Re: Kiképzőterepek

**Kagemare Kuzomi** Pént. Dec. 09 2011, 13:55

Az első ütést sikerült bevinnem, majd elég érdekes ellenállásba ütköztem. A köppenyével védekezett... Ez mekkora ötlet!
Azon kaptam magam, hogy rajtam van a köppenye. Most mit kéne csinálnm? Megvan... Már nem sikerült végiggondolnom az elméletet, mert egy hatalmas rugást kaptam a baloldalamon. Repültem néhány métert aminek következtében, még jobban rámtekeredett a köppeny... Most fog támadni, sietnem kell... A két kezem egymáshoz tornásztam és létrehoztam néhány kézpecsétet. Abban a pillanatban a közeli erdő szélén találtam magam. Elbújtam egy fa mögé. Jó, biztos nem vett észre, elvégre a helycsere jutsut használtam aminek következtében a köppenyben még mindig ott "vagyok".
A fa mögött nem láttam mit csinál Kaito, de ő sem látott engem és ez a lényeg. Erre vártam... Létrehoztam három klónt ( Ezek csak egyszerű klónok! Nem pedig árnyékklónok! Magyarul érintésre megsemmisülnek!). Kiugrottam a fa mögül a klónjaim kiséretében és elkezdtünk Kaito felé sétálni. Én a jobb szélső ember vagyok, de persze ezt ő nem tudhatja.
Csak szépen lassan sétáltam a klónjaimmal az oldalamon és figyeltem Kaitot...

**Taidana Kaito** Pént. Dec. 09 2011, 16:28

Sikerült az első ütésem (yupi) és Kuzomi arrébb repült, egészen a közeli erdő szélében. Minden a terv szerint halad bár az erőd nem volt benne, de így még jobb. A köpeny nem mozdult, lehetséges hogy Kawarimi no jutsu, de azért figyelek rá, nem látom, ha az erdőben van akkor ő sem biztos hogy lát, kapóra jön.
Ahogy sejtettem már az első találkozásunknál biztos voltam benne. Taijutsu ez a specialitása vagy legalább is erre és fegyver forgatásra épít. Találkozásunknál a nagyméretű fegyver (Fuuma Shuriken) is erre utal továbbá, amikkor rám nézett csodálkozott a magasságomon, nem sok ilyen embert látni. A korához képest nagy méretét, taijutsut és fegyvereket használ, ezek kombinációja veszélyes, főleg nekem, az adok- kapok-at nem kedvelem. Közelebb sétáltam az erdőhöz nem fog lesből támadni, az nem az ő stílusa.
Kuzomi még 3 klónja torsaságában sétál ki az erdőből, szépen megfontoltan, szerencsémre ezek nem árnyék klónok mert akkor nagy bajban lenék. A terv kész, bár így kicsit rázós lesz.
- Még mindig a tiéd az elsőbbség, ja és legközelebb érdemes lesz előbb találkozni a te érdekedben !

**Kagemare Kuzomi** Pént. Dec. 09 2011, 17:25

Szemben állt velem Kaito. Én és a klónjaim lassan sétáltunk az "ellenfelem" felé. Igen, ezt a pillanatot vártam, amikor is elkezdhetem a tervemet... Bár így fegyverek nélkül nem az igazi, de én ajánlottam fel ezt a lehetőséget, szóval ez van... A klónok szerepe egyszerű, Kaito ne tudja ki az igazi.
Elkezdtem futni és a klónokkal körbevettem Kaitot. Én a jobb oldalán álltam, mármint az igazi én, de remélhetőleg ezt ő nem tudja.
Egyszerre mozdult meg mind a négy én és úgy tünhetett, hogy egyszerűen csak belefutunk semmi több ám amikor megfelelő távolságba értem, akkor megpördültem és ismét elvégeztem a konoha repput, most támadásra és reményeim szerint be is válik ez a kisebb darabka a tervemből, ami igazán nem is terv, csak valami izé-bizé...

**Taidana Kaito** Pént. Dec. 09 2011, 17:50

Kuzomi és klón csapata körül vet, ez szokásos klón technika aztán egyszerre mozdultak és a konoha repput hajtották végre, sikeresen !!!
Nem kis meglepetésükre a varjú seregé váltam ( ez volt az a Karasu Bunshin klón amit a felderítésre küldtem), kissé távolabb figyeltem az eseményeket. Amint kicsinálták a klónomat a Shushin no jutsu-t vetettem be és az egykori klónom baloldalánál, meg támadta az egyik Kuzomit, ami egy klón volt, rögtön támadtam egy ütéssel a mellettem lévőt, ami szintén egy klón volt. Most már csak egy klón maradt és természetesen az igazi.
Idáig kettő konoha repput, egy Kawarimi jutsut és 3 Bunshin no jutsu használt, a csakrám valószínüleg több, de kérdés hogy elég e, most hogy szemtől szembe vagyok vele ...

**Kagemare Kuzomi** Pént. Dec. 09 2011, 18:12

Amint bevetettem a konoha repput Kaitoból varjak lettek.
- Wakatta.
Maradt egy klónom és én. A klónom elkezdett futni Kaito felé. Az igazi én csak várt, egészen addig amig a klón Kaito elé nem ért.
Ebben a pillanatban megjelentem Kaito mögött a Dainamikku Aukshont használva. Azonnal támadásba lendültem. Mégpedig a következőképpen: Mint már említettem megjelentem Kaito mögött, a klónom pedig előtte volt és a kezét ütésre emelte, habár nem bírta volna semmikép megsebezni Kaitot, mert csak egy egyszerű klón. Szóval, amint megjelentem Kaito mögött a nyakát megpróbáltam megfogni hátulról a kezemmel, a lábammal eközben megpróbáltam kirúgni a lábát és a nyakánál fogva földhöz vágni.
Ha (Csak HA!!!!) ez sikerül akkor a kezeit próbálom lefogni...

**Osumi Hiroto** Szomb. Dec. 10 2011, 15:53

Erre a napra nem terveztem semmi különöset. Az utcákat jártam, megreggeliztem valami sarki étteremben és a lányokat bámultam, elég feltűnően. Némelyik elpirult, némelyik szemérmesen elfordult, mások sértődötten arrébb álltak, megint mások közeledni szerettek volna, de addigra már meggondoltam magam. Nem ismerkedni jöttem, amit mondjuk általában nem bánok, most mégis inkább csak lazítani szerettem volna. Semmi fárasztót, vagy megerőltető csinálni. Ilyenkor hajlandó vagyok megfeledkezni magamról és igen szemérmetlenül viselkedni, de mi közük hozzá? Egyszerűbb lenne, ha nem vennének rólam tudomást és hagynák, hogy csináljam a "dolgom". Mit érdekli őket?
Így ment el szinte az egész délelőtt, mivel ma szabad voltam, nem is terveztem, hogy mást fogok csinálni. Aztán eluralkodott bennem a vágy, a mozgás vágya, mikor nem csinálsz és nem is akarsz csinálni semmit, a tested heves tiltakozásba kezd és szinte már fájdalmas, ha nem engedelmeskedsz neki, kínoz, nyúz, megőrjít. A szervezetem pedig most azt mondta, "mozogj".
Na jól van, megadom magam, akkor irány a kiképzőterep. Persze nem gyakorolni, távol álljon tőlem az ilyesmi, főleg ma, mikor semmi ilyesmit nem terveztem, csak ez volt a legközelebb és, gondoltam, ennyi mozgással talán eleget tehetek elgémberedett tagjaim óhajának. Nem. A kiképzőterep szélén leguggoltam és ugyanaz a görcsös zsibbadás tört rám, a fejemben, a végtagjaimban, nem szeretem. Futottam egy kicsit, hátha az majd lenyugtat; hogy másokat ne zavarjak, az erdőben terveztem meg a gyakorlatot. Mikor visszajöttem, már többen is ott voltak. Két, körülbelül velem egyidős srác harcolni készült egymással, míg mások leginkább fabábukon gyakoroltak. "Na ez érdekes lesz" - gondoltam. Megegyeztek, hogy nem használhatnak fegyvereket. Ekkor már kevésbé érdekelt a valószínűsíthetően teljesen unalmas és számomra érdektelen "küzdelem", figyelmemet ismét egy lány kötötte le. Testére feszülő topban épp egy taijutsut gyakorolt, kedvem lett volna odamenni, de a két ninjának csúfolt egyén akkor közbelépett és -gondolom közös megegyezés alapján- mindketten, teljes odaadással és testbedobással takarni kezdték a lányt. "Jól van, akkor lássuk mit tudnak." Az első támadás után már láttam, hogy cseppet sem lesz olyan érdekes, mint a mögöttük heves harcban álló, szenvedéllyel küzdő, gyakorló lányka. Uuuunaalmaaaas. Ennyi jutott eszembe, de adtam nekik még egy esélyt. Az első jutsu, a Konoha reppu bevetése után aztán elkezdték végre komolyabban venni a dolgot, kezdtem reménykedni benne, hogy most talán végre megtörik a jég. De nem. A másiknak ki kellett volna védenie. Oké, harcban jobban preferálom a támadó hozzáállást, de nem genin szinten, most mi a jó abban, hogy két gyerek rugdossa egymást, amíg ki nem fáradnak? Mindeközben olyan alapszintű hibákat is elkövettek, amit már az akadémián sem tűrnek meg odahaza. Az egész olyan volt, mintha két gyermek ninjásdit játszana, ehhez persze az is nagyban hozzájárult, hogy sem fegyvert nem használhattak, sem nagy kár nem akartak tenni egymásban. Kedvem lett volna odaszaladni és szétválasztani őket, de hagy szórakozzanak, a gyerekek már csak ilyenek, még ha gyötört is a kettejük harcnak nevezett ugrálása.
"Istenem, ez is milyen béna rúgás."
Aztán végre elkezdtek taktikázni, vagy mifene, előkerült három klón, meg a varjas technika is egész látványos volt, bár kis terük volt, és figyelniük kellett a helykihasználásra, így azért nem olyan élvezetes a harc. A következő támadással a fejpántos srác taktikai hibát követett el, de a másik ezt úgysem fogja észrevenni.
Nem volt túl élvezetes. Persze lehet, hogy én sem tudnék jobban helytállni - ez a gondolat hamar kiment a fejemből, meg persze ott állni teljesen más, mint külső megfigyelőként szemlélni, de mivel ők ott voltak, én pedig itt, nem találtam ebben semmi rosszat. Ők harcolnak. Én nézem. Jogom van kifejezni nemtetszésem. Csak azt reméltem, hogy később láthatok majd valami érdekesebb küzdelmet is.

**Taidana Kaito** Szomb. Dec. 10 2011, 19:46

Kuzomi kettő oldalról támadt. Kawarimi no jutsu használtam, erre a célra egy baromi nagy táskát hoztam magammal, amit a közelben lévő kövekkel és otthonról hozod dolgokkal pakoltam meg hogy velem egy súlyú legyen.
Amint használtam a jutsut, Kuzomi a táskámat találta el ami kinyílt és minden ami volt ki eset belőle, még a szendvicsek is amire a támadó barátom rá is eset. Uhhh úgy is utálom a szendvicset nem is értem miért csináltam.
A cserélésnek köszönhetően a kezdő pontnál lyukadtam ki. Már az elején is felfigyeltem hogy egy borzolt barna hajú gyerek fekete-fehér ruházatban figyeli a "küzdelmünket". Miután észre vette hogy mellette kötöttem ki engem kezdet el figyelni, a szinte élettelen barna szemeivel. Nem tudtam eldönteni hogy most az unalomtól ilyenek a szemei vagy pedig más gondja van. Miután nyugtázta hogy mellette vagyok inkább egy gyenge öltözetű lányt kezdet el nézni, aki másokhoz hasonlóan ott gyakorolt. Nem azért kezdte el bámulni a lányt mert zavarba jött volna attól hogy felfigyeltem rá, ugyan is szépen lassan fordította el a fejét, kissé mosolygott amikkor a lányt kezdte el nézni, talán örül annak hogy ki kerültünk a képből. A szemei valamilyen megmagyarázhatatlan dolog miatt még mindig ridegek voltak, pedig a fiatal kb 16 éves lány nem volt csúnya, de ő még is csak így bámult rá. A srác sem lehetett idősebb. Nem szeretem sőt inkább gyűlölöm hogy ha néznek engem, gondoltam még szólítom, bár a szemei valamiért zavartak, talán mert kissé hasonlított a nézése az enyémhez.
Kuzomi egyből felém kezdet rohanni. Én szépen lassan felemeltem a karomat és a kezemmel megállt mutattam!
- Bocsi Kuzomi, de ennek így semmi értelme !!!
Majd ezután a hirtelen kerekedet "nézőnkhöz" fordultam és így szóltam unottan:
- Egyet ért velem fiatal ember ??? (nem tudom miért használtam ezt a jelzőt, de jobb nem jutott eszembe, remélem nem voltam sértő) Hiszen te inkább azt a lányt bámulod mintha bármi másnál érdekesebb lenne !

**Kagemare Kuzomi** Szomb. Dec. 10 2011, 20:04

Amikor végrehajtottam a kombómat, meglepetésemre egy táskát találtam. Nem is rossz. Kaito nem messze állt tőlem. A kezével
megálljt mutatott. Én is erre gondoltam, elvégre a célomat elértem...
- Semmi értelme? Miért nincs értelme? Sikerült felmérnem a képességeidet... valamilyen szinten... elvégre, ha már társak vagyunk, akkor ez szükséges... Szerinted, miért mondtam, hogy fegyver nélkül és csak egyszerű " pofozkodás" az egész... Természetesen azért, hogy megtudjam mit tudsz... Ebből megtudtam, hogy a reflexeid elég jók, viszont mivel alapvetően nem vagy a legjobb közelharcban, a technikáid miatt ezért nem is törődsz annyira ezzel a résszel...
A nézelödő srácra néztem, majd gyorsan le is vettem róla a tekintettem, mert semmi érdekeset nem láttam benne, csupán egy nézelödő. Kaito vajon miért foglalkozik vele? Biztos nem szereti azokat, akik figyelik a dolgait.
- Rendben, most, hogy befejeztük elkezdhetünk társakként gondolkodni...
Elindultam lassan Kaito felé és közben zsebretettem a kezem.
- Ha, már így bevontad a beszélgetésbe a "fiatal úrat" akkor, beszélgessünk egy kicsit. Ha, már így kivülről figyelt kiváncsi vagyok néhány dologra... - nem néztem a srácra, de hozzá íntéztem a következőket - Te láttad, mikor csinálta Kaito azt a helycsere jutsut a végén? Erre kiváncsi vagyok...

( Kaito, kérlek ilyet ne, csinálj, hogy leírod, hogy én mit csinálok, mert ez így... Legközelebb kérlek ne.)

Hinata Szomb. Dec. 10 2011, 20:35

Aokaze Shin írta:Gyorsan feltápászkodtam és a sajgó mellkasomhoz nyúltam. Becsuktam a szemem és vettem egy nagy levegőt, visszagondoltam a puszira és elkezdtem mosolyogni. * Próbálkozást és a szöszmötölést nem tűri, nem hiszem. Úgy gondolom hogy nem az a lényeg hogy legyőzzem, hanem hogy megmutassam mennyire vagyok kitartó. * A shunshin no jutsu-t használva gyorsan a fa mögé futottam, ott a hátizsákomból kivettem azt a tekercset amelyik a saját kardomat tartalmazta. Az előző támadásomon okulva, láttam hogy a dobófegyvereknek nincs sok haszna ezért választottam inkább a katanámat, a tekercset kihajtottam és egy puffanás keretében megidéztem a kardom. A tartalmazó tekercset összehajtottam és visszaraktam táskámba, majd azt vissza a hátamra. A pengém igaz alig de súlyosabb volt mint Kara-é. Kijöttem a fa mögül és egyenesen a jounin szemébe néztem. * Most nem csak egy támadást fogok végbevinni hanem folyamatosan támadok , meglátjuk mi lesz belőle* Majd ismét a shunshin no jutsu-t használva megindultam a nő felé , hozzá közelebb érve felugrottam a levegőbe és a karddal egy lefelé irányuló vágást próbáltam kivitelezni.

- Jaj már megint ezzel próbálkozol?! Fogd fel végre a shunsin nem alkalmas harcra.
Két tenyerem össze csapva egyszerűen megállított a pengét. Valaki ha elég erősen hajt végre egy ilyen kényes és precíz mozdulatot. Akkor sikerrel járhat. Ami most természetesen sikeres is volt. Kardot félre rántva két tenyerem közt egy mozdulattal a földre szorítom. Ezzel ki csavarva a fiú kezéből. Ez nem sikerül akkor a kard után rántom és ö is a földre kerül. Következő mozdulat, hogy lábaimmal, pontosabban combjaimmal közre fogom a nyakánál.
- Egy rossz mozdulat és eltöröm a nyakad. Jobban tennéd, hogy ha figyelmesebb lenél. Rengeteg olyan apró jel van ami elárulja ellenfeled taktikáját és következő lépését. Ha érdekel elmondhatok pár dolgot. Mire érdemes oda figyelni, és mi az ami elárulja a mozdulataid. Mikor mire készülsz és épp mire gondolsz.

**Ayami Remiyu** Szomb. Dec. 10 2011, 21:15

Shikamaru írta://Ayami Remiyu//

- Ügyes. - jegyezte meg a fiú, még mindig azzal a kiismerhetetlen mosollyal az arcán, miközben elgondolkodva méregette a lányt.
- Tehát a reflexeiddel sincs különösebb probléma, a taijutsu megy neked... - folytatta, majd elhallgatott, látszólag töprengett valamin.
- Remek, akkor ninjutsut fogunk tanulni. - jelentette ki hirtelen, egy kacsintás kíséretében. Rem-nek fura lehet, hogy felajánlotta a srác neki, hogy edzenek közösen, erre most ott tartanak, hogy ninjutsut fog neki tanítani. Mindenesetre ez úgy tűnik a fiút nem zavarta, mivel azonnal folytatta is.
- Először is közlöm veled, hogy én az elemi technikákat szeretem, használom. Így, sajnos csak ebben tudok segíteni. De azt hiszem ez nem fog problémát okozni...
Megvárta a lány reakcióit - amennyiben vannak -, majd visszasétált az egyik szétvert bábhoz, megállt előtte, majd hirtelen összecsapta a tenyerét, aminek hatására egy szélroham indult meg, és az egyik közeli fához csapta a bábu maradékait, ami így szinte porrá zúzódott.
- Ezt a technikát Fuuton: Reppusho-nak nevezik. Na mit szólsz, szeretnéd megtanulni?
Rem kicsit érdekes helyzetben van. Egyrészt elég érdekesen alakultak a dolgok, hogy a srác tanítani akarja, miközben nem is ismeri, illetve eleve csak közös edzésről volt szó. Másrészről, pedig szél elemű jutsut akar neki tanítani, miközben a lány még csak nem is tudja, hogy milyen eleme van.

- Öhm izé.... Kö.... kösz..köszönöm.
Szégyellősen nagy nehezen meg szólalok, aztán amikor meghallom még tanulás lesz és nem edzés simán. Szemeim elkerekednek és újaim össze érintem.
- Öh izé az tudom vannak elemek, de én nem tudom az enyém mi. Lehet nekem nincs is.
Van olyan akinek nincs eleme? Lehet én pont ilyen lennék, hogy izé nekem nincs? Volt itt jaj ne már most ez komoly, pont én rám pazarolja az idejét?
- Szi ... vagyis köszönöm nagyon, de nem hinném..... nem hiszem... menni fog. Nem tudom nekem van elemem vagy nincs, És az sem tudom milyen az elemem.

Shikamaru(Inaktív) Vas. Dec. 11 2011, 00:16

A fiú láthatóan kitűnően szórakozott a lány zavarán, de nem adott magyarázatot, hagyta, hadd szenvedjen. Csupán egy dologban igazította ki.
- Ne aggódj. Minden embernek van eleme, és akármilyen fura, neked a szél az elemed, akárcsak nekem. Ha nem így lenne nem ajánlottam volna fel, hogy tanítalak... - közölte a lánnyal, majd egy kis hallgatás után, úgy döntött, hogy még tartozik egy magyarázattal.
- Tudod, én szél specialista vagyok, így meg tudom állapítani egy emberről - chakrahasználat után - ha a szél az eleme. Tehát szerencsés vagy. - tette hozzá mosolyogva.
Miután ezt így megbeszélték, a srác egy "Vágjunk bele" felkiáltással elvezette Rem-et egy kicsit nyugodtabb helyre, majd mindketten leültek egymással szemben, majd letett a lány elé egy falevelet.
- Ezen fogsz először gyakorolni. - jelentette be. - A feladat, hogy anélkül megmozdítsd a levelet, hogy hozzáérnél. Ehhez nem pusztán chakrát, hanem elemi chakrát kell kibocsátanod a tenyereden keresztül. Ugye volt már chakrakontroll gyakorlatot, azaz tudod hogyan eressz ki chakrát a kezedből? - kérdezte összeráncolt homlokkal a lánytól. Remélte, hogy igen, nem akarta teljesen az elejéről kezdeni.

**Aokaze Shin** Vas. Dec. 11 2011, 17:30

Terumi Mei írta:
- Jaj már megint ezzel próbálkozol?! Fogd fel végre a shunsin nem alkalmas harcra.
Két tenyerem össze csapva egyszerűen megállított a pengét. Valaki ha elég erősen hajt végre egy ilyen kényes és precíz mozdulatot. Akkor sikerrel járhat. Ami most természetesen sikeres is volt. Kardot félre rántva két tenyerem közt egy mozdulattal a földre szorítom. Ezzel ki csavarva a fiú kezéből. Ez nem sikerül akkor a kard után rántom és ö is a földre kerül. Következő mozdulat, hogy lábaimmal, pontosabban combjaimmal közre fogom a nyakánál.
- Egy rossz mozdulat és eltöröm a nyakad. Jobban tennéd, hogy ha figyelmesebb lenél. Rengeteg olyan apró jel van ami elárulja ellenfeled taktikáját és következő lépését. Ha érdekel elmondhatok pár dolgot. Mire érdemes oda figyelni, és mi az ami elárulja a mozdulataid. Mikor mire készülsz és épp mire gondolsz.[/color]

Amilyen lendülettel kezdtem neki a támadásnak olyan lendülettel kerültem ismét a földre. Mind a három próbálkozásom sikertelenül végződött. Kezdett a fejemben körvonalazódni hogy hiába próbálkozok, úgyse tudok semmit tenni a saját mesterem ellen. De ahogy jobban belegondoltam, nem is baj hogy nem tudok ellene semmit csinálni, végül is azért vagyunk itt hogy felmérje a képességeim és később segítsen abban hogy erősebb lehessek. Igaz hogy a földhöz voltam szegezve de így is csak mosolyogni tudtam.
-Rendben Kara-sensei, természetesen tudni szeretném azokat a dolgokat. Csak előbb egy kérésem lenne, nem hiszem hogy akármelyik tanítvány is egy ilyen kellemetlen testhelyzetben odatudna figyelni a mesterére, szóval jó lenne ha elengednél.

**Ayami Remiyu** Hétf. Dec. 12 2011, 12:29

- Akkor ezek szerint nekem is lenne olyan szelem. Sejtettem, hogy van más is de soha... szóval soha nem gondoltam, hogy nekem is.
Félve és először csak lassú óvatos léptekkel követtem. Nem tudtam hova akar vezetni. Azt már sejtettem, hogy mit akarhat. Előbb pár perce elmondta, mire készül. Azt viszont nem tudtam milyen körülmények kellenek ahhoz. Végül egy kicsi ám de nagyon csendes és meg nyugtató helyen kötöttünk ki. Aminek én személy szerint nagyon örültem. A magyarázatából meg értettem, hogy sokkal, de sokkal felestem áll minden téren. Tudtam, hogy meg van a kellő tudása és tapasztalata a chakra terén.
- Izé szóval nem tudom. Engem nem tanított... vagy is nem igen foglalkoztak még velem. eltekintve pár rövid alkalomtól.
Még mindig a földet néztem vagy is pontosabban most már a levelet.
- De próbáltam egyedül gyakorolni és talán rá jöttem pár dologra remélem.
Le ültem a levél elé és tenyeremet rá tettem. Nincs ragasztóm, vagy bármilyen szerem de a levél mintha tenyeremből nőt volna ki úgy tapadt.
Majd a földre hullt ugyan oda vissza ahol még az előbb volt.
- Rá jöttem ha a lábamon kibocsájtott chakra képes a fához tapasztani és képesé tesz a vízen járni is, meg felelő szinten tartással. Akkor miért ne tehetném meg ezt akár a kezemmel, vagy máshol testem más pontjain. Remélem nem tartod butaságnak.
Levél a földön és én újra a levelet nézem egyik kezemmel pedig a földet piszkálom. Még mindig nem vetkőztem le zavarom és szégyenlősségem. bár azért néha vannak fellángolások, mikor úgy tűnik teljesen átlagos vagyok.

**Osumi Hiroto** Hétf. Dec. 12 2011, 17:24

/A játékban felmerülő problémákat ne ingame dumáljátok ki, mert a karakterem nem tud rá mit reagálni/
/Megj.: a lány nem Remiyu/

Már egy ideje tartott a küzdelem, amikor a közelharcban nem jeleskedő srác mellettem kötött ki és fröcsögni kezdett, hogy ennek így semmi értelme, meg hogy miért nézem a lányt helyettük.
- Ch..
Mégis mit gondol, miért? Harc közben miért azt figyeli, hogy a körülöttük állók mit csinálnak és mi köze van hozzá, hogy nem az ő harcukat figyelem? Nem két idióta párharcát jöttem megnézni, hanem csak elindultam valahova és lám, mindenhol bele lehet akadni az emberi evolúcióban hátramaradott embernek nevezett egyénekbe. /oog: Nem kell magatokra venni, a karakterem jelleme./
- Ha hátat fordítasz az ellenfelednek, könnyen megjárhatod.
Kedvem lett volna szemléltetni is a dolgot, de azt hiszem, ez már tényleg nem az én reszortom, az akadémián ha nem tanították meg őket a harc alapvető szabályaira, majd élesben fogják kitapasztalni, amikor talán már túl késő lesz. Egy fegyver, egy apró szikra, vér, halálhörgés és már vége is. De jobb is, ha nem tudják még, akármilyen kemény is legyen a shinobik világa, mindig van idő önfeledt pillanatokra, amikor nem másoknak teljesítünk parancsokat, nem másokat kell megvédenünk, csak magunkkal foglalkozunk, senki mással. Az ilyen pillanatokért érdemes elviselni a shinobilétet, mert bár katonák vagyunk, akiknek teljesíteniük kell a parancsot, még ha ellenkezik is nézeteinkkel, emberek is, sebezhető és az emberi létre vágyakozó emberek, emberek, akik nem tudnak gyengeségeik nélkül élni. Emberek. Nem tökéletes gyilkológépek.
A másik ficsúr is odaért már hozzánk, a kérdésével nem foglalkoztam, végignéztem rajta, de semmi több. Vele legalább annyiban egyet tudtam érteni, hogy a harcot nem kell félbeszakítani egy harmadik fél miatt, még ha gyakorlóharc sem, akárhogy viselkedik is az. Egyrészt mert semmi köze hozzá, másrészt, mert harc közben a harccal foglalkozzon, ne másokat figyeljen.
- Hiroto Osumi - nyújtottam felé a kezem hirtelen. Nem is tudom miért, ösztönösen cselekedtem, nem szokásom ismerkedni, de ha már ő elfelejtett bemutatkozni, gondoltam, felhívom a figyelmét néhány alapvető formaságra, csak a rend kedvéért. Bár a nevemhez sincs sok közük, nem érdemelték ki, hogy birtokolják a tudást -ami inkább a barna hajú srácnak szólt, mint a másiknak-, amivel megszólíthatnak, ha épp úgy tartja kedvük és nincs jobb dolguk, mert a harchoz fáradtak, csapatvezetőjük pihenőt rendelt ki nekik.
A lány időközben el is tűnt, legnagyobb bánatomra, nem lesz már időm megismerkedni vele, nem mintha szándékoztam volna, inkább csak távolról figyeltem, mert ma nem terveztem mást, de akár oda is mehettem volna. A lányokkal valahogy könnyebben szót tudok érteni, ez adódik természetemből és abból, hogy az ember jobban érzi magát egy csinos hölgy társaságában, mint egy tohonya mamlasz mellett, de mit lehet tenni? Már elment.

**Taidana Kaito** Kedd Dec. 13 2011, 14:05

Számomra úgy tűnt hogy Kuzomi rohani kezd, de mikkor közelebb jött akkor vettem észre hogy lassan zsebre dugott kézzel közeledik. A felsőm belső zsebébe nyúltam és elő kotortam a dugi cigimet. Már csak egy szál volt benne a doboz teljesen össze gyűrődött, de a tartalmát ép hogy meg védte, nem volt ketté törve. Lassan a számba vettem majd meg gyújtottam és jó nagyot szippantottam belőle, tökéletes érzés volt ahogy a méregnek gúnyolt füst átjárja tüdőmet és megnyugtatta, az elmémet. Lassan rávettem magamat hogy belekezdjek a mondandóba.
- Nem figyeltél Kuzomi azt mondtam hogy ez "ÍGY" értelmetlen. Gyakorlásunk elérte célját felmértük egymás képességét.
- Már régóta tisztába vagyok azzal hogy puszta kezes közel harcban nem vagyok jó, neked viszont ez kedvez. Körülbelül az első támadásodnál igazolódott be a tippem.
- Mivel nem vagyok túl jó alvó ébren vagyok már egy ideje és gondolkoztam a megjelenésed alapján arra hogy milyen harci technikát alkalmazol fel is állítottam néhány elméletet.
- Az utolsó klónos támadásod utána bizonyosodtam meg benne hogy milyen is vagy valójában.
- Tehát a célt elértük, de a módja nem a legjobb.
- Ez azért van így, mert jelenlegi harcmodorunkban mind ketten használunk fegyvereket. Főleg én ugyan is közepes távolság tartó vagyok, ez az jelenti hogy elterelem ellenfelem figyelmét, és utána kisebb nagyobb távolságból ellen támadást indítok vagy pedig elrejtőzöm és lesből támadással próbálkozom.
- Jelenlegi szintemen nem vagyok képes az jutsut használni hogy az előbb említett stratégiát használ hassam, mert nem rendelkezzem ilyen technikákkal ,ezért használok fegyvereket, így a harc stílusomhoz hozzá tartoznak a fegyverek.
- A probléma ott kezdődik, hogy nem akarlak kicsinálni ezért, nem használhatok fegyvert, és természetesem így te sem használsz, persze a való életben nincs ekkora fair play. Ha a helyzet komoly lett volna akkor az erdőből akár támadhattál volna lesből egy dobó fegyverrel és utána alkalmazhattad volna a klón kombodat.
- Valójában 100%ig nem mértük fel egymás képességét. Na már ha nem használhatok fegyvert, és kifogytam a trükkökből akkor ellenem te vagy az egyik leghatásosabb ellen fél, mert közel kerülsz és végem !
- És ha nem sértelek meg nem akarom szét veretni magamat veled, mert az felesleges lenne. Ja és az elején is említettem "ez nem az én stílusom" !!! Továbbá az utolsó jutsu végre hajtásánál felfigyeltem hogy néznek minket /amit bár utálok/ gondoltam ha már tovább minden értelembe felesleges folytatni hogy, egy harmadik fél véleménye jól jöhet főleg azért mert egy külső szemlélő számára könnyebb felmérni az előtte folyó harcot !!!
Mondandóm közbe bele bele szívtam a cigimbe, majd utolsó mondatom után eldobtam azt ezzel jelezve hogy befejeztem mondandómat. Jól eset a cigi már hónapok óta nem dohányoztam. Eközben észre se vettem hogy a másik srác a Kuzomi felé nyújtotta a kezét.

**Kagemare Kuzomi** Kedd Dec. 13 2011, 14:56

Az ismeretlen felém nyújtotta a kezét és bemutatkozott. Én ránéztem és néhány pillanatig méregettem, majd kihúztam a jobbzsebemből a kezem és kezet fogtam vele.
- Kagemare Kuzomi... - mondtam.
Mindeközben Kaito elkezdett cigarettázni és beszélni. De, hogy miről beszél, azt nem vágom, ezért lassan felé fordultam és belekezdtem:
- Figyelj Kaito... Azt hiszem nem értettél meg, vagy nem magyaráztam érthetően. Most nincs kedvem bővebben kifejteni, de összefoglalom a lényeget... Nem azt mondtam, hogy kiismertem a képességeidet, hanem azt, hogy csak valamilyen szinten. A reflexeid, a helyzet felismerésed érdekelt, amit egy ilyen visszafogott harcból nem igazán lehet megállapítani, de az a kevés információ is elegendő egyenlőre, mivel mi geninek vagyunk és ezért nem fognak harcba küldeni minket. Ha meg ilyen helyzetbe kerülünk lesz velünk sensei és arra az esetre meg remélhetőleg ennyi is elég, amennyit most tudunk. A fegyver használat meg alapkövetelmény egy shinobitól és ezért nem is arra vagyok kiváncsi, hogy milyen jól forgatod a fegyvered... Persze ez is lényeges, de ez az első alkalom volt, amikor "találkoztunk" és lehetőség adódott megfigyelni a másikat...
A jobb kezem eközben visszacsúsztattam a zsebembe. Az eldobott cigicsikk, még füstölt, ezért ráléptem.
- Szerintem ez nagyon büdös... - magyaráztam.
Megigazítottam mind a két kesztyűmet, majd nekidőltem egy fának. Elkezdtem méregetni a Hiroto nevű srácot. Nem adtam rá okot, hogy bemutatkozzon... Akkor vajon miért tette?

( Amúgy a hajam az vörös Very Happy

Bár ez a képen nem igazán látszódik... )

**Osumi Hiroto** Kedd Dec. 13 2011, 15:39

Szóval Kuzomi? Érdekesek ezek a konohai nevek, bár ittlétem alatt igazán hozzászokhattam volna már. Végigmérve egy teljesen átlagos srác, nincs benne semmi különös, csak túl sokat beszél. A másik folyton járatja a száját, idegesítő. Egész beszélgetésükből kb. annyit értettem meg, hogy blablabla. Nem mintha nagyon foglalkoztam vele, szerencsére tökéletesen ki tudom kapcsolni és képes vagyok mellőzni azokat a hangokat, amiket nem szeretnék meghallani. De lehet, hogy az volt az oka, hogy nagyon lefoglalt egy, a fűben elszaladó állat elemzése, valahogy érdekesebbnek találtam, mint hallgatni a másik kettő érthetetlenül hosszúra nyúló "vitáját". Zsebre tett kézzel, félmosollyal arcomon néztem fel az égre és kezdtem sétálgatni. Nem mentem túl távol, de minden érdekesebbnek tűnt náluk. Cseppet sem érdekelt, hogy Kuzomi gyerek engem figyel, valójában észre sem vettem. Felugrottam az egyik alacsony ágra, majd vissza, csak, hogy megmozgassam egy kicsit elnyűtt izmaimat, kinyújtóztam, aztán megint elkezdtem sétálni, körbenéztem kicsit a helyen. Szinte mindenki gyakorolt, senki nem pihent. Vajon miért veszik ennyire komolyan? Mindenesetre nem árt ugye alkalmazkodni, felvenni mások stílusát a közelükben, aminek én ugyan nem vagyok a híve, de mást úgy sem tudtam csinálni, testem már ordított egy kis mozgásért. Nyújtógyakorlatokba kezdtem, ami azért is furcsa, mert nagyon ritkán szoktam, de mivel most amúgy sem komoly gyakorlásról volt szó, időm is volt és mostanában különös szokásokat vettem fel, úgy voltam vele, hogy egyszer belefér.
Miután végeztem a nyújtással, ismét körülnéztem. Az előző lányt egy másik váltotta fel, aki már régebb óta is itt volt, de nem vettem észre. Mesterével egy levélen gyakorolt, nem hallottam, mit beszélnek, hamis feltételezésekbe pedig nem akartam bocsátkozni, így szememmel tovább pásztáztam a terepet.
Volt ott egy másik srác is, aki éppen harcolt. Nem tűnt túl gyakorlottnak még, ellenfele, valószínűleg tanítómestere szintén lány volt, egy nagyon is csinos lány. De nem foglalkoztam vele.
Amilyen hamar megjött a kedvem a gyakorláshoz, olyan hamar el is szállt, a nyújtás után már valahogy nem volt kedvem még többet mozogni, ezért inkább kerestem magamnak egy padig, hátha akad, vagy valamit, amire leülhetek, elfeküdhetek. Ha nincs, akkor marad a biztonságos árnyékot nyújtó fa, vagy szét is nézhetnék akár a városban.

**Taidana Kaito** Kedd Dec. 13 2011, 17:29

Na ne !!! Azt hittem hogy a mai nap érdekes lesz, de hát tévedni emberi dolog. Feleslegesen tépem itt a számat, és már megint elment egy nap, feküdhettem volna egész nap az ágyban vagy olvashattam volna valami könyvet, vagy kereshetem volna valakit aki meg tanít talán egy új jutsu-ra. Erre már megint felesleges dolgot csinálok, még szendvicsre is pazaroltam az időmet. Érdekes egy kölyök ez a Kuzomi, eljön velem gyakorolni, utána meg elkezd duzzogni mert le állítottam egy lefutott harcot, azért hogy ki kérjem egy harmadik ember véleményét amely mind kettőnk számára hasznos lett volna, mondok neki valamit és rám se figyel. A másik gyerek érdekesnek tűnt, de kezd úgy festeni mint aki nem teljesen 100-as,megszólítom és nem válaszol, jó lehet hogy engem nem bír, de Kuzomi megszólítja erre meg ő egyből kezet nyom neki, majd utána megint nem figyel-rá, utána meg random elkezd nyújtózkodni, és most össze vissza nézelődik mint ha nem tudná hol van, Kuzomi is csak áll, azt se tudja mi csináljon.
Szépen lassan ballagok a táskám felé a többiek látszólag nem foglalkoznak velem, fáradt vagyok aludni akarok ... A táskámat össze szedtem, a szendvicseket kidobtam a kukába, a köveket meg kidobtam belőle, már nem kellenek. A számomra úgy tűnt mint ha a többiek tényleg nem tudták a helyüket, én be fejezetnek találtam a mai napot, így hátat fordítottam és a kijárat felé vettem az utamat, majd intettem és így szóltam:
- Viszlát Kuzomi, ha kellek megtalálsz !
Majd elindultam ismét, és reméltem hogy ha legközelebb megkeres valaki annak több értelme lesz. Végig gondoltam a napot és nagyot sóhajtottam, most lehet hogy én tűnök úgy mint ha duzzognék, de sebaj nem kell mindenikek szeretnie, innentől a gyomrom vette át az irányítást egy nagy korgással és már csak arra gondoltam hogy disznó vagy csirke ...

Shikamaru(Inaktív) Szer. Dec. 14 2011, 14:22

Ayami Remiyu írta:- Akkor ezek szerint nekem is lenne olyan szelem. Sejtettem, hogy van más is de soha... szóval soha nem gondoltam, hogy nekem is.
Félve és először csak lassú óvatos léptekkel követtem. Nem tudtam hova akar vezetni. Azt már sejtettem, hogy mit akarhat. Előbb pár perce elmondta, mire készül. Azt viszont nem tudtam milyen körülmények kellenek ahhoz. Végül egy kicsi ám de nagyon csendes és meg nyugtató helyen kötöttünk ki. Aminek én személy szerint nagyon örültem. A magyarázatából meg értettem, hogy sokkal, de sokkal felestem áll minden téren. Tudtam, hogy meg van a kellő tudása és tapasztalata a chakra terén.
- Izé szóval nem tudom. Engem nem tanított... vagy is nem igen foglalkoztak még velem. eltekintve pár rövid alkalomtól.
Még mindig a földet néztem vagy is pontosabban most már a levelet.
- De próbáltam egyedül gyakorolni és talán rá jöttem pár dologra remélem.
Le ültem a levél elé és tenyeremet rá tettem. Nincs ragasztóm, vagy bármilyen szerem de a levél mintha tenyeremből nőt volna ki úgy tapadt.
Majd a földre hullt ugyan oda vissza ahol még az előbb volt.
- Rá jöttem ha a lábamon kibocsájtott chakra képes a fához tapasztani és képesé tesz a vízen járni is, meg felelő szinten tartással. Akkor miért ne tehetném meg ezt akár a kezemmel, vagy máshol testem más pontjain. Remélem nem tartod butaságnak.
Levél a földön és én újra a levelet nézem egyik kezemmel pedig a földet piszkálom. Még mindig nem vetkőztem le zavarom és szégyenlősségem. bár azért néha vannak fellángolások, mikor úgy tűnik teljesen átlagos vagyok.

A fiú elnevette magát Rem zavara láttán, majd mosolyogva közölte vele, hogy nem, pont az a lényege a dolognak, hogy ugyanúgy kell kiengedni a chakrát a kézből, mintha a vízen járnál. És örült neki, hogy ez megy a lánynak, mert így nem kellett egy plusz edzést közbeiktatni.
- Nos, a chakra kiengedése már megy. Viszont most próbáld meg úgy áramoltatni a chakrádat, hogy nem érsz hozzá a levélhet. Simán csak tedd felé a kezed, majd engedd ki a chakrát, próbáld megmozdítani!
Miután kiadta a feladatot, kissé hátradőlt, figyelte a lány próbálkozását. Amik nem sikerültek túl jól, hiszen a levél meg se moccant. Látta is Rem arcán, hogy nem esik jól neki a dolog, ezért újra közelebb hajolt.
- Megmutatom mire gondolok. - vette el a levelet a lány elől, és maga elé tette. Kinyújtotta a kezét, chakrát koncentrált, majd a következő pillanatban a levél hirtelen felröppent, mintha valami fuvallat söpörte volna el.
- Ahogy elnéztem a chakra kiengedésével nincsenek problémák - szólalt meg végül, miután a levél visszakerült a lány elé. - Annál inkább azzal, hogy ez elemi legyen. Próbáld meg fejben elképzelni a dolgot, gondolj a nyári szellőre, ahogy simogatja az arcod, ahogyan megsuhogtatja a még zöld búzamező kalászait, ahogyan végigsöpör a tájon. Járjon át az érzés, a könnyedség, a szabadság lehetősége, a végtelenség ígérete, és így próbáld meg ismét. Talán segít...
A fiú hatalmas szenvedéllyel mondta az utóbbi mondatokat, szinte megnőtt fizikailag, szemei csillogtak, miközben beszélt, látszott, hogy neki tényleg van valami kapcsolata a széllel, sőt ez a kapcsolat nem is akármilyen. Viszont az utolsó két szóra már ismét visszavedlett egy korabeli sráccá, aki egy halovány mosollyal a szája sarkában várta, hogy Rem ismét megpróbálja a feladatot.

**Kagemare Kuzomi** Szer. Dec. 14 2011, 15:37

A Hiroto nevű srác elvolt magában, Kaito meg kissé sértődötnek tünt...
Ez a mondandója után a hangján is halható volt... Hát... ezt nem így terveztem.
Lassan Kaito után batyogtam, majd amikor utólértem éppen megkordult a gyomra, ekkor beugrott az ötlet:
- Tudod mit, meghívlak! Ramen jó lesz?
Kaito válaszára várva, nézegettem az eget. Több felhő is megjelent és ez most agasztott valamiért. A maszkom jut eszembe erről is, bár azt nem tudom hogyan jön ez most ide... na nembaj.
- Remélem nem bántottalak meg valamivel - kérdeztem. - ha igen akkor bocsánatot kérek...
Kicsit gondolkodtam mit mondhatnék még...
- Mit szólnál hozzá, ha kajálás után felmennénk tsunadéhez és kunyerálnánk egy mestert?
Elnyomtam egy mosolyt és reméltem, ez eltereli a figyelmét az esetleges megbántásról...

Shikamaru(Inaktív) Csüt. Dec. 15 2011, 02:12

Egy korotokbeli srác érkezett meg a kiképzőterepekre. Homok genin volt, a közeli szomszédos országból, ezt elárulta a fejpántja. Már régóta haza szeretett volna menni, hiszen félbemaradt az edzése, sajnálatos módon az ide szóló küldetést kellett elsődleges prioritásúként kezelnie, de ha már így volt, akkor szeretett volna minél hamarabb túl lenni a dolgon. Ha rajta múlt volna, mostanra már otthon lett volna, de nem engedték haza. Még úgy sem, hogy ketten voltak, hiszen Tsuki - a társa - is itt ragadt így, hogy Saito eltűnt, és ő is szeretett volna hazajutni, de így sem engedték őket... Ezt a fiú nem igazán értette, hiszen mi baj történhet két geninnel két szomszédos és egyben szövetséges ország között közlekedés során, de a hokage hajthatatlan volt. Egyedül nem mehetnek. Annál inkább megörült, mikor a legközelebbi látogatása során azt a felvilágosítást kapta, hogy találtak neki egy kísérőtársat, aki közel azonos mennyiségű tapasztalattal rendelkezik, mint ő, viszont még nem volt a Szél Országában, pedig ez Konoha egyik legfontosabb szövetségese, minden levél shinobinak ismernie illik. Naoki - mert így hívták - megkapta a srác nevét, egy írásos parancsot és azt, hogy hol van jelenleg, de fényképet hirtelen nem tudtak keríteni, mert valahova elkeveredett az azt tartalmazó akta. A megkeresése időbe tellett volna, amit Naoki nem akart megvárni, megköszönte a segítséget, majd távozott, útját egyenesen Tsuki ideiglenes szállása felé véve. Közölte vele a hírt, viszont a lánynak kellett egy kis idő, hogy elkészüljön, amit Naoki nem várt meg, csak közölte vele, hogy a kiképzőterepen van a célszemély, majd az említett helyszínre sietett.
Megérkezése után nyomban felmérte a terepet szemeivel, a legvalószínűbb célpontok között szortírozott, majd miután elvetett egy viháncoló lánycsapatot, egy akadémiai gyakorlati tanórán résztvevőket és egy 25 körüli jounint, az egyetlen korabeli fiúkból álló csoportosulás felé indult, akik történetesen Kuzomiék voltak. Mivel Naokinak fogalma sem volt, hogy melyikük az általa keresett személy, így véletlenszerűen szólította meg egyiküket, más megoldást nem látván. Ez a valaki történetesen az éppen hazafele induló Taidana volt, akit eléggé meglephetett, hogy ilyen rövid idő alatt már a második vadidegen "csatlakozik" hozzájuk, aki ráadásul nem is volt idevalósi.
- Üdv! - köszöntötte őt tömören és velősen Naoki. Nem volt szándéka túl sok időt pazarolni, így sietősre vette a figurát. - Egy fiút keresek, Hiroto Osumi-t. Nem láttad véletlenül?
A genin hangjából kiérződik egy kis türelmetlenség, pedig ez nem jellemző rá. Viszont most, hogy ennyire kézzelfogható a hazajutás lehetősége, minden kis kitérő, amit még kénytelen tenni, zavarja. Szemeit Taidanára szegezve várta a választ.

**Taidana Kaito** Csüt. Dec. 15 2011, 18:34

Shikamaru írta://JK karakter NJK-ként való bevezetése a játékba.//

Egy korotokbeli srác érkezett meg a kiképzőterepekre. Homok genin volt, a közeli szomszédos országból, ezt elárulta a fejpántja. Már régóta haza szeretett volna menni, hiszen félbemaradt az edzése, sajnálatos módon az ide szóló küldetést kellett elsődleges prioritásúként kezelnie, de ha már így volt, akkor szeretett volna minél hamarabb túl lenni a dolgon. Ha rajta múlt volna, mostanra már otthon lett volna, de nem engedték haza. Ezt a fiú nem igazán értette, hiszen mi baj történhet egy geninnel két szomszédos és egyben szövetséges ország között közlekedés során, de a hokage hajthatatlan volt. Egyedül nem mehet. Annál inkább megörült, mikor a legközelebbi látogatása során azt a felvilágosítást kapta, hogy találtak neki egy kísérőtársat, aki közel azonos mennyiségű tapasztalattal rendelkezik, mint ő, viszont még nem volt a Szél Országában, pedig ez Konoha egyik legfontosabb szövetségese, minden levél shinobinak ismernie illik. Naoki - mert így hívták - megkapta a srác nevét, egy írásos parancsot és azt, hogy hol van jelenleg, de fényképet hirtelen nem tudtak keríteni, mert valahova elkeveredett az azt tartalmazó akta. A megkeresése időbe tellett volna, amit Naoki nem akart megvárni, megköszönte a segítséget, majd távozott, útját egyenesen a már említett helyszín felé véve.
Megérkezése után nyomban felmérte a terepet szemeivel, a legvalószínűbb célpontok között szortírozott, majd miután elvetett egy viháncoló lánycsapatot, egy akadémiai gyakorlati tanórán résztvevőket és egy 25 körüli jounint, az egyetlen korabeli fiúkból álló csoportosulás felé indult, akik történetesen Kuzomiék voltak. Mivel Naokinak fogalma sem volt, hogy melyikük az általa keresett személy, így véletlenszerűen szólította meg egyiküket, más megoldást nem látván. Ez a valaki történetesen az éppen hazafele induló Taidana volt, akit eléggé meglephetett, hogy ilyen rövid idő alatt már a második vadidegen "csatlakozik" hozzájuk, aki ráadásul nem is volt idevalósi.
- Üdv! - köszöntötte őt tömören és velősen Naoki. Nem volt szándéka túl sok időt pazarolni, így sietősre vette a figurát. - Egy fiút keresek, Hiroto Osumi-t. Nem láttad véletlenül?
A genin hangjából kiérződik egy kis türelmetlenség, pedig ez nem jellemző rá. Viszont most, hogy ennyire kézzelfogható a hazajutás lehetősége, minden kis kitérő, amit még kénytelen tenni, zavarja. Szemeit Taidanára szegezve várta a választ.

Késő volt már, és a gyomrom nem hagyott nyugodni! A kérdést hogy csirke vagy disznó Kuzomi ajánlata tette egyértelművé, hát akkor legyen disznó, de hogy meg hívjon nem vagyok rá szorulva, és vagyon minden embert ramenre hív másfél nap ismeretség után, na mindegy, és ez a banyázás remélem csak félre halottam és nem a hokagé-ra gondolt, ej tiszteletlenség nem értem én ezt. Kissé unottan fordítottam oldalra a fejem, és talán még unottabban így szóltam:
- Nem sértettél meg, ahhoz több kell, a ramen jó ötlet, de nem kell meg hívnod !!!
- Ja és nem ártana némi tisztelet "banya" !!!
Amikkor vissza felé fordultam akkor vettem észre a szemem sarkából hogy valaki pont felé közeledik, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget mert hirtelen gondolkozni kezdtem. A fejemet le hajtottam és utána a kezemet a tarkómra tettem és a fejemet vakartam hogy vajon mit felejthettem el, és akkor be ugrott, úgy mintha meg váltásként ért volna a dolog. A köpenyem hátra maradt. Fordultam volna meg mire egy homok fejpántos tag szólított meg engem. Alacsonyabb volt, és úgy nézet ki mint egy tipikus homok rejteki, bár jobban bele gondolva nem is tudom milyen az a "tipikus" homok rejteki. Elég frusztrált volt és nagyon sietett, ez látszott a test tartásán és hallatszott a hangján. Valami Hiroto Osumi nevű alakot kereset. Esküszöm hogy halottam ezt a nevet, de sejtelmem nem volt hogy hol és hogy ki lehetett. Elegem van már hogy ma csak a fura idegenek találnak meg, de mindegy. Így szóltam:
- Szervusz! Sajnos nem tudok segíteni nem ismerek ilyen nevű embert ! Sajnálom !
Majd a mellettem álló Kuzomi-hoz szóltam:
- Kuzomi te ismersz ilyen nevű embert ???

**Shiruba Tsuki** Pént. Dec. 16 2011, 01:30

Shikamaru írta:Egy korotokbeli srác érkezett meg a kiképzőterepekre. Homok genin volt, a közeli szomszédos országból, ezt elárulta a fejpántja. Már régóta haza szeretett volna menni, hiszen félbemaradt az edzése, sajnálatos módon az ide szóló küldetést kellett elsődleges prioritásúként kezelnie, de ha már így volt, akkor szeretett volna minél hamarabb túl lenni a dolgon. Ha rajta múlt volna, mostanra már otthon lett volna, de nem engedték haza. Még úgy sem, hogy ketten voltak, hiszen Tsuki - a társa - is itt ragadt így, hogy Saito eltűnt, és ő is szeretett volna hazajutni, de így sem engedték őket... Ezt a fiú nem igazán értette, hiszen mi baj történhet két geninnel két szomszédos és egyben szövetséges ország között közlekedés során, de a hokage hajthatatlan volt. Egyedül nem mehetnek. Annál inkább megörült, mikor a legközelebbi látogatása során azt a felvilágosítást kapta, hogy találtak neki egy kísérőtársat, aki közel azonos mennyiségű tapasztalattal rendelkezik, mint ő, viszont még nem volt a Szél Országában, pedig ez Konoha egyik legfontosabb szövetségese, minden levél shinobinak ismernie illik. Naoki - mert így hívták - megkapta a srác nevét, egy írásos parancsot és azt, hogy hol van jelenleg, de fényképet hirtelen nem tudtak keríteni, mert valahova elkeveredett az azt tartalmazó akta. A megkeresése időbe tellett volna, amit Naoki nem akart megvárni, megköszönte a segítséget, majd távozott, útját egyenesen Tsuki ideiglenes szállása felé véve. Közölte vele a hírt, viszont a lánynak kellett egy kis idő, hogy elkészüljön, amit Naoki nem várt meg, csak közölte vele, hogy a kiképzőterepen van a célszemély, majd az említett helyszínre sietett.
Megérkezése után nyomban felmérte a terepet szemeivel, a legvalószínűbb célpontok között szortírozott, majd miután elvetett egy viháncoló lánycsapatot, egy akadémiai gyakorlati tanórán résztvevőket és egy 25 körüli jounint, az egyetlen korabeli fiúkból álló csoportosulás felé indult, akik történetesen Kuzomiék voltak. Mivel Naokinak fogalma sem volt, hogy melyikük az általa keresett személy, így véletlenszerűen szólította meg egyiküket, más megoldást nem látván. Ez a valaki történetesen az éppen hazafele induló Taidana volt, akit eléggé meglephetett, hogy ilyen rövid idő alatt már a második vadidegen "csatlakozik" hozzájuk, aki ráadásul nem is volt idevalósi.
- Üdv! - köszöntötte őt tömören és velősen Naoki. Nem volt szándéka túl sok időt pazarolni, így sietősre vette a figurát. - Egy fiút keresek, Hiroto Osumi-t. Nem láttad véletlenül?
A genin hangjából kiérződik egy kis türelmetlenség, pedig ez nem jellemző rá. Viszont most, hogy ennyire kézzelfogható a hazajutás lehetősége, minden kis kitérő, amit még kénytelen tenni, zavarja. Szemeit Taidanára szegezve várta a választ.

Elkészülni persze, hogy időbe telt. nem hagyhatom csak úgy félbe! Természetesen itt a fegyvereim élezéséről van szó.
- Így már jó....
Tanto alaposan fényesítve és élesítve illetve minden más fém eszköz módszeresen meg tisztítva. Fel vettem a felsőm, és eltakartam az arcom. Eddig csak Naokinak és Bakinak engedtem meg, hogy maszk mögé nézzen. Illetve Undertaker is már látta.
- Cöh nem tudom mit képzel magáról, parancsolni mer nekem. Hol keressem meg? Hol találom, hát nem nagyon izgat. Az ő fajtája vagy is a hímek mindig csak erő fitogtatásból feszengenek mind légy a a sz*r kupacon. Végül is meg vonom a vállam már az utcán sétálva. Ahol célom felé haladok némán és egész jól elvagyok saját néha igen csak sötét gondolataimmal. Nyah és nem a butaság miatt sötét az a gondolat. Soha nem számoltam az idő múlását igazából nem is érdekel ez a dolog. Lassan megérkeztem a kérdéses helyszínre, de még mindig rendkívül unatkoztam. Ezért hát szemeimmel meg felelő áldozatra lestem. Furcsa szempár egyik kék a másik zöld. Nem elég, hogy felemás de rideg élettelen mind kettő. Sok embert kiráz ettől a hideg és gyorsan elfordulnak. Ehhez társul a hófehér bőr és haj.
Távolból fel ismerem Naoki alakját és elhatározom, hogy meg lepem valamivel. Tudja, hogy ilyet általában soha nem művelnék, hisz nem vagyok én holmi csimpánz. Fejel lefelé lógva egy vastag faágról figyelem őket. Igazából nem vagyok messze maximum 1 esetleg 1,5 méterre. Ezért a földről is elég jól látnak engem. A felemás szemeimet a hó fehér bőröm és hajam.

**Kagemare Kuzomi** Pént. Dec. 16 2011, 13:46

( Shikamaru, Kaito és a többiek...)

Kaito beleegyezett a kajálásba, de a meghívást nem fogadta el... Hát, annyi baj legyen.
Kaitohoz odament egy alak és elkezdett kérdezősködni, majd Kaito felém fordult és feltette a kérdést amire persze tudtam a választ, de mielőtt elmondtam volna jobban felmértem a tagot. Egy sunagakurei shinobi eki egy idős lehet velünk.
- Igen, ismerem ezt a srácot, vagyis az ismerem kicsit erős szó, de éppen az imént mutatkozott be. Ott van annál a fánál, vigyáz vele, mert kicsit fura a tag.
Most, hogy válaszoltam a kérdésre, úgy lenne fair, ha ő is válaszolna a kérdésemre, legalálábbis az én felfogásom szerint. Mivel egy sunagakurei shinobi van nelem szemben és engem mindenfajta információ érdekel, aminek hasznát vehetem, ezért nem is haboztam.
- Most én is szeretnék kérdezni, ha nem probléma... Ez egy elég tág kérdés lesz... Milyen sunagakure no sato? - kérdeztem.
Miután elhangzott a kérdés rájöttem, hogy nem túl megszokott dolog rögtön egy ilyen kérdéssel előrukkolni, de a tudás mindenek előtt való számomra, ezért most ilyen piti dolgokkal nem is foglalkozom, mint például, hogy nem is ismerem.... De azért, még is hozzátettem a következőket:
- Amúgy ez így elégé gyors volt, de ez csak úgy jött... remélem nem gáz a kérdés, viszont, ha lenne most kedved akkor kérlek mesélj a faludról egy kicsit...
Mivel a maszkom nem volt rajtam, ezért elnyomtam egy vigyort, ami kicsit talán h'lyének állít be, de ez is az egyik célja ennek a kissé, bárgyú vigyornak...

**Osumi Hiroto** Hétf. Dec. 19 2011, 15:05

A kiképzőterepen maradva, megfosztva magam a városban nyüzsgő gyerekek idegesítő, a víz folyását elnyomó, a csendet meg nem tűrő hangoktól egy fa legkisebb ágára merészkedtem fel, mivel harcolni nem volt kedvem, másokat figyelni már nem is mertem, gondoltam, pihenek egyet. Nem igazán foglalkoztatott az imént lezajlott harc, más harca sem, inkább csak feküdtem ott, elnyűtten, semmire sem gondolva. Néha jó az ilyesfajta semmittevés és, bár én ilyen szempontból szerencsés vagyok, azt mondják, kevés adatik meg belőle. Szerintem, amikor meg is adatik, az emberek nem használják ki, hanem mással töltik az idejüket, ezért nem is érzik elégnek a pihenésre szánt időt, amit amúgy nem szabadna mással tölteni, hiszen -a mi világunkban különösen- fontos, hogy éberek és bármikor bevethetőek maradjunk.
Néha fél szemmel fel-fel pillantottam, végül elnyomott az álom.
Ezt hittem legalábbis. A fejemet mintha nehezék nyomná, mély komában éreztem magam, óráknak éreztem azt az öt percet, amíg lehunyva tartottam a szemem. Gyorsan összekaptam magam, sietésre készen ültem fel, aztán tudatosult csak bennem, hogy nem telhetett még el olyan sok idő: a nap még mindig ugyanott áll, a kiképzőterep összetétele -már ami az embereket illeti- nem változott, még az a két gyerek is ott volt.. két másik társaságában.
Az egyik közülük.. furcsa volt. Valami nem emberit éreztem benne, amitől még az én sima bőröm is libabőrözni kezdett, olyan különös aurája volt még innen, távolról is. Félelmetes volt, meg is remegtem egy pillanatra, aztán visszazökkentem, ismét nyugodt voltam és nem értettem, mi váltotta ki belőlem ezt az érzést.
Egy pillanatig vívódtam magammal, odamenjek-e vagy nem, végül a lustaság diadalmaskodott kíváncsiságom felett, nyugodtan visszafeküdtem a vártnál kényelmesebb nyughelyemre, ismét lehunytam a szemem, de nem bírtam ki, hogy ne nézzek arra néha. Volt abban a lányban valami különösen ijesztő..

Ajánlott tartalom