Re: Kiképzőterepek

**Hiei Urameshi** Pént. Júl. 20 2012, 14:52

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

Amint a kérdés hallatán elmosolyodtam, egy lassú félfprdulattal a kényelmetlen helyzetbe került társam felé fordultam, majd az idegességről árulkodó arcát kezdtem figyelni. Ennnek láttán az őszínte, derültségről árulkodó mosolyom, gúnyos, kárörvendő vigyorba fordult, miközben szemeim tovább vándoroltak a kuonichire. Arcának semleges reakcióját látva némi meglepettség vett rajtam erőt, ami válaszát, illetve kijelentését hallva azonnal egyfajta csalodottságba fordult.
~Na, fuccs a küldetésnek.~
Gondoltam magamban lemondóan, miközben a nem is olyan rég érzett megfelelési kényszer, és izgalom kettőse kerített hatalmába. Eközben gondolkodást mímelve, mélyen, és talán zavaróan, a kuonichi szemébe néztem, majd hirtelen a lelkesedéstől a szokotnál is hangosabb társam felé fordultam.
~Ha ezt még egyszer megcsinálja, le fogom csapni.~
- Nos, az elem kideritése nálam is játszik. – fordultam ismét az üldögélő nő felé - Továbbá én támadó jutsut szeretnék elsajátitani!
Feleltem határozottan, miközben a pislogást kerűlve, a nő szemeiben bujkáló reakciót kerestem.

**Kitori Musato** Vas. Júl. 22 2012, 20:56

// Senju Hashirama //

A másodperc tört részéig, mintha az idő is megállapodott volna, de aztán a kezemben tartott papír darabokra esett. Teljes mértékben olyan, mintha földdé vált volna. Érdekes, de azthiszem egyértelmű, hogy milyen elemem van. Föld! Juhééé! És ez még csak egy dolog, a másik pedig, hogy egy ANBU fog engem edzeni. Pöpec! Tényleg nagyon király vagyok!
- Remek, remek akkor ezzel meg is volnánk. Mivel doton beállítottságú vagy szerencsénk van mert az én második elemem is doton így meg tudom neked tanítani az alapokat illetve ha még a vizsga előtt úgy érzem, hogy készen állsz akkor kicsit elmélyülhetünk a föld elem rejtelmeiben. Ugyanis egy nagyon megbízható kis elemet kaptál a teremtőtől higgy nekem. - mondta.
Megbízható elem? Kitünő, akkor teljesen olyan mint én: megbízható és tökéletes. Muhahaha... De, hogy megpróbáljak komolyodni egy keveset, tényleg jó lenne elmélyülni a föld elem titkaiban, elvégre a vizsgára fel kell készülnöm, mert most már nem eshetek ki, Chunninná kell válnom! Jelenleg ez célnak meg is felel és egyébként sem maradhatok le a társaimhoz képest!
- Tehát amint mondtam akkor a legalapvetőbb föld technikával fogjuk kezdeni a tanulást. Ez a technika Iwagakuréból származik ezt a neve is sugallja Iwagakure no jutsu a neve. Egy viszonylag egyszerűen kivitelezhető és egyszerű jutsuról van szó ám annál nagyobb előnye van ugyanis Bármikor el tudsz rejtőzni vele és meneküléskor is jól alkalmazható. - A sensei megmutatta a kézpecséteket és magát a technikát is - Rajtad múlik, hogy el szeretnéd-e kezdeni ma az edzést vagy inkább haza mész pihensz és otthon gyakorolsz?
- Köszönöm a segítséget, ma már kezdenék!
Ez a technika lenyűgöző, egyszerűen eltünt a földben és tudott ott mozogni. A kivitelezés talán kicsit bonyolult lesz, de annyi baj legyen. Hát akkor hajrá!
Felkerekedtem és, mostmár tényleg, elérve a kiképzőterepeket, kiválasztottam magamnak egy szimpatikus helyet, ahol megállapodtam néhány másodpercre. A fegyvereimet babrálva gondolkoztam, mit is kellene egész pontosan csinálnom: mint a neve is mutatja - Földben rejtőző technika - be kell olvadnom a földbe, hogy aztán ott szabadon mozoghassak. Talán az lesz a legbonyolultabb, hogy előtte az elemi manipulációt is ki kellene tapasztalnom elvégre még csak most tudtam meg mi is az elemem.
Az előző gondolatmenetnek eredményeképpen felismertem, hogy gyakorolnom kell a föld elemi manipulációját, így hát megformáltam a kos pecsétjét, mozdulatlanul állva koncentráltam és a chakrafelszabadítás - Akadémián megtanult - törvényeit magamban mormolva hajtottam végre a műveletet, miközben megpróbálkoztam az elemi manipulációval, ezt is szintén az akadémián tanultak alapján. A nap hátralévő részében nem sok más műveletet csináltam és a már megszokott módon, most is nagyjából ott ébredtem, ahol az előző nap belealudtam a fáradtságba. Pont, mint amikor a vízenjárást gyakoroltam, akkor sem bírtam hazamenni a fáradtságtól. Reggel a nap első sugarai helyett a gyomrom egetrengető korgása ébresztett. A természet szavának engedelmeskedve elrohantam a falu egyik kisebb boltjához és vásároltam annyi ételt, amennyi kihúzza a nap végéig. Visszamentem ettem és hagytam, hogy az étel megemésztődjön, közben még pihentem.
Új erőre kapva, dél körül rendeztem gondolataim: Tegnap nagyjából kiismertem, az alapok alapjait. Tehát nem maradt más mint elkezdeni a technika elsajátítását. Eddigi ismereteim alapján ezt úgy kell majd kiviteleznem, hogy az elemi manipulált chakrámmal átalakítom a testemen kivül anyagot, hogy az befogadjon engem, vagyis meg kell változtatnom a befogadó közeget. Nos ez nem tűnik könnyűnek, de egy magamfajta zseninek... Seccperc alatt meglesz!
A vásárolt étel maradékát elhelyeztem az árnyékban és az árnyat adó fa elé állva, megformáltam a majom pecsétet - amit mindig is kedveltem és nem csak a neve miatt, hanem a különleges formája miatt is - és chakrámat felszabadítva, tapogatózva indítottam a fa felé és azt próbálva befogadóvá tenni, irányítgattam, alakítottam és amit ilyenkor még kell...
Eredményeim nem mondhatóak mérvadónak a gyakorlat első szakaszában, de fokozatosan javult az arányom és itt-ott sikerült egyre nagyobb eredményeket elérnem, aminek kimondottan örültem, s tudván, hogy szorgalmam, csak addig él, amíg van eredmény, lehetőség szerint minden kisebb-nagyobb fejlődéshez hatalmas fontosságot rendelve gyakoroltam óráról órára, percről percre. Néha tíz perces szüneteket tartva, ínfórmációimat rendezve pihentem és örültem sikereimnek, mégha csak képzeltek voltak is. A nap maradéka hasonlóan telt, mint az előző.
Aznap este szintén az erdőben éjszakáztam, és másnap reggel a megmaradt ételt elfogyasztva kaptam új erőre, habár ez az "új" erő nem mondható túl nagy mennyiségűnek az elmúlt napok keménysége miatt, de valami nem engedte, hogy most feladjam, valami van bennem, ami ellenált a pihenés hívogató szavának...
Mostmár nem a fával, hanem a földdel gyakoroltam azt, amit az előző nap folyamán is. Kimerültségem mértéke egyenes arányban növekedett a chakrám rohamos mértékű fogyásával, de valahogy mégis kibírtam délután négyig, amikor is sikerült az áttörés...!
- Megvan! Tudtam, hogy király vagyok!!
Örömömet még a fáradtság miatti feszültség sem akadályozta. Felszabadultan és boldogan vánszorogtam haza, habár nem emlékszem jól arra az éjszakára, még az is lehet, hogy valaki hazavitt...

Sai Hétf. Júl. 23 2012, 15:13

[Ayami]

A békák egy darabig néztek, aztán csoportosan kuruttyolva felgurguláztak a nevetéstől.
- Miyu, ne szekáld szerencsétlent, tényleg igaza van, elég neki Jiraya-sama - nyögte vihogva az egyikük, aztán feléd fordulva állapítja meg: - Tudod, kicsi lány, az kevés, hogy valakihez van elég chakrád. Szerinted ki harcol olyasvalakivel, akiben nem bízik, sőt mi több, nem is nagyon érdekli? Mi nem vagyunk a "faludhoz tartozók", még csak hasonszőrűek sem. Minket nem hajt ám az, hogy ne rombolják le a falut, amelyben ész, mivel mi nem abban élünk, és őszintén szólva, minden olyan hely messze esik tőlünk. Az sem izgat különösebben, hogy ha nekiállsz bömbölni. Nem vagy számunkra senki, még csak érdekes sem, maximum roppant vicces. Egyelőre. De sokáig ez sem tart.
Egy másik veszi át a szót.
- Arról nem is szólva, hogy a nagyfőnököt még nehezebb megnyernie valakinek. Márpedig ha ő nem akar segíteni, mi miért akarnánk? Az emberek egyébként is olyan agresszívek, azt hiszik, ha elő tudnak varázsolni egy állatot a kalapból, akkor máris uralkodhatnak rajta.
A békák java eddigre tovább állt, s magadra hagy szinte mind, a rosszindulatú nőnemű béka is eltűnt, kámforrá válva, csak egy igen aprócska példány marad melletted, nagy szemekkel nézve rád.
- Még sosem láttam embert - töri meg a csendet, hangja aranyos, és cseppnyi rosszindulat sincs benne. - A nevem Kyuukyuu - mutatkozik be illedelmesen, aztán mintegy hozzáteszi: - Nem nagyon volt még háziállatod, igaz?

Uchiha Itachi Hétf. Júl. 23 2012, 18:34

// Musato //

Amint sikerült a harmadik napon a technikát kivitelezni valóban szinte elájultál a kimerültségtől és valóban jól érezted valaki tényleg hazavitt téged, de azt már nem tudod, hogy ki és hogyan. Amint másnap reggel vártad a senseit, hogy elmeséld neki az előző napi történteket megint úgy érezted mintha figyelnének. Úgy látszik az érzékeid kezdenek kiélesedni, de az is lehet, hogy csak a vizsga hatására van benned még mindig üldözési mánia. Minden esetre ebben a pillanatban pukkanás és füstfelhő kíséretében feltűnt mestered.
- Üdv Musato! - Köszöntött téged az anbu. A szokásos anbu felszerelést és a maszkját viselte mint legutóbb. - Hogy haladsz? Esetleg segíthetek valamiben, vagy netán sikerült már elsajátítanod a technikát?
Elszánt kis kölyök az biztos figyeltem az utóbbi napokban nagyon emlékeztet valakire! Ilyen elszánt shinobikra van szüksége a falunak, de ha itt agyon dicsérem a végén még elbízza magát az pedig sosem jó. Sikerült egyedül megtanulnia a technikát akármilyen útmutatás nélkül ez már teljesítmény kíváncsi vagyok most is meg tudja-e csinálni, hogy én is itt vagyok! - Gondolta magában mestered!

// Sikerül a második próbálkozásra kivitelezni a technikát! //

Hinata Szer. Júl. 25 2012, 19:23

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

- Haj aj mindenki elemezni akar. Elem.... Nem biztos, hogy nem építő elemekre gondoltok. Esetleg olyan pici fa elem kockákra amivel gyerekek játszanak.... nem hinném.
Játszom a butát, de közben előveszek két chakra papírt.
- Jáj hát ezek meg hogy kerültek ide?!
Mosolygok majd felállok és fiuk kezébe nyomok egy-egy papírt.
- Na akkor komolyra fordítva a szót. A lényeg a chakrátok irányításában van. Lehet tudjátok testeteken belül ide oda koncentrálni, de e már egy másik szint. Itt legrejtettebb mélységekbe kell merülnötök. Lehet elsőre nem fog sikerülni a gyakorlat egyikőtöknek sem. Viszont szorgalmas gyakorlás és a türelem meg hozza az eredményt. A gyakorlatra idő korlát nincs annyit próbálkoztok amennyit csak akartok.
Fának támasztom a hátam és onnan figyelem a két genint és a próbálkozásokat. Lehet valakinek nagy chakrája, de azt nem jelenti bánni is tud vele és előhívni a rejtett elemet.
* Kérnék 20 -20 sort min. A gyakorlásról és a végét hagyatók nyitva ne írjátok le, hogy sikerült*

**Aokaze Shin** Szer. Júl. 25 2012, 22:10

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

Ahogy a kunoichi elkezdte játszani az értetlen-t az arckifejezésem egyszeriben normálisból átváltott szellemileg fáradtra. De tudtam hogy nem komolyan gondolja és csak játék. Mikor elővette a két darab chakra papírt, azon nyomban felcsillant a szemem és egy igen erős késztetést éreztem arra hogy hamar kikapjam a kezéből és neki is kezdjek a dolgoknak, hála istennek sikerült türtőztetni magam és nyugodtan elvettem azt a papírdarabot. Átfordítottam, vizsgáltam, de nem találtam rajta semmi különöset ugyanolyan volt mint akármelyik más papírcetli. Egyre csak azon járt az agyam hogy ez a hétköznapi kis dolog is képes meghatározni egy átlagos ninja teljes életét, és képes kimutatni hogy születése óta milyen elemű chakrával van megáldva. Majd lehelyeztem a kis cetlit a földre,leguggoltam hozzá és a bal mutatóujjam pontosan a közepére tettem. A fejemben egy kép az egész testemről és az abban áramló chakráról körvonalazódott majd elkezdtem fejben irányítani, és ahogy az elmémben irányítottam úgy próbáltam testben is. Azt éreztem hogy áramlanak a dolgok és kezdtem elbizakodni hogy ez a feladat hamar véget ér.
*Hahá, ha most ezt gyorsan megcsinálom akkor már tanulhatok is jutsut, de biztos hogy képes vagyok erre?...*
Majd amint megkérdeztem magamtól ezt, már el is vesztettem a kontrollt. Ekkor két kézzel a fejemhez kaptam és nagyokat fújtam, nem hittem el hogy nem vagyok képes erre a semmiségre, nem mertem a társamra nézni,féltem hogy ő már sokkal előrébb van mint én. Mondhatjuk hogy a versenyszellem elkezdett gyötörni, próbáltam elfojtani és logikusan gondolkodni. Az ő képességei nem fogják meghatározni az enyéimet. Teljesen kiürítettem az elmém és megnyugodtam. Az ujjaim szétnyitottam majd a fa árnyékában ülő tanárunkra néztem és akaratomon kívül is mosolyra húzódott. Ismét a papírra tettem a bal mutatóujjam,de most a jobb kezemmel rámarkoltam a karomra, szemeim lecsuktam, egy jó nagy levegőt vettem és elképzeltem az előző képet, mellyel sikeresen el is bíztam magam, ám ezúttal máshogy álltam hozzá a dologhoz. Az agyamban egyre csak az a gondolat járt hogy akármilyen az elemem fogom tudni hasznosítani, és erős offenzív típusként használni.
*Nem az a lényeg hogy minél erősebb legyen az elemem hanem hogy minél jobban tudjam hasznosítani, ha olyan amit teljes irányítás alá tudok vonni, már nyert ügyem van.*
Majd sűrű folytatások közepette elkezdtem a chakrám a papírba irányítani. Éreztem ahogy áramlik a belső energiám a kis cetlibe, amikor egyszer csak mintha valami elkezdett volna történni a papírszelettel.

**Sayuri Akeme** Szer. Júl. 25 2012, 23:43

Sai írta:
[Akeme]

- Szívszerelmem, szinte bármit, mi szem szájnak ingere - kezdi ajánlani magát maga szokott lökött módján. Azt hiszem, vagy nem értett meg, vagy egyszerűen nála ez a tisztességes, normális viselkedés. - Otthon vagyok ninjutsukban, taijutsukban, sőt, még elemet is feloldhatunk, hogy oldódjon a hangulat - tol egy béna szóviccet feléd. Lényegében magabiztosan állítja, nem tudnál olyat kérni genjutsun kívül, amibe beletörne a bicskája, legalább is a vigyora mindenképp ezt szeretné elhitetni veled. S ráadásul gáláns, mert te választhatsz. Vajon, ha beletalálnál egy olyan jutsuba, amit nem tudna, elküllogna vert hadként, vagy tovább tolná a blődségeit?

Úgy néz ki nemigen érti amit mondok neki, hiszen még mindig azt az idegesítő szövegét tolja mint az előbb. Ráadásul azzal a béna szóviccének köszönhetően majdnem idegrohamot kaptam. Nem szeretem az eféle embereket. Nagyon el van szállva magátó. Nem tudom, hogy van-e oka rá és tényleg olyan jó ninja, mint ahogy mondja vagy csak be akar vágódni nálam. Akárhogyis ez nem működik nálam. Nem vagyok az a fajta lány aki néhány szép szótól hanyat dobja magát és remélem, hogy erre ö is hamar rájön.
- Tudod mit legyen. Mutasd mit tudsz. Legyen mondjuk... elem feloldás -
mondom neki. Amúgy sincs még meg egyik elemem se, szóval ez pont jól jön. Remélem, hogy legalább tanárnak jó hamár emberként megbukott.

Sai Pént. Júl. 27 2012, 11:55

[Akeme]

A srác fellelkesült, hogy végre célt ért.
- Tudtam én, hogy ezzel leveszlek a lábadról - lelkendezik egy röpke sort, majd a zsebébe nyúl, miközben tovább csacsog bájologva: - Az élet olyan szép, ma igazán kegyes hozzám a sors, hogy ilyen szép lánykával keresztezte utam, és még chakrapapír is van nálam - rántja elő a megnevezett kis "használati tárgyat", mintha csak holmi cash lenne, amit a pincérnek vág ki csikkzsebből az ember egy egész havi fizetést érő zabálás után, majd feléd nyújtja.
- Ezt fogd meg, gondolom láttál már ilyet, de azért elmondom, ez való arra, hogy megtudjuk, milyen elemhez kötődik a chakrád, nincs más dolgot, mint hogy belekoncentrálsz egy keveset, és már el is árulja neked egy nagy titkod. Ugye milyen izgalmas? mintha valami jövendőmondónál lenne az ember! - ő mindenesetre hasonlóan lelkes volt, mintha valóban ott lenne...

**Sayuri Akeme** Pént. Júl. 27 2012, 15:03

A srác nagyon megörült. Nem nagyon tetszik nekem a lelkesedése. Viszont ez egy nagyon jó alkalom egy új jutsu tanulására. Szóval megteszem amit kell, de remélem nem fog nagyon piszkálni. Egy lapot vesz elő. Hallottam már az efféle chakra papírokról, de még soha sem használtam őket. Elvettem a sráctól és elkezdtem nézni. Alapvetően semmi különlegeset nem lehetett észrevenni. Egyszerű papírlapnak tűnik. Elkezdem a chakrámat áramoltatni a papírba. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni

**Hiei Urameshi** Vas. Júl. 29 2012, 14:21

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

Hosszan, mereven figyeltem az előttünk üldögélő kuonichi szép szemeit, a legutóbbi kijelentésem okozta bárminemű reakciót keresve. Az így, pislogást nélkülöző nézésemnek köszönhetően, a köztünk lévő távolság ellenére is észrevettem, amint tekintete kissé értetlenre váltott. Ezen megfigyelésemet későbbi szavai is igazolták, ám hangjából kicsengett a tettetés, így testsúlyom a másik lábamra helyeztem, és szintén tettetett buta képet vágva figyeltem mozdulatait. Rögtön ezután karjaimat összefontam mellkasom előtt, és elhúzva számat, továbbra is buta képpel néztem a nő kezeire, pontosabban az ott megjelenő papírokra.
~Na, vajon honnan?~
Kérdeztem magamtól, miközben ezúttal valódi értetlenséggel, lassan csóválni kezdtem a fejemet, majd egyik kezemet kinyújtva, átvettem a társam által hátrahagyott papírlapot. Ezután, a kunoichi szavait hallgatva, megvizsgáltam a tárgyat, majd lopva Shinre néztem, aki már nagyban, a hüvelyujját használva koncentrált. Ezen felbuzdulva, gyorsan a két tenyerem közé fogtam a papirost, majd szemeimet becsukva koncentrálni kezdtem, és a chakrámat a papírba irányítani. Ezen feladat nehezebbnek bizonyult, mint elsőre gondoltam, hisz nem csak testen belüli chakra áramoltatásról volt szó. És a tudatomban feléledt, és felerősödött versenyszellem sem segített ezen feladat végrehajtásában.
- A francba!
Motyogtam hangtalanul magam elé, miközben végig behunyt szemeim fölött egyre több, és mélyebb ránc jelent meg a mély koncentrálás jeleként. Éreztem, amint valami megakadályozza a testemen kívüli chakra irányítást, és amint ez a valami minden próbálkozásnál egyre vékonyabb lesz. Végül, lelki szemeim előtt megjelent, a két tenyerem között lévő lap, amit, mint valami színes folyadék, átitat a chakrám. Innentől kezdve, minden automatikusan történt, és csak remélni tudtam, hogy amit nem fizikai szememmel elképzeltem, az a valóságban is megtörténik.

**Ayami Remiyu** Vas. Júl. 29 2012, 20:04

Sai írta:
[Ayami]

A békák egy darabig néztek, aztán csoportosan kuruttyolva felgurguláztak a nevetéstől.
- Miyu, ne szekáld szerencsétlent, tényleg igaza van, elég neki Jiraya-sama - nyögte vihogva az egyikük, aztán feléd fordulva állapítja meg: - Tudod, kicsi lány, az kevés, hogy valakihez van elég chakrád. Szerinted ki harcol olyasvalakivel, akiben nem bízik, sőt mi több, nem is nagyon érdekli? Mi nem vagyunk a "faludhoz tartozók", még csak hasonszőrűek sem. Minket nem hajt ám az, hogy ne rombolják le a falut, amelyben ész, mivel mi nem abban élünk, és őszintén szólva, minden olyan hely messze esik tőlünk. Az sem izgat különösebben, hogy ha nekiállsz bömbölni. Nem vagy számunkra senki, még csak érdekes sem, maximum roppant vicces. Egyelőre. De sokáig ez sem tart.
Egy másik veszi át a szót.
- Arról nem is szólva, hogy a nagyfőnököt még nehezebb megnyernie valakinek. Márpedig ha ő nem akar segíteni, mi miért akarnánk? Az emberek egyébként is olyan agresszívek, azt hiszik, ha elő tudnak varázsolni egy állatot a kalapból, akkor máris uralkodhatnak rajta.
A békák java eddigre tovább állt, s magadra hagy szinte mind, a rosszindulatú nőnemű béka is eltűnt, kámforrá válva, csak egy igen aprócska példány marad melletted, nagy szemekkel nézve rád.
- Még sosem láttam embert - töri meg a csendet, hangja aranyos, és cseppnyi rosszindulat sincs benne. - A nevem Kyuukyuu - mutatkozik be illedelmesen, aztán mintegy hozzáteszi: - Nem nagyon volt még háziállatod, igaz?

Kisé megbántva érzem magam. Küzdöttem, hogy elérjek idáig nem pedig ki sírtam magamnak, hogy ide kerülhessek. Tudtam más talán most ordítana. Ehelyett én csak csendben tűrtem minden szót és egy hangot se adtam ki magamból. Mikor látszólag mindenki ott hagyót még akkor se mozdultam. Egy aprócska béka maradt csak mellettem aki most engem figyelt és meg is szólított. Leguggoltam hozzá, hogy így kényelmesebb legyen neki.
- Szia Kyuukyuu az én nevem Ayami Remiyu. Hívj Rem-nek neked megengedem.
Leteszem tenyerem a vízbe, hogy ha van kedve bele ülhessen a kis béka. Így öt felemelve szemmagasságba kerülünk egymással.
-Igazából egyetlen háziállatom van, de őt nem nevezném annak inkább egy jó barát az egyetlen és igazi. Remélem mi is jobban leszünk és sokat beszélgetünk majd.
Kyuukyuut figyelem méreteit olyan aprócskának tűnik. Tudom, hogy a látszat csal. Attól, hogy ő picike lehet még nagyon erős.

**Kitori Musato** Kedd Júl. 31 2012, 00:27

// Hashirama //

A következő nap tovább aludtam a megszokotnál, de ez még váratlannak sem mondható ilyen edzés után. Mivel a technikát, úgy, ahogy elsajátítottam, ezért kiadós reggeli után lassú sétával elindultam a kiképzőterepek felé, hátha ott találom a senseit, hogy elmeséljem neki a helyzetet. Azért gondolom, hogy ott lesz, mert, ha mellém rendelték ki, akkor biztosan végig figyelt! Elvégre egy ANBU-ról, vagyis profi shinobiról van szó...
Célomhoz közel járva, megint égető tekintetet éreztem magamon, pont mint amikor előszőr találkoztam a senseiiel. Mit sem törődve ezzel mentem tovább rendületlenül, egészen addig, amíg valaki meg nem szólított:
- Üdv Musato! Hogy haladsz? Esetleg segíthetek valamiben, vagy netán sikerült már elsajátítanod a technikát?
- Hello! Remekül haladok, mondhatni már tökéletesen elsajátítottam a jutsut, habár ez azért enyhe túlzás... De megmutatom!
Arrébb léptem néhány lépést, a szememet beárnyákoltam, hogy a nap ne süssön bele annyira, és, hogy megbizonyosodjak róla, hogy ugyanaz a maszk van-e a senseien, mint legelőszőr, de nem kellett csalódnom.
Megformáltam a kos pecsétet és a talpamban elkezdtem a chakrám felszabadítását és közben elemi manipulációját, ezzel együtt, az alattam lévő talajréteg befolyásolását. Ezt az előző napi edzések gyakorlatával tettem, ami még mindig az alapok kezdetét jelenti, de egyenlőre több mint a semmi és nekem ennyire van szükségem a jelenlegi feladathoz. Kevéske izgalom izzik a szemeimben mindeközben.
Kicsit lejjebb sülyedtem ugyan, de a technikát nem sikerült rendesen létrehozni.
- Hoppá! Nos, kicsit még korán van - mondtam és közben széles mosoly terült el az arcomon, némi szégyenlős vörösséggel együtt - De most már sikeülni fog!
Tanulva az előzőből, most a majom pecsétet formáltam meg, újra elvégeztem az előző müveletet, így átalakítva a talajt, olyanra, hogy az befogadjon engem és ezt folyamatosan fenttartva eltüntem a föld alatt, aztán egy méterrel arrébb bukkantam fel.
Egyszerűen király vagyok, ez tény! Másodjára sikerült a jutsu, nos igen mindig is tudtam...!
- Na, végre. Látja sensei, sikerült! - mondtam még kissé mindig szégyenlősen.

Hinata Szer. Aug. 01 2012, 10:44

*Kérésre át veszem a mesélést*

[Akeme]

A papir a kezedben egyszerűen ketté hasad ahogy chakrát összpontosítasz bele. Ez azt jelenti, hogy elemed a szél. A srác csak hümmög, de nem szol egy szót sem. Végig nézi a teljes próbálkozást ami persze nem az első nekifutásra sikerült.
- Hm hm rendben ha a chakra papír elszakad akkor a te elemed a szél. Remek kis elem jó elem. Akkor a fontosabb tudni valók. Tűz elemű jutsu ellen ne akarj széllel harcolni mert ropogósra sülsz. Szelet jól lehet kombinálni a vízzel és a tűzzel. Ha fegyveredbe áramoltatod az elemi chakrád az egy kicsit élesebb lesz, röviden ennyi.
Vakargatja mondandója végén fejét a fiú és közben mosolyog rád. Kíváncsi a reakciódra, hogy most mit fogysz majd lépni, hogy ez kiderült.
A jövendő mondó papír is lehetne a neve nem pedig chakra papír. Hisz meg határozza a ninja jövőjét részben. Mélyen szántó gondolatok és közben a széles mosoly amit láthatsz.

Uchiha Itachi Szer. Aug. 01 2012, 18:04

// Musato //

A sensei megtapsolt téged és ahogy pont egy anbutól nem vártad volna odament hozzád és gratulált neked. Heves parolázás után felnézett az égre az illető és megdermedt. Majd hamar visszafordult hozzád de az a fránya maszk már megint eltakarta az arcát. Egy idő után azért már elkezdett zavarni téged, hogy nem tudsz legalább az arcáról a gesztusaiból olvasni...
- Nagyon jó volt Musato gratulálok ügyes vagy. Most azonban sajnos el kell keserítselek. Sajnos egy nagyon fontos küldetésre rendeltek be a központba ami nem várhat és ha jól tudom neked is nem sokára el kell indulnod, hogy elérd a chuunin vizsga második fordulóját. Sajnos azt nem tudom megígérni, hogy a vizsgán ott leszek de gondolni fogok rád és remélem a tőled telhető legjobban fogsz teljesíteni. A vizsga után viszont ha gondolod és tartasz rá igényt akkor megtaníthatom neked a lefejezőt...
Azzal senseied egy gyors búcsút intett neked majd el is tűnt ahogy megjelent napokkal ezelőtt itt a kiképzőterepen!

// Ne haragudj rám Musato sajnos nem fért bele az időbe, hogy lefejezőt is még hozzácsapjuk a dologhoz, de az Iwagakure no jutsut felírhatod magadnak + 4 cht pedig jóváírok az adatlapodon a színvonalas játékért. Én sajnos még a héten dolgozom és a hétvégén sem érek rá! Neked pedig írnod kell a vizsgához különben kizárnak! Ha vége a vizsgának és gondolod akkor befejezhetjük addig is a tanulást lezárom! //

**Kitori Musato** Szer. Aug. 01 2012, 21:54

// Hashirama ( befejező post ) //

A sikeres technikám után a sensei szemei a maszk alól rám meredtek, majd egy hosszabb beszédbe kezdett:
- Nagyon jó volt Musato gratulálok ügyes vagy. Most azonban sajnos el kell keserítselek. Sajnos egy nagyon fontos küldetésre rendeltek be a központba ami nem várhat és ha jól tudom neked is nem sokára el kell indulnod, hogy elérd a chuunin vizsga második fordulóját. Sajnos azt nem tudom megígérni, hogy a vizsgán ott leszek de gondolni fogok rád és remélem a tőled telhető legjobban fogsz teljesíteni. A vizsga után viszont ha gondolod és tartasz rá igényt akkor megtaníthatom neked a lefejezőt...
Ó, tényleg, hamarosan indulnom kellene a Chunnin viszgára, elvégre nemsokára kezdődik a következő forduló.. Hajjaj, az még nagyon kemény menet lesz, de reményeim szerint megkapom a nekem áró rangot.
- Semmi probléma - mondom és közben elmosolyodok - még nekem is ki kellene pihennem magam rendesen az indulás előtt, meg fel kell készülnöm ezzel-azzal az útra, szóval igazából pont jól jött ki a lépés és majd igényt tartanék a későbbi tanulásra.
A sensei hirtelen eltünt én pedig hazamentem, ahol a fegyvereimet kicsit átrendeztem, tehát a következőképpen néz ki a fegyverarzenálom:
Övtáska:
- 3 kunai
- 3 shurriken
- 4 füstbomba
- 8 robbanójegyzet
- 10 méter drót
Hátsó balzseb:
- 2 robbanójegyzetes kunai
Hátsó jobb zseb:
- 2 shuriken
- 1 füstbomba
Kis kék tekercs:
- 2 fuuma shurriken
Kis piros tekercs:
- 20 kunai
- 20 shurriken
Kis piros-kék tekercs:
- Elsősegély készlet (1db)
- Energiatabletta (1 doboz)
- 10 füstbomba
Háton:
- Katana
Hátizsák:
- Kis tekercs (2db üres)
- Csakra tinta (1 üvegcse)
- Headset (1db)
Amint ezzel a rendszerezéssel megvoltam, elvégeztem egy kis levezetőnyújtást, majd elmenekültem a közelgő nehézségek elől, az álmok birodalmába.

// Igazából azért nem jött össze a dolog, mert kicsit sokszor voltam inaktív az elmúlt időben, szóval nem a Te hibád Very Happy

//

Sai Szer. Aug. 01 2012, 22:35

[Ayami]

A kis béka csak bólogatott a nevedre és a ki történetedre.
- Fura - jelenti ki, ahogy végeztél. - Általában akiknek van háziállatuk, könnyebben megértik, miért undokak a szabad szellemű állatok először, és miért nyílnak meg nehezen. De nem baj, én attól még kedvellek -vigyorodik el, már amennyire egy béka képes ilyesmire. - Meg aztán a helyedben nem is aggódnék annyit. Ha ellátogatsz a békafaluba, akkor így is úgy is a Főnök elé kerülsz, aki minden bizonnyal leglaább az életben maradásod végett próba elé állít, és ha az megvan, akkor már biztos nem akarnak majd kinyiffantani, és ha még inkább jól sikerül, még barátságokat is szerezhetsz. Csak ne rögtön a picsogás eszközéhez nyúlj, mert bár kedveljük a vizet, a könny sós, és az csak kiszárítja a nedvességet igényló bőrünk. Na mit szólsz? Megpróbálod annak ellenére, hogy bele is pusztulhatsz?
A kis béka láthatóan jó szándékú, bár beszéde ennek néha ellent mond, de az is lehet, csak a békák ilyenek általában. Elvégre nem valószínű, hogy sokat beszélgettél volna már hasonló kétéltűekkel.

**Sayuri Akeme** Csüt. Aug. 02 2012, 00:22

Megfogtam a papírt és chakrát összpontosítottam bele. Egy ideig próbálkoztam és mikor sikerült a papír egyszerűen ketté szakadt. Ez jelentette, hogy az én elsődleges elemem a szél. Nem is tudom mit mondjak. Sok elem közül nekem ez az egy jutott. Végül is jó elem, legalábbis azt hallottam róla. Remélem nekem is beválik majd ez a dolog. A srác nem mondott semmit, csak engem figyelt. Gondolom megpróbál valami érzelmet leolvasni rólam, de nem fog sikerülni, mert én egyszerűen fapofával álltam ott. Nem tudom, hogy ő ismer szél technikákat, de az ő érdekében remélem, hogy igen.
- Na és most mi lesz? - vetem oda neki a kérdést miközben a két papírfecnit oda dobom a lábaihoz. - Akkor tanítasz valamit vagy csak az időmet rabolod? - Lehet, hogy gonosznak és távolságtartónak tűnök, de én már csak ilyen vagyok. Nem kedvelem az efféle embereket. Igazat megvallva semmilyen emberekkel nem szeretek közelebbi kapcsolatba lépni. Kicsit távolabb sétálok a sráctól és a tájat kezdem el bámulni, közben az élet nagy dolgain elmélkedek.

**Kagemare Kuzomi** Csüt. Aug. 02 2012, 14:46

// Neji //

Ippitsusai feje megállás nélkül bólogatott, miközben én ecseteltem a dolgokat, majd, amikor befejeztem várt egy kicsit a beszéde előtt, amolyan hatásszünet képpen.
- A tűz jelképezi az erős akaratot, és a haragot. Szenvedélyt és pusztítást. Sok tulajdonsághoz hasonlították már eme elemi manipulációt, de mindenkinek maga kell rájönnie, mit jelképez ez az erő. A gonosz haragját táplálja, és pusztít vele, a jó, erős akaratával hozza létre, és szenvedélyével irányítja. El kell döntened, te miképp gondolsz a tűzre, és aképp felhasználni. A kis láng jelentheti azt, hogy alig edzed a tested, vagy pedig, hogy bizonytalan vagy. Aki nem hisz magában, az sosem lesz képes megzabolázni a tűz hatalmas erejét, s aki gyenge, az gyorsan megégeti magát.
Ezek tények, amiket nem előszőr hallok, de konkrétan még sohasem kellett eldöntenem miképpen tekintek az elememre, ám ha jobban belegondolok, akkor ez számomra nem is lehet kérdéses. A tűz, mint útvonal, vagy mint eszkőz a tökéletesebb és hatalmasabb léthez, igen valami ilyesmi körvonalazódik már bennem mióta az eszemet tudom, azóta pedig, hogy megismertem az elememet, már egyre inkább ez a tézis kacsingat felém és nyomakszik előre, elmém rejtett zugából.
Szavai közben a sensei eltörli a kört, amit én a kunaiommal hoztam létre, ez enyhén meglep, de egy shinobinak a felkészületlenségnek még csak a látszata is halálos veszély, így hát figyelmem és kiváncsiságom nem lankadt, sőt, most csapott csak fel igazán magasra.
- Te mit gondolsz a tűzről Kuzomi? Mire gondolsz, amikor elő akarod azt idézni? - kicsit hátrébb lépett az eltörölt kör már csak emlékekben létező vonalaitól - - Gondolkozz ezen, miközben kör nélkül gyakorlod a célpont körül keringő Chakra észlelését. A mai nap erre menjen rá, holnap ugyanitt találkozunk kora reggel. Holnap, ha választ adsz a kérdésemre, a legnehezebb részét is megmutatom a technikának, és onnantól magadra leszel utalva. Jó munkát, és ne erőltesd meg magad, pihenj holnapig, miután végeztél. Viszlát.
Hogy pontosan mit gondolok a tűzről? Ez, még az előzőnél is nehezebben megválaszolható kérdés, elvégre a tűz annyifajta módon ábrázolható, ahány féle ember létezik, és mindeközben mégis csak egy valami, minden aspektusa. Hmmm... Éredkes!
Ippitsusai-sensei hirtelen eltünt, ami ugyan nem lepett meg, de mégis furán hatott. Szóval ilyen lenne egy tűzelemű shinobi? Nos, talán el kellene kezdenem a dolgot.
Ezek szerint az írányt megadtam, de valamit mégis kihagytam a dologból. Talán most azt kellene gyakorolnom, hogy alap forma nélkül adjak "testet" a chakrámnak? Vagy esetleg valami mást kellene tennem?
Ha jobban belegondolok, akkor talán ugyanazt kellene csinálnom, amit eddig, csak most kör nélkül, más-más alakban, vagy éppen pozícióban. Talán az az egyik leglényegesebb része az egésznek, hogy a célszemély - ez esetben céltárgy - körül megfelelő távolságban legyen eloszlatva a chakra, hogyha elemi maniplációra kerül sor, akkor a kelepce tökéletes legyen.
Ahogy elnézem nem sok idő van hátra sötétedésig, szóval nem ártana sietnem, ami azt jelenti, hogy akár kezdhetném is...
Szembeálltam a farönkkel, megformáltam a tigrispecsétet és megkezdtem a chakrafelszabadítást, majd annak az írányítását, így próbálva fizikai és szellemi energiáim egyvelegével körbezárni a mozdulatlan rönköt. Lassan ugyan, de sikerült, ám ezt nem nevezném igazni győzelemnek, elvégre ilyen tempóval nem megyek semmire. Na, akkor hajrá Kuzomi, megint!
Lelki szemeim előtt megjelent a chakrám, ahogy körbeveszi az áldozatot, méghozzá igen gyorsan. A valóságban is valami hasonlót kellene összeőgyeskedni és akkor nem lenne semmi probléma! Újra megformáltam a tigrispecsétet és próbáltam sebesen körülzárni a chakrámmal, az ellenfelemet. Az irányadás és formázás még mindig nehézkesen ment, de legalább fejlődtem valamit.
Fél óra gyakorlás után tartottam egy kis szünetet, mert a chakrám mennyisége jelentősen megcsappant az elmúlt időben, ami megnehezíti az edzést... A rövid pihenő után ismét bele kell húznom, mert a nap sebesen közelít a horizont felé és remek lenne még világosban befejezni az edzést. Fáradtan, de elszántan áltam újra neki a feladatnak, a chakrámat felszabadítva, formázva és ezek között még útnak is indítva, megpróbálva nem véletlenszerűen elosztani, hanem komoly kencentrációt igényló módon egyenletes mennyiségben, hasonló távolságban minden ponton a célponttól.
Mindeközben Ippitsusai-sensei szavai keringtek a fejemben a Tűzről, és annak az akaratáról, na meg arról, hogy én pontosan mit is gondolok ezekről a dolgokról, tényekről. Jelen esetben fogalmam sincs...
Az edzést a nap eltünésekor hagytam abba, saját mércém alapján, jó eredménnyel zárva. A hazafelé út fáradt, lassú ballagásból, lihegésből állt. Örömöm, hogy sikerült a feladat, az arcomra fagyott és még a aszkomat is elfelejtettem felvenni.. Hamar mély álomba merültem, így próbálva kipihenni a nap fáradalmait.
Másnap kicsit még mindig fáradtan köszöntött a reggel. Gyors és kiadós reggeli után, a megszokott helyen vártam Ippitsusai-senseit, már meglévő válaszokkal a kérdéseire...

Tobi Csüt. Aug. 02 2012, 16:08

//Kuzomi//

A másnap hamar eljött, és bár étellel pótoltad a tegnap elpazarolt energiát, mégis úgy érzed magad, mint akit lecsaptak. Bár Ippitsusai sensei mondta, hogy nem lesz sétagalopp, és te is rájöhettél már, hogy mielőtt egy ilyen Jutsu tanulásába kezdesz, nem ártott volna elsajátítani az elemed használatát, de itt a remek alkalom, és még csak most jön a neheze.
A Shinobi nem késik a találkozó helyről, a fa tövében üldögélt átkarolva egy elég gyéren összetákolt bábut. Amint meglátott, már integetéssel üdvözölt, felállt ülőhelyéről, magával cipelve a szénával megtömött vászon bábut.
- Jó reggelt Kuzomi! Hogy vagyunk? - Kérdezte hatalmas mosollyal az arcán, majd a bábut beleszúrta a földbe, a belőle kilógó éles végű bot segítségével.
- Magam tákoltam össze ma reggel, nem valami jó, de a célnak megfelel. A neve Jono. Ő lesz ma a segítségedre. - Mondta nevetve megvakarva kobakja tetejét, majd hátat fordítva neked megfordult.
- Mielőtt elkezdenénk, tartozol nekem egy válasszal. Ülj le kérlek törökülésbe, a bábutól egy két méterre, és mond el, mit jelent neked a tűz. - Mondta, majd szinte olyan hirtelen fordult meg tengelye körül, hogy sodrást vitt a lendület, s visszavette arcára a már jól ismert szigorú tekintetet.

Hinata Csüt. Aug. 02 2012, 22:06

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

Mind kettőtök kezében a papír fel melegszik majd elhamvad. tartva a hőtől és, hogy megégetitek magatokat eldobjátok a papírt.
Én csak mosolygok és még mindig nem szolok egy szót sem csak meg vakarom a buksitokat.
- Hm nem rossz geninkék. Úgy látszik nem kell másik jouninhoz menetek, hogy tanítson. Akkor gondolom tudjátok ti elemetek a tűz. Hasznos kis elem ha tábor tűzet akartok vagy az ellent ropogósra sütni. Ja és persze alacsonyabb szinten nem igényel annyi chakrát sem. viszont a gyakorlása kellemetlen tud lenni mert gyakran égető helyzet léphet fel. Akkor be is mutatom az egyik legegyszerűbbet.
Tele szívom tüdőmet levegővel és elmutatom a kézjeleket. Kézjelek: Tigris, Kígyó, Kos, Majom majd egy a földön heverő fa ágra szabadítom a jutsut. A fa ág azonnal lángra lobban a láng tengerben.
- Ez a jutsu egy támadó vagy kiegészítő típus. A neve pedig Katon: Endan. Besorolását tekintve D szintű katon jutsu. Van egyéb kérdés?
Rövid bemutatom a magyarázat követte amire büszke voltam. kivételesen sikerült gondolataimat össze szedni és egy tűrhető leírást adni eről a kis jutsurol.

Hinata Csüt. Aug. 02 2012, 22:14

Sayuri Akeme írta:Megfogtam a papírt és chakrát összpontosítottam bele. Egy ideig próbálkoztam és mikor sikerült a papír egyszerűen ketté szakadt. Ez jelentette, hogy az én elsődleges elemem a szél. Nem is tudom mit mondjak. Sok elem közül nekem ez az egy jutott. Végül is jó elem, legalábbis azt hallottam róla. Remélem nekem is beválik majd ez a dolog. A srác nem mondott semmit, csak engem figyelt. Gondolom megpróbál valami érzelmet leolvasni rólam, de nem fog sikerülni, mert én egyszerűen fapofával álltam ott. Nem tudom, hogy ő ismer szél technikákat, de az ő érdekében remélem, hogy igen.
- Na és most mi lesz? - vetem oda neki a kérdést miközben a két papírfecnit oda dobom a lábaihoz. - Akkor tanítasz valamit vagy csak az időmet rabolod? - Lehet, hogy gonosznak és távolságtartónak tűnök, de én már csak ilyen vagyok. Nem kedvelem az efféle embereket. Igazat megvallva semmilyen emberekkel nem szeretek közelebbi kapcsolatba lépni. Kicsit távolabb sétálok a sráctól és a tájat kezdem el bámulni, közben az élet nagy dolgain elmélkedek.

Nem szolok semmit csak felállok és prezentálom vagy is be mutatom az egyik elemi technikát a sok közül. A kézjel sorozat végén össze csapom két tenyerem és egy erős szél lökés jön létre ami messze repíti és löki a külön félle közeli terep tárgyakat. Majd mosolygok mint aki most kapót egy hatalmas cukorkát vagy valami hasonló.
- Fuuton: Reppusho // Szél elem: Erős Szélvihar Tenyér ha neked meg felel a technika. Nem lesz egyszerű megtanulni mert először a chakra előhívását kell megtanulni.
Fel vettem egy levelet a földről és letettem a lány elé majd a szemeibe néztem.
- Ha majd pusztán a ki áramoltatott szél elemű chakrável képes vagy a levelet mozgásra bírni és felemelni. majd a levegöben tartani. Akkor hozzá láthatunk a jutsu tanulásához.

**Aokaze Shin** Pént. Aug. 03 2012, 10:13

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

Amikor a chakra papír felmelegedett a kezemben, hirtelen reflexből elhajítottam, ekkor láttam hogy elhamvadt.
*Ezek szerint a chakra elemem tűz...Ez az! Egy erős offenzív típus,pont erre vártam!*
Velem egy időben a társam is ezt tette, csak néztem rá hogy ugyanolyan eleműek lennék. Ez a dolog igazán meglepett. De nem hittem hogy valami baj származhat ebből,ezért amikor ránéztem csak szélesen vigyorogni tudtam. Majd odajött hozzánk a kunoichi és megvakargatta a fejünket. Ez a tette egy kicsit kellemes volt, nem azért mert ő teszi vagy mert éppen azt tesz amit hanem mert ez a cselekedet az én szemszögemből felért egy kisebb elismeréssel.Nem sokkal később neki is kezdett egy technika bemutatásának, ekkor a szemem a kezeire szegeződött,a gyorsaság ellenére azért sikerült leolvasnom a kézpecséteket,majd végignéztem ahogy egy faágat szénné éget a jutsu által.
Ekkor magabiztosan felugrottam a földről ahol eddig guggoltam.
-Na akkor én neki is akarok fogni ennek!-jelentettem ki.
Majd megcéloztam egy olyan területet ahol senki sem volt,vettem egy jó nagy levegőt, elmutogattam a kézjeleket amiket láttam: Tigris,Kígyó,Kos,Majom. A szokásomhoz híven mondtam a technika nevét is -Katon: Endan!- ekkor kifújtam a levegőt és csodák csodájára egy kevéske tüzet fújtam ki, nem éppen annyit amennyi szerintem elég lett volna a technika elsajátításához. Kellemetlen utóhatásként még így kis füstöt is köhögtem fel, amihez igazán idétlen képet vágtam, meg is jegyeztem viccelődés képp: - Na eeez...veszélyes,nem az égés miatt,csak szimplán olyan lesz a tüdeje az embernek mint egy dohányosnak...-

**Ayami Remiyu** Pént. Aug. 03 2012, 11:11

Sai írta:
[Ayami]

A kis béka csak bólogatott a nevedre és a ki történetedre.
- Fura - jelenti ki, ahogy végeztél. - Általában akiknek van háziállatuk, könnyebben megértik, miért undokak a szabad szellemű állatok először, és miért nyílnak meg nehezen. De nem baj, én attól még kedvellek -vigyorodik el, már amennyire egy béka képes ilyesmire. - Meg aztán a helyedben nem is aggódnék annyit. Ha ellátogatsz a békafaluba, akkor így is úgy is a Főnök elé kerülsz, aki minden bizonnyal leglaább az életben maradásod végett próba elé állít, és ha az megvan, akkor már biztos nem akarnak majd kinyiffantani, és ha még inkább jól sikerül, még barátságokat is szerezhetsz. Csak ne rögtön a picsogás eszközéhez nyúlj, mert bár kedveljük a vizet, a könny sós, és az csak kiszárítja a nedvességet igényló bőrünk. Na mit szólsz? Megpróbálod annak ellenére, hogy bele is pusztulhatsz?
A kis béka láthatóan jó szándékú, bár beszéde ennek néha ellent mond, de az is lehet, csak a békák ilyenek általában. Elvégre nem valószínű, hogy sokat beszélgettél volna már hasonló kétéltűekkel.

- Kicsit tévedsz. Azért nem értem mert én a cicámra Ren re nem házállat ként tekintek. Szabad akarata van, ha házi állat kelet volna akkor soha nem vesződtem volna az idézéssel.
Szintén mosolygok és legszívesebben meg is puszilnám a békácskát, de úgy hiszem nem reagálna valami jól rá. Ezért csak meg simítom óvatosan.
- Én is kedvelek.
Majd mosolygok és egy teljesen más lesz az arcom. Nem az a félénk szégyenlős lányé. Akkor öltöm fel ezt az ábrázatot ha mindenképpen akarok valamit. El akarom érni azt ha bele pusztulok is. Így volt az a neko jutsu megalkotásakor is. Tettem előre egy lépést majd megálltam.
- Öhm akkor ha szépen kérlek megmutatod a falut és segítesz, hogy beszéljek a nagy főnőkel?
Kérdeztem kedvesen de hangomból kiérződött ugyan az a változás ami az arcomat uralta most.

**Kagemare Kuzomi** Pént. Aug. 03 2012, 12:59

// Neji //

A sensei már kint várt, kezeiben egy szénával megtömött vászonbábúval. Hát az meg mi akar lenni...? A kérdés megfogalmazódott bennem, de feltevése elmaradt a sensei üdvözlő szavai miatt:
- Jó reggelt Kuzomi! Hogy vagyunk? - Kérdezte Ippitsusai széles mosollyal az arcán.
- Üdv! Fáradtan, de elszántan - válaszoltam és a maszkom alatt, viszonoztam a mosolyt, amit Ő ugyan nem láthatott, de ez már mellékes...
Mindeközben a bábút beleszúrta a földbe és megvárta amíg közel érek hozzá.
- Magam tákoltam össze ma reggel, nem valami jó, de a célnak megfelel. A neve Jono. Ő lesz ma a segítségedre. - Mondta nevetve megvakarva kobakja tetejét, majd hátat fordítva nekem megfordult. Gondolom a bábúra célzott... - Mielőtt elkezdenénk, tartozol nekem egy válasszal. Ülj le kérlek törökülésbe, a bábutól egy két méterre, és mond el, mit jelent neked a tűz. - Mondta és hirtelen megprördült, majd hamar felvette a szigorú tekintetet.
Na, ez a nap is jól kezdődik, de lássuk csak mit is akar pontosan. Az idefele úton gondoltam ki a következő mondatokat és jelenleg ezeket érzem legigazabbnak magammal és a tűzzel kapcsolatban, szóval nincs értelme húzni az időt, jöjjön, aminek jönnie kell!
Közelebb lépdeltem, letérdeltem, összekulcsoltam a kezeim és belekezdtem a mondandómba:
- A kérdés valahogy úgy hangzott, hogy mi számomra a tűz. Nos, ez egy körmönfönt és összetett kérdés, így hát a válasz sem egyszerű. Vagy legalábbis nem hétköznapi, szerintem legalábbis. Számomra a tűz nem más mint egy nagyon jó barát. Engem nem az érdekel, hogy a gonosz hogyan pusztít vele, vagy a jó hogyan segít másokon a tűz erejével, hanem az a lényeg számomra, hogy mindig a legnagyobb segítséget nyújtja felém, ha fázok, ha harcolok, vagy ha ki kell égetnem egy sebet. A tűznek ezer, vagy még annál is több arca van, nekem viszont mindegyiket meg kell ismernem, hogy igazi tűzhasználóvá váljak, elvégre egy igazi barátot, majdnemhogy jobban ismerünk, mint saját magunkat. Leegyszerűsítve a dolgot, számomra a tűz egy barát, aki segít közelebb jutni a tökéletességhez...!
Beszédem itt véget is ért. Egyenlőre ezt érzem, de az is lehet, hogy ez így kissé elhamarkodott válasz, de ha így van, akkor azt majd az idő és Kagutsuchi-sama úgy is megmutatja nekem!

Tobi Hétf. Aug. 06 2012, 16:10

//Kuzomi//

A sensei bólogatva hallgatta, amit a tűzről mondasz neki, bár néhány résznél felhúzta szemöldökét.
- Szóval barát? - Kérdezett vissza meglepetten, majd vállat rántott.
- Végülis ez is egy lehetőség, ezt eddig még nem hallottam. - Válaszolt elfordulva, majd meg is vakarta a kobakját, miközben ízlelgette az általad mondott hasonlatot.
- Rendben, akkor használd fel a tűz elemed edzésével a barátságról ismert tudásod. A barátokra mindig számíthatsz, ha gondod van, segítenek átvészelni azt, de itt sem szabad elfeledni, hogy sokszor okoznak fájdalmat. Nem rossz hasonlat. - Bólintott végül elismerően, majd a veled szemben lévő bábura mutatott.
- Gyakorold a tűzképzést módszerét, úgy, hogy nem engeded ki az elemet, csak a levegőt, miközben csukott szemmel a bábura koncentrálsz. Zárd ki a külvilágot, és koncentrálj a benned lévő "barátságra". Ha úgy érzed készen állsz, ne kíméld, a célpont a bábu körül felállított kör lesz. - Mondta, majd mögéd lépett, és bekötötte a szemed valamiféle ruhaanyaggal. Biztos nem bízik abban, hogy nem csalnál, viszont mikor vennél egy mély levegőt a technika megkezdéséhez, orrfacsaró bűz töri meg a koncentrációd. Egy használd zoknit tekert a fejed köré, aminek a szaga szinte elviselhetetlen, még mielőtt bármit szólhatnál folytatta.
- Bármilyen külső hatás megzavarhatja a technikai kivitelezést, és egy Shinobinak mindig számítania kell ilyesfajta akadályokra. - Mondta, s miután újra belekezdesz a gyakorlatba, éles fájdalom hasít a hátadba. A mester vert rád egy vékony pálcával.
- Az is előfordulhat, hogy harc közben több ellenféllel szemben kell alkalmaznod a technikát, erre is fel kell készülnöd. A felgyülemlett harag segíthet a tűz teremtésben, vagy teljesen elveheti a koncentrációt. Két élű fegyver. - Magyarázta, majd hagyta, hogy ismét megpróbáld a gyakorlati kivitelezést, miközben a szag egyre jobban szúrja az orrüregedben lévő idegeket, és szemeid is könnybe lábadnak tőle.
- Két hete nem mostam...jó az ilyen edzésekre. - Mosolygott gúnyosan, majd ismét rá vert a hátadra egy vékony fapálcával.

//Nos, ez egy hosszú folyamat, főleg, hogy nem csak a technikával kell megküzdened, hanem a mester által keltett környezeti hatásokkal is. Kérnék szépen egy 80 soros reagot, lehetőleg a mester szavainak bemásolásán kívül. Ha ez megvan, kész is vagyunk, még kapsz ezután egy reagot, és felírhatod a technikát.//

Ajánlott tartalom