Kiképzőterepek

Uzumaki Kushina írta:

<Aycsiii aka Cucu>

- Még mindig csak az első senbonoknál tartasz?! - Sipítja a Démon, majd pedig morgolódva fordul vissza a körmeihez. A lány azonban egyre jobban érezheti a fájdalmat a végtagjaiban. Ugyanis nem kíméli a fatörzset, sem pedig az ujjbegyeit, de még az izmai is kezdenek feszülni. A vízen felhelyezett senbonok viszont megmaradnak, noha remegősen némileg. A lényeg viszont az, hogy a lány úgy érzi, hogy rájött a titok nyitjára - s valóban így is van. A nagy áttörésnek köszönhetően újult erővel vetheti a dologba magát, s még ha fájnak is a végtagjai, ő nem hátrál meg: egy lelkes löketet érez, mely felvillanyozza, s még a fájdalmait is feledteti. Hiszen már a célegyenesben van.

//Még egy utolsó postot kérek. Fél oldal Wordben. Mivel a karaktered ráérzett, ezért ebben a terjedelemben letudhatod az összes senbont.//

Akkor hát újra! Hogy is volt senbon és víz. Víz és senbon? Most a víz előtt állok, várom, a meg felelő pillanatot. Csak gyűjtöm a chakrát és áramoltatom az izmaimban, sejtjeimben. Meg kínzót testem újra levegő után kap, még most az egyszer utoljára fellélegzik. Majd mindent bele adva végre hajtja az utolsó próbát. Igaz nem lesz, egyszerű érzem, hogy minden porcikám feszül és fáj. Főként az ujjaim a sok szurkálástól. Végre sikerülni fog érzem, hogy most sikerül, ami eddig nem sikerült. S majd utána végre meg pihenhetek egy kicsit.
- Gyerünk, kezdjük!
Lassan a víz re sétálok újra. Most valahogy stabilabban álok biztosabban, mint eddig bármikor. Mintha csak a földön sétálnék vagy sziklás talajon. A víz hullámzása se billent ki egyensúlyomból, és nem merülök el a vízben. Mind eközben még hirtelenjében valahogy kedvem is sokkal jobb. Először csak halkan dúdolni kezdek majd halkan motyogni. Újsütetű edzőm biztos, hogy hallja mit mondok. Legalább is én így gondolom, de különösebben nem is érdekel.



Kis versikét újra és újra el mormogom, magamban miközben a vízen sétálok körbe körbe mint egy bolond vízen járó. Egyetlen senbont se tettem még a helyére, még várok egy kicsit. Nem többet, mint egy lélegzetvétel, vagy szívdobbanás. Már fent is van az első, de most nem böködöm magam. Nem ontom drága értékes folyadékot mi a vérem. "Hisz te vagy a fény ki elűzi a sötétséget" Mormogom magamban tovább és már jön is a második senbon. "Jöjj el lelkem fényes angyala hát" Végül felkerül harmadik majd a negyedik apró tű is. Érzem a kínzó égető fájdalmat, a sötétséget, mit a fáradtság próbál elmémre borítani, de elűzi öt lelkem angyala aki nem más mint az akarat erőm.
Nem engedek a kísértésnek és felhelyezem tétován az ötödik senbont is. A siker teljes egyelőre, vagy is ténylegesen is, hisz az első d még a második lépés után sem zuhan a vízbe egyetlen kicsi fém tű sem. Szinte ugrálni tudnák az érzéstől, ami felvillanyoz teljesen. Igen a hamisítatlan szín tiszta siker élmény íze. Most még mindig senbonokal meg tűzdelve ki sétálok a partra. majd leülök a földre.
- Ah hm Ohh..... ohh igen.
Nyögdécselek, mint akinek valami nagy örömöt okoznak éppen.
- Hát ezen is túl vagyok. Végén még élveztem is amit az elején soha nem tudtam volna elképzelni.
Felállok és a lányra vagy is nőre nézek a démonra, aki nyúzót engem. Várom a választ, vagy bármi mást. Inkább megelőzöm és én szolok egyenesen hozzá.
-Remélem nem intéztük el a dolgokat ennyivel. Mert nekem ez koránt sem volt elég. Többet és még annál is többet szeretnék. Belőled is, ha az megoldható.

Sai írta:
[Ayami]

Nagy reménységekkel vágtál az útnak. Elvégre olyan egyességhez juthatsz, ha teljesíted a főnök kitételét, amelyről álmodtál. Az út nem tartott sokáig, de már az elején látható volt, hogy ebben az irányban a békákhoz köthető épületek, vagy akár az életnek a legkisebb jele is, ami rájuk utalhatna, hamar eltünedezik, mintha természetszerűleg nem merészkednének erre. A növényzet mocsárhoz képest egyre sűrűbb lett, s a talaj is kezdett ennek köszönhetően nem sokkal, de azért stabilabb lenni, hogy tartotta a vizes homokszemeket a gyökerek milliárdnyi szövevénye. Az előrébb jutásod is egyre inkább lelassult, míg végül olyan kuszasághoz értél, ahol levelek tömegeit tartotta össze valami selyemnél is vékonyabb és puhább szál, teljesen beszőve, s olyan mestermű volt mégis az összhatás, hogy bárki megirigyelte volna még az emberek között is. Mert a szálak milliárdjaira kiültek a mocsár nedves levegőjének vízcseppjei, s olyanná varázsolták a "palotát", mintha az kristályból vagy gyémántból készült volna, s ahogy a beszűrődő napfény megtört rajta, valóban ámulatba ejtően színpompássá vált. Tekinteted azonban máson is megakadhatott, az egyik selyemszálból szőtt "folyosón" ugyanis hatalmas, zöld lárva - jelen esetben inkább hernyónak hívják, de az is lárva - mászott, s bár messzebb volt, innen is óriásinak tetszett, legalább másfélszer akkorának, mint te, és ez neki is csak a magassága volt, pedig köztudottan az ilyen állatok úgy kisebbek, és inkább széltében repesztenek méretek terén.

Hogy azt mindenit GIGA KUKAC!
Csak állok és ámulok a kukac vagy is a lárva méretén. Már meg is van, hogy kit vagy is mit viszek el a nagy főnök elé. Aki lehet meg akarja majd enni ezt a nagy valamit. Ő béka és ez a nagy valaki pedig még is csak egy lárva vagy is egy kukac. A mérete viszont túl nagy ahhoz, hogy meg fogjam és csak úgy elcipeljem. Viszont olyan mentő ötletek öntötték el okos kis fejem, hogy hihetetlen. Még magam is ámultam magamon, hogy ilyen okos is tudok lenni.

Nem tudtam, hogy első tervem kiviteléhez menyi lenne a pontos mennyiség, csak próbálkoztam. Még hozzá az idézést alap elveit szemelőt tartani. Végül is a chakrámal létesítek egy kapcsolatot. Létre hozok egy hidat ami téren át ível. Mi lenne akkor ha ezt a lényt meg jelölném a chakrámal, és majd meg felelő helyen idézném meg egyszeri alkalommal. Mennie kellene, hisz nem hatalmas távolságot kellene át hidalni, hanem egy aprócskát. Tartok attól, hogy túl kevés vagyok én ahhoz , hogy ezt kivitelezni tudjam. Végül is más választásom nincs.
Ha semmi különös dolgot nem jön közbe végre is hajtom az első probát, hogy magammal csalogassam vagy vigyem a lényt.

A lényhez lépek villám gyorsan és elvégzem a műveltetett. Chakrám egy részét testébe juttatom egy kis chakra érzékeny tintát fel használva egy kanjival is meg jelölöm mibe szintén kevés chakrát jutatok.

Ha ez a próbálkozás vagy is terv nem jönne be hát keresek valami élelmet. Olyasmit aminek a lény nem tud ellen állni és követni fog amíg az nálam van. Így viszont valamivel lassúban de célhoz tudom juttatni. Természetesen csak akkor ha nem jön közbe semmi. Ilyen esemény lehetne, hogy a kukac még sem követ esetleg meg szollal és kérdőre von, hogy én mit keresek itt.

- tehát a fülebe fel erősítve ezzel az egyen súly érzékem azt lehető legmagasabb szintre emelni. Ehhez pedig majd nem kell más mint a testemben levő tenketsu pontok. Amit igaz nem látok, és pontos helyüket sem tudom. Az eddigi tapasztalat alapján a fülemre kell koncentrálnom a chakrám és most nem a halásom javításának céljából.
Majd meg teszem hát az első lépést, de előtte mesteremre nézek. Arcomról letörlöm a kicsi vér csíkot. Véres ujjam kéjes nyögés kíséretében lenyalom.
- Hm Lehet, hogy tetszek neked?
Mosolygom és jobb lábam a drótra teszem. Lehet, hogy izmaim égnek és kimerültnek érzem magam. Viszont ha nem feszegetem testem határait. Nem megyek el addig amit még teste éppen, hogy kibír soha nem fogok fejlődni és elérni egy magasabb szintet. Csak a jobb lábam érinti a drótot és áramoltatom a chakrám csak a jobb lábamban. Majd lassan elkezdem füleimben levő egyensúly központot is célba venni. Csak lepésről lépésre szépen lassan haladva. Nem sürget senki sem egyenlőre még. Érzem ahogy testem azon pontja ami az egyen súlyért felel fej bolydul a túlzót chakra behatás tol. Lábam azonnal leveszem a drótról és igyekszem stabilan megállni. Plusz, hogy minden kerek legyen kis hányinger is hatalmába kerít. Nem kapok a számhoz csak mély levegőt veszek. Tüdőm teleszíva friss levegővel ami ki tisztítja fejem. Meg szabadit a felesleges gondolatoktól. Amint elmúlik a mellék hatás újra megpróbálom a dróton járást. Újra fel teszem a jobb lábam de most kevesebb chakrát keringetek a füleimbe. Az elözö gyakorlatok során megtanultam az erőm lehető legkisebb pontba koncentrálni. Majd ezt fen tartani a figyelmem és a chakra áramlást tudatósan szét választani. Most is ugyan ez a feladat csak most nem senbonokal kell meg birkóznom. Egy dróton kell járnom de a felület hasonlóan rettentően kicsi. Eközben ügyelnem kell a környezetre, mint a vízen járás és a senbon, a kettő hasonlósága szinte rémisztő. Még is az irányítás és a kontroll ezúttal más. Én legalább is kívülről így látom a dolgot. Jobb lábam fent majd tétován egyen súlyozva felemelem a balt is és fel teszem a drótra ha sikerül.

Uzumaki Kushina írta:

«Cucu»

A szőke démon némán figyel – meg nem is. Persze nem hagyhatja, hogy az érdekes tanítványa azt gondolja, hogy elég érdemes jellem ő a figyelmére, mert akkor még elszállna a földről, mi több: inkább engedi, hogy képzelegjenek, mert az az ő kultuszának csak jót tesz.
Amikor viszont a lány beleesik a vízbe, mert nem sikerül belőnie az egyensúlyt és a chakrairányítást egyszerre, felsóhajtva szenteli neki tényleges figyelmét:
- Figyelj a légzésedre is. Ez nem egy olyan gyakorlat, amit kezdőknek tanítanak; fán és vízen járni nem nehéz, viszont egy ilyen figyelemmegosztós technika már nem mindennapi. Lassacskán már olyan, mintha meditálnál is. A légzés rendezése egyrészt segít a belső én lenyugtatásában, a szív lelassításában, az összpontosítás maximalizálásában. Másrészt viszont elősegíti a chakrakontrollt is: csak nyugodt elmével lehet precizitást elérni. És ez különben sem olyan dolog, amit rögtön egymás után el lehet érni: ha nincs szünet a próbálkozások között, akkor az agyad sem tudja feldolgozni a megtapasztaltakat. Szóval minden egyes sikertelenség után azt akarom, hogy a tavacskában található farönkökre és szikladarabokra ugorj. Egyrészt a farönk elmerül egy részig, hiszen nehéz vagy, de nem eléggé ahhoz, hogy teljesen a víz alá kerüljön. Viszont inog és billeg, tehát itt is az egyensúlyozást tudod gyakorolni, miközben nem olyan vékony, mint a drót.

//Másfél-két oldalt szeretnék Wordben, amiben elsajátítod a műveletet.//

-Értem hát akkor még egyszer.
Egyelőre nem is törődöm a drotokal, valami mást terveztem a fejembe. Felugorva magasra levegőben ahol egy tigris bukfenc után az egyik rönkön kötök ki, ami már merül is a vízbe. Közben vészesen inog alattam. Tervem első fele tehát az a drót várhat, amíg itt nem tudok megállni egyensúlyvesztés nélkül. Vagy legalább is itt többet fogok gyakorolni, mint a dróton. Első próbálkozásom miatt majdnem le is esek. Merülök és egy milliméteren múlt, hogy ne esek a vízbe. Kudarc nem volt meg engedett így újra próbáltam. A dölöngélö és súlyedö rönkről egy másikra ugrottam. Meg vártam, amíg nem kezd az is merülni. Az utolsó pillanatig húztam az időt, hogy kitapasztaljam ezt a kényes egyensúlyt. Akár a természet, hihetetlen harmónia van a fák levelei és a kukacok vagy bármilyen más élőlény közt. Ha az egyik elvész oda az egyensúly és felborul minden. A világ vagy az adott bioszféra meg semmisül vagy teljesen át alakul és csak árnyéka les néhai dicső mivoltának. Ez pedig nem megengedett. Meg kell tartanom ezt az egyensúlyt a lelkemben és testemben. Minél nagyobb az összhang belsőmben annál boldogabb leszek és ki egyensúlyozottabb. Egy újabb rönkre ugrok át majd onnan megint egy másikra, próbálom kitapasztalni a mozgások, és minden féle behatást, ami éri őket. A legapróbb infó töredék is most a hasznomra van. Közel egy óra próbálkozás után úgy döntöm, hogy meg kísérlem a drótot használni.
Jobb lábam finoman rá helyezem és próbálgatom meg találni a kapcsolatot. Talán sikerül, talán nem. Ez a jövő zenéje most. Figyelem nagydobpergés meg miegymás harsogjanak a fanfárok a nagy Yuu chan járni tanul. Mind két lábam a dróton, de ahogy felemelem, vagy csak meg mozdítom a lábujjam a kapcsolat elvész és a vízbe pottyanok abban a pillanatban.
-Oh te beste drót na várj csak.
Tudtam, hogy végig tudnák rajta menni tudtam képes vagyok rá. Most legelőször mással próbálkoztam. Az egyik fa rönkre ugrottam, de ameddig csak képes voltam maradtam. Közben olyan képekre-helyekre gondoltak, amik lecsillapították az elmém és vérem hevességét. Végig nagy és mély levegőket vettem egymás után egy meghatározott ütemben. ami az elején gyorsabb volt, de a végén már egészen lassú. Felálltam és most újra próbálkoztam a rönkök terén. Felugortam egy közelebbire és még mindig azon voltam, hogy ez a meg nyugtató kép ne illanjon el. Éreztem magamban az a hatalmas nyugodtságot mikor fagy országában jártam. Azt éreztem, hogy végre haza tértem az enyéim közé. Őseim földjére kiknek szelleme engem, szolit. A hívó ősi szent szavaknak pedig engedelmeskedni kell. Ezek természetesen csak az elmémben léteztek. Talán egy rejtet énem késztett, a tudásvágyra honnan is származom? Felidéztem mindent, amit tudtam és felfedeztem egy fajta meg könnyebbülést és nyugodtságot magamban. Amikor rá leltem arra, amit kerestem. Észre sem vettem, hogy testem szinte majdnem, de csak majd nem, de tökéletesen merev és mozdulatlan volt. Ahogy meg moccantam kénytelen voltam ösztönösen is, de másik rönköt választani, Majd a következét és később kitudja hányadikról kászálódtam át a száraz talajra. Most vártam kivételesesen, hogy agyam képes legyen feldolgozni mindent. A tapasztalatot és az érzéseket, amik felszínre törtek bennem. Nyugodtan egyenletes légzéssel álltam a parton és vártam néhány percet. Gondolataim messze elkergettem és át adtam magam egy új érzésnek. Annak, amikor a tiszta lélek át járja a testet.
Persze ezek magasztos gondolatok és igen csak önbizalomtól túltengő elme szüleménye.
Felálltam a drótra, de nem moccantan, a mozdulatlanságra törekedtem. Egyszer sikerült megállom rajta, akkor jöhet a következő lépés. Perceket talán órákat is vártam egyhelyben állva. Nem követtem az idő múlását, nem is törődtem a külvilággal jelenleg. Minden meg maradt chakrámal azon voltam, hogy megtartsam a kapcsolatot és az egyensúlyom. Ehhez pedig folyamatos áramlásra volt szükség. Egy nyugodt elme, chakra áramlás és némi szerencse. Ami talán még kelleni fog majd.
Meg mozdítottam a lábujjam és sikerült. Nem estem le habár kicsit imbolyogtam. Előrébb csúsztattam a lábam, de amit, a másikat is meg mozdítottam volna a kapocs porrá lett zúzva és én a vízben kötöttem ki ismételten. Még nem álltam készen ekkora változtatásra, vagy is lépésre. Türelmesebbnek kell lennem és tovább elemezni az eddigi tapasztalataimat. Talán ötletet meríthetnék a senbonokbol. A chakrám minél kisebb pontra összpontosítani. Kivételesen most nem egyetlen pontba. most egy elnyújtott vékony csíkban. Mintha egy szenbon lenne a lábam alatt vagy is rengeteg senbon. Annyira szorosan egymás mellett, hogy összefüggő vonalat alkotnak.
Most a rönkökre vetem magam és nem ugrálok, hanem meg várom, míg az lesüllyed és utána ugrok a másikra. Mindegyiken ugyan abban a pózban mozdulatlanul egyensúlyom megtartva. Közben a gondolataim szinte maguktól elcsitultak és át adtam testem az ösztönöknek. Végig jártam minden rönköt és követ bármit, ami csak a vízben volt. Majd még mindig ebben a révületben a drót előtt álltam meg.
Nagyot sóhajtva ki fújtam magamból minden feszültséget. Gondok a bajok és minden rossz érzés eltávolodott belőlem. Egy nagy felhő távolodott és távolodott, amíg a nap sugarai fel nem szabdalták.
Felléptem a drótra egy helybe álltam és nem mozdultam. Hagytam mindenem hozzá szokjon. A meg változott körülményekhez. Csak kicsiben kezdem egy láb új majd még egy. Lassan csak finoman felemelem lábujjaim egymás után. Jobb lábam egy millimétert előrébb csúsztatom. Nem történik semmi vagy is éppen, hogy történik a semmi. Nem estem a vízbe nem estem a földre vagy egy rönk tetejére. Még a dróton voltam mozdulatlanul. Most lassan a bal lábam is meg mozdítottam és még mindig a helyemen voltam. Egy kicsit újra előrébb csúsztam. Belső láttásom befelé fordítottam láttam a természet harmóniáját belsőmben a nyugalmat. A drót közepén jártam, amikor megemeltem a lábam finoman és meg inogtam. Egyen sulyom majdnem elvesztettem és nem sokk kellett, hogy vízbe esek. Pedig a csoszogás nem dróton járás az csak csoszogás, amit csecsemők csinálnak.
Újra megpróbálkoztam a járással meg ingott a nagy egyensúly, de még tartottam magam. Muszáj volt, hogy kitapasztaljam. De majdnem a drót végén leestem bele a vízbe puff és loccs.
Hát most újra a fa rönköket választottam. Higgadt maradtam és nem idegeskedtem. Végig jártam a rönköket újra majd a drót elé álltam. Végig mértem elejétől a végéig és ismét nagyot sóhajtottam. Ki fújva minden rosszat és gyarlót.
Dróton álltam nem mozdultam csak csosszantam egyet előre. Megemeltem a lábam és lassan léptem egyet. Majd újra egyet. Csak kicsiket mintha egy csibe lépdelne a földön. Csak a csibe most a dróton volt és nem csibe volt. Egy lány, aki nem kímélve magát végre akarta hajtani a feladatot, amivel megbízták. És most ismét nagydobpergés midőn egyre jobban haladtam a vég felé. Most már nem kellet sok és elérem a drót végét. Már csak egy kicsi kel. Gyerünk Yuu gyerünk meg tudod csinálni. Még három lépés van hátra. A lábaim már nagyon remegnek a meg erőltetéstől. Be értem a célba elértem a drót végét. A földre ugrok majd térdre és kiképzőmre nézek. Kezem felemelem és ujjaim V alakba tartom. Majd még nyelvem is ki nyújtom.

Sai írta:
[Ayami]

Elképzelésed talán helyes, talán nem, egy biztos, hogy az igazat megtudd, nem most jött el az ideje, ugyanis a drága "kukacja" nem olyan típusnak mutatkozott, aki csak úgy eltűri, illetve szereti, ha taperolják, hát még ha csak úgy akarata ellenére chakrát fecskendeznek bele. Óriás teste összerándult, s bár szeme nem olyan határozottan kivehető kifejezésekkel is telik meg, mint a többi már fejlettebb állaté, azért azt az esetében is könnyedén ki lehet találni, hogy igencsak dühös. Ormótlan testét mozdította, és egy jól irányzott lökéssel már arrébb is taszított hihetetlen erővel. Felért legalább egy istenes, chakrával felerősített pofonhoz, épp csak az egész testeden betalált, s úgy pattantál el, mint valami gumilabda a falról.
Ezután a kukac követve a repülési íved, lejjebb ereszkedett, hatalmas testéhez képest hihetetlennek tűnő sebességgel, de a lakhely bejáratát nem hagyta el, előtte ágaskodott fel, látszólag azt védelmezvén.

Hát a fene ez nem jött be. Talán célra vezetőblett volna először elbeszélgetni vele. hátha képes megérteni az emberi beszédet. Sőt talán válaszolni is tud. Az istenes pofon után egész testemben sajgó fájdalommal kelek fel. Egyből le is térdelek homlokommal a földet érintve hajolok meg.
- Bocsánat Ő kukac Sága. Nem tudom, hogy érted amit mondok vagy sem, de nagyon muszáj lenne velem jönnöd. El kell vigyelek valakihez aki látni szeretne téged. Mi ért és mi okból azt nem tudom csak annyit tudok engem kért meg rá. Szeretném ha velem jönne jönnél vagy egy másik kukac társa. A chakrával is csak az ön dolgát akartam meg könnyíteni. Így ha meg idézem a személy előtt önnek nem kelene erőlködnie és se perc alatt ott lehetne. Természetesen ha meg engedi csak akkor.
Próbáltam ész érveket felhozni és egy kis meg győzést is beledobni. Talán sikerül talán nem, ezt sosem lehet tudni. Ha végkép nem történik semmi elmondom a rejtélyes személy nevét is.
- Maga a nagy főnök küldött ide Gamabunta. Az én sorsomról van szó, hogy rá tudom venni vagy sem, hogy velem jöjjön.
Még mindig a földön térdelek és csak ezek után nézek fel. Ha ez sem jön be akkor komoly bajban leszek. Ki tudja lehet erő szakkal kell elvinnem magammal egy másik kisebb méretű kukackát mér ha van itt velem méretben is egyező.

// Niiro //

Bizony Konohára jellemző ez az időjárás. Szinte az év minden egyes napján Napos és meleg az idő. Persze az eső itt sem ritka, - Nem úgy mint a Szél Országában - így a fákkal és bokrokkal, valamint egy folyóval és egy tóval díszített Kiképzőtér nem is annyira furcsa. Ahogy a magányos fiú vár annak a fának a tövében, úgy várakozik a Nap az égen. Pont kitakarja előtted egy nagyobbacska felhő a vakító sugarakat, így felfigyeltél arra, hogy mennyire is lassan telik az idő. Vajon milyen lesz az új sensei? Talán csapattársakat is kapsz mellé? Lehet, hogy egy teljesen összeszokott csapatba fognak téged beosztani? Vagy az is lehet, hogy egyike leszel azoknak a genineknek, akik nem kaptak csapattársakat, és a sensei vagy éppenséggel senseiek képzik őket, majd amikor szükség van rájuk, akkor beosztják őket. Talán mondani sem kell, hogy ezeknek a genineknek jóval több dolguk van és jóval előbb beletanulnak a Chuunin létbe, mint a csapatos társaik. Ők nem tudnak majd rendesen alkalmazkodni, vagy ha igen, akkor is csak nehezen.
Ahogy gondolataidban merengsz, egyszer csak valami furcsa érzésed támad. Mint ha a szél felkavarodott volna és egyszerre több irányból fújna. Igazad volt, mivel a következő pillanatban előtted, a talajon a fű elkezdett égni. Nem tulajdonítottál neki akkora nagy szerepet, hogy felpattanj a helyedről, hanem nézted a műsort. Az apró lángok elkezdtek körbe-körbe forogni, majd egyre magasabbra törni. Ennek következtében pedig egy lány alakja kezdett kirajzolódni. Először csak egy lángcsóvát láttál, majd egy emberi teste, valamint egy lángból álló hajat. A következő másodpercben pedig már egy szőkésbarna hajzuhatag friss, kókuszos illata csapta meg az orrod. A tűz ahogy jött, úgy el is ment és itt hagyta neked a végtermékét. Egy tradicionális, Konohai shinobi egyenruhát viselő nőt. Sötétkék szemei szinte szikrákat hánytak. Olyannak tűnt, mint egy kisebb galaxis. Egy világ is elférne benne. A lány, vagy is nő megállt előtted, majd szigorú tekintettel nézett le rád.
- Még is meddig akarsz még ott ücsörögni?! Állj fel és mutatkozz be!
Parancsolt rád a furcsa nőszemély.

Sai írta:
[Ayami]

A meghajlásoddal azt első körben elérted, hogy a gigakukac méregetve,igaz támadásra készen, de "ácsorgott", és nem támadott, így volt esélyed arra, hogy meghallgasson. De azt neked is be kell látnod, hogy támadási széndákú fellépés után még az embereket sem győzöd meg könnyen, hogy mégsem szeretnéd őket ám bántani, csak arra gondoltál hogy... Ezt érezted te is, s ugyanezt a kételyt láthattad az állat viselkedésében is, ugyanis egy cseppet sem eresztett lejjebb, sőt, csak még inkább felágaskodott hátsó felével, fenyegetőn jelezve, ha nem tűnsz onnan, ismét támadni fog. Ám most, hogy közelebbről meg tudod figyelni őt is és a mögötte levő építményt is, talán észreveheted, hogy mennyi kisebb - minden bizonnyal "gyermek" - kukac mozgolódik beljebb. Nem nehéz kitalálni, hogy a nagy kukac azért "járőrözött" idekinn, hogy őrködjön, s elriassza az olyan behatolókat, mint amilyennek te is számítasz. Vajon valóban helyes dolog lenne, még ha a békák tisztelete is múlik rajta, hogy vagy a nagy kukacban tegyél kárt, vagy egy kicsit ellopj?

- Nini Giga kukacnak kis kukacai vannak! Hát ezért vagy te olyan harcias.
Hát szóval akkor izé fölösleges bajlódnom a giga kukacal. Tisztes távolságban állok a bejáratól. Igaz ha futnék a sulyok nélkül egy szempillantás alatt megtenném ezt a távot. Sőt ha erre még rá is segítenék. Rögtön egy terv fogalmazódott meg a fejemen. Igen én pici fejem ilyenre is képes. jaj nekem csak nehogy bajt okozzon a sok gondolkodás. Nem vagyok én hozzá szokva, hogy bátornak kell lenem és vakmerő terveket kiagyalni. Jobban szeretek inkább elbújni, de most szükségem lesz arra, hogy erőszakot tegyek alapvető jellememen.
Leveszem a láb súlyokat és kézjeleket is formálok. Négy sima bunshin klónt hozok létre. Egy előre meghatározott feladattal mi már létre hozásúkor ott élt elmémben. Feladat a három klón számára, hogy támadást színleljenek fegyverekkel. Ők balról kunai törökkel felszerelkezve a kukac felé rontanak. Kezüket támadásra emelve. Szinte bármilyen fokú intelligencia képes felismerni két feléje haladó felfegyverzett lényt. A klónok tökéletesek arra, hogy a kukacot elmozdítsák bal irányba. Itt használom én ki termetem és adok hálát az égnek, hogy ilyen aprócska vagyok. Amíg a kukac balra mozdul én kihasználom a pillanatot. Lábaim sulyok nélkül sokall gyorsabb mozgásra képesek. Ehhez még hozzá veszem Shushin no jutsu-t is. Viszont mielőtt lendületet vennék helyesen kel felmérnem a távolságot. Ha túl későn álok meg egyenesen a kis kukacok tömegébe gázolhatok és akkor lesz nemulass. Amint felmértem a távolságot bólintok a két klón megindul. Ha jól számolom a sebességgel mivel haladni fogok a terv mindössze maximum tíz másod perc alatt kel kiviteleznem. Be rohanok felkapom az első kukacot ami kezem ügyébe akad és ki rohanok ugyan azzal a sebességgel remélhetőleg. Rés illetve a hely ahol távozhatok meg maradjon a két klón pusztulása után rögtön támadásba lendül a másik kettő vagy ha szükséges ezt meg sem várva együttesen támadnak. Esetlegesen, hogy ha tervem felsülne van tarsolyomban egy vész tartalék is. Egy füst bomba és egy robbanó cetlin kívül nem is kell hozzá más.

[quote="Hikari Ayame"]

* Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technika *