Kiképzőterepek

Szerintem, menyünk fel újból az egyik fára, és összehasonlítva a famászást a vízen járással, talán előrébb leszünk. Szerintem a legegyszerűbb kiindulni a fára mászásból. Amíg te pihensz addig én meg is próbálom.
Mirubi neki indult és oda ment a hozzá legközelebbre eső fához.
- Hát akkor? Hogy is csináltam a múltkor?
Behunyta azt a két szép szemét, és neki látott koncentrálni. Meglepődött, hogy milyen könnyen ment, mivel nem is tartott neki fél percnél tovább felmenni a fára, anélkül, hogy leesett volna, vagy elrepedt volna a fa.
- Akkor most, jön a vízen járás.
Kirázta a hideg a víz puszta gondolatától is. Sápadt arccal állt neki koncentrálni a chakráját. Először szépen fokozatosan és lassan áramoltatta. Mikor sikerült annyi chakrát összegyűjteni mint amennyi a famászáshoz kell, szépen lassan ráhelyezte a lábát a víz felszínére. Mikor érezte, hogy meg tud állni, rátette a másik lábát is a vízre.
- Na haladás!
Jegyezte meg magának, majd a széttárt lábait, kiegyenesítette, de ekkor a talpa alatt a víz, emelkedni kezdett és fröcskölt mindenhova. Mirubi elvesztette az egyensúlyát és nyomott egy hasast egyenesen a partra. A vizet megúszta, de a sajgó hasat és az összevert állkapcsot nem.
ÁÁ!!! Ez fáj!!
Ordította, majd a hátára feküdt.
Túl sok volt a chakra. Mivel a fa szilárd, ezért több chakra kell ahhoz, hogy megmaradjunk rajta. De a víz az sokkal finomabb anyag mint a fa, ezért nem kell annyi chakra. Tehát ha engem kérdezel próbálj meg kevesebb chakrát összpontosítani a talpadba mint a famászásnál. Figyelsz Takefumi?
Ekkor az oldalára fordult és közelebb kúszott hozzá.

Mirubi úgy érezte, hogy Takefumi kigúnyolja az ő ötletét, de miután ordítva nekifutott a tónak és sikerült pár lépést megtennie jobb kedvre derült.
- Na mégis csak az én ötletemmel sikerült megtennie azokat a lépéseket.
Miután látta, hogy Takefumi nem jön fel a felszínre, és úgy lebeg mint egy hulla megrémült.
- Lehet, hogy megfulladt? Az én ötletem miatt halt meg? Mit fogok most csinálni? Gyakorlatilag kinyírtam a csapattársam!
Ekkor Niyo-senseire nézett.
- Niyo-sama meg csak ott ül és nem csinál semmit. Persze ő biztosan örülne ha meghalna. Egy gonddal kevesebb lenne. Á de biztos nem halt meg. Remélem!
Mikor látta, hogy Takefumi a víz alatt kotorászik, megnyugodott. Látta megcsillanni a szemüvegét a víz alatt. A tónak annak a rész, ahol Takefumi elsüllyedt nem volt annyira mély, hogy ne lehessen lelátni az aljára. És szerencsére a víz is kristálytiszta volt.

Nem volt rossz ötlet amit Takefumi mondott. Mirubinak nagyon is tetszett.
- Igen ez jó ötlet. Meg próbálom én is, és akkor majd egyeztetünk.
Mondta mosollyal az arcán és neki állt koncentrálni a chakráját. A por felverődött a talpa alatt. Közelebb sétált a vízhez, folyamatosan áramoltatta a chakráját. Amikor rá lépett a vízfelszínre érezte, hogy nem fog rajtamaradni, ezért még több chakrát áramoltatott a talpába. Mikor rá lépett a vízre elöntötte az a nagyon rossz érzés, ami korábban is.
- ÁÁ!! Utálom a vizet!
Mikor mind két lába a vízfelszínén volt megfogadva Takefumi tanácsát, lefelé kezdte áramoltatni a chakráját. Nagy meglepetésére nem süllyedt le, vagy borult fel. Lépett egyet, majd még egyet és a harmadik lépésnél érezte, hogy süllyed. Ismételten koncentrálni kezdte a chakráját és most lefelé is és vízszintesen is. Hát tovább már nem süllyedt, de felfelé sem nagyon haladt. Bokájáig süllyedt a vízbe. Nem akart beleborulni, de mozdulni sem nagyon tudott. Az úszás profi szinten ment neki, de a vizet akkor is ki nem állhatta.
- Na most mi legyen? Nem tudok mozogni!
Mondta hangosan Takefuminak, hogy jól hallja a partról is. Miután nem kapott választ, elrugaszkodott és megpróbált elugrani. De nem ment neki és beborult a vízbe. Gyorsan kiúszott a partra, és megosztotta a tapasztalatát Takefumival.
- Ugyan úgy csináltam az elején ahogy te. Lefelé áramoltattam a chakrám, és megálltam. Két lépés után éreztem, hogy süllyedek de ekkor gyorsan megpróbáltam a chakrámat lefelé és vízszintesen kibocsájtani. A süllyedésem megállt de nem emelkedtem a felszínre. Szerintem a lényeg a folyamatos áramoltatás és a kibocsájtás, no meg persze a kibocsájtott chakra szinten tartása.
Mondata befejezésével leült a földre és várta Takefumi válaszát.

Hát az biztos, hogy gyakorlatban sokkal nehezebb mint az elméletben. Megpróbálom akkor még egyszer kicsivel több chakrával.
Mirubi összegyűjtötte a maradék chakráját és a talpába koncentrálta. Eltelt 1 perc és már a vízen is volt. Lépkedett előre, habár kissé bizonytalanul. Sikeresen megtett 5 lépést, amikor megállt. Mikor úgy érezte, hogy biztosan áll a lábán, kihúzta magát és a parton heverésző társára nézett.
- Na milyen? Nem süllyedek el!
Hát hibavolt korán inni a medve bőrére mert ahogy befejezte mondatát, egy nagy kiáltás mellett merült el a tóban. Nem kezdett kapálózni mint az előbbi próbálkozásainál hanem a hátára fordult és nézte a kék eget. Egyetlen egy felhőt sem lehetett látni az égen, csupán a Nap vakító, perzselő fényét. Mirubit szemét bántotta az erős fény, ezért megfordult és kiúszott a partra.
- Hát ez kemény volt.
Lihegte a kimerültségtől.
- Minden úgy volt ahogy előbb csináltam, a több chakra is megvolt. Vagyis hát nem tudom, hogy több volt-e de a maradék chakrámat mindet a talpamba irányítottam. Úgyhogy valószínűleg a mennyiséggel volt a gond.
Mirubi fáradt volt ezért, ledőlt Takefumi mellé a pihe-puha fűbe.
- Most próbáld meg te. Nekem egy darabig biztos pihennem kell, hogy legalább a chakrám felét visszanyerjem.

Amíg Mirubi próbálkozott addig Take-chan szinte már teljesen megszáradt bár itt volt az ideje, hogy újra eláztassa magát. Komoly koncentrációt kezdett a megfelelő mennyiségbe fektetni. Mindent kipiált a listán a folyamatos áramoltatástól a vízszintesig. Lassan és óvatosan lépett a víz felszínére, ahol rögtön a vízszintes mellett egyben lefelé is elkezdte küldeni a chakráját. Nem sikerült olyan jól a dolog, mint Mirubinak de végre elérte azt, amit három éve ezúttal térdig elsüllyedt de tovább már nem. Keményen dolgozott, azon hogy fenntartsa ezt az állapotot, azonban az ötlet hogy miként tartsa fent magát jobban nem akart megérkezni.
~ A fa az, szilárd de a víz az messze nem az akkor még is, hogy a fenébe álljak meg rajta. Talán ha találnék valami szilárdat, akkor sikerülne vagy valami hasonló. ~ gondolataiban elmerülve az elemi chakrájával próbált szilárd talajt találni a talpa alatt de jelen állapotában képtelen volt elérni azt. Még pár pillanatig képes volt tartani magát a következőben ismét a süllyedés áldozata lett. Ezúttal nem úszott ki a partra helyette kifeküdt a víz felszínén és hagyta hadd, ringassa a víz. Békés volt az idő és semmi kedve nem volt tovább próbálkozni.
- Héj Mirubi elég jó a víz, mint tudod, miért nem jössz be? Az én agyam nem igazán a sok gondolkodás híve szóval azt hiszem, nem árt, ha pihentetem egy kicsit. – egy mosoly keretében felnézett az égre és nem foglakozott tovább semmivel.
Niyo-sensei nem figyelt rájuk egyértelműen elvárva tőlük hogy maguk jöjjenek rá a dolog nyitjára. Akkor, pedig a fáradt elmének kijár egy kis pihenés.

Mirubinak nem igazán volt kedve bemenni a vízbe. Otthon is zuhanyzás közben alig várja, hogy befejezze a fürdést. Kiskora óta próbáltak rájönni a szülei, hogy vajon mitől utálja ennyire a vizet az ő kicsi fiuk. De az idő múlásával bele untak és ráhagyták.
- Hát bemehetek.
Mondta egy kicsit félénk hangon.
- Általában nem szoktam nagyobb mennyiségű vízben tartózkodni mint egy kád víz. De egészen megszoktam az itteni vizet.
Ekkor egy nagy csobbanás kíséretében ő is bele merült a tó vizébe.
- Szerinted a senei szerinted azért nem akar minket tanítani, hogy magunktól jöjjünk rá, vagy csak szimplán lusta? Mert nem tűnik annak a gondoskodó fajtának. És eléggé ijesztő, hogy 17 évesen jonin lett belőle. Biztosan nagyon erős lehet. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan harcol.
Mirubi egy kicsit odébb úszott egészen a part szélére ami nem volt 2 méternél messzebb tőlük, és lebegni kezdett csak úgy mint Takefumi.

~Ügyesebbek, mint gondoltam!~ Mondta magában Yoh, amikor látta, hogy Yamashita öt klónt is létrehoz, hibátlanul, bár gondolta, hogy a fiú terve nem az egyszerűen, hogy ezekkel az egyszerű másolatokkal fogja őt megérinteni, vagyis a klónt. Mindenesetre a klónokat semlegesíteni kell, így megint kezdődhetett a jól ismert ütés rúgás, amely során a földklón, megint legyőzte a sima klónokat, csakhogy a kavarimit nem számolta bele az akcióba, így hogy előnye ne vesszen el, gyorsan feloldotta a földklón jutsut, melynek eredményeképpen a fiú elszállt és kunoichi csapattársa két klónját semlegesítette csupán, a maradék három klón pedig értetlenül állt ott a két Geninnel egyetemben, hiszen eltűnt a célpont. Yoh a föld alatt mögéjük lopódzott és gyorsan kiugorva egy kardsuhintással levágta a maradék klónt, ezután pedig egy elegáns hátra szaltóval nyert távolságot. Mikor leérkezett, pengéjét elegánsan megpörgette, majd visszatette a tokjába, ami a hátán csücsült még mindig. -Öt percetek maradt. - Mondta nyugodtan, majd készítette kezét, hogy egyből pecséteket formázzon ha akcióba lépne a két Genin ugyanis valamit még leakart tesztelni rajtuk.

Miután a sensei közölte, hogy már az idejük felét felhasználták, Yamashita fölkelt, majd gondolkodni kezdett, hogy mitévő legyen. Nem számolt azzal, hogy a sensei is használhat ninjutsut. De mégis mikor használhatta? Hát persze, amikor a füstben volt, ez nem vitás. És mi van akkor, ha ez is csak egy klón? Akkor nincs sok értelme megtámadni. De valószínűleg ez az igazi, hiszen egy jounin csak nem süti el kétszer ugyanazt a trükköt. Ha nem egy klón lett volna, talán működött volna a dolog, de a sensei már számít erre a húzásra, így még egyszer nem sütheti el, vagyis mindenképpen új tervre van szüksége. Füstbombát nem akart újra használni, mert akkor ismét szem elől tévesztette volna a senseit. Ráadásul úgy emelte a kezét, mint aki kézpecséteket akart formálni, ami méginkább aggasztó volt. Egy jó terv sem jutott eszébe, így más ötlete nem lévén Emikohoz fordult, majd odasuttogta neki:
-Ahogy elnézem, nem érünk sokat, ha külön-külön ostromoljuk meg. Mit szólnál, ha egyszerre támadnánk? Sokkal több esélyünk lenne úgy, hogy összedolgozunk. Egyenlőre nincs semmi tervem, ha neked eszedbe jutott valami, mondd gyorsan, és kezdhetjük. Ha nem, akkor csak simán támadjuk meg, aztán majd közben kitalálunk valamit.
Meghallgatta a válaszát, majd attól függően cselekszik, hogy a lány mit válaszol. Ha nemet mond, akkor elővesz egy kunait, melyre egy robbanó jegyzet van erősítve, azt hajítja a sensei felé, és ha elég közel ér, felrobbantja. Ezután, mivel úgy gondolja, hogy egy jounin ellen ez kevés, egy másik kunaial a kezében megindul felé. Ha igent mond, de nincs terve, akkor ugyanezt teszi, azzal a különbséggel, hogy utána ketten rohannak felé. Ha igent mond, és van is valami terve, akkor meghallgatja, majd segít a kivitelezésében.

// Kushi, Miru //

- Az őrült elmék kifürkészhetetlenek de ezt csak így mellékesen jegyzem, meg nehogy meghallja. Azt azért meg kell hagyni néha értelmetlen kérdéseket, teszel fel. Láthattad, hogyan harcol elég csak az első napra emlékezned. Szépen elbánt velem és nem kétséges hogy azokkal is ezt teszi, akik az útjába kerülnek.
Beleborzongott, ahogy visszaemlékezett de ez ellen már nem volt mit tenni leszámítva az előkészületeket a védekezésre hisz nagyra becsült tanerő a világ legfélelmetesebb fegyverét hordta a lábán, és ha azzal tapos, meg lehet új tüdőt keresni. Teltek a percek de nem akaródzott tovább folytatni az edzést amúgy se volt valószínű, hogy mesterük egyáltalán feléjük pillant. Miközben úszkált elgondolkodott azon, amit tanáruk mondott és próbálta kitalálni annak mélyebb értelmét. Ahogy eddig is most se volt arra képes, hogy rájöjjön és érezte ideje visszatérni az edzésre vagy egy tűsarkút fognak kioperálni belőle. Mielőtt azonban bármit tett volna előjött gyerekes énje, ami mindenkiben ott lapul, főleg ha vízben vannak. Rápillantott Mirubira majd egy sunyi mosoly keretein belül hogy azért még egyenleg is maradjon rajta egy jó nagy vízhullámot küldött felé. Meg se várva a reakciót már úszott is ki a partra tovább dolgozni a problémán. A terve már megvolt és csak meg kellett valósítani azt.

- De az nem harc volt. Olyan harcra gondoltam, amiket életre-halálra szoktak vívni. Egy olyan harcra ahol nem gyenge genineket kell megverni hanem jonin szintű ninjákat.
Takefumi nem mondott semmit. Mirubi továbbra is bámulta az eget. Látta repdesni a madarakat, akiknek látszólag semmi dolguk nem volt.
- Hogyan volt képes abba a kis tűsarkúba olyan pontosan és precízen összpontosítani a chakrát? Azt hittem egyszerűbb lesz ez az edzés.
Ekkor eszébe jutott amit a sensei mondott mikor a jutsut tanulták: Koncentrálj, képzeld el az eredményt.
- Hát persze! Lehet, hogy ennél a technikánál is ezt kell csinálni? Meg kell próbálni.
Ekkor érzékelte, hogy a víz nyugtalankodni kezdett. A következő pillanatban egy hullám terítette be Mirubit. Nem nagy de nem is olyan kicsi, hogy ne tudja odébb lökni. Rémülten kapkodott a levegőért, és egyúttal, a vizet is köpködte ki amit benyelt. Persze a szitkozódás sem maradt el.
- Mi a fene volt ez?!
Ekkor meglátta, hogy Takefumi szélsebesen úszik ki a partra.
- Te állat! Ezt még visszakapod!
Üvöltötte torkaszakadtából. De ez nem volt igazi harag, csupán meglepődött. tudta, hogy direkt csinálta, és azt is, hogy csak hülyeségből. Szépen lassan kiúszott a partra és le ült a tópart szélére, lábát a vízbe lógatva.

Yamashita rúgása kicsit kizökkentette a senseit, majd hirtelen eltűnt. Értetlenül álltam . Nem tudtam, hogy most mit tegyek, de hirtelen valaki a hátunk mögött termett. Yoh sensei volt az.
- 5 percetek maradt.- mondta nyugodtan.
Na, jó most aztán tényleg nem tudom, hogy hogyan érhetnék hozzá!- Láttam, hogy Yamashita is nagyon erősen gondolkodik. Egy kicsit tétovázott, majd közelebb jött hozzám és azt suttogta a fülembe, hogy dolgozzunk össze.
- Nincs jobb ötletem, szóval fogjunk össze, de sajnos nem tudom, hogy mit tehetnénk még. Támadjunk lesből, vagy mondj valami mást, ha tudsz jobbat.
Kicsit kétségbe estem, hogy nincs semmi értelmes ötletem. Egy félpillanatra rá néztem a senseire, aki kézpecsétekre formázta a kezét.- Ajjaj, ebből semmi jó nem lehet!

Miután Emiko beleegyezett a csapatmunkába, Yamashita odasúgott neki még valamit:
-Rendben. Szerintem én megpróbálom kizökkenteni egy kicsit. Megtámadom, és amíg mögöttem vagy, próbálj meg egy kawarimi no jutsut végrehajtani, de lehetőleg ne vegye észre. Rejtőzz el valahol a közelben, majd ha esélyt látsz, csapj le rá.
Amint ezt kimondta, elővett egy kunait, amire egy robbanó jegyzet volt erősítve. Ezt elhajította a sensei felé, majd amikor elég közel ért hozzá, felrobbantotta. Valószínűnek tartotta, hogy ez meg sem fog kottyanni egy jouninnak, így lelkiismeret-furdalás nélkül hajthatta végre. Kezével jelzett Emikónak, hogy most csinálja, majd elővett egy kunait és a sensei felé rohant vele. "Ha ez nem működik, akkor semmi sem" - gondolta.

// Telik az idő. //

Számított, arra hogy Mirubi hasonlóan fog reagálni de nem feltételezte egy pillanatig se, hogy bármit, tesz majd. A munka és az edzés nem végzi el saját magát így kénytelen volt ismét a probléma felé fordítani a figyelmét. Idáig a meditáció sikeresen bevált, amikor nem tudta kiüríteni az elméjét. Nem tudni mennyi idő telt el pontosan de mindenesetre meghozta az eredményét. Az agya olyan sötét volt, mint még soha a légzése nyugodt és egyenletes, ami pontos jele volt, annak hogy ülve elaludt. Békésen szunyókálta végig az edzés egy részét nem foglalkozva semmivel. Tekintettel, arra hogy senki nem zavarta meg és a napszemüvegén, pedig nem láttak keresztül, így bárki azt hihette, hogy szorgalmasan meditál. Egyszer csak minden előjel nélkül felpattant és kipihenve készen állt egy újabb próbára. Látta maga előtt, ahogy egy deszkán áll a víz felszínén és ez a deszka nem volt más, mint a chakrája. A pecsét után körülbelül annyi chakrát gyűjtött a lábába, aminek elméletben ki kell bírnia a súlyát. Az egyik lábát ráhelyezte a vízre majd minden gondolkodás nélkül már tudatosan, küldte lefelé a chakrát kissé szétzavarva, azt hogy szétterüljön és biztos szilárd pontot, biztosítson. Lépés közben ugyan ezt megtette a másik lábával, és mire befejezte a mozdulatot, anélkül hogy egy kicsit is elsüllyedt volna Totális széles vigyor terült szét az arcán, ahogy elöntötte a büszkeség.
- Ezt kapd ki Mirubi minden gond nélkül, állok a vízen. Rajtad a sor hogy véghez vidd ezt, és most jöjjön egy piruett. – a poénosnak szánt mozdulat azzal ért véget, hogy Take-chan belepottyant a vízbe.
Megállni megtudott, a vízen de járni úgy néz ki még mindig nem. Legalábbis nem tudta hirtelen ugyan azt megcsinálni, amitől képes volt állni. Röhögve jött fel a felszínre azzal a tudattal, hogy jó irányba halad.
- Ahogy a mondás tartja, először tanuljunk meg járni aztán sétálni és végül futni. – újabb szokatlan és fölösleges filozofikus bölcsesség hagyta el a száját, bár némi igazság jelenleg volt a dologban.

/// Takefumi szundia közben ///

Miután Mirubi megunta az ücsörgés a tóparton, felállt és a barátja felé fordult.
- Figyelj Ta-ke-fu-mi...
A mondatot nem fejezte be. Látta, hogy most nem ér rá ezért nem is zavarta.
Valószínűleg meditál. De most nem állhatok le.
Folytatta a kimerítő edzést.

20 perccel később

Mirubi lihegve kimászik a vízből és kiterül a partra. Rá nézett az öklére, ami a tegnapi meggondolatlan fa összeverős szét égetős dologtól piros, hólyagos volt.
- Már itt vagyunk több órája, és nem jutunk egyről a kettőre. Most már meg kell próbálnom amit a sensei mondott.
A nap már lemenőben volt, a felhőket vörösre festette. A madarak csicsergése is szép lassan elhalkult. A naplemente gyönyörű volt, de Mirubi ügyet sem vetett rá.
- Takefumi még mindig meditál? Vagyis alszik. Jellemző. Na akkor még egyszer! De most megpróbálom érzéssel.
Oda ment a víz szélére, ami enyhén fodrozódott, a benne lévő vízi élőlények felkavarták a vizet. Arra a következtetésre jutott, hogy a ckaráját nem ki kell terjesztenie a amennyire csak tudja a vízfelszínen, hanem csak a talpába kell koncentrálni, de csak úgy, hogy pont egy vékony de erős réteg legyen a víz és a talpa között, felvéve a talpa alakját. Ezt a folyamatos kibocsájtással és áramoltatással éri el. Ezt onnan szűrte le, hogy mivel a hullámokon is meg kell tudni maradni ezért nem lehet csak egy körben mint ha valami lebegő deszkán állna kibocsájtani a chakráját mert akkor eldől a hullámok erejétől. De ez még nem elég. Ahogy Niyo-sensei is mondta, el is kell képzelni az eredményt.
- Hát akkor fogjunk is hozzá.
Először a talpába koncentrálta a chakráját, majd elkezdte megformálni a talpában lévő tenketsu pontokon keresztül. Mikor ez megvolt, folyamatosan kibocsájtotta a chakráját. ügyelt arra, hogy ne terjessze ki a chakráját a lába körvonalán túl. Rá lépett az egyik lábával a vízre, majd a másikkal. A kezeit folyamatosan összekulcsolva tartotta, hogy a chakra szabadon áramolhasson. Megtett egy lépést, két lépést, három lépést és még sokat, mire el ért a tó közepére. Nagyon megörült és már ordított is volna Takefuminak, hogy nézze meg mit sikerült neki véghezvinnie amikor egy hal kiugrott a vízből, nagy hullámokat keltve. Nem túl nagyokat de ennyi éppen elég volt Mirubinak, hogy beboruljon a vízbe. Nem csüggedett mert tudta, hogy nagy eredményt ért el, habár a hullámok még problémát okoztak neki de a vízen járása már elfogatható volt. Kiúszott a partra és lefeküdt egy fa alá.


/// Takefumi szundia után ///

Becsukta a szemét és már majdnem elaludt, amikor Takefumi hangjára felriadt.
- Ezt kapd ki Mirubi minden gond nélkül, állok a vízen. Rajtad a sor hogy véghez vidd ezt, és most jöjjön egy piruett.
- Már majdnem elaludtam! És különben is nem beszélek hozzád!
De ezt Takefumi nem halhatta mivel beborult a vízbe. Mikor feljött Mirubi is rásétált a vízre. Takefumi egy igen csak érdekes bölcsességet mondott el, amiben volt némi igazság.
- Ezt is biztos attól az öregembertől vette aki annak idején tanította.
- Na akkor megmutatom én mire jutottam.

Miután elmondtam az én ötletemet, Yamashita is elmondta az övét.
- Rendben, csináljuk!!- mondtam. Ezután Yamashita a sensei felé dobott egy robbanó jegyzetes kunait, majd felrobbantotta.
Itt az alkalom!- A kawarimi no jutsut alkalmaztam, és gyorsan egy senseihez közeli bokornál elbújtam. Ekkor Yamashita egy kunaival a kezében a célpontunk felé kezdett futni.
Innentől nincs más dolgom, mint hogy várom az alkalmat.

// Hajrá még egy két nekifutás ^^ //

Take-chan nem zavartatta magát úgy döntött a figyelés helyett előbb gyorsan, véghezviszi azt, ami sikerült elérni és gyakorolja egy keveset. Szépen sorrendben megcsinálta mindazt, mint legutóbb majd felállt a víz felszínére. A lényeg az volt hogy bármikor lehetőleg minél gyorsabban képes legyen újra megcsinálni ezt. A víz felszínéről felugorva hagyta elillanni a chakrát majd mielőtt újra visszaérkezett volna, ismét végrehajtotta a feladatot. Ezzel akarta elérni, hogy tökéletesen rögződjön benne a megfelelő mennyiség és időzítés. A feladatot még ötször elvégezte de, az utolsó érkezés nem sikerült tökéletesre egy feléje tartó hullám felborította. A vízből kikászálódva elnyúlt a füvön és majd a naplementében vörösre festett tavat kezdte fürkészni, ahol társa a bemutatót fogja tartani.
- Most már nyugodtan mutathatod Mirubi, de remélem a hullámok ellen is, kitaláltál valamit. Csak hajrá úgy is itt leszünk még egy darabig, na meg holnap is. – jegyezte meg kissé keserű szájízzel, azonban ha eltanul valamit Mirubitól amivel, fejlődhet akár hamarabb is, végezhet majd.

A két Genin végre azt tette, ami az egész gyakorlat célja volt. Csapatban kezdtek el dolgozni és együtt eszeltek ki egy tervet, ami akár működhet is. ~Nincs mese, a lényeget megértették, most már csak az a kérdés, hogy hagyjam e magam megérinteni? Nem akarom hogy elbízzák magukat...~ Gondolta magában a jounin, majd egy robbanócetlis kunai repült felé, amit úgy védett ki, hogy ő egy sim kunait hajított, ami találkozott a levegőben Yamashita fegyverével és így biztonságos távolságban robbant fel, nem okozva kárt senkiben. Emiko ezalatt sikeresen végrehajtotta a testcserét míg társa egy kunai-al kezdett rohamozni, amit hősünk csak vígan kerülgetett. Reflexei sokkal gyorsabbak voltak, mint a Geniné, így nem kellett izgulna, maximum a bokorban rejtőző kunoichitől. -Ezzel nem sokat érsz el, és már csak két percetek maradt bogárkáim.- Mondta a rohamozó Yamashitának.

Mirubi nézte Takefumi próbálkozásait, hátha ő előrébb jutott mint ő.
- Na egész jól megy neki is.
- Na most figyelj!
Közelebb lépett a tóhoz, ahol kézjeleket formált, majd rá lépett a vízre. Egész jól ment már neki a vízen állás, és a járás is. Habár kissé bizonytalanul lépkedett. Mikor nagyjából el jutott odáig ahol Takefumi tartott, Megállt. Abba hagyta a koncentrálást, és csak a folyamatos kibocsájtásra figyelt.
- Na milyen?
Kérdezte nagy mosollyal az arcán, de nem örült sokáig, mert egy kis hullám felborította. Kiúszott a partra ahol megosztotta Takefumival a tapasztalatait.
- Amíg te meditáltál, én gyakoroltam. Eszembe jutott amit a sensei mondott mikor a jutsumat tanultam. Azt mondta, hogy képzeljem el az eredményt. De szerintem ez még nem elég. A chakránkat meg kell formálni a talpunkban lévő tenketsu pontokon keresztül. A chakránknak fel kell venni a talpunk alakját, és úgy kell folyamatosan kibocsájtani. De ez csak egy elmélet, de nekem működött a gyakorlatban is. Persze a hullámokkal még meggyűlik a bajom, de nem sokára biztos sikerülni fog megbirkózni velük is. Amúgy meg láttam, hogy te is eléggé szépen haladsz. De most muszáj lepihennem. Rohadt fáradt vagyok. És még ahogy te is mondtad valószínű, hogy itt leszünk holnapig.
Mirubi fogta magát és ledőlt a fűbe. Becsukta a szemét és ő is „meditálni” kezdett.

"Uhh, a francba" - gondolta - "ezzel nem érek el semmit. A sensei reflexei sokkal jobbak, mint amire számítottam. Gyorsan Emiko felé kell terelnem, vagy ki kell zökkentenem valahogy..." Amíg ezen gondolkodott, eszébe jutott egy terv. Kézjelekbe kezdett, és annyi bunshint hozott létre, amennyit maradék chakrája engedett. A klónok sorban nekifutottak a senseinek, és füstfelhő keretében eltűntek. Kivárta a megfelelő pillanatot, majd amikor úgy vélte, hogy a sensei nem láthatja, utolsó csepp chakrájával felvette Emiko alakját, és a klónok takarásában (akik addigra már remélhetőleg körbevették a senseit) azzal a bokorral átellenbe került, amelyikben Emiko rejtőzött. Megtámadta a senseit ismét egy kunaial a kezében, így a sensei elvileg háttal fog állni Emikonak, és ha a sensei beveszi a dolgot, akkor nem is számít az ő érkezésére. Már csak az a kérdés, hogy ez elég lesz-e.

// Tüdü //

Nem kellett sokáig várnia, hogy választ kapjon kérdésére. Miután Mirubi megmutatta tudását pár másodperccel később már fel is borult. Az esést egy széles mosollyal nyugtázta, és mivel ő sem volt éppenséggel jobb nem kezdett el értelmetlenül röhögni.
- Nem rossz nem rossz bár szerintem ezen a szinten még nekem is megy. Ha az elméleted működik, ahogy állítod, teszek egy sétát addig is. – a szövegelés végeztével már könnyedén kihozta magából a megfelelő mennyiséget, és amit csak kellett.
A formálásnál úgy tett, ahogy Mirubi javasolta majd próbaként tett pár lépést. Minden simán ment a nyugodt felszínen. Tett egy kört a tó szélén majd mikor már ráérzett a dologra úgy gondolta itt az ideje egy hullám próbának.
- Héj Mirubi lökj egy kis hullámot. Mondom HÉJ, nem hallasz? – mindegy volt mennyire ordibált Mirubi nyugodtan húzta a lóbőrt.
~ Én bezzeg csak meditáltam egy keveset ő meg alszik az edzés alatt. ~ dünnyögött magában, amikor megkapta a várva várt hullámot csak éppen, hátulról ami teljesen kizökkentette a koncentrációból.
A mesterről már nem lehetett tudni, hogy itt van e még vagy semmi, hisz órák óta feléjük se bagózott ő meg nem hozott sátrat magának. Rémesen unta a sok lubickolást és belül már tudta ez nagyon de nagyon hosszú éjszaka lesz. Kivéve, ha hazaküldik őket.

Amíg vártam a megfelelő pillanatot, Yamashita egy csomó bunshin hozott létre, majd felvette az alakom. Megtámadta a senseit, aki épp háttalállt nekem. Így megadta nekem az esélyt, hogy megtudjam érinteni a célpontunkat.
Próbáltam nesztelenül kibújni a bokorból, és kivettem egy kunait az övtáskámból. Oda lopództam a Yoh sensei háta mögé, majd megpróbáltam a nyakához rakni a kunait. ( Persze nem akartam elvágni a nyakát, de valamit cselekednem kellett ! ) Remélem most, hogy Yamashita felvette az alakom, nem számít rám.

A hosszú gyakorlás után épo a megérdemelt pohhenőmet töltöttem, mikor egy ismeretlen srác vágódott be mellém. A szívbajt hozta rám. Nálam valamivel idősebb konohai srác volt. A ruhája csak úgy villogot a különböző disco cuccoktó. Őszinzén nekem ez már egy kicsit sok volt, de attól még lehet jó srác. Az első mondatából már leesett, hogy nyomulni próbál rám. Őszintén nálam ez nem egy mindennapos dolog, de mwgoldom a dolgot, vagy legalábbis nagyíon remélem.
-Igen, épp a pihenés a fa alat nevű jutsut gyakorlom.- Mondtam neki. Lehet, hogy egy kicsit szemét vagyok vele, de az én természetem már csak ilyen.
-És mégis miért zavarod jelenléteddel a pihenésemet?- A végtelen gonoszság még mindig nem tűnt el a hangomból, és minden lehetséges módszert bevetek, hogy eltűnjön végre. Valahogy most nincs kedvem más emberek közelébe lenni és ezalól az izléstelenül öltöző fiú sem kivétel, bár van egy olyan érzésem, hogy nem lesz egyszerű lerázbi őt. Ha nem ment el a sok gonoszság után akkor hirtelen megszólalok.
Nagyon kitartó vagy. Ezért megérdemled, hogy megtudd a nevemet. Sayuri Akemenek hínak. És neked mi a neve? Kérdeztemem tőle.



//Elszállt a net szóval megint telefonról postoltam szóval bocs a helyesírás miatt.//