Kiképzőterepek

A lustasággal az a legnagyobb probléma, hogy nem lehet megszakítani, félbehagyni, mert nem tőled függ. Így ha eldöntöd, hogy lustálkodni fogsz, akármi történik is, nem tudod magad azonnal átadni neki. Mivel én éppen ezt csináltam, halálos fáradtnak éreztem volna, ha felkelek, ezért nem is tettem. Ezúttal nem lett semmiféle komolyabb következménye, mint mikor egy küldetésen miattam vesztettünk másfél órát, és alig sikerült végrehajtanunk napnyugta előtt - ezért később komolyan meg is büntettek.
Az újonnan érkezett srác elég sietős léptekkel tartott felém, alig néhány másodpercet töltött a másik kettő mellett, akkor is inkább felém fordulva, csak visszatekintett rájuk, innen legalábbis úgy tűnt, nagyon sietős a dolga. Még idejében észrevettem, hogy felém közeledik, ezért guggolásba váltottam át, majd leugrottam elé.
Nem sokat törődött a formalitásokkal, bemutatkozni sem volt időm, csak elhadarta a mondandóját és a kezembe nyomott egy papírt, azzal a kijelentéssel, hogy nekem bizony feladatot kell teljesítenem, mert a Hokage küldte őt. Így hirtelen elküldtem volna az anyjába, de mikor gyorsan átfutottam a papírt, inkább meggondoltam magam. De mert nem tudtam, nem is akartam leplezni érzelmeimet, a fintoromból hamar rájöhetett, hogy egyáltalán nincs kedvem őket pesztrálni, vagyis, mint a levélből kiderült, ők fognak engem - a Szél Országában. Remek. Így is már országot nevezhettem az otthonomnak, egyiket sem ismertem még eléggé - most pedig egy harmadikat kell felfedeznem, bár reméltem, ez az út nem jelent többet annál, hogy elkísérem őket a Kazekage.. házába, palotájába?, aztán visszajöhetek. Nem haza, vissza. Bár néha úgy érzem, Konohába inkább hazatérek, mint vissza, nem tudom. Most inkább nem mennék bele filozófiai kérdéscsatába, ha egyszer ez a feladatom, most ezzel kell foglalkoznom.
Elhessegettem a gondolatot, elvégre nem kell mindenben a rosszat látni; megismerek egy új helyet, talán jobban is fog tetszeni, mint Konoha, egy új embert, akivel huzamosabb ideig leszek együtt, mint itt tartózkodásom óta eddig bárkivel - leszámítva néhány hasonló küldetést, amik sokkal rövidebb időre szóltak -, ráadásul végre kaptam egy izgalmasnak is mondható feladatot - ki tudja, még valami jó is kisülhet belőle, talán együtt harcolni is alkalmunk lesz.
Ennyire azért nem fényes a helyzet. Sokkal valószínűbb, hogy csak egy unalmas utazás lesz és egész idő alatt egy szót sem szólunk majd egymáshoz.
És ott van az a lány is.. Furcsa, jeges tekintete van, élettelen az egész ember, különös, hátborzongató, vonzó.. Hogy mi? Az emberek néha a legkülönösebb érzéseket tudják kiváltani belőlem, amiket ugyan sokszor nem értek, de nem szoktam csalódni az érzékeimben.
- Rendben - válaszoltam minden hangsúly nélkül.
A levél végére érve a homokgenin is befejezte mondandóját, aztán el is tűntek társával. Így kell ezt csinálni, elvégre nem barátok vagyunk, hanem a feladat hozta össze ezt a véletlen találkozást, minek is többet mondani a száraz tényeknél? Ezt becsülöm. Nem, ez nem igaz. De tetszik.
A papíron egy átlagos utasítás szerepelt, a szokásos körítéssel, alján a Hokage pecsétjével és aláírásával. Mégis eltért kissé az eddigi küldetéseimtől.
"Féldiplomáciai, mi? Úgy tűnik, ideje elővennem a kedvesebbik énem."

A körülettem lévő dolgok, végre felgyorsultak. Az egyik homok rejteki akihez Kuzomi kérdést intézet, el viharzott. Ej örültem neki hogy nem lendülünk bele egy, beszélgetésbe, de tényleg rohad éhes vagyok, és most egy bájcsevej, egy körül belül 12 éves idegennel a legkevésbé sem hiányzott nekem. Bár botcsinálta társam közvetlensége, meg lepet holott csendesnek vaja magát. Volt még egy másik homok genin is, ő furán keringet az éterben, nem is érdekel. Aki tőlünk elrohant oda ment a másikhoz aki még mindig el volt, szóval ez a neve hmmmm..., akarom mondani mi is ??? Nem érdekelt, a szemem sarkából viszont fel figyeltem hogy a kis csaj egy papírt adott, át a másiknak, biztos egy meg hívó babazsúrba a jó öreg Sunagakure no Sato -ba haha ez jó volt, kár hogy nem tudom el mondani senkinek. Hála az Istennek kereket oldottak, egy perc és már csak ketten voltunk, ki élveztem a csendet, és már indultam volna is.

Éppen pislogtam egyet amikor lehunytam a szememet még ketten voltunk, mire kinyitottam már egy fura alak taktikai mellénybe egy enyhén szólva is termetes és ronda macska fényképét mutogatta. боже мой (uram Isten), még egy fura idegen, hát az imám hogy vége legyen ennek a napnak tényleg nem sült el jól, pedig ritkán mondok imát, talán mert egyáltalán nem is törődök a vallással, de a mai nap kivétel volt, hogy véget vessek neki égi segítség kellene, de azt ma bizony nem kapok. Szeretem a macskákat, de kajás vagyok, vajon finom megsütve ??? Biztos nem a tag komolynak tűnik, mondanám, hogy nem, de sem felhúzni nem akarom, sem elkeseríteni nem akarom. Mióta fogalakozik egy chunnin vagy jounin rangú egy egyszerű, bár dagadtsága miatt nem mondható hogy egyszerű, a lényeg mióta foglalkoznak ilyen rangban macskával. Udvariasan kérdezte, és már egy rövid nemre állt volna a szám amikkor, folytatta a tag.
"- Tiétek a küldetésért járó pénz kétharmada, és jövök nektek egyel. Nos?"
A pénz sosem jön rosszul, de tényleg éhes vagyok, ráadásul csak a kettő harmada, egy főre az csak egy harmad, és miért is nem mi kapjuk az egészet, ha már ő nem csinál semmit. Továbbá elegem van az idegenekből, és a mai napból is már csak a ramen és az ágyam gondolata tartott életben. Elegem van. A köpenyemet még mindig nem szedtem fel, mert meg zavartak, most viszont oda mentem érte és gyorsan magamra kaptam, ezzel is leplezve a fáradságomat. Nem vagyok jó a felsőbb rangúakkal való beszélgetésben. Össze szedtem magam és a következőt mondtam:
- Nos köszönjük az ajánltatott, tisztelt uram. De engedelmével lenne egy kérdésem.
- Mivel minden a matekon múlik minden. Mennyi az annyi ???
Talán a kérdésem túl tiszteletlennek tűnk legbelül félek ettől, de most az agyam ezen része ki kapcsolt, és lazára vette a dolgokat, hát ha így gyorsabban végzek. Csak remélni tudtam hogy az összeg elegendő lesz egy nagy vacsorára vagy kitudja egy nagyobb fegyver beruházásra.

A sunagakurei srác sikeresen meglépett... ugrott ez az infórmáció is... hát akkor, mégis csak el kell mennem a könyvtárba és átlapozni néhány könyvet, mert már régóta informálódni akarok, bizonyos dolgokról és hát ugye a tudás mindenek előtt...
Jobb zsebemből kihúztam a kezemet és megigazítottam volna a maszkomat, amikor is észrevettem - immár sokadszor - hogy nincs rajtam.
Ja, ezt el is felejtettem...
Szomorúan elindultam előre, amikor is megjelent előttünk egy emberke, chunnin mellényt viselt, amit akár jounninok is viselhetnek. Egy nem szimpatikus macskát nyomott az arcomba... azaz csak a fényképét...
- Nem! Nem láttuk... - mondtam, majd halkan hozzátettem - legalábbis én.
Egy egészen furcsa ajánlatot tett... Ezért jobban megnéztem magamnak.
Nos, nézzük át egy kicsit a dolgokat... Úszott az infó sunagakuréről... megjelent előtt(ünk)em egy konohai shinobi, elé(nk)m nyom egy olyan küldetést, amit geninek szoktak kapni - vagyis én erről tudok - és felajánlja nekünk a pénz egy részét, valamint mi ugye társultunk Kaitoval és nincsen senseiünk... bár nemtudom Tsunade honnan szedte volna az infót erről, de az is lehet, hogy csak a vakszerencse vagy csak én spekulálok sokat...
- Egészen pontosan melyik területen nagy az esélye annak, hogy feltűnik vagy leggalább azt mond el merre felé lakott? Mi a neve( a macskának) és miért pont mi? Valamint mennyire bízhatunk benned...
Magyarul remélem nem vagy necrofil...

( Már többen kérdezték ezért kiírom, hogy kedves mesélőnk is tudja ( ): Ahova teszek kötőjelet ( - ) az az amit mondok, ordítok stb.. (de ezt oda is írom). A többi pedig amit teszek vagy gondolok ( Pl.: az utolsó mondat csak gondolat).. Remélem azért érthető volt a magyarázatom )

//Shin//


Elengedem a fiút és felállok. Majd fel segítem és csak mosolygok.
- Húsi azért kitettél magadért. Tudod azok a bizonyos jelek. Figyelj az ellenfeled minden mozdulatára. Lélegzetére és rezdülésére, az aurájára.
Bármilyen apró jel elárulhatja a következő mozdulatát, vagy taktikáját. Jó megfigyelő és elemző készség sok bajtól meg óvhat. Emelet elengedhetetlen a türelem a hideg vér, hogy szorult helyzetekben is tiszta fejel nyugodtan dönts. A kapkodás és a sietség néha nem vezet semmi jóra sem.
Meg fogom a vállát és rá mosolygok barátságosan.
- Szóval jobb ha ezt mérlegeled és meg fogadod. Mi kép cselekszel az életben. Holnap pedig ugyan itt várlak ne merj elkésni. Meg váratni engem, mert különben hajadnál fogva rángatlak ide.
Egy laza intés és a jounin elsétál.

Miután a kunoichi távozott ,fölvettem a kardom és a karommal az oldalamhoz szorítottam. leültem egy fa tövébe és a füves terület fele bámultam amerre a bábúk voltak, nem néztem hogy mi van előttem, csak a gondolataim jártak a fejemben. Milyen is egy igazi jounin, a harci tapasztalat, a technikák használata, az ellenfél következő lépésének meglátása, a küzdelemhez való hozzáállás, és a jó fizikum se árt. Majd elképzeltem hogy nekem mennyit kell fejlődnöm ahhoz hogy mindezt elérjem, minden csak a belefektetett erő és kitartás kérdése. Felnéztem a fa lombjára, egy elsárgult levél épp a lágy szellővel távozott az ágától, követtem a szememmel minden mozdulatát , mikor épp elém érkezett a tekintetem a bábúkra terelődött. Szép lassan odamentem , lekaptam a táskámat, kiszedtem belőle az összes tekercset. Vissza raktam a katanám a tekercsbe, és az összes többi dobófegyvert megidéztem. Hátrébb álltam 20 métert és elkezdtem hármasával dobálni a fegyvereket, mindegyikkel a báb "mellkasának" a közepét céloztam. Többszöri próbálkozás és jó pár óra után csak néhány senbon találta el a bábot, és akkor sem talált célba, az utolsó tű volt már a kezemben, kezdtem azt hinni sosem találom el a célpontot, ekkor kedvetlenül eldobtam a senbont és az pontosan eltalálta a bábon kijelölt helyet. * Lehet hogy mégsem vagyok olyan reménytelen* mondtam magamban majd felszedtem a fegyvereket és visszaraktam mindegyiket a saját tekercsébe. Hazamentem, ki aludtam magam és másnap kora reggel már ismét a kiképzőterepeken voltam.

Másnap amint ahogy az meg lett beszélve a genin ott volt. És rajtra kész természetesen, de még csak nem is sejtet semmit.
Lustaság minta képe, hogy még nem melegítettbe.
- Már rég be melegithetél volna. Nem kelene feleslegesen ezzel vacakolni. Most fús pár kört és végez néhány nyújtást. Különben meg sérülhetsz.
Adtam ki az utasításokat köszönés nélkül. Közben pedig figyeltem, hogy mit is csinál. Nem mindegy, hogyan áll hozzá és közben mit is csinál. Apró jelek amik árulkodnak miket figyelek. Nekem segítség és neki is mert ez alapján el tudom dönteni mi a gyengesége. Azt pedig erővé kell át formálni így lesz majd idővel erős shinobi. Le ültem egy fa tövébe és nagyot nyújtóztam. Szemeim az ifjoncon, néha elő fordult, hogy közben gondolataim elkalandoztak.
- Jól van nyújts után legyen hatvan guggolás és legyen negyven felülés amit zárj le nyolcvan fekvőtámasszal. Kész vagy gyere és jelentkezz.


( Írd le szépen, hogyan futottad le azt a pár kört és részletesebben a nyújtó gyakorlatokat.)

Elég fáradt voltam még, de próbáltam követni mit is mondott a sensei. *Futás, nyújtás, gugolás, felülés, fekvőtámasz...nem olyan nehezek, na álljunk neki.* gondoltam magamban, ám amikor nekikezdtem futni megbotlottam a saját lábamban és egy hatalmas pofára eséssel kezdtem a pár körömet. Ettől egyből felébredtem úgy hogy gyorsan felkeltem és leporoltam magam majd nekiálltam futni. A köröket a tisztás körül róttam ami elég nagynak számított, hogy a jouninnak lehetőleg ne vagy kevés kifogása lehessen. Futás közben az járt a fejemben hogy ma mit is fogunk csinálni. Hallottam egy-két tőlem idősebb gyerektől hogy ők mit is csináltak, a sok edzésen kívül megnézték hogy milyen a chakra típusuk valamint megtanulták irányítani azt. Kíváncsi voltam hogy nálam mikor kerül erre sor. Mikor befejeztem a köreim neki álltam nyújtani, szépen felülről lefelé haladtam, nyak, váll és kar, törzs és láb. Miközben ezeket csináltam a nőt néztem hogy mit csinál. Nem történt semmi érdekes így hát tovább folytattam a kiszabott gyakorlatokat. Mellső középtartásban csináltam meg a guggolásokat, mivel korábban is rendszeresen gyakoroltam ezért nem jelentettek különösebb gondot. Gyorsan végeztem a guggolásokkal és nekikezdtem a felüléseknek, szerettem volna mihamarabb végezni ezekkel és csinálni valami érdekesebbet is. A negyven darab felülés se volt nagy cucc. Viszont a fekvőtámaszok annál inkább, a negyvenediknél kifeküdtem, pihentem egy kicsit majd folytattam, mire végeztem velük igen csak megizzadtam. Feltápászkodtam a földről és odamentem a kunoichihez várva hogy mi fog következni.

Aokaze Shin írta: Elég fáradt voltam még, de próbáltam követni mit is mondott a sensei. *Futás, nyújtás, gugolás, felülés, fekvőtámasz...nem olyan nehezek, na álljunk neki.* gondoltam magamban, ám amikor nekikezdtem futni megbotlottam a saját lábamban és egy hatalmas pofára eséssel kezdtem a pár körömet. Ettől egyből felébredtem úgy hogy gyorsan felkeltem és leporoltam magam majd nekiálltam futni. A köröket a tisztás körül róttam ami elég nagynak számított, hogy a jouninnak lehetőleg ne vagy kevés kifogása lehessen. Futás közben az járt a fejemben hogy ma mit is fogunk csinálni. Hallottam egy-két tőlem idősebb gyerektől hogy ők mit is csináltak, a sok edzésen kívül megnézték hogy milyen a chakra típusuk valamint megtanulták irányítani azt. Kíváncsi voltam hogy nálam mikor kerül erre sor. Mikor befejeztem a köreim neki álltam nyújtani, szépen felülről lefelé haladtam, nyak, váll és kar, törzs és láb. Miközben ezeket csináltam a nőt néztem hogy mit csinál. Nem történt semmi érdekes így hát tovább folytattam a kiszabott gyakorlatokat. Mellső középtartásban csináltam meg a guggolásokat, mivel korábban is rendszeresen gyakoroltam ezért nem jelentettek különösebb gondot. Gyorsan végeztem a guggolásokkal és nekikezdtem a felüléseknek, szerettem volna mihamarabb végezni ezekkel és csinálni valami érdekesebbet is. A negyven darab felülés se volt nagy cucc. Viszont a fekvőtámaszok annál inkább, a negyvenediknél kifeküdtem, pihentem egy kicsit majd folytattam, mire végeztem velük igen csak megizzadtam. Feltápászkodtam a földről és odamentem a kunoichihez várva hogy mi fog következni.

//Mivel vagyunk egy páran fejlécezünk//

/// Te és én ///

Nem szóltam hozzá. Egyetlen szót sem csak néztem ahogy ott áll előttem. Én felálltam és körbe jártam vagy épp az árnyékban támaszkodtam. Amikor pedig meg próbált a genin le ülni vagy test tartásán változtatni egy veszővel jó nagyot sóztam a lábára vagy kezére......esetleg fenekére. Így ment ez hosszú perceken és órákon át. Igyekeztem türelmét legvégsőkig kihasználni ezzel a bánás móddal. Majd végül meg kegyelmeztem neki. a nap magasan járt talán dél lehetett vagy már el is múlt.
- Mássz fel arra a fára! A kezed nem használhatod csak a lábad, meg mutatom.
Nemes egy szerűségél fel sétáltam a fa törzsén egészen magasra majd ott fent le ültem egy ágra. Majd a nálam levő kulacsból pár csepp vizet a fiúra löttyentetem.
- Addig nem mehetsz innen haza amíg ez a gyakorlat nem sikerül. ha egy hétbe telik akkor egy hétig leszel itt ennél a fánál.

Terumi Mei írta:

Nem szóltam hozzá. Egyetlen szót sem csak néztem ahogy ott áll előttem. Én felálltam és körbe jártam vagy épp az árnyékban támaszkodtam. Amikor pedig meg próbált a genin le ülni vagy test tartásán változtatni egy veszővel jó nagyot sóztam a lábára vagy kezére......esetleg fenekére. Így ment ez hosszú perceken és órákon át. Igyekeztem türelmét legvégsőkig kihasználni ezzel a bánás móddal. Majd végül meg kegyelmeztem neki. a nap magasan járt talán dél lehetett vagy már el is múlt.
- Mássz fel arra a fára! A kezed nem használhatod csak a lábad, meg mutatom.
Nemes egy szerűségél fel sétáltam a fa törzsén egészen magasra majd ott fent le ültem egy ágra. Majd a nálam levő kulacsból pár csepp vizet a fiúra löttyentetem.
- Addig nem mehetsz innen haza amíg ez a gyakorlat nem sikerül. ha egy hétbe telik akkor egy hétig leszel itt ennél a fánál.

Először nem tudtam mit akar a sensei ezért csak egy helyben álltam, majd mire megpróbáltam testtartást váltani ,kaptam egyet a vesszővel.
Ekkor már rögtön világossá vált a feladat, egy mozdulat nélkül állni. Néha persze kellemetlen volt és le szerettem volna ülni úgy hogy jó párszor kaptam még azzal a vesszővel. Egy idő után kezdett zavarni ez a dolog, de már mozdulni se mertem. Ekkor a kunoichi kiadta a feladatot, de előtte be is mutatta. Néztem hogy mit is kéne csinálnom úgy hogy amikor a nő kiöntötte azt a pár csepp vizet, azok egyenest a homlokomon landoltak, mivel igen csak leizzadtam ezért kellemesen hűsítő volt. Nem akartam az egész napon a famászással tölteni úgy hogy gyorsan letöröltem a vizet és hátrébb álltam a fától. Nekiszaladtam és felugrottam, ám amilyen erővel indultam neki és értem el egy pontig olyan erővel estem is vissza. Pont guggolásban érkeztem a földre, föl álltam majd a fejemhez kaptam. * Shin, te hülye, arról szól az egész hogy a chakrád a lábadba irányítsd ne pedig csak simán neki ronts annak a fának. * Ekkor felnéztem a kunoichire.
- Kara-sensei, bocsánat az előbbi hülyeségemért csak nem kapcsoltam időben, de úgy gondolom megtudnám csinálni a feladatot....még ma.- Formáltam egy tigris kézpecsétet ,nem tudtam miért de úgy gondoltam az majd talán segít. Becsuktam a szemem és elképzeltem a testben a chakrát és a lábamra koncentráltam. Egy idő után éreztem már a chakra áramlását a kívánt helyen.
Ekkor egy lábbal felléptem a fára, olyan volt mintha valami odaszegezné a talpam a törzshöz. Feltettem a másik lábam is megpróbáltam felsétálni a fa törzsén.

/// Te és én ///

Újra és újra fel szaladsz a fára de semmi számot tevő eredmény. Csak apránként haladsz előre, de legalább ez is valami.
- Amikor chakrát használsz el azt nem kontrollálod. Ezért egyetlen alap jutsunál többet használsz el mint amire szükség van. Porbáj összpontosítani a chakra áramlására. A tekinteted fordítsd befelé és néz át magadon. Egyenesen véredbe, a chakra áramlást figyeld.
Probáltam egy kis segitséget adni a fiúnak. nem akartam, hogy helyete oldjam meg a rejtéjt. jöjön rá szépen egymaga, igy édesebb lesz a siker. Én fent ülök a fán és továbbra is téged figyelek. néha látszik rajtam, hogy gondolatban mesze járok. talán teljesen más országban vagy egy fantázia világban.
- Nem rossz de probálkoz tovább még mindig édes kevés amit csináltál eddig.
Egy kis biztatás nem sok, csak módjával még végén el biza magát a fiú. Akkor pedig bátrabb nagy mellényel rohan a fának és csont törik. kedvem pedig most nincs az efféle gondokhoz.

/// Te és én ///
Többszöri próbálkozás után sem sikerült számot tevő eredményt felmutatni, emiatt kezdtem egy kicsit türelmetlen lenni. A sensei utolsó mondata is arra sarkallt hogy lehetőleg a legjobban teljesítsem a feladatot. Becsuktam a szemem és elképzeltem ahogy egy folyó áramlik, majd a folyó gondolatát helyettesítettem a chakráéval, majd neki álltam felsétálni a fán. Amikor elértem azt a pontot ahonnan eddig nem sikerül tovább jutnom, úgy gondoltam hogy innentől egy kicsivel több chakrát irányítok a lábamba, ám a következő lépésnél a fa kérge megrepedt a talpam alatt. Természetesen megint a földön kötöttem ki, persze guggolásba érkeztem mert azért egy hátra esés nem lett volna kellemes. Kezdtem megérteni hogy mi volt a hibám az előzőknél, nem volt megfelelő a chakra eloszlás. Ezúttal lassabban fogtam neki a famászásnak, nem azzal törődtem hogy mikor érek fel oda ahol a kunoichi van hanem hogy biztosan felérjek. Szépen lassan de biztosan meneteltem felfele a fa törzsén.

//Shikamaru - Kuzomi//

Sok sikert és dolgom van, ezzel a jounin le is zárta a beszélgetést és eltűnt. Az érvei pedig jogosak voltak, most már biztos hogy bele vágunk a küldetésben, akár menyire is nem teszik a dolog. A macska képe a kezemben volt. Nehéz lesz meg találni. DE elég !!! Gondolataimat kezdtem szelektálni minden negatív dolgot kizár nem vagyok az az optimista típus, de ez most kivételes helyzet, és nincs más választásom. Jó most hogy minden eltűnt a fejemből memorizálni kezdtem a dolgokat. Amint végig gondoltam mindent Kuzomihoz fordultam és így szóltam:
Nos a következőket tudjuk:
Egy megérett a megy ... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ akarom mondani:
1. Dolog az ismeretlen biztos jounin volt. Ebből az következik hogy aki felbérelte az gazdag lehet, mert sokba kerül és ezt ő maga mondta.
2. A macska nem hétköznapi így ha bár kilátta akkor bizony emlékezni fog rá.
3. A macska időközben kajás lehetett így valahol enni e kellet valaki meg etethette, vagy pedig kaját lopott.
- Szerintem elég valószínű hogy a gazdag negyedből indulhatott el így a ott kéne kezdeni a keresést.
- Másik az hogy szerinted együtt keressük vagy pedig váljunk szét ???

( Shikamaru, Kaito)
Az illető egy jounin ezt ő maga mondta és a kérdéseimre nem úgy válaszolt, ahogy számítottam rá, de jobban belegondolva igaza volt... hogy lehettem ilyen megfontolatlan??? Nagyon nem gondoltam át a dolgokat...
A küldetést el kell válalnunk ez már biztos. A macskáról a kép éppen Kaito kezében van... aki mondott néhány dolgot és megfontolandó dolgokat.
- Induljunk el konoha felé és addig kitalálunk valamit - mondtam kicsit határozatlanul.
Ezen a napon eddig semmi se jött össze...
Nem voltam benne biztos, hogy Kaito is elindult, de nem is nagyon figyeltem oda erre... a tömör mondandómba mindenképpen belekezdtem:
- Dagadt macska, nagy feltünés, igen ebben teljesen igazad van. Viszont a macska egy állat egyenlő ösztönök... nem kell neki "pincér".
A mondandóm nem volt túl érthető, de ez most nem nagyon érdekelt. Sikeresen visszazuhantam a képzeletem világába. Ez csupán néhány másodpercig volt így, de ez nagyon meglátszódhatott: az arcom kifejezéstelenné vált és magam elé meredve sétáltam tovább, ha valaki hozzám szólt azt szinte meg sem hallottam.
A megközelítőleg húsz másodperc leteltével a szemem felcsillant és hátrafordultam - oda ahol Kaitot sejtettem.
- Figyelj! Először menjünk be konohába és ott kérdezősködünk... és ha már ott vagyunk elugorhatunk hozzánk a maszkomért - itt egy széles mosoly terült szét az arcomon - utána folytatjuk a kérdezősködést. Ez, ahogy számolom olyan fél óra, majd ezután, ha nincs semmi hír akkor körülnézünk az erdőben... egyenlőre, mivel egy képünk van róla, ezért maradjunk együtt. Ez egy kicsit hosszúra sikeredett, de alapelgondolás és szerintem megfelel rövid távú tervnek... mit gondolsz???
A kérdésem után folytattam az utat a faluba...

//Bár a PM-ben mást írtam, de elolvasva a postot, már másképp áll a helyzet. Mivel nem kezdtetek még konkrétan bele semmibe, csak a terveket beszéltétek meg, ezért még egy kört ti jöttök. Legközelebb oda írjatok, ahol kezditek a keresést, illetve azt is, hogy milyen módon teszitek ezt.//

/// Te és én ///

- Nocsak látom kezded érteni a lényeget. nem elég a puszta chakra és puff kész ennyi. Meg kel találnod a kellő menyiséget, majd azt szinten tartanod, hogy fel tudj mászni. máskülönben a földön kötsz ki ha ezt elrontod.

Felértél a fa tetejére nagy nehezen, bár még mindig nem volt tökéletes amit csináltál. Még volt mit gyakorolnod bőven, de a siker izét meg ízlelheted most.

- Így jutsu használatkor nem használsz fel olyan mértékű chakrát mint eddig. Az állóképességed is jobb lesz egy kicsit. Amikor nem tanítalak gyakorolj és gyakorolj, a fejlődésednek és további jutsuk megtanulásának az edzés a kulcsa és az akaratod.

Leugrom a fáról és lábra érkezem, a földről nézem fán ácsorgó fiút. Nem rossz de azért még van hova fejlődnie. Ha kitartó még viheti is valamire ha továbbra is a ninja utat fogja járni. Én sem vagyok tévedhetetlen, ki tudja még Shinek mit tartogat az élet.

/// Te és én ///
Csendesen végighallgattam a mesterem mondandóját ,és máris egy kis gonoszság járt a fejemben a gyakorlás szó hallatán. Még pedig az hogy mennyire ráfogom hozni a frászt a szüleimre gyakorlás közben, csak néznek majd hogy mászkál a fiuk a fán kéz nélkül. A kis tréfán kívül csak azon a két dolgon járt az agyam hogy ezt a "technikát" olyanra fejlesszem hogy a harcban is betudjam vetni és hogy az elődeimmel ellentétben egy nagy ninjává váljak. Elmerültem a gondolataimban és elbambultam, arra lettem figyelmes hogy a kunoichi már a földön és a tekintete pedig rajtam van, merész húzásnak tartottam hogy utánozzam a lejutásban, ezért inkább ahogy tudtam lesétáltam magamtól.
Ránéztem a nőre és széles vigyorral az arcomon megkérdeztem tőle:
-Sensei, gyakoroljam tovább a famászást vagy tanulunk valami mást is?-
Igaz hogy a famászást tökéletesíteni szerettem volna, de úgy gondoltam hogy ezt megtudom oldani majd magamtól is. Szerettem volna még valami újat tanulni vagy ilyesmit.

Shikamaru írta:
A fiú elnevette magát Rem zavara láttán, majd mosolyogva közölte vele, hogy nem, pont az a lényege a dolognak, hogy ugyanúgy kell kiengedni a chakrát a kézből, mintha a vízen járnál. És örült neki, hogy ez megy a lánynak, mert így nem kellett egy plusz edzést közbeiktatni.
- Nos, a chakra kiengedése már megy. Viszont most próbáld meg úgy áramoltatni a chakrádat, hogy nem érsz hozzá a levélhet. Simán csak tedd felé a kezed, majd engedd ki a chakrát, próbáld megmozdítani!
Miután kiadta a feladatot, kissé hátradőlt, figyelte a lány próbálkozását. Amik nem sikerültek túl jól, hiszen a levél meg se moccant. Látta is Rem arcán, hogy nem esik jól neki a dolog, ezért újra közelebb hajolt.
- Megmutatom mire gondolok. - vette el a levelet a lány elől, és maga elé tette. Kinyújtotta a kezét, chakrát koncentrált, majd a következő pillanatban a levél hirtelen felröppent, mintha valami fuvallat söpörte volna el.
- Ahogy elnéztem a chakra kiengedésével nincsenek problémák - szólalt meg végül, miután a levél visszakerült a lány elé. - Annál inkább azzal, hogy ez elemi legyen. Próbáld meg fejben elképzelni a dolgot, gondolj a nyári szellőre, ahogy simogatja az arcod, ahogyan megsuhogtatja a még zöld búzamező kalászait, ahogyan végigsöpör a tájon. Járjon át az érzés, a könnyedség, a szabadság lehetősége, a végtelenség ígérete, és így próbáld meg ismét. Talán segít...
A fiú hatalmas szenvedéllyel mondta az utóbbi mondatokat, szinte megnőtt fizikailag, szemei csillogtak, miközben beszélt, látszott, hogy neki tényleg van valami kapcsolata a széllel, sőt ez a kapcsolat nem is akármilyen. Viszont az utolsó két szóra már ismét visszavedlett egy korabeli sráccá, aki egy halovány mosollyal a szája sarkában várta, hogy Rem ismét megpróbálja a feladatot.

- Értem akkor ne akarjam túl görcsösen, csak könnyedén mint a nyári szellő. Finoman és lágyan ami hűsít majd fel kavarja a levegőt változást hozva.
Kezem újra a levél fölé teszem és meg próbálom elképzelni azt, hogy a levél szárnyal. Csakrát áramoltatok a kezembe de nem hagyom, hogy az ki szabaduljon. Csak ott gyűljön fel egy bizonyos mennyiség. Majd mikor ez meg van elképzelem, hogy megérint a zöldellő hegyek üdítő szelője. Fel frissít és elhozza a változást környezetben és az emberekben. Érzem, hogy történik valami de nem tudom, hogy mi is az pontosan. Először lassan engedem ki a chakrát majd, hogyha nem érzek változást levél helyzetében egy szere engedem ki, hogy elsöpörjem az útból vagy lássam azt ahogy semmi sem történik továbbra is.

/Asaya Yoh/
Miután Orokana és a kis csapat visszatért rengeteg nehézség árán sikeres küldetésükről, a csapat egy napos kényszerpihenőt kapott. Orokana a pihenőjét rendesen kihasználta majd a következő nap a megbeszélt helyen várta a mesterét. Orokana, hogy kerülje a késést és a megmozdulásaival legtöbbször járó kínos pillanatokat már jóval előbb érkezett, és helyet is foglalt egy fa tövében. Végig a küldetés járt a fejében és az a rengeteg ember akivel megismerkedett és akiken segített. Bár nem volt egyszerű véghez vinni az egyszerűnek ígérkező küldetést mégis büszkén térhettek vissza a faluba. Orokana a rengeteg tapasztalat és élmény mellett rengeteg új vággyal is gazdagodott. Többek közt szeretné bejárni a lehető legtöbb idegen földet. Ismét sikerült elkalandoznia és csak arra eszmélt, hogy elméje már rég más országokban jár és hősi csatákat vív. Bár ettől még messze van, nagyon messze. Kalandozásai egy szűk órát öleltek fel, miután izgatottan felállt és kíváncsian várta a következő küldetést. Eléggé furcsállotta, hogy a csapatból egyedül ő van jelen ,hisz érkezése után maximum egy fél órával mindenki be szokott futni. De ez most úgy látszik el marad. Kitudja lehet, hogy a csapata egy az egyben elkésik. -Nem baj a lényeg, hogy a mester legyen meg!- Így izgatottan elkezdett járkálni és csak az elkövetkezendő izgalmakon járt az agya. de ezt hamar megunta, hisz rengeteget gondol a jövendőbeli küldetésekre, így aztán most, hogy már belekóstolt a valódiba már az álmok nem is elegek neki. Hirtelen előrántott pár kunai-t a combján lévő tartóból és a tőle 4-5 méternyire lévő fába hajította azokat. Mindkettő talált, bár egymástól egy kicsit messzebb érkezett a két kés. Így eszébe jutott mennyi pontatlan is a dobása mióta nem gyakorol. Odasétált a fához és egy-egy határozott mozdulattal kirántotta belőle a késeit. Majd az egyikkel vésett a fa kérgébe egy körnek nevezhető valami és abba ismét egyet. Majd a végén egy nagy pontot faragott az egész mű közepébe. Hátralépett és büszkén méregette művét. -Na ezzel kész is vagyok és a célnak meg is felel!- Ezután hátrébb ugrott és pár kisebb ugrással bemérte az előző kb 4-5 méteres távot. Majd egymás után több kunait hajított a céltáblába. Így töltötte Orokana az idejét amíg mesterét és úgy látszik meg nem érkező csapattársait várta.

Mesterem távozott vagy is a fiú aki bevezetett a chakra mélyebb rejtelmeibe. Hálás voltam neki ezért talán szavakkal ki sem tudom fejezni. Most viszont eleget kell tennem a felhívásnak! Gyakorolni és gyakorolni amíg szinte olyan fáradt nem leszek, hogy szinte össze esek és elalszok akár állva is.
Kezem ismételten a levélke fölé teszem és újra végig gondolom a dolgokat. Érezd a szelet magadban, érzem az arcomon, ahogy végig simít. Érzem ahogy hajam borzolja a lágy tavaszi szél. Magával hozza a virágok illatát. Téli friss hideg levegő a nyári forró szelek ahogy tárgyak levelek alá kapnak és felemelik azokat.
Sokáig hosszasan koncentráltam a szavakra és próbáltam felfogni jelentésüket. Közben tiszta elemi chakrát gyűjtöttem és szép fokozatosan engedtem ki. Először alig volt változás szinte semmi eredmény. Később viszont pár óra elteltével már kis menyiségü elemi chakráal is sikerült levelet meg mozdítanom. Felemeltem a levelet levegőbe majd vissza eresztettem a földre. Ezt elismételtem újra és újra. próbálgatva felmérve az újonnan feltárult világot amit eme tudás biztosít. Felemeltem megint és megint de most próbáltam egyszerre két levelet meg mozgatni. Ami már nehezebb feladat volt. Kicsit de sikerült még így is mind ketött megemelni. Ami fontosabb volt, hogy chakrám is sikerült szinten tartani ezért a két levél lebegett a levegöben majd a földre engedtem őket.

Kortyoltam egy kis vizet amit még egy üvegben hoztam magammal. majd folytattam a látszólag egyszerű, de még is kimerítő gyakorlást.
Mire végeztem és eredményt tudtam felmutatni már messzire jutottam. Nem volt elég, hogy lebegtetem a levelet de még mozgatni is sikerült. Az élmény és a tudat együttese mámorító volt. Új érzés lett úrá rajtam akartam még. Még többe kezdtem egyre jóban szomjazni a tudásra ami ezzel az elemel kapcsolatos. Gyakorlásom viszont olyan hószúra nyúlt, hogy az óra lassan éjfélt üt. kénytelen vagyok haza menni és pihenni egy keveset, hogy másnap újult erővel vághassak neki a dolgoknak.

Másnap korra reggel ellátogattam ugyan arra a helyre ahol előzőnap annyi mindent megtanított nekem az ismeretlen fiú. Visszatértem hát, hogy gyakoroljak. Ugyan azzal folyattam mint tegnap a levelek lebegtetése és mozgatása. De már egy helyet kötött mozgattam és idővel már hármat egy szere fent a levegöben. Furcsa volt az egész hisz régen nem hittem volna ilyen dolog is létezik. Most viszont látom, érzem és én magam művelem. Nap végén a három levél egyre biztosabban mozgót a levegöben és gyorsabban is mozgolódtak gyors táncot lejtve előttem. Most is mint elözö nap egészen éjfélig gyakoroltam. Biztos akartam lenni magamban és az elemben ki akartam ismerni minden kis rejtett titkát.

Másnap vagy is immár harmad napja, hogy ugyan azt gyakorlom még mindig levelekkel. Csak most már hol négy levéllel, hol pedig egy levéllel ugyan azt. Felemelem őket és meg mozgatom lassan majd gyorsan apró széllökést keltve rebbenek fel vagy épp oldalra. Van amikor egy szere több apró szélroham is jelentkezik és levelek a földről is felkavarodnak a levegőbe. Tetszik a dolog így egyre erősebb szeleket irányítva próbálom táncoltatni a leveleim. Lehunyt szemekkel földön ülve lebegtetem leveleket magam körül. Néha lassan néha pedig a lehető leggyorsabban amire jelenleg képes vagyok. Kis idő elteltével ami nem egy vagy két napvolt hanem egy kerek hét sikerült kiviteleznem valami komolyabb dolgot. Talán a technika egy kezdetleges változatát amit az a fiú mutatott. Fuuton: Reppusho
Elismételtem a kézjeleket újra és újra alaposan begyakorolva minden apró mozdulatot. majd ahogy láttam én is össze csaptam a két tenyerem. Nem ismerve a hatást csak kevés elemi chakrát engedtem szabadjára. Csak leveleket kavartam fel egy kicsit.
Majd egy kicsit erősebben próbáltam meg a technikát végre hajtani. Most már komolyabb széllökés volt mint ezelőtt. A nap nagy része azzal ment el, hogy egymás után néha kis pihenővel próbálgattam ismerkedtem a technikával. Másnap és az azt követő nap végig csak erre koncentráltam, szinte alig ettem vagy ittam valamit. Minden perc számított, hogy gyakorolni tudjak. A széllökések és kézjelek egyre biztosabbak voltak. Sikerült a rövid jel sorozatot egyre gyorsabban végig mutatni majd széllökést útjára engedni.
örömel vettem tudomásul, hogy habár még gyakorolnom kell, de sikerült egy hasznos elemi technikát elsajátítanom.

Aokaze Shin írta:/// Te és én ///
Csendesen végighallgattam a mesterem mondandóját ,és máris egy kis gonoszság járt a fejemben a gyakorlás szó hallatán. Még pedig az hogy mennyire ráfogom hozni a frászt a szüleimre gyakorlás közben, csak néznek majd hogy mászkál a fiuk a fán kéz nélkül. A kis tréfán kívül csak azon a két dolgon járt az agyam hogy ezt a "technikát" olyanra fejlesszem hogy a harcban is betudjam vetni és hogy az elődeimmel ellentétben egy nagy ninjává váljak. Elmerültem a gondolataimban és elbambultam, arra lettem figyelmes hogy a kunoichi már a földön és a tekintete pedig rajtam van, merész húzásnak tartottam hogy utánozzam a lejutásban, ezért inkább ahogy tudtam lesétáltam magamtól.
Ránéztem a nőre és széles vigyorral az arcomon megkérdeztem tőle:
-Sensei, gyakoroljam tovább a famászást vagy tanulunk valami mást is?-
Igaz hogy a famászást tökéletesíteni szerettem volna, de úgy gondoltam hogy ezt megtudom oldani majd magamtól is. Szerettem volna még valami újat tanulni vagy ilyesmit.

/// Te és én ///

- Nem tudom... nem is tudom, hogy mi lenne igazán jó neked most. Jutsut nem érdemes addig tanulni míg nem fejlődik a chakra kontrollod.
Ahhh.... legyen legközelebbi alkalommal meg tanítok neked valamit. Egy hasznos pont szintednek megfelelő jutsut. Most inkább gyere ide, hogy jobban meg ismerhesselek.
Meg paskolom magam mellett a földet amikor puszta lustaság okán árnyákba vonulok. Jó ha ismerem a geninem céljait, hogy tudjam milyen irányba szeretne fejlődni, és egyáltalán milyen a gondolkodás módja.
- Ahhoz tudjam az első meg tanult jutsud mi legyen szeretnék beszélgetni veled néhány dologról. Mi a célod az életben vagy a céljaid?
Mit szeretsz és mi az amit nem és így tovább.

Sai írta:
[Akkor elvileg kezdetét veszi a Jiraya-saga Engedelmeddel kissé folytatom az előző szálat, ha már nem írtál új kezdőpostot xD]

Igaz, már egész ráéreztél a technikára, mégis kijöttél még kicsit gyakorolni, hiszen sosem árt, ha az ember addig gyakorol egy technikát, hogy az természetes reflexhez hasonlatossá égjen a szürkeállományába. Azonban rövid időn belül bizsergető érzés futott végig a hátadon, mintha valaki nézne, de ahogy körbepillantottál, semmi érdekes nem tűnt fel, és még csak szemet sem szúrt semmi. Kissé zavartan "fordultál vissza" a feladatodhoz, mikor két suhanó kunai hangja ütötte meg a füled.
Kitérve pördültél meg, de az egyik kunai még így is a szoknyád anyagába hatolt, s az egyik melletted levő gyakorlóoszlopba fúródott, s ahogy mozdultál, sikerült egy az egyben letépned magadról a szoknyát. A hosszú, fehér hajú férfi, aki előtted állt, - talán ismered, talán nem - perverz vigyort eresztett, s még az orra vére is eleredt, ahogy perverz gondolatoktól vöröslő fejjel lépett közelebb.
- Drága kisasszony, engedd meg, hogy kisegítselek szorult helyzetedből! - kapja le magáról piros mellényét, hogy körét tekerje, s közben jól megtapogassa a hátsód, persze puszta felebaráti szeretetből, hogy ellenőrizhesse, nem esett-e bajod. Hogy ő dobta rád jó eséllyel a kunaikat is, ugyan, kit érdekel?

- Gyáááááhhhh!!!!!
Kiáltok fel meglepetésemben és mikor felugrom ott álok szinte meztelen. Kedvenc szoknyám a porba hullt Ki villant alaposan két lábam és még valami amit még takart valami. Szinte azonnal egészséges bőrszín tűz vörösre váltott az arcomon. Nyüszögve próbáltam volna szoknya tépet részével takarni magam. Az alak aki egyébként fura de nagyon ismerős volt piros mellényével tekert körbe. Talán tekintetét nem kerülte el lábamra erősített plusz teher. Mikor fenekem meg fogta csak még jobban össze húztam magam.
- Ké...kérem....ne fogdosón.
Következő érintésnél már nem birtam magamal és ahogy illet meg eresztettem egy rúgás.(Konoha Senkou // Levél Fényforgás)
Persze sejtetem az öreg valami ki öregedet perverz shinobi lehet. Ezért talán el sem találom. Minden esetre a mozdulat miatt újra nap világra kerül pár pillanatra az amit piros mellény fed.