, de ha engedi és nem lép el vagy lök magától át ölelem. Érezheti csupasz bőrén a nedvességet ami nem vér, hanem valami más. Egy másik lány könnyei.

A tör habár a vállamba mar arcom se rezdül. Igyekszek uralni azt, hogy nem mutassam a fájdalmat.
- Egy szóval sem mondtam, hogy te is olyan lennél. A multad és a körülmények rabja. Nem tehetsz róla, hogy át kelet ezeket élned.
Legyen hát harcoljunk újra. Előrébb lépek, de most már bal karom nem mozdítom. A seb, vagy is a kunai miatt. Lépek még egyet előre, majd szemeim izzani kezdenek jobban mint eddig.
- Legyen, meg mutatom akiket te ismertél miért is nem voltak azok. Vagy is a klán tagjai, miért voltak olyanok. Kutatták hajszolták az erőt, de elfeledték, hogy honnan is ered. Eközben feláldozták saját magukat.
Végére hangom kicsit eltorzult. Mélyebb lett mintha mély meditatív állapot határán sodródnék. Majd következő pillanatban amikor előre lépek szemeimben meg jelenik az ezüstkör. Testemen pedig megannyi tetoválás szerű minta. Most az aurám kisugárzásom sokkal erősebb mint eddig. A minták szinte majdnem, hogy izzanak olyan színben pompázik némely vonal. Még a fehér ruha vékonyabb részénél is látszik halványan. Fejem előre bicsaklik mintha elájulnék, de testem nem csuklik össze csak tovább mozog. Egy bábu zsinóron kissé talán olyan lehetek kívülről. Majd lábam körül finom por réteg jelenik meg ahogyan a chakrám vad áramlásba kezd. Nyers chakra áramlik zabolázatlanul tombolva testem körül. A levegő mintha kis foltokban meg remegne a közelemben.
Talán Akuma már észre vette eddigi hatótáv két méter. Vagy tudja már régóta és azért próbál óvatos lenni. Ez a tudás most nem segít, teljesen hasztalan. Testem a por réteg és kavargó levegő miatt mintha lebegne.
Nem mozdulok csak kinyúlok előre és két méteren kívül álló lány érezheti amint valami át suhan arcán. Ezzel egy időben mintha meg érintené valaki a hasát majd tenyérrel egy nagy ütést mérne rá, gyomor száj tájékon. Már ha nem mozdul el elég gyorsan egy támadás elöl amit szem nem láthat. Kitérés még így is lehetséges, ha épp támadásba lendül és egy adott irányba mozdul el. Következő pillanatban mintha kígyó tekeredne a testére. Lehet valaki bármilyen gyors, ha nem ismeri az ellenszert. Ha sérült vagy le van gyengülve nem sok esélye van. A szelem kéz mi át suhant Akuma arcán most igyekszik nyakára tekeredni. Szépen lefelé haladva kezeit törzséhez szorítani Majd ha ez sikerül érezhet egy kezet amint hajába markol erősen.

Előző mozdulatok bármelyike sikerrel járna:

A másik szelem kéz mi még szabadon van kinyúl előre. Letépi a kötést mit nemrég helyeztem derekára. Majd finoman nyomni kezdi a sebet ezzel okozva még nagyobb fájdalmat, az előzőek mellé.

Ha nem sikerülne egyetlen támadás sem:

Ha Akuma még is szerencsés és elkerülne minden támadást védeném testem. Izmaim nem mozdulnak, de a szelem kezek most sokkal erősebbek. Minden erőt bele adva ostor szerűen csapnának támadom felé. Egy ütés így pedig elé fájdalmas főleg ha egy nagy sebet érint.

- Elszomorít, hogy így gondolod. Sajnos nem igen láttam ki utat ebből.
Szólaltam meg halkan a porban fekve. Ezzel itt és most lehetőséget adva a lányka végezzen velem. Ez a technika túl sok mindent emészt fel egy szere.
- Tudod erre csak az képes aki hű maradt a klánhoz. Akár milyen legyen a körülmény, lehet te tudnál végezni velem. Akár mit láttál tölem eddig soha nem tudnák megölni egy olyat aki olyan mint te. Akinek a vére kicsit is...
Elharapom a mondat végét, hogy levegőhöz jussak.
- Muszáj volt ezt tennem veled, hogy egy helyben maradj és meg hallgass.
Kétlem azt, hogy hall és egyáltalán elhiszi e azt amit mondok.
- Eddig azt hittem én vagyok az utolsó. Kutattam minden felé, de senki még csak nem is hallót olyanról mint mi. Mond még is mihez kezdenél akkor ha megölnéd az egyetlen olyan embert akit rokonodnak nevezhetsz? Még akkor is ha szeretnék neked segíteni akármilyen hihetetlenül is hangzik. Nem miattam történt veled az ami, és felfogni sem tudom. Habár nem volt közöm hozzá szeretném valahogy enyhíteni és segíteni neked. Akkor is ha utálsz és megölnél légszívesben.