Kiképzőterepek

Meglepődöm, hogy végre sikerül az idézés és egy békát pillantok meg magam előtt. Elő is veszem a vizet mit az első idézetemnek szántam és a csokit. Édes vizel egye részét alá míg másikat rá öntöm és csokit elé teszem. Aztán meg lepődöm a béka kicsit sem udvarias viselkedésén.
- Még csokit is hozok vizet is. Felsőm is leveszem mert az a perverz remete azt mondta, hogy ez is segít majd nekem. Egy picit azért lehettél volna kedvesebb is.
Félre állok és hátam mögé mutatok anélkül, hogy oda néznék.
- Ott a remete ha már pasi kell neked.
Sértődötten elfordulok a békától a vizet, csokit ott hagyom persze előtte. Majd ahogy mindig is szoktam ha vannak körülöttem. Szomorúságom és sírásom meg próbálom csendben titokban tartani. Apró könnyek gördülnek végig arcomon majd hullnak a földre. Válaim néha kicsit meg remegnek.

//Kuzomi - Kérésre átvéve//

A férfi kedves mosollyal az arcán nyugtázta szavaidat, majd egy hümmögés után meg is szólalt.
- Szóval C és D szintű? Meglepő a világ jelenlegi helyzetét figyelembe véve. - Válaszolt, majd kérdésedre hátrafordult egy pillanatra, talán ellenőrizni akarta a tényleges elfogás sikerességét, vagy hogy nincs-e szüksége társának segítségre.
- Ez a Hinowa no Jutsu, az ellenfél bekerítésére szolgál. Nem túl erős, de hatásos, és aki megpróbál kilépni a körből, kellemetlen élményt szerez magának. - Válaszolt készségesen, még mindig erőltetve kedves mosolyát.
- Nos, nem is zavarok, további jó edzést! - Köszönt el, majd megfordult tengelye körül, úgy néz ki indulni készül, hiszen falun belül kedves gesztus a barátkozás, de nem a jelenlegi helyzetben, már, ha te máshogy nem gondolod.

// Neji //

Ippitsusai válasza előtt hümmögött egyet, ami felettébb érdekes dolog. Az emberek általában a beszéd után, s nem előtt hümmögnek.
- Szóval C és D szintű? Meglepő a világ jelenlegi helyzetét figyelembe véve. - mondta.
Na, igen, ezt én is így gondolom, de sokra nem megyek vele. Valahogy mindig nekem jut az aljamunka... Ráadásul szerintem még lehetőség is lenne rá, hogy B szintű küldetést adjanak, de Kagutsuchi-sama valami átokkal sújthatott, hogy mégsem jutok ilyen szintű feladathoz...
A férfi hátrafordult egy pillanatra, gondolom ellenőrizte, hogy minden rendben van-e, vagy pedig már nagyon menni akar.
- Ez a Hinowa no Jutsu, az ellenfél bekerítésére szolgál. Nem túl erős, de hatásos, és aki megpróbál kilépni a körből, kellemetlen élményt szerez magának.
A mosoly még mindig ott volt az arcán. De a lényeg, hogy megtudtam a technika nevét. Ezt el kell sajátítanom és hát most itt van a megfelelő ember is..
- Nos, nem is zavarok, további jó edzést!
Megfordult és már meg is tette az első lépéseket. NEm! Egy ilyen lehetőséget nem szalaszthatok el.
- Ippitsusai! Elnézést, nem akarom feltartani, csupán annyi lenne a kérésem, hogy mutassa meg a technika pecséteit, hogy el bírjam sajátítani a jutsut! Remélem ez nem okoz önnek gondot...
Azért csak a pecsétek kellenek mert már láttam a technikát. Igaz, így kicsit tovább fog tartani az elsajátítás, de hát ugye van időm, szóval probléma az nincs.

//Kuzomi//

A férfi ugrása közben torpant meg szavaidra, visszaérkezett a földre, de egy darabig nem fordult meg.
- El akarod sajátítani csak a pecsétekből? Az veszélyes lehet. - Válaszolt komoran, mintha kedves, nyájas hangja nélküle távozott volna a megtorpanás pillanatában.
- Nem valami erős Jutsu, de nem is könnyű az elsajátítása, pláne erdős közegben veszélyes, ha nem tudod a kivitelezést, és az alapokat. - Folytatta okításod, majd mikor megfordult beléd fagyott a szó. Mosolya hirtelen komorsággá lett, szemei szikrákat szórtak, és az a pozitív energia melyet már szinte idegesítően árasztott magából tova szállt.
- Milyen tűz Jutsukat tudsz alkalmazni? Ha már tűz az elemed, valami alap tudásra szükség lehet, nem beszélve a tűz akaratáról. - Mondta, majd odalépett hozzád, tekintete ijesztő volt, mintha valami rosszat tettél volna ellene, úgy nézett rád.

// Neji //

A férfi már-már elugrott, de kérésemre mintha megdermedt volna. Csak állt. Aztán rövid hatásszünet után megszólalt. Ám hangja most nem kedves és vidám, hanem komor és rideg. Mintha hirtelen másik emberré változott volna.
- El akarod sajátítani csak a pecsétekből? Az veszélyes lehet.- Rövid szünetet tartott - Nem valami erős Jutsu, de nem is könnyű az elsajátítása, pláne erdős közegben veszélyes, ha nem tudod a kivitelezést, és az alapokat.
Persze, hogy veszélyes, de hát ugye kockázat nélkül nincs győzelem. Az alapok, nos igen. Ez már annál inkább bajosabb elvégre…
A gondolatmenetet nem tudtam befejezni, mert megfordult és egy pillanatra kirázott a hideg. Szerencsére, hamar összeszedtem magam, ebben nagyrészt a maszkom segített, mert így, hogy rajtam van sokkal egyszerűbb állni a tekintetét. A tekintetét, ami a hangjánál is nagyobb változáson ment keresztül, úgy meredt rám, mintha azt jelentettem volna ki, hogy „vesszen konoha!”.
- Milyen tűz Jutsukat tudsz alkalmazni? Ha már tűz az elemed, valami alap tudásra szükség lehet, nem beszélve a tűz akaratáról.
Közelebb jött és, ha lehet, akkor a tekintete még ijesztőbbé vált. Nem is gyengítettem magam azzal, hogy megpróbáljam állni a tekintetét, hanem elnéztem mellette, amit ő valószínűleg nem vehet észre a már említett maszk miatt. Na igen tűz technikák. Nos azokból nem állok valami jól.
- Éppenséggel megmutathatom mit tudok… - mondtam, s az eddig védelmező maszkot levettem, mert nem szerettem volna a saját arcomat elégetni. Ennek az eszköznek ez az egyetlen hátránya, vagy legalábbis eddig ezt fedeztem fel, mint hátrány.
Megformáltam a tigris pecsétet és néhány másodperc múlva a számat egy kisebb lángcsóva hagyta el. Amikor azt mondom „kisebb” tényleg nagyon kicsire kell gondolni, egy fáklyát lehet vele kábé meggyújtani, de nem ez a lényeg, hanem, hogy létre tudom hozni, a tűzet és mondjuk eddig többel nem is próbálkoztam.
- Mint ön is látja létre tudom hozni a tűzet. De eddig jutottam mester híján… -szavaim után most megpróbálom állni a tekintetét, hogy lássa komolyan gondolom és nem hülyéskedem, habár az ötlet tényleg kicsit meggondolatlannak tűnhet, de a tudásért bármit! – A tűz akarata… Nos, igen ismerem a szüleim sokat meséltek erről, de nekem eddig nem volt szerencsém érezni ehhez hasonlót, lehet azért, mert még nem volt lehetőségem komolyabb dolgot tenni konoháért, mint utcát takarítani, vagy hullákat szállítani.

//Kuzomi//

A maszkod nem zavarta a férfit, talán az volt a lényege, hogy te lásd azt amit arcával mutat, elég látványosan tud ijesztő arcokat vágni, amihez cingársága és beesett arca is nagy segítség.


(Valami ilyesmi)

Szavaidra összefonta karjait, látszólag kíváncsi is volt arra, mennyi mindent tudsz a tűz elemeddel, arra még inkább hogy egyáltalán tudsz-e hasonló Jutsukat. Hiszen, ha már birtokában vagy Katon technikának sokkal könnyebb lenne egy újat megtanulnod. Azonban kísérletedre, csak felhúzta szemöldökét, arca mit sem változott, de már lassan megszokod a rideg tekintet, sőt még állni is képen vagy azt.
- Nem vagy valami tapasztalt tűzhasználó, de nem csoda, a szintedet és Konoha jelenlegi helyzetét tekintve. Szóval ez lenne az első tűz elemű technikád? - Kérdezte, majd látszólag problémásan vakargatta meg tarkóját.
- Rendben, mivel nem kaptam vészjelzést, úgy tűnik van egy kis időm, hogy segítsek. Kezdetnek mesélj nekem az elemi manipulációról. Míg nem tudod, hogy az elemed, hogyan szabadul fel a testedből veszélyes lenne technikákat tanulnod. - Mondta ujjával feléd mutatva, s várta mit tanultál az akadémián, még geninné válásod előtt. Sosem árt tudni az alapokat, úgy tűnik igazán szigorú tanárral van dolgod, már ha van képesítése hasonlóra, vagy csak egyszerűen megesett rajtad a szíve.
- A tűz alapú manipuláció közben mely testrészeiddel alakítod a chakrád természetét? - Tett hozzá még egy váratlan kérdést, úgy tűnik elmélettel kezdtek, az unalmas résszel, amit senki sem kívánhat még a háta közepére sem, ő maga helyet foglal egy fa árnyékában és úgy várja a válaszod.

// Senju Hashirama //

Végre túl az első próbán, két nap pihenés után. Ám sajnos most edzenem kell, mert jó lenne Chunninnak lenni. Vajon milyen lehet? Húúú...
De ki fog tanítani? Lehet igényelnem kellene Tsunade-samától egy senseit, de mondjuk ezekben az időkben. Ó, kár.
Felkerekedtem és zsebre dugott kézzel - hogy én is olyan menő legyek, mint "az" a kettő - robogtam végig konoha utcáin, valami taktikai mellényes shinobi után kutatva. Várjunk csak? Ezek, ha van idejük ilyenkor a kiképzőterepeken szaggatják a talajt. Talán ott találok valakit, aki... Tudom már! Meg kell ismernem az elememet! Biztos valami érdekes lesz, mint például a villám, vagy áthatolhatalan lennék mint a föld? Remélem találok valakit, mert, mert... mert... Ezt nem bírom tovább. Túl sok ez egyszerre!
Vidáman és izgatottan - talán az izgatott erre gyenge szó - nyargaltam végig a shinobifalu néhány utcáján, hogy rendkivül fontos ügyemmel megkeressek egy olyan embert, aki talán tudna képezni.
Az első meglátott emberhez mentem oda és nem törődve azzal, hogy Ő ki is, mi is rázúditottam a megfogalmazatlan kéréseimet:
- Hölgyem, Chunnin vizsga, második forduló! Elem! Tanítson!!!
Én természetesen úgy fogtam fel a dolgot, hogy legalább egy tíz perces prédikációt folytattam, pedig a valóság - mint észrevehető - elég távol áll ettől. De ez a vizsga... és tovább jutottam, meg azaz igéret! Lehet, még én magam sem értem ezt az egészet - sőt...!

// Neji //

Ippitsusai összefonta karjait és figyellmesen halgatott. Ezt az embert tényleg érdekelheti, hogy mit tudok. Hmmm... Ez érdekes! Arcán a rideg tekintet semmit sem változik, de már kezdem megszokni.
- Nem vagy valami tapasztalt tűzhasználó, de nem csoda, a szintedet és Konoha jelenlegi helyzetét tekintve. Szóval ez lenne az első tűz elemű technikád? - Kérdezte és elkezdte a tarkóját vakargatni.
Erre bólogatni kezdtem ezzel jelezve, hogy tényleg ez lenne az első tűz elemű technikám.
- Rendben, mivel nem kaptam vészjelzést, úgy tűnik van egy kis időm, hogy segítsek. Kezdetnek mesélj nekem az elemi manipulációról. Míg nem tudod, hogy az elemed, hogyan szabadul fel a testedből veszélyes lenne technikákat tanulnod.
Rejtélyes félmosoly jelent meg az arcomon. Felém mutatott ujja ugyan, valamiért fenyegetőnek tetszett számomra, de ez a legkisebb gond.
A tűz alapú manipuláció közben mely testrészeiddel alakítod a chakrád természetét? - újabb kérdését, már egy fa árnyékából szegezte nekem.
Mosolyom nem tűnt el. Kezeim a zsebembe csúsztak. Kényelmes álló pózt vettem fel, félszemmel a pólómra tekintettem, de rögtön elvetettem az ötletet, hogy felvegyem, elvégre meleg van.
- Nos, mielőtt az elemi manipulációról mesélnék fontos leszögeznem, hogy ennek is az alapja a Chakrafelszabadítás. E nélkül a müvelet nélkül, nem lennénk képesek létrehozni Nin és Gen jutsukat, de még a Taijutsu használatunk és gyengülne bizonyos technikáknál...
Meredten figyeltem Ippitsusait, hirtelen lett senseiemet. A fenti, csupán időhúzásnak kellett, hogy összszedjem ami itt van bent a fejemben. Csak egy percet vártam és közben léptem kettőt előre. Ez segít a gondolkodásban.
- Az elemi manipuláció az alapvető chakrafelszabadítás egy fejlettebb, tökéletesebb változata. Hogy milyen elemet lehet manipulálni, ezt természetesen az alany beállítottsága határozza meg. Egy föld elemű shinobi nem fog villámokat idézni, kivéve, ha több elemet is elsajátított már, de nagyon eltértem a témától... Az elemi manipuláció tulajdonképpen a testből áradó alapvető chakra hatásait képes kiegészíteni. Minden elem, hogy úgy mondjam: egy bizonyos ponton specializált. Magyarul a legmegfelelőbb és leghatékonyabb felhasználás végett - a biztonságról nem is szólva! - a test egyes részein való elemi manipulációra vannak kialakítva a shinobi technikák. Főképpen ugye a ninjutsuk!
Újabb szünetet tartok, hogy tudjam rendezni magam és a "sensei" is végiggondolja, amit mondtam.
- De mi most maradjunk csak a tűznél. Ez egy az emeberi testre - közvetlen érintkezéskor - káros elem. Éppen ezért az elemi manipulációra gyakorlatilag a testen kivül kerül sor, habár inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy ott fejeződik be! A Tűz elemű technikáknál a legtöbb esetben - mert van tudtommal kivétel - a chakra gyűjtése a tüdőben kezdődik, majd onnan kiáramolva a száj belső és a nyelve teknetsupontjain keresztül folytatódik az elemi manipulálás és a száj végében, vagy már azon teljes mértékben kivül fejeződik be!
Kérdő tekintetet löveltem Ippitsusai-sensei felé, hogy megelégszik-e ennyivel, vagy esetleg kiegészítsem valamivel, esetleges hibáimat keressem meg, vagy rátérhetünk a gyakorlatra. Szó mi szó, nem olyanra sikerült ez a "felelés", mint terveztem, de így hirtelen ennyi sikeredett.

//Kuzomi//

Könnyebb kontaktust kialakítani most, hogy nincs rajtad a maszk, de ezt a hirtelen lett mestered szigorú tekintetével díjazza, arca sem rezdül tankönyvekbe illő válaszaid következtében. Mikor a végére érsz, bólint, majd felkel ülőhelyéről, lehet azt gondolta, sokáig fog tartani az előadás, hogy ismét előhalászd a tudás, melyet oly rég oktattak neked az akadémián, de így talán gyorsabban is fog menni a dolog.
- Egész jó. De nézzük, hogy amit elmondtál bemagolt lecke, vagy érted is a lényegét. - Válaszolt kis késéssel, majd odalépkedett az általad már korábban kiválasztott faoszlophoz.
- Ez megfelel, jöjjön a gyakorlat, nem mondom, hogy könnyű lesz, de két részre osztva talán leegyszerűsíthetjük a dolgot. Mivel már tüzet lehelni tudsz, még ha csak keveset is, az lesz a második, és persze problémásabb része, jelen pillanatban a Chakrádat fogod irányítani. - Magyarázta, ahogy odaért a cölöphöz, lehajolt egy faágért, majd intett feléd is, hogy lépj közelebb.
- Következő feladatod az lesz, hogy rajzolsz egy gyűrűt, aminek a közepében az oszlop lesz, mint a technikánál, csak még tűz lehelés nélkül. Becsukod a szemeidet, és koncentrálsz a körre, kiáramoltatod a Chakrád, úgy, hogy érezd a körülötted lévő környezetet. Vannak pillanatok, mikor koncentráció, és habozás nélkül kell alkalmaznod a technikát, ezért nem árt, ha bármilyen felállás esetén látod a gyűrűt, amit a tűzlehelettel létrehozol, nehogy balul süljön el a dolog. - Magyarázta remélve, hogy érted a lényeget, nem fújkálhatod a tüzet tessék-lássék módra ellenséged és magad köré, először érezned kell a gyűrű alapjait, hogy aztán kitölthesd azt az elemeddel.
- Gyakorold, míg vissza nem érek. Leadom a jelentést, és ha sikerült elvégezni száz százalékosan a feladatot, továbbléphetünk. - Mondta, majd miután rábólintottál a dologra, eltűnt a fák között. A feladat egyszerűnek tűnhet, de egy kezdő tűz elem használónak talán feladja a leckét, az elmélet könnyű, de ha azt a gyakorlatban nehéz kivitelezni, mit sem ér az egész.

//Reagáld le a történteket, majd utána írhatod a gyakorlást is, melyre menjen rá pár óra, tekintve, hogy a karid még kezdő ebben. Egy 60-80 sort kérek szépen, bár ez nem lesz nehezedre, látván az előző reagodat. //

// Hashirama //

A nő úgy néz rám, mintha legalábbis valami szörny lennék és szó nélkül elsétált. Ennek meg mi baja van? Pedig csak kértem tőle valamt! Cöh... ezek az emberek.
Lelkesedésem látványosan lankadt, amint a nő elsétált. Az tény, hogy senseit kellene találnom, de mi van, ha mindenki így fog viselkedni egy egyszerű kérésre?
Ahogy körbepillantok felfedezem, hogy még messze vagyok a kiképzőterepektől. Képzelegtem volna? Mindegy, így érthető, hogy miért reagált úgy a nő, ahogy... vagyis nem, mégsem érthető!
Az engem megbámuló embereket szinte észre sem véve megyek tovább rendíthetetlenül. Olyan érzésem támad mintha figyelnének, pedig itt már senki sem bámul annyira, szóval nem értem miért. Vagy lehet nem is engem néznek. Ki tudja? Biztos történt valami, amivel jelenleg nem törődhetek, mert fontos dolgom van!
Ebben a pillanatban egy füstfelhő jelenik meg előttem. Én reflexből hátrálok két lépést. A füst gyorsan eloszlik, a helyén egy shinobi áll, aki ANBU maszkot visel, kezében pedig egy akta van. Rajta a nevemmel.
Ilyen híres lennnék, hogy az aktámat ennyire nyilvánosan hordozgatják? Ezaz! Minidig is tudtam, hogy...
- Üdvözlöm Kitori Musatohoz van szerencsém?
Hát persze, hogy szerencséje van, elvégre én lennék az akit keres, de hát az aktában van fotó rólam nem? Akkor miért kérdezi? Biztos, hogy ez ANBU?
- Igen, én lennék. De miért keres engem egy ANBU ninja? - kérdezem meglepődötten.
Szívesen megkérdezném a fickótol, hogy van-e ideje képezni engem, de ha egy ANBU személyesen keres fel, nos az nem biztos, hogy olyan mókás...

[Sai]

Felnézek a remetére és látszik szemeimben sokat jelent nekem az amit mondott.
- Egy szóval se mondtam, hogy jó indulatát akarom elnyerni bárkinek is.
Mormogtam az orrom alatt halkan majd felálltam.
- Lehet gyengének látszom de tudtommal egy ninja egyik fegyvere a sikeres megtévesztés. Ha gyengének titulálsz akkor egy utal butának és felesleges koloncnak tartasz.
Nagyot nyelek majd folytatom.
- De nem így van mert ha nem látnál bennem lehetőséget akkor már régen eltűntél volna. A vén kéjenccel meg ne vitatkozz biztos volt valami jó oka, hogy belement abba amit kértem.

Lehajolok, a nadrágom szárához az oldalán található cipzárt felhúzom és békára nézek.
- Nem vetkőzni akarok csak meg mutatni a látszat néha csal.

Levetem mindkét lábamról a súlyotok amiket már régóta hordok így folyamatos edzés és a súlyok állandó növelése valószínűleg megtette a hatását. Fogom és eldobom őket valószínűleg nem toll pihéből vannak a csörömpölésből ki indulva földet érésük pedig némi változást hagy maga után a talajban.

- Talán még maradt annyi chakrám még össze tudok kaparni egy támadásra valót. A célpontom az a bábú békácska.

Meg formálom a szükséges kézjeleket és egyetlen jutsu nevét mondom ki amit már a vén perverz is látott.
- Naibun neko jutsu!
Testem meg görnyed ahogy fájdalom végig hasit rajtam. Lehet még is túlsókat akarok egy szere. Ezt most végig kell csinálnom, hogy a béka hölgy befogja a légy lesőjét. Kezeim elváltoznak ahogy arcom, szemeim és lényegében az egész testem. Mintha egy emberbe oltót macska jelene meg. Meg vannak a fülek és minden más is. Fel használom a jutsu és a láb súly nélkül nyert lehetőségeket. És a leggyorsabban ami most tőlem telik eltűnök. Majd hirtelen egy másik irányból indulok meg és csapok le Konoha Senkou // Levél Fényforgás nevezetű taijutsuval.

// Neji //

Válaszaim alatt Ippitsusai arca meg sem rezdül, teljes mértékben olyan, mintha egy szobor lenne. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy ez a fickó ember, vagy valami más, mert ilyen fapofát vágni percekig. Nos, ez nagyon szép teljesítmény. Persze biztos sokat gyakorolta, de akkor is...
- Egész jó. De nézzük, hogy amit elmondtál bemagolt lecke, vagy érted is a lényegét. - mondta rövid habozás után. Odament a faoszlophoz, aminél edzettem és folytatta - - Ez megfelel, jöjjön a gyakorlat, nem mondom, hogy könnyű lesz, de két részre osztva talán leegyszerűsíthetjük a dolgot. Mivel már tüzet lehelni tudsz, még ha csak keveset is, az lesz a második, és persze problémásabb része, jelen pillanatban a Chakrádat fogod irányítani.
Mindeközben lehajolt egy kisebb faágért és felém intett, hogy menjek közelebb. Én szó nélkül követtem, kiváncsian várva a további fejleményeket. A helyzet kezd egyre izgalmasabbá válni, az első tűztechnikám és ahogy megfigyeltem egy nagyon profi shinobitól, aki szerintem maximalista.
- Következő feladatod az lesz, hogy rajzolsz egy gyűrűt, aminek a közepében az oszlop lesz, mint a technikánál, csak még tűz lehelés nélkül. Becsukod a szemeidet, és koncentrálsz a körre, kiáramoltatod a Chakrád, úgy, hogy érezd a körülötted lévő környezetet. Vannak pillanatok, mikor koncentráció, és habozás nélkül kell alkalmaznod a technikát, ezért nem árt, ha bármilyen felállás esetén látod a gyűrűt, amit a tűzlehelettel létrehozol, nehogy balul süljön el a dolog.
Ez érdekes feladatnak igérkezik. Még nem nagyon edzettem, ehhez hasonló módon, de sosem árt elkezdeni az ilyesmit.
- Gyakorold, míg vissza nem érek. Leadom a jelentést, és ha sikerült elvégezni száz százalékosan a feladatot, továbbléphetünk.
Én csak bólintottam, Ő pedig egyszerűen és nagyszerűen eltűnt a fák között.
Az elméletet az előbb elmondtam, de ennél a feladatnál a Chakrafelszabadításra lesz "csak" szükségem. Itt, mint a sensei is megjegyezte, nem kell elemi manipulációt alkalmaznom.
Minden fegyveremet lepakoltam a pólóm mellé egyetlen kunai tőr kivételével. Ezzel fogom meghúzni a körvonalat. Habár sejtésem szerint nem kell tökéletesnek lennie, azért nem baj, ha arra törekedek, elvégre minél pontosabban csinálom, annál hatékonyabb lesz majd a technika. Öt lépésre távolodtam a faoszloptól és leguggoltam. A kunait beleszúrtam a földbe és lassan húzni kezdtem azt a bizonyos vonalat. Ha már a legkisebb dolognál kezdem a precizitást, akkor az egész tökéletes lesz. Persze ezt mondani könnyebb, mint megtenni.
Rendkívül lassan haladva, többször kijavítva a hibákat, jutottam el a kezdőpontig. Természetesen a így sem mondható tökéletes körnek, de amennyit tudtam, megtettem a formájáért. A kunai tőrt is letettem a többi fegyver közé, majd szembefordultam az oszloppal, a meghúzott kör széléhez mentem és felvettem egy térdelő pózt.
Szóval a feladatom nagyjából annyi, hogy a chakrámat kiáramoltatva a testemből tapintsam ki ezt a kört. Nos, ez kemény lesz. A legelején talán el kellene képzelnem a kört, hogy utána ezzel már ne legyenek problémák.
Szemhéjaim lecsukódtak. Elmémben megjelent a nemrég látott kép. Kiszűrtem belőle a fűvet és a földet. Feketeség és ebben valahol lebeg a kör, benne az oszloppal. Most még az oszlop sem olyan lényeges, de nem okoz problémát, ha ott van, sőt lehet még segít is a koncentrálásban. Lelki szemeim előtt a kör elkezdett forogni és magam, pedig megvizsgáltam minden részletét. Halk és egyenletes lélegzetemet és a kört éreztem csak. Kiszűrtem a meleget, a földet, amin ülök. Csak a kép a fontos.
Most, hogy a képet már látom magam előtt, jöhet a chakrám. Gondolatom végigfutott minden porcikámon, s az idegsejtek jeleztek. Remek! Éreznem kell a bennem mozgó, chakrát, ahhoz, hogy elkezdhessem a műveletet.
Tudatom megfeszült a koncentrálástól. Homlokomon egy kövér izzadtságcsepp csordult végig, de mindennek megvan az ára, ugyebár… Az ereim heves lüktetése, a lágy szellő hűsítő ereje, verejtékes hátam napégette izzása… Mindent éreztem!
Talán ez a transz állapota? Jó kérdés, de így mindig is könnyebb volt a chakrámat előhívni. A bal kezem mutatóujján található tenketsupontra koncentráltam és onnan próbáltam kiáramoltatni testem energiáit. Ez természetesen sikerült, ám az irányítása, már nem annyira jött össze.
A próbálkozásomat megint elismételtem, ám az –nem meglepő módon – ugyanolyanra sikeredett. A gyűrűt - ahogy ippi-sensei nevezte a kört – hiába tudom elképzelni, ha nem érzem. Ezen kellene valamilyen módon változtatni, de hogyan? Annyit tudok, hogy ki kell áramoltatnom a chakrámat és azzal valahogy kitapintani a környezetemet, elsősorban a kört. Nos, ez nem tűnik egyszerű feladatnak így az első próbálkozások után…
Mivel – sajnos – más ötlet nem nagyon jutott eszembe, ezért legjobb tudásom szerint próbáltam a kiáramoltatott energiát „kézként” használva kitapogatni a kört. Mondanom sem kell ez természetesen nem sikerült. Fél óra alatt mindössze annyit értem el, hogy a chakrámmal a lábam előtt lévő néhány fű csomót kitapintottam. És amikor végtagjaimat masszírozva felálltam, hogy megmozgassam magam és közben mindezt végiggondoltam, akkor csapott belém a felismerés!
Meglódultam az erdő felé, és az első elém kerülő fát megcélozva, a talpamba vezetett chakrával, könnyedén felrohantam az említett növényre.
Igen, ez az! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Amikor ezt a gyakorlatot tanultam, akkor is az volt a legnagyobb probléma, hogy pontosan mekkora is a szükséges chakra mennyisége, de persze ott sem lehetett növelni, vagy éppen csökkenteni a végtelenségig, hanem meg kell találni egy bizonyos szintet, ami elegendő, persze égtájanként és fánként változó a helyzet, de minimális szinten. Magyarul itt is meg kell találnom azt a bizonyos mennyiséget, ami szükséges és azt kiáramoltatva érzékelni a környezetemet, így befejezve az első próbát. Hát akkor mire várok még?
A fáról egy hátra szaltóval távoztam, majd előző pozíciómat felvéve, a transz közeli állapotot elérve, lelkesen kezdtem a feladatba. A már megnevezett tenketsuponton kiáramló chakrám mennyiségét, folyamatosan növelve, csökkentve – habár inkább az előző művelet a szükséges – próbáltam érezni azt a bizonyos gyűrűt, amit a nap folyamán – remélhetőleg – tűz fog övezni.
Egy-másfél óra próbálkozás kellett. Több okból is. Először ugye a megfelelő chakramennyiség megtalálása, ami ugye eljut a körig. Aztán el is kellett juttatnom a chakrámat a gyűrűig, ami szintén bonyolult feladat egy genin számára.
Habár még csak félúton jártam a siker mámora öntött el és hátradőlve a fűbe, pihentem ki az eddig jutás fáradalmait, valamint gondolataim rendezésébe fogtam. Legfőbbképpen az izgat, hogy innentől hogyan tovább. Eddig minden szép és jó, s ennek örülök is, de a továbbiak talán még az eddigieknél is nehezebbek lesznek.
Tíz-húsz percnyi pihenés után újra belelendültem a feladatba. Elmélyültem elmémben, képzeletemben megjelent az a bizonyos kép.
Rendben. A chakrámat el kell juttatnom odáig és ott a kör kis mélyedésén végigvezetve, teljes mértékben kitapogatnom. Nos, ez nem ígérkezik egyszerű feladatnak, ezért erősen koncentrálnom kell rá.
Ball mutatóujjam tenketsupontjából elindítva a chakrafolyamot, folyamatosan táplálva azt jutattam el a gyűrű pereméig. Még ez is nagyon megerőltetett, de itt már nem szabad feladni. És mindenek között a legérdekesebb, hogy tényleg érezte, láttam azt, amit a chakrám megérintett. Hosszas és izzasztó koncentrálás után sikerült a mederbe „terelnem” fizikai és szellemi energiáim egyvelegét, majd ott mindent érezve, megvizsgálva, lassan „csordogáltattam” tovább. Néhány centit haladhattam csak, amikor is az energia szertefoszlott. Egy erősebb széllökés talált el és ez kizökkentett a koncentráció mélyéből.
Halkan zihálva indultam újra neki a feladatnak. Az időt ugyan nem számoltam, de azt éreztem, hogy rohamos sebességgel telik. A nap égette hátam kezdett fájni, s ez volt talán az egyetlen, ami ténylegesen jelezte, hogy már régóta ülök egyhelyben. Ha tippelnem kellene két órát mondanék, de lehet, hogy ez kevés, vagy éppen sok. Próbálkozásaim számát sem jegyeztem meg. Minek is jegyeztem volna? A koncentrálás mellett egyébként sem sikerült volna számolni is ezeket, nemhogy megjegyezni…
Egyedül az érdekelt, hogy tényleg éreztem az egész kört, mire abbahagytam a gyakorlást. Hangosan ziháltam a koncentrálás fáradalmaitól, és közelebb mentem az oszlophoz, ami árnyékát így rám vetíti…

// Gomen a késésért, a gépem hűtője nem nagyon akart működni, ezért a netezés is húzós volt... //

// Hashirama //

Az ANBU csak nézett, majd az aktám hirtelen felgyulladt. Ez már egészen rémítően hatott. Mit ártottam konohának, hogy a végemet akarja?
- Na figyelj Musato én leszek a következő egy hónapban a senseied. Mondhatni, hogy én készítelek fel téged a chuunin vizsga második fordulójára. Hokage sama kívánsága, hogy ne vegyük fél vállról ezt a vizsgát, ha a továbbjutó nyolc főből három konohai származású. Ez azt jelenti, hogy Tsunade sama eredményeket vár tőletek és engem azért küldött hozzád, hogy a lehető legjobb tudásom szerint készítselek fel. Azzal szeretném kezdeni, hogy ha jól vettem ki az adatlapodból, hogy még nincs feloldva az elsődleges chakra elemed. Ezt a problémát sürgősen orvosoljuk, de ne aggódj semmi komoly. AZ elsődleges elem feloldás sokkal könnyebb mint a másodlagos higgy nekem!
Ó, csak ennyi. Én meg már azt hittem, hogy végezni akar velem.
Szívem heves lüktetése alábbhagyott és egy heves "Ezaz!" kiáltással ünnepeltem meg a dolgot, hogy végre találtam egy senseit. Mondjuk, lehet Ő talált meg engem, de ez egy cseppet sem zavar. Elsődleges elem, végre! Már oly régóta árok erre!
A Férfi elővett egy kis papírfecnit és átnyújtotta nekem. Á, igen Take-chan is valami ilyesmit kapott Niyo-senseitől, mikor megnézték az elsődleges elemét. Habár azt még mindig nem tudom elhinni, hogy személyem képzésére maga Tsunade-sama küldött egy ANBU-t! Háháá, biztos tudják, hogy én vagyok a legesélyesebb a győzelemre. Lenyűgüző! Már hallom is a nekem szóló tapsvihart!
- Hogyha készen állsz akkor áramoltasd a chakrád a papírba és egyből meglátjuk milyen beállítottságú vagy!
- Arrigatou gosaimasu - csak ennyi hagyta el a számat.
A paprdarabba áramoltattam a chakrámat és várvavártam a fejleményeket.

//Kuzomi//

A gyakorlatba minden erődet beleadtad, nem vetted fél vállról, és ez dicséretre méltó, habár pár ponton sajnos nem sikerült megértened a mester edzésének lényegét, de mind ez elhanyagolható, hiszen említette, ez a legkönnyebb része a technikának. A nap már elhagyta a fejed feletti területet, késő délután lehet már, mire hallod a hátad mögötti bokor rezzenését, és megfordulva az ismét mosolygós férfit pillantod meg.
- Sajnálom, közbejött valami, de mindegy is, mire jutottál? - Kérdezte pillanatok alatt felvéve a szigorú arcát, és úgy tekintett rád, mintha azt érezné, elrontottál valamit, pedig nem így van, mégis a tekintete elbizonytalanít...félelmetes egy ember, annyi szent.
- Magyarázd el kérlek, hogy kezdtél neki a gyakorlatnak, és annak mibenlétét is fejtsd ki, miért akartam, hogy rajzolj az oszlop köré egy kört. - Faggatott közelebb lépve hozzád, kezeivel pedig intett, hogy ülj le, pihenj egy kicsit, míg elmagyarázod az edzésed folyamatát, és sikerességét.

//Semmi probléma, a mesélők vannak a játékosokért, és nem fordítva. //

// Neji //

Késő délutánra járhat az idő, mire végre valami biztató jelet hallok. Nem messze megrezzen egy bokor és megjelenik Ippitsusai-sensei.
- Sajnálom, közbejött valami, de mindegy is, mire jutottál? - kérdezte és közben megint felvette a szigorú arcát. -- Magyarázd el kérlek, hogy kezdtél neki a gyakorlatnak, és annak mibenlétét is fejtsd ki, miért akartam, hogy rajzolj az oszlop köré egy kört.
Sóhajtottam egyet, az azonnali faggatózás miatt, majd elkezdtem a várva várt magyarázatot:
- Nos, előszőr is lelki szemeim előtt felelevenítettem a képet, majd az ujjamból kivezetett chakrával megtöltöttem a kört, így kitapogatva annak minden részét - tömören ennyit csináltam órákig, de ezt a sensei is sejtette szerintem - Erre azért volt szükség, hogy a tűznek a megfelelő formát adva, tudjam létrehozni a technikát, mert ugye itt nem csak kifújni, hanem irányitani és formázni is kell, hogy gyűrűként fogja közre az áldozatot. Persze...
Elmosolyodtam és közben magamban fogalmaztam a be nem fejezett mondatot.
- ... Ez egyenlőre még édeskevés, mert eddig elemi manipuláció nélküli chakrával csináltam és azt is lassan, a tűznek gyorsabbnak kell majd lennie...
Tekintetem Ippitsusai felé fordítottam. Nem hinném, hogy megelégedett volna a magyarázatommal, így hát most vagy prédikációba kezd, vagy pedig újabb kérdések özönét zúdítja rám, harmadik lehetőség, hogy elkezdjük a technika elsajátítását. Érdekes egy ember, az már bizonyos, elvégre elég jó színész, amellett shinobi és kedves ember, akkor, amikor nem lendül bele túlságosan az oktatásba.

//Kuzomi//

A férfi bólogatva hallgatja a mondandódat, majd megrázza a fejét, jelezve ezzel, hogy elmondtad azt, amire kíváncsi, de valamit mégis kihagytál. Nem szólt ugyan, arca mit sem változott, elindult az általad meghúzott kör felé, miközben témát váltva csak szóra nyitotta ajkait.
- A tűz jelképezi az erős akaratot, és a haragot. Szenvedélyt és pusztítást. Sok tulajdonsághoz hasonlították már eme elemi manipulációt, de mindenkinek maga kell rájönnie, mit jelképez ez az erő. A gonosz haragját táplálja, és pusztít vele, a jó, erős akaratával hozza létre, és szenvedélyével irányítja. El kell döntened, te miképp gondolsz a tűzre, és aképp felhasználni. A kis láng jelentheti azt, hogy alig edzed a tested, vagy pedig, hogy bizonytalan vagy. Aki nem hisz magában, az sosem lesz képes megzabolázni a tűz hatalmas erejét, s aki gyenge, az gyorsan megégeti magát. - Magyarázta körbejárva a kis kört, melyet a kunaial alkottál, miközben lábával elsöpri a bejelölt nyomokat.
- Te mit gondolsz a tűzről Kuzomi? Mire gondolsz, amikor elő akarod azt idézni? - Kérdezte, mikor végzett a a kör eltakarításával, majd hátrébb állt.
- Gondolkozz ezen, miközben kör nélkül gyakorlod a célpont körül keringő Chakra észlelését. A mai nap erre menjen rá, holnap ugyanitt találkozunk kora reggel. Holnap, ha választ adsz a kérdésemre, a legnehezebb részét is megmutatom a technikának, és onnantól magadra leszel utalva. Jó munkát, és ne erőltesd meg magad, pihenj holnapig, miután végeztél. Viszlát. - Köszönt, majd el is tűnt a fák között. Alig maradt pár órád sötétedésig, úgyhogy sietned kell, de mivel az előző gyakorlatot is letudtad, nem lehet olyan nehéz kör nélkül elvégezni.

//Most elég egy 40 soros reag, és pár próbálkozás után sikerülhet is, rád bízom, írd meg a távozást, és az érkezést is, nem kell külön reagban. Még két körváltás és vége.//

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

-Hm talán inkább a küldetés előtt lehet jobb lenne ha jutsut tanulnátok. Az ellen feletek nem lesz kispályás ennyit elárulhatok róla.
Akkor döntsetek, hogy ki mit szeretne elsajátítani. Mivel jó kedvem van ma kivételesen a döntést rátok bízom.
Továbbra is csak ülök az árnyékban csokim már rég eltűnt és most a csoki darabkát ami megolvadva végig gördült rajtam próbálom eltüntetni. Végül csak sikerül a foltot eltávolítani.
- Na gyerünk gyerünk geninkék nem érünk rá egész nap. Mindenesetre ha elkel menetek valamiért én itt fogok várni.
Kicsit sürgetem őket végül is ők akartak jutsut tanulni természetesen én ezt későbbre tetem eredetileg. Most itt az ideje, hátha jobban helyt állnak egy küldetés során, ha valami akadály kerül szembe velük. Ha időben ide ér és nem nézelődik, csavarog minden fele el akkor talán lesz is valami a dologból.


//Bocs a kései reagért rengeteg dolgom van mostanában.//

Sai írta:
[Ayami]

//Nem vágtam teljesen ezt a bábu béka dolgot, de remélem, nem értettem félre//

A béka a szemeit forgatta gúnyos rosszallással kis papolásodra.
- Az nem fordult még meg a kicsi, a látszat ellenére szőke fejecskédben, hogy szórakozni kívánok, és csak azért vagyok még mindig itt, nem azért... - szava elakad mini sztriptíz számodra, miközben a perverz remete tapsikolva biztat, s csak akkor lohad le kissé, mikor csak a súlyokat dobálod le magadról. A béka csak "felvonja a szemöldökét", aztán lemondóan sóhajt a külsőd átalakulása láttán. Lehet, korábbiak miatt kissé le lett volna nyűgözve, de immáron látszott rajta, aranyos külsőd csak nőiessége elleni támadásnak minősült a szemében, és ezért ismét hasonlított inkább hárpiára. Majd ahogy erőt kívántál volna demonstrálni, úgy gondolta, bemutat ő is valami kis gonosz trükköt, s nyelvét kiöltve fonta körül vele lábad, majd a következő percben pukkanás kíséretében tűnt el körüled a kiképzőterep perverz remetéstől, s egy nyálkás, lápos helyen találtad magad a békalencsével és békanyállal benőtt, kissé sem gusztusosnak ható vízben, miközben több béka is felbukkant körülötted, kisebbek, nagyobbak, s a békahölgyemény sem volt túl rendes.
- Megtámadt! - sipítozta brekegve.

Amint át kerültem a különös béka Kánaánba a jutsum pukkanás keretében eltűnt és kis fájdalom járta át testem.
- Meg idézlek, és próbálom elnyerni a tetszésed amit lefogadok, egy geninse tudott elérni. Már az is nagy szó, hogy egy genin idézni tud. Nem, hogy olyan jutsuja van ami egyedülálló a ninja világban és valami nagyobb egész része. Erre elrángatsz ide a társaid közé és azzal vádolsz, hogy rád támadtam! A csokim amit ajándékba hoztam és megettél persze finom volt és még csak meg se köszönted amit illet volna.
Kicsit ki keltem magamból, mérges lettem azért amit a béka művelt velem. Lehet veszélyben voltam, de ennyi béka elöl ha akarok se tudok elmenekülni, vagy védekezni.
- Ha meg akartalak volna ölni nem produkálom magam hanem egyszerűen meg mérgezem a csokit. Miért akarnálak megölni ha annyit kelet tűrnöm, hogy megtudjalak idézni?
Valamivel csendesebben csak magamnak mormogva immár sértődöttségen csendesen.
- Tűrted volna te el a perverz remete zaklatását és perverzségeit.
Nem ülök le csak hátat fordítok a béka hölgynek a többi béka felé fordulva.
- Csináljatok velem amit akartok. Már úgy is mindegy, hogyha nem tudom elnyerni tetszéseteket még azzal se ha csak az igazat mondom.

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

A szemtelen kérdésemmel sikerült mosolyt csalni a társaim arcára, viszont igazán tartottam a kunoichi reakciójától, és hogy vajon ezek után mi is lesz a benyomása rólam? Leginkább az járt az agyamban hogy ki se kellett volna mondanom azt a kérdést.
Úgy látszott a mester figyelmen kívül hagyta a kérdésem, vagy talán nem is hallotta meg, ennek egy kicsit örültem is.
Amikor kimondta hogy akár most is megtanulhatunk egy jutsut egyből vérszemet kaptam, és a leghasznosabb dolgokat gondoltam át magamban, hogy mi lenne a legjobb döntés.Közben a mutató és a hüvelykujjammal
* Egy taijutsuval nem hiszem hogy sokra mennék, nem olyan hatásos, azt talán majd később, a genjutsut sem hiszem hogy most kéne megtanulni....megvan, ki kell deríteni az elemem és abból választanom egyet.*
Majd az imént elgondolkodást kifejező testtartásomból hirtelen jelentkezésbe váltottam át
-Kara-sensei, asszem' én egy elemi technikát akarok megtanulni, annyi ezzel a problémám hogy nem vagyok még tisztában a chakrám elemével,szóval ha van lehetőség rá akkor szeretném kideríteni.-
Amint kimondtam a "vágyam" tettem is le a kezem, és elkezdtem magamban álmodozni.
*Mi lenne ha valami különleges képességem lenne például a Mokuton vagy ilyesmi amitől egyedi lennék,de lassacskán rá kellene ébrednem hogy senki nincs a csáladban akinek különleges képessége lett volna,ninja is csak én egyedül vagyok,csoda hogy a chakrámat elő tudom hívni és kontrollálni. Teljesen felesleges ezen agyalnom, lesz ami lesz, de egy erős offenzív fajtának igazán örülnék.*
Miközben a gondolataim a technikákon jártak én csak csendben néztem ki a fejemből várva a nő válaszát.