Kiképzőterepek
+62
Jiraiya
Saito Yuki
Kurita Takashi
Sato Haruhide
Fuu
Togan Hiroshi
Shimura Danzou
Akira
Miyamoto Musashi
Kusuki Eiko
Orochimaru (Inaktív)
Takaya Shintaro
Killer Bee
Gawakatsu Hikuro
Uchiha Madara
Kurai Akuma
Aokaze Atsushi
Kakuzu (Inaktív)
Kumori Niiro
Hikari Ayame
Azumi Yuurei
Uchiha Itachi
Tobi
Taiki Touya
Darui
Aburame Shino
Urufu Djuka Okami
Hiei Urameshi
Shiruba Tsuki
Osumi Hiroto
Taidana Kaito
Aokaze Shin
Hinata
Shikamaru(Inaktív)
Kitori Musato
Arekkusu Orokana
Sai
Hisao
Kagemare Kuzomi
Naozumi Yamashita
Aida Emiko
Uzumaki Kushina
Shiren
Funsai Hadou
Aono Takefumi
Rock Lee
Kaibutsu Hiroto
Katsumi Mao
Akimoto Kazuma
Izumitani Suzume
Ayami Remiyu
Sayuri Akeme
Hidan
Suyiko Kirinai-Aki
Hyuuga Hinata (inaktív)
Hidama Myuu
Namikaze Minato(Inaktív)
Takada Hana
Hyuuga Oyoki
Karin
Nara Akane
Kanmiru
66 posters
29 / 40 oldal
29 / 40 oldal • 1 ... 16 ... 28, 29, 30 ... 34 ... 40
Re: Kiképzőterepek
Sai írta:
[Ayami]
Csodálkozol, ha a kukac egy cseppet sem hisz neked, s mégis igazolod hiedelmét, mert ismét csak támadsz. Ezek után ki a fene hinné el neked, hogy csak viszel egy valaki, és hozod. Bár tény, ha a kicsinyeiről van szó, egyébként sem adná senki idegen kézre őket. Így amikor klónjaid megindulnak, a kukac is újból támadásba lenedül, meglendítve hatalmas hátsó felét, és elsodorva a klónjaid. Már ő sem vesz félvállról, látja, miben mesterkedsz, s még ő sem játszotta ki minden kártyáját, s a finom selyemfonalat, amelyet általában bebábozódásra vagy otthonépítésre használnak a hasonló jószágok, nagy, ragacsos gombolyagban köpi ki feléd, bár tény, gyors vagy, így ki tudsz térni előle, amellyel nem kissé bosszantod fel. Ám arra is számítanod kellett volna, legalább is meggondolni, hogy egy ekkora kukac-kolóniát, ha a békák téged küldtek, nem csak egy kukac őrzi, hanem több. Elvégre a kicsik is sokan vannak, jó eséllyel voltak sokan korábban is, mikor ez a nagy behemót kelt ki. S bizony, nemcsak oldalról jelenik meg pár hasonló rondaság, és felülről, de odabent a kicsinyek mellett is felbukkan jó pár, és egyesült erőkkel kezdik feléd lövellni nyálkás lövegeiket, amelyeket már jóval nehezebb kikerülni, pedig ha egy is eltalál, akkor végérvényesen odaragadsz a placchoz, ahova lök a lövetek lendülete. S ismét felmerülhet benned a kérdés jogosan: tényleg egyedül tőled várják, hogy odacipelj egy kukacot? Tényleg ez lenne a lényeg?
Még be sem jutottam a kis kukacokig amikor még több nagy rondaság lett. Oldalról és még a plafonról is lógtak lefelé. Pfuuj és még köpködnek is de undi. Nincs választásom nem kockáztatom, hogy itt ragadjak a falhoz tapadva örökre. Talán lehet nem is ez volt a feladat. Amilyen gyorsan voltam bent olyan gyorsan kerültem ki. Út közben ami a kezem ügyébe akadt azt felkaptam. Csak egy kukac pete maradványa. Egy fehér kukacos fonal is jól jönne, bármilyen tárgyi bizonyíték amit ilyen sebesség és mozgás közben feltudok kapni. Az esélye kicsi ilyen sebesség mellett, hogy bármit is feltudnék kapni. Ezért már csak egyetlen lehetőségem van ami eszembe jut. A támadás vagy be lopózásnak vajmi kevés esélye van most már. Meg harapom az ujjam, hogy pár csepp vérhez jussak. Majd tenyerem a szükséges kézjelek után talaj egyik száraz pontjához érintem. A technika nevét mondom hangosan majd egyetlen nevet suttogok utána.
- Kuchiyose no Jutsu!.......Kyuukyuu
Csak reménykedem benne, hogy sikerül magamhoz idézni a kicsi békát aki olyan kedves volt velem.
Ha sikerülne öt vagy más békát meg idézni akkor meg hajlok előtte.
- Szia. Boo bo bocsánat. Segítséged akarom kérni a kukacoknál.
Felemelem kezeimet gyorsan, nehogy félre értse a helyzetet.
- Csak kérdezni akarok pár dolgot. Az első, hogy tudsz segíteni abban, hogy legyen valamilyen tárgyi bizonyítékom. Tudod alról, hogy itt jártam. Nem tudsz ebben segíteni vagy tanácsot adni eljönnél velem a nagyfőnökhöz elmondani neki, hogy én itt voltam és teljesíteni próbáltam a kérését?
Mind végig úgy beszéltem az idézet békához, hogy le guggoltam. Véletlen se érezze magát kényelmetlen helyzetben.
- Ah igen azt akarta Gamabunta nagyfőnök, hogy vigyek neki egy kukacot. Nekem ez túl nagy feladat és oda bent túl sok ilyen nagy giga kukac van kicsik mellett.
Ayami Remiyu- Játékos Mesélő
- Tartózkodási hely : Macskák földjén
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 253
Re: Kiképzőterepek
// Maito Gai //
Konohagekure friss Chuninnja - azaz én - megérkeztem a faluba. Nagy változásokat tervezgetve a ruházatomon, azon kaptam magam, hogy két teljes hete nem csinálok semmi mást csak lustálkodok. Ezzel alapvetően nincs probléma, elvégre kipihenem a vizsga fáradalmait, de hogy ennyire, az azért már kezdett kissé túlzássá válni. Tsunade-sama is eképp vélekedhetett, amikor megírta a parancsot, miszerint mint friss chunnin menjek és fejlesszem a képességeimet, mert a falunak jelen helyzetben nagy szüksége van erős shinobikra és hatalmat csak kemény munka árán lehet szerezni, vagy zseninek kell születni. Ezen okból egy mestert ad mellém aki segít majd a kezdetekben. Kaptam egy személyleírást és egy időpontot, valamint egy helyet, ahol megtalálom.
Nem sokat teketóriázva, immár kötelességem teljes tudatában felkerekedtem, hogy a megfelelő időben oda érjek a kijelölt helyre, ami nem más mint konohagekure no sato híres kiképzőterepeinek egyike. Lenyügöző belépőt tervezve, pontosan a megadott pillanatban érkeztem egy másodpercet sem késve, de nem is sietve. Most, hogy chunnin vagyok nem késhetek sehonnan. Azért azt sajnálom, hogy se nem Takéval, sempedig Mirubival nem találkoztam az utóbbi időben, szívesen az orruk alá dörgölném, hogy én tovább jutottam, mint ők - még ha ebben a szerencse nagy szerepet játszott is.
Konohagekure friss Chuninnja - azaz én - megérkeztem a faluba. Nagy változásokat tervezgetve a ruházatomon, azon kaptam magam, hogy két teljes hete nem csinálok semmi mást csak lustálkodok. Ezzel alapvetően nincs probléma, elvégre kipihenem a vizsga fáradalmait, de hogy ennyire, az azért már kezdett kissé túlzássá válni. Tsunade-sama is eképp vélekedhetett, amikor megírta a parancsot, miszerint mint friss chunnin menjek és fejlesszem a képességeimet, mert a falunak jelen helyzetben nagy szüksége van erős shinobikra és hatalmat csak kemény munka árán lehet szerezni, vagy zseninek kell születni. Ezen okból egy mestert ad mellém aki segít majd a kezdetekben. Kaptam egy személyleírást és egy időpontot, valamint egy helyet, ahol megtalálom.
Nem sokat teketóriázva, immár kötelességem teljes tudatában felkerekedtem, hogy a megfelelő időben oda érjek a kijelölt helyre, ami nem más mint konohagekure no sato híres kiképzőterepeinek egyike. Lenyügöző belépőt tervezve, pontosan a megadott pillanatban érkeztem egy másodpercet sem késve, de nem is sietve. Most, hogy chunnin vagyok nem késhetek sehonnan. Azért azt sajnálom, hogy se nem Takéval, sempedig Mirubival nem találkoztam az utóbbi időben, szívesen az orruk alá dörgölném, hogy én tovább jutottam, mint ők - még ha ebben a szerencse nagy szerepet játszott is.
Kitori Musato- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 450
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 500 (A)
Erő : 250 (C)
Gyorsaság : 200 (C)
Ügyesség/Reflex : 200 (C)
Pusztakezes Harc : 300 (B)
Tartózkodási hely : Itt-ott amott, ahol éppen szükséges...
Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 396
Re: Kiképzőterepek
Az ég arca elkomorult míg szeméből a könnyek zápor módjára hullottak alá. Dühének és elméjének villámai olykor átcikáztak a gondolatai között. Legalábbis így lett volna hatásos, de semmi ilyesmi nem történt. Az ég szép tiszta volt, sehol semmilyen változás. Még senseied se jelent meg csak úgy hirtelen a frászt hozva rád némi füst kíséretében. De nem ám! Helyette a távolban egy ideges alakot pillanthatsz meg. A furcsa fickó idegességében újra és újra a helyére tolja lecsúszó szemüvegét, míg egy a kezében lévő lapról néha levéve tekintetét körbekémlel a terepen. Bizonytalanság tükröződik az arcán első, sőt második ránézésre is, és ez mit sem változik akkor, amikor feléd veszi az irányt. Mikor végül lefékez előtted, jó párszor ránéz a lapjára majd ismét rád, mint ha a nyomtatványtól várna megerősítést. Végül aztán remélve, hogy nem téved, felteszi neked a nagy kérdést.
- Te volnál Kitori Musato?
Amennyiben te vagy az és biztos is vagy abban, hogy nem valaki más vagy némiképp felderül szerencsétlen fickó arca és egy fokkal vidámabban, folytatja a megkezdett vagy éppen indulófélben lévő csevejt.
- Nagyon örülök, már azt hittem sose talállak meg. Sakaguchi vagyok, még egyszer örülök, hogy megismerhetlek. Én lennék az akinek segítenie kell neked az edzésed vagy esetleg edzéseid során. Kicsit izgatott vagyok ugyan is nem rég szereztem meg az oktatói képesítést. Mi lenne, ha esetleg mesélnél magadról? Abból kitalálhatnánk, hogy mit volna érdemes tanulnod, kivéve persze, ha már konkrét céllal és ötlettel érkeztél ide, amihez csak a segítségem kell.
Igazi, hamisítatlan sugárzó tekintettel nézett rád jelezve, hogy bárhogy is legyen, már előre örül a megbízatásának.
- Te volnál Kitori Musato?
Amennyiben te vagy az és biztos is vagy abban, hogy nem valaki más vagy némiképp felderül szerencsétlen fickó arca és egy fokkal vidámabban, folytatja a megkezdett vagy éppen indulófélben lévő csevejt.
- Nagyon örülök, már azt hittem sose talállak meg. Sakaguchi vagyok, még egyszer örülök, hogy megismerhetlek. Én lennék az akinek segítenie kell neked az edzésed vagy esetleg edzéseid során. Kicsit izgatott vagyok ugyan is nem rég szereztem meg az oktatói képesítést. Mi lenne, ha esetleg mesélnél magadról? Abból kitalálhatnánk, hogy mit volna érdemes tanulnod, kivéve persze, ha már konkrét céllal és ötlettel érkeztél ide, amihez csak a segítségem kell.
Igazi, hamisítatlan sugárzó tekintettel nézett rád jelezve, hogy bárhogy is legyen, már előre örül a megbízatásának.
Kakuzu (Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma
Re: Kiképzőterepek
* Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technika *
~ Jaj ajaj te lány. hát majdnem elkaptál. Csak nem meg kötözni akarsz haza vinni és szolgáddá tenni? Meg fontolandó a dolog, lehet nem volna rossz minden testi és lelki vágyad lesni.
A klón meg nyalja ajkait kéjesen és téged figyel. HA nem félne attól , hogy fejbe vágod és meg kötözöd talán most még rád is vetné magát.
Némi eredmény felmutatása után ami azt jelenti, hogy kezded érteni a jutsu lényegét már nem olyan bátor.
- Aya ne hagyd magad. Ha legyőz utána én kötözlek meg és ráncigállak magammal. Tudod egyre jobban tetszel nekem és egy ilyen kincset nem szabad veszni hagyni.
Talán csak még jobban bosszantani akarlak és ez igaz is. Mi ezzel a célom azt csak én tudom és a klónom.
Klón nem támadhat nem tehet benned kárt, de ez nem jelenti azt más már nem is csinálhat. Újra elindul feléd lassú léptekkel de ugrásra készen.
~ NYami...nymai....
*A következő posztod legyen egy A4 oldal. Amiben le írod a jutsu használatát és a végét nyitva hagyod, hogy sikerült vagy sem a jutsu.*
Hinata- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kiképzőterepek
[Ayami]
Fedezékbe vonulva a haragossá váló kukacok elöl, próbáltad ismét csak alkalmazni a technikát, amelynek metódusát már ugyan elsajátítottad, de a faj jóindulatát, akiket megidézhetsz vele, még nem. Ennek tudatában próbáltál arra az egy valakire gondolni, aki eddig is jóindulatot mutatott irányodba, és szívesen segített, apró termetéhez képest hatalmas szívvel egyengetve utad.
Szerencséd volt, mert a vágyva hívott kis béka megjelent előtted, majd felnézett rád kérdőn, szemében a jól ismert kedves érdeklődés, miben segíthet.
Ahogy előadtad a mondandód, kissé elkomorodott a tekintete, míg a száját, már amennyire egy béka képes ilyesmire, lefelé biggyesztette.
- A főnök tesztjében nem segíthetek, neked kell rájönni a lényegre. De hallgass a szívedre, azt tanácsolom, és nézz az "ellenfeleidre". Mit látsz, mondd? Mi jut eszedbe? Mit súg a szíved? - kérdezi, s bár nem segíthet, minden bizonnyal a helyes útra próbál terelni úgy, hogy ne mondjon ki semmit, mégis terelgessen, hogy rájöjj arra, amit nem mond, mégis sugall, és amire neked kell rájönnöd, miért fontos.
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Kiképzőterepek
* Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technika *
Ha most egy manga szereplő lennék, eléggé viccesen festenék. Az arckifejezésem már-már kezd hasonlítani, egy szörnyére, a fogaim pedig élesek lennének, hogy átharapjam ennek a klónnak a torkát. Nem elég, hogy amúgy is meg kell küzdenem a feladattal, még azt is ki kell bírnom, hogy ez a klón itt beszél nekem hülyeségekről. Még hogy testi, és lelki vágyak? Mégis miről beszél? Az egyetlen vágyam jelenleg, hogy megkötözzem ezt az idegesítő klónt, lehetőleg a szájánál, hogy többé megszólalni se merjen, ha velem találkozik. De ehhez sokkal, de sokkal jobban kéne figyelnem. Nem állok messze a jutsu elsajátításától, ezt érzem valahol magamban, de mégis, annyira tanácstalanul állok ott, olyan bénán lógnak a karjaim a testem mellett, mintha elhaltak volna az izmaim, és meg sem tudnám emelni többé a karjaimat. Már mérgesnek lenni is fárasztó, de persze nekem abból sosem elég, úgyhogy még mindig összeszorított állkapoccsal ácsorgok, összeszűkült szemekkel mérem fel a terepet, és közben próbálok a lehető legijesztőbbnek tűnni. Illetve próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy mit mond az eredeti sensei, de ez eléggé nehéz. Mivel megint hozzávág a fejemhez egy olyan mondatot, amitől úgy érzem mindjárt a földre hullok és fel nem állok onnan többé.
– Jól van, jól van csak ne beszéljen már! – szólok rá idegesen, és tudom, hogy ezzel csak az ő kedvén javítok, mert látja rajtam, hogy mennyire az őrületbe tud kergetni az idióta szövegével. Na jó. Igaza van. Itt az ideje, hogy végképp sikeresen teljesítsem a feladatot. El kell kapnom a klónt, az Ayatsuito no Jutsu segítségével, és tovább már tényleg nem húzhatom az időt. Na jó. Emlékezzünk az előző két próbálkozásra. Mi is volt baj az elsővel? A chakrám irányítását tartottam a legfontosabbnak, így minden erőmet elfecséreltem arra, hogy a chakrámat a drótba irányítsam, és az valóban úgy ment mint a kígyó, de túllőttem a célon. Nem az a lényeg, hogy irányítsam a drótot, mert lehet, hogy cirkuszi mutatványnak elmegy, de túl lassú ahhoz, hogy az ellenfelemet meg tudjam kötözni, illetve kétszer vagy akár háromszor annyi chakrát vesztegetek el vele, mint a normális technika használatával vesztenék. Nem használtam ki a fizikát, a gravitációt, és az ilyeneket, nem érdekelt, hogy a drótot amúgy is el tudnám az ellenfelemig hajítani, minden chakrahasználat nélkül. Már az elején elvesztegettem a chakrámat, amit egyszerre ki tudok magamból árasztani, és mire elkaphattam volna már nem is volt több erőm. Tehát az első próbálkozásom, úgy ahogy volt egy hatalmas kalap… izé volt. Ott van a második próbálkozásom. Akkor már kevésbé figyeltem a chakrámra, ami azt illeti olyannyira felforrt az agyvizem, hogy képtelen voltam figyelni a chakrámra. Dehogy figyeltem, csupán annyi volt a célom, hogy valahogy, bármi módon bizonyítsak a klónnak és a sensei-nek. Ezzel ugyan sikerült a chakrámat irányítanom, de teljesen önkéntelenül tettem, a szerencsén múlott, hogy majdnem sikerült elkapnom. Most itt az ideje megtalálnom az arany középutat. Ami annyit takar, hogy nem kipréselem magamból a szükségesnél jóval több chakrát, és belenyomorgatom a huzalba, és nem is a fejemet vesztve igyekszek fájdalmat okozni a klónnak, hanem az eszemet használom, és annyi chakrát használok fel amennyi elegendő lesz ellenfelem elkapására. A másik… Meg kell lepnem. Úgy kell elkapnom, hogy a klón ne vegye észre, hogy mikor, és hogyan támadok, így mielőtt még képes lenne végrehajtani a Kawarimi no jutsu-t én már rég elkaptam. Vagy a másik lehetőség, hogy a kezét célzom, így ha azt kötözöm meg előbb, akkor amíg rácsavarodik a drót, addig nem tudja a kézjelet mutatni.
Na jó. Most, hogy összetákoltam magamban a könnyűnek tűnő, de eléggé bonyolult és nehéz tervet, itt az ideje kivitelezni, és bebizonyítani, hogy nem csak a fejemben vagyok olyan hatalmas harcos. Tehát első lépés, amit a második próbálkozásomnál csesztem el. Nem szabad, hogy a haragom irányítson. Hatalmas sóhaj szakad fel a tüdőmből, és úgy érzem többliternyi levegő szabadul ki belőlem egyetlen sóhajjal. Ezzel a sóhajjal igyekszem elnyomni magamban, vagy inkább kiszabadítani magamból az összes mérges gondolatot. Rendkívül zavar ez a nő, de valljuk be, lehetne borzasztóbb is. Mondjuk lehetnék fiú, és akkor már megerőszakolt volna… Valószínűleg.
– Rendben van, akkor most figyeljen! – mondom kicsit sem idegesen, vagy mérgesen. Hangom nyugodtan, és felkészülten cseng, nem remeg meg a hangom, nem kell köpnöm, hánynom, nyelnem, és egyéb dolgot tennem, miközben kiejtem a szavakat. Pillantásomat nem veszem le a klónról. A gondolkodásom közben észrevétlenül kicsomózom a drótot, hogy ismét két darab tíz méteressel legyen dolgom. Nem tudom, hogy ő észrevette e, az sem annyira baj, honnan tudhatná, hogy mire készülök.
A torkomból éles csatakiáltás hallatszik, miközben nagy erőkifejtéssel eldobom felé az egyik kezemben lévő huzal végét. A klón ismét védekezésbe kezd, megpróbál kitérni előle, de a chakrámat ekkor áramoltatom a huzalba, így az utoléri a célpontot. Ezúttal nem a felkarjánál kapom el, hiszen az alkarja szabadon lenne, és simán végrehajthatná az előző jutsu-t. Neki az semmi, tekintve, hogy már jounin szintű. Neki ez olyan könnyű, mint másnak lélegezni. Ezúttal tehát a csuklójára csavarodik rá a huzal, és ez eltereli a figyelmét, így a másik kezemben lévő tízméteres huzal is odaérkezik, és a chakrámat már csak annyira kell irányítanom, hogy a másik csuklójára rácsavarodjon. Már nem tudja a kézjelet mutatni, hiszen nem tudja közelíteni egymáshoz a kezeit, de ettől függetlenül még elveszíthetem. Úgyhogy a közelébe férkőzöm, és most már gyerekjáték körbetekerni a kezemben lévő maradék huzallal, amit a chakrámmal úgy irányítok, hogy a két kezét hozzászorítsa a testéhez, és teljesen megkötözve ott álljon előttem. Döbbenten. Hitetlenül, hogy sikerült.
Na igen… A manőver csupán a gondolataimban létezett. Csak most derül ki, hogy sikerülni fog e ténylegesen. Már nem csak tervem van, már az egész mozdulatsort megterveztem a fejemben. Éles csatakiáltást hallatok, akár csak ahogy elgondoltam, és nekikezdek a manővernek. Bízva benne, hogy sikerül.
Hikari Ayame- Játékos
- Tartózkodási hely : valahol elvesztem
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 275
Re: Kiképzőterepek
/ Gai /
Kiképzőterepek. Ezek a mindig más és más arcukat mutató mezők, erdők, hegyvidékek vagy Kagutsuchi-sama tudja, hogy még milyen terepek. Az igazi shinobik életük negyed részét itt töltik, ezeken a helyeken. Második otthon. Ezt sokan tagadnák de így igaz, elvégre egy shinobi minden alkalmat megragad, hogy fejlessze a képességeit, mert ha ezt nem teszi, akkor bizony hamar lemarad a többiektől és aki lemarad, az halál fia - vagy éppen lánya.
Ebben az emberekkel teli, természeti akadályokkal összenőtt tengerben sétálva, miért tünne fel nekem, hogy valaki engem figyel. Valaki szemüvegben, papírlapot szorongatva a kezében. Miért tünne fel, vagy éppen miért ne tünne fel? Az univerzum bonyolult.
Szóval ez a kissé idegesnek tünnő hito ( = ember, személy) felém gyalogol remegő kézzel, nekem meg jobb híjján csak az jut eszembe, hogy talán még nem késő menekülni. Chunnin vagyok, de a szatírok veszélyesek!
Mindenesetre - magamat nem lebecsülve - bevárom, mert egy idő után körvonalazódik, hogy milyen célírányosan is közelít felém.
- Igen én vagyok! - = Hai, vatasi deszu!
Nos, most hogy már tudja a nevem nem is lehet ellenséges, mert így már minden összevág, vagy mégsem, de ez bonyolult ahhoz, hogy én itt most fejtegessem ezt a dolgot.
A fickó - mint hamarosan kiderült Sakaguchi - többször kifejtette, hogy nagyon örül nekem - ezen nem kell ám meglepődni! - és, hogy most szerzett valami oktatói képesítést - nem is tudtam, hogy van ilyen!!!! - és engem akar képezgetni, természetesen a Hokage utasítására. Első kliense lennék, tehát nagyon izgul. Azért remélem nem viszi túlzásba.
- Tizenhárom vagyok, Chunnin - ezt nagy vigyorral az arcomon, szinte szinpadiasan jelentettem ki - elemem a föld, kb egy éve fejeztem be az akadémiát, hmmm... hmmm... Ja igen! Nagyon fontos: a chunnin vizsgán a konohaiak közül én jutottam a legtovább - ezt már annyiszor mások tudtára adtam de nem lehet megunni - A föld elememet szeretném fejleszteni, vagy valami ehhez kapcsolódó techikát akarnék elsajátítani, ha lehetséges.
Kiképzőterepek. Ezek a mindig más és más arcukat mutató mezők, erdők, hegyvidékek vagy Kagutsuchi-sama tudja, hogy még milyen terepek. Az igazi shinobik életük negyed részét itt töltik, ezeken a helyeken. Második otthon. Ezt sokan tagadnák de így igaz, elvégre egy shinobi minden alkalmat megragad, hogy fejlessze a képességeit, mert ha ezt nem teszi, akkor bizony hamar lemarad a többiektől és aki lemarad, az halál fia - vagy éppen lánya.
Ebben az emberekkel teli, természeti akadályokkal összenőtt tengerben sétálva, miért tünne fel nekem, hogy valaki engem figyel. Valaki szemüvegben, papírlapot szorongatva a kezében. Miért tünne fel, vagy éppen miért ne tünne fel? Az univerzum bonyolult.
Szóval ez a kissé idegesnek tünnő hito ( = ember, személy) felém gyalogol remegő kézzel, nekem meg jobb híjján csak az jut eszembe, hogy talán még nem késő menekülni. Chunnin vagyok, de a szatírok veszélyesek!
Mindenesetre - magamat nem lebecsülve - bevárom, mert egy idő után körvonalazódik, hogy milyen célírányosan is közelít felém.
- Igen én vagyok! - = Hai, vatasi deszu!
Nos, most hogy már tudja a nevem nem is lehet ellenséges, mert így már minden összevág, vagy mégsem, de ez bonyolult ahhoz, hogy én itt most fejtegessem ezt a dolgot.
A fickó - mint hamarosan kiderült Sakaguchi - többször kifejtette, hogy nagyon örül nekem - ezen nem kell ám meglepődni! - és, hogy most szerzett valami oktatói képesítést - nem is tudtam, hogy van ilyen!!!! - és engem akar képezgetni, természetesen a Hokage utasítására. Első kliense lennék, tehát nagyon izgul. Azért remélem nem viszi túlzásba.
- Tizenhárom vagyok, Chunnin - ezt nagy vigyorral az arcomon, szinte szinpadiasan jelentettem ki - elemem a föld, kb egy éve fejeztem be az akadémiát, hmmm... hmmm... Ja igen! Nagyon fontos: a chunnin vizsgán a konohaiak közül én jutottam a legtovább - ezt már annyiszor mások tudtára adtam de nem lehet megunni - A föld elememet szeretném fejleszteni, vagy valami ehhez kapcsolódó techikát akarnék elsajátítani, ha lehetséges.
Kitori Musato- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 450
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 500 (A)
Erő : 250 (C)
Gyorsaság : 200 (C)
Ügyesség/Reflex : 200 (C)
Pusztakezes Harc : 300 (B)
Tartózkodási hely : Itt-ott amott, ahol éppen szükséges...
Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 396
Re: Kiképzőterepek
* Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technika *
Az elfogás sikeres nem vitás lekötözöd a klónt.
~Hát majd legközelebb édesem. Majd legközelebb hosszabban játszadozunk el mi ketten.
Össze csapom a kezeimet és felállok amikor a klón eldől oldalra. Már csak a drótok halnak a porba, hisz a technikát feloldottam.
- Nos látom sikerült. Hm nem rossz remélem majd egyszer más körülmények közt is találkozunk.
Azzal egy újabb fehér pukkanás és a nő aki tanított és kiképzett eltűnt a semmibe egy kis fehér fűst kíséretével. Ott álltál egyedül a kiképző közepén. Annak a tudatában, hogy a különös kicsit kéjenc vagy inkább perverz nőszemély már nem zaklat. Ami még fontosabb a jutsut elsajátítottad.
** Tanulás sikeres Írhatod az adatlapra. Illetve: +6 ch. **
Hinata- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kiképzőterepek
// Kitori //
A férfi figyelmesen hallgat téged majd szinte azonnal, hogy mondókád végére értél, kiböki a diagnózist. A te esetedben nincs nehéz dolga, mindabból amit elmondtál, egyetlen dologra tudott következtetni. Ám, örömforrását tovább táplálta a megvilágosulás fénye is, melyből rögtön tudta milyen technikát tanítson neked.
- Egy szóval ön önimádó. Nos, korára és a korábban felmutatott eredményeit illetően ez tiszta sor és érthető. Noha szavaiból úgy vettem le, hogy ez már korábban is magában rejtőzött. Mindezek után nem lesz nehéz kitalálni, hogy mit is tanítsak önnek. Mivel oda van önmagáért, feltételezem még szívesebben venné, ha több lenne önből, ám olyan formában, melyek hasznára is lehetnek. Innen következik az, hogy a tsuchi bunshin nevezetű technika a legideálisabb a számára. Mit gondol erről? Engem ugyan kiképezni küldtek ide, de természetesen van beleszólása. Gondolja át a dolgot.
A férfi figyelmesen hallgat téged majd szinte azonnal, hogy mondókád végére értél, kiböki a diagnózist. A te esetedben nincs nehéz dolga, mindabból amit elmondtál, egyetlen dologra tudott következtetni. Ám, örömforrását tovább táplálta a megvilágosulás fénye is, melyből rögtön tudta milyen technikát tanítson neked.
- Egy szóval ön önimádó. Nos, korára és a korábban felmutatott eredményeit illetően ez tiszta sor és érthető. Noha szavaiból úgy vettem le, hogy ez már korábban is magában rejtőzött. Mindezek után nem lesz nehéz kitalálni, hogy mit is tanítsak önnek. Mivel oda van önmagáért, feltételezem még szívesebben venné, ha több lenne önből, ám olyan formában, melyek hasznára is lehetnek. Innen következik az, hogy a tsuchi bunshin nevezetű technika a legideálisabb a számára. Mit gondol erről? Engem ugyan kiképezni küldtek ide, de természetesen van beleszólása. Gondolja át a dolgot.
Kakuzu (Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma
Re: Kiképzőterepek
/ Gai / ( Ilyen okfejtést xD )
Hogy én önimádó lennék? Micsoda sértés. Egyből keresztbe is teszem a kezeimet és fancsali fapofát vágok. Nem is vagyok önimádó csak egy kicsit.... hát... izé... Mindegy!
Persze a tényre, miszerint olyan technikát tanít amivel megsokszorozhatom magam, máris elfelejtem a sértést. Sok kitori egyenlő legyőzhetetlenség. Muhahaha!!!
Na majd ha ezzel Niyo Sora elé állok, akkor... hát igazából nem fog semmi sem változni, de talán kevésbé ver meg. Igen, ez már sikernek számít. Ettől a gondolatmenettől, már-már örömtáncot lejtek,de végülis rájövök, hogy most mégsem kellene. Majd ha nem figyel senki.
- És - kezdem bizalmas súgdolózásomat - nehéz ez a technika?
Beszéd közben egyik kezemmel eltakarom az arcomat, mintha megfigyelés alatt állnék és nem szeretném, hogy lássák mit mondok. A végén még leolvassák a számról!?
- Akkor kezdjük! - kiáltom vidáman, meg sem várva, hogy az előzőekre reagáljon a sensei.
Már azt sem tudom... Ja de. Valami Sakaguchi.
A sensei és a többi külső szemlélő számára kicsit furcsák lehetnek ezek a hirtelen hangulat változtások de kit érdekel amikor nemsokára sok elpusztíthatatlan Kitori lesz!!! Nagy csillogó szemekkel nézek Sakaguchira és valamiolyasmit várok, hogy kezdjen el magyarázni meg ilyenek. Ő a tanár! Lényem egy része nagyon megsajnálja a férfit, ám ez jó mélyen van tehát nem foglalkozom vele, mégcsak nem is tudom hogy létezik.
Hogy én önimádó lennék? Micsoda sértés. Egyből keresztbe is teszem a kezeimet és fancsali fapofát vágok. Nem is vagyok önimádó csak egy kicsit.... hát... izé... Mindegy!
Persze a tényre, miszerint olyan technikát tanít amivel megsokszorozhatom magam, máris elfelejtem a sértést. Sok kitori egyenlő legyőzhetetlenség. Muhahaha!!!
Na majd ha ezzel Niyo Sora elé állok, akkor... hát igazából nem fog semmi sem változni, de talán kevésbé ver meg. Igen, ez már sikernek számít. Ettől a gondolatmenettől, már-már örömtáncot lejtek,de végülis rájövök, hogy most mégsem kellene. Majd ha nem figyel senki.
- És - kezdem bizalmas súgdolózásomat - nehéz ez a technika?
Beszéd közben egyik kezemmel eltakarom az arcomat, mintha megfigyelés alatt állnék és nem szeretném, hogy lássák mit mondok. A végén még leolvassák a számról!?
- Akkor kezdjük! - kiáltom vidáman, meg sem várva, hogy az előzőekre reagáljon a sensei.
Már azt sem tudom... Ja de. Valami Sakaguchi.
A sensei és a többi külső szemlélő számára kicsit furcsák lehetnek ezek a hirtelen hangulat változtások de kit érdekel amikor nemsokára sok elpusztíthatatlan Kitori lesz!!! Nagy csillogó szemekkel nézek Sakaguchira és valamiolyasmit várok, hogy kezdjen el magyarázni meg ilyenek. Ő a tanár! Lényem egy része nagyon megsajnálja a férfit, ám ez jó mélyen van tehát nem foglalkozom vele, mégcsak nem is tudom hogy létezik.
Kitori Musato- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 450
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 500 (A)
Erő : 250 (C)
Gyorsaság : 200 (C)
Ügyesség/Reflex : 200 (C)
Pusztakezes Harc : 300 (B)
Tartózkodási hely : Itt-ott amott, ahol éppen szükséges...
Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 396
Re: Kiképzőterepek
Sai írta:
[Ayami]
Csodálkozol, ha a kukac egy cseppet sem hisz neked, s mégis igazolod hiedelmét, mert ismét csak támadsz. Ezek után ki a fene hinné el neked, hogy csak viszel egy valaki, és hozod. Bár tény, ha a kicsinyeiről van szó, egyébként sem adná senki idegen kézre őket. Így amikor klónjaid megindulnak, a kukac is újból támadásba lenedül, meglendítve hatalmas hátsó felét, és elsodorva a klónjaid. Már ő sem vesz félvállról, látja, miben mesterkedsz, s még ő sem játszotta ki minden kártyáját, s a finom selyemfonalat, amelyet általában bebábozódásra vagy otthonépítésre használnak a hasonló jószágok, nagy, ragacsos gombolyagban köpi ki feléd, bár tény, gyors vagy, így ki tudsz térni előle, amellyel nem kissé bosszantod fel. Ám arra is számítanod kellett volna, legalább is meggondolni, hogy egy ekkora kukac-kolóniát, ha a békák téged küldtek, nem csak egy kukac őrzi, hanem több. Elvégre a kicsik is sokan vannak, jó eséllyel voltak sokan korábban is, mikor ez a nagy behemót kelt ki. S bizony, nemcsak oldalról jelenik meg pár hasonló rondaság, és felülről, de odabent a kicsinyek mellett is felbukkan jó pár, és egyesült erőkkel kezdik feléd lövellni nyálkás lövegeiket, amelyeket már jóval nehezebb kikerülni, pedig ha egy is eltalál, akkor végérvényesen odaragadsz a placchoz, ahova lök a lövetek lendülete. S ismét felmerülhet benned a kérdés jogosan: tényleg egyedül tőled várják, hogy odacipelj egy kukacot? Tényleg ez lenne a lényeg?
- Talán lehet....lehet, hogy ez nem pusztán hozd el proba. Talán pontosan arra akart célozni.....
Kis béka fejét óvatosan meg simítom és fel állok mi után fel csatoltam a láb súlyokat.
- Köszönöm, nagyon sokat segítettél. Azzal, hogy beszélgettél velem egy kicsit. Ha igaz amire gondolok a nagyfőnök most is meg figyeltet. Vagy valamilyen módon tudomást szerez arról ami most itt csináltam a kukacoknál.
Majd elmosolyodom és folytatom.
- Sejtésem mégsem igazolódna be. Nem idézhetek majd meg senkit sem a fajtádból. Nos hát remélem, hogy azért majd mi ketten néha beszélgetünk majd. Vagy is szóval tudod én arra gondolok. Ah olyan nehéz ki mondani hisz miért is tennéd meg nekem.
Nagyot nyelek és elpirulva ki bököm mait akarok.
- Remélem néha meg engeded, hogy meg idézzelek egy jó beszélgetésre. Vagy amihez kedved van, de olyan dolog amit én is tudok csinálni.
Integetek és egy marék mocsár sárral vagy mivel a kezemben el indulok vissza a nagy főnök színe elé. Még vissza fordulok megnézni, hogy reményeim szerint legújabb barátom ott van e még és ha igen köszönök neki.
- Mindent köszönök neked még egyszer.
Meg próbálok sietni vissza felé, de testem már azért kezdi meg érezni a sok meg próbáltatást. Nem tudom azt sem most az örök át engednek majd egyenesen a béka nagyfőnök elé vagy megint várnom kell.
Ayami Remiyu- Játékos Mesélő
- Tartózkodási hely : Macskák földjén
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 253
Re: Kiképzőterepek
[Ayami]
A kis béka csak bólogatott. Ahogy tudtad is róla, kedvelt téged, és abszolút nem volt ellenére, hogy időnként meglátogasson, hacsak nem tiltja meg neki a békák főnöke, mert még tőle sem várható el, hogy vezetőjének ellentmondjon, és te sem akartad volna bizonyára bajba keverni.
Neked viszont dolgod volt, és menned kellett. Életed fontos fordulópontjához érkeztél, érezted, tekintve, hogy ha nem jól felelsz a békák főnökének kihívására, akkor elvesztheted talán örökre a lehetőséget, hogy megszerezd e nagyszerű állatok bizalmát.
Visszafelé ugyan megállítottak az őrök, de csak formaságból, meg hogy értesítsék Gamabuntát, és megtudakolják, hajlandó-e fogadni. Szerencsédre hamar visszaért az őr, amely elszaladt megérdeklődni, a főnök színe elé engedhetnek-e, s tovább indulhattál. Ismét a már ismerős palotában találtad magad, s a békák főnöke ugyanott terpeszkedett, mint ahol hagytad, épp csak a szolgálók tűntek el körülle, csak testőrei álltak sorfalat.
A békák vezére kissé kiegyenesedve nézett le rád, s feltette dörgő kérdését: - Nos, hol van a kukac?
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Kiképzőterepek
// Kitori //
A külső szemlélők számára ismeretlen okból bizalmas suttogásba kezdtél amin egyedül a férfi nem lepődött meg, hisz már így is úgy tűnt, hogy igazi agyturkásszal van dolgod.
- Természetesen nem különösebben bonyolult technikáról beszélünk, ám akár csak a többinél nem árt ha a végrehajtó tudja mit csinál. Most azonban kövessen. Félő, hogy a többi edzeni vágyó shinobi jelenléte elvonná a figyelmét a tanulmányairól és feltűnési vágya miatt elpazarolnánk az értékes időt.
Sakaguchi megindult előre azzal a céllal, hogy a lehető legtávolabbra vigyen minden élő, humanoid lélektől. Mikor már egyértelművé vált, hogy aligha zavar meg titeket bárki megállt és szembefordult veled.
- Nos ez a hely tökéletes lesz. Térjünk is rá a tanulásra. A föld klón technika, mint a neve is mutatja abból áll, hogy magából a földből hoz létre másolatokat melyek éppen úgy néznek ki, mint ön. Noha nem ez az egyedüli előnyük. Nem illékonyak akár az egyszerű klónok, nem puszta illúziók, hanem fizikai testtel rendelkeznek. Mindazonáltal bár ellenállóbbak és harcra is képesek legfeljebb ütni és rúgni tudnak ám még így is nagy előnyt jelenthetnek. A legfontosabb az egész elméletben, hogy csak korlátozott távolságra távolodhatnak el magától, és a klónok, illetve maga között, elhagyhatatlan a chakra kapcsolat fenntartása. Most megmutatom a pecséteket kérem jól figyeljen.
Egyszerű, rövid pusztán pár kézjelsorozatról volt szó amit könnyű memorizálni.
- Ha megjegyezte, mit szólna ahhoz, ha belefognánk a folyamatba? Irányítsa a földbe a chakráját, végezze el a kézjeleket, mint a folyamat irányítására és megerősítésére szolgáló parancsot és próbálja meg a földből létrehozni önön arcképét teljes életnagyságban.
// Hosszt nem adok meg, de legyen legalább öt próbálkozás, melyben reálisan leírod a folyamat menetét és a fejlődésedet a próbák alatt. Ebből adódóan ne pár sorban próbáld letudni az egészet. //
A külső szemlélők számára ismeretlen okból bizalmas suttogásba kezdtél amin egyedül a férfi nem lepődött meg, hisz már így is úgy tűnt, hogy igazi agyturkásszal van dolgod.
- Természetesen nem különösebben bonyolult technikáról beszélünk, ám akár csak a többinél nem árt ha a végrehajtó tudja mit csinál. Most azonban kövessen. Félő, hogy a többi edzeni vágyó shinobi jelenléte elvonná a figyelmét a tanulmányairól és feltűnési vágya miatt elpazarolnánk az értékes időt.
Sakaguchi megindult előre azzal a céllal, hogy a lehető legtávolabbra vigyen minden élő, humanoid lélektől. Mikor már egyértelművé vált, hogy aligha zavar meg titeket bárki megállt és szembefordult veled.
- Nos ez a hely tökéletes lesz. Térjünk is rá a tanulásra. A föld klón technika, mint a neve is mutatja abból áll, hogy magából a földből hoz létre másolatokat melyek éppen úgy néznek ki, mint ön. Noha nem ez az egyedüli előnyük. Nem illékonyak akár az egyszerű klónok, nem puszta illúziók, hanem fizikai testtel rendelkeznek. Mindazonáltal bár ellenállóbbak és harcra is képesek legfeljebb ütni és rúgni tudnak ám még így is nagy előnyt jelenthetnek. A legfontosabb az egész elméletben, hogy csak korlátozott távolságra távolodhatnak el magától, és a klónok, illetve maga között, elhagyhatatlan a chakra kapcsolat fenntartása. Most megmutatom a pecséteket kérem jól figyeljen.
Egyszerű, rövid pusztán pár kézjelsorozatról volt szó amit könnyű memorizálni.
- Ha megjegyezte, mit szólna ahhoz, ha belefognánk a folyamatba? Irányítsa a földbe a chakráját, végezze el a kézjeleket, mint a folyamat irányítására és megerősítésére szolgáló parancsot és próbálja meg a földből létrehozni önön arcképét teljes életnagyságban.
// Hosszt nem adok meg, de legyen legalább öt próbálkozás, melyben reálisan leírod a folyamat menetét és a fejlődésedet a próbák alatt. Ebből adódóan ne pár sorban próbáld letudni az egészet. //
Kakuzu (Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma
Re: Kiképzőterepek
Sai írta:
[Ayami]
A kis béka csak bólogatott. Ahogy tudtad is róla, kedvelt téged, és abszolút nem volt ellenére, hogy időnként meglátogasson, hacsak nem tiltja meg neki a békák főnöke, mert még tőle sem várható el, hogy vezetőjének ellentmondjon, és te sem akartad volna bizonyára bajba keverni.
Neked viszont dolgod volt, és menned kellett. Életed fontos fordulópontjához érkeztél, érezted, tekintve, hogy ha nem jól felelsz a békák főnökének kihívására, akkor elvesztheted talán örökre a lehetőséget, hogy megszerezd e nagyszerű állatok bizalmát.
Visszafelé ugyan megállítottak az őrök, de csak formaságból, meg hogy értesítsék Gamabuntát, és megtudakolják, hajlandó-e fogadni. Szerencsédre hamar visszaért az őr, amely elszaladt megérdeklődni, a főnök színe elé engedhetnek-e, s tovább indulhattál. Ismét a már ismerős palotában találtad magad, s a békák főnöke ugyanott terpeszkedett, mint ahol hagytad, épp csak a szolgálók tűntek el körülle, csak testőrei álltak sorfalat.
A békák vezére kissé kiegyenesedve nézett le rád, s feltette dörgő kérdését: - Nos, hol van a kukac?
Az őrök feltartottak, de nem túl sokáig szerencsére. Ami meglepet az, hogy elég hamar be jutottam újra a nagy főnök elé. Ott álltam sárosan, vizesen. Ruháimon a mocsár és talán még kukacok jellegzetes illatát is érezni lehetett mi ruháimból párolgót ki.
- Gondolkodtam. Talán a feladatom nem az volt jussak oda és hozzak egy kukacot. A nagy főnök nyilván ismer vagy meg tudta valahonnan, hogy milyen vagyok. Nagyon félénk és visszahúzódó, olyan aki többnyire távol tartja magát a világtól. Igen én egyszerűen ilyen vagyok aki szuper félénk és szuper szégyenlős.
Darab sarat ami a kezemben volt most a földre dobtam és ki húztam magam. Büszke voltam, hisz sokan még eddig sem jutottak el. Sokan még ennyit sem értek el, hogy szóba állhassanak a békák nagy főnökével.
- Azt gondoltam először, hogy tényleg hozni kell egy kukacot amit megpróbáltam. Túl sok volt a hatalmas ház méretű zöldes giga kukac. Aztán rá jöttem mi van ha nem is ez a feladat? Mi van ha talán felül kell emelkednem a jellememen. Háttérbe szorítani félénkségem és más érdekében cselekedni. Teljesíteni valakinek a kérését úgy belemenni az alkuba, hogy nem tudom a feladat nehézsége milyen fokú.
Nagyot nyelek és folytatom levegő vétel után.
- Büszke vagyok magamra, hogy legalább meg próbáltam. Mert sokan talán még eddig sem jutottak volna el mint én. Dönts nagyfőnök ahogyan akarsz.
Ayami Remiyu- Játékos Mesélő
- Tartózkodási hely : Macskák földjén
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 253
Re: Kiképzőterepek
*Még be sem fejeződik egyik küldetésem, már mehetek a másikra. Mostanában igazán elfoglalt ember vagyok.* mondom magamban önelégülten sétálva Konoha utcáin tarkóra tett kézzel. Az arcomon csak egy széles vigyor látszik a szokásoshoz híven, a fejem mögött két ujjam között egy levél. Látszat alapján megítélhető: nem régiben olvastam végig a levelet, ami nem igazán mondható titkos levélnek, csak egy átlagos találka időpontja.
Az üzenetben az áll hogy az unokatestvéremmel egy csapatba tettek és mindehhez társul egy új kiképző is.
Lassacskán battyogok ki a faluból, még pont időben a találkára. Nem szándékozom elsietni semmit. Az úton régi emlékek és kérdések körvonalazódnak meg bennem.
* Vajon mi lehet Atsu-val? 'Asszem legutoljára a genin vizsgájakor találkoztam vele. Úgy látszik sikeresen elvégezte. Hehe...megmondtam neki hogy ha én eltudtam végezni akkor ő is képes rá. Na de ki lesz az új sensei?*.
Itt egy percre megáll a gondolatmenetem és elkezdem törni rajta a fejem, hiszen nem kaptunk semmilyen információt sem róla. Annyira elmélyülök a fantáziálásban hogy észre se veszem mire már a kiképzőterepekhez érek.
Itt is mindent a maga kis megszokott módján művelek. Keresek egy fát és annak az árnyékában elhelyezkedem, a kezeim továbbra is ott ahol eddig,csak a levél már a zsebemben. Becsukom szemeim és várok arra hogy jöjjön valaki.
Az üzenetben az áll hogy az unokatestvéremmel egy csapatba tettek és mindehhez társul egy új kiképző is.
Lassacskán battyogok ki a faluból, még pont időben a találkára. Nem szándékozom elsietni semmit. Az úton régi emlékek és kérdések körvonalazódnak meg bennem.
* Vajon mi lehet Atsu-val? 'Asszem legutoljára a genin vizsgájakor találkoztam vele. Úgy látszik sikeresen elvégezte. Hehe...megmondtam neki hogy ha én eltudtam végezni akkor ő is képes rá. Na de ki lesz az új sensei?*.
Itt egy percre megáll a gondolatmenetem és elkezdem törni rajta a fejem, hiszen nem kaptunk semmilyen információt sem róla. Annyira elmélyülök a fantáziálásban hogy észre se veszem mire már a kiképzőterepekhez érek.
Itt is mindent a maga kis megszokott módján művelek. Keresek egy fát és annak az árnyékában elhelyezkedem, a kezeim továbbra is ott ahol eddig,csak a levél már a zsebemben. Becsukom szemeim és várok arra hogy jöjjön valaki.
Aokaze Shin- Játékos
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 162
Re: Kiképzőterepek
Amint hazaérek a küldetésemről elmegyek köszönni szüleimnek-Sziasztok!-. -Szia apád nincs itthon-felelt anyám. Elindulok a szobámba mire anyám visszahív -Kaptál egy levelet itt van a konyhában gyere és bontsd ki biztos fontos.- Be megyek a konyhába és felbontom a levelet amiben az állt hogy egy új csapatba kerültem amiben az unokatestvérem volt az új csapattársam és mindehhez társul egy új kiképző is akiről nem írtak semmit sem. Elmondom az anyámnak min áll a levélben és hogy most azonnal mennem kell a találkozóra.
Amióta elindultam otthonról a találkozóra csak arra tudtam gondolni hogy *ki lehet az a titokzatos kiképző akiről a levélben írtak.* Amikor a kiképzőterephez értem megláttam Shint egy fa alatt üldögélve úgy látszott mint aki nagyon töri valamin a fejét. Elindultam felé hogy együtt váruk meg a kiképzőket.Amikor odaérek Shin-hez köszönök neki -Szevasz!- És leülök mellé majd megkérdezem -Shin te sem tudod ki lesz az új kiképzőnk?-
Amióta elindultam otthonról a találkozóra csak arra tudtam gondolni hogy *ki lehet az a titokzatos kiképző akiről a levélben írtak.* Amikor a kiképzőterephez értem megláttam Shint egy fa alatt üldögélve úgy látszott mint aki nagyon töri valamin a fejét. Elindultam felé hogy együtt váruk meg a kiképzőket.Amikor odaérek Shin-hez köszönök neki -Szevasz!- És leülök mellé majd megkérdezem -Shin te sem tudod ki lesz az új kiképzőnk?-
Aokaze Atsushi- Játékos Mesélő
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1441
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 650 (A)
Erő : 400 (C)
Gyorsaság : 691 (A)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 400 (B)
Tartózkodási hely : Konoha
Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 1160
Re: Kiképzőterepek
// Maito Gai //
Senseiem minden bizonnyal Pszihomókus lehetett shinobivá válása előtt, vagy éppen közben. Persze az a fajta aki folyton rosszul ítéli meg az embereket. Még, hogy feltűnési vágy! Mégis mit képzel? Nem én tehetek róla, hogy személyes aurám egyszerűen annyira lenyűgöző, hogy mindenki tekintetét rám vonzza. Egyszerűen, annyi a helyzet, hogy nem én vagyok a feltűnni akaró, hanem, Chunnin lévén olyan egyént látnak bennem, akire felnézhetnek – habár eme okfejtés csak gondolataimban zajlott le, Sakaguchi, pszihifráter lévén, lehetséges, hogy kiolvasta tekintetemből elméletem egyes részeit, vagy akár teljes egészét.
Sakaguchi-sensei határozottan elindult előre én pedig vidáman ugrabugrálva követtem. Olyan helyen lyukadtunk ki, ahol nemhogy emberek, még rovarok sem nagyon lehetnek. Nem baj, legalább senki sem fog zavarni – Állapítom meg büszkén, közben azon ábrándozva, hogy amint néhány perc alatt lezavarom ezt a tanulást – Mert miért lenne több számomra? – Utána mit is csináljak. Mintha fodrászhoz akartam volna menni, azt hiszem.
A föld klón technika, mint a neve is mutatja… nem illékony… nem illuzió… fizikai test… ütni és rúgni tudnak… korlátozott távolság… chakra kapcsolat fenntartása… a pecséteket…
Tudásomat az is bizonyítja, hogy a távolban általam felfedezett viharfehők tanulmányozása mellett is sikerült leszűrnöm a lényeget, abból, amit az előbb elmondott a sensei. A pecséteket, már teljes koncentrációval figyeltem, mert ugye azokat mégis csak látni kell, ha nincsenek felsorolva, mindössze megmutatva. Nem túl hosszú sorozatot mutatott a sensei. Ezután mintha felszólított volna arra, hogy kezdjek neki. Ez szerintem is jó ötlet.
A biztonság kedvéért elismételtem a kézpecséteket, csupán a könnyebb memorizálás végett, majd a földön törökülésbe vágtam magam és még párszor átgondoltam a sorozatot, közben a pecsétek neveit sorrendben morogva, hogy mindörökre bevésődjön az elmémbe. Nem lenne előnyös, ha akárcsak egy elemet is kifelejtenék. A végén még valami más technikát hoznék létre és felrobbanna alattam a föld vagy tudom is én, hogy csak a legvalószínűtlenebb lehetőségeket említsem.
Ha belegondolok ez a technika alapjaiban véve nem más, mint a Bunshin no jutsu. Az akadémiai évek alatt, ha jól emlékszem azt tanultuk – és a valóságban is azt tapasztaltam – hogy a Bunshin no jutsu mindössze chakrából épül fel, és mivel nem szükséges hozzá nagy mennyiség – ez az egyetlen igazi előnye – ezért igen könnyű és nem túl kimerítő létrehozni. Hátránya, hogy a kis chakramennyiség miatt csupán illúzió és nagyjából egy percig marad fenn. Ez elegendő is, a geninek világában. Tehát a sima bunshin egyszerű chakrafelszabadítást és formázást igényel, hogy saját képmásunkká váljon. Ebből következik, hogy létrehozásához két műveletet kell ismerni: a chakra testen kivüli irányítását és a Henge no jutsut, ami maga is szintén egy chakra irányítási forma. Elméletem szerint, a Tsuchi Bunshin nem is különbözik ettől annyira. A chakra mennyisége nagy különbség lesz feltételezésem szerint a sima bunshinhoz képest, ezen felül elemi manipulációra lesz szükség. A chakrával való átalakítás egyik módozatára, amit már az Iwagakure no jutsunál, ha nem is elsajátítottam, de megismertem. Az elsajátítás, még ha nem is vallanám be, egy teljesen más szint, mint a már említett technika használata. Erre azért lesz szükség, hogy magát az anyagot – vagyis a földet – emberi formára alakítsam. Persze ez az elméletláncolat, csak abban az esetben helyes, ha az akadémián jól odafigyeltem arra, amit a tanár mondott. És ebben annyira nem vagyok biztos.
Legyen akármennyire is gyermeki valóm és játékos énem, azért mégiscsak shinobi vagyok, méghozzá chunnin, tehát nem csak a szám jár. Tényleg felfogtam azt, amit a sensei mondott. Erről jut eszembe régen találkoztam Niyo-senseiiel, lehet, hogy Chunninná válásom okán, már nem alá vagyok beosztva és már nem fogok vele többé találkozni. Az remek lenne, ugyanis csak… Nem erre most nincs idő. Fontos koncentrálni, mert… de szép az a felhő, miért ilyen a színe? Nem, NEM, nem!!! Most Figyelj.
Ekkor tudatosult bennem, hogy a sensei arra szólított fel, hogy kezdjem el, én pedig már hat vagy hét perce csak ülök és bámulok magam elé.
- Bocsánat, elgondolkoztam – mondom ártatlanul és felpattanok.
Komoly arccal megkezdem a chakrafelszabadítást, majd annak a testen kivüli irányítását és amint ez megvan megformálom az első kézpecsétet. Innentől pedig a folyamat megállíthatatlanul halad. A mellettem lévő földkupacba vezetett elemi chakrámmal az átalakítás folyamatába kezdek. A kupac megremeg, egy nyúlvány egyenesedik fel, majd a koncentráció megszakad és a föld visszahullik a talajra.
Hogy ebben mi a tanulság? Nem tudom, mindenki vonja le magának. Én annyit tudnék hozzátenni, hogy talán ez: elsőre ritkán sikerül minden, zökkenőmentesen. Természetesen ez lelkesedésemet egyáltalán nem lohasztja le tudván, hogy egy magamfajta Chunnin és a többi és a többi. Itt nem elég egyszerűen átalakítani, irányítani is kell a földet. Van pár ötletem mit tehetnék.
Chakrámat felszabadítom és vadul kézpecsétek formázásába kezdek. Ám ezek nagyon is eltérnek a sensei által mutatottaktól. Lassan, szinte már komótosan elkezdek süllyedni a földbe és közben arcomon is látszódik, amint a megvilágosodás fénye átjárja elmémet. Hát ezt felejtettem el! – gondolom, miközben most felfelé indulok meg. A csípőmig süllyedtem. De nem is kellett tovább. Az Iwagakure no jutsu átismétlésére volt szükségem, hogy rendesen visszatudjak emlékezni, hogyan is kell a földet átalakítani.
Első próbálkozásom ugyan nem járt túl nagy sikerrel, annyira rossznak sem mondható, elvégre új ötletekhez vezetett. A másodiknál már mindenképpen precízebben kell eljárnom, márcsak a tekintélyem miatt is – mert ugye az van! (Lehet, hogy csak magam előtt, de akkor is van).
Az előző folyamatokat megismételve a földkupacba vezetett chakrámmal átalakítok. Az lassan ugyan, de elkezd emberi alakot formázni. Ez a sebesség túl lassú, ahhoz, hogy harci helyzetben komoly hasznát – sőt, ahhoz is lassú, hogy egyáltalán ne legyen hátrányomra – vegyem, de idővel majd ezt is szépen megoldom. Mindent szépen sorjában. Elvégre én lennék Kitori Musato, a nagy földelem használó…! HAHAHA, hát igen.
A földből emberi alak lett, ami nem hasonlít rám és feleakkora mint én, de azért mégiscsak emberi alak. Felsóhajtok, hogy „kész van” az alapja a technikának, de ezzel egyidőben, saját magam által teremtett nem éppen saját magam darabokra hullik. Értetlenül állok az eset előtt, amikor is a senseire téved pillantásom. Ő csak áll és egy igazi agyturkászhoz méltón méreget. De elég rá néznem, már hallom is a hangját, ami az emlékeimből szól: „ chakrakapcsolat folyamatos fenntartása”. Na igen, erről enyhén elfelejtkeztem, de előfordul az ilyesmi.
Mindenesetre újabb következtetéseket vonhatok le: a chakrafelszabadítás után sikeresen – még ha nem is gyorsan – végrehajtottam az elemi átalakítást és bizonyos mértékű formázást. Ezt kell csiszolnom egy kicsit azután továbbmehetek .
Két újabb próbálkozás végére, a már említett művelet, egész tűrhető sebességgel zajlott le és ezek mellett az alak elkezdett rám hasonlítani. Sőt a végén még a chakrakapcsolatot is sikerült fenntartanom, aminek következtében nem hullottak szét a klónok, legalábbis azonnal. Mert eddig szép és jó, de még mindig nem a legjobb. Akármennyire is hasonlítson az nem egészen az én arcom és még mindig föld színe van. Nagyjából felépítettem, de mozogni még nem mozgott és a chakrakapcsolat is ingadozó.
A sima bunshinokba, létrehozásukkor egy parancsot kell táplálni. Itt valószínűleg folyamatosan, a chakrakapcsolaton keresztül lehet eljuttatni a parancsokat. Viszont abban nem vagyok biztos, hogy ezek a klónok képesek lesznek-e önállóan gondolkodni, mint az más elemű klónjutsuknál elvárható. Az is lehet, hogy mivel a chakrakapcsolat miatt „élnek”, ezért automatikusan onnan nyerik a „tudásukat” is. Tehát úgy reagálnak, ahogy azt én tenném. Erre még fontos lesz rájönnöm!
Még mindig lelkesen – sőt, egyre lelkesebben, habár az eredeti terv „pár percéből” több lett – megformáltam újra a pecséteket és elkezdtem létrehozni arcmásomat. Tudva, hogy most minél alaposabban kiismerem a jutsut, később annál könnyebb és gyorsabb lesz létrehozni, egy bizonyos idő és tapasztalat múlva meg szinte már ösztönszerű, ennél a próbálkozásnál nagy hangsúlyt fektettem a részletekre. Lassan kialakult a fekete póló, lábán a shinobiszandál is szürke szint vett fel és egyre részletesebb lett, ahogy a nadrágom, az övtáskám, hajam és egy percen belül már a szeme is olyan zöld mint az enyém. Tekintetem rezzenéstelen a koncentrációtól. Arca egy pillanatra benyomódott, majd újra olyanná vált mint az enyém, ahogy a chakrám áramlást egy rövidebb ingadozás után stabilizáltam. Halkan kifújom a levegőt. Eddig jó, eddig ez a legjobb. De most hogyan tovább?
Szavak nélküli parancsot adok neki, hogy mozogjon. A teremtményem pedig dülöngélve bár, de megindul. Azután hamarosan szétesik. Többnyire az én akaratomból, de azért nem egészen. Ha mozog, több chakrára van szüksége, mintha egyszerűen csak állna és létezne. Ez jó tapasztalat.
Újra – most az előzőnél kicsivel gyorsabban – megteremtem hasonmásomat. Az pedig, a vele megszületett tervemre válaszolva, sétálni kezd, ezúttal biztos lábakon állva. Arcomon halvány mosoly jelenik meg. Mindössze hat próbálkozás kellett, hogy mindezt elérjem. Nem is rossz. De ez még nem minden. Klónom kocogásra vált. A chakrakontrollom van olyan szinten, hogy ennyi gyakorlás után képes legyek egyben tartani földből lévő énemet. Az már fut. Én magabiztosan mosolygok, de érzem túl messzire ment és a kapcsolat megszakad. Látom, ahogy a távolban szétesik. Nem baj, legalább fel tudom becsülni a távolságot, ameddig fenn tudom tartani a chakrahálót.
Egy másik földkupacból, másik klónt teremtek, aki az előzőhöz hasonlóan futni kezd. De most nincs egyedül. Én is nekiiramodok. Egy dolog egyben tartani a futó, vagy sprintelő klónt, ha nem figyel semmi másra az ember, na de mi van, ha maga is komoly fizikai munkát végez, mint például az erőteljes tempójú rohanás. Bizarr látvány az, amit látnom kell. Képmásom, egymás után hagyja el a testrészeit, míg végül teljesen el nem tűnik. Két újabb hasonló próba után, már a testrészek nem esnek le róla, csupán a kinézete változik itt-ott. De ez csak akkor van, ha nekem is futnom kell, vagy éppen harcolnom. Tehát egyenlőre a chakrakontrollomon kell javítanom egy keveset. Folyamatos gyakorlással ezt is el lehet sajátítani. Persze ennek nem most van itt az ideje, hanem majd idővel. A feladatot nagyjából teljesítettem. Igaz nem tökéletesen, de így is csak kilencszer kellett próbálkoznom és elég sokáig eljutottam. Tény, hogy csak egyetlen klónt teremtettem, de azt hiszem a teljesítményem teljesen megfelelő. Ám kérdéses, hogy Sakaguchi-sensei is így gondolja-e, vagy sem…
// Bocsi, hogy késtem... //
Senseiem minden bizonnyal Pszihomókus lehetett shinobivá válása előtt, vagy éppen közben. Persze az a fajta aki folyton rosszul ítéli meg az embereket. Még, hogy feltűnési vágy! Mégis mit képzel? Nem én tehetek róla, hogy személyes aurám egyszerűen annyira lenyűgöző, hogy mindenki tekintetét rám vonzza. Egyszerűen, annyi a helyzet, hogy nem én vagyok a feltűnni akaró, hanem, Chunnin lévén olyan egyént látnak bennem, akire felnézhetnek – habár eme okfejtés csak gondolataimban zajlott le, Sakaguchi, pszihifráter lévén, lehetséges, hogy kiolvasta tekintetemből elméletem egyes részeit, vagy akár teljes egészét.
Sakaguchi-sensei határozottan elindult előre én pedig vidáman ugrabugrálva követtem. Olyan helyen lyukadtunk ki, ahol nemhogy emberek, még rovarok sem nagyon lehetnek. Nem baj, legalább senki sem fog zavarni – Állapítom meg büszkén, közben azon ábrándozva, hogy amint néhány perc alatt lezavarom ezt a tanulást – Mert miért lenne több számomra? – Utána mit is csináljak. Mintha fodrászhoz akartam volna menni, azt hiszem.
A föld klón technika, mint a neve is mutatja… nem illékony… nem illuzió… fizikai test… ütni és rúgni tudnak… korlátozott távolság… chakra kapcsolat fenntartása… a pecséteket…
Tudásomat az is bizonyítja, hogy a távolban általam felfedezett viharfehők tanulmányozása mellett is sikerült leszűrnöm a lényeget, abból, amit az előbb elmondott a sensei. A pecséteket, már teljes koncentrációval figyeltem, mert ugye azokat mégis csak látni kell, ha nincsenek felsorolva, mindössze megmutatva. Nem túl hosszú sorozatot mutatott a sensei. Ezután mintha felszólított volna arra, hogy kezdjek neki. Ez szerintem is jó ötlet.
A biztonság kedvéért elismételtem a kézpecséteket, csupán a könnyebb memorizálás végett, majd a földön törökülésbe vágtam magam és még párszor átgondoltam a sorozatot, közben a pecsétek neveit sorrendben morogva, hogy mindörökre bevésődjön az elmémbe. Nem lenne előnyös, ha akárcsak egy elemet is kifelejtenék. A végén még valami más technikát hoznék létre és felrobbanna alattam a föld vagy tudom is én, hogy csak a legvalószínűtlenebb lehetőségeket említsem.
Ha belegondolok ez a technika alapjaiban véve nem más, mint a Bunshin no jutsu. Az akadémiai évek alatt, ha jól emlékszem azt tanultuk – és a valóságban is azt tapasztaltam – hogy a Bunshin no jutsu mindössze chakrából épül fel, és mivel nem szükséges hozzá nagy mennyiség – ez az egyetlen igazi előnye – ezért igen könnyű és nem túl kimerítő létrehozni. Hátránya, hogy a kis chakramennyiség miatt csupán illúzió és nagyjából egy percig marad fenn. Ez elegendő is, a geninek világában. Tehát a sima bunshin egyszerű chakrafelszabadítást és formázást igényel, hogy saját képmásunkká váljon. Ebből következik, hogy létrehozásához két műveletet kell ismerni: a chakra testen kivüli irányítását és a Henge no jutsut, ami maga is szintén egy chakra irányítási forma. Elméletem szerint, a Tsuchi Bunshin nem is különbözik ettől annyira. A chakra mennyisége nagy különbség lesz feltételezésem szerint a sima bunshinhoz képest, ezen felül elemi manipulációra lesz szükség. A chakrával való átalakítás egyik módozatára, amit már az Iwagakure no jutsunál, ha nem is elsajátítottam, de megismertem. Az elsajátítás, még ha nem is vallanám be, egy teljesen más szint, mint a már említett technika használata. Erre azért lesz szükség, hogy magát az anyagot – vagyis a földet – emberi formára alakítsam. Persze ez az elméletláncolat, csak abban az esetben helyes, ha az akadémián jól odafigyeltem arra, amit a tanár mondott. És ebben annyira nem vagyok biztos.
Legyen akármennyire is gyermeki valóm és játékos énem, azért mégiscsak shinobi vagyok, méghozzá chunnin, tehát nem csak a szám jár. Tényleg felfogtam azt, amit a sensei mondott. Erről jut eszembe régen találkoztam Niyo-senseiiel, lehet, hogy Chunninná válásom okán, már nem alá vagyok beosztva és már nem fogok vele többé találkozni. Az remek lenne, ugyanis csak… Nem erre most nincs idő. Fontos koncentrálni, mert… de szép az a felhő, miért ilyen a színe? Nem, NEM, nem!!! Most Figyelj.
Ekkor tudatosult bennem, hogy a sensei arra szólított fel, hogy kezdjem el, én pedig már hat vagy hét perce csak ülök és bámulok magam elé.
- Bocsánat, elgondolkoztam – mondom ártatlanul és felpattanok.
Komoly arccal megkezdem a chakrafelszabadítást, majd annak a testen kivüli irányítását és amint ez megvan megformálom az első kézpecsétet. Innentől pedig a folyamat megállíthatatlanul halad. A mellettem lévő földkupacba vezetett elemi chakrámmal az átalakítás folyamatába kezdek. A kupac megremeg, egy nyúlvány egyenesedik fel, majd a koncentráció megszakad és a föld visszahullik a talajra.
Hogy ebben mi a tanulság? Nem tudom, mindenki vonja le magának. Én annyit tudnék hozzátenni, hogy talán ez: elsőre ritkán sikerül minden, zökkenőmentesen. Természetesen ez lelkesedésemet egyáltalán nem lohasztja le tudván, hogy egy magamfajta Chunnin és a többi és a többi. Itt nem elég egyszerűen átalakítani, irányítani is kell a földet. Van pár ötletem mit tehetnék.
Chakrámat felszabadítom és vadul kézpecsétek formázásába kezdek. Ám ezek nagyon is eltérnek a sensei által mutatottaktól. Lassan, szinte már komótosan elkezdek süllyedni a földbe és közben arcomon is látszódik, amint a megvilágosodás fénye átjárja elmémet. Hát ezt felejtettem el! – gondolom, miközben most felfelé indulok meg. A csípőmig süllyedtem. De nem is kellett tovább. Az Iwagakure no jutsu átismétlésére volt szükségem, hogy rendesen visszatudjak emlékezni, hogyan is kell a földet átalakítani.
Első próbálkozásom ugyan nem járt túl nagy sikerrel, annyira rossznak sem mondható, elvégre új ötletekhez vezetett. A másodiknál már mindenképpen precízebben kell eljárnom, márcsak a tekintélyem miatt is – mert ugye az van! (Lehet, hogy csak magam előtt, de akkor is van).
Az előző folyamatokat megismételve a földkupacba vezetett chakrámmal átalakítok. Az lassan ugyan, de elkezd emberi alakot formázni. Ez a sebesség túl lassú, ahhoz, hogy harci helyzetben komoly hasznát – sőt, ahhoz is lassú, hogy egyáltalán ne legyen hátrányomra – vegyem, de idővel majd ezt is szépen megoldom. Mindent szépen sorjában. Elvégre én lennék Kitori Musato, a nagy földelem használó…! HAHAHA, hát igen.
A földből emberi alak lett, ami nem hasonlít rám és feleakkora mint én, de azért mégiscsak emberi alak. Felsóhajtok, hogy „kész van” az alapja a technikának, de ezzel egyidőben, saját magam által teremtett nem éppen saját magam darabokra hullik. Értetlenül állok az eset előtt, amikor is a senseire téved pillantásom. Ő csak áll és egy igazi agyturkászhoz méltón méreget. De elég rá néznem, már hallom is a hangját, ami az emlékeimből szól: „ chakrakapcsolat folyamatos fenntartása”. Na igen, erről enyhén elfelejtkeztem, de előfordul az ilyesmi.
Mindenesetre újabb következtetéseket vonhatok le: a chakrafelszabadítás után sikeresen – még ha nem is gyorsan – végrehajtottam az elemi átalakítást és bizonyos mértékű formázást. Ezt kell csiszolnom egy kicsit azután továbbmehetek .
Két újabb próbálkozás végére, a már említett művelet, egész tűrhető sebességgel zajlott le és ezek mellett az alak elkezdett rám hasonlítani. Sőt a végén még a chakrakapcsolatot is sikerült fenntartanom, aminek következtében nem hullottak szét a klónok, legalábbis azonnal. Mert eddig szép és jó, de még mindig nem a legjobb. Akármennyire is hasonlítson az nem egészen az én arcom és még mindig föld színe van. Nagyjából felépítettem, de mozogni még nem mozgott és a chakrakapcsolat is ingadozó.
A sima bunshinokba, létrehozásukkor egy parancsot kell táplálni. Itt valószínűleg folyamatosan, a chakrakapcsolaton keresztül lehet eljuttatni a parancsokat. Viszont abban nem vagyok biztos, hogy ezek a klónok képesek lesznek-e önállóan gondolkodni, mint az más elemű klónjutsuknál elvárható. Az is lehet, hogy mivel a chakrakapcsolat miatt „élnek”, ezért automatikusan onnan nyerik a „tudásukat” is. Tehát úgy reagálnak, ahogy azt én tenném. Erre még fontos lesz rájönnöm!
Még mindig lelkesen – sőt, egyre lelkesebben, habár az eredeti terv „pár percéből” több lett – megformáltam újra a pecséteket és elkezdtem létrehozni arcmásomat. Tudva, hogy most minél alaposabban kiismerem a jutsut, később annál könnyebb és gyorsabb lesz létrehozni, egy bizonyos idő és tapasztalat múlva meg szinte már ösztönszerű, ennél a próbálkozásnál nagy hangsúlyt fektettem a részletekre. Lassan kialakult a fekete póló, lábán a shinobiszandál is szürke szint vett fel és egyre részletesebb lett, ahogy a nadrágom, az övtáskám, hajam és egy percen belül már a szeme is olyan zöld mint az enyém. Tekintetem rezzenéstelen a koncentrációtól. Arca egy pillanatra benyomódott, majd újra olyanná vált mint az enyém, ahogy a chakrám áramlást egy rövidebb ingadozás után stabilizáltam. Halkan kifújom a levegőt. Eddig jó, eddig ez a legjobb. De most hogyan tovább?
Szavak nélküli parancsot adok neki, hogy mozogjon. A teremtményem pedig dülöngélve bár, de megindul. Azután hamarosan szétesik. Többnyire az én akaratomból, de azért nem egészen. Ha mozog, több chakrára van szüksége, mintha egyszerűen csak állna és létezne. Ez jó tapasztalat.
Újra – most az előzőnél kicsivel gyorsabban – megteremtem hasonmásomat. Az pedig, a vele megszületett tervemre válaszolva, sétálni kezd, ezúttal biztos lábakon állva. Arcomon halvány mosoly jelenik meg. Mindössze hat próbálkozás kellett, hogy mindezt elérjem. Nem is rossz. De ez még nem minden. Klónom kocogásra vált. A chakrakontrollom van olyan szinten, hogy ennyi gyakorlás után képes legyek egyben tartani földből lévő énemet. Az már fut. Én magabiztosan mosolygok, de érzem túl messzire ment és a kapcsolat megszakad. Látom, ahogy a távolban szétesik. Nem baj, legalább fel tudom becsülni a távolságot, ameddig fenn tudom tartani a chakrahálót.
Egy másik földkupacból, másik klónt teremtek, aki az előzőhöz hasonlóan futni kezd. De most nincs egyedül. Én is nekiiramodok. Egy dolog egyben tartani a futó, vagy sprintelő klónt, ha nem figyel semmi másra az ember, na de mi van, ha maga is komoly fizikai munkát végez, mint például az erőteljes tempójú rohanás. Bizarr látvány az, amit látnom kell. Képmásom, egymás után hagyja el a testrészeit, míg végül teljesen el nem tűnik. Két újabb hasonló próba után, már a testrészek nem esnek le róla, csupán a kinézete változik itt-ott. De ez csak akkor van, ha nekem is futnom kell, vagy éppen harcolnom. Tehát egyenlőre a chakrakontrollomon kell javítanom egy keveset. Folyamatos gyakorlással ezt is el lehet sajátítani. Persze ennek nem most van itt az ideje, hanem majd idővel. A feladatot nagyjából teljesítettem. Igaz nem tökéletesen, de így is csak kilencszer kellett próbálkoznom és elég sokáig eljutottam. Tény, hogy csak egyetlen klónt teremtettem, de azt hiszem a teljesítményem teljesen megfelelő. Ám kérdéses, hogy Sakaguchi-sensei is így gondolja-e, vagy sem…
// Bocsi, hogy késtem... //
Kitori Musato- Játékos
- Elosztott Taijutsu Pontok : 450
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 500 (A)
Erő : 250 (C)
Gyorsaság : 200 (C)
Ügyesség/Reflex : 200 (C)
Pusztakezes Harc : 300 (B)
Tartózkodási hely : Itt-ott amott, ahol éppen szükséges...
Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 396
Re: Kiképzőterepek
// Aokaze Team //
Derűs napnak ígérkezik a mai. Ugyan a Világ állandó mozgásban van és erről az emberek is meggyőződnek minden egyes nap. De sokan nem látnak a jövőbe és nem tudhatják, hogy miféle sorsdöntő dolgok fognak bekövetkezni az Emberiség életében... Természetesen ez a két Geninnek sem tűnik még fel, ahogy senki másnak, így nem is kell ezen törniük a fejüket. Sokkal fontosabb és magánjellegűbb dolguk van, mint semhogy a világgal foglalkozzanak. Kár lenne ezt a szép napot elrontani a "Káosz" fogalmával. Tehát, derűs napnak ígérkezik a mai. Ahogy felnéztek az égre, egyetlen egy felhőt sem láttok, csak a perzselő Napot, amely vadul szórja Istencsapásait a földiekre. Amint elhangzott a kérdés, szinte már sorsszerűen jött a válasz is rá. Persze nem szavakban, hanem más kifejező eszközök használatával.
A két üldögélő fiú mellett egyre furcsább lesz a környezet. A távolban lévő dolgok elhomályosulnak és a közeliek kiélesednek. A lángoló nap fénye felerősödik, de a nagy gömb még is elsötétedik. Mint ha egy álomban lennétek. Hamarosan mellettetek elkezd elhomályosodni a tér egy része, majd arra a néhány méterre fekete tollpihék kezdenek hullani az égből... A pihék takarása közül pedig lassan kirajzolódik egy alak. Egy női alak. Egy nőnél általában a szemek szokták felkelteni a környezetének érdeklődését, de itt a szemei tompán zöldelltek. Viszont a haja... Hatalmas, bokáig érő fekete haja mindenki figyelmét felhívta magára. A kép most már ugyan olyan volt mint eddig, csupán a nő ott állt mellettetek. Semmit mondó tekintettel nézett le rátok, majd megszólalt.
- A nevem Yioru Hana. Nektek amíg vagytok olyannyira tiszteletlenek, hogy előttem fekszetek addig csak Hana-sensei vagy Hana-sama.
Mondta szigorú tekintettel, majd várta a reakciótokat.
Yioru Hana
// Atsushi: Az adatlapodra írd fel a Genjutsu Kai nevezetű technikát mivel azt megkaptad ajándékba az Előtörténetedhez ^^ Következő postolási határidő Jövőhét Vasárnap vagy is Jan. 27 Nektek addigra kell írni, de ha írtatok előbb akkor lehet, hogy én is fogok. //
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok !!
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Kiképzőterepek
[Ayami]
A főnök nézett rád egy darabig, majd kivette a szájából a pipáját és kifújta a füstöt, hogy aztán ismét visszavegye a szájába a tárgyat.
- Szóval csak a saját gyengeségeden kellett felülemelkedned? - kérdez vissza. - Más nem mozgatott meg? Elvégre volt ott olyan kukac, akit ki tudtál volna lopni, ha ügyes stratéga vagy, és azért, már megbocsáss, a félénkek és szégyellősek inkább lopóznak és terveket eszelnek ki, nem? Csupán annyi munkált a tetteid mögött, hogy feladtad? Mert ez nem több, feladtad, de ha képes lettél volna rá, megteszed, mégha ezzel egy egész kolónia halálát is okoznád? Csak, hogy "önzetlenül" teljesíts egy kérést, amellyel elnyerhetsz egy képességet, amire vágysz?
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: Kiképzőterepek
//Jiraiya//
Már majdnem elalszom a nagy várakozásban mikor egyszer csak egy ismerős hangot hallok, Atsushi-é az. Erre egyből kinyitom a szememet és viszonzom a köszönését egy rövidke - Yo! - formájában. Leül mellém és ugyanazt a kérdést teszi fel amit én kérdeztem még jó pár perce saját magamtól. Éppen válaszolnék mikor egy furcsa dologra leszek figyelmes, mintha a nap jobban égetne és a tér is megváltozott volna.
* Csak nem nap szúrást kaptam? Az nem lehet, végig árnyékban voltam...vagy csak nem...* ekkor megszakad a gondolatmenetem és hirtelen összezavarodottan Atsushi-ra nézek majd vissza a távolba. Nem tudom eldönteni hogy mi is történik valójában. Egyszer csak pár méterre tőlünk tollpihék hullanak alá az égből, a szemem rájuk szegeződik. Igazán furcsa érzés látni ahogy a magasból elkezd hullani , súlytalanul lebeg aztán ugyanolyan játszi könnyedséggel a földre érkezik. Bámulok csak, de ami jobban felkelti a figyelmem az a kirajzolódó női alak. Amikor végre megszűnik a tollak záporozása felfedi magát a hölgy is. Majd hogy földig érő haj és zöld szemek, nem minden nap lát az ember ilyet, csak legeltetem rajta a szemeimet amelyek lassacskán elkezdenek csillogni. * Ez a nő olyan mint egy fekete démon...Legyen Ő a tanárunk!* Közelebb jön hozzánk és közömbös arckifejezéssel bemutatkozik:
- A nevem Yioru Hana. Nektek amíg vagytok olyannyira tiszteletlenek, hogy előttem fekszetek addig csak Hana-sensei vagy Hana-sama.
Ezt hallván lassacskán felállok, ahogy ezt teszem a bal tenyeremet a hátam mögött kétszer megemelem, mondván a kuzinomnak hogy kövesse a példámat. Összeszedem magam a majdnem hogy félálomban lévő hangulatból.
-Mélységesen sajnáljuk a tiszteletlenségünket Hana-sensei. Az én nevem Aokaze Shin , nagyon örvendek a találkozásnak.
Már majdnem elalszom a nagy várakozásban mikor egyszer csak egy ismerős hangot hallok, Atsushi-é az. Erre egyből kinyitom a szememet és viszonzom a köszönését egy rövidke - Yo! - formájában. Leül mellém és ugyanazt a kérdést teszi fel amit én kérdeztem még jó pár perce saját magamtól. Éppen válaszolnék mikor egy furcsa dologra leszek figyelmes, mintha a nap jobban égetne és a tér is megváltozott volna.
* Csak nem nap szúrást kaptam? Az nem lehet, végig árnyékban voltam...vagy csak nem...* ekkor megszakad a gondolatmenetem és hirtelen összezavarodottan Atsushi-ra nézek majd vissza a távolba. Nem tudom eldönteni hogy mi is történik valójában. Egyszer csak pár méterre tőlünk tollpihék hullanak alá az égből, a szemem rájuk szegeződik. Igazán furcsa érzés látni ahogy a magasból elkezd hullani , súlytalanul lebeg aztán ugyanolyan játszi könnyedséggel a földre érkezik. Bámulok csak, de ami jobban felkelti a figyelmem az a kirajzolódó női alak. Amikor végre megszűnik a tollak záporozása felfedi magát a hölgy is. Majd hogy földig érő haj és zöld szemek, nem minden nap lát az ember ilyet, csak legeltetem rajta a szemeimet amelyek lassacskán elkezdenek csillogni. * Ez a nő olyan mint egy fekete démon...Legyen Ő a tanárunk!* Közelebb jön hozzánk és közömbös arckifejezéssel bemutatkozik:
- A nevem Yioru Hana. Nektek amíg vagytok olyannyira tiszteletlenek, hogy előttem fekszetek addig csak Hana-sensei vagy Hana-sama.
Ezt hallván lassacskán felállok, ahogy ezt teszem a bal tenyeremet a hátam mögött kétszer megemelem, mondván a kuzinomnak hogy kövesse a példámat. Összeszedem magam a majdnem hogy félálomban lévő hangulatból.
-Mélységesen sajnáljuk a tiszteletlenségünket Hana-sensei. Az én nevem Aokaze Shin , nagyon örvendek a találkozásnak.
Aokaze Shin- Játékos
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 162
Re: Kiképzőterepek
// Jiraiya //
Amíg Shin válaszára várok tarkóra tett kézzel nekidőlök a fának, behunyom a szemem és azon gondolkozok *Talán Shin sem tudja ki lesz az új kiképzőnk * Amíg ezen gondolkozok a nap egyre hevesebben süt. Mikor kinyitom a szememet azt veszem észre hogy Shin rám néz majd újra maga elé a messzeségbe. Én is előre nézek puszta kíváncsiságból hogy mit nézhet anyaira. Ekkor pár lehulló tollpihét látok mögöttük petig egy női alakot *Remélem Ő lesz a tanárunk mert már semmi kedvem tovább várakozni*. Mikor közelebb ér egyből a földig érő haja ragadja meg tekintetem és a tompa zöld szemei. Pár lépést tesz felénk, az arcán egyetlen mozzanat és érzelem sincs, majd tájékoztat a kiléte felől:- A nevem Yioru Hana. Nektek amíg vagytok olyannyira tiszteletlenek, hogy előttem fekszetek addig csak Hana-sensei vagy Hana-sama.-
Miután jól leteremtett minket Shin egyből fel pattan és én is így teszek felállok a senseire nézek, a szemem elé teszem a kezem mert a nap pont a szemembe süt, majd ennyit mondok -Mélységesen sajnáljuk a tiszteletlenségünket Hana-sensei.- A szemem már kezdi megszokni az erős fényt ezért elveszem a kezem és miután már Shin is bemutatkozott rajtam volt a sor.-A nevem Aokaze Atsushi, örülök hogy találkoztunk remélem jól kijövünk majd egymással.
Amíg Shin válaszára várok tarkóra tett kézzel nekidőlök a fának, behunyom a szemem és azon gondolkozok *Talán Shin sem tudja ki lesz az új kiképzőnk * Amíg ezen gondolkozok a nap egyre hevesebben süt. Mikor kinyitom a szememet azt veszem észre hogy Shin rám néz majd újra maga elé a messzeségbe. Én is előre nézek puszta kíváncsiságból hogy mit nézhet anyaira. Ekkor pár lehulló tollpihét látok mögöttük petig egy női alakot *Remélem Ő lesz a tanárunk mert már semmi kedvem tovább várakozni*. Mikor közelebb ér egyből a földig érő haja ragadja meg tekintetem és a tompa zöld szemei. Pár lépést tesz felénk, az arcán egyetlen mozzanat és érzelem sincs, majd tájékoztat a kiléte felől:- A nevem Yioru Hana. Nektek amíg vagytok olyannyira tiszteletlenek, hogy előttem fekszetek addig csak Hana-sensei vagy Hana-sama.-
Miután jól leteremtett minket Shin egyből fel pattan és én is így teszek felállok a senseire nézek, a szemem elé teszem a kezem mert a nap pont a szemembe süt, majd ennyit mondok -Mélységesen sajnáljuk a tiszteletlenségünket Hana-sensei.- A szemem már kezdi megszokni az erős fényt ezért elveszem a kezem és miután már Shin is bemutatkozott rajtam volt a sor.-A nevem Aokaze Atsushi, örülök hogy találkoztunk remélem jól kijövünk majd egymással.
Aokaze Atsushi- Játékos Mesélő
- Elosztott Taijutsu Pontok : 1441
Elosztható Taijutsu Pontok : 0
Állóképesség : 650 (A)
Erő : 400 (C)
Gyorsaság : 691 (A)
Ügyesség/Reflex : 800 (S)
Pusztakezes Harc : 400 (B)
Tartózkodási hely : Konoha
Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 1160
Re: Kiképzőterepek
Tsunade írta:- Nincs tanácsom a számodra. Talán csak annyi, hogy légy kitartó és ne ad fel. Kicsit hasonlítasz arra a bolond lányra most, hogy így gyakorolsz. De jellemetek pontosan ellentétes. Te maga biztos vagy őt még hat loval se lehetne kivontatni a kicsi burkából annyira fél mindentől.
Sok gyakorlástól és folyamatos chakra áramoltatástól lassan kimerülsz. Már egyre nehezebb végre hajtani a feladatott. pedig annyira egyszerűnek tűnik de még is olyan bonyolult.
- Én most itt hagylak. holnap ugyan itt várlak reggel.
A fiú hátat fordít neked és elsétál a homályban egyre sötétedő környezetben már nem is látod a távolodó fiú testének körvonalait.
**Kérek 15 sort amiben leírod a gyakorlást és azt, hogy sikerül**
Úgy néz ki, hogy semmi más nincs amit tanácsolni tudna, így teljesen magamra vagyok utalva. Ki vagyok merülve a sok próbálkozástól, de nem adhatom fel ennyivel. A mai napon szeretném befejezni ezt a részét a tanulásnak. A fiú úgy döntött, hogy magamra hagy. Kicsit rosszul esett, hogy csak úgy elmegy, de legalább minden zavaró tényezőt ki tudok zárni. Miután elsétált újra nekiálltam a próbálkozásnak. A levelet a kezembe fogtam és koncentrálni kezdtem. Az előbb már közel jártam, így hasonló módon próbálom újra. Nem tudom meddig kell még ezt csinálnom. Remélem hamar be tudom fejezni. Megpróbáltam mindent kizárni az elmémből csak a lágy szellőre koncentráltam ami a testemet érte. A szememet kinyitottam és láttam, ahogy a fák ágai hajladoznak a széltől. Koncentrálni kezdtem a chakrámat és közben csak a szélre figyeltem. A lelkembe teljes volt a nyugalom. Az összegyűjtött chakrát elkezdtem kiáramoltatni. Egy kicsit megmozdult a levél, de nem tudtam eldönteni, hogy ezt én csináltam vagy a szél. Lényegtelen, hisz ez még nagyon kevés. Nagyon elfáradtam. Hosszú órák óta itt vagyok és még szinte semmi eredményt nem értem el. Egy kis pihenésre volt szükségem. Leültem az egyik fa tövébe és behunytam a szememet. Nem tudom mennyi ideje lehettem ott, de az agyam csak ezen a technikán járt. Nem tudtam, hogy mit csináltam rosszul és ez nagyon zavart. Miután kellően kipihentem magamat újra nekiálltam a próbálkozásnak. Ahogy csináltam egyre jobban és jobban mozgott a levél a kezembe. Kezdtem nagyon ráérezni a dologra. Időközben már a nap is lement. Nagyjából 9 óra körül lehetett. A levegő érezhetően lehűlt. Egyre jobban éreztem magamon a hűvös szellő érintéseit. Az erőm már a végét járta. Még egy utolsó próbálkozás és megyek haza. A chakrámat összpontosítottam és elképzeltem ahogy eggyé válok a széllel. Kiengedtem a chakrámat és a levél megemelkedett. Ott lebegett a kezem felett. Nagyon örültem, hogy sikerült. Rögtön el is indultam hazafele. Teljesen ki voltam merülve. Mikor hazaértem bedőltem az ágyamba és rögtön elaludtam. Másnap mikor felébredtem már 10 óra volt. Kimásztam az ágyamból, ettem egy keveset, elkészültem és rögtön indultam is ki a edzőterepre. Kicsit előbb értem ki mint ő, de nem baj, mert addig legalább még próbálgathatom a levél lebegtetés, hogy hibátlanul menjen.
Sayuri Akeme- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 202
Re: Kiképzőterepek
- Akkor szép jó reggelt vagy is délelőtt. Nos akkor a mai nap az utolsó, hogy foglalkozom veled. Ma így vagy úgy de véget ér a tanítás.
A fiú intet is, hogy rajta ne legyél félénk mutasd meg mit tudsz tekintettel.
- Akkor ha úgy gondolod mutasd meg a tudásod.
A fiú egy fának támasztotta a hátát és téged figyelt. Kíváncsi volt, hogy a lány mire jutott végül is, már elég közel állt a megoldáshoz.
Egy levelek hulltak le a fáról mikor a fiú legyintett egyet. Lágy szellő megtette a magáét és hozta a remélt eredményt. Már csak a lányon múlt, hogy mit is fog tenni.
A fiú intet is, hogy rajta ne legyél félénk mutasd meg mit tudsz tekintettel.
- Akkor ha úgy gondolod mutasd meg a tudásod.
A fiú egy fának támasztotta a hátát és téged figyelt. Kíváncsi volt, hogy a lány mire jutott végül is, már elég közel állt a megoldáshoz.
Egy levelek hulltak le a fáról mikor a fiú legyintett egyet. Lágy szellő megtette a magáét és hozta a remélt eredményt. Már csak a lányon múlt, hogy mit is fog tenni.
Hinata- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem fontos
Re: Kiképzőterepek
Sai írta:
[Ayami]
A főnök nézett rád egy darabig, majd kivette a szájából a pipáját és kifújta a füstöt, hogy aztán ismét visszavegye a szájába a tárgyat.
- Szóval csak a saját gyengeségeden kellett felülemelkedned? - kérdez vissza. - Más nem mozgatott meg? Elvégre volt ott olyan kukac, akit ki tudtál volna lopni, ha ügyes stratéga vagy, és azért, már megbocsáss, a félénkek és szégyellősek inkább lopóznak és terveket eszelnek ki, nem? Csupán annyi munkált a tetteid mögött, hogy feladtad? Mert ez nem több, feladtad, de ha képes lettél volna rá, megteszed, mégha ezzel egy egész kolónia halálát is okoznád? Csak, hogy "önzetlenül" teljesíts egy kérést, amellyel elnyerhetsz egy képességet, amire vágysz?
- Oh tehát mégsem. Azt hittem hogy ez vagy is az teljesen természetes.
Tehát mégsem volt az mint ahogyan azt gondoltam. Mégsem természetes az. Itt arra gondoltam egyetlen képesség sem ér meg annyit, hogy valaki meghaljon érte. Kukacok is élőlények, lehet nem túl okosak és szépek de élő lények. Ami másikat illeti meg idézhettem volna talán egy segítőt aki nem csinált volna mást csak a kukacot szórakoztatja. Ezzel hatalmas veszélyben lett volna ha hajlandó ebben segíteni.
- Azt hiszem értem a lényeget. Egyetlen technika vagy képesség sem ér annyit, hogy ártatlan élőlények szenvedjenek és haljanak meg azért mert azt én szeretném. Ha így cselekednék önző lennék és kegyetlen. Hiába tudnák idézni bárkit segítségül az nem bízna bennem és magamra hagyna. Miért is bízna, hogy ha csak felhasználnám és az ő szenvedése által jutnák előre. Így a világ elfordulna tőlem és magamra maradnék.
Levegőt veszek majd folytatom.
- Bíznia kell bennem annak akit meg idézek és kérem a segítségét. Ahogyan nekem is bíznom kell benne, hisz egy nehéz helyzetben csak egymásra számíthatunk.
- Ha pedig elhozom a kukacot és ezzel elpusztul a kolónia előbb-utóbb lelketlen lettem volna olyan aki társait csak felhasználja és eldobja.
Lehunyom szemeimet és kicsit elszomorodok. Lehet elbuktam és nem sikerült a proba, de legalább megpróbáltam és eljutottam eddig.
Ayami Remiyu- Játékos Mesélő
- Tartózkodási hely : Macskák földjén
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 253
Re: Kiképzőterepek
Egy ideje már itt voltam, de ő még mindig nem tűnt fel, bár ez igazán nem zavart. Tudtam, hogy eljön és addig is van egy kis időm tökéletesíteni amit eddig tanultam. Már teljesen ráéreztem a dologra. Tudtam, hogy mennyi a megfelelő mennyiségű chakra és azt milyen mértékbe kell kibocsájtani. Hamarosan meg is érkezett. Nem szóltam semmit csak bólintottam neki, hogy kész vagyok megmutatni a gyakorlásom eredményét. Nekidőlt a fának és egy mozdulattal lágy szellőt idézett elő. A fáról levelek hullottak le és az egyik pont felém sodródott. A kezemet kinyújtottam és mikor a falevél pont ráesett volna elkezdte kiengedni a chakrámat. Ennek köszönhetően a levél a tenyerem felett lebegett.
-Megfelel? - kérdeztem tőle. Nagyon örültem, hogy sikerült a dolog, de ez az arcomon nem látszott. Nem akartam, hogy lássa.
-Akkor megtanítod azt a technikát nekem? - Szeretnék minél hamarabb túl lenni ezen a az egészen, de van egy olyan érzésem, hogy nem lesz olyan gyors megtanulni azt a technikát. Viszont én mindet beleadok majd.
-Megfelel? - kérdeztem tőle. Nagyon örültem, hogy sikerült a dolog, de ez az arcomon nem látszott. Nem akartam, hogy lássa.
-Akkor megtanítod azt a technikát nekem? - Szeretnék minél hamarabb túl lenni ezen a az egészen, de van egy olyan érzésem, hogy nem lesz olyan gyors megtanulni azt a technikát. Viszont én mindet beleadok majd.
Sayuri Akeme- Játékos
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 202
29 / 40 oldal • 1 ... 16 ... 28, 29, 30 ... 34 ... 40
29 / 40 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.