Kiképzőterepek

// Aokaze Team - Elnézést a késlekedésért. Vigaszdíj +5 ch. Nem szoktam ilyet, de már rég végeztünk volna, ha nem kések //

A Nő, még mindig szigorú tekintettel nézett mindkét Geninre. Végignézte ahogy felálltok és bemutatkoztok, majd miután mind a ketten ezt megtettétek, elmosolyodott.
- Így már sokkal jobb! - Mondta kissé kislányos hangon, majd a háta mögé nyúlt és az egyik övtáskájában kotorászott, majd kivett három műanyag poharat, amiben instant Ramen volt - Remélem éhesek vagytok, ugyanis lassan Dél. Minél előbb egyetek, mert szükségetek lesz az energiára.
Mondta a nő, majd kinyitotta a három poharat és leült a földre. Mutatta, hogy kövessétek a példáját. Most őszintén? Minek álltatok akkor fel? Valószínűleg az az akaratos fajta női egyed, akinek ha valami nem tetszik, akkor hisztizik. Ha pedig meg van az erőfölény és a rangbeli fölény, akkor ez egyenesen a legrosszabb tanárjelöltnek ígérkezik... Szájához tette az egyik műanyag poharat, majd az ujját belehelyezte. A pohár néhány másodperc alatt teli lett vízzel. De ez még nem volt elég. A nő a mutató ujját a vízzel és porral telt pohár fölé tette, majd néhány lángocskát lövellt kifelé az ujjából, minek hatására az instant Ramen felmelegedett és tökéletesen elkeveredett. Letörte az oldalára ragasztott minipálcikákat, majd a levest Shin kezébe nyomta. Ugyan ezt megcsinálta a másikkal is, amit Akeme kezébe nyomott, majd megszólalt.
- Egyétek meg gyorsa, aztán kezdjetek mesélni arról, hogy ki miért akar Ninja lenni és mi érdekli? Milyen ágban szeretnétek eredményesek lenni és tovább fejlődni?
Tette fel a kérdését, valamint adta meg az utasításait, majd megcsinálta a saját instant ramenjét is és kortyolgatni kezdte.

Bemutatkozunk ám de a tanárnő arcán még mindig az a drákói szigor látszódik. Már kezdek félni hogy itt kiképzés helyett inkább büntetés lesz. Majd elővesz a hátsó zsebéből három adag instant rament. Nem különösebben csodálkozom ezen a mozdulatán hiszen egy ninjának a hosszú útjai során ennie is kell valamit.
- Remélem éhesek vagytok, ugyanis lassan Dél. Minél előbb egyetek, mert szükségetek lesz az energiára. - hangzik el a mondat amely során a szemem tágra nyílik. Két indokom is van a csodálkozásra, az egyik hogy egész nap nem ettem semmit így hát a gyomrom szinte kongott az ürességtől, a másik pedig az hogy miként fogja elkészíteni az ételt.
* Az egy dolog hogy van nála kaja, ne de mégis hogyan akarná ezt megcsinálni? Van nála egy forróvizes palack is?
Le is ültet minket a földre hogy kényelembe helyezhessük magunkat, ebben nem is lelek sok értelmet, hisz az imént is ültünk. De legalább megadtuk neki a kellő tisztelet.
Nem sokára rá is jövök a titok nyitjára, annyi az egész hogy az elemi jutsujai használatával készíti el a rament. Kezembe nyomja azt majd ki is adja az utasítást miszerint együk megy gyorsan és válaszoljunk a kérdésére. Fel is szólalok elsőnek.
- Köszönöm az étket. Jómagam vagyok a klánunkból az első ninja, és így küldetésemnek érzem hogy eredményt tudjak felmutatni a következő generációk számára. Milyen ágakban szeretnék fejlődni? Háát...csak annyit tudok mondani hogy főképp ninjutsu használó szeretnék lenni, de persze nem csak azokat akarok alkalmazni. Hisz mit ér egy shinobi aki csak pusztítani tud?- mondom az utolsó mondatom elnevetve, majd egy hatalmasat kortyolok a ramenből és átadom a szót az unokatestvéremnek.

// Jiraiya //

Miután mind a ketten bemutatkoztunk a mester arckifejezése semmit sem változott. Ezért egyből azon gondolkozok mit tehetnék hogy csak egy kicsit elnézőbb legyen a sensei. Majd egyszer csak hátranyúl és és elővesz három instant rament. Elégé csodálkoztam hiszen az előbb még azt is kinéztem volna belőle hogy megbüntet minket ehelyett inkább megetet.
- Remélem éhesek vagytok, ugyanis lassan Dél. Minél előbb egyetek, mert szükségetek lesz az energiára. -
Miután el hangzik ez a mondat már tényleg csak egy valamire tudok gondolni hogy valami olyan edzésünk lesz aminek a tűzgyújtás és vízforralás az alapja. Mire ez a gondolat végigfut a fejemben már látom hogy itt a chakra elemei segítségével készíti el az ételt. Leülök és udvariasan elveszem a rament és elkezdem szürcsölgetni, de máris megkapjuk a következő utasítást hogy mondjuk el mit is akarunk tanulni. Shin gyorsan el is kezdte és ugyanazzal a gyorsasággal be is fejezte. Ezután ismét rám került a a sor.
- Köszönöm a rament pont ez a kedvencem. Őőőő nos engem az hajt előre hogy megvédjem a falut a klánom, sőt talán egy kis rivalizáció hogy ki is lesz a legjobb Shin vagy én. Hogy milyen ágban akarok fejlődni. Egyaránt nin és taijutsuban. De most az elején inkább ninjutsut és abból is a chakra elememet akarom felderíteni.

Elfogyasztom az imént kapott instant rament. Egyből egy dolog jut eszembe: milyen jól is esne egy kicsit lustálkodni és jó nagyot aludni. De hamar el hessegetem ezeket a gondolatokat a fejemből hiszen valamit csinálni is kell, nem magányos ninja vagyok hanem van egy társam és egy mesterem ,úgy hogy fel is tápászkodok.
Majd az új mesterünk el is kezd a háta mögött kotorászni ismét , ekkor elővesz két borítékot egy egy kis négyzet alakú papírlapot. Utóbbi már ismerős számomra az előző tréningeimről , az egy chakra érzékelő lap. Tudom hogy Atsushinak fogja nyújtani és így is történik. Majd miután ezt megteszi a nő felém fordul. Kinyitja az egyik borítékot, teljesen átlátom hogy mi szerepel benne, az én nyilvántartásom.
Megkapom a feladatomat: egy jutsu tanulása. Utasítás szerint félrevonulok és elolvasom a iromány tartalmát.

A jutsu egy igen erős tűztechnika. Konohagakure nevéhez fűződik a jutsu eredete, de ott is a régen oly rettegett Uchiha klán találmánya volt. Azóta több nemzet is elsajátította magának. Több technikát fejlesztettek ki a Goukakyuu-ból, amik ugyan olyan veszélyesek, és hatásosak. Konohagakuréban, szinte az összes Katon beállítottságú shinobi elsajátította.
A technikát viszonylag könnyen létre lehet hozni. Mégpedig úgy, hogy a kézjelek elmutogatása után - Kígyó, Kos, Majom, Vadkan, Ló, Tigris - a chakrát a tüdőbe kell koncentrálni. Ha ez megvan, akkor egy nagy és mély levegőt kell venni. A folyamat innentől kezd bonyolódni. A chakrával telített levegőt ki kell fújni. A szájban és a nyelven lévő Tenketsu pontokon keresztül formázni, és esetleg az ujjunkat is oda lehet tenni, ezzel is könnyítve a chakraformálást. Ha mindent jól csináltál, akkor egy elefánt méretű tűzgömböt hozhatsz létre. Ha már kelően begyakoroltad és már profi szinten tudod létrehozni a jutsut, akkor ház méretű lánglövedékeket is képes lehetsz létrehozni. A technika éppen ezért nagyon felelősségteljes és veszélyes.


Egy percre mosoly húzza szélesre az arcomat, hogy képes vagyok elsajátítani ezt a technikát, de eszembe jut hogy az előző küldetésemen mi történt. A porrá égő ember látványa belevéste magát a tudatomba. Egyre csak az a gondolat erősödik bennem hogy a szövetségeseimmel is ez történne ha óvatlan lennék. Ezért egyre távolabb megyek tőlük. Amikor már biztosra veszem hogy megfelelő távolságban vannak,hátat fordítok nekik. Veszek egy mély levegőt, közben elmutogatom a szükséges Kígyó, Kos, Majom, Vadkan, Ló, Tigris kézjeleket, majd kifújom az imént beszippantott légmennyiséget. Mivel képes vagyok használni egy tűz technikát, így ha minimális is de sikere van a próbálkozásomnak.

// Jiraiya //

Megettük a pár perce kapott rameneket. És most mi lesz ezután csak ez jár a fejemben beszélgetünk még egy kicsit vagy máris belevetjük magunkat az edzésbe a mesterre nézek és látom, hogy ismét a hátsó zsebében kotor. Elővesz két borítékot és egy kis négyzet alakú papírlapot. Odaadja nekem a papírlapot amiről kiderül hogy egy chakrapapír belevezetem a chakrám ahogy azt a mester is utasította majd a papír felgyullad, erre elmosolyodok és az jut az eszembe olyanok lennénk mint az Uchihák. Elvégre eddig klánunk mindkét tagjának eleme tűz vagy ez csak puszta véletlen lenne. Odafordulok a mester felé hogy megkérdezzem mit kell most tennem aki jelenleg Shinnel beszél miközben átad neki egy tekercset. Mivel nem vágyom arra hogy ismét leteremtsen mint amikor találkoztunk ezért inkább illedelmesen megvárom hogy a mester elmondjon minden utasítást az unokatestvéremnek. Mikor a mester befejezte a mondandóját, Shin elolvassa a tekercset és félrevonul gyakorolni. Odamegyek a mesterhez belenézek tompa zöld szemeibe veszek egy nagy levegőt és felteszem a kérdésem ami így szól:
- Mester a tűz az én elemem, most hogyan tovább? -

Miután megmutattam neki mit is tanultam tegnap elég boldog voltam. Örültem, hogy sikerült ez a kis dolog. Bár elsőre nem tűnik túl nehéznek mégis sokáig tartott rájönni a módjára. Viszont minden erőfeszítésem ellenére nem úgy tűnt, hogy elégedett lenne a munkámmal. Ez egy kicsit zavart, de hamar túltettem magamat rajta. Ezután egy hirtelen kérdéssel a technikáról kezdett el faggatni. Ez nagyon váratlanul ért és ezt nem is lepleztem. Azt hittem ő fogja elmondani ezt, de tévedtem.
- Hát az alapján amit mutattál erről a jutsuról úgy vélem, hogy értem a lényegét. Ha jól gondolom, akkor a szél elemű chakrát a tenyerembe kell irányítanom és utána azt hirtelen kibocsájtva egy széllökést létrehoznom.
Reméltem, hogy a váoaszom megfelelő lesz számára. Nekem ez jött le abból amit láttam és tapasztaltam az edzés alatt, de az is lehet, hogy a dolgok sokkal bonyulultabbak mint azt én gondolom. Eközben arra lettem figyelmes, hogy az edzőterep elkezd kegtelni. Sok különböző rangú és koru ninja jelent meg a környéken. Mindenki azért jött, hogy képességeiket csiszolják egy kis edzéssel. Valamiért a legjobban azok keltették fel a figyelmemet akik tőlünk nem messze különböző akrobatikus mozdulatokat végeznek. Nagyon érdekes volt. A mozgásuk kecses és könnyed volt. Harc közben esetleg kitérésekre lehet használni, de elég veszélyesnek tűnt a dolgog. Közben megpróbáltam összeszedni magamat, mert egy kicsit elbambultam és mindem figyelmemet a tanítóm felé irányítottam, remélve, hogy szolgál még nekem pár hasznos információval.

// Elnézést a terjedelme és az esetleges helyesírási hibák miatt, de csak telefonról tudok most írni és azon meg nem találtam olyan progit ami helyesírás ellenörzőt is tartalmaz//

A tanítóm elmagyarázta és közben be is mutatta a jutsu működését. Érdekes kis technika és elsőre nem is tűnik olyan nehéznek. A szél elemű chakrát már tudom valamennyire irányítani így már csao a technikára kell odafigyelnem. Gyorsan belegondoltam, hogy mit is kellene csinálnom. A jutsu lényegében annyiból áll, hogy a kézjelek elmutatása után összegyűjtöm a szél chakrát a tenyeremben és azokat összecsapom. A chakra felerősití a szelet amit alapból a kézösszecsapás generál. Ha ezt az elméletet sikerül átültetnem a gyakorlatba is, akkor könnyen megtanulom ezt a jutsut. Elkezdtem a kézjeleket formálni és a eddig tanultak alapján a tenyerembe gyűjteni a chakrámat. Mikor úgy éreztem, hogy elég chakrát gyűjtöttem összecsaptam a tenyerermet. Reméltem, hogy sikerülni fog, de elsőre ritkán sikerülnek az ilyen jutsuk.

Sajnos következtetésed igazolódik, elsőre nem sikerül. Ritka és kivételes tehetségeknek talán, de ilyen 100 bol talán egy. Minden esetre ez nem keserít el téged a tudat és az sem mikor látod a proba sikertelen. Hisz tanítod látja szemedben ott ég a tűz.
- Na opsz ez most nem sikerült de ne keseredj el. Próbálkozz nyugodtan tovább, de ne akard túl görcsösen. Lazulj el és képzeld te magad vagy a szél. Fel lobbantod az apró lángokat, meg mozgatod fák leveleit.
Oda lép hozzád a fiú és meg fogja a két kezed. Na nem ép udvarlási szándékát akarja kifejezni, csak mutat valamit.
- Látod próbáld meg így tartani a kezed és összeütni. A chakrád pedig fokozatosan enged ki. Először kis menyiséggel indulj, később pedig ahogy próbálkozol mindig növelj a menyiségén és a sűrűségen. Lassú folyamat de garantáltan megleled a kulcsot a jutsuhoz.

Majd eltávolodik és int neked, hogy próbálkozz tovább. S talán a sors keze az most egy lágy szellő söpör végig az edzőterepen.


*Kérlek kicsit írj nagyobb posztokat. Tudom sokszor telefonról írsz, ezért ha gondolod írd meg részletekben. Írsz x sort és elküldöd post ként. Majd könnyebb legyen neked elküldöd pm ben nekem és én be szerkesztem neked a helyére. Akár te is be szerkesztheted.*

// Ga... akarom mondani Kakuzu // Nos előszőr újabb elnézést kell kérnem a hosszas megvárakoztatásért.


Mint Sakaguchi-sensei mondotta volt, a feladatom, hogy létrehozzak két klónt és velük egészen a kiképzőterepek kijáratáig fussak. Nos, sejtésem szerint ez nem lesz egy könnyű menet. Ezek után egy pukkanás - nem, nem szellentett! - kiséretében pszihifráter tanárom eltűnt.
Az első klónt, már viszonylagos gyakorlottsággal létrehoztam és büszkén magamra neki is kezdtem a másodiknak. Csakhogy azzal nem számoltam, hogy M a másodikon, az nem kettő. Vagy valami ilyesmi hasonlattal lehetne a legjobban leírni a dolgot, esetleg nem de az már nem az én problémám. Valóságos tökéleteségességemmel neki is készülődtem ugye a második tsuchi bunshinnak, csakhogy a chakrát fenntartani magam és egy klón között, más mint önvalóm és két klón között. Ennek dicstelen eredménye, hogy miközben a második elkezdett felépülni, addig az első egyenletes tempóban lebomlott. Már megint a chakrahálózat!
Most talán szép lenne, vagy éppen nem lenne szép újra leírni mindama elméleti hetteret, melyet előzőleg megállapítottam, ám most a nem mellett döntenék, szóval legyen elég annyi, hogy sok-sok küzdelem és kisérlet után végül viszonylagos mértékben rájöttem a megfelelő chakraelosztáshoz. Hozzá kell tenni néhány komoly küzdelmes percbe került mindez, de néha áldozatokat kell hozni, még az olyan egyértelműen sirály chunninoknak is, mint amilyen én vagyok.
Más részletekbe ugyan nem mentem bele, de fontosnak tartom kiemelni mindama gyönyört, melyben részem volt, miután két majdnem tökéletes énnel néztem szembe.
Igaz: a chakrakapcsolat fenntartása még így is erőfeszítéseket igényel.
Tehát a siker az siker, még ha nem is éri el a száz százalékos tökéletességet. Ezen majd idővel dolgozom, elvégre nem lehet pár apró perc alatt tökéletesen elsajátítani egy elemi technikát, erre még én sem vagyok képes.
Na már most. A szenszei a kiképzőterepek végében vár rám, ami futva nagyjából tíz perces út lehet innen. A chakrakapcsolat fenntartása alaposan meg fogja nehezíteni a dolgomat amiből az következik, hogy több időmbe fog mindez kerülni. Természetesen a siker biztos – miért ne lenne az, hiszen rólam van szó – csupán az idő az mi nagyon is kérdéses.
Egy újabb percet áldoztam drága időmből, hogy legalább egyik énem arcmimikáját tökéletesítsem. Végül indulhat a menet, apropó! Erről eszembe jut egy rövid szójáték, amit apám szokott mondogatni: Indul a mandula. Sosem értettem, de olyan muris…
Ahogy gondolataim hamar elténferegni látszottak, előző egy perce kemény munkája nagyjából semmivé lett. És mindez egy közmondás miatt. Kore wa chotto…
Végül mégiscsak az indulás mellett döntöttem, méghozzá milyen indulás mellett. Egyenletes tempóval három Kitori Musato kezdett száguldani ninjamód.
Két földklónom arcberendezése az első percekben hihetetlen tempóban amortizálódott. S ezen esemény következtében kényszerűen lassítanom kellett, hogy kedvenc kis klónjaimat javítgassam. Így a futás kocogássá vált.
Mivel már komolyabb mennyiségű chakrát elhasználtam eddig, ezért mellkasomban meg sem lepődök azon a szúró fájdalmon, ami egyik pillanatról a másikra jelent meg.
Mindenesetre elég érdekes látványt nyújthatok, ahogy kocogok és mellettem három, folyamatosan változó arcú majdnem én ugyanezt teszi. Természetesen ez azért még néhány gyakorló shinobi figyelmét is rám tereli. Vidáman megállapítom, hogy bizony elég színes egyéniség lehetek, mert ugye már megint mindenki engem néz. Ez tudniillik azért annyira nem meglepő a számomra, de egy újabb érv melyek Pszihomókus tanárom előtt ártatlanságom bizonyíthatom. És érvnek nem ez az utolsó.
A sebességemet nagy erőfeszítések közepette percről percre növelem. Az első igazán komoly problémát az jelenti, amikor Musato klón kettőnek leesik az egyik karja. Nos ezt az apró szépséghibát még elviselném ha ez után azonnal nem kezdett volna hullani a haja. Ez azért már igazán bosszantó…
Lassítani, viszont már nem lassítok és rohanok tovább, fokozatosan gyorsítva, abban a reményben, hogy legalább az egyik klónomat meg tudom menteni az örök kárhozattól, vagy valami hasonló szörnyűségtől.
Néhány ártatlan, de nem enyhén bosszantó bámészkodót kikerülve folytatom izzasztó utam, viszonylag komoly tempóban. A szenszei már nem lehet messze, mindössze pár apró mütyűrke percnyire, de addig még legalább az egyik klónomat meg kell őriznem.
Musato bunshin ni (=kettő) már nem csak hogy kopasz, de minden bizonnyal süket is, mert időközben fülei a szél martalékává váltak.
Verejtékem már a patakokban folyik rólam és nyomomban apró folyó, de legalábbis csermely jött létre, amiből egy víz elemű ninja akár a Suiton:ja no kuchi nevű technikát is könnyűszerrel létrehozhatná.
Az igazán nagy baj is hamarosan megmutatkozott, éppen a szemem láttára. Másodikszámú klónom lába egyik pillanatról a másikra sűrű, barna homokfolyammá vált. Szívem szakadt meg, de megszüntettem felé a chakrakapcsolatot, elvégre nem állhatok le Őt javítgatni. Csak feltartott volna további utamon.
Másodmagamban folytattam tovább az utat és be kell vallanom így már jócskán könnyebb volt az út, de még így sem egyszerű. A már oly sokáig ajnározott chakrakapcsolat fenntartása kezd megszokhatóvá válni, de azért még bőven nem megszokott.
A határ közelében járhatók, de egyenlőre a szenszeinek nyoma sincs. Egy újabb perc nehézkes futás után, viszont felfedezni vélem Sakaguchi alakját, így hát végül is sikeresen befutok én, s egy viszonylag nyomorék klón…

// Elég gyengécske, de nem akartam ismételni magam és nagyjából ugyanazt leírni mint az előző postban, így ebben kevesebb az elmélet.../

// Aokaze Team - Atsushi neked ugyan azt mondom mint Shinnek. Ha valaki problémázik a jutsu miatt akkor hivatkozz rám, mivel a tanulást már elkezdtük a ch emelés előtt //

A nő megvárta amíg mind a ketten hozzákezdtek a feladatotokhoz, majd amint elfoglaltátok magatokat egy kicsit is és nem láttátok, egy igencsak szokatlan kézjelet mutatott, mire két füstfelhő és egy pukkanás kíséretében két másik Hana-sensei jelent meg pontosan előtte. Erre mind a ketten odanéztetek, majd meglepve láttátok, hogy az egyik nő búcsút intve tűnt el előletek. Egyszerűen csak volt és nincs Hana-sensei. Azonban a két klónt ott hagyta nektek, amik szépen lassan lépkedve előre váltak külön és mentek oda Shinhez és Atsushihoz.

Atsushi
A sensei azzal a fakózöld szemével és azzal az unott, de még is szúrós tekintettel nézett rád. Persze nem volt meg benne semmilyen lenéző és felkavaró érzés újdonsült geninjével kapcsolatban, csupán ilyen alapból az arcszerkezete.
- Nos nem lep meg... Tekintettel arra, hogy rokonok vagytok, így valószínűleg a véretek is viszonylag "egy". Most pedig az következik, hogy mutatok neked egy technikát, ami a tűz jutsuid alapjául fog szolgálni. A technika neve Katon:Endan // Tűzlabda Jutsu. Rengeteg "Endan" technika lett ebből a jutsuból kifejlesztve. Karyuu Endan, Hiendan, Dai Endan és még sorolhatnám, így ezzel kell kezdened. Az alapokat most elmondom, ám a többi dologra később, neked kell rájönnöd, hogy tisztában legyél a tested és a chakrád működésével és összhangjával. Nos, akkor lássunk is hozzá! A tested teljes részét nem csak az érrendszer, hanem a chakrarendszer is behálózza. Ez egy folyamatos chakraáramlás amit az akadémián már megtanultál kontrollálni nagyon nagyon alap szinten, majd miután meg volt a chakrafelszabaditás, elkezdtetek különböző chakragyakorlatokat végezni, amik hozzászoktattak titeket a chakra irányításához. Ezután jutsukat kezdtetek el tanulni. Chakra testen belüli irányítása, Chakra testfelületi irányítás, Chakra testen kívüli irányítása stb stb... Na mármost, a chakrádnak létezik egy másik fajtája is, az elemi chakra. Az elemi chakra nem más mint a chakrád azon része, amely valamilyen géneknek köszönhetően, személyiségednek köszönhetően affinis egy őselemmel. Villám, Tűz, Víz, Szél, Föld. Ezeknek is meg vannak a saját történeteik és a párjaik, de ezeket most nem mondom el. Elég annyit tudnod, hogy a Te chakraelemed ami jelen esetben a Tűz, miképpen oldhatod fel. Ez teljesen egyszerű! Az elemi beállítottságod merőben függ a személyiségedtől. Az elemi technikáid pedig nagyban függnek a lelkivilágodtól és a lelkiállapotodtól, tehát az érzéseidtől. Minden elem fel van ruházva egy sajátos tulajdonsággal. Jelen esetben a Katon beállítottságú egyének technikáit a harag, gyűlölet, szenvedés, feltétlen öröm és egyéb, olyan érzelmek táplálják és növelik meg hatásfokukat, melyek olyannyira erősek és olyannyira élnek, szinte ÉGNEK mint maga a tűz. A szerelem is lehet ilyen. Amikor valaki olyan szinten szerelmes, vagy olyan szinten dühös, hogy csak az az egy érzelem van meg benne és az uralkodik el rajta. Ezeket az érzelmeket leginkább az emlékek hozzák a felszínre. De nem jártatom tovább a számat. Hagylak próbálkozni. A feladatod, hogy gyújt egy kisebb tábortüzet. Az Endan igényel kézjeleket, azonban most csak az elemi chakrádat kell igénybe venned, így nem kell más kézjel, csak a Tigris pecsét, amit ugye ismersz. - Mondta a sensei, majd a biztonság kedvéért megmutatta neked - Azonban a gyakorlati részét még elmondom. Annyi az egész, hogy a Tigris kézjelet megformálva, chakrá koncentrálsz a Tüdődbe, majd veszel egy nagy levegőt. Ha ez megvolt, akkor a chakrával kevert levegőt, kileheled, majd a szádon lévő Tenketsukon keresztül átalakítod. A tenketsukról kellett, hogy tanuljatok az akadémián. (Chakraelmélet) Erre, van két órád. Két óra alatt rakj tüzet. Nem kell tűzgolyót létrehoznod, csak egy kisebb lángcsóvát. Addig én itt leszek a közelben.
Mondta a klón, majd egy szempillantás alatt eltűnt a szemeid elől.

// Kérnék szépen tőled egy 30 soros postot erről a gyakorlatról. Saját ötleteket és kreatív jutsutanulási trükköket, chakraelméleti alapokat is belevehetsz. (Örülnék neki, főleg ha helyesen alkalmazod a chakraelméletet) Fát keress az erdőben, hiszen a kiképzőtéren van elég. 3 próbálkozás és végül 4.-re sikerül egy akkora lángcsóvát létrehoznod ami kitűnően begyújtja a tüzet //


Shin
A sensei nézi a próbálkozásod, majd elmosolyodik. Amolyan unott szájfelhúzásnak mondaná ezt egy olyan ember aki csak futólag ránéz, de aki közelebbről ismeri a nőszemélyt, az tudhatja, hogy nála ez a mosoly. A technikád eredménye egy pofás kis Endan lett, ami átszáguldott szépen a kiképzőtér közepén lévő tavon, majd mielőtt elérte volna az egyik fa törzsét, szertefoszlott.
- Remek próbálkozás. Látom Te már rendelkezel némi ismeretséggel és tudással a Katon jutsuk terén, de még mindig nem vagy képes összerakni és uralni a benned lévő "tüzet". A felesleges szájtépés helyett, megpróbálom neked fokozataira bontani a technikát. Nos mint már tudhatod, a legtöbb Katon technikát szájon keresztül kell alkalmazni. Azon belül a légzőszervrendszered és a tüdőd játszik még jelentős szerepet egy-egy Katon technika létrehozásában. A Goukakyuu no Jutsu egy olyan technika ami szintén a tüdőben kezdi meg a teljes működését. De előtte ismerkedj meg a chakrád irányításának elméletével. Először is a chakrádat az akaratoddal irányítod. Koncentrálnod kell és ez a chakrafelszabadítás után, ösztönből megy. Ezt hívják chakrakontrollnak. Ha azt hallod, hogy valakinek nagyon jó a chakrakotrollja, az valószínűleg kézjelek nélkül is, vagy akár csak egyetlen egy kézjel segítségével - amivel rákoncentrál - képes kedve szerint kiterjeszteni és irányítani a chakráját. A kézjelek titkát, már nagyon régen elfeledte a ninja világ, azonban valószínűleg Szellemi és Égtáji jelentésük van és eszerint működnek. Azonban azt tudjuk, hogy milyen hatást fejtenek ki. Aktivizáló hatással bírnak a chakrára ezért egy-egy kézjel elmutogatása után és közben, a chakra kap egy löketet, abba az irányba amerre koncentrálod. Ezért a technikák nagyobb hatásfokkal és gyorsabban jönnek létre. Egyenlőre legyen elég ennyi. A Goukakyuu no Jutsu kézjelei ezeket a kézjeleket igényli. - Kígyó, Kos, Majom, Vadkan, Ló, Tigris mutogatja neked a sensei, majd nagy levegőt vesz és kifújja azt, majd az ég felé nézve egy hatalmas tűzgolyó hagyta el a klón száját. Amint eltűnt, feléd fordult - Ennyi. Gyakorold, amíg nem szólok, hogy elég lesz. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire érzel rá a technikára magadtól. Majd jövök.
Mondta a sensei, majd egy pillanat alatt, eltűnt a szemeid elől.

// Tőled is kérnék egy kb 30 soros postot. 3 próbálkozás, 4.-re sikerül egy közepes méretű tűzgolyót létrehoznod. Szintén örülnék ha a Chakraelméletből is vinnél bele dolgokat //

A próbálkozásomnak hál istennek egy kisebb eredménye van, egy tűzlövedék száguld át hosszasan a kiképzőterep közepén helyezkedő tavon majd eltűnik a semmiben. Csak állok és nézek ki a fejemből, tükröződik az arckifejezésemen hogy nem értem mi is történik tulajdonképpen. Ekkor megérkezik a sensei vagyis legalább valami hozzá hasonló, az egyik klónja amit a helyzetből következtetve direkt azért készített hogy az unokatestvérem és engem is egyszerre tudjon képezni. Az arcán egy könnyed mosolyt vélek felfedezni amely arra enged következtetni hogy jó úton haladok a siker felé. Miután odajön hozzám a nő másolata hosszas magyarázatba kezd hogy miképpen áramlik a chakra az ember testében, és hogy mint a legtöbb tűz elemű jutsu a Goukakyuu is a légzőszervrendszerben tevékenykedik a tenketsu pontok segítségével.
* Szóval ha sikerülne teljesen irányításom alá vonni a chakrámat és úgy kontrollálni ahogy akarom akkor sokkal könnyebben menne ez az egész? Érdekesen hangzik...*
A mondandója után a "sensei" távozik, én pedig tovább folytatom a gyakorlást. Próbálok a belső energiámmal együtt valami igazán erős érzelmet,érzést felszabadítani. Becsukom a szemeim szokásom szerint, hogy jobban el tudjak mélyülni az elmémben. Veszek egy nagy levegőt és elképzelem a magamban áramló chakrát, ahogy a testem középpontja felől folyamatosan halad végig a tüdőmön keresztül egészen a számig.
Elmutogatom a szükséges kígyó, kos, majom, vadkan, ló kézjeleket és a chakrával elkevert levegőt kifújom.
Természetesen nem sikerül tökéletesen véghez vinni a technikát, ugyanolyan sikertelen próbálkozás mint az előbb annyi különbséggel hogy nagyobb a tűz mértéke és gyorsabban húzott végig a tavon.
* A fenébe, mit hibázhatok el és hol? Tisztában vagyok vele hogy ez a jutsu jóval masszívabb mint az Endan. Tehát több szuflát is igényel, minden téren. De valami még mindig hiányzik belőle csak nem tudom hogy mi. Nem érdekel, akkor sem fogok ennyinél kudarcot vallani.* elmélkedek magamban egyre dühösebben.
Az előző módszerhez hasonlóan most is becsukom a szemeimet, veszek egy nagy levegőt, elképzelem a chakrafolyamot és ahogyan az halad. Ám ezúttal a levegő és a chakra és a levegő mennyisége is jóval nagyobb. Elmutogatom a kézjeleket majd kifújom a légkeveréket és ekkor egy váratlan dolog történik, pár méterre a számtól egy szabályos robbanás, rögtön az arcom előtt egy x-et formálok az alkarommal hogy védjem az arcom. A robbanás igazán kis erejű de nem kevésbé veszélyes, hiszen nincs lökőerő vagy ilyesmi viszont ott vannak a lángcsóvák. Hála az égnek biztos távolságban vagyok és így elkerülöm az égési sebeket.
* Francba! Ha így folytatom saját magamat fogom megsütni! De legalább már tudom hogy mennyi az ideális mennyiség. Akkor most legyen benne egy kis plusz is.*
Minden az eddigiek szerint zajlik ,becsukom a szemeimet, nagy levegő, chakrafolyam megindítása. Ám mielőtt a kézpecséteket használom az érzelmeim is lángra lobbannak a chakrámmal együtt, az égő ember képe belevéste magát az agyamba. Ez rettegéssel tölt el de megpróbálom hasznosítani, megformálom a kézjeleket és kifújom a tüdőmben lévő levegőt de semmi sem történik, még egy árva lángnyelv se jelenik meg. Ez valószínűleg a negatív érzelemnek tudható be. Le is ülök a földre megszakítva az edzést, tisztáznom kell magamban pár dolgot. * Hogyan tudnám ezt kiverni a fejemből? Megöltem egy embert még akkor is ha bűnözőnek számított...de hát én nem akartam elvenni az életét, csak meg akartam védeni a falum.* Ekkor úgy éreztem mintha megvilágosodtam volna és az összes eddigi szorongásom, negatív érzésem eltűnt. Rájöttem hogy amit tettem azt a falu és szeretteim védelmében tettem. Felállok, hátrafordulok és rápillantok Atsushira és elmosolyodok. * Remélem hogy egy szép napon mindenkit megtudok majd védeni a faluból. *
Ezúttal nem csukom be a szememet, veszek egy nagy levegőt és már akaratlagosan megindítom magamban a chakra áramlását a középponttól a légzőszervemen keresztül egészen a számig, megformálom a szükséges kígyó, kos, majom, vadkan, ló, tigris kézjeleket és kifújom a belélegzett levegőmennyiséget közben kimondom a jutsu nevét. - Katon: Goukakyuu no jutsu!-
ezúttal sikeres a próbálkozásom és sikeresen végrehajtom a technikát, körülbelül tőlem 2-3 méterre egy akkora tűzgömb jelenik meg mint saját magam, ez nem mondható nagynak a tekercsben leírtakhoz képest, inkább csak közepesnek.

// Jiraiya //

A sensei létrehoz két klónt majd távozott a két klón majd el indulnak felénk a klón elmondja hogy a
Katon: Endan // Tűzlabda Jutsu lesz és azt hogyan alakítsam a chakrámat, majd azt hogyan alakul ki a második chakra és hogy szerepet játszanak benne az érzelmek . A klón miután befejezte a mondandóját eltűnt. *Nos akkor hogyan is mondta a sensei klónja egy érzés harag, gyűlölet, szenvedés kilőve ezek bennem nem igazán találhatók meg úgyhogy most már csak az öröm maradt ezzel is megvolnánk akkor melyik emlékem öntött el boldogsággal hát ez természetesen nem más mint az hogy átmentem a genin vizsgán tökéletes akkor most lépjünk a tettek mezejére. A chakrát elkeverem a levegővel a tüdőmben majd a légcsőn keresztül a számba irányítom, itt a tenketsuk segítségével átalakítottam eközben megformáltam a tigris kézjelet majd a számhoz emeltem a kezem és kifújtam a levegővel elkevert chakrát. Sajnálatos módon nem értem el a kívánt hatást persze nem is vártam hogy elsőre tökéletesen sikerüljön, de azért mégis jó lett volna ha csak egy kicsi szikrát létre tudtam volna hozni sajnos még ez sem jött létre . Leültem és újra elkezdtem gondolkodni a technikán és azon mit ronthattam el. *Talán ennyire fontos lenne a mennyiség vagy a sorrend volt rossz, nem a sorrenddel nem lehetett semmi baj úgyhogy marad a mennyiség próbáljuk meg kevesebb levegővel és több chakrával*. Felkeltem és most újra nekifogtam ismét elkevertem a chakrámat levegővel de most már kevesebb levegőt felhasználva ezután megint elvezettem a számba itt újra átalakítottam miközben a tigris kézjellel megformált kezemet a számhoz emeltem majd ismét kifújtam most sem értem el a kívánt eredményt de most már legalább egy kis lángcsóva jelent meg előttem majd eltűnt a semmibe. Végre ez is valami mondtam magamban egy széles vigyorral az arcomon. *Most pihenek egy kicsit és iszok egy kortyot és ha újra hozzá fogok még több chakrát adok hozzá és ezt addig folytatom amíg nem lesz elfogadható a jutsu.* Öt perc pihenő után újra nekifogtam chakra összekeverése egy kevés levegővel a tüdőmben majd tovább vittem azt a számba ahol ismét átalakítottam eközben megformáltam a kezemmel a tigris kézjelet és a szám elé emeltem majd fújtam egyet. A lángcsóva most már sokkal nagyobb volt mint előző alkalommal de a végeredményen nem sokat változtatott mivel ez is eltűnt a semmibe. Ezután újra leültem átgondolni mit kéne vagy lehetne változtatni hogy a lehető legtökéletesebb tűzgolyót hozassam létre egy öt perces gondolkodás után eszembe jutott még valami amit a sensei mondott az érzelmekről és a tűzről ”A szerelem is lehet ilyen” Ekkor jöttem rá hogy nekem nem az öröm miatt hanem a szerelem miatt lehet az én elemem a tűz. Felálltam magam elé gondoltam szerelmem arcát Ayame arcát aki a régi csapatom tagja volt. majd vettem egy mély levegőt és neki fogtam chakrám elkevertem egy kevés levegőt majd tovább vezettem a számba ahol ismét átalakítottam a tenketsuk segítségével miközben ismét megformáltam a tigris kézjelet a szám előtt majd ismét kifújtam a számban lévő chakrát ami most már elég nagy és erős volt ahhoz hogy meggyújtsa a tábortüzet. De mivel ez lehetett véletlen is ezért még megcsináltam párszor gyakorlásképp a míg a mesteremet vártam.

Jól sejtettem, mikor azt gondoltam ez elsőre nem fog sikerülni. Mélyen belül azért reménykedtem benne, mert ha az alap szél chakrát irányítani tudom, akkor egy jutsu már nem okozhat gondot, de nagyot tévedtem. Sokkal nehezebb egy jutsuba beültetve használni az elemi chakrát, mint ahogyan azt először gondoltam. Ez az apró kis kudarc viszont egy csöppet sem szomorított el, sokkal inkább feltüzelt. Éreztem, hogy sikerülni fog és nagyon szerettem volna, hogy meg tudjam csinálni. Közben a tanítóm újabb hasznos informácókkal látott el. Igazából hasonló dolgokat mondott, mint amit az elem feloldásnál is tanácsolt. Úgy vélem, hogy ez nem véletlen. A szél elem nem egyszerű és sok koncentrálásra van szükség hozzá, amihez pedig nyugodt és fegyelmezett elme szükséges. Ha rágörcsölök a feladatra soha nem fog sikerülni, így először ezzel fogom kezdeni. Leengedtem a kezeimet. Az izmaimat ellazitottam és a szememet behunytam. Nem foglalkoztam most semmivel sem ami körüttem volt, csak az enyhe széllel, ami a börömet érte. Elképzeltem, hogy én vagyok ez a szél ami átsüvít a kiképzőterepen. Át a fák között és megremegtetem azok terebélyes lombkoronáját. Elhaladok a zöld rét fölött és annak minden fűszála utánam hajlik. Kellemes és megnyugtató érzés volt. Mikor úgy éreztem, hogy az elmém kellőképpen tiszta, újra kinyitottam a szememet és nekiláttam a jutsunak. Elmutattam a kézjeleket és utána egy kis mennyiségű chakrával összecsaptam a tenyeremet. Még mindig nem volt elég, de nem csüggedtem. Újból próbálkoztam mostmár egy kicsit több csakrával. Úgy véltem, hogy ha így folytatom előbb utóbb meglelem a megfelelő mennyiséget, ami ahhoz kell, hogy sikerüljön a jutsu.

// Aokaze Team //

Atsushi
Végül sikerrel jártál. Habár még nem az egész technikát sajátítottad el, de ez már haladás. Közelről akár súlyos égési sérüléseket is okozhatsz egy ilyennel valakinek... Bár ennek a veszélye téged még nem fenyeget, ugyanis nagyon fiatal Geninről van szó, aki nemrégiben került csak ki az Akadémiáról, azonban a közelgő háború igencsak meglendítheti és előrébb hozhatja Atsushi sorsát, ami vagy az élet, vagy pedig a halál lesz. A sensei klónja a távolból figyelmesen nézte geninjét, majd amint látta, hogy többször is végre tudta hajtani a feladatát, egy pillanat alatt jelent meg a genin előtt. Pontosabban a tűz előtt, amit a genin létrehozott.
- Remek. Látom haladsz... Ha az érzelmeidre hagyatkoztál, akkor remek ninja fog válni majd belőled. Ha azonban csupán csak a technikával törődsz és úgy sikerült létrehoznod, mindenféle érzelmek nélkül, akkor már a "zseni" kategóriába tartozol. Azok a ninják általában a leghidegebbek és legnagyképűbbek akik nem uraik saját érzelmeiknek és a tehetségüket vagy rossz célokra használják, vagy pedig erkölcstelen dolgokra. Ilyen ninják is állnak Konoha szolgálatában, de hát ők igazi Shinobik... Na akkor! Folytatnám a technika második fázisával. - Tigris, Kígyó, Kos, Majom mutogatja el neked a kézjeleket a sensei - Ezek a kézjelek segítenek neked a megfelelő helyre koncentrálni és megadni chakrádnak a löketet.
A sensei nemes egyszerűséggel belenyúlt az égő és parázsló tűzbe, majd kiemelt onnan egy nagyobb fadarabot. Amint a keze kiért a lángok közül, nem láttál rajta semmi furcsát. Mint ha a lángok nem is fognák a nő bőrét. Még csak egy enyhe elpirulás sem volt rajta. A sensei semmivel nem törődve, megfogta a szenes botot, majd az egyik fától 10-15 méterre húzott vele a zöld fűbe egy fekete vonalat.
- A feladatod, hogy ideállsz ehhez a vonalhoz és innen el kell találnod ezt a fát egy tűzgolyóval - Mutatott az egyik fa irányába ami a vonaltól 10-15 méterre volt - A fa nem fog felgyulladni csupán parázslani, de nekünk az is elég. Koncentráld a chakrád és most próbálj meg a jutsu technikai részére is figyelni. Először érzelmek nélkül próbáld meg végrehajtani a technikát, aztán érzelmekkel. Próbálj minél erősebb és vadabb érzést kelteni magadban! A tűzgolyó ha nagyjából akkora méretű mint te magad, akkor elsajátítottad a technikát. Sok sikert!
Mondta a nő, majd megformálta a fél Tigris kézpecsétet megformálva, egy pukkanás kíséretében eltűnt.


Shin
A tűzgolyó messze elrepült, befelé az erdőbe és eltalálta az egyik fa lombkoronáját, ami lángra kapott! Még szerencse, hogy egy képzett Jounin felügyelete alatt álltok nem igaz?! Ha rajtatok múlna felgyújtanátok az egész erdőt. A sensei Kage Bunshinja, egy pillanat alatt ott termett az égő fa lombkoronája mellett, majd a vízfelszínen állva - Ugyanis éppen egy tó melletti fát sikerült kigyújtanod - egy kisebb vízsugár segítségével sikeresen eloltotta a tüzet, majd odasétált hozzád. Az arcán látszott némi feszültség, amit le is adott rajtad. Természetesen ezzel is elősegítve a fejlődésedet.
- Még is mit gondolsz!? Kiszúrod a szememet egy ilyen tűzgömbbel!? Ráadásul felgyújtasz vele egy fát!? Hogyan fogod így megvédeni Konohát?! Az embereket!? A barátaidat, családodat?! Ismételten azt akarod, hogy a barátaidnak kelljen kiállni melletted, mert te egyedül nem vagy képes megvédeni magad?! Gyerünk! Több érzelmet, több tüzet, több eltökéltséget akarok!! Azt akarom látni, hogy soha nem adod fel! Küzdj és az Ég felé lődd azt a tüzet!
Förmedt rád lekezelő hangon a sense, majd megformálta a Tigris kézpecsétet és a klón eltűnt a szemeid elől, csak a kicsiny füstfelhő maradt, amit szépen lassan elfújt a szél...

// Mindkettőtöktől kérek egy 35-40 soros postot a technikák elsajátításáról. Ez az utolsó fázis. 3 próbálkozás és 4.-re sikerül mindkettőtöknek a technika, de addigra már kimerültek lesztek és a nap is lemenőben lesz. Ha írt mindkettőtök akkor írjatok pm-et. //

Sayuri Akeme írta:Jól sejtettem, mikor azt gondoltam ez elsőre nem fog sikerülni. Mélyen belül azért reménykedtem benne, mert ha az alap szél chakrát irányítani tudom, akkor egy jutsu már nem okozhat gondot, de nagyot tévedtem. Sokkal nehezebb egy jutsuba beültetve használni az elemi chakrát, mint ahogyan azt először gondoltam. Ez az apró kis kudarc viszont egy csöppet sem szomorított el, sokkal inkább feltüzelt. Éreztem, hogy sikerülni fog és nagyon szerettem volna, hogy meg tudjam csinálni. Közben a tanítóm újabb hasznos informácókkal látott el. Igazából hasonló dolgokat mondott, mint amit az elem feloldásnál is tanácsolt. Úgy vélem, hogy ez nem véletlen. A szél elem nem egyszerű és sok koncentrálásra van szükség hozzá, amihez pedig nyugodt és fegyelmezett elme szükséges. Ha rágörcsölök a feladatra soha nem fog sikerülni, így először ezzel fogom kezdeni. Leengedtem a kezeimet. Az izmaimat ellazitottam és a szememet behunytam. Nem foglalkoztam most semmivel sem ami körüttem volt, csak az enyhe széllel, ami a börömet érte. Elképzeltem, hogy én vagyok ez a szél ami átsüvít a kiképzőterepen. Át a fák között és megremegtetem azok terebélyes lombkoronáját. Elhaladok a zöld rét fölött és annak minden fűszála utánam hajlik. Kellemes és megnyugtató érzés volt. Mikor úgy éreztem, hogy az elmém kellőképpen tiszta, újra kinyitottam a szememet és nekiláttam a jutsunak. Elmutattam a kézjeleket és utána egy kis mennyiségű chakrával összecsaptam a tenyeremet. Még mindig nem volt elég, de nem csüggedtem. Újból próbálkoztam mostmár egy kicsit több csakrával. Úgy véltem, hogy ha így folytatom előbb utóbb meglelem a megfelelő mennyiséget, ami ahhoz kell, hogy sikerüljön a jutsu.

Valami kis szellő, egy szél szerű apró izé már volt. Egy eredmény kicsi, jelentéktelenek tűnő. Még is azt jelenti jó úton haladsz a siker felé.
Már nem kell sok, csak a szorgos gyakorlás. Így hát órák telnek el hosszú percek mit gyakorlással töltesz. Már lassan a nap is lenyugszik s horizont alá bukik. Tested egyre jobban kifáradt érzed tested és chakra készleted már az utolsókat rúgja.
- Már közel jársz, nem sok kell. Egy aprócska dolog hiányzik, de úgy látom már közel jársz hozzá.

*Kérnék egy postot amiben sikerül a jutsut végre hajtani. Írni nem fogok többet amint meg van a post írd fel a jutsut. Postod persze elfogom olvasni*

A jutsu megint nem sikerült, de végre egy kisebb haladást sikerült elérnem. Egy kis szelet sikerült kicsikarni, de még mindig nem olyan erős, hogy azt egy esetleges harcba be tudjam vetni, de nem probléma, hiszen sok időm van még és amíg csak tudok gyakorolni fogok. Újra próbálkoztam vele. Összegyűjtöttem a chakrámat és a tenyerembe irányítottam pontosan úgy ahogy azt előbb is tettem. Újra összecsapom a kezemet, de megint csak ugyanannyit sikerült kicsikarnom. Bár haladás, de még mindig nem teljesen értem mi lehet az ami hiányzik belőle. Minden lehetséges módot ki kell próbálnom ami eszembe jut, hogy képes legyek megcsinálni. Már órák teltek el az első kis sikertől és megpróbálkoztam másképpen. Volt amikor nagyobb szelet tudtam létrehozni, de volt amikor kisebb szellő lett. Ezek még mindig sokkal kevesebbek voltak, mint az amire a jutsu valójában képes, így folytattam. Időközben a nap már lefele kúszott az égen és egyre sötétebb lett. Teljesen elvesztettem az időérzékemet és amíg be nem sötétedett észre sem vettem ahogy múlik az idő. A Már csak nagyon kevés chakrám maradt és a testem is fájt, nem is beszélve a tenyeremről ami vörös volt már a sok csapkodástól, de nem adhatom fel, amíg nem sikerül. Ez a gondolat járt a fejembe egész edzés alatt és úgy érzem, hogy sikerülni fog. Egy ötperces pihenő után újra összeszedem a maradék erőmet. Összegyűjtök megfelelő mennyiségű chakrát és a kézjelek elmutagtása után a tenyerembe irányítottam. Miután ez megvolt már csak az utolsó lépés maradt. Rájöttem, hogy sehova nem visz ha csak a tenyerembe tartogatom a chakrát, mert nem fejt ki elég energiát az összecsapásnál. Most úgy próbáltam meg, hogy mikor a tenyereim összecsapódnak gyorsan és robbanásszerűen kieresztem az ott eltárolt energiát. Ezt megcsinálva hirtelen hatalmas mennyiségű szél szabadult el. Körülöttem a fák lombjai és a bokrok hajlottak el.
-Végre sikerült! - mondtam boldogan. Hirtelen elkezdtek remegni a lábaim. Nagyon fáradt voltam és szinte minden energiámat felhasználtam már.
-Köszönöm a segítségedet. - Gyorsan megköszöntem neki és már indultam is haza. Ezután a két nap igen kimerítő edzés után megérdemlek egy kis pihenést.

A technikám sikeressége egy felgyújtott fa lett, szerencse hogy az is a tó partján áll így könnyedén el lehet oltani még mielőtt lángba borítaná az egész erdőt. Ezt a sensei meg is teszi, pontosabban az egyik klónja. Majd hozzám közeledik és rám förmed , ez akármilyen hangnemben is szólt hozzám de a lelkem mélyét megérintette.
* A fenébe is, igaza van. Ha megakarom védeni a falut, és a szeretteimet nem szabad felelőtlenül cselekednem és mindig kitartónak valamint körültekintőnek kell lennem. *
Rögtön neki is fogok a további gyakorlásnak, az előzőekhez hasonló módon figyelem a levegő vételt, a chakra mennyiséget és manipulációt, a kézjeleket. Megpróbálom felgyorsítani ezt az egészet , így hát a rögtön ki is fújom a chakrával elkevert levegőt egyenesen az ég felé. Sikertelen próbálkozás, a saját méretemmel megfelelő tűzgömb egyszer csak szétfoszlik, szó szerint semmivé válik. Nem tükröződik semmilyen hangulat az arcomon csak teljes közömbösség, ami a leszidás óta megtalálható. Az arckifejezésem nem is fog változni, hiszen ezen látszódik hogy most már teljesen komolyan veszem a dolgot, és nem babra megy a játék.
Felnézek az égre, veszek egy nagy levegőt, szokásos módon a tenketsu pontokon át áramoltatom a belső energiám, de jóval többet fektetek most bele, elmutogatom a szükséges kígyó, kos, majom, vadkan, ló, tigris kézjeleket és kifújom a levegőt a számon a mutató ujjam és a középső ujjam felett. Ahogy nem régiben is történt, most is felrobban a tűz gömb de a kifújás után jó pár méterrel így hát nem veszélyes rám nézve. Becsukom a szemem és ott helyben leülök a földre lótuszülésben és kezdtem elmélyülni a gondolataimban.
* Szóval hogyha túlságosan gyorsan akarom végrehajtani a jutsut és kapkodok akkor egyenlőtlen lesz a chakrám eloszlása és hiába sikerül kivitelezni a technikát az hibás lesz. Már megvan a két véglet, ha túl sok a chakra felrobban, ha túl kevés eloszlik. Meg kéne találnom az arany középutat hogy tudjam növelni a méretét. Talán több érzelmet kéne belevinni, főleg azzal kapcsolatban hogy óvni akarok mindenkit a faluban. * Hosszasan merengek magamban, teljesen elmélyülve a saját elmémben, úgy mond meditálok. Átgondolom a hibáim és hogy mi az amire képes vagyok és meg akarok tenni. Azonban nem csak a technika módszerén jár az agyam , hanem hogy a falu hierarchiában milyen rangot is foglalhatnék majd el a jövőben, a legvadabb álmom a hokage volt de ezt sosem mertem még gondolni sem. Most azonban egyre jobban kezd összpontosulni bennem hogy az élre akarok törni, ha nem is kage rangot elérni de valami nagyon fontos szerepet akarok játszani a falu életében.
Észre se veszem de órákat töltök ülve csukott szemmel, egyszer csak felpattanok, kiürítem az elmém és nekifogok a jutsunak. Ahogy eddig is veszek egy nagy levegőt, a tenketsu pontjaimon áramoltatom a chakrát így elkeverem a levegővel, elmutogatom a szükséges kézjeleket, és kifújom a levegőt , az ujjaim ugyanolyan módon mint az előbb. Semmi érzelmet nem használok fel. A jutsu így hát ismét sikertelen lesz de még gömb alakot sem vesz fel csak egy hosszú lángnyelv tör az ég felé. Ekkor már kezdek kiborulni, a kezeim ökölbe szorulva és ordíthatnékom van, legbelül majd fel robbanok az idegtől.
*Hogy a jó istenbe lehet ez?! Megfelelő volt az átkozott chakra-légmennyiség erre semmi?! Hogy?!...* ekkor egy percre elül az elmémben a harag és sikerül megvilágosodni * Végre megvan! Csak azok ellen kell táplálnom a haragot akik ártani akarnak*
Becsukom a szemem, elképzelek magamban egy olyan szituációt ahol a szeretteimet kell megvédeni és a támadók arcán a gyilkolás vágy.
Ekkor ismét visszatér belém ami nemrég pár másodperc alatt elillant, és mintha megelevenedne minden körülöttem, így képes vagyok a kígyó, kos, majom, vadkan, ló, tigris, kézjeleket sokkal gyorsabban tudom megformázni, a chakrám a tüdőmbe koncentrálom, veszek egy hatalmas levegőt, a kezemet az előzőekhez hasonló módon a szám elé teszem. Hatalmas mennyiségű chakrát formázok így meg a tenketsu pontokkal , majd az egészet az ég felé fújom. Egy tőlem sokkal hatalmasabb tűzgolyót fújok a levegőbe, a mérete majdnem körülbelül egy elefántéval felel meg. Csak ámulok ahogy az óriás nagy sebességgel húz az ég felé.
Az eddigi rideg arcomon egy széles elégedett vigyor jelenik meg és ezzel egy időben a homlokomon egy izzadtság csepp fut végig. A lábam egyszer csak megremeg és eldőlök. Ez annak a következménye hogy majdnem az egész chakrám belefektettem az utolsó próbálkozásba.
Csak fekszem a földön és nézem az eget, már éppen a nap is lemenőben van, csodálatos látvány tárul elém. Nagy légvételek közepette próbálok valahogy feltápászkodni ami alig akar sikerülni, de úgy újabb fejmosástól tartva valahogy mégis csak talpra tudok állni. Mivel a sensei a közelben sincs így csak az unokatestvérem nézem hogy halad a technikával.

// Jiraiya //

A sensei odajött hozzám és a maga fura módján gratulált a technika alapjának elsajátításáért. Majd elmutogatta a Tigris, Kígyó, Kos, Majom kézjeleket és el mondta hogy ezek a kézjelek a segítségemre lesznek a technika további gyakorlásánál, aztán a sensei kivett egy jókora parázsló fadarabot a tűzből. Amikor megláttam a sensei kezét nem hittem a szememnek a tűz nemhogy nem égette meg de olyan volt a mester keze mintha nem is tűzbe nyúlt volna.
* Mi lehet ezzel, talán tűzálló hogy szemrebbenés nélkül kivesz egy parázsló botot a tűzből és még csak meg sem égeti magát vele. Ez hogy lehet talán valami magas szintű technikát használt amit mi geninek nem is ismerhetünk. Na de mindegy most inkább a Katon: Endan jutsu megtanulásával kell foglalkoznom ezen ráérek később is gondolkozni*
A mire ez a gondolatsor végigfut az agyamon csak azt veszem észre hogy a sensei a bottal egy vonalat húz a fűbe amint végzett a vonal meghúzásával megkapom tőle a következő feladatomat. Rámutat egy 10-15 méterrel arrébb lévő fára és azt mondja találjam el az imént tanult jutsuval úgy hogy most a körülbelül egy perce látott kézjeleket alkalmazzam hozzá, és hogy a tűzgolyó most legyen legalább akkora mint amekkora én vagyok, jaj és ha lehet az elején érzelmeket ne használjak a jutsuhoz. Majd egy pukkanás után eltűnt és csak az utána maradt füstöt láttam pár pásod percig.- Huh egy akkora tűzgolyót mint én! Egy kisebbet is alig sikerült létre hoznom na mindegy esünk neki a technikának.-
Tigris, Kígyó, Kos, Majom kézjeleket megformálva a szám elé teszem a kezem és kifújom a tűzzé alakított chakrát a számon és az újaimmal kialakított pecsét között. A létrejött tűzgolyó elég apró volt és tőlem pár méterre el is tűnt a semmibe, ettől egy kicsit elszontyolodtam.
* Hogy gondolhattam azt hogy elsőre sikerülni fog a technika úgyhogy most számomra egy teljesen új módszerrel próbálkozom. Na de elég az önsajnálatból újra de most sokkal de sokkal több chakrával mint eddig bármikor.*
Újra megformálom a szükséges kézjeleket és újra kifújom a tűzzé alakított chakrát végre eljutott a fa közelébe de sajnos még most sem érte el azt.
– Áááááá ez nem lehet igaz!- Felkiáltok vajon mit rontottam el talán még az előbbinél is több chakrát kéne belefektetnem. – De talán azzal van baj hogy nem adom bele az érzelmeimet ja tényleg hisz a sensei csak azt mondta hogy az elején ne adjam bele a technikába az érzelmeimet. Akkor hajrá a szerelmem erejét fogom használni a technika sikeres meg tanulása érdekében, hiszen ennek az erőnek köszönhetően akár a végtelenségig is képes lennék újra és újra nekikezdeni a jutsunak. Úgyhogy kezdjük is neki most beleadom minden megmaradt chakrámat. - Elkezdem megformálni a szükséges kézjeleket a Tigris, Kígyó, Kos és Majmot majd újra kifújom a tüzet ami végre elég erős volt ahhoz hogy eltalálja a fát de sajnos ahhoz nem volt elég hogy felgyújtsa. Térdre rogyok kezeimet ökölbe szorítom és elkezdem ütni a földet és kiabálok – Miért?! Miért nem sikerült?! Mivel volt a baj?! - majd mikor valamennyire meg nyugodtam leülök és újra átgondolom mit is ronthattam el de annyira belemerültem a gondolataimba hogy hogyan tökéletesíthetném a jutsut, hogy nem is vettem észre milyen gyorsan szalad az idő. Csak arra eszméltem fel hogy velem szemben a nap már lemenőben van. – Áááá milyen szép ez a naplemente bárcsak Ayaméval láthatná ezt a csodás látványt.- ettől új erőre kaptam. Ekkor egy új kósza gondolat fordult meg a fejemben * Mi van akkor ha ez a gondolat elég erős lesz a jutsu befejezéséhez hiszen az erőm egy részét is vissza bírta adni. Úgyhogy hajrá kezdjünk neki újra a mai napon utoljára.-
És újra nekifogok a kézjelek megformálásának Tigris, Kígyó, Kos, Majom majd a kezemet a számhoz emelem és kifújom a tűzzé alakítandó chakrát. Az így keletkezett tűzgolyó végre akkora volt mint én ha nem nagyobb és amikor elérte a fát az egy pillanatra felgyulladt de sajnos nem éget sokáig de még parázslott egy jó ideig. Majd ezt mondtam– Ez az végre megvan! Már tényleg kezdtem azt hinni hogy nem sikerül. Ki hitte volna hogy egy olyan szerelmes gondolat is elég erős lesz a jutsuhoz ami csak az én elmémben történik meg.-
Majd egy széles mosollyal arcomon a kimerültségtől elveszítem az egyen súlyomat és hátraesek, ezután pár perc eltelte után összeszedem magam és felülök, majd előveszem a kulacsomat és iszok pár korty vizet amíg a senseire várok.

// Aokaze Team //

A nap már lemenőben. A Kiképzőtéren rajtatok kívül, már nincsen senki, vagy legalábbis nem láttok senkit. Egymástól nem vagytok olyan nagymértékű távolságra, így a már pihenő Shin látta ahogy unokatestvére elájul. Amikor Atsushi felkelt, Shin már ott gubbasztott felette és felsegítette. Mindketten látjátok a másik "munkájának" eredményét, ugyanis a tűzgolyó ami az ég felé szállt, még csak most foszlik szerte, a fa pedig még mindig parázslik. A következő pillanatban pedig ismét rátok tör az a furcsa érzés, ami a senseiel való találkozás legelején. A világ újra elváltozik és a Nő pedig megjelenik. Hideg tekintetével végignéz rajtatok. Mindenről tud ami itt történt, hiszen a klónjai tapasztalatát is a magáénak tudhatja, valamint az eredményt is megfigyeltette.
- Ügyesek voltatok mind a ketten. Persze voltak rosszabb pillanataitok, de azok mindenkinek vannak. Kezdő ninjáktól még elnézhető. Azonban most pihenjetek le, ugyanis rengeteg chakrát elvesztegettetek. Elképzelhető, hogy a senseietek én maradok és az is, hogy a csapat összeállítás is így marad, azonban ez koránt sem biztos...
Mondta a sensei, majd ahogy jött úgy el is ment.


// Remek volt, jutalmatok +10 ch és persze mindkettőtöknek sikerült elsajátítani alapszinten a technikát. Vinnélek titeket szívesen tovább, azonban nincs idő :S Amennyiben megmaradtok csapatnak, egy másik mesélő felhasználhatja majd a Senseit. További jó játékot nektek! Egy záróposztot kérnék. //