Kiképzőterepek

///  Bocsi a rövid és nem túl minőségi nyitóposztzért ma volt az uccsó vizsgám, és kicsit le vagyok még eresztve, ha összeszedem magam jobbat fogok produkálni.  ///

//Killer Bee//

A harc jó véget ért Hikuro szemszögéből, társa kiszagolta az ellenséget, míg a föld alatt megindított elektromosság meg ájulásig rázta. Élve kapta el, de túl sok chakrát használt, érezte, ahogy a megkönnyebülés, hogy nyert, kiűzi a testéből az adrenalint, és a feszültséget, ami eddig lábon tartotta, hirtelen megbicsaklott, és térdre esett volna, ha farkasa nem kapja el. Majd a hajóról is érkeztek emberek, akik visszasegítették, és aztán elsötétült minden, majd egy kabinban ébredt. Megérkeztek a kikötőbe, ahol aztán átadta a foglyot, megkapta a jutalmát, majd úgy döntött kicsit lustul még, nem megy haza, inkább elmegy Konohába, és arra hivatkozva, hogy hosszú volt az út lepihe itt egy szállodában, vagy gőzfürdőben. Három nap telt el a csatározás óta, amikor egy madár érkezik a szobájának ablakába, lábán egy kis papírfecnivel. A jounin először nem merte megnézni, talán a Raikage rájött, hogy mit csinál, és azonnal büntetéssel rendelik haza, de amikor nagy nehezen leemelte a levelet, akkor látta, nem hazájából jött, hanem innen, Konohából. Hogy ők miért hívják, vagy mit akarnak tőle, azt nem tudni, de a kiképzőterepekre hívják. Szokásos felszerelését felcsatolta, majd lement a közeli boltba venni néhány dolgot, kiindulva előző küldetéséből, hogy mire lehet szüksége.:
- Precizíós kesztű (1 pár-->500 ryo)
- Láncing (1 db -->500 ryo)
- Shuriken tartó (3 db kunai, 2 db shuriken, A három kunai-ból kettőn robbanócetli van) //saját//
- Övtáska (1 üveg chakratinta, 4 db kis tekercs, Gyere-Gyere Paradicsom, 1 doboz energiatabletta, 2db fénybomba)//saját//
- Öv(2db Sai)//saját//
- 2 tekercsben (Fuuka Hounin-hoz a pecsétek alapból rárajzolva)//saját//
- 1 tekercs (2db Fuuma Shuriken, 10 db robbanócetli)//saját//
- 1 tekercs (elsősegély készlet, 10 db kunai)//saját//
Saját felszereléséből csak ennyit visz magával, a többi dolgát amúgy is még elöző küldetése előtt otthonhagyta, így csak két új dolgot vett, és a maradékot használja fel. Miután felkészült, és felöltözött, fejpántját megerősítette homlokán, és felöltötte az új felszereléseket, megindult Konoha kiképzőterepe felé, hogy vajon mi miatt hívhatták ide.

//Vásárlás megerősítése után levonom a pénzt, feltüntetem adatlapon, és külön kijelölöm, mit hozok ide.//

Heves szél fújást érzel, majd kiráz a hideg, hirtelen a napsütötte melegből, hideg zord idő lett. Messzire pillantasz, és erős chakra rezdüléseket érzel, majd hirtelen két alakot veszel ki, kik megállnak előtted, hősiességed révén ellenségnek tekinted őket, amit jól is veszel ki, hisz a távolból ezt hallod.
- Állítsa meg őket! Konohai betolakodók!! Titkos, és igen értékes dolgot cipelnek....
Mire felfigyelsz hogy az egyik egy bebugyolált takarót erősített magához, míg a másik elő is rántotta kunai-at, mind kettő fejtől talpig fekete ruhában, és nem érted mit motyognak, de a távoli sikoltó hang közelről ugrik be a két ninja közé, majd a bebugyolált dolgot ragadja meg, mire az egyik hasba rúgja, hátulról pedig leszúrják, ezt már nem hagyhattad tovább, és beugrottál, az egyiket talpal érintetted, és eldobtad a fekvő shinobit, majd a paplant lekaptad róla és ököllel arrébb ütötted, majd hátra ugortál és elhelyezted mindkettőt biztonságban.
- Door tűnjünk innen, úgy is haza kell vinniük! majd később rajtuk ütünk. Nyomás.
Azzal a két ismeretlen, illetve egyik megnevezett, egy pukkanás formájában eltűnt. Majd ránéztél pártfogoltadra, aki öröm csokrokat mutatott.
- Te vagy Hikuro, a szövetség tagja?! Van egy feladatom számodra, elkel vinned ezt a kislányt a menedékházba, a villámok országába, ne kérdezősködj, indulnod kell....
Bontja ki a zubbonyt, és kivirágzik egy 7 éves kislány, kinek a szemei nagyra vannak nyitva, és megvan ijedve, hisz nem látott semmit, belegondolva ha valami erősebb technikával támadsz, mi történt volna....
- Ne feledd megkell védened, és soha...soha ne hagyd hogy a bilincsek leessenek róla!
Mutat rá a bilincsekre, amivel megvolt bélyegezve a lány....
- Kérlek siess mert vissza térhetnek!


/Kikötőről kikötőre haladunk! 2-2 post! Amíg meg nem érkezünk.  Ide még 1 et. aztán az itteni kikőtő /

 

Shintaro korán reggel érkezett meg a számára kijelölt kiképzőterepre, az időpont ellenére a nap már-már zavaró mértékekben sütött. Shintaro leült a legközelebbi padra. Nem sok idő telt el barátnője halála óta, az azt követő napokban Shintaro még a szobájából sem mozdult ki, az akadémiára, amelyhez annyi szép, közös emlék kötötte, pedig főleg nem ment. Mint utólag kiderült, ezt rosszul tette, ugyanis a vizsgát követő napokban társait csapatokba osztották be, egy-egy Jounin alá, akikkel megkezdték a kiképzésüket. Amikor Shintaro végre ismét az akadémián járt, azt az utasítást kapta, hogy várjon egy hetet, ez alatt az idő alatt kezdenek valamit az ügyével. Így is lett, a hetes várakozásának eredménye volt a ma reggeli, 7 órára szóló időpont. Nem tudta biztosra, hogy mi fog történni vele, talán két másik csapattársat kap, vagy az is lehet, hogy egyedül fogja őt edzeni valaki, esetleg valami izgalmas küldetés. Ezek, és még sok hasonló gondolat cikázott át az agyán miközben várta a fejleményeket.

- Legyen hát! – egyezett bele a férfi Shintaro döntésébe. – Ötven kör a terep körül, 200 fekvőtámasz, és ugyanennyi felülés, csakhogy belemelegedjünk.
Persze itt a többesszám kizárólag Shintarora utalt. Utasítását ugyanazzal a fura, kétértelmű mosollyal adta tudtára, amit eddig is láthatott tőle. Ellenkezésnek a paranccsal nem volt helye, de oka sem lett volna rá. Bár ez sokkal több volt, mint amit az akadémián valaha is kértek tőle, Shintaro ezt betudta azzal, hogy ez a genin élet velejáróra, ahogy halad felfele a ninjaranglétrán úgyis csak nehezebb lesz. Belekezdett hát a körökbe. Tíz… húsz… harminc… negyven… itt már kezdett fáradni, és a kezdeti lelkesedés is lankadt, főleg, hogy nem szerette a monoton feladatokat, de a büszkéségén és egóján keletkező csorba elkerülése csábítóbb volt a lassításnál. Az első feladat végeztével nem szólt semmit mesterének, még mindig nem tudta igazán hova tenni a férfit, ezért inkább csak megállt előtte, felvette a kezdőpozíciót, és elkezdte nyomni. Ez már lényegesen nehezebben ment, a negyedénél el is fogyott a lendület, míg az elején másodpercenként csinált kettőt, a századik környékén már három-négy másodpercbe tellett. Makacs természete, és kitartása diadalmaskodott, és nyögvenyelősen, sajgó karokkal, de megállás nélkül teljesítette a kiszabott feladatot. Ismét szó nélkül fogott hozzá a folytatásnak, eleve nem érezte a szükségességét, valamint kicsit talán bizonyítani is akarta, hogy engedelmes, és nem igényel számára minden kiszabott feladat magyarázatot. A felülés az unalmas alapgyakorlatok közül mindig is a fiú kedvence volt, ezeket teljesítette a legjobban. Olyan gyorsan végzett velük, amennyire csak lehetséges. Felállt a senseiel szemben, ezzel is jelezve, hogy a kért munkát teljesítette. A bemelegítés láthatóan megtette hatását, ennek fizikai jelei a fiatal genin kipirosult arca, és a homlokán megjelenő izzadtságcseppek voltak.
- Remek. Nagyon ügyes vagy, hamar végeztél.
- Már megint! Amit mond, és ahogy mondja az nagyon… kedves. És mégis, úgy érzem, hogy nem látom a teljes képet a fickóról. – folytatta a találkozásukkor megkezdett gondolatmenetet. A dolog egyszerűen nem hagyta nyugodni. Persze ebből az egészből annyi manifesztálódott, hogy:
- Köszönöm!
- De lépjünk is tovább. Az akadémián kiemelkedően teljesítettél. Ezért most olyan technikát tanítok, amihez szükséged is van a kiemelkedő chakramanipulációra. Elmagyarázni nem fogom, hogy mit kell tenned, de annyit segíthetek, hogy megmutatom hogyan csináld.
Ahogy ezt kimondta, megkereste a környéken a legmagasabb fát, és lazán felmászott rá, annyi különbséggel, hogy kezeit nem használta. Végül leült a fa tetején egy ágra.
- Értettem. – közölte Shintaro. Aztán gondolkozni kezdett. – Bár azt nem tudom, hogy tényleg azért a tanítás kedvéért csinálom ezt, vagy azért, hogy tesztelje a chakrakontrollom .De mindegy is. Kizárólag a lábát használta a feljutásra, így nyilvánvalóan nekem is oda kell irányítanom. Amennyi chakrát csak bírok, bele a lábamba, és nézzük meg!
Amit kigondolt, meg is valósította. Amennyi chakrát csak tudott a lábába irányított. Az első lépésnél a fakéreg hangos reccsenéssel széttört a lába alatt.
- Oké, most minimális mennyiség.
Ezúttal is az első lépés volt a kudarc pontja, a lába könnyedén lecsúszott a fáról.
- Remek! A kapcsolat megvolt mind a kétszer. A fa viszont csak bizonyos mértékű erőt visel el, ha túlzásba viszem összetörik, és én leesek. Kevés chakra felhasználásakor is létrejön a kapcsolat, de olyan gyenge, hogy képtelen a súlyomat megtartani. Most már viszont megvan a skála, csak a középpontot kell megkeresnem, és sikeres lesz a próbálkozásom.
A harmadik nekifutás jól indult, de csak ötlépésnyi sikerült. A negyedik ennél is jobban ment. Már félútig feljutott, mikor elvesztette a kapcsolatot a fával és lezuhant. Szerencsére észnél volt, és talpra érkezett.
- Nem feledkezhetek meg a koncentrációról. Sose én rendelkeztem a legtöbb chakrával, nem én dobtam a legmesszebbre a shurikeneket, és nem is voltam kiemelkedően gyors. De az intelligenciát és tiszta fejet igénylő gyakorlatokban eddig remekeltem. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ebben ne teljesítsek kifogástalanul. Valamiben ki kell, hogy emelkedjek a többiek közül, és ez lesz az. A sensei szinte rutinból, odafigyelés nélkül felment. Nekem is ilyen szinten kell tudni, és ha neki sikerült, akkor nyílván nem elérhetetlen.
Belső monológja elég eltökéltté tette.
- Jól figyeljen sensei! Na, nem ide, hanem oda maga mellé, mert mindjárt ott vagyok. – ahogy kimondta elindult. Koncentrációja kifogástalan maradt, és hellyel-közel a szükséges chakramennyiséget is mindig eltalálta, és hamarosan már ott ült a jounin mellett.
- Remek, pont ahogyan vártam. – a már megszokott mosoly. – Most ugyanezt a módszert ültetjük át egy fokkal nehezebb gyakorlatba. Figyeld azt a tavat ott!
Rámutatott a kiképzőterep közelében fekvő tóra, és elindult felé, majd intett Shintaronak, hogy kövesse. A genin úgy tett, és figyelte, ahogy mestere besétál a tó közepére ugyancsak a chakráját használva.
- Itt várok!
- Ne izgulj, nem fogsz sokáig. – tette hozzá magában Shintaro. – A különbség egyértelmű. A fa szilárdan állt, nem veszélyeztetett az, hogy az egyik részére más mennyiségű chakrát kell kifejtenem, mint a másikra, a víznél meglehet, hogy a talpam elejében kétszer annyi chakrára van szükségem, mint a sarkamnál. Ezek mellett a mozgásom a vizet is mozgatni fogja, így nekem is a másodperc tört része alatt kell megtalálnom a megfelelő mennyiséget.
Nekilátott a feladatnak. Az első lépés jól indult, igaz bokáig elsüllyedt a vízben, de legalább állt. A második lépésnél azonban megborult az egyensúly, és egész testét ellepte a tó. Kikászálódott a partra, a ruhái teljesen átáztak, de elég meleg volt, szóval perceken belül megszáradtak volna, ha hagyja őket, de persze ilyesmire nem volt ideje. Újra nekiveselkedett a gyakorlatnak, jobb talpát a tó felszínére helyezte. A víz fodrozódni kezdett, megjelentek a lába alól kifutó koncentrikus körök, de ezen kívül semmi, az állás stabil volt. Jöhetett a másik láb is. Fél centit ugyan a tóba merült, de kezdetnek megtette. Most öt lépésre futotta, mielőtt ismét a vízbe esett. A sikertelen próbálkozások még legalább négyszer-ötször megismétlődtek, de végre kezdett ráérezni. Bár már fáradtabb volt, mint mikor kezdte, hisz chakrája egy részét elhasználta, de az eltökéltsége erősebb volt. A tó felé indult, és sikerült hiba nélkül, tökéletesen járnia a vízfelszínen, anélkül, hogy akár egy csepp is rákerült volna. Félútón járt a part és mestere között mikor rosszul koncentrált, és jobb lábbal térdig a tóba süllyedt. Ám ekkor már nem adta fel. Másik lába még mindig száraz volt, és arra támaszkodva sikerült visszanyernie az egyensúlyát. Onnantól már nem hibázott, és elérte a senseit.
- Remek. – mondta ismét. – Maradt még energiád arra, hogy megtanulj egy technikát.
- Nem vagyok benne biztos. – akarta mondani Shintaro. De csak annyit felelt helyette, hogy: - Igen!
A férfi kivezette a partra.
- A technika, amit tanítani fogok neked, a Dainamikku Akushon. – mosolygott. – Nem a leghalálosabb fogás, de egy jutsunak nem is kell annak lennie, hogy hatásos legyen. Megmutatom.
Ahogy kimondta, egy közeli fa előtt termett, és egy gyors ütés-rúgás kombinációt mutatott be rajta, majd azzal a sebességgel, amivel odament, vissza is tért a fiú mellé, és intett neki, hogy ő következik.
- Taijutsu… nem voltam benne kiemelkedő, de sosem késő elkezdeni megtanulni semmit. Érzem, hogy menni fog! A trükk valószínűleg a sebesség elérésében rejlik. Engem is meglepne, ha valaki így előttem teremne a semmiből, és szájba vágna.
A fiú fejében le is játszódtak a sikerességét ábrázoló képsorok. Már látta maga előtt, ahogy tökéletesen végrehajtja a technikát első próbálkozása. De hiába az eltökéltség, az nem garantálhatja a sikert minden egyes alkalommal, ahogy most sem. Nemhogy az első alkalommal nem sikerült, de a tizedikre, sőt még a huszadikra sem. A mozgása szinte semmit sem gyorsult, ráadásul a keze is sajgott a fa folyamatos ütlegelésétől. Azon gondolkozott, hogy hogyan tudná felgyorsítani a mozgását. Ekkor eszébe jutott barátnője halála. Ha az a ninja akkor gyorsabb… Igen, Shintaro eltökéltsége nem garantálhatta számára a sikert minden alkalommal. De most az újult erő, amit múltjából merített pontosan ezt tette. Bár a mozdulatsor még közel sem volt tökéletes, és a sensei sebességének elérése sem volt lehetőség számára, a Dainamikku Akushon-ja már-már úgy nézett ki, mint ahogy kellett volna. A siker hatására teljesen felszabadult, és egy teljesen euforikus érzés kerítette hatalmába. A testében lévő fájdalom és fáradtság eltűnt, legalábbis Shintaro megfeledkezett róla. Még több tucatszor gyakorolta a technikát, és a végére már egészen ügyesen tudta alkalmazni. Még csak most tűnt fel neki, hogy az egész napos edzés alatt szépen elment az idő, már kezdett sötétedni. Shintaro fáradtan rogyott le a fűre.
- Remek. – közölte a sensei megint. – Ne maradj kint túl sokáig, holnap ugyanebben az időben, ugyanitt várlak.
Elköszöntek egymástól, és a férfi ugyanolyan váratlanul, mint ahogy reggel megjelent, el is tűnt.
- Milyen király egy nap! Ha ilyen érzés egy egyszerűbb jutsut megtanulni, milyen lehet egy S szintűt? Jó, még nagyon messze vagyok tőle, de akkor is. Napról-napra erősebb leszek, talán…
De a gondolatait már nem tudta befejezni, annyira fáradt volt, hogy elnyomta az álom. Nem csak az este, de a reggel is a kiképzőterepeken érte.

//Másik post a Nyukingou falvában.//

//Bee-sama //

Egy szép reggelre keltem, mondjuk érthető volt, hogy ezt is megzavarja valami. Még tegnap kaptam egy levelet miszerint ma a kiképzőterepen fog valaki várni rám, hogy "vele" tanuljak. Természetesen az, hogy kicsoda lehet ez a bizonyos illető fogalmam sem volt, bár eddig se gyűlt meg igazán a bajom az edzéssel.
*Csak aztán valami jó jutsu legyen. Nem ám, hogy csak egy kisebb edzés miatt rángattak ki az ágyacskámból kora reggel.
Nem volt annyira korán, de nem rég jöttem csak ki a kórházból és azon idő alatt talán kicsit ellustultam. Ideje lesz visszatérni a valóvilágba és Kusuki Eiko feltámasztani, olyannak mint amilyen volt.
*Azért nem egészen olyannak. Hiszen már...
Gondolkodtam el amikor végre megpillantottam a kiképzőterepet. Csak sóhajtottam egyet és körbenéztem, hogy kik is vannak éppen itt, bár nem igazán ismerem a népeket. Leültem csak valahova és vártam a sensei érkezését, aki elviekben megtanít engemet egy új technikára. Türelmes szoktam általában lenni, de ha edzésről van szó ráadásul még új jutsuról is akkor teljesen más a helyzet. Ilyenkor legtöbb esetben örülni szoktam, most viszont még kissé fáradt voltam. Csak remélni tudtam, hogy valami értelmes személy fog tanítani különben ha túl hiperaktív akkor nem hiszem, hogy sokáig bírnám.

Egy kis ideig nem történik semmi különös aztán valaki oda kiált nekem, hogy jó reggelt.
*Nem értem mi olyan jó benne, ha egyszer ilyen korán kellett kelni.
Ásítottam egyet. A tanítómon meglehetősen meglepődtem, mert láthatólag nem lehetett sokkal idősebb nálam. Bemutatkoznom nem volt szükséges, hiszen már tudta ki is vagyok. Mint kiderült tényleg ő lett beosztva mellém és valóban egy új tűz jutsut fogok megtanulni a mai nap folyamán.
Egy mosolyt intett az arcára és belátta milyen modortalan mivel még be sem mutatkozott nekem amikor én nem is ismerem őt konkrétan. A bemutatkozása után ugyanúgy ridegen néztem mint eddig. A kérdésére nem feleltem, hiszen ha nem állnék készen akkor nem lennék most itt.
Kezdésnek, viszont az én feladatom lenyűgözni őt...
*Na... Hát melyik jutsu is legyen...
Töprengtem el rajta majd a kis táskámból előkaptam egy dróthuzalt. Az egyik végére rákötöttem egy kunait és egyenesen a fába dobtam a másik végét pedig a számba vettem és elkezdtem formálni a kézpecséteket.
- Katon: Ryuuka no Jutsu!
Ez tűnt most a legjobb bemutatásomnak. Az erősebbik katon jutsumat amúgy sem akarom egy gyakorlótéren használni, no meg az sokkal nehezebb és még instabilan megy nekem. Az oszlop a támadásomra nagy valószerűséggel megégett mivel ez a jutsu sem éppen egy alap technika.
- Nos?
Nézek Kazuyara, hogy lássam mit szólt a kis bemutatómhoz.

 Technikád tökéletesen elpusztította a kívánt bábut, mellyel Fumisho arca mosolyt reagált.
- Hmm, nagyszerű Eiko-niichan! a Technika melyet tanítanék neked, így szól: Katon: Ryuuka Dngeki, kiváncsi voltam mennyire tudod a tüzet manipulálni, hiszen ehhez magas szintű elemi manipulációra van szükség. Érdekessége hogy jóformán pusztító is lehet, ha betalál. A Ryuuka no jutsu, melyet most választottál nem kíván testen kívüli irányítást, hiszen a drót húzza meg. Viszont itt akár csak az Endan technikánál gömb, illetve már már "tűz shurikent formálsz" lényegében a shurikenhez semmi köze, csak néhányan így hívják. Mérete akár egy szép kerek alma, és ebből adódik hogy amikor megformálsz egyet testedben, és kiengeded, ismételned kell, és ezt addig ameddig bírod. Az ember képes vele maradandó sérülést okozni, szóval ha készen állsz*átnyújt egy energia szeletet*akkor ím elmagyarázom.
Elővett a semmiből egy tekercset, ami akkora volt mint ő, láthattad rajta a tenketsu pontokat, és a chakra áramoltatását. Elmutatta hogy amit a gyomrodban felgyülemlett chakra megformálódik, a testedből, és a szádból már formálva jön ki. Csak ugyan elmondta azt is, hogy amint az egyik tűz almát megformálod, a következőt már a test elhagyás után elkell indítanod. Bizony bizony, nem elég ha csak egyet lősz, hiszen az önmagában semmit nem ér, így elmondta hogy elsőnek koncentrálj, koncentrációd végén engedd el, majd mikor már majdnem elhagyta tested, ismételj.
- Tiéd a terep, Eiko! azt a fabábut támadd *mutat rá a legközelebbire*

/Nyah. Nem húzom tovább, dönthetsz 60 szép sor akár egy pályázatnál, vagy 35 duplán.
60: Az első tíz sorban koncentrálsz, majd elsőnek egy golyó hagyja el ajkad, ami tökéletesre sikerül, aztán folytatod, immáron mikor létre hoznád a másodikat az első sikeresen elhagyja tested, de a második rajtad ragad,  és megégeti az ajkacskád. Ismét próbálkozás és mikor a második elhagyja a harmadik nem jön létre testedben se, majd ismét próbálkozás, és a harmadik tökéletesen elmegy, de a negyedikre letérdelsz, majd neki rugaszkodsz, és létre hozol négyet sikeresen, de az 5.re elfogy az erőd, amire kapsz egy energia szeletet. majd neki rugaszkodsz megint és ekkor a végén csak a technika nevét mondod ki, hagyva nekem hogy elsajátítsd(tehát a végét nem írod le h sikerült teljesen)
35: ugyan ez a menetmód, de a harmadiknál már én veszem át h sikerül e vagy sem/

//Nah feladtad a leckét//

A technikám tökéletesen elpusztította a kívánt bábut. Bevallom meglepődtem egy kicsit. Nem hittem volna, hogy ennyire erősre sikerül, de kiképzőm csak elmosolyodott. Elmondta, hogy a Katon: Ryuka Dngeki technikát adta fel nekem, egyszóval ezt fogom elsajátítani. Kiderült, hogy a technika elsajátításához magas chakra manipuláció szükséges. Első pillanatban még nem nagyon értettem miről is van éppen szó, de szerencsére elmagyarázta ezt is nekem.
*Még jó hogy az Endant nem tanultam... Talán legközelebb azt is ki kéne edzetnem magamban, bár ezután a jutsu utána talán sokkal könnyebb lesz...
Az alakja mint ahogy mondta hasonlítani fog a tűz shurikenhez, annak ellenére, hogy ahhoz semmi köze sincsen. A mérete sem annyira kicsike, mondjuk az hogy a testemben formálom meg nem tudom, hogy fog éppen sikerülni.
*Ráadásul ismételni is... Ez kicsit hasonlít a Halhatatlan főnix jutsuhoz.
Jegyeztem meg magamnak, hiszen annál is folytonosan tüzelni kell.
Ekkor elővett a semmiből egy tekercset, ami kb. egy magasságban volt vele. Bemutatta rajta a tenketsu pontokat és a többit.
*Az egyik tűz almát a másik után... hát ez nem lesz egy sétagalopp.
Gondoltam magamba és át is adta nekem a terepet.
*Hát ez már mi??? Be se mutatja... Na egye fene. Kezdjünk neki.
Formáltam egy kézpecsétet és rögvest elkezdtem koncentrálni a chakrámat. Először nem nagyon tudtam hova is tegyem az egészet, hiszen nem sűrűn használok chakra manipulációt. Ekkor eszembe jutott milyen volt az amikor a vízen járást tanultam, bár ott a chakra kibocsátás volt és a megfelelő szinten tartás. Az a módszer most talán itt is el fog kélni. Nem, nem koncentráltam a talpamba a chakrát egyszerűen csak próbáltam valami hasonlót csinálni a tűzzel, ami bennem volt. Most viszont megformálni magamba nem volt a legeslegegyszerűbb módszer. Valahogy sikerül a tüz chakrát a számba irányítani és miután megformázom és kilehelem egy golyó haggya el az ajkam. Legnagyobb meglepetésemre tökéletesen sikerül.
*Nem vagyok bolond, de akkor is azt mondom, hogy ez a bolondok szerencséje volt. Elsőre sikerült, ha csak egy is, de megcsináltam! Nah, de a neheze még hátra van. Gondolom nem csak egyről van szó. Hiszen úgy semmit sem ér alapjában véve a technika max egy kisebb sérülést tudnék csak okozni vele valakinek és az sem biztos, hogy az illetőt eltalálja.
Örvendtem magamban, viszont még bőven nem volt vége. Újra neki leselkedek akár csak az előbb. Kicsit, viszont most tovább tartom, hogy előkészítsem a másodikat is, de az különös módon rajtam marad és kissé megéget. Egy kicsit beparáztam, hogy jobban megégek ezért hátra estem. Kifújom magamat és folytatom a gyakorlást.
*Tényleg nehezebb lesz mint ahogy azt én hittem. A Főnix jutsu ehhez képest semmi... Bár kitudja mi lenne ha a kettőt egybe engednénk. Talán mégis csak az nyerne... Bár ez a használótól is függ, hogy annak mekkora az ereje.
A kis szünetem alatt ezen gondolkoztam vagyis csak 5 percre aztán visszatértem az edzéshez. Megint neki rugaszkodtam és meglepetésemre a másodikat is sikerrel lőttem ki, de a harmadikat nem sikerült létrehoznom még magamban sem. Az erőm se végtelen így azért enyhén fáradt lettem már. A bábut valamennyire sikerült már megégetnem a támadásaimmal, de ennek ellenére ez nem elég. Egy újabb neki feszülés és sikerült hármat létrehozni, de mind hiába mivel a negyedik előtt a földre esek. Nem sietem el a dolgomat és kifújom magamat majd újra talpra állok. Habár már nem kicsit kimerültem, de újra neki fogok és négyet sikerül összehoznom, de az ötödikre nem maradt már erőm ezért kaptam egy energia szeletet. Finoman elmajszolgattam majd mikor kifejtette a hatást ismételten neki feszülök, hogy megcsináljam azt a jutsut, amit a csákó jött, hogy megtanítson nekem. Megformálom a kézpecséteket és oda figyelek a chakra manipulációra no meg a formálásra, hogy tökéletesen menjen.
*Nem adom fel!
- Katon: Ryuuka Dngeki!
Kiáltom el magamat és kíváncsian várnám az eredményt, ha közben nem kéne a folytonos tüzeléssel törődnöm. Igaz. Ebből se lehet 1000 darabot, hanem csak 5-öt, de nekem ennyi is elég. Bőven megszenvedtem miközben egy ilyen sensei-t, vagy még talán nem is az, hanem kiképző csak inkább a gyerek, de erősebb nálam még ha ezt nem is mutatja éppenséggel be, de ha már kiképző akkor biztosan van tehetsége a dologhoz. Mindenesetre a chakrámat itt is nem csak manipulálnom kell, hanem szinten tartani, hogy a lehető legkevesebb legyen a pazarlás és ne csak az erőm foggyon el, hanem a technika is hatással bírjon.
*Persze elgondoloni ezt mindig is könnyebb, mint eredményekben megmutatni, de most ez a feladat minden válogatás nélkül, meg kell csinálnom még ha így nagy valószerűséggel ez az alak fog hazavinni. Nagyon nem is bánnám, mert eléggé lefáradtam ezalatt a fél óra alatt. Vagyis asszem nagyjából ennyi telhetett el ezzel az edzéssel, bár kitudja... Sosem hordtam magammal még órát és szerintem ezentúl sem fogok.
Ezek a gondolatok röppentek át az agyamon miközben a technikát próbáltam tökéletesíteni. Tudom kicsit hosszúra nyúlt ez a gondolkodás, de muszáj volt lekötnöm magamat, hogy tudjam egy csatában tervezés közben is tudok támadni egy ilyen jutsuval, ami azért nagy odafigyelést igényel, különben vagy a magam kárára megy, vagy pedig elpazarlom a chakrámat, mert létre sem sikerül hozni.

 A tűz stílusú technika megformálódott, az almák szépen sorjában hagyták eltested a kijelölt bábu felé, melyet tökéletes pontossággal darabokra égettél, az erő mind egy széna bábut felgyújtotta azonnal, majd Fumisho rád fordul, és látta hogy majdnem össze estél nyomba.
- Eiko, gratulálok! úgy tűnik sikeresen felül múltad a dolgokat. Sajnos ez a technika nekem sose jött létre tökéletesen, ezért nem prezentáltam, de legalább tudom neked lesz majd mi segítse ninja utad! 
Bólint azzal füst formályában eltűnt.


/A jutsut elsajátítottad, a hiányos post miatt nem írok fel + chakrát ^^ pedig megérdemelnéd, talán majd egy küldetés során majd vissza térően többet adok  <3 sok sikert a jutsuhoz a továbbiakban. /

/Madara/

Nagy örömmel pakolok össze, végre távozhatok a kórházból. Teljesen a gondolataimba merülök, annyira próbálom kitalálni mit szeretne tőlem az az ANBU, így a csomagolás is eltart egy ideig. Hamarosan az ajtó zajára térek magamhoz. Rögtön oda nézek és meglátom a férfit, akit lényegében már vártam. Szavaira kérdőn nézek rá, de végül engedelmeskedek és oda adom a szerény holmimat. Nem sok minden van nálam, csak a pizsamám és néhány cucc, nem nagy durranás.
Ezután hazakísér, ami szinte már gyanús nekem.  ~ Lehet, hogy Ayame szólt valakinek, hogy mire készülök. Biztos ez áll a dolgok mögött! ~ Az otthonom előtt végre kiderül hogy miről is van szó. Már régóta figyelnek engem és kirendelték mellém hogy segítsen megerősödni. A lélegzetem is eláll a hallottaktól, eltart egy ideig, míg rájövök hogy mi is a helyzet.
Lelkesen masírozok be az ajtón, miután a fickó eltűnik. Nagyon gyorsan elpakolom a holmimat, majd magamhoz veszem a felszerelésemet. Nem is agyalok azon hogyan kerülhetett a helyére, de van egy olyan érzésem, hogy a patkányok hozták haza a fegyvereimet. Miután elkészülök, azonnal a kiképzőterep felé veszem az irányt. Nagyon gyorsan szaladok háztetőről háztetőre, még azokkal sem foglalkozok akik utánam kiabálnak. Amikor megérkezek kíváncsian nézek körbe, hogy merre van a férfi. Nagyon várom, hogy valami érdekeset tanuljak!