Kiképzőterepek

- Már csak egy maraaa~dt!
Ez a mondat térítette észhez Mirubit, aki a fa tövében, a robbanást várva, tétlenül ült. Az túlzás volt, hogy ült, inkább csak elengedte magát, és a fa megtartotta a hátát.
- Hé, kiskacsák! Totyogjatok ide,...
Ezt a mondatot, hallva, Mirubi már tudta, hogy vége az edzésnek, vagy a képesség felmérésnek, vagy az öngyilkos merényletnek. Kénytelen volt rádöbbenni, hogy a robbanós kunai deaktiválódott, és nem robbant fel. Némiképp megnyugodott, de csöppet sem érezte magát kényelmesen. Nem érdekelte semmi. Sem Ifu, sem a halott szülei se semmi. Csak azt akarta, hogy minél előbb véget érjen a nap. Eldőlt, majd négykézláb elindult a senseie felé. Bár elmosódva, de látta Kitorit a földön. Takefumi is valószínűen ott volt valamerre, de Mirubinak nem volt ereje körülnézni. Mikor elég közel került a vérszomjas Pöttöm Pannához, - úgy 2-3 méterre lehetett tőle - Ismételten bedőlt egy fa tövébe, és minden megmaradt szemmaradékával, a senseire összpontosított. Még mindig égett az egész teste, és a szeme is. Fáradt volt, már 3-4 napja nem is pihent csak éjszaka. Semmi kedve nem volt tovább folytatni a harcot. Nem is lett volna értelme. Mindenki számára világos volt, hogy itt nem nyerhettek.
- ELEGEMVAAAAN!
Ordította, majd égett öklével, belecsapott a talajba. Ezt, meg is bánta azon pillanatban, mihelyst érintkezett a talajjal égett bőre. Ezt egy erőteljes szitkozódással nyilvánította ki.

* Vajon milyen lesz az új sensei? Mogorva és szigorú , vagy kedves és engedékeny?... De minek is gondolkodok rajta, amúgy se tudok róla semmit, csak annyit hogy lesz egy mesterem. Végre lesz valaki akitől tanulhatok, és erősebb shinobivá válhatok. * gondolkodtam el a sensei-en a kiképzőterepek felé menet. A gyenge szellő felém fújt pár levelet, a szememmel követtem az útjukat, aztán egy fa tövében egy női alakot veszek észre, közelebb haladva megláttam az oldalán a két pengét, ez után a látvány után nem kétséges, az illető egy ninja. *Nagy valószínűséggel ő lesz a mesterem, szó mi szó elég csinos, és ahogy látom ezzel tisztában is van.*. Még mielőtt odamentem volna hozzá szétnéztem a környéken, páran már neki is kezdtek az edzésüknek. A nő látszólag aludt ezért lassan és halkan közelítettem meg. Pont úgy álltam meg előtte hogy eltakarjam a napfényt, majd köhintettem párat hogy felhívjam magamra a figyelmét.

A nő kérésére leültem mellé. Nem vártam volna de végigsimította a kezeim és az arcom majd az ölembe hajtotta fejét , elég fura és zavarba ejtő volt , de próbáltam megőrizni a komolyságom. Minden kérdésére figyeltem és mire befejezte a mondandóját egy nagy levegő után megpróbáltam válaszolni.
-Nos az egész a véletlen műve, nem tudtam semmit se csak hogy kapok egy sensei-t és hogy ide kell jönnöm ahhoz hogy találkozhassak vele.Mellesleg a nevem Aokaze Shin. A célom az életben az hogy erős,fontos és hírhedt shinobivá váljak akit elismernek, már csak azért is ezt tűztem ki célomul mert nem ninja családból származom. És hogy mit szeretnék kezdeni most? Még magam sem tudom.
A mondatom végére odacsempésztem egy mosolyt. * Nem hiszem hogy teljesen komolynak kéne lennem, hiszen Kara-sensei sem az. Mondjuk az alapján amit eddig láttam nagyon is laza. Mindegy, meglátjuk hogy mi történik a következőkben és megpróbálom majd magamat adni.*

A kérése elgondolkodtatott. * Milyen fából faragtak? Támadjam meg mintha ölni akarnék? Ez furcsa, általában nem így szoktak bizonyítani. Nem is lesz valami könnyű megtámadni egy ilyen hölgyet. És ez a két kard is... úgy érzem nem kéne használnom őket, de végül is megpróbálhatom. Úgy se fog sikerülni komolyabban megsebezni őt, hiszen nem hiába nevezhették ki oktatónak.* majd az egyik pengét felemeltem a földről. Ez a kard a szokásosnál könnyebb volt valamiért, feldobtam a levegőbe és elkaptam. A nő felé szegeztem a pengét.
- Ha azt szeretnéd hogy bizonyítsak akkor bizonyítok. Ahogy kívánod sensei!
Egy Bunshin no jutsuval létrehoztam két klónt, látszólag ugyanaz a penge volt a kezükben mint nekem. Megindultam a másolataimmal a mester felé, közben próbáltam megtéveszteni azzal hogy a klónokkal folyamatosan helyet cseréltem, így nem tudná hogy melyik irányból érkezik az igazi vágás. A rögtönzött terv megvolt. Amikor Kara-hoz értem az egyik klón hátra maradt a másik pedig mellém jött és egyszerre vágtam a másolattal felé, majd vártam hogy mit reagál erre.

Amikor a kard éle a torkomnak szorult nyeltem egy nagyot. *Gondolhattam volna...könnyedén megtudja különböztetni hogy melyik a klón és melyik vagyok én. Nem sok jutsut tudok de úgy látom nem fogom sok hasznukat látni.* Hátra ugrottam a másik kardhoz és felvettem azt. Próbáltam közben valami taktikát kitalálni, de semmi sem jutott eszembe, ebből természetesen az következett volna hogy gondolkodás nélkül neki rontok, viszont amikor a kunoichi felvette a bőrkesztyűket fontolóra vettem a dolgot. * Úgy látom hogy támadásra is sor fog kerülni a részéről, úgy hogy mégse rontok neki ész nélkül még a végén nekem lesz nagyobb sérülésem...de ha nem támadom meg akkor meg gyávának fog hinni...lesz ami lesz.*. Ismét egy eltereléses terv ötlött az eszembe, hogy mi lenne ha felé dobnám az egyik pengét és amíg megpróbál kitérni én addig egy ütést vagy rúgást sikeresen betudnék vinni. Meggondoltam magam és mindkét pengét a nő felé dobtam majd nekiszaladtam és amíg kitért a kardok elől, felugrottam és próbáltam megrúgni.

Gyorsan feltápászkodtam és a sajgó mellkasomhoz nyúltam. Becsuktam a szemem és vettem egy nagy levegőt, visszagondoltam a puszira és elkezdtem mosolyogni. * Próbálkozást és a szöszmötölést nem tűri, nem hiszem. Úgy gondolom hogy nem az a lényeg hogy legyőzzem, hanem hogy megmutassam mennyire vagyok kitartó. * A shunshin no jutsu-t használva gyorsan a fa mögé futottam, ott a hátizsákomból kivettem azt a tekercset amelyik a saját kardomat tartalmazta. Az előző támadásomon okulva, láttam hogy a dobófegyvereknek nincs sok haszna ezért választottam inkább a katanámat, a tekercset kihajtottam és egy puffanás keretében megidéztem a kardom. A tartalmazó tekercset összehajtottam és visszaraktam táskámba, majd azt vissza a hátamra. A pengém igaz alig de súlyosabb volt mint Kara-é. Kijöttem a fa mögül és egyenesen a jounin szemébe néztem. * Most nem csak egy támadást fogok végbevinni hanem folyamatosan támadok , meglátjuk mi lesz belőle* Majd ismét a shunshin no jutsu-t használva megindultam a nő felé , hozzá közelebb érve felugrottam a levegőbe és a karddal egy lefelé irányuló vágást próbáltam kivitelezni.

( Kaito)

Kuzomi reggel fáradtan ébredt. Lassan kikászálódott az ágyból és ránézett az órára: 12:09.
- Francba elmúlt dél!
Gyorsan kipattant az ágyból és sietve felöltözött. Lerohant a konyhába és közben felkapta a kardját és rákötözte az övére. A konyhában bekapott néhány falatot és kirontott az ajtón. Útját a kiképzőterepek felé vette.
A falun végigsprintelve néhány embert majdnem feldöntött, de sikerült gyorsan elkapnia azokat a figyelmetlen vagy vakmerő embereket akik elállták az útját.
A kiképzőterepeken sokan voltak így dél körül is. Kellő figyelmet ráfordítva sikerült ésszrevennie újdonsült barátját aki éppen egy fánál álldogált. Kuzomi odarohant és megszólalt:
- Bocsi a késésért... kicsit elaludtam.
Kuzomi bevágott egy bamba vigyort és remélte társa nem vár túl sok ideje rá...

(Kagemare Kuzomi)

Szokásos reggel már megint nem aludtam semmit. A francba már hogy sosem alszom eleget ma pedig még edzeni is fogok.
Köd lassan szál fel és még hideg is van, az óra pedig furcsán szinte gúnyolódva mutatja az időt " a kis mutató a 6-oson a nagy pedig 7-sen vigyorog".
Nagyot sóhajtottam és közben arra gondoltam bárcsak előbb beszéltük volna meg a találkozót mint dél, de mindegy legalább lesz időm elkészülni. A kávé lassan fő le és én pedig még lassabban szürcsölöm, úgy is van időm közben felteszek egy ki vizet a teának, hogy legyen az edzésre, és neki álok szendvicset csinálni, bár utálom. Még egy csésze kávét töltök magamnak az óra pedig lassan 9-et mutat, így is van még még majdnem 3 órám, és ennek tudatában sóhajtottam megint egy jó nagyot. Szépen lassan kimegyek az erkélyre hátha a friss levegő és a kávé együttesen fel ráz egy kicsit, az erkélyen egy van egy kis szék bele ülök és lassan iszom a kávémat.
Hirtelen hangos csörömpölés ráz fel, hát igen elbóbiskoltam és még a csészémet is el ejtettem. Gyorsan be rohanok egy seprűért közben látom hogy 11.30 van így igencsak igyekeztem mindennel.
Mi előtt kimentem az ajtón az órára pillantottam és láttam hogy 11.50 van. Sóhaj és sietni kezdtem, de rá jöttem hogy így is csak 5 percet kések, bár szeretek pontos lenni még is úgy voltam vele hogy nem biztos hogy a társam is pontos lesz.
Mire a kiképző teremhez értem már magasan volt a nap, körül néztem és sehol nem láttam a edző társamat, hát igen késik de sebaj. Beálltam egy fa alá ami alatt hátha könnyeben észre vesz.
Körülbelül 15-20 perc múlva egy rohanó embert pillantottam meg, a ruházata ismerős volt, de mint ha hiányzott volna róla valami, még is hozzám jött láthatóan felismert és így szolt:
"Bocsi a késésért... kicsit elaludtam." és még mellé vágott egy fura vigyort.
- Azt látom még a maszkodat is elfelejtetted, de lényegtelen most mennyünk és lások mire is vagyunk képesek !
- Bár azért legközelebb ne késel a pontosság jó erény a mi szakmánkban !
Majd ezután ketten neki indultunk az épületnek hogy gyakoroljunk ...

Kuzomi még kissé fáradt volt látszott rajta. Kettő ötletet vetett fel és tőlem várta a választ. A földre néztem és beszélni kezdtem:
Nos én személy szerint Genjutsu Kai (Genjutsu Feloldás), és a Karasu Bunshin no Jutsu (Varjú Klón Technika) technikákat ismerem az alap technikákon kívül, és nem hinném hogy éppen a legjobb tanár lennék. Szerintem is egy baráti harc lenne a legjobb, aztán meg látjuk hova jutunk!
Azután Kuzomi-ra néztem hogy ezzel is mutassam, hogy befejeztem, és hogy nincs saját ötletem.

Kaito rám nézett és várt a mondandója utáni válaszra.
- Értem! Nos én ennél kicsivel több technikát ismerek, de én sem hiszem, hogy valami nagy tanár lennék... Akkor maradjon harc kettőnk között. Azt tudnod kell, hogy nem véres harcra gondoltam, csak amolyan unalom űzésre és a harc közbeni képességeink felmérésére...
Megdörzsöltem a szemem és mostmár valamivel éberebben néztem Kaitora.
- Mint te is mondtad maradjon a harc... Akkor talán el is kezdhetnénk... Javaslom fegyvereket ne használjunk és akkor nem fog vér folyni... Viszont ne is babusgassuk a másikat, mert annak sincs semmi értelme.
Elindultam Kaitoval ellentétes írányba és tíz-tízenkét lépés után megálltam.
- Kezdhetjük? - kérdeztem.
Kaitoval szembefordultam és vártam a reakciókat...



( Remélem nem gond, hogy írásmódot váltottam. Ez közelebb áll hozzám, az előzőt csak próbálgattam)

Kuzomi Velem szemben állt körülbelül 12 lépéssel, és a reakciómra várt.
- Nos nem vagyok ennek a híve, de nincs más választásom.
Majd szemből neki rohantam, körülbelül 2 lépéssel előtte fel ugrottam és a háta mögé kerültem.
- Szerintem sem jó ötlet fegyvert használni, de azért ez sem veszélytelen !
A hatánál voltam guggoltam a földet érés miatt , a bal tenyeremmel a jobb kezemet nyomtam előre és így támadtam, a támadást a derekam mozgatásával is erősítettem és folyamatosan emelkedtem hogy a tarkóját támadhassam.

- Konoha reppu !!!
Ezt hallottam ordítani. Mikkor is észre kellet hogy vegyem hogy Kuzomi lába igen erő teljesen közeledik az oldalam felé.
Oldalt találta el, szerencsére nem túl erősen mivel nem volt meg a teljes fordulat ami a jutsu teljes erejét adta volna, bar ez is elég volt ahhoz hogy hátra essek, bár ez adódott furcsa test helyzetemből is. Az első "pofon" elcsattant és nem az én előnyömre.
Fel álltam majd meg poroltam magam és csak annyit mondtam:
- Most tiéd a pálya gyerünk !

Kuzomi Eleget tett a kérésemnek és nekem is ugrott. Gyorsan közeledett felém. Az első ütés neki kedvezett,de ezen nem is gondolkoztam sokat mivel már közeledett,még kettő. Igen érdekesen támad, egyszerre mind kettő öklével. Jutsuval kéne védekeznem és úgy ellen támadnom, de nem érdemes ezt tenni hisz még nagyon az elején vagyunk és nem is olyan a jutsu arzenálom hogy sokat tudjak használni, és nem lehet olyan bolond hogy egy trükköt kétszer is elsüssek.
Már előttem volt, köpenyemet használtam védekezéshez. Hirtelen leguggoltam kettő karomat fel lendítettem és a köpenyemet a karjai elé helyeztem majd azok bele is csapódtak, ahogy a két karomat kibújtattam belőle Kuzomi-ra dobtam a méretes köpenyemet, ezzel nálam lett az előny. Kuzomi bal oldalához kerültem, és jobb lábamat össze húztam és így támadtam a bal oldalát ...
Közben pedig reméltem hogy a tervem sikerülni fog !