Re: Kiképzőterepek

**Hiei Urameshi** Hétf. Aug. 06 2012, 18:33

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

Eddigi életem talán legfontosabb eseményét nem zavarhatta meg semmi, így ennek érdekében a chakra áramoltatással egyetemben megpróbáltam a külvilágot a lehető legjobban kizárni elmémből. Az így, teljesen kiszolgáltatottá tévő művelet mellékhatásaként, egyre jobban összeszorítottam tenyereimet, egyre vékonyabbra préselve a pírlapot. Eközben az elmémben megjelent, és chakrával átitatott papír, hirtelen lángra lobbant, amely élmény azonnal megszakította, az úgyis egyre nehezebben fenntartható összpontosításomat. Tudatomon azonnal a fájdalom érzete futott végig, aminek következtében, reflexszerűen elengedtem a papírt, mely így szabad esésben ért földet.
~Ez meg mi volt?~
Kérdeztem magamtól, miközben enyhén megfeledett tenyereimet néztem, majd összedörzsölve magam mellé engedtem, és a mellettem, álló Shinre pillantottam.
- Te meg minek örülsz annyira, kölyök?
Morogtam halkan, majd a kuonicihre pillantottam, majd sóhajtva zsebre vágtam kezeimet. Eközben szemeim lassan a kezeire siklottak, és kissé hunyorítva figyeltem az általa mutogatott jelekre, majd tekintetem a földről felemelkedő társamra siklott. Kissé elhúztam a szám, majd arrébb álltam néhány lépéssel, és vártam a bemutatót.
~Nem tévedtem.~
Gondoltam magamban, majd gyorsan elmutogattam a kézjeleket, majd egy üres terület felé fordultam, majd halkan elmotyogtam.
- Katon: Endan!

Hinata Hétf. Aug. 06 2012, 21:47

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

Mind ketten szépen próbálkoztok, de egy nap nem elég egy ilyen jutsu magántanuláshoz. ki kel tapasztalni az új chakra tulajdonságait. Minden igaz ami a tűzre igaz csak hát ez tűz elemű chakra ami azért más mint egy sima lobogó tábor tűz. Shin nagyokat köhög a füstöl és picit meg pörkölődőt a haja. Hiei se járt másképp talán kicsit jobban került ki a próbálkozásból, de legalább neki csak a haja pörkölődőt meg egy kicsit.

- Hé hé ifjoncok ne ilyen hevesen. Ti fiatal fiuk tele vagytok hevességgel és bizonyítási vággyal. Ezt most tegyétek félre.

Lehunytam a szemeim és elkövetkezendő mozdulatom rezdülésem minden más követék szavaimat. Más szóval szavakkal is leírtam mozdulataim és rezdüléseim.

- Hunyátok le a szemetek és csendesítsétek el elméteket. Érezzétek a természet zenéjét a testetek zenéjét ami összhangban van a természettel. Mind ezt meghalhatjátok ha elmétek elcsendesül. Majd képzeljétek el ahogy át jár titeket a chakra ahogy fel forrósítja testetek és ereiteket a tűz elemű chakra mi láva két hömpölyög bennetek lángba hozva lelketek és elmétek. Majd koncentráljátok a chakrát a megfelelő helyre legegyszerűbb ha segítségként használtok egy képet mi elmétekben él vagy akár a kezeteket.

**Aokaze Shin** Kedd Aug. 07 2012, 10:34

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

Hiei kérdésére csak egyre szélesebb lett a mosoly az arcomon,szinte már gúnyos, majd szemeim becsuktam.
-Annak hogy mind a ketten tűz eleműek vagyunk, egyébként meg nem látom értelmét hogy kölyöknek hívj-itt egy kis szünetet tartottam a mondandómban- hiszen így is egy évvel idősebb vagyok tőled...kiskölyök- egész boldogan mondtam neki,a gúnyos vigyort még mindig az arcomon tartva.
Hirtelen felkaptam a fejem arra amit a mesterünk mondott, hogy a hevességünk tegyük félre. Ekkor elgondolkodtam magamban, tényleg nincs értelme türelmetlennek lenni és hirtelenkedni,hogyha már egy erős és pusztító chakrával rendelkezem, nem szabad hagynom hogy fölém kerekedjen, nekem kell irányítanom őt és nem pedig fordítva. A sensei tanácsát szokás szerint figyelmesen végig hallgattam, és aszerint cselekedtem. Becsuktam a szemeim, próbáltam kiüríteni az elmém, igaz ez nagyon nehéz volt,hiszen annyi dolog van az életben ami az ember fejében járhat. Először azon járt az agyam hogy minél hamarabb el akarom sajátítani ezt a jutsu-t hiszen mindig jól jöhet, majd a társam tiszteletlensége is az eszembe jutott ami kellemetlen volt. De ezeket mind sikerült sutba dobni és elcsendesíteni az elmém. Ezt úgy tettem meg hogy egy kisebb cseresznyefára gondoltam, amely állandóan lángol, majd a láng egyre nagyobb és nagyobb lesz,majd végül felemészt mindent.
Ekkor egy nagy levegőt vettem,a csapatomtól elfordultam hogy véletlen se okozzak nekik semmi kárt, szépen lassan elmutogattam a szükséges kézjeleket,majd kinyitottam a szemem közben az elmémben a lángoló cseresznye fa járt. Kimondtam a technika nevét és egy hatalmasat fújtam,reménykedve hogy sikerülni fog a jutsu.

Sai Kedd Aug. 07 2012, 19:29

[Ayami]

A béka végighallgatott, majd bólintott: - Kövess akkor! - s ugrálva vezetett egyre beljebb a nyálkás, nyirkos mocsárba. A terep nem volt a legkönnyebb - a kis béka ugyanis a saját méreteiben gondolkodott, bár valószínűleg nem direkt, de nehéz megértenie az apróságoknak a magasak problémáit, ahogy a magasak is nehezen értik meg a kisebbek nehézségeit, mert nem tapasztalják meg. Végül azonban érdekes képződmények kezdik jelezni, a faluban jársz. Ezek a valamik a víz alatt voltak többnyire, néhol pedig kikandikált egy-egy részük, nem mondhatnád lakásnak, pedig ez a békák számára az volt, épp csak ez számukra otthonos egyedül. Volt egy érsz, ami szárazabb volt, s ott is kialakítottak kis "kucukokat", ott bizonyára a szárazföldi békák lakhatnak, illetve egy helyen a fákon is voltak apróságok, akik "lefelé lógtak", a mérgező békafaj képviselőiként, különböző színekben pompázva. Ahogy bevonultál, egyre több kíváncsi és ellenséges, bizalmatlan szem követett, de egyelőre senki nem állta utad. Aztán végül a tóhoz értetek, ahol a kis békácska az út alatt először ismét rád nézett.
- A nagyfőnök a tó belsején fekvő szigeten sziesztázik, oda már neked kell eljutnod, de figyelmeztetnem kell, hogy előbb az őröket kell meggyőznöd, hogy bejuthass. Én tovább nem kísérhetlek sajnos. De ha őszinte vagy, és nem riadsz vissza, nem picsogsz, ilyesmi, hanem az eszed használod, akkor szerintem menni fog - küld feléd biztató békamosolyt.

**Hiei Urameshi** Szer. Aug. 08 2012, 14:36

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

Amint kiejtettem a számon a jutsu nevét, hirtelen elöntött a forróság, amely, amint kifújtam a tűz formájában megjelenő levegőt, azonnal elhagyta testemet. Jobb szemöldököm a homlokomig szaladt, mely hűen tükrözte, az első próba sikeressége okozta meglepődöttségemet, mely érzésemet azonban azonnal félretolta társam megjegyzése. Arcom hirtelen visszanyerte az addigi semmitmondó kifejezését, majd lassan Shin felé fordultam, és készültem megszólalni, azonban ekkor a kuonichi hangja oldotta fel a kialakulni készülő feszültséget.
~Ezért még számolunk.~
Gondoltam magamban, miközben a kuonichi arcára pillantottam.
- Ez most komoly?
Kérdeztem az orrom alatt motyogva, majd nagyot sóhajtva behunytam szemeimet, és elkezdtem koncentrálni a hangra, és megpróbáltam annak megfelelően cselekedni. Elmémen úrrá lett a béke és a csönd, azonban ezen állapot nem tartott sokáig, ugyanis szinte azonnal megjelent elmémben nővérem halála, mellyel engedtemben elöntött a düh és a fájdalom érzése. Ezt követően a kép átalakult, és szinte láttam amint a düh felemészti testemet, mely reflexszerű légvételre kényszerített. Ezzel egy időben, számmal némán formálva a jutsu nevét, és kifújtam a levegőt.

**Sayuri Akeme** Pént. Aug. 10 2012, 14:14

A fiú felállt és elkezdte prezentálni nekem a jutsut amit meg akar nekem tanítani. Nem tűnt túl erősnek, de nagyon hasznos lehet a későbbiekben. Ha egy embert is ilyen lazán képes félrelökni akkor már van értelme ennek a jutsunak. Kicsit elkezdett érdekelni a dolog. Végül is nem olyan nagy probléma, hogy összefutottam vele. Megtanítja nekem ezt a jutsut és remélhetőleg soha többé nem fogom látni.Miután befejezte a jutsu bemutatását egy fa levelet vesz fel a földről és a kezembe nyomja. Azt mondta, hogy addig nem kezdhetünk bele a jutsu tanulásba amíg nem tudom lebegtetni ezt a levelet. Elég zavaró, hogy nem ad semmi más információt ezen kívül, de mindegy. Megoldom egyedül is. A tenyeremre helyezem a levelet és elkezdek koncentrálni. Azt már megtanultam, hogy miként kell chakrát irányítani, de arról fogalmam sincs, hogy elemi chakrát miként kell. Lehet, hogy mivel már tudom az elememet könnyebb lesz. Elkezdek koncentrálni. Irányítom a chakrámat a levélve, de egyenlőre semmi nem történik. Újra és újra próbálkozok vele hátha történik valami.

Hinata Hétf. Aug. 13 2012, 10:55

- Roszol csinálod Akame. Ne akard túl görcsösen. Nem hiába a szél elem az elsődleges elemed. Ez illik hozzád legjobban a lelkedhez. Csendesítsed el a háborgó belsőd és csak feladatra koncentrálj. Gyűjts chakrát és lassan enged ki meg felelő koncentrációban a levélre.
A levél egyenlőre meg sem mozdult, ahogy az várható volt, hiszen csak legnagyobb tehetségek tudták kivitelezni, hogy levél elsőre meg mozduljon. Csak figyeltem távolabbról, hogy mit csinálsz, hogy ha úgy adódik egy-egy jó tanáccsal segíteni tudjak. Az elszántság és az akarat a helyén volt. Már csak a megfelelő tudás szint hiányzót. Mert elemi chakrát irányítani teljesen más mintha normál chakrát irányítana az ember. Ezért is szükséges ez a speciális gyakorlás most.
- Képzeld el, hogy te magad vagy a lágy nyári szelő, ahogy enyhülést hozol egy forró nyári délután. Ahogy elsöpröd a meleget és életet adó esőt hozol magaddal.

*Kérek egy 15 soros postot amiben a próbálkozásod van*

Hinata Hétf. Aug. 13 2012, 11:01

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

Pár lepésről figyelem, ahogy mind ketten keményen próbálkoztok. Nem hagyjátok annyiban és talán verseny szelem is jelen van. Meg próbáljátok másiknál jobban és gyorsabban elsajátítani a technikát. Kívülről legalább is én valami hasonlót figyelek meg. Az mi zajlik most lelketekben még én sem látom. Annyi bízós, hogy jó úton haladtok a tűz elem irányítása felé.
Második próbálkozás most már sokkal jobbnak tűnik mint az elözö. Mind ketten pici lángocskát fulytok ki minden más mellék hatás nélkül. Talán csak kezeteknek lesz túl forró a hangulat, de az a hőség még elviselhető, ha a kellő akarat megvan hozzá.

*Kérek egy 15 soros postot amiben gyakorlás szerepel.*

**Aokaze Shin** Kedd Aug. 14 2012, 11:22

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

Úgy látszott hogy a kis cseresznyefa virágot bontott mely tűz képében jelent meg. Igaz ez a tűz még nem volt olyan hatalmas mint az elmémben lángoló kép.De kevés volt ez még egy elkámpicsorodáshoz.
Egy másodpercre a sensei felé fordultam hogy mindent jól csinálok-e. Az arckifejezése mit sem változott, nem ült ki rá hogy esetleg valami probléma lenne a technikáinkkal. Így hát ismét becsuktam a szemeim és magamban ismét lángra robbantottam a kis fát,de ezúttal teljesen más érzésem lett. Mintha valamiféle más tűz is jelen lenne az elmémben ami egyáltalán nem tartozik hozzám.
Ez a tűz a társam hevessége és sikere volt, amely egyre csak arra kezdett sarkallni hogy el kell nyomnom őt, sikeresebbnek kell lennem tőle és gyorsabban elérni a vágyott tudást. Úgymond az én lángjaimnak fel kell emészteniük az övét.
Ez a versenyösztön egyre csak arra késztetett hogy gyorsabban, és ügyesebben próbálkozzak. Ennek a késztetésnek engedtem is, így hát a lángokat felidéztem magamban, és a fából származó lángot felerősítettem amennyire csak tudtam, hogy a másikon túltegyen, nem megsemmisíteni akartam a másikat, csak jobbnak lenni tőle.
Így hát egy hatalmas levegőt vettem, amekkorát csak tudtam, engedtem hogy a levegő beáramoljon. Éreztem ahogy a chakrám legbelül lángra robban és a kifújandó levegőt meggyújtja. Ekkor kinyitottam ismét a szemeimet és a társamra néztem aki szintén keményen próbálkozott. Egy gondolat ötlött fel bennem ekkor csak.
*Sajnálom Hiei, de le kell hogy győzzelek. Ez úttal mindenképp sikeresebbnek kell lennem nálad!*
Majd elfordítottam a fejem az üres részek felé, kimondtam a technika nevét, majd akkorát fújtam amekkorát csak tudtam.

**Hiei Urameshi** Kedd Aug. 14 2012, 14:09

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi*

Amint kifújtam számon az egyre forróbb levegőt, az elmémben megjelent, életem legszomorúbb emlékét felidéző kép szinte azon nyomban semmivé foszlott. Ezzel egy időben akaratomon kívül is kinyitottam szemeimet, így megpillantottam a nem sokkal előttem, egy kis labdává összetömörödött tűzet, mely dacára az erős koncentrálásnak, az elképzelt képnek, nem sokban változott első próbálkozásom eredményéhez képest.
~Nem fog ez menni.~
Futott át agyamon a gondolat, miközben nagyot sóhajtottam, ám ugyan e pillanatban elmémen eluralkodott a társam esetleges gúnyos kacagása fölött érzett düh, és eszembe jutott, miszerint a nem megy, nem opció. Ennek következtében mérgesen összeráncoltam szemöldökömet, majd dacosan ismét behunytam szemeimet. Az iméntinél sokkalta rövidebb koncentrálás után, ismét megjelent nővérem halálának képe, amivel egyetemben elöntött a méreg, és a fájdalom furcsa keveréke. Ezen erős érzelem hatására, egy könnycsepp indult útjára lelki szememből, és talán a fizikaiból is, majd egy üvöltésre emlékeztető hang kezdett visszhangozni fejemben. Ezzel egy időben, a kép átalakult, és az iméntinél nagyobb lángok kerítették hatalmába testemet, mellyel egy időben nagy levegőt vettem, és kimondva a technika nevét kifújtam azt.

**Azumi Yuurei** Csüt. Aug. 16 2012, 23:01

Taidana Kaito írta:Miután a lány befejezte Kairo is felnézet a napra, és azt mérlegelte, hogy mennyi ideje van, majd megszólalt:
-Hmmmm... Amíg nincsenek szárnyaim addig, nekem tökéletesen elég a száraz föld.
A lány felajánlotta neki a lehetőséget, hogy a fiú vele tartson, kiképző termekhez, amelyre Kaito a következőt mondta:
-Érdekes ajánlat, szerintem elnézek veled, egy időre, amúgy nekem is dolgom lesz, de felkeltetted az érdeklődésemet, szóval induljunk, amúgy is régen jártam már arra...
Miután befejezte gyorsan megitta a fiú a maradék borát.

// Bocsi a késésért, és a gyenge reagért //

- Egyik jouninotok kért meg akivel régebben együtt ettem egy véletlen folytán az egyik ramenesnél. Nem ajánlott senki semmi jutalmat pusztán azért vállaltam el, hogy segíthessek. Kicsit jobban meg tudom így ismerni az az össze tartás ami Konohát egy nagy családdá teszi.
Nagyot sóhajtok és valahogy sejtem érzem, hogy már a bejáratnál állunk.
- Tudod azt kel mondanom, hogy rövid beszélgetésünk ellenére. Akár milyen szűkszavú is voltál velem kedvelek. Én pedig akit kedvelek annak segítek is ha szüksége van rá.
Nemsokára meg is pillantok két genint és azt a kéjenc nőszemélyt. Aki biztos a két fiút nyúzza valamivel már megint.
- Neki kell segítenem neve Kara és egy ördögi nőszemély, de nekem nagyon bejön a jelleme és a gondolkodás módja.
Már mésziről integetek is a kis hármasnak.

**Ayami Remiyu** Csüt. Aug. 16 2012, 23:26

Sai írta:
[Ayami]

A béka végighallgatott, majd bólintott: - Kövess akkor! - s ugrálva vezetett egyre beljebb a nyálkás, nyirkos mocsárba. A terep nem volt a legkönnyebb - a kis béka ugyanis a saját méreteiben gondolkodott, bár valószínűleg nem direkt, de nehéz megértenie az apróságoknak a magasak problémáit, ahogy a magasak is nehezen értik meg a kisebbek nehézségeit, mert nem tapasztalják meg. Végül azonban érdekes képződmények kezdik jelezni, a faluban jársz. Ezek a valamik a víz alatt voltak többnyire, néhol pedig kikandikált egy-egy részük, nem mondhatnád lakásnak, pedig ez a békák számára az volt, épp csak ez számukra otthonos egyedül. Volt egy érsz, ami szárazabb volt, s ott is kialakítottak kis "kucukokat", ott bizonyára a szárazföldi békák lakhatnak, illetve egy helyen a fákon is voltak apróságok, akik "lefelé lógtak", a mérgező békafaj képviselőiként, különböző színekben pompázva. Ahogy bevonultál, egyre több kíváncsi és ellenséges, bizalmatlan szem követett, de egyelőre senki nem állta utad. Aztán végül a tóhoz értetek, ahol a kis békácska az út alatt először ismét rád nézett.
- A nagyfőnök a tó belsején fekvő szigeten sziesztázik, oda már neked kell eljutnod, de figyelmeztetnem kell, hogy előbb az őröket kell meggyőznöd, hogy bejuthass. Én tovább nem kísérhetlek sajnos. De ha őszinte vagy, és nem riadsz vissza, nem picsogsz, ilyesmi, hanem az eszed használod, akkor szerintem menni fog - küld feléd biztató békamosolyt.

Nagy nehezen de át verekedtem magam a nehéz terepen. Számomra ez felért egy igen nehéz akadály pályával. Néha lekelet guggolnom vagy hajolnom. néha át mászni vagy át ugrani egy egy növényt. Meg tehetem volna egyes részeken egy kunai al vágok magamnak utat. Akkor tiszteletlen lettem volna a békákkal szemben.
- Köszönöm, hogy segitetél. Ígérem valahogy meghálálom és már tudom is hogyan ha szereted a nagy nyílt tavakat és folyókat.
Szintén mosolygok és egy intéssel búcsúzom a kis békától.
Rajta Rem rajta nem sok van már hátra. Részben a vágy, hogy végre elsajátítsam a jutsut. meg persze, hogy békák megengedjék idézem őket. Még mindig hajtott, de most másik tűz is fellobbant bennem. A kíváncsiság tüze meg ismerjem végre az őröket és a nagy főnököt.
Amint elérem az őröket céltudatos tekintettel egyenesen rájuk nézek. Persze a kellő tiszteletet megadva ami meg illeti őket.
- A nagy főnökkel van dolgom. Ayami Remiyu vagyok és van pár dolog amit meg kell beszélnem vele.

**Katsumi Mao** Pént. Aug. 17 2012, 22:16

Jiraiya írta:
// Mao-kun alias Vadállat //

~ Hogy a Hokage-sama tud róla?! És mind ez idáig titokban tartotta? Még is mik lehetnek még Konoha birtokában ~
Hát igen. A jó öreg Yamato. Mindent túlzásba visz.
- Kérlek szólíts Yamato-taichonak. Ezt a megszólítást jobban megszoktam...
Nem tudta tovább mondani a mondandóját, mivel balszerencséjére, a kis ártatlan Mao-kun csak holmi ciki-cukiságból létrehozott egy kristályrögöt a vérében. Shotonnál, ez rutin műveletnek számít. De könnyen ölni is lehet vele. Először az ember karja elzsibbad, majd nem érez semmit, és a végén szépen a szívecskéjébe jut a rögöcske és borzalmas kínok között elhalálozik. Elpirulva és leizzadva nézte nagy kerek szemeivel a lányt. Nem valami erős, de okos kis teremtés.
- De ezt így még is hogy?! Ilyet nem lehet! Mi van ha meghalok!? Különben is először tájékoztatni kell Hokage-samat is a dologról! Ki kell, hogy rendeljenek melléd.
Fakadt ki a férfi, majd falfehéren beletörődött a sorsába. Leült egy fa alá, majd kétségbe esetten gondolkozott.
~ Mit is taníthatnék neki? Áhh olyan régen volt már! De nem szabad kétségbe esnem. Muszáj erősnek lennem! ~
Aztán végül is a kedves kis Yamato-kun összeszedte magát. Feltápászkodik, majd mélyen a szemedbe nézett.
- Van egy technika, amire elég jól emlékszem. A lényegét tudom, de nem hiszem, hogy egy nap alatt el lehetne sajátítani. Tudod réges-régen, ami nem is volt olyan régen, küzdöttem egy Shoton használó ellen. Profi volt. Meg kell hogy mondjam, nem bírtam vele. A halála után, sikerült adatokat gyűjteni a technikáiról. Ezek a mai napig titkosak, de mivel Te lehetsz az aki tökélyre fejlesztheti ennek az elemnek a képességeit, ezért te tudomást szerezhetsz róla. A jutsu, amit tanítani fogok, az egy klóntechnika, ami a tükrödön alapszik. Miután a tükröt létrehoztad, klónokat tudsz a kristályból kiemelni. Gyakorlatilag, kristályból építed fel a klónokat, annyi különbséggel, hogy itt látod is amit le akarsz másolni. Így úgy tűnik, mint ha a tükörképed életre kelne. Gondolom, van tapasztalatod. A lényeg, hogy a kristálytükör anyagából állítsd elő a klónt. Tessék itt egy bot. - dobta oda neked - Ezt klónozd le. Lényegében, a tárgy körvonala már a tükrödben létrejön, neked már csak testet kell formáznod neki. Ha valami nem világos szólj. Én itt leszek valószínűleg.
Azzal Yamato, törökülésben, a fának dőlt és figyelt.

// Egy nagyjából 30 soros postot kérek az ág klónozásáról. Ha valami nem világos, akkor kérdezd csak meg. ^^ Ha ez megvan, akkor mondom a többit. Egy nap alatt nem lehet kristály embert alkotni //

Yamato-kun nem is tudott mit mondani arra amit tettem, jó láthatóan kiverte a víz és falfehér lett a ténytől, hogy bármikor meghallhat ha nem jól végzi a dolgát. Az ilyen esetekben legjobb ha az ember megnyugszik, ugyanis ha idegeskedik akkor nő a szívverések száma, a vér gyorsabban halad és a kicsike rögöcske is gurulgat szépen előre a célpontja felé. Jól láthatóan a férfi is belegondolt ebbe és ezt megelőzendően nekidűlt az egyik közeli fának, hogy ezzel is nyugalmi állapotot idézzen elő. Ezt a manővert követően mesélni kezdett nekem arról, hogy régen harcolt egy Shoton használóval akitől el tudott lesni egy-két trükköt ami pont kapóra jöhet nekem.
- Tökéletes! Fűztem hozzá, majd figyelmesen továbbhallgattam. Könnyen felkeltette az érdeklődésemet az a technika amit mondott, ugyanis mindég szerettem játszadozni a klónokkal, ám egy kristályból készült egyed dalán sokkal mókásabb lehet mint egy mezei Bunshin. A férfira néztem, majd ártatlan arckifejezéssel, mintha egy átlagos lány lennék, mosolyogtam, majd néhány kézpecsét elmutogatása után a jobb kezem mutatóujjával leírtam a levegőben egy nagy kört aminek hatására létrejött egy tökéletes kristálytükör, melynek túloldalán láttam saját magamat és a Yamato nevű férfit is aki éppen egy botot dobott a kezembe mondván, annak mintájára készítsek először klónokat. Igazándiból nem is nagyon firtattam a tanítási módszerét az öregnek, elvégre az ő ideje pereg nem pedig az enyém. Az egy szál bottal a kezemben, mélyen a tükörbe néztem, majd pedig a chakrámmal koncentrálni kezdtem annak körvonalára. Az alapelv ugyan az volt mint a sima Bunshinoknál, csak itt épp a tükrön keresztül sokszorozom meg a kívánt tárgyat. A tükörben remekül kirajzolódott a faág, ami alapul szolgált a klónnak, így már csak a chakrát kellett összpontosítani, hogy létrejöjjön a kívánt tárgy. Igazából nem volt túl nehéz feladat megcsinálni ezt a kis műveletet, mert ha nagyon szerettem volna, akkor a kezemben is létrehozhattam volna egy tökéletes másolatot némi koncentrálással, ugyanis még régebben rengeteg időt töltöttem azzal, hogy kisebb fegyvereket, mint a shuriken vagy a kunai, létrehozzak a semmiből, de a feladat az feladat, most a tükrön keresztül kellett másolnom. A kellő chakra megvolt hozzá, hogy létrehozzam a másolatot, már csak várnom kellett arra, hogy történjen valami.

**Taidana Kaito** Szomb. Aug. 18 2012, 12:50

// Azumi Yuurei //

Miután Kaito eldöntötte, hogy a Yuurei-vel tart a kiképzőterepekhez, kifizette az előző üveg borát, majd felálltak és elindultak, a fiú ismét szótlan volt nem tudott mit mondani, így csendbe haladtak előre. Ahogy haladtak előre Kaitonak eszébe jutott, hogy nincs nála a felszerelése, és ha már a kiképzőtermekhez mennek legalább a köpenyért felugrik. - Nem baj ha felugrok magamhoz, egy pár cuccért, kitudja talán jól jöhetnek, ha akarsz megvárhatsz lent, de felőlem fel is jöhetsz, vagy akár előre is mehetsz, és egyébként kivel, vagy kikkel találkozunk, remélem nincs túl sokk kérdésem. A fiú a lány válaszától függetlenül így is úgy is felment, a lakásába, ha lány követi akkor távlataiban megmutatja a rendetlen szobát, és megkínálja valamivel, ha nem követi Yuurei akkor legalább a lánynak nem kell szembesülnie, Kaito rendetlen életvitelével. Ahogy felért/tek kinyitotta az ajtót, igazából nem nagy lakás a konyha nappali egybe van, csak két szoba van amely egymás mellet, helyezkedik el plusz egy erkély, egy székkel, és egy asztallal. A lakásban nagy volt a rendetlenség, a konyhában a mosatlanok hevertek egy máson, a nappaliban pedig ruhák, üres italos üvegek, és sok sok könyv hevert szerte széjjel, a lakásban a kissé dohos szag keveredett a reggelente állandó jelleggel lefőzött friss kávé illatával. Kaito mostanában nem volt túl sokat a lakástalanban, mivel edzések és küldetések követték egymást szorgosan, de ha több ideje lett volna akkor sem biztos, hogy nagyobb rend lenne a szerény lakásban. A bejárati ajtótól nem messze volt egy szék azon hevert egy nagy fekete köpeny, és azon egy régi nagyobb kötött fekete sál, utóbbit az arcára tekerte, majd a köpenyét felkapta, és a hátához csapta. Amint a nagy fekete ruhadarab felrepült, a fiú fellökte az alatta lévő alkar, és lábszárvédőket, továbbá kettő kunai tartót amelyet a combján szokott tartani, ezeket gyorsan felkapta, és mivel már a keze ügyében voltak, úgy döntött, hogy magával viszi, majd elindult kifelé a lakásból.

Jiraiya Vas. Aug. 19 2012, 12:12

Természetesen történt is valami. Tisztában voltál vele, hogy a tükör anyagából kell létrehoznod a klónt. Viszont, sokkal egyszerűbb dolgod van most, mivel látod azt amit létre kellene hozni. Viszont itt nem csak arról volt szó, hogy kristályból formázod meg a botot, hanem teljesen ugyanolyannak kell látszódnia. Koncentráltál és vártál, majd végrehajtottad a feladatot. A bot, mint ha a tükörből esne ki, folyamatosan alakot öltött és most már nem csak simán 2 dimenziós alakban tündökölt, hanem fokozatosan épült fel a tükör anyagából és végül kiesett belőle. De nem csak a kinézete volt olyan mint egy barna, kicsit korhadt fadarabnak, hanem még a tapintása is. Yamato felkelt, majd csukott szemmel feléd közeledett. Olyan volt mint egy járkáló hulla. Szinte úgy lengedezett össze-vissza mint egy vékony papírdarab. Közben motyogott.
- Zsibbad a karom... Megfogok halni... Áöh!
Megállt előtted, majd gyakorolt egy kis önuralmat és felemelte a botot a földről.
- Tökéletes. Nah, most próbáld meg saját magaddal. A lényeg, hogy a tükörképed alakjára formázod meg a klónt, és a tükör anyagából hozod létre, így úgy fog tűnni, mint ha kilépne a tükörből. A technika nagy hátránya amire Te is rájöhetsz, az a tükrözés. A létrejövő klónok pontos másaid lesznek, sőt még fizikai testtel is fognak rendelkezni, de tükrözve lesznek, mivel a tükörképedre formálod őket. Elmagyarázom példával. Van egy kötés jobb szemeden. Ha belenézel a tükörben akkor azt látod, hogy a tükörképed bal szeme van bekötve és nem a jobb. Tehát a létrejövő klónokat így lehet megkülönböztetni az igazitól. És ha megkérhetnélek, akkor kiszednéd ezt a vackot?!
Sápadt el újra a férfi. Látszott, hogy egy kicsit hipochonder a csávó.

// 30 soros postot kérnék az emberi klónokról. Figyelj a tüköreffektusra. //

**Katsumi Mao** Hétf. Aug. 20 2012, 10:59

//Ji-chan//

A kristálytükör úgy pompázott a lenyugvó nap fényében mintha nem is e világi tárgy lett volna, bár ha úgy nézzük talán igazuk is van azoknak akik ezt állítják, mert a világban nem létezik még egy ilyen tükör, nem jön létre magától, csak ha én chakrából létrehozom és megformázom. Ez az én egyedülálló képességem, mellyel talán a shinobi világban egyedül csak én bírok. Néha elkap a gondolat, hogy honnan van nekem ilyen erőm, hisz se az édesanyám se az édesapám nem volt shinobi. Lehetséges, hogy valamelyik ősöm birtokolta ezt az elképesztő elemet, de az ő vére már annyira felhígult, hogy szinte semmi esély arra, hogy én is birtokoljam. Az is meg fordult a fejemben, hogy talán én vagyok az az ember, az a kunoichi aki visszahozza a Shoton elemet a ninja világba és azt egy magasabb színvonalra emeli. Bár az utóbbi kissé merész állom a sajátos jellememmel és szokásaimmal, de a cél ki van tűzve és csak ez számít.
Visszatérve az edzéshez és jutsutanuláshoz, a bot létrehozása meglepően jól sikerült. Annyira meglepett az eredmény, hogy pár pillanatra le is döbbentem, ugyanis amikor a semmiből hozok létre tárgyakat kristály elemmel akkor az nagy koncentrációt és odafigyelést igényel, hogy mindenhonnan tökéletes legyen a létrehozott tárgy, ám most, hogy a tükör is a segítségemre van, szinte magától kipottyant onnan a fadarab pontos mása némi chakra hatására. - Waow. Csodálkoztam el, majd azonnal felvettem a földre esett kristályból készült fadarabot és az első dolog amit megtapasztaltam az az volt, hogy maga az érintése is fajellegű volt. Mindeközben Yamati-kunra rátört az ötperces pánikroham, majd miután megnyugodott, ő is odasétált hozzám, hogy megnézze a mesterművemet. Láthatóan ő is meg volt lepve az eredményen amit felmutattam, de nem sokáig vizsgálgatta elvégre az ő ideje ment és a nap már leszálló félben volt, így szinte azonnal új instrukciókat adott nekem, hogy hogyan hozhatnám létre a saját klónomat, mert igen, ezúttal nem egy újabb fát fogok klónozni, hanem saját magamat. A férfi utolsó, segélykérő mondazára ügyet sem vetve, beálltam a tükör elé, majd koncentrálni kezdtem. Először is felépítettem a fejemben magát a technikát amit el akarok sajátítani, majd aprólékosan, lépésről lépésre megpróbáltam kivitelezni. *Tehát pont úgy kell csinálnom mint az előbbi fa esetében, hagynom kell, hogy a shoton elem és a tükör tegye a dolgát, ezzel létrehozva egy tökéletes klónt. Itt már csak annyi a bibi, hogy egy tükörképet fogok kapni, tehát ami a legszembetűnőbb az maga a fejpánt ami a tükörben megfordult, ám ezen kívül el lehet mondani, hogy szinte teljesen szimmetrikus a testem, így nem lehet gond a továbbiakban.* Gondolkoztam, majd levettem a fejemről a fejpántomat és odadobtam azt Yamato-channak, mintha csak egy ócska kiegészítő dísztárgy lenne, majd ismételten a tükör elé fordulva, chakrát gyűjtöttem, majd a shoton elemet felhasználva, a tükörben lévő önmagamra koncentráltam az, hogy létrehozhassam az "ikertestvéremet". Ha a technika tökéletesen működik és létrejön a klón ahogyan szeretném, akkor az pontosan úgy nézne ki mint én, tüköreffektus ide vagy oda.

Hinata Hétf. Aug. 20 2012, 21:59

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi (második felvonás)*

Mind kettőtök szépen halad a jutsu elsajátásával. Bele adtok mindent és a verseny szelem is megteszi a hatását. Mind kettőtök végre hajtja a jutsut. Igaz nem tökéletesen, de már sikerült valami eredményt produkálni.
- Na végre valami eredmény. Ha eleget gyakoroltok akkor idővel egyre jobban fog menni és persze könnyebben. Ez alatt majd mind szépen ki tapasztaljátok ösztönösen a jutsut és az elemi chakrát.
Miközben ti még gyakoroltok és annak az úttó hatásait élitek át el fordulok tőletek és egy páros felé nézek. Egy férfi és egy nő csak figyelem, hogy közelednek és a nő még mésziről integet is.
- Na végre már ideje volt, hogy ide érjen.
Nem fordulok felétek úgy szolok hozzátok.
- Most pihenjetek és gyűjtsetek erőt mert a gyakorlat vagy is a küldetés nem sokára kezdetét veszi itt és most. Az ellen feletek megérkezett.

A két közeledő elé sétálok és üdvözlöm őket.
- Ahoy Azumi késtél. Nem számítottam arra, hogy nem egyedül jössz. Végül is hamár itt vagy, legalább meg dolgoztatjuk a két genint.
Ah téged még nem ismerlek Kara vagyok.
Fordulok Azumival érkező fiú felé.

* A jutsut fel írhatjátok. Az én jk karim is részt vesz a következő gyakorlatban. Mivel mesélő vagyok JK-m is itt van nekem nem jár majd semmiféle ch és pénz.*

**Aokaze Shin** Kedd Aug. 21 2012, 13:45

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi (második felvonás)*

Úgy tűnt sikerrel elsajátítottam ezt a technikát, egyre azt gondoltam magamban hogy amint lesz rá időm el kezdem tökéletesíteni. A nő szavai is csak erre ösztönöztek.
A távolban 2 ismeretlen alak tűnt fel, nem tudtam hogy kik ők és hogy mi a céljuk, rögtön a legrosszabbra számítottam de mikor láttam hogy a senseiünknek integet már sejtettem hogy nem lehet baj, ezért megnyugodtam és kifújtam magam. Kara arra utasított hogy pihenjünk és gyűjtsünk erőt, valahogy nem volt kedvem heverészni, lehet hogy ez csak az iménti sikeresség miatt vagy valami egészen más okból.
A megérkezőket kezdtem egyre jobban szemügyre venni. * Na most akkor vagy ellenük harcolunk, vagy velük harcolunk, de ha jól veszem ki a mester szavaiból akkor az előbbi.*
Ahogy észrevettem a társam is ugyanolyan sikerrel sajátította el a jutsut mint én, így hát amikor a kunoichi elment üdvözölni az ismeretleneket ,felé fordultam és felé nyújtottam az öklöm. Nem tudom hogy ez a cselekedetem miért történt, de csak annyit akartam irányába kifejezni hogy magammal egyenrangúként kezelem.
*Ha beleüt akkor elfogadja ezt a gondolatom, és megegyezik velem, de ha nem akkor saját magát többre értékeli mint a társát,mondhatni hogy lenéz.*

Jiraiya Szer. Aug. 22 2012, 14:10

// Kicsit spóroltál a sorokkal Very Happy

//

Yamato felvette a földről a fejpántodat, majd nézegetni kezdte. Pár pillanattal később, már két Mao kinézetű Kunoichi állt előtte. Szinte már sírt a boldogságtól annyira meghatódott.
- Remek! Remek! Most már igazán eltávolíthatnád! Különben, kényszerítenem kell!
Emelte fel a hangját, majd közeledett hozzád és a karját nyújtotta. Valószínűleg nem tudta, hogy melyik az igazi leányzó, így csak a két pszichopata közé nyújtotta oda a kacsóit, majd várt a választ.
- Ha most azonnal eltávolítod, akkor taníthatok még neked pár technikát. Viszont, ahhoz engedélyt kell kérni Tsunade-samatól. Ezek titkos információk, így ha illetéktelen kezekbe kerülnének, baj lenne.
És továbbra is várta a választ. Eközben, a nap már az utolsókat rúgta az égbolton. A gyönyörű napsugarak csodás fényeket festettek az égboltra a felhők által. De még is. Olyan szomorúnak tűnt ez az egész lassú jelenet. Mint ha a sugarak lennének a fénylő gömb karjai és kínkeservesen akarnának bele kapaszkodni a hegyek és felhők körvonalaiba, hogy a végsőkig kitartsanak. Viszont, másnap ugyan úgy kezdődik minden elölről. Ugyan olyan mint az emberiség. Az utolsó pillanatokig ragaszkodik valamihez majd miután már teljesen tehetetlen, megadja magát. De úgy is túléli, és nem tanul belőle. Legközelebb ugyan ezeket a hibákat követi el és túl nagyra tör. Később is elköveti a hibákat és csak hosszú évmilliók után érnek el némi fejlődést. Az ilyen lények nem érdemlik meg az életet.

// Öhm melyik is volt a következő technika amit megbeszéltünK? A Kristákyklónt sikeresen elsajátítottad. Grat, írd fel az adatlapodra. //

**Sayuri Akeme** Szomb. Aug. 25 2012, 10:11

A fiú rögtön figyelmeztetett, hogy nem jól csinálom a dolgokat. Nem sejtettem, hogy ennyire nehéz lesz. Már egy ideje próbálkozok, de még semmilyen eredményt nem tudtam elérni ebben a dologban. Kicsit zavart a dolog, de ettől függetlenül nem hátrálok meg, sőt még keményebben próbálkozok. Igyekszem megfogadni a tanácsát. Becsukom a szememet és próbálok lenyugodni amennyire csak lehet. Szép dolgokra gondolok, hogy megnyugodjak. Mikor ez sikerül újra próbálkozok vele. Elkezdtem a chakrát a tenyerembe koncentrálni és szép lassan kiengedni. Azt mondta a megfelelő mennyiségben. Ez egy elég nehéz feladat lévén, hogy nem tudom, hogy mennyi is az a megfelelő mennyiség, de nem törődök ezzel. Ha éppen nem sikerült, akkor változtattam a chakra koncentráción és többet adtam hozzá vagy esetleg kevesebbet. Egy idő után biztos rá fogok jönni a megfelelő módra. Már nem is tudom mióta vagyok itt kint. A nap állásából már órák óta gyakorlok itt. Már érzem, hogy lassan kezdek fáradni, de még mindig nem értem el semmilyen eredményt. Ez egy kicsit elkeserített, de próbáltam nem gondolni rá, mert az megtörné a koncentrációmat és a nyugalmamat. Újra és újra próbáltam. Hirtelen éreztem ahogy egy kis szellő suhant át a környéken. A kis levelet kikapta a kezemből. Először utána kaptam, de végül hagytam elszállni. Nem is tudom, hogy miért. Néztem ahogy a szél messze repíti a kis levelet miközben az kecsesen táncol a levegőben. Érdekes, hogy ezelőtt soha nem figyeltem még fel erre a gyönyörű dologra. Persze gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Egy olyan mindennapi dolgot, mint a szél nem mindenki figyel meg. Éreztem a bőrömön a hűsítő levegőt ebben a forró időben. Nagyon kellemes volt. Úgy érzem, hogy most értettem meg, hogy mit is kéne csinálnom. A földről egy újabb levelet kaptam fel és a kezemet kitartottam magam elé. Behunytam a a szememet. A következő pillanatban egy nagy tisztáson voltam, de mégsem voltam ott. A testem nem volt sehol és csak lebegtem a zöld fű és a tengernyi gyönyörűen pompázó virág felett. Én voltam a szél. Hirtelen elindultam a mező fölött. Vigig suhantam a tájon és a nyomomban meghajlottak a fűszálak és milliónyi virágszirom repült a levegőbe. Gyönyörű látvány volt, ahogyan a szirmok a nyomomban repültek. Ekkor az eddig gyűjtött chakrát szép lassan kiengedtem és reméltem, hogy most sikerül, mert úgy éreztem most sikerülni fog.

Sai Szomb. Aug. 25 2012, 22:44

[Ayami]

Az őrök egy ideig nézték, ahogy közeledsz hozzájuk, majd összezárva álltak támadóállásba, megfékezve további utad, és felkészülve, hogy akár erőszakot is alkalmazzanak. Ahogy előadtad a mondandód, összenéztek, de nem tágítottak, és nem is engedtek át.
- Miből gondolod, hogy csak úgy bejuthat akárki a nagyfőnökhöz? - érdeklődtek az őrök. - Először is illik ajándékot hozni, ha egy igen nagy tisztséget betöltő emberhez kívánsz bejutni, mert ha kedveskedsz a rangjához méltó ajándékkal tisztelve meg, talán fogad, másrészt a főnöknek nincs ideje kislányokkal játszani. Van egyáltalán fogalmad róla, mi a békáknál a szertartásrend? - vontak kérdőre.

Hinata Hétf. Aug. 27 2012, 09:24

Sayuri Akeme írta:A fiú rögtön figyelmeztetett, hogy nem jól csinálom a dolgokat. Nem sejtettem, hogy ennyire nehéz lesz. Már egy ideje próbálkozok, de még semmilyen eredményt nem tudtam elérni ebben a dologban. Kicsit zavart a dolog, de ettől függetlenül nem hátrálok meg, sőt még keményebben próbálkozok. Igyekszem megfogadni a tanácsát. Becsukom a szememet és próbálok lenyugodni amennyire csak lehet. Szép dolgokra gondolok, hogy megnyugodjak. Mikor ez sikerül újra próbálkozok vele. Elkezdtem a chakrát a tenyerembe koncentrálni és szép lassan kiengedni. Azt mondta a megfelelő mennyiségben. Ez egy elég nehéz feladat lévén, hogy nem tudom, hogy mennyi is az a megfelelő mennyiség, de nem törődök ezzel. Ha éppen nem sikerült, akkor változtattam a chakra koncentráción és többet adtam hozzá vagy esetleg kevesebbet. Egy idő után biztos rá fogok jönni a megfelelő módra. Már nem is tudom mióta vagyok itt kint. A nap állásából már órák óta gyakorlok itt. Már érzem, hogy lassan kezdek fáradni, de még mindig nem értem el semmilyen eredményt. Ez egy kicsit elkeserített, de próbáltam nem gondolni rá, mert az megtörné a koncentrációmat és a nyugalmamat. Újra és újra próbáltam. Hirtelen éreztem ahogy egy kis szellő suhant át a környéken. A kis levelet kikapta a kezemből. Először utána kaptam, de végül hagytam elszállni. Nem is tudom, hogy miért. Néztem ahogy a szél messze repíti a kis levelet miközben az kecsesen táncol a levegőben. Érdekes, hogy ezelőtt soha nem figyeltem még fel erre a gyönyörű dologra. Persze gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Egy olyan mindennapi dolgot, mint a szél nem mindenki figyel meg. Éreztem a bőrömön a hűsítő levegőt ebben a forró időben. Nagyon kellemes volt. Úgy érzem, hogy most értettem meg, hogy mit is kéne csinálnom. A földről egy újabb levelet kaptam fel és a kezemet kitartottam magam elé. Behunytam a a szememet. A következő pillanatban egy nagy tisztáson voltam, de mégsem voltam ott. A testem nem volt sehol és csak lebegtem a zöld fű és a tengernyi gyönyörűen pompázó virág felett. Én voltam a szél. Hirtelen elindultam a mező fölött. Vigig suhantam a tájon és a nyomomban meghajlottak a fűszálak és milliónyi virágszirom repült a levegőbe. Gyönyörű látvány volt, ahogyan a szirmok a nyomomban repültek. Ekkor az eddig gyűjtött chakrát szép lassan kiengedtem és reméltem, hogy most sikerül, mert úgy éreztem most sikerülni fog.

- Hm nem rossz nem rossz. Kezdetnek egész jó lesz.
Hümmögve válaszolt a fiú miközben figyelte a ténykedésed. Közben csak mosolygót ahogy egyre csak próbálkozol tovább. A nap viszont egyre lejjebb kúszott az égen. Végül is meg vonta a vállát hozzád sétált, és kezét válladra tette.
- Ha gondolod megapprobálod a jutsut bár nem lesz egyszerű amíg a levelet nem tudod tökéletesen irányítani. A döntés most a tiéd.
Majd újra a háttérbe vonul, hogy figyelje a ténykedésed. Vajon hogyan döntesz? Biztosra mész és gyakorolsz vagy fejest ugrasz a jutsuba. Végül is a fiúnak mindegy ő most csak azért van itt, hogy tanítson és felügyeljen téged.

**Ayami Remiyu** Hétf. Aug. 27 2012, 09:54

- Kyuukyuu küldött, hogy a nagy főnök itt van és ha akarok valamit vele kell beszélnem. Ajándékot pedig az egyik béka társatok már megette.
Így nem tudok most mást felajánlani mint magamat.
Nagyot nyelek majd folytatom.
- Egyébként Jiraiya miatt vagyok itt, ö tanitott meg az idézésre és mutatta meg a szerződéses nagy tekercset. Egyébként lehet kicsi vagyok de a méret nem mindig mérvadó. Lehetek én kicsi de atoll még különleges és erős is. Tudtommal az első vagyok a geninek közt aki képes volt megalkotni egy olyan jutsut amiben egy állat fajjal keveri a külsejét. Ez nem henge jutsu.
Majd csak a szemem kerekedik el a szertartás hallatán.
- Öhm nekem senki nem beszélt szertartásról. Végül is ha át kel esnem rajta, hogy beszélhessek a főnőkel akkor mindegy mi az bele megyek.
Tekintetem nagyon is komoly volt most. Látszót, hogy nem tréfálok mid azzal amit elmondtam. Ha kell bele megyek egy számomra ismeretlen dologba is, csak elérjem a célom ami jelenleg beszélni a nagy főnökkel. Teszek előre egy lépést és kérdőn tekintek a két béka őrre akikel mind végig tisztelettel beszéltem. Lehetőleg úgy, hogy nagyon is erősnek és maga biztosnak tűnjek. Olyannak aki ha kell bele pusztul de eléri amit akar.

**Taidana Kaito** Hétf. Aug. 27 2012, 12:28

// Azumi Yuurei //

Ahogy haladtak előre elérték az egyik kiképző termet ahol Yuurei egy nőnek integetett. Mielőtt még a nő megérkezett Kaito halkan a következőt mondta: -Én is örülök, hogy megismerkedtünk, remélem még találkozunk, bár ez még nem a búcsú ideje ... A fiú is kedvelte a lányt annak ellenére, hogy nem mondta ki, de ő nem nagyon használ ilyen szavakat. Ahogy megérkeztek Egy nő fogadja őket, akinek a háta mögött kettő nyúzottnak tűnő genin látható, de még mielőtt Kaito találgatásba kezdhetne a nő üdvözli őket. A bemutatkozás rövid, a fiú így elsőre nem gondolja azt, hogy egy ördögi személyről lenne szó, de még csak most találkoztak, szóval kitudja mi lesz még itt ...
- Örvendek a nevem Kaito, és még csak most ismerkedtem meg Yuurei-vel ...
Mondta miközben kissé meghajolt, és azon gondolkozott, hogy a nő mit érthet dolgoztatás alatt.

// Sorry a késésért, és azt sem tudom most ki jön, de postolok, mert a héten nem nagyon leszek elérhető ... //

Hinata Hétf. Aug. 27 2012, 12:41

*Három fiú és egy kéjenc Kunoichi (második felvonás)*

Inaktivitás miatt ezt a kalandot lezárom. Bocs Shin de szerintem haladni akarsz és nem egy helyben toporogni. Kaito szólj ha kell valami és kárpótollak. ( tanulás...kaland...) Shin (Hiei) ha van ötleted továbbiakban még tanulás, kaland jelezd valamilyen formában.

Szóval bocs mindenkitől de ezt így lezárom, hogy tudjon mindenki haladni. Bárki bármit tervez jövőben szóljon és elvállalom soron kívül kárpótlásképp.

A Jutsuk akik tanultak írják fel. Mellé pedig Shin 6 ch Hiei 5 ch.

Ajánlott tartalom