Kiképzőterepek

Kitori felszerelése nem is volt annyira kevés, mint amire Mirubi számított. Kitori terve gyorsan jött. Valószínűleg bizonyítani akart a csapatának. Nem volt rossz terv, de miután Takefumi felvetette a hibákat, utána már Mirubi sem tartotta olyan jó ötletnek. Most Mirubin volt a sor, hogy valamilyen épkézláb ötlettel drukkoljon elő. Próbálta összerakni, amit eddig megtudtak.
- Nos. Niyo sensei, egy szadista, hidegvérű, jonin, akin tűsarkú van és nagyon veszélyes. Úgy gondolom, hogy abban mindenképpen egyetértünk, hogy egyetlen lehetőségünk a meglepetés. Amit előbb mondtam, hogy nem nyerhetünk, azt szerintem felejtsük el. Úgy nem mehetünk harcba, hogy úgy állunk hozzá, hogy nem nyerhetünk. Nekem is a megtévesztés jutott az eszembe. Az Oboro Bunshin technikám éppen erre a célra van. Jelenleg körülbelül 10 klónra vagyok képes. Az éppen elég, hogy akár eltakarjanak 3 embert is. A Henge no Jutsuval kombinálva az egyik legjobb megtévesztés, ha csak a senseinek nincs valami spéci szemtechnikája. Ezt bizony kétlem. A fegyverekkel kapcsolatban, csak annyit, hogy azokat is lehet kombinálni. Például egy Kunaira feltekert robbanócetli, sokkal jobb, mint ha csak rátűznénk, mivel így nehezebben lehet észrevenni. Felrobbantani nem igen kéne, mivel a senseire még szükségünk van.
Mosolyodott el Mirubi, majd Takefumira nézett.
- Nos nekem ennyi az ötletem... Takefumi tudom, hogy Te nagy stratéga vagy akármennyire is titkolod. Neked mi az ötleted?
Kérdezte, majd Kitorira nézett.
- Szerintem a stratégia megtervezését Takéra kellene hagyni. Nekem mindegy mi lesz az, én benne vagyok. Most már megbízok benne annyira.
Mondta, majd ismét Takefumira nézett, várva a tervet.

Hát Takefumi magához képest rendkívül jól teljesített. Mármint az eddigi lustaságát most félre tette, és egy használható tervet vagy is terv alapot fabrikált. Mirubi végighallgatta a tervet, majd ő is gondolkodóba esett.
- A sensei egy Jonin. Tehát, esélyünk sincs. Dehogy is! Igen is szétszedjük a banyát!! NA akkor! A ködklónos dolog az jó. A kunais dolog az jó. Mi lehetne... Áhh!
Mirubinak eszébe jutott, egy használható terv.
- Nekem eszembe jutott, egy elég kivitelezhető terv. A lényeg, a megtévesztés és a figyelemelterelés. Ezt a tervet, a kettőtök ötletéből raktam össze:

1. Először is. Megbújva a fák és bokrok között. Kitori és Én a Henge no Jutsuval, felvesszük Takefumi alakját. Take pedig Kitoriét.

2. Én és Kitori kisétálunk Take alakjában az erdő sűrűjéből, megállva úgy 10-15 méterre a senseitől, hogy a drótok elérjék. Létrehozok körülbelül 10 Ködklónt amik mind Take alakjában jönnek létre. A Henge és az Oboro Bunshin technikák fenntartása egyszerre nem lesz egyszerű, de azt hiszem menni fog. Ez alatt Take megkerülve Niyo-senseit az erdőben, mögé kerül. Figyelni kell, hogy ne vegyen észre.

3. Hogy ne vegye észre, ezért Kitori folyamatosan dobálja shurikenekkel, és kunaikkal. Egy-kettő kunaira rá lehet kötni néhány drótot, hogy vissza lehessen húzni őket és újra eldobni. A kunaik között, el lehet rejteni néhány robbanó cetlivel felszereltet is amiket a sensei köré lehet dobni. Persze nem lesznek felrobbantva, nehogy kinyírjuk szegény boszit. Csak sakkban tartás végett kellenek.

4. Takefumi miután a sensei mögé került, mellé dob egy-két füstbombát, majd használja a lefejező technikáját, és elkapja. Ha ez sikerül, akkor nyert ügyünk van. De, ha nem akkor valami mást kell kitalálnunk. Vagy is kell lennie egy B tervnek. Ami szerintem nem lehet más, csak a frontális támadás.

Ha nem sikerül a senseit a föld alá húzni, akkor ki kell törnöd, és meg kell próbálnod eltalálni. Ez idő alatt, mi is odaérünk és esetleg Kitori és Én is beszállhatunk. Immáron hárman próbálnánk eltalálni ami jelentősen megnöveli az esélyünket. De még így sem hiszem, hogy el tudnánk kapni.
Mirubi kifáradt a nagy ötletezésben, ezért nyelt egyet, és kifújta magát. Úgy gondolta, hogy egész jól összetette a tervet, de azért várta, hogy Take-chan mikor köt bele. Leugrott a fáról, egyenesen a talajra, ami alatta csak úgy porzott. A maradék rászáradt iszap is lepergett a ruhájáról. Kinyújtóztatta az elzsibbadt végtagjait, majd felnézett a fára.
- Nos ha ez a terv nektek meg felel, akkor akár indulhatnánk is. Kitori te esetleg kiegészíteni valamivel?
Kérdezte újdonsült társától.

Takefumi egy igen jó tervet dobott össze. Aztán Mirubi is kitalált egy nem rossz tervet, de ennek a sikerességében, már kételkedtem. Mirubi leugrott a fáról.
- Hát nem tudom... én azt mondom Takefumi tervét használjuk. - mondtam - Nem azért, mert a te ötleted nem lenne elég jó, csak van néhány hátulütője legalábbis szerintem. Azt is megtehetjük, hogy megprobálunk csiszolni az ötleteken ez viszont időigényes és akkor Mirubi tervét kell elővenni, mert az ebből a szempontból precízeb.
Felálltam és megint körőlnéztem. Biztos voltam benne, hogy már nincs túl sok időnk gondolkodni.
- Szóval a tervedben Mirubi azt a hibát láttam meg elsősorban, hogy ugye már alapból csak ketten megyünk ki, ebből a sensei tudni fogja, hogy a harmadik tag valahol elbújt. Szerintem, már alapból az erdőben kellene csinálnod egy klónt és így legalább gyakorlod a tecnikát... A második: Ahogy én a szavaitokból leszürtem Takefumi a legerősebb és ő inkább taijutsura specializálodott. Nos, ha én az ő alakjában elkezdek dobálozni kunaiokal és shurrikenekel az már gyanus. Hogy miért? Mert mint mondtam legalábbis szerintem ő inkább a pusztakezes harcot részesíti előnyben és gondolom abban a legjobb. Ennek következtében a sensei azt is gondolhatja ( nem feltétlenül ), hogy ez egy henge no jutsu és ennek következtében arra is rájön, hogy a csapat leggyengébb tagja azaz én, - mert tegyük hozzá ez elég egyértelmű - is felvettem Takefumi alakját aminek következtében elkezdhet számítani Takefumi támadására és ez emiatt már bukta. Mert egy joninnal állunk szemben és itt egyetlen fegyverünk a meglepetés. Én azt mondom előbb a csapat stratégája ellenőrize a meglátásaimat és, ha ti is úgy gondoljátok folytathatom immár a problémák megoldásával. Egész pontosan azzal amit én megfelelőnek gondolok, de persze ez felülbírálható...
Megvártam a válaszukat és, ha beleegyeznek a folytatásba akkor mondom:
- Na szóval. Egy klónt már az erdőben létrehoz Mirubi. Aztán - és ez a veszélyes rész - vagy én vagy Mirubi megy Takefumi helyett a hátulról támadásra. Takefumi alakjában kilép a három személy és elkezdenek figyelem elterelést véghezvinni, eközben én vagy Mirrubi a sensei háta mögül egy füstbomba kiséretében rárontunk természetesen Takefumi alakjában és ököl harcot használva ezt a feigyelemelterelést használja ki az eredeti Takefumi és utána, ha szűkséges akkor a harmadik tag is rögtön támad. Természetesen a sensei lépéseit mint azt már előttem is említették nem tudjuk megjósolni! Ezért, majd rögtönöznünk kell! Valamint arra is nagy esélyt látok, hogy a sensei akire rátámadunk egy egyszerű klón lesz, de persze lehet, hogy egyszerű biztonsági szempontból lesz klón, de az is lehet, hogy odakint "véletlenül" meg fog őlni minket.
Én is leugrottam a fáról.
- Szerintem közben lassan induljunk el és fogjuk vissza a hangerőt...
Ránéztem a többiekre és reméltem ebben már nincs annyi hibás rész, mint az előzöben..., de annak is örülnék, ha lenne valami probléma és azt elmondanák, mert hát a hibáiból tanul az ember...

( Take-chan Touanak küldtem egy pm-et egy kérdéssel kapcsolatban, ha lesz hozzá erőd (De nem lesz mert az erő velem van ) akkor kérlek válaszolj )

Take követte Mirubi példáját és rögtön utána ő is leugrott a fáról. Musato gondolataiban elmerülve még egy darabig fent maradt a fán, aztán pedig felocsúdva előállt a tervük olyan hibáival, amik szinte már olyan egyértelműek voltak, mint hogy kelet nyugaton van. Mindezt végighallgatva kénytelen volt belátni Musatonak nagyon is igaza van ám ezek után a legfőbb probléma a létszámuk volt. Take-chan kezdte meggyűlölni ezt a páratlan számot. Sajnos a legnagyobb buktató a köd klón volt, ami először jó ötletnek tűnt ám így utólag már nem annyira elvégre Mirubit ez egy helyre szögezte, és nem mozdulhatott semerre. Ezt a problémát társainak is felvetette most, hogy rá lett világítva a fatális hibákra. Sürgős korrigálást igényelt a dolog, mert így, még ha össze is dolgoznak hatalmas bukás lesz a vége. A terv elejével nem volt gond, már ami a meglepetés támadást igényli. Ahogy gondolkodni kezdett mit tehetnének ketten miután Mirubit leköti a klónok fenntartása csak fejfájást kapott a sok kombinálástól. Ő úgy volt vele egyelőre mozduljanak el innen és menjenek az erdő szélére, azonban a lehető legjobb az lenne, ha három különböző helyről támadnának a lombokból és utána talán többre, mehetnek. Az előre elkészített drótozott robbanó kunait magánál tartotta biztos, ami biztos alapon elvégre a terv egy része teljesen felborult. Miközben előre haladtak egy pillanatra megtorpant a felismeréstől és társait megállítva rögtön feléjük fordult. Szépen érthetően elmagyarázta nekik, hogy feledkezzenek, meg arról mit tud a mester róluk annak ellenére, hogy akár végzetes is lehet a felejtés. Logikusan gondolkodva eszébe ötlött hogy az útjukba kerülő ellenfelek képességeit se fogják is merni és fordítva, vagyis az ellenség se fogja ismerni a képességeiket. Mindezt elmagyarázta társaira, hagyta a további döntést, azonban megkérte őket mielőtt belekezdenek az akcióba, magyarázzák már el, hogy mit fognak most akkor pontosan tenni.

// Huh hát most okoztál egy kis fejfájást Kitori ezzel a sok villódzással a hibákra úgy hogy ezt sikerült csak összehozni. Na srácok lehet megint agyalni aztán kezdhetünk kivéve ha megint felvetülne egy rakat probléma. //

Mind a két csapattárs követte Mirubi példáját és lemásztak a fáról. Mirubi végig hallgatta Kitorit, annak ellenére, hogy volt benne némi sértettség.
- Hát jó! Az én tervemben is vannak hibák, de melyik tervben nincsenek?!
Nem mutatta ki sértettségét, de azért bosszantotta a dolog. Menet közben Takefumi társainak azt mondta, hogy feledkezzenek meg a sensei képességeiről és hogy mit tud róluk.
- Igaza van, sőt Kitorinak is. A harctéren sem fogjuk ismerni az ellenfeleink képességeit. Sőt még nagy valószínűséggel, a harcteret sem fogjuk. Mi lenne ha...
Mirubinak eszébe ötlött egy igen csak furcsa öngyilkos ötlet.
- Hé! Mi lenne ha... Ha nem lenne semmilyen terv. Vagy is lenne csak egy olyan terv, ami nem írja elő, hogy pontosan mit csinálunk. Ugye Take is mondta, hogy egy igazi harcban nem fogjuk ismerni az ellenfelünk képességeit és a jellemvonásait sem. Sőt, még a környezetet sem. Szerintem beszéljünk meg egy felállást, és egy visszavonulást ha esetleg rosszra fordulnának a dolgok. Lehet, hogy egy eléggé öngyilkos kísérlet lenne, de így sokkal realisztikusabb lenne. Ugyan is Niyo-sama azért találta ki ezt a tesztet, hogy megtudja és megtudjuk mi is hogy éles helyzetben miképpen tudunk összedolgozni. Szerintem a legfontosabb, hogy a csapat egy emberként működjön és csak egy egyszerű összenézésből tudjuk, hogy mit akar a másik.
Mirubi befejezte ezt a bizarr ötlet levezetését, és kérdő tekintettel nézett társaira.
- Nos? Mi a véleményetek?
Ha a csapat elfogadja az ötletet, akkor Mirubi tovább indul és nagy valószínűséggel a csapat is.
Ha nem fogadják el, akkor Mirubi a csapatra hagyja a további tervezést.

/// Nah hát ez lett volna a nagy terv XD ///

A kezdeti feszültség kezdett feloldódni, ahogy egyre közelebb értek tanárukhoz, és amikor Take-chan megállította őket a menetelésben, és ismét nekiveselkedtek az ötletellésnek úgy látszott, hogy kezdenek egyre inkább egy emberként gondolkozni. Mindkét társát végighallgatta és nagyon is tetszett neki az, amit hallott elvégre ezekben a dolgokban már nem volt semmi merevség csak könnyedség, ami egyfajta nyers erőt sugárzott. Bár hősünket a pénzen kívül más nem nagyon szokta lázba hozni, az nem azt jelentette, hogy azon kívül nincs más a világon, ami egy kis adrenalint csempészne életébe. Az ilyen helyzetek de inkább különösen ez a mostani helyzet, amitől a vérkeringése felpörgött. A döntést ráhagyták de, már nem érezte a kezdeti nyomást most valahogy sokkal felszabadultabb volt és csak arra tudott gondolni mennyire jó buli lesz ez. A jelenlegi körülmények között nem volt valószínű, hogy megölik őket így hagyta, hogy ezt a kellemes vérpezsdítő érzést eluralkodni tudatán. Ahogy kezdett visszatérni megszokott önmagához szánt arra is némi időt, hogy Musatonak válaszoljon.
- Megértem az álláspontodat barátom de nem hiába mondtam, hogy felejtsünk el mindent. Az egyetlen okom erre az, hogy amit róla tudunk az nem sokkal több a semminél és a hasznos információk száma szinte egyenlő a nullával. De ha már itt kötöttünk ki ismét inkább mégse mondom azt, hogy felejtsünk el mindent. A személyiségét töröljétek erre nem lesz szükség, az elemeit szintén felejtsétek el, mert ebből a szempontból bármi jöhet csak legyetek felkészülve a váratlanra. Két dolog van, amit nem árt, ha észben tartotok, és amit amúgy is tudtok. Az első a brutális ereje és a második az árnyék klón technikája. Valószínű, hogy egy klón ellen fogunk küzdeni de az is lehet, hogy az eredeti ellen ezt nem tudhatom se, én se ti csak abban reménykedek, és valamilyen szinten hiszek is Niyo-senseiben hogy nem, szabadít a geninjeire egy klón hadsereget. Ezért elkezdhettek imádkozni. Mielőtt megadom a válaszomat a véglegesítésre, adok egy tanácsot amit, jobb ha megtartotok amikor már élesben ott vagyunk. Ha én felugrom a levegőbe, akkor fussatok olyan messzire amennyire hirtelen, csak tudtok. Persze csak akkor kell futni, ha több méter magasba ugrok annál alacsonyabban, nem kell tartanotok semmitől.
A szövegelésének ideiglenes felfüggesztése közben előkapta a drótos robbantgató kunait majd, leaggatta a drótot róla, hogy az ismét egy átlagos dobófegyver legyen, ami ráadásul robban is. A művelet végeztével ezt a kunait is betűzte az övénél a többi közé, persze úgy hogy ez legyen az első, amit előkap, ha eljön az ideje.
- A témához visszatérve én annyit mondok, hogy zúzzunk srácok! Kombináljuk a kettőtök ötletét a sajátommal, ami végül egy minden logikát mellőző valamit alkot majd de erre, persze nem fog majd számítani. Nyitásnak mindenki hozzá vág egy pár fegyvert a lombokból, majd pedig onnantól kezdve a ti terveteké a pálya. Én azt mondom, induljunk tovább, persze kicsit lassabban ugrálást mellőzve elvégre hamarosan odaérünk. Amíg megyünk Mirubi ismertesd a jeleket, Musato te pedig a formációkat. Törekedjünk az egyszerűségre, mert nincs sok időnk, ami valójában nem fedi a valóságot, de ha már így megindultunk, akkor minek álljunk le nem igaz.? Innentől hagyjunk minden akadékoskodást és aggodalmat, aki ki akar lépni, az mehet haza nyugodtan, bár rátok nézve ez meg se fordul a fejemben.
Az utolsó mondatot egy nagy mosollyal fejezte be majd a végén mindkettőjüket bíztatólag hátba vágta. Kedvelte ezt a csapatot elvégre messze jobb volt, mint a régi folyton optimista kis kölyök brigád.
- Így még utólag hozzá tenném, ha elbukunk, csapatként bukunk el, és remélhetőleg a kórházi cechet a falu állja majd.

// Srácok ez már így sokkalta jobban illik hozzánk. Szép volt jól összehoztuk a végére bár egy háborúban hamar elvéreznénk de annak még nem jött el az ideje. Egyenlőre ez itt a legjobb tőlünk //

Takefumi egy nagyon lelkesítő beszédet mondott, amitől Mirubinak nagyon megjött a kedva a harchoz. Viszont, Kitori ismételten belekötött Mirubi tervtelen tervébe. De most be kellett látnia, hogy Kitorinak igen is jó ötlete volt.
- Az az ötleted, nagyon tetszett ami az egymás védelmét szolgálja. Ezt az ötletet, Én nem vetném el. Én szeretném ezt belefűzni ebbe az összevisszaságba. Nos visszatérve a jelekhez, amit mondott Takefumi az a felugrós izé tökéletes. Egy Kawarimi no jutsuval tökéletesen ki tudjuk magunkat húzni a nehéz helyzetekből. De! HA az egyik társunk veszélybe kerül, akkor nem hagyjuk ott. Meg kell egymást védenünk. Jeleket, azokat így konkrétan nem tudok. Lehet például egy összenézés, bólintás és ennyi.
Mirubi ment tovább, folyamatosan a csapattal. A tenyere izzadt, az egész feje piros volt és forró. Félt. vagyis nem félt, hanem izgult. A gyomra görcsbe rándult. Végignézett Takefuminak csak úgy gyorsba, hogy nehogy meglássa. Nem látott rajta félelmet csak magabiztosságot. A szemüvege még mindig ott lógott az ingén. Kitorin sem látott semmit. Úgy gondolta, hogy ő reagálja túl a helyzetet mint mindig. De sosem lehet tudni. Még sosem vágyott ennyire a harcra, és a veszélyre. Takefumi hirtelen hátba vágta mind a kettő csapattársát. Persze nem volt semmilyen rossz szándék benne, de Mirubi eléggé betojt. Még inkább izzadni kezdett, és még a hideg is kirázta. És ehhez jött még az a viccesnek szánt megjegyzés is.
- Így még utólag hozzá tenném, ha elbukunk, csapatként bukunk el, és remélhetőleg a kórházi cechet a falu állja majd.
Mirubi valósággal fal fehér lett. A lábai remegni kezdtek. Nyelt egy nagyot, majd egyre lejjebb ereszkedett, mivel kezdtek közeledni arra a zöld terepre, ahol a rózsaszín púderpamacs nagy valószínűséggel már várja őket.
- Mivan?!! Eddig pedig nem volt semmi bajom! Gyerünk Mirubi szedd össze magaaaad!
A fény, hirtelen a szemébe sütött, ami azt jelentette, hogy nem sokára szembe kell nézniük a senseiükkel. Előkészítette a shurikenjeit, mivel azokat sokkal jobban tudja kezelni, mint a kunaikat. Mind a négy, ott volt a kezében. Becsúsztatott a cipőjébe egy kunait, amit Kitori felszerelt robbanó jegyzettel. Erre pedig rá volt kötve, az a bizonyos piros gatyamadzag.
- Hát srácok. Bizonyítsunk.
Mondta, majd megállt.

/// Wáh én úgy átéltem ezt a helyzetet O.O ///

Kitori ismertette csapattársaival a formációt. Mirubi csak bólintott és nem szólt semmit. Kezében szorongatta a shurikeneket, kettőt a balban, és kettőt a jobban. A tenyere izzadt, ami nem volt éppen jó ha fegyvereket akar hajigálni. Habár nagyon jó a fegyverek használatában, de itt a maximumot kell nyújtania. Takefumi még adott néhány, utolsó tanácsot. Mirubi úgy vélte, hogy ezeket a tanácsokat jobb megfogadni, mivel Takefumi már tapasztaltabb mint ők. És különben is, jó tanácsok voltak és bízott afro hajú barátjában. Niyo-sense már látótávolságon belül volt. Csak egy szőke, rózsaszín foltot látott Mirubi, úgy hogy nem tudta kivenni, hogy a banya éppen mit csinál. Utoljára végignézett a csapaton, majd Kitori felé szegezte tekintetét.
- Héy Kitori! Védjük meg Take-chant.
Most Takefumi felé fordult.
- Te meg szedd szét a banyát!
Takefumi támadásba lendült. Mirubi kicsit habozott. Még egy utolsó nagy levegő, egy utolsó shuriken szorongatás és ő is neki iramodott. Az erdőből kiérve a szél oldalba kapta Mirubit, de nagyon kellemes érzés volt. Olyan érzése volt, mintha repülne. Egy gyors pillantást vetett a pulcsijára, hogy Ifu ott van-e még. De nem látta. Nem is igazán foglalkozott vele, hanem a feladatára koncentrállt .Sikerült felzárkóznia, de egy méter távolságot tartott Takefumi baloldalától, hogy ne akadályozza, és gyorsan oda tudjon érni, hogy ha esetleg segítség kell Takefuminak. Közben a bal kezéből elhajította a kettő shurikent, Niyo-sensei lábait célozva.
Ha Takefuminak segítségre van szüksége, akkor meg próbálja hárítani a sensei ütését, és ellentámadásnak egy ütést próbál mérni a sensei gyomrára.
Ha nem szükséges a segítség akkor be szál a támadásba.

/// Szedjük szét a banyát! XD ///

Takefumi szép kis szónoklatot tartott, csak sajnos suttogva ezért nem tüzelt fel annyira. Na de sebaj.
- Héy Kitori! Védjük meg Take-chant. - mondta Mirubi.
Erre csak bólintottam és előkaptam két robbanójegyzetes kunait meg két shurrikent. Take-chan eldobta a fegyvereit, majd Mirubi is. Vártam még egy másodpercet, majd én is eldobtam a sensei lábaira célozva. Társaim után iramodtam és közben katanát rántottam. Felzárkoztam a jobb oldalra és készűltem a védelemre.
A sensei, ha felugrik megvárom Take-chan reakcióját és asszerint cselekszek. Ha nem ugrik fel akkor viszont csak gyorsan vágok a sensei felé úgy, hogy azzal megzavarjam, majd átállok védelmi pozicióba.



( Bocsi a rövidségért, de sietnem kell mert egész nap nem leszek gép előtt és már így is késésben vagyok....)

/// Kushi, Kito, Take ///
/// Szegény szegény Take-chan XD ///

A shurikenek célt értek. Csak nem úgy ahogy a csapat eltervezte. A sensei gyönyörű kis kacsóinak az ujjain, ( na ezt most jól megaszontam ) ott pihent az összes fegyver amit elhajítottak. 1, 2, 3, 4 kunai repült a csapat felé, amiket sikeresen sikerült kikerülni. De ez még csak a kezdet volt. A sensei oly könnyedén hárította Takefumi támadását, minta az csak a kezét nyújtotta volna ki neki. Ami végül is így is történt, csak egy kicsit erősebb kézkinyújtás volt.
- SOOORAAAAA!
Ordította Takefumi.
- Sora? Az meg mi?
Miru-chan nem értette, hogy Takefumi mit akart mondani. Csak azt tudta, hogy baj van.
- Kiskacsák!?!?!? ÁHHHH ENNÉL MÁR MI LEHET LENÉZŐB SZÓ?!??!?!
Mirubinál kiborult a bili. Vagy betelt a pohár. Vagy elege lett. Most már tudta, hogy ez nem játék. Eddig is tudta, csak hát azt nem gondolta annyira komolyan. De ilyet, hogy beledobálják szegény Take lábába a fegyvereket. A két genin ott állt a rózsaszín, vigyorgó, démoni púderpamacs előtt. A Nap kegyetlenül perzselt ma, amit szegény szegény Take-chan közelebbről is tapasztalhatott. Mirubi már a nyomát sem érzete annak a félelemnek amit pár perccel ezelőtt érzett. A helyét felváltotta a harag. A szemei vérben forogtak, a fogait összeszorította és az agya teljesen elborult. Az erei kitágultak és a testét teljesen elöntötte az adrenalin. Egyenesen Niyo-sensei szemei közé bámult, össze borzolt szemöldökkel és mérges arccal. Már ment volna neki a senseinek, de megállt.
- Hülye ötlet lenne most nekimenni. Még engem is elrepít. E... elrepít? Ugrik, magasra, repűűl!
Mirubinak eszébe jutott amit Take mondott nekik. Hogy ha magasra ugrik, akkor meneküljenek. Hát most nem önszántából ugrott magasra, hanem kényszerítették, de attól még magason van.
- De ha most nem megyünk el, akkor tönkretehetjük Take tervét. De ha elmegyünk, akkor mi lesz? Nem kockáztatok.
Mirubi kivette a cipőjéből a kunait, amire rá volt kötve a gatyamadzag, és rá volt tekerve a robbanó cetli. A jobb kezében még ott volt mind a kettő shuriken is.
- Hogy ha eltudnám érni azt, hogy a kunain ne szúrja ki a robbanócetlit és úgy szúródjon a közelében a földbe, akkor jók vagyunk!
Mirubi, Kitori mellett állt.
- Kitori, hogy ha eldobom a fegyvereimet, akkor azonnal dobj a sensei közelébe egy füstbombát, aztán menekülj ahogy csak tudsz!
Halkan odasúgta neki, de közben a szeme mindvégig a senseien volt. Várt egy kicsit, majd újból megszólalt.
- Felkészültél? Akkor... MOST!!!
Mirubi elhajította a 2 shurikent, és egyből azok után, a robbanós kunait, amivel Niyo-sensei mellé célzott, majd hátrább ugrott. Remélte, hogy Kitori elhajítja a füstbombát, amit kért tőle. A fegyverek eldobása után, vett egy nagy levegőt, a tüdejébe gyűjtötte a chakráját, majd becsukta a szemét. Felugrott a levegőbe, körülbelül 1 méterre és elmutogatta a kézjeleket: Tigris, Kígyó, Kos, Majom. Ezek után kinyitotta a szemét, és megpróbálta létrehozni, egy körülbelül akkora tűzgömböt, amit pár nappal ezelőtt sikerült neki. Remélte, hogy eljut a boszorkányhoz, akit jól megperzsel majd.
- Katon Endan!!!

A támadás célt ért. Mirubi betalált, a sensei a földön fekve gratulált Mirubinak és megtette őt Joniná.- HAHA jó is lenne. Ez teljesen máshogy történt.
Mirubi eldobálta a fegyvereit, majd felugrott, és egy tűzgolyót küldött egyenesen a füst kellős közepébe. Nem hallott semmit, csak azt látta, hogy Kitori miután eldobta a füstbombát, körözni kezdett a sensei és a füst körül. De pár másodperc múlva már Mirubi körül körözött. Nem. Nem Kitori őrül meg, hanem Niyo-sensei alkalmazta a Kawarimi no jutsut minek következtében helyet cserélt Mirubival, aki tehetetlen volt ez ellen. Hirtelen, csak a nagy szürkületet látta ami irritálta a szemét, és az orrát. Nem igazán esett le neki, hogy hol van és hogy mi történt vele. Egészen addig, amíg telibe nem kapta egy nagy tűzgolyó, amit saját maga lehelt ki. Most jóval nagyobb volt mint legutóbb ezen meg is lepődött. De, nem volt sok ideje felfogni, mivel az a borzasztó érzés töltötte el, amit az ember nem igazán szeretett. Képzeljétek csak el. Nem láttok semmit, egy másodperce, még biztos voltál abban, hogy mit csinálsz és hogy hol vagy. Most pedig telibe kap egy égő tűzgolyó, amit még csak nem is láttál közeledni. A forró tűzgömb szétzavarta a füstöt. Mirubi a földön találta magát, fölötte, pedig a kunaik "hada" süvített el. Az egész teste sajgott, és bizsergett. A haja megpörkölődött és tiszta kócos lett. Nem hallott semmit, csak a nagy zúgást a fülében. Hirtelen valami elmosódott tárgyat látott becsapódni maga fölött. Nem igazán volt kellemes szituáció. Az égési sérülések nagyon fájdalmasak szoktak lenni. Nagy nehezen hátra hajtotta a fejét, és maga fölött ott volt egy kunai, amin, a feltekert robbanó cetli volt. Tudta, hogy Take-chan dobta, és azt is tudta, hogy hamarosan robban. Bár látni nem látott teljesen jól, de azért nem volt vak sem. Csupa elmosódott árny. Hátranyújtotta a kezét, és megragadta a kunait. Ekkor még egy suhanó izét látott, ami egy fán landolt. Megfordult a fejében, hogy a senseiéhez vágja a kunait, de mi van ha Kitorit találja el és még hozzá fel is robban!? Ezt átgondolva, csak elhajította oldalra, olyan messzire amennyire csak tudta hanyatt fekve, ropogósra sülve, és fáradtan. Kemény 2-3 métert repülhetett, ami édeskevés volt ahhoz, hogy megússza a robbanás erejét. Megpróbált odakúszni egy fához - remélve, hogy megússza a robbanást - ami balra mellette volt található.

/// Hát, talán, esetleg megbocsájtható ///

A füstfelhő körül futottam és addig dobálgattam a fegyvereim amíg, már csak egy kunai és a katanám, na meg a maradék egy füstbombám maradt nálam. Már majdnem megtettem az egész kört amikor valahol valami becsepódott, vagy legalábbis annak hangzott. Aztán ahol az előbb Mirubi állt ott most a sensei volt.
- Mi a...? - kérdeztem és közben megtorpantam.
Most mégis mit csináljak? Eddig minden trükkünket kijátszotta... és várjunk csak... Elősször elkapta a kezem a tűsarkújával, aztán Take-chant pajzsként használta, majd eldobta... és biztos csinált valamit Mirubival is. Akkor most megint én jövök. Na nem kösz ezt kihagyom... vagy várjunk... lehet jobb ha gyorsan túl leszek a dolgon...
Eldobtam a sensei felé a kunait, majd gyorsan kézpecséteket formáltam amivel létrehoztam a Shushin no jutsu nevű technikát. Előkaptam a katanám és teljes sebességemmel megpróbáltam a sensei mögé kerülni és ott a katanámal egy esetleges szúrást bevinni... ez volt az elmélet... remélhetőleg gyakorlatban is menni fog.


( Arrigatou, hogy ellenőrizted a bővitményemet Kushina-senpai )