Kiképzőterepek

Nagyon lelkesen szaladok a háztetőkön, hogy végre valami újat tanulhassak. Az elmúlt időszak, amit pihenéssel töltöttem eléggé lefárasztott, alig vártam már hogy szabad lehessek, erre olyan jól jött ki a lépés, hogy egy új mestert tudhatok a magaménak. Hamar megérkezek a szinte üres kiképzőterepre. Lelkes csillogással a szememben figyelem a Sensei-t és hallgatom a mondandóját.
- Örülök a találkozásnak! - jegyzem meg, miközben meghajlok.
Ezután előadja, arról értesült hogy föld affinitásom van. Erre a kijelentésre bólogatok egyet, majd a kérdésére kissé meglepetten nézek rá. Úgy tűnik a múltamról nem tud túl sokat, valószínűleg csak a Konohába kerülésem óta vannak infóik. Legalábbis, ha nem így lenne, akkor tudná hogy sokáig utca gyerek voltam egy városban és csak később kerültem ebbe a faluba.
- Sokat éreztem magam egyedül... - jegyzem meg halkan a férfinak. A megjegyzésemmel kicsit sem vágod a szavába, annyira halk, így ő nyugodtan folytatja a magyarázást. Folyamatosan bólogatok, egyet értek a férfi életszemléletével. Amikor már végre rátér a technikára, akkor kíváncsian várom a bemutatót, de az nem történik meg. Teljes mértékben rám marad a másolat létrehozása. Mivel láttam már ilyen technikát, nagyjából tudom hogyan kezdjek hozzá. A föld formázását már két technikával elsajátítottam: az egyikkel szét tudom repeszteni, míg a másikkal formálni tudom, hogy eltűnhessek benne. Így hát a lefejező technika alapjaival kezdem.
Becsukom a szemem majd fél kézzel megalkotom a "gondolkodó" kézjelet. A chakrámat a talpamon keresztül vezetem a talajba, majd próbálom lassacskán a földből létrehozni a másolatot. Eleinte semmi sem történik, elvégre nem tudom hogyan kellene létrehozni. Első próbálkozásra csak annyit érek el, hogy a talpam alatt a talaj kissé meglágyul, de semmi különös nem történik. Úgy gondolom, a bibi azzal van, hogy eddig a saját kezemmel formáltam a talajt, most viszont nem így kell tennem. Így ugrik be, hogy megpróbálhatnám a két technikával elsajátított ismereteket hasznosítani. Újra megalkotom a félkezes kézpecsétet, de ezúttal nem csukom be a szememet. A talajba vezetem a chakrámat, majd megpróbálom kissé meglágyítani a talajt. Ezt követően próbálok a földből egy másolatot kinöveszteni. Lassan elképzelem ahogy kiemelkedik a talajból, mire valami tényleg előtör onnan. Lényegében a következő próbálkozásomra előjön a talajból egy fej és a vállak, de ezt követően nem jutok tovább, túl kevés chakrát használtam a dologhoz.
- Áh, azt hiszem ez már sokkal jobb lesz így! - szólalok meg kissé elégedetten.
Azonban ennyivel még nem állok készen, tovább kell próbálkoznom. Újra megcsinálom az előkészületeket, majd jön a chakra áramoltatás. Miután a földbe vezetem az energiákat, újra elképzelem ahogy létrejön a másolat. Mire újból kiemelkedik először a fej, majd a vállak végül szép lassan a torzó és a többi végtag. Azonban a létrejövő humanoid még egyáltalán nem hasonlít rám, csak egy jellegtelen forma.
Miután létrejön a kis másolat, hagyom hogy szépen eltűnjön. Nem igazán hasonlít rám, tehát még most sem jött össze a dolog rendesen. A fő feladat gondolom az lenne, hogy úgy is nézzen ki, mint én. Így hát egy újabb próbát teszek. Megalkotom a kézpecsétet, majd a talajba koncentrálom a chakrámat. Azonnal meglazul a föld, majd lassan kiemelkedik belőle a fej. Először csak egy sima barna massza, majd szépen lassan felveszi a vonásaimat. Ekkor több chakrát áramoltatok, aminek hatására lassan megjelenik rajta a haj, majd tényleg úgy fog kinézni, mint én. Következő lépésnek hagyom hogy tovább emelkedjen ki, miközben szépen megformálom az alakját, majd újabb chakraráfordítással a külsejét is. Pár pillanat az egész és egy ugyanolyan egyén áll előttem, mint én magam. Azonban a tekintete még élettelen. Ekkor ugrik be, hogy a sima klónoknál, létrehozáskor egy parancsot adunk ki, amit teljesítenek. Így hát kiadom neki a parancsot, hogy szaltózzon egyet.
A klónom ekkor kissé mintha megrázkódna, majd "felpattan" a szeme. Most már tényleg olyan, mintha élne, ráadásul megcsinálja a szaltót is. Elégedetten és egy hatalmas mosollyal az arcomon fordulok a sensei felé.
- Jó lesz így? - kérdezem, miközben a másolatom kézen áll, majd bukfencezik párat.

Miután sikeresen teljesítettem a technikát, az ANBU kis pihenő időt ad nekem. Kapok tőle egy üveg vizet, aminek azonnal neki esek és iszok jó pár kortyot. Közben meghallgatom a kis meséjét. A következő feladatom az lesz, hogy a klón ne ilyen alap dolgokat mutasson, hanem harci helyzetben is mutassam meg mire képes. Egy bólintással nyugtázom hogy rendben van a dolog, majd lassan követem tekintetemmel, ahogy feláll és a kiképzőterep közepére megy. Amikor megtudom, hogy le kell őt fegyvereznem, kissé elsápadok. Azt hiszem nem hiába lett az ANBU tagja, erre most meg kell küzdenem vele. Kissé idegesen állok fel és készülök a harcra. A szívem szinte már a torkomban dobog, amint meglátom a shinobi fegyverét. A tudat hogy csak védekezni fog, kissé megnyugtat, de még így sem látok túl sok esélyt a sikerre.
- Hát jó, kezdjük el! - mondom határozottan.
Nem fogok itt meghátrálni! Úgysem öl meg, csak azért van itt hogy a fejlődésemet segítse. Azonnal előveszek egy füstbombát, majd magam elé dobom. A kezeim ezt követően villám gyorsan alkotják meg az egyes kézpecséteket. Először csak három sima Bunshin tör elő a fellegből, majd egy Tsuchi Bunshin. Két sima másolat szemből ront a célpontomra, míg a harmadik felugrik a levegőbe és egy szaltót követően próbál a fejére mérni egy hamis rúgást. Természetesen azonnal eltűnnek majd, amint érintkezésbe lépnek a shinobival, de úgyis csak félre vezetésnek akarom őket használni. Ezt követően megindul a földklón, aki egy gyors rohamot követően "becsúszva" próbálja leszerelni a célpontunkat. Bármit reagáljon is erre az ANBU, ezt követően én is előtörök a füstből, majd amint meglátom, egy kunait dobok felé. Út közben megvárom a reakcióját, majd a lendületemet kihasználva egy Konoha Senpuu-val támadom meg. Ha betalálok, akkor jó vagyok, de ennek kicsi az esélye. Még most csak kóstolgatom, próbálom elaltatni.

Minden nagyon jól összejön. A füstből előtörnek a másolataim és támadásba lendülnek. Ezt követően pedig még el is találom a Sensei-t, de neki még ez sem elég. Újabb próbálkozást szeretne tőlem, ezért alaposan át kell gondolnom hogy mit teszek. Alaposan megfigyelem ellenfelemet, így feltűnik hogy olyan, mintha csillogna a bőre. Nem törődök ezzel túlzottan, mivel valószínűleg csak a szemem káprázik, vagy csak a meleg miatt láttam úgy az izzadságot rajta.
Majd újra támadásba lendülök. Ezúttal már nem használok semmilyen trükköt. Egyszerűen csak létrehozok három föld klónt, majd jön a roham. Egy kunait hajítok az ANBU felé, majd megindul az egyik másolat. Nagy sebességgel lendül támadásba és a Dinamikus Belépővel indít. Ez lesz lényegében a dupla csel. Ugyanis nem csak egy klón támad: kicsivel lemaradva egy másik is rohamozni kezd és amint az első felugrott a levegőbe és elindítja rúgását, ő már ott van mögötte és nagy lendülettel egy pörgő rúgással próbálja fejen találni a célpontot úgy, hogy az felfelé "repüljön". Ekkor egy harmadik klónnak bakot tartok és feldobom a levegőbe, hogy az szaltózást követően egy sarokrúgást mérjen a Sensei-re. Ha elkerüli ezeket a támadásokat is, akkor egy utolsó klónt hozok létre, akivel együtt rohamozom meg a shinobit.
Az utolsó tervem csupán annyi, amíg a klónom megrohamozza, villám gyorsan megalkotok pár kézpecsétet, majd dobbantok egyet, mire egy repedés húzódik el a földön, egészen a célpontig, majd megnyílik alatta a talaj. Ekkor oldalról a másolat egy Konoha Senpuu-t vet be. Ha minden igaz, akkor a Retsudo Tenshou eléggé bezavarja ahhoz, hogy a klónom támadása célba érjen.

Csendben figyelem ahogy a klónjaim támadnak és lezúzzák a Sensei-t. Érdeklődve figyelem, hogy mi történik ezután, de sajnos semmi sem. Egyszerűen csak feláll a shinobi, karcolás most sincs rajta, majd gratulál. Érdeklődve hallgatom amit mond, majd elmosolyodok, amikor felfedi hogy egy technikáról van szó, ráadásul most meg fogom tanulni. Figyelmesen hallgatom a magyarázatát, de most sem tudok meg túl sokat. Így hát marad a próbálkozás... előtte viszont leülök pihenni egy keveset.
Miközben ücsörgök, magamhoz veszek némi ételt és majszolni kezdem. Közben azon agyalok, mivel is lehetne megoldani ezt a technikát. Az egyértelmű, hogy a chakrámat kell a testemen kívülre koncentrálnom, de az már nem, hogy a kemény réteget hogyan hozzam létre. Szívesen megkérdezném a Sensei-t erről a dologról, de nem akarok gyengének tűnni, ezért inkább nem teszem. Amint befejezem az evést felállok és megropogtatom a csontjaimat. Ezt követően pedig hozzá látok a technikához.
Megalkotom a tipikus koncentrációhoz szükséges kézpecsétet, majd becsukom a szemem. A chakrámat azonnal a kezembe vezetem, majd szabadjára engedem. Amikor kinyitom a szemem, akkor látom a chakrátam, de magát a keménységet nem érzem. Ráadásul ha minden igaz, akkor úgy kellene csinálnom, hogy csak a fényben csillogjon a kezem. Elsőre tehát nem sikerült... Bár ez várható is volt. Következő próbámat már a földön ülve végzem el: újra koncentrálni kezdek, majd chakrát vezetek a kezembe. Figyelem ahogy a kék derengés megjelenik, majd szépen kiterjesztem a bőröm felületére. Az aura hamarosan eltűnik, így megvizsgálom a kezem. Ahogy a magasba emelem, a fényben megcsillan.
- Hűűűhaaaa! - szólalok meg elámulva.
Sajnos még nem sajátítottam el teljesen, ugyanis ez még csak a kezem és nekem az egész testemet kellene. Így hát újra próbálkozok: rövid koncentráció után újra szabadon engedem a chakrámat, majd újra kiterjesztem azt a bőrömre. Ezúttal sokkal több chakrát használok fel és terítem szét az egész karomon, majd a mellkasomon is. Ezúttal már nagyobb mértékben is sikerült összehoznom a csillogást, a karom és a mellkasom most már védve van a fém fegyverek ellen. Miután létrehoztam a kemény réteget magamon, fenntartani már sokkal egyszerűbb.
- Hogy haladok? - kérdezem érdeklődve.

Örülök, hogy sikerült létrehoznom a technikát, vagy legalábbis hogy úgy tűnik, sikerült. Ekkor a Sensei letesztel és váratlanul egy kunait próbál belém döfni. Már majdnem felordítok "fájdalmamban", amikor észre veszem, hogy nem sikerült még megkarcolnia sem.
- Hűűűhaaaa! - vigyorodok el elégedetten. - Ez aztán a döfi!
Igazán fellelkesedek a látottakon, majd várom a következő lépést. Előtte azonban újabb erőgyűjtés következik. Elégedetten majszolom az ételt, ezúttal már egész nagy mennyiségben. Úgy tűnik a próbálkozás meghozta az étvágyamat. Miután befejezem az evést, iszok egy keveset, majd rövid szünetet követően újabb koncentráció következik. Megalkotom a kézpecsétet, majd becsukom a szemem és hozzá látok. A hasamban összegyűjtöm a chakrámat, majd onnan engedem szabadjára, a testem minden részéhez. Pár pillanat és már érzem is, hogy kellemes bizsergés szalad végig rajtam.
- Jöhetnek a shurikenek! - szólalok meg.
A szemem továbbra is csukva, egyszerűen nem akarom látni a felém száguldó fegyvereket. Biztos vagyok benne, hogy nem bírnám ki és félre ugranék. Így is remeg a lábam, de amikor meghallom az első elsuhanó csillagot, a szívem hevesen zakatolni kezd. A legtöbb fegyver, ami felém zúg lepattan rólam, de néhány kisebb karcolást ejt rajtam. Az utolsó dobásával viszont egy meglehetősen mély csíkot szánt az arcbőrömbe, a sebből pedig előtör a vérem. Nem igazán foglalkozok a sérüléssel, de amikor kinyitom a szemem, már előttem áll és egy sebtapasszal le is ápol. Azonban nem állok le ennyivel. Egy kis sérülés nem tántorít el a tanulástól, főleg ha ezután az ilyesmi nem okozhat nekem gondot.
Újra becsukom a szemem, majd szintén koncentrálni kezdek. Mindent úgy teszek, mint eddig, csak jobban megnövelem a chakra mennyiségét. Miután kiterjesztem az egészt testemre az energiámat, újra jelzek, hogy jöhetnek a fegyverek. Ekkor már nyitott szemmel várom a becsapódásokat. Minden egyes shuriken és kunai lepattan rólam. Az utolsó felém száguldó fegyvert pedig egyszerűen csak félre ütöm.
- Nagyon tetszik ez a technika! - mondom vigyorogva.

Éppen nem tudom merre tartottam a Tűz országának határvidékéről, amikor egy ismeretlen mozgásra lettem figyelmes, majd egy anbu maszkos alak levélt szimbolizáló fejpánttal a nyakában megjelent, hogy térjek vissza a faluba valamiért. Nem igazán értettem, hogy mit akarnak, de visszamentem. Az anbu visszakísért a faluba, majd mondta, hogy a kiképzőterepre menjek. Még mindig nem értettem, hogy mit akarnak, de gondolom majd kiderül. Odaérve nem igazán tudtam, hogy kit vagy mit keressek, hiszen ezt nem igazán kötötték az orromra és mivel jobb dolgom nincs így csak várok, hogy mégis mi lesz. Ekkor egy fura, chuunin egyenruhát és kumoi fejpántot viselő egyén jötta terepre eléggé önbizalommal telve, majd észrevesz és tártkarokkal felém kezd el futni. Remélem nincs ferde hajlama vagy nem felém fut, hanem egy mögöttem jövő nőhöz, de a hátam mögött gyorsan körbenézve rá kell jönnöm, hogy nincs senki más, aki felé futhat, így csak várom, hogy mi lesz ebből. Moon a lábamhoz fekszik és a szemére teszi a mancsát mintha érezné a kételyeimet, így legalább ő nem látja a következő képsorokat, amit én sem akarok átélni. Szerencsére ez a túl a barátságon című jelenet elmarad, de a következő jelenet is meglep, hiszen úgy örül egy kumogakurei genninnek, mintha én hoztam volna el a világbékét vagy amikor hazaérek és Tsuki megörül nekem, erre azzal akartam utalni, hogy öröme körülbelül megközelítette egy kislányét, de legalább a részletek és a fojtatás érdekessé tették a számomra a dolgot és még a korábbi dolgait is elfelejtettem. A bátorságommal és a magabiztosságommal sosem volt gond, így amint befejezte a mondandóját én elkezdtem a tervemet, bár nem igazán volt pontos ötletem.
- Igazából nincs teljesen kész az ötlet, a technika arra irányulna, hogy egy állattal is képes legyek kémkedni egy adott területen anélkül, hogy lebuknánk. Pontosan nem tudom, hogy ezt hogyan lehetne megoldani, ugyanis erre nem terjed ki a tudásom.
Remélem tud valamit arról, amire nekem szükségem van, mert én ugyan ismerem a chakrát és működését, de egyéb ilyen típusú használatára nem igazán van ötletem.
- Talán a chakra testen kívüli tárgyban való irányítására alapulna, bár ebben az esetben a tárgy egy élőlény lenne, ami tudásom szerint jóval nehezebb, ugyanis ehhez az élőlénynek is engednie kell, hogy a chakrámat bele tudjam vezetni, ugyanis ezzel fájdalmat is okozhatok neki.
Most már talán tisztában van a tudásommal és azzal, hogy mit is akarok, így csak várom a reakcióját.

Teljesen felpörgök a technika hatására. Örülök, hogy van egy hasznos technikám, amit később bátran bevethetek harcok közben. Azonban a Sensei kissé visszavesz a kedvemből, amikor közli, hogy óvatosan kell bánnom vele. Ha jobban belegondolok, akkor igaza van, mert például egy villám technikával könnyedén padlóra küldhetnének. Nem agyalok ezen túl sokat, főleg, hogy elküld pihenni. Így hát gyorsan haza veszem az irányt és bekapok pár falatot. Van otthon egy adag ramen, amit csak meg kell melegítenem és már pusztíthatom is.
A haza úton nem történik semmi érdekes sem, az esetleges ismerősöket próbálom elkerülni. Úgysem vagyok jóban senkivel. Miután hazaérek, azonnal megmelegítem a kajámat és neki ülök enni. Az evést követően ledőlök aludni egy keveset, majd szétnézek a faluban. Késő délután beülök az egyik fürdőbe és próbálok ellazulni. Pár órát eltöltök ott, majd végül hazasietek, hogy lefeküdhessek aludni.
Az éjszakát követően, a megszokott időben kelek fel. Egy szál pizsamában reggelizek meg, majd kezdek el pakolászni. Bőven van még időm indulásig, ezt az időt pedig otthon töltöm. Amint végeztem a kis takarítással, lezuhanyzok, majd gyorsan felöltözök. Ezt követően magamra aggatom a felszerelésemet és kiülök a tetőre, hogy onnan figyeljem, ahogy fellendül az élet Konohában.

Megint elragadott a hév és megint elfeledkeztem az illendőségről, így a mesterem le is állít, hogy egy kicsit nyugi és kezdjem előlről, mutatkozzak be. ~Érdekes dolog.~ Csodálkozom, hogy kap egy levelet és nem tudja, hogy hívnak, ami nekem furcsa és nem igazán érthető, de rendben.
- Elnézést a nevem Matari Genki, bár mostanában inkább az Akira nevet használom.
Végig mér, majd szemezni kezd velem, mintha azt akarná látni, hogy ki vagyok, de nem a külső érdekelte, hanem a belső tulajdonságaim, igen a szem a lélek tűkre, de az én szemembe jelenleg csak az izgatottságot láthat, hogy egy saját technikát fejleszthetek ki.
- A farkas Moon és a társam, már kiskora óta velem van.
Nézem, hogy mit is csinál, milyenek a gesztusai, mit gondolhat miközben mondja a magáét, persze figyelek rá, de engem is jobban érdekel a külső mögött rejtőzködő személyiség, ahogy ő tette korábban. ~Gondoljuk át, amit mond és mondjuk el neki a terveinket!~ Nem értettem, hogy mért beszélek többes számban, de talán az lehet az oka, hogy igazából nem is magamhoz beszélek, hanem gondolatban össze próbálom kötni magam Moonnal. Egy kis gondolkodás után meg is kezdtem a mondandómat, ha mindennel megelégedett.
- Tudom, hogy a chakra bizonyos részének áthalyezésével a lelkünk egy darabját helyezhetjük egy élőlénybe vagy egy tárgyba, akár pecsét akár tiszta chakra formájában, például az akadémián ismert fegyver tárolós technikánál vagy az általam ismert Vadállat ember klón technikánál, ahol a testen kívüli tárgyben/ élőlényben való irányítással az állattársamat a saját formámra alakítok. Erre alapozva szeretnék elindulni a saját technikám megalkotásában, ami egy olyan technika lenne, amiben valamilyen formában áthelyezem egy részét a chakrámnak a társamba, így lehetőséget teremtve, hogy vele felderítést végezzek olyan területen, ahol ellenség lehet, így olyan információhoz juthatok, ami amúgy lehetetlen lenne. Az említett technikákat már használtam, de az ötletemet nem mertem elkezdeni egy olyan segítő nélkül, aki ne értene hozzá, hiszen ezzel komoly fájdalmakat okozhatok társamnak és azt szeretném, hogy a technika minél kisebb szenvedést okozzon neki. Mellesleg nem is nagyon volt időm rá, mert küldetésről küldetésre rohantam eddig és így nem nagyon volt rá esélyem, hogy kísérletezek vele.
Remélem eleget mondok, hogy lássa, hogy a tudásom ugyan hiányos, de ssegítséggel meg lehet a dolog.

/Mééég Hiroto vagyok  /

Nyugodtan élvezem a csendet, a reggeli levegőt, amikor megjelenik a Sensei. Érdeklődve nézek rá, hogy mégis mit keres itt, ráadásul ennyire korán, de szerencsére a következő pillanatban már válaszol is. Akárha a gondolataimban olvasott volna. Azonnal bezárom az otthonomat, majd oda sietek hozzá.
- Igenis! Már most készen állok. - mondom, majd el is indulunk.
Egész gyorsan haladunk tetőről tetőre, majd amikor beérem ismerteti velem a helyzetet. Nem valami kecsegtető a dolog, elvégre ki tudja hogy kikkel lesz dolgunk a hajókon. Mivel eléggé kevés idő áll rendelkezésünkre, nem beszélek, mivel akkor lassulnék.
Amint megérkezünk a kikötőbe, egyből a többi shinobihoz megyünk eligazításra. A vezető azonnal kiadja az utasításait az egyes csapatoknak. Nekem és a Senseinek az lesz a feladatunk, hogy a legénységet összetereljük és felügyeljük őket. Azonnal a Sensei után megyek, majd megfigyelem az embereket. Eléggé vegyes a társaság, de komolyabban csak egy hangoskodik. Mivel meg van, hogy mit kell csinálnunk, azonnal a munka sűrűjébe vetem magam.
- Figyeljenek rám! - kiáltok az embereknek. - Ha minél hamarabb szeretnének szabadulni, akkor kérem mindenki jöjjön le a hajóról és álljon meg a kijelölt helyen! Ez csak egy rutin ellenőrzés, ha minden rendben, akkor mehetnek is tovább. Szóval ne hátráltassák a dolgunkat!
Úgy néz ki, valamennyien megértették a dolog szükségességét, ezért az emberek elindulnak. Minden rendben megy, bár páran lökdösődnek és hőbörögnek, de leginkább a pénzes fickóval vannak gondok. Kérdőre vonja a társaimat, akik nem igazán foglalkoznak vele. Az esetet látva oda sietek hozzá:
- Nyugodjon meg uram! - szólítom meg. - Sajnos nem szóltak időben, hogy jönnek, ezért nem köthettek ki időben. Ha hamarabb jelzik a szándékukat, akkor ez a hercehurca meg sem történik. Így viszont kénytelen lesz csendben lenni és várni, különben úgy fogjuk kezelni az ügyét, hogy terrorista, aki éppen veszélyezteti az országunkat. Ebben az esetben pedig akár börtönbe is kerülhet!
Próbálom a lehető legtöbb szigort vinni a hangomba, amivel talán hatással lehetek a férfire. Ezután én is magára hagyom, hogy ellenőrizhessem a többi embert. Szorgalmasan sürgölődök az emberek között, az idővel nem is foglalkozva. Hamarosan pedig befejeződik a vizsgálat és megérkezik a shinobi, aki a kutatás eredményeiről számol be. Legszívesebben oda sietnék, de inkább arra gondolok, ha valami rosszat találnak, akkor ezek itt tuti szökéssel próbálkoznának, így kell valaki, aki időben megállítja őket. Így hát maradok és próbálok az emberek mellől információt szerezni.

Nem érintett jól a válasza és szomorúan gondoltam vissza Izanagira, aki inklább eszköz, mégis csak egy társat vesztettem el a személyében
- Volt egy állatom, aki ugyan a társam volt, de ő lehetne a jobb alany a technikának, mivel egy kiképzett sólyom és madár távlatból jobban és kevésbé veszélyesen tudnám kikémlelni a területet, de őt elvesztettem és mivel nincs másik állatom, hogy erre használjam, ha tehetném nem ő, nem Moon lenne a technika áldozata, de sajnos nincs.
Lovalom bele magam a vitánkba és szomorúan gondolok vissza Izanagira a postás sólyomra, akit egy tenyésztőtől kaptam, egyetlen esélyem volt, hogy reménykedek abban, hogy a kiképzésének köszönhetően a faluba visszatér. Aztán folytatja is a mondandóját és egy kis segítséget is ad a technika kifejlesztéséghez. A kérdés, hogy vajon mi lesz a testemmel és ezt hogyan tudnám esetleg kiküszöbölni. Nem tudom meddig gondolkodtam, de rá kellett jönnöm, hogy a kérdés nem fölöslegesen lett feltéve és valóban ha a koncentrációt fenn akarom tartani, akkor muszáj lesz valami védett helyet keresnem mielőtt a technikát használom. ~Érdekes lesz, ha a technikát egyszer társak vagy bármiféle védelem nélkül kell használnom. Remélem erre sosem kerül sor.~
- A testem, szerintem legalábbis, nagy valószínűséggel védtelenné válik, csak abban nem vagyok biztos, hogy ez mit is jelent. Azt, hogy a testem gyakorlatilag olyan lesz, mint egy élettelen báb vagy csak egyszerűen olyan, mintha aludnék? És milyen lehetőség van arra, hogy valaki érzékelje azt, hogy a társam nem csak egy egyszerű farkas, aki éppen arra járt, már ha nem tűnik fel neki, hogy a farkas nem éppen őshonos a területen, hanem akár azt is megérezze, hogy Moonba benne van a chakrám? És ezt hogyan lehetne kiküsszöbölni? Ezek egy igen fontos kérdések, hiszen mind Moont, mind magamat védeni akarom a jövőben, ha valóban, éles helyzetben is be akarom vetni a technikát, már ha lesz rá esély rá. Várom míg esetleg megkapom a válaszokat, már ha egyáltalán megkapom, majd figyelek a tanácsaira és az utolsó mondataira. ~Tehát 2 részre, először bele kell vezetnem a chakrámat, amit már csináltunk a vadállat ember klón technika során már gyakoroltunk, ami viszont úgy, hogy nem elég a testfelületét alakítani, de a testébe kellene hatolnom a chakrával közelít a genjutsukhoz, de talán az ismeret, amit az Ishibari technikával szereztem remélem elég lesz ehhez. A második rész talán nem lesz nehézkes, hiszen a feladatunk, hogy közösen sajátítsuk el az általam már megtanult fáramászás technikáját.~ Jó régen volt az, hogy azt a technikát már elsajátítottam és az sem sokat segített, hogy azóta a technikát már zsigerből gondolkodás nélkül használom. Remélem van még emlékem a dologról, mert az sokat segítene a technika ezen fázisának könnyű és gyors abszolválásához. Gyorsan átgondoltam, hogy mégis mi az, ami akkor nehézséget jelentett nekem. Erős fejtörést okozott visszaemlékezni a tanulásomra, lassan két éve, annyi minden történt, hogy szinte zsongott a fejem sok emléktől, de végre eszembe jutott. Mintha azt mondták volna, hogy a chakra irányítás szempontjából a láb a legnehezebb testrész, de egyelőre ezzel a résszel most nem akarok azzal foglalkozni, hiszen az csak a második fázis.


1. Fázis
- Moon gyere ide! - Kérem kedvesen a farkast, így is próbáltam bizonyítani, hogy a társam és nem egyszerűen eszköznek tekintem, akit egyszerűen pótolni lehetne, bár nem tudom mért is akarom ezt egy kumoból érkezett shinobinak bizonyítani, hiszen Moon és én is pontosan tudom ezt, nem kell senki véleménye ehhez. - Figyelj haver, elsajátítottunk már egy technikát, amivel kapcsolatba kerültél már a chakrámmal, most is ugyanez lesz a helyzet, de most a tested, pontosabban az agyad fölött is átveszem az irányítás. Sajnálom haver, ha lenne már, akkor vele tenném ezt, de nincs más, így mást nem tudok erre használni. - Magyarázom el Moonnak a következő eseményeket, hogy ne érje váratlanul és így is csökkentsem a szükséges fájdalmakat, amit az esetleges ellenkezése váltana ki. Remélem felfogja a technika részletét és azt, hogy mit akarok rajta elvégezni, így kevésbé fog fájni neki.
- Vaú!
Vakkant barátságosan, amit én valami olyasminek vettem: "Értettem!", így megsimogattam a fülét, majd az állát, végül meg érintettem, ahogy a juujin bunshin // vadállat ember klón technika esetében is, de most tovább viszem ezt és a korábban már említett Ishibari
segítségével elindulok a test belső részébe. hogy átvegyem az irányítást, de amint Moon nyüszíteni kezd, márpedig ahogy áthatolok a bőrén és elkezdem az ő hálózatát megbójgatni, egyből kezdi is, így abbahagyom, majd bátorítólag megsimogatom a fejét.
- Haver ne csináld! Már egyszer megcsináltuk ezt, figyelj jobban.
Tudtam, hogy a jó kapcsolat alapja a folytonos kommunikáció, így van ez, ha az ember egy másik élőlénnyel akar létrehozni egy bizonyos technikát, főleg, ha azt nem csak eszköznek, hanem társnak vagy barátnak tekinti. Ismét megkezdem a technikát, viszont itt most én vagyok a hibás, ugyanis elbambulva túl gyorsan akartam létrehozni a hatást, így jóval nagyobb fájdalmat okoztam, amit ő egyből jelzett egy fájfalmas vonyítással. Rá kellett jönnöm, hogy a siettség és a figyelmetlenség nem fog segíteni a technikám elsajátításában és csak bajt okoz a barátomnak. Megsimogattam Moon hasát, megütögettem az oldalát végül még jutalmul a fülét is megvakarom.
- Mit szólsz egy kis pihenéshez?
A válasz csak egy egyetértő "Vau!" volt, így egyelőre felhagytam a próbálkozásokkal és inkább egy közeli boltba kerestem némi ételt, nem
akartam meleget enni esetleg egy kis jutalomként, amennyiben a technikát sikerül elsajátítanom. Néhány adag sushit és szendvicshez valót veszek, amiből persze Moon is kap, így kétszer akkora adagot veszek, mint amire szükségem lenne, hiszen a társamnak is ennie kell és innia is. Egy kis felfrissülés és a feladat átgondolása után visszatértünk a kiképzőterepre, ahol újult erővel kezdhettük a gyakorlást. Ismét a két technikával folytattam a gyakorlást, mégpedig a juujinnal a chakrakapcsolat létrehozására, míg az Ishibarihoz hasonló módszerrel a chakra mélyebbre jutattatását. Még jó néhány próbálkozás kellett, mire elértem a hatást és rájöttem, hogy a technika elején szükség van arra, hogy átlépjem azt a részt, amikor fájdalmat okozok Moonnak, ugyanis azon túl már sikerrel vettem az akadályt és elmondhatom a technika elsajátítva, de nem, egyenlőre csak a kiadott feladatok közül az elsőt teljesítettem és szerintem legalább 1, ha nem 2 van hátra.

2. fázis
Remélem a tanár is elégedett a sikeremmel és tényleg sikerült a technika ezen fázisát és nekikezdhetek a második fázisnak, de persze előtte mindenképp szükségem van a pihenésre. Megsimogattam Moon fejét, majd azzal a lendüólettel le is rogytam a földre. Az erőfeszítés sokkal inkább volt lelki, szellmi, mint fizikai, de a testem szinte követelte, hogy legalább fél órát pihenjek. A tewstem anélkül, hogy ellenkezni tudtam volna, vagyis a szemem egyszerűen leragadt és már aludtam is, még azt sem éreztem, hogy Moon mellém telepedik, de amikor felkelek mellettem van. Nem tudom, hogy mi volt a tanár reakciója, de sok mindent nem tudott tenni a cselekedetem ellen, hiszen én magam sem voltam ura a testemnek, ugyanis a rengeteg új információ, amit Moontól kaptam egyszerűen kisütötte a biztosítékaim. Felkelve lassan tudatosult bennem, hogy kezd későre járni az idő és még a második fázist el sem kezdtem. Kinéztem egy fát, majd felmásztam rá, ahogy egyszer már megtanultam, ezt csak azért, hogy kiderítsem tudom-e még akarattal irányítani a chakrámat a talpamba, vagy már a chakrarendszerem automatikusan tudja, hogy mi a dolga, ha függőleges felületre lépek. örömmel fogadtam amikor a fán megjelent a repedés, pedig ez egy kezdőnek pont bosszúságot okozott volna, hiszen bizonította, hogy még képes vagyok túl sok chakrát irányítani a talpamba és a fal mászás nem csak rutin a számomra, hanem valami, amit magam is irányítani tudom, így talán egyszerűbb lesz eltalálnom a megfelelő chakra mennyiséget, ami ahhoz kell majd, hogy Moonnal együtt is fel tudjunk mászni a fára.Miután kiörvendeztem magam, füttyentettem Moonnak, aki oda is jött.
- Haver, ismét folytatjuk a gyakorlatot, most a fára kéne felmásznunk közösen. Egy kicsit megint néha fájni fog, de bízom benned.
Megsimogatom a fejét, majd beállok a korábban kiválasztott fához, majd megsimítom a hátát és  utána elkezdem a műveletet, amit korábban elsajátítottam. A két korábban is használt módszerhez hasonlóan először csak a testfelületen terítettem szét a chakrám, majd a testébe hatoltam vele. Először csak annyit jutattam a lábaihoz, ami ahhoz kell, hogy egyedül fel tudjak mászni,de ez biztos, hogy kevés lesz, hiszen közösen 6 lábunk van, így ugyanannyi chakra 6 felé oszlik, ami jóval kevesebb, mint amikor csak feleződik, de ez szerintem jó kiindulási alap lehet. Nem igazán sikerült a mutatvány, de nem is számítottam rá. Lassan, minél kevesebb fájdalmat okozva, mert tudtam, hogy a plusz chakra bejutattássa nem túl kellemes, de sajnos erre is szükség van, körülbelül megdupláztam a chakrát, ami még mindig az általam a technikához használt egy lábra jutó chakra hatoda, de nem akartam rohanni még ha az idő rohant is. A technika továbbra sem sikerült. Gondoltam, hogy a lábak száma és a felhasznált chakra valószínűleg nem egyenesen arányos, de azért újra lassan, de biztosan meduplázom a chakrát, ami a harmada. Az újabb kudarc. Innen viszont nem akartam arányosan növelni a mennyiéget, inkább túl akartam lépni a megfelelő mennyiséget, hogy onnan csökkentsem, mert már azt tudom, hogy hol van körülbelül az alsó határ és ha túl sokat használok annak legalább van külső jele. Még pár próbálkozás hátravolt, míg ezzel a csiki- csuki módszerrel megtaláltam a megfelelő szintet, amivel sikerült elérni, hogy megragadjunk a fán és fel is tudjunk mászni, nem mondom, hogy kellemes volt Moonnak, de nekem is ugyanúgy fájt, ha neki fájt, így tudtam, hogy megérdemli ma a fennséges lakomát.

A férfi már kezd kihozni a sodromból azzal a hozzáállással, hogy Moon nem a társam, hanem a tulajdonom, én a társamnak tekintem őt és még sosem hagytam el és nem fogom, de türtőztetem magam, hogy ne mondjam ki, de legalább a technikai részlettel bővült a tudásom a technikáról, vagyis arról, hogy én kiszolgáltatott vagyok Moon felé, így ami vele történik az velem is, legalábbis ami a végzetességet illeti, de szerencsére a chakrát csak egy szenzor érzékelheti, akikből igen kevés van a világon ugyanis annak születni kell, bár sok ismeretem nincs felőlük. A második fázist igen csak elrontottam, ugyanis a chakrát oda- vissza kell egymásnak biztosítanunk, én Moonnak, ő nekem, ami szerintem mind a kettőnknek furcsa lehet, hiszen én két lábhoz, ő pedig a négy lábához van szokva, most pedig felcserélődnek ezek a számok, amibe vezetni kell a chakrát, de azért a mai napon még egyszer megpróbálom. Ismét megérintem Moont, majd megindítom felé a chakrámat és őt is arra buzdítom, hogy tegyen így. Amint érzem, hogy valahogy sikerül eloszlatni a chakrát és felmászunk a fára végre sikerül, bár nem úgy, mint amikor egyedül mászok fel, de ebbe az is belejátszik, hogy most arra is vigyázok, hogy Moonnak ne essen baja, hiszen nála veszélyesebb egy- egy sérülés, főleg, ha magasról esik, mégsem egy macskaféle, aki hozzá van szokva a fáramászáshoz, mint Ame hugicám hópárduca, de végre meg van, bár még gyakorlásra szorul a dolog. Aztán lassan elsötétedett, így szállást kellett találnom éjszakára és Moonnak is megígértem egy vacsorát. Elköszöntem a mesteremtől és a faluba indultam a már említett célból, ahol gyorsan találtam is helyet. A fegyvereimet lepakoltam majd rendeltem egy hatalmas adag ételt, aminek nagy része direkt úgy lett válogatva, hogy az Mooné legyen, hiszen ő volt az, aki szenvedett a technika hatásai miatt, nekem elég volt egy szerényebb, de azért bőségesnek mondható vacsora. Ezután még sétálni mentünk, majd zuhanyzás és alvás. Reggel korán keltem, ugyanis nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ki kell találnom valamiféle rituálét, amivel a technika végén ezen szertartás kertein belül véghez kell vinnem a technikát és létrejön a vérszerződés köztem és Moon között. Érdekes kérdés és nem tudom, hogy mégis mi lehetne az, vagy pontosan milyen lehet egy vérszerződés. És ekkor eszzembe jutott, hogy én már kötöttem szerződést egy állatfajjal, hiszen ha úgy vesszük, akkor az idéző jutsunál is ez történik. Elmutogattam néhány pecsétet és megharapva az ujjam a földre tettem a kezem. Nem voltam tisztában, hogy mégis kit akarok idézni, így az első próbálkozásom egy bébi menyét lett, aki vissza is került a világába. Ugyan a következő tervem, hogy kit akarok megidézni valamivel a szintem felett van, de próbálkozom, ugyanis két menyétet ismerek, így muszáj vagyok vele próbálkozni. Ismét pecséteket mutatok és a földre téve a kezem remélem, hogy Kamatari jelenik meg. Két dolog történhet, megjelenik vagy nem. Ha sikerül megidéznem, akkor örülök és egyből intézem neki is a kérdést, hogy meséljen a vérszerződésről és ez hogyan működik.
- Nehéz kérdés ifjú shinobi, bár a dolog igen egyszerű. A pecsétekkel kezdődik minden. Ugye mint tudod a pecséteket általában tárolásra használhatjuk, de rengeteg dologra felhasználható. Képesek vagyunk egy jó pecséttel összekötni akár hatalmas távolságokra lévő dolgokat, ez kell a vérszerződéshez, de akár el is zárhatunk valamit, de befolyásolásra és egyéb dolgokra is használható. Egy jó pecséthasználó rengeteg mindenre képes felhasználni és létrehozni pecsétet. Sajnos erre volt időm, sok sikert fiú.
Ezzel eltűnik. Amennyiben nem sikerül megidézni Kamatarit, akkor újra próbálkozom, de most egy jóval kisebb szintű, bár erőben nem sokkal elmaradó menyéttel próbálkozom, aki nem más mint, Wazarashi a futó, aki szintén elmondja azt, amit korábban már elmondattam Kamatarival. Amint minden megvilágosodott előttem a sétámról hazatérve megreggelizek, lefürdök, majd kimegyek a gyakorló terepre, hátha már a mester vár rám. Akár ott van, akár nem, ha ott van köszönés után, egyől neki kezdek a fáramászós dolognak, ami már könnyebben megy a tegnapi siker és a tudásom miatt, amit a mestertől szereztem, de így is gyakorolnom kell, mire elégedett lehetek az eredménnyel. Most jön a harmadik fázis, vagyis a pecsét és a vérszerződés megkötése. Nem igen értek a pecsétekhez, de ha a technikát el akarom sajátítani, akkor muszáj leszek ilyen tudást is minimálisat magamra szedni, bár már valamennyit tudok róluk, bár van egy olyan érzésem, hogy ez éppen csak az eleje a dolognak. ~Nézzük mit tudunk a pecsétekről! Nem sokat.~ Nehéz kérdés a dolog, hiszen olyan területre tévedtem, amivel eddig nem foglalkoztam és most hirtelen a mély vízbe dobtak. Az érzés teljesen olyan volt, mintha egy nagy súlyt kötöttek volna a lábamra és egy darab deszka segítségével kéne túlélnem a tenger közepén. A helyzet szinte lehetetlennek tűnt, de azért vagyok itt, hogy ezt a problémát megoldjam, így nem adom fel, de elősször próbáljuk meg Moonnal is megbarátkoztatni a gondolatot, hogy meg kell vágnom és a vérét egy pecsétbe kell zárnom a sajátommal együtt. Magamhoz hívom, ha eddig nem lenne a közelben, márpedig mivel elég unalmas lehetek, ahogy magamba gondolkodok, nem is maradt mellettem, hanem a környéken szaglászott. Megsimogattam a fejét, miközben tovább gondolkodtam a dolgon, hogy mégis mit kéne tennem, hogy elfogadja és közelebb kerüljünk. És ekkor megtaláltam a megoldást. A juujin bunshinnal az alakomra formáltam, majd közöltem vel, hogy versenyezni szeretnék vele, hiszen ezt már régen csináltuk, pedig alapvetően nagy köztünk a versenyszellem, én bizonyítani akarok Moonnak, ő pedig nekem, hiszen a barátságunk pont a versengésünkből alakult ki. Szinte mindent kipróbáltunk, ami lehetséges, főleg gyorsasági versenyek voltak, de nem csak futóverseny, hanem fáramászás, úszás és amit csak ember el tud képzelni. A versenyben ugyan ellenfelek voltunk, de nem ellenségek, ugyanis a versenyek egymás kölcsönös tiszteletén alapultak. A versenyeket délig tartottuk, majd egy kiadós ebéd után visszatértünk a kiképzőterepre, hogy végre a technika utolsó fázisához jussunk, vagyis meglegyen a vérszerződés és a pecsét. Fogalmam sincs, hogy a pecsét hogyan nézzen ki, de legalább annyival beljebb vagyok, hogy miért is csinálom, vagyis a pecsétnek össze kell kötnie engem s Moont a vérünkön keresztül, aztán eszembe jutott, talán a vér kanjija megfelel a pecsét formájának (), de ebben nem vagyok biztos. Lerajzolom egy papírra és megmutatom a mesternek. Ha elfogadja, akkor meg is kezdem a dolgot. Kezdem azzal, hogy egy vastagabb ágból faragok egy tálat, majd miután megnyugtatom Moont egy kis sebet ejtek rajta, amiből kifolyó vért felfogom, majd magammal is ezt művelem, végül már csak a pecsétet kell magamra és Moonra jutattnom és kész is. Mivel erre tényleg nincs megoldásom, így a senseihez dordulok, hogy ezt a lépést mégis hogyan kéne megoldani.


//Bocsi a hosszú csúszásért, mostanában el voltam havazva//

// Akira //

Kamatarit nem sikerült megidézni, s már a próbálkozásnak sem volt értelme annak fényében, hogy a másik menyéttel ugyanazt az eredményt érted el. Nem tudni mi volt a célod ezzel, talán csak fel akartál vágni az utcán, vagy nem gondoltad végig. Egyetlen hatása volt ennek a két próbálkozásnak: jelentős mértékű chakrától szabadítottad meg magad. Senseied többnyire csak figyel. Nem nagyon szól bele a próbálkozásaidba, a versengéseteket is érdeklődve nézi. 
- Hohohó! Vérszerződés? Azt nem lehet csak olyan félvállról venni, de okos ötlet. Megkönnyítheti a technika létrehozását, ha egy ilyen kapocs van köztetek. Viszont tényleg komolyan kell gondolni, különben ráfázhattok alaposan. - A sensei az általad rajzolt Kanjira tekint és csodálkozó arccal folytatja - Úgy olvastam a rólad szóló jelentésben, hogy már kötöttél ilyet. De nem baj, akkor elmondom mi kell ehhez. Fogj egy tekercset, amely ép és sértetlen. Nem a Kanji számít amit bele rajzolsz, hanem hogy a saját véreddel beleírd a neved és az ujjlenyomatod, ezután farkasod is ezt Tegye. Nono, nem a Te véreddel, hanem a sajátjával. Nála elég egy mancsnyom, hiszen a nevét nem tudja leírni. De ehhez az kell, hogy nagyon komolyan gondoljátok, majd a tekercset nagy biztonságban kell tudni. Én egyébként inkább a Hűség kanjiját alkalmaznám, de mint mondtam ez már csak csiricsáré. Ha ez megvan, akkor némileg könnyebb dolgod lesz, de piszok nagy fába vágtad ám a fejszédet. Mindegy, már késő ezen keseregni.
Vár amig cselekszel és eldöntöd létrehozod-e egyáltalán ezt a szerződést köztetek, na meg, hogy a farkas akarja-e. S ha minden rendben van, akkor így folytatja:
- Eddig valamelyest megtanultátok keverni a chakrátokat, valamint a másikhoz külsőleg eljuttatni. Most a harmadik fázis, mely talán a legnehezebb, hogy a chakrád segítségével helyezd át a tudatodat az állatba. Neki ezt nem elég engedni, támogatnia kell, hogy benn tudj maradni. Ez főleg az elején lesz így, évek múlva majd talán már könnyebb lesz, persze ha egyáltalán összejön, de ez csak rajtatok áll! Természetesen ehhez jó Chakrakontrollra van szükség, vagy pedig rengeteg gyakorlásra. Igaz, ha az előbbivel rendelkezel, akkor is temérdek edzeni valód van. Nem könnyű megalkotni egy technikát, pláne ha kell hozzá egy másik élőlény is, úgy hogy az Ő érzéseit is figyelembe kell venni, lévén a társadnak tekinted, bár lehet Ő téged nem. Ráadásul lévén farkasod egy állat, az agya másképpen működik mint a tiéd, más jeleket továbbítanak neki az érzékszervei, azoknak a jelentését is értelmezned kell!




// Nos, ugyan nem egészen stimmel az amit az előzőekben írtál, Oro nem egészen ilyesmit kért, de hasonló, úgyhogy rendben van. A versenyes dolgot pedig pozitívumként fogom fel, jó ötlet volt. Feladatod a következőekben: létrehozni a vérszerződést, ne spórolj a sorokkal, akár a karaktered érzelmeiről is írhatsz, vagy azt amit az állaton látsz, némi elmélet is bele mehet, tehát van miről írni. A harmadik fázisról annyit, hogy ez bonyolult, s nagyjából ennek a szakasznak a leírása 80 sor legyen. Tudom ez nem kevés, de maga a dolog is elég bonyolult. S ne az legyen mint az előzőekben, hogy az írás nagyrésze vásárlás, meg tudom is én. Ennek a nyolcvan sornak legalább a fele ténylegesen tartalmazza a tanulást, a másik felének meg legyen köze hozzá. Én azt szoktam csinálni ilyen esetekben, hogy leírok pár próbálkozást, de közben a karakterem végiggondolja az elméletét az adott technikának, saját téziseket állít, s minden próba után leszűri a következtetéseket, kiegészíti azokkal a már felállított gondolatmeneteket, észreveszi a hibákat, stb... Azt tudom tanácsolni próbálkoz hasonlóval, könnyebb így megoldani és ezt természetesen el is fogadom. És hogy egy példát is említsek, tehát tudd, hogy nem a levegőbe beszélek: amikor anno könyvet írtam Neji-nek a Hinowa no jutsu tanulásáról, ugyanezt a módszert használtam, szerintem így lendületesebben is jönnek a dolgok és a megértésben is segít mert beleéli magát az ember. Ha van kérdés, akkor azt pm-ben! JA: telhetnek a napok, akár egy hetet is felhasználhatsz, a sensei figyelemmel kisér. A végére sikerül felfognod a farkas egy érzékszerve által küldött jeleket. Te választasz melyik lesz az. //